A K Ö N Y V T Á R O S MINT KOMMUNIKÁTOR
021.2(028*6 1.
A szakkönyvtári és dokumentációs tevékenység egyik alapvető vo
nása, hogy isisereteket, gondolatokat közöl. A közlés /kommunikáció/ a könyvtári és dokumentációs munka vég3Ő fázisa, célja; minden feldolgozó, t e c h n i k a i , rendszerező eljárásnak az az értelme, hogy segítségével kö
zöljük v a l a k i v e l a z t , amit t u d n i akar, vagy a z t , amit tudnia k e l l , A szakkönyvtár ismereteket közvetítő, gondolatközlő szerepét so
kan olyan fontosnak tartják, hogy e z t veszik a l a p u l a könyvtár, i l l e t v e a könyvtártudomány meghatározásában. Pierce BUTLER például abban látja a könyvtár legfontosabb feladatát, hogy "a társadalom f e l h a l m o z o t t t a p a s z t a l a t a i t az egyénekhez közvetíti a könyvek segítségével"1/. Scott ADAUS véleménye s z e r i n t a kommunikáció ugy határozható meg, mint "az i s l e r e t e k átadásának /"szállításónak"/ technológiája". Ez a meghatáro
zás magában f o g l a l j a a könyvtárat i s , amely - mint társadalmi intézmény - tulajdonképpen az ismeretek közvetítésének t e c h n i k a i eszköze^/. A gon
dolatközlésnek, i l l e t v e közvetítésnek különösen fontos szerepe van a s z o c i a l i s t a könyvtárügyben, amely a szocializmus és kommunizmus építé
sét szolgálja. A s z o c i a l i s t a könyvtárnak részt k e l l vennie a társadalom gyökeres átalakításában, az emberek tudatában és a társadalmi viszonyok
ban végbemenő alapvető átalakulásban?/, A könyvtárosnak tehát közvetí
t e n i e k e l l egyénenként minden olvasóhoz, i l l e t v e közttlnie k e l l minden olvasóval azokat az ismereteket, amelyekre - többféle okból - szüksége van, Szt a gondolatot RAHGAKATHAN fogalmazta meg legszebbem "A könyv
táros f e l a d a t a s a könyvtári tevékenység célja, hogy minden ismeret /sondolatelem/ betöltse rendeltetését, S mi a rendeltetése? Az, hogy ninden gondolatelem gondolkozó emberek agyába jusson, ösztönözze őket, s ujabb gondolat-energiát t e r m e l j e n . A bárhol és bármikor t e r m e l t gon
dolat-energiát elérhetővé k e l l t e n n i azoknak a gondolkodóknak a számára, a k i k rezonálnak rá, - függetlenül attól, hogy h o l élnek, és milyen mesz- sze vannak a gondolat forrásától... De a gondolat-energia nem kézzel fogható, - még kevésbé, mint az elektromos energia. Hogyan l e h e t mégis átvinni téren és időn? Az emberiség megtalálta ennek i s a módját. A gondolat-energiát hordozható anyaggá alakította: ezt b i v j u k könyvnek, folyóiratnak, közleménynek s t b . Az olvasnivaló olyan gondolatelem,amely az elektromosságot felhalmozó szárazelemhez hasonló"V, A könyvtáros kommunikációs, gondolatközvetítő szerepének tehát az a végső értelme, hogy egyetlen megszületett gondolat e l ne vesszen, hanem elérje, és
P.O
megtermékenyítse mindazokat, akiknek éppen valamilyen gondolat-energiára van szükségük szellemük megerősítésére, munkájuk folytatására.
2.
i i n d e n könyvtáros g y a k o r o l j a az ismeretközvetítést, gondolatköz
lést - ha nem i s tud róla. Solt előnye van azonban annak, ha a könyvtá
rosban tudatossá válik a kommunikatív tevékenység. Elsősorban az, hogy munkájának minden részletét ehhez t u d j a igazítani, egy p i l l a n a t r a sem szakad e l az olvasótól. Egyébként i s a könyvtári munka csaknem minden területe - a beszerzésre való válogatástól a kivonatok vagy témadokumen
tációs szemlék készítéséig - gondolatközlésként fosható f e l . A beszerzés
re kijelölt könyvek kiválasztásakor a döntést az szabja meg, hogy a könyvek tartalmaznak-a olyan gondolatokat, amelyeket a könyvtár olvasói
hoz - egyikhez vagy másikhoz - feltétlenül közvetítenünk k e l l . "A könyv
táros különleges jártasságát az a pontosság m u t a t j a , amellyel elŐreceg tud^a mondani a kiválasztott könyveknek az olvasóra teendő hatását"5'.
Uea kétséges, hogy a katalogizálás i s gondolatközlés, de főképpen az 03ztályozá3. A címleírás - ha t e l j e s és pontos - nagyon sok gondolatot ébrsr.Ttő adatot'közöl a fogékony olvasóval; az osztályozás pedig nem más, mint valamely dokumentum vezére3zméinek, "célgondolatóinak" közlése.
Hogy a katalógus-szerkesztés /persze elsősorban a szakkatalógus szer
kesztess/ mennyire gondolatközlés, arról nsm i s k e l l bővebben beszélni, a szakkatalógus-készítés a gondolat-elrendezés és a gondolatközlés mű
vészete. A szorosabb értelemben v e t t gondolatközlő tevékenységek: a r e - ference-szolgálat, annotált bibliográfiák, könyvjegyzékek összeállítása, dokumentációs szemlék szerkesztése, a tanulmányszerűen összefoglalt i r o dalmi áttekintések - mind az ismeretközvetítés, gondolatközlés egy-egy műfaja.
Mindebből következik, hogy a könyvtáros kommunikatív tevékenysé
gének egyik feltétele a dokumentumok részletekbe menő gondos t a r t a l m i elemzése. E nélkül a gondolatközlés l e h e t e t l e n . A másik fontos feltétel:
az olvasók alapos megismerése. A gondolatokat' meg k e l l ismernünk, hogy közvetíthessük, közölhessük őket, de az olvasókat i s meg k e l l ismeműnk, hogy t u d j u k : milyen gondolatokat, milyen formában, milyen színvonalon közvetitsünk hozzájuk, i l l e t v e közöljünk velük. "A dokumentumok t a r t a l mának objektív leírása még nem mondja meg, hogy abból az olvasó mit vesz észre, m i t ért meg, mert amit észrevesz, az individuális, és s z o c i a l i s t a helyzetének függvénye, s nemcsak, sót nem elsősorban a t a r t a l o m kérdé
se"'/. A dokumentumok tartalmát tehát az olvasóhoz k e l l viszonyítani, 9 e viszonyítás eredményeként kiválasztott gondolatokat k e l l vele közölni.
3 .
Szándékosan használtam két kifejezést a kommunikációra; az isme¬
retközvetítést és a gondolatközlést. Az ismeretközvetítés lényegében csak tájékoztatás: a könyvtáros kezébe adja az olvasónak azokat a doku
mentumokat, amelyek az általa káresett gondolatokat, adatokat - valószí
nűleg - tartalmazzák. A gondolatközlés ennél sokkal többj a könyvtáros
nemcsak megközelítően /tehát nemcsak tájékoztatva, vagyis a tájékára kerülve a k e r e s e t t gondolatoknak/, hanem t e l j e s bizonyossággal és pon
tossággal éppen a z t a gondolatot közli az olvasóval - akár szóban, akár valamely dokumentumból v e t t idézettel vagy kivonatokkal s t b , amelyre szüksége van. Az ismeretközvetités esetén a könyvtárosnak nem k e l l f e l tétlenül megértenie azokat a gondolatokat, amelyeket az osztályozott dokumentumok segítségével közvetít, a gondolatközlés azonban l e h e t e t l e n a gondolatok megértése nélkül.
A gondolatok ismerete és a gondolatok megértése két különféle d o l o g , A könyvtáros szempontjából a gondolatok ismerete a z t j e l e n t i , hogy t u d róluk, t u d j a , hogy milyen osztályozási kategóriákba t a r t o z n a k , t u d j a , hogy milyen átfogóbb gondolatok körébe sorolhatók. A gondolatok megértése v i s z o n t a z t j e l e n t i , hogy a könyvtáros a saját maga i n t e l l e k tusával f e l f o g o t t , magáévá t e t t valamely gondolatot. Magától értetődik, hogy a könyvtárosnak mennél több gondolat megértésére k e l l törekednie, mert a meg nem értetten végzett gondolatátadás mindig bizonytalanságban nagy a kommunikáció s i k e r e felől.
A könyvtárosi hivatás vonásai közé t a r t o z i k , hogy lehetetlenség minden gondolatot megértve közvetíteni, i l l e t v e közölni. L e h e t e t l e n egy
részt azért, mert még a legtágabb megértő és befogadóképességű i n t e l l e k tusnak i s megvannak az egyéni korlátai, l e h e t e t l e n másrészt a tudomá
nyoknak, tudományos diszciplínáknak hatalmas méretű specializálódása m i a t t , s végül l e h e t e t l e n - s éz a könyvtáros legnagyobb dilemmája - azért, mert a könyvtárosnak munkája közben rendkívül kevés i d e j e van a dokumentumok alapos, elmélyült t a r t a l m i elemzésére, a tanulmányozás- jellegü olvasására. Az osztályozáskor a dokumentumok tartalmából csak a legfőbb gondolatkörök meghatározására kerül sor, vagyis - amint
BROADFIELD mondja5/ - nem az egyes gondolatokat, dolgokat osztályozzuk, hanem a gondolatok fajtáit. Valamely közös, nagyobb ismeretkörbe tartozó gondolatok között azonban igen sok eltérés van, s a gondolatközlés szem
pontjából ezek az eltérések nagyon fontosak, - a z osztályozáskor rend
s z e r i n t éppen ezek maradnak r e j t v e . Bármennyire kívánatos volna is,hogy úgynevezett "gondolat-bibliográfiákat" hozzunk létre, ezeknek megvaló
sítása csak egészen szűk területeken, egy-egy kivételes esetben l e h e t séges.
A gondolatok megértése és közlése szempontjából a szakkönyvtáros látszólag kedvezőbb helyzetben van, mint az általános könyvtáros. A szakkönyvtárosnak csak néhány tudomány területén belül k e l l kommuniká
ciót végeznie, mig az általános könyvtárosnak minden területen. Mindkét foglalkozásnak megvannak azonban a hátrányai. A szakkönyvtárost a túl
z o t t mértékű, rövidlátó, részletekben elvesző specializálódás, az álta
lános könyvtárost v i s z o n t az ide-oda kapkodás, talajtalanság veszélye f e n y e g e t i . A síkeres kommunikáció szempontjából mindkettő Igen kedve
zőtlen hatásút a szakkönyvtáros érzéketlenné válik a nagyobb összefüg
gések iránt /éppen ugy, mint egyes szaktudósok/, az általános könyvtá
ros pedig t e l j e s e n bizonytalanná válik minden ismeretközvetítésben, gondolatközlésben. Ideális esetben a szakkönyvtáros i s i g y e k s z i k meg
szerezni a tudományok összefüggéseit világosan felismerő, széles perspek- tiváju gondolkodásmódot /ami az általános könyvtárost k e l l , hogy j e l l e mezze/, az általános könyvtáros pedig a r r a törekszik, hogy egy-két szak
területen mély, alapos tudásra tegyen szert éppen ugy, mint a szakkönyv-
2 3
táros. Ilyenformán lehetségessé válik, hogy a koaouaikáCiá - ais.l iz ismeretközvetítés, mind a gondolatközlés szempontjából - eredményes Iá- gyen.
Az olvasóról mindig f e l k e l l tételezni, hogy nem egyszerűen tá
jékozódni akar valamilyen gondolatról, hanem annak mély megértésére tö
r e k s z i k . Sok olyan dokumentum van, amely a gondolatoknak t e l j e s megérté
sét a l i g t e 3 z i lehetővé. "Korunkban, amely a " d i g e s t " korának i s nevez
hető, azok, a k i k az információn t u l megértést keresnek, s a dolgokat a maguk egészében akarják látni, még mindig a könyvhöz f o r d u l n a k , ahhoz a kommunikációs eszközhöz, amelynek t a r t a l m a a tér és idő szempontjából a legkevésbé korlátozott. A könyv egyáltalán nem v e s z t e t t e e l jelentősé
gét az e l e k t r o n i k a és az atom korszakában sem"?/. Ez a vélemény a r r a f i g y e l m e z t e t , hogy bármennyire szükséges a könyveken kivül más korsze
rűbb, gyorsabban informáló dokumentumok tartalmát, g o n d o l a t a i t i s köz
vetíteni és közölni, mégis minden komoly megértést kereső olvasónak könyveket i s k e l l ajánlanunk, mégpedig olyan könyveket', amelyek a kere
s e t t témát minden oldalról mélyen megvilágítják, széles távlatba állít¬
va összefoglalják, és k r i t i k a i l a g értékelik, feltárják genezisét, f e j lődésének útját, tehát végigkísérik, és elemzik a témára vonatkozó lé
nyeges gondolatokat. A kommunikáció szempontjából i s rendkívül f o n t o s , hogy a szakkönyvtárban helyesen a l a k u l j o n a könyvek és egyéb dokumentu
mok arányaiJ a szakkönyvtár állománya ne csak információt tartalmazzon, hanem legyen alkalmas alapvető tudás közlésére i s .
5.
Csak néhány töredékes, végig nem elemzett gondolatot vetettem f e l a kommunikációról, i l l e t v e a könyvtárosról mint kommunikátorról. A kommunikációnak i g e n sok vonatkozása van egyéb problémákkal i s . Ha rész
letekbe menően, teljességre törekedve akarunk a kommunikációval f o g l a l k o z n i , nem mellőzhetjük ennek l o g i k a i . Ismeretelméleti, jelentéstani /szemantikai/, terminológiai, s t i l i s z t i k a i , információ-elméleti, peda
gógiai s végül - de nem utolsó sorban - társadalmi, p o l i t i k a i , e t i k a i szempontjait 3em. :a.nd3ZBkrŐl beszélni sokkal nagyobb t e r e t igényelne.
E rövid tanulmány célja C3upán az, hogy gondolatokat ébresszen, és t u datosítson, hogy vitára serksntsen, és felelősségre ébresszen. ;iem két
séges, hogy a könyvtárosok sikeres kommunikációs tevékenységén i s mú
l i k az olvasás megszerettetése, a tudás és tudomány eredményeinek t e r jesztése, az általános és a t e c h n i k a i műveltség emelése, a műszaki f e j lesztés hathatós előmozdítása. Ha a könyvtáros nem t u d j a megfelelő mér
tekben, megfelelő színvonalon közvetíteni és közölni a fontos ismerete
k e t , i l l e t v e gondolatokat az olvasókkal, ennek végeredményben az egész társadalom látja kárát, tündén könyvtárosnak a r r a k e l l tahát töreked
n i e , hegy könyvtárában minden olvasó megtalálja, és megártsa azokat a gondolatokat, amelyeknek megtalálása és megértése életét gazdagabbá, munkáját eredményesebbé t e s z i .
33
Irodaicmi
' BUTL2H, P.i Ao i n t r o d u c t i o n t o l i b r a r y scijr.ce. Chicago, 1933, Uníversity of Chicago Press, p . 29.
2/
' ADAMS, 3.: L i b r a r y coanunication syate-s. L i b r a r y Trer.ás, 2, sz.
1956, p. 2C6.
^ DSTIHA, J . i A s z o c i a l i s t a könyvtárügy néhány lényeges j s l l e a v o - nása. - Könyvtári Pigyoló, 1959, 9. sz. p. 5.
Raíí3AHA2HAHt S,P..: Colcn classiíieation and i t s approaeh i o docun-entation. /Shsran, J.H. - Sgan, H.S.i B i b l i o g r a p h i e organi- z a t i o n , Chicago, 1351* L'niversity o f Chicago Pres3 . p. 95-96./.
^' A3H3IÜ, L.t P.esearch i n oasa ecnsunieatioa. - L i b r a r y Trends, 2. sz. 195?, p. 129, 130.
6 j í SROÁDglSLP, A.t ? h * philosophy o f c l a 3 3 Í f i c a t i o o . London, 1946,
Graftoa. p. 24.
iíISCOKf, R.H.I i
"•uarterly, 4. sz. 1955, p . 325.
7 / " i/XKOKf, R.H.I "evelopnents i n mass coazmaicatioa. - L i b r a r y
dr.Györe Pál + + +
C ; K O 5 ~a ofiitsEHiaí C T O P O H í M T e i b ^ e c T S c a e í ; r > a -
n s ? u " osc:!V3Te.:!>;£an £ 3 3 0 ; : K ue-iha eca.'i űgojütors"-::!^
E - . — e y n 5 - F a y ? » « $ya'S3Mi cnmnKXMnac oa5.iK07eK o c o - űe^-Ho E S £ g * B co~ns.-nc?:-iiec;:oa ö K Í - ^ s r * M " u n , r i e Öri-TZorefcz np/!:i;zj»ET y^acTW E o e g o s s s x n a e o C p i a o s a H n s x , SpOíCKor.TK:3 B COOsaüTC ,S3Jrt£ X S 0 0 3 3 0 7 5 9K X I C : y c z o s n . r x .
B e u t e ü - n w c i a i c j t a e p e j s s n s K a s t ó x a a » a ^ a raKE>>
•iiVTCa e T O ^ , U Í O S B Ke n p e n i z a j » : ^ e > o i Í C : C - * I , H T O S Í I ó m ;oCT*.;r£S B M X T * X , Ksropre t a « a s y T ^ s ^ r c j t . r : po=a tMíary. O T O * * c e * v c « B ss:3a9» t t a t r r , a H3»»asri!>- stzv.r. a iir.*caf,BK»z.sn n T . n . j t w r s i t E« t s-nt 3WE-
smi * a y i v - o a z S RLiíapaancot-Koa i K r M M c c n : .»•=--" crc* e s a -
i n n á E Í , s > : ; r - ^ .r E B ECS ^ Í - Í . - S T ai-axpa Í K E : : Ü ; ; ? s o - Ryj!t8ro»,» T » K Í « a c s a s a r e ^ b j w a s a z o x C T S o c tWTKre^sriUt.
C ;o'-uut a p e e z * ;::-:ÍD~:-.-9==oi;aoií £Mre.tt>M0C7' oqeRfc sassio. "47001: E c^e3E*£kif!£c S ^ t e o r e x a ^ c s »6o7?.:oa>
^ps3:'j:Hioa c o e - e o r e m * « « s r y Ksntrai;^ K apo'-J-^s; z o^ y a a a - rs:--i:: S K ^ r ^ r f . ioaz. c n e u M ^ s o i 5 z 5 2 K 3? e n a «,-:Í:Í!.-Í Ű O - zepiaí-fc s e r c x b t w B S Í O ? ^ » ; K a s s a i ; ^ a T e p s i j , o x zo-TE^a
TaKKf o5?»3oa Bee 6 t; : - r. 3 7 e ! « p K r w^ a s c r p a ^ ^ T i -
.-»7s rat p e S s s y - ; - . e a y c a e n a o í .
