STATlSZTlKAl lRODALMl FIGYELÓ
átlaggal. A független változók a következők:
1. a keresletnek, pontosabban: a magas képzett—
ségű munkaerő keresletének valamilyen jelzőszáma.
amely egyes esetekben az átlagjövedelem (maga—
sabb jövedelemszinten nagyobb kereslet). más esetv ben az egyetemi végzettségű és középiskolai vég- zettségű aktív keresők amerikai és hollandiai ará- nya közötti különbségből (ágazatonként) számitott .,hiányt" fejezi ki Hollandiában (V),
2. a befejezett iskolaévek átlagos száma. vagyis az átlagos iskolai végzettség, illetve egyes esetek- ben a középfokú és felsőfokú végzettségű aktív ke- resők aránya (Z),
3. a befejezett iskolaévek számának varianciája.
vagyis az iskolai végzettség szóródása (U),
44 egy további változó, amely a minőséget be- folyásoló egyéb (nem az iskolai végzettséggel ösz- szefüggő) hatásokat képviseli (V).
A számítások eredményeképpen Tinber- gen és azok a szerzők, akikre hivatkozik. hat
különböző többváltozós regressziós egyenle- tet kaptak. Például a hollandiai provinciák adatai alapján számított egyenlet:
X" : l,21Y"——0,282"' — l,1óU" — 11.11 (R : 0.96), ahol X" a felső decilis jövedelme az átlaghoz viszonyitva, Y" a magasabb is- kolai végzettségűek egyesült államokbeli aránya alapján számított munkaerő-kereslet index. Z"' a középiskolai és felsőfokú tan- intézeti végzettségűek aránya az aktív kere-
, 657
sők között. Ebből a regressziós egyenletből az következik. hogy a legalább középiskolai végzettségűek arányának emelkedése kisebb mértékben, a felsőfokú végzettségűek ará—
nyának növekedése pedig elég jelentős m Sr- tékben csökkentené a jövedelomelosdás egyenlőtlenségét, X"—et. Ez a Hollandiára vo—
natkozó eredmény tehát alátámasztani lát—
szik Tinbergennek azt a hipotézisé, hogy a felsőfokú végzettségűek viszonylag kis száma szerepet játszik abban, hogy jövedelmük vi- szonylag magas. és ha a felsőfokú végzett- ségűek száma megnövekedne (az oktatás ki- terjesztése. a továbbtanulási lehetőségeknek ösztöndíjakkal és más eszközökkel való nö!
vekedése, és általában az iskolai oktatás de—
mokratizálása útján), akkor ennek következ—
tében az egész jövedelemelosziás is kevés- bé egyenlőtlenné válna. A többi regressziós egyenlet nem támasztja alá ilyen egyértel—
műen Tinbergen hipotézísét. ezért felveti azt a magyarázati lehetőséget. hogy más orszá- gokban esetleg más a helyzet (a felsőfokú képzettségű munkaerő—kínálat kisebb eltérést mutat a kereslethez képest), vagy esetleg a vizsgálatok némileg eltérő módszerei okoz- ták a különbségeket.
(lsm.: Andorka Rudolf)
lPARSTATlSZTlKA
EFlMOV, K. — UL'ANOV. N.:
A TUDOMÁNYOS—MÚSZAKI FEJLÖDES AZ IPARBAN (Naucsno-tehnicseszkij progreszsz v promüslen- noszti.) — Planovoe Hoziaisztvo. 1972. 4. sz. 10—17. p.
Korunkban megnyílt a lehetőség arra.
hogy a gépek egyszerű kooperációja helyett a folyamatos gyártást biztosító. az elektroni- kán és kibernetikán alapuló gépek és komp—
lex berendezések alkalmazására térjenek át, Ez új iparágak létrehozását, korábban is meglevő ágazatok fejlődésének meggyorsu- lását vonja maga után. A nagyobb ütemű növekedést mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy míg az összes ipari termelés a Szovjetunióban öt év alatt 47 százalékkal, a népgazdaság technikai színvonalának eme—
lésével közvetlenül kapcsolatos iparágak (vil—
lamosenergia-ipar. olaj- és gázipar, vegy- ipar, műszeripar. rádiótechnikai ipar stb.) együttes termelése 70 százalékkal nő.
A gépiparban az 1971—1975. években előtérbe kerül a nagy termelékenységű, automatizált, hosszú élettartamú gépek, be- rendezések gyártása. értékesítése.
Emelkedni fog ugyanakkor a gépipari ter- melés technológiai színvonala az új gyártási eljárások bevezetése révén. Ezek jobb fizikai
—mechanikai tulajdonságokkal rendelkező termékek létrehozásához vezetnek.
A szerszámgépgyártásban növekszik a gyártott gépek pontossága. és nagymérték—
ben előtérbe kerül a numerikus vezérlésű program alapján működő gépek alkalma—
zása.
A műszeripar fő feladata a műszerek, automatizálási eszközök nómenklatúrájának bővítése a mikroelektronika, a számítástech- nika és a lasertechnika új eredményeinek felhasználásával. Nagy jelentőségű az egy- ségesített műszerekből álló teljes komplexu—
mok gyártásának elsajátítása is.
Az energetikai ágazatok közül a legna- gyobb figyelmet a villamosenergia—ipar fej- lesztésére fordítják. mivel ez az iparág biz- tosítja a termelés intenzívebbé tételét, gépe- sítve a legkorszerűbb technológiai eljárások bevezetését, A villamos energia termelése összességében 44 százalékkal növekszik, s a mennyiség növekedését a felhasználási szerkezet átalakulása kíséri: a mezőgazda- ság felhasználása kétszeresre, a kommuná—
lís ágazatoké 59 százalékkal emelkedik.
Az iparág fejlődésének új formája az atomerőművek építése lesz. Ugyanakkor új.
nagyfeszültségű hálózatok létesítésével nö- velik az energiarendszer hatékonyságát, csök- kentve a szükséges tartalékok mértékét. Foly- tatják a hagyományostól eltérő azon áram-
658
STATISZTIKAI IRODALM! FIGYELÖtermelési mód kutatását, amelynek segítsé- gével a hő- és a kémiai energiából közvet—
lenül állitják elő a villamos energiát.
A kőolaj és a földgáz együttes aránya a tüzelőanyagok kitermelésében az 1975. év—
ben el fogja érni a 75 százalékot, s a kiter- melési technológia nagymértékben javul.
Ugyanakkor a szénbányászat termelése is to- vább fejlődik; új, nagy teljesítményű külfej—
tést nyitnak, s fokozottabban gépesítik (:
mélyművelési munkát.
A vaskohászatban bővítik a termelés vá- lasztékát. ami a fémek gazdaságosabb fel—
használását teszi lehetővé. Meggyorsul az automatizálás elterjedése, és növekszik a be—
rendezések egységteljesítménye.
A vegyiparban a műszaki haladás főként az új termékek és anyagok gyártásával, a minőségi paraméterek javulásával és a nagy teljesítményű berendezések alkalmazása révén valósul meg. Elsősorban a műanyag- termelés és a vegyi szálak termelése terűle—
tén figyelhető meg nagy fellendülés. de a mezőgazdasági rendeltetésű vegyi anyagok előállítása is jelentős szerepet játszik a vegy-
ipar fejlődésében.
A mezőgazdaságban előtérbe kerül a technikai haladás eredményeinek felhaszná- lása a talajjavítás, a kemizálás. az új típusú traktorok. erő- és munkagépek alkalmazása területén.
A felsorolt ágazatok ismertetett fejlesztését az egységes állami műszaki politika állandó továbbfejlesztése révén lehet biztosítani.
Szükség van a műszaki—tudományos haladás főbb irányainak meghatározására és a meg- valósításhoz szükséges pénzügyi és munka- ügyi eszközök biztosítására. A műszaki hala—
dás ütemének gyorsítását az ipar és a nép- gazdaság többi ágazatainak korszerűbb irá- nyítási rendszere is elősegíti. Ugyancsak fon- tos szerepe van az ágazatok és a vállalatok közötti kapcsolatok feltárásának. Ezért az egymással szorosan kapcsolódó ágazatok komplexumára is folyik tervezés a következő csoportok alkalmazásával: fűtőanyag—ener—
gia komplexum, a kohászati és gépipari ága—
zatok csoportja, vegyipar és kőolaj-feldolgo- zás, az automatizálás technikai bázisát al—
kotó iparágak komplexuma stb.
(Ism.: Kovács Tamásné)
HESKE, G':
AZ IPARSTATISZTIKA TOVÁBBFEJLESZTÉSÉNEK IDÓSZERÚ PROBLEMÁI A NÉMET DEMOKRATIKUS
KUZTARSASÁGBAN
(Aktuelle Probleme und Aufgaben zur Weiter- entwicklung der lnclustriestatistik.) — Statistische Praxis. 1972. 10. sz. 407—411. p.
A Német Demokratikus Köztársaság kor- mányának határozata alapján 1972—től jelen—
tősen változott az ipari árutermelés mutató—
jának tartalma. A közelmúltban létrehozott kombinátok esetében ugyanis a vállalatokat tekintik tervezési és beszámolási egységnek.
ésa kombináton belüli átadásra gyártottter- mélkek és szolgáltatások — a termelés átfo- góbb számbavétele érdekében -— beleérten—
dők az ipari árutermelésbe. Ez _a felfogás azonban szükségessé teszi a kooperációs tel- jesítmények elszámolásának pontosabb sza- bályozását. A szerző a halmozásmentes meg- oldást tartja egyedül elfogadhatónak. amely—
nél minden iparvállalat csak az általa meg- termelt használati értéknek megfelelő résZt veheti a kooperációban gyártott termék érté—
kéből számitásba, a továbbfeldolgozás nél- kül értékesített termékek pedig nem mutat—
hatók ki árutermelésként. , _ Az ,,ipari árutermelésbe tartozó, lakosság- ! nak értékesített késztermékek" mutatója azon fogyasztási cikkek értékét foglalja magában.
amelyeket —- a tervezett lakossági fogyasztás kielégítése érdekében — közvetlenül a bel—
kereskedelem részére. a lakossági vásárló—
alap realizálásához bocsát az ipar rendelke- zésre. Nem érthetők tehát ide például a fo- gyasztási cikkek gyártásához igénybe vett anyagok, az új lakásokba beépitett bútorok.
vagy a kereskedelmen keresztül közületi fo- gyasztásra kerülő élelmiszerek.
Az iparvállalatok termelőtevékenységének tervezése és mérése az ipari árutermelés mu- tatóján alapul. s számos ágazatban e mu- tató segítségével vizsgálják a termelékeny- ség alakulását is. Utóbbi célra a ..saját tel—
jesítmény" mutatóját is használják. A szerző véleménye szerint több tényezőtől függ, hogy a gyakorlati számítások során a két mutató elméleti előnyei, illetve hátrányos tulajdon- ságai milyen mértékben jutnak kifejezésre.
(Például az anyagigényesség kiküszöbölésé- nek kedvező hatása nem mindig érvényesül.
mert a ,.saját teljesitmény" mutatója az áru- termelésnél erősebben reagál a termékek el—
térő nyereségességére: az árutermelésnél pe- dig a kooperáció-változás hatása elhanya- golható. ha a koncentrációs folyamat ezzel ellentétes irányú hatást fejt ki.) Lényeges gyakorlati előny viszont, hogy az árutermelés adata viszonylag gyorsan (a tárgyhó utáni 2'. munkanapon) megállapítható. míg a számvitel a ,.saját teljesítmény" kiszámítá—
sához szükséges adatokat csak kb. a hó kö- zepén tudja rendelkezésre bocsátani.
Az íparstatisztíkai mutatószám—rendszer to—
vábbfejlesztése keretében kisérleteket folytat- nak olyan mutatók kialakítására. amelyek alapján elbírálható, hogy a vállalat nyere- ségének milyen hányada származik a nép- gazdasági érdekekkel ellentétes tevékeny- ségből (például a tervezett választéktól való eltérésből, az árelőirások megszegéséből).
További megoldandó feladat, a vállalatok
