A K Ö N Y V T Á R O S . M I N T O L V A S Ó . 1,
Lawrence Clark powell egyik, néhány évvel azelőtt i r t esszéjében / l / arról panaszkodik, hogy meglehetősen kevés a könyvtártudományi irodalomban A könyvtárosról mint olvasóról
szóló közlemény. A könyvtárosok főképpen mint a könyvek gon
dozóiról, adminisztrátorairól a nem mint olvasóiról i r n a k , beszélnek magukról, és nagyon kevés könyvtáros "szenved ab->
ban a betegségben, amit Thömas Frognáll D i b o l i n b i b - 1
l i o m á n i á n a k nevezett",- bibliománián ebben az esetben természetesen nem a könyvgyűjtés, hanem a könyvolva
sás szenvedélyét értve. Powell-el csaknem egyidőben R. H.
Muller a z tva kiábrándult és kiábrándító kijelentést t e s z i / 2 / , hogy "a nagy olvasottsággal biró könyvtárosok, ugy-lát
s z i k , kihalóban vannak", Th. B. Yerke pedig azt i r j a /5/»
hogy a könyvtárosi hivatás "égyre inkább adminisztratív és technikai ügyeskedéssé kezd válni", aminek oka -s a könyvtá
rosok nem olvassák, hanem csak " k e z e l i k " a könyvéket.
Az éles kontraszt kedvéért állitsuk szembe a nem-olvasó könyvtárost érő vádakkal azt a régi mondást, hogy "az olvasó könyvtáros -s e l v e s z e t t ember". Ennek a tréfás /vagy c i n i kus?/ mondásnak az eredete gyanús és bizonytalan: sokan hi-^
vatkoznak rá, de senkisefn idézi a forrást, ahonnan ered.
Semmiképpen sem bizonyitható, hogy a sokat-olvasó könyvtárost több*veszély'fenyegetné munkájában, - mint az egyáltalán nem olvasó könyvtárost. Kétségtelen, hogy a túlzott, helytelenül irányitott olvasásnak vannak veszélyei, de ezek inkább csak a könyvtáros személyére s nem a könyvtári munkájára hatnak károsan. Georg Leyh /4/' s z e r i n t a mértéktelen olvasás " s z e l lemi túlterheltséghez és kimerüléshez" vezethet. Ez valóban igy van, de a rosszul-olvasás okozta "betegség" e l l e n nem az az orvosság, hogy abbahagyjuk az olvasást, hanem az, hogy jobb, helyesebb módszerekkel igyekezünk o l v a s n i . A könyvtáros
nak mindenkinél tökéletesebben k e l l elsajátitania az olvasás tudományát vagy művészetét, mert "a könyvekről szóló tudás a l a p j a - ez ném vitatható - az olvasás" '/5/»
A nem-olvasás és a mértéktelen olvasás szélsőségei kö-'i zött van valahol a középút, amelyen a könyvtárosnak járnia k e l l , ha nem akar eltévedni a "könyvek birodalmában". Hogy o l v a s n i a k e l l , ezt nagyon jól t u d j a , de rend
s z e r i n t azzal a kifogással él, hogy nincs i d e j e o l v a s n i . Ugy tűnik, hogy az olvasás a könyvtárosnak nem egészen "legális"
funkciója, - fizetett.munkaideje a l a t t úgyszólván csak lopva olvashat. M u l l e r s z e r i n t ez az alapvető haj.' A könyvtárosnak legalább f e l e idejét olvasással kellene eltöltenie. Hiszen azért l e t t könyvtáros, mert a könyvekkel akar együttélni, ez pedig másképpen nem lehetséges, mint olvasással. De a könyv
tár - a legtöbb esetben - az olvasó-könyvtárost a r r a kény
szeríti, hogy adminisztrátor-könyvtárossá váljék. S ebből sok baj származik.
. 2.
Ranganathan s z e r i n t /$/ minden könyv három, alkotó-elem
ből'tevődik össze. Ez a három alkotó-elem: a könyv "durva-és finom t e s t e " s a könyv " l e l k e " . A könyv durva t e s t e : az az anyag, amiből a könyv készül, - ez a " f i z i k a i " könyv; a könyv finom teste: azók a g r a f i k u s j e l e k , amelyek a t a r t a l mat rögzitik, s a könyv l e l k e : a könyvben k i f e j e z e t t s az olvasó által megértendő gondolatok. Régen túlhaladtuk azt az időt, amikor a könyvtáros f e l a d a t a az v o l t , hogy a f i z i k a i g r a f i k u s könyvet őrizze, gondozza, s lehetőleg ne engedje e l v i n n i a polcról, mert csak akkor van biztonságban, ha o t t áll. Ma már az a könyvtáros f e l a d a t a , hogy a könyv tartalmát megismerje, feltárjaj hogy a könyvben k i f e j e z e t t eszméket, gondolatokat mindenki számára megismerhetővé tegye, sőt az i s , hogy tudja: k i k azok, akiknek ezeket az eszméket, gondo
l a t o k a t feltétlenül meg k e l l ismerniök /ez utóbbi főképpen a szakkönyvtárosok f e l a d a t a / . Ha ez j^gy van, akkor magától ér
tetődő, hogy a könyvtárosoknak nem csak a f i z i k a i könyvvel, hanem elsősorban a szellemi könyvvel k e l l f o g l a l k o z n i o k , s ennek eszköze az olvasás.-
Semmiképpen sem helyes "ellenségesen" szembeállitani az olvasó-könyvtárost'az adminisztratív könyvtárossal. Admi-
| n i s z t r a t i v rend nélkül nincs kielégitő könyvtárosi munka.
Már Goethe i s hangsúlyozta, hogy a'"józan.adminisztratív ve
sződség" egyik feltétele annak, hogy magasabbrendü könyvtár- r o s i tevékenységet is- véghezvihessünk /l/: Viszont az sem helyes, ha»a könyvtáros megreked az adminisztratív, raktáro-
s i vagy éppen "hordári" tevékenységnél. - A f i z i k a i könyv i s megköveteli a vele való rendszeres, alapos bánásmódot s
ugyanúgy az intellektuális könyv i s . A kisebb szakkonyvtá-
rákban, az "egy-ember-könyvtárakban" különösen nehéz megol
dani az adminisztratív könyvtáros és az olvasó könyvtáros .
"békés egymás m e l l e t t élését". Minden könyvtáros rendsze
r i n t ' olyan,- hogy inkább h a j l i k az egyik vagy másik' tevé
kenység felé s ezért vagy az adminisztratív vagy az olvasá- ,si teendőket hanyagolja e l bizonyos mértékige Nagyobb lét- '.számu könyvtárakban ez a probléma könnyebben megoldható,il
l e t v e elkerülhető, mert lehetőség van a r r a , hogy k i - k i ' sa
játos hajlamainak legmegfelelőbb munkakörben dolgozhassék.
. . . . %
•' J H. A. Burton a könyvtárosok olvasottságával'foglalkozó tanulmányában azt.hangsúlyozza / 8 / , hogy az olvasás minde
nek f e l e t t való célja: eszmék, gondolatok megértése. Az o l vasók gondolatokát, magyarázatokat keresnek a könyvtárban.
A könyvtárosnak tehát okvetlenül ismernie k e l l azt a gondo
latvilágot, amelyet könyvtárának könyvei tartalmaznak. Ezt az ismeretet pedig csak szakadatlan olvasással szerezheti meg. A könyvtárostól minden o'lvasója azt várja, hogy ismer
j e a-könyvtár könyveit s jobban t u d j a nála: mi az, amit ne
k i olvasnia kell» Az átlagolvasó /az olvasók többsége/
rendszerint t e l j e s e n tájékozatlan nemcsak könyvtár-, hanem könyvismeretben i s s azt feltételezi a. könyvtárosról, hogy azt a könyvet, amit majd olvasni fog, a könyvtáros már o l vasta. Az olvasót nem szabad ebből, a hitéből kiábrándítani.
A könyvtárosríak sok eszköze van ugyan olyan látszat kelté
sére, mintha az olvasónak ajánlott könyveket mind olvasta volna, s elkerülhetetlen i s néha, hogy ezt az illúzió-kel
tést kihasználja, azonban' mégis a r r a k e l l törekednie, hogy a könyveket valóban elolvassa. '
A könyvtáros olvasottsága tehát e l s ő - s o r b a n azt j e l e n t i , hogy ismeri könyvtárának minden egyes könyvét.
Ehhez nem k e l l minden egyes könyvet e l o l v a s n i a , ~ ez lehe
t e t l e n i s volna. Elegendő, ha a könyvtáros-világosan, pon
tosan ismeri könyvtára könyveinek szellemi hierarchiáját.
Ha a könyveket rangsorolni t u d j a s a legmagasabb szinvona- luakat igyekszik megérteni, akkor sokkal kevesebbre apad az elolvasandó könyvek száma, mert az alacsonyabb színvonalúak megértéséhez nem szükséges ezeket e l o l v a s n i , csak éppen át
f u t n i , egy-két. f o n t o s a i k -jellegzetességük felismerése vé
g e t t . A könyvek.,*«"Céííektuális hierarchiájának megalkotása pérsze roppant nehéz f e l a d a t . Rengeteget k e l l "Össze"-ol- vasni addig, -amíg ez lehetővé válik. Az intézeti, üzemi szakkönyvtárakban a könyvtáros e t e k i n t e t b e n nincsen egé
szen magára hagyatva, mert néhány kiváló olvasóval való . eszmecsere alapján jól tud tájékozódni még abban az esetben
i s , ha ő maga nem szakember a. könyvtár'gyűjtőkörébe tartozó tudományágakban.
'A könyvtáros olvasottsága m á s o d s o r b a n azt j e l e n t i , hogy tájékozott nemcsak a maga /munkahelyi/
könyvtára könyveiről, hanem általában az egész hazai és kül
földi könyvtermésről. Ezt a tájékozottságot bibliográfiai olvasottságnak lehetne nevezni. A bibliográfiák, könyvjegy
zékek, katalógusok megállás nélküli olvasása és tanulmányo- • zása nélkülözhetetlenül hozzátartozik az olvasó-könyvtáros.
mindennapi tevékenységéhez. Ez az olvasottság az .alapja •'.
többek között a beszerzendő könyvek kiválásztásánakj a v i - ' • lág-, a nemzeti, és a mindenágu szakirodalomban való általá
nos, rendszeres tájékozódásnak, s nem utolsó sorban az egye-, temes és szakmai,műveltség megszerzéséhez -szükséges i r o d a l m i források^legszélesebbkörü felkutatásának.
Georg Leyh az olvasó-könyvtárosnak a következő arany
szabályt adja /A/ "Aki i g a z i tudásra vágyik, az nem szórako
zás céljából olvas,- nem i s időtöltésből. Ellenkezőleg? időt akar nyerni azáltal, hogy olvasnivalóját gondosan megválo
g a t j a . " Az. i l y e n olvasás eredményeképpen a könyvtáros e l j u t hat "a könyvcímekben való jártasságtól az eszmék közötti jártasságig" és könyvekben " f e l f o g h a t j a az. emberi tudás ál
talános képét";
A könyvtárosnak az olvasás tudósának k e l l l e n n i e . Ez azt j e l e n t i , hogy tudatosan, módszeresen, megfigyelések és élmények állandó értékelésével, kritikájával, szinte önmagán kísérletezve k e l l kidolgoznia a maga számára legmegfelelőbb olvasási módszert. "Lichtenberg s z e r i n t minden könyvnek van e g y " " s p i r i t u s rect.or""-a, vezértémája, amely nélkül a könyv
eg y garast sem ér; az olvasón múlik, hogy e vezértémát- f e l fedezze. A k i i g y olvas, jól olvas, mert jövedelmezően olvas.
Olyan olvasás i s van, amelyből az értelem semmit sem nyer, sőt inkább vészit: a k r i t i k a nélküli olvasás. Ez az, amit más szóval ""passzív olvas ás ""*-nak i s mondunk. Vannak "esetek, amikor egy-egy vastag kötet t e l j e s tartalma néhány szóba sű
ríthető". Nem k e l l különösebben hangsúlyozni, mennyire f o n tos a könyvtáros számára, hogy biztos. ítélettel rátaláljon-a
könyvek vezértémáira, - ez a rátalálás az osztályozás és a reference-munka a l a p j a , nemkülönben a szakbibliográfiák-"és referátumok készítésének i s .
A műszaki könyvtárosok az egyes tudományágak nagymérté
kű specializálódása következtében meglehetősen nehéz helyzet ben vannak akkor, amikor az i s m e r t e t e t t "aranyszabályokat" ,
4.
alkalmazniok kellene a szakkönyvek olvasása közben. A mate
matikai,, f i z i k a i , kémiai s a rájuk alapozott műszaki tudo
mányok szakemberei a részletkérdések olyan gazdagságával d o l goznak, amelyeknek'figyelemmel kisérése vagy éppen megértése a könyvtáros számára megoldhatatlan f e l a d a t . Tan azonban mégis kiút a részletek látszólagos anarchiájából! Minden t u dományágnak, s"őt minden rész-diszciplinának i s megvannak a maga - régi és u j - k l a s s z i k u s a i , - figyelmeztet Georg Leyh.
Ezekben a klasszikus müvekben általában kitűnő stiláris pon
tossággal, határozott fogalmi tisztasággal, a legvilágosabb . rendszerezéssel, a legfontosabb tudnivalók magyarázat-szerű, tömör összefoglalásával olvashatjuk és követhetjük végig va
lamely tudományszak t e l j e s problematikáját. I l y e n klasszikus könyv persze nem sok van, - a szépirodalomban sem és a tudo
mányos irodalomban sem. éppen ezért k e l l a könyvtárosnak a r r a törekednie, hogy ezeket okvetlenül megszerezze, megismer-*
j e , megértse, mert ezeknek az olvasása sok tucat más könyv
nek az elolvasását t e 3 z i feleslegessé. Mindig a teljességre . törekvő könyvekből l e h e t a^ legtöbbet t a n u l n i , mert a része
k e t , a részletproblémákat, csak akkor érthetjük meg, ha i s merjük az egészhez, valamely alapvető problémához való viszo
nyukat. Ilyenformán megérthetjük minden tudományos d i s z e i p - l i n a 2'vezérmotivumait", aníelyek segítségével - bizonyos mér
tékig - rendet tudunk teremteni /a fejünkben és a katalógu
sunkban/ a "mikroszkopikus"'részlet-tanulmányok nem egyszer kétségbeejtő sokaságában.
Mary W. Plummer "Az olvasás hét öröméről" szóló h i r e s esszéjében /s/ megpróbálja elemezni annak a szellemi élvezet
nek az összetevőit, amelyet olvasás közben érzünk. Az első:
a ráismerés öröme; az a jóleső érzés, amikor saját gondola
t a i n k a t találjuk meg .olvasmányunkban. A második: a meglepő
dés öröme; ezt akkor érezzük, amikor olyasmit olvasunk, ami
re mi magunk sohasem gondoltunk, de nagyon őrölünk, hogy i l y e n gondolatok i s vannak. A harmadik: az együttérzés öröme,;
amikor- egészen magunkévá tesszük a könyv gondolatvilágát. A negyedik: a k r i t i k a öröme; az az intellektuális szerénység vagy bátorság, amellyel elismerünk és elitélünk. Az ötöfik:
a megértőképesség fejlesztésének, kiterjesztésének öröme. A hatodik:, a megréndülés öröme; amikor a könyv gondolatai egész értelmi vagy érzelmi világunkat gyökerében ragadják meg. S végül a hetedik: a kinyilatkoztatás öröme; amikor a könyv gondolatai valamely nehéz kérdésünkre villanásszerü,
éles fényben ragyogó, végső választ adnak.
Plummer g o n d o l a t a i t kissé szabadon interpretálva? ime ezek azok az örömök, amelyek kárpótolnak az olvasás kezde-
* t i nehézségeiért. Azért soroltam f e l őket, mert minden könyvtárosnak fontos, hogy megértse azokat a motívumokat, amelyek egyrészt kiindulópontjai, másrészt eredményei az olvasásnak. Olvasás nincs olvasó nélkül, - tehát ahhoz, hogy az olvasás tudományát művelhessük, az olvasókat k e l l
tanulmányoznunk. Az elemzés legjobb módszerei minden bi->
zonnyal a legérettebb olvasók módszerei. Igyekeznünk k e l l ilyen/olvasókkal megismerkedni és t a n u l n i tőlük."
6. . : \
G-ray és Rogers 1956-ban i r o t t könyvükben /lO/ az eddi
g i legalaposabb elemzését és jellemzését adták az
é r e t t o l v a s ó n a k . Érdemes röviden f o g l a l «*
kőzni az elemzések eredményeképpen megállapított fontosabb gondolataikkal. Szerintük az érett olvasók ismertetőjegyei a következők? l / mélyről fakadó,,őszinte lelkesedés az o l vasás iránt; 2/ olyan olvasmányok iránti érdeklődés,amelyek nemcsak élvezetet jelentenek, hanem elősegítik a szélesebb látókört és az alkotó gondolkodást, amelyek önismeretre, mások megismerésére tanítanak, hozzájárulnak a társadalmi és erkölcsi kérdések megértéséhez; s valamilyen irányban, valamely határozott tárgykörben alapos és mély tudást tesz
nek lehetővé; 3/ képesség a r r a , hogy minden szónak megta
lálja a valódi értelmét és b i z t o s Ítélettel értse meg a k i f e j t e t t eszméket; 4/ annak a szokásnak a kialakítása, hogy meglévő i s m e r e t e i t állandóan használni t u d j a u j ismeretek megértésére és magyarázatára; 5/ k r i t i k a i érzék az olvas
mány kitűnő ós gyenge pontjainak megítélésére; az egyéni elfogultság és a propaganda-szempontok felfedezése; a szer
ző gondolatainak bírálata ezek értéke és érvényessége szem
pontjából; a szerző gondolatmenetének, l o g i k a i módszerének, alapvető nézeteinek és végső következtetéseinek k r i t i k a i elemzése; 6f hajlam és törekvés a r r a , hogy az olvasás köz
ben megismert u j tapasztalatokát harmonikusan összeegyez
tesse addigi t a p a s z t a l a t a i v a l s ezáltal gondolkodásának- u j , világosabb, határozottabb irányt szabjon s értelmi magatar
tását szilárdabbá tegye; 7/ az olvasás idejét és ritmusát a mindenkori szellemi szükséglethez t u d j a mérni. • "
A könyvtáros mesterségéhez t a r t o z i k , hogy lehetőleg mindenkinél érettebb olvasóvá váljék s az'előbb i s m e r t e t e t t
tulajdonságokat, hajlamokat, képességeket egyéni' adottságai végső határáig k i f e j l e s s z e , magában.
A könyvtáros legizgalmasabb p i l l a n a t a i közé t a r t o z i k , amikor mint olvasó találkoaik az olvasóval. I l y e n k o r darül ki;, hogy mennyire érett olvasó, s az i s , hogy csak ügyfél
ként, a d m i r i i s z t r a t i v eszközökkel szolgálja—e k i az olvasót, vagy pedig képes őt valóban e l i g a s i t a n i , nevelni,; és - b i zonyos idő múlva - igázi olvasóvá t e n n i . A könyvtáros szá
mára az olvasás célja -: az olvas tatás. Ebben r e j l i k az o l vasásra nevelés t i t k a . Csak a magunk példájával nevelhetünk.
Azért k e l l tudatosítanunk magunkban az olvasás összes prob
lémáit, hogy az olvasó problémái ne érjenek váratlanul, ké
születlenül. Ha saját magunkat fokozatosan, érett olvasóvá neveljük, akkor megvan a reményünk a r r a , hogy könyvtárunk olvasóit i s e l tudjuk indítani az efelé vezető uton.
Irodalom:
1 / Powellg L. C.s The alchemy o f boőks and other essays and adresses on books and w r i t e r s .
Los Angeles, 1954* The Ward R i t o h i e Press. p. 9 1 , 127.
2/ M u l l e r , R« H»: A program f o r s t a f f reading.
College and.Research L i b r a r i e s 14/1953/, p. 233-239.
3/ Yerke> T-h. B.: When i s a l i b r a r i a n well-read
College and Research' L i b r a r i e s 15/1954/. p.' 210-211.
4/ Leyh, G.s The education o f the L i b r a r i a n .
College and Research L i b r a r i e s 15/1954/. p. 140-147.*
5/- Haines, H. E.: L i v i n g . w i t h books. The a r t o f book s e l e c t i o n .
New York, 1946* Columbia T i n i v e r s i t y Prése. p. 49«
6/ Ranganathan, S« R.: Social b i b l i o g r a p h y o r physical bibliography f o r l i b r a r i a n a .
D e l h i , 1952. TJniversity o f D e l h i . p. 23.
7/ Paunel, E»: Goethe a l s B i b l i o t h e k a r .
• Z e n t r a l b l a t t für Bibliothekawesen 63/Í949/. p* 235.
8/ Burton, H. A.: Maximum b e h e f i t s from a program f o r s t a f f reading.
College, and Research L i b r a r i e s 15/1954/. p. 277-280.
9/ Plummer, M» W,: The seven joys o f reading.
Books, l i b r a r i e s , " l i b r a r i a n s . Contributions t e l i b r a r y l i t e r a t u r e . Selected by J. D. M a r s h a l l j W. S h i r l e y . Hamden, 1955, The Shoe S t r i n g Press. p. 74-86.
"10/ Gray,* W i l l i a m 5. - Regers, Bemioe
M a t u r i t y i n reading.' I t s nature and appraisál.
Chicage, 1956. TJniversity o f Chicage Press. p. 54.
Györe Pál
X - X - X
