Kek Jó'sef ©a. k. ex. kőnytnyomtaló Intézeté-ben 1S40. BEHUHEI

B E H U H E I

M»api MesssedeMbem

Kek Jó'sef ©a. k. ex. kőnytnyomtaló Intézeté- ben 1S40.

JEzen predikácziók' kinyomtatása megengedtetik %

& Patakon Mártiig 20-ik napján 1839-ik esztendőben

J á n o s m»$*k«

a' tiiza niellyékl Iielvetiaf liitvnl*

lást követő fő tiszteletik egyliaxi kerületben a* VaIB«sí targyozó

luinyvelt' Tiz^álója,

IS A. © I f m é i t ó s A G Ú S Z É K I

TELEKI JO SEF

I J B I A f i

Romai Szent Birodalombeli Grófnak

Ó C s á s z á r i K i r á l y i A p o s t o l i F e l s é g e valóságos belső titkos Tanácsosának

arany kúlcsos hívének

A' Nagy Méltóságú Magyar Királyi Helytartó Tanács Tanácsosának a* j f l a g y a r Saseitt k o r o n a é t é n e k

Tekintetes Nemes Szabólch Vármegye Wö Mspúnjánah A* Magyar Vudós Tárga^á^ else EluUhmek

ci bajor Kir. tud. Akad. tiszt. tagjának

a* Helv. vallástételű Keresztyének Tissza melléki Egyházi k e r ü l e t e , ^Ss a* S. Pataki

FÖ ISKINLA F é í í i í i B i o M Á n m

é I M l l ^ l i l l i l á l mint legkegyelmesebb Urának

mély tisztelete* jeléül ajánlja A' KIADÓ

Nagy Méltótágú Gróf!

l e g k e g y e l m e s e b b U r a m l

JBgy korán elhunyt jeles és reménytel- jes Egyházi Férjfiúnak, ki minden

őt ismérőnek buzgó kívánása szerint

hosszabb életet élendő lett volna,

mindenét áldozom itt föl e' Papi Be-

szédekben a' köz-jónak Excellen-

tiád' nagy neve alatt. Azon közön-

ség, melynek ezek benyújtatándók

Excellentiádra hinténdi az áldást, én

pedig kis körű magányomban titkon

örvendni, fogok a' pillanatnak; mely csekélységem által Excellentiád' mindnyájunk javára törekedő Nagy

Lelkének a' még honunkban kevés számú Egyházi beszédek terjesztésé- re nézve is nagy-szerű hatáskört nyitni alkalmat nyújtliata. írám A.

Szuhán

WtxceUeUádmate

legmélyel»í» í i r a í e l ő j c A' KIADÓ

T J L M T A M j O W

lap.

t. Új Évi 1 2. Új Évi . . % . 12

3. Űj Éri 21 4. Új Évi 30 1. Poenitentialis 39

1. Viiág Vasárnapi . . 50 1. Nagy Pénteki . . . 59

2. Nagy Pénteki . . . 68

1. Húsvéti 79

»

1. Áldozói . . . 89

1. Pünkösti 97 1. Tavaszi . . . . . . 107

2. Tavaszi 1X7

lap.

1. Nyári W '126 2. Nyári . , . . . T 137 1. Öszi , ; . . . . 145

1, Szüreti . . . 155

1. Papi beköszönő . 165 1, Exameni . . . 182

1. Iskolai vi'sgálatkor . 1 9 1 1. Halotti , . . . 199

1. Özvegyek' egybeadása . . . 209 1. A ' i>énz , 213 2. A z emberek egyenlősége . . . 222 3. A z ellenség szeretete . . . 234 4. A ' Háladatosság becse . . . 245

«

5. A ' Kevélység . , . " . . . 254 6. A z okosság és kijelentés . . . 263 7. A ' hitlenek útja . . 274

8. Tegyünk mit tehetünk 286

9. Kiké a' Meny? 304 10. A z Öpcsalódás 315

í . l í J É V I

Solt. XI: 9. „Meg emésztjük a' mi esz®

„lendeinket, mint a' beszédet

<*yors szárnyakon repul-el fölöttünk az idő*

magával ragadja éveinket, mint egy sebesy folyó a' belecsergedező patakokat Imé, ismét egy esz- tendeje folytle életünknek ; egy kicsin folyam a' századok' tengerében > vagy csak egy eső csép az ^y örökévalóság' oczeánjában. Mi az élet, mi- csoda az ember e' földön ? hájli az élet egy tű- nő játéka az időnek , 's az ember, egy árnyék-*

kép ezen játékban: mint a' levegőbe repült nyii

— mint a' felhőből kilobbant villám, egy oly hirtelen jelenés az ember e' földön; most láttam őt' az ő földi nagyságában , keresém őt' és már nem találám, az ő helye többé nem esméri öt'.

Hol találom hát azt a' pontot az időnek sebes folytában,a' melyet életnek nevezzek? mert a' jö- vendő még nincsen reám nézve, csak egy szem- pillantást enged nékem, és én azt is a' mulandó- ság' nevébe vészem-át; az elmúltnak pedig meg- holtam már, ^a> ^mi elmúlt/bár századokat fog- laljon is magába, csak úgy tünik-föl az emléke*

zethe mint egv álom. Valóban, csak ez a" jelen perez az én életem; mely a' múltat a^? jövendővel egybekapcsolja, a' lefolyt évek napjai visszahoz- hatlanúl oda vannak már, és tanúi az örökéva- lóságban az én tetteimnek; a' jelen pillanatnak vagyok csak birtokosa: de a' sietve zuhanó idő- nek egymásra tolongó habjai ezt is kisodorják birtokombúi 's az a' hullám mely ezt kinyomja helyébül, tovább viszen-é engemet az idővel ^? vagy bétemet annak mély örvénjébe? azt csak Te tudhatod Ura és kútfeje minden időnek!

Szomorú gondolatok! imé K. H. a' lefolyt év egy újabb bizonsága annak: hogy a'mi életűnk csak egy tenyérnyi, napjaink, mint az árnyék elenyésznek, „esztendeinket megemésztjük mint a' b e s z é d e t a ' szent leezke szerint. Szűkebb Ugyan az emberi nyelv, mint sem helyesen tud- ná rajzolni azt a' sebességet, melyei a' halandó sírja felé siet: de a' szent leczkének szavai csak ugyan igen jól talált hasonlatban terjesztik előnk- be az élet' sebes folyását: „megemésztjük" u. m.

Móses "a' mi esztendeinket, mint a' beszédet;" a' kimondott szó elrepül aj akinkről, egy lassú moz- gást szül a' levegőben, melyet csak egy kicsiny környék érez; ilyen az emberiség' nagyobb ré- szének élete; kimén az ő lelke, és ő földé lé- szen, az napon minden emléke elvesz ő véle; a' legnagyobbnak élete is a' halandók köztt, mint a' menydörgésnek szava megrázkódtatja a' felhőket a' közel fekvő völgyek még egyszer viszaordítják a' megütközött hangot: de amott a' távúlabb-eso bérezek' homlokán egy lassú zúgás formában el- hal az iszonyú harsogás; a' legnagyobbnak is é- lete, inint a* hang a' légben elenyészik az idő-

hen. De nem azért választani én felolvasott szent igéket elmélkedésem kútfejének, hogy ez árnyék életet véletek megutáltassam, vagy a*

mulandóságnak ama kemény törvényét, mely szerint vasvesszejével bírja a' valók egész or- szágát véletek még érzékenyebben éresztessem, megúnta már a' föld, mely minket hordoz hallani az ez ellentodúlt siralmas panaszokat; láttam én halandót, kinek már egy teljes század' súlya a- Iatt roskadoztak kiaszott tagjai, sírva panaszkodni az élet' rövidségére; hallottam az agg öreget igy szólani a' 130 esztendős Jákobbal: „kevesek, és nyo- morúságosok valának az én életemnek napjai, és

„nem érték-el az én atyáimnak esztendeiket" 1 . Mos. 47. 9. nem, nem akarom én a' panaszokat megújítani; hanem épen annak meggondolásábú!

hogy a' mi esztendeink mint a' beszéd oly hirtelen elmúlnak, akarok oly erkölcsi tanúságokat kö- vetkeztetni , mellyek e' nevezetes napjához éle- tünknek legillendőbbek , 's rátok nézve K . H . leg indítóbbak lehetnek. Örékévaló ! kinek ajándékod életemnek e' szent órája, áld meg azt, hogy le- gyen üdvös nékem, és azoknak, kik engemet halgatnak Ámen.

A z esztendők sietsége , ' s ' az élet' múlan- dóságának meggondolása, szánakozásra bír min- den érző szivet a' halandók iránt, és hathatósaa int, hogy senkinek e' rövid létet megne keserí- tsük. Ha mi e' szent napon megesmérkediink

magunkal úgy a' mint vagyunk, kik egy rövid élet' lefolytával egy más után mindnyájan a' se- tét sír' néma lakosi leszünk, kik földi rövid pályánk' bizöntalan határánál minden reményein- kel, képzelt dicsőségünkéi, 's hitvány örömün- kéi együtt az időnsk mély örvényébe alásüllye- dünk , magunkat ha amaz árnyékban szemlél- jük, melyet a⁷ halandóság vetett reánk; lehet- len, hogy érzékeny szánakozásra ne lágyúljon szivünk egymás iránt, lelietlen, hogy a' köl- tsönös szeretet' érzési fel ne ébredjenek egy- mástól elhidegült szívünkben, és hogy, nyomo- rú ügyünk' egyformasága mellett irigység, ha- rag, gyűlölség' dúljanak kebelünkben. Nem e- lég-é a' külső ostrommal körülvett város' lako- sinak küzdeni az ellen dühével, és minden per- czen rettegve várni annak győzelmes fegyverétől a' borzasztó halált, vagy bent is annak kebe- lében csak hadd dúlljon a' visszavonás' dühe?

nem elég-é K. H. halandó Atyámfiai! nem e- lég-é annyi külső ellen ostroma földi életünk' megkeserítésére , segítsünk-é mi is egymás közti költsönös sérelmekkel azt még keserűbbé ten- ni? úgy bánjunk-é éltünk' nyugalmával mint a' martalék méh, mely a' reátörtt prédálókkal e- gyütt vesztegeti ön gyűjteményét, vesztegessük-é mi is ön boldogságunkat, melynek oly töményte- len ellenei vágynák kivülöttünk is ? óh! ne hoz- zátok által ez új évre egymás ellen gerjedt boszú- ságotokat, fogódzatok öszve a' szeretetben, és a' békeséges együttlakás által enyhítsétek egymásnak

e' rövid életnek oly sok szenvedéseit.

A z az Angol-költő ki az eset' históriáját oly indító versekben leírta első szüléinket a' mégha-

sonlas' állapotjában festi; mikor azok az ártatlan- sag' elvesztése után a' halálos ítélet' ki meny dör- gését rettegve várták bűnös fejökre, hogy ez ál- tal is nevelje a' kétségbeesés' állapotjának ször- nyűségét, és akkor ezen szavakat adja első Anyánknak szájába:

Csak egy rövid óra van hátra nékünk még Ó! hát mért nincs közttünk addig is egyeség?

Mint tetszik néktek K. H! vájjon nem illyen állapotban vagyunk-é mi mindenkor? nem lehet- ne-é akármelyikünkre nézve is utolsó ez az óra melyben most élünk? 0 ! hát mért nincs kosz- tunk mindenkor egyeség? — a' vagy nem ha- lálos ítéletet mondott-é a' születés mindnyájunk- nak fejére — 's nem úgy nézlietjük-é mi min- denkor egymást, mint halálra itéltetteket ? Ember!

és te kegyetlen tudsz lenni a' halálos rabhoz ki- nek feje fölött már az ítélet' pálczája ketté töre- tett! te nem irtódzol kínozni az állatot, mely már

az oltáron kötözve várja a' halálos metszést! sérte- getni azt a' férget mely fölött immár egy mindjárt szétzúzó láb fölemeltetett! 0 gondolatlan emberek ímé ily kegyetlenek vagytok ti egymás ellen ger- jedt boszúságotokban; nem rémit-éel titeket az élet

töredékeny voltának meggondolása minden ellensé- geskedéstől? nézd — a' ki ellen tegnap koporsód' bezártáig tartó gyűlölséget esküdtél, nézd azt ma halotti köntösébe feküve; és ott az ő hidegült te- temei fölött egy kínos érzés megragadja szívedet melynek kifejezésére erőtlen minden emberi nyelv.

Ember! ó miért nem gondolod meg, hogy a' te fe- lebarátod egy sírja felé botorkázó vándor, miért szórsz tövisét külömben is göröngyös útjára? mi-

ért nem nyújtasz inkább segéd kezet az ö gyá- jnolítására ? miért terhesíted útját békételenségek- jkel ? Holnap talán kínálnád békeséggel a* megbán- tott halandót: de már későn lesz, 's ő azt tőled elnem fogadhatja, akkor elkeseredve zokogsz az ö sírja szélén, és így szólasz szívedben: elhúnyt harátom! a' te rövid életedet én tettem keserűvé csekélyek valának örömid e' földön, és én még Is felzavartam azokat mint az árnyék úgy sietél el mellettem, és én még is meggátoltam útadat kevés napokon világolt rád a' napnak fénnyé, és én még is komor felhőket vontam fejed felibe ! — Talán a* legkínosabb érzés az embernek szívé- lben a' lehet midőn egy méltatlan tetteit megsi- rató bűnös bocsánatért esdekelne megsértett fele- barátjánál , és azt már többé nem találhatja keresi őt': de már ő nyugszik csendes ágyasházában, irivá az esdeklő kiáltási be nem halatzanak, hon- nan a' megbocsátás', viszhangja ki nem származ- hatok; talán a' legkeserűbb könyűk a' halandó

szemekben azok, melyek egy megbántott ember- társunk sírjára gördülnek, és a' melyeket megen- gesztelödés' szelíd mosolygása soha felnem szá- razthat I még ma azért K. H. még ma áljon hely- re köztetek a' netalán felbontott békeség, holnap

talán óhajtanátok azt, és már későn lesz.

*

A z esztendők' sietsége és az élet' múlandó- ságának meggondolása hathatósan buzdít minket a' kegyesség' és erény' gyakorlására. „Megemészt- j ü k éveinket, mint a' beszédet," kevés percze-

ken kóstolhatjuk az élet boldogságát, és ha ezt a?

rövid idő közt, az Isten és emberek iránti szere- tet csak valamenyire meghoszabbíthatja is, taná- csos azokban minélinkább megerősödnünk. A' ke- gyesség, és erény kipótolhatják éltünk rövidséget nem olyan tulajdon értelemben állítom én ezt, a⁷ mint rendszerint veszik az emberek, hogy t. i. né- mely erények, mint p. o. a' mértékletesség 's az indúlatokoni úralkodás eszköze a' természeti é- let' meghoszabításának, mert ez magába véve i- gen csekély érdeme volna az erénynek, és ke- gyeségnek; hanem a'^ menyiben.

1., A z erény tanítmeg minket az élet' bölcs használására. Csak ez a' tudomány teheti ked- vessé a' hoszú életet, sőt csak e' lehet annak i- gaz mértéke. Valamint t. i. kiterjedése, úgy foka is vagyon az életnek, és ennek magasága kipó- tolhatja már amannak híját. A' közhasznú mun- kásság a' rövid életet is hoszűvá teszi; egy esz- tendő, mely a' közbóldogságnak vala szentelve, több már e' szerint én elyttem, az évek ama hosszú soránál, mely gyermeki pepescelések közt folyt-le. A z álom rövidíti az életet, az az időköz melyet annak karjaiba töltöttünk, üres hézagot hágy napjaink között. Igazán mondják: hogy az á- Jom a' halálnak képe, sőt valósággal meghalunk e' világra nézve mikor aluszunk mert akkor min- den földi egybeköttetéseinek mintegy félbeszakad- nak, megfosztva vagyunk dicsőségünktől, vagyo- núnktól 's minden öröminktől, mind ezek csak olyan tulaj donink, mint az érzéketlen testeknek a^? tömötség vagy folyóság, a' szín, és más tulajdo- nok ; csak úgy érdekelnek minket mint a' szőnyeg, mely koporsónkat fedi. a' dicsérő vers, mely fej-

fánkra metzetett, vagy a' virág mely sírunkon nő.

Ehez hasonló állapotban alusza már el ébren az életet, nagy részi a' halandóknak, a' mely t. i.

az erényt nem gyakorolja: ez az állapot a' léleké nek álma egy halálos ájúlása azon erőknek, a' mel- lyek adják igaz becsét, az életnek ; ezen lelki á- lomból ébresztette-fel a' Jézus vallása a' világot, és azért nevezi az Evangyéliom a' Jézus köve- tőit újonnan szülötteknek, 's új teremtéseknek;

nem a' mi napjaiknak számát szaporítja hát meg az erény, nem azt cselekszi, hogy tovább lélékzjünk e' vüágon, hanem a' mi életünknek becsét eme- l i - f ö l , 's a' legnemesebb gyönyörökkel édesítik

azt. Szánakozni szoktunk a' vakon, a' ki a' termé- szet' szépségeit nem szemlélheti; a' siketen , a' ki

barátság' szavait nem értheti,'s a' músika bájoló hangjaibán nem gyönyörködhetik, vájjon nem il- lyen nyomorék-é lélekben az olyan ember, a' ki az életnek bal'samát nem ösméri, a' ki nem tud örülni az örülőkkel, és sírni a' sírókkal, a' ki szá- mos éveinek lefolytával sem mondhatja el , hogy.

Éltem:

2., A z erény barátinak emlékezetük sok ideig fennszokott maradni az élők' szívében. „ A z igaznak

„emlékezete áldott: de az istentellennek neve elvesz"

11. m. bölcs Salamon; az ö tetemivei együtt rohad el az ő hire neve; vagy mint teste büszhödt port hágy sírjában: úgy emlékezete kedvetlen érzést {isme- rősi között szégyent és gyalázatot rokonira nézve.

A z erény barátja csak kezdette az életet e' földön való megjelenésével, a' hálás maradék még soká- ig folytatja azt az ő elhunyta után is. A' sz. írás árnyékhoz hasonlítja életünket; korántsem kőitől fiagyitá$ ez K* Jü nagy része az emberiségnek

csak múló árnyék formán jelen meg az élet játék*, színén,'s a' nélkül, hogy létének legkisebb emléke maradhatna, éltün arról, és minden emlékezete vesz ö véle. De kiragadja a' hív emlékezet a' múlandóság' sebes árjából az emberiség' jótévőit és általadja firól fira örökség gyanánt a' késő em- beri nyomnak.; meg kíméli az erény a' jót a' na- gyot a' dicsőt a' hirtelen elenyészéstől, és mikor ő élni megszűnik is fenmarad az ő képe az em- lékezet' templomában, az erénynek menyei fénye, mint valamely szentet körűlsűgározza azt, a' ke- gyes és tökéletes, még századok múltával is tisz- telettel közelit a'hoz— mikor már az ö csontjai régen elporlottak rozzant sírjában, még akkor is látogatják és szentnek nevezik azt a' helyet a*

háládatosok, és fényes szikrákat látnak kiszökel- leni annak üregéből melyek az erény' szerelmét gyújtják-föl a' nemes lelkekben. — Élve ma- radnak az emlékezetben a' hazának elhunyt hősei kik annak szabadságáért életüket fizették, az em- beriség' munkás baráti kik a' köz boldogságra jói- tévő intézeteket állítottak — az igazság tanítói kik midőn másoknak világoltak, megemésztették esz- tendeiket ; meglehet ugyan, hogy a' késő világ nem látja már a' forrást, melyből egykor az áldá- sok' gazdag folyamati eredtek: de a' folyó meg- tartja mindenütt annak nevét, mígnem az öröké- valóság' tengerébe elnyeleítetik,

3., A z ^r erény egyedüli záloga halhatlansá- gunknak. „En vagyok a' feltámadás, és az élet,

„u. m. Idvezitőnk , a' ki hiszen én bennem ha .„meghal is él az, és valaki él, és hiszen én ben- őném soha meg nem hal" Jan. 1 1 , 26. ezek a'

•szavak vigasztalhatnak meg minket legfoganato-

sabban, midőn az élet' rövidsége megszomorítja tűnődő lelkünket; a' ki a' Krisztusban él vagy a' kiben a' Krisztus' lelke él, az soha meg nem lial. Ki bírhatná elviselni azt a' leverő gondolatot, hogy ő mint egy virág elhervad , mint egy állom elenyész mint egy árnyék eltűn — és többé soha nem lészen? pedig ezen szörnyű gondolattal kell tépelődni minden léleknek mely idegen az erénytől mert csak ez az örök élet- nek bizonyos záloga; a' világi nagyság 's a' föl- di dicsőség iiem bírnak semmi erővel. Láttam a*

szivárványt tündökleni a' bársonynak és arany- nak színével: de xmé eltűnt mindenestől az ő fé- nyes pompájában. „Láttam" u. m. a' 'Soltár író

„az elhatalmazott hitetlent, és hogy a' felfuval- kodott: mint a' kitérjedet zöld élő fa; de elinúlék és

„imé nem vala, keresem őt' és meg nem találám 'Sóit 3 7 , 3 5 , 36. Hát nem ennyiben határozódik- é az embernek minden dicsősége ? — nem, az i- gazak fénylenek, mint a' nap az Atyának orszá- gában

Az esztendők' sietsége *s az élet' múlandósá- gának meggondolása buzdít minket arra is, hogy élni siessünk. Tégy anyi jót a' jelen pilanatban, mennyit annak szűk köre béfogadhat, a' jövendő- nek már nem vagy ura, 's meglehet elseni érke- zik rád; munkálkodjál hát míg nappal vagyon, tud- ván , hogy eljön az éj , melyen többé senki nem munkálkodik! ne emészd meg haszontalanúl rövid eveidet melyeket számadás terhe alatt ^wenged az

örökévaló ne halogasd a' köteleséget, sőt áron is vedd-meg a'jó alkalmatoságot meglehet majd kés- söbb keresnéd azt, és nem találod; az a' nyomorú ki ma hozzád folyamodott a' segedelemért, és tőled elutasíttatott, meg lehet holnap önként ajánlott ala- misnádat elnem fogadhatja, majd magadba térve- keresnéd a' meg szégyenített szűkölködőt, és ő már nem lészen; ne fojtsd be szivedbe az abban gerjedt jó indúlatokat, vidd véghez halogatás nél- kül a' mit a' köteleség parancsol, majd keresnéd a' módokat a' jótéteire, midőn mint az éjeli tol- vaj véletlenül meglep halálod órája, keresnéd, hogy az erény tűi üres lélek ne remegjen oly igen magátúl, és megállhasson amaz utolsó harczban ezen egyedül fenmaradó istáphoz tá- mazkodva: de a' könyörületlen halál meggátol té- gedet, holnap eljö az esdeklő nyomorú, és te már akkor nem vagy. Siessetek élni halandók!

ne emészétek-meg éveiteket, ne rövidícsétek még inkább az életet melyet oly sóvárgó kezzekkel mért-ki a' természet, el-jő , el-jő a' félelem ó- rája, és csak az álhatja — ki a' vég harz erejét, a' kinek lelkiismérete tanúbizonyságot tesz , hogy az élet nagy ezélját mindenkor szeme előtt tartotta.

Ily szép tanúságokat nyújt nékünk Szer! az esztendőnek sebes futása. 0 vajha ezen tanúsá- gok e' reánk viradt esztendőn által mindenkor elménkben forognának! mely áldott lenne ez azok- ra nézve, kik ennek végét megérhetik, mely szelíd alakban mutatná-meg a' halált azoknak, kiknek ez esztendőt rendelte véghatárúi az é- let és halál' független ura. Örökévaló! tápláld ezt a' vigasztalást szívünkben a' te lelke 3 ál-

tal e' rövid életben Ámen.

- WM

n UJ É v i

». tldf É V I PéldL 10: 28.

keménység az emberi élet* ápolgatója. O költi fel nyájasan a' léteire eszmélő gyermeket — ő nyújt segédpálczát a'tántorgó öregnek, hogy rö- vid pályáját örömmel végezhesse az élet esté- jén ; vará's hatalmával erősíti a' nagyok hiú dics- vágyait; majd leszál 's mosolyogva köszönti sze- rény lakóit a' szegénység kalibájinak — Ígéreteivel

összeegyezteti a' különszakadt párokat, szép jutalmak' kecsegtetésével ösztönözi az erőtleneket;

tündér körébenj munkás létre ébredeznek a' lel- kek, 's a' győzelem koszorú által, mellyet eleikbe tart, hősi nagy tettekre hevíti; a' szenvedő tö- vis ágyát rósás párnává bájolja, a' bánatos öz- vegynek — a' gyámtalan árvának — a' nyomor- gó szegénynek — az ágya fenekén fetrengő be- tegnek könyüiket letörli, kínaikat enyhíti; hogy a' bátortalan kétségbe nem sülyed, a' bűnös nem csüggedez, mind az ő jótévö munkája ő lebeg körűié a' haldoklónak mint hű barátné a' vég el- válás' pillanataiban; a' reménység' kezei szórják el a' magokat 's ugyan ő érleli-meg azokat gaz- dag aratásra, mind a' lelkek' országában mind a' látható világban; földi életünkön keresztül őt' kűl- dé nékünk vezérül a' kegyelemnek Attya végig hűséggel meg marad mellettünk, 's mindenütt tisztán látható áldással rakodt nyoma*

A⁵ reménység által is testvérek vagyunk fiát mindnyájan; m m ki reményeket ne nevelne

gondosan kebelébe; de liogy viseljük magunkat reményeinkre nézve ? mert valamint e' földön min- den dolog vagy tárgy a' vele való okos vagy helytelen élés által örömnek és fájdalomnak á- toknak és áldásnak forrása lehet egyszersmind:

úgy a' reménység is ha föntebbi szárnyakon engedjük repülni, ha azt nem zabolázzuk, szo- morú 's veszedelmes csal utakra vezérelhet béliün- két. A' mi beniink erős benyomást tesz mint a' remény, eszméltségünkröl 's a' szabad meg- fontolástól könnyen megfoszt, hajlandóságainknak 's indulatainknak vak rabszolgájává tesz 's így a*

mi bölcsen használva forrása volt a* boldogság- nak, vissza élvén azzal átokká és keserűségé változik. Okosan kell tehát reméylenünk, erre int maga a' bölcs is a' sz. L. midőn igy szol

„az igazaknak reménységök örömükre vagyon elmélkedjünk hát a^rh okos reménységről, adjuk*

elő

1. hogy miben áll ez

2. hogy miért kell azt cselekednünk*

Ezeknek megfejtésében míg röviden vizsgáló- dóm előre nagy reménységet beszédemről ne for- máljatok, türjétek-el 's figyelmes halgatástokkal pártfogoljátok. Te pedig világoságoknak Atya!

kisérj engem kegyelmeddel 's segedelmeddel, 1. A z okos reménység nem áll az emberek- ben, hanem egyedül Istenben, még pedig úgy, hogy az Istentől is csak azokat- kell remény- lenünk, melyek tökéletességeivel nem ellenkeznek.

Némely Indus Barátok hamurakásokról egész na- pokon keresztül néznek a' napba, reméylvéö,

hogy így majd különösen közöltetik vélök az isteni világoság; a' keresztyének köztt is voltak eleitől fogva oly kegyes álmodozók, kik idétlen ábrándozásaik közit reménylék az isteni lélekkel való csudás közösülést; bár távul legyetek is az ily vastag tévelygéstől de valjátok meg, hogy ti is bűnös reményűket alkattok magatoknak a' Mindenható felől; buzgólkodó érzéseitek hevében midőn mintegy kinyílt lélekkel vizsgáljátok a' Gond- viselés' csodálatos útait, gyermeki érzéssel azt reményűtek, hogy ti érettetek, ohajtott szeren- csétek eléréseért vagy fenyegető gonosz' elhá- rításáért az Isten megváltoztatja a' természet' rendit, 's ósodatévő kezekkel ragadja meg a' világ' folyását; sokszor mellőzitek el a' czélra vezető eszközöket 's tunya hittel csak az istenben fundáljátok reményeiteket; a? beteg gyógyszer nélkül gyógyulást — a' bűnös valódi megtérés*

nélkül üdvöt — a' korhely, munka nélkül úri sorsot reményi magának. Nyomorú porember!

hát a' vágy puszta eszköze-é ,a' Mindent tehető reményeid bételjesülésének ? Így — így épitünk mi K k ! a' babona homoktorlására, mely szégye- nünkre váll. Nézd amott egy szerencse vadász örvendve szalad a' sorsjátékokhoz álmodot szám- jaival melyeket néki, a' mint hiszi maga azlsten- ség jelentett-ki, csekély vagyonát ezekre pa- zérolja-el 's igya' szegény,háznép az Istenbe ve- tett oktalan reménység miatt könyüzve eszi az éhség' kenyerét. Amott egy buzgó templomjáró, bár a' vétkek köztt úgy ül, mint a pók szöve- déki köztt , a' külső egyházi szertartások' pon- tos megtartása után, teljes hittel reményli az Isteni kegyelmet és jutalmat melyre érdemetlen, ily számasok az istenbe vetett helytelen remény-

ségek > s ily nevetségesek. K k ! Istenbe ve- tett reményünk ne legyen se vak, se kételke- dő ; igyekezünk Istennel való öszeköttetésünket tisztán általlátni, mert csak azok reményihetik az ő áldását, kik igazsággal áldoznak, kik tör- vényeit szívükbe írják, akaratját örömest tel- jesítik, és Idvefcitőnk példáját hűségesen kö-

vetik. Lássuk már tanításom'

2-dik szakaszában, miért kell nékünk az Istenben okosan reménylenünk?

1-ör azért mert az okos reménység meg ment a' keserű csalódásoktól. Ha mi minden re- ményeinket a' csendes 's józan megfontolás szö- vétnekénél néznénk, sok magunk által okozott ke- servektől számos szükségtelen könyöktől kiméle-

nénk meg magunkat. Könnyen elvagyunk azon jó nélkül, melynek bírására sohasem voltak ki- nézéseink : de a' sokáig 's indulatosai' ápolt re- mények el-enyészésükkel, a' fájdalom' töviseivel keritik-be a' szívet; megindulás nélkül látjuk le- li úlani a' fák virágait de sajnálkozunk akkor , ha dühös szél veri le a' reménylet gyümölcsöket. Tit- kos búba merengve miért nézvisza sok házaspár szerelme' elsőbb óráira? miért?? most siratja az akkor alkotott hiú reményeket; miért haljuk min- dennap a' sok panaszokat: én erántarn a' világ há- ládatlan erényeim félre esmértettek érdemeim jú- talom nélkül maradtak miért ? mert magunktól és az emberektől elébb sokat reményietünk oly ki- nézéseink voltak melyek csak a' tiszta' Angya- lok országában valósulhattak volna meg. — Való- jában a' lélek' nyugalmára \s a' megelégedés- re legbizonyosabb út az ha reményeinkben nem

ábrándozunk , íianem várunk olyanokat , ' melyek csak egy felhevült képzelődés' Idétlen szüleményi.

2-szor. Ha okosan reményiünk, nem esünk kétségbe az Isteni Gondviselés felől. Mi vitte a' Deismusra mely a' Gondviselés' tagadásában fejtiki véleményit eleitől fogva a' legderekabb főket? én azt hiszem, hogy az oktalan remény- ség; mert kiben az önkényíí okoság csak a' hízelkedő örömeknél alkot reményeket ki ember társaitól, önmagától a' világtól és ennek Isten- nel való czélirányos öszveköttetésétöl többet vár mint a' Mindenható örökös plánuma engedheti, az csak a' képzett, világában andalog' reménjei mint a' növények a' fagy zárai alatt ki nem zöldülhetnek szomorú ábrázatban tűnik eleibe az élet, 's e' nagy egész, mint a' mely magára ha- gyatva nincs allatta az Isteni Gondviselés ol- talmának. Kelletinél nagyobb reményeink e' tö- kéletlen életbe rendeden megszégyenülnek; men- nél gyakrabban érezzük magunkat megcsalatva ott, hol már nagyított reményünk a' bizonyos a'

kedves valóval biztatott, annál keservesebben rep- pent-e! aj akinkről e\panasz : a'vagy őriző pász- torom-é nékem az Űr, honnan esmérjem meg az ő szeretetét? 0 keresztyéniül! Feltételéseknek kell lenni kívánságainknak, mérsékeljük reménye- inket, imádkozzunk így: nem mint én, hanem a' mint Te akarod Atyám úgy légyen: sőt még i- gazságos reményeink'? bételjesedésétis bízzuk a⁵

menyei Atya jóságára.

Ily gondolatoktól lelkesittetve, reményeiteket eképen mérsékelve indúljatok Barátim bátran ez év' új pályáján5 menyei Atyátoktól ezután is re-

tüjr é v i i ? ményljetek mindeneket; ha igaz reménységeteket telyesedés fogja koronázni, áldjátok az idők At- tyát, ki minden év beköszöntésével teremtéséinek bóldogságokrűl a' nagy egész viszaránya szerint jóltévőleg gondoskodik; lia meg fognak csalni

kinézéseitek, győződjetek meg a' felöl, hogy reményetek csak andalgó álom volt, hasonló a*

hófuvatokhoz melyek a' természet' törvénye sze- rint csak kevés ideig tartó létet Ígérhetnek ma- guknak; hidjétek el, hogy menyei Atyátok fen- tebb reményeiteket, hol a' vágyások csoportosan fejledeznek úgy nézi, mint az okos kertész azon növényeket melyek sűrűen nevekednek egy más mellett kiszakgatja a' nem szükségeseket így a' kevés megmaradottak bőv gyümölcsökkel szol-

gálnak.

Reményljetek, reményljetek! mint igazak szépet, kedvest, illőt, természetest e' beállott új esztendőtől , igy mindenkor örömötökre fog fenni reményetek.

Hív elöljárói e' Nemes és díszes Gyüleke- zetnek! a' közjót ti nem reményleni, de mun- kálkodni tartoztok hazátokra 's helységetekre nézve; ti vagytok az Egyház' Sáfárai, 's a' val- lás' védgyámolai: azon reményt, mely ezek iránt gyúlad munkás kebletekben ápolgassátok ön erő- tökkel, hogy ez évben is a' Haza, a' vallás 's

közjó általatok györs iparral haladjon-elé a' kí- vánt ezél felé. Igazgasson az Űr szent lelkével, 's mint világosság fiai, világoljatok e' világon, vi-

rágozzék éltetek az igazak virágzásával.

Földmivelő Barátim! közönséges tagok e*

helységben! Ugy-é a5 zavaros őszszel elszórátok 2

szántóföldetekbe a' búzamagokat, mint egy re- mény mezejére, azt várván, hogy a? kedvező i- dők 's alkalmatosságok után, melyek az Űr keze- iben állnak, ezek gazdag aratásra éreltetnek.

jr

így gondolkozzatok mind azon reményeitekről is, melyek ez esztendő új reggelén tünnek-fel szíve- tekbe; mint ezekre, úgy amazokra nézve is sok kedvetlen zivatarokat rejteget magába a' setét jö- vendő ; mind itt, mind amott jótévőleg munkás lesz az Isteni Gondviselés* Legyetek készek minden- nekre, melyeket az idők Ura szabad akaratja sze- rint a^T későbbi napok reátok hozándanak ; dolgoz- gatok, imádkozzatok, szent engedelmesség hajtsa meg nem csak fejeteket, hanem érzéseiteket is Elöljáróitok, Lelki-Pásztoraitok eránt; az erény

\s erkölcs ösvénye légyen jártt útatok, reményije- lek úgy, mint illik az Isteni félelemhez, így min- den reményeitek, melyek e' mai nagy napon előt- tetek lebegnek; boldogsággal fognak reátok mo- solyogni, mint a' most (hó nyoszojábá) kemény fagy alatt pihenő vetés az aratás gazdag ünnepén.

Ti hitves párok! a' tántoríthAtlan hűség, szeretet, engedelmesség békeségestürés áltál bírjátok a' tí lelketeket, ez által örüljetek az életnek; kiknek közületek idegenek után kapkod szívetek, hajtsa az Űr viszsza Férjetek iránt, hogy szent eskü- vésteket szentül megtartván, az Űrban való bizo-

dalom mellett ti is, ők is boldogok legyenek.

Ti Ifjak, Szüzek! kik még az élet* nagy czélja felé uti társ nélkül bolyongtok, tartassanak- ineg a' ti elmétek épségben , testetek ártatlanság- ban, majd ha a* házasság szent oltáránál ösze- keltek azokkal , a' kikért hevült emelkedett keble-

tek > éljetek zavartalan boldogságban, az Igen- ben vetett reménység földi lakozástok' helyét változtassa menyei Paradicsommá*

Árvák, özvegyek , kedveseitektől megfosztat- tak, ügyefogyottak, szegények! bús időkre tekint- hettek-vissza az elmúlt évben, a' kedvetlen viszon- tagságok összetördelték reményeitek'^ virágát: de helyheztessétek reménységeteket az Úrban > ö el- táplál beneteket> a' szeles Zivatar után kelleme- sebb lesz a' lég, titeket is megvigasztal még jobb sorsai menyei Atyátok; nyújtson ez esztendő a"

boldogság bal'samával enyhítő írt fájdalmaitokra, távozzék a' kétség fellege éltetek egéről, légyen ez esztendő a' bánat' éjszakája után a'boldogság*

felviradó koránya.

Ti kiket ez új év beteg ágyba talált! az Úr ki megsebesít ugyan ő gyógyítson-meg keneteket, küldj e-el hozzátok a' vigasztalásnak Angyalát, öntse a' könyebbülésnek bal'samát megsebzett szí- vetekbe. Oh! legyetek is jó reménységben szen- vedő Atyánkfiai, ezen ti okos Istenbe vetett re-

inénységtek meg nem szégyenül.

E' helyen letelepedett Isten Anyaszentegy- háza' kertjének hú vezére! adjon az Úr tenéked

az új évben, új erőt, egészséget, kedvet, szor- galmat , erős vállakat nehéz hivatalodnak pontos bétőltésére.

Munkási az Isten Anyaszentegyháza' vetemé- nyes kertjének, tanuló gyermekcsoport! az Űr a' maga szent lelkének kettős mértékét töltse-ki ti reátok, hogy szembetünőleg h a l a d j a t o k elébb elébb

a' tudományokban, a jó erkölcsökben, a hazának javára, a' helységnek hasznára, az Egyháznak díszére, Isten' dicsőségére, Szüléiteknek örömük- re.

Nagyok, allattvalók, ifjak, vének, közel 's távol lévő kedvesek, Magyar kedves hazám, 's vérrel öszvekötött honosaim! ne boruljon soha ho- mályban ez esztendőben reményeitek csillaga, e- gészség, öröm, békeség koronázzon titeket.

Idvezult kedves elhunyt hazánkfiai, azok között Egyházunkba tízen, kik pihenést vettetek az elmúlt évben a' csendes sír' kebelében! örvendjetek teljes dicsőségben, a' menyei világok Ura előtt, hol a' remény, a' hittel, szeretettel öszveölelkezve, buz- gón esedezik örök boldogságotokért, testetek pe- dig nyugodjék a' néma sír' kebelében békében.

Mi pedig élők, hálát rebegünk Tenéked jó Atyánk, kegyelmes megtartásodért , vezérely az idvesség' útján ez esztendőben is benünket; ha életünknek kedvezesz add-meg nékünk az igazak' reményét, mely örömünkre lehessen: ha pedig 12 hónapok múltával már havas szelek jádzanak sír- halmunkon , adj testünknek nyugovást a' sír setét- tében, lelkünket pedig méltóztasd szent színed' lá- tására a' menyekben, hogy ott vigadhasson a' hal- featlanság reményének bételjesedésével. Amen.

3* t ú r ért i 1 , Jan. 3 : 1 .

Ismét egy esztendő folyt-le a' mi életünkből K k ! ismét két nevezetes időszakaszoknak határ szélin állunk, melyek közül egyik hátunk megett bézárattatik, másik előtünk megnyíl. Akár azí elmúltra tékíntsünk vissza, akár a' jövendőbe né- zünk ki, mind a* két esetre nézve kedves érzések , édes megondolások támadnak szívünkben. Számta- lan sok változások érdeklettek minket a' múlt év- ben , mélyeknél fogva világi állapotúak vagy ked- vezőbbé lett, vagy nehezedett, egy sincs kö- zülünk olyan a' ki ma ezen változásokat újá te- remtvén gondolatjában, a' földi dolgok múlandó- ságáról öröm vagy keserűség nélkül emlékezhet- nék. Sok szenvedők találtak csendes nyugalmai;

sok szerencsétlenek tapasztalták szerencsétlen sor- suk enyhülését; sok tűnődő szívek megérték for- ró óhajtásukbételyesedését, sokan kerültek oly bol- dog összeköttetésekbe , a' meUyekért őrökre áldott lesz élőtök a' lefolyt évnek emlékezete. De ó mely számosan vágynák közötünk olyanok i s , a' kik az elmúlt esztendőben a' szűkölködés' súlyos igájába kerültek—a' kik becsületekből kivetkőztet- tek , a' kétségbeesés iszonyú örvényébe taszí- tattak —. a' kik szomorú özvegységre, vagy sa- nyarú árvaságra maradtak— a' kik szép reményű gyermekeiktől, vagy szeretettbarátjaiktól megfősz- tatttak; egyszóval a' kik a' múlt esztendőről, egy fájdalomtól megszaggatott vérzőszívet hoztak által

ez iij évre. Mihez tartsuk hát magunkat Szer!

jövendőre nézve ezen különbféle változások köztt ? láttátok mint gazdagiilnak-meg némelyek, 's mí- kint lesznek mások koldusokká; mint emelkednek föl sokan a' világi méltóságok' magas fokain ál- tal, és mikint hullanak alá mások a' dicsőség'

pagas pólezáról a' gyalázat' fertőjébe; mint lép-.

nek-elő sokan a' világ' játékszínére, 's mikint enyésznek-el ugyan arról mások. Melyik lesz már ezek közül a' mi sorsunk? állandó lesz-e boldogsága a' szerencsésnek— nem nyittatik-e ú- jabb seb a' már megsebzett szíven ? a' jövendő

setét kebelébe rejtetett-el rövid látású szemeink elöl ez a' mély titok. De vigasztaljátok-meg e' bizontalanságok köztt is ti magatokat Szer! hi- szen egy emberi értelmet felyűllialadó bölcs sze- retet igazgatja a' világi változásokat, és mi mind- nyájan annak gyermekei vagyunk: „lássátok mi-

„némű szeretetet adott minékünk az Atya, t. i,

„hogy Istenfiainak hivattassunk" a' mint vagyon a' sz. leczkében. E z az édes meggondolás osz- latja-el aggódó szívünk nyugtalan tépelödéseit, ez önt bizodalmat a'jövendőre nézve tűnődő elménkbe,

e'^ légyen hát K k ! ez új év' első óráiban a' mi Keresztyén elmélkedésünknek tárgya: hogy mi az Istennek gyermekei vagyunk.

/ Őrökévaló! a' ki felemelkedtél az időnek minden változásai felett, a' kinek Atyai szerel- med meg újúí minden reggel mi rajtunk, emeld- fel a' buzgóság' szárnyain Te magadhoz a' mi szívünket, hogy ez új évi tisztelet tételünknek leg- első órája, nékünk idvességes, néked dicsőséges

lehessen Ámen,

istennek fiai vagyunk mi Ivk! ez a fehó- gef gondolat

1., megnyugtathat minket azon kedvetlen esetekre nézve, melyeket a' múlt esztendőben szenyvedtünk

2., megörvendeztethet azokkal u¹ jókkal , a' melyeknek sorsosi lettünk.

3., erőt önthet belénk, hogy éltünk' jöven- dő napjait a' közjónak szenteljük, és

4. vigasztalást nyújthat szívünkbe, hogy a*

bizontalau jövendőnek édes reményei menjünk elé- be. Ily áldot ereje ván Szer! ezen jneggondolás- nak reánk nézve; érdemeljék-meg enyi okok kü- lönös figyelmeteket.

1., A z a' meggondolás, hogy mi az Isten- nek fiai vagyunk, megnyugtathat benüoket azon kedvetlen esetekre nézve melyeket az elmúlt esz- tendőben szenyvedtünk. Nem mindnyájan hozha- tunk által vidám elmét, 's megelégedett szívet a' múlt esztendőről, sok olyan történetek érdeklettek bé- liünkét, a' megyek némelyikünk' szívét megsebzet- tek , némelyikünk' csendes nyugalmát megháborít- hatták, % elméjének vidámságát gyászba boríthat- ták ; a.' földi környülállásoknak kedvetlen össze- jövetele amott egy édes atyát sújtott-le, hogy

számos háznépéröl negondoskodhassék, éhező és félig mezítelen gyermekek kiáltoznak, a' kenyér- ért, a' mely vajmi mélyen szaggatja a' boldogta- lan atyának szivét: de nincs ereje a' kívánt se- gítségre- : amott a' rágalom' gyalázatos bélyegéit

viseli az ártatlanság — amott ocsmány gyanút tá- masztott az irigység' és a' béke' szent köteleit el- szaggatta a' gyűlölség — egy háznép boldog kö- rében hintette-szélyel a' viszavonásnak és ellen- ségeskedéseknek magvait; ott egy barát lett hi- tetlen árúlója biztos barátjának, 's a' ravasz hit- szegés nyomorúságot árasztott; mint ezek felett a' halál is kegyetlenül rabolt és a' földi öszeköt- tetéseknek kedves lánczait kíméletlen kezekkel óldozta-fel, elragadta a' házastárstól kedves felét szívének, el a' szülék gyönyörűségét az ö egyet- lenegy gyermekeket — el egymás karjai közül a' szerető testvéreket, és a' hív barátokat. Ezek a* szomorú változások K k ! sokakat érdeklettek közületek a' közelébb lefolyt évben, és mind ezek a' szomurű képek újonnan teremnek e' mai napon a' ti emlékezetetekbe, — Megemésztene titeket ez a' fájdalom érzékeny szívek! és én semmi enyhü- lést nem szereszhetnék tinéktek, ha ezek a' vál- tozások egy vak történetnek csapási lettek volna:

de nem, hiszen mi az Istennek fiai vagyunk, egy jó Atya igazgatja sorsunkat, a' ki vezérli a' ter-<

mészét' erejét, 's a' kinek a* teremtések' minden történetei kezébe vágynák; az ő szeretete forgatja

a' számtalan világokat kiszabott ösvényeiken 's az ő Atyai jósága rendeli a' mi állapotunkat is, minde- nütt az ő bölcs és mindenekre kiterjedő munkásságá- nak dicső nyomai tűnnek szemünk eleibe. Szám- talan ízbe tapasztalhattátok már ti azt Szer! hogy az embert semmi fáj dalom nem érheti, ha a' ti mennyei Atyátoknak bőlcsesége azt ő reá nézve jónak nem ítélné; mond-meg kételkedő! ki az, a' ki még a' legsiralmasabb esetekből is oly áldott következéseket tud kihozni? ki űzi-el fejed felöl a' veszélyeknek terhes borúit — ki nyújt ott is

áldást, hol halálos csapásokat sejdítettek a' hal- landó szemek — kinek keze burkolya-ki a' szeny- vedések' zápora köztt is a^f tiszta örömnek ékes virágit? az Isten, a' mi menyei Atyánk igazgatja K ! a' természetnek erejét, 's az emberi szív' moz- dúlatit, és még a' legkisebb esetek is hathatós eszközök az ö kezében a' legkedvezőbb változá- sokra, Dicső gondolat! mi mindnyájan ennek a' j ó Atyának gyermekei vagyunk, ez a' gondolat lelke- sítsen titeket Szer! és bár mely rémítő képeket mutasson is előtökbe a' mulandóság, eltűnnek mind

azok az Isten szeretetének áldott sűgáritól, vagy az ö határtalan jóságának tanúivá változnak által:

bár a' szűkölködés kínzó karjai köztt epedjünk—

bár a' legkegyetlenebb fájdalmakkal küszködjünk

— bár rágalmaztassunk, és gyaláztassunk; föl- találtuk szükséges vígasztalásunkat szent vallás- sunknak ez egyetlenegy vígasztalásában — fosz- tassunk-meg bár szerelmeseinktől — dűljenek ki mellőlünk legbiztossabb barátink, eyámolaink, nem esünk kétségbe, és nem maradunk vigasztalás nél- kül,mert így szólunk ama nagy Apostollal; „mi-

„kor mindenuütt nyomorgattatunk, elnem csügge- dünk. ; kételkedünk, de nem esünk végképen két- s é g b e ; háborúságot szenvedünk, de abban elnem

„hagyatunk; megaláztatunk; de abban elnem ve- sszünk",

2., Ugyan ez a' gondolat pedig, hogy mi az Istennek fiai vagyunk, örvendeztethet-meg leginkább benímket azokkal a' jókkal, a' mel- lyeknek sorsosi lettünk. — Hideg érzéketlenség- gel fogadná az emberi szív azon jókat, melyek

az életet bóldogá tehetik, annak túdása nélkül, hogy azok az Istentől jőnek, hogy azok az ö

Atyai szeretetének adományai; micsoda gyönyö- rűségét tudnánk mi meríteni a' megmérhetlen ter- mészetnek szemléléséből, ha azt csak úgy te- kintenek, mint a' vak történetnek szüleményét, ha nem tudnánk, hogy az a' Teremtő böicsesé- gének munkája, ha nem éreznénk mi magunkban is ama mindenekbe munkálkodó léleknek erejét, a' mely szüntelen mozgást okoz az égitestekben ,

ps a' mely életet lehel az élő lények' megszam- lálhatlan seregeiben ? hová czélozna erkölcsi mél- tóságunknak ama boldog érzése, mely beniiniiket minden jóra lelkesít, ha meg nem volnánk győ- ződve a' felől, hogy azok kedvesek a' mi me- gyei Atyánk előtt? mit érnének gyönyörűségeink ha nem tudnánk, hogy a' mi Istenünk kívánta azok által a' mi életünket megédesíteni ? sőt mi- csoda becse lehetne egész létünknek, ha két- kednénk a* felöl, hogy az egy jótévő Felség- nek áldása, a' kinek hatalma örömet és bol- dogságot lehelt arra ? óh Szer! e' nélkül az e- gész természet egy siralmas és gyászos hólt testé változnék, leg nemesebb érzéseink lelkünk- nek sírét hangjaivá cseréltetnének-el, ha elfelej- tenénk, hogy a^? világnak Istene a' mi Atyánk teszi szentekké azokat; maga a' mi lelkünk, mint egy elvettetett mu'sikai mívszer alávaló do- log volna, ha a' mi szeretettel teljes Atyánk alkalmatossá nem tette volna azt, hogy annál fogva az ö dicséretét zengedezzük, Imé K. H!

ezen gondolatnál fogva már egészen más alak- ban és tisztább fényben jelen-meg minden mi e- löttünk; a' mi sorsunknak 's világi állapotunk- nak kedves változásai nagyobb örömre buzdítnak minket; még a' legcsekélyebb történetek is a*

ml életünkbe fontosokká lesznek m reánk nézve ³

ÚJ Én 27 ha szokat az Isten igazságától függesztjük-fel;

nyájassabban világít a' nap mi reánk — kedved- sebben tündökölnek a' csillagok felettünk — fele- ségesebb liangon dördülnek a' felhők karpitjai látkőrünkön — fűszeresebb illatot hintenek az esti szellők — kellemesebb hangon cseregnek a' patakok — szelídebben mosolyog a' tavasz;

sőt még a' sírbúl is ró'sa koszorúk virítnak mi előnkbe, mihelyt mi a' térmészet Urának, 's a' mi Istenünknek fiai vagyunk.,

3., Továbbá még a? jövendőre-is erőt önt- het belénk ez a gondolat, hogy életünket a' köz jónak szenteljük. Egy új időköz nyílt-ki e*

mái nappal előttünk Szer! a' mely újabb alkal- mat fog minékünk szolgáltatni, hogy a' mi lel- kitehetségeinket gyakoroljuk, az emberi boldog- ságot 's a' közjót előmozdítsuk, és mi magun- kat tökélletessítsük, Hol veszünk erőt az a- kadályok' meggyőzésére, mellyek útunkban állá- nak? nem lankad-é el a' mi buzgóságunk az azokkali tusakodásban? nem K. H;: hiszen mi mindnyájan az Istennek fiai vagyunk, ez a/ lel- kesítő igazság úgy állítja-elő a' mi embertársa- inkat , mint a* mi munkás szeretetünknek tár- gyait, és ha a' véteknek utálatos szolgá- latában találjuk is azokat, még akkor is szent köteleségünknek fogjuk ösmérni, hogy tö- rekedjünk az ő elfajult szívüknek nemesítésére.

Soha mi olv hathatóssan a' szeretet kötelesébe-

i ' . —

mek gyakorlására felnem indíttattunk, mint mikor ez a' gondolat ötlik elménkbe, hogy mi egyi- ránt mindnyájan az Istennek gyermekei vagyunk;

ekkor érezzük elevenen emberi méltóságunkat, ekkor látjuk világossan rendeltetésünket, é»

rekedünk mind inkább hasonlók lenni a2 Isten- hez, a' mi köz jó Átyánkhoz. 0 Sz.! a' ki önként áldozik kicsapongó indulatinak — a' ki rabszolgakint hódol a' kívánságoknak — a' ki örömest ápolgatja az elkényeztetett hajlandósá- gokat — kevésbe vagy semmibe se veszi a^f kötelességet — a' ki hideg 's érzéketlen ember társainak sorsára nézve, semmit nem ügyelvén arra, hogy azoknak boldogságuk virágozzék, böl- csességben és kegyességben nevekedjenek, tökéle- tesebbekké és jobbakká legyenek, annak elmé- jében még soha megnem fordult ez a' gondolat, hogy ö Istennek fia légyen: hogy is gondolkozhatnék az Atya és a' gyermek, az isten és ember közt-

ti szoros öszvekötíetésröl az a' gondolatlan, a*

ki az 6 akaratját nem tellyesíti — az ő erán- ta tartozó kötelességet megsértőn! nem irtódzik,

9& az ö véle való egyenlőségre a' szeretet' munkáinak gyakorlása, a' szent és kegyes élet által nem törekedik, a' ki egész életét a' köz- jóra szentelni elmulasztja. Oh mely kegyes el-

határozások, melly buzgó indulatok gyökereznek- meg hát a' mí szívünkben e' nevezetes napon a' végre, hogy életünk jóltévö, és közhasznú lé- gyen, ezen meggondolás után, hogy mi az Istennek fiai vagyunk,

4., Utoljára vigasztalást is nyújthat szívünk- be ez a* meggondolás, hogy a' bizontalan jö- vendőnek édes reménnyel menjünk eleibe. Tán- toríthatatlan keresztyéni reményre van szüksé- günk K, H! ha a' világi dolgok' szünetlen vál- tozási köztt az időnek mindent szét zé^ó nyom- doki alatt emésztő kétségektől marczongoltatui nem akarjuk gyarló lelkünket egy új esztendőnek

setét küszöbénél. Nem hathat-be gyenge látá- sunk a' következő napoknak sűrű homáljába, nem adatottt halandónak túltekinthetni a' jelennek határ szélein ; mi áll előttünk ez új évben ? őr- vendetes-é vagy szomorú — enyhül-é földi lé- tünk' külső állapotja,vagy még nehezedik — így találjuk-é egymást mindnyájan az év lefolytával ? azt előre nem tudhatjuk ; és már, ha ezen egy- mást felváltó rémítő kinézések közt ingadozni ér- zitek bátorságotokat K. H. ha azt veszitek-észré, hogy a' csendes megelégedés hanyatlik a' ti lelke- tekben ezen bizonytalanságnak elgondolására, ésf a' ti szívetek csügged a' kétség' habjai köztt:

óh kérlek gondoljátok-meg voltaképpen, hogy ti az Istennek fiai vagytok, hogy egy végetlen böl- cseség és jóság rendelte-el előre a' ti története- iteket, hogy azok egyedül a' ti javatokra szol- gáljanak , hogy amaz örök szeretetnek atyái ke- ze vezérel titeket az élet' ösvényén, a' mely hatalmas nagyobb jókat eszközölni a' ti számo- tokra , mint sem kívánhatnátok; ez az édes meg- gondolás űzheti-el tűnődő képzeteiteket, lecsende- sítheti a' gyötrő kétségnek lelketekben feltámad- hátó forgószeleit, és a' reánk viradt esztendőt kedvesebb fénybe mutathatja néktek, mintsem a7

jövendők felől nyugtalankodó szívetek a' vagy csak gyaníthatná-is. Menjetek hát édes remé- nyei eleibe a' bizontalan jövendőnek, „lássátok

„minémű szeretetet adott minékünk az Atya t.

„i. hogy Isten fiainak hivatassunk"; ez a' vigaszta- ló igazság foglalja-e] e' mai napon , *őt örökre, a' ti szíveteket Ámen.

4. Í!*S ÉVI J e r e m . 2 1 : 8*

M a ini Szer, Hal! e' mai napon a' halandó szívetekbe bétekinthetnénk, 's az azokban uralkodó érzéseknek tanúi lehetnénk, — ó mely különböző indulatokat, reményeket és vágyódásokat fedez- nénk-fel a' különböző emberekben, a' melyekkel azok a' belépett új esztendőt idvezlik. Sokan kezdik ugyan is el ez új időszakaszt érzéketlen hideg vérrel, kik előtt egyik nap olyan, mint a' másik; sokan tépelődnek magokba a' jövendő rit- káival; mi várja őkei e' felviradt évben, enyhűl-é sorsok, vagy súlyosabbá lesz? mások megálla- podnak azon mulatságok felett, a' mellyek közt ez a' nap ünnepeltetni szokott, azon tisztelkedő jó kí- vánásoknál, melyek az ünnepnek pompájához tar- toznak; az ifjúnak vídámelméje örömekkel rakva látja maga előtt a' következő napokat ; a' bánatos szívű, komor bús órákat sejdít közelgetni; a' nyavalgó be- teg sóhajtva tekint vissza a' lefolyt esztendők' el- tűnt örömeire, keserű unalommal várja azoknak vissza térésöket; a' nyugtalan nagyravágyó, 's a' telhetlen fösvény óriási szerencsékkel kecsegteti tűnődő leikéi De az, a' ki bölcs a' halandók között, csendes magányt keres a' józan elmélke- désre, tudja ő, hogy az idő sem jót, sem roszat nem szül ő magában; tudja, hogy az ő egész é- iete esméretlen történetek' árja, mindenik nap ú- jabb meg újabb jelenéseket terjeszt az ő szeme

eleibe: nem de ezek a' történetek eszközlik az ő ja- vát vagy vesztét ^? hanem az a' mód , a' melyek-

kel ő azokat fogadja és használja. A' ki még ezt megnem gondolta, annak eddig lefolyt élete minden haszon nélkül múlt-el; azért vesz a' bőic3 magának egy szabad pillantást, 's arról gondol- kozik, mint kelljen elkezdett útját jól folytatni?

érzi, hogy az ö vágyai kinem elégítettek, hogy ö még korántsem oly jó és boldog, a' milyen le- hetne; isméretlen alakos ábrázatban jelenmeg ő előtte az új esztendő, 's mint az égnek követe ezt kiállja néki a' Próféta szavaival ; „mond-meg

„a' népnek, ezt mondja az Ur: ímé előtökbe

„vetem néktek, az életnek és halálnak útját."

Igen-is, életnek és halálnak útja áll mi e- lőttünk; választanunk kell e' kettő között, mert az időnek karja sietni unszol benünket: vezetők lebegnek körűitünk, jobbra balra intenek minket;

egyfelől az okosság és a' hit, más felől a' kí- vánság 's a' testi gyönyörök: szerencsét igér mind a' kettő, de áldozatott is kiván mind a*

kettő; amaz a' jelenvaló örömök' feláldozását kívánja, ?s örök boldogságot igér: emez a' jö- vendő jók' megvetését sürgeti, 's veszendő gyö- nyörűségekkel kínál. ímé K, H. mint nyílnak- meg mi előttünk az életnek és halálnak útjai, meg esinértettem ez órában véletek mind a' kettőt, hogy áldás helyet átkot, élet helyett halált neválassza- tok, jertek kövessetek engemet becses figyelme-*

tekkei.

i

„Elődbe vetem az éleinek útját /' az Úrnak szava ez te hozád halandó ember! örök boldogéig

vár te reád, ha erre magadat keresztyéni módon elhatározod — kies lesz a' te pályád 's örvende- tes annak vége; nem támadnak-meg tégedet e' biztos ösvényen a' kínzó bánatok, mint még an- nyi útonálók — nem érzed ezen az éretlen tet- tek' keserű gyümölcseit, és hiú remények csa- lárdságait — tiszteletes lészesz a' rágalmak köztt, megelégedett a' mostoha sors' csapási alatt, és gazdag a' szükölködésben; mikor beteg lészesz, neveted a' szilaj fájdalmakat; mikor hűsegtelen örömid elhagynak, nem átkozod azokat, 's mikor legkedvessebb szerelmesed elszakad kebledtől, te boldogító érzésektől lelkesíttetve nézsz alá a'

$írba az ö hólt testére. Reménylhetz-é valami felségesebbet ezeknél a' nap alatt? 0 Af. a' sze- rencsének minden gazdag ajándéki csak oly hit- vány dolgok mint a' por és polyva a' léleknek ezen kincséhez képest; nem esméred-e ezt az u- tat? unalmas beszédnek tetszik-e néked mind rendszerint az Isten igéje a' vallásnak ezen sza- va? óh úgy siratlak én tégedet nyomorú halan- dó! de egyszersmind azt is jövendölöm, hogy eljö egykor a' te életednek amaz órája, melly mint a' lelobbanó villám borzasztó fénybe deríti néked amaz igazságot: eljő az óra, mely az em- lített szent igékre visszaemlékeztett téged, és te rémülve keresed az életnek útját. — Te kedv- telve szívod ma az élet' örömeit, és nem vetkez- tet-é ki méltóságodból — nem foszt-é meg be- tsületedtől, és nem tesz-é téged' ellenséged' csúf- jává? vájjon ez az esztendő nem szállít-é té-

ged alá a' szegénység' porába — nemragadja-é el tőled imádott leiét szivednek, a' vagy a' ha- lálnak magva nincsen-e már a? te testedben, mely mi hamar eloltja élted' szikráját \s kiragad

téged kedveseid karjai közül? Ember! ha a^f sors' minden csapásain felülemelkedni — ha a' vi- szontagságok vészéből kiverekedni kívánsz , es- merd meg az életnek útját, távozz-el azon ös- vényről, melyet eddig tapodtál, liagyd-el azon gondolkozás' módját, mely megelégedést nyugta- lan lelkednek soha nem szerezhetett; halj - meg az elmúltnak, 's változzál-e! egészen új valósá- gá, születtessél újonnan a' Jézusnak lelke által, a' ki maga út, élet, és igazság.

Mi lehetne illendőbb Szer! mi hozzánk Ke- resztyénekhez, mi lehetne méltóbb üneplésünk di- cső czéljához mint ez az újásziiletés a' Jézus- nak lelke által? valamely nehéz dolognak, va- lami rendkívüli változásnak képzelitek-e ti ezt K. H!? Nem Szer.! ez az erkölcsi nagy válto- zás a' Keresztyén emberre nézve sokkal könnyebb mintsem maga gondolná: a' Jézus gondolkozása' módjának hü követése, 's az ö lelke általi ve- zéreltetés az, a' mit ezen kifejezés alatt ért a' szent író; az ő lelke él mibenünk, ha mi az ő dicső példáját követjük a' jó cselekedetek' alhat- tatos gyakorlásában, a' bünöktőli iszonyódásban, az erény' szerelmében 's az Istenneli szoros egyezségre mint ő híven törekszünk — ha mi azon dolgoknak, melyek e' földön gyönyörök- kel kínálnak benünket, valamely rendkívül nagy érdemet soha nem tulajdonítunk — ha mi ma- gunkat megtartoztatjuk, és azt a' mi igaz, he- lyes, és jó felJyebb becsüljük annál, a^? mi ked- ves előttünk, hasznos reánk nézve, és, az em- berek előtt dicséretes — ha mi e' földről sze- meinket az örökévalóságra függesztjük, és min- den világi foglalatosságaink között, még a' mi ba-

3

rátink' társaságában, 's legvígabb mulatságainkban is megemlékezünk arról, hogy az a'halhatlan lélek, mely minket elevenít, rokon az Angyalokkal é*

az örök boldogságnak örököse. A f ! ha eddig esmeretlen vólt előttetek az életnek ez az útja, lássátok azt előttetek e' mai napon megnyílva — ha eddig idegenkedtetek ezen ösvénynek követésé- től , vagy talán darabosnak találván annak kezde- tét zúgolódva elhajlottatok arról; próbáljátok-meg újabb erővel és állhatatosabb magatok elszánásá->

val — próbálj átok-meg azt ismét ez új esztendő- nek kezdetével: ti! a' kik mindeneket megpróbál- tok, hogy tartós boldogságot 's megelégedést ta- láljatok ez életben — ti boldogság után epedő Keresztyének! miért réműltök-vissza kicsinlelküleg az utazás' kedvetlenségeitől? majd ha egykor az esztendőnek végén a' már át haladott ösvényen végik néztek, ha akkori sorsotokat a' mostani ál- lapottal egybehasonlítjátok, és ha akkor ti maga- tokkal megelégedetebbek, az emberek előtt ked- vesebbek, a' sors' csapási alatt erősebb lelkűek ,

egyszóval boldogabbak nem lesztek mint most, ak- kor nevezzétek a' mi vallásunkat mesének, az Evangyéliomi ígéreteket hiú álom képpeknek-

De ezen mi magunk elhatározásai Szer! ne legyenek a' hirtelen fellázadt indúlatok' szülemé- nyi, ne legy enek hebehurgya fogadástételek, mel- lyek valamint hirtelen támadnak, úgy hirtelen min- den jó következések nélkül elis enyésznek; nem K k ! Keresztyéni állhatatos magunk eltökélésével kell elindúlnunk az életnek útján, mert e' nélkül semmi nagy és tökéletes elé nem állhat ez élet- ben 5 ti magatok esmérhetitek legjobban azon em - beri gyengeségeket, és fogyatkozásokat, a me-

lyek eddig szenvedett fajdalmaitoknak fórrá si va- jának, emelkedj etek-fel azok felett — vívjatok meg bátor szívvel a' heves indulatokkal, öleljétek meg az általellenben lévő szelíd hajlamokat ; ne csüggedj etek-el súlyos tehernek láttassák bár előt- tetek az önmeggyőzés, ne lankadj atok-el a' töké- leteség' útjában, 's ne essetek kétségbe, ha ot- tan ottan bádjadoz lelki erőtök a' testiség' heves ostromi közben , buzdúljon-fel szívetek a' válás- nak erőt lehelő vigasztalásira. Hamvadoz a' buz- góság' szent tüze gyakorta az emberi kebelben: de a' szent hitnek igazságai, a' szent irás' olvasása, az igének hallgatása, és különösen az imádság a' mi Isteneli társalkodásunk újabb lángokra élesztik azt. Lássátok K. Hl miként jelen-meg az új esz- tendő egy menyei követnek alakjában 's mint ki- áltja néktek az Úrnak nevében ama Prófétai igé- ket: „imé előtökbe vetem néktek az életnek út- iját." Áh de! minő titkokat rejthet egyszer- smind előttünk a'jövendőnek setét kebele; imé ez az Istenség' követe felnyitja nékünk egyfelől^az életnek: de másfelől a' halálnak is útját: Úgy van K, H! mindenik szempillantásunk egy újabb lépésünk a' koporsó felé, minden perczel köze- lébb jutunk sírunkhoz: de koránsem az a' halál e z , mely borzasztja a' mi érzésinket, mert — ó az nem a' testnek, hanem a' léleknek halála.

Esmerkedjuiik-meg hát K. H. elmélkedésem- nek második részében a' halálnak útjával, h°gy megesmérvén kikerülhessük azt. jEz ass út, a

3*

36 ŰJ mi

bűnnek árja, sőt maga a - bűn a' mi lelkünknek halála: a'bün, vagy a' testiség' győzelmes ereje már élve a' lélek' sírjává változtat]a-el a'mi testün- ket. Ugyan-is élni annyit tesz mint munkálkodni a' ki nem munkálkodik álomnak állapotjában van, és nem él, a' ki a' munkásságnak minden nemére ügyet- len az egy eleven halott; az a' lélek is, a' melybe

beoltatott az okosságnál fogva az Istennek törvé- nye, puszta hólt dolog, há a' munkásságot a' test' és vér' izgatásinak engedi-állal: a' mi lelkünk hólt állat, ha mi az örökévaloság hellyet a' jelenkor' veszendő örömeit választjuk czélul, ha mi nem magával a' lelkek' Attyával, hanem e' főidnek hitvány poraival lépünk szoros egyezségre, és ha mi az emberbaráti köz szeretet színe alatt ra- vasz okosságunk által kereskedünk együgyű em- bertársaink j á hajlomaikkal. Halandó Atyámfia!

esmerd-meg a' halál' csábító ösvényét, tekints vissza az útra melynek egy részét már hátad me- gett hagytad, és a' melyén állasz most is e' ne- vezetes időpontban ; vi'sgálódjál te magad körűi, vájjon nem a' halálnak úlja-e az, melyen oly bíz- vást sietsz a' mégnem sejdített kárhozatra? — Munkálkodtál azt mondod az elmúlt évben, a' te hivatalod' ki mért körében: de vájjon a' te okos lelked vólt-e rűgója munkásságodnak, vagy töb- 113 ire a' halandó kívánságok ? dolgoztál űgy-e a' mindennapi kenyérért, vagy azért hogy birtokai- dat szélesítsed, de hiszen az oktalan állat is fáradsággal keresi-fel a' tápláló eledeleket; nem csaltál, nem rontottál meg senkit is ? igen mert a' büntetések fenyegetései hátra rezzentették lelke- det a' gonosz szándékok' kivitelétől vagy az em- berek előtti tekinteted' kevély féltése megátolt rosz czélzásaidban; adakoztál a' szegények' 's

jóltévő intézetek⁵ számára? agy Tan: mert kénte- len voltál véle, Jiogy fukar szívedben nyilván meg ne botránykozzanak embertársaid; könyörülő nakozásra indultál, és segédkezet nyújtottál az üldözöttnek, az ügyefogyoítaak? elhiszem: mert a' természet olyan érzékeny szívvel alkatot tége- det , hogy kine bírhasd állani az ínség' tekintetét $ megbékéltettél ellenségeiddel? meg, hogy nyugal- mat szerezz azoknak üldözései ellen; jó tanácsai szolgáltál atyádfiainak? Ö az igen kevesbe ke- rült, azonban őt' magad iránt lekötelezted. Azt

gondolod már mindezeknél fogva, hogy te az é- letnek igaz útjában állasz? ébredj-fel tévelygésed' álmából, nyújtsd kezedet kebledbe , mintha az e- lőtt a Mindentudó előtt állapodnál-meg e' mai na- pon , a' ki oly tisztán általlát a' te szíveden, mint egy világos harmat csepea, és úgy felely-meg tennen magadnak: olyan jó vagy-e igazán,mint a*

milyennek láttatni akarsz ? — ki kerülted-e min- denkor azon hibákat, melyeket másokban oly el- mésen mocskoltál — eltávoztattad-e mind azt, va- lami a' bened lévő erkölcsi érzésnek próbakövét kinem állhatta — a' boszúra ingérlő kísértetek közt a' keresztyéni szelídséget gyakorlottad-e — segítségül vóltáí-e másoknak ott is a' hpl tőled a' segély megtagadtatott — szeretted-e híven az erényt még ott is a' hol a' kísértetek Iegbokrosab- ban benőtek útadat — felákioztad-e világi hasz- nodat a' nagyobb kiterjedésű közjóért 's feleba- rátid' lelki boldogságukért? kevély halandó! fe- lelhetz-e melledre tett kézzel mind ezen kérdé- sekre, megálíhatsz-e az ön megvi'sgálásnak íté- lő széke előtt? nem — te reszketve elnémulsz, és a' leverő szégyen miatt meg nem alhatsz $ lásd az az út, melyen eddig eléhaladtál, new

az életnek, hanem a' halálnak ösvénye volt; lásd, ezért voltak legszentebb feltételeid oly sikeret- lenek, ezért epedtél mind hasztalan a' csendes nyu- galom 's a' boldog megelégedés után 's ezért vol- tak oly »ok keserű napjaid a' közelébb lefolyt évben; ébredj-föl tévelygésed' álmából, elég volt eddig elé a' hoszas csalódás, mely földi béke- sségedet feldúlta, 's örök reményidet meghomá- lyosította, elég volt már eddig elé a' csalódás, mely szemeidet káprásztatta, az Istent és a' vi- lágot látásod előtt egy setét zavarba bonyolí- totta. —

Ki van mérve előttetek K. H. az életnek és a' halálnak útja, e' mai szent nap vissza- vezérli a' ti elméiteket azon első ponthoz, a' melynél ezek kétfelé ágaznak; előtökbe adtam eddig folytatott elmélkedésemben mind a' ketőnek esmertetö jeleit, ezekhez intézzétek választáso- tokat , indúljatok-el az életnek útján mely az Istenséghez vezérel, a' mi Idvezítőnk' lelke szül- jön újá titeket e' szent napon az örök életre;

úgy gondolkozzatok, érezzetek, és cselekedjetek, mint Jézus kinek lelke munkás ti benetek, hal- gassátok az ő szent igéjét, kövessétek szent példáját, ő róla elmélkedjetek a' kisértetek köztt, mikor az indúlatok, a' szerencse, vagy a' szükség valamely bűnre késztetnek titeket. E z a' Keresztyéni magunk elhatározása légyen Szer!

c' mai napon a' ti szent és megsérthetlen kö- telességtek. — jMindenható! rejtsd-el a' mi ed- digi bűneinket a' mulandóságnak végetlen örvé- nyébe és adjad nékünk a' te újá szülő szent lelkednek kegyelmét, hogy majd ha egykor a'

te jóyóUodból ez esztendőnek végén megálla-

POENITENTIALIS 39 padunk, 's át haladott Ösvényünkre visszatekin- tünk , lelkiesméretünk' helybehagyása, és az d men- nyei öröm elragadtatás, melyet csak a' buzgó imádban érezhet az emberi szív, tegyenek bi- zonságot a⁷ mi lelkünkben a' felől, hogy mi az életnek útján járunk, és a' Jézusnak lelke él mi benünk Ámen,

1 . P o e n i t e n t i a l i s

Kir. 8: 13 „És monda Hazáéi: micso-

d a ?

eb volna-e a

te szolgád,

ily nagy dolgot cselekednék."

®mé K. H. egy nevezetes példája a' szív' csalárdságának a' Hazáéi személyében. E z a* íerj- fiú Elizeushoz küldeték nagy ajándékokkal, hogy tudakozná-meg a' Jehovát, ha vájjon az ő ura a' Syriai Király betegségéből felgyógyúlná-e ? és mi- ntán megnyerte vólna a' Prófétától a' kívánt fele- letet , elkezdett az Isten embere elfedezett orczá- val keservessen sírni, mellynek okát midőn meg- illetődve kérdezné Hazáéi: miért sír úgy mond az ón Uram ? felele az: mert tudom a' veszedelmet , melyet véghez viszel az Izráel fiain; „az ő erős

„városit megégeted; az ő íiait fegyverrel levága- t o d ; és az ö kis gyermekeit a' földhöz vered, s