STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ 1161
LEMESEV. M.:
A TUDOMÁNYOS—MÖSZAKI FEJLÓDÉS UKOLOGIAl—GAZDASÁGI ÉRTÉKELÉSE
(Ékologo-ékonomicseszkaja ocenka naucsno—tehni- cseszkogo progreszsza.) —— Voproszü Ekonomíki.
1987. 3. sz. 31—39. p.
Az elemzések szerint a tudományos—tech—
nikai fejlődés eredményeinek alkalmazása viszonylag magas hatékonyságú. Az elmúlt három ötéves tervidőszakban mintegy 56 000 új műszaki eredmény, találmány szü- letett a Szovjetunióban. Eközben a gyakor—
latban is alkalmazott új műszaki megoldá- sok aránya az összes újításokhoz viszonyítva folyamatosan nőtt.
Javult a kibocsátott műszaki termékek színvonala is, amiről az tanúskodik, hogy csupán 1985 folyamán 15000 típus kapott kiváló minősítést. A Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatalának adatai szerint a találmányok és ésszerűsítési javaslatok al—
kalmazásából származó gazdasági haszon az 1971—1975—ös időszak 19,6 milliárd rubel—
jéről az 1981—1985. években 35,8 milliárd rubelre nőtt. tehát csaknem megkétszere- ződött.
Ismeretes, hogy a tudományos—technikai fejlődés fő feladata az össztársadalmi munka termelékenységének növelése. Az ország gaz- dasági fejlődésének elemzése az elmúlt há- rom ötéves tervidőszakban azt mutatja, hogy a tudományos—technikai fejlődés eredmé- nyeinek e kritérium szerinti értékelése szerény eredményeket ad. A kilencedik öt- éves tervídőszakban a társadalmi munka ter- melékenysége 25 százalékkal, a tizedik öt—
éves tervben 17,6 százalékkal, a tizenegyedik ötéves időszakban pedige16,3 százalékkal nőtt. Tovább növekedett a társadalmi termék alapigényessége. Az említett időszakban nem mutatkoztak látványos eredmények a nehéz fizikai és az alacsony termelékenységű kézi munka arányának csökkentésében sem. Je- lenleg — csakúgy, mint három ötéves terv—
időszakkal ezelőtt — az iparban foglalkoz- tatott dolgozók egyharmada, az építőipar—
ban foglalkoztatottak fele és a mezőgazda- ságiak kétharmada ilyen jellegű munkát vé- gez. Ez a helyzet a tudományos—technikai fejlődés dinamikájának alacsony hatékony- ságát tükrözi nemcsak gazdasági, hanem társadalmi vonatkozásban is.
A gazdasági gyakorlatban széleskörűen alkalmazzák az egységnyi kapacitásmutatót a tudományos—technikai fejlődés eredmé—
nyeinek vizsgálata során. Ez a mutató oly—
kor nem helytálló, sőt téves információkat közölhet az új technika hatékonyságáról. Ez könnyen bebizonyítható az energetikai ága- zat példáján. ahol a berendezések egység—
nyi kapacitása növelésével járó költségek nem állnak arányban az ebből származó gazdasági haszon nagyságával. A nagyobb
teljesítményű gépek ugyanakkor a környe—
zetet is jobban szennyezik. Mindezekből az következik, hogy vissza kell térni a kisebb teljesítményű berendezések gyártásához.
nem kell tovább növelni az egységnyi ka—
pacitásokat. Levonható az a következtetés is. hogy önmagában a műszaki eszközök egységnyi kapacitásának növelése nem je—
lenti a tudományos—technikai fejlődés meg—
gyorsítását. Ezt a mutatót ki kell egészíteni az egyéb technológiai, gazdasági, társadal- mi—szociális, ökológiai mutatók egész rend- szerével. Például az energetika terén biz- tosítani kell a nagy—. közép- és kiskapaci- tású energetikai berendezések létrehozása—
kor az optimális arányokat. A viszonylag kiskapacitású energetikai berendezések ha- tékonyságát tükrözik a külföldi -— és első- sorban a skandináv - tapasztalatok is.
A tudományos—technikai fejlődés ered—
ményei hatékonyságának ágazati. iőható- sági szintű szempontok alapján történő megitélése megengedhetetlen. A gazdaság ráfordításigényes fejlesztésének egyik leg—
szembetűnőbb következménye (! kitermelő ágazatok aránytalanul nagy súlya az ipari termelés szerkezetében. A Szovjetunió la—
kossága a Föld összlakosságának mintegy 6 százalékát teszi ki. ugyanakkor a Szovjet—
unió adja a világ bányászati termékeinek egynegyedét. A szovjet ipari termelés 20 százalékát a bányászat adja. Az Egyesült Államokban ez az arány 5.8, a Német Szö—
vetségi Köztársaságban 2.6. Japánban 0.3 százalék. Az ásványi anyagok kitermelése a világon minden 15 évben megkétszereződik, a Szovjetunióban pedig 8—10 évente. A ter—
mészeti erőforrások aránya az ország ex- portjábon 70 százalék.
A tudományos—technikai fejlődés ered—
ménye a külszíni fejtés technológiáinak ki- dolgozása. Ugyanakkor ezek a technológi—
ák okozzák a legnagyobb környezeti. káro- kat. A környezet rekultiválásával csak igen kevés bányaüzem foglalkozik, akkor is' csak adminisztratív nyomás hatására. A belga- rocli körzetben évente 1.2 milliárd rubel népgazdasági kár keletkezik. ami többszö—
röse a külszíni fejtési módszer alkalmazá- sából származó gazdasági haszonnak.
Mindezekből azt a következtetést lehet le—
vonni, hogy a tudományos—műszaki fejlődés hatékonyságát nem ágazati, hanem nép- gazdasági szinten kell értékelni. Csak a va- lódi tudományos—műszaki fejlődés eredmé—
nyeképpen kerülhető el az erőforrások je- lentős vesztesége. Ez a kohászat példáján jól illusztrálható. Mintegy negyedszázaddal ezelőtt a Szovjetunióban kidolgozták a to—
lyamatos acélöntés technológiáját. 1985-ben a folyamatos öntés technológiájával készült acél aránya az összes termelésében az Egyesült Államokban 42. a Német Szövet-
1162
ségi Köztársaságban 80, Japánban 91, Fran- ciaországban 81, a Szovjetunióban pedig 14 százalék volt.
Az energiamegtakarítás jelentős tartalé—
kait tárja fel a tudományos—technikai fej- lődés az autóiparban. A teher— és személy- szállítás 80 százalékát az autóközlekedés bonyolítja le. A gépkocsik túlnyomó több- sége ma még benzinüzemű. Jelentős gaz- dasági és ökológiai hasznot hajthat a sű- rített gázzal működő gépjárművek alkalma- zása. llyen üzemanyag használatára átállí—
tott minden gépjármű évente 570 rubel meg—
takarítást eredményez.
A népgazdaság erőforrás—megtakarító po- litikájának megfelelően jelentősen nő a másodlagos erőforrások felhasználásának fontossága. A társadalmi termelés erőfor- rás-igényessége csökkentésének fontos irányvonala a minőség javítása. A minősé- get jellemző egyik legfontosabb mutató a megbízhatóság. A tudományos—technikai fejlődésben nemcsak a műszaki rendszerek korszerűsítése játszik fontos szerepet. Egyre jelentősebb tényező a biotechnológia fej—
lesztése. ami elsősorban a mezőgazdaság korszerűsítését érinti. Be kell hozni a lema- radásokat az állattenyésztésben. javítani kell a föld termőképességének visszaállítá- sával kapcsolatos munkák szervezését. mi- nőségét. Mivel a biotechnológiát az ala- csony tőkeigényesség jellemzi. kulcsfontos- ságú szerepet játszik az agrártermékek árá—
nak csökkentésében, elsősorban a mezőgaz- dasági termelés energiaigényességének csökkentésével és a környezetvédelem foko- zása révén.
(Ism.: Gábos Zsuzsa)
MU CSU:
KINA LEGKORÁBBI STATISZTIKAl TÁBLÁl (The earliest statistical tables in China.) —— Iour- nal ol Official Statistics, 1987. 1. sz. 37—43. p.
A szerző cikkében ismerteti a statisztikai táblák alkalmazásának fejlődési folyama—
tát Kínában, az ..embrionális" formák meg- jelenésétől kezdve (Sang-dinasztia, i.e.
1700—1600) a nyugati Han-dinasztia (i.e.
206—208) időszakáig, amikor Csien Sze—ma jelentős történetíró. az első igazi statisztikai táblák összeállítója élt.
A Sang-dinasztia időszakából származó.
teknősbéka páncélra írt feliratok között ta—
lálható az első statisztikai tábla. Ez a Sang fejedelem által jóslási célból feláldozott disznók, juhok és kutyák tudatosan megha- tározott csoportositású és elrendezésű fel—
sorolását tartalmazza.
A Hadakozó fejedelemségek korából (i.e.
475—221) két olyan szöveg ismeretes, amely
STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÓ
statisztikai táblák használatára utal. Az ún.
Cse Fang-si, a "Csau—dinasztia szertartásai"
c. mű egy fejezete. amelyből kiderül, hogy ,,Cse Fang-si egy hivatalnok volt. aki a ,táblázatokért' és a háztartások regisztrálá- sáért felelt, és jól tájékozott kellett legyen a földre. a hegyekre. a folyókra, a városokra és a falvakra, a népességre, a pénzügyek—
re. a gabonára és a lábasjószágokra vonat- kozó számadatok tekintetében." A Cse Fang—si az ősi Kína kilenc államáról nyújt ilyen információkat. Érdekesek a népesség nemek szerinti összetételéről közölt adatok.
amelyek szerint a férfiak és a nők aránya például Csing államban 112. Jo-ban 1:3.
mig Jung államban 3:2, Csi-ben pedig 5:3 volt.
A Hadakozó fejedelemségek korából szár- mazó másik statisztikatőrténeti dokumen- tum az ún. Jü Kung. azaz a Történelem Könyvének egy fejezete. amelyet állitólag egy Csin állambeli szerző irt. Ez a szöveg leirja, hogyan mentek a dolgok Kinában abban az időszakban. amikor iii (az i.e. kő- rülbelül XXl. században élt uralkodó) meg- fékezte az árvizeket. A Hszia-dinasztia ural- kodása idejét ismertető szöveg ugyancsak kilenc államot emlit, s a Cse Fang—sihez ha- sonló leírásokat tartalmaz. Egyedülálló eb- ben a könyvben az, hogy az egyes államok földjeit termékenység szerint 9 osztályba sorolja. s ugyancsak 9 fokozatba az egyes államokra kivetett adók mértékét. Bár mind- ezt a szerző nem foglalta igazi statisztikai táblába, a közlés formája és az adatok csa—
portositása kétségkívül az első lépést jelen- tette a táblák kialakulása útján.
Az első valóban statisztikai táblákat a Han—dinasztia idején Csien Sze—ma állitot—
ta össze. Az i. e. 91-ben befejezett Történel—
mi feljegyzések c. művében tiz statisztikai táblát tett közzé. A tíz tábla közül a szerző részletesen ismertet egyet, a Hsziao—huj—
Hsziao-csing időszak hercegségeinek idő- rendi táblázatát. Ez az összeállítás 93 her—
cegség legfontosabb adatait tartalmazza.
A Csien Sze—ma által összeállított táblák a modern statisztika alapvető formai jellem- zőivel rendelkeznek, tartalmaznak cimet, fej- és oldolrovatokat, mértékegységeket. a mu—
tatószámok megnevezését, stb. A régi kínai írásrendszer a ,,felülről lefelé, jobbról bal—
ra" szabályt követte, ez az útja a táblákba irt szavaknak. adatoknak is.
A táblában az egyes államok megneve:
zése a fejrovatokban található, minden ál- lam egy oszlopot foglal el. Az események idejét az oldalrovatok tüntetik fel, így viz- szintesen olvasható le, hogy egy bizonyos időszakban az egyes államokban milyen esc—
mények történtek, az adott állam története pedig időszakokra tagoltan az egyes osz—
lapokból látható.
