Välogatäs a 2016. es 2018. evi Görgei-konferenciäk elöadäsaiböl
Line Design Budapest, 2020
A kiadvány a N em zeti K ulturális Alap tám ogatásával jelen t meg
A kötetet szerkesztette: Balogh Ádám, Bobay István és H erm ann Róbert
A borítón Görgei Artúr 1849 május 23-26. között Strelisky Lipót műhelyében készült dagerrotípiájának modern másolata.
Görgei Artúr az 1860-as évek végén (1867-ben?).
Ottó Kramer műhelyében
,
Bécsben készült fénykép.Görgei Artúr 1903. március 29-én Abbáziában készültfényképe.
Az alnyomaton Than Mór Buda 1849. május 21-i bevételét ábrázoló, a fővezért kőnyomdában 1849. május-júniusában készült litográfiája látható.
Valamennyi ábrázolás Hermann Róbert gyűjteményében található.
© Szerzők, 2020
© Szerkesztők, 2020
© Line Design, 2020 ISBN 9 7 8 -9 6 3 -4 8 0 -0 1 6 -3 Felelős kiadó: Gyenis Ildikó A kötetet gondozta: Line Design Kft.
iM ern zG í1 Kuilu'AnS A lap
A sorozat szerkesztője: H erm an n Róbert
Tartalom
H erm ann Róbert:
Előszó 7
Riedel M iklós:
Görgey A rtú r vegyészi tevékenysége a szabadságharc előtt,
alatt és után 11
Solym osi József:
Görgei, a példakép? Görgei A rtú r és Kazinczy Lajos 1 8 4 8 -4 9 -b e n 31 Erdődy Gábor:
Görgey A rtú r és a politika 41
Kemény K risztián:
„M arschall Rückw ärts” Görgei A rtú r hadvezér! teljesítm énye 59 a „bajtárs” tábornokok értékeléseinek tükrében
Zakar Péter:
Görgei A rtúr, a Szem ere-korm ány első hadügym inisztere 71 Zakar Péter:
Sass Károly reform átus lelkész Görgei „árulásáról” 103 H erm ann Róbert:
A fegyverletétel problém ái 119
Rosonczy Ildikó:
Görgei orosz fogságával kapcsolatos dokum entum ok 223 Szilágyi M árton:
A bűnbakképzés m echanizm usai a 19. századi irodalom ban:
Görgei A rtú r m egítélései az 1860-as évekig 239
G ró f Péter:
Adalékok Görgei A rtú r életének utolsó évtizedeihez 251 T ari Lujza:
D icsőítő induló és az árulás bélyege: Görgei a népdalokban 265 Vajda László:
M egjegyzések a Görgei-ikonográfiához 281
N évm utató 309
H elynévm utató 317
Görgei Artúr. Georg Sixtus Krauser litográfiája,Pest, 1849.
Zakar Péter
Sass Károly református lelkész Görgei „árulásáról”
Sass Károly a Szatmár megyei Nyírmeggyesen született 1819. április 12-én. Apja, Sass Mihály lelkész 1827-ben halt meg, nagy szegénységet hagyva hátra maga után. Sass Károly iskoláit Sárospatakon (beceneve: „Hannibál, Ipsilanti”), Losoncon és Debre
cenben végezte. A losonci református líceumban szerzett bizonyítványa szerint az 1839/40-es tanévtől az 1841/42-es tanévig volt az intézmény tanulója, a bölcsészeti pályát bevégezte, magyar nyelvben és természettudományokban kitűnő, erkölcsben pedig első osztályú m inősítést ért el.1
1839-től Nagysallóban a kisebbik fiútanoda tanítója lett (beceneve: „Elemér a Sass”). 1842-től teológiát hallgatott Debrecenben (szobáját „virtus céh”-nek hívták), ahonnan majdnem kicsapták, mert egyik barátját kiszabadította a városi rendőrség fogságából. Habitusáról sokat elárul azon történet, miszerint egy ízben nem lévén fája, egy cégtáblával akarta befűteni szobáját, de amikor a tulajdonos lefülelte, a holdvi
lágos éjben csak annyit mondott: „a címeren lévő írást akarom elolvasni”. Debrecen
ből az érmelléki Kiskerekibe ment tanítónak, ahol több reformot is életbe léptetett.
A klasszikus tárgyak mellett tornát és katonai gyakorlatokat is tanított, 1847-ben dob
bal és zászlóval látta el az iskolát, majálisokat tartott, ahol a tanulókkal hősiességről szóló verseket szavaltatott. 1848 tavaszán ő hirdette ki a faluban a pesti 12 pontot és kitűzette a nemzeti zászlót is.2
1848-ban került segédlelkésznek Tiszafüredre, ahol az áprilisi törvények és a pol
gári átalakulás védelmében hatalmas szónoklatokat tartott. A lelkészek fegyveres szolgálatával kapcsolatos viták dacára önként lépett be a nemzetőrök közé.3 Tisza
füreden éjjel őrök cirkáltak az utcákon, s egy ízben a református lelkészt is feltartóz
tatták, mert lámpás nélkül indult útnak. Erre ő megdicsérte az őröket, majd így szólt:
„nekem lámpásra nincs szükségem, mivel én magam is lámpás vagyok, maga a város is az én fényemnél jár”.4
Heves és Külső-Szolnok vármegyében csak nehezen haladt előre a nemzetőri ösz- szeírás. 1848. május 1-én jelentették, hogy „a nemzeti őrsereg szabad vállalkozás útján már nem akar szaporodni, igen irtódzik tőlle a köznép, különösen a Mátra vidéke”.5 A Tiszai járásában, Tiszafüred környékén a lakosság szintén ellenszenvvel fogadta az összeírást, így Füred mellett csak Nagyivánon alakult meg a nemzetőrség. Kezdetben a fürediek sem lelkesedtek az összeírásért, de miután lelkészük önként vállalta a szol
gálatot, megváltozott a helyzet. Az összeírás kapcsán Sass Károly történelmi példára
1 Kovács d. n. 1 -3 . Sass Károly személyi okmányai. TREKL R 2552/18, bizonyítványa: R 2552/2.
2 Morzsányi 1869.120.
3 P. Kovács - Kozma - Szabó 1999. 561.
4 Morzsányi 1869. 123.
5 Urbán 1973.60.
hivatkozott: „ha Tömöri eleshetett a honért, én gyalázatnak tartanám, ha a dicsőség teréről visszalépnék, mikor a hon veszélyben forog”.6
A Heves megyei összeírás elhúzódott,7 mindazonáltal Tiszafüreden 1848. május
június folyamán 149 nemzetőrt írtak össze. A tiszafüredi nemzetőrök egy századot al
kottak és a Heves megyei 3. zászlóaljba osztották be őket.8 Mészáros Lázár 1848. júli
us 13-án 3000 nemzetőr kiállítását rendelte el a bácskai Kúlára. A kiszabott időre csak 1000 önkéntes jelentkezett, így az alakulat 2/3-ad részét sorshúzás útján kellett kiál
lítani. Sass Károly az Almássy Ernő parancsnoksága alatti 2. tábori zászlóaljba került, amelyet augusztus 3-án rendeztek, majd Szolnokra, a megyei nemzetőrök gyülekezé
si helyére rendeltek. Amikor elindultak, a tiszafürediek a város szélén, a temető mel
lett búcsúztak övéiktől. Sass Károly ekkor felugrott egy szekérre és beszélni kezdett, mire az emberek levették kalapjukat és felé fordultak. „Én sem távozhatok el tőletek némán - mondta többek között családonként érettünk minden házban imádkoz
zatok, egymást meg ne károsítsátok, egymást a testvéri szeretet boldogító melegével gyámolítsátok, ha közülünk valaki a vérmezőn elesik, a lesz [!] az ok, hogy annak ro
kona lelkészi intésemet kiáltó pusztai szónak vette.”9
A nemzetőrök augusztus 6-án, Szolnokról útba indultak rendeltetési helyükre. Az alakulat kitűnt fegyelmezetlenségével, amint azt a szintén jelenlevő Eperjesy Ferenc pusztamonostori plébános jegyzetei tanúsítják:
„Kocsin valánk, s miután nagy tömegben ez vala első indulásunk, s a tapasztalat nem tisztítá még meg az eszméket: a zavar, a rendetlenség mind a vezetők, mind a ve
zetettek részéről igen nagy volt.
Senki sem tudta, hol százada, hol tizede, hol tisztje, mint hegyekből ömlő záporlé, omlott a kocsi özön a varsányi csárda mellett Kunszentmártonnak, rend és fegye
lem nélkül. így lön, hogy a kunszentmártoniak dinnyeföldjét őreink mint a sáska megrohanák, s mondhatni jelesen bebizonyíták, mennyire felfogák hivatásukat, má
sok vagyona fölött őrködni. így lön, hogy amíg a vége Varsányban étetett, az eleje már K. Sz. Mártonban kifogott és szétszakadozott vészes ború képét tünteté föl az egész.”10 A nemzetőröket Temerin és Járek környékére vezényelték, ahol a szenttamási szerb táborból, illetve az ú. n. Római sáncokból ki-kitörő ellenséges erőket kellett feltartóz
tatniuk. Sass Károly kezdetben, mint köz nemzetőr szolgált, majd a Temerin közelé
ben lévő kálváriánál tábori lelkésznek nevezték ki. Djordje Stratimirovic szerb erői 1848. augusztus 30-án elfoglalták és felégették a két várost. Sass Károly ekkor szu- ronyos fegyverével visszatért az égő településre és elhozta ruháját, látta, amint az el
lenséges katonák a kendert felgyújtva hordták, hogy azzal a házakat lángba borítsák.
A demoralízálódott hevesi nemzetőröket ezt követően hazabocsátották.11
Sass Károly szolgálatával viszont elégedettek voltak elöljárói, amint ezt az 5. szá
zad parancsnokának, Liptsei Imrének október 1-én kelt igazolásában olvashatjuk:
„Alól írott bizonyságot tészek arról, miként Sass Károly tiszafüredi segédlelkész úr a rácok elleni táborozás alkalmával, a Heves vármegyei gyalog nemzetőri 2-il< zászló
aljba önkénytesenbéállván, s később zászlóallyparancsnok Almássy Ernő őrnagy ál
6 Mo r z sá n y i1869. 122-123.
7 Urbá n 1973. 68.
“ Névsorukat közli: P. Kovács - Kozma - Szabó 1999. 557-563.
9 Mo r z sá n y i1869.123.
111 Za k a r 2001.25.
11 Hajagos d. n. 1-10; Haiagos 1995. 95-120; Morzsányi 1869. 123.
tál tábori lelkésznek kineveztetvén, ő lelkészi hivatásának buzgón és pontosan megfe
lelt, a népet lelket emelő ékes szónoklatával a Hon magasztos ügye melletti harcolás
ra buzdította s lelkesítette; sőt a csatákban is férfias kitartással fegyveresen részt vett.
Ugyanazért ötét, mint lelkes Hazafit, s buzgó Lelkészt az illetők figyelmébe s pártfo
gásokba - mint arra valóban érdemest - ajánlom.”12
1848 decemberében ismét mozgósították a Heves és Külső-Szolnok megyei nem
zetőröket az Észak-Magyarországra betörő Franz Schlik cs. kir. tábornok 7000 fős hadoszlopa ellen. Az Országos Honvédelmi Bizottmány 1848. december 10-én kor
mánybiztossá nevezte ki Almásy Pál és Recsky Andor képviselőket, mivel tudomá
sukra jutott, hogy Sáros megyébe „egy bizonyos Schlik nevű rablófőnök ütött be féktelen csordáival”. Feladatuk során főként a lovas alakulatok kiállítását kellett előmozdítaniuk.13
A Tiszai járásban és a Nagykunságban Recsky Andor kormánybiztos irányítot
ta a mozgósítást, aki 1848. december 19-én utasította Sass Károlyt, hogy csatlakoz
zon a 21-én táborba induló lovas nemzetőrökhöz tábori lelkészi minőségben.14 A Ti
szai járás nemzetőrei végül csak december 28-án érkeztek meg a miskolci táborba.
A magyar haderő Mészáros Lázár vezetésével 1849. január 4-én ütközött meg Kas
sánál a cs. kir. katonasággal, de vereséget szenvedett. Sass Károlyt a Perczel Sándor őrnagy vezette féldandárba osztották be, amely a magyar balszárnyat képezte. A re
formátus lelkész itt Perczel Sándor parancsortisztjeként szolgált. A magyar hadtest támadása először a balszárnyon omlott össze, miután Gablenz cs. kir. őrnagy külö
nítménye oldalba kapta a féldandárt. A csapatok megfutottak, rendezetten csak a 34.
(Porosz herceg) sorgyalogezred egy százada tudott visszavonulni. Ezt követően a cent
rumban is felbomlott a rend, a 14. (Lehel) huszárezred két százada és a Heves megyei önkéntes lovas nemzetőrök futottak meg legelőször. Az ütközet ezzel lényegében el
veszett. Az osztrák ágyútűzben Sass Károly lova is felbukott, s bajtársai már halálhírét keltették.15
A hadtestparancsnokság 1849. január 6-án utasította Perczel Sándor őrnagyot, hogy dandárjával vonuljon vissza Szentpéterre, és megérkezéséről tegyen jelentést.16 Sass Károly sebesülése nem lehetett súlyos, hiszen január 7-én már ő is Szentpéteren volt. Tüzes szónoklatával sikerült feltartóztatnia a kassai ütközetet követően elszéledt nemzetőrök nagyobb részét:
„Vitézek! Hazám reménye! A hadiszerencse a győző kezéből, akkor szokott kisiklani, mikor legnagyobb bizakodottságban nyomul előre.” Ezt követően a történelemből vett példákkal igazolta a hadiszerencse forgandóságát. Hivatkozott Pauszaniasz plataiai, Themisztoklész szalamiszi győzelmére. Továbbá példaként állította hallgatói elé Na
póleont, Gustav Adolf svéd királyt, Hippiászt (Athén utolsó türannoszát), Hunyadi Jánost, Jan Sobieskit, Mátyás királyt, Julius Caesar-t, Louis Desaix-ot, Semiramist, Nimród király feleségét, végül a Bocskaikat és a Rákóczikat.17
n TREKL R 2552/1.
13 Dér- Hajagos2002. 59.
M „Tisza-járásból f. hó 21-én reggel táborba indulandó lovas nemzetőr csapattal ön tábori lelkész képpen szinte táborba menend, ahhoz képest intézvén dolgait.” Retsky Andor - Sass Károlynak. Tiszafüred, 1848.
december 19. TREKL R 2552/3.
15 Dér 2015. 4 2 -4 5 ; TREKL R 2552/14 16 Dér- Hajagos - Herm a n n2004. 20.
17 Függetlenség, 8. évf. 157. sz. (1887. június 11.) 3.
Következtetése pedig így hangzott: „Ha széjjeloszlatok - mondta többek között egyenként rabszíjra fűz benneteket az ellenség. Egy római fővezér egy összekötött lófark szőr felmutatása alkalmával a római légiókhoz [így szólt], ha össze fogtok tar
tani oly erősek lesztek, mint együttesen ez az általam felmutatott lószőr, mit csak széjjelszedve lehet szálankint elszaggatni. Úgy ti is hazám reményei ezen példa után tömörüljetek. Egy vízcsepp magába[n] véve csekélység, de az egyesült milliárd víz- cseppek falvakat, városokat, országokat s szigeteket kősziklákat sepernek el rohanó árjaikkal. Ti is hát egyesüljetek, mint a milliárd vízcseppek s egyesülten forduljatok vissza a tokaji hídon átkelni szándékozó Schlik [zjsoldos tábornok ellen, mutassátok meg, hogy a kassai ütközetben győzni megtanultatok.”18 Végül felidézte az elnyo
mott lengyel nép példáját is, hogy hallgatóságát további harcra buzdítsa: „Leírhatat
lan a megbukott lengyelek sorsa, minden ablaktól, talán még a légtől is adót fizetnek.
Ez a sors várakozik reánk is, ha gyáván széllyeloszolva hazamegyünk. Álljatok elle
ne Schliknek, hívjátok segítségül a népek igazságos istenét, szent hazánkat elesni ne hagyjátok.”19
1849. január 24-én Csermelyi Lajos őrnagy, táborkari főnök és Szemere Berta
lan felső-magyarországi teljhatalmú kormánybiztos állított ki a felső-magyarországi mozgó sereg főparancsnoksága nevében Sass Károly számára igazolást. „Mell[y]nél fogva Sass I<árol(y] tiszafüredi segédlelkész, ki a hevesi önkintes nemzetőri lovasság
gal mint tábori lelkész a csatákban tettleg is, mint vitéz és bátor katona vívott, s miu
tán a kassai csata után a nemzetőrök nagyobb része hazatért, többeket lelkes, hazafias beszédével fenntartóztata, és újólag a keresztúri csatában20 hősileg működött, eb
beli hazafiúi érdemeiért mindeneknek ajánltatik; s előléptetésre érdemesnek nyilat- koztatik.”21
1849 márciusában a magyar főhadsereget a Tisza középső folyásánál összponto
sították egy jövőbeni sikeres ellentámadás reményében. Tiszafüreden, a katonai kór
házban megnőtt a betegek száma, ami arra indította Sass Károlyt, hogy március 28-án Vetter Antal altábornagyhoz forduljon a honvédségben történő alkalmazása végett.
„Értésemre esvén - írta - , hogy az itt maradandó hadseregben és kórházban tábori lelkész nem létezik, minthogy én már hadügyminiszter Mészáros Lázár úr vezérle
te alatti hadseregben tábori lelkész voltam, s a csatákban is - mint a nálam lévő bizo
nyítvány mutatja - tettleg is több ízben részt vettem.
Melyre nézve a kórházhoz és az itt állomásozó táborhoz lelkésznek kineveztetése- mért esedezem.”22
Másnap a beteg Vetter nevében Molnár Ferdinánd alezredes elrendelte alkalma
zását a honvédségben, és az I. hadtesthez osztották be, mivel ott korábban nem volt tábori lelkész.23 Sass Károly részt vett az I. hadtest hadműveleteiben, Budavár ostroma közben sokat időzött az 52. és a 19. zászlóalj tiszti karánál, de megfordult a 28. zász
lóaljnál és a réstörő ütegeknél is. Május 17-ről 18-ra virradóan, a sikertelen ostromkí
sérlet után, az 52. zászlóaljjal együtt a vár alatt rekedt, Stetina Lipót őrnagy, zászlóalj
parancsnok, hogy le ne kartácsozzák őket, a Víziváros utcájának egyik egész sorházát
18 Ibidem.
19 Ibidem.
20 1849. január 22-2 3 -á n . 21 T R E K L R 2552/4.
22 HL 184-8/49-es fond. 19/21.
23 TREKL R 2552/6.
keresztülvágatta, s így menekültek el szorult helyzetükből. A döntő roham előtt látta Henrich Hentzi cs. kir. tábornokot „mikor harmadmagával, fekete cilinderkalapban, fekete nadrágban, fekete kabátban a leomlott rést nézte’’.24
Május 21-én az 52. (Bocskai) honvéd zászlóaljjal és parancsnokával Stetina Lipót őrnaggyal együtt kivette részét Buda várának bevételéből is. Sass Károly egyike volt a legjobb lelkesítő szónokoknak, egy fültanú szerint Budavár ostrománál így buzdította a honvédeket: „Fiúk azt a golyót, amit a német reánk küld, az Isten keze fogja felfogni előlünk!”25 Az ostromot követően ő is meglátogatta a halálos ágyán fekvő Hentzi tá
bornokot. 1886-ban így foglalta össze emlékeit: „A vár bevétele alkalmával, a Hentzi elestekor Bátori Schulcz Bódog el volt ragadtatva örömében. Ő maga beszélte el Nagy
sándor tábornoknak, hogy Kiss József főhadnagy bejelentette Hentzi eiestét és azt, hogy Kiss József egy katonai vaságyra fektetve vitette a nehéz sebesültet a szállásra.
Elbeszélte Bátori Schulcz Bódog azt is, hogy a jelentés szerint egy Don [!] Miguel ka
tona lőtte mellbe Hentzit, de ezt magát a horvát sorkatonaság tüze terítette le, amint a halálos golyót Hentzire kilőtte.”26
A vár bevételét követően Kiss József 17. zászlóaljbeli főhadnagy27 őrizetére bíz
ták az elfogott 500 horvát katonát és a tiszteket is. Kiss kérte, hogy Sass Károly ér
tesítse Vörösmarty Mihály nejét, hogy fivére, Csajághy László elesett az ostrom so
rán. El is jött „a nagy költő” nejével, de addigra már az elesetteket eltemették. Bátori Schulcz Bódog Kiss jelentésére odament Hentzihez, vaságyra fektette és szállására vi
tette. Sass is meglátogatta Hentzit. Amint belépett hozzá, a tornácon egy mángorlón megpillantotta a korommá égett Alois Allnoch cs. kir. ezredes holttestét, amelynek jobb oldalbordája ki volt szakadva. Hentzi szobájában a 28. honvéd zászlóalj adjután
sa és az orvos volt jelen. Az orvos németül szólt Hentzihez, aki egy kanapé jobb olda
lán a fal felé fordulva feküdt, és kérte, hogy fejét fordítsa kifelé. Ez megtörtént és Sass jól megnézte Hentzit.28 A budai vár bevételét követően rövid ideig szabadságon volt Tiszafüreden, majd május végén visszatért hadtestéhez.29
1849. július 22-én Nagysándor egy útlevélben engedélyt adott Sass Károlynak és Szilágyi számvevőnek „egy szekérrel a hadsereg után utazni”. A katonai hatóságokat felszólították, „ezen úti levél előmutatója eránt tekintéllyel viseltetni és őtet szabadon bocsátani”.30
Görgei Artúr tábornok a nyári visszavonulás során, 1849. július 30-án kettéosz
totta seregét: a Nagysándor József tábornok vezette I. hadtest a Hadház - Debrecen - Derecske - Berettyóújfalu útvonalon vonult déli irányban, mintegy oldalbiztosítás
ként a III. és a VII. hadtest számára. Görgei azért adta az I. hadtestnek ezt a veszé
lyes feladatot, m ert július közepe óta nem volt tűzben. A tábornok három hadteste közül ez volt a legerősebb, a legpihentebb és ez rendelkezett a legtöbb tölténnyel is.
Továbbá hadseregfelosztása két csoportra megkönnyítette annak mozgását és élelme
zését is. Az I. hadtest feladata tehát az volt, hogy Görgei másik két hadtestét fedezze
24 Függetlenség, 7. évf. 355. sz. (1886. december 24.) 2.
25 Függetlenség, 8. évf. 157. sz. (1887. június 11.) 3.
26 Egyetértés, 20. évf. 180. sz. (1886. július 1.) 2.
27 Életrajzát ld. Bona I. k. 2008. 5 5 0-551.
28 Függetlenség, 7. évf. 355. sz. (1886. december 24.) 2.; Hentzi tábornok haláláról ld. még Katona 1989.
149-157.
29 T R E K L R 2552/5.
30 T R E K L R 2552/7.
az orosz főhadsereggel szemben.31 Nagysándor, miután értesült arról, hogy Korponay János rosszul felszerelt hadosztályával az oroszok elől Debrecenbe vonult vissza, a szorongatott egység segítségére sietett. Vezérkari főnökének, Pongrácz István őrnagy
nak a követelésére engedélyt kapott a Központi Hadműveleti Irodától a megütközés
re, ugyanakkor nem volt tisztában azzal, hogy az orosz fősereggel (80 ezer ember) állt szemben, így az ellenség közel hétszeres túlerőben volt.32
Az ütközet előtt Nagysándor haditanácsot tartott, amelyen Pongrácz István őrnagy, vezérkari főnök váratlanul a saját maga által felvetett összeütközés ellen szavazott.
Jogosan írta Gyalókay Jenő 1927-ben, hogy az eszmecserének nem volt sok értelme,
„mert a harcot éppen a haditanácsot összehívó Pongrácz őrnagy javasolta a hadsereg
parancsnokságnak”. Gyalókay arra a következtetésre jutott, hogy Pongrácz időközben rájött javaslata „elhamarkodott, sőt veszedelmes voltára”, de ezt sem a hadsereg-pa
rancsnokságnak, sem a haditanácsnak nem árulta el. Nagysándoréi« azt is elhallgat
ták, hogy a megütközést engedélyező rendelkezés már augusztus 1-jén este a kezük
ben volt, ráadásul ráfogták, hogy támadást parancsolt.33
Görgei - eltekintve az aradi koncentráció tervétől - már csak a nagy távolság (25 km) miatt sem siethetett Nagysándor segítségére. A debreceni ütközet 1849. augusz
tus 2-án súlyos vereséggel végződött, mivel Nagysándor elmulasztotta a harcot a kel
lő pillanatban félbeszakítani. Az I. hadtest élő erőben 51 halottat és 1266 eltűntet, míg Korponay legalább 500 főt vesztett. Görgei, aki már Komáromban, majd Vácon is összekülönbözött Nagysándorral, egyes visszaemlékezők szerint a debreceni ütkö
zetet követően hadbíróság elé akarta állítani a tábornokot. Az I. hadtest egész tábor
kara megrendült a hír hallatára, Sass Károly, az I. hadtest református törzslelkésze, amint Gyapjú alatt tudomást szerzett a dologról, azonnal felkereste hadtestparancs
nokát, akit táborkarával együtt ért utol, amint tanakodtak, mit tegyenek Görgei „po
koli ármánya” ellen.
Nagysándor József vezérőrnagy az augusztus 2-i, debreceni vesztes ütközet után egy titkos futárt küldött Kossuthoz, hogy Görgei állítólag ellene irányuló ármányát le
leplezze. Kossuth - a futár megnevezése nélkül - maga is említi ezt az epizódot vidini levelében: [Görgei] „Seregének egy részét tévé az első hadtest azon Nagysándor tábor
nok alatt, ki egykor a tábori kamarilla körében azt merte mondani, hogy aki katonai diktatúrára mer kacérkodni, őbenne Brutusra talál, és Nagysándor titkos futárt kül
dött hozzám, hogy őt és seregét Görgei szándékosan el akarja veszíteni, mindig őt te
szi ki egyedül az ütközetnek, támasz nélkül.”34
„Én oda nyilatkoztam - írta Sass Károly 1867-ben A H onvédben - , hogy szeretnék e végett az ország kormányzójával beszélni, mely nyilatkozatomra Nagysándor magá
hoz közelebb szólítva, felkért, hogy menjek a kormányzóhoz Aradra, vagy ha ott nem lenne Lúgosra, s jelentsem ki neki az első hadtest nevében, hogy Görgei fellépése sze
mélyes gyűlölségből ered, minek indoka az, hogy ő Görgeinek a kormánnyali ujjhúzá- sát mindenütt ellensúlyozni törekszik, - s hogy az I. hadtestet is azért tartja folyvást a tábor zöme fedezetéül, hogy az így a szünteleni csatározás, élelem és ruha hiánya mi
att egészen demoralizálódjék; s kérjem, hogy a hadi törvényszék alól oldoztassák fel,
31 Görgey(I.) III. le 1885-I888. 275-276.
32 Her m a n n 2001. 384.; Pongrácz István 1849. augusztus 2-án délelőtt 8 órakor, 32 ezer főre becsülte az ellenség erejét. Fa r k a s 1998. 205.
33 Gyalókay 1927. 54-59.
31 Kossuth 1987. 518.
a táborával együtt Bem seregéhez csatoltassék. - Fel lettem továbbá arra is szólítva, hogy Aradon Görgei árulását kiáltsam ki, mit tenni elmulasztók, nem akarva a várost és a hadsereget rémülésbe ejteni.”35
Vándorffy Miksa őrnagy, főhadiszállási térparancsnok 1849. augusztus 6-án állí
totta ki Sass hadi útlevelét, amely szerint szabadon utazhat Aradra, s vissza hadtest
éhez. A követ a kormányzót az aradi várban találta, ahová bejutva, Kossuthot „az or
szág nagyjai körében” találta. Kossuth bevezette szobájába, ő pedig átadta Nagysándor üzenetét. Eleinte a kormányzó Görgei mellett nyilatkozott, de miután Sass Károly Nagysándor hazafias jelleméről vallomást tett, s kijelentette, hogy az I. hadtest „elvé
rezni is kész”, hogy Görgei tudósítása rosszakaratú, Kossuth azt mondta, azért küldte Nagysándort Görgei táborába, „hogy Görgei gőgjét ellensúlyozza”. Kijelentette, hogy amit Sass kért azt megadja: Nagysándort felmenti a haditörvényszék alól, és hadtes
tével együtt kiveszi Görgei kezei közül. Szóban hozzátette, hogy ellátja élelmiszerrel és ruhával, csak siessen Aradra megütközni Haynauval. Levelet is küldött Nagysán
dornak.36
Sass Károly Simándon, ebéd közben találta meg Nagysándort. Kimentek a tornác
ra, ahol a követ beszámolója után átadta Kossuth levelét. Feltörve a pecsétet egészen elváltozott a tábornok arcszíne. Erre Sass megkérdezte nem jól járt-e el? „Jól járt Sass barátom, hanem a haza megbukott” - volt rá a válasz, Néhány pillanat múlva „kettőz- tetett léptekkel haladtunk Arad felé - emlékezett vissza 1867-ben Sass Károly - , hol másnap az I. hadtest megkezdte Maroson túl az ütközetet, míg Görgei a Maroson in
nen lebzselt.”37
Leszámítva Sass meggyőzőkészségének túlhangsúlyozását, az I. hadtest állapotá
nak leírását, és Görgei „lebzselés”-ét, a beszámoló hitelesnek tűnik, Görgei az I. hadtes
tet azért indította egy napi előnnyel Arad felé, hogy lehetővé tegye annak rendezését.
Visszaemlékezésében azt írta, hogy csak egyszer, a július 15—17-i váci csata esetében alkalmazhatott volna azonnali fenyítő eljárást Nagysándor ellen, mivel ott ő is jelen volt és az előőrsök parancs ellenébeni korai bevonására nem lehetett mentséget talál
ni. A debreceni ütközetet követően Görgeinek már sem ideje, sem alkalma nem volt arra, hogy „formális vizsgálati eljárást” kezdeményezzen Nagysándor ellen.38 Lénye
gében ezt az álláspontot képviselte Görgey István is 1848-1849-ről összeállított mun
kájának 3. kötetében 1888-ban.39
1849. augusztus 10-én Nagysándor vezérőrnagy Temesvár felé megindított had
teste - amelyet Kossuth nem vett ki Görgei parancsnoksága alól - a magyar főhadse
reggel történő kapcsolatfelvétel céljából valóban megütközött Németságnál a Franz Schlik cs. kir. altábornagy hadtestével, majd a túlerő elől Újaradra vonult vissza. Kos
suth nehezen tájékozódhatott a debreceni vereség valós okairól. Pongrácz István őr
nagy, az I, hadtest vezérkari főnöke a vezérkar központi irodájának címzett, az üt
közetet követően papírra vetett jelentésében „rendkívül nagy” veszteségekről írt.40 Sass Károly egyébként következetesen tagadta a debreceni ütközet kapcsán követsége
35 A H onvéd, 1. évf, 7. sz, (1867, szeptember 16.) 5 4 -5 5 . 36 Ibidem.
37 Ibidem.
38 Görg ey (A.) II. k. 1988. 3 38-339, 39 Görg ey (I.) III. k. i8 8 s-1 8 8 8 . 2 73-312, 40 Farkas 1998. 207.
alkalmával a jelentős veszteségeket.41 Görgei a hadügyminisztériumnak írt, augusztus 5-én kelt jelentésében még nem tudott pontos adatokat közölni, de a veszteségeket je
lentősnek minősítette.42 Szemere Bertalan augusztus 3-án este, Kossuthnak írt levelé
ben még nem tulajdonított nagy jelentőséget a vereségnek („nincs nagy fontossága”).
Augusztus 5-én viszont, egy Görgeit meglehetős rosszindulattal rágalmazó levelében, úgy nyilatkozott, ha határozott rossz szándékot tételezne fel Görgeiről, akkor „Nagy
sándor hadteste előtolása s több efféle azt hitetné el velem, hogy lehet elveszteni a se
reget anélkül, hogy a fővezér megveretnék.’'43
Nagysándor 1849. augusztus 6-án kelt jelentésében még egyetlen szót sem szólt arról, hogy Görgei elmulasztott neki segítséget nyújtani. Aradon tett vallomásában viszont már kitért Görgei szerepére. Mint elmondta, Debrecenben „egyedül kellett harcolnom nyolcezer emberemmel az egész orosz főhadsereg ellen, és könnyen fel
morzsolhattak volna, mert bár Görgei két hadtesttel a közelben állt, mégsem támo
gatott.” Ez persze csak azt bizonyítja, hogy Nagysándor ekkor már valóban komolyan gondolta, hogy Görgei személyes okok miatt nem sietett segítségére Debrecennél.44
Kosáry Domokos 1994-ben a Görgei-kérdés történetéről írt munkájában úgy fo
galmazott, hogy Nagysándor titkos megbízottja „talán” Sass Károly volt, ugyanakkor a debreceni ütközetről az Országos Honvéd Naplóban 1868-ban megjelent tudósítást tévesen Sass Károlynak tulajdonította.45 Pedig az ismeretlen szerző mindvégig egyes szám harmadik személyben írt, és cikke elején, mint forrásra hivatkozott Sass Károly levelére. Ugyanakkor több apróság mellett egy ponton jelentősen megváltoztatta Sass Károlynak A H onvédben, 1867-ben publikált írását. Az új verzió szerint Nagysándor nem a császári hadsereggel, hanem az oroszokkal csatázott a Maroson túl, Görgei pe
dig, ígérete ellenére, nem sietett a segítségére. Ez a módosítás azért figyelemre méltó, mert a motívum, a sötét jeliemből fakadó hitszegés állandó, a helyszín és a szereplők azonban rugalmasan változnak:
„Nagysándor kifáradt hadtestével kettőztetett léptekkel Aradnak tartott, s a Ma
roson túl a roppant számú muszka sereg elleni csatát megkezdé. Görgei pedig, dacá
ra hogy táborával bizonyos órában Nagysándor segítségére a csatatéren megjelenni Ígérkezett, a Maros innenső oldalán tanyázott.”46
A világosi fegyverletételt követően Nagysándor 1849. augusztus 18-án bizonyít
ványt állított ki a lelkész számára, amellyel elbocsátotta a honvédségből: „Sass Károly evangélikus] ref.[ormátus] lelkész kormányi rendelet következtében az I. hadtestnél mint tábori lelkész volt alkalmazva. Hivatali működése megszűntetésével hazájába visszabocsáttatik.”47 Sarkadon az orosz főhadiszálláson alaposan kikérdezték, hogy prédikált-e a császár ellen? Erre állítólag azt felelte, hogy „papoltam a kamarillája el
len”. Tovább kérdezték, hogy kit szeret jobban: Ferenc Józsefet vagy Kossuth Lajost:
Mire a fifikás lelkész azt mondta: „aki törvényesen kormányoz”. Elbocsátását Zichy Ferenc gróf, az orosz hadsereg mellé rendelt császári főbiztos közbenjárása tette le
hetővé.48
41A H onvéd, 1. évf. 7. sz. (1867. szeptember 16.) 5 4 -5 5 . 42 KLÖM XV. 8 2 7-828.
43 Szemere1 9 9 0 .1 8 4 -1 8 6 . 44 KatonaII. k. 1 9 7 9 .139-140.
45 KosáryI. k. 1994. 3 8 6-387.
46 Morzsányi 1868. 99.
47 T R E K L R 2552/9.
4f<T R E K L R 2552/18.
no
Sass Károly a szabadságharc leverését követően Kiskerekibe utazott, ahol nő
vére lelipásztor volt, majd 1849 novemberétől Margittán volt református segédlel- j<ész. 1850-es évek elején a jobbágyi tartozások eltörléséről, az úriszék megszünte
téséről, a törvény előtti egyenlőségről, a bíró és elöljáró választási jog és az 1848-as szabadságok fennmaradásáról prédikált. Kecskés Lajos megyei szolgabíró, a helybe
li császári megbízott és a helybéli földbirtokos feljelentette izgatás címén. Ő azzal védekezett, hogy az id ézett cs. kir. ren d eletekkel csa k a Habsburg-ház iránti szere- tetet és tiszteletet akarta a nép szívébe oltani. Feljelentették Szoboszlaí Pap István szuperintendensnél is, aki minden vizsgálat nélkül elmozdította a vádlottat állásá
ból és asszonyvásárí lelkésszé történt megválasztását sem erősítette meg. Ráadásul Margittáról is kiutasították. Sass elkeseredésében az uralkodóhoz fordult, annak ér
dekében, hogy vagy Margittán vagy Asszonyvásáron, ahol időközben lelkésszé vá
lasztották, elfoglalhassa a számára kijelölt állást.49 Miközben a helyi hatalmasságok
kal küzdött, 1851-ben megházasodott, felesége, Tőkés Zsuzsanna két gyermeknek adott életet (Elemér és Béla).50 51
A vizsgálat során Sasst védelmébe vette Áry András margittai lelkész, aki már 1850. június 23-án jelentette püspökének, hogy segédlelkészét szerette gyülekezete, továbbá, hogy a vádlott dicséretesen ellátta hivatali kötelességeit. Ugyanezt Sass szá
mára is írásba foglalta. Ugyanebben az időszakban 12 margittai hívő Szoboszlai Pap István püspökhöz fordult Sass visszahelyezése érdekében.53
Sass Károly édesanyja, Gyimóti Julianna szintén a császárhoz fordult fia érdeké
ben. Mint írta, 24 éve özvegy és egyetlen támasza fia. Kérelméhez több iratot is csatolt, így többek között Áry András margittai plébános igazolását Sass kifogástalan maga
viseletéről, a margittai református hívek püspökükhöz intézett folyamodványát volt lelkészük visszahelyezése érdekében, Áry András püspökéhez írt jelentését, amely szerint megvizsgálta és ártatlannak tartja Sass Károlyt, és az aszonyvásári presbité
rium ülésének 1851. október 16-i jegyzőkönyvét, amely szerint az ottani kurátor Sass Károly kiskereki segédlelkész asszonyvásári beiktatását kérte.52 A kultuszminisztéri
um azonnal felvilágosítást kért az ügyben Szoboszlai Pap István szuperintendenstől és a nagyváradi kerület főnökétől, de csak az előbbi válaszolt, Nagyváradról nem ér
kezett felvilágosítás az ügyben, A folyamodó lelkész erre újabb kérvénnyel reagált, de a minisztérium azt is csak továbbíthatta az illetékes váradí hatóságokhoz információ
adás végett.53
A kultuszminisztérium vizsgálata feltárta, hogy Sass az alkotmány 26.§-ra utalt, amely eltörölte a robotot, továbbá említette a 100.S-t is az úriszék eltörléséről. Pré
dikációjában kitért Ludwig Welden cs. kir. táborszernagy 1849, május 20-án kiadott kiáltványára, amely „a magyar pártütők" által kiadott bankjegyeket érvénytelennek’
nyilvánította.54 Ennek a kiáltványnak néhány mondatát azonban könnyű volt félreér
telmezni és úgy feltüntetni, mintha az ominózus rész az áprilisi törvényekre vonat
kozna. Sass élt is ezzel a lehetőséggel. A vonatkozó rész az alkotmányosság érvényben maradásáról szólt:
49 TREKL R 2552/10.
50 TREKL R 2252/18.
51 MNL OL D 450. cs. B 16. tétel. 1852. június 18. d. sz.
52 MNL OL D 450. cs. B 16. tétel. 1852. június 18. d. sz.
53 MNL OL D 450. cs. B 16. tétel. 1853. február 4., 1853. július 8. d. sz.
54 M NL OL D 450. cs. B 16. tétel 1852. jú n ius 18. d. sz.
„Azonban hagyjatok fel azon félelmes ábránddal is, mintha az alkotmányos sza
badság s a nemzetiségek bármelyike fenyegettethetnék, sokkal dicsőbben áll Magyar- ország a történet könyvében, sokkal nagyobbak hű fiainak, a Felséges Urakodóház eránti érdemei; sem hogy fegyvereink éle fennmaradása s virágzása ellen lenne for
dítható.”55 56
Szintén hivatkozott Julius Haynau táborszernagy 1849. július 9-én kelt kiáltványára, amelyben a táborszernagy „ocsmány hazugságokénak bélyegezte azokat az állításo
kat, hogy a robot és a dézsma ismét a parasztokra lesz kényszerítve. „Tőletek, földmű
velők, semmi sem fog elvétetni, sőt nyerni fogtok békét, vagyont, és személy bátorsá
got, melyet ismét helyreállítani fő törekvésünk. Emellett a robot és dézsmától továbbra is mentesek lévén, mindazon jogokat és szabadságokat, melyeket a császári akarat már nektek megadott továbbra is élvezni fogjátok, sőt ezen szabadságok törvények és tiszt
viselők által jövőre jobban fognak biztosíttatni, mint az eddigi rendszer mellett lehet
séges volt.”55
Sass visszahelyezésére végül nem került sor, mire a lelkész 1854. június 6-án kelt levelében elkeseredetten tett szemrehányást püspökének, hogy miatta és esperese mi
att vált nehézzé a sorsa. Elöljárója szerint viszont ok nélkül állította, hogy püspöke vé
leménye „sújtotta le sorsát”. Szoboszlai Pap István június 15-én kelt válaszában em
lékeztette arra, hogy ő csak a történteket foglalta össze a kultuszminisztériumnak és sajnálkozott, hogy lelkésze „nem mindenben úgy teszi lépését”, ahogy azt célhoz jutá
sa, s püspöke kívánná. Felidézte szóban előtte tett nyilatkozatára, miszerint akármi
lyen állomást, még egy kisebbet is elfogadna. Nem zárta ki, hogy egyszer a későbbiek
ben megerősítse albisi lelkészként, de azt javasolta, az állás megürüléséig fogadjon el más lelkészséget, ha megkínálják vele. Jelezte, hogy több esperest is megkért, hogy se
gítsen neki gyülekezethez jutni.57
Hosszas huzavona után Sass Károly végül mégis elfoglalhatta az Érmelléki egy
házmegyében lévő albisi lelkészi állást, de még halálát megelőzően, 1893-ban is éle
sen tiltakozott az ellen a vád ellen, hogy lázított volna. Megkísérelte a császárhoz írt folyamodványának a megjelentetését is, mondván, döntse el a közvélemény, hogy megérdemli-e „a lázítási címet”?58 Új egyházközségében megtartotta a Kazinczy és a Széchenyi ünnepségeket, de a birtokos nemességgel itt sem javult meg a viszonya.
Hírlapi cikkeire válaszul ellenségei az uralkodó előtt hazafinak bélyegezték, a közvé
lemény előtt pedig kétségbe vonták nemzeti érzelmeit.59
A kiegyezést követően a közjogi ellenzékhez csatlakozott. 1867. julius 16-án iga
zolták tagságát a Bihar megyei honvédegyletben. A Mizsey Károly honvéd alezredes és Keresztes István egyleti jegyző által kiállított igazolási jegy szerint „Albisi lakos Sass Károly lelkész a 135/867 sz. bizottmányi végzés szerint valóságos honvéd tábo
ri lelkésznek elismertetik, s Biharmegye Honvédegyesület tagjául elfogadtatik.”60 Sass Károly kezdeményezte a Piski hídnál felállítandó Bem-szobrot és ő szervezte a 13 vér
tanú emlékszobra felállítása érdekében szervezett albisi gyűjtést is. Az 1875. évi kép
viselőválasztáson jelöltette magát ellenzéki színekben, de miután nem választották
55 G yűjtem énye a M an ifestu m ok és S zó z a to k n a k 1849. 85.
56 Ibidem 113-114.
57 T R E K L R 2552/11.
58 TREKL R 2552/16.
55 TREKL R 2552/18.
60 T R E K L R 2552/12.
meg, felhagyott a politizálással. Még ugyanazon évben újra megnősült, új feleségével, Csécsy Juliannával saját gyermekein kívül még négy mostohagyermeket is tanítta
tott. Az albisi templomot és paplakot új, megfelelő épületekkel váltotta fel. Albís köz
ség képviselőtestülete lelkipásztorának érdemeit jegyzőkönyvében is megörökítette.61 Publicisztikai tevékenységére már eddig is hivatkoztunk. Ennek egyik csúcspont
ját jelentették az 1880-as évek, amikor az országgyűlésben a budavári Hentzi szobor sorsáról vitáztak, majd az ú.n. Janszky-ügy is tovább borzolta a kedélyeket. 1886. má
jus 21-én Janszky Lajos tábornok megkoszorúzta a budai várat védő, Heinrích Hetzi tábornok várban található emlékoszlopát. A Függetlenségi párti sajtót elárasztották a felháborodott írások, amelyek a miniszterelnököt, Tisza Kálmánt ostorozták, ami
ért megakadályozta a Hentzí-emlékmű elszállítását, illetve amiért a szabadsághar
cot polgárháborúnak minősítette. A vita során a Függetlenségi párti újságírók azt bizonygatták, hogy Hentzi gyáván, menekülés közben halt meg. A vita mellékszáia Görgei Artúrt is érintette, mivel Hentzihez hasonlóan az ő rehabilitálását is történe
lemhamisításnak minősítették, sőt Hentzi rehabilitálásával is megvádolták. Ebben a vitában Sass Károly mellett különösen aktív volt Kiss József egykori honvéd százados, somogyendrédi református lelkész, aki vitriolos levelekben támadta mind Görgeit, mind pedig a miniszterelnököt.62 Sass Károly és Kiss József egybehangzóan írták le Hentzi halálát, hangsúlyozva, hogy sebesülésekor polgári ruhát hordott.63 Kiss József azonban Sass Károlynál is tovább ment, javasolva, hogy Tisza Kálmán helyett, fordul
janak a szobor ügyében a „jó király'-hoz:
„Ha Tisza Kálmán hű csatlósaival - a nemzet azon hő és igazságos kívánságát -, hogy Hentzi szobra, az őt megillető helyére akárhova Buda várából szállíttassák el, leszavaztatta; szabadságharcunkat, jogos küzdelmünket polgárháborúvá keresztelte, s keresztelte el rehabilitáló pajtásaival s társaival, a nemzet becsületének megőrzése követeli tőlünk, hogy személyesen folyamodjunk a királyhoz. Jó a király és nemes szí
vű, nem fogja a nemzet igazságos kérését és óhaját megtagadni.”64
Kosáry Domokos a Görgei-kérdés történetéről írt munkájában, az 1884-es rehabi
litációs mozgalomra született reakciók kapcsán ismét említette Sass Károlyt a Függet
lenség cikksorozata kapcsán; „Kiss József szükségesnek látta felmelegíteni azt a hosz- szú évekkel előbb már közzétett, valótlan történetkét, hogy Sass Károly tábori lelkész szerint Görgey azt parancsolta Nagysándornak, hogy Debrecennél az utolsó emberig védje magát.”65 A hivatkozott cikk szerint „1849. július 31-én én [t.í, Kiss József] Sass Károly tábori pap társaságában, Debrecen felé hajtattunk, Nagysándor táborát felke
resendők. A Nap nyugovóra szállt, midőn egy urasági gazdasági major, s az ott lakó ispán udvarára behajtattunk, az ispán nem volt hon, de nem soká megérkezett. Sass Károly és az ispán egymásra, mint egykori iskolatársakra ismertek, s tovább 11 órá
nál fenn beszélgettek.”66
Beszélgetés közben toppant be az urasági csősz, akitől megtudták, hogy „annyi a muszka, hogy a föld majd leszakad alattuk”. Másnap hajnalban továbbindultak Sass Nagysándor szállására, egy urasági présházba, Kiss pedig zászlóaljához. Az elbeszé
61 T R E K L R 2552/18.
62 Függetlenség, 7. évf. 160. sz. (1886. június 10.) 1.
63 Függetlenség, 7. évf. 355. sz. (1886. december 24.) 2.
64 Függetlenség, 7. évf. 138. sz. (1886. május 19.) 2.
65 Ko sá r y 1994.11. k. 5 7 -5 8 .
66 Függetlenség, 7. évf. 80. sz. (1886. március 21.) 2.
lés igy folytatódik: „Mikor Lapinsky tüzérszázados67 meghallotta tőlem, hogy a csősz mit mondott az ispánnak, hogy ’a muszka sereg oly nagy, hogy a föld alig bírja őket’ és hogy Görgei Nagysándorhoz küldött levelében azt rendeli: 'Ha Debrecennél a musz
kákkal találkozik, utolsó emberig védje és tartsa magát’ - azonnal elment Nagysán
dorhoz.
Kijelentette Nagysándor előtt, hogy ő ütegével csatába nem mehet, mert a muní
ció fogytán van’. Nagysándor összehívatta tisztikarát és előttük fölolvasta Görgei le
velét, s olvasás után azt az asztalra dobta s bosszúsan odanyilatkozott: ’A levél célza
tát nem érti’.”68
Kiss József tehát saját magára, nem pedig Sass Károlyra hivatkozott. A haditanács
ban Prágai védelmébe vette Görgeit, mondván hogy a fővezér oldalba fogja támad
ni az oroszokat, Nagysándor azonban nem osztotta a véleményét. Közben a lőszer is fogytán volt, amit csak a gyalogságnál sikerült pótolni. A tudósítás további részle
tei - Kiss szándéka ellenére - nem vetnek túl jó fényt hadtestparancsnokára. Esze
rint Teofil Lapinsky százados, kérte Nagysándort, hogy az I. hadtest ne Debrecen, ha
nem Arad felé siessen. „Még van időnk - úgymond - a muszka had elől elmenekül
ni. Nagysándor és az öreg Bobics - horvát származású dandárparancsnok - osztották Lapinsky óhaját, de a többség által leszavaztattak.”69 Eltekintve attól, hogy az írást ol
vasva az az ember érzése, hogy nem Görgei alá volt beosztva Nagysándor, hanem for
dítva; a hadtestparancsnoknak nyilván ellenőrizni kellett volna az oroszok létszámá
val kapcsolatos információit,70 nem pedig sopánkodni, hogy „e nap véres és vészes nap lesz mindnyájunkra”. Nem vet rá jó fényt az sem, hogy álláspontjáról nem tudta meg
győzni tiszttársait. Elmulasztotta felderíteni az ellenség valós erejét és az orosz átka
rolás megkezdése előtt visszavonulhatott volna. A leírás további érdekessége, hogy a vezérkari főnök, Pongrácz őrnagy - aki bizonyíthatóan korábban még sürgette az összeütközést - nem szerepel a visszaemlékezésben. Mindez nem akadályozta meg Kiss Józsefet - akit éppen a debreceni ütközet után nevezett ki Nagysándor százados
sá - abban, hogy levonja a megalapozatlan és téves következtetést:
„Ha Prágai nyilatkozata s érvei szerént Görgei a veszély idején aug. 2. oldalt támad, akkor a muszkákat mi diadallal leverjük. Azonban az meg nem történvén, segély el
maradása és hiányos felszerelés miatt a 7000 honvéd a[z] 50 ezer muszka ellenében magára hagyatva leveretett és a magyar hadsereg Debrecen alatt lelte sírját.”71
Sass Károly máshogy emlékezett vissza a debreceni ütközet előzményeire. Szerinte Nagysándor először szóbeli parancsot kapott a megütközésre (ez nyilván a haditanács eseményeinek és Pongrácz későbbi írásainak a hatása), majd amikor az előőrsi csatá
rozás megkezdődött, Görgei az ütközet elfogadását írásban megtiltotta. Az ütközet el
fogadása miatt Görgei Nagysándort haditörvényszék elé akarta állítani és főbelövés- sel fenyegette - a református lelkész szerint. Mindezek alapján nem látjuk igazoltnak, hogy Sass Károlytól származna az utolsó emberig történő védekezésre utasító, való
ságban nem létező parancs. Sass Károly osztotta Nagysándor véleményét, miszerint Görgei gyűlölte az I. hadtest parancsnokát és bosszút akart állni rajta. „Ezen szemé
67 Életrajzát Id. Kovács2007. 3 2 0 -3 2 1 ; illetve ld. Bona2009. II. k. 13-14.
68 Függetlenség, 7. évf. 80. sz. (1886. március 21.) 2.
65 Ibidem.
70 Az ellenség létszámát egyes jelentések 40, mások 50 ezerre tették, amint ezt Nagysándor tábornok 1849.
augusztus 6-án kelt jelentésében elismerte. Gyalókay 1927. 80-82.
71 Függetlenség, 7. évf. 80. sz. (1886. március 21.) 2.
lyes gyűlölség Komáromból vette eredetét (hol Nagysándor Görgeinek a kormánnyali ujjhúzásai ellen nyilatkozott), s a debreceni ütközet alkalmával Görgeiből Nagysándor elvesztését célzó bosszúban tört ki - írta még 1867-ben.72
A református lelkészek dualizmus kori elszegényedésének okait még nem tárta fel történeti irodalmunk. Tény, hogy Szabolcsban vagy a Partiumban több olyan egyház
községet ismerünk, amelyik egyre kevésbé tudta fizetni lelkészét. Sass Károly anyagi helyzete is kívánnivalókat hagyott maga után a dualista Magyarországon. 1869-ben feleségével együtt Buzi Ferenc özvegyétől, Veres Erzsébettől 225 forint kölcsönt vett fel.73 A kölcsönt még 1891-ben sem fizette vissza. A kötvényt takarékpénztári kölcsön segítségével váltotta ki, amelyet fia, Béla vett fel.74
Halála előtt szeretett volna visszatérni egykori állomáshelyére. 1893. november 9-én folyamodást nyújtott be a margittai lelkészi állomásért. Mellékelte iskolai bizo
nyítványát, a forradalom és szabadságharc alatti szerepét bizonyító okmányokat, em
lítette margittai segédlelkészi szerepét, és hivatkozott Albison végzett munkájára is, melynek során a templomot, a lelkészi és a temetői lakot helyrehozatta és a templom tornyát megbádogoztatta. Nagy István esperes 1893. november 27-én, Szentimrén kelt hátirata szerint: „megütötte a mértéket, azonban megifjodás kellett volna”. így azután Albison kellett maradnia.75 76
Ismerve Görgeiről alkotott véleményét, akár a sors iróniájának is tekinthetnénk, hogy az 1848-49. Történelm i L a p o k 1895. július 15-én megjelent számában Görgei hadíelkészeként búcsúztak tőle: „Sass Károly református lelkész Albison, Görgei tá
bornok volt tábori lelkésze, f. hó 3-án meghalt 77 éves korában.”75
Sass Károly az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kiemelkedő Heves megyei szereplőjeként kezdettől fogva a forradalom híveként, a nemzetőrség megszervezésé
nek támogatójaként vált ismertté, és aki nem iszonyodott néha puskaport szagolni.
Nem volt képzett katona, de református lelkészként igyekezett megerősíteni a nem
zetőrök és a honvédek harci morálját. Ebben a tekintetben jelentős szerepet játszott 1849. január 7-én, a bomlásnak indult nemzetőr alakulatok újjászervezésében. Hon
véd tábori lelkészként is bátran viselkedett, és jó kapcsolatot ápolt az I. hadtest több zászlóaljparancsnokával is. A debreceni ütközetet kövezően önként ajánlkozott arra, hogy felkeresi Kossuthot és így megvédi Nagysándor tábornokot Görgei Artúr álta
la igaztalannak tartott intézkedéseitől. Nagysándorhoz fűződő kapcsolata mindvégig meghatározta múltszemléletét. A kiegyezést követően a közjogi ellenzékhez csatla
kozott, amely múltszemléletének Görgei „árulása” fontos elemét képezte. Kétségtelen, hogy az ő publicisztikája is hozzájárult a debreceni ütközettel kapcsolatos legendák terjedéséhez. Ugyanakkor tudatosan nem hamisította meg a múltat és 1848-49-es szerepvállalása egész életére rányomta bélyegét.
72 A H onvéd, 1. évf. (1867) 7. sz. (1867. szeptember 16.) 5 4 -5 5 . 73 T R E K L R 2552/13.
74 T R E K L R 2552/15.
73 TREKL R 2552/17.
761848-49. T örtén elm i L ap ok, 4. évf. 14. sz. (1895. július 15.) 116.
Bibliográfia
A Honvéd Bona2 0 0 8 .1. k.
Bo n a Gá b o r: Századosok a z 1848/49. évi szabadságharcban. I . kötet. Budapest, 2008.
Bona2009. II. k.
Bo n a Gá b o r: Századosok a z 1848/49. évi szabadságharcban . I I . kötet. Budapest, 2009.
Dér 2015.
Dé r Cs. De z s ő: Az 1848-49-es I. m agyar hadtest. H adszervezés a z önálló m űkö
dés időszakában. [Budapest], 2015.
Dér - Hajagos 2002.
Dé r De z s ő - Ha j a g o s Jó z s e f (Bev., s.a.r,): Az 1848-49-es I. m agyar h adtest iratai (I. kötet: m egalaku lástól a z 1849. ja n u á r 4-i kassai vereségig). Eger, 2002.
Dér - Hajagos - Hermann 2004.
Dé r De z s ő - Ha j a g o s Jó z s e f - He r m a n n Ró b e r t (Bev., s.a.r.): A z 1848-49-es I. m agyar hadtest iratai II. (A jan u ári újjászervezés és az első sikerek.) Eger, 2004.
Egyetértés Farkas 1998.
Fa r k a s Gy ö n g y i (Szerk.): S aját kezébe, ott, ahol... Az 1848-49-es forrad alom és szabadságharc H adtörténelm i Levéltárban őrzött katon ai irataiból. Budapest, 1998.
Függetlenség
Görgey(A.) 1988.1-II. k,
Gö r g e y Ar t ú r: Életem és m űködésem M agyarországon 1848-ban és 1849-ben.
I—II. kötet. Katona Tamás (Szerk.) Budapest, 1988.
Gö r g e y (I.) 1 8 8 5 -1 8 8 8 .1—III. k.
Gö r g e y Is t v á n: 1848 és 1849-ből. Élm ények és benyom ások. O kiratok és ezek m a gyarázata. Tanulm ányok és történelm i kritika. I-III. kötet. Budapest, 1885-1888.
Gyalókay 1927.
Gyalókay Jenő: A debreceni ütközetről. (1849. augusztus 2.) H adtörténelm i Köz
lemények, 28. évf. (1927) 1. füzet. 48-82.
Gyűjteménye a M anifestum ok és Szózatokn ak 1849.
Gyűjteménye a M agyarország szám ára kibocsátott Legfelsőbb M anifestum ok és Szózatoknak, a cs. kir. hadsereg főp aran csn okai á lta l M agyarországban kiad ott hirdetm ényeknek. Hivatalos kiadás. Buda, 1849.
Hajagos d. n.
Ha j a g o s Jó z s e f: Heves és Külső-Szolnok vármegye Tiszai já rá sá n a k nem zetőrei a szabadságharcban . H. d. n. (Kézirat)
I-íajagos 1995.
Ha j a g o s Jó z s e f: Heves megyei nemzetőrök részvétele a bácskai harcokban. In:
Horváth László (Szerk.): M átrai tanulm ányok. Gyöngyös, 1995. 95-120.
He r m a n n 2001.
He r m a n n Ró b e r t: 1848-1849. A szabadságharc hadtörténete. Budapest, 2001.
Ka t o n a 1 -II.k . 1979.
Ka t o n a Ta m á s (Szerk.): Az arad i vértanúk. I —II. kötet. Budapest, 1979.
Katona1989.
Ka t o n a Ta m á s (Szerk.): B u davár bevételén ek em lékezete 1849. Budapest, 1989.
KLÖM XV.
Ba r t a Is t v á n (Szerk.) Kossuth Lajos Összes M unkái XV. k. (Kossuth Lajos 1848/49-ben V Kossuth Lajos korm ányzóelnöki iratai 1849. április 15 - augusztus 15.) Budapest, 1955.
Kosáry 1994.
Ko s á r y Do m o k o s: A Görgey-kérdés története. I—II. kötet. Budapest, 1994.
Ko s s u t h 1987.
Ka t o n a Ta m á s (Szerk.) Kossuth Lajos: írások és beszéd ek 1848-1849-ből. Buda
pest, 1987.
Ko v á c s d. n .
Ko v á c s Gá b o r: Sass Károly (Kézirat.) Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár (TREKL)
Ko v á c s 2007.
Ko v á c s Is t v á n: A lengyel légió lexikona, 1848-1849. Az 1848-1849. évi m agyar fo rra d a lo m és szabadságharc lengyel résztvevőinek életrajzai. Budapest, 2007.
Morzsányi 1868.
Mo r z s á n y i Sá n d o r (Szerk.): Országos H onvéd-N aptár 1848/9. történeti, s egyéb válogatott b ő tartalm ú népszerű kiadás. 1868. Második évfolyam. Pesten, d. n.
Morzsányi 1869.
Mo r z s á n y i Sá n d o r (Szerk.): Országos H onvéd-N aptár 1869. évre. III. évfolyam.
Pest, d.n.
P. Ko v á c s - Ko z m a - Sz a b ó 1999.
P. Kovács Melinda - Kozma György Bertalan - Szabó Jolán(Szerk.): 1848- as nem zetőrök Heves és Külső-Szolnok vármegyében. Eger, 1999.
Szemere 1990.
He r m a n n Ró b e r t - Pe l y a c h Is t v á n (Szerk.) Szem ere B ertalan: Politikai jel- lem rajzok a m agyar szabadságharcból. G ró f Batthyány Lajos Görget A rtúr Kossuth Lajos. Okmánytár. Budapest, 1990.
Ur b á n 1973.
Ur b á n Al a d á r: A nem zetőrség és a honvédség szervezése 1848 nyarán. Budapest, 1973.
Za k a r 2001.
Za k a r Pé t e r (Szerk.): „Egyedül Kossuth szava paran csolt...”. K atolikus p a p o k f e l jegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről. Szeged, 2001.
Rövidítések
HL
Hadtörténelmi Levéltár MNL OL D 450
Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára,
Abszolutizmuskori levéltár, Akten Ungarn, Woiwodina und Siebenbürgen TREKL
Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár
A szőlősi fegyverletétel 1849. augusztus 13-án. Johann Freysauf litográfiája, Bécs, 1849
