M e g l e p ő , h o g y a M a g y a r I r o d a l m i Lexikonban egyetlen s z ó sem esik erről a folyóiratról.1 Ugyanakkor rövidebb ideig megjele-nő hetilapokat is részletesen ismertet (működési idő, szerkesztők).
A legismertebb szerzők neveit is felsorolja, a lap célkitűzését is rö-viden összefoglalja. A lapszélén pedig címlapot közöl. (Néhányat említek, amelyek a Lexikon s z á m á r a fontosabbnak bizonyultak:
Pandora [a maga 6 számával] Pannónia, Panoráma stb.)2
A Panonhalmi Szemle létrejötte
1926-ban jelenik meg az első Pannonhalmi Szemle dr. Bárdos Ré-m i g f ő a p á t b e k ö s z ö n t ő j é v e l . (Az u t o l s ó Ré-m a j d 1944-ben; i l l e t v e 1992ben sikerült újraindítani.) Röviden vázolja, hogy a most i n d u -ló lapnak3 „a bencés szellem és t u d á s szélesebb körű terjesztése a célja."4 1930-ban, amikor szerkesztő váltás történik, Mihályi Ernő így fogalmazza meg a lap ars poeticáját: „Fontosnak tartom a Pan-nonhalmi Szemlét, a bencés m u n k a t á r s a k n a k a Szemle köré szer-vezését a m a g y a r bencés ö n t u d a t egyre h a t á r o z o t t a b b kiépítése szempontjából.[...] De fontosnak tartom a Pannonhalmi Szemlét a magyar tudományosság szempontjából is. Mikor az egész világon ú j szellemi, lelki világ van kialakulóban, mi m a g y a r bencések s e m a k a r u n k némák maradni, nem akarjuk ölbetett kézzel nézni a vajú-dást. Részt akarunk venni a m e g ú j h o d á s b a n szellemi értékeinkkel, hittel az Egyház és Szent Benedek szellemében".5 N e m egy átlagos lapnak gondolja Mihályi Ernő a Szemlét, h a n e m „a pozitivizmus nagy területeket hagyott ugaron, főleg ezekre a területekre vetjük m a g u n k a t . Hézagpótló m u n k á t szeretnénk végezni a magyar szel-l e m t u d o m á n y o k terüszel-letein, főszel-leg oszel-lyan probszel-lémák megoszel-ldásávaszel-l, amelyek a vallásban, a katholicizmusban fogantak, s amelyekkel a világi tudósok kevésbé foglalkoznak." Ezt a magasztos irányelvet aztán sikerült megtartani, s ezáltal gazdagítani a magyar t u d o m á -nyos és lelki életet.
A 1926-ban induló folyóirat n e m előzmény nélküli, erre utal a főapát, amikor megemlíti, hogy a nehéz viszonyok miatt a korábbi Szent Gellért ifjúsági pasztorációs és exhortációs folyóiratot n e m lehetett tovább kiadni. A Szemle elsősorban a főiskolai tanároknak
akar p u b l i k á l á s i lehetőséget biztosítani, h í v e n folytatva a z év-könyvek hagyományát.6
A lap hosszabb t a n u l m á n y o k helyett a rövidebb dolgozatokra helyezi a hangsúlyt. Ezek n a g y o b b é r d e k l ő d é s r e tarthatnak szá-mot. Az ú j folyóirat felépítéséről így ír a főapát: „Tanulmányokon kívül van figyelő és tárcaszerű rovata is, nyújt könyvismertetése-ket s bírálatokat, végül áttekintést ad a bencés szellemi és lelki élet-ről, i d e é r t v e az obláta-oblátusokat, s a bencés-diákegyesületeket is."7 A végén a szerkesztőségnek m e g k ü l d ö t t könyvek jegyzéke, v a l a m i n t f r a n c i a és n é m e t n y e l v ű t a r t a l o m j e g y z é k o l v a s h a t ó . (A k ö n y v j e g y z é k b e n szereplő könyvekről a későbbi s z á m o k b a n rövid ismertetések készülnek majd.)
A lap külső megjelenése négyszer változik a tizennyolc év alatt.
Rajzok, képek n e m díszítik, csak az esetleges tanulmányok járulé-kaként jelenik meg néha egy-egy ábra vagy fotó.
O l v a s ó t á b o r á t a középosztályból reméli megszerezni. Stílusa népszerűsítő- t u d o m á n y o s jellegű. A lap beköszöntőjét végül így zárja Bárdos Rémig. „Megcsonkított h a z á n k egyik kultúrközpontja kívánja közzétenni szellemi termékeit."8
A l a p az első i d ő k b e n n e g y e d é v e n k é n t , 1936 és 1943 között évente ötször jelenik meg, m a j d 1944-ben h á r o m teljes szám és vé-gül egy vékony füzet. Ezt azért is fontos megemlíteni, mert a ben-cés rend ebben a tizenkilenc éves p e r i ó d u s b a n komoly p é n z ü g y i n e h é z s é g e t él át, s ezért Kelemen K r i z o s z t o m , a későbbi f ő a p á t többször komolyan gondol a lemondásra.9
Hirdetéseket és reklámokat is találhatunk az számokban, ami két dolgot jelent. Szerény mértékben, d e sikerül anyagi támogatást szerezni. A hirdetők számára már olyan népszerűnek tűnik a lap, hogy é r d e m e s p é n z ü g y i l e g is támogatni, megvásárolni fél vagy egész oldalt.
H a l v á n y célzás sincs a folyóiratban arra vonatkozólag, h o g y m e g s z ű n n e , akár tartósan, akár csak átmenetileg. Valószínű, a po-litikai és a h á b o r ú s e s e m é n y e k m i a t t k é n y s z e r ü l e l h a l l g a t n i a Szemle. (Csak érdekességként jegyezzük m e g , hogy az előfizetési díj n e m változik a tizenkilenc év alatt, 6 p e n g ő b e kerül 1926-ban u g y a n ú g y , mint 1944-ben.)
A l a p főszerkesztője 1926-1938-ig S t r o m m e l Viktorin,10 m a j d Blazovich Jákó 1944-ig, a szerkesztői m u n k á t Kühár Flóris és Mi-hályi Ernő végzi.11 Kühár Flórisnak, a kiszemelt szerkesztőnek az
érdeme, hogy n e m engedett a kételkedők lebeszéléseinek. Tobo-rozta a munkatársakat, és a beérkezett kéziratok tömegével bizo-nyította, h o g y b ő v e n lesz m o n d a n i v a l ó a b e n c é s k u l t ú r a h í v e i számára.12
Kühár Flóris kiváló szerkesztőnek bizonyult. Vigyázott a szín-vonalra, becsületbeli ügynek tekintette a Szemle felvirágoztatását, és egyre több rendtársat sikerült irodalmi m ű k ö d é s r e ösztönöznie.
Akiben ehhez tehetséget látott, azt nem engedte hallgatni.13
Mihályi Ernő volt a másik szerkesztőtárs, akit kiváló művészet-történészként tartottak számon. Számos cikke jelent meg a Szemlé-ben. Az ő ötlete volt, hogy megvalósultak a Szemle-estek.14
A szerkesztőbizottság tagjai: Dr. Sárközy Pál, Dr Kocsis Lé-nárd, Dr. Klemm Antal, Dr. Kühár Flóris, Dr. Hegyi Dámján, Dr.
Holenda Barnabás, Dr. Szalay Jeromos, Dr. Bánhegyi Jób, Dr. R a d ó Polikárp, Dr. Karsai Géza. Felelős szerkesztő: Dr. Mihályi Ernő.
Felelős kiadó: Dr. Tardos Vida.
A Szemle igazi katolikus lap, ami jelen esetben nemcsak világ-nézetet jelent, h a n e m egyetemességet (a t e r m é s z e t t u d o m á n y t ó l a bölcsészeten át a hittudományig szinte m i n d e n t felölel). Találunk b e n n e irodalmi vonatkozású cikkeket, történelemmel kapcsolatos tanulmányokat, melyek az egyetemes és a magyar történelemmel foglalkoznak.15 A Benedictina című rovat jóvoltából a lelkiségi írá-sok sem hiányoznak, amelyek között szerepelnek a bencés lelkisé-get ápolók és az azt ismertetők is. A természettudósok is s z ó h o z jutnak matematikai, biológiai és földrajzi vonatkozású cikkeikkel.
Találunk még zenei, művészettörténeti, pszichológiai és pedagógiai témájú írásokat is. A folyóiratban igen tekintélyes helyet foglalnak el a könyismertetések. Rövid ajánlásokkal próbálják az eligazodni v á g y ó olvasókat segíteni, az ú j k ö n y v e k jelentőségét, helyét ki-jelölni. (Nagyon sok külföldi könyvet ismertetnek ezeken az olda-lakon, mutatva, hogy a főiskolai tanárok élénk szellemi kapcsola-tot tartanak fenn Európa középső és nyugati felével, nemcsak az utazások és tanulmányok révén, h a n e m a könyveken, sajtótermé-keken keresztül is.)
A folyóirat szemléletmódja
Az egyik legizgalmasabb feladat egy folyóirat olvasásakor arra a kérdésre megtalálni a választ, hogy mit h o g y a n értékel, és azt miért é p p e n ú g y magyarázza, mi az, ami számára jelentős, mire m o n d ki elmarasztaló ítéletet, hogyan tud eligazodni a különböző - sokszor e g y m á s n a k is ellentmondó - szellemi irányzatok között.
Csak ezen kérdések boncolgatásával fedezhetjük fel a sajátos jelle-get és a lap egyediségét. Külön érdekesséjelle-get jelenthet azonos vi-lágnézetű, d e m á s s z e m l é l e t m ó d ú folyóiratokkal összevetni. Az egyik ilyen lap a Katholikus Szemle, amely m á r 1887-ben megindult, hogy összefogja a kor katolikusait.16 Szükséges volt, hogy az értel-miség megismerje a természettudományok ú j eredményeit, a mo-d e r n k u l t ú r a fejleményeit és a szociális problémákat. Szakított a csak h i t b u z g a l m i lelkesedéssel. Fontos része volt p r o g r a m j á n a k , hogy a szépirodalom keresztény értékeit tudatosítsa, megszervezze a katolikus m a g y a r irodalmat. A XX. század elején a fő problémát az erkölcsi felfogás különbözősége jelentette. A modern irodalom k o r á n t s e m a h a g y o m á n y o s erkölcsöt t á m o g a t t a . A n a t u r a l i z m u s csak az élet rossz oldalát, a b ű n b e m u t a t á s á t tartotta fontosnak, emiatt vetette el. Ezzel szemben úgy gondolták a kritikusok, hogy a Isten állandó kegyelmét, a világban tapasztalható szépséget kell kiemelni. Ezért felfogásuk gyakran a m o d e r n művészet ellen lépett fel, mert - szerintük - az csak a rossz, a b ű n megnyilatkozása, a kísértő jelenléte. Ezért a lap írásait ez a konzervatív szellem hatotta át. Ezek a szerkesztési elvek a z t á n a Pannonhalmi Szemlében is megjelennek. A tanulmányíró (Bánhegyi Jób) szintén az erkölcsne-mesítést tartja a legfontosabbnak, a könyvismertetésekben emiatt k a p n é h á n y kortárs m ű elmarasztalást.
A másik ilyen lap, amellyel hasonlóságait és különbözőségeit összevetjük, a jezsuita rend gondozásában megjelenő Magyar Kul-túra című folyóirat. A Jézus Társasága közösségének az egyik kül-detése a pasztoráció. Nem a ferencesekre jellemző zarándokhelyek gondozására gondolnak, h a n e m a m o d e r n élet adta a lehetősége-ket szeretnék kihasználni. így a könyvkiadás, a sajtó terén végez-nek komoly m u n k á t , lelkigyakorlatokat tartanak stb. A rend szel-lemére jellemző keménységet, harciasságot m á r a rovatok címei is jelzik (pl. Pajzs és Kard). A lap támadó jellegű, a katolikus tanítás v é d e l m e z ő j e k é n t lép fel, a hitbeli kéréseket f o n t o s a b b n a k tartja
m i n d e n esztétikai, irodalmi szempontnál. Erősen antiszemita véle-mény szerint, a magyar társadalomra a legnagyobb veszélyt, a libe-rális életszemlélet, felfogás jelenti. A zsidóság pedig csak ezt képvi-seli - szerinte. Sajnos a cikkek csak moralizálásba, vitákba torkoll-nak.
Megközelítésük szempontjai jobbára ezekre a kérdésekre kon-centrálódnak:
1. nyelvezet - mennyire magyaros a tanulmány vagy könyv 2. tárgy választás - milyen témát dolgoz fel
3. erkölcsi felfogás - mennyire tiszta és komoly.
A szerzők előszeretettel közelítenek műveket az írók életrajza felől. Az egyes irodalmi alkotásokban fellelhető értékeket szembe-sítik a szerzők magánéletével. Csak akkor hajlandók a m ű szellemi és esztétikai értékeit elismerni, ha makulátlan tisztaságot fedeztek fel. Mivel a lap túl sokat foglalkozik a napi vallási csatározásokkal, ezért erősen jelenhez kötött, nagyobb távlatból egyre kevesebb ér-téket hordoz, aktualitását mára m á r elvesztette.17 Ezzel a folyóirat-tal szemben sokkal jelentősebb a Vigília, mely 1935-ben indul, s a katolikus irodalom legszínvonalasabb orgánuma. A második kö-tetben Sík Sándor hosszabb tanulmányában értekezik a katolikus irodalom problematikájáról. Érdemes alaposan s z e m ü g y r e venni ezt a cikket, mert sok olyan megállapítása van, amely szakít a Ma-gyar Kultúra harcos hitbuzgalmi felfogásával, és megteremti a mo-d e r n katolikus iromo-dalmat, amelyet - é p p e n az esztétikai értékek alapján - mások is el tudnak fogadni, akik talán a katolikus vallástól távol állnak. Sík Sándor alapmeghatározása: „Katolikus irodalom-nak csak azt nevezzük, ami katolikus is meg irodalom is egyszer-re". A meghatározás első részét a jezsuiták is vallották, és keresték is a m ű v e k b e n , d e m á s o d i k részével m á r h a d i l á b o n álltak. Sík aztán részletesen ki is fejti ezt a két részből álló véleményét: „Ah-hoz, hogy egy katolikus írót elbírálhassanak, ahhoz mindenekelőtt irodalmat kell adnia, n e m adhat semmi silányabb dolgot, nem ta-karózhat a katolikus hittel, és nem szoríthatja háttérbe az igényesebb esztétikai szempontokat."1 8 A továbbiakban Sík az író személyi-ségéről értekezik, „művésznek kell lennie, mert ha n e m , akkor író-nak sem lehet tartani, legfeljebb mesterembernek vagy hivatalnok-nak. N e m c s a k p r ó f é t a , vates, igehirdető vagy h a n g o k b ű v é s z e , szociológus és oknyomozó" - bár ez mind igaz, jellemző lehet rá, d e a lényeg nem ez: „ m ű v é s z az az ember, akiben a jelenségek világa belső valósággá válik, formát ölt és az alkotásban kicsordul
belőle, m i n t érzékelhető, utánaélhető. [...] A m ű v é s z az ő alkotó tevékenysége mélyén v a l a m i k é p p e n az érzék feletti világgal, az e m b e r e n t ú l i v a l ó s á g g a l , a Titokkal é r i n t k e z i k , e r r ő l m e g v a n győződve lelke mélyén m i n d e n művész. [...] ezt az igét kell szol-gálnia, m i n d e n mást, m é g a vallást, az erkölcsöt, a hazát, az embe-riséget is csak ezen át van joga szolgálni."
Talán meglepőnek tűnik (és sok kortárs szemében mindenkép-pen az), h o g y a vallást alárendeli a művészetnek, d e ez csak addig szokatlan, a m e d d i g két, egymással ellentétes v a l ó s á g n a k fogjuk fel, és rangsorolni akarjuk a művészetet és a vallást. A továbbiak-ban Sík Sándor pontosan kifejti, hogy n e m lehet két különböző va-lóságról beszélni, helytelen a szembeállítás. Végső megállapítása:
„Az írónak, amikor ír, legelső katolikus kötelessége: a tőle telhető legjobb m ű v é s z n e k lenni."
Jogosnak tűnik a kérdés: Vajon az erkölcsi törvények n e m kötik az írót? Erre is m e g n y u g t a t ó a piarista t a n á r válasza: „Az igazi írót a komoly morális felelősségtudat jellemzi". Zárójelben megjegyzi, hogy a bulvárregények íróira és az üzletemberekre ez n e m vonat-kozik: „Nincs kétféle morál. A erkölcs az embert köt, az egész em-bert, és az író is ember, n e m vonhatja ki magát az erkölcs uralma alól [...] A z írót, mint írót is köti az erkölcsi törvény, d e a maga módján. A z erkölcsi törvény egy és abszolút, de a gyakorlatban, a megvalósulásban ez az egy törvény k ü l ö n b ö z ő t í p u s o k számára n e m m i n d i g teljesen u g y a n a z o k a t a kötelességeket jelenti. [...]
Mindent szabad látni, m e g is kell látnia, amit meg t u d látni, min-dent m e g s z a b a d m o n d a n i a , meg is kell m o n d a n i a , amiről van m o n d a n i v a l ó j a : n e m a min, hanem a hogyanon f o r d u l az írói er-kölcs." Ebből következik, hogy az íróval szemben nemcsak esztéti-kai, h a n e m erkölcsi ítéletre is jogom van, d e tisztában kell lennem azzal, hogy ez kétféle ítélet, amely két dologra vonatkozik. Az első a műre, a második az íróra. „Az író tehát köteles erkölcsös lenni, a m ű nem köteles másra, csak szép legyen." Sík Sándor m á r tovább-megy a prohászkai gondolaton, és ebből a szempontból minden-képpen jelentős a tanulmánya.
Katolikusnak azt az irodalmat nevezi, amely az irodalom esz-közeivel katolikus lelkiséget fejez ki. Mik ennek a lelkiségnek a jel-lemző vonásai? „Az egyetemesség - egy olyan életforma, világfelfogás, amelyben benne v a n minden, ami embernek hozzáférhető -a külső és -a belső v-alóság egyszerre."
A katolicizmus nemcsak egyetemességet jelent, h a n e m egy ma-gasabb szinten az ellentétek szintézisét is A katolicizmus n e m szűkül le egy igazságra, nem a „vagy vagyot" hirdeti, h a n e m a „ n e m -csak, hanem is" kötőszavak adta jelentést is magába foglalja. A ka-tolikus m i n d e n ízlésben, izmusban kifejezheti magát, de egyetlen irányt sem lehet katolikusnak m o n d a n i . A katolicizmustól egy-szerre távol áll a modernség és a maradiság, mert időtlenséget hir-det: „A katolikus művész számára éppen ezért nincs külön vallá-sos művészet. A vallávallá-sosság, a katolicizmus egész életét, m i n d e n élményét átjárja. Akármiről fog szólni, a szó mélyebb értelmében vallásos lesz az alkotása, amely é p p ú g y szól Istenről, mint az adott tárgyról, még ha egy szava sem vonatkozik rá: atmoszférájában, perspektívájában, hanghordozásában, színeiben, dallamában, rit-m u s á b a n lesz az örökkévalóság. Majd arra figyelrit-meztet a piarista egyetemi tanár, hogy a g a z d a g a b b élettartalom határozott, erős formákat kíván. „A formátlanság a saját súlya alatt való szétbom-lást jelentené, önmegsemmisítést, a halált." Ha m á r a k a t o l i k u s s z e m l é l e t m ó d n á l i d ő z ü n k , é r d e m e s megszívlelni Babits Mihály szinte klasszikussá váló definícióját. Magát katolikusnak vallotta, elsősorban n e m a konkrét egyházhoz tartozás értelmében, h a n e m azért, mert hitt az igazság egyetemes érvényességében. Meg volt győződve az emberi lét szellemi, végső soron isteni értelméről és az emberi személy erkölcsi felelősségéről.19
A P a n o n h a l m i Szemle és a magyar irodalom kapcsolata A tanárképző főiskolán Dr. Bánhegyi Jób és Dr. Karsai Géza ta-nítja a m a g y a r irodalmat.1 írásaik segítségével szeretnénk képet festeni a folyóirat és a hazai irodalom kapcsolatáról. Ezt egészíte-nék ki azután Hein Tádé és Kolos Endre gimnáziumi tanárok írá-sai.
1932-ben jelenik meg Bánhegyi írása Erdős Renéeről.2 Életrajzi keretbe ágyazott irodalmi ismertetést kapunk. A t a n u l m á n y idő-szerűsége is kirajzolódik: „Az utóbbi évtizedekben alig volt ma-gyar író, akiről többet beszéltek volna Mama-gyarországon, mint Er-dős Renée, és nagyon kevesen vannak, kik olyan zajos könyvsike-rekre tekinthetnek vissza, mint ez az írónő, akinek i m m á r több mint harmincéves írói termése most jelenik m e g g y ű j t e m é n y e s
ki-adásban, bizonyságul olvasóközönsége n e m lankadó érdeklődésé-nek."3 A t a n u l m á n y szerint - n é m i túlzással - „a nagy m a g y a r írók között emlegetik lelkes hívei". Az is igaz viszont, hogy az iroda-lomkritika n e m nyilatkozik elragadtatással, főleg nem az újabb al-kotásait vizsgálva. Bánhegyi erre az ellentmondó kérdésre keresi a választ, vajon melyik fél álláspontja közelít a valósághoz.
A főbb életrajzi adatok felsorolása után a m ű v e k rövid ismerte-tésével folytatódik a tanulmány, amelyben két tényező kap kiemelt szerepet: az írónő zsidó származása és egy öreg bencés professzor, aki a Biblia szépségeit tárta fel a még gyermek Erdős Renéenek. Ez a két összetevő aztán alapvetően meghatározza a későbbi szépiro-dalmi munkásságot.
Lírikusként indul, majd novellák írásával próbálkozik az írónő.
Kedvelt témája a szerelem, a férfi és nő kapcsolata.
A kezdeti sikereket eléggé elfogultan, előítélettel m a g y a r á z z a Bánhegyi: „Bródy Sándorral való barátsága n a g y b a n hozzájárult ahhoz, hogy a jórészt zsidó kézben levő sajtó készséggel nyújtson teret a fiatal írónőnek és gondoskodott elismerő és magasztaló kri-tikáról."4 Sajnos erre a tárgyilagosságot sokszor nélkülöző bírálatra a későbbiekben is bőven találunk példát, pedig az életrajz szerint m á r konvertita lesz, hasonló vallású, mint a kritikusa, aki mégis így fogalmaz: „Lírája is virágzásba borul az ú j élmények hatása alatt: Jöttem hozzátok, az Aranyveder és a Sybillák könyve című ver-sesköteteiben a vallásos költészetnek sok szép gyöngye akad, bár ezek a költemények nem sorolhatók mindenestől az igazi katolikus lélek költői termékei közé. Nincs meg b e n n ü n k az alázat, a teljes töredelem és végleges odaadás."5 A nagy sikoly című m ű r ő l is ha-sonlóképpen vélekedik : „[...] lépten-nyomon olyan jelenetekkel tűzdeli tele regényét, amelyekben a féket n e m ismerő szabadszere-lem tobzódik leplezetlenül, és olyan szereplőket léptet fel, akik meggyőződéstől izzó okfejtéssel hirdetik a fajtalankodás jogosult-ságát [...] Sajnos az írónő megcsalja önmagát és megcsalja olvasóit is akkor, m i d ő n regényét a házasság szent céljáért, a jövendő nem-zedékért való n a g y segélykiáltásnak szeretné feltüntetni."6 N e m a jellemrajzokról, cselekményszálakról, megszerkesztettségről, gördülékeny nyelvhasználatról beszél a tanulmány, hanem a m o n d a -nivaló erkölcsi megítéléséről.
A klerikális értékelés legjobban a Santerra bíborosról írottakban érződik. „A szerkezet és előadás tekintetében egyik legsikerültebb
r e g é n y e " ez, „ m a g á n a k a f ő h ő s n e k , Santerra b í b o r o s n a k elgon-dolása azonban lélektanilag és művészileg is teljesen el van hibáz-va. A katolikus erkölcstan u g y a n i s nemcsak külső, h a n e m belső önmegtartóztatást is kíván híveitől, még inkább papjaitól. H o g y a n lehetne tehát katolikus értelemben papi eszmény Santerra bíboros, aki testileg u g y a n távol tartja magától Laviniát, [...] d e lélekben a n n á l többet foglalkozik vele, m é g miséje k ö z b e n is folyton reá gondol."7 Szinte észrevétlenül cserélődnek fel a szerepek, az iroda-lomkritikából erkölcskritika lesz: „Erdős Renéeről nem tételezhet-jük fel, hogy ne ismerné ezt az egyedül helyes katolikus erkölcsi felfogást és ezért súlyos és megbocsáthatatlan hibát követett el, mi-dőn meghamisította papi eszményét.
Vajon a Báró Herzfeld Clarissz című könyvre n e m a tartalom miatt m o n d j a e: „...a regénynek erkölcsi nihilizmusánál csak a m ű v é -szietlensége nagyobb, mint Erdős Renée minden újabb regényében, úgy ebben is a féktelen naturalizmus vegyül össze a szentimentális elemekkel, elrajzolt alakjai teljesen papirosfigurák, maga a hősnő p a t o l o g i k u s s z ö r n y s z ü l ö t t , a k i n e k , ha c s a k u g y a n élne, n e m az emberi társadalomban, hanem azonkívül, valahol a közveszélyes idegbetegek között volna a helye."8
Azt hihetnők, hogy Bánhegyi egyoldalú, csak a negatívumokat k é p e s észre v e n n i , hiszen alig v a n elismerő szava az írónőről.
A Nyírfaerdő című naplójegyzetét, verseskötetét dicséri. Az érté-kek, megint n e m a műben, hanem a keletkezés körülményeiből fa-kadnak: „egy szanatóriumban készítette, m i d ő n két hónapig ápol-ta beteg leánykáját, akit súlyos agyműtét árán akart megmenteni elesettségéből az élet számára. Gyermeke sorsáért reszkető aggo-dalmában menekülést és vigasztalást nyújtott számára az írás [...]
akaratlanul is meghatóan szép lelki arcképet fest egy anyáról, aki tizenegy esztendőn keresztül őrködött szeretetének melegével be-teg gyermeke felett."9
Az igazi elemzés, az értékelés az utolsó oldalra marad, a hosz-szú életrajz és regények tartalmi ismertetése után. Röviden kiemeli jelentőségét: „Romantikus káprázattal palástolt naturalizmus, fel-magasztosult és kívánatossá szuggerált testiség, az a mai dekaden-ciába hanyatlott fázisában Erdős Renéé írásművészetének lényege, és m i n d e n egyéb, ami ezeken kívül megtalálható benne, csak ékít-ményszerű külsőség, hatásos fogása a nagyobb igénnyel feléje köze-ledő olvasó megtévesztésére [...] a cselekmény maga a b ű n örömé-nek dicséretét zengi és a képzelet új, nem ismert érzéki izgalmak
ingerével gyönyörködteti." Majd utolsó s o m m á s értékítélete a le-h e t ő l e g e l m a r a s z t a l ó b b m e g á l l a p í t á s s a l z á r u l : „csak s a j n á l j u k , hogy ez a nagy tehetségű írónő, aki mindig az erkölcsi és művészi szabadságot hangoztatta, jelenleg a tömegösztön és számító üzleti érdek magalázó rabságában értékesíti ragyogó tollát és múlhatat-lan é r d e m ű irodalmi babérok helyett megelégszik a legerotikusabb m a g y a r írónő szerepének szomorú dicsőségével."10
Mielőtt arra a következtetésre jutnánk, hogy Bánhegyi egyolda-lúan bírál, érdemes lesz figyelemmel kísérni, hogy másokról ho-gyan és miért m o n d dicsérő véleményt.
Egy évvel később jelenik meg Bánhegyi Jóbnak egy másik tanul-mánya egy kortárs népszerű írónőről P. Gulácsy Irénről.11 A kritikus m ó d s z e r e hasonló megint: először röviden érzékeltetni népszerű-ségét, m a j d az életrajz alapos bemutatásával megrajzolja a szellemi hátteret, a h o n n a n forrásozhat a sok élmény.
Két dologra hívja fel a figyelmet az életrajz kapcsán: Gulácsy Irén szoros kapcsolatban állt a magyar földdel, a parasztsággal; il-letve arra a hősies ápolásra, amelyet beteg férjének nyújtott. Me-gint erkölcsi értékelést olvashatunk, ami észrevétlenül próbál be-folyásolni az elemzésben.
A m a g y a r paraszti sorsot b e m u t a t ó , Förgeteg című novelláján Szabó Dezső hatása érződik: „és ez a hatás nem vált előnyére, ro-m a n t i k u s indítékok keverednek benne nero-megyszer vaskos natura-lizmussal, amely az érzéki jelenetek hangsúlyozásától és kiszíne-zésétől sem riad vissza, stílusa pedig az expresszionista törekvések miatt bővelkedik mesterkélt egyénieskedésben és erőltetett kifeje-zésekben."12 Hogy miért negatív az értékelés - bár jó a témaválasztás - , az csak később derül ki: „Ez a regény is egyik bizonyítéka annak a meggyőződéseinek, hogy a naturalizmus eszközeivel bajos dolog idealisztikus célkitűzést eredményesen szolgálni."13 Sajnos hiány-zik a komolyabb kifejtése ennek az ítéletnek, pedig p a r á z s viták kiindulópontja lehetne az érvek ismerete.
Bánhegyi saját kritikája csapdájába esik, amikor egyik oldalon fontosnak tartja földhöz juttatni a m a g y a r parasztot, mert csak így lehet az ősi magyar szellemet érintetlenül megmenteni ebben a ka-otikus világban, másfelől - néhány sorral lejjebb - már kritikusan szemléli a magyar parasztot: „ezekben a köpködő, káromkodó, a kerítésen túl semmivel sem törődő, még jókedvükben is d ü h ö s em-berekben n e m bírjuk meglátni azt a t u d a t u n k b a harsonázott
nem-zetfenntartó elemet, amelyre a jobb m a g y a r jövőt b á t r a n fel lehet építeni."1 4 A mikszáthi, idilli p a r a s z t á b r á z o l á s a XX. s z á z a d b a n már n e m folytatható, a n ö v e k v ő t á r s a d a l m i f e s z ü l t s é g e k e t n e m lehet adomázgatva, kvaterkázva elintézni. Ezt Bánhegyi is tapasz-talhatta volna, ha néha-néha egy-egy s z á m v e v ő mellé s z e g ő d ö t t
nem-zetfenntartó elemet, amelyre a jobb m a g y a r jövőt b á t r a n fel lehet építeni."1 4 A mikszáthi, idilli p a r a s z t á b r á z o l á s a XX. s z á z a d b a n már n e m folytatható, a n ö v e k v ő t á r s a d a l m i f e s z ü l t s é g e k e t n e m lehet adomázgatva, kvaterkázva elintézni. Ezt Bánhegyi is tapasz-talhatta volna, ha néha-néha egy-egy s z á m v e v ő mellé s z e g ő d ö t t