A TAKARMÁNYTERMÓ TERULET TÁPLÁLÓANYAG—HOZAMA
CSÁNKY ZSUZSA — DR. LÁSZLÓ LAJOSNE
Hazánk mezőgazdaságilag művelt területének jóval több mint felén (66—70 százalékán) nagyrészt az állattenyésztés számára, kisebb részt külpiaci értékesitésre különböző takarmánynövényeket termelnek. A takarmánynövények által lekötött te—
rület mintegy 4,5 millió hektárt tesz ki. 1978-ban ennek a területnek 49 százalékán abrakféléket, 22 százalékán szántóföldi szálas és lédús takarmányokat termeltek.
a fennmaradó 29 százalék pedig rét és legelő volt. Az egyes takarmányfélék része—
sedése szinte állandónak tekinthető, a vizsgált időszakban (1972 és 1978 között) úgyszólván semmit sem változott.
A takarmányfelhosználás hatékonyságának színvonala és a szinvonal emelésé- nek lehetősége az egyéb tényezők mellett jelentős mértékben függ a takarmány—
termelés és -felhaszálás struktúrájától. Ez az összefüggés indokolja annak vizsgá—
latát, hogy az állattenyésztés kiszolgálásához mekkora területen milyen takarmány- növényeket és ezekkel milyen összetételű, illetve beltartalmi értékű táplálóanyago—
kat termelünk.
Vizsgálatunkat a szokványos takarmánynövény-csoportokra (abrakféle'k. szántó-
földi tömegtakarmányok. rét és legelő) bontva. a rendelkezésre álló statisztikai és
egyéb közlemények, illetve különböző intézmények adatai alapján végeztük. Rö—viden érintettük az árunövények ipari melléktermékeiből származó táplálőanyag- hozam alakulását is, mivel e takarmánycsoportnak sok esetben igen nagy jelen—
tősége van az import fehérjékkel való takarékosságban.
AZ ABRAKTERMÖ'TERULET'IHOZAMA
A takarmánynövény-termelő területnek csaknem telén, mintegy 2 millió hektá—
ron évenként 7,5—10,3 millió tonna körüli szemes abrakot termelnek.
Az abraktermő terület nagyobb hányadát —- 1978-ban 59 százalékát — kukori- cával hasznosítják. E legfontosabb szemestakarmány—növény vetésterülete az utób- bi években csökkent, de a termésmennyiség a termésátlagok örvendetes növeke—
dése következtében 1972 és 1978 között igen számottevően. töb b mint egymillió ton—
nával gyarapodott. Egységnyi területről a kukorica 1,2—-3,3-szer annyi keményítőér- téket ad. mint a többi gabonaféle. Fontos hizlalá takarmány, ezenkívül az ország gazdaságos export árualapjának bővítésében is egyre jelentősebb szerepet kap.
A kukoricával ellentétes irányban változott az elmúlt években a takarmánybúza, illetve a takarmánybúza minőséget adó búzatajták vetésterülete. Aránya a korábbi 20 százalékról 30 százalékra nőtt. Ennek oka nemcsak a tudatos szerkezetváltozta—
CSÁNKY -—- DR. LÁSZLÓNÉ: TÁPLÁLÓANYAG—HOZAM
877
tás,1 hanem az a körülmény is. hogy az étkezési búza egy részét tárolás közben minőségi károsodás érte. s emiatt azt az állattenyésztésben használták fel.
Az egyéb abrakfélék (mint a tritikálé, az őszi árpa, a zab. a borsó, a köles.
a csillagfürt) elsősorban fehérjetartalmuk és kedvező aminósav garnitúrájuk miatt figyelemre méltók. Évről évre csökkenő vetésterületük és termésmennyiségük az or—
szág takarmányfehérje-termelésének szerkezete szempontjából igen kedvezőtlen.
Az abraktermő terület összességét tekintve kismértékben (1.8 százalékkal) nőtt
a vizsgált időszakban. de az új gabonafajták elterjedése és a szinte ugrásszerűen javuló agrotechnika következtében a betakarítható terméktömeg 37 százalékkal lett nagyobb. Az abrakban megtermelt fehérje 44 százalékkal, a keményítőérték 36 szá- zalékkal gyarapodott. Ezáltal valamelyest javult a termelt abrakfélék együttes fehér—jekoncentrációja is, de még így is lényegesen elmarad a gazdasági állatállomány intenziv termeléséhez szükséges szinttől. Végeredményben a mezőgazdaságban megtermelt abrakféléket továbbra is alacsony. mintegy 10 százalékos fehérjekon- centráció jellemzi.
1. tábla
Az abraktermés táplálóanyag—tartalmának alaku/ása
19724 l1973. l1974. l1975. l1976. ' 1977. l1978, Megnevezés
évben
Emészthető fehérje (1000 tonna) . . . l 565 l 585 626 l 659 544 I 718 l 811
Keményítőérték (1000 tonna) 5919 6189 6576 7116 5617 7151 8040
Fehérjekoncentróció (százalék) . 9,55 9,45 ! 9,52 926 ! 9.68 10.04 10.09
Egy hektár abraktermő területről 1978—ban átlagosan 373 kilogramm fehérjét, 41 százalékkal többet nyertek, mint 1972-ben. A keményítőérték termelése valami—
vel kisebb mértékben, de szintén számottevően (36 százalékkal) fokozódott, és elérte a 3698 kilogrammot.
2. tábla
Az egy hektár abraktermő területen termelt táplálóanyag-tartalom alakulása
(kilogramm)
1972. l1973. l1974. 11975. l1976. ! 1977. [1978.
Megnevezés
évben
Emészthető fehérje . . . . . . . . l 264; 277l 293!l 3l2l 278 331 l 373
Keményítőérték . . . l2720 , 2878 , 3024 3327 , 2820 323013698
Az egységnyi területről betakarított táplálóanyag mennyiségének alakulásá- ban két növény; a kukorica és a búza játsza a döntő szerepet. Ezek együttesen az abraktermő terület 85—90 százalékát foglalják el. A hazai viszonyok között ugyanis e két ágazatban volt a leggyorsabb a fejlődés, amit az agrotechnikai és a közgaz- dasági tényezők (a fajta, a komplex gépesítés stb.. illetve a jövedelmet is tartalmazó felvásárlási ár), valamint a külpiaci kedvező értékesítési lehetőségek együttesen se-
'Az 1976—1977. években a nagyüzemek hektáronkénti takarmánybúza-hozama 17 százalékkal volt no—
gyobb,érthető.minthogyaza termelők érdekeltsége a takarmánybúza-termelés tokozódásátétkezési fajtáké. Mivel az étkezési búzák átvételi ára csakidézte4—5 százalékkalelő. magasabb, így
878 _ _ 4 . CSANKY ZSUZSA — DR. LÁSZLÓ LAJOSNÉ
gítettek elő. Különösen érvényes ez a kukoricára, így érthető, hogy vetésterü'lete"
évek óta mintegy kétszerese a takarmánybúzáénak.
Az összes abrakfehérje 54 százalékát az elsősorban energiahordozó kukorica adja. E növény jelenlegi 338 kilogrammos hektáronkénti fehérjetermelése'—mintegy' 29 százalékkal nagyobb az 1972. évinél. de a nagy fehérjehozamú búzáénál "még így is mintegy 30 százalékkal kisebb. Ráadásul az egységnyi területről lekerülőa
kukorica fehérjetartalma nemcsak kisebb. hanem az állattenyésztés szempontjából lényegesen csekélyebb biológiai értékű is: lizin—szintje alig négyötöde a búzáénakr methionin— és cisztin—tartalmának a lizinhez viszonyított aránya (ami a hatékonyság szempontjából döntő fontosságú) pedig mintegy 10—12 százalékkal eltér az abrak- fogyasztó (a sertés és a baromfi) ágazatok limitáló aminósav igényétől.
A fehérjetermelésben — 39 százalékos részesedésével — a második helyen cs!
búza áll. E szemes takarmány termelése hektáronként 1972—ben 316, napjainkban 480 kilogramm emészthető fehérjét szolgáltatott. Az abraktermő terület átlagos fe-
hérjehozamának növekedése főként a takarmánybúza—termesztés fejlődésének -—-- vetésterülete és termésátlaga növekedésének — köszönhető.
A többi szemes termény fehérjehozama együttesen sem éri el az összes termelt fehérje 10 százalékát. E csoportban igen értékes, fehérjedús (átlagosan 30—35 szá- zalékos fehérjekoncentrációjú) növények szerepelnek. Vetésterületük évek óta csök—
ken. ami természetes következménye annak, hogy a takarmányok felvásárlási ára' nem ösztönöz a fehérjetermelésre. Jó példa erre a borsó, amelynek ára termelési költségeinek alig több mint 80—95 százalékát fedezi. 1977-ben a hektáronkénti nye—n reség a búzatermelésnél 2800. a kukoricatermelésnél 2900 forint volt, ugyanakkor a borsót átlagosan 2100 forintos ráfizetéssel termelték az állami gazdaságok. Ezen-
a kedvezőtlen helyzeten a legutolsó (1980. január l-től érvényes) árrendezés sem
változtat.
Ezek a közgazdasági és üzemgazdasági tényezők játszottak közre abban. hogy szemesabrak—termelésünk elég egyoldalú. Ezért nincs lehetőség többféle takarmány"
etetésével az optimális táplálóanyog—egyensúly kialakítására, ami pedig elősegít—
hetné az itthon termelt szemes takarmányok jobb hasznosulását. Az egyensúlyhiány- káros hatását külföldről származó. főként növényi eredetű takarmányokkal igyek—
szenek a gazdaságok évek óta - igen magas világpiaci áron -— mérsékelni.
A SZÁNTÓFULDI TÓMEGTAKARMÁNY—TERMÓ TERULET HOZAMA
A mezőgazdasági területen belül a szálas és lédús takarmányok, általában a' tömegtakarmányok vetésterülete csökkent. Szinte valamennyi szántóföldi szálasta—
kormány—növény termelésénél -— a silókukorica erőteljes térhódítása következtében -— huzamosabb idő óta visszaesés figyelhető meg.
A tömegtakarmányok termesztésére fordított terület 1 millió hektár körül van..
Ez az összes takarmánytermő terület 22 százaléka, amelynek több mint kétharmadát a fehérjedús lucerna és az energiában gazdag csalamádé, illetve silókukarica ad—
ja. A takarmányokban megtermelt összes emészthető fehérje háromtizedét (: szán—
tóföldi tömegtakarmányokból nyerjük.
A hazánkban termesztett szálastakarmány-növények között a lucerna kedvező tápanyag—összetétele (40 százalékos fehérjekoncentráció) és jól hasznosítható mész—
és foszfortartalma miatt a legértékesebb pillangós virágú takarmánynövény. Vetés—
területe lényegesen nagyobb, mint 1938-ban volt. de az 1970-es évek elejétől ter- mesztése fokozatosan egyre kisebb területre korlátozódik. Az 1972—1978. években a termés mennyisége 0.318 millió tonnával. fehérjehozama 0.041 millió tonnával (12
TAPLALÓANYAG-HOZAM - _
879 százalékkal) nőtt. Ez a jelentős növekedés azonban nem volt elegendő ahhoz, hogy az e csoporthoz tartozó valamenyi takarmánynövény átlagos fehérjekocentrációjá—
nak csökkenését megakadályozza. i
Az ország kedvezőtlen energiahelyzetét figyelembe véve kedvezőtlen. hogy a
lucerna egyre nagyobb hányadát (26 százalékát) — energiaigényes feldolgozás ré- vén — lísztként hasznosítják.2 Ez nem csupán energiaigényes megoldás. hanem egyi- ke a legdrágább fehérjeforrósoknak. Hozzávetőleges számítások szerint ugyanis a lucernaliszt esetében egy kilogramm emészthető fehérje termelési költsége több mint háromszor akkora. mint a lucernaszéna esetében. Arról nem is beszélve, hogy a lucerna legfontosabb felhasználói nem az abrakfogyasztók. hanem továbbra is a szarvasmarha ágazat, amely a lucernát jó minőségű széna formájában lényegesen olcsóbban, ráadásul rosttartalma miatt jobban is értékesíti. Valójában az exportált lucernaliszt mennyiségének csökkenése miatt növekedett a hazai felhasználás, s ez—zel a feletetett takarmányfehérje ára indokolatlanul megnőtt.
A többi pillangós növénynek (vöröshere, biborhere, baltacím) — vetésterülete és termése alapján ítélve — beltartalmi értékénél jóval kisebb jelentőséget tulajdo—
nítanak. E növényfélék jelenlegi vetésterülete csupán egyharmada a háború előtti- nek, de 1972 óta is területük 40, terméshozamuk 37 százalékkal csökkent.
Fontos szálas takarmány a silókukorica is, amely a keményítőérték termelése szempontjából lényeges. Termésátlaga ugyan időközben nem sokat változott, de nö- vekvő vetésterülete miatt összhozama több mint 30 százalékkal emelkedett.
A tömegtakarmányok átlagos fehérjekoncentrációja — noha az utóbbi években—
mérséklődik — mintegy kétszerese a szemes takarmányok átlagának.
3. tábla-
A szántóföldi tömegtakarmányok táplálóanyag-tartalmának alakulása
1972. l1973. l 1974. l1975. l1976. l1977. l1978.
Megnevezés
évben
!
Emészthető fehérje (1000 tonna) . 343 354 374 l 398 ] 320 l 361 384 Keményítőérték (1000 tonna) . . . . 1675 1689 1700 1825 1712 1852 1958;
Fehérjekoncentrácíó (százalék) . . . . ! 20.5 ' 21,0 , 220 21.81 18,7 19,5 19.6—
A koncentráció romlásában főleg az játszik közre, hogy a silókukorica erőtel- jes térhódítása következtében az energiatermelés sokkal nagyobb mértékben (30
százalékkal) nőtt, minta lucernahozam (8.50/0).
Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a tömegtakarmányok csupán az összetett gyomrú állatokkal etethetők. Ezek pedig a megtermeltnél ala- csonyabb fehérjekoncentrációjú takarmányt igényelnek. Ennek következtében a szálas takarmányt felhasználó ágazatokban helyenként és időszakonként fehérjetúl- etetés és energiahiányos takarmányozás folyik a gazdaságokban. Más időszakok- ban viszont — még a közepes hozamú állatokkal is — a szálas takarmányokból szár—
mazó viszonylag olcsó fehérjéket más állatfajokkal is hasznosítható abrakkal kény—
felenek pótolni.
A tömegtakarmányokkal lekötött terület táplálóanyag-hozama lényegesen ki—
sebb mértékben nőtt, mint az abraktakarmányoké. (Lásd a 4. táblát.)
2 Bartha Attiláné számítása szerint 1977-ben 1 mázsa lucernaliszt előállítására átlagosan 19,7 kilogramm gázolajat használtak fel. (Lásd: Érdekeltségi viszonyok a lucernaliszt—termelésben. Gazdálkodás. 1979. évi 7.
sz. 41—45. old.)
880 CSÁNKY ZSUZSA - DR. LÁSZLÓ LMOSNE
4. tábla
Az egy hektár tömegtakarmány-termő területről lehozott táplálóanyag-tartalom alakulása
(kilogramm)
1972. '1973. l1974. 11975. *1976. 11977. l1978.
Megnevezés
évben
Emészthető fehérje . . . . . . . . 360 370 405 435 319 358 395
Keményítőérték . . . . . . . . . 1757 1767 1840 1995 1705 1837 2016
l s
Az egy hektáron megtermelt emészthető fehérje mennyisége az abrakfélék meny—
nyiségének 40 százalékos növekedésével szemben itt mindössze 10 százalékkal, a
keményítőértéké pedig az abrakfélék 36 százalékos növekedésével egyidőben csu—
pán 15 százalékkal fokozódott a vizsgált időszak alatt. Szoros összefüggésben van
ez a gazdaságpolitikával. A termelők ugyanis elsősorban azoknak a takarmány—
növényeknek a termelési színvonalát növelték, amelyek a magasabb jövedelmező- ségű állattenyésztési ágazatokat szolgálták. Mivel a viszonylagos jövedelmezőség szempontjából az abraklogyasztó ágazatok előnyösebb helyzetben voltak, ezért a termelők elsőbbséget biztosítottak az abraktakarmányoknok, közöttük is első helyen a kukoricatermelés komplex fejlesztésének. lgy érthető, hogy az obrakfélék termés—
átloga jelentős mértékben növekedett. ugyanakkor a tömegtakarmányoké alig vál-
tozott.
A RÉT- ES LEGELÖTERULET HOZAMA
A termőterületi arányokat tekintve az abrakfélék vetésterülete után a rét- és legelőterület következik. de ez az alacsony hozamok miatt csak kismértékben járul hozzá az állattenyésztés táplálóanyaggal való ellátásához. Bár termése fehérje—
és keményítőtartalmánok aránya kedvező, mégsem enyhíti kellőképpen az alacsony fehérjekoncentráció okozta országos gondokat. A takarmánytermő terület 29 szó—
zalékát a rét és legelő teszi ki. de az ezen termelt fehérje mindössze 8 százaléka az országban megtermelt fehérjének.
5. tábla A rét- és Iegelőterület termése beltartalmának alakulása
1972. I1973. 11974. l1975. .1976. l1977. '1978.
Megnevezés
évben
Emészthető fehérje (1000 tonna) . . . 79 l 74 l 77 l 81 l 78 1 95 I 104
Keményí'cőérték (1000 tonna) . . 453 429 443 467 451 546 597
Fehérjekoncentráció (százalék). mi 1 173 , 17,4 * 17,4 17,3 1 17.4 17,4
A statisztikai adatok szerint a rét- és legelőterület 1972 óta alig (2 százalék-
kal). terméshozamuk mintegy 32 százalékkal nőtt. Ez jelzi ugyan a rét- és legelő—
gazdálkodás megjavítására tett országos erőfeszítések szerény eredményeit.3 de
3 Népgazdaságunk a gyepvagyon felújítására, újratelepítésére 1964 óta mintegy 1,2—1.3 milliárd ia—
rint állami támogatást nyújtott, és mintegy 800000 hektáron végeztek valamilyen felújítási munkát. állapította meg Kovács István 1978. augusztus 17-én elhangzott vitaindító előadásában. (Megjelent: A szálas- és tö- megtakarmány termesztés, melléktermék hasznosítás helyzete, a fejlesztés feladatai. A 27. Növénytermesztési Vándorgyűlés anyaga. Szarvas. 1978. augusztus 17—18. Szerk.: Hecseí Jenő. Mezőgazdasági és Élelmezésügyi
Minisztérium Információs Központja. Budapest. 1978. 3—20. old.)
'TAPLÁLÓANYAGeHOZAM
881 ugyanakkor a további javításra irányuló munkában rejlő lehetőségekre is felhívja a figyelmet. Kralovánszky és munkatársai vizsgálatai szerint4 az ország gyepterü- letének mintegy 15 százaléka jó talajon van, több mint fele viszont csupán extenzív termelésre való, vagy csak talajvédő szerepet játszik. Untözéssel intenzív termelésre mintegy 0.3 millió hektár gyepterület alkalmas. és ezeken hektáronként 60—70 mázsa .szénatermés is elérhető. Kézenfekvőnek látszik. hogy (: gyepgazdálkodás megjaví—
tására évente rendelkezésre álló mintegy 120 millió forintos állami támogatást e területre kellene koncentrálni. A gyengébb minőségű réteken egyszerű vízrende- zéssel, legelőápolással, a ,,nemtörődömség" megszüntetésével is a jelenleginél jobb eredményt lehetne elérni. Ezáltal elsősorban a szarvasmarha ágazat túlzott abrak- felhasználása volna mérsékelhető, s egyúttal az egész állattenyésztés takarmány- felhasználása olcsóbbá válhatna.
A Központi Statisztikai Hivatal által közölt terméseredmények alapján számol- va a rét- és legelőterület egy hektárján mindössze 0.6—0.8 mázsa emészthető fehérje és 3,5—4.ó mázsa keményítőérték termett.
6. tábla
Az egy hektár rét- és legelőterületrő/ lehozott táplálóanyag-tartalom alakulása
(kilogramm)
1972. 11973. l'l974. l19754 l1976. l1977, l1978.
Megnevezés
évben
l l ' l
Emészthető fehérje . . . 62 50 l 60 ! 64 61 l 73 . 79
18 ! 456 Keményítőérték . . . . . . . . . 354 335 ) 346 l 367 ] 350 4
A rét- és legelőterület jelenlegi hozama —- éghajlati és talajviszonyainkat is figyelembe véve — még a felét sem éri el a hazai adottságok között is elérhető meny—
nyiségnek. Az alacsony termelési színvonalat mi sem bizonyítja jobban. mint az, hogy a rétek átlagtermése ma 182 mázsa az 1938. évi 28,4 mázsával szemben. Ez
az összehasonlítás még akkor is sokatmondó, ha figyelembe vesszük azt is, hogy
a jelenlegi rétek átlagos minősége nem azonos az 1938. évivel. Azóta ugyanis a jobb minőségűeket számos helyen feltörték, ami önmagában is bizonyos mértékű objektív minőségi romláshoz vezet. Ezen túlmenően azonban a rétek csökkenő ho- zama 'világosan jelzi azt az egészségtelen folyamatot, ahogyan az állattenyésztés takarmányfelhasználása egyre inkább a könnyebben termelhető, betakarítható és főként feletethető növények. illetve takarmányfélék (az abrakok) felé tolódott el. A fekvésük miatt csupán kézi kaszával betakaritható rétek fűtermése nemegyszer —munkaerő hiányában — elvész. E veszteség felszámolására az utóbbi években több
takarékosságra ösztönző felhívás született, amelyeknek eredménye feltehetően a takarmányfelhasználás hatékonyságának javulásában is érzékelhető lesz.AZ ÖSSZES TAKARMÁNYTERMÖ TERULET HOZAMA
' Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy az ország takarmánytermő területén évente mintegy 1.3 millió tonna emészthető fehérje és 10.6 millió tonna keményítő—
értékű takarmány terem. A fehérjekoncentráció az állattenyésztés szerkezetéhez és termelési struktúrájához viszonyítva rendkívül alacsony.
4 Kralovánszky U. Pál: A fehérjeprobléma. Ma újdonság -— holnap gyakorlat. Mezőgazdasági Kiadó.
Budapest. 1975. 58 old.
7 Statisztikai Szemle
882 CSÁNKY ZSUZSA — DR. LÁSZLÓ wosne
7. tábla.
Az összes takarmánytermő terület hozamának alakulása
1972. 1973. 1974. 1975. 1976. 1977. 1978.
Megnevezés
évben
Takarmánytermő terület (1000 hektár) 4370 4346 4342 4285 4286 4487 4454 A takarmánytermő területen termelt ösz—
szes
emészthető fehérje (1000 tonna) . 987 1013 1077 1138 942 1174 1299 keményítőérték (1000 tonna) . 8048 8307 8719 9408 7780 9549 10595 fehérjekoncentráció (százalék) . 12.3 12.2 12,4 12.0 12.13 12.33 123 Egy hektár takarmánytermő területről
lehozott
* emészthető fehérje (kilogramm) . 226 233 248 266 222 "262 292 keményítőérték (kilogramm) .
1840 1910 2010 2.200 1830 2130 2379
Szakmai vélemények szerint az állattenyésztés termeléséhez átlagosan 15 szó- zalékos fehérjekoncentrációra lenne szükség.5 ugyanakkor a hazai fehérjetermelés.
nagy részét adó takarmánynövények termelése átlagosan mindössze 12 százalék körüli kocentrációt biztosít.
AZ ÁRUNÖVENYEK lPARl MELLEKTERMEKEIBÖL SZÁRMAZÓ TÁPLÁLÓANYAG-HOZAM
A kizárólag takarmányozásra alkalmas növények táplálóanyag-hozama megle—
hetősen nagy ugyan. de csak egy részét adja a mezőgazdasági területről származó táplálóanyagnak. A termelt összes táplálóanyag többi része -— emészthető fehér—
jében kifejezve 8—11 százaléka -- különféle árunövények ipari feldolgozása során keletkező melléktermékekből származik.
81 tábla
A takarmánytermő területen kívül termelt növényi eredetű takarmányok táplálóanyag-koncentrációiának alakulása
1974. l1975. 51976. (1977. '1978.
1972. ] 1913.
Megnevezés
évben
Az összes takarmányban
Emészthető fehérje (1000 tonna) . 102 97 96 107 111 118 120
Keményitőérték (1000 tonna) 354 321 321 331 338 358 359
Fehérjekoncentráció (százalék) . 28,8 30,2 29,9 32.3 32.8 33,0 33.11 Az abrakfélékben
Emészthető fehérje (1000 tonna) . 97 * 92 92 ; 102 1 106 112 115
Keményítőérték (1000 tonna) 337 304 306 1 314 319 3135 342
Fehérjekoncentráció (százalék). 28,8 30,3 30,1 ! 32.5 33.2 ; 33,4 * 33,6
A napraforgó, a repce, árpa vetésterülete évente m en egynegyede—egyharmada a
a len. az étkezési búza és a rozs. a cukorrépa. a sör—
integy 1.1—1.5 millió hektárt tesz ki, ami megközelítő-
kimondottan takarmánytermő területnek. Minthogy5 Lásd: Szlameníczky István: Az élelmiszer-termelés szerkezeti kérdései. Társadalmi Szemle. 1978. évi 1. sz. 21—33. old.
TÁPLALÓANYAG—HOZAM
883 azonban ezeknek a növényeknek a fő profilja az árutermelés, a melléktermékekből származó mintegy 0.12 millió tonna emészthető fehérje, illetve 0.36 millió tonna ke—
ményitőérték végeredményben a szorosan vett takarmánytermő területen kívül ter-
melődik.
E takarmányok fehérjekoncentrációja viszonylag nagy. Túlnyomó többségük az
abrokfélékhez tartozik. A bennük évről évre megtermelt táplálóanyagok mennyisé—
gének és koncentráltságának alakulását a 8. táblában mutatjuk be.
Az abrakfélék nagyobb részét a 23 százalék körüli fehérjekontcentrációjú ma- lomipari melléktermékek adják. Ezeknek több mint kilenctizede korpa, amelynek mennyisége —— a táplálkozási struktúra lassú átalakulása, valamint a kenyérgabonák hatékonyabb kiőrlése következtében — az évek folyamán mérsékelten. mintegy 6 százalékkal csökkent.
Az abrakfélék kisebbik, de határozottan növekvő részét az olajipari növények extrahált darái szolgáltatják. Mennyiségük a vizsgált időszak alatt 93 000 tonnáról 174 000 tonnára, közel kétszeresére növekedett. A növekedés a vetésterület kiterjesz—
tésének (300/0) és a termésátlagok javulásánaokv (25—430/0) eredménye.
Az olajos növények által lekötött 183—237 000 hektár árunövénytermő területen
— a főtermékek (jelenlegi árakon számolt) 88—210 millió forint körüli értéke mellett
—— a takarmánytermő terület növekedése nélkül 30—58 000 tonna emészthető fehérje, illetve 50—98 000 tonna keményítőértékű takarmány termelődik.
Az extrahált darák több mint felét a napraforgó. mintegy negyedrészét a— rep—
ce adja. A szójadara 1974-ben kezd nagyobb mennyiségben szerepelni, de aránya 1978-ban is mindössze 12 százalékra tehető. A lenmagdara termelése csökkenő ten—
denciájú, 1978—ban összesen 8000 tonna volt.
Az állattenyésztés szempontjából az olajos növények extrahált darái a legér- tékesebb növényi fehérjehordozók. A szabványok szerint valamennyiük fehérje kon- centrációja 50 százalék felett van, de a szójadaráé megközelíti, a napraforgódaráé pedig lényegében túl is szárnyalja a 60 százalékot. E takarmánycsoport azért is ér- demel különös figyelmet. mert ezeknek az importfehérjékkel való takarékosságban többnyire sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, mint amit a mai gyakorlat gazdaságosan realizálni képes.
A MEZÖGAZDASÁGI TERULET ÖSSZES NUVÉNYl EREDETÚ TÁPLÁLÓANYAG—HOZAMA
A takarmánytermő területen termelt és az árunövények melléktermékeiből szár- mazó táplálóanyagok együttes mennyiségének alakulását a 9. táblában mutatjuk be.
Az árunövények melléktermékei — annak ellenére. hogy igen fehérjedúsak -—
viszonylag kis hányaduk miatt évek óta mindössze 0,6—O,9 százalékponttal javítják a kizárólag takarmányozásra alkalmas növényekkel elért átlagos fehérjekoncentrá—
ciót.
Indokoltnak tartottuk ezért megvizsgálni azt, hogy a takarmánynövény—termelés sajátos eszközeivel (hozamnövelés, struktúraalaki'tás) és az árunövények mellékter- mékeiből származó takarmányfélék mennyiségének növelésében rejlő lehetőségek kihasználásával mennyire lehet az állattenyésztés számára szükséges koncentrációt megközelíteni. Minthogy a fehérjehiány elsősorban az abrakféléknél jelentkezik.
vizsgálatainkat e takarmányfe'lékre vonatkozóan végeztük, szem előtt tartva. hogy a gazdasági abrakok és az olajos növények együttes vetésterülete a jövőben sem nőhet korlátlan mértékben, és feltételezve, hogy termésmennyiségük nem lesz ke-
7-
884 CSÁNKY ZSUZSA -— DR. LÁSZLÓ LAJOSNE
vesebb az 1978. évinél. A koncentráció javítására két variációt dolgoztunk ki (az elsőt a reálisan elérhető. a másodikat a potenciális lehetőségek kihasználásán alas—
puló eredmények figyelembevételével). A megoldás :: termésátlagok növelésével fe l—
szabaduló terület megfelelő felhasználásából adódik. A felszabaduló területet nagy fehérjetömeget adó és jó fehérjekoncentrációjú növényekkel kell hasznosítani.
9. tábla
A mezőgazdaságilag művelt terület táplálóanyag—hozamának alakulása
_ t 1972. l1973. i1974. l1975. l1976. l1977. l 1978.
Megnevezés '
évben
, Emészthetőfehérje-termelés (1000 tonna)
Atakarmánytermő területen. . . 987 1013 1077 1138 942 1174 1299
A melléktermékekben. . . . . 4 . 102— 971 96 107 111 113 120 Összesen 1089l 111ol1173l 1245l 1053l1292l1419
Keményítőérték-termelés (1000 tonna) Atakarmánytermő területen. . . 8048 830'7x 87i9k 9408 7780 9549110595
A melléktermékekben. . . . . . . 354 321 321 331 338 358 359 Összesen 8402l sszal 904019739l 3118! 9997 l10954
* Fehérjekoncentráció (százalék)
Atakarmánytermő területen. . . 12.3 122 12,4 12.0 1211 12.3 12.3
A melléktermékekben. . . . . . . 28,8 302 299 323 32,8 33,0 33,4
"Osszesen mot 1291 13.01 12,8l 135 130! 13,0
Számításaink szerint kizárólag a gazdasági abrakokat figyelembe vevő variá— ) oiók esetén még a terméshozamok legmerészebb fokozásával és az ezzel lehetsé- gessé váló erőteljes vetésszerkezet—módositással is csupán 11.3 százalékra javítható a fehérjekoncentráció. A gazdasági abrakfélék és az ipari melléktermékek terme- lésének egyidejű módosításával már lényegesen kedvezőbb eredményt lehetne el- érni: kisebb termésátlagokkal 12.5, túlfeszített hozamokkal viszont már 13.8 száza- lékos fehérjekoncentráció lenne kialakítható. Ez a nélkülözhetetlen állati eredetű fehérjékkel együtt megközelitené az állattenyésztés igényét.
Fontosnak tartjuk azonban megjegyezni, hogy ezeknél a variációknál ezúttal mindenféle gazdaságossági megfontolást mellőztünk, csupán a növénytermelés adottságait tartottuk szem előtt. Éppen ezért további átfogó kutatások szükségesek annak eldöntéséhez, hogy a hozamok kívánatos növelése — a jelenlegi agrotechni—
kai viszonyok között mennyire reális célkitűzés. Választ kell keresni arra a kérdésre is, hogy a vetésszerkezet nagyarányú módosításában — a ráfordítás és a hozam.
illetve a költség és a jövedelem közötti jelenlegi arányok mellett — a termelőüzemek egyáltalán érdekeltek-e. Ezen túlmenően azt is mérlegelni kell, hogy az olajos növé—
nyek termelésének nagyarányú növelése mennyire tekinthető kifizetődő, gazdaságos vállalkozásnak. Másképpen fogalmazva: az egy hektáron megtermelhető olajos ma- got terhelő összes (mezőgazdasági és olajipari) költség hogyan viszonyul az ugyan—
azon területen megtermelt olaj és dara értékesítéséből együttesen származó árbe- vételhez.
A földhasznosítás szempontjából az sem hagyható figyelmen kívül, hogy egy- ségnyi takarmányfehérje a hazai termelésű vagy az import eredetű olajos növények darójában állítható elő olcsóbban, vagy például hogy az olajos növények terme-—
TAPLALÓANYAG-HOZAM
; x 885
lésére fordított terület kukoricóval történő hasznosítása nem hoz—e nagyobb dollár- bevételt (: népgazdaságnak.
A mezőgazdasági termelés hatékonysága szempontjából ezek egyaltalan nem közömbös kérdések, ezekre azonban csak külön tanulmány keretében adhatunk részletes és megfelelően megalapozott valaszt.
PE3I'OME
ABTOpr a caoefi crarbe aaHuMaicn-ca sonpocom nnna/mun BleOAa nH'I'aTeJ'lebIX Be- mecrs (: nnomageü nog KOPMOBHMH Kynb'rypaMn : 1972—1978 ragu. Vix nccnenoaanne Hapmy c 'rpeMn rnaBHblMM rpynnamu KOpMOBbIX KanTYP oxaa'rusaer raxme ucnonbsyemsie :; Kauecrse rpypama noőozmue HPOAYKTH npOMblLuneHl-IOTO npouásoncraa.
ABTOPbI uzsnenaror BblBOA, uno cpeAHnn Konuenfpaunn őenkos s oreuecraeHi-iux Kop—
Max (130/0) 3H6HHTeanO orcrae-r or Hymp, muaamosoncma (150/0). OcoőeHi-io ocrpoe npo—
maope-me cyuecrayer memgy HHSKHM cerpmaHueM őenxos : cpypamnux KopMax (KOH- ueH-rpaum 11,8%) " norpeőnocrbio na'rpeőnmoumx mypam orpacneü B őenxax (uonueu'r—
paul—m 15—160/0).
Cornacno MHeHmo aaropos u a npeAcrosumü nepuoA He 6yp,e1' peaanoü aozmom- HOCTH Ang nonHoro ynoaneraopemm no konuuecray " xauecray Hymp. cannoaonc'rsa "
nruueaoncrsa e mypamnbix őenkax aa cuer oreuecrseHHoro nponaaoncrsa.
Hakoueu, uccnenys aonpoc coxpameunz umnop'ra őenxos, europai ynasuaaior Ha sna- uei—me coőmogeum MH'repeeoa npeAannTMn H Hapoguoro xoanücraa.
SUMMARY
The authors investigate in their study the nutritive material production by forage crops in the period 1972—1978. Their investigation covers. besides the three major groups of forage crops, also the industrial by-products which can be used as feed. '
The authors come to the conclusion that the average protein concentration (13 per cent) of feedstuffs produced in Hungary falls considerably behind the demand of animal hus- bandry (15 per cent). The difference presents itself primarily between the poor protein content of small grains (11.8 per cent) and the high protein reauirement (15—16 per cent) of the
branches using mainly this kind of feedstuff.
ln the authors' opinion there isn't and won't be real possibility for home production of feed proteins in such amount and guality as is necessary for producing pig and pouitry
products.
Finally, dealing with the auestions of reducing the protein import the authors call at- tention to the importance of being acguainted with the interests of the farms and of the na-
tional economy.
