Szakirodalom
Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 10. szám 1028
Folyóiratszemle
Mecatti, F. — Crippa, F. — Farina, P.:
A statisztika új ága: a genderstatisztika
(A Special Gen(d)re of Statistics: Roots, Development and Methodological Prospects of Gender Statistics.) – International Stastistical Review. 2012. 80. évf. 3. sz. 452–467. old.
Az utóbbi évtizedekben növekvő igény mutatkozott a társadalmi nem (gender) szenzi- tív információi iránt a gazdaság, a társadalom és a hivatalos szervek részéről egyaránt. A genderstatisztika nem a nők és a férfiak közötti biológiai eltérésekkel, sőt nem is a minden tár- sadalomban megfigyelhető magatartási kü- lönbségekkel foglalkozik, hanem a nemek kö- zötti olyan egyenlőtlenségekkel, amelyek kap- csolatba hozhatók valamilyen diszkrimináció- val, előítélettel, jogtalansággal, méltánytalan- sággal vagy a tolerancia hiányával. A statiszti- ka eme új ágának célja, hogy vizsgálja, felfed- je, középpontba állítsa, értékelje és megértse a társadalomban kialakult nemek közötti eltéré- seket és az ebből adódó problémákat.
A nőkkel kapcsolatos statisztikai adatok gyűjtésének és elemzésének fontosságára elő- ször 1975-ben hívták fel a figyelmet, amikor az ENSZ a nők nemzetközi éve alkalmából meg- rendezte első világkonferenciájukat Mexikóban.
A következő világkonferenciák (Koppenhága 1980, Nairobi 1985, Peking 1995) megerősítet- ték a statisztika művelésének a gyengébb nem lehetőségeivel való kiegészítését. A Svéd Sta- tisztikai Hivatal (Statistics Sweden) volt az első a világon, amely 1983-ban a genderstatisztika művelésére egy külön csoportot hozott létre. Az 1990-es évek elejére alapvető változás követke- zett be a nőkről folytatott vitában, mivel ettől az
időszaktól kezdve vált természetessé a róluk szóló statisztikai vizsgálatok elterjesztése. A genderstatisztika további megerősödését hozta a nők 1995. évi pekingi világkonferenciája és az ENSZ 2000. évi millenniumi deklarációja, melynek az volt a lényege, hogy nemzetközi standardok szerint kell adatokat gyűjteni és tá- jékoztatást adni a nemek közötti egyenlőtlensé- gekről. A kormányok ünnepélyes kötelezettsé- get vállaltak arra, hogy korlátozzák a férfiak és nők közötti megkülönböztetéseket, folyamato- san figyelemmel kísérik az ezzel kapcsolatos változásokat és időszakonként jelentéseket ad- nak ki róla. Ennek egyik következményeként létrehozták a hivatalos statisztika új és termé- keny ágát: a genderstatisztikát (Engendering Statistical System).
A millenniumi deklaráció a világ egyik leg- fontosabb célját fogalmazta meg: meg kell szüntetni az emberi szenvedést és a szegénysé- get, amelyet az akkor elfogadott nyolc fő cél megvalósításának igényével tűztek ki 2015-re.
Az ENSZ főtitkársága jelentési kötelezettséget írt elő a tagországok számára, hogy 1990-hez viszonyítva adjanak számot a fejlődés mértéké- ről. A nyolc fő cél: 1. az extrém szegénység és az éhezés megszüntetése, 2. az általános iskolai oktatás egyetemessé tétele, 3. a nemek közötti egyenlőség fokozása, a női foglalkoztatottsági szint emelése, 4. a csecsemőhalandóság csök- kentése, 5. a kisgyermekes anyák egészségi ál- lapotának javítása, 6. a HIV/AIDS, a malária és más fertőző betegségek elleni küzdelem fokozá- sa, 7. a környezeti fenntarthatóság biztosítása, 8.
globális partnerség a fejlesztési célok megvaló- sításában. E célokat 21 operatív céllal jelölték ki, amihez 60 statisztikai mutatószám alakulá- sának megfigyelését írták elő.
Megjegyzés. A Folyóiratszemlét a KSH Könyvtár (Lencsés Ákos) állítja össze.
Szakirodalom
Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 10. szám
1029
A harmadik fő célnak például egyetlen operatív célja van: 2005-re megszüntetni a nemek közötti különbségeket az általános és a középiskolai oktatásban (ez nem mindenütt va- lósult meg!), 2015-re pedig a felsőoktatásban.
Ezek teljesítését négy statisztikai mutató nyo- mon követésével figyelik meg:
1. a lányok aránya a fiúkéhoz viszonyítva az általános, a közép- és a felsőoktatásban;
2. a 15–24 éves írni-olvasni tudó nők ará- nya a megfelelő korú férfiak százalékában;
3. a nők aránya a nem mezőgazdasági szektor foglalkoztatottjai között;
4. a nők aránya a nemzeti parlament kép- viselői között.
2007-ben, a 2015-ös határidő félidejében ál- talános felülvizsgálatot tartottak a fő cél, az ope- ratív célok, a statisztikai mutatók rendszerének megvalósítását illetően, bevezetve két új (meg- szüntetve négy régi) operatív célt, hogy a fő cé- lok közül még jobban a legfontosabbra (a sze- génység és az éhezés megszüntetésére) koncent- rálhasson minden erőfeszítés. A gendertényező bár döntő szerepet játszik a globális fejlődésben, még sem kellően érvényesül a hetedik (környe- zeti fejlődés) és a nyolcadik (fejlesztési együtt- működés) fő cél teljesítésében.
A jelenlegi (2010. évi ENSZ-) adatok sze- rint például a harmadik fő cél (a női foglalkoz- tatottsági szint emelése) megvalósításában nincs kellő előrehaladás a nemek közötti ki- egyenlítődésben. Egy 2009-es jelentésben az áll, hogy az ötödik fő célt (a kisgyermekes anyák egészségi állapotának javítását) a nem- zeti források kiegészítésével kívánják megol- dani. A hatodik fő cél a HIV/AIDS, a malária és más fertőző betegségek visszaszorításában elért eredmények ékes példái a genderelem- zések hasznosságának. A legfrissebb becslések szerint a HIV/AIDS-fertőzés stabilizálódása figyelhető meg. Talán meglepő, hogy a 15–24
éves nők HIV/AIDS-szel való fertőzöttsége 2- 3-szor nagyobb gyakoriságú, mint a hasonló korú férfiaké. Az eddig elmondottak jól mutat- ják, hogy egyre nagyobb szükség van genderszenzitív statisztikai módszerekre.
A genderstatisztikai vizsgálatokban nagy te- re van olyan egyszerű mutatóknak, mint a kü- lönbség, a viszonyszám és az arány, melyeket egydimenziós mikrotémák bemutatásánál al- kalmaznak. Az összetett mutatószámoknak többdimenziós szintézisekben van szerepe, amikben a változók körét körültekintően vá- lasztják ki egy-egy makrotéma vizsgálatához. E mutatószámokkal főleg a politikai és a gazdasá- gi tartalmú elemzéseknél találkozunk, mint pél- dául a fejlesztés, a globalizáció, a versenyképes- ség és az innováció. Ezek az indikátorok akkor is nélkülözhetetlenek, ha országok rangsorát ké- szítik el valamilyen makrotémában. A mutató- számok kalkulálásához felhasználják az adat- szerkesztést, az imputálást, a transzformációkat (mint a standardizálást és a normalizálást), az adatrendezést, az aggregálási funkciók definiá- lását és a súlyozási rendszert. A keletkező alindexek lineáris kombinációjával számítják ki az összetett mutatószámot.
Eddig hat fő gendervizsgálatra alkalmas összetett mutatószámot alkottak meg, az elsőt 1995-ben, az utolsót 2010-ben. Az első GDI-t (gender-related development index – társadal- mi nemek szerinti fejlődési index) az ENSZ Fejlesztési Programja (United Nations Development Program – UNDP) is felhasznál- ja az évenként kiadott emberi fejlődés című je- lentésében (human development report – HDR), mivel e folyamat egyik kulcseleme a nemek közötti egyenlőség közelítése. A GEM- (gender empowerment measure – társadalmi nemi hatalomképesség) index (ugyancsak 1995-ből) azt vizsgálja, hogy a férfiak és a nők milyen mértékben vesznek részt a politikai életben és a döntéshozatalban. A GDI- és a GEM-mutatók egyik nagy problémája, hogy
Szakirodalom
Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 10. szám 1030
sok fejlődő országban hiányoznak a két nemre külön számított adatok, emiatt sokszor csak durva becslést alkalmaznak.
A GDI- és a GEM-mutatók megalkotásá- nak 10. évfordulóján műhelykonferenciát ren- deztek, melyen megállapították, hogy az inde- xeket gyakran félreértelmezik, ezért körvona- laztak egy alternatív értékelési eljárást a ne- mek közötti egyenlőség mérésére.
A GEI (gender equity index – társadalmi nem egyenlőség index) létrejöttét 2000-ben a civil társadalom igénye motiválta, mely mint- egy 400 nem kormányzati szervezetet képvisel több mint 80 országból. Ennek az indexnek a segítségével kísérik figyelemmel a gendermutatókat és állítják össze a világ or- szágainak rangsorát.
Míg e három index a vizsgált jelenség po- zitív aspektusát (a nemi egyenlőség mértékét méri), ezzel szemben a negyedik, a GGGI (global gender gap index) a nemek közötti egyenlőtlenséget méri. Ezt az indexet a svájci alapítású Világgazdasági Fórum kezdeménye- zésére alkották meg és tették ismertté az üzleti világban, mivel felismerték, hogy a gazdasági fejlődés egyik előfeltétele a nemek közötti egyenlőség érvényesítése. A 2009-es gazdasá- gi válságban ez még jobban felerősödött. „A nők és a lányok adják a világ emberi erőforrá- sának a felét, ezért fontos, hogy a válságból való kiláboláshoz képzettek, foglalkoztatottak és teljes egyenjogúságot élvező polgárok le- gyenek” – ahogy egy davosi felszólaló ezt 2010-ben megfogalmazta.
A GGGI-index egyes fejlődő vagy átmeneti országot a rangsorban a vártnál jobb helyre so- rolhat be, mert bár náluk sem a férfiak, sem a nők jólétéről nem lehet beszélni, de a két nem közötti egyenlőtlenség esetenként minimális.
Míg a magasabb életszínvonalú, ám a nemek között nagyobb egyenlőtlenséget eltűrő orszá- gok hátrább kerülnek a rangsorban. Ez az index rávilágított arra, hogy az oktatásban és az egész- ségügyben a világ igen közel jutott a nemek kö- zötti teljes egyenlőséghez, de csak fél úton van
a nők gazdaságban betöltött szerepében és igen messze az azonos mértékű politikai részvételtől.
Ez még a gazdag Észak-Amerikára és Európára is igaz, egyetlen kivételt képeznek a fejlett de- mokráciát képviselő skandináv országok.
A 2009 óta számított SIGI (social institutions and gender index – társadalmi in- tézmények és nemek indexe) szintén a gender egyenlőtlenséget, annak okait térképezi fel a vi- lág mintegy száz fejlődő országára. A mutató- ban érvényesülnek az intézményi változók, a háztartások belső szokásai és a szociális normák is.
Az UNDP 2010-ben megalkotta a GII-t (gender inequity index – társadalmi nem egyen- lőtlenség indexe), ami a GDI- és a GEM- indexek kritikájaként is felfogható. A GII-index például nem ragaszkodik az imputálás-hoz, de magába foglalja a nőkre jellemző betegségek gyakoriságát. A GII-t egy asszociációérzékeny egyenlőtlenségi mérőszámnak nevezhetjük. Ez a SIGI komplementerének is tekinthető, ahol 0 a teljes egyenlőséget, míg 1 az egyenlőtlenség maximumát jelenti.
A kormányoknak, a civil és a nemzetközi szervezeteknek (például a Nemzetközi Mun- kaügyi Szervezetnek, a Világbanknak) kö- szönhetően az 1990-es évek óta növekvő ará- nyú a genderaspektusú tanulmányok száma.
A fejlődő országokban azonban még ma is gond az adatok nőkre és férfiakra vonatkozó szétválasztása, pedig az ilyen szempontú vizsgálatokra éppen a fejlődésben elmaradt országokban lenne a legnagyobb szükség.
Emiatt a genderstatisztikában „kétsebességű- re” osztható a világ. A Dél-afrikai Köztársa- ság egyik parlamenti képviselője így fogal- mazott: „Ha meg akarjuk ismerni egy ország haladási irányát, csak azt kell megnézni, hogy a költségvetéséből mennyit költ a nőkre és a gyermekekre.”
A tanulmány szerzői a dolgozat végén gya- korlati példákkal mutatják be a genderstatisztika hasznosságát. Vizsgálták például a versenyké- pesség és a nemek egyenlősége közötti korrelá-
Szakirodalom
Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 10. szám
1031
ciós kapcsolatot országonként. Talán nem vélet- len, hogy a legversenyképesebb skandináv or- szágokban legkisebb a nemek közötti egyenlőt- lenség és a legkevésbé versenyképes országok- ban (például Csádban, Pakisztánban) vannak a nők leginkább elnyomva.
Érdekes az összefüggés az OECD- országokra számított termékenység és a női foglalkoztatottsági arány között. Korábban ott volt legmagasabb a termékenység, ahol a nők kevésbé voltak bevonva a fizetett munkába, de újabban ennek a fordítottja az igaz. A magas női foglalkoztatottsági arányt elérő skandináv országokban és az Egyesült Államokban leg- magasabb a termékenység, míg ott, ahol a nők részvételi aránya nyomott a munkaerőpiacon (például Spanyolországban, Olaszországban), a termékenységi arány is igen alacsony.
Nem meglepetés, ha a genderstatisztika mai eredményei újabb kutatásokat indítanak el.
Számos kutató szerint a nők fogják megmen- teni a válságból a világot, mert a férfiaknál megfontoltabb (gazdasági, társadalmi, politi- kai) döntéseikre már ma is nagy szükség lenne.
Hajnal Béla
kandidátus, a Debreceni Egyetem és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem habilitált főiskolai tanára E-mail: hajnal.bela@foh.unideb.hu
Feng W. — Cai Y. — Baochang G.:
Népesség, elvek és politika:
hogyan fogja megítélni a történelem Kína egykepolitikáját?
(Population, Policy, and Politics: How Will History Judge China’s One-Child Policy?) – Popula- tion and Development Review. 2012. évi 38. sz.
115–129. old.
A modernkori szociológia- és társadalom- történet egyik nagy kérdése, hogy a XX. szá- zad második felében gyors népességnöveke-
déssel szembenéző országok között miért vá- lasztott Kína olyan radikális megoldást, mint az egy gyermek politika bevezetése. Egy má- sik felmerülő kérdés, hogy a sok nem kívánt társadalmi következmény ellenére miért tarta- nak ki ilyen hosszú időn át (még a kitalálói ál- tal eltervezett perióduson túl is) alkalmazása mellett?
A XX. század második felében, elsősorban a meghosszabbodott várható élettartamnak kö- szönhetően, a világ népessége robbanásszerű növekedésnek indult. Ez a folyamat ugyanak- kor számos új kihívást is jelentett, többek kö- zött társadalmi szinten is. A születésszabályo- zó intézkedések története az 1950-es évekig nyúlik vissza, és alapvetően két irányzat ala- kult ki: az egyik a fogamzásgátló módszerek elterjedését propagálta, a döntést az egyénre bízva, amíg a másik állami beavatkozás által szűkítette az egyén mozgásterét. A 60-as évek- től világszervezetek, mint például az ENSZ is bekapcsolódott a születésszabályozás népsze- rűsítésébe, a gazdasági növekedés egyik fő hátráltatójaként meghatározva a nagymértékű népességnövekedést.
Kínában már 10 évvel az 1974-es bukares- ti ENSZ népesedési konferencia előtt létrehoz- ták a Születésszabályozási Bizottságot azzal a hosszú távú céllal, hogy 2000-re 1 százalék alá csökkenjen a népességnövekedés. 1971-ben a negyedik ötéves terv részeként célként hatá- rozták meg, hogy 1975-re a városokban 1, míg vidéken 1,5 százalék alá essen a népességnö- vekedés.
A világ több országában (például Indiában, Bangladesben, Indonéziában) hoztak hasonló intézkedéseket, de sehol sem ilyen drasztikus mértékben és hosszú ideig. Ennek alapvetően három oka lehet: a kínai államfelfogás, amely a polgárokat az állam tulajdonának tekinti; egy forradalom utáni rezsim, amely a születéssza- bályozást politikai legitimációjának központi kérdéseként kezeli; végül a politikai döntésho-
