Saglio, A.: Az új fogyasztóiár-index Franciaországban

(1)

792

ge pontjai a rugalmatlan munkaerőpiac és a vi- szonylag fejletlen infrastruktúra. Az aktuális gazda- sági feszültségek közül a legszorítóbb követelményt az EK (illetőleg az Általános Vámtarifa- és Keres—

kedelmi Egyezmény — GATT) állami támogatáso—

kat korlátozó és a gazdasági versenyt támogató szabályaihoz történő igazodás jelenti. A kormány- zat e célok támogatására számos gazdaságpolitikai eszközt alkalmaz. Ezek közé tartozik a technológiai innováció ösztönzése; a környezetvédelmet szolgáló ipari és technológiai program; a kisvállalkozások támogatása; a minőségi és biztonsági követelmé—

nyek támogatása; az ipar nemzetközivé tételének terve és a privatizáció.

Reálisnak tűnő előrejelzések Spanyolország fő piacain évi 3 százalék körüli növekedéssel számol- nak, s a gazdaság egészének fejlődési üteme ezt kevéssel meg is haladhatja. Ilyen arányú tartós fej—

lődés esetén az EK átlagához képest jelenleg fennál- ló távolság számottevően csökkenne. Az ország tör- ténelmi fejlődését tekintve egyébként az évi 5 száza—

lékos növekedési arány sem tűnne lehetetlennek. Ez már tényleges szerkezeti változásokat eredményez- hetne, amennyiben elérhető az inüáció növekedése nélkül. Számolni kell azonban az energiahelyzet, a környezet és a technológiai feltételek oldaláról fellé- pő feszültségekkel is, amelyek határt szabnak a fejlesztési lehetőségeknek. E téren a gazdaságpoliti- kának kell hatékonyan segitenie az egyensúlyi helyzet kialakulását.

(Ism.: Tűű Lászlóné)

SAGLIO, A.:

AZ ÚJ FOGYASZTÓIÁR—INDEX FRANCIAORSZAGBAN

(Le nouvel indice de prix a la consommation.) —— Éco- nomie e! Statistigue. 1993. 267. sz. 3—12. p.

1993. februárban a francia Országos Statisztikai Hivatal (INSEE) új fogyasztóiár-indexet kezdett számítani. Ez az 1990—es bázisú index váltotta fel a korábbi, l980-as bázisú indexet. Az új index kiala—

kítását hosszas, mélyreható munka előzte meg. A

korábbi index egy olyan városi háztartás vásárlásai—

nak árszínvonalát jellemezte, ahol a háztartásfő munkás vagy alkalmazott volt. Ez a háztartástípus a maga sajátos fogyasztási összetételével az 1990—es népszámlálás adatai szerint a francia háztartások—

nak már csak mintegy egynegyedét reprezentálta (és ez az arány azóta is csökkenő). Szükségessé vált a teljes lakosságot jellemző fogyasztóiár—index kiszá- mítása, Ezen túl az indexnek jobban kellett tükröz-

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

nie az árak hónapról hónapra történő változásait.

Ez elsősorban a zöldség- és gyümölcsfélék, a ruhá- zati termékek árának és a lakbéreknek a számbavé- telét érintette. Végül pedig felül kellett vizsgálni az index 296 tételét és a termékek nómenklatúráját, hogy jobb összhangban legyen a nemzetgazdasági elszámolásokkal és a háztartások körében végzett adatgyűjtésekkel.

A célkitűzésekhez egyéb feladatok is kapcsolód- tak. Egyrészt modernizálni kellett az informatikai infrastruktúrát. Másrészt közelebb kellett kerülni az Európai Közösség orsZágainak fogyasztói'ár—

indexéhez.

l992-ig az INSEE csak egyetlen ,,hivatalos" index számítását tartotta szükségesnek, ez az index szolgált a hatóság és az állampolgárok tájékoztatá- sára, indexálásokra, nemzetközi összehasonlítások—

ra, 1992 elejétől kezdve a törvényhozás több index számítását tartotta kívánatosnak. Az ún. Neiertz- törvény bevezette ,,a fogyasztóiár-index dohány nélkül" elnevezésű index számítását. Kizárólag ez szolgálhat magánszerződések indexálására. A ,,fo- gyasztéiár-index dohánnyal együtt" elnevezésű index készül a nagyközönség tájékoztatására és nem—

zetközi összehasonlításokrar Határozottan elkülö- nül az előbb említettektől az az index, amely a minimálbérek indexálására szolgál.

A munkás—alkalmazotti háztartások fogyasztása leginkább abban tér el az összes háztartás fogyasz- tásától, hogy az előbbiek fogyasztási szerkezetében az élelmiszer— és lakáskiadásoknak nagyobb, az egészségügyi, a közlekedési és az üdülési kiadások- nak kisebb a súlya. A két index súlyozásában a 265 tétel közül csak mintegy húsznál mutatkozik lénye- gesebb eltérés. Ezek az eltérések részben az eltérő életmódból és a különböző jövedelmi szintből adódnak, részben pedig abból, hogy az össznépessé—

gen belül a munkás-alkalmazotti háztartásoktól el—

térő életciklusú háztartások is szerepelnek.

A fogyasztási szerkezetben jelentkező eltérések nincsenek számottevő hatással a két árindex ered—

ményére. Részben az érintett tételeknek az összfo—

gyasztáson belüli súlya csak kismértékben különbö—

zik, részben pedig e tételeknek az átlagos árszínvo- nalaktól való ellentétes irányú eltérése nagyobb—

részt kiegyenlítődik. A visszamenőleges számítások szerint az összes háztartás árindexe valamivel job—

ban nőtt, mint a munkás—alkalmazotti háztartáso—

ké, a két index közötti eltérés azonban 10 év alatt mindössze 0,3 százalékot tett ki.

A fogyasztóiár-index körét a nemzetgazdasági elszámolások értelmében vett lakossági fogyasztás fogalma határozza meg, így az 1990—es bázisú index továbbra sem tartalmaz olyan tételeket, amelyek

(2)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

793

elméletileg nem tartoznak a fogyasztás körébe. Ilye—

nek a lakásvásárlás (ez beruházás), a lakásvásárlás—

sal vagy a tartós fogyasztási cikkek vásárlásával kapcsolatos törlesztések (ezek pénzügyi műveletek), a nyugdíjbiztositási díjak (ezek megtakarítások), a közvetlen adók, a társadalombiztositási hozzájáru- lások, a kifizetett kamatok, valamint a más háztar- tásnak adott ajándékok vagy adományok (ezek elosztási műveletek).

Az új fogyasztóiár-index az árváltozások szám—

bavételének három területén hozott jelentősebb módszertani változást,

Az egyik változás a friss zöldség— és gyömölcsfé—

lék árváltozásának számbavétele, ami a fogyasztói- ár-index számításának elméletileg is problematikus része. Több országban alkalmazzák ezekre a termé—

kekre vonatkozóan — és ez volt a helyzet Francia-

országban is — az ún. ,,havonta változó kosár"

módszerét, amely havonta más-más összetételben

tartalmazza az adott időszak friss termékeit. Másik kérdés, hogy az idényárak hogy jelenjenek meg a főindexen belül. lndexálási célokra készülő árinde- xeknél célszerűbb, ha az idényárak hatása nem je- lentkezik. Ennek viszont ellentmond az a követel—

mény, hogy az árindex jól tükrözze az árak hónap—

ról hónapra bekövetkező változását. Ez utóbbi kö- vetelményt tartották fontosabbnak az új index kia- lakításánál. Tehát az idényáras termékek tényleges áralakulásukkal kerültek be a főindexbe.

Az idényáraknak a főindexben való új számba- vétele —— az 1990——l992-es időszakra készült vissza- menőleges számítások szerint —— az esetek 60 száza- lékban 0,l százaléknyi eltérést okozott, közel 40 százalékában 0,2 százalék volta különbség, és csak kivételes esetekben ért el 0,3 százalékot, minthogy az idényáras termékek súlya a francia árindexben csak 4 százalék.

A lakbérek változását korábban egy 6500 ház—

tartásra kiterjedő, negyedévenkénti reprezentatív felmérés alapján határozták meg. Problémát jelen-

tett azonban, hogy ily módon minden negyedév első hónapjában lökésszerűen jelentkezett a lakbérek

előző negyedévi változása, ennek következtében

nem volt reális a megelőző hónappal való összeha—

sonlitás. A negyedévenkénti felmérés havi megis- métlése túlságosan költséges lett volna. Ezért az új árindexben az eddigitől eltérő módszert alkalmaz—

nak. Különböző információk alapján jól becsülhető a lakbérek várható alakulása a negyedév két hónap—

jában, a harmadik hónapban pedig azt a különbsé—

get számolják el, amely a becslések és a negyedéves felmérés eredménye alapján adódik.

A_felsőruha'zati cikkek a korábbi indexben azok közé a reprezentánsok közé tartoztak, amelyeket csak negyedévenként figyeltek meg. Jelenleg már a felsőruházati cikkek is a havi ármegíigyelések köré—

be tartoznak. így lehetővé válik az árváltozások reálisabb számbavétele mellett az is, hogy a kiárusí—

tások hatása is jelentkezzék a fogyasztóiár-index—

ben.

A lakbérek és a ruházati cikkek havonkénti számbavétele a korábbi 30 százalékról 17 százalék-

ra csökkentette azon reprezentánsok körét, amelyeket csak negyedévenként figyelnek meg.

A korábbi index felülvizsgálata során csökken- tették az index tételeinek számát. Ez a csökkenés abból adódott, hogy több kis súlyú tételt (méz, sertészsir, gyufa stb.) összevontak, néhány nagyobb tételt — a túlságosan heterogén jellegűek csökken—

tése érdekében — felbontottak, végül összevontak néhány tételt a nemzetgazdasági elszámolások cso—

portositásának összehangolása érdekében.

Az új index kialakításánál jelentős szerepe volt az informatikai rendszer modernizálásának is, A háló- zati rendszer kiépitése lehetővé tette, hogy az előze- tes adatok a tárgyhót követő lOH—IZ-e között (15 -—18-a helyett), a végleges adatok 20—22 között jelenjenek meg.

(Ism.: Nádas Magdolna)

DEMOGRÁF IA —TÁRSADA LOM STATISZTIKA

MAXWALD, R,:

A SZÚLETÉSKOR VÁRHATÓ ÉLETTARTAM AZ IPARILAG FEJLETT ORSZAGOKBAN

(Vergleích der Lebenserwartung in den Industrielán- dem 1965—1991) —— Statistische Nachrichten. 1994. 4. sz.

294——303. p.

A tanulmány átfogó képet ad arról, miként ala- kult a születéskor várható élettartam a fejlett ipari országokban az elmúlt mintegy másfél évtizedes

időszakban. Jóllehet az államoknak erről a köréről már az 1950-es évek kezdetétől rendelkezésre állnak a szükséges adatok, az l960—as évek közepe mégis olyan fordulat a halandóság történetében, amely indokolja a későbbi kezdőpont választását. Erre az időre ugyanis a legtöbb országban jelentősen lelas- sult a várható élettartamnak az ötvenes évek folya—

mán tapasztalt erőteljes növekedése, 5 olyan stagná—

lás vette kezdetét, amely a kelet—európai térségben lényegében mind a mai napig tart, s amelyet Nyuga-