a gyermeklétszámra vonatkozó főbb adatok sora-
l—koznak; az oktatószemélyzet vallását, anyanyelvét és nyelvtudását vázoló fejezet után a főiskolák tanári személyzete're s a tanítást csak mellékfoglal—
kozáske'nt űzőlcre vonatkozó fejezetek zárják be a szöveges elemzést. A második rész nagyobb táblá- zataí'az összefoglaló és a részletes adatok két fő- csoportjána bontva nagyban—egészben a szöveg feje- zeteinek sorrendjében közlik a főleg abszolút (és 'csak kisrészben arányszám-) anyagot.
Ismertetésünk a közlemény bő anyagából csu- pán néhány főbb adatot emelhet ki. Mindenekelőtt szomorúan jellemző, hogy a tanszemélyzet életkor-
"sszetétele a (részben a közoktatásügy fejlesztése miatt kedvező korösszet—ételű) 1900-as esztendők- Lhöz képest a trianoni Magyarországon megrom- lott elhelyezkedési lehetőségek következtében gyö—
keresen megváltozott, öregebb lett. A régi Ma- gyarország elemi mindennapi iskolai tanítói kö-
zül pl. new/sban 39-2% 30 évnél fiatalabb
volt; ma arányuk mindössze 20'9%. u138l7l/2—ben
a tanítók és tanítónők 32"2%—a legfeljebb öt vagy ennél kevesebb év óta szolgált; ez az arányszám 1934/w5-ben 14'3%—ra zsugorodott. 1912V3-hoz viszo—
nyitva az egy tanerőre jutó — még mindig meg- lehetősen magas — tanulószám megkisebbedett, amiben azonban a gyermekréteg viszonylagos meg—
esappanásának is nagy a része. A nők aránya a főfoglalkozású tanerők közt 19112/3. óta 31'1%-ról 43'7-re nőtt; hányadosuk a tanítónőképzőintézetek-
nél 870, az elemi iskolákban 44'3, a középiskolák—
ban viszont mindössze ,2*1'8%. A főfoglalkozású férfi tanerők közül 519, a nők sorából 29'8% ta'- nít (igaz, hogy gyakran csak egy—két órában) mel—
lékfoglalkozásként is. .Az új adatok szerint az ok- tatószemélyzetnek még nagyobb része rendelkezik a megfelelő képesítéssel, mint a háború előtt, sőt
a megkívántnál magasabb végzettséggel bírók aránya is emelkedett. Az időközben kivált, nyu- galombavonult, elhalálozott személyzet hiánya 'miatt a ma alkalmazásban állók megoszlása ugyan a viszonyok időbeli hullámzásáról nem ad töretlen pontosságú képet, így is jellemző azonban, hogy a 31—35 éve pályájukon működő elemi iskolai férfi tanítóknak még 74'8%-a, a O——5x se've alkalmazás- ban állóknak ellenben csupán ADO-4%—a lépett 24 éves vagy fiatalabb korban állásába: a várakozási idő — kivált a menekült tanítók átvételével is meg- terhelt állami iskolákban _ igen megnagyobbo—
dott; igaz viszont, hogy ezen a téren legújabban a nem rendszeresített állások szaporítása következ—
tében a viszonyok legalább is árnyalatilag enyhül- tek. Miután az oklevélszerzési sorrendet az állami iskolák tartják be a legerősebben, az 1934/35. tan—
évben újonnan alkalmazott tanítóik közül csak 26'8% volt 24 éven aluli, holott a felekezeti isko-
láknál ez az arány több mint 7l0%; az állami isko-
——187—-—- 1938
lákban ezenkívül az előmenetel ( az alkalmaztata's minősége) is sokkal kedvezőtlenebb. A 16248 férfi tanerő közül 74'4, a 12.554 nő sorából viszont csak
36'2% célt házas kötelékben. A tanerőházaspárok összes száma (melyekben tehát mindkét fel ezen a pályán fejtett ki kereső tevékenységet) 1980 volt;
jellemzőjük az általában magasabb korban kötött
házasság, amivel szemben normálisan a fxénfi oktató-
személyzet körében aPlO. életévig és az ó. szolgálati esztendő táján következik be a családalapítás. Az elemi iskolai oktatószemélyzet viszonyait tartva szem előtt, még azt is jellegzetesnek mondhatjuk, hogy a férfiaknál a szolgálati idő előbbrehaladá- sával rohamosan megcsap-pan: egészen minimálisra (23 százalékra) száll le a nőtlenek aránya, a nőknél ellenben a hajadonoké még a legkedvezőbb kate—
góriában is meghaladja a 40%-ot; e szerint soruk—
ban a kenyérkeresetre ráutaltak hányada tekinté- lyes. Sok tanulságos részletadat rejtőzik a házas—
párok foglalkozási statisztikáiában is. Az életben lévő gyermeklétszám nem valami magas: átlago- san a férjes nőknél (a férfi oktatószemélyzet fele- ségeinél ill. 'a férjes női oktatószemélyzetbelieknél) l'72; ezzel kapcsolatban említést érdemel, hogy az élő gyermekek átlagos száma a népszámlálás sze- rint az értelmiségi férjes asszonyoknálJ csupán 143 volt. Jól kimutatható még az is, hogy a gyermek- szám azokban a családokban a legmagasabb, ame- lyekben a nő keresetnélküli (pl. a kereset nélküli
feleségekkel bíró elemi iskolai tanítóknál 2'0,2%,
míg összesen a tanítócsaládoknál csak 181 stb.).
A főiskolák tanári személyzetét-e vonatkozó feje- zetből kitűnően a gyermekszám a nyilvános ren- des tanároknál majdnem ugyanilyen magas; amit viszont az előrehaladottabb kor és egyben a termé- kenység szempontjából befejezett házasságok na- gyobb aránya indokol.
Az adatgyűjtés egyéni alapon készült, vagyis a kettős számbavételt gondosan elkerüli: "a fő- és mellékfoglalkoze'lskléliliiktjgókatis'tgán egysze;
WM így az iskolasta'tisxztikai adatok-
nál valamivel kisehb — de ualgságnÉ—megfelelői_
— létszámú oktatószemélyzetről számot adó mű , táblázatai ,Éí szövegközi össazeállitásai magyar:
"1 %i"""""";Ei'íaíis—nsaaaínd.
széfet rövidámnéwsb'mé teszi a külföld számára is
hozzáférhetővé. Th. L. dr.
frame—ia- nyelven készjj
Numéro du jubilé de M. Gustave Thirring.
Journal de la Société Hongroise de Statistígue.
Budapest, 1937 (XV.) évf. 1—2. sz. 287 l. — XVe année.
1.937. Nos 1—2. 287 p.
A Magyar Statisztikai Társaság abból a célból, hogy volt elnöke és tiszteletbeli tagja iránt érzett nagyrabecsülését és háláját kifejezésre juttassa, Thirring Gusztávnak, Budapest székesfőváros Sta—
tisztikai HiVatala ny, igazgatójának 75. születésnapja alkalmából a Journal de la Société Hongroise de
§
%.
§
§) ,, ';
2. szám
Statistigue 1937.évi 1—2. számát ,,Thirring Gusztáv ünnepi szám"-ként, a jubiláns fényképét is közölve adta ki.
Bevezetésképpen mint a Magyar Statisztikai Társaság akkori elnöke, Kovács Alajos előszavá- ban az ünnepi szám létrejöttének körülményeit és célját világítja meg, majd az ünnepelt hi- vatali utódja Budapest székesfőváros és Sta- tisztikai Hivatala, valamint a Magyar Tudomá—
nyos Akadémia meleg üdvözleteit tolmácsolva mél- tatja Thirring Gusztáv munkásságát. Az ünnepelt- nek a városi statisztika terén végzett szervező, el- méleti és gyakorlati munkásságával kapcsolatos városi statisztikai jellegű tanulmányok sorában H. W. Methorst a városi statisztika és a Nemzet- közi Statisztikai Intézet relációit tárgyalja s rámu- tat azokra a jelentős érdemekre, melyeket Thirring Gusztáv a Nemzetközi Statisztikai Intézetben a nagyvárosok évkönyvének megteremtése és fejlesz- tése körül szerzett. Majd Ugo Giusti az olasz, Edmond Lesoir a belga és Wilhelm Morgenroth a német városi statisztika történetéről, fejlődésé- ről, szervezetéről, feladatairól és jelentőségéről számolnak be. Ugyancsak Thirring Gusztávnak, a városi statisztikusmak munkásságára emlékeztet Melly József, aki a nagyvárosok rákhalandó- ságának problémáját tárgyalja, Surányi-Unger Ti—
vadar, aki Budapest székesfővárosnak az ország gazdasági életében játszott szerepét ismerteti és Thirríng Lajos, aki a nagy agglomerációknak, mint statisztikai csoportositásoknak statisztikai jelentő- ségéről értekezik.
Az ünnepeltnek a történeti statisztika terén végzett nagyjelentőségű munkásságára utal Fodor Ferenc tanulmánya, amelyben az 1745. évi jász redemptió körülményeit szemlélteti a statisztika megvilágításában. Thirring Gusztav demográgai
hám csatlakozik Balás Károlynak a
népesedést nemzetközi vonatkozásban egyéni szem- szögből megvilágító tanulmánya, továbbá Konkoly Thege Gyulának Magyarország legfontosabb és leg—
időszerűbb népesedési kérdéseit tárgyaló értekezése és Schneller Károlynak az európai halandósági vi—
szonyokról írott cikke is.
Thirring Gusztávnak az elszakított területek és a külföld magyarjainak sorsát megvilágító ta- nulmányai mellé sorakoznak Kovács Alajos és v.
Nagy Iván tanulmányai, Előbbi a háború előtti Erdély iparosainak és kereskedőinek nyelvismere—
téről értekezik, utóbbi a kanadai magyarok számá- ról tájékoztat.
Thirring Gusztáv tisztelőinek és kartársainak
*további tanulmányai sorában Dobrovits Sándor a magyar hivatalos statisztika szervezetének időszerű kérdéseit fejtegeti, Jordan Károly a matematikai statisztika egyik problémájáról értekezik, Szá—
deczky-Kardoss Tibor a közterhek nagyságának
——188— 1938
mérési lehetőségeit tárgyalja elméleti szempontból míg EIeIces Dezső a közgyűjtemények statisztika jának módszerével foglalkozik és egyben megkí—
sérli a magyar közgyűjtemények statisztikájának összeállítását.
A francia, angol, német és olasz nyelvű tanul—
mányokat tartalmazó ,,Thirring Gusztáv jubileumi számu mint a magyar statisztikusok nagyrabecsü—
lésének méltó kifejezése a bel— és külföldön egy- formán komoly figyelemre tarthat számot.
I. I. L. dr.
Kecső István: Magyar nyersanyagpolitika, Etienne Kecső: La politigue hongroise des matie-
res premiéres.
Gergely R. rt. kiadása.
Publié par la Société R. Gergely.
Budapest, 1938. 174 l.—p.
A politikailag felfelé törő, a gazdasági életben.
azonban természeti kincseik hiánya miatt csak nagy nehézségek és áldozatok árán érvényesülő államokban különös jelentős—égre tett szert néhány év óta a nyersanyaggazdálkodás, vagyis az a gaz—
dasági tevékenység, melyabelföldi források jobb kihasználására, a nyersanyagfeltárásra és a belföldi iparnak lehetöleg belföldi anyagokkal való táplálá- sára, vagy ha ez nem lehetséges, megfelelő pót- anyagokkal való ellátására törekszik. Szerző nyil—
ván a külföldi, különösen a német eredmények hatása alatt tárgyalja a hazai lehetőségeket és ki- vánja megállapítani azt az utat, melyet e téren Magyarországnak is követnie kell. Véleménye sze—
rint a nyersanyaggazdálkodás szükségességét ná- lunk elsősorban nem az önellátásnai irányuló törek- vés, vagy a deviza- és külkereskedelmi mérleg kí- vánta nyer—sanyagtakarékosság indokolja, hanem az, hogy a hazai gyáripar fejlődésében új korszakhoz érkezett el. A gyáripar már nemcsak a fogyasztási javak előállítására törekszik — függetlenül a ren- delkezésre álló nyersanyagoktól —, hanem a meg—
levő iparágak hazai nyersanyagbázist keresnek,, ille—
tőleg a hazai nyersanyagforr'ások kiaknázására alakulnak Vállalatok. Szerző szerint a magyar gyár—
ipar legtermészetesebb nyersanyagbázisa a hazai
ös'termelésben van, mely az ipari termelésnek meg-
alapozott biztonságot, a külföldi beszerzési nehéz- ségekkel szemben függetlenséget, a mezőgazdaság—
nak pedig jobb értékesítési lehetőségeket biztosít.
Ezzel kapcsolatban szükségesnek látja mezőgazda—
ságunk átszervezését is, az egyoldalú szemtermelés csökkent-ését és helyette az ipari növények foko- zottabb termelését, amit a termelési szerződések rendszerének kiépítésével, közvetett ártámogatással (célvámok, földadóelengedés stb.) és propagandá- val kíván megvalósítani.
Különösen nagy jelentőséget tulajdonít nyers- anyagpolitikánk szempontjából a további kutatá- soknak, új nyersanyagforrások feltárásának és a
