Beskid, L.: Kiskereskedelmi árrendszer Lengyelországban és más országokban

'1096

kapacitás növekedés, 9. Az előállítási költ- ségek csökkenéséwl származó megtakarí- tás. 10. Az eljárás bevezetésének költségei.

11. A bevezetés költségeinek megtérülési ideje. A javasolt mutatók képleteit is közli és megmagyarázza a gazaasá'gi tartalmu—

kat.

A fenti mutatók kiszámításánál a nor—

malizált anyagfogyasztást veszi számításba és nem a tényleges fogyasztást. Ez számot- .tevő hibát nem eredmenyez, mert a teob- nológiai kimutatásokbán feltüntetett fo- gyasztási normákat a valóságnak megfe—

lelő anyagszükségletek' alapján állították össze.

Szerző az előadottakat egy gépgyártó üzem példáján mutatja be. Ennek öntöde-—

jében 1960. első felében egy bizonyos réz alkatrész formába való öntését, nyomás alatti öntéssel helyettesítették abból a cél—

STATIBZ'I'IKAI IRODALM 'FIGYELÖ

ból, hogy munkaidőt és anyagot takarit—

sanak meg, valamint a minőséget jaVitsák;

Ugyanebben az üzemben a nyomás alatti öntés bevezetése után az egyik olvasztó——

kemencénél a gázfűtést villamos árammal helyettesítették. Számadatokon keresztül mutatja be a 11 mutató kiszámítási mód——

lát és értékeit.

A szerző megjegyzi, hogy a felsorolt mu- tatók egy részét már a gyakorlatban, a szerszámgépek modernizálásával kapcso—

latban kikísérletezték és az eredményeket a Revista de Statistica 1961. 1. számában

publikálták is. ,,

A Román Központi Statlsztikai Hivatal rendszeres megfigyeléseinek eredményei alapján az 1961 folyamán ezeknek a mu—

tatóknak a felhasználásával szervezik meg

az új műszaki eljárások bevezetésének jel—

lemzését. (Ism.: Pallós Emil)

KERESKEDELMI STATISZTIKA

Bestia, L.:

Kiskereskedelmi árrendszer Lengyelországban és más országokban

(Uklad een detaliczmych w Polsce l w lnnych krajach.) —— Studia Ekonomlczne, 1960.

4. 82. 5—34. p.

Szerző öt keleti és öt nyugati ország fo—

gyasztói árstruktúráját hasonlította össze, az egyes országok árrendszerében mutat—

kozó különbségek okainak megállapítása céljából.

Az élelmiszerek árstruktúráját mind a 10 országban a 18 legfontosabb cikk árá—

nak figyelembevételével vizsgálta. Az iparcikkek árának vizsgálatánál az egyes országokra vonatkozólag igen eltérő számú termék árát vette figyelembe és hasonlí—

totta az azonos termékek lengyelországi árstruktúrájához. Az összehasonlítás az 1256. és az 1959. évek adatai alapján tör—

t nt.

Szerző az összetett árindexszámok kiszá—

mításánál egységes súlyrendszert vett fi—

gyelembe, a lengyel és a nyugat—német fo—

gyasztási súlyokkal párhuzamos számítá—

sokat végzett. A lengyelországi súlyokat a keleti, a nyugat—német súlyokat pedig a nyugati országok viszonyainak reprezen—

tánsaként fogadta el.

Az egyes országok árstruktúráia közti különbségeket két módszerrel határozta meg:

1. az egyes áruk és szolgáltatások cso—

portjainak reálárai közötti viszony megál- lapitásával;

2. a kiválasztott fogyasztási cikkcsopor—

fok közötti árarányok felmérésével.

Az árak reálszínvonalának megállapitá—

sánál a lengyelországi és az egyes országok árindexszel korrigált árszínvonalát hason——

lította össze. Az élelmiszerek és az iparcik—

kek árait elkülönítve elemezte.

1. Az élelmiszerárak vizsgálatánál alkal—

mazott módszer:

grál _ , gpx OP; GPS

R ::

ahol

9 —— a kérdéses élelmiszercsoport mennyiségi súlyai Lengyel- országban, illetve a Német Szö—

vetségi Köztársaságban,

—— az x termék, illetve termék—

csoport ára Lengyelországban, illetve a többi országban,

GPS, OP'S — az élelmiszerek összfogyasztá-—

sának értéke Lengyelországban, illetve a többi országban.

2. Az iparcikkárak vizsgálatának mód—

szere:

% 105:

R __ gop'x %PJL

GPG- OP,-

ahol:

g,, —— az iparcikkfogyasztás struktú—

rája Lengyelországban,

9on — az iparcikkfogyasztás összérté- ke Lengyelországban,

OOP'i —— az íparcikk'fogyasztás összérté—

ke a többi országban.

A lengyel és a nyugat—német fogyasztási

adatok figyelembevétel'ével kapott eredmé—

nyek között nincsenek nagyobb különbsé—

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

gek. Az egyes élelmiszercsoportok reálár—

színvonala között a két számítás szerint egy esetben sincs több, mint 4—5 százalé—

kos eltérés. Az összehasonlított árstruktú—

rák alapvető arányait a kétféle számítás azonosnak mutatja.

A lengyel élelmiszerárszínvonalat a ce- reáliák, a hús és a burgonya viszonylag magas ára jellemzi. A zsír, a cukor és a hal ezzel szemben Lengyelországban az olcsó élelmiszerek közé tartoznak. Az élel—

miszerek átlagos szinvonala viszonylag alacsonyabb, mint a többi, különösen a nyugati országokban.

Az iparcikkek maga's árszínvonalán be—

lül a rövid élettartamú cikkek árszínvo- nala viszonylag alacsony. A közepes élet—

tartamú cikkek —— elsősorban a ruhane—

műek —— árai igen magasak. A tartós fo- gyasztási cikkek közül a bútorárak ala- csonyak, a többi cikkek árai rendkívül magasak.

A szolgáltatások árszinvonalának össze- hasonlítása sok problémával jár. Csak az olyan szolgáltatásoknál van" meg erre a lehetőség, amelyeket a lakosság Lengyel- országban is pénz ellenében szerez meg.

Ezeknek lengyelországi árszínvonala rend—

kívül alacsony. Ennek tulajdonítható, hogy a lengyelországi népesség összes kiadásai- nak csak 8,4 százalékát fordítja szolgálta- tások beszerzésére, a tőkés államokban viszont egyedül a lakbér aránya megh—a—

ladja ezt az arányt.

Az élelmiszerbeszerzésre fordított összeg Lengyelországban 1959-ben az összes kia- dások 49,5 százaléka volt. A többi szo- cialista országban 45,5-—55,2 százalék kö—

zött, a tőkés országokban pedig 37,5——49,6 százalék között mozgott.

A tanulmány gazdag számanyaga külön—

böző keresztmetszetekben nyújt áttekintést az összehasonlított országok fogyasztói ár—

struktúrájáról. Az alkalmazott módszer

helyesen veszi figyelembe a kérdés __öko—

nomiai lényegét. K nyert eredmények fo—

gyatékosságai elsősorban a felhasznált sta—

tisztikai anyag hiányosságaiból származ—

nak. V

(Ism.: Hajpál Gyula)

Derjabin, A.:

A termelői árak statisztikájának megoldásra váró kérdései

(Nazrevsie voproszii sztatisztlki optovüh een.) —— Vesztnik Sztatisztiki. 1961. 4. sz. 7-—

17. p.

1958—ban a szovjet kormány az ipari ter—

mékek termelői árának megállapítására új rendszert vezetett be. Jelentősen kiszé—

lesítette a köztársasági és helyi szervek

jogkörét a korábban nem gyártott, új ipari

1097

termékek termelői árának megállapitása területén.

Az új árképzési rendszer viszonylag sok egyedi ár kialakulását tette lehetővé.

Szükségessé vált az árképzés megbízható ellenőrzésének megteremtése, annál is in-

kább, mert az egyes helyi szervek nagy-—

tömegű termék gyártása esetén is alkal-—

mazták az egyedi árakat.

A Központi Statisztikai Hivatal meg- szervezte a köztársasági és helyi szervek által megállapított árak változásának meg—

figyelését, az ellenőrzés azonban ez idő- szerint csak az állandó árakra terjed ki.

Szerző hangsúlyozza az ellenőrzés kiter- jesztésének szükségességét az ideiglenes és az ún. egyedi árak rendszerére is.

Az egyedi termékek termelői árának rendszeres statisztikai megfigyelése lehe——

tővé teszi az új termékek kialakult árszín- vonalának, az új termékek kibocsátása gazdaságosságának, s azok változásának, tanulmányozását.

Kedvezőtlennek mondható a technikai haladás üteme és a gazdaságilag indoko- latlan magas egyedi árak alkalmazása közti ellentmondás. Főleg az alkatrészek.

gyártásánál mutatkozott ez meg, s a koo-—

peráció háttérbeszorítását eredményezte.

A vállalatok maguk kezdték gyártani a szükséges alkatrészeket. Erre ösztönözte őket a termelői árrendszer is, mert ugyan magasabb volt e termékek önköltsége, mintha speciális vállalatok gyártották volna, de még alacsonyabb volt, mint az érvényesíthető termelői ár.

1960 júliusában az SZKP Központi Bi—

zottsága rámutatott arra, hogy 1961 és 1962 folyamán a termelési eszközök és fel—- szerelések termelői árát felül kell vizs—

gálni, abból a célból, hogy az árak újból megállapított színvonala pontosabban tük-—

rözze a termelési költségeket és biztosítsa a szükséges hasznot az ipar folyanmtosfej—v lesztése számára.

Az egyedi termelői árra vonatkozó sta- tisztikai megfigyelés egyik feladata azok—,- nak a tényezőknek a feltárása, amelyek a szocialista árképzés elveit sértik.

Szerző véleménye szerint -——- s itt vitába száll Sz. Sztoljarovval, aki a Vesztnik Szta- tisztikiben egy korábban megjelent cikké—

ben1 az árak reprezentatív vizsgálatát java—

solta, —— az árstatisztika és az árképzés- szilárd bázisának megteremtése érdekében a köztársasági és helyi szervek által meg—

állapított árak és díjtételek teljeskörű ' megfigyelésére van szükség. Az adatok fel:

dolgozása a reprezentatív módszerrel tör-—

ténhet.

1 Vesztnik Sztatisztiki. 1958; évi 11. sz.