Rubakin, A.N.: Az öregedés és az öregek néhány kérdése

92

háztartási alkalmazott nők kiugróan ma-

gas aránya volt jellemző.

A könyv második részében Townsend részletesen beszámol a gondozottak éle- téről intézettípusok szerint. Foglalkozik az öregek mindennapi életével, kapcsola—

tukkal az intézet személyzetével, a kül-

világgal és egymással.

Az intézményekben és otthonokban élő öregek helyzetét Townsend elég vígasz—

tala'nnak látja. Ha ez a helyzet, akkor

miért jönnek ide az öregek? veti fel a

kérdéSt. A vizsgálat adta válasz szerint az öregek túlnyomó többsége társadalmi

elhagyatottsága és rossz anyagi helyzete

miatt kerül az intézményekbe. Csak ki-

sebb hányaduk jön a maga akaratából,

többségüket vagy a rokonok, vagy pedig a hatóságok helyezik el. A rossz anyagi helyzetnek különösen jelentős szerepe van az intézményekben való elhelyezés- nél és ennek eredménye, hogy a gondo—

zottak között elég jelentős a jó fizikai

állapotban levő legalsóbb társadalmi ré—

tegekből származó öregek száma.

Townsend kérdőívén szerepelt az a

kérdés, hogy vajon a gondozott végle- gesnek tekinti-e az otthonban való elhe—

lyezését. A megkérdezettek mindössze 34 százaléka Válaszolt igennel, a többsé—

gük nem adta fel a reményt, hogy ismét lesz önálló, saját otthona. Az intézmény- ben való élet — Townsend szerint -—

többségük számára csak átmeneti megol- dás lehet még akkor is, ha az a legmo—

dennebb intézetben folyik. Szerinte a társadalomnak fokozatosan csökkentenie

kellene az intézmények szerepét az öre- gek ellátásában. A szociális otthonok

helyét egyrészt a kórházaknak kellene átvenni, másrészt pedig az új, speciáli—

san öregek számára épített lakótelepek—

nek. A kórházak részben speciális osz-

tályaikon, részben pedig kiterjedt otthoni

ápoló szolgálatukkal jobban és kisebb

költséggel foglalkozhatnának a beteg öregekkel, mint az jelenleg az öregek számára fenntartott intézetekben törté- nik; az öregek számára épített lakások pedig —— központilag nyújtott szolgálta—

tások segítségével — lehetővé tennék sok ma otthonba kényszerülő öreg számára, hogy tovább folytassa önálló életét. Ezek a saját otthonukba—n maradó öreg embe—

rek mind szellemileg, mind fizikailag

minden bizonnyal tovább jobb állapot- ban maradnának azáltal, hogy nem sza—

kadna meg kapcsolatuk környezetükkel és rendszeres tevékenységük bizonyos

értelmet adna öreg napjaiknak.

(Ism.: Cseh-Szombathy László)

*

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

RUBAKIN, A. N.:

AZ ÖREGEDÉS

És Az ÖREGEK NÉHÁNY KÉRDÉSE

(Nekotorüe problemü sztaroszti i sztarlkov.) .... Szovetszkoe devoohmnenie. 1964. 8. sz.

12—v16. p.

A tanulmány a népesség állományában

végbemenő legfontosabb és legjellemzőbb

változások közül az öregkoruak számának gyors növekedését és az ezzel kapcsola- tos kérdéseket tárgyalja.

A 60 évesek és idősebb korúak száma Franciaországban 1851-ben 3591000 volt, 1955—ben 7001000; Angliában számuk a?

1901. évi 2874 OOO—ről 1960-ig 8864 OOO—re

nőtt; az Egyesült Államokban pedig az

1900. évi 3080 490—el szemben 1955—ben

már 14 millió körül volt. Ugyanez a je—

lenség figyelhető meg a Szovjetunióban is, ahol 1896-ban az ország lakosságának csak 2,6 százaléka volt 50 éves vagy idősebb. A Szovjetunió népessége kor—

megoszlásának újabb alakulását az 1939.

és az 1959. évi népszámlálás adatai alap ján az alábbi tábla szemlélteti:

A népesség A népesség

Kor száma megoszlása

(években) (ezer fő) (százalék)

1939 § 1959 I 1939 1 1959

0— 15 ... 71 841 63 496 37,7 30,4 16— 59 ... 105 804 125 615 555 60,2 60 és idősebb . . . 12 997 19 708 6,8 9,4

A XX. század elejétől kezdve minden országban észlelhető a halandóság csök—

kenése. Ez főképpen a csecsemőhalandó—

ság csökkenésével függ össze. Szerző

megállapítja, hogy ha a csecsemőhalan—

dóság szintje a Szovjetunióban is olyan alacsony lesz, mint Hollandiában és

Svájcban (Moszkva és Leningrád már

közel van ehhez), akkor a várható átla—V gos életkor 80 évig is emelkedhet.

A születéskor várható átlagos életkor gyors növekedése a XX. század elejétől jellemző a gazdaságilag fejlett orszá—

gokra. A várható átlagos életkor Genf—

ben a XVI. században 21 év volt, a XVII. században 26 év; a XVIII. század—

ban 34 év, Franciaországban a XVIII.

században 33 év, 1825—ben 38,5 év.

A születéskor Várható átlagos élettar—

tam növekedéséről a cikk a következő

adatokat közli. (Lásd a 93. oldalon.)

A közölt adatokból nem következik ——

hangsúlyozza Rubakin —--, hogy az ember életének biológiai határa 70 év körül van.

A 70 éves átlagos élettartam csupán egy

lépés a további emelkedés felé. Lehetsé-

ges, hogy a várható átlagos életkor —-—

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

93

elsősorban a szocialista országokban ——

2000 körül eléri a 85—90 évet és mind-

jobban megközelíti a biológiailag lehetsé—

ges élettartamot, melyet jelenleg még nem tudunk pontosan meghatározni.

1

Fér—

!

Országok * Évek fiak § Nők

;

Franciaország ... 1898 — 1 903 45,3 48,7

1959 67,0 73,6

Anglia és Wales 1901—1910 48,5 52,4 1958 68,0 73,7

Egyesült Államok . . 1 900 — 1902 47 , 9 50,7 1 961

fehérek 67,3 73,9 négerek 60,9 66,2 Oroszország ... 1896 —— 1897 31 ,0 33,0 Szovjetunió ... 1958 —— 1959 64,0 72,0

Szerző kitér a 100 évesek számának megállapítására is. Figyelmeztet, hogy a 100 évesek számát az okok egész sora növeli meg. A népesség élettartamát nem

annyira a biológiai, mint inkább a szo- ciális tényezők határozzák meg, az élet—

kori adatok megbízhatósága a statisztikai számbavétel pontosságától függ.

A különböző országokban végzett ku-

tatások és vizsgálatok azt bizonyítják,

hogy a 60 éves kor nem tekinthető olyan

kornak, melyben az ember munkaképes-

sége megszűnik. A Szovjetunióban az

idős embereket a népgazdaság ,,arany- alapjának" nevezték. Ennek az ,,arany-

alapnak" jelentős része azonban kihasz—

nálatlan. A nyugdíjasok többsége évente 2 hónapnál többet nem dolgozhat fize- tésért. A tapasztalat az, hogy a vállalatok nem szívesen vesznek fel embereket ilyen rövid időszakra. Szerző véleménye

szerint ezt a kérdést csak egy módon lehet megoldani: meg kell engedni a nyugdíjasoknak, hogy az időszak korlá—

tozása nélkül vállalhassanak fizetett munkát, megkapva ugyanakkor a teljes vagy (a magasabb nyugdíjjal rendelkező)

a majdnem teljes nyugdíjat.

1964 márciusában a Szovjetunió Mi—

nisztertanácsának határozata lehetővé

tette néhány kategóriában a nyugdíjasok

számára, hogy a nyugdíj megtartása mel—

lett fizetést kapjanak. Ez fontos lépés a

probléma megoldásának útján. Az emli—

tett törvény lehetővé tette, hogy sok ezer jártas, tapasztalt dolgozó ismét bevonul-

jon a termelő munkába. Természetes,

hogy a nyugdíjasok munkájának arány—

ban kell állnia fizikai lehetőségeikkel, dolgozhatnak rövidebb munkaidővel,

gyakrabban lehet hosszabb szabadságuk,

munikaidejük bizonyos esetekben keve—

sebb lehet, könnyebb munkát kaphatnak.

így az állam is, az öregek is jól járnak.

A nyugdíjba vonulás, elszakadás a közös- ségtől, a fölöslegesség, egyedülmaradás érzése —— mindez idő előtti öregedést, pszichikai és fizikai bajokat, családi konfliktusokat okoz. A munkához való jog megtartása és maga a munka lehe-

tővé teszi az élet meghosszabbítását.

A gyógyszerek és a higiénia sikerei, az anyagi jólét biztosítja a nyugdíjasok szá—

mára az egészséges, tevékeny öregséget, amelyben a főszerepet a fiziológiailag és

szociálisan egyaránt szükséges munka játssza. így minden nyugdíj érdemekben gazdag szolgálatokért és nem öregség miatt adott nyugdíj lesz.

(Ism.: A. Somlay Margit)

IPARSTATISZTIKA

PASCHEN, H,:

AZ iPARl KONCENTRÁCIÓ STATISZTIKAI MÉRÉSE

(Die statistische Messung der industriellen Konzentratiun.) — Statísttsche Informationen.

1963. 4. sz. 111—123. p.

Az ipari koncentráció mérésének kü—

lönböző módszerei nagyon alapos vizs-

gálatra szorulnak mielőtt azok alkalma—

zásra kerülnének és az általuk nyújtott

adatokat felhasználnánk olyan intézke—

dések megtételére, amelyek bizonyos

gazdaságpolitikai célok megvalósításához okvetlenül szükségesek. Günter Sieber

például (üzemi koncentráció, Vállalati

koncentráció, konszernalakitásí) azt igyek—

szik bizonyítani, hogy a Lorenz—görbe a koncepció folyamatának mérésére nem alkalmas, mivel csak az egyenletes el—

osztástól való eltérés mértéke, azaz

a relatív koncentrációra mutat rá, és az abszolút koncentrációt figyel—

men kívül hagyja. Sieber szerint he—

lyesebb, ha egy iparág vállalatainak át—

lagos nagyságát (a forgalom alapján szá—

mítva) az ágazat legnagyobb vállalatai—

nak (mondjuk 10 százalékánakl átlagos

nagyságához viszonyítjuk. Ha például ez

1 Betriebskonzentration, Unternehmens'kon- zentration und Konzernierung. Köln. 1962.

Bund Verlag.