254 Levélszekrény
L E V É L S Z E K R É N Y
Kocsis Mihály írja. A szláv nazálisok és a huszár című írásomra (MNy. 114: 68–77) HorváTH láSzló reflektál (MNy. 115: 271–282). Azt az állításomat, mely szerint a na- zálist tartalmazó szláv szavak átvételének 10. század vége előtti időpontját arra alapozva vitatom, hogy ezek a szavak nyelvemlékeinkben első alkalommal átlagosan majdnem 300 évvel később bukkannak föl, azért érzi megalapozatlannak, mert „az ómagyar, különösen a korai ómagyar szókészletet vizsgálva nagyon óvatosan kell bánni mind az adatoltsággal szemben támasztott igénnyel, mind a belőle levont következtetéssel”. Másutt így ír: „az Árpád-kori nyelvemlékanyag mennyiségének és jellegének itt k u l c s s z e r e p e van”.
Ha ez így van, akkor vessük össze a nyelvemlékanyagot és a vizsgált kölcsönzött szókész- letet mennyiségükben – a kronológia szemszögéből nézve!
Nem vagyok m a g y a r nyelvtörténész, így pusztán a nyilvánvaló külső tényekre támaszkodhatom. Az Etimológiai szótár (ESz.) felsorolja a régi magyar nyelvemlékeket időrendben is. A 11–13. századból alig néhány emlék maradt ránk, 3–4 forrás minden egyes századból. Később, a 14. századtól kezdve az emlékek száma meredeken emelkedni kezd: a 14. századhoz 7, a 15.-hez már 21 tartozik. Ezzel szemben a nazálist tartalmazó szláv szavak írásos megjelenésének dinamikája éppen ellentétes képet mutat: a legtermé- kenyebb a 12–13. század – összesen 17 szóval. A 14. században viszont már csak 5, a 15.- ben pedig mindössze 2 az új lexémák száma. Véleményem szerint ezek az adatok inkább azt támasztják alá, hogy a honfoglalás utáni első évszázadokra jellemző magyar–bolgár (vagy zolTán anDráSt követve: magyar–bolgáros szláv) nyelvi kapcsolatok intenzitása a 14.
századtól fokozatosan gyengül. Ez valószínűleg annak a szláv lakosságnak a nyelvi asz- szimilációjával magyarázható, melynek nyelvjárásában/nyelvjárásaiban a nazális magán- hangzók éppen ekkorra meg is szűnnek létezni.
Dömötör Adrienne és Varga Mónika írja. A Magyar Nyelv 115. évfolyam 3. számának Két missziliskiadásról című ismertetőjéből (366–368) sajnálatosan kimaradt egy igen fontos bibliográfiai információ. Forráskiadásunk – „Könyörüljön tenagyságtok rajtunk!” 50 irat a XVI. századi jobbágylevelezésből. Közreadja DöMöTör aDrienne – varGa Mónika (Eckhardt Sándor kiadásának felhasználásával). Magyar Nyelvtudo- mányi Társaság – Magyar Nemzeti Levéltár, Budapest, 2018. 236 lap – két formátum- ban is megjelent; ahogyan erről a recenzens is értesülhetett. A kötet elektronikusan is hozzáférhető a következő helyről: http://real.mtak.hu/87158 (DOI: 10.26546/5061165).
A papíralapú kiadásban a képek kényszerűen kicsinyítve szerepelnek, a kötet technikai szerkesztői, Molnár Anna Aliz és Szabó Panna azonban így is mindent elkövettek annak érdekében, hogy a közlés a lehető legmagasabb színvonalú legyen. Az online változat ugyanakkor – amellett, hogy mindenki számára közvetlenül elérhető – egyúttal megoldást kínál a fakszimilék olvashatóságával kapcsolatban felmerülő nehézségekre is, mivel a képek kiváló minőségűek és korlátlanul nagyíthatók.
Levélszekrény 255
Terbe Erika írja. A fent említett ismertetőből valóban kimaradt a repozitóriumi hozzáférés említése, de ebben semmi szándékosság nem volt. És valóban örömmel ér- tesültem arról, hogy weben is elérhető a kiadvány. A recenziók többnyire nem szoktak kitérni a nyomtatott kiadványok elektronikus elérhetőségére, hiszen ez formai kérdés, erre szolgálnak a közismert adatbázisok. A levélben említett „két formátum” azonban tévedés, ugyanis attól, hogy egy nyomtatott kiadvány pdf-változata bekerül egy repozitóriumba, még ugyanarról a kiadványról beszélünk. Akkor lenne két formátum, ha különböző azo- nosítóval rendelkeznének (vö. ISBN-re vonatkozó szabályok).
Ráadásul a kötet rendelkezik egyedi DOI-azonosítóval, ez a számsor egyértelműen meghatározza (meghatározhatná) az online elérhetőségét. Az más kérdés, hogy ez az adat hiányosan jelent meg, és így valóban nehezen található meg a kötet a világhálón. A köz- readóknak azonban még mindig lenne lehetőségük arra, hogy ezt az információt (DOI) a szélesebb nyilvánossággal is megosszák.
Az MTMT-be minden szerző igyekszik mihamarabb felvinni a megjelent publikáció- ját, nyilván így tettek a levelek közreadói is. A REAL-ba 2018. november 19-én tette fel a Magyar Nyelvtudományi Társaság DOI-referense a pdf-változatot. Most, amikor írom eze- ket a sorokat – 2020. március második hetében – még mindig hiányzik az MTMT rekordból az adatbázisra vonatkozó információ. Ha ezt a néhány kattintást elvégzik a levélírók – vagy az MTMT munkatársait kérik meg rá – minden kutató értesülni fog az online hozzáférésről.
