1931. VI. ÉV. 1. S Z .
PANNONHALMI ZEMLE
ÉVNEGYEDES FOLYÓIRAT A MAGYAR KATOLIKUS KULTURA ÉS A BENCÉS SZELLEM SZOLGÁLATÁRA.
FŐSZERKESZTŐ : Dr. STROMMER VIKTORIN.
TARTALOM.
Királyi tanítványunknak Rendünkhöz intézett ereklye számba menő levele, Tanulmányok:
Dr. BOGNÁR CECIL:,Az iskola fejlődési iránya.
Dr. KALMÁR GUSZTÁV: A rutén Felvidék geopolitikai és gazdasági él ete BLAZOVICH JÁKÓ : Memlinc.
Dr. MIHÁLYI ERNŐ : Egy barokk főpap a győri püspöki széken.
F i g y e l ő .
KELEMEN KRIZOSZTOM: A kereszt és a gyermekek.
Dr. KŰHÁR FLÓRIS : Római romok — Róma szellemei.
V. H. : Szegedi impressziók.
Dr. MIHÁLYI ERNŐ : Az esztergomi bencés gimnázium lépcsőházának freskói.
KÁLOVICS REZSŐ : Magyarok Nagyasszonya-kápolna Jeruzsálemben.
K ö n y v e k .
Bölcselet. — Vallástörténelem. — Egyháztörténelem. — Egyházjog. — Erkölcstan. — Lelkipásztorkodás. — Lelkiélet. — Szentírástudomány. — Liturgia. — Szépirodalom. — Irodalomtörténet. — Történelem. — Philo- logie. — Néprajz. — Földrajz. — Szociologia. — Neveléstudomány. — Ifjúsági irodalom. — Vegyes.
Benediktina.
Rendi hirek. — Az oblátus és obláíaszövetség. — Elindulás. — A z oblátus és oblátaszövetség hirei. — Halottaink.
FELELŐS SZERKESZTŐ : Dr MIHÁLYI ERNŐ.
KIADJA A PANNONHALMI SZENT BENEDEK-REND.
PANNONHALMA.
1931.
A PANNONHALMI SZEMLE
a pannonhalmi S z e n t B e n e d e k - R e n d kiadásában évnegyedenkint jelenik meg hatíves számokban. Főszerkesztő : Dr. Strommer Viktorin. A szerkesztő bizottság tagjai: Dr. Sárközy Pál, Dr. Kocsis Lénárd, Dr. Klemm Antal, Dr.
Janota Cirill, Dr. Kühár Flóris, Dr. Holenda Barnabás, Dr. Szalay Jeromos, Dr. Bánhegyi Jób, Dr. Radó Polikárp. Felelős szerkesztő: Dr. Mihályi Ernő.
Felelős kiadó: Szelecz Arnold.
Előfizetési éra évenkint 6 pengő, mely egy összegben fizetendő. Egyes szám ára 2 pengő. A folyóirat szellemi részét érintő küldemények a szerkesz- tőséghez, anyagi részére vonatkozó küldemények pedig a kiadóhivatalhoz irányítandók. Szerkesztőség és kiadóhivatal: P a n n o n h a l m a , G y ő r m e g y e .
A Pannonhalmi Szemlében megjelenő közleményekre vonatkozó min- den jogot fenntart a szerkesztőség, Folyóiratok, lapok csak a Pannonhalmi Szemlére való kifejezett hivatkozással vehetnek át egészben vagy részben egyes közleményeket.
Az I. é s III. évfolyam 3 P.-ért kapható kiadóhivatalunkban. A II. év- folyamból már csak néhány teljes példány áll a kiadóhivatal rendelkezésére.
A teljes II. évfolyam 10 P.-ért, a 2.. 3., 4., sz. együtt 3 P.-ért kapható kiadó- hivatalunkban. A Szt. Benedek Emlékkönyv külön rendelve 5 P; az egész IV. évfolyam, melyhez az Emlékkönyv is hozzátartozik, összesen csak 6 P.
A folyóirat csekkszámlája a Győri Első Takarékpénztárnál 4474 P. Sz.
Telefon : Győrszentmárton 5.
SZERKESZTŐSÉGÜNKNEK MEGKÜLDÖTT KÖNYVEK:
Báró B r a n d e n s t e i n Béla : Művészetfilozófia. A Magy. Tud. Akadémia. 1930.
S c h e r m a n n Egyed : A szerzetesjog elemei. Pannonhalma. 1930 Ára a szerző- nél 2'80 P.
Bálint Nagy István dr. : Hogyan keletkezett Balatonfüred ? Centrum. Bp. 1930.
„ „ „ : S é m b o k y János {1531 —1584) orvosi működéséről. M.
K. Egyetemi Ny. Bp. 1929.
„ „ „ Purkircher György (1530—1578) pozsonyi orvos élete.
Centrum. Bp. 1930.
Juhász Colomann : Gerhard der Heilige Bischof von Maroschburg. München.
1930.
Koch Josephus: Durandi de S. Porciano\Tractatus de habitibus. Monasterii.
1930. Aschendorff. 1 5 0 M.
Huszár Elemér: Szűz Szt. Imre Herceg. Történelmi film vetített képekkel.
P. Naab Ingbert O. M. C. : P. Viktricius W e i s s O. M. C. Ein Lebensbild.
Kösel-Pustet. 2 M.
P. Gatz Joh. Bapt. : Mein Leben ist Lieben, Mein Lieben ist Leiden. M. Kres- centia Höss. Kösel-Pustet. 2 M.
Schuster Ildefons Kardinal O. S. B. Liber Sacramentorum. Übersetzt von P. R. Bauersfeld O. S. B. V . B. Pustet. Regensburg. RM. 5.90
Barts Gyula dr. : Zalai Kápolnai András és Piskolti Fabricius Mátyás élete és feljegyzései (1576—1601). Sopron. 1929.
Ballai Károly : A magyar gyermek. Kiadja a Magyar Gyermektanulmányi Társaság. Bp. 1929.
Ballai Károly : Valkai András, Bánk Bánnak históriája. Bp. 1930.
A n w a n d e r Anton dr. : Einführung in die Religionsgeschichte. Kösel-Pustet München. M. 3'50
Narberhaus Josef : Benedict v o n Aniane, Werk und Persönlichkeit. Münster in Westf. 1930. Verlag der Aschendorffschen Verlagsbuchhandlung. RM. 4*40 Bognár Cecil: A normák alkonya. Budapest. 1930. *
Folyt, a boriték 3. lapján.
P A N N O N H A L M I S Z E M L E
1931. F E B R U Á R 15. V I . É V F . 1. S Z . 0
K I R Á L Y I T A N Í T V Á N Y U N K N A K R E N D Ü N K H Ö Z I N T É Z E T T E R E K L Y E S Z Á M B A M E N Ő L E V E L E .
Steenockerzeel, 1930. dec. 15.
Kedves Főapáti Koadjutor!
A Mindenható kegyes jóvoltából elértem nagyko- rúságomat és így iskolaéveim, melyek alatt szeretett Hazám legrégibb rendjének nagytudású és érdemes tagjai oktattak, befejezést nyertek.
Befejezést nyert tehát szeretve tisztelt bencés ta- náraim működése is, mely árvaságom és számkive- tésem miatt — tudom — különösen nehéz és felelős- séggel teljes volt.
Ez alkalommal mélyen átérzett és kedves köte- lességemnek tartom, hogy most, midőn a férfikor kü- szöbét átlépem, szeretettel és hálával emlékezzem meg mindazokról, kik engem áldozatot nem ismerve, évek során át lelkiismeretesen és kitartóan oktattak.
Soha el nem múló hálával gondolok a jövőben
is Solymos Vendel, Blazovich Jákó, Weber Jácint
Vlasics Róbert és Bánhegyi Jób szeretett tanáraimra,
mert nekik köszönöm, hogy Istenben boldogult Atyám„
a Király által vetett alapból kiindulva, megismertem és bensőségesen megszerettem a magyar művelődés
kincsesházát.
Mindezért mindegyiknek külön-külön, valameny- nyinek együttes érdemeiért és sikereiért pedig a Fő- tisztelendő Szentbenedek-Rendnek fejezem ki hálás köszönetemet, különösen Bárdos Rémig főapátnak, kinek intézkedése folytán fent nevezett bencés tanárok Hozzám jöttek, és Kedves Főapáti Koadjutornak, ki a főapáti intézkedéseket továbbra is érvényben tartani szives volt.
Az iskolai évek elmultával Köztem és a Főtisz- telendő Rend közti kapcsolat nem szűnik meg, nem szünhetik meg, mert ezentúl a,,Magyar Bencés Deákok"
nagy és értékes erkölcsi testülete tagjának tekintem magam.
Soha el nem múló hálám zálogaként imádkozom, hogy a Főtisztelendő Rendnek vallásos és hazafias tevékenységét az Ur Isten állandó és bőséges áldása kisérje.
OTTÓ.
Tanulmányok.
AZ ISKOLA FEJLŐDÉSI IRÁNYA.
Az iskola — ha nem is olyan régi, mint maga az emberi- ség, — d e bizonyára egyidős magával a kulturával. Mindenütt, ahol a kulturának bármily kezdetleges foka van, már valami- lyen iskola-szerű intézményt is találunk. Természetes következ- ménye ez annak, hogy az ember társadalmi lény, tehát a z is- meretek t o v á b b a d á s a és a következő generáció nevelése már a műveltségnek kezdetleges fokán is bizonyos társadalmi be- rendezéssel : az iskolával történik.
Az iskola tehát főképen két összetevőnek eredője. Az egyik a kultura és vele kapcsolatban az embernek a z a ter- mészetes törekvése, hogy a megszerzett kultúrjavakat a követ- kező nemzedéknek átadja. A másik pedig az a szintén termé- szetes törekvés, hogy a fontos — a z emberi társadalom össze- ségét érdeklő — feladatok megoldását társadalmi szervezetek útján iparkodjék megvalósítani.
Az iskola egyike a legrégibb társadalmi intézményeknek.
A legkezdetlegesebb fokon is azt találjuk, hogy az iskolának megvan a maga sajátos társadalmi struktúrája, amely a vele egykorú egyébb szociális berendezésekkel szemben bizonyos tekintetben m a g a s a b b fejlődési fokot mutat. A társadalmi fejlő- d é s az emberiség történetében oda törekszik, hogy az egyének társadalmi súlyát lehetőleg azok az értékek határozzák meg, amelyeknek az illető egyén a hordozója. Ne a véletlen, ne valamely merev kaszthoz való tartozás, h a n e m az egyéni ké- pességek és tulajdonságok határozzák meg azt a helyet, ame- lyet az illető a társadalomban elfoglal. Ez az ideálisan demo- kratikus berendezés az iskolában minden korban nagyobb mér- tékben volt meg, mint m á s társadalmi szervezetekben. Az is- kolában a tudás és a jóviselet a d t a meg a tanulónak azt a rangot, amely a társai között megilleti és az iskola volt mindig a z az intézmény, amely saját keretein belül a társadalmi, va- gyoni stb. különbségeket a tanulók között leginkább iparkodott nivellálni. Más szóval az iskolában már bizonyos szociális szempontok érvényesültek akkor, midőn m á s társadalmi beren- dezkedéseknél még nem sikerült ezeket megvalósítani.
H a az emberiség történetén végigtekintve vizsgáljuk, hogy a z iskola milyen szerepet töltött be a z oktatásban és nevelés- ben, egyéb tényezők mellett, azt találjuk, hogy ez a szerep ál- l a n d ó a n növekedett és jelenleg is n ö v e k e d ő b e n van. Ha meg- rajzolnánk az iskola eme szerepének grafikonját, ha ábrázol- nánk, mennyi rész esik a nevelésből és az oktatásból a z is- kolára, akkor egy folyton emelkedő görbe vonalat k a p n á n k , a m e l y különösen a legújabb korban — a 19. század végén és
a 20 s z á z a d b a n — hirtelen nagyon meredek emelkedést mutatna»
Nemcsak arról van szó, hogy az iskola — mint m á s in- tézmények is — az idők folyamán állandóan fejlődik, hanem arról, hogy a z iskolának aránylag is mindinkább nagyobb szerep jut a többi nevelő és oktató tényezőkkel szemben.
Ennek nagyon sok oka v a n . Az egyik az, hogy a kultúra fejlődésével nagyon sok az olyan anyag, amit a szülők már nem tudnak gyermekeiknek átadni. A tanítás és nevelés mind- jobban szakszerűvé válik.
A szülők a gazdasági és társadalmi viszonyok ú j a b b ala- kulása következtében mind kevesebb időt tölthetnek otthon.
Az a p a — és sokszor az a n y a is — egész nap hivatalban, gyárban, vagy m á s munkahelyen van és így kénytelen gyerme- két mind n a g y o b b mértékben mások gondjaira bízni.
A legújabb időkben a szorosabb értelemben vett iskolán kívül tömérdek intézmény létesült, amely mind arra való, hogy a z otthontól távol élő szülők nevelő és gondozó munkáját pó- tolja. A csecsemő-otthon, óvoda, napközi otthon, az internátu- sok különböző faja mind nagyobb szerepre tesz szert. Sokan olyanok is internátusba a d j á k gyermekeiket, akik megfelelő is- kolákkal b ő v e n ellátott v á r o s b a n laknak. Hivatásuk a z o n b a n annyira lefoglalja őket, hogy kénytelenek lemondani, — vagy néha, sajnos, szívesen m o n d a n a k le — arról, hogy gyermekei- ket maguk neveljék.
A különböző iskolák szerepköre azért is megnövekedett, mert a legtöbb pálya, — m a már a legalacsonyabb fokozaton is, — okirattal igazolható iskolavégzettséget : bizonyítványt kí- ván. Az iskola nemcsak mint tanító és nevelő intézmény, ha- nem mint bizonyítványokat kiállító és így bizonyos jogosultsá- got nyújtó hivatal is nagy szerephez jutott. A régi görög világ- ban a t u d o m á n y s z o m j a s ifjak egy kiváló mester köré csopor- tosultak, hogy ismereteket szerezzenek, d e a tanulmányok el- végzését igazoló bizonyítványokra nem volt szükségük. M a n a p nagyon k e v é s tanítványa a k a d n a a n n a k a kiváló lángelmének, aki csak ismereteket a d n a , d e nem n y ú j t a n a egyszersmind va- lami érvényesnek elismert bizonyítványt, amely kenyérkeresetre, állások elnyerésére képesít.
Mindezek a körülmények előmozdították, hogy az iskola a nevelésben és oktatásban mind nagyobb tért hódított meg magának. Emellett még egy fontos szociális és gazdasági mo- tívum is közreműködött. Az iskolákat rendesen nem a tanulók szülei tartják fenn, nem fizetnek annyi tandíjat, hogy az iskola abból fenntartható legyen, h a n e m a teherviselés egy nagyobb társadalmi egység : állam, város stb. vállaira nehezedik. A te- hermegosztás így igazságosabb, mert a g a z d a g a b b a k nagyobb terhet viselnek, mint a szegények és ez utóbbiak is járathatják gyermekeiket olyan színvonalú iskolákba, amelyekbe nem járat- hatnák, h a az iskolát a szülőknek kellene eltartaniok.
Természetes, hogy az iskola ebben a megnövekedett sze- repkörben mindinkább átalakult. Míg régebben inkább csak bizonyos tananyag közlésére szorítkozott, a többit rábízta a családra, addig legújabban előtérbe lép az a felfogás, hogy a z iskola nemcsak tanít, hanem nevel is. Elsősorban az erkölcsi nevelést, a jellemképzést tekintette az iskola a tanulás mellett főfeladatának, legújabban a z o n b a n már a gyermek összes testi és lelki képességeinek fejlesztésére kiterjesztette működését.
A régebbi iskola m ű k ö d é s e időben pusztán az előadási órákra, térben pedig főképen a tantermekre terjedt ki. A mo- dern iskolatípusok, amelyek különösen egyes külföldi államok- ban keletkeztek, a n a p n a k úgyszólván mind a huszonnégy órá- jában foglalkoznak a gyermekkel. Sokszor internátussal, vagy napközi otthonnal kapcsolatosak. Hatalmas játszóterek állanak a tanulók rendelkezésére. Esetleg szabad, vagy födött u s z o d á j a is van az iskolának. Különösen a gyengébb szervezetű gyer- mekek s z á m á r a épült úgynevezett „szabadlevegőjű," vagy erdei iskolák iparkodnak a testápolás terén lehetőleg mindent nyújtani.
Több iskolának iskolaorvosa v a n , aki nemcsak a hatóságilag elrendelt ellenőrzést végzi, h a n e m rendszeresesen figyeli és ke- zeli a gyermekeket. Egyes nyugati államokban van az iskolá- nak pszichológusa is, aki a gyermekek szellemi képességeit vizsgálja különböző pszichotechnikai módszerekkel és állandóan ellenőrzi, figyeli szellemi fejlődésük menetét.
Egy ilyen modern intézetben az osztálytermek az intézet épületének csak egy nagyon csekély részletét alkotják. A kü- lönböző szertárak, műhelytermek, tornászó és sporthelyiségek, orvosi rendelők, a pszichológus rendelője, fürdőszobák, uszodák é s más mindenféle helyiségek szinte elnyeléssel fenyegetik az osztálytermeket. Az iskola egészen külön kis állammá növi ki magát megszámlálhatatlan mellékintézményeivel.
Természetesen még nem ez az általános típus. Egy ilyen iskolának a fenntartása óriási pénzbe kerül. A leggazdagabb állam sem engedheti meg magának, hogy az összes iskolákat így rendezze be. De valamennyi iskolánál tapasztalhatjuk azt a fejlődési irányt, hogy a tanulók nevelését mentől jobban a kezébe vegye, hogy a tanulónak egész testi és lelki fejlődését irányítsa, a z iskola és a tanuló között mentől hosszabb kap- csolatot hozzon létre. Az iskola ma már nem az a hely többé, ahol a diák reggel beállít, hogy onnan az utolsó csengetés után könyveit hóna alá kapva, a boldog s z a b a d u l á s érzésével elrohanjon és csak m á s n a p reggel jusson megint eszébe — némi aggodalmas, nyomasztó érzelmek kíséretében.
Ez a nagyfokú átalakulás — mint már mondottuk — kü- lönböző kulturális, társadalmi és gazdasági viszonyoknak ter- mészetes következménye. Eredménye továbbá annak a belá- tásnak, hogy az emberiség és a z egyes nemzetek saját jövőjük felől döntenek avval, hogy miképen nevelik a gyermeket.
Nem kell felejtenünk, hogy ez a fejlődés nagyon sok eredménnyel jár a n e v e l é s terén. A régi primitív iskolával szem- ben szinte felmérhetetlen a haladás. Szükséges is ez, mert hi- szen a mai kor az embert sokkal n e h e z e b b feladatok elé állítja,, mint a régebbiek. Az ú j a b b generációt sokkal j o b b a n fel kell fegyverezni a létért való küzdelemre, hogy helyüket megáll- hassák.
Rá akarunk a z o n b a n mutatni arra, hogy ennek a fejlődés- nek v a n n a k árnyékoldalai is. Az iskola a maga megnövekedett hatáskörével háttérbe szorít olyan tényezőket, amelyeknek pó- tolhatatlan szerepük v a n .
Ilyen mindenekelőtt a család. A család egy olyan társa- dalmi alapegység, mint a molekula az anyagoknál, vagy a sejt az élő szervezeteknél. Istennek terve, hogy az emberiségnek egyetlen változhatatlan és örökös szociális alapeleme a család legyen. Ezt világosan láthatjuk a Szentírásból is. A többi ösz- szes társadalmi szervezetekkel s z e m b e n semmiféle határozott és végleges parancsot nem találunk. Nincs például határozott kormányforma, amelyet Isten egyedül helyesnek nyilatkoztatna ki. Akarata, hogy tartsuk tiszteletben a fennálló társadalmi ren- det, de n e m az, hogy kizárólag valamely kormányformához,.
vagy m á s társadalmi szervezethez ragaszkodjunk. Az emberiség, a társadalom fejlődik, halad, ennek megfelelőleg változnak a z összes társadalmi berendezések.
Ellenben azt, hogy Isten a k a r a t a szerint a család minden- korra változatlan a l a p j a marad minden szociális szervezetnek, már abból is látjuk, hogy a házasságot szentségi rangra emelte.
A h á z a s s á g az egyetlen szentség, amely elsősorban és köz- vetlenül itt e földi élet berendezésére vonatkozik.
A c s a l á d n a k természetfeletti rendeltetése is van, d e a ter- mészetes világrendben is olyan fontos szerepet tölt be, amelyet semmi m á s nem pótolhat. Mindaz, ami a családi kötelékeket lazítja, a z emberi társadalom kohézióját gyengíti és egyensú- lyát bizonytalanná teszi.
A szociális fejlődés sok olyan tényezőt termel, amely a család funkcióját átveszi és a n n a k a kis egységnek működését bizonyos kollektív berendezésre bízza. Előbb láttuk, hogy ez a nevelésnél is így v a n .
A családi nevelést az iskola a legtökéletesebb berendezés mellett sem pótolhatja. A napközi otthonok, internátusok min- dig csak a szükség által indokolt pótlékok m a r a d n a k .
Azt, hogy az iskola és a vele kapcsolatos intézmények a család rovására a gyermeket mindjobban a maguk hatás- körébe vonják, egy másik körülmény elég szerencsésen ellen- súlyozza, t. i., hogy a z iskola és a szülők közötti kapcsolatok nagy fokban megerősödtek. A szülők és a tanárok kölcsönö- sen beszámolnak e g y m á s n a k a gyermekről szerzett tapasztalata- ikról és iparkodnak támogatni egymást a nevelés m u n k á j á b a n .
Arra kell törekedni, hogy a z iskola támogassa a családi nevelést, de ne vegye át a nevelés munkáját a családtól. Ne kösse le a tanuló idejét annyira, hogy alig maradjon belőle a családi élet számára.
Az iskola a családdal s z e m b e n több tekintetben előnyben van. Az egyik oka ennek az, hogy a tanító vagy tanár p e d a - gógiailag képzett egyén, míg a szülők a legtöbb esetben nem.
Hogy a családi nevelésnek súlyát és megfelelő szerepkö- rét a továbbiakban is biztosítsuk, arra kell törekedni, hogy a szülőknek is módot nyujtsunk a kellő pedagógiai ismeretek megszerzésére. Nemcsak rendszeres előadásokkal lehet azt el- érni, — bár a megfelelő népszerű előadások szintén sokat ér- nek — hanem alkalomszerű észrevételek közlésével, jó taná- csokkal, esetleg egy jó könyv ajánlásával.
A másik veszedelem a b b a n rejlik, hogy a túlságosan fej- lett iskolarendszer a gyermek egyéniségét m a j d n e m teljesen abszorbeálja. A gyermekeket szinte lelki egyenruhába bújtatja, egyformává teszi őket és nem engedi, hogy kiki a benne rejlő különböző hajlamok és tehetségek szerint fejlődjék.
Az iskolán kívül vannak m á s nevelő tényezők is, olyanok, amelyek nem tervszerűen nevelnek. Természetes, hogy e z e k között v a n n a k károsak, amelyektől óvni kell a gyermeket. Van- nak a z o n b a n hasznosak is, amelyeknek hatásától kár meg- fosztani a gyermeket. Az élet a m a g a milliónyi változatosságá- val hatalmas nevelő tényező, a z iskolának tehát nem s z a b a d az életből mintegy kiemelni a gyermeket.
Érdekes volna rendszeres vizsgálatot végezni a b b a n a z irányban, hogy mi a különbség a z olyan tanulók között, aki- ket a modern, túlfejlesztett iskolatípusok nevelnek és azok kö- zött, akiknek nevelésében nagyobb szerep jut az élet esetle- gességeinek. Az eredmény valószínűleg az volna, hogy előb- biek bizonyos ismeretekkel sokkal inkább fel v a n n a k fegyve- rezve, de viszont kevesebb az eredeti egyéniség közöttük,, mint az utóbbiaknál. Az előbbi csoportban a variabilitás — a z egyéni különbségek köre, — t o v á b b á az önállóság sokkal ki- sebb lesz.
Végül az iskola túlfejlesztésével a tanuló jobban elszige- telődik attól az állapottól, amelybe tanulmányainak elvégzése után kerül. Ha az iskola nagyon is gondoskodik a gyermekről, készen rak elébe mindent, állandóan fogja a kezét, akkor n a - gyobb lesz a zökkenő, amely a z életbe való kikerüléskor éri..
A fentebb vázolt iskolatípusok nagyobb igényeket fejlesztenek a gyermekben, mint amilyeneket az élet később ki tud elé- gíteni.
Röviden vázoltuk az iskola intézményének fejlődési irányát és megállapítottuk, hogy a legújabb kor különösen hatalmas, fejlődést mutat. Rá akartunk a z o n b a n arra is mutatni, hogy a n n a k a fejlődési iránynak, amelyet az iskolák nagyrésze még:
nem tudott követni, amelyet csak a legmodernebb iskolatípusok képviselnek — mintegy a menet élén haladva — lehetnek némi árnyoldalai is. Az iskola intézményeinek túlfejlesztése veszélyeket is rejthet m a g á b a n .
Az iskola tanítási a n y a g a mellett a nevelésre szolgáló in- tézményei, berendezései is tetemesen bővültek. Az egészséges továbbfejlődés szempontjából koronkint szükséges lesz mind az ismeretanyagnak, mind pedig eme nevelési berendezéseknek gondos átvizsgálása és kiselejtezése. Csakis így óvhatjuk meg a z iskolát attól a z eltévelyedéstől, hogy túlméretezze saját sze- repét.
Ma már nemcsak a tanítás, h a n e m a nevelés terén is beszélhetünk a gyermek túlterheléséről. A tanításnál főképen a rendkívüli tárgyak — nyelvek, zene, rajz stb. — okoznak túl- terhelést. A nevelésnél is fordulhatnak elő itt-ott túlzások. Nem lehetünk elég óvatosak, mikor arról van szó, hogy a gyermeket
káros hatásoktól megóvjuk. Ellenben nem szükséges, hogy állandóan foglalkozzunk vele és még a pihenését is a szülők é s nevelők irányítsák. Ne a k a r j u k a kisebb hibákat tűzzel-vas- sal kiirtani, főképen azokat ne, amelyek a gyermekkor termé- szetes velejárói és idővel maguktól is megszűnnek.
A gyermek lelki kialakulására, megérésére időre van szükség. A mesterségesen gyorsan érlelt gyümölcs sohasem olyan zamatos, mint az, amelynél volt idő arra, hogy az érés folyamata a megfelelő nyugodt, lassú tempóban menjen végbe.
Dr. Bognár Cecil.
A ki életének elvesztése miatt aggódik, soha sem fog ör- vendezni életének. Kant után.
*
A keresztény vallás isteni igazsága és ereje a megpró- báltatásban mutatkozik a legfönségesebben, ilyenkor üli leg- dicsőbb győzelmét. Keppler püspök.
*
A dél izzó hevében nem nyújt oly árnyas menedéket a kis báránynak a lombos fa, nem frissíti föl annyira, nem ta- karja úgy be epedve várt hűsítő árnyékával, nem tudja oly éde- sen rávonni a szunnyadás kellemes érzését, — mint ameny- nyire felüdíti, felfrissíti a lelki aggodalmaktól agyongyötört szi- vet a Szentírás lapozása, mely tompítja a fájdalom erejét, fu- lánkját, visszaadja a lélek nyugalmát. Aranyszájú Szt. János.
A RUTÉN FELVIDÉK GEOPOLITIKAI ÉS GAZDASÁGI ÉLETE.
A trianoni békében elszakított országrészek közül magyar részről a nagyobbrészt ruténektől lakott Északkeleti Felvidék részesül legmostohább b á n á s m ó d b a n . Csak néha-néha jön egy- egy szűkszavú értesítés, hogy milyen m a a világ Ungban vagy Máramarosban. Ebben a z eljárásban bizonyos lekicsinylés vagy helyesebben leértékelés van a többi elszakított területekkel szemben. Ez azonban nagy tévedés, mert a Rutén Felvidék épen olyan lényeges és szükségszerű része a Magyar királyságnak, mint Erdély vagy a többi elszakított terület. A vidék geopoliti- kai és gazdasági értékét és jelentőségét nagy kár volna fele- désbe menni engedni, mert életbevágó szálak kapcsolják nem- zetünket ehhez a hegyes szegény területhez.
Az Északkeleti Felvidék geopolitikai szerepe.
Az Északkeleti Felvidék a Kisalföld után legkisebb a nagy magyar tájak között (22.000 km2.) Földjének a magyar állam szempontjából mérlegelendő értékét ez a tény egymagában a z o n b a n még nem dönti el. Mint gazdasági terület kétségte- lenül utolsó helyen áll összes vidékeink között földjének mos- tohasága miatt. Igaz, hogy nincs is még egy nagy tája ha- zánknak, , amely a maga egészében annyira hegyvidék volna, mint az Északkeleti Felvidék. Erdély közepét nagy medence foglalja el, a z Északnyugati Felvidéken széles folyóvölgyek, tág medence sorozatok vannak, itt ellenben egyedül a folyók aránylag szük völgyei jöhetnek a termelés számára tekintetbe és a vulkánikus hegységek alföldi lejtői. Gabonafélékben erő- sen rászorul az Alföldre. Ez még m a g á b a n nem baj, mert a hegyvidékeknél ez természetes. Ellenben nagy b a j az, hogy viszont cserébe nagyon keveset tud adni. Són kívül m á s ásvá- nyi terméke nincs, vagy csak jelentéktelen. Ezért nagy ipara nem fejlődhet ki. Egyedül nagy erdőségei jelentenek s z á m á r a bizonyos többletet. Azonban erdőségeinek jó része védő erdő, amelynek gazdasági kihasználása épen azért csak erősen kor- látolt határok között mozoghat. A gazdasági viszonyok szegé- nyességéhez járul a csekély népesség, amely alig éri el az egy milliót, tehát az ország lakosságának 50,0-át. Se a gazdasági, se a népességi erő nem kölcsönzött tehát az Északkeleti Fel- vidéknek a magyar állam életében nagyobb jelentőséget..
Nagy tévedés volna a z o n b a n mindezek alapján a z Észak- keleti Felvidéket mellékes, a többi vidéknél kisebb geopolitikai jelentőségű területnek gondolni, Az Északkeleti Felvidék szá- z a d o k o n át elsőrangú határterület volt. A köztudatból az a je- lentősége a z o n b a n m a már csaknem teljesen kiveszett. Áz Északkeleti Felvidéknek, mint határterületnek jelentőségét fel- színi szerkezete és helyzete a d j a meg. Míg másik két hegyvi- dékünk erősen kiterjed az ország közepe felé, addig az Észak-
keleti felvidék mindössze két hegyvonulatból áll, amelyek a ga- líciai oldalt is beleszámítva átlag 110 km-es hegyvidéket alkot- nak. Ez a hegyvidék szolgál határúi az Alföld és Kelet-Európa táblás vidéke között, amelyek itt nyomulnak egymáshoz legkö- zelebb. A hegyvidék 110 km-es szélessége természetesen tete- mes, tekintélyes gát a két terület között, a z o n b a n ezt nagy mértékben lerontja a z a sok folyó, amelyek mélyen bevágták völgyüket mindkét oldalon a hegyvidék belsejébe. A régi hosz- szan húzódó gerinceket feldarabolták. Egyedül tetemes a k a d á l y m a már csak a határvonulat, amely egyúttal vízválasztó. Azon- ban magán a vízválasztón is s z á m o s behorpadás, nyereg és hágó van amelyek rendszerint kényelmes összeköttetést nyúj- t a n a k a galíciai folyók völgyéből a magyar folyók völgyébe.
Kétségtelen dolog, hogy a magyar m e d e n c é b e Kelet-Európa felől itt lehet legkönnyebben és leghamarabb bejutni. Ezért is volt az Északkeleti Felvidék ősrégi átjáró a két vidék között.
Nem a véletlen okozta, hogy honfoglaló őseink szintén e n n e k átjáróin jöttek h a z á n k b a .
Az Északkeleti Felvidéken 26 út vezet át : 5 vasút, 9 el- sőrangú műút és 12 rendes, k e v é s b b é gondozott kocsiút. E z e - ken kívül természetesen még s z á m o s kisebb, jobban csak a szomszédos forgalmat szolgáló ösvény és c s a p á s van. Az Észak- keleti Felvidék s a j á t o s vízrendszere következtében az utak kö- zül hol több, hol kevesebb a völgyekben fut össze. Áttekinté- sül legjobb a fővölgyek szerint csoportosítani az útvonalakat.
1. Sáros megye nyugati részének útjai a Tarca völgyében Eper- jesnél futnak össze. A Tarca völgyében halad a Neu-Sandec felé vezető vasút é s országút, amelyek a Poprád szorosában hagyják el az országot. A Tarca mellékpatakját követik a Ti- lic-Csigelkai és Zborói hágón átjövő és Barátfánál egyesülő utak. Eperjesnél tehát négy fontosabb átjáró útjai egyesülnek.
2. Az Ondava völgye gyűjti össze a Pagony-hágó és a, Duklai- hágó útjait. Ez talán a legfontosabb útvonal, mert az Északke- leti Felvidék hágói közül a Duklai a legalacsonyabb (502), igen könnyen megközelíthető és végül, ami igen fontos, az O n d a v a egyenes völgye kitűnő utat nyit az Alföldre, míg egyéb fo- lyók völgyei erősen kanyarognak. Ezért is használták a z oro- szok már 1849-ben is átkelésre. A világháborúban szintén rop- pant erőfeszítéseket tettek, hogy kézrekerithessék. 3. Az O n d a v a völgyével fontosságban vetekszik a Labore völgye, amelyben melléfolyói révén öt átjáró útjai futnak össze. Legfontosabbak a Mezőlaborci-hágó, a Lupkovi-hágó, amelyen alagúttal megy át a vasút Przemyslibe és a Ruszkai-hágó. A Labore völgyének közlekedési központja Hornon na, ahol az öt átjáró útjai egye- sülnek. 4. Az Ung-völgye a kárpáti harcok idejéből híressé vált
Uzsoki-hágóhoz vezet, amelyen vasút is visz át Sambor és Lem- berg felé. Az uzsoki hágó helyzete a védő s z á m á r a igen ve- szélyes, mert Galícia felől h á r o m uton is jól meg lehet közeli-
teni, a magyar oldalról ellenben egyedüli útja az Ung erősen kanyargó völgye. 5. A Latorca völgyében ismét négy átjáró útjai egyesülnek, melyek közül különösen fontos a Vereckei- hágó műútja és a munkács-lembergi vasút, amely a Vicsa pa- tak völgyét követi és alagúton töri át a határhegységet. 6. A Nagyág völgyében egyesülnek a Hideg-pataki, Priszlopi és a
Tornyai-hágók útjai, a Tarac-völgye pedig a Ponther-hágóhoz vezet. Mindezek kisebb jelentőségűek, mint a már említettek,
mert a galíciai oldalon itt a hegyvidék erősen kiterjed és nincs benne nagyobb település. 7. Ellenben fontos ismét a Fekete Tisza völgyében a Kőrösmezei-hágóhoz vezető út és vasút, mert Keleti Galíciát (Kolomea, Stanislau, Tarnopol) ezek kötik össze hazánkkal. A hágót m á s néven Jablonkai és Tatár-há- gónak is nevezik. 8. Végül délen a Visó-völgyét a Borsa-hágó köti össze az Aranyos Beszterce völgyével. A háború alatt épüit ki a fontos máramarossziget-kinpojungi vasút, mely egyedüli összekötő út volt Magyarország és Bukovina között.
A honfoglalás után az Északkeleti Felvidék fontos határ- vidék lett egész terjedelmében. Az Alföldre nyiló völgyeket a magyarság fatorlaszokkal, árkokkal és földhányásokkal, ősi ma- gyar hadi kifejezéssel élve : gyepűvel zárta el. Erre a régi szo- káson kívül a z utánuk nyomuló besenyőktől való félelem is késztette őket. Kétségtelenül ez az oka annak, hogy h a z á n k egyetlen m á s vidékén sem lehet a gyepű-rendszert olyan ösz- szefüggően és olyan sokáig kimutatni, mint az Északkeleti Fel- vidék területén. Érdekes, hogy a hegyvidék külső oldalán bi- zonyos jelek szintén hasonló, d e már szláv (orosz-lengyel) ha- tárvédelmi rendszerre mutatnak. A két védelmi vonal között volt az Északkeleti Felvidék roppant erdőkkel borított határvi- déke, vagy régi kifejezéssel a gyepű-elve1. A vízválasztókig természetesen ez is a kialakuló magyar államhoz tartozott, mert a főbb utak mellett királyi határőrök laktak, akik a hágó- kat figyelték. Ezekhez később a királyi, v a d á s z o k csatlakoztak.
Nagy tévedés volna a z o n b a n az Északkeleti Felvidéket a magyar középkorban a nemzeti érdeklődésből kieső, jelentékte- len vidéknek tartanunk. Ennek épen az ellenkezője áll. Az Ár- pádok idejében rendkívül szoros barátsági és családi össze- köttetés volt a magyar királyi családok és a lengyel-orosz fe- jedelmi családok között. A nyugatról fenyegető német vesze- delemmel szemben a magyarság ismételten Kelet-Európa feje- delmeire és népeire támaszkodott (I. Endre, 1. Béla, I. Géza, Szt László stb.). Sőt egyes királyaink még a b b a n sem láttak ake- dályt. hogy e b b e n az irányban terjeszkedjenek. IV. Béla alatt
1. Tagányi: Gyepű és gyepüeive. Tört. Szemle 1913.
U. a. Alte Grenz-schutzvorrichtungen u n d G r e n z - O n d l a n d . Ung. J a h r b 1922.
104—1211 1. Hodinka : A munkácsi gör. kath. püspökség története 1910.
65—71 11. Bonkáló : Die ungarländischen Ruthenen. Ung. Jahrb. 19^2.
2 2 1 - 2 2 7 . 11.
az Északkeleti Felvidék hágóin át zúdult ránk a tatár vesze- delem. Ez nálunk szerencsére c s a k rövid zivatar volt, de Orosz- országra több évszázadig ránehezedett. Az egykori élénk ma- gyar-orosz összeköttetés részben ezért is szűnik meg. Azonban helyébe lép a lengyel kapcsolat, amely politikai, gazdasági, sőt művelődési téren is m a r a d a n d ó eredményeket létesített és szá- z a d o k o n át tartott. Lengyelország felosztása (1772) a z o n b a n véget vetett ennek, mert Galícia Ausztria politikai és gazdasági vonzáskörébe került.
Ez a helyzet lassankint megszilárdult és a magyar geo- politikai felfogásra rendkívül káros hatással volt. Az ú j a b b magyar nemzedék érzéséből n e m veszett ugyan ki a magyar- lengyel barátság emléke, de tudatából kiveszett az Északkeleti Felvidék roppant fontossága. A magyar kormányzat is bizonyos tekintetben elhanyagolta ezt a vidéket. A derék hazafias és val- lásos ruténséget kiszolgáltatta a Galíciából és Volhiniából be- özönlő kazár-zsidóságnak. Elfeledkezett arról, hogy itt a határ- vidéken, ha nem ís bőségben, d e megelégedésben élő és a h a z á h o z ragaszkodó népnek kell laknia. Elmulasztotta ezt a határvidéket megerősitetni, pedig tudott dolog volt, hogy a XX.
s z á z a d politikai viszonyai a l a p j á n ez volt a legveszélyeztetet- tebb határvidékünk, amelyre az óriás orosz birodalom neheze- dett. A világháború 1914.—15. évi téli kárpáti harcai bizonyság arra, hogy az orosz mennyire jól tudta, hol kell Magyar- országra törni. A déli határt kivéve, Magyarország szivét az Északkeleti Felvidék felől fenyegeti a legközvetlenebb veszede- lem, mert az Alföld itt van legközelebb a határszélhez. A tria- noni feldarabolás élesen kidomborította minden elveszett vidé- künk fontosságát és köztük az Északkeleti Felvidékét is. A cseh k e z é b e került hegyvidék elzár bennünket h a z á n k északi hát- védjétől, Lengyelországtól, a z egyetlen államtól, amellyel sem- miféle népi és politikai surlódásunk sincs, és amelyhez az ősi barátságon kivül meglehetősen erős gazdasági és politikai ér- d e k e k is fűznek. A mai helyzet viszont a legnagyobb bajt je- lenti, mert a c s e h e k terve szerint az Északkeleti Felvidék ösz- szekötő híd Csehország és Oroszország között. Ennek a terv- nek megvalósulása és állandósulása a magyar politikai és gaz- dasági önállóság végét jelentené.
Az Északkeleti Felvidék gazdasági értéke.
Az Északkeleti Felvidék gazdasági állapotát röviden így jellemezhetjük : szegény föld, szegény lakosság. A gazdasági életnek egyetlen ága van csak, amely a megélhetésre elegendő alapot nyújt, az erdei gazdálkodás, vagyis fakitermelés és ha- vasi pásztorkodás. A hegyvidék 22.0(30 km.2, területből u. i.
10.500 km2, erdő, 6.500 rét és legelő. A szántóföld mindössze 5000 km2, vagyis negyedrésze sem a területnek. A terület meg- oszlásának kedvezőtlensége még kirívóbb lesz, ha a szántó-
földet a népességgel állítjuk arányba, amikor is kitűnik, hogy átlag egy kat. hold jut egy emberre. Ez a tény egymagában még nem mondható rossznak, mert a terjedelmes legelők és rétek igen jól kiegészítik a termőföld kicsiségét. Nagy b a j azon- ban, hogy az Alföldre néző igen termékeny (lősz, tufa, trachit, málladék) részek kivételével a földeket nagyon sovány szürke erdei talajok fedik, ami a jó terméseket lehetetlenné teszi. Hoz- zájárul még a hűvös, c s a p a d é k o s klíma, amely az igazi ke- nyérgabona termesztését csak kevés helyen teszi valameny- nyire is gazdaságossá. Sáros és Zemplén megyék területén, mivel a hegyvidék alacsonyabb, a búza és a rozs a szántó- földek 15—20 % - á t foglalja el, de már Ung, Bereg és különö- sen Máramaros területén csak 3—5 %-át. Itt már a zab a fő- termény, amely a szántóföldnek 30—60 % - á t foglalja el. Mára- marosban a kukorica foglalja el a z első helyet, d e kiterjedt a zab termés is. Mindenütt ven burgonya (20—40 %>). Intenzív földmivelést egyes kivételektől eltekintve természetesen nem ta- lálunk. Ehhez a szegény lakosságnak nincs anyagi ereje, d e a mostoha talaj és éghajlati viszonyok miatt jórészt kárbaveszett igyekezet volna a z intenzív gazdálkodás erőszakolása. A ked- vezőtlen földmivelési viszonyok miatt az Északkeleti Felvidék g a b o n á b a n hiányt szenved. Ez kényszeríti a ruténeket, hogy nyarankint az Alföldön keressenek munkát. Az Alföldet és a z Északkeleti Felvidéket ez a körülmény rendkívül szorosan összefűzi, ami idővel a lakosság szaporodásával csak nagyob- bodni fog.
A földmivelésnél kedvezőbb helyzetben v a n az állatte- nyésztés, mert egyrészt hatalmas, a szántóföldet jóval felülmúló rétjei és legelői vannak, másrészt mert a nyirkos, c s a p a d é k o s klíma a réti gazdálkodásnak igen kedvező. Az Északkeleti Fel- vidék a z o n b a n még igen messze v a n attól, hogy fejlett állat- tenyésztésről beszélhessünk. A viszonyok leginkább a szarvas- marha és juhtenyésztésnek kedveznek, azért ezekből tartanak legtöbbet. A népességhez viszonyítva az Északkeleti Felvidék szarvasmarha állománya a Dunántúl és Erdély s z a r v a s m a r h a tenyésztése mellé állítható, mert 400—450 d a r a b esik 1000 la- kosra. A minőségben azonban, különösen a rutének állatai messze elmaradnak a dunántúliak mögött. A lakosság vagyo- n á n a k egy jó részét a z o n b a n kétségtelenül a szarvasmarha ál- lomány a d j a A juhtenyésztés az elmúlt évtizedekben szinte ugrásszerűen visszaesett. Sok község van, ahol 1895-ben 1000- 2000 juhot számláltak össze, mig 1911-ben alig egy-két százat.
Egyedül Máramaros megyében tartja magát erősen. A sertés- tenyésztés már nem éri el a z Alföldek és dombvidékek szín- vonalát, ami kétségtelenül a szűkös termelési viszonyokkal ma- gyarázható. A hatalmas bükk erdők ugyan kiváló sertéstenyésztő területek volnának, de ezek a nagybirtokosok és a kincstár ke- zében v a n n a k . Ezekben a sertéslegeltetés erdőgazdasági okok
miatt tilos, bár itt-ott az állam a ruténség támogatására bérelt ki magánosoktól vagy maga is adott ki bérért erdőket.
A gyáripar a z Északkeleti Felvidéken hazánk összes vidékei között a legfejletlenebb. Ennek legfőbb oka kétségtele- nül az ásványi nyerstermékekben való szegénység, ami hegy- szerkezetével függ össze. Egyes vidékein ugyan, nevezetesen a Máramarosban, sőt még Beregben is találtak vasércet, sőt több helyen m ű v e l é s alá is fogták ezeket. Régebben számos kis vasbánya, h á m o r és szerszámgyár dolgozott itt. Mikor azon- b a n felvirágoztak a z Északnyugati Felvidék és Erdély vasbá- nyái, a máramarosiak nem birták a versenyt a g a z d a g a b b és kőszénnel dolgozó bányákkal é s hámorokkal. Nagyobbrészt te- hát megszüntették az üzemet. Azonban egyik-másik még ma is működik pl. a dollai, rókamezői, gyertyánligeti vasgyár éo hámor, de termelésük jelentéktelen. Szén itt-ott szintén mutat- kozik, de csak vékony rétegben. Nagyobb jelentősége van a petróleumnak, amelyre több helyen sikerült rátalálni (Kőrösmező, Dragomérfalva stb.), de igazi bőséges telepet még nem tudtak feltárni. A máramarosi gyémánt néven ismeretes hegyi kristály- nak, valamint a z ólom, ón é s rézbányászatnak nincs nagyobb gazdasági jelentősége. Egyedül a sóbányászatnak van már századok óta n a g y fontossága. Három nagy b á n y á j a közül legnagyobb ü z e m e a szlatinainak van. amely kétszerannyi mun- kást foglalkoztat (650), mint a rónaszéki és a sugatagi együtt.
A három máramarosi s ó b á n y a évenkint egy mill. q. sót szol- gáltat. A v a s u t a k megépítése előtt a sófuvarozás sok embernek adott biztos és jó megélhetést, m a a z o n b a n ez már megszűnt.
A nyers a n y a g hiány miatt a gyáripar főként a faiparra szorítkozik. A z Északkeleti Felvidéken kb. 23 helységben talá- lunk nagyobbszabású fűrésztelepet, amelyek 15 millió pengő értékű fát dolgoztak fel évenként A fűrésztelepeken kivül több bútorgyár és üveggyár is v a n az Északkeleti Felvidéken. A gyáripar két legnagyobb ü z e m e a z o n b a n vegyi jellegű. Mára- marosban a nagybocskói Klotild kémiai gyár és Ungban a pe- recsenyi fapárló-gyár. A nagybocskói gyár 700 munkást foglal- koztatott 1910-ben. Legfontosabb gyártmányai a kénsav, klór- mész, glaubersó, szóda és a sósav. Cikkei igen jóhirűek és hazánkon kivül Galíciában is jó piacuk volt a háború előtt.
Még jelentékenyebb a perecsenyi fapárlógyár Ung megyében a z Ung folyó kiszélesedő völgyében. Ezt az állam állíttatta fel, hogy a rutének szegénységén segítsen.
Mindent összefoglalva végső megállapításunk az Észak- keleti Felvidék gazdasági életéről nem mondható kedvezőnek.
A vidék a z o n b a n sokkal b ő v e b b energiákkal rendelkezik, mint aminőre a mai gazdasági helyzet a l a p j á n következtetni lehet.
A fejletlenséget, a visszamaradást épen az magyarázza, hogy ezeket az energiákat n e m h a s z n á l t á k , e d d i g ki. A magyar kor- mányzat sok jóindulatot mutatott az Északkeleti Felvidék iránt
ismételten. Jó utak, vasutak kapcsolták bele a Magyar-medence gazdasági életébe. A rutének s z á m á r a legelőterületet bérelt, svájci importált állatokkal iparkodott a szarvasmarha állományt feljavítani, kisebb állami mintagazdaságokat rendezett be a völgyekben, a m a g a s hegyvidékeken pedig tejkezelő és állat- tenyésztési telepeket. Majd gyártelepeket állított fel a lakosság foglalkoztatására. Mindennek kétségtelenül volt eredménye, d e nem akkora, mint amekkorára számítottak. Ennek legfőbb oka az volt, hogy ugyanakkor semmit sem tett a kazárzsidó vesze- delem ellen. A rutének földjei, legelői és marhái hamarosan a kazárok kezébe kerültek a rutének pálinkaszenvedélye és a kazárok uzsorakölcsönei miatt. Ez volt a legfőbb oka, hogy minden állami támogatás mellett is a rutének és oláhok nyo- morúsága egyre nőtt. A szegénység igen jó a n y a g lett a pán- szláv izgatók számára. A hűségükről és hazaszeretetükről min- dig híres rutének területén is megindult a hazaellenes izgatás, amelynek egyik ismert eseménye volt a máramarosi-per, ami- kor száznál több rutén állt hazaárulással vádolva a törvény- szék előtt.
Az Északkeleti Felvidék gazdasági életének jövő fejlődé- se a jelen vigasztalansága mellett is biztató. Egyáltalán helyte- len volna a vidéket, mint fejlődésre képtelen területet bemutat- ni. Az északkeleti Felvidéknek u. i. sok alig, vagy egyáltalán ki nem használt erőforrása, energiája van. Az erdei gazdálko- d á s és az állattenyésztés még hatalmas fejlődésre képes, hiszen főként az utóbbi még igen alacsony fokon áll. Rendkívül nagy jövője v a n a gyümölcstermelésnek, mert a talaj, de különösen a klíma erre igen kedvező. A délre néző lejtőkön már eddig is sok almát, körtét és szilvát termeltek, a kivágott erdők he- lyét pedig sok helyen mogyorósok foglalták el. Máramaros és Bereg hegyvidéki részei nemcsak az Alföldre, hanem Lengyel- országba is szállítanak szép, féregmentes gyümölcsöt. Az Észak- keleti Felvidék helyes gazdálkodással roppant tömegű és kivá- ló gyümölcsöt t u d n a az Alföldnek és Lengyelországnak szállí- tani. Okvetlenül meg kell emlékeznünk a vizierőkről is, amelyek- ben a z Északkeleti Felvidék h a z á n k leggazdagabb vidékei közé tartozik, mert folyói igen nagy esésűek és a sok csapadék miatt bővízűek. A kihasználható vizi energiát félmillió lóerőre be- csülik, amelyből m a még igen kevés van kihasználva, hazánk hegyvidékei között a területhez viszonyítva az Északkeleti Fel- vidék leggazdagabb vizierőkben. Ennek a hatalmas energiának kihasználása egészen új életet vihet majd a gazdasági, neve- zetesen a z ipari életbe. Sokat lendítene, ha az eddig jórészt tűzifának felvagdalt bükkrengeteg faanyagát szerszám és bútor- fának dolgoznák fel. Rendkívül alkalmas végül az Északkeleti Felvidék a szövőipar számára, mert olcsó hajtóanergiát, olcsó munkaerőt tud adni, klímája pedig nyirkossága miatt épen olyan kedvező a gyapotszövésre, mint Anglia és Skótország
nyugati részeié. Az Északkeleti Felvidék gazdasági élete tehát sokoldalú fejlődésre nyújt alkalmat, mégpedig aránylag nem
nagy áldozattal A fejlődés irányai a z o n b a n azt is mutatják, hogy csak az Alfölddel való szoros kapcsolatban, a z a z Nagy- Magyarország politikai egységének keretében lehetséges mindez, mert a z erdőkben gazdag, sok gyümölcsöt termelő és fejlett textiliparral rendelkező Csehországnak nem érdeke a földrajzi, történeti és nyelvi szempontból idegen „Podkarpatská-Rus'- nak ipari megerősödése, mert akkor természetszerű versenytársa lenne a z anyaországnak. Annál nagyobb érdeke ez a z o n b a n a magyarságnak, amelyre életbevágóan fontos, hogy az Észak- keleti Felvidék visszakerüljön birtokába.
Dr. Kalmár Gusztáv.
Csak háromféle ember van : olyan, aki Istent szolgálja, mert megtalálta; ez az ember okos és boldog. Olyan, aki ke- resi, mert még nem találta meg ; ez az ember okos, de még nem boldog. Olyan, aki él, anélkül, hogy keresné Istent, ez az
ember ostoba és boldogtalan. Pascal.
*
Senki sem gátolhatja meg az embert szellemi fejlődésé- ben, csak ő maga. Sem a testi gyengeség, sem a szellemi te- hetetlenség nem lehetnek akadályai szellemi természete kifej- lődésének, mert mindezeket legyőzi a lelkében növekvő szere- tet; ha mindezek meg is maradnak akadálynak valaki szá- mára, ez csak azért van így, mert kevés benne a szeretet.
Lucy Mallory.
*
Nincsenek olyan szerény körülmények, a melyek közt a bölcseség meg ne nyilvánulhatna. Tolsztoj-
*
Ha saját magadat akarod megismerni, akkor nézd meg, mit mivelnek mások; ha másokat meg akarsz érteni, akkor a saját szivedbe pillants. Schiller után.
*
Vannak a világon olyan emberek, akik nem törődnek semilyen isteni vagy természeti törvénnyel, hanem maguk alkot- tak törvényeket a maguk számára és ezt a legszigorúbban megtartják, mint például a tolvajok és mások. Tolsztoj.
*
A jótékonyság csak akkor jótékonyság, ha áldozatot jelente Tolsztoj.
MEMLINC.
A flamand festészet zarándokhelye kétségkívül Bruges.
Nem mintha a műkincsek szempontjából akár kvalitatíve, akár kvantitatíve Bruges volna a belga városok között a leggazdagabb
— Bruxelles, Anvers felülmúlja. A z o n b a n egyik helyen sem lépnek a kiváló alkotások elénk úgy összenőve a város életével, múltjával, egész lényével, mint Brugesben. Brugesben a flamand festészet nagy retable-ja, szárnyasoltára, amelynek kerete maga a város, a maga hangulatos, szinte áhitatos csendjével, csatornáival, régi szép házaival, őrtornyaival. A szárnyas oltár képeit évszázadokon át művészkezek festették : Jean v a n Dyck, Memlinc, Gérard, David, Jean Prévost, Lancelot, Blondeel, Porbus.
Mielőtt ennek a szárnyas-oltárnak legszebb részeire, a a Memlinc-képekre tereinők figyelmünket, érdemes kissé közelebbről megnézni a keretet. Nemcsak azért, mert ez a keret m a g á b a n is érdekes és értékes, hanem azért is, mert ez a keret belenőtt Memlinc költészetébe, mert „Memlinc művészetét igazában csak az ismerheti meg, aki elzarándokol Brugesbe"
— amint egy belga író, P. Lambotta m o n d j a .
Bruges a csodálatosan gazdag mult,, a csendes, szinte n é m a jelen városa. A XIV., XV. s z á z a d b a n büszkén hordja a
„Venise du Nord" (Észak Velencéje) címét — m a a kiváló belga költő, G. Rodenbach „Bruges la Morte", „Bruges halott' néven köszönti. Valamikor a „Groote Markton" (a nagy piacon)
„éppen olyan nagy élénkség uralkodott, olyan tarka tömeg nyüzsgött, mint a velencei Szt. Márk-téren" (M. Pirenne), m a a világkereskedelem talán még a város nevét sem ismeri !
A város az alig 12 km. hosszú Reye folyócska, illetőleg az ezt felvevő Zwyn révén közvetlen összeköttetésben állt a z Északi tengerrel —- itt járt ki-be egész Európa kereskedelmi flottája. Ezen a réven lesz Brugesből a középkor utolsó századaiban Nyugat egyik legnagyobb kikötője, kereskedelmi gócpontja. (L. van der Essen belga történetíró egy 1457-ből való statisztikát közöl, amely szerint egy n a p 3 velencei, 1 portugál, 12 hamburgi, 2 spanyol, 6 skót, 42 breton h a j ó tartózkodik a 45—50 halászbárka mellett a kikötőben.) A várost ellepik Európa minden részéből, főleg azonban az olasz városokból a kereskedők, bankárok. Nem kevesebb mint 17 külföldi á l l a m n a k volt ez időben érdekképviselete a városban. Ez a nagy kereskedelmi forgalom, vitalitás egyrészt nagyfontosságú politikai tényezővé tette a várost, — törekvései előtt akárhányszor a z uralkodóknak is deferálniok kellett — másrészt a jólétet, gazdagságot m a g a s r a szöktette. A polgárság hatalmasan meggazdagszik, fény, p o m p a ömlik el a városon. Amikor Szép Fülöp felesége, Navarrai J o h a n n a 1301-ben bevonul a városba,
a fényűzés láttára meglepődve fölkiált: „Azt hittem, én leszek itt a z egyedüli királyné, de s z á z á v a l látom őket !"
A nagy g a z d a g s á g folytán hatalmas lendületet vesznek a művészetek, főleg a festészet s a z építészet. A flamand fajnak igénye volt a szép nemcsak ruházatban, h a n e m l a k á s á b a n , középületeiben is. A z o n b a n a brugesi középkori kereskedőtipusból hiányzik a velencei kalmár tüntető, hangos fényűzése. Ez a pszichikai adottság természetesen kiverődik a kor művészetén is : a sok szárnyas oltár a szárnyakon elhelyezkedő szebbnél-szebb portrékkal beszél, d e nem kiabál a nagy gazdagságról, valami nemes, azt m o n d h a t n á m előkelő tompítottság a jellemző, ami a z o n b a n nem halványítja el a faji sajátságokat. Sajátságos m o m e n t u m , hogy a művészek mind idegenből jönnek a városba, de jellemző a brugesi patricius-tipus gazdag, erős individualitására, hogy a z idegen s z á r m a z á s sem a festészetben, sem az építészetben e r ő s e b b tónusban nem árulja el magát : a gazdag város tud asszimilálni, saját egyéniségét érvényesüléshez juttatni. Még az uralkodó nagy építészeti stílusok is — valamennyi gazdagon v a n képviselve — bizonyos keretek között specializálódnak : Bruges szeret cizellálni, csipkézni, több érvényesülést enged a színnek mint a vonalnak, — m é g pedig finom Ízléssel — mindig téglával s nem kőből épít. A város polgárságának művészi érzékére, kultiváltságára jellemző, hogy egy J. Mouscron nevű kereskedő 1503-ban nem kisebb művésznél, mint Michelangelonál rendel Mária-szobrot, amely m a is büszkesége a Notre Dame templomnak s amelynek szépségét már Dürer Albert is megcsodálta. Ez a finom érzék egyik magyarázata annak, hogy a város templomai, középületei m a is zsúfolva v a n n a k művészi termékekkel.
A XV. s z á z a d b a n Bruges hanyatlani kezd, szerepét mint kikötő s mint kereskedelmi gócpont átveszi Anvers. S ahol v a l a h a oly gazdag, intenzív élet pulzált, m a a csend terjeszti ki szárnyait. . . Oly beszédes szimbólum : az egyik csatornában, amelynek vizét v a l a h a hajók szelték, ma nyugodtan úszkál két fehér hattyú . . . Amikor keskeny utcáin, szebbnél-szebb régi házai között járok, rég elsuhant gazdag századok emléke a hűséges kísérőm. Belgiumban, amelyet szeretek hangyabolyhoz, a kitartó m u n k a szimbólumához hasonlítani, amelyben oly élénken, egészségesen, határozottan lüktet m a a gazdasági élet
mint Európa k e v é s országában, Bruges a csendes meditáció városa. Fromentinnek igaza v a n : az ember szinte fél itt h a n g o s a n beszélni . . . De — sietek hozzáfűzni — ez a csend nem a temető csendje, amelyben é v s z á z a d o k porladnak. R o d e n b a c h n a k nincs igaza : Bruges lehet halott ' a kereskedelmi forgalom s z á m á r a , de n e m halott a n n a k , aki szereti a nemes, az emberiség lelki mélységeiben megszületett k u l t u r é r t é k e k e t . . . A Zwyn eliszaposodása megakaszthatta a hajókat, hogy a városba befussanak, s ekként leszoríthatta a kereskedelmi élet ütőerét,
kikapcsolhatta Brugest a lázas világforgalomból, de nem iszaposithatja el azokat a kincseket, amelyeket évszázadok zsenialitása, szeretete a szép iránt alkotott ! A városra rászállt a csend, a nagypiac babiloni z a j a elhalt, de e c s e n d b e n jobban, érthetőbben, szebben beszélnek azok, akiknek a századokon keresztül is v a n m o n d a n i v a l ó j u k . . . Bruges nem temető : nincsenek romjai, — még a házak is csodálatos erővel dacolnak a s z á z a d o k k a l — van fénye, v a n n a k beszédes, csodálatosan
gazdag és eleven lelkű lakói . . . Jelen soraink ezek egyikének : Memlincnek szólnak.
A Notre Dame-templom mellett emelkedik a Szt. János kórház. Az épület a XII., illetőleg a XIII. századból való.
Szerzetesek lakták, akiknek élethivatásuk a betegápolás volt.
Az épület m a is kórház céljait szolgálja. Ebben a századok viharaitól ugyancsak patinás ősrégi épületben, az egykori káptalanteremben helyezkedik el a világ legkisebb, de egyik legérdekesebb és legértékesebb muzeuma. Szerény, kis terem
— minden disz nélkül. A terem lakója évszázadok óta Memlinc, a flamand Fra Angelico, „fleur s a n s épines", virág tövis nélkül,
„der liebenswürdigste Meister." Csak a kandalló fölött lóg egy V a n Dyck-kópia, különben a termet monopolizálja Memlinc.
Ez a gyűjtemény valóban n e m numerát, h a n e m pondérât. Az évszázadok viharai nem szokták kímélni az emberi teremtő erő emlékeit a festészet terén sem —- sok műremek egyik gyűjteményből, muzeumból a másikba sodródott. A brugesi csendet, nemes izoláltságot mintha az é v s z á z a d o k is respektálták volna : a festő-fejedelem kincseit meghagyta azon a helyen, a m e l y számára készült. S a káptalan-terem meleg, b á j o s
lelkű remetéjéhez évről-évre művészetszeretők ezrei zarándokolnak . . . A brugesi szépművészeti m u z e u m igazgatója büszkén beszéli, hogy a k á r h á n y amerikai csak azért jön Európába, hogy — a brugesi remetét és gazdaglelkű társait fölkeresse . . .
Ki volt Memlinc ?
Eletéről vajmi keveset tudunk. Neve köré színes, megható l e g e n d á k szövődtek, de ezeket a modern kritika ugyancsak szétszedte. Valószínűleg Mainzban vagy talán Memlingenben (a mainzi egyházmegye egyik községében) született 1430 táján.
1467-ben már Brugesben találjuk mint jómódú polgárát a városnak, ahol 1494. aug. 11-én éri el a halál. Más biztos a d a t u n k életéről nincs is. Brugesen kívül Bruxelles, Anvers, a párisi Louvre, a londoni National Gallery, Lübeck, Turin, Flórenc dicsekednek műveivel. Szárnyasoltárai közül egyiknek főrésze : Krisztus a keresztfán, Szépművészeti Muzeumunk tulajdona.
Lépjünk be a z egyszerű káptalan-terembe. A terem közepén forgatható asztalon van elhelyezve a festő legismertebb műve, Szt Orsolya szekrénye. A bejárattal szemben lévő falról köszönt
bennünket alexandriai Szt. Katalin misztikus eljegyzésének képe, egy közepes nagyságú triptikon. A bejárattól jobbra eső
fal mentében helyezkednek el Memlinc többi művei : a Keleti Bölcsek imádása, a Keresztlevétel, Martin van Nieuwenhove, egy fiatal brugesi patrícius diptikonja (egyik oldalon Madonna, a másik oldalon a patrícius portréja) s végül a Sambetha Sibylla n é v e n ismert ugyancsak portré, amely Moreel Máriát ábrázolja. íme az egész muzeum !
A gyűjtemény leggyengébb d a r a b j a kétségkívül a Keresztlevétel. Sujetjében, elrendezésében egyaránt hű marad az ikonografia hagyományaihoz : Szt. János, a Szentszűz és Magdolna veszik körül a Megváltó holttestét. A kép Roger van der W e i d e , v a n der Goes hasonló képeitől messze elmarad.
Sem a szereplők arca, sem a tájképi részek, sem a kolorit nem árulják el a mester kezét. V a n n a k műkritikusok, akik a képpel s z e m b e n egyenesen tagadják Memlinc szerzőségét.
Martin v a n Nieuwenhove diptikonja már ugyancsak nem hagy semmi kétséget a szerző személyét illetőleg. A diptikon egyik o l d a l a a fiatal patríciust, akiből később Bruges egyik vezető e m b e r e lesz, i m á b a n elmerülve ábrázolja. Ez a fiatal ember v a l ó b a n imádkozik, kissé nyitott ajkairól szinte látjuk elszállni az i m á t : „en état d'oraison perpétuelle" (az örök ima állapotában) — jegyzi meg találóan E. Verlant. „Un peu d ' á m e sur les lèvres, un peu d'infini d a n s les yeux" — lelkiség a z ajkon, a végtelenség tükröződése a szemekben (A. v a n Acker).
S ennek a gazdag lelkiségnek, az alázatos, elmélyedt, a végtelen bizalom szárnyain Égbe röppenő imának lesugároztatása oly kevés festékkel, oly szerény kolorittal történik !
A M a d o n n a k é p e tipikus Memlinc-Madonna abból a korból, amikor az olasz röneszánsznak Északon még úgyszólván semmi visszhangja sincsen — a kép 1487-ben készült. Széles, finoman domborodó homlok, ovális arc, félig lecsukódott szemek, hosszúkás, finom metszésű orr, bájos ajkak, remek kezek, a pasztel világos, azuros koloritja, gazdag öltözet minden túlterheltség nélkül. A kedves jeleneten — a Szűz almát nyújt Gyermekének — elömlő bájt, békét csak fokozza az ablakon át a látható tájképről beömlő, szinte vasárnapi hangulat. Nem csodálkozunk, hogy a fiatal patrícius kezei imára kulcsolódtak, amikor a képre nézett . . .
Valami csodálatos báj, szinte étheri finomság áramlik a lelkünkre, amikor a Keleti Bölcsek imádását ábrázoló, méretei szerint kis kép előtt állunk meg. A flamand miszticizmus és realizmus talán soha szebben egybe nem olvadt mint e képen.
Memlinc egyik képén sem érezzük úgy meg, hogy a festő végső célja az ima . . . „A kép a hit legtisztább, legszebb, legmeghatódotabb aktusa, amit Memlinc v a l a h a megfestett"
(Fierens-Gevaert). A barlang ablakain ájtatos kíváncsiak néznek be, a z egyik csodálatosan finom ujjaival imakönyvében forgat.
A kíváncsiságon átcsillámlik az egyszerű, meleg, meghatódott, adoráló lélek. A barlangban, É d e s a n y j a öléből fogadja a Kisded
a Bölcsek hódolatát. Sem az Anyát, sem a Kisdedet nem olasz mester-ecset festette. De aki festette, művészetét hittel, hódolattal szőtte át. A Szentszűz a maga egyszerűségében is meghatódott méltósággal néz Gyermekére. Ajka körül a szomorúság és mosoly, ima és fájdalom valami csodálatos keveréke vibrál. Az egyik Bölcs a Kisded lábát csókolja. Nem hiszem, hogy festő keze alól v a l a h a is finomabb, z a j t a l a n a b b mozdulat kikerült volna, amelyből hit, i m á d á s csendül ki. S az egész jelenetre a barlang bejáratán, ablakain keresztül az utcáról, a tájról, a z égről ömlik, ömlik a csend, a fény — a hullámtalan, felhőtlen, d e mély élet c s e n d j e , fénye . . .
A műkritikák többször szűkmarkúak a jelzőkben ezzel a képimával szemben : én sokszor, hosszan elnézem, szívom m a g a m b a koloritjának, sujet-jének finom illatát — hasonlít az
ima illatához.
Szt. Orsolya szekrénye a középkorban divatos gótikus kápolna-alakú ereklyetartó, 93 cm. hosszú, 86 cm. magas, 25 cm. széles. Tető-szerű felső részét a nagy művész tanítványainak többé-kevésbbé sikerült képei díszítik. A két szélső (façade)
lapon Szt. Orsolya képe szüzekkel, illetőleg egy M a d o n n a - k é p két a p á c á v a l (talán az ereklyetartó ajándékozói !) látható. Az oldallapokon helyezkednek el a legendát tükröztető képek, s z á m szerint 6.
A nem minden részében teljesen kikristályosodott legenda szerint Bretagne buzgó királyának, Nothusnak bölcs és szép leányát, Orsolyát, feleségül kéri a pogány angol király fia, Ethérius számára. Nothus, illetőleg Orsolya h a j l a n d ó a kérést teljesíteni, de követeli Ethérius megkeresztelkedését, valamint beleegyezését abba, hogy Orsolya 11,000 szűz társaságában R ó m á b a zarándokolhasson. Ethérius a feltételeket elfogadta.
Orsolya nagyszámú kíséretével Baselen keresztül R ó m á b a megy, ahol Cyriacus p á p a égi figyelmeztetésre ünnepélyesen fogadja őket. A leánysereget visszatértük alkalmával Kölnben megtá- m a d j a s lemészárolja egy barbár csapat. A barbár vezér csak Orsolyát kiméli meg, akinek szépsége megigézte. Azonban Orsolya is vértanú-halált hal, mert a pogány vezér kérését, hogy hozzá feleségül menjen, elutasította: maga a vezér oltja ki életét.
Sokan ebben a képcsoportban látják Memlinc remekét.
A kis kápolna falairól valóban csodálatos művészet sugárzik felénk. Különösen a 3-ik kép, amint Cyriacus p á p a fogadja a szűzeket, kap meg bennünket. Nem beszélve arról a hihetetlen technikai felkészültségről, amellyel Memlinc csodálatos ecsete erre a kis felületre rálopta ezt a nagy s mégis individualizált tömeget — a minitürökről felénk mosolyog a festő szelíd bája, serenitasa, a középkor legendás költészetének minden varázsa.
Ezek a z arcok sem az olasz vásznakról ismert szépségek. Maga Szt. Orsolya sem lep meg bennünket szépségével. A z o n b a n a
rajzon, gesztuson, a vibráló színeken át meleg, hívő, megható lelkiség áramlik ki: „les energies silencieuses d e l a p i é t é f l a m a n d e " - Ez a b á j o s leánysereg egyszerű meleg hűséggel követi Orsolyát, nagyobb lelki emotiók akkor sem tükröződnek arcukról, amikor a halállal állanak s z e m b e n . Dramatikus erő nem lüktet a bá- jos képsorozatban — mintha Memlinc paxos lelkén, ebben a finom tükörben még a Halál, a s z e n v e d é s torz v o n á s a i is sze- lidre simulnának . . . Ezek a képek a z isteni szeretet s a már- tiriumság örömének reflexei: mintha a kis Orsolya-kápolna e kettő muzsikáló szekrénye volna — szinte várjuk, mikor csen- dül ki belőle lágyan, igazi vox coelestis-szel a z ő „Magnifi- cat"-juk . . .
Egyik kiváló mükritikus, Vitet szerint a szekrény „inkább a türelem remeke, amely közelebb áll az ékszerészeihez, mint az igazi művészethez". Ezt a kritikát nem tudjuk akceptálni, de azt valljuk, hogy valóban nem Memlinc legszebb alkotása.
Memlinc teremtő zsenijének egyik legszebb alkotása, fel- tétlenül a Káptalanterem koronája alexandriai Szt. Katalin misz- tikus eljegyzése. A kép közepén díszes trónon a Madonna foglal helyet, ölében a Kisdeddel. Tőle balra a k é p előterében térdel Szt. Katalin, jobbra ül Szt. Borbála. A háttérben állanak
Ker. Szt. János a Kisdedre mutatva s az evangelista Szt. János, egyik kezével tartva, a másikkal á l d v a egy kelyhet. A Szent- szűz mellett jobbra és balra egy-egy angyal térdel: az egyik orgonán játszik, a másik nyitott missalet tart, amelyben a M a d o n n a forgat. A Szűz fölött két kis angyal lebeg koronát tartva. A Kisded é d e s a n y j a ölébe kissé kihajolva jegygyűrűt húz Szt. Katalin újjára. Szt. Borbála elmélyedve egy könyv- ben olvas.
A szárnyas oltár a Megváltó, a Szentszűz, továbbá a két Szt. J á n o s mint a kórház védőszentjeinek dicsőítése, a kórhá- zat vezető betegápoló testvérek kettős h i v a t á s á n a k : önmaguk á t a d á s a Krisztusnak, mint Szt. Katalin — s a karitatív m u n k á - nak — szimbolizálja Szt. Borbála — magasztalása. Az első tekintetre széteső sujet így fonódik egységbe.
Az első, ami meglepetésünket mindjárt első tekintetre a szótlan csodálkozásig felszökteti, a rajz hihetetlen technikája, a fényelosztás művészete s a kolorit a m a melegsége, amely szinte áthidalja azt a keskeny, de mély szakadékot, amely — mond- juk — a z orgona liláját a spektrum ugyanolyan rezgésszámú színétől elválasztja. Színnel, vonallal s fényelosztással festő ritkán jutott közelebb a z élet misztikumához. Bőrt, melyben az élet vibrál, szövetet, drágakövet vászonról olajfestékkel színben nagyobb hűséggel n e m reflektáltattak. Fromentin szerint „női ke- zekbe szerelmes festő rajzban, gesztusban, teltségben soha n e m nyújtott tökéletesebbet, mint az a hosszúkás, bámulatosan kipárná- zott, a gyöngyház színében mutatkozó kéz, amely egyik ujját a jegy-gyűrű felé tartja". Az orgonáló angyal mosolya, bájos tár-
