AZ ÁLLATTENYÉSZTES NÉHÁNY JELLEMZÓJE A MEZÓGAZDASÁGI NAGYUZEMEKBEN (l.)
RÓZSA BÉLA
Az utóbbi évek gazdálkodási eredményeinek elemzésekor valamennyi termelő
ágazatban, így a mezőgazdaságban is, makro- és mikroszinten egyaránt előtérbe kerültek a hatékonysági vizsgálatok. A hatékonysági elemzések eredményei. a le—vont következtetések és a hozott döntések bizonyára jelentősen hozzájárultak az utóbbi évek sikereihez, és biztosítják a további fejlődést. A döntően értéki muta- tókon alapuló, összefoglaló. szintetizáló jellegű hatékonysági vizsgálatok mellett azonban mintha kissé háttérbe szorultak volna azok az elemzések, amelyek a ha- tékonyság alakulásának előidézőire. összetevőire vonatkoztak. Az állattenyésztés területén számos olyan egyszerű naturális mutató van. amelyek segitségével az ál- lattenyésztői munkát folyamatosan lehet és szükséges is elemezni. A ráfordítások
mellett ugyanis az e mutatókkal kifejezett tényezők a hatékonyság alakulásának
legfőbb meghatározói, és olyan tartalékok feltárására hívják fel a figyelmet. ame—lyek következésképpen a hatékonyság fokozásának is legfőbb tartalékai.
A nagyüzemi mezőgazdaság két meghatározó gazdaságcsoportját — az állami
gazdaságokat, kombinátokat (röviden: az állami gazdaságokat) és a mezőgazda-
sági termelőszövetkezetek közös gazdaságait (röviden: termelőszövetkezeteket) — választva a vizsgálódás területéül, a tenyésztői munka főbb jellemzői alapján az elmúlt tíz évben a mennyiségi és a minőségi változás eredményei együtt mutatkoz- nak. Az állami gazdaságok. de különösen a mezőgazdasági termelőszövetkeze—tek életében a hetvenes évek tekinthetők olyan korszaknak, amelyben a termelő—
alapok biztosítását és a gazdálkodási szervezet kialakulását követően megkezdő—
dött ez az új folyamat. Az állattenyésztés eredményei ezt jól tükrözik: az állatte- nyésztésből származó termelés volumene mindkét gazdaságcsoportban nagyobb mértékben növekedett az országos átlagnál, és termelésük részesedése is nőtt.1 (Lásd az 1. táblát.)
A két gazdaságcsoport állattenyésztése között alapvető különbséget idézett elő az állatsűrűség lényeges eltérése. A termelőszövetkezetek állattenyésztése a ház- táji és a kisegítő gazdaságokban folyó tenyésztéssel együtt tekinthető egésznek.
Ma már közismert, hogy a közös gazdaságok és a háztáji gazdaságok között mi-
lyen szoros a termelés érdekeit szolgáló együttműködés. Az is közismert. hogy a mezőgazdasági nagyüzemek a termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdaságai mel—lett a munkások és alkalmazottak kisegitő gazdaságaival is egyre fokozódó terme—
lési kapcsolatot építenek ki. A szövetkezetek többségére és egyre inkább az állami
' Az elemzés alapjául szolgáló adatokat Bokor Tamásné állította össze.
RÓZSA: AZ ÁLLATTENYÉSZTES JELLEMZÖI 241
gazdaságokra is jellemző a kistermelés támogatása, aminek eredménye, hogy a kistermelés a nagyüzemi termelés üzemágává vált. Különösen így van ez az állat- tenyésztésben. hiszen a kistermelők a nagyüzemektől kapják a takarmány nagy ré—
szét és egyre inkább a tenyész- és a növendékállatokat is.
1. tábla
Az állattenyésztés bruttó termelési értéke
(1976. évi változatlan áron)
1979—ben Százalékos megoszlás
. uz197o.
Megnevezes év; száza- ————————m—"——
lékóban 1970-ben 1979-ben
Összesen . . . . . . . . . 139,4 100,0 100,0
Ebből:
Állami gazdaságok, kombinátok 1623 149 17,4 Mezőgazdasági termelőszövet-
kezetek
közös gazdaságai , . 147.8 36,6 38.7
közös és háztáji gazdaságai 127,0 662 60,3
A nagyüzemek és a kistermelők kapcsolatát, a kistermelők állattenyésztését e tanulmányban a két gazdaságcsoport tenyésztői munkájának elemzésekor figyel-
men kivül hagyom. A két nagyüzemi gazdaságcsoportot egy—egy gazdaságnak te-
kintve kisérelem meg a tenyésztői munka színvonalát és végső eredményét össze- hasonlítva bemutatni. Az állatsűrűség közötti különbségek azonban sokszor visz- szatérnek az értékelés során, amit ismételten figyelembe kell venni. A szarvasmar- ha. a sertés és a juh száz hektár mezőgazdasági területre jutó állománya a mező—gazdasági termelőszövetkezetekben még a háztáji gazdaságokkal együtt számítva is kisebb, mint az állami gazdaságokban, a közös gazdaságok állatsűrűsége pedig messze elmaradt attól.
2. tábla
Állatsűrűség 1980 elején
Száz hektár mezőgazdasági területre jut (darab)
Megnevezés
szarvas- , _ felnőtt
marha l sertes 111!" l baromfi
Összesen . . . 29,3 125,8 45,8 620,0
Ebből:
Állami gazdaságok. kombinátok . 35,0 176,3 49,7 439,7
Mezőgazdasági termelőszövetkeze- tek
közös gazdaságai . . . 24,4 45,1 42.1 160,1
közös és háztáji gazdaságai* . 29,4 83.7 39,5 4405
' 1979. év eleji adat, 1980 elején ugyanis a háztáji gazdaságokban nem volt állatszámlólás.
A mezőgazdaság fejlettségi szinvonalának kifejezésére -— sok más mutató mel-
"lett —- makro- és mikroszinten egyaránt az állattenyésztés termelési értékéből valő
részesedést is használják, ami nagyon szoros kapcsolatban van az állatsűrűséggel.2 Statisztikai Szemle
242 RÓZSA BÉLA
A fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokban, ahol az állatsűrűség szarvas- marhából és sertésből többszöröse az állami gazdaságaink állatsűrűségének, az állattenyésztés részesedése a mezőgazdasági termelésből meghaladja az 50 szó- zalékot. így 1978-ban Hollandiában 812, Belgiumban 78,0' az Egyesült Királyság—
ban 69,3, Dániában ó9,l, a Német Szövetségi Köztársaságban 68.4, Ausztriában 62,8, a Német Demokratikus Köztársaságban 622, Csehszlovákiában 59.1, Francia—
országban 56,5 százalék volt. A magyar mezőgazdaság egészében az utóbbi négy év átlaga alapján az állattenyésztés részesedése a mezőgazdasági termékek brut- tó termeléséből 48.1 százalékot tett ki. Az állami gazdaságokban ez az arány 519, a termelőszövetkezeti közös gazdaságokban 37.0 százalék volt ugyanebben az idő- szakban. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek közös és háztáji gazdaságaira együttesen számitott arány 44,1 százalék.
Mint minden nemzetközi összehasonlítás értelmezéséhez, mivel nincs két azo—
nos adottságokkal, feltételekkel rendelkező ország, ehhez is és a tanulmány to—
vábbi részeiben szereplő összehasonlításokhoz is több tényező figyelembevétele indokolt. Többek között az, hogy Franciaország kivételével az összehasonlításba—
bevont országokban a növénytermelésen belül a gyümölcs—, a szőlő— és a zöldség—
termelésnek nincs olyan nagy súlya a termelésben, mint nálunk. Az is közismert, hogy a magas állattenyésztési arányt nem a saját termelésű takarmányok teszik lehetővé. és hogy a nagy kikötőkkel rendelkező északi országokban a szemes ta- karmányok importját az olcsó tengeri szállítás is gazdaságossá teszi.
A két gazdaságcsoport között az állatenyésztés súlyában mutatkozó jelentős.
különbséget egyrészt az eltérő állatsűrűség. másrészt a tenyésztői munka és annak végső eredményei színvonalának eltérései idézik elő. Ez utóbbiak jellemzésére a tenyésztői munka részeinek. a selejtezési. a pótlási. a szaporulati. axfelnevelési vi—
szonyoknak, valamint a tenyésztés végső eredményeinek állatfajonkénti vizsgálata szolgál.
SZARVASMARHA-TENYÉSZTÉS
A szarvasmarha-tenyésztés az állami gazdaságok és kombinátok. valamint a termelőszövetkezetek közös gazdaságainak termelési szerkezetében megközelítően azonos súlyt képvisel. és arányában az utóbbi négy évben kismértékű növekedés.
tapasztalható. A két gazdaságcsoport termelési szerkezetében az a különbség, hogy a termelőszövetkezetek közös gazdaságaiban az állattenyésztésen belül a' szarvasmarha-tenyésztés a vezető ágazatfőcsoport. míg az állami gazdaságokban a sertéstenyésztés után következik. Az 1976—1979. években az előbbi gazdaság—
csoportnál a mezőgazdasági termékek bruttó termelési értékének 16,0, az állat-
tenyésztés bruttó termelési értékének 432 százalékát a szarvasmarha-tenyésztés
adta. ugyanakkor ezek az arányok az állami gazdaságoknál csak 15,4, illetve 297százalékot tettek ki.
A szarvasmarha—tenyésztésből származó bruttó termelési érték volumene mind-
két gazdaságcsoportban egyenletesen és dinamikusan növekedett. Az utóbbi négy
évben az állami gazdaságok szarvasmarha-tenyésztésből származó termelési értéké—nek évi átlagos növekedési üteme 10,5, a termelőszövetkezeti közös gazdaságok—
ban pedig 7.6 százalék volt. A termelési volumen igen jelentős növekedését a te—
nyésztés méreteinek bővülése és szinvonalának rohamos javulása eredményezte.
Ami a tenyésztés méreteinek bővülését illeti, mindkét gazdaságcsoportban egyenletesen növekedett a szarvasmarha—tenyésztés legfőbb termelőeszköze. a te—
hénállomány. Tíz év alatt (1970-től 1979-ig) az állami gazdaságokban 30,8. a ter—
AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS JELLEMZÖI 243
melőszövetkezetekben 325 százalékkal nőtt a tehenek száma. A tehénállomány nö- vekedésének a forrása a két gazdaságcsoportban eltérő volt.
Az állami gazdaságokban a bővített újratermelés forrása teljes egészében a saját pótlásállomány — a 18 hónaposnál idősebb üszők és az előhasi üszők állo—
mánya — volt. A tenyésztési célú vásárlás és értékesítés között számottevő szám- szerű különbség nem volt. (Tíz év alatt 10600 tehenet vásároltak és 12 200-at ér- tékesítettek.) Az elsősorban importból származó magas tenyészértékű vásárolt te- nyészállatok azonban az egész tehénállomány genetikai értékét növelték. 1970 és 1979 között több mint 41 000 tenyészmarhát -— nagyrészt Holstein-fríz üszőt —— im- portáltak, melyeknek többsége az állami gazdaságok állományát javította.
A termelőszövetkezeti gazdaságok — az állami gazdaságokénál mintegy három és félszer nagyobb — tehénállománya tíz év alatti növekedésének forrása nagyobb- részt (55 százalékban) a saját pótlásállomány. 45 százalékban pedig a vásárlás, pontosabban a tenyésztési célú vásárlás és értékesítés egyenlege volt.
3. tábla
A tehénállomány változásának főbb tételei tízéves adatok alapján, 1970—1979
Mezőgaz—
dasági Állami termelő.
, gozdasá- szövetkeze-
Megnevezes gok. tek
kombinátok közös gazdasá-
gai
Pótlásállomóny az év eleji te- —
hénállomány százalékában . 309 32,8 Selejtezés az év eleji tehénál-
lomány százalékában. . . 282 31,2
Évi átlagos állománynövekedé-
si ütem
pótlásból . . . 2.7 1.6
vásárlásból . . . -— 1.2
A főbb tendenciákat kifejező arányok értékeléséhez némi módszertani magyarázat szük- seges.
Pótlásnak az év eleji 1'8 hónaposnál idősebb üszők és az előhasi 'üszők állományát te—
kintettem. A 18 hónap mint korhatár átlagnak tekinthető. gyorsabb fejlődésű fajtáknál ugyanis az ennél fiatalabb (12 hónapos), lassúbb fejlődésű fajtáknál az ennél idősebb (20—- 24 hónapos) korú üszőket kellene tenyészérettnek tekinteni. A jelenlegi állományban a ma—
gyartarka és a magyartarka jellegű tehenek vannak túlsúlyban, ezért indokolt a tenyészérett—
ség makroszintű határának a 18 hónapos kort tekinteni. Természetesen kisebb egységekre
— területi egység. gazdaság — a fajtára jellemző tenyészérettségi kor alapján állapítható meg a pótlásállomány.
Az év elején meglevő 18 hónapon felüli üszők állománya azért tekinthető pótlásállo- mánynak, mert okszerű tenyésztői munka esetén — az előző év végéig megtörtént a tovább- tenyésztésre alkalmatlan üszők selejtezése, vágása vagy hízóállattá minősítése —- ettől az ál- lománytól az év folyamán szaporulatot kell kapni. Természetesen a vemhesüléskor és a vem- hesség ideje alatt is történhet még csökkenés. A 18 hónaposnál idősebb üszők állományá—
nak pótlásállománykénti elfogadása mellett szól az is, hogy az állami gazdaságokban a, pótlásállomány ellési aránya tíz év átagában 98.1, a termelőszövetkezeti közös gazdasá-
gokban 97,3 százalék volt.
Selejtezésnek mint állományváltozási tételnek a gazdaságok jelentéseiből a közvetlen vágásra értékesített teheneket, a hízóvá történő átminősítéseket. a kényszervágásokat és az elhullást, tehát a tehénállománynak továbbtenyésztésre értékesítés nélküli összes csökkené- sét tekintettem.
2.
244 RÓZSA BÉLA
A gazdaságok tenyésztői munkája a pótlásállománynak a tehénállományhoz vi—
szonyított aránya alapján megfelelőnek ítélhető, a pótlásállomány mindenképpen biztosíthatja a bővített újratermelést. (Más kérdés, hogy a termelőszövetkezetekben a csökkenő háztáji tehénállomány pótlására a jelenlegi pótlásállomány elegen- dő—e.) Megfelelő méretű a pótlásállomány az élőszaporulathoz viszonyítva is. Tíz év átlagában a született üszőborjaknak -— az összes szaporulat 50 százalékának
— 63—66 százaléka vált pótlásállománnyá. és 97—98 százaléka leellett.
4. tábla
A tehénállamóny és változásának tényezői
§
18 hóna- , _ A pótlás- A selejte- A tehenek
Tehenek iggssélgll) EthGSI A siegte allomany zesek 343:
Év ————————————v tehenek
üszők száma , .. . . ,
(darab) az ev eleji tehenallomany
száma az év elején (darab) szazalekaban
Állami gazdaságok, kombinátok ,
1970 . . . . 90 406 20 457 6 512 25 987 29,8 28.7 63,9
1971 . . . . 91 170 21 520 5 277 25 506 29,4 28,0 62,9
1972 . . . . 91 369 21 263 5 305 24 703 29,1 27.0 66,4
1973 . . . . 93 463 20 345 5 349 26 845 27,5 28.7 66.0
1974 . . . . 91 178 23 937 5 268 24 388 32,0 26,7 662
1975 . , . . 94 146 26 241 5 961 28 884 34,2 30.7 639
1976 . . . . 101 643 24 474 6 229 28 472 302 28,0 67,7
1977 . . . . 105 319 25 820 6 997 29 720 31 ,2 28,2 69,6
1978 . . . . 108 968 28 144 6 635 30 178 31 ,9 27,7 722
1979 . . . . 113975 30 313 7415 32 058 33,1 28,1 719
1980 . . . . 118238 32 231 6916 — — -— ! --
1970—1979 . . — -— — — 30,9 282 67.33
Mezőgazdasági termelőszövetkezetek közös gazdaságai
1970 . . . . 312 629 88 969 21 878 115 885 35,5 37.1 71 ,4
1971 . . . . 320 900 80 712 24 562 116 496 32,8 36.3 69,6
1972 . . . . 321 433 82 787 20 576 98 524 32,2 30.7 70.5
1973 . . . . 331 080 91 767 22 734 90 809 34,6 27.4 68.8
1974 . . . . 362 420 95 110 23 894 96 530 32,8 26.6 66.1
1975 . . . . 388 446 99 891 24 862 126 287 321 32.5 62.5
1976 . . . . 379 925 96 148 25 154 104 971 31 .9 27.6 65.8
1977 . . . . 395 973 105 536 26 656 122 462 33,4 30.9 65.3
1978 . . . . 411 813 105 417 25 364 132 098 31 ,8 32.1 65.8
1979 . . . . 415 102 106 763 23 695 132 397 31 .4 31.9 66.8
1980 . . . . 414141 113722 25 731 — -— — '—
1970—1979 . . —
—- — — 32,8
312 67,0
A tehénállomány változásának másik tényezője a selejtezés. A jelenlegi 28—31 százalékos selejtezés mindenképpen magasnak tekinthető. Ez ugyanis azt jelenti.
hogy a teheneket átlagosan három-négy laktáció után kiselejtezték. A gyakorlat- ban azonban az a helyzet, hogy a pótlásállománynak egy része hústermelési célt szolgál, az első borjas tehenek jelentős részét kiselejtezik és levágják. lgy a tej- termelési céllal tenyésztett magasabb tejhozamú tehenek az átlagosnál lényege—
sen hosszabb ideig maradnak tenyésztésben. Ezt az ún. üszőelőhasználatot egyéb-
ként a szarvasmarhaprogram szabályozói is ösztönözték. és ez a vágómarha-ter- melés növekedését segítette.A magas selejtezési arányt jelzi más oldalról a tehenek ellésí aránya is. Az év elején meglevő tehenekre számított ellési arány tíz év átlagában mindkét gaz-
AZ ALLATTENYÉSZTÉS JELLEMZÖI 245
daságcsoportban közel azonos. 67 százalék körüli volt. Mivel minden tehénnek minden évben le kellene ellenie, ez az ellési arány még magasabb selejtezést je- lez. amiben a selejtezés időbeli elhúzódása is jelentkezhet. A jelenlegi magas se—
lejtezési arány a húshasznosítású tehenek arányának növekedésével és a terjedő te- henészetek termelési színvonalának további emelkedésével várhatóan csökkenni fog. A hatodik ötéves terv a szarvasmarha—tenyésztés ilyen irányú fejlesztését írja elő.
(A selejtezésre szánt üszők egyszeri elletése tartósan nem lehet cél.)
A két gazdaságcsoport tehenészeteiben folyó tenyésztői munkában nincs lé- nyeges eltérés. A termelőszövetkezeti közös gazdaságokban magasabb a pótlás- állomány aránya, de magasabb a selejtezés is. Az évenkénti mutatókban sincs lé—
nyeges szóródás, a tenyésztői munka kiegyenlitett és megállapodott.
Szinte teljesen azonos színvonalú tenyésztői munkát jelez a két gazdaságcso- portban az ellésre alkalmas állományra vetített élőszaporulat: száz darab év elejei tehénre és az összes 18 hónapon felüli üszőre — ellésre alkalmas állományra — mindkét gazdasógcsoportbon tíz év átlagában 75 darab borjúszaporulat jutott. Az állattenyésztők. az állatgondozók és az állatorvosok munkáját minősíti az elhullá—
sok számának változása. de az is. hogy a termelőszövetkezeti gazdaságokban majd- nem minden évben magasabb az elhullási arány.
5. tábla
A borjúszaporu/at és az elhullás alakulása
A száz 510991; l Összes
_ tehénre borju- elhullás
Éloszapo— és üszőre e'lh'yllas c: az álla—
Év rulat jutó élő- eloszapo- mény"
(darab) szaporulat rulct
(dura b) * M M _—_.___._._7 százalékában
Állami gazdaságok, kombinátok 1970. . . 84198 71,7 8.0 ] 2,7 1971. . . 83735 71,0 89 3.0 1972. . . 88886 75,4 9,8 3,5 1973. . . 87253 732 8,1 3,1 1974. . . . , . . . 89448 74,3 69 2.7 1975. . . 96736 76,6 7.3 2,9 1975. . . 99593 75.3 6.4 2.9 1977. . . 105786 76,6 5.4 2,8 1978. . . 112773 78.5 5.7 3,0 1979. . . 116211 76,6 6.9 3.6
1970—1979. . . — 75,1 7.2 3.0
Mezőgazdasági termelőszövetkezetek közös gazdaságai
1970 . . . 337 617 79,7 120 3.6
1971 . . . 333186 782 125 3 8
1972 . . . 334 213 78,7 12,3 4,4
1973 . . . , . . . 348 822 78,3 10,7 4 2
1974 . . . 360 577 74,9 9,9 3.9
1975 . . . 358 219 69.8 11,0 42
1976 . . . 365 954 73,0 8.6 3.8
1977 . . . 392 838 74,4 7.0 3,7
1978 . . . 399 845 73.7 6.8 3.6
1979 . . . 402 494 73,8 5.9 3,4
1970—1979 . . .
_ 752 9,5 ll 3,9
* A 18 hónaposnál idősebb és az előhasi üszők év eleji együttes állományához viszonyítva.
" Az év eleji állomány és az év! összes növekedés összegéhez viszonyítva.
246 aozsAseiA , _ , ;
A tenyésztői munka két gazdaságcsoport közötti eltéréseinél lényegesen rra-_
gyobb színvonalbeli különbségek mutatkoznak a tenyésztés végső eredményeiben,
a tej- és a vágómarha- termelésben.A tejtermelés az utóbbi tíz évben mindkét gazdaságcsoportban az évtized eleji ,,
visszaesés után rohamosan nőtt. 1979- ben az állami gazdaságokban 72 ..0, a termelő- [ szövetkezetekben pedig 60,7 százalékkal több tejet fejtek, mint tíz évvel korábban, A—két gazdaságcsoport tejtermelésének színvonalában azonban nagy eltérésvan:
az állami'gazdaságok 1970-ben 2925, 1979-ben 4574 liter tejet fejtek/egy ',tehén—
től átlagosan. A termelőszövetkezeti közös gazdaságokban is jelentősen,—tíz—év,,alatlr:
43.8 százalékkal nőtt az átlagos tejhozam, színvonala azonban lényegesen, 1979-
ben 1308 literrel az állami gazdaságoké alatt volt. 1970 óta a különbség nőtt. A; '
mezőgazdasági területhez viszonyított termelés tekintetében még nagyobb a két;1 gazdaságcsoport közötti különbség, amit az állatsűrűség eltérése nem indokol.6. tábla
A tejtermelés és mutatói
Kifejt tej
száz hek-
Év 7 összesen egy tehén- tár mező-
* _ (1000 re' gazdasági
; hektoliter) (liter) terü letre
(1000 liter)
Állami gazdaságok, kombinátok
1970 . . . . . . . . . . . 2606 2 925 295
1971 . . . . . . . . . . . 2511 2837 28,5
1972 . . . . . . . . . . . 2 685 2 926 30.15
1973 . . . . . . . . . . . 2771 3 007 31.7
1974 . . . . . . . . . . . 2812 3054 32.7
1975 . . . . . . . . . . . 2 841 3 279 33.11
1976 . . . . . . . . . . . 3 268 3 664 38.4
1977 . . . . . . . . . . . 3 787 4 073 44,7
1978 . . . . . . . . . . . 4175 4 367 49,5
1979 . . . . . . . . . . . 4 483 4 574 53,0
1970—1979 . ., . . . . . . -— 3 484 37,1
Mezőgazdasági termelőszövetkezetek
közös gazdaságai
1970 . . . 7 085 2 271 16.0
1971 . . . 6 826 2152 15.53
1972 . . . 6 847 2145 15.13
1973 . . . 7 464 2 177 16,8
1974 . . . 7 840 2 096 17,7
1975 . . . 7 339 2 142 162
1976 . . . 8 178 2 478 17.4
1977 . . . 9 638 2 781 21.0
1978 . . . 10 554 3 006 229
1979 . . . 11 387 3 266 24.5
1970—1979 . . . —- 2 463 18.4
' Az átlagos tehéna'llományra. 197546! a tej- és kettőshasznositású átlagos tehénállomónyra. kerekí- tés nélküli adatokból számítva.
Az állami gazdaságok tejtermelésének színvonala nemzetközi mércéveljmérve
is jónak tekinthető. a szarvasmarha—tenyésztés élvonalába tartozó országokrered—
AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS JELLEMZÖI 247
ményeit megközelíti. Jobb eredményeket — több százezres, milliós tehénállománnyal országos átlagban — csak a hagyományosan sok tejet és tejterméket fogyasztó és exportáló országokban értek el. A mezőgazdasági területre vetített tejtermelésben és a vágómarha—termelésben. amivel később foglalkozunk. nemcsak a termelés szín—
vonalbeli különbségei fejeződnek ki, hanem az éghajlati viszonyoknak. a mezőgaz—
daság rendelkezésére álló földek mennyiségének, hasznosítási struktúrájának el—
térései is. E fenntartások ellenére is elgondolkodtató, hogy a szarvasmarhatartásra rendelkezésre álló földjeinket más országokhoz képest milyen kedvezőtlenül hasz- nosítjuk, milyen alacsony hazánkban a száz hektár mezőgazdasági területre jutó
kifejt tej mennyisége.
7. tábla
A tejtermelés színvonala néhány európai országban 1979-ben Kifejt tej
száz hektár
Ország egy "191590?
tehénre dOSÓgl
(liter) területre (1000liter)
Ausztria . . . 3384 91.0
Belgium . . . . . . . . . . . 3821 2463
Csehszlovákia . . . 2849 782
Dánia . . . . . . . . . . . 4376 174,0
Franciaország . . . 3050 972
Német Demokratikus Köztársaság . 3739 127.4
Német Szövetségi Köztársaság . . 4316 177,3
Magyarország . . . 3401 35,8
Ebből:
állami gazdaságok . . . 4574 53,0
mezőgazdasági termelőszövetkeze-
tek . . . . . . . . . . . 3266 24.5
Hollandia . . . 4840 5502
Egyesült Királyság . . . 4602 84.8
Norvégia . . . 4876 2032
Svédország . . . 5080 88.6
Forrás: FAO Production Yearbook. Vol. 33. Rome. 1980. (Az egy tehénre jutó termelést a tejelő te- henek számával osztva kaptuk meg. A FAO által közölt tonna. illetve kilogramm adatokat 1.027 fajsúllyal számítottuk át literre.)
A vágómarha-termelés volumene tíz év alatt alig változott. Az állami gazdasá- gok termelése egyik évben sem érte el az 1970. évit, az évenkénti termelésben je—
lentősek az eltérések: a legkisebb és a legnagyobb termelés között 6000 tonna, 16 százalék eltérés van. A termelőszövetkezeti közös gazdaságok termelése kismérték—
ben nőtt. évenkénti kibocsátásuk igen nagy ingadozásokat mutat: 50000 tonna, 27 százalék a legkisebb és a legnagyobb évi termelés közötti különbség. A vágómar—
ha-termelés eredményei egyértelműen a termelőszövetkezeti közös gazdaságokban voltak jobbak: tíz év átlagában 4.7 százalékponttal nagyobb (34,1, illetve 38.8 szá—
zalék) (: kivágás aránya. és 1979—ben egy tehén 33 százalékkal több vágómarhát termelt a termelőszövetkezetekben, mint az állami gazdaságokban. Az azonban mindenképpen figyelemre méltó. hogy a termelés színvonalát jól jellemző egy te-
hénre jutó termelés mindkét gazdaságcsoportban erősen csökkenő irányú. 1979—
ben egy tehén az állami gazdaságokban 33 százalékkal, a termelőszövetkezetek- ben 19 százalékkal kevesebb vágómarhát termelt, mint tíz évvel korábban. A me—
248 RÓZSA BELA
zőgazdasági területre vetített termelésben mutatkozó különbség a szarvasmarha-
sűrűségben mutatkozó eltérésre vezethető vissza.8. tábla
A vágómarha-termeles és mutatoi
Vagas' Vógómarha-termelés az év
. eleji ,
szarvas- ,, szaz
Ev marha- osszesen egy tehén- hektárt
állomány (1000 re" mezo:
százalé— tonna) gazdasagi
kában területre
Állami gazdaságok, kombinátok
1970 . . . 37.8 44.6 501 5 052
1971 . . . 35,3 40.9 462 4 643
1972 . . . 35,1 39.6 431 4 505
1973 . . . 35,4 41.5 45501 4 748
1974 . . . 31.7 38.4 417 4 470
1975 . . . 356 439 458 5 161
1976 . . . 32,4 40,7 4105 4 783
1977 . . . 32,6 42,8 408 5 050
1978 . . . 32.6 43.13 396 5 134
1979 . . . 32.9 44.4 388 5 244
1970—1979 . . . 34.1 — 429 4 877
Mezőgazdasági termelőszövetkezetek közö—s gazdaságai
1970 . . . 42,9 2099 673 4 748
1971 . . . 43,5 208.8 658 4 732
1972 . . . 38,9 190.3 596 4 305
1973 . . . 38.6 1959 571 4 420
1974 . . . 33.5 183,8 491 4141
1975 . . . 40.6 2342 610 5 162
1976 . . . 372 2083 551 4 438
1977 . . . 36.5 2039 518 4 438
1978 . . . 382 216.3 541 4 696
1979 . . . 39.04 217.6 544 4 686
1970—1979 . . .
38.8 — 571 4 578
' Vógómarha és vógóborjú együtt, darabban.
" Az évi átlagos tehénúllományra számítva.
A marhahústermelés színvonala az állományhoz viszonyított vágások aránya alapján megfelel az európai országok átlagának, a területi intenzitás azonban messze elmarad attól. (A FAO csak a tejelő hasznosítású tehenek számát közli. (:
hústermelés ehhez az állományhoz viszonyítva tulajdonképpen nem ad összehason—
lítható mutatókat. nem számítható az egy tehénre jutó marhatermelés.)
A FAO nemzetközi adatai a belföldi tényleges vágások számát tartalmazzák az importált élő állatokkal együtt és az élőállatexport nélkül. A hústermelést ugyan- akkor közlik a vágások számának megfelelő tartalommal. valamint úgy is, hogy fi- gyelmen kívül hagyják az élőállatimportot, az exportot viszont beszámítják. A kétféle tartalmú hústermelés arányának megfelelően korrigálva kaptuk meg a táblában
közölt, illetve felhasznált adatokat. amelyek így a teljes hazai tenyésztésű állomány- ból származó vágást jelentik. A hústermelésen a vógósúly értendő. Az állami gaz- daságok és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek 9. táblában közölt hústermelését vágóállat—termelésükből számítottuk a vágóállatonkénti hústermelés országos értékealapján.
AZ ALLATTENYESZTÉS JELLEMZÖI 249
9. tábla
A marhahústermelés mutatói néhány európai országban 1979—ben
* Marha—
Vágás hústermelés
az száz hektár
Ország állomány mezőgaz-
százaléká- dasági
ban területre
(kilogramm)
Ausztria. . . 34.45 5867
Belgium. . . 32.5 16667
Csehszlovákia . . . 32,7 5538
Dánia . . . 36,7 8482
Franciaország . . 35,1 6103
Német Demokratikus Köztársaság . 32.8 6320
Német Szövetségi Köztársaság. . . 349 11 269
Magyarország . . . 363 2867
Ebből:
állami gazdaságok. . . 329 2 958
mezőgazdasági termelőszövetkeze-
tek. . . 39.0 2643
Hollandia . . . 38,2 18328
Egyesült Királyság . . . 309 5631
Forrás: FAO Production Yearbook. Vol. 33. Rome. 1980.
10. táblai
A szarvasmarha-állomány koncentráltsága és a tehénállomány hasznosítási iránya
Mező: .
Amami 93112?
Megnevezés gazdaságok. szövetkezetek
kombinátok közös gazdaságai
1978-ban
Gazdaságok szóma . . . 132 1 369
Szarvasmarhát tartók
száma . . . 111 1289
átlagos állománya (darab). . . 2574 900
Tehenet tartók
száma . . . . 109 1255
átlagos állománya (darab). . . 10014 319
Szakosított szarvasmarhatelepek
száma . . . . 69 338
átlagos férőhelye (darab) . . . 1 442 7OM1
1979. december 31-én
Összes tehén (százalék) . . . 1000 100,0
Ebből:
intenzív tejelő . . . 57,9 21.5
kettős hasznosítású . . . . . . 27,8 65,2
húshasznositású . . . . . . .
14,3 13,3
A tejtermelés és a vágóállat—termelés mutatói azt mutatják, hogy az állami
gazdaságok szarvasmarha-tenyésztésének iránya elsősorban a tejtermelés, (: ter-—melőszövetkezeti közös gazdaságokban pedig a vágómarha—termelés került előtér—
1250 RÓZSA BELA
be. A tenyésztés színvonalának különbségeire és a tenyésztés szakosodási irányára
az eddigieken túl a tenyésztés koncentráltságót, a tartásmódot és a tehénállomány(hasznosítását bemutató összehasonlítás ad magyarázatot. (Lásd a 10.'táblát.)
SERTÉSTENYÉSZTÉS
A sertéstenyésztés súlya a mezőgazdasági termelőszövetkezetek közös gazda- ságainak termelési szerkezetében az 1976—1979. években átlagosan még a 10 szá-—
zalékot sem érte el. Az állami gazdaságok állattenyésztésében viszont a sertéste-, nyésztés dominál. és a mezőgazdasági termékek termeléséből is több mint 20 szá- * zalékkal részesedik. A sertéstenyésztés a vizsgált 3 évben az állattenyésztés bruttó
termelési értékének a termelőszövetkezetekben 25.1. az állami gazdaságokban 39,0 százalékát adta.
A sertéstenyésztés bruttó termelési értékének volumene az utóbbi négy évben nem nőtt olyan látványosan. mint a szarvasmarha—tenyésztésé. különösen nem a termelőszövetkezeti közös gazdaságokban, ahol 1975 óta két évben visszaesés kö- vetkezett be. és az 1979. évi termelés értéke mindössze 19.3 százalékkal nagyobb
az 1975. évinél. Az állami gazdaságok sertéstenyésztésében termelt érték volume-ne 37,1 százalékkal növekedett ugyanezen időszakban.
A sertéstenyésztés méreteitől, a termelési szerkezetben elfoglalt súlyától elte- kintve a két gazdaságcsoport tenyésztési munkájában lényeges különbségek mu—
tatkoznak. Az első szembetűnő különbség az, hogy az anyakocák év eleji állomá- fnya tíz év alatt az állami gazdaságokban egyenletesen, összesen 84 százalékkal növekedett. A termelőszövetkezeti közös gazdaságok kocaállománya ugyanezen időszakban 22 százalékkal gyarapodott, és tíz évből három évben kisebb volt a korábbi évinél.
A kocaóllomány növekedésének forrása mindkét gazdaságcsoportban a saját pótlásállomány volt. A tenyésztési célú vásárlás és értékesítés különbözete elha- nyagolható, minimális mértékű volt. A bővített újratermelés az állami gazdaságok sertéstenyésztésében gyorsabban, dinamikusabban ment végbe: gyorsabb a kocák
"cserélődése, a nagyobb selejtezést nagyobb pótlásállomány tenyésztésbe vonása követte. A két gazdaságcsoportban a pótlás és a selejtezés arányainak tízéves át—
ilagai jelentős különbségeket mutatnak.
11. tábla
A kocaállomány változásának főbb tételei, 1970—1979
Mezőgazda—
AHmy-í te?,iila-
Megnevezés gazdasagok. szövetkezetek
kombinátok közös gazdaságai
Pótlásállomány az év eleji kocaállo—
mány százalékában. . . 70 58
Selejtezés az év eleji kocaállomány
százalékában. . . 64 56
Évi átlagos állománynövekeclési ütem
pótlásból... 6 2
A kocaállomány pótlásállományának a leellett, kocávc'i átminősített előhasi Ékocákat tekintettem. Selejtezésként kezeltem a vágásra értékesített és a hízóvá
Az ÁLLATTENYÉSZTES JELLEMZÖI 251
fátminősített anyakocákat. de ide soroltam a kényszervágásokat és az elhullásokat is, tehát a kocaállomány összes csökkenését.
A sertéstenyésztésben a rövidebb tenyésztési ciklus gyorsabb reprodukciót eredményez. A selejtezés arányai azt jelzik, hogy évente a kocák felét, kétharma—
dát kiselejtezik. tehát 3—4 ellés után történik a cserélődés. így évi két elletés ese—
tén igen rövid ideig vannak tenyésztésben a kocák.
12. tábla
A kocaállomány és változásának tényezői
Anya kocák (: 53323 Selejtezés 6 53321; Selejtezés
szama az
Év év elején
az év folyamán az év eleji
—————————————————————— anyakocák
darab százalékában
Állami gazdaságok,, kombinátok
1970 . . . 60 0184 39 557 36 151 65.8 602
1971 . . . . . . . . . . . . . 63 352 42 354 40 2013 66.9 63.5
1972 . . . 65 462 49 544 44 188 75,7 67.5
1973 . . . 70 851 67 601 48 805 914 689
1974 . . . 88 780 64 369 58 297 72.5 65.7
1975 . . . 95 136 60 7311 54 323 63,8 57.'1
'1 976 . . . 101 049 69 224 67 538 68,5 66,8
1977 . . . 104 540 68 654 67 767 65,7 1 648
"1978 . . . 106 034 72 544 69 440 68.4 65.5
1979 . . . 109 414 71 327 70 381 65.2 1 64.3
'1970—1979 . . . — — —- 70.1 64,4
Mezőgazdasági termelőszövetkezetek közös gazdaságai
1970 . . . . . . . . . . . . . 147 628 87 580 72 996 59.3 49.11
1971 . . . 163 137 94 180 86 999 5'7.7 533
1972 . . . 172 723 105 751 98185 612 56.8
'1973 . . . . . . . . . . . . . 180 918 114 847 105 904 63,5 58.5
1974 . . . 191 640 110825 111 221 57,8 58,0
1975 . . . . . . . . . . . . . 191 089 98 409 1018 721 51 ,5 569
1976 . . . . . . . . . . . . . 168 301 105 915 94 486 629 56,1
1977 . . . 179 476 100 8185 99 249 562 553
1978 . . . 179 626 97 968 100 592 54,5 56.0
1979 . . . , . . . 177133 103 787 101 632 58,6 57,4
1970—1979 . . . — —— —- 582 559
A selejtezés és a pótlás év eleji kocaállományhoz viszonyított arányai a két gazdaságcsoportban a vizsgált tíz évben eléggé egyenletesen alakultak. A két gaz—
daságcsoport selejtezési és pótlási aránya közötti különbségek részben arra ve- zethetők vissza, hogy az állami gazdaságokban koncentráltabb és nagyobb ará- nyú a szakosított telepeken folyó tenyésztés, ahol a tenyésztés még intenzívebb, gyorsabb. (Lásd a 13. táblát.)
Az állami gazdaságokban a sertéstenyésztés színvonalát az jellemzi, hogy tíz év átlagában a kocák (az anyakocák és az előhasi kocák évi átlagos állománya alapján számítva) ellési aránya megközelítette a 200 százalékot. sőt az utóbbi négy évben már meg is haladta azt. Ez azt jelenti, hogy a kocák évente kétszer elle- nek, egy kis részük pedig két évben ötször. Ez nyilvánvalóan összefügg a magas selejtezési aránnyal is. Minél intenzívebb, felgyorsítottabb a tenyésztési folyamat,
252 RÓZSA BÉLA—
annál nagyobb a selejtezés és az elhullás. A termelőszövetkezeti közös gazdasá—r
gokban az ellési arány alacsonyabb, a kocák 71.5 százaléka ellik évente kétszer.
13. tábla
A sertésállomány koncentráltsága 1978-ban
] Mező—
Állami gazdasági gazdasá- termelő—
Megnevezés gok. szövetkeze-
kombinótok tek közös gazdaságai
Gazdaságok száma . . . . 132 1369
Sertést tartók
száma . . . . . . . . 101 856
átlagos állománya (darab) 14181 2440 Kocát tartók
szóma . . . . . . . . 88 751
átlagos állománya (darab) 1 191 227
Szakosított sertéstelepek
szóma . . . . . . . . 65 170
átlagos férőhelye (darab)
13724 4730
Részben a kocák ellésí arányából, részben szaporaságukból, genetikai érté—
kük különbözőségéből következik, hogy a száz kocára jutó élőszaporulat az állami gazdaságokban 327 darabbal nagyobb, mint a termelőszövetkezetekben. Az állami gazdaságok kocái — tízéves átlagadatok alapján —— 9 darab fialási átlaggal és át-' lagosan évi kétszeri elléssel évente 18 darab malacot ellettek. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek kocáinak fialásí átlaga 8.6 darab. az ellést arány 1_71.5 szá-
zalék, ami évente átlagosan kocánként 14,7 darab malacot jelent.
Az élőszaporulatból végtermékként értékesíthető vágósertések mennyiségét
nagymértékben befolyásolja a tenyésztőkaz állatgondozák és az állatorvosok mun- kája. Az állategészségügyi helyzetre és az állatgondozói munkára mindkét gazda-ságcsoportban a magas elhullás jellemző és az. hogy az utóbbi tíz évben nem jo-
vult a helyzet. Ez időszakban évente átlagosan az állami gazdaságokban 232 000.a szövetkezeti közös gazdaságokban 336000 szopósmalac hullott el. A malacsza—
porulatnak tehát 128, illetve 113 százalékát nem tudták felnevelni. és az évi ser—
tésállománynak —- az év eleji összes sertés és az évi összes növekedés alapján — is több mint egytizede a veszteség. Az összes elhulláson belül külön figyelmet érde—
mel az anyakocák igen magas elhullást aránya. 1970 és 1979 között az állami gaz—
daságok kocáinak 7.7. a termelőszövetkezeti közös gazdaságok kocáinak pedig 12,3 százaléka hullott el.
A tenyésztői munka eredményei a sertéstenyésztés végső céljában. a vágóser-
tés-termelésben összegeződnek. A kivágási arányban — az év eleji sertésállomány—
hoz viszonyított évi összes vágás arányában — nincs lényeges különbség a két gaz-
daságcsoport között: az állami gazdaságoknál 130.4, a termelőszövetkezeteknél 128,5 százalék a kivágás aránya. E mutatókat az élőszaporulathoz viszonyítva meg—állapítható, hogy a gazdaságok nem kis tartalékokkal rendelkeznek az arányok javítására. A két gazdaságcsoport együttes élőszoporulata ugyanis az 1970—1979.
években összesen 479 millió volt. melyből 5.7 millió elhullott, 1,6 milliót pedig te- nyésztésbe fogtak. Ezek szerint 40.6 millió sertés állt rendelkezésreyténylegesen azonban csak 392 millió vágóállatot adtak át.
.AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS JELLEMZÖI ' 253
. 14. tábla
A malacszaporulat és —elhullás alakulása
A száz 313239 Összes
k ' ' lh "'
Élőszapo- Ellésí 33320 elhullás e lázas
Év rulat a(ónyf' élőszapo- az élő— állomány"
(darab) (szazalek) rulat' szaporulat
(darab) *W—v77777
százalékában
Állami gazdaságok, kom bínótok
1970 . . . 1 158 006 186.1 1 722 13.0 10.3
1971 . . . 1 240 780 186,8 1 727 12.5 10.6
1972 . . . 1 396 187 191.4 1 784 17,9 14,0
"1973 . . . 1 586 402 1932 1 706 15,1 12,9
1974 . . . 1 906 2119 2003 1 792 13.6 12.0
'1975 . . . 1 9120 414 195,1 1 748 1x2,4 10.6
'1976 . . . 2 150 356 204,4 1 824 11,7 10.2
1977 . . . 2 213 106 207,9 1 859 l11.3 9.3
'1978 . . . 2 235 949 2093 1 863 113 9,1
1979 . . . 2 317 135 202,4 1 849 11,7 1 9.6
'1970—1979 . . . — 1992 1 797 12.8 10,7
Mezőgazdasági termelőszövetkezetek közös gazdaságai
'1970 . . . 2349 275 1625 1 337 10.11 9.7
1971 . . . 2 588 268 1622 1 357 10.9 9.4
"1972 . . . 2 886 596 165,7 1 434 15.0 134
'1973 . . . 2 931 164 165,6 1 389 13,8 13,8
'1974 . . . 3 226 368 176,2 1 515 12,0 121
'1975 . . . 3124 441 1752 1 497 11.6 11.5
'1976 . . . 3 052 564 1756 1 498 10.5 11.0
1977 . . . 3 123 363 1765 1 514 10,3 10,8
1978 . . . 3 169 475 175,7 1 554 97 1012
"1979 . . . 3 284 453 177,4 1 571 9.2 9.8
'1970—1979 . . . — 171,5
1 470 11,3 11.2
' Az anyakocók és az előhas! kocák évi átlagos állományára számítva.
" Az év eleji állomány és az évi összes növekedés összegéhez viszonyítva.
15. tábla
A vagósertés-terme/es es mutatói
Vógósertés—termelés
Vó és az ,
év gleji' szaz hek-
sertésúllo— __ egy tar
ÉV mény osszesen kocára" mezogaz—
százalékú. (1000 dusag.
ban tonna) területre
kilogramm
Állami gazdaságok, kombinótok
1970 . . . . . . . . . . . . 1123 103,2 51535 11687
1971 . . . 12'1.2 1169 1 628 13 272
11972 . . . 122,7 117,3 1 499 13 364
'1973 . . . 1226 1049 '1 129 12 012
'1974 . . . 135,3 1459 1 372 16 975
1975 . . . 1329 166,5 1 515 19 571
'1976 . . . ' . . . 140,8 1720 1 459 20 225
1977 . . . 139.0 195,3 11 641 23 049
19781979 .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 131 ,01329 1892189,0
1 5771508 22 34417418
1970—1979. . . 130,4 — 1487 22414
(A tábla folytatása a következő oldalon.)
254 , RÓZSA; BÉLA
Folytatás.) Vógósertés—termelés
23955]? száz bek-
Év sertésállo- összesen egy %m -
many koca ra'" mez 90?
százaléká- (1000 dasagl
ban tonna) területre
kilogramm
Mezőgazdasági termelőszövetkeze'tek közös gazdaságai
1970 . . . . . . . . . . . . 121.1 1953 1 1111 4417
1971 . . . . . . . . . . . . 1212 226.8 1 189 5142
1972 . . . . . . . . . . . . 1257 2439 1 21 1 5 517
1973 . . . . . . . . . . . . 121,3 2126 1 007 4 797
1974 . . . . . . . . . . . . 128,2 2452 1 151 5 524
1975 . . . . . . . . . . . . 1293 273.3 1 310 6023
1976 . . . . . . . . . . . . 123,7 243,0 1 193 5 '177
1977 . . . . . . . . . . . . 1366 2826 1 370 6 150
1978 . . . . . . . . . . . . 13551 280.8 1 377 6 096
1979 . . . . . . . . . 137,3 288,6 1 381 6 214
1970—1979. . . . . . . . . . 1285 -— 1 232 5 513
' Vógóállat-termelés.
" Az évi átlagos anyakoca- és előhasikoca-állományra számítva.
Az egy kocára számított évi átlagos vágósertés—termelés az állami gazdasá—
gokban 255 kilogrammal nagyobb. mint a termelőszövetkezetekben, és ez a tenyész—
tői munka színvonalának különbségeit jelzi. Mindkét gazdaságcsoport eredményei az utóbbi négy—öt évben javultak, és egyenletességet mutatnak. A mezőgazdasági
területhez viszonyított vágósertés-termelés nagyságának jelentős eltérése a sertés-—tenyésztés intenzitásának és szinvonalának különbségét fejezi ki.
16. tábla
A sertéshústermelés mutatói néhány európai országban 1979-ben
Sertéshús—
termelés
, Vógás száz hektár
Orszag az állomány mezőgazda-
százalékában sági területre
Ausztria . . . ' . . . 3059 9 203
Belgium . . . 11865 48 327
Csehszlovákia . . . 115,8 12 514
Dania . . . 137.6 31 088
Franciaország . . 164.6 5 422
Német Demokratikus Köztársaság . 109,'l 18 766
Német Szövetségi Köztársaság . . 157,3 19889
Magyarország . . . 1262 13 721
Ebből:
állami gazdaságok. . . 1329 18 099
mezőgazdasági termelőszövetkeze-
tek . . . l137,3 5033
Hollandia . . . 152,0 611 095
Egyesült Királyság . . . 186,4 5131
Fonás: FAO Production Yearbook. Vol. 33. Rome. 1980.
AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS JELLEMZÖI 2555
Nemzetközi összehasonlításban vizsgálva az évi vágások arányait. eredmé-
nyeink nem állnak messze a legjobb országokétól. A magasabb vágási arányokban, bizonyára az is szerepet játszik. hogy a nyugat—európai országokban alacsonyabb átlagsúlyú sertéseket vágnak. (A vágások számával kapcsolatban a marhahústerme—lésnél — a 9. táblánál — leírtakkal azonosan jártunk el. Az állami gazdaságok és a:
mezőgazdasági termelőszövetkezetek hústermelését vágóállat-termelésükből számi——
tottuk a vágóállatonkénti hús— és fehéráru-termele's országos értéke alapján.)
(A tanulmány befejező részét a Statisztikai Szemle következő számában közöljük.)
