2, szám — 186 — 1938
oszlásának megállapítá-sára. Az elmult évben azon— %
ban a könyvtár kénytelen volt a kívánatos adatok Mezőgazd. foglalkozású _ 31 0'8 megszerzése érdekében az Olvasóterem használatát Kereskedő, iparos _ _ _ 76 1-9
akérőlapok pontos kitöltésének feltételéhezkötnis Nyugdíjas, magánzó. . .' 458 11'5 így sikerült is végre képet nyerni arról, kik is Egyéb és ismeretlen fog. ;
használják tulajdonképen olvasótermét. lalkozású . , . . . . 100 26
Az Olvasóterem látogatói foglalkozás szerint Összesen , _ .3.985 1000
1937-ben:
ti,/,, Az állomány anyagának alapulvételével ' a Központi Stat. hivatali alkalmazott . .1.582 396 könyvtár szakkönyvtári jellege az új könyvtár-
Más közalkalmazott. . . - - 394 9'9 törvény óta évről—évre fokozatosan csökken;
Egyetemi tanár. - ' - - - 55 1'4 az Olvasóterem látogatóinak számában a Közpt Egyéb tanszemélyzet - - - - 147 3'7 S'tat. Hivatal alkalmazottainak aránya (39'6%) Pap, hitoktató - - - — - - - 61 1'5 viszont igen magas és ez szakkönyvtári jellegét Főiskolai hallgató - - - - — - - 327 8'2 hangsúlyozza. Megjegyzendő azonban, hogy az Középiskolai tH-HUIÖ- - - - — — - - - 141 3'6 olvasótermet látogató hivatali alkalmazottak egy
Szabad foglalkozású — - — - - 253 6'3 részének érdeklődése is inkább az általános művelt—
Katonatiszt. - - — - - - 4 — - - 29 0'7 séget emelő ismeretterjesztő, avagy a szórakoztató
MagántiSZtViselő 214 5.4 irodalomnak szól.
Iró, müvész 117 2-9 G- G- df—
Könyvismertetések. —— Chronigue de livres.'
( C'est le Journal de la Société Hongroise de Statistigne gui rend compte en franpais, dans sa ,,Revue des publications hongroises", des ouvrages statistigues publiés en Hongrie.)
Magyarország óvó- és oktatószemélyzete az
1934/5. tanévben.
Le personnel des écoles maternelles et des éta—
blissements d'enseignement en Hongrie dans l'anne'e scolaire 1934—35.
Maggar Statisztikai Közlemények. Uj sorozat. 103. kötet.
Hzerkeszti és kiadja a M. kir. Központi Statisztikai ivatal.
Publications Síatz'szigues Hongroises. Nouvelle série.
1036 volume. Rédigézs et publíées par l'ijice central royal hongrois de statistigue.
Budapest, 1937. VII 4- 66 4— 90 l. —— pages.
A M. kir. Központi Statisztikai Hivatal újar - ban rövid időközökben megjelenő közoktatásügyi statisztikai tárgyú kiadványainak értékes gazdago- dása ez a közlemény. A kiadvány háromféle szem—
pontból nyujt hasznos tájékoztat-ót: egyrészt fon- tos kultúrstatisztikai adalék, másrészt a közokta—
tásügyi közigazgatás számára is átfogó adatforrás, végül újszerű demográfiai, söt részben szociográfiai adatok tárháza.
A mű két egyenlően tartalmas részre oszlik.
Az elsőben Jánki Gyula dr. átgondolt, analitikus szövegezésben vezet végig az adatgyűjtés főbb ered-
ményein; a második 317 részletes kimutatást ölel
fel, melyekben mondhatni a teljes adatanyag: az országos kombinativ eredmények és néhány fontos törvényhatósági adatsor nyert helyet.
A M. kir. Központi Statisztikai Hivatal 1930—ig évente egyéni bázison gyűjtötte be az oktatósze—
mélyzet fontosabb adatait; azóta csupán a taninté-
zetek adatszolgáltatása alapján áli néhány idevágó legfőbb végadat az évek mindegyikéről rendelke-
zésre, míg a részletes tanszem-élyzeti statisztika végrehajtására ötéves időközökben kerül sor. Az, utóbbi felvétel elsőízben ismét az 1934/5. tanévtől"
történt meg, éspedig az egykori évenkinti összeírás—
nál sokkal több pontra kiterjeszkedő kérdőív alap—
ján; a feldolgozás hasonlóképen messze a normális kereteket meghaladóan részletes volt. így a közle—
mény az értelmiség egy igen jelentős lélekszámú rétegének képzettségi, szolgálati, szociális, gazda—
sági s demográfiai viszonyairól részlben —— éppen az utóbb említett szempontokból —— az egész vértelL miségi osztályra is jellemző képet adhatott.
A számos kisebb-nagyobb (főleg arányszámok—
ban bővelkedő) összeállítással változatosabbá tett szöveges adatelemzés bevezetése az adatgyűjtést nagy általánosságban s két k—érdőminta közreadá—
sával, valamint a legjellegzetesebb békebeli adatok idézésével jellemzi. [Az adatok feldolgozási módsze- rének ismertetése után következő fejezet a 2.525 főnyi óvóíntézetí személyzet különböző adatait tag—
lalja. Majd az iskollafajonkint csoportosított 28.802 főnyi oktatószemélyzet viszonyait egész fejezetsor írja le. Itt elsőbb az oktatószemélyzet számának alakulásával ismerkedünk meg; a szöveg azután a tanítás terén kifejtett mellék/oglalkozások főbb adatait világítja meg; a továbbiakban az oktató- személyzet képesítését, Icormegoszlását, szolgálati idejét és családi viszonyait egy-egy külön fejezet részletezi; az utóbbi szakasz anyaga különösen gaz- dag és sok szempontból valóban újszerű: alfejeze—
teiben a családi állapotra, a házasságtartamra, %!
házastárs foglalkozására, a tanerőházasapárokra és
Mmm
a gyermeklétszámra vonatkozó főbb adatok sora-
l—koznak; az oktatószemélyzet vallását, anyanyelvét és nyelvtudását vázoló fejezet után a főiskolák tanári személyzete're s a tanítást csak mellékfoglal—
kozáske'nt űzőlcre vonatkozó fejezetek zárják be a szöveges elemzést. A második rész nagyobb táblá- zataí'az összefoglaló és a részletes adatok két fő- csoportjána bontva nagyban—egészben a szöveg feje- zeteinek sorrendjében közlik a főleg abszolút (és 'csak kisrészben arányszám-) anyagot.
Ismertetésünk a közlemény bő anyagából csu- pán néhány főbb adatot emelhet ki. Mindenekelőtt szomorúan jellemző, hogy a tanszemélyzet életkor-
"sszetétele a (részben a közoktatásügy fejlesztése miatt kedvező korösszet—ételű) 1900-as esztendők- Lhöz képest a trianoni Magyarországon megrom- lott elhelyezkedési lehetőségek következtében gyö—
keresen megváltozott, öregebb lett. A régi Ma- gyarország elemi mindennapi iskolai tanítói kö-
zül pl. new/sban 39-2% 30 évnél fiatalabb
volt; ma arányuk mindössze 20'9%. u138l7l/2—ben
a tanítók és tanítónők 32"2%—a legfeljebb öt vagy ennél kevesebb év óta szolgált; ez az arányszám 1934/w5-ben 14'3%—ra zsugorodott. 1912V3-hoz viszo—
nyitva az egy tanerőre jutó — még mindig meg- lehetősen magas — tanulószám megkisebbedett, amiben azonban a gyermekréteg viszonylagos meg—
esappanásának is nagy a része. A nők aránya a főfoglalkozású tanerők közt 19112/3. óta 31'1%-ról 43'7-re nőtt; hányadosuk a tanítónőképzőintézetek-
nél 870, az elemi iskolákban 44'3, a középiskolák—
ban viszont mindössze ,2*1'8%. A főfoglalkozású férfi tanerők közül 519, a nők sorából 29'8% ta'- nít (igaz, hogy gyakran csak egy—két órában) mel—
lékfoglalkozásként is. .Az új adatok szerint az ok- tatószemélyzetnek még nagyobb része rendelkezik a megfelelő képesítéssel, mint a háború előtt, sőt
a megkívántnál magasabb végzettséggel bírók aránya is emelkedett. Az időközben kivált, nyu- galombavonult, elhalálozott személyzet hiánya 'miatt a ma alkalmazásban állók megoszlása ugyan a viszonyok időbeli hullámzásáról nem ad töretlen pontosságú képet, így is jellemző azonban, hogy a 31—35 éve pályájukon működő elemi iskolai férfi tanítóknak még 74'8%-a, a O——5x se've alkalmazás- ban állóknak ellenben csupán ADO-4%—a lépett 24 éves vagy fiatalabb korban állásába: a várakozási idő — kivált a menekült tanítók átvételével is meg- terhelt állami iskolákban _ igen megnagyobbo—
dott; igaz viszont, hogy ezen a téren legújabban a nem rendszeresített állások szaporítása következ—
tében a viszonyok legalább is árnyalatilag enyhül- tek. Miután az oklevélszerzési sorrendet az állami iskolák tartják be a legerősebben, az 1934/35. tan—
évben újonnan alkalmazott tanítóik közül csak 26'8% volt 24 éven aluli, holott a felekezeti isko-
láknál ez az arány több mint 7l0%; az állami isko-
——187—-—- 1938
lákban ezenkívül az előmenetel ( az alkalmaztata's minősége) is sokkal kedvezőtlenebb. A 16248 férfi tanerő közül 74'4, a 12.554 nő sorából viszont csak
36'2% célt házas kötelékben. A tanerőházaspárok összes száma (melyekben tehát mindkét fel ezen a pályán fejtett ki kereső tevékenységet) 1980 volt;
jellemzőjük az általában magasabb korban kötött
házasság, amivel szemben normálisan a fxénfi oktató-
személyzet körében aPlO. életévig és az ó. szolgálati esztendő táján következik be a családalapítás. Az elemi iskolai oktatószemélyzet viszonyait tartva szem előtt, még azt is jellegzetesnek mondhatjuk, hogy a férfiaknál a szolgálati idő előbbrehaladá- sával rohamosan megcsap-pan: egészen minimálisra (23 százalékra) száll le a nőtlenek aránya, a nőknél ellenben a hajadonoké még a legkedvezőbb kate—
góriában is meghaladja a 40%-ot; e szerint soruk—
ban a kenyérkeresetre ráutaltak hányada tekinté- lyes. Sok tanulságos részletadat rejtőzik a házas—
párok foglalkozási statisztikáiában is. Az életben lévő gyermeklétszám nem valami magas: átlago- san a férjes nőknél (a férfi oktatószemélyzet fele- ségeinél ill. 'a férjes női oktatószemélyzetbelieknél) l'72; ezzel kapcsolatban említést érdemel, hogy az élő gyermekek átlagos száma a népszámlálás sze- rint az értelmiségi férjes asszonyoknálJ csupán 143 volt. Jól kimutatható még az is, hogy a gyermek- szám azokban a családokban a legmagasabb, ame- lyekben a nő keresetnélküli (pl. a kereset nélküli
feleségekkel bíró elemi iskolai tanítóknál 2'0,2%,
míg összesen a tanítócsaládoknál csak 181 stb.).
A főiskolák tanári személyzetét-e vonatkozó feje- zetből kitűnően a gyermekszám a nyilvános ren- des tanároknál majdnem ugyanilyen magas; amit viszont az előrehaladottabb kor és egyben a termé- kenység szempontjából befejezett házasságok na- gyobb aránya indokol.
Az adatgyűjtés egyéni alapon készült, vagyis a kettős számbavételt gondosan elkerüli: "a fő- és mellékfoglalkoze'lskléliliiktjgókatis'tgán egysze;
WM így az iskolasta'tisxztikai adatok-
nál valamivel kisehb — de ualgságnÉ—megfelelői_
— létszámú oktatószemélyzetről számot adó mű , táblázatai ,Éí szövegközi össazeállitásai magyar:
"1 %i"""""";Ei'íaíis—nsaaaínd.
széfet rövidámnéwsb'mé teszi a külföld számára is
hozzáférhetővé. Th. L. dr.
frame—ia- nyelven készjj
Numéro du jubilé de M. Gustave Thirring.
Journal de la Société Hongroise de Statistígue.
Budapest, 1937 (XV.) évf. 1—2. sz. 287 l. — XVe année.
1.937. Nos 1—2. 287 p.
A Magyar Statisztikai Társaság abból a célból, hogy volt elnöke és tiszteletbeli tagja iránt érzett nagyrabecsülését és háláját kifejezésre juttassa, Thirring Gusztávnak, Budapest székesfőváros Sta—
tisztikai HiVatala ny, igazgatójának 75. születésnapja alkalmából a Journal de la Société Hongroise de
