P A N N O N H A L M I FÜZETEK 43
HEGEDŰS JÓZSEF ODÓ OSB
BENCÉS
IRODALMI ÉLET PANNONHALMÁN
A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT
P A N N O N H A L M A , 1998
ß , j n S f /
. M U>
I
HEGEDŰS JÓZSEF ODÓ OSB
BENCÉS IRODALMI ÉLET PANNONHALMÁN
A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT
P A N N O N H A L M I FÜZETEK
A Pannonhalmi Füzetek sorozatban 1926-1943 között 35 pannonhalmi bencés disszertációja jelent meg. 1995 óta folytatódik ismét a sorozat, amelybe élő ill. az elmúlt időszakban meghalt rendtársak arra érdemes értekezéseit vesszük föl, adott esetben nem rendtársét is, ha a téma pan- nonhalmi ill. bencés vonatkozású, forrásközlés ill. bármilyen módon hiánypótló és a tudományos megismerést gyarapítja.
Sorozatszerkesztő: Somorjai Ádám OSB Új sorozat:
36. Somorjai Ádám, A makariosz/szimeoni iratok, Ph 1995.
37. Varga László, A Pannonhalmi Szent Benedek-rend népiskolái és általános iskolái az egyházmegyei tanügyigazgatás tükrében (1919-1948), Ph 1996.
38. Kiss Domonkos, Régi magyarországi könyvek a Pannonhalmi Szent Benedek- rendi Főkönyvtárban az 1786-os abolíciós katalógus alapján, Ph 1996.
39. Szentjakabi Lázár, Karner Egyed versei. Latin tanítóköltemények a XVIII.
század elejéről, P h 1997.
40. Lukácsi Márk, Vajda Sámuel élete és irodalmi munkássága, Ph 1997.
41. Korzenszky Richárd, Kassai István énekgyűjteménye, Ph 1997.
42. Tóth János A l d e m á r , A pannonhalmi gazdálkodás története a XVIII. század derekán, Ph 1998.
43. H e g e d ű s Odó, Bencés irodalmi élet Pannonhalmán a két világháború között, Ph 1998.
44. Sólymos Szilveszter, Himmelreich György pannonhalmi kormányzóapát (1607-1637) könyvtárkatalógusának feldolgozása, Ph 1998.
Megrendelhető:
Pannonhalmi Főapátság Bencés Kiadó H-9090 Pannonhalma
Tel/Fax: (96) 570 123
P A N N O N H A L M I FÜZETEK 43
HEGEDŰS JÓZSEF ODÓ OSB
BENCÉS
IRODALMI ÉLET PANNONHALMÁN
A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT
PANNONHALMA, 1998
Lektorálták:
Bajnokné Szécsey Réka Sándor B. György
© Hegedűs Odó OSB F. k. Várszegi Asztrik OSB
ISSN: 1219-4794 ISBN: 963 90 53 236
Nyomás és kötés az KIADÓ ÉS NYOMDA
m u n k á j a
Felelős vezető: Fonyódi Ottó
TARTALOMJEGYZÉK
Előszó 7 Bevezető 8 A Pannonhalmi Helikon 9
Kialakulása, előzmények 10 Sík Sándor véleménye 14 Alszeghy Zsolt véleménye 17
A megvalósulás 19 Tűz Tamás találkozása Harsányival 23
A Pannonhalmi Helikon utóélete 24 Mécs László visszaemlékezései erről a korszakról 24
Kései utóélet 25 Dunántúli Helikon 26 A Győri Szabadegyetem 26 A Pannonhalmi Szemle matinéi 28
Sopronban 29 N a g y v á r a d o n 30 A Pannonhalmi Szemle 33
A Pannonhalmi Szemle létrejötte 33 A folyóirat szemléletmódja 36 A Pannonhalmi Szemle és a m a g y a r irodalom kapcsolata 39
A Pannonhalmi Szemle és a m a g y a r költészet kapcsolata 44
Babits és a Szemle 45 A Szemle és a papköltők kapcsolata 46
A Pannonhalmi Szemle kapcsolata a magyar folyóiratokkal .50 A Pannonhalmi Szemle kapcsolata külföldi folyóiratokkal....52
A Szemle kapcsolata a világirodalommal 53 A Szemle és a környező országok magyar irodalmának
kapcsolata 59 A Pannonhalmi Szemle kritikái 63
A Pannonhalmi Szemle könyvismertetései 66 A Pannonhalmi Szemle értékelése, jelentősége 67
A Pannonhalmi Füzetek 69 A Pannonhalmi Szemle különnyomatai 69
Magasi Artúr költészete 71 Rezek Román költészete 75
Rezek Román, a szerkesztő (Ahogy lehet) 89
Békés Gellért költészete 91
Összegzés 93 Felhasznált irodalom 94
Jegyzetek, felhasznált irodalom, hivatkozások 95
Függelék
Találkozások P a n n o n h a l m á n 106 H o r v á t h János levele Magasi Artúrhoz 114
Kései beszélgetés Békés Gellérttel a korai költészetről 115 A Pannonhalmi Helikon működési szabályzat-tervezete 120
Melléklet
A Szent Gellért H i t t u d o m á n i Főiskola órarendje 1942-ből 124
Papköltők Pannonhalmán 128
ELŐSZÓ
P a n n o n h a l m a a m a g y a r szellemiség m e g h a t á r o z ó k ö z p o n t j a volt és maradt. A lelkiség, a t u d o m á n y és a művészet szinte min- den területén m a r a d a n d ó t alkottak a bencés szerzetesek. Ebben a s z á z a d b a n formálódott ki az az irodalmi jelenség, amelyet spiri- tuális vagy katolikus irodalomnak nevezünk, s amelyet jeles p a p - költők egész sora gazdagított alkotásaival. Közülük kétségkívül Sík Sándor volt a legmélyebb, legsokoldalúbb. Mécs László a leg- népszerűbb, a nyugati magyarság gazdagító Tűz Tamás a legmo- dernebb. Mellettük n e m z e d é k ü k h ö z tartozó lírikusok és irodalom- tudósok tették teljessé a korszak irodalmát és irodalomszemléletét.
N e v ü k , jelentőségük, é l e t m ű v ü k értékei elhomályosultak, holott megérdemlik, hogy műveiket integráljuk s z á z a d u n k irodalmába, és irodalomtörténet-írásába. Nemcsak a Pannonhalmi Szemle jeles m u n k a t á r s a i r a gondolok, h a n e m azokra, akik P a n n o n h a l m á n és Győrött éltek, alkottak, s olykor szerényen, a háttérben m a r a d v a fontos szervező tevékenységet fejtettek ki, s olyan irodalombarát közösséget alakítottak ki, amely a szépre, igazságra és jóra fogéko- nyan termékenyült meg az irodalom szellemétől.
P a n n o n h a l m a a 30-as években olykor irodalomi központ volt, a m e l y s a j á t o s j e g y e k e t m u t a t o t t a k o r m a g y a r i r o d a l m á b a n . E t ö r e k v é s e k m i n d e n k é p p e n é r d e m e s e k a r r a , h o g y b e m u t a t á - s u k k a l teljesebbé tegyük i r o d a l m u n k színképét. E f e l a d a t m e g - oldására vállalkozott doktori értekezésében H e g e d ű s Odó, s csak örülhetünk annak, hogy ilyen irányú kutatásait az ELTE Magyar Irodalomtörténeti Intézete keretében m ű k ö d ő PhD-programban is folytatja tovább mélyítve és árnyalva elkészült értekezését, amely e formájában is hozzájárul a korszakról kialakított k é p ü n k elmé- lyítéséhez.
1998. április 5. Virágvasárnap
Rónay László
BEVEZETŐ
Az alapításának ezredik évfordulóját ü n n e p l ő p a n n o n h a l m i ko- lostor tevékenyen vett részt h a z á n k lelki, szellemi életének formá- lásában. Az 1802-es visszaállítás u t á n jelentős m u n k á t végzett a hazai középfokú oktatásban. Nemcsak a fizika és a történetírás te- rén sikerült maradandót alkotnia, hanem az irodalmi életben is. A teo- lógiai főiskola t a n á r k é p z ő főiskolával történő kibővítése sokban hozzájárult a literátori m u n k a kiteljesedéséhez. Ezt a tevékenysé- get azután a XX. században tovább folytatta, illetve bővítette.
A P a n n o n h a l m i Helikon a m a g y a r k a t o l i k u s í r ó t á r s a d a l m a t volt hivatott összefogni. Létrejöttét, szabályzatát, utóéletét kísérjük m a j d figyelemmel. Ennek az irodalmi csoportosulásnak a b e m u - tatása azért is fontos, mert még az Új Magyar Irodalmi Lexikon sem tesz említést róla. A dolgozat másik témaköre a Pannonhalmi Szem- le, amelyről szintén ilyen m o s t o h á n bánt a legfontosabb irodalmi tudnivalókat adó összefoglalás. Végül pedig Magasi Artúr, Rezek R o m á n és Békés Gellért költészetén keresztül i g y e k s z ü n k képet k a p n i a p a n n o n h a l m i versírás történetéről.
1998. május 11. A clunyi a p á t o k ünnepén
H e g e d ű s O d ó OSB
A PANNONHALMI HELIKON
A görög hitrege szerint Apolló és a múzsák tartózkodási helye a Helikon. Később, átvitt értelemben már olyan helyek használták ezt a fogalmat, ahol a költők gyakran összegyűltek, és a költészet- ről társalogtak. A magyar irodalomban nem a Pannonhalmi Heli- kon volt az első kezdeményezés a költők összegyűjtésére.
Már a múlt század elején, 1817-ben gr. Festetics György keszt- helyi földesúr fejében m e g f o g a n t az ötlet, hogy évente két alka- lommal rendezzék meg a keszthelyi Helikont a Georgikon hallga- tói és jeles költők közreműködésével. Az elgondolás h a m a r o s a n megvalósult.
Az 1817. február 12-én megtartott első összejövetelen a m a g y a r reformkor olyan kiválóságai jelentek meg, mint Dukai Takács Ju- dit, Berzsenyi Dániel, Kisfaludy Sándor és Pálóczi Horváth Á d á m . Sajnos Festetics gróf halálával - 1819-ben - félbeszakadt az általa k e z d e m é n y e z e t t ü n n e p s é g s o r o z a t . A v i s z o n t a g s á g o s h u s z a d i k s z á z a d b a n több-kevesebb e r e d m é n n y e l tovább élt ez a kulturális csoportosulás. M i n d e n e s e t r e megszervezése, f e n n m a r a d á s a ko- moly nehézségbe ütközött, olykor csak a múlt iránti tisztelet volt az életető erő. Az ötvenes évek végén azután kulturális seregszem- lévé változott. A fesztiválokon vers- és p r ó z a m o n d á s , színjátszás, énekes és hangszeres szólók, ének- és zenekari, valamint néptánc- k a t e g ó r i á b a n m u t a t h a t t a b e t u d á s á t és s z e r e z h e t e t t s z á m t a l a n arany, ezüst, b r o n z minősítést a d u n á n t ú l i középiskolás ifjúság.
Keszthelynek, ennek a „kis m a g y a r Weimarnak" (Berzsenyi g o n - dolata) kissé átalakítva, de sikerült tovább éltetnie és napjainkig megőriznie ezt a kulturális tevékenységet. Egy olyan kezdeménye- zéssel állunk k a p c s o l a t b a n , a m e l y n e m m ú l t el n y o m t a l a n u l , a szép terv ma is hat.1
A következőkben azokra a kérdésre keressük a választ, h o g y miként jött létre a Pannonhalmi Helikon, milyen okok vezettek a kialakulásához, mennyire és hogyan maradt fenn, mi volt a szere- pe.
Kilakulása, előzmények
A XX. század elején sok vezető egyházi személyiség reménykedett abban, hogy vallásos megújulás megy végbe a században. A politikai események és az őket követő nagy társadalmi, eszmei változások inkább eltávolították, mint közelítették az embereket az egyház- hoz. Az ideológiák áramlatában fő ellenségnek számított a szabad- kőművesség, amely ellen Bangha Béla h a d a k o z o t t a Magyar Kul- túra hasábjain. A Nyugat is abba az ellenséges áramlatba tartozott, amely ellen a konzervatív katolikus i r o d a l o m felvette a harcot.
Ebben az irodalmi légkörben egyre jobban kirajzolódtak a külön- böző felfogások. Katolikus részről f o n t o s n a k tartották a nemzeti érzést, a magyarságtudatot. Ugyanakkor fontos volt az egyetemes- ség gondolata is. Ezt a kérdést tisztázni kellett. A másik kérdőjel, hogy ki lehet méltó a „katolikus" jelzőre. Mi a katolikus író, költő feladata? Az értő i r o d a l m á r o k (Sík, Alszeghy) előtt nyilvánvaló volt, hogy koruk magyar katolikus író- és költőnemzedéke nem a legjelentősebb a magyar irodalomban, ennél magasabb színvona- lat kellene elérni, hogy ú t m u t a t ó lehessen.2
Egy m á s i k szál is erősítette a csoportosulás létrejöttét. Illyés Gyula a N y u g a t 1933. április 1-i számában Katolikus költészet című írásában Mécs László költészetét t á m a d t a meg.3 N y i l v á n v a l ó v á vált, hogy katolikus részről is szerveződni kell, a szellemi kihívás- nak m e g kell felelni.4 Ennek lett az első próbálkozása az Eszter- gomban, 1933 júliusában összejövő katolikus kör szerveződésében a Magyar Katolikus írók Közössége. Ezen a találkozón Kelemen Krizosztom is részt vett a Perjeli Napló tanúsága szerint. De a ha- t á r a i n k o n túl is m e g i n d u l t a m o z g o l ó d á s . É r s e k ú j v á r o t t Mécs László celebrálta a katolikus írók összejövetelén a szentmisét.5
A következő jelentősebb állomás már 1934 márciusa volt. A Vi- gadóban a P á z m á n y Egyesület mutatta be a katolikus papköltőket.
A gyakori találkozások, az intenzív m u n k a jól érzékeltette, hogy a katolikus oldal is szervezkedett, egyesült erővel remélt választ ad- ni a kihívásokra.
Vidéken is megpezsdült a katolikus szellemi élet. Fő képviselő- je Harsányi Lajos, rábapatonai plébános volt, aki már jelentős iro- dalmi m u n k á s s á g o t m o n d h a t o t t magáénak.
Harsányi Lajosnak kedvelt gondolata volt a Pannonhalmi Heli- kon. Szerette volna egyszer a Szent H e g y e n m e g r e n d e z n i a ma- gyar katolikus szépírók és esztétikusok n a g y találkozóját. Cél lett
volna termékeny eszmecserék közepette véleményt cserélni a ka- tolikus irodalom problémáiról, kialakítani egy baráti munkaközös- séget. Ezt a gondolatát megírta Bánhegyi Jóbnak Pannonhalmára, tőle kért először véleményt.6
Levelében eléggé pontosan körvonalazta az általa elképzelt ta- lálkozókat a győri egyházmegyés pap. Az elvi, nagy általánossá- gok mellett, szinte mindent az apró részletekig kidolgozott, és most megvitatásra juttatta el levelét a pannonhalmi főiskolai tanárhoz.
A kitűzött célt a jó rendezéssel véltté elérni: „igen nagy hatást várok tőle: a katholikus szellemiség kiáradását egész irodalmunkra, mellyel számolnia kell a jövőben nem csak az irodalmi társaságoknak, hanem a kritikának is, s talán az irodalomtörténetbe is bele kerül valamikor a Pannonhalmi Helikon." Az elképzelés tehát rendkívül nagy, mond- hatjuk, irreálisan nagy, a valóságot azonban eléggé mellőzi. Harsányit hajt- ja a vágy, hogy valami jelentőset kell alkotni. Azóta tudjuk, hogy ez a terv csak töredékeiben valósult meg.
Nézzük, hogyan kívánt eljutni az áhított célig!
Levelében Harsányi mindjárt meghatározza az időtartamot: sze- rinte mindössze három n a p lenne a legmegfelelőbb. A résztvevők n é v s o r á b ó l l á t h a t j u k , h o g y t ö b b e n aktív l e l k i p á s z t o r i m u n k á t ellátó papok, iskolákban (gimnáziumban vagy teológiai főiskolán, esetleg egyetemen) tanító szerzetesek, akiknek egy-egy hétvége se jöhetne szóba ilyen találkozóra. Csak a vakációkban, a n a g y o b b egyházi ünnepektől távol levő i d ő p o n t látszik e l f o g a d h a t ó n a k a számukra.
A második kérdéskör: mi legyen a program? A tervezet ajánla- ta így fest: „lehetőséget kell n y ú j t a n u n k a komoly előadásoknak éppúgy, mint a legtágabb vitának". Harsányi egy rövid, kb. 15 per- ces előadásban szeretné bemutatni a magyar katolikus irodalmat.
Kocsis Lénárd főiskolai tanárra gondolt az előadó személyét ille- tően. Egy újabb előadás a katolikus irodalmat ismertetné, Pintér Jenő, Farkas Gyula, Eckhard Sándor közül kerülhetne ki az előadó.
Kállay Miklós referátumában a külföldi katolikus irodalmat kísér- hetné figyelemmel, ennek az esetleges magyar hatására is kitérhet- ne. Ujabb témaként szerepelne a katolikus regény, Brisits Frigyes cisztercita paptanár előadásában. Hevesi Sándorra pedig az a fel- adat hárulna, hogy a m a g y a r katolikus színműírásról kellene be- szélnie. Végül a lírára is kitér, sőt már azt tervezi, hogy német és olasz fordításban kellene kiadni a gyöngyszemeket. (Ez m e g i n t olyan pont, ahol a realitást az ábránd váltja fel.)
A n a g y k ö z ö n s é g számára p e d i g egy olyan antológia kiadását tervezi, „ a m e l y helyet foglalhatna m i n d e n falusi k ö n y v t á r b a n " . Ennek segítségével azután a m a g y a r nép is figyelemmel kísérhetné az egész vállalkozást. Ez az ötlet megint nem a valós igényből in- d u l ki.
A tervezetnek van még egy n a g y o n bájos programja, amely kis- sé elszakad az elmélettől, és a friss levegőre viszi ki a résztvevőket.
„Esetleg lehetne a Várkertben emlékfákat ültetni nagy íróink tisz- teletére. N e m t u d o m , élő írókat tervbe vegyünk-e? Félek itt az ér- zékenységtől. De lehetne elhalt íróink tiszteletére fát ültetni: Czu- czor, Ányos, Révai, Virág, Tárkányi, Mindszenthy stb. Évtizedek f o l y a m á n egész kis külön rész keletkeznék a Várkertben: a katoli- k u s költők fái Pannonhalmán. H a meghalunk, m a j d nekünk is ül- tetnének az u t ó d o k . " 7
A többi egyéb program már jobban oldaná a komolyságot, felü- dülést jelentene a „rövid művészi matiné a rendtagok és a gyűlé- sen résztvevők előtt, hogy lássuk, kinek milyen az előadóképessé- ge-"8
A p á z m á n d i látogatás p e d i g - amelyről szintén említést tesz H a r s á n y i - P a n n o n h a l m á n ma is élő h a g y o m á n y a teológiai főis- kolán tanuló növendéknél: „ d é l u t á n i k i r á n d u l á s P á z m á n d i Hor- váth Endre sírjához". (Ez kb. kétórás séta.)8
A következőkben egy nagyon kényes kérdést érint Harsányi: ez p e d i g a m e g h í v a n d ó k névsora. A vendégszobák száma is megha- t á r o z z a a r é s z t v e v ő k számát, illetve a nívó. Ő először h u s z o n ö t e m b e r r e gondol. „Vagy ne legyen korlátozás?" - teszi fel a kérdést.
„Például a Főapát ú r n a k felvetettem, Babits nevét. Neki is az a vé- leménye, hogy m e g kellene hívnunk. De mit csináljunk Kosztolá- nyival? Ha őt is m e g lehetne hívni, akkor pl. az Orsz. Irodalmi Ta- nács öt költőtagja közül Áprily kivételével mind ott lennének, s azt hiszem, ez emelné a Helikonunk súlyát."9
N e m eldöntött kérdés még a fiatalok részvétele. „Nehéz kérdés a m e g h í v a n d ó fiatal, főként világi fiatalok kérdése. Balla, Aradi, íjjas stb. okvetlenül meghívandók, de van n é h á n y fiatal tehetség a túlsó oldalon is, akit esetleg a lelke hozzánk h ú z , csak a kenyér tartja távol. Pl. Szabó Lőrinc, Illyés Gyula. Bár azt hiszem, Szabó n e m katolikus, így róla nem lehet szó."10
Végezetül még felvet néhány kérdést: mi legyen a regényírók- kal, a hölgyekkel és a férfiakkal. Itt egy kicsit elbizonytalanodik,
mert a vállalkozás már túl nagynak tűnik, szétfeszíti a kereteket, a m u n k a hatékonyságát nagymértékben rontaná a n a g y s z á m ú részt- vevő.
Előkerült egy kézzel írt n é v s o r t e r v e z e t is. A tollal írt n e v e k mellett ceruzás megjegyzések vannak: kritikus, regény, költő.
A Pannonhalmi Helikon- ra meghívandók névsora:
1. Alszeghy Zsolt kritikus 2. Balla Borisz ? regény 3. Bán Aladár ? finn-ugor 4. Aradi Zsolt ? kritika 5. íjjas Antal regény 6. Gulácsy Irén regény 7. Gáspár Jenő regény 8. Brisits Frigyes kritika, költő 9. dr. Tóth László regény 10. Pintér Jenő kritika 11. Harsányi Lajos költő 12. Sík Sándor költő 13. Mécs László költő 14. Újhely N á n d o r
15. Kállay Miklós kritika 16. Possonyi László kritika 17. Kocsis László költő 18. Székely Lászó költő 19. Kincs István költő 20. Kocsis Lénárd kritika 21. Bánhegyi Jób kritika Összegezve:: Szakmailag:
12 civil 5 költő
9 p a p 6 regényíró
összesen: 21 8 kritikus 1 finnugor tanár 1 drámaíró
Esetleg még:
22. Városi István 23. Mentes Mihály 24. Pohárnok Jenő ifj 25. Magasi Artúr 26. Finta Sándor 27. Ösz Iván 28. Pável Ágoston
29. Bárdosi N é m e t h János 30. Rónay György
31. Ágoston Julián 32. Puszta Sándor
regény költő regény költő költő
költő költő költő költő költő költő 6 civil
5 p a p
Meglepően magas a p a p o k száma, aránytalanul sokan venné- nek részt, p e d i g alkotásaik művészi értéke n e m indokolná ezt a számot.
Mivel csak tervezet, így szükség v a n a többiek véleményére.
Harsányi ezért megírja elképzeléseit Sík Sándornak, aki hamaro- san válaszol is, kétkedéseit n e m rejtve véka alá.
Sík S á n d o r válaszlevelének segítségével jól nyomon követhet- jük a Helikon továbbbi alakulását, célkitűzését, nehézségeit. Mi- lyen hátráltató okok merülhetnek fel a szegedi paptanár szerint?
1. Egy apró, szubjektív nehézséget említ a levél elején: „Én m á r a n n y i s z o r i n d í t o t t a m ilyeneket és a n n y i energiát a d t a m m á s o k indításaiba, és m i n d e n k o r olyan teljesen e r e d m é n y t e l e n ü l , hogy kénytelen vagyok eleve szkepszissel nézni a dolog elé[...] én többé nem csinálok katolikus irodalompolitikát."1 1 Szerencsére ezt n e m tartotta be, d e most már n e m ő akarja az irányítást egyedül magá- ra vállalni.
E személyes benyomások u t á n valós képet fest az akkori katoli- kus m a g y a r irodalom iránti igényről. Szerinte „a magyar katolikus társadalomnak n e m igénye a komoly katolikus irodalom. Azok a katolikus írók, akiknek mégis sikerült boldolgulni, népszerűségü-
Sík Sándor véleménye
ket paradox módon a nem katolikus közönségnek köszönhetik. Igaz, van egy vékony réteg - „ a z ifjúság elit rétege" (a katolikus iskolák- ban tanulókra gondolt) - , amelynek komoly igénye lenne ez az irodalom. N e k i k a kenyérért, a m i n d e n n a p i b e t e v ő falatért kell küzdeni, alig t u d n a k könyvet vásárolni."12 Túl pesszimistának tűn- het ez a súlyos megállapítás, de a korabeli tények m i n d e n k é p p e n az igazát támasztják alá.
2. Van azonban más komoly probléma is. „A másik baj azon- ban m é g ennél is nagyobb. Durván kimondva: n e k ü n k nincsenek katolikus íróink. Van egy pár kitűnő lírikusunk és egy pár k i t ű n ő kritikusunk. Az irodalmi életet azonban a regény jelenti ma első- sorban. Ezen a téren h á r o m komoly ígéretünk volt. Az egyik meg- halt / H a r a n g i / a másik kettő /Balla és Ijjas/ egyre jobban ígérnek csak, d e m é g mindig csak ígérnek."
A z u t á n azon elmélkedik, hogy ki méltó a „katolikus író" névre.
„Egész sereg kedves és derék ember tart igényt erre a címre, akik jó katolikusok és becsületes törekvésű m u n k á s o k , de n e m írók".
Ez újabb nehézség, amelynek a megoldása rendkívül nagy tapinta- tot kíván, hiszen sok, talán ígéretes ember sérül és sértődik meg, ha kétségbe vonják irodalmi talentumait. A hitbuzgalom és m ű v é - szi adottság azonban n e m jelent automatikusan egyenes arányos- ságot.
Rövid célzást is tesz Sík, hogy a papköltők találkozójának ötlete Kelemen K r i z o s z t o m b a n született m e g egy e s z t e r g o m i í r ó n a p i összejövetelen. A pannonhalmi főapát szerint jó lenne rendszere- sen összejönni, összegyűjteni a katolikus írókat.
A nehézségeket reálisan látó piarista tanár lát azért megoldást is. Elgondolásai megint nagy realitásérzékéről tesznek tanúbizony- ságot. M á r 1933-ban f e l m e r ü l t a k a t o l i k u s írók találkozója, d e m i n d j á r t az elején Mécs László lourdes-i z a r á n d o k l a t a csonkává tette volna az összejövetelt, és így el is maradt.
Sík n e m tartaná jónak, ha a Pannonhalmi Helikon gyenge után- zata lenne a kissé korábban, de egyre jelentősebb szerepet betöltő Erdélyi Helikonnak. A célkitűzések között s z á m o s hasonlóságot lehet felfedezni.
A gondok, nehézségek ecsetelését azonban n e m fejezte be, újab- bakkal áll elő:
„ - Mit a k a r n á n k elérni egy ilyen egyesüléssel? [...] Az igazi írók n e m szorulnak buzdításra, a n e m igaziakat b ű n volna buzdí- tani!... 1 Kik azok, akik n e m é r v é n y e s ü l n e k n á l u n k ? Elsősorban
csak azok, akiknek érvényesülését nem is szabad óhajtanunk." A je- len magyar irodalmi viszonyokról újabb keserű megállapítást tesz a későbbiekben: „Bizonyos, hogy irodalmi viszonyaink n y o m o r ú - ságosak, de állítom, hogy az egész magyar katolikus irodalomban félannyi jó novella és jó vers s e m születik, mint amennyit nehézség nélkül el lehet helyezni meglevő szerény lapjainkban. Csak nézd meg, milyen silányak jelennek meg!"13
Harsányi fejében már egy nagyszabású könyvkiadás álma jele- nik meg, amit Sík Sándor barátian hamar szétzúz. A korábban kia- dott Dóm lapnál szembesülni kellett azzal a furcsa helyzettel, hogy külföldi katolikus regényt kellett keresni, mert n e m volt színvona- las hazai. Végső konklúziója: „Egy akkora szervezet, amekkorát te tervezel, s z ü k s é g k é p p e n életképtelen... A célkitűzések egy része lehetetlen, a m á s része feleslegest...]"14
Akkor mi lehet a megoldás ezen kemény bírálatok után?
Sík megoldási javaslata m á r sokkal szerényebb:
„Baráti összejövetel, a nyilvánosság kizárásával, újságokban hí- r ü l n e m adva, barátságos eszmecsere céljából. Ezen kevés ember venne részt, m e g h í v ó a Főapát lenne, a meghívandók névsorát Al- szeghyvel és Aradival való megbeszélés alapján összeállítanám, Te megtennéd rá az észrevételeket." Szinte m á r titkos szervezkedés- nek tűnik így ez az összejövetel. Igaz, ezzel el lehet kerülni m i n d e n félreértést, s é r t ő d é s t . Viszont egy ilyen b a r á t i találkozó n e m is serkent új dolgok véghezvitelére. Hiszen a nyilvánosság előtt n e m kell felelni az esetleges mulasztásokért, hiányokért. Továbbá az is veszélyes, hogy az egyéb p r o g r a m (pl. vadászat) kerül előtérbe, a tényleges irodalmi m u n k a p e d i g nagyon alárendelődik a többinek, csak az étkezések idejére korlátozódik némi szellemi csevegés. Az is fontos gondolata Síknak, h o g y egyeztet, így a triászon belüli el- lentéteknek lehet az elejét venni.
Végezetül a szegedi tanár szabad kezet ad a szervezésben, n e m szükséges az ő elképzelései szerint alakítani a csoportosulást, de m á s t nehezen t u d n a életképesnek elképzelni. M u n k á t sem t u d n a nagyon vállalni, m e r t az egyetemi katedra miatt a m ú g y is csak rit- kán t u d majd részt venni az összejöveteleken. Sík aztán felveszi a kapcsolatot a Pesten élő A l s z e g h y Zsolttal, aki h á r o m héttel ké- sőbb m á r megírja véleményét.
Alszeghy Zsolt véleménye
Sík Sándoréval megegyező elképzelése van Alszeghy Zsoltnak is. Nagyszabásúnak tartja a tervezetet: „Egy katolikus Helikon ala- pítását én is nevetségesnek tartanám. Az a program, amit Lajos ír, legkevésbé sem jogosít fel senkit egy ilyen mozgalom megindítá- sára.'"5 Eléggé leforrázó a kritikája, kijózanitólag hat a nagy tervez- getés után. A fővárosból, az ottani lapokat, a pezsgő irodalmi életet figyelembe véve m i n d e n k é p p e n fontos ellenjavaslat. A vidéki pa- rókiáján élő költő n e m érzékeli mások szellemi kihívását, nincs valós összehasonlítása a többi csoportosulással s z e m b e n . Terve csak egy szép, d i c s é r e n d ő ötletnek tűnik. A b u z g ó r á b a p a t o n a i lelkipásztornak jobbára csak a hívei jelenthetnének kihívást, szelle- mi ösztönzést, de ők n e m képviselnek komolyabb tényezőt az iro- dalmi élet szempontjából. Aki a falusi élet keretei között mozog, s z ü k s é g k é p p e n a r á n y t a l a n s á g o k a t fog m u t a t n i egy m a g a s a b b szintű szellemi élettel összehasonlítva.
Azután a terjesztés sikerességét is kétkedve fogadja. Az erdélyi Helikon mögött valójában a magyar állam anyagi bázisa húzódik, a piaci, kiadási gondokat sikerült jól megoldaniuk. Ezek persze a kisebb nehézségek, amelyeket könnyen orvosolni lehetne. A n a - gyobb problémát azonban a tehetség kérdése jelenti. Nincs olyan vezéregyénisége a magyar katolikus irodalomnak, akit m i n d e n k i elfogadna, művészi értékeit maradéktalanul elismerné. „Hiányoz- nak a Tamási Áron, Nyírő József típusú tehetségek nálunk".16 Véle- ménye szerint fontos lenne egy olyan karizmatikus vezető megtalá- lása, aki egyszerre lenne jó szervező és művészi értéket megvalósí- tó irodalmár. A katolikus irodalomnak nem volt Kazinczy Ference, aki most össze t u d n á hozni, fenn tudná tartani a felekezeti irodal- mat. Azután az is gond, hogy „mivel azonban nagyon jól ismerjük a katolikus írók öntúlértékelését, csak nagyon világos szabályok szerint lehet vezetni a csoportosulást. Egy öt-tagú tanácsnak (Sík, Harsányi, Mécs, Alszeghy, Nyisztor) kellene felállítani egy h ú s z tagból álló névsort. Ez a húsz halhatatlan a mai katolikus irodalom élharcosaiból állna össze."17
A személyi kérdések kapcsán a kritika hiányát is észreveszi Al- szeghy. Végül barátian, bizalmasan elárulja a véleményét Harsá- nyival kapcsolatban: „Nagyon kemény dolog tolakszik a tollamra, d e - abban a tudatban, hogy a dolog köztünk marad - leírom: H a r - sányi Lajos egyénisége ilyen katolikus m e g m o z d u l á s megindításá-
ra teljesen alkalmatlan."18 A „patonai m ú z s a " (ahogy Alszeghy ne- vezi) m i n d költői tehetség dolgában, m i n d emberi t u l a j d o n s á g a alapján n e m a legmegfelelőbb személy. Finom, de k e m é n y kritika ez, hiszen költészetét is jellemzi Alszeghy. Harsányi levelezését ta- n u l m á n y o z v a a kisszerűség, a művészi értékek alárendelése d o m - borodik ki, tehát igazat kell a d n u n k a levél szerzőjének. Jó példa erre egy 1936-ban keltezett, Sík Sándornak írt levél részlete: „Nyí- r ő n e k m i n d e n é r d e m é t e l i s m e r e m , d e az a v é l e m é n y e m , h o g y nekünk, katolikus p a p o k n a k , az aposztatával szemben legalább is t a r t ó z k o d n u n k kell a szavazástól, jelölve lesz. Te mit gondolsz?" - Egy másik alkalommal p e d i g épp az intimitást kéri szegedi barát- jától: ... „jó programot állítok össze a G y ő r - P a t o n a - P a n n o n h a l m a h á r o m s z ö g b e n , autókirándulásokkal és tavaszi szórakozásokkal.
[...] Azt hiszem, m i n d j á r t húsvét u t á n m e g kellene csinálni, mi- helyt jó idő lesz. De legkésőbb májusban. Másokat ne vonjunk be ebbe a tisztán baráti találkozóba/"9
Lehet, h o g y H a r s á n y i a szervezési k u d a r c o k miatt lesz ilyen tartózkodó, vagy csak egy kis csoportban tudja biztosítani magá- nak a tekintélyt és a kulcsszerepet, egy nagyobb csoportosulás ese- tén m á r n e m lenne képes összetartani a találkozót? - ez m á r jobbá- ra csak az utókor töprengése.
A másik gond, hogy nincs megfelelő személy, aki méltóképpen tudná képviselni a katolikus irodalmat.
Alszeghy szeme előtt egy sokkal szerényebb elképzelés lebeg.
A s z e r v e z ő d ő katolikus irodalmi m e g m o z d u l á s t elfogadhatónak, támogathatónak tartja, ha legalább évente egy kötettel meg t u d je- lenni. A kiadási költséget az első időben az öt lelkes p ü s p ö k támo- gatásával kívánja megoldani.
A m á s i k valós elképzelés irodalmi estélyek r e n d e z é s e lenne.
„Az egyesülés végigjárná a magyar városokat és ha a pártoló ta- gok száma kellően megnő, akkor maga is a kiadók sorába léphet".
Ez az elgondolás végül részben sikerült is. A győri szabadegyetem vagy a Pannonhalmi Szemle matinéi betöltötték ezeket a várako- zási reményeket.
A gyakorlati kérdésekhez tartozik az elnök kijelölése. Alszeghy szerint az öttagú bizottság éves cserével soraiból nevezné ki a ve- zetőt. M á r csak egy apróság hiányzik: „Még a névadás van hátra.
Mivel a k ö n y v címének megválogatásához csak a költők értenek, hát ezt reájuk bízom" (ő m é g nem beszél Helikonról).
Alszeghy távolságtartását, személyi függetlenségét jól érzékel- teti a levél zárlata. Neki ez a szerveződés nem olyan fontos, mint a többieknek. „Még azon sem sértődöm meg, hogyha P a n n o n h a l m á - ra sem hívtok: mert oda sem kívánkozom. Én eddig sem sok hasz- nát láttam annak, hogy katolikus irányúnak kiáltottak ki, és - ha Isten kegyelme segít - m e g m a r a d o k én annak, ami eddig voltam minden ilyen katolikus egyesülésen kívül is."20
A megvalósulás
1933. november 16-án a Per jeli Naplóban az alábbi bejegyzést ta- láljuk: „Délben v e n d é g e i n k voltak : Dsida O t t ó ny. főigazgató, Mécs László premontrei királyhelmeci plébános, Nyisztor Zoltán a Magyar Kultúra szerkesztője és Gálos Rezső igazgató. Ebéd u t á n Mécs László szavalt saját verseiből, Nyisztor Zoltán előadást tar- tott Mécs László költészetéről." Ezeket a találkozókat majd újabbak követik, a meghívott vendégek száma is növekedni fog. A papköl- tőknek így lesz egyik állandó találkozó helye Pannonhalma. Ezt az első találkozót m é g n e m tarthatjuk a m e g a l a k u l á s n a k , csak egy biztos előrelépés a megvalósulás útján. De olvassuk tovább a per- jeli naplót!
A következő komolyabb bejegyzést négy évvel később olvas- hatjuk. Erről a találkozóról a sajtó is beszámolt, ez a n e m hivatalos megnyitó.
„1937. január 27-én itt vendégeskedik: Harsányi Lajos rábapa- tonai plébános, költő, Mécs László premontrei rendi plébános, köl- tő és Giczy Lajos győri tábori lelkész". Január 28-án: „A katolikus költészet két kiválósága: Harsányi Lajos és Mécs László a vacsora után a presbiteri társalgóban a növendékek jelenlétében irodalmi estet rendezett. Hivatalos volt még Sík Sándor szegedi egyetemi tanár, piarista papköltő, aki a következő verset költötte:
Ó Lajos,
Ki nélkül irodalmunkat elképzelni bajos És téged is, László
Kinek a neved is / z / á s z l ó , És téged, Jóbunk
Kinek a hátán szívesen lennék jó bunk-
Ó,
H o g y többet írnál rólunk, Ó!
Együtt a drága Lénárddal,
(Aki mindig rokonszenvezett a szegedi vén bárddal) Mind az atyákkal egyetemben:
Dideregvén a behavazott Egyetemben, (Akik a vendégszerető Szt. Benedek Kandallója mellett feneked-
tek most ellenem,
Ahelyett, hogy barátsággal idéznétek halovány szellemem
És szánakozva ürítenétek rá borotok) Csókol sóhajtozva Sándorotok
Két n a p i g még itt időznek, majd január 30-án elutaznak a ven- dégek."
Ebből a kis versből is jól érződik az oldott, b a r á t i h a n g u l a t , amelyet kisebb csipkelődések, fricskák fűszereztek.
Ahogy Harsányi Lajos korábban elképzelte ezt a nagyszabású találkozót, az nem valósult, meg. Viszont szűkebb baráti összejö- vetelekre többször is sor került. A papköltők többször kedves ven- dégei voltak a Szent Márton-hegyi kolostornak, sőt egy alkalom- mal még Zircre, a ciszterci apátságba is elmentek. Inkább Sík Sán- dor elképzelései valósultak meg, „ s z ű k e b b társaság jöjjön össze, mert csak így van esély az együttműködésre".2 1
A Nemzeti Újság fényképpel és egy rövid cikkel jelenti be a He- likon megalakulását. 1938-ban, a Szent István emlékév nyarán len- ne egy nagyszabású összejövetel a Szent Hegyen. A p a n n o n h a l m i főapát és a főiskola tanárai meghívására katolikus írókat és köl- tőket seregszemlére várják. A névadás oka pedig az, hogy a szer- vezők kifejezésre akarják juttatni a Szent István-i gondolatot és a nyugati keresztény h a g y o m á n y h o z való ragaszkodásukat.2 2
Meglepő a cikk további ismertetése, mert az előzményekben, a levelezésekben egy n a g y s z a b á s ú vállalkozás körvonalai d o m b o - rodtak ki, itt viszont arról értesülünk, h o g y „ n e m lesz irodalmi alakulat, v a g y társaság, N e m lesz s z a b á l y z a t a , és tisztikara és egyelőre n e m gondol se irodalmi folyóirat alapítására sem könyv- sorozat kiadására."2 3 Pedig Harsányinak sokkal több elképzelése volt, mit amennyit az újságíró elmond.
így a Helikon csak egy baráti találkozó, amely évenként vala- hol összejön, és fenntartja a baráti jó viszonyt a tagok között. Elég sovány eredmény. Felmerül a kérdés, érdemes-e egyáltalán fenn- tartani, van-e jelentősége egy ilyen kitűzött céllal m é g a m a g y a r irodalmi életben?
A m i m é g é r d e k e s a cikkben, az az, hogy kik hivatalosak az összejövetelre. Mécsen, Harsány in és Sík Sándoron kívül: „a Heli- konra az írók meghívót kapnak, mégpedig az idősebbek és a fiata- lok közül azok, akik a katolikus szépirodalomban komoly és való- di értéket képviselnek." Ez egy veszélyes kijelentés a végén, mert aki n e m k a p meghívót és b u z g ó katolikusnak tartja magát, az a személy m i n d j á r t kritikai értékelést is k a p m u n k á s s á g á r ó l , mert nem képvisel valódi értéket.24
A Nemzeti Újság szerint 1938-ban lenne a nagyszabású találko- zó. A Pannonhalmi Szemlében csak egy tizenkét soros beszámoló és egy vers jelzi a találkozó létrejöttét.25 A beharongozott vállalkozás egyre kisebb méretű, m á r csak baráti találkozóról, alkalmi összejö- vetelről kell beszélnünk, mint a magyar irodalom sorsát befolyásoló tényező, egyre jobban veszít jelentőségéből. Talán Harsányi Lajos is felmérte, hogy vállalkozásának nincsenek meg a reális feltételei.
Egyébként erről a találkozóról fénykép is készült, a függelék- ben látható, Városi István költeménye pedig ugyanott olvasható.
Öt évvel később szintén a Pannonhalmi Szemlében26 rövid beszá- molót olvashatunk a Pannonhalmi Helikonról: „Pannonhalma ven- dégszerető ősi háza sokszor üdvözölhet nagy embereket, költőket.
A Pannonhalmi Helikon magyar papköltőink és íróink kedves ta- lálkozási helye. N e m egyszer volt már itt izzó költői est, melyen személyesen m u t a t t á k be szerzeményeik legjavát. Itt ü n n e p e l t ü k Harsányi Lajos 60 éves születési évfordulóját is. Itt volt Harsányi Lajos, Mécs László, Géczy Lajos dr, Vitnyédi N é m e t h István, Tűz Tamás, Rezek Román, Bánhegyi Jób dr. Dal is született ezen a ta- lálkozón. Ezzel a verssel ünnepli a Pannonhalmi Szemle a 60 éves költőt, kit már 10 évvel ezelőtt, 50 éves korában Bánhegyi Jób dr.
nagy tanulmányával köszöntöttünk. Ebből az alkalomból Vitnyédi N. István írt köszöntő verset.27
Erről a találkozóról még egy beszámolónk van. Az egyik fiatal kőszegi bencés, Rezek Román is beszámol róla önéletrajzi írásá- ban. A találkozó n e m múlt el nyomtalanul számára, mert egy köl- teménnyel gazdagodott a gyűjteménye:
„Pócsmegyerről hazajövet Győrben be akartam m e n n i Harsá- nyi Lajoshoz. Személyesen jött ki elém: 'Kedves Öcsém, gyere, ép- pen itt van nálam Mécs László, Bánhegyi Jób, Tűz Tamás, Városi István és többen még, t u d o d , ilyen öreg ember szívesen ünnepli m e g h a t v a n a d i k születése napját.' így c s ö p p e n t e m b e H a r s á n y i ünnepeltetésébe. Boldog, tiszta művészi hangulat, vacsora közben ünnepi, - inkább baráti tósztok. Különösen Tűz Tami és én érez- zük m a g u n k a t minden ü n n e p t ő l is f ü g g e t l e n ü l összetartozónak, de Lajos bácsi végtelen kedves velem az igazi szeretet és az atyás jóság hangjaival. Másnap (a rendházban töltött éjszakám után) az előbbi ü n n e p l ő k k e l át P a n n o n h a l m á r a . H a r s á n y i v a l egy a u t ó b a kerülök, kint az őszbe hajló mezők - hiszen október jön pár n a p múlva, most szeptember végén vagyok, szeptember 30-a - az öreg nagy meleg szívvel emlékezik a 'Líra, líra, pergett akácméz hangu- latú' fiatal éveire. Velem érezve hallgatja a Ha visszajönnél c. ver- semet, tetszik neki nagyon. Bohó, szép fiatalság, amelyben a szeretet nagyon tisztán égett, b e n n e m ez ég most is, és ezt érzem örök fü- zemnek - m i n d v é g i g . . . "
„Délután h a z a m e n t e m Kőszegre - írja Rezek R o m á n . - Majd Kőszegen a d o m o n k o s apácák kérésére, Tűz Tamás formájára és dallamára: Boldog Margit című verset írtam".2S Rezek Román a ké- sőbbiekben is tiszteletét teszi a Helikon szervezőnél. így ír a napló- jában a későbbi találkozóról:
„[...] október végén: Győrbe megyek a tanári közgyűlésre. Har- sányival megbeszélem vele a róla készülő t a n u l m á n y o m a t . (Sor- sunknak: H a r s á n y i szent trilógiája: H a g i a Sophia, De p r o f u n d i s , Túlvilági ballada) az első lapja a katolikus szimbólumról jól átélt soraimat adja. A többihez sok jó adatot m o n d maga Harsányi La- jos, aki örül, hogy szépen megírjuk róla az értékeit."2y A fiatal ben- cés papköltőt ezek a találozások lelkesítik, ugyanakkor a nagyobb kihívást is jelentenek a számára. A benne lévő vívódás csak növek- szik ezek után.30
Most azt kísérjük figyelemmel, hogy a nagy találkozásokat mi- lyen kisebbek követik, illetve, hogyan sikerül valakinek, például egy fiatal tehetségnek b e k e r ü l n i a Helikonba. Itt a legfontosabb személy m i n d e n k é p p e n Harsányi Lajos lesz, akinek d ö n t ő szava van a m e g h í v a n d ó k névsorának az összeállításában.
Tűz Tamás találkozása Harsányival
Visszaemlékezésében így számol be az első és d ö n t ő találkozás- ról, amely tartalmazza a szinte kötelező névválasztást, a m o l y a n novíciusi felvételt a költők rendjébe és a kalapból húzás motívu- mát. (vö. József Attila és a Szép Szó folyóirat névadása.)
„[...] elérkezettnek l á t t a m az időt, hogy fölmenjek G y ő r b e a K á p t a l a n d o m b r a a p a p k ö l t ő k n e s z t o r á h o z , H a r s á n y i Lajoshoz.
Akkor már otthagyta a rábapatonai gesztenyéket s bevonult kano- n o k n a k a székesegyházba [...] emeleti d o l g o z ó s z o b á j á b a n népi- arisztokrata egyszerűséggel és méltósággal, de f ő k é p p szellemi ér- deklődéssel fogadott a költő [...] Csodálatos társalgó volt. M i n d e n m o n d a t a a r a n y b a verve. M e g l e p ő e n g a z d a g v i l á g i r o d a l m i m ű - veltsége, arisztokrata-proletár látóköre elbűvölt[...] Már egy órája beszélgettünk. Én már tűkön ültem. Ő várakozóan tekintett rám.
Mit akarhat ez a pirosképű, gyámoltalan, fiatal pap? - húzhatott át agyán ismét a gyanakvás. Végül is tehetetlenségemben fölálltam, távozásra készen. Közben a fuldoklók kétségbeesett mozdulatával nyúltam aktatáskámhoz s kihúztam belőle a Vasárnap két számát.
Kinyitottam őket p o n t o s a n annál az oldalnál, ahol verseimet az ólombetűk világgá kiáltották. O, hát ezért jött ... - mosolyodott el megértően, s újra leültünk. Harsányi figyelemmel olvasta a verse- ket. Amikor végzett velük, rám emelte kerek szemét s ennyit m o n - dott: Fiam, úgy látom, ön egészen jól versel.
Számomra ez a viszonylagosan szürke m o n d a t is egy egész vi- lágot jelentett. A z t á n l e g n a g y o b b c s o d á l k o z á s o m r a kijelentette, hogy ezzel a névvel, mármint Makkó Lajos, nem lehetek híres köl- tő, vagy csak nagyon nehezen. Tehát válasszak új, költőibb nevet.
Másnap fölmentem ismét Harsányihoz. Akkor m á r neki is meg- voltak a nevei. Elsőszámú ötlete ez volt: Hold Ábel. Megdermedtem.
H o l d ? - és m é g h o z z á : Ábel? Ez l e h e t e t l e n . S á p a d t a n e g y k a - rosszékbe hanyatlottam. Leolvasta arcomról az elképedést, s azt ja- vasolta, bízzuk a szerencsére a dolgot. Előhozta cilinderét, s bele- tettük a két nevet. A húzást is rám bízta. Egy röpke fohász hagyta el ajkamat s remegő kézzel nyúltam a kalap fenekére. Kihúztam az egyik papírszeletet s anélkül, hogy megnéztem volna, odatartot- tam a Mester szeme elé. Tűz Tamás - olvasta le róla rezzenéstelen hangon. Amikor ezt a történetet egy Rómában végzett, t u d ó s p a p - b a r á t o m meghallotta, így szólt: Miért é p p e n T ű z Tamás? Miért nem Víz Vazul?
Harsányi azután gondozásba vette verseimet s legjobbakat el- küldte a N e m z e t i Újságnak, Életnek, Képes Krónikának, Vigiliá- nak. Meg is jelentek sorra m i n d .
Később m á r nem vettem igénybe segítségét - a szerkesztők n e m nagyon szeretik a beajánlásokat - , a m a g a m lábára álltam[...] Ba- bits halála u t á n Illyés Gyula Magyar Csillag címen szerkesztette a lapot. Meghirdette a medret, s kijelentette, hogy szívesen lát min- den tehetséget munkatársai körében. Annak ellenére, hogy a N y u - gat sohase közölte a katolikus papköltők verseit, még Sík Sándorét sem, elküldtem néhány verset. Kettő hamarosan meg is jelent belő- lük, s követte őket egy szonettciklusom a M a g y a r Csillag talán utolsó, 1944, áprilisi számában."3 1
A Pannonhalmi Helikon utóélete
Valójában n e m úgy jött létre a P a n n o n h a l m i Helikon, a h o g y H a r s á n y i Lajos m e g á l m o d t a . Már a Nemzeti Újság cikke jelezte, hogy csak baráti találkozó lesz itt Pannonhalmán, ahol a nagysza- bású katolikus irodalmi összefogás helyett csak versek felolvasása, beszélgetés is elegendő lesz. Vajon milyen okok miatt csökkent a jelentősége? Az egyik tényező, hogy ténylegesen nem volt olyan ka- rizmatikus vezető a katolikus írók és költők között, aki jól összefog- hatta volna az erőket. Talán a külső n y o m á s hiánya is azt segítette elő, hogycsak terv m a r a d j o n a vállalkozás. N e m elhanyagolható a politikai élet átalakulása sem, amikor a közeledő világháború új kihívást jelentett a magyar szellemi közélet számára. Ezek együt- tes jelenléte vezethetett oda, hogy csak n é h á n y katolikus papköltő jöjjön össze baráti találkozóra néhanapján Pannonhalmán.
Mécs László visszaemlékezései erről a korszakról
Bánhegyi Jób visszaemlékezésében külön fejezetet szentel Mécs László és P a n n o n h a l m a kapcsolatára. Több év távlatából jól látja a két h á b o r ú közötti időszak katolikus irodalmi problémáját: „[...]
sajnálta, h o g y a tartalmi és formai tekintetben egyaránt m o d e r n magyar katolikus költészet n e m vált olyan társadalmi hatóerővé, mint a nyugatosok újító forradalma, ennek magyarázatát a magyar
t á r s a d a l o m értelmiségi rétegének világnézeti meghasonlottságá- ban és a katolikus tábor szervezetlenségében kereste. A trianoni békekötést követő korszakban elég sok katolikus újság és folyóirat jelent meg Magyarországon, de nem tudott egy olyan irodalmi fo- lyóirat kibontakozni, amely azt a szerepet töltötte volna be, mint a Nyugat, hogy széles és mély mederben összefogja a katolikus szép- irodalom és kritika legjobb erőit."32
Bánhegyi Jób alaposan mutatja be a premontrei papköltő élet- útját. Még olyan apróságokra is kitér, hogy egyik alkalommal mi- lyen nagy szeretettel fogadták a királyhelmeci plébánost Győrsö- vényházán Bánhegyi szülei. Azt sem hallgatja el, hogy a vadászat volt közös szenvedélyük és hogy Veszprémvarsányban milyen csú- fosan ért véget egy ígéretes vadkanvadászat. A vadászatok annyi- ban voltak mégis irodalmi események, hogy amikor a vendéglátó felesége is értesült a megtisztelő v e n d é g érkezéséről, a sikeres vadászatot követő vacsorán, ahol egyébként asszonyok n e m szok- tak jelen lenni, ekkor mégis szép számmal megjelentek, és a köl- tőnek kellett elszavalnia néhány költeményt, amit egyébként szí- vesen meg is tett. „A vadászvacsora irodalmi ü n n e p p é magaszto- sult fel."33
Kései utóélet
A katolikus egyház élete 1950-től kezdve egyre rosszabbá vált.
A szerzetesek kerültek a legrosszabb helyzetbe, hiszen iskoláikat elvették, a tanári m u n k á t kevesen folytathatták, csak a szerencsé- sebbje maradhatott egyházmegyei szolgálatban. Mécs Lászlót rendi elöljárója n e m engedte vissza Jászóra. Félt - joggal - az új rendszer számonkérésétől. Kisebb-nagyobb kitérők után került a papköltő Pannonhalmára. Bánhegyi Jób erről így tudósít: „Mivel anyagi vi- szonyaink n e m engedték meg, hogy annyi világi személyt alkal- m a z z u n k , mint régen, a főmonostor tagjai, felszentelt p a p o k és nö- v e n d é k e k e g y a r á n t d o l g o z t a k a k o n y h á n [ . . . ] Én l e g t ö b b s z ö r a konyhán foglalatoskodtam, néha , rossz időben Mécs László is ott tevékenykedett: babot, borsót, lencsét válogattunk, burgonyát há- moztunk, gyümölcsöt készítettünk elő befőzésre, de közben ráér- tünk mesélni, adomázni, egymást ugratni, úgyhogy ezek az össze- jövetelek nagyon kedélyesek voltak."34
Dunántúli Helikon
Festetics György gróf vezetésével alapították a 19. sz elején a Keszthelyi Helikont. Célja egy művészeti csoport létrehozása volt.
Ennek egyik h u s z a d i k századi folytatása lett volna a D u n á n t ú l i Helikon. Bánhegyi Jób önéletrajzi írásában emlékezik meg erről a próbálkozásról. M i n d e n k é p p e n fontos figyelembe venni a törté- nelmi hátteret. A második világháborút követő időben még m ű k ö - dött a K i s f a l u d y Társaság. Elnöke H a r s á n y i Lajos volt, alelnöke pedig a bencés szerzetes. Az ostrom utáni időben a felolvasóülése- ket egyre kevesebben látogatták, a megélhetés gondjai elvonták a közönséget a szellemi javak iránti érdeklődéstől. „Pedig igyekez- tünk korszerű témákat nyújtani, beválasztottuk a legifjabb demok- ratikus erőket is a társaságba, folyóirat megindítását terveztük" - jegyzi le Bánhegyi Jób. Felmerül a Dunántúli Helikon megszerve- zésének a gondolata, elsősorban a pannóniai, sajátos szellemiség ápolására, d u n á n t ú l i írók és költők bevonásával. Ezt a dicséretes vállalkozást azonban 1950-ben belügyminiszteri rendelettel felosz- latták. Erre a sorsa jutott a többi győri művészeti-irodalmi csoport is.35 Harsányiban talán megint a szervezőkézség kezdett el dolgoz- ni, amikor felmerült egy újabb, de már n e m csak papköltőket tö- mörítő csoport felállítása.
A Győri Szabadegyetem
Érdemes n é h á n y szót ejteni erről a szellemi vállalkozásról, mert szoros kapcsolatban volt Pannonhalmával. A Győri Szabadegyete- met 1920-ban dr. Réthei Prikkel Marián győri bencés tanár alapí- totta, aki A magyar nép táncai című, úttörő néprajzi könyv szerzője, kiváló irodalomtudós. Az intézmény csaknem három évtizeden át szolgálta a győri közművelődést.
Az a l a p ö t l e t Angliából s z á r m a z i k . John Stuart c a m b r i d g e - i egyetemi professzor abból az elgondolásból indult ki, hogy a tár- sadalmi osztályok békés és zavartalan együttműködését úgy lehet- ne elérni, ha sikerülne biztosítani mindenki számára a m a g a s f o k ú műveltséget. Mivel a népesség m i n d e n tagja n e m mehet egyetemre, ezért az egyetemnek kell közéjük mennie, és ú g y átadnia a legfon- tosabb ismereteket. Az első lépés az University Extension megala- pítása volt 1873-ban. Ez az angol példa aztán Magyarországon is
hatott: 1920-ban m e g a l a p í t o t t á k a B u d a p e s t i S z a b a d e g y e t e m e t , majd ezt követte az 1921-es győri alapítás.
Réthei Prikkel Marián u t á n a második igazgató Bognár Cecil volt, majd Égler Dózsa és Schmuck Paskál következett (aki 1940- ben megírta a Győri Szabadegyetem történetét). Nemcsak bencé- sek vettek részt ebben a kultúrmisszióban, h a n e m a város m a j d - nem minden nevezetes személyisége, jó nevű szakemberek, orvo- sok, ü g y v é d e k , sőt időnként fővárosi előadók is színesítették az előadói palettát.
Sokirányú tájékozódást kínált a hallgatóságnak. A szabadegye- temnek voltak beiratkozott és alkalmi látogatói, a túlnyomó több- ség a nők köréből került ki, az előadónak tehát erre a k ö r ü l m é n y r e is figyelemmel kellett lennie. E vállakózás amolyan t u d o m á n y n é p - szerűsítés volt, tehát kerülni kellett a szakmai zsargont.
Kéthetente voltak az egyes előadások, a félévek elején egy p o n - tos program ismertette őket.
Bánhegyi Jób visszaemlékezéséből jól kirajzolódik, hogy megle- pően sok volt az irodalommal kapcsolatos előadás. A p a n n o n h a l - mi főiskolai tanár az alábbi témákat mutatta be:
Irodalom: A m a g y a r d r á m a i r o d a l o m remekei, Kisfaludy Ká- roly: Iréné, Katona József: Bánk bán, Vörösmarty Mihály: C s o n g o r és Tünde, M a d á c h Imre: Az ember tragédiája, Herczeg Ferenc: Bi- zánc, Harsányi Kálmán: Ellák, A magyar nőírók, Tormay Cecil és a művészi realizmus, Kaffka Margit és az impresszionizmus, Erdős Renée és a művészi szabadság, Gulácsy Irén és a történeti regény, Berde Mária, Szederkényi Anna és más korszerű nőíróink, Szent István a m a g y a r irodalomban, Harsányi Lajos De profundis-a és Túlvilági balladája, Mécs László költészete stb.
Ahogy a címeket átfutjuk, két dolog tűnik fel. Bánhegyi Jób va- lóban figyelembe vette a női hallgatóságot, előszeretettel foglalko- zott nőírókkal. Igaz, a személyes találkozások, beszélgetések to- v á b b n ö v e l h e t t é k a baráti h a n g v é t e l t az e l ő a d á s o k o n . A m á s i k megjegyzés, hogy ezek a témák azután a Szemle hasábjain is m e g - jelentek.
A háborús viszontagságot csodával határos módon, sérülés nél- kül élte túl a győri székház. A beköszönő béke időszaka a tanítást, a szabadegyetemi előadások újraindítását is jelentette. Kár, hogy az 1950-es belügyminiszter ezt is betiltotta. A veszteség felmérhetetlen.
Ha belegondolunk abba, hogy a középiskolai tanulmányait befejező fiatalnak n e m volt lehetősége t u d á s á t szinten tartania, az ú j a b b
irányú szakproblémákkal találkoznia, további ösztönzést kapnia az olvasáshoz, akkor válik érthetővé ez a nagy hiány. Azok számára lett volna k ü l ö n ö s e n is fontos, akik n e m m e n t e k bölcsész- vagy tanárképzői pályára. Nekik pótolhatatlan veszteség volt, hiszen a nehéz k ö r ü l m é n y e k között n e m volt m ó d szaklapokat járatni és olvasni, a korabeli tömegtájékoztatás pedig sokkal fejletlenebb volt.
Scmuck Paskál összeállítása jól jellemezte, hogy milyen nagy szolgálatot tett ez az intézmény a magyar művelődésnek, ezáltal is igazolva Bognár Cecil célkitűzését, amit az alapszabályzatban így határozott meg: „A Győri Szabadegyetem célja: a műveltség ter- jesztése és gyarapítása".
(A Szabadegyetem ismeretterjesztő funkcióját későbbiekben a TIT folytatta tovább.)
A Pannonhalmi Szemle matinéi
Újkeletű szóval így is mondhatnánk: író-olvasó találkozó. Miért olyan jelentősek? N e m a n é h á n y perces együttlét a döntő, h a n e m a találkozást megelőző idő. Mint egy jó riporter, a hallgató is igyek- szik f e l k é s z ü l n i a m a t i n é r a a z z a l hogy, elolvas egy-egy t a n u l - mányt, átlapozgat néhány számot, ismerkedik a lappal. Ezt a fel- készülési időt tartom a legfontosabbnak. A személyes találkozó ezt a szellemi ismerkedést először felgyorsítja, m a j d a beszélgetések révén ú j irányba lendítheti a kutatást, lehetőséget adva a gondola- tok kicserélésére. Alkalom a d ó d i k kötetlen f o r m á b a n a vélemé- nyek kicserélésére.
A korabeli hírlapi beszámolók fergeteges sikerekről számolnak be. Előtte m á r időben felhívták az olvasók figyelmét a készülő ta- lálkozóra, utólag pedig hosszú méltatásokkal részletesen számol- tak be róluk. (A fellellhető d o k u m e n t u m o k a Függelékben olvasha- tók.)
A meghívott és jelen lévő vendégek névsorát végignézve nagy megtiszteltetésnek tarthatta s z á m o n a Szemle írógárdája, h o g y a legnagyobb egyházi (püspök) és világi méltóságok (polgármester, főispán, országgyűlési képviselők) vettek részt a találkozón.
Ezek a m a t i n é k nemcsak felolvasó esték voltak, h a n e m zene- számok, szavalások tették színessé őket. A hivatalos rész u t á n pe- dig hosszas (kora hajnalig tartó) beszélgetésre nyílt lehetőség az előadók és a jelenlévők között.
Az első Szemle-matiné Sopronban volt, majd még számos fellé- pés követte.
Sopronban
1936. március 31-én a Sopronvármegye keddi száma az alábbiak- ról tudósít:
„ H a t a l m a s közönség érdeklődését keltette fel a P a n n o n h a l m i Szemle írógárdájának vasárnapi esti vendégszereplése a soproni Kat. Körben. Ott volt többek között Gévay-Wolff Lajos alispán, Sopronyi-Thurner Mihály dr. polgármester, P a p p K á l m á n felső- házi tag, Ferstás Jenő ny. főispán, Pinezich István dr. országgyűlé- si képviselő stb.
A közönség nem is csalatkozott a felfokozott várakozásaiban.
Az este k a l e i d o s z k ó p s z e r ű s u g á r z á s á b a n m e g l á t t u k a legősibb, legmagyarabb szerzetesrendnek ezerszínű arcát, bevilágította ha- tártalan munkaterületeit [...] Mert a változatos és m a g a s színvona- lú est m i n d e n szereplője bencés volt [...] és mindegyik az átlagot messze felülmúló tehetségről, képzettségről, intuícióról tett tanú- ságot.
Alaphangulatot a bencés gimnázium énekkara Szigethy Paulin vezetésével é n e k s z á m o k k a l teremtett. Majd Mihályi Ernő dr. (a soproniak kedves ismerőse, mert korábban itt volt tanár és számos írása jelent meg a helyi lapokban) bevezető beszédét m o n d t a el.
Most f o r d u l elő először, 'hogy k i r e p ü l ü n k az ősi m o n o s t o r falai közül és ép a soproni Katolikus Kör fészkébe repülhettünk'.
M e g l e p ő politikai éleslátásról tesz t a n ú s á g o t a főszerkesztő, amikor 1936-ban mondja: „Tragikus sorsfordulatban élünk ma, mely- ből még nem látjuk a kialakulás vonalait. Európa egy nagy keresztre van feszítve. Az egyik ága a hitlerizmus és a fasizmus, a másik ága a bolseviz-
mus. (A hírlapíró vastagon szedette az alábbi kiemelést! - H. O.) Van-e feltámadás ebből a keresztre feszítésből? Mi, katolikusok, csak egy szilárd pontot látunk, ahol m e g t e l e p e d h e t ü n k , és ez az egyház.. [...] A világnak az a baja, hogy istenközpontiból ember- központivá lett."
Ilyen helyzetben a hívő embernek m e g v a n az eligazító pontja, n e m kell a világ értékeivel azonosulni, hanem a kétezer éves utat kell folytatni. Ebben szeretne segíteni a Szemle, ez a hivatása, fogal- mazza m e g az ars poeticát a főszerkesztő:
„A mai ember homo oeconomicus - szatócsember, szériaszerű ember, könnyen gyártják, de kevés az értéke. (Kiemelés megint a hírlapírótól.)
Az emberiségnek vissza kell térnie az isteni alapokra. A katoli- c i z m u s n a k vissza kell térnie a subiacói gránitemberhez, Szent Be- n e d e k h e z . Ez a Pannonhalmi Szemle hitvallása. Ezt a bencés lelkisé- get h i r d e t n i jöttünk Sopronba. (Utólag olvasva szinte hihetetlen- nek t ű n i k ez a finom érzék, hiszen a háború kitörése előtt h á r o m évvel, vagy az igazi tömegtermelés é p p napjainkra jellemző, illet- ve k ö z g a z d a s á g u r a l m a alatt vagyunk.)
M a g a s i Artúr szavalata folytatta az estét. K o r á b b a n m a g a is soproni tanárként m ű k ö d ö t t , több verse éppen a Sopronvármegyé- ben jelent meg. A P, Gy szignóval ellátott cikk így jellemzi az elő- adást: „A közönség tombolva ü n n e p e l t e egy-egy verse elszavalása u t á n / '
B á n h e g y i Jób k e m é n y kritikai érzékkel ismertette a k o r á b a n n é p s z e r ű Herczeg Ferenc műveit. A t r a n s z c e n d e n c i á t hiányolja írásaiban, .„nem zseni, h a n e m erős talentum, akiből hiányzik a m o n u m e n t á l i s koncepció." A közönség nagy tetszéssel fogadta az értékes előadást.
M a j d egy újabb előadást, Vanyó Tihamér pszichológiáját élvez- hette a hallgatóság. Lezárásképpen Gál Geláz hegedűjátékának és Jámbor Mike zongorajátékának tapsolhattak a soproniak. Olyan jól sikerült a duett, hogy m é g ráadást is kellett adniuk. „Az előadás u t á n éjfél után fél 2-ig m a r a d t együtt a vendégekkel a közönség egy része, többek között a polgármester és az alispán."1 Ez utolsó megjegyzés szinte m i n d e n t elárul a sikerrel kapcsolatban.
Nagyváradon
Mihályi Ernő ötlete volt az, hogy a Szemlét meg kellene ismer- tetni a szélesebb olvasóközönséggel. Talán t u d a t o s n a k is m o n d - hatjuk, hogy olyan helyekre siettek, amelyek kissé távolabb talál- hatók Pannonhalmától. Ilyen estek voltak Debrecenben, Miskolcon, Diósgyőrött, Kecskeméten, Kaposváron, Baján, Sopronban és Nagy- v á r a d o n . Az utóbbiról aztán részletes beszámoló is készült: Dr.
Schiffert Béla apostoli kormányzói helynök meghívására február 2-án volt a Pannonhalmi Szemle írói és költőgárdájának bemutatko- zása N a g y v á r a d közönsége előtt.2 A nagyváradi Magyar Lapok m á r
1943. december 11-én leközölte a matiné programját. A január 24-i s z á m b a n megjelent Mihályi Ernő tollából a Pannonhalmi Szemle hit- vallása. Február elsején Virág Jeromos, az egyházmegyei n y o m d a igazgatója lelkes vezércikkekben üdvözölte Pannonhalmát: „Meg- h a t ó d v a ejti ki m i n d e n m a g y a r P a n n o n h a l m a nevét. Érzi, hogy megszentelt föld, a h a g y o m á n y o k szentelték meg. S e h a g y o m á - nyok szorosan összenőttek a magyar n e m z e t történelmével. A ke- resztény magyar kultúra szülőháza s z á m u n k r a Pannonhalma. Ma is sok-sok őrhelyen vigyáz az ősi kolostor a magyar életre: isko- láiban, a t u d o m á n y b a n , irodalomban, a lelkipásztorkodás terén" - m o n d j a többek közt a lelkes vezércikk. Ilyen előkészítés u t á n zsú- folásig megtelt a Katolikus Kör nagyterme. A közönség soraiban ott volt Fiedler István p ü s p ö k , Dr. Lindenberger János nagypré- post vezetésével az egész káptalan, Dr. Hlatky Endre főispán, Dr.
v i t é z M o l d o v á n y i István t á b l a e l n ö k , Dr. vitéz N a d á n y i J á n o s alispán, Dr. G y a p a y László p o l g á r m e s t e r - h e l y e t t e s , Dr. Balogh József m ű s z a k i tanácsos, Oszvald Arisztid premontrei igazgató, Szilágyi Dózsa perjel és még sokan. Az előadást Dr. Schriffert Béla apostoli k o r m á n y z ó i helynök nyitotta meg. A bencések nagyvá- radi szereplésében a D u n á n t ú l és a Tiszántúl találkozását ünne- pelte. A p r o g r a m a következő volt:
- Dr. Mihályi Ernő: Szt. Benedek üzenete k o r u n k h o z - Dr. Bánhegyi Jób: A hatvanéves Harsányi
- Dr. Selmeci János ügyvéd Harsányi-verseket szavalt
- M. Ladisla az orsolyák énekkarával gregorián-énekeket adott elő - Dr. Vanyó Tihamér: Háború, idegek, lelkierő
- Dr. Rezek S. Román saját verseiből szavalt
A k ö z ö n s é g lelkesen f o g a d t a az e l ő a d ó k a t . A Magyar Lapok hosszú beszámolót közölt, s Mihályi Ernő előadását vezércikkben adta le. M á s n a p a Szabadegyetemen, a városház dísztermében telt ház előtt tartotta meg Mihályi Ernő vetített képekkel kísért előadá- sát Pannonhalmáról és Dr. Vanyó Tihamér az emberismeret ú j út- jairól. Bánhegyi Jób megjegyzi önéletírásában, hogy m i n d e n ü t t telt ház előtt és nagy sikerrel szerepeltek.3
Ugyanerről a találkozóról Bánhegyi Jób így ír a visszaemléke- zéseiben:
„Milyen tág körben mozogtam a németek bejövetele előtt! 1944.
február 2-án még N a g y v á r a d o n szerepeltem egy irodalmi esten, abban a városban, ahol egykor Adyék kiadták a Holnap-ot, amely-
ben t ö b b volt a dekadencia, mint az újjászületés pozitív ígérete.
Elégtétellel méltattam ugyanebben a városban a mi dunántúli nagy költőnk, Harsányi Lajos életművét, aki Adyval m a j d n e m egy idő- ben i n d u l t el 'új vizeken' a katolikus szellemű m o d e r n líra felvirá- goztatására [...]
Február 25-én Kaposvárott tartottam zsúfolt teremben irodalmi előadást a magyar nőírókról. M á r c i u s közepén Erdély fővárosá- ban, Kolozsvárott töltöttem felejthetetlen napokat. A leghíresebb e r d é l y i l e á n y n e v e l ő intézetben, a M a r i a n u m b a n vezettem t ö b b száz m a g y a r leány lelkigyakorlatát, s z a b a d i d ő m b e n pedig a há- z s o n g á r d i temetőben jártam sorra nagy m a g y a r o k sírját" A k k o r még útlevél nélkül lehetett keletre utazni, ennek is köszönhető volt ez lendületes mozgás. "4
A PANNONHALMI SZEMLE
M e g l e p ő , h o g y a M a g y a r I r o d a l m i Lexikonban egyetlen s z ó sem esik erről a folyóiratról.1 Ugyanakkor rövidebb ideig megjele- nő hetilapokat is részletesen ismertet (működési idő, szerkesztők).
A legismertebb szerzők neveit is felsorolja, a lap célkitűzését is rö- viden összefoglalja. A lapszélén pedig címlapot közöl. (Néhányat említek, amelyek a Lexikon s z á m á r a fontosabbnak bizonyultak:
Pandora [a maga 6 számával] Pannónia, Panoráma stb.)2
A Panonhalmi Szemle létrejötte
1926-ban jelenik meg az első Pannonhalmi Szemle dr. Bárdos Ré- m i g f ő a p á t b e k ö s z ö n t ő j é v e l . (Az u t o l s ó m a j d 1944-ben; i l l e t v e 1992-ben sikerült újraindítani.) Röviden vázolja, hogy a most i n d u - ló lapnak3 „a bencés szellem és t u d á s szélesebb körű terjesztése a célja."4 1930-ban, amikor szerkesztő váltás történik, Mihályi Ernő így fogalmazza meg a lap ars poeticáját: „Fontosnak tartom a Pan- nonhalmi Szemlét, a bencés m u n k a t á r s a k n a k a Szemle köré szer- vezését a m a g y a r bencés ö n t u d a t egyre h a t á r o z o t t a b b kiépítése szempontjából.[...] De fontosnak tartom a Pannonhalmi Szemlét a magyar tudományosság szempontjából is. Mikor az egész világon ú j szellemi, lelki világ van kialakulóban, mi m a g y a r bencések s e m a k a r u n k némák maradni, nem akarjuk ölbetett kézzel nézni a vajú- dást. Részt akarunk venni a m e g ú j h o d á s b a n szellemi értékeinkkel, hittel az Egyház és Szent Benedek szellemében".5 N e m egy átlagos lapnak gondolja Mihályi Ernő a Szemlét, h a n e m „a pozitivizmus nagy területeket hagyott ugaron, főleg ezekre a területekre vetjük m a g u n k a t . Hézagpótló m u n k á t szeretnénk végezni a magyar szel- l e m t u d o m á n y o k területein, főleg olyan problémák megoldásával, amelyek a vallásban, a katholicizmusban fogantak, s amelyekkel a világi tudósok kevésbé foglalkoznak." Ezt a magasztos irányelvet aztán sikerült megtartani, s ezáltal gazdagítani a magyar t u d o m á - nyos és lelki életet.
A 1926-ban induló folyóirat n e m előzmény nélküli, erre utal a főapát, amikor megemlíti, hogy a nehéz viszonyok miatt a korábbi Szent Gellért ifjúsági pasztorációs és exhortációs folyóiratot n e m lehetett tovább kiadni. A Szemle elsősorban a főiskolai tanároknak
