A magyar íráK-i houv

Teljes szövegt

(1)

(2) V. Cl? IC/.. A magyar íráK-i houv. N. M..

(3)

(4)

(5) '. .. -. ■. .. ..

(6) MÓRICZ PÁL. KIRÁLYI HONVÉD 1868 AZ ATHENAEUM IRODALMI ÉS NYOMDAI R.-T. KIADÁSA. <4*. $.

(7)

(8) MÓRICZ PÁL. A. MAGYAR’KIRÁLYI HONVÉD 1868-1918 88 E G Y K O R Ú K É P P E L. BUDAPEST AZ A T H E N A E Ü M I R O D A L M I É S N Y O M D A I R.-T. KI ADÁSA.

(9) I H . N. MUZEUM KÖNYVTARA I I . Nyomt. Növ-,it. f.rtpló é v f ^ j ^ $z 13522. — Budapest, az Athenaeum r.-t. könyvnyomdája..

(10) A MAGYAR KIRÁLYI HONVÉDRŐL. —. A HONVÉDELMI MINISZTER ÚR LEVELE. —. A M agyar K irályi Honvédség ez évben ju to tt el fen n á llá sá n a k ha tva n a d ik esztendejéhez. A fő n ix m a d á r m egújhodásaihoz hasonlítható a m a g y a r h o n védek története. A z ezeréves harcok tiizéből — a legnagyobb vesze delm ek, elnyom atások idején — n e k ü n k m indig tá m a d ta k vitézeink. A z egységesség kapcsolatát ám csak a honvédek története, dicső m últja tü krö zi felénk. 18í8-ban Isten csodájaként, a haza, a sza b a d ság, a nem zeti lét nagy veszedelm ekor, a honszerelem m u stá rm a g já b ó l tá m a d t az első m a g y a r honvéd. B á r dicsőséges harcaival a a világot bám ulatra ragadta, Világosnál fő n ix m a d á rk é n t elégett. A z első honvédek lelkét azonban nem tu d tá k elpusztítani. A i8 -a s honvédhősök h a g yo m á n ya iva l és o lthatatlan belső tüzével 1868-ban m á s o d s z o r is megelevenedett a m a g y a r k irá ly i honvéd, s a világ háború fo ly a m á n ka to n a i dicsőségének és hősiességének legm agasabb fo k á t érte el. Első vitéze lett a világháborúi összes harctereinek. M ígnem ism ét lesújtott reá a fő n ix m a d á r sorsa, a szö rn yű kézzel felg yu lla szto tt po ko li tűzben elégett. M agát drága h a zá n k a t is — h o n v é d é i n é l k ü l — darabokra m arcangolták. E lveszettnek lá t szott m inden. Midőn ism ét m egrázkódott a véres m a g y a r fö ld és a bánatos m a g y a r lelkek m élyén izzó tűzb ő l kip a ttant, szá rn y á t h a r m a d s z o r i s m agasba csapta a N e m z e t i H a d s e r e g szerény mezében, kicsin y kereteiben m egújhodó és feltá m a d o tt legifjabb m a g ya r k ir á ly i honvéd. Z á szló ira — a hatvanéves fen n á llá s ün nepi alkalm á b ó l — a régi m a g ya r k ir á ly i 26-os csík-udvarhelyi székely h onvédzászlóalj zá szló sza la g á n a k jeligéjét bízvást írh a tju k fe l: «A m ú l t a k e m l é k e l e l k e s í t s e n h ő s t e t t e k r e ! » E ju b ile u m i évfordulón azért hálás öröm m el és elismeréssel kell fo g a d n u n k m inden olyan írott m u n k á t, a m ely a m ú l t a k e m l é k e i t — a nem zet követendő tízparancsolataiként — elénk tükrözi. M ó r i c z P á ln a k ez «A M a g y a r K i r á l y i H o n v é d ».

(11) 6 cím ű friss könyve — a hatvanéves k ir á ly i honvéd m ú lta t és jelent az 1848j49-es dicső honvéd előidőkkel összekapcsolván — honvéd életünknek réyi üdítő, éltető csodaforrásait téirja fel. Itt a z é le t! Itt az erő! A z újabb honvéddiadalokra előkészülni, foga d já to k sóvárgó hű m a g y a r telketekbe ezt a szeretettel m egalkotott tiszta honvédírást. E z a közel szá z egykorú képpel, ra jzza l m egszíne sített m u n k a nyeresége és m éltó népszerűsítője a m a g ya r k irá ly i honvédségnek. « L o b o g és r a g y o g belőle az a h o n v é d m u l t , am ely m in ket — a nehéz p á lyá n , a nehéz úton, a dicső küzdések árán — c é l h o z v i s z.» Budapest, 1928.. Gróf Csá/cy Károly..

(12) t. SZERZŐ AZ OLVASÓIHOZ. «A m agyar k irá ly i h o nvéd » könyvem közrebocsátása m eg k ívánja, hogy — b á r röviden — ism ertessem e könyv m egírásának és közreadásának különös előzm ényeit. E m ű m ostani m egjelente tését a végzetes összeomlásból á tm e n te tt «magyar k irá ly i hon védsége fennállásának im m ár elkövetkezett h a tv a n a d ik ü n nepi esztendeje teszi alkalom szerűvé . . . T ulajdonképpen az 1848-iki dicső honvéd-ős is «m agyar k irá ly i honvéd» volt. A «korona» csak később tö rt le a négyfolyós, apostoli keresztű, három halm os csákócím erről. A m áig fen n m arad t m ag y ar k i rály i honvédséget — a nehezen meggyőzött uralkodó és a töb bet, nagyobbat v áró nem zet egyezsége folytán — az 1868. évi X L I. törvénycikk h ív ta életre: p a p iro s o n ... 1868-tól 1918-ig, am ikor fennállása fél századik esztendejéhez elju to tt a félisteni H erkulest tú lsz á r nyaló honvédség, a nem zet éle tében korszakos, nag y esem ényt gyönyörű m ag y ar katonai ü n nepségek keretében a k a rtá k m egünnepelni az ak kori hon védek. H iszen a világháborúban dicsősége ara n y k o ro n á já t k i érdem elte. A lengyel, az orosz, az oláh, a szerb, az albán, a Benczúr: A 48-as honvéd őrszem, török, az olasz, a francia h a rc tereken m in d en ü tt a világ első k ato n ája volt a m agyar k irá ly i honvéd. B artha Lajos altábornagy, a L udovika A kadém ia 1918. évi p a rancsnoka lelkes irá n y ítá sáv a l, IV . K ároly király , a budapesti m. kir. 1. honvéd gyalogezred felséges tulajdonosának hozzájárulása, S zu rm a y.

(13) 8 S ándor báró honvédelm i m iniszter m egértő tám ogatása m ellett, a L udovika A kadém ia szentelt, vén falai között folyt a p á ra tla n n a k Ígérkező honvédünnep előkészítő m u n k ája. Ám jö tt a m agyar nem zeti történelem leggyászosabb ősze, a tem etkező nem zet őszirózsás sírv irág aiv al. B á r m in d en ü tt győzött, m in d en ü tt hős v olt a m agyar, k isz á m íth a ta tla n forrad alm i erők á tfú rtá k hősiesen ta rto tt védgátja in k a t. A «front» összeomlott. A beszakadó á ra d a t rom badöntötte és alásüllyesztette az ezeréves hazát. Többé nem n y ílt alkalom és férfias kedv honvéd-érdem et, honvéd-erényt ü n n e p e ln i... M aga a honvédség m egszűnt! Tíz évi m ártírszenvedés u tá n tu d u n k csak m ost újból sorakozni a tépettségük d a c ára tisz tá n m egőrizett, foszlányos, rég i selyem honvédzászlóink körül. Ez a h a tv a n a d ik esztendő azonban nem a m úló öregségnek, hanem az örökifjú m ag y a r erők csodás m egújho dásának, a biztatóbb jövendőnek jelképes ü n n e p e . . . A n n ál jellem zőbb, hogy am a vajúdó n ag y nem zeti korszakot, azokat a nagyszerű m ag y ar katonaem bereket, am elyből és a k ik á lta l a világ egyik cso dája: a m ag y ar k irá ly i honvédség 1868-ban, h a tv a n súlyos esztendő vel ezelőtt m egterem tődött, értékeik, érdem ességük szerin t m éltólag m áig sem ism eri, nem értékeli a nem zet, a m egifjúhodott honvédség s e m . . . Egy-két, inkább a szervezés és a szervezet tö rté n eté t örökítő könyv alig m a ra d t felőlük. M aga a pirossapkás, kékzubbonyos, pirosnadrágos, «verd-el (W erndl) puskás» m ag y ar k irá ly i honvéd — lobogó fehérselym es zászlóival, a tom pán szakadozó b u ta dobok m élabús pergésénél — szokatlanul rom an tik u s m egjelenése d acára teljesen kitörlődött a köztudatból. Ám, nem csak e pirossapkás honvédek, m úl ta k el, a honvédség folyam atos, fokozatos átszervezései során az ira t- és levéltárakból, a felszerelési rak tá ra k b ó l is leginkább k iselej teztek, m egsem m isítettek m inden rá ju k vonatkozó, a honvéd-m últat legalább töredékeiben m egelevenítő emléket. Azok az évről-évre fogyatkozó kevesek is, ak ik m ég részesei voltak a honvédség k iala k u lásának, v a jm i keveset őriztek m eg az első évtizedek gyerm ekesnek tetsző, esem énytelennek m in ő sített «szegénykés» éveiből. A valóság ban: oly nagyszerű, szilárd a lap o k at vető küzdéseik a h a rc ias száza dok császári h a g y o m án y aira visszatekintő hatalm as, gőgös közös hadsereg beárnyékozásában szintehogy szégyenletes kicsinységeknek tetszettek a «királyi» nevet csak névleg viselő, a valóságban m ellő zött, á rv a sorsú m aroknyi honvédség e lő tt. . . Én, m in t a budapesti m. k ir. 1. honvéd gyalogezred különleges szolgálati beosztású népfelkelő tisz tje — különösképpen való meghazudtolásával az «inter a rm a silent Musae» la tin közm ondásnak — 1916-ban k ap tam a m egbízatást, hogy dicső ezredem részbeni tö r tén ete m egírásához gyűjtsék íro tt, n y o m tato tt (rajzolt, festett) és szóbeli adalékokat. Csak, am ikor m á r vállaltam a m u nkát, a m egvaló sításhoz hozzáfogni ak a rtam , jöttem reá, hogy a kezdettől, 1868/69-től szinte lehetetlen összem arkolni ezt a szép, nem es m ag y ar m unkát. A s a já t lak ta n y áb a n , a sokszor átszervezett különféle parancsnok ságoknál, fel egészen a honvédm inisztérium ig, perzselt m éhkasok k én t táto n g ta k reám a pusztuló lev éltárak üres polcai. A kofaság «pakolópapírként» réges-rég elhasználta a m ag y ar k irá ly i honvéd.

(14) 9 ségi intézm ények nem egy alapvető becsű, r itk a okm ányát. A még az a la p ítá s idejéből éldegélő, irm ag u l m a ra d t öreg honvéd u rak emlékezetéből is kikopott, e lh a lv án y u lt bubája, frissesége a letű n t kornak, a szűkkeretű nagy küzdéseknek. A felbokrétázott zászlójú, nótás m enetzászlóaljak derék honvédéi viszont ifjú életüket v itté k a tű z b e . . . M iért is érdekelte volna te h á t őket az a m últ, am elyről soha senki nem tu d o tt m ondani n ék ik lelkesítőt? E nnek a m últnak — ta lá n éppen látszólagos szegényi szürkesége m iatt? — a történelm i érdekességeket éles színekkel n y ú jtó tá v la ta is a felej tés h a m u ja és s á rg a hom okja alá tem etődött. M ivel ilyeténkép sem gazdag ira ttá ra k , sem legalább a m ú lta t m elegen m egőriző szóha gyom ányok és m esélgető vén sz ája k nem á llo tta k segítségem re, az alföldi kubikosok m u n k á já ra k ellett szánnom m agam at. A m élysé gekből kellett ásogatni a m eg nem becsült, szerteszéjjel rú g o tt töre déket. A kubikosok éles, fényes vasásójához ernyedetlen, szívós, bölcs türelem nek kell tá rsu ln i. Én, teh át, a szeretetem et is hozzáad tam e siváran, vigasztalanul, gyüm ölcstelennek in d u lt m unkához a világháborúnak a lelket, az idegeket, a józan m unkakedvet vadul szétszaggató v ih arz ása i között; am ikor a k érlelhetetlen h áb o rú örvé nyes hullám csapásai m ind több, több kedves baráto m at, d rág a b a j tá rs a m a t ra g a d tá k el mellőlem, a sárgult, poros, egykorú rég i napi-, hetilapok, folyóiratok, családi levelek, a szemétből k im en tett ritk áb b honvéd hivatalos ira to k elm élyítő lapozgatása közben egy-egy hoz zám tévedt régi honvédtiszt, altiszt, h a jd a n i V erdel-puskás öreg köz vitéznek v á ra tla n u l k ip a tta n to tt m eleg közlései u tá n valahogyan m indig az ősit rom zárolt S zirakuza m otoszkált eszemben Archim edesév e l . . . «Noli tu rb a re circulos m e o s !» ... Sem a n a g y diadalok hevítő örömétől, sem a bánatontó h a rc té ri csapásoktól nem engedtem félrelendíteni m agam at. A m agam «köre», szám ításaim m ellett híven m egm aradtam és k ita r to tta m . . . És csodák következtek. Ásónyomról-ásónyom ra m ind színesebbé, m ind tartalm asab b á, m ind életfris sebbé v a r ázsolódott a rem énytelenül szürkén in d u lt m u n k á m ... Nem rajtam , de a világháború változandó körülm ényein és erőim et m ind jobban lekötő, m ás k a to n a i m egbízatásom on m últ, hogy am ikor a helyes nyom ot m á r m egtaláltam , a k u tató és feldolgozó eszközök nek és tap asztalato k n ak m á r biztos u ra voltam , tovább nem fo ly ta t h a tta m a lelkem szerinti kedves, m ag y ar m u n k át és ennélfogva csak töredék m indaz, am it: A m agyar k irá ly i honvéd könyvem ben im hol itt felm utatni tudok. Ebben a m űben különben sem a k a rta m adni a honvédség szer vezetének történetét. T a k á tsy , H azai Sam u, Vághó Ignác, Papp Miklós, S zu rm a y Sándor, a régibb honvédélet eme kiválóságai sok értéket m eg írtak a béke éveiből. É n m agam inkább az em bereken át — szivök, leikök, gondolkozásuk és cselekedeteik tük réb en — tö re kedtem m egeleveníteni a honvéd m ú ltat, a m ag y ar k irá ly i honvéd séget és a honvédet. A m ag y a r életerőnek és elm ének leg h atalm a sabb, legnagyobbszerű alk o tása m ara d a k irá ly i honvédség. Ezek a [nagyrészben á lta la m g y ű jtö tt, a H adtörténelm i M úzeum gyűjtem é nyéből való] képekkel, rajzo k k al színezett leírások és külön-külön m egérthető fejezetek 1868-tól 1918-ig összeölelnek, kiem elnek a k orra,.

(15) 10 az em berre, a honvédelm i a lk o tá sra sok tanulságosan jellem zőt. A ro m a n tik a bűbájos dicsfényű szív árv án y -h íd ján vonulnak át elő ttü n k a d rá g a m ag y ar honvédek. Szivök, lelkök, gondolkozásuk, ak arásu k , cselekvésük őszinte m ag y arság a hódítóan ragyogóvá teszi ú t jókat. Iste n áldja, Iste n vezérelje a honvédzászlót! R ákosszentm ihály, 1928.. MÓRICZ PÁL, a volt magy. kir. budapesti I. honvéd gyalogezred volt népfelkelő századosa..

(16) A honvédek és a honvéd-nevezet eredete. A honvéd -nevezetet, a honvéd-szói m agyar vitézeink először 1848/49-ben írtá k be a világtörténelem be. Azelőtt, 1848 előtt, h a a m ag y ar nemzet vitézi tu lajdonságait, k atonás erényeit és délcegségét szóval és egy szervezett erőnek felem lítésével a k a rtá k m egjelölni — a külföldiek — a m agyar huszárra hivatkoztak. Sőt példaképül vették a m ag y ar huszárt. A hozzánk vadidegen nem zetek hadseregei saját szervezetükön helül-— még a 'fe s tő i viseletre is — igyekez tek m egterem teni, fen n ta rta n i a m agyar huszársághoz h a sonlatos lovasalakulásokat. Az utóbbi világháború során azon ban tünem ényes ragyogással, a félvilágot átölelő igézetes erő vel ú j h a rc té ri napcsillag tá m adt. M egism erték, retteg n i és becsülni kezdték: a m agyar k i rályi honvédet. A m agyar ka tonák csodás hősiségét külföldi szövetségeseink, m in t ádáz ellen ségeink előtt, úgyszintén a bol dog semlegeseknek elm élkedé sekre inkább berendezett békés tűzhelyeinél kifejezte, m eg érte tte és örökítette ez az egyet len m agyar szó, hogy — honvéd! llléssy György, az első 48-as honvéd. Az egész világon nem csak a gyalogos, hanem lovas m agyar kato n áin k n ak rendkívüliségét, p á ra tla n sá g át, eredeti m ag y ar m ivol tá t bokrétába kötötte — a honvéd-név. Az élcelődő ném et m űvészek híres képes ú jságjában, a Sim plicissim us-bán sű rű n m egcsúfolták a m agyart. Rajzolóm űvészeik csupán félszegségeinkről vettek egyszer egyszer tudom ást. Az Ú rnak 1916-ik véres esztendejében a z u tá n m eg értük, hogy a Sim plicissim us m esterei is a tüske h ely ett borostyánkoszorút fontak a m ag y ar hősiségnek. A m űvész színes, m egkapó képén azt a jelenetet ra jz o lta meg, am ikor a m ag y ar k ato n a izgal m as kézi tu sáb an levágja az orosz-puszták fürge fiát, a — k o z á k o t. . ..

(17) 12 Az érdekes kép a lá m ag y arázatu l a következő nem kevésbbé érdekes szöveget írtá k : B raver honvéd! Hund vöm Don! H at ihn schon, H aut ihn nieder! *. A m ag y ar honvédség az 1848-as idők ágyékából p a tta n t ki. Petőfi, J ó k a i, V a svá ry P á l lelke benne él, benne ragyog a honvédség megterem tődésének történetében; hiszen Petőfi. <s.A honvéd» költem ényé ben m eg is írta : Isten után legszebb és legszentebb név A honvéd nevezet. 1848 m árciu s 15-én az «egyenlőség, szabadság, testvériség* szent, szűztiszta m ám orától m egihletett p esti ifja k az öreg-M úzeum -nál lelkesítő, gyújtó tü n tetések között összefoglalták és k ih ird e tték az em lékezetes: «Mit k ív á n a m agyar n em zet» tizenkét pontozatját. E mozgalom m egindítói a cenzurázatlanul k inyom atott pontozatokn a k első p éld án y aiv al felm entek a városi tanácshoz. A pesti tanács a nem zeti program m pontok a lá írá sá v a l — legyen béke, szabadság, egyetértés! — szintén hozzájáru lt a «nép kívánságaihoz*. «A személyés vagyonbiztonság, v a la m in t á lta lá b a n a nyugalom és ren d fö n n ta r tására* ugyanekkor, — ír j a a jeles honvéd h adtörténetíró, a későbbi altábornagy, doberdói B re it József («M agyarország 1848/49-es függet lenségi h a rc a története* m űvében, 1897.), — «a közcsendi bizottm ány alak u lt, m elynek v ég rehajtó közege g y a n á n t az 1500 főből álló pol gári őrsereg szerepelt. E zen őrseregből, m ely n em sokára 3000 főre szaporodott, nőtte ki m ag át különféle elnevezés a la tt a nem zetőrség, m ajd a későbbi vitéz honvédség». Az első honvéd a «Honvéd* és a «H azánk s a K ü lfö ld » újságok ban m egjelent közlem ények szerint a b iharvárm egyei (sárréti) szü letésű Illéssy György ifjú, a debreceni kollégium egykori reform átus d iák ja volt. Illéssy, a «György deák» néven elism ert nevű poéta, m int < í A H on* segédszerkesztője, 1871-ben h ú n y t el. A «Hazánk s a K ü l föld* az első m ag y a r honvédről — Illéssy elhalálozása alkalm ából — 1871 novem ber 2-án ír t a a következő m éltatást: — Sokat olvasott, szépen szavalt, é rte tt idegen nyelveket és a zenét. M ikor 1848-ban az első ria d ó t m egfútták: legislegelőször ő állt be honvédnek m ájus 20-án. E lein tén egy gyalogzászlóaljhoz m ent, de aztán tü zé r lett s a R a tcsá n yi és L apcsinszki híres ütegeiben szolgált, u to ljá ra m in t tűzm ester. Világos u tá n egy darab ig bujdokolt (Komádiban Sárossy G yulával együtt), de végre sem k e rü lh e tte el végzetét: besoroztatott. Az Eszíe-ezredben k e lle tt szolgálnia. De, törhetetlen kedélye i t t is m egm aradt, zenész le tt a zenekarban, sokat olvasott, nyelveket ta n u lt s k ato n ai m űkedvelői előadásokat rendezett. Négy évig volt ilyen kénytelen szolgálatban. Az első honvédekről — N aplótöredékek. 1844—1859. cím ű könyvé ben (250-ik lap) — a nagyidőknek érdem es régi részese, báró Pod-.

(18) 13 m aniczky F rigyes is m egem lékezik. Az Illéssy G yörgyre vonatkozó közlem ényekkel ellentétben elm ondja: «Első, aki beállott honvédnek, gróf Széchenyi Dénes, — az első hon véd tiszt pedig, a k it teljes egyen ru h áb an szem léltünk, gróf A n d rá ssy A la d á r volt, délután (1848 jú liu s 12) gróf K á ro lyi G yörgynénél pesti p a lo tá já n a k kertjében v á rtu k meg az első honvédtisztet, őt teljes szívből üdvözlendők.® H ihető azonban, hogy Podm aniczky a m aga főrendű társask ö rév el kapcsolatban ír ta ezt az érdekes feljegyzését. Az első 48-as honvédek jellegzetes kávébarna színű a tillá ju k a t a véletlennek köszönhették. A m agyar k orm ány megfelelő egyen-. Egykorii 48-as honvéd csoportkép.. ru h áz a ti posztónak szűkében lévén, a cs. k ir. ru h atár-b izo ttság tó l átv ette az eredetileg a tüzérségnek készített nagym ennyiségű posztókészletet. Az első honvédek a tillá ja ilyeténképpen le tt az a jelleg zetes em lékezetű k á v éb arn a színű. A m agyar k irá ly i honvédségnek első vitézei — 1869-ben — ugyancsak ilyen érdekesen, véletlenül ju to tta k a nem kevésbbé jellegzetes, emlékezetes piros sapka-, piros nadrág-posztójukhoz, am elyek m ia tt «paradicsomos fiaskó, stie g litz» néven is csúfolták a derék honvédet. A M iksa m exikói császár serege részére g y á rto tt, (állítólag fran cia eredetű) piros posztóból tú l nag y töm eg m a ra d t rak tá ro n . Ámde, m ivel a szegény m exikói császárt kivégezték, vezértelen serege k a lan d o rh ad k én t szétzüllött, a rikítós posztót a honvédekre sózták. M a m á r bárk in ek a sértődése nélkül m egválthatjuk, hogy eléggé ízléstelen, célszerűtlen, szín padias viselet volt a honvédbakaságra szabott pirosnadrág. •. K ossuth Lajos á ld o tt neve felem lítése nélkül nem lenne teljes ez a honvéd-írás. K ossuth szem élye szerint, lánglelkével és alkotó.

(19) 14 tehetsége v a rázsáv al kitéphetlenül beleszövődik a honvédek tö rté netének szent legendájába. «Az országgyűlés» 1848 jú liu s 11-én K o s su th Lajos m egrázó beszédére — a rajongó N y á ry P á l ^m egadjuk* felk iáltása u tá n — szavazta meg és a já n lo tta fel a 200 ezer honvédet és a szükséges pénzerőnek elő te re m té sé t. . . Ez a beszéd, ez a m eg a já n lás k ato n ai tekintetekből term észetesen inkább csak erkölcsileg értékelhető. «Hiszen» — ír ja B reit József — «200 ezer főnyi seregnek hadkész állapotban való felállítása m inden meglevő keret nélkül, m árólholnapra, a lehetetlenségek közé t a r tozik)). A honvédeket egyébként ug y an csak K ossuth L ajos nevezte először m é v te le n fé lis te n e k n e k ...» Jó ka i Mór — K o ssuthnak fenti hódolatos kifejezését idézvén — «A Hon* 1867. évi 80-ik szám ában feljegyezte, hogy K ossuth (akkor m ár m int hazátlan bujdosó) angliai tartózkodása alk al m ával, Londonban ta r to tt egyik be szédében h a szn á lta az m n k n o w n demigods* elnevezést. # A «honvéd» szót, — a «honvéd» nevet — m időn m ár «pesti csa Kossuth Lajos amerikai képe. (Kvassay Márta gyűjteményéből.) tárok* néven is szerepeltek, v i tézkedtek csapatok — 1848-ban, a kényszerítő szükség alkotta. A szabadságharci m ozgalm ak kezdetén ugyanis a hasonhangzású «polgárőrség» és «nem zetőrség» elnevezé sekből m egtévedések, félreértések tám ad tak . Az újo n n an a la k u lt rendes m ag y ar seregre, azaz a nem zetőrségre te h á t megfelelőbb és h a tá ro zo ttan m egkülönböztethetőbb nevezetet kerestek és ta lá lta k K isfa lu d y K á ro ly az «Élet ko ra i» (1821) cím ű költem ényének követ kező soraiban: Midőn hazáját rabbilincs fenyíti, Bőszült érzéssel harcmezőre száll; A szép szabadság bőslánggal hevíti, Körüldörögje bár ezer halál. Nem csügged s honvéd tisztét teljesíti, Míg győz, vagy testhalmok közt sírt talál, A jobb utókortól reményelve bérét, A nyert borostyánon kiontja vérét. E zentúl nevezték honvédnek a tren d es» nem zetőrt. M agának a szabadságharcosok ifjú seregének ezidőtől lett «honvédség» a neve zete. Ez a dicsteljes honvéd-név, m int «A H onvéd» újság 1867. évi szám ából olvasható, — «egy tudós vén kato n átó l eredt, az öreg K iss.

(20) 15 K árolytól1, ki k ato n ai p á ly á ja bevégeztével az irodalom m al foglal kozott s ta g ja volt az A kadém iának és a K isfaludy-T ársaságnak. ö ta lá lta fel csaknem ösztönszerű gyorsasággal, m időn az első zászlóaljakat szervezték, az egyszerű és nagyjelentőségű szót — «honvéd.» K iss K áro ly n ak 1848. évi «.Hadm űszótárábam valóban benne ta lá lju k a m agyar nem zeti harcok dicsőségének ezt az örökszép és fényes jelszavát, m elyet akkor — 1848-ban — sokan «m ondva csináltnak» vélem ényeztek. A m agyar nép m aga — később, huszon egy nehéz p ró b ák ra tevő esztendők elm últával is, m időn a m agyar k irá ly i honvédséget feltám asztották és m egszervezték — á té rte tte , átérezte, leikébe szent jeligéül befogadta a honvéd szót és nagyszerű fogalm át. A világháborúban a fegyvertársak, az ellenségek v ilá g szerte becsülni, félni ta n u ltá k a m agyar k irá ly i honvédet. Jókai, bár 1867 tavaszán «Nagyobb, nagyobbak, legnagyobbak» költem é nyében még a régi, a 48/49-es honvédekről dalolta édes keserű, fáj-' dalm as gyönyörű dalát, m i m ost m á r tu d ju k , m i lá ttu k és érezzük, hogy az 1914., 1915., 1916., 1917. és 1918. esztendők csukaszürke és mezőzöld színű ru h ás honvédjeinkre is tökéletesen illenek az aran y borostyánt fonogató n ag y költő ih le te tt szavai: S most halljátok, ki legnagyobb? Ki előtt minden meghajol, Az a nép volt: a közvitéz. K i róla szóla, Istent idéz! Ök voltak a közhonvédek. Kik nem h írért haltak, éltek, K iket nem dicsvágy v itt a harcba, Csak hazájuk nagy panasza; Kik nem küzdtek hiú hírért, Csak hazájuk szerelm éért... Vezér nélkül is megállva, Győzelembe és halálba Külön-külön egy-egy bajnok, E gyütt: tenger tö rt meg rajtok. K i adta rájuk e nevet «A névtelen félistenek!...* Kik annyi vért elhullattak, Annyi diadalt arattak, 1 Czimer K ároly dr., szegedi tudós tanár, kiváló várostörténeti író nagyon érdekes, ismeretlen adatokat jegyzett fel («Szegedi Napló, 1928 június 3.» «A Szegedi Kaszinó régi típusai.*) Kiss Károlyról és család járól. Az édesapja, nemzetes Kiss József Szeged városnak volt «régi kuruc vívású főbírója, keménykezű és tekintélyt tartó tanácsúra* még a X IX . század első felében. Á fia, a koszorús hadtörténelmi író Kiss Károly, a m áig egyetlen szegedi akadémikus, 16 éves korában a szegedi líceumból kadétiskolába lépett, a francia háborúban jelesül vitézkedett, de 1837-ben m ár nyugdíjazták, m ert rendíthetetlen híve volt a nemzeti hadseregnek és a magyar vezényszónak és «királyi bakancsos kapitányi nak írta m a g á t... 1848-ban honvédezredes és sok érdemet szerzett a honvédség szervezésében. Emlékét örökre fenntartja az, hogy a dicső séges honvéd nevet ő készítette.^.

(21) 16 Vért, diadalt a hazának. M aguknak m it se hozának. Nagy emberek, nagy férfiak. Ne küzdj etek a h ír m iatt, H íretek együtt él velünk, M indeniteket tisztelünk, De legnagyobbnak fölétek: Em eljük a közhonvédet!. Az új honvédség megszületése. A m agyarosan *burkus»-nak nevezett poroszok 1866-ban a nagyosztrákságnak nem csak a kétfejűsasos zászlóját tö rték porba. Az erőszakoskodó, kegyetlen osztrák börtönőrnek d u rv a k a rjá t is m egbénították. E gyezkedni kényszerült az elnyom ott m agyarral. M agyarországon — az 1867. évi kiegyezéssel •— felszabadultak a tizenkilenc éven á t guzsb akötött nem zeti erők és — szenvedélyességek. A jóhiszem ű, szép m ag y a r ünnepi töm egek tomboló m uzsi kával, szélnek engedett virágos nem zeti zászlókkal kav aro g tak és lelkendeztek szerteszét az o rsz á g b a n . . . A tétova cselekedetek, k áp rázatos rem énykedések során a fokosnak, pengő sark an ty ú n ak , sujtásos m ag y ar viseletnek ú j-hajnallások tám ad t. E z a n ó ta is e k k o rtá jt divatozott: Szivárványos, szivárványos, szivárványos az égalja, Nem jól van a, nem jól van a, nem jól van a fejemálja; Gyere rózsám, igazítsd meg, A jó Isten m ajd úgy áld m e g ... Ez az á rta tla n n a k tetsző, kedves n ó ta igen különös nóta volt. Toborzó tá n c ra bizsergetős m elódiáján felettébb el leh e tett andalodni. A n ó tá t dalolgató m agyarok úgy 1866-ban, m in t m ég a kiengesztelőbb 1867-ben is K o ssu th L ajosra gondoltak. K ossuth Lajosék «független» M agyarországáért epekedtek az Alföldön, Székelyországban, tú l a dunai színm agyar helységekben. Ám, Bécs nem azért v o lt és m a ra d t a «bús m agyarok* szerinti «átkos A usztriaBécs», a tú l a L a jtá ró l fujdogáló hideg szelek h am aro san lederm esztették a k o rán nyiladozó m ag y ar rem énykedéseknek sok gyenge szép ibolyáját. A sb ó th Já n o s (am a bizonyos «Sir John*, akkor m iniszteri titk á r, az új m ag y ar k irá ly i honvédség v ajúdása, m eg születése és lá b ra k ap á sa tö rténetének h ivatalos történetírója), «A m. k ir. honvédelm i m inisztérium m űködése 1867—1872» cím ű m űvében — a m aga dagályos nyelvén kürülbelül az igazságnak m egfelelően írta , hogy: «a m. kir. honvédelm i m inisztérium azon legelső szervezéséből, m elyet 1867-ben az alkotm ány h e ly re állítá sával a n a g y á ta lak u lá s term észetszerű nehézségei, az első fejlődés kezdetleges viszonyai közt ny ert, e nehézségek és viszonyok mél-.

(22) 17 tánylása nélkül csaknem azt leh etett v a la következtetni; hogy fel állításának egyedüli oka az, hogy az 1848-iki törvények betűiének elég tétessék, és létezzék ezek értelm ében honvédelm i m inisztérium , habár az azt m egillető h atáskör és eszerint m inden valóságos lét-ok nélkül i s . . . V alóban, legelső tevékenységi köre nem is terjed t egyébre, m in t á rra , am it sa já t hatáskörében ön állóan intézett v olt a feloszla to tt helytartósági tanács is (újoncozás, hadpótlás, katonák elbocsátásának ügyei, elhelye zések, m enetek, átvonulások, szállásolás, élelmezés, előfoga tok, szabadságos és tartalék o s katonák n y ilv á n ta rtá sa és be hívása, szökevények körözése, hadikárok m egtérítése, katonai kihágások m ia tti panaszok, il letékességi villongások, h ag y a téki ügyek, k ato n ai házasságok stb.).» A k irá ly ennek a kéz- és láb nélküli m inisztérium nak a veze tését ideiglenesen a m ag y ar m iniszterelnökre ru h á z ta 2, az összminisztérium á lta l a lá írt és 1867. évi feb ru ár hó 25-én a K épviselőhöz elé terjesztett ((határozati ja v a sla t negyvennyolcezer újonc k iá llítá sá ról* b á r ugyan «kilátásha helyező a védrendszer törvényhozási új m eg állapításával e g y ü tt a m inisztérium hatáskörének szélesbedését is». Szerencsére az ideiglenes honvédm iniszter, A n d rá ssy G yula gróf nem v o lt olyan lágy em ber, a k i félm u n k á v a l megelégszik. A m aga sím a, óvatos m odorával p illa n a tig sem tévesztette el a kitűzött n ag y célokat. Az «új honvédeknek* ez a jövőbe látó, h a ta l m as elm éjű, nemes, n a g y m ag y a r állam férfi le tt a terem tő-atyjok, m időn a ((létesítendő m ag y ar honvédség alapszabályai tervezetének kidolgozásával* m egbízta V é tté r A n ta l v olt 1848/49. évi honvédaltábornagyot, A scherm ann Ferenc* m iniszteri titk á r, volt 1848/49. évi 5 Elnökség, egyszersmind honvédelmi ügy minisztere: gróf Andrássy Gyula, lakása: Budavára, Szent György-tér. Honvédelmi osztály, Buda vár, Bécsikapunál, kir postaépület. Elnök: gróf Andrássy Gyula. Osz tálytanácsosok: Gelich Richárd (lakása: Pest, Üri-utca 6. sz.), Bernárd Lajos. Miniszteri titkárok: Aschermann Ferenc, Békey Iván. (A m. kir. felelős minisztérium kineveztetett: február 20-án, 1867.) ’ A veszprémi alsóvárosi temetőben nyugvó Vendrey (Aschermann) Ferenc 1848/49-iki honvédezredes, későbbi m. kir. honvédtábornok, egyike volt a szabadságharc legvitézebb, kiváló, fő honvédjének. Í821-ben Sepsiszentgyörgyön született, a kézdivásárhelyi katonai intézetben képezték ki a katonai pályára, 1848-ban őrmesteri ranggal lépett a hon védségbe, 1848 október végén m ár századosi ranggal K iss E rnő segéd tisztje volt. A szolnoki csatában m ár őrnagy és táborkari tisztként tel jesít kiváló szolgálatokat, Damjanics a 3-ik osztályú érdemjellel jutalMóricz Pál: A magyar királyi honvéd.. 2.

(23) 18 honvédezredest és a közös hadügyi korm ány részéről pártfogolt, e m unkába beerőszakolt gróf Sch w ein itz G yula nyugalm azott vértes századost. A nem zeti közvélem énynek nagy m eg n y u g tatására szol gált, hogy A ndrássy gróf a hon védség m egszervezéséről folyta to tt tanácskozásokba azl848/49-es honvédségnek olyan kiválósá gait bevonta, m in t K lapka, Perczel, P ik é ly tábornokok, Hollán E rnő, Ivá n ka ezredesek és még m ások is az «öreg honvédek* köréből. Az 1848/49. évi honvéd k i válóságoknak a m agyar k irá ly i honvédség megszervezésében való közrem űködéséről kedves bizonyság a «Vasárnapi Ú jság» 1892. évi m ásodik szám ában (a huszonkettedik lapon) m eg jelen t kis híradás. K erkápoly K áro ly volt pénzügym iniszter, a honvédm inisztérium első á l la m titk á rá n a k elh únyta alk al m ából írtá k : «Kerkápoly, midőn az á lla m titk á ri állást elfoglalá, kijelenté, hogy a honvédség szervezését az 1848/49-ik hon védségből életbenm aradt táb o r nokok és törzstisztek közre m űködésével a k a rja keresztül Yetter 4S-as altábornagy, az olasz-magyar légió volt parancsnoka. vinni, m inek folytán Hólián E rnő, C zillich Ede, Dóbay és M áriássy ezredesek tényleg a m inisztérium ba szolgálattétel végett beosztattak, Görgey A rth u r volt fővezér pedig felhívatott, hogy nézeteit az u jjo n a n felállítan d ó honvégségről n y ú jtsa be.4 V alószínűleg ez volt az a tervezet, m ely újab b an az 1848/49-iki em lékek k iállításá n is láth a tó vala. K erkápoly — egyébként — mázzá, a bicskei csatában pedig1 alezredessé nevezi ki, ezredes 1849 m ájus 25-én lett, Klapka alatt, — Komáromnak városparancsnoka^ volt. A győzelmes ácsi csatában érdemelte ki a Il-od osztályú vitézsógi érdemrendet. «A komáromi kapituláció* után Erdélyben gazdálkodott. A m agyar királyi honvédségbe 1872-ben lépett be, 1848/49-es ezredesi ra n g já v a l... A királytól elnyerte a Lipót- és Vaskorona-rendek lovagkeresztjét. Egyideig a szegedi honvédkerületnek volt a parancsnoka, m ajd a honvéd főruhatári bizottság elnökeként működött, tábornoki rangban. Mint gazdasági és katonai író is érdemesen munkálkodott. Vendrey tábornok vette először védelembe a férfiasán hallgató Görgeyt a «hazaárulás» m éltatlan, igazságtalanul gonosz vádaskodásai ellen, 4 Görgey István «Görgey A rthur a száműzetésben (1849—67)* című művében feljegyezte, hogy Görgey A rthur a m. kir. honvédség meg szervezésére nagy örömmel fogadott memorandumot adott át Deák Ferencnek..

(24) 19 erős m unkásságot fe jte tt k i a honvédelm i m inisztérium ban (anyn y ira beleélvén m ag á t — a vaskalapos jó k álv in ista professzor és 48-as volt szentgáli nem zetőr — a haditudom ányokba, hogy régi osztrák tekintélyek nem a k a rtá k elhinni, hogy nem volt h ivatásszerű katona!), úgyhogy m ásfélév a la tt m á r hetvenezer fölszerelt honvédre m u ta th a to tt...» A m erész tervezgetésekben, kéretlen tanácsokban sem volt hiány, volt olyan ötlet is, am ely <dégiók»-h an a k a rta feltám asz ta n i és m egszervezni az ú j hon védséget. # B áró K u h n « h adügyén v á l la lta a «szerzőségét» az á lta lá nos védkötelezettség h a d ren d szerének. Túl a L a jtá n m á r «az általános védkötelezettséget» sem fogadták hozsannával, egy «honvéd-intézményi> m ajd a n i m egvalósulásától pedig felsza k a d ta k az osztrák tűzokádók. Az illetékes bécsi körökben, hogy m ennél nagyobb g y an ak Kerkápoly Károly, az első honvéd államtitkár, v ást és ria d a lm a t keltsenek, későbbi pénzügyminiszter. szédületesen okádták a tüzet, fú j ták a füstöt, trüszköltek a — papiros honvédek ellen is . . . A «Presse», az osztrák c e n tr a lis tá k é m egátalkodott közlönye az 1867-ik év elején, egyik ja n u á ri lapszám ában a hadkiegészítési rendelettel (1866 decem ber 28.) kapcsolatosan így júdáskodott: «Most m á r m indenki k ato n ai szolgálatra van kötelezve, a k á r aktíve, a k á r tartalé k b an . E z azon ban nem m ás. m in t a honvéd, am in t áll és van. És hogy m it képes a honvédség végbevinni, m e g m u ta tta 1848149-ben! Az új honvédrend szer szerint az ezredek béke idején saját toborzókerületeikben m a rad n ak s hogy ily rendszer m ellett az idegen nem zetiségű tiszte k nem alkalm azhatók: m agától értetik. E szerin t M agyarország rögtön m eg nyerte azt, am it 1849 óta elérhetetlennek ta rto tt, tu d n iillik a saját nem zeti hadsereget, m ely az ország földjén állomásoz. Ezen vehiculum m al az ú t P estrő l Debrecenbe csak — egy lépés!» . . . A ^m agyar hadsereg»-től bizony ím e m ég az á rta tla n , ágyútalan, pirossapkás, pirosnadrágos újhonvéd szegényes, soványkás a la k já ban is riadozott és hüledezett — Bécs. E zekről az akkori aggályos riadozásokról, rosszindulatú húzódozásokról érdekes bizonyság a következő, későbbi (V asárnapi Ú jság, 1890. évf., 8. szám. A próságok gróf A ndrássy Gyuláról) közlem ény: «Deák kiegyezési jav a slatá b a, m ely ből az 1867-ik évi 12. törvény lett, eredetileg is bele v olt szövegezve ez a szó: «m agyar hadseregé. E zt ír ja E ötvös K á ro ly az «Egyetérfés»-ben: «A bécsi k ato n ai és korm ánykörök sehogysem a k a rtá k elfo gadni. Őfelsége is gondos felvilágosítást k é rt a rr a nézve: «m it é rt e kifejezés alatt?» D eák azt m ondá, hogy: «ez sem m ikép sem jelen ti a hadsereg k e tté sza k ítá sá t és csupán csak m ag yarnyelvű szövegezése 2*.

(25) 20 az «exercitus hungaricus»-nak, m ely ott v a n a Corpns Juris-ban.» őfelsége a m ag y arázatb an m egnyugodott, de nem a k a to n á k és az osztrák m iniszterek. E zekkel sok baja, vesződsége, vitatkozása volt A n d rá ssyn a k. V égre egyszer ezt m ondá a közös hadügym iniszternek: «A m ag y ar em ber kész m eghalni hazájáért, k irá ly á é rt, de ezt anon y m e ten n i egy általán nincs kedve! » ... Ez m eggyőzte végre a h a d ügym inisztert. *. A hadsereg átszervezésének és a honvédség újból feltám asztá sának alaptörvényeit — 1868 : X L. (a véderőről), X L I. (a honvédség ről), X L II. (a népfelkelésről) — a k irá ly 1868. évi decem ber hó 5-én szentesítette. E z az új honvéd ség kezdetben 82 gyalogzászló aljból és 32 lovasszázadból állott. A többi huszárszázad m ellett 4 lovasszázad, a horvátszlavonországi dzsidásszázad volt. Az úgynevezett szórlövegosztályókat (80 M ontigny- és 10 G attling-féle rendszerű löveggel) csak 1871-ben szervez ték meg. A honvédgyalogzászló a lja k a következők voltak: A pesti 1. pest-solti 2, pest-csonrá d i 3, északbácskai 4, közép bácskai 5, délbácskai 6, békés csongrádi 7, csongrád-csanádi 8, békés-bihari 9, d élbihari 10, a ra d i 11, arad-zarándi 12, észak to ro n táli 13, déltorontáli 14, északtem esi 15, déltem esi 16, délkrassói 17, északkrassói 18, h u n y ad i 19, gyulafehérvári 20, nagyszebeni 21, fogaras-medgyesi 22, brassói 23, három széki 24, k üküllői 25, csik-udvar helyi 26, m aros v á sár helyi 27, szászrégeni 28, aranyosi 29, kolozsvári 30, naszód-besztercei 31, doboka-szolnoki 32, m áram aro s-szatm ári 33, m áram aros-ugocsai 34, beregi 35, ungi, 36, sárosi 37, szepesi 38, á b a ú ji 39, zem pléni 40, szabolcsi 41, hajdú-szabolcsi 42, középszolnok-szatm ári 43, szatm ári 44, szilágyi 45, északbihari 46, heves-kúnsági 47, borsodi 48, hevesi 49, pest-jászsági 50, göm öri 51, nóg rá d i 52, zólyom -turóci 53, árv a-liptói 54, trenoséni 55, trencsén-nyitra i 56, északpozsonyi 57, délpozsonyi 58, csallóközi 59, n y itra i 60, barsi 61, pest-honti 62, budai 63, esztergom -kom árom i 64, fejérm e gyei 65, to ln ai 66, b aran y a-to ln ai 67, b a ra n y a i 68, balaton-som ogyi 69, délsom ogyi 70, veszprém i 71, győr-pápai 72, m osoni 73, soproni 74. vas-soproni 75, vasm egyei 76, balaton-zalai 77, zala-m uraközi 78, v a ra sd i 79, zágrábi 80, szlavóniai 81 és a szerém ségi 82. honvédgyalog zászlóaljak. A lovasszázadok m eg a következők voltak: pesti 1, pestkúnsági 2, pest-csongrádi 3, bácskai 4, békés-csongrádi 5, csongrád-.

(26) 21 Csanádi 6, békés-bihari 7, a ra d i 8, to ro n tá li 9, tem esi 10, három széki 11, m arosi 12, kolozsvári 13, szatm ári 14, h ajd ú ság i 15, északbihari 16, heves-kúnsági 17, felvidéki 18, hevesi 19, pest-jászsági 20, nógrádi 21, csallóközi 22, fejérm egyei 23, veszprém i 24, b a ra n y a i 25, somogyi 26, soproni 27, zalai 28, v a ra sd i 29, zágrábi 30, szlavóniai 31 és a szerémségi 32. honvédlovasszázadok. 1871-ben n egyvenre em elték a honvédlovasszázadok szám át, ezek az ú jo n n an felállíto tt huszárszázadok pedig a következők voltak: nagykúnsági 33, pest-kiskúnsági 34, északtorontáli 35, csíki 36, nógrád-honti 37, nyitra-kom árom i 38, győr-som ogyi 39. és somogy-zalai 40. lovasszázadok. 1872-ben a határőrvidék részbeni polgárosítása u tá n szervezték a sziszeki 83. és belovári 84. honvéd gyalogzászlóaljakat; m ajd 1873-ban a h a tá rő rvidék teljes m egszüntetésével keletkeztek a duna-tem esközi, likai, ogulini, szluini, glinai, gradiskai, péterváradi, honvédgyalog zászlóaljak. A «Pesti N apló» (1869.) október 2-iki szám ában, a «Fővárosi H irek» ro v atb an a honvédzászlóaljak elhelyezéséről is érdekes h írt közölt. Felem líti, hogy a honvédzászlóaljak állo m áshelyei m á r m eg á lla p íttat tak és a következők lesznek: Pest, Félegyháza, Szeged, Sza badka, Zombor, Ú jvidék, Mező túr, Gyula, N agyszalonta, N agy várad, A rad, Borosjenő, Zsom bolya, Ujpécs, Vinga, Csákóvá, A honvéd íőparancsnoki irodából (Élclap rajz). O ravica, Lúgos, Szászváros, G yulafehérvár, Nagyszeben, Szentágotha, Brassó, K ézdivásárhely, E besfalva, Csíkszereda, M arosvásárhely, Szászrégen, N agyenyed, K olozsvár, Naszód, Deés, M áram arossziget, Nagyszőlős, M unkács, U ngvár, E perjes, Lőcse, K assa, S átoraljaújhely, N yíregyháza, N agykálló, Szatm árném eti, N agykároly, Zilah, Debrecen, K arcag, T iszafüred, Miskolc, E ger, Jászberény, Rim aszom bat, B alassagyarm at, B esztercebánya, Rózsahegy, Zsolna, Trencsén, N agyszom bat, Pozsony, Székesfehérvár, N y itra, Léva, Ipoly ság, É rsekújvár, Buda, T ata, P aks, Mohács, Pécs, Szigetvár, A dánd. Veszprém, P áp a, Moson, Sopron, Szom bathely, K örm önd, N agy kanizsa, A lsólendva, V arasd, Zágráb, Verőce és V ukovár. * Ez a tüzérség és m ű sza ki csapatok nélküli «honvédsereg» nagyon idétlen, életképtelen, m esterk élt szervezetnek tű n t fel a nem -katonák előtt is. A m agyaro k csalódottan, keseredetten fogadták m á r a hon védség m egszervezésére vonatkozó előkészülődéseket. A vérm esebb rész m agát az új honvédséget hevesen tám adta. Az ak k o r m ég «tigrispárti» Jó ka i M ór a «Hon»-ban a folyton izguló, örökifjú M adarász József éknek — a szenvedélyes disputák so rán — ilyen erős üzenetet továbbított: — «Mi őszintén és n y ílta n m egm ondjuk a m ag y ar nem .

(27) 22 zetnek: te fiatalság, h a azt akarod, hogy M agyarország legyen e v ilá gon, szolgálni tartozol azt fegyverrel kezedben; te birtokos pedig t a r tozol fegyverrel szolgáló fiaidat évről-évre csataképes helyzetben t a r tan i. A k in e k haza kell, az tarto zik neki, h a férfi: vérével, h a vagyo nos: pénzével; ingyen csak a h a lá l ...» — E szép szóvirágoknak sú ly át, jelentőségét az a d ta meg, hogy a T iszáék-pártja akkor m ég az ellen zé k i padokról v allo tt színt, esküdött fel az új-honvédek m ellett; noha az egyik legnem esebb ellenzéki vezér, M ocsáry Lajos, a «m agyar hadsereg»-ről, illetve a «honvédség»-ről m ég 1869-ben is ilyen kiábrándítólag és lehűtőn nyilatkozott: «. . . én, fájdalom , teljességgel nem tu lajd o n íto k a honvédség felállításán ak oly fontosságot, m ilyet an n ak tu la jd o n íta n i sokan hajlandók, m ég sa já t p á rth ív ein k között is. Ezen, m agukban szerves összefüggés nélk ü l álló zászlóaljak önálló haderőt nem képeznek, s alig lesznek egyéb, m in t a rendes hadsereg ezredéi nek függelékei, tartalék zászló aljai; a rró l pedig, hogy ne az 1848-iki honvédszellem , hanem az osztrák hadsereg szelleme fészkelje be m a gát, gondoskodva v a n m ár eddig is s m ajd lesz gond reá jövőre is. Ügyhogy én valóban szentségtörésnek tarto m azt, hogy ezen csapatok részére a dicső honvéd-név bitoroltatik». Az 1869. év tav a sz án országszerte m e g ta rto tt honvéd-toborzások szánalm as eredm énytelenségei is az új-honvédség irá n ti ellenszenv nek a kifejeződései. M aga a töm eg bizalm atlan u l fogadta a honvéd verbunkost. E z az ellenszenv, ez a bizalm atlanság az egykorú újság közlem ényekből is kiéleződik. — M uzsikálnak, verbuválnak, de bizony kevés csap fel k ato n á nak. A budai honvéd-toborzó nyeresége h a t szál legény, P esten az első napon (hétfőn), délig csak kettő á llt be: egy városi biztos és egy darabont! — Á g a i A dolf 1869 m áju s 16-án újságolja a ^M agyarország és N a g y v ilá g » cím ű képes ú jság jáb an : M agyarországon ez volt az utolsó c.verbunkolási>. Az egykorú lapok és a józan m agyar közfelfo gás egyértelm űleg elítélték, hogy az új-honvédséghez — a régi osztrák recipe szerint — borral, m uzsikával, tánccal, pengő petákkal, vásárias, utcahosszanti kom édiázással p ró b álg atták fogdosni a v ité zeket . . . Az «Üstökös» (1869 m ájus 29.) alábbi párbeszéd-alakjában felveti s hozzászól e kényes kérdéshez: A . Mi különbség v a n az 1848-iki és a m ostani honvédség közti B. A 48-iki honvédséghez tiszte k e t volt nehéz kapni, legénység vo lt elég; m ost m eg tiszt v a n elég, de legénységet nehéz kapni . . . * A k irá ly B udán, 1868 decem ber hó 5-én kelt legfelsőbb k é z iratá v al Jó zsef főherceget, az egykori József nádor fiát kinevezi a honvéd ség főparancsnokának. A népszerű főherceget ezentúl — az új-hon védség körében — m éltán nevezték el az első honvédnek. A m ásodik honvéd törzstiszt G hyczy B éla cs. k ir. m érnökkari alezredes lett. A k irá ly — G hyczyt — 1868 decem ber hó 24-én helyezte á t a honvéd séghez. A k ip ró b ált tu d ású Ghyczy a honvédelm i m inisztérium ban az első csoportnak, a honvédek harcias kiképzését és k ato n ai életét irá n y ító m u n k álato k n ak le tt a lelke..

(28) 23 A legelső pirosnadrágos honvédeket 1869 ja n u á r h av áb an m u ta t ták he a k irálynak. Az érdekes bem utatkozásról, m ely m ég tu la jd o n képpen nem a honvédeknek szólt, hanem inkább a ruházatukra, a fe l szerelésükre vonatkozott, a «Honvéd» feb ru ár 2-iki szám ában a követ kező h írad ás jelent meg: «A k irá ly n a k Bécsben elm últ héten m u ta t tak be a tervezett eg y en ru h á ban négy honvédet. K ettő a lo vasságot, kettő a gyalogságot képviselte, s a kis csapat, élén egy huszárőrm esterrel, a v á r ban («Burg») nem kis érdekelt séget keltett. A k irá ly őfelsége m agyarul beszélt a bem utatott honvédekkel*. A h íradás nem em líti meg, hogy a k irá ly n ak m iként te t szett az új honvédruha? Sokan — éppen rikító, piros színei m iatt — célszerűtlennek, kevésbbé ízlésesnek ta lá ltá k a honvéd-egyenruhát. A honvéd gyalogság öltözete akkor piros tábori sapkából, m ag y ar cím e res vörös csákóból, cseresznyepiros zsinórzatú — tiszteknél arany- és pirosfonatú zsinőrzattal — kék atillából, zsinór zott feszes vörös nadrágból állott. A huszárok, a későbbi vörösördögök ősapjai, forgós csákót viseltek. A kék dolm á nyon kívül m ég fehérprém es, fehér báránybőrbéléses m entéjük is v o l t . . . A honvédeknek lőfegy v errel való felfegyverzése m ár nehezebben m ent. A W erndl-, W anzl-, W etterli, M ayerhöfer-, Chassepot- és m ég egyéb m ás puskák szóbakerültek. O lyan lassan, nehezen sikeredett a honvédpuskák dolga, hogy a kárörvendő osztrákok, m in t a T isza-párti C sernátonyi Lajos szerkesztő, volt olasz-m agyar legionista, ((.Ellenőr* cím ű lap já b an m egírta, — nótába foglalták. A m ag y ar korm ány egyik legfőbb gondjáról, a jó öreg honvédpuskáról Bécsben 1869 tavaszán rigm usolták: E s rétté, wer sich retten kann, Vor diesem Mordgeschoss. TJm 6 U hr Abends drückt mán ab, Um 12 U hr geht’s sehon los ... . . . M inden jólélek m entse m ag á t attó l a gyilkos m ordálytól, ha megnyomod esti hatkor, m á r el is sül éjfélkor . . . H iáb a csúfondároskodtak, h iáb a a g y ark o d tak a nagy-osztrákok. Az új-honvédség —.

(29) 24 1869-ben kivételesen öt korosztály á llítta tv á n a m érce a lá — 48.900 újonccal és 20.000 tartalék o s honvéddel m egalapozódott. B á r a vérm esebb hazafiak, m in t a gyűlölködő ellenségek, időelőtti, elvetélt szülöttnek ta rto ttá k , — életképesnek bizonyult a honvéd. Az ú j honvédek — rövidesen — ország s világ előtt a m ag y ar nem zeti őserő, a m ag y a r nem zeti lélek diadalm as m egnyilvánulásaként fog la ltá k el m éltó helyüket az előretörekvő nem zet életében.. Az utolsó pesti verbunk. K evesen tu d já k , m ég kevesebben élnek olyanok, ak ik szemé lyesen lá ttá k , és visszaem lékeznek, hogy az utolsó pesti verbunk (toborzás) m élabús esem énye éppen a m ag y ar k irá ly i honvédség m egszervezéséhez fűződik. Az 1918-ban é lt néhány pest-budai régibb honvéd is tévedésben volt az utolsó m ag y ar verbunkolás felől. Az öreg N agy F erenc ú r, pesti kárpitosm ester (1869-ben sorozták be honvédnek, m int altiszt, m in t őrm ester, négy évig szolgált a pesti első honvédzászlóaljnál), a «Kénigsgassé»-ból (K irály-utca), Gelber Ede szerelőm ester (1869-től egyvégtében tizenöt hónapig püfölte, dübörögtette a rézdobot a pesti egyes honvédeknek és tizedes volt), v a la m in t a bu d ai öreg P ertl F erenc lakatosm ester, a híres budai A ranyszarvas-kávéháznak h a jd a n i gazdája (1870-ben a budai 63-ik honvédzászlóalj volt katonája), bizalm as, m eleg beszélgetéseink során, jóhiszem ű tévedéssel és csalódással m in d n y á ja n azt v ita ttá k és úgy em lékeztek, hogy P esten (s az országban) az utolsó verbunk a porosz-osztrák h a d já ra t kitörésekor, 1866-ban zajlo tt le. A valóság m égis bizony az, hogy P esten és az ország m ás Aoborzó bizottságai» előtt a «honvéd» név cégére a la tt esett m eg az utolsó verbunk. A n d rá ssy G yula gróf, m iniszterelnök, B udán, 1869 á p rilis hó 9-én, 1882. elnöki szám a la tt m egjelent «honvédelm i m iniszteri k ö r rendeletében* a d ta tu d tu l, hogy m ivel az 1868. évi decem ber hó 8-án szentesített: «törvény szerint csak október elején (1869) kezdődik az évenként besorozandók tettleges szolgálatideje a sorhadból a ta r ta lékba és ebből a honvédségbe való rendes á tté te l pedig csak decem ber végével tö rtén ik , ugyanezért október előtt csak önkéntesekkel vehető m u n k áb a a nem zet v árakozásának kielégítése, a honvédség életrekeltése. A k irály , m int m indig, m éltányolva az ügy fontossá gát s a nem zet ó haját, m ú lt m árcius hó 31-éről k elt legm agasabb elhatározásával m egengedni m éltóztatott, hogy a honvédség a lehető gyors és összhiamgzatos kiképeztetése céljából tanosztályok a la k ítta s san ak és pedig elsősorban is m á r jövő m ájus hó 23-án az ország egészére, an n a k m inden k e rü letére kih ató lag ő cs. k ir. Fenségének (József főherceg), a honvédség főparancsnokának közvetlen befolyása m ellett P esten, ennek feloszlatásával pedig az egyes kerületek szék helyein. azok terü leté re szorítva. E tanosztályokhoz szükséges s az •/. a la tti m ellékletben k im u ta to tt létszám biztosításának céljából a toborozás m ielőbb kezdetét veendi, m iben az ide 7. a la tt z á rt utasítás fog zsinórm értékül szolgálni.*.