Retegan, G.: Az 1838. évi szőlő- és gyümölcsfa-összeírás

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

—I C': '!

rosan befolyásolják. (A párosithatatlan elemek hatásairól például az 1960. évi amerikai és magyar népszámlálás hasonló vizsgálatai kapcsán elég részletes adato—

kat publikáltak, amelyeket a tanulmány

nem említ.)

(Ism.: Tekse Kálmán)

RETEGAN, G.:

AZ 1838. ÉVI SZÓLÖ- És GYüMÖLCSFA-ÖSSZEIRÁS

(Recensamintul viilor si pomilor efectuati in anul 1838 pe teritoriul tarii Romanesti.)

——- Revista de Statistíca. 1965. 10. sz. 65—76. p.

G. Retegan e történeti—statisztikai ta—

nulmányában egy több mint száz év előtti szőlő— és gyümölcsösszeírással foglalkozik,

amelyet 1838-ban Havasalföldön, illetve

Olténiában és Munténiában hajtottak

végre.

Az 1838. évi szőlő— és gyülmölcsössze—

írás érdekes kordokumentum, adatai, for—

mája, mondanivalója jellemzők az akkori

időkre.

Az 1829. évi drinápolyi béke, amelyet az orosz—török háború nyomán kötöttek, többek között közigazgatási autonómiát és szabad kereskedelmet biztosított a Román Fejedelemségek számára. Ennek a békének egyik következménye a nyu- gati kereskedelmi kapcsolatok újra fel—

éledése volt. .

1830—ban elkészült a ,,Regulamen—tul

Organic" (Szervezeti Szabályzat), amely politikai, társadalmi, gazdasági intézke—

déseket tartalmazott. A Szervezeti Sza—

bályzat értelmében az összes jogokat a bojárok, illetve az uralkodó osztály élvezte.

A Szervezeti Szabályzat annak ellenére,

hogy az uralkodó osztály érdekeit szol—

gálta, hozzájárult az ország gazdasági fejlődéséhez is azzal, hogy megszüntette a vásárhelyek és Városok belső Vámjait.

A gyorsan fejlődő külkereskedelem,

amely túlnyomórészt mezőgazdasági ter—

mékekből állit, szükségessé tette az or-

szág gazdasági helyzetének számba—

vételét. Ezért 1838—ban álltalános össze—

írást hajtottak végre, amely kiterjedt a népesség, a mezőgazdaság, az építkezések,

a birtokok, a falvak, az utak és a nyers—

anyagforrások számbavételére.

A mezőgazdaságban számba vették a búza, kukorica, zab, árpa és a takarmány—

félék vetésterületét, összeírták az állatok számát fajonként (az összeírás kiterjedt

a méhcsaládokra is). Ami pedig a szőlő-

és a gyümölcstermelést illeti, a két fő

mezőgazdasági termék (a bor és a pá—

linka) nyersanyagának a felmérése volt

elsősorban szükséges: vagyis a szőlőe' és

a szilváé.

Az 1838. évi összeírás volt az első sta—

tisztikai számbavétel Havasalföldön. Bár az eredmények pontosságát bizonyára be—

folyásolta a lakosság félelme, a korábbi

féktelen feudális kizsákmányolás emléke,

valamint az, hogy az összeírás rendkívül

sok munkával terhelte az összeírást vég—

zőket, az összeírás számadatai mégis igen érdekesek és —— szerző véleménye sze—

rint —— megfelelően mutatják a kor gyü—

mölcstermelése'nek állapotát.

1838—ban Havasalföldön az uralkodó gyümölcs a szilva volt. A szilva nemcsak

élelmiszer és kereskedelmi árucikk volt,

hanem váltópénz is a hegyaljai és domb—

vidéki, valamint a síkvidéki lakosság

között. A Havasalföldön egy családra átlagosan 26 darab szilvafa jutott. A me—

gyék között feltűnően nagy volt az el- térés: Braila megyében az egy családra jutó szilvafáik száma 0,7 darab, míg Mus—

cel megyében 74 darab volt. A szilvale—

sűrűség ilyen nagy eltéréseinek részben természeti, részben történelmi okai voltak.

Braila és Jalomita megyékben például a talaj nem kedvez a szilvatemnesztés—

nek, de a török unalom is itt volt a leg—

erősebb, itt tartott a legtovább.

Mivel az alma, körte, dió és más gyü—

mölcsök nem voltak kereskedelmi cikkek, számbavételük együttesen történt.

Az összes többi gyümölcsfából az egy családra számított átlagos sűrűség egy darab volt.

Jelentős szerepe volt még az eperfának.

A román parasztasszonyok egyik fő jöve—

delmi forrása a selyemhernyótenyésztés volt. Az eperfa előfordulása a déli me—

gyekben volt nagyobb, mivel az a mele- gebb éghajlatot kedveli. 1838-ban Havas- alföldön 100000 darab eperfa volt, egy asszonyra átlagosan kb. 1—3 eperfa jutott.

G. Retegan az 1838. évi szőlő— és gyü—

mölcsösszeírás fennmaradt statisztikai anyagának elemzésével, magyarázatával jól szolgálja a történeti statisztikai kurta—

tás ügyét, és nemcsak e növénytermelési

ág múltjára világít rá, hanem a román népnek az akkori történelmi—társadalmi

és gazdasági helyzetére is, annak ellenére,

hogy a felderített, megvilágított terület csupán kis része az egésznek.

(Ism.: Cseres Tiborné)