STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ 103
autózási szokások várható változásairól. A szabadidő-forgalom egy részét más közleke- dési eszközökre tereli a korlátozás, a magán- autózás pedig nagyobb lenne szombaton.
Számolni kellene a tömegközlekedés növek—
vő arányával, ami azért kedvező, mert jelen—
leg hét végén az átlagosnál kisebb az igény- bevétel. Ez a javulás kifejezhető az egy utas—
ra jutó üzemanyag—fogyasztás érzékelhető csökkenésével. Becslések szerint a vasárnap megtett személygépkocsi—utak mintegy két- harmada elmaradna, ha a magánforgalom abszolút tilalmát rendelnék el erre a napra, Motorkerékpárokkal együtt a magánjárművek üzemanyag-fogyasztásának egytizedét lehet ilyen tilalommal megtakarítani. A vasárnapi magánközlekedés teljes tilalmához hasonló várható a hétvégi ingázó magánforgalom ti- lalmától: kevesebb lenne az olyan távolsági út (például kirándulás, rokonlátogatás stb.), amelyre nem minden hétvégén vállalkoznak.
Azzal is számoltak, hogy az országban (]
háztartásoknak 1984-ben 12 százalékában (1995—ben 16 százalékában) tartanak egynél több személygépkocsit, igy a teljes vasár—
napi tilalomhoz viszonyítva a hétvégi ingázó forgalom kikerülésére lényegesen nagyobbak az esélyek, Az ,,autómentes vasárnap" meg- takarításainak körülbelül fele érhető el a hét—
végi ingázás tilalmával.
Olyan korlátozásokra törekedtek, amelyek a gazdaság teljesítőképességét és az egyé—
nek szabadságát kevéssé érintik, ezért a se- bességkorlátozást tekintik a legalkalmasabb megszorító intézkedésnek. Ugyanis a vasár- napi leállás az idegenforgalmat is érinti, és így tekintélyes bevételcsökkenéssel jár. Az ország gyengébben fejlett körzeteiben a tö—
megközlekedés viszonylag fejletlen, ezért a magángépjárművek aránya az átlagosnál na- gyobb vasárnap is. A kulturális és sportese—
mények is kárát látnák a korlátozásoknak, hiszen ezek rendes körülmények között a hét végére összpontosulnak.
Az előírt minimális mennyiségű üzem—
anyag—adagolás lehetőségeit is vizsgálták ar—
ra az esetre, ha elhúzódó beszerzési nehéz- ségek adódnának. Számítások szerint a szű- kös fejkvóta hatására a 2 kilométernél nem nagyobb távolságokat gyalog tennék meg, nagyobb arányban vennének igénybe tömeg—
közlekedési eszközöket s így a magángép- járművektől maximum 10,3 millió tonna ben- zin és 1 ,5 millió tonna dizelolaj lenne meg- takaríthátó az 1984 évi szerkezetben (az összes fogyasztás egyharmada). Az 1995 re tervezett megtakarítás aránya mintegy 25 százalék lenne.
A háztartások fűtőolaj- adagolását olajvál- ság esetén úgy valósítanák meg, hogy a referenciamennyiségnél többet nem vá- sárolhatnának. Az 1976 óta érvényben levő előírások szerint 4 évig meg kell őrizni a
forgalmi adatokat (vevők, mennyiségek, szál- litási cím), amelyek a kormányrendelettel kihirdethető éves referencia-mennyiség szá- mításának alapjai. A becslés — a feltöltött házi fűtőolaj—tárolókkal is számolva — 1984- re maximum 14 millió tonna megtakarítást mutat, 1995-re körülbelül 13 millió tonnát.
(Az éves felhasználásnak ez 42, illetve több
mint 45 százaléka.) '
(Ism.: Nádudvari Zoltán)
MASENKOV, V. — KAUASZKINA, T.:
MUNKATERMELÉKENYSEG:
MUTATÓK. A MÉRÉSI MÓDSZEREK TOVÁBBFEJLESZTÉSE
(Proizvoditel'noszt' truda: pokazateli, puti dol'nej—
sego szoversensztvovanija metodov izmerenijo.) — Ekonomika szel'szkogo hoziaisztva, 1987. 8. sz. 25—32.
p.
A szovjet mezőgazdaságban a munkater- melékenység elmarad a kívánttól: az utóbbi években növekedési üteme mérséklődött, és a javulás észrevehetően kisebb volt, mint más népgazdasági ágakban (ipar, építőipar).
A munkatermelékenység növelésében a mun- karáforditás és a munkabérek normatív ter- vezése játszhat fontos szerepet. Ehhez a ter- vezési módszerek tökéletesítésére van szük- ség, ideértve a mutatószám—rendszer tovább—
fejlesztését is.
A munkatermelékenységi mutatóknak job- ban kell tükrözniük a munkafelhásználást, valamint a munkaráfordítás csökkenését.
Ugyanakkor nem kívánatos, hogy a mutatók alakulásában a vállalat tevékenységétől köz- vetlenül nem függő tényezők, mindenekelőtt az árszínvonal hatása is érvényesüljön.
A mezőgazdaságban a munkatermelékeny- ség összefoglaló mutatójaként jelenleg a bruttó termelést, pontosabban annak az évi átlagos állományi létszámra vonatkoztatott értékét használják. Ez több szempontból is elégtelen, és a tudományos—technikai forra- dalom gyorsulásával, a gazdaságok szako- sodásának fejlődésével egyre inkább azzá válik. A bruttó értéken alapuló mutatóra nagymértékben hat a termelési szerkezet vál- tozása és az egyes ágazatokban a termelés anyagigényessége (például a takarmányok az állattenyésztésben). Három ötéves terv- ciklus alatt a mezőgazdaság szocialista szek—
toróban az anyagköltség (változatlan áron számítva) több mint kétszeresére nőtt, és je- lenleg eléri a bruttó termelési érték 72 szó- zalékát.
A megoldás a normatívák szerint számított nettó termelési értéken alapuló mutatókra való áttérés lehet. A kérdéses termelési ér- ték az agráripari egyesülések végső termelé- sének megfelelő értékkategória. A szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy nettó terme—
