Sztarovszkij, V.: A népességnövekedés elemei vizsgálatának módszertana

STATISZTIÉAI IRODALMI FIGYELÓ

441

cióra nem veszi tekintetbe. Mint szer—

zők megjegyzik, a modell ilyen irányú

kiterjesztése a jövő tervezett kutatásai—

nak témája lesz.

(Ism.: Tekse Kálmán)

*

BENYOUSSEF, A.:

AZ ÉHEZÉS.

DEMO-ÖKONÓMIAI MEGKÖZELITÉS (La faim des hommes — une approche démo—économlgue.) —— Développement et Civi- lisations, 1964. március. 39—44. p.

Földünk mintegy három milliárdnyi la- kójának kb. kétharmada elégtelenül és közel háromnegyede rosszul táplált. Csak

kb. 28 százalékáról állítható, hogy jól táplálkozik, azaz napi 2700 kalóriánál

többet fogyaszt.

A FAO (az ENSZ Élelmezési és Mező—

gazdasági Szervezete) az 1960—1965.

évekre kiterjedő akciót kezdett annak előmozdítása érdekében, hogy az élelmi-

szer—termelés növekedésének üteme a kérdéses régiókban legalább ugyanolyan

gyors legyen, mint a népszaporodásé.

Szerző, aki tuniszi gazdaságdemográfus,

többek között a rosszultápláltság káros egészségügyi következményeire, a cse- csemőhalandóságra, a produktív korra

stb. gyakorolt kedvezőtlen hatására hívja fel a cikkében a "figyelmet. Bemutatja az ,,éhezés" és a gazdasági elmaradott—

ság földrajzi megoszlásának azonosságát,

néhány okát 'és politikai vonatkozását,

megoldásának helyes és hamisnak vélt útjait, világgazdasági, illetve külkereske—

delmi vonatkozásait, perspektíváit, vala—

mint az utóbbiból adódó feladatokat.

Amennyiben a világ jelenleg kb. két milliárdnyi rosszul táplált lakosa zooo—ig öt milliárdnyira szaporodna, az érintett országok élelmiszer-termelésének egyi- dejűleg kb. meg kellene háromszorózód- nia ahhoz, hogy a helyzet súlyosabbra válását elkerüljük.

A cikk összehasonlítja egymással a ví—

lágrészeket, illetve a régiókat az egy la—

kosra jutó napi kalóriafogyasztás tekin-

tetében, és az egyes világrészeken belül

külön kiemeli azokat az országokat, ame—

lyekben e mutató értéke a legkisebb, il—

letve a legnagyobb. Nem is kell a szél—

sőségek szembeállításához folyamodnunk

annak illusztrálásához, hogy a világ ,,éhező" régióinak legjobban táplált la—

kosú országai is rosszabbul tápláltak.

mint más régiók legrosszabbul táplált lakosú országai. A távol—keleti régiókban a legjobban táplált lakosságú Taivan (napi 2330 egy lakosra jutó kalóriafo—

gyasztással) az Európában legrosszabbul

táplált lakosságú Portugália (napi 2400

egy lakosra jutó kalóriafogyasztása) mö—

gött marad. A táplálkozás kalóriameny-

nyiségben mért színvonalának és az élel- miszer-kiadások összes személyi fogyasz-

tási kiadásokon belüli arányának az egy—

bevetése alapján e két mutató közötti negativ korrelációra következtethetünk.

Szerző a FAO 1959. évi vonatkozó ada—

tainak felhasználásával kiszámította a világrészek, illetve régiók élelmiszerellá—

tottsági indexét (indice subsistance) is az

S/P:100 formula segítségével, melyben S'

a világ élelmiszermennyiségének, P pedig a világ népességének a vonatkozó régi-

óra jutó hányadát jelenti. Az index ér—

téke Távol—Keletre 23,5, Afrikára 30,9, Közel—Keletre 40,9, Latin-Amerikára 69,1, Óceániára 300,0, Észak-Amerikára 489,5

és Európára vonatkoztatva 169,0. Szerző ezen index értéke alapján csoportosítja

az egyes régiókat, kimutatva, hogy a vi- lág népességének hány százaléka jut az index értékének különböző nagysághatá- rai közé, és kivétel gyanánt hagsúlyozva,

hogy Japán természetesen a legalsó, 41

pont alatti nagyságkategóriából a 1504

pont feletti kategóriába sorolandó át.

A cikk szerzőnek az éhezés leküzdésé—

vel kapcsolatos javaslataival zárul le.

(Ism.: Valkom'cs Emil)

SZTAROVSZKIJ, V.!

A' NÉPESSÉGNÖVEKEDÉS'ELEMEI VIZSGÁLATÁNAK:MÓDSZERTANA

(Metodika isszledovanija elementov roszta narodonaszelenija.) — Vesztntk Szmtiszttkí.

1964. 11. az. 3—15. p.

A cikk szerzőnek a Szovjetunió Tudo—

mányos Akadémiáján megtartott két elő—

adását foglalja össze, melyek közül az

első a Vesztnik Akademii Nauk SzSzSzR

1960. évi 2., a második pedig 1962. évi 5. számában önálló tanulmányként is

megjelent. (Ez utóbbiról a Demográfia 1962. évi 3. száma közölt ismertetést.)A cikk bevezető része a demográfiai" előre——

számítások tervgazdasági jelentőségével

és a perspektivikus tervezés gazdasági célkitűzéseinek a népességfejlődésre gya—

korolt hatásával foglalkozik. E kölcsön—

hatásokból kiindulva a népességelőreszá—

mitást a következő három szakaszra oszt—

ja fel: 1. a népesség számának, kor és nemek szerinti megoszlásának a- kor-"

specifikus halandóságra és a propagatív korú nők korspecifikus :termékenységére

vonatkozó hipotézisek alapján történő előreszámítása; 2. az első szakaszban al—

kalmazott hipotézisek korrekciója a'z,

442

egyébirányú —— elsősorban a lakosság

életkörülményeit érintő —— tervcélkitűZé-

sek alapján; 3. az előreszámítás végleges variánsának összeállítása, a korrigált hi—

potézisek alapján. Az elektronikus szá—

mológépek alkalmazása az előreszámítá—

sok több variánsának egyidejű kidolgozá—

sát is lehetővé teszi, ezek közül kell ki—

választanunk az optimálisat. Az előre—

számítások során alkalmazandó hipotézi—

sek kidolgozásához sokoldalúan kell ta—

nulmányoznunk a népesség reprodukció—

ját, a reá ható társadalmi—gazdasági té- nyezőkkel kölcsönhatásban. Szerző ezzel kapcsolatban ismerteti a marxizmus

kiasszikusainak a népességfejlődésre vo- natkozó megállapításait és széleskörű

nemzetközi összehasonlításokkal átszőve bemutatja éselemzi az ezer lakosra jutó

halálozások, születések és természetes

szaporodás alakulását az 1913., 1940. és 1959—1963. években, valamint az ezen lakosra jutó házasságkötések és az ezer lakosra, valamint száz fennálló házas—

ságra jutó válások számának alakulását az 1959—1963. évben. Vizsgálja ezenkívül

a propagatív korú nők korspecifikus ter—

mékenységének 1938—1939., 1954—1955..

1958—1959. és 1962—1963. évi alakulását

as.

Szerző cikkének jelentős részét a Szov—

jetunióban végrehajtott népességelőre—

számítások történetének, módszereinek és a legújabb előreszámi'tások eredményei bemutatásának szenteli. Míg Sz. G. Sztru—

milin 1922-ben közzétett, 16 évre szóló

előreszámitását a népességszám tényle—

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

ges alakulása némi eltéréssel igazolta,a második ötéves tervben közzétett előre—

számítások nem voltak eléggé reálisak.

A Szovjetunió Központi Statisztikai Hi—

vatala nehéz feladat megoldását vállalta,

amikor két és fél évvel az 1939. évi nép—

számlálás után a Szovjetunió népességét

1959 elejéig előrebecsülte. A jelzett nép—

számlálás után váltak a Szovjetunió ré—

szeivé Ukrajna és Beloruszia nyugati te—

rületei, Moldva, Litvánia, Lettország és Észtország. Azután kitört a háború, a

megszállott területeken megszűnt az el-

halálozások és a születések regisztrálása.

Az előreszámítás utólag mégis eléggé pontosnak bizonyult. Sikeresnek mond—

ható a Hivatalnak az 1956 áprilisára vo—

natkozó népességszám—becslése is. A kő—

zelmúltban elvégzett előreszámítások sze—

rint a Szovjetunió népessége az 1970.

év végére mintegy 250 millió főt, 1975.

végére 263 millió főt, 1980 végére pedig mintegy 280 mililó főt fog kitenni. Avá- rosi lakosság ebből — a jelzett években

—— 144, 165, illetve 190 millió fő lesz.

A népességelőreszámítások nagy nép—' gazdasági jelentősége szükségessé teszi módszereinek további tökéletesítését, ez

utóbbi pedig a szociológusok, a. demog—

ráfusok és a tervgazdászok erőfeszítésein kívül aktuálissá teszi a közgazdászok,a történészek, a geográfusok, az orvosok.

a biológusok és a városépítők segítő

együttműködésémek fokozottabb igénybe—

vételét is.

(Ism.: Valkovz'cs Emil)

KÚLFÖLDI FOLYÓIRATSZEMLE

STUDIA DEMOGRAFICZ E

A Lengyel Tudományos Akadémia Demográfiai Bizottságának folyóirata

1984. ÉVI 5. SZÁM Szmulevics, 8. Ja.: A eszencia-szociológiai elmélete.

Billig, W.: A népesedés kérdései V. I. Lenin

műveiben.

Zasepa, R.: A népességszám-becslés pontat—

lansága a legutolsó népszámlálás fényében.

Wersty, H.: A munkaerő-vándorlás az ápor—

ban.

Rotkiewicz, H.: Beichatow ipari körzet de—

mógtáfiai viszonyai.

Herma, J.: A krakkói vajdaság népességé- nek belső vándorlása a második világháború után.

népesedés két

Maryanski, A.: Lengyelország délkeleti lla-—

tál-területei újra benépesitésének problémád.

Müller, C.——Ruzicka, L.: Rosszindulatú da—

ganatos megbetegedések Csehszlovákiában.

TEGTHMH

G 91..." G,.LEE!

A §!"ij ulni-namam mellett mao Központi Statisztikai Hivatal lolyólrata

1964. éw n. szAM

sztarovszku, v.: A népesség—növekedés ele—

meinek vizsgálati módszere.

)Paul'man, V.: A nemzetijjövedelemmövelé- **

sének egyes tartalékai Esztet-százban.

zajdemmrg, V.: A beruházói hitelek haté—

konysága meghatározásának módszere az áru—

forgalom területén.