Az állattenyésztés jellemzője a mezőgazdasági nagyüzemekben (II.)

(1)

AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS NÉHÁNY JELLEMZÓJE A MEZÓGAZDASÁGI NAGYUZEMEKBEN (H.)

RÓZSA BÉLA

Az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben a szarvasmarha- és a sertéstenyésztés mellett — e két főcsoport eredményeinek értékelését tanulmányunk I. részében (lásd a Statisztikai Szemle 1981. évi 3. számában a 240—255. oldalakon) adtuk — jelentős szerepe van a juh- és a baromfitenyésztésnek is. 1979—ben () vizs—

gált két gazdaságcsoportban a mezőgazdasági termékek bruttó termelési értékének 10—15 százalékát a két főcsoport adta.

JUHÁSZAT

Az élelmiszerek. mindenekelőtt az állati eredetű fehérjék iránti igények növe- kedése, a kedvező exportlehetőségek az állattenyésztők figyelmét a gyors repro- dukciós képességű állatok, főleg a baromfi és a juh tenyésztésére irányította. En—

nek következménye, hogy az állattenyésztők a juhászat másodvirágzásáról beszél- nek, és a naturális adatok, a juhállomány és termelésének növekedése igazolják ezt a megállapítást. Húsz év óta — két év kivételével —- az év végi juhállomány minden év végén meghaladta a 2 millió darabot, és 1973 óta minden év végén nagyobb volt az előző évinél. 1979 végén pedig már megközelítette a 3 milliót. Ennek az ál—

lománynak 14,4 százaléka az/állami gazdaságokban, 66,8 százaléka a mezőgazda—

sági termelőszövetkezetek közös gazdaságaiban volt. A juhászatból származó ter- melés volumene az utóbbi négy évben mindkét gazdaságcsoportban fokozatosan növekedett. és az 1976—1979. években az állami gazdaságokban a mezőgazdasági termékek bruttó termelési értékének 1.9. az állattenyésztési termelési értéknek 3.7 százalékát tette ki. A termelőszövetkezetekben ugyanezek az arányok elérték a 2.5,

illetve a 67 százalékot.

A vizsgált két gazdaságcsoport termelési szerkezetében a juhászat a legkisebb súllyal szereplő állattenyésztési ágazatfőcsoport. Azokban a gazdaságokban azonban, amelyek juhászattal foglalkoznak, jelentős ezen ágazatfőcsoport szerepe, mert koncentrálódott a tenyésztés: 1978—ban 57 állami gazdaságban átlagosan 7192, 830 mezőgazdasági termelőszövetkezetben átlagosan 2203 juhot tartottak.

A juhászatból származó termelési érték volumene 1975 óta az állami gazda—

ságokban 38,7 százalékkal nőtt. de 1979—ben nem érte el az 1970. évit, amikor az utóbbi tíz év legmagasabb szintjén volt. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek- ben 43.2 százalékot tett ki a négy év alatti növekedés. Mindkét gazdaságcsoport—

ban elsősorban a tenyésztői munka eredményeinek jelentős javulása eredményez- te a termelés volumenének növekedését. Ugyanakkor a juhállomány és azon belül

(2)

396 RÓZSA BÉLA

a tenyésztés alapjait jelentő anyajuhok száma is nőtt. A juhállomány növekedése a termelőszövetkezeti közös gazdaságokban volta gyorsabb.

Az év eleji anyajuhok száma a két gazdaságcsoportban eléggé eltérő módon alakult. Az állami gazdaságokban 1970-től 1975-ig csökkent. azóta pedig növeke—

dett az anyaállomány, de még nem érte el az 1970. és 1971. év eleji szintet. A termelőszövetkezetekben tíz év alatt 43.4 százalékos volt a növekedés úgy, hogy

közben három évben figyelhető meg visszaesésrAz anyajuhállomány változásában

a selejtezés és a pótlás mellett az értékesítésnek és a vásárlásnak is jelentősebb szerepe volt. mint a szarvasmarha— és a sertéstenyésztésben.

17. tábla

Az anyaiuhállomóny változásának főbb tételei tízéves adatok alapján, 1970—1979

Mező-

Állami gazdasági

gazdasá- termelo- gokban, szövetkeze- kombiná— tek közös

Megnevezés tokban gazda-

ságaiban az év eleji inhállomány

százalékában

Pótlásállomány . . . 24,2 23.7

Selejtezés . . . 24,4 21,9

Értékesítés . . . 4.2 2.6

Vásárlás . . . . . . . . 2,5 5,0

Az anyajuhok pótlásállományának az év folyamán anyajuhhá átminősített jerkéket kell tekinteni. Az átminősítés kritériuma az ellés. ami egyben az esetek többségében élőszaporulatot jelent. Selejtezésnek -— az előző állatfajokhoz hason—

lóan -— az összes évi csökkenést. tehát a közvetlen vágásra átadott, az esetleg hí—

zóvá minősített. a kényszervágott és az elhullott anyák számát tekintettem. A pót- lás és a selejtezés tízéves és éves arányai meghatározták az anyaállomány válto- zásának irányát.

Meglepő az anyajuh-értékesítés és -vásárlás jelentős aránya, mivel a juhállo- mánynak több mint 80 százaléka a vizsgált két gazdaságcsoport tulajdona. A szek—

toron belüli és a szektorok közötti forgalmat a tenyésztést szolgáló tenyészállat- torgalomnak kell tekinteni, ami a termelőszövetkezetek esetében az állomány növe- kedéséhez is hozzájárult. Az 1970—1979. években az állami gazdaságok az állami vállalatoktól, szövetkezetektől 48 000, a háztáji és kisegítő gazdaságoktól 5000 anyajuhot vásároltak. 91 OOO—et pedig továbbtartásra értékesítettek. A termelőszö—

vetkezetek vásárlása ugyanezen időszakban 347 000. illetve 107000 darabot tett ki, értékesítése pedig elérte a 242000 darabot.

Az anyajuhok évenkénti selejtezési arányai eléggé egyöntetűek (lásd a 18.

táblát), és jelzik az eltérést a két gazdaságcsoport juhtenyésztése között. vagyis azt, hogy az állami gazdaságokban átlagosan 4 évig. a termelőszövetkezeti közös gaz- daságokban 5 évig tartják az anyajuhokat tenyésztésben.

A juhászat termékei közül a gazdaságossági számítások szerint a bárány a leg—

jövedelmezőbb. Ezért a tenyésztők részére olyan tenyésztési rotációs modelleket dolgoztak ki, amelyekben az anyajuhok évi ellési aránya 120—130 százalék (ma már kísérletekkel bebizonyított, hogy a juhok héthónaponként újra ellethetők). száz el—

(3)

AZ ALLATTENYÉSZTÉS JELLEMZÖ! 397

lésre 117—140 élőszaporulat jut, és így száz anyától évenként 140—182 bárányt kap—

nak.2 Ahhoz, hogy egy modell célkitűzései a gyakorlatban megvalósuljanak. a te—

nyésztői munka valamennyi részfeladatát (termékenyítés, megfelelő fajták megha—

tározott arányú keresztezése, takarmányozás, gondozás stb.) teljesíteni kell. Ezek

közül legfontosabb az. hogy a bárányokat 30—40 napos szoptatás után elválasz—

szák, és az elválasztás után az anyákat újból eredményesen termékenyítsék. Azok az egyedek, amelyek e követelményeknek nem felelnek meg, kicserélődnek vemhes jerkékkel, amelyek nem rontják az eredményt.

18. tábla Az anyaiuhállomány és változásának tényezői

Pótlás— l Pótlás—

Anyajuhok állomány l Selejtezés állomány Selejtezés szama az

Év év elején

az évfolyamán az év eleji anyajuh- állomány

darab százalékában

Állami gazdaságok, kombinátok

1970 . . . 270 716 66 619 72 438 24.6 26,8

1971 . . . 241 224 48 367 67 398 2051 27,9

1972 . . . , . . . 213 577 40 857 52 774 19,1 24,7

1973 . . . 194 245 40 269 42 766 20.7 22.0

1974 . . . 190 064 47 496 42 186 2550 222

1975 . . . 197 183 49 928 45 613 25,3 23.1

1976 . . . 203 262 56 322 47 180 27,7 232

1977 . . . ., 212 915 58 473 51 046 27,5 24,0

1978 . . . 2119 661 63 540 53 Mé 289 245

1979 . . . 228 734 54 664 55 061 23,9 24,1

1970—1979 . . . —— — -— 24,2 24,4

Mezőgazdasági termelőszövetkezetek közös gazdaságai

1970 . . . 872 584 211 116 201 900 24,2 23,1

1971 . . . 935 351 180 702 240 721 19.3 25.7

1972 . . . 908 971 146 295 204 935 16.1 22.5

1973 . . . 870 541 127 972 178 007 14.7 20,4

1974 . . . 83-3 511 187 216 172 377 22.5 20.7

1975 . . . 855 166 218 631 191 576 25.6 22.4

1976 . . . 883 250 218 115 178 616 24.7 20.2

1977 . . . 929 880 245 394 199 0126 26.4 21.4 1978 . . . 978 805 309 897 213 393 31,7 21 .8

1979 . . . 1 113 976 327 040 231 849 294 208

1970—1979 . . . —

— — 23,7 21 .9

Nagyobb juhászatok, területi egységek vagy gazdaságcsoportok esetében sok gondot okoz a szaporulat értékeléséhez a helyes vetítési alap meghatározása. A- mennyiben a száz anyára jutó bárányszaporulat számításakor a szarvasmarha-te- nyésztésne'l alkalmazott módszer szerint kívánnának eljárni, akkor az év eleji anyaál—

latokat és az évi pótlásállományt kellene figyelembe vennünk. lgy számítva. az 1970—

1979. évekre vonatkozóan száz anyára az állami gazdaságokban 79. a mezőgazda- sági termelőszövetkezetek közös gazdaságaiban 86 élve született bárány jutott. A mutató értéke azért ily alacsony, mert az év elején meglevő anyajuhoknak csak

2 Veress László — Babinszky Mihály -— Lovas László — Radnai László: Korszerű juhtelep kialakításának és üzemeltetésének biológiai. takarmányozási és ökonómiai feltételei. Állattenyésztés. 1980. évi 2. sz. 157—166.

old.

(4)

398 RÓZSA BELA

egy része ellik le. Az 1976—1979. években — ezekre az évekre áll rendelkezésre az anyák ellésének száma —— a két gazdaságcsoportban az év eleji anyajuhok ellési aránya, 74. illetve 85 százalék volt. A tenyésztési eredmények érdekében az lenne az ésszerű, ha az anyák selejtezése ősszel történne. mert téli takarmánnyal áttelel- tetni csak azt az állományt érdemes, amelyiktől a következő évben szaporulat vár-

ható. Az anyajuhok selejtezésének jelentős része —- 15—26 százaléka — azonban

tavasszal, valószínűleg a tavaszi nyírás után, a sikertelen termékenyítési kisérle—

tek ismeretében történik. A pótlásállomány ellési aránya természetesen minimum

100 százalék (ez az anyajuhhá történő átminősítés kritériuma) vagy azon felüli. (A pótlásállomány év elején ellő része az év második felében mégegyszer ellhet.) A két csoport —- anya- és pótlásállomány - együttes átlagos ellési aránya a vizsgált két gazdaságcsoport szintjén a csoportok eltérő súlyának hatására 100 százalék

alatt van. ,

Az elmondottak miatt a gyakorlatban a szaporulatot nem az anyajuhok év eleji számához és az évi pótlásállományhoz (vagy az egy éven felüli jerkék év eleji számához), hanem az anyajuhok évi átlagos számához viszonyítják. E mutató értékét is befolyásolja, hogy azokat az anyákat, amelyektől több szaporulat már nem vár- ható, mikor selejtezik, és azoknak mekkora a súlya az anyajuhállományon belül.

19. tábla

A bárónyszaporulat és az elhullás mutatói

A száz SÉOPÓS' Összes

" anyám" barany" elhullás

. l Éloszlatzo- jutó el::gf; az álla-

Ev ; (drálrcczlb), eloizlgytao— szaporulat many

j (darab) ! százalékában

1970 . . . . . . . . . . . . 3'27'071 122 5.5 5.2

1971 . . . . . . . . . . . . 247 444 1015 6.4 6.1

1972 . . . 231 542 114 5.5 5,1

1973 . . . . . . . . . . . . 218 731 116 5,5 5,7

1974 . . . 2318 308 114 5.6 58

1975 . . . 198 003 100 7.6 7.2

1976 . . . 226 430 115 8,3 7.3—

1977 . . . 239 022 116 10,:1 7.9

1978 . . . 252 457 118 1015 79

1979 . . . 230 116 107 10,3 7.8

1970—1979 . . . — 'l 13 7.5 6.6

1970 . . . 1 086 680 115 5.2 5.9

1971 . . . 1 046 583 111 6.1 6.1

1972 . . . 1 049 310 115 4.4 5.3

1973 . . . 974 894 114 4.6 5.4

1974 . . . . . . . . . . . . 1 040 420 123 4.'1 5.5

1975 . . . 973 870 113 5,0 6.3

1976 . . . 1 017 854 115 4,7 6.31

1977 . . . 1 136 664 123 5.2 (S,—3

1978 . . . . . . . . . . . . 1 214 4102 119 5.4 6.4

1979 . . . 1 287 532 112 6,1 7.0

1970—1979 . . . . . . . . . . —

116 5,1 6.1

' Az anyajuhok évi átlagos állományára számítva.

" Az év eleji állomány és az évi összes növekedés összegéhez viszonyitva.

(5)

AZ ÁLLATTENYESZTES JELLEMZÖI 399

A vizsgált két gazdaságcsoport juhászatainak tenyésztői munkájában a szaporulat tekintetében kisebb a különbség. az ápolási, gondozási, felnevelési munka

színvonalában azonban jelentős eltérés mutatkozik. Az állami gazdaságok juhá—

szataiban az utóbbi tíz évben a szopósbárányok és az összes juh elhullása is nö—

vekedett. A bárányelhullás az utóbbi három évben 10 százalék felett volt.

A két gazdaságcsoport juhászata közötti különbségek élesebben kiraizolód- nak a tenyésztés végtermékeinek ismeretében. Ezek azt mutatják. hogy az állami gazdaságok juhászatai gyorsabban reagáltak a piaci igényekre, és a jövedelme- zőbb vágójuhtermelési eredmények javultak. míg a gyapjútermelés mennyisége és színvonala csökkent. Az egy anyajuhra vetített vágójuhtermelésük tízéves átlaga 7 kilogrammal. a mezőgazdasági területhez viszonyított termelésük pedig 281 kilogrammal volt nagyobb, mint a termelőszövetkezeti közös gazdaságoké.

20. tábla

A vógóiuhtermelés és mutatói

Vágójuhtermelés

Vágás 91 százvhektár

,eV elé]: egy anya- mező—

ÉV a'llom'any összesen juhra* gazdasági

szczaleka— (tonna) területre

ban ——-—-————Á—— "WW —— *

kilogramm

1970 . . . . . . . . . . . . 71,5 9347.0 35 1059

1971 . . . . . . . . . . . , 72.53 7 737,0 33 878

1972 . . . . . . . . . . . . ÓÓ,5 5 959,3 29 679

1973 . . . . . . . . . . . . 66,7 6 097,8 32 698

1974 . . . . . . . . . . . . 645 6 3310 33 737

1975 . . . . . . . . . . . . 60.6 649ő.7 33 7641

1976 . . . . . . . . . . . , 58,6 ő382,8 32 750

1977 . . . . . . . . . . . . 62.4 7 626.4 37 900

1978 . . . . . . . . . . . . 663 88425 411 1047

1979 . . . . . . . . . . . . 675 8 947,6 42 1 058

1970—1979 . . . . . . . . . . 66,1 -— 35 856

1970 . . . 68,5 23 714,0 25 536

1971 . . . 75,5 26 770,0 28 607

1972 . . . 71 ,4 21 977,1 24 497

1973 . . . 70,9 23 456,3 27 529

1974 . . . 70,2 22 5909 27 509

1975 . . . 67,6 24 2014 28 533

1976 . . . 67,3 24 687.8 28 526

1977 . . . 70.1 27 876.7 30 607

1978 . . . 72,3 31 249,2 31 678

1979 . . . 70,2 33 7392 29 726

1—970-1979 . . . 70.4 — 28 576

* Az évi átlagos anyajuhállományra számítva.

A termelőszövetkezetek juhászataiban a gyapjútermelés mennyisége és szín- vonala volt kedvezőbb: egy juh évi átlagos gyapjúhozama tíz év átlagában 3,9 ki-

logrammot tett ki.

A juhteitermelés rohamos csökkenése és az egy anyajuhtól évente átlagosan kifejt tej mennyisége azt jelzi. hogy a nagyüzemi juhászatokban nem alakult ki az

(6)

400 RÓZSA BELA

a tartásmód. amely a juhtej nyerését is lehetővé tenné. javítva az ágazatfőcsoport gazdaságosságát. Az alacsony tejhochmok nyilvánvalóan arra utalnak, hogy a ju- hászatok jelentős részében egyáltalán nem fejik az anyákat. Ezen a helyzeten ki-

zárólag a gépi fejés minél szélesebb körű bevezetésével lehet változtatni.

21. tábla

A gyapjú-, (: tejtermelés és mutatói

Termelt gyapjú Kífejt juhtej

ÉV összesen juehgrlá ' összesen 01112:ng h-

(tonna) (kiio- (FÉHO' ra"

gramm) ner) (liter)

1970 . . . . . . . . . . . . 1 924 3.8 30193 11.3

1971 . . . . . . . . . . . . 1467 3.5 19115 8.1

1972 . . . . . . . . . . . . 1 274 3.9 20 812 102

1973 . . . . . . . . . . . . '1 099 3.5 20 550 109

1974 . . . . . . . . . . . . 1 216 3,7 18 400 9.6

1975 . . . . . . . . . . . . 1 284 3.6 15104 7.6

1976 . . . . . . . . . . . . 1 216 3.4 11 628 5.9

1977 . . . . . . . . . . 1 354 3.5 8 374 4.117

1978 . . . . . . . . . . . . 1 409 3.4 7 385 3.4

1979 . . . . . . . . . . . . 1 408 3.2 6 660 3.1

1970—1979 . . . . . . . . . . — 3.6 — 7.5

1970 . . . 5 624 4.1 84 805 9.0

1971 . . . 5 212 3.5 51 854 5.5

1972 . . . 5 036 3.8 50 8511 5.6

1973 . . . 4 696 3.5 40 011 4.7

1974 . . . 5393 4.2 31 682 3.7

1975 . . . 5 2111 3.8 22 614 2.6

1976 . . . 5 307 3.8 17 393 2.0

1977 . . . 6 302 4.3 12 577 1.4

1978 . . . 6 831 4.3 11 130 1,1

1979 . . . 7183 4.0 12 056 1.1

1970—1979 . . . - 3.9 -— 3.6

' Az év eleji juhállomónyra számítva.

" Az évi átlagos anyojuhállományra számítva.

BAROMFlTENYESZTÉS

Mindkét gazdaságcsoportra a magas színvonalú. koncentrált baromfitenyész-

tés a jellemző. Együttesen (: baromfitenyésztésből származó országos bruttó terme- lési értéknek 1979-ben 53,6, a vágóbaromfinak 59,4 és a tyúktojósnak 37.2 száza—

lékát termelték. A magyar baromfitenyésztésnek világszinvonalat biztosított az ál- lami gazdaságokból induló. a termelőszövetkezetek és a kistermelők munkáját egy-

aránt összefogó tenyésztés. A koncentrációra vonatkozóan 1978. évi adatok állnak

rendelkezésre.

Az állami gazdaságokban kialakitott nagyüzemi tenyésztési és tartásmód az utóbbi négy évben is dinamikusan fejlődött tovább, bár 1979—ben a piaci értékesí- tési gondok előrejelzésének hatására mérsékeltebb volt a tenyésztés. Az'c'ullamiu gazdaságokban 40,9, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek közös gazdaságaiban

(7)

AZ ÁLLATTENYÉSZTES JELLEMZÓI 401

17,6 százalékkal növekedett a termelés volumene 1975-től 1979—ig. A baromfite- nyésztésnek az állami gazdaságok termelésében van nagyobb súlya: az 1976—1979.

években a mezőgazdasági termékek bruttó termelési értékének 12,7, az állatte—

nyésztési termelési értéknek 24,6 százalékát adta. A termelőszövetkezetekben a ba—

romfitenyésztés súlya valamivel kisebb volt, 8.9, illetve 24,1 százalékot tett ki.

A baromfitenyésztés méretét az év eleji baromfi—törzsállománnyal lehet jelle-

mezni, bár ennek az állománynak a rendkívül gyors reprodukció miatt mind ki—

sebb a kapcsolata az éves végtermék-kibocsátással.

22. tábla

A baromfítartó gazdaságok száma és az évi átlagos állománya, 1978

Állami gazdaságok. ' 7 Mezőgazdasági N kombinátok termelőszövetkezetek Baromfi

, állománya , állománya

szama (ddrdb) szamu (darab)

Tyúkféle . . . . . . . . . . 42 l 169 216 434 49 766

Ebből tojó . . . . . . . . . 25 107 116 181 27 076

Gyöngyös . . . 3 31 859 18 5 2118

Liba . . . . . . . . . . . . 3 25 384 65 8 354

Kacsa . . . 6 16 314 15 7 097

Pulyka . . . . . . . . . . . ? 1 6 631 19 33 934

23. tábla

Baromfi-törzsállomány az év elején

T úkfélék "

(gglöngyös- lát?; ' Liba Kacsa Pulyka

Év sel)

1000 darab

Állami gazdaságok. kombinátok

1970 . . . . . . . . . . . . . 1 912 1 840* 14 1?16 8

1971 . —. . . . . . . . . . . . 2 221 2 1411 28 122 8

1972 . '.* . . . . . . . . . . . 2168 2066 49 78 14

1973 . . . . . . . . . . . . . 2 014* 1 893 33' 80* 10'

1974 . . . . . . . . . . ; . . 2 115' 1 988 27* 100* 10'

1975 . . . . . . . . . . . . . 2 059 1 925 41 91 3

1976 . . . . . . . . . . . . . '1 963 1 848 49 86 —

1977 . . . . . . . . . . . . . 2 398 2 241 53 95 —-

1978 . . . . . . . . . . . . . 2 889 2 719 57 85 —

1979 . . . . . . . . . . . . . 2 948 2 751 79 82 —

1970 . . . . . . . . . . . . . 3 0511 2 960" 253 150 101

1971 . . . . . . . . . . . . . 3 551 3 447 303 149 49

1972 . . . . . . . . . . . . . 3 003 2 911 293 80 33

1973 . . . . . . . . . . . . . 2 771* 2 674 183" 50' 110"

1974 . . . . . . . . . . . . . 2 937' 2 834 198* 90* 15*

1975 . . . . . . . . . . . . . 3755 3624 281 115 14

1976 . . . . . . . . . . . . . 3848 3710 267 117 14

1977 . . . . . . . . . . . . . 4111 3 973 275 82 12

1978 . . . . . . . . . . . . . 4 714 4 541 300 95 20

1979 . . . . . . . . . . . . . 5195 5013 337 83 19

' Becsült adat.

5 Statisztikai Szemle

(8)

402 _ RÓZSA BELA

Az év eleji törzsállománynál sokkal jobban kifejezi a baromfitenyésztés mére-

tének, szerkezetének változását a keltetés évenkénti alakulása, valamint a felne—

velt naposbaromfiak száma. A keltetés alapján a következő tendenciák állapítha—

tók meg:

-— mindkét gazdaságcsoportban növekszik a tyúkfélék keltetése. tenyésztése;

—- a termelőszövetkezetekben a libakeltetés nő. a kacsakeltetés csökken;

— a pulykatenyésztést az állami gazdaságok megszüntették, a termelőszövetkezetekben ugyanakkor kialakult az egyenletes, nyilvánvalóan a piac által meghatározott méret.

1979—ben az összes naposbaromfi háromnegyed részét a vizsgált két gazda- ságcsoport keltetőgépeiben keltették.

24. tábla

A baromfikeltefés alakulása'

A keltetett napos-

csibék napas- napos- napos-

ÉV (gyön- libák kacsák pulykák

gyössel)

száma (1000 darab)

1970 . . . . . . . . . . . . 79 910 236 5 965 301

1971 . . . . . . . . . . . . 88 191 457 6 473 588

1972 . . . . . . . . . . . . 78 878 848 4 810 829

1973 . . . . . . . . . . . . 77 483 764 6 145 571

1974 . . . . . . . . . . . . 80 755 563 7 016 21

1975 . . . . . . . . . . . . 76 981 778 5 692 —

1976 . . . . . . . . . . . . 89 387 875 5 904 —

1977 . . . . . . . . . . . . 100 575 964 7 541 —

1978 . . . . . . . . . . . . 123 473 1 156 7 449 ——

1979 . . . . . . . . . . . . 117 436 1 295 7 368 —

1970 . . . . . . . . . . . . 13 923 1 201 3 236 627

1971 . . . . . . . . . . . . 28 887 1 800 4 355 1 568

1972 . . . . . . . . . . . . 42 570 2 464 2 377 1 991

1973 . . . . . . . . . . . . 58 711 2 400 4 104 558

1974 . . . . . . . . . . . . 70 050 3 002 5 242 2 560

1975 . . . . . . . . . . . . 74 384 3 277 5 198 2 436

1976 . . . 61 843 2 863 4 568 2 788

1977 . . . . . . . . . . . . 61 987 2 937 5 009 3 160

1978 . . . . . . . . . . . . 48 612 3 6244 3 449 2 892

1979 . . . . . . . . . . . . 72 675

3 643 3 313 2 822

' A bérkeltetéssel együtt.

A két gazdaságcsoport baromfitenyésztésének jellege közötti különbséget szemléltetően kifejezi a naposcsibék forgalma. Az 1971—1979. évek összesített ada—

tai szerint az állami gazdaságok az általuk keltetett naposcsibék 90 százalékát ér-

tékesítik. míg (: termelőszövetkezetek értékesítése — nyilvánvalóan háztáji gazda—

ságaik részére — megközelíti saját keltetésük mennyiségét. vásárlásaik viszont 70 százalékkal meghaladják azt. A naposcsibe-forgalom végeredménye az átminősí- tésekben, azaz a keltetésből származó tojó- és húshibrid naposcsibékből felnevelt tojótyúkok és vágóbaromfik számában jelentkezik.

(9)

AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS JELLEMZÖI 403

* 25. tábla

A naposcsibe-forgalom

az 1971—1979. évek összesített adataiból számítva

__,, Mezőgaz-

AHami, 32.113.

gazdasa— szövetke- gokban! zetek

Megnevezés kombina- közös gaz—

tokban doságai-

"__—_mai_—

a keltetés százalékában

Vásárlás . . 11 170

Eihullás, szexálás" 8 3

Értékesítés 90 94

Átminősítés 13 I 173

' Szexálás: a tojóhibríd naposcsibék közül a kakasok kiirtása.

26. tábla

A vágóbaromIí—termelés alakulása

, . Vágó-

VGPO' baromfi

*YUF' Vágó- Vágó- Vógó— Vágó— száz hek—

felek liba kacsa pulyka baromfi tár mező-

ÉV (ágyon- gazdasági

gyessel) területre

1000 tonna 933121.)

1970 9.8 1.1 12.6 1.4 249 2815

1971 132 1.5 11,8 1.3 27,8 3160

1972 13.1 22 9.1 2.0 26.4 3005

1973 16,0 1.2 10,7 1.6 29,5 3385

1974 1ó,7 1.0 11,1 1.6 30.4 3530

1975 18.3 0,8 10,7 0,8 30,6 3594

1976 19,7 0.9 10,6 0.2 31.4 3689

1977 . 209 1.3 11.7 0.1 34,0 4016

1978 . 23,4 0.9 12.3 0.0 36,6 43140

1979 . . . 232 1,2 12,5 -— 369 4355!

1970—11979 . — —- — — — 3582

Mezőgazdasági termeiőszövetkezetek közös gazdaságai

1970 85,4 6.1 13.12 8.1 112.8 2551

1971 99,7 8.7 12,6 9.6 130.6 2960

1972 103,0 12,5 5.2 115 132,2 2990

1973 1182 11,3 5.9 9,8 1452 3276

1974 1352 11,6 11,3 9.4 167,5 3775

1975 147.4 12,7 7.8 9.7 177,6 3914

1976 160,1 14.3 9,0 12,7 196.1 4179

1977 . 1683 15.5 13.1 12.6 209.5 4559

1978 . 181,0 18,4 10,5 12,0 221,9 48117

1979 . . . 183,7 172 8.3 122 221.4 4767

1970—11979 .

— — -— — — 3794

Az elhullás a baromfitenyésztésben is nagy veszteségeket okoz. A tízéves ösz—

szesített adatokból számított elhullási arány (szexáiássai együtt) több tízmillió darabot jelent. így példáui a tyúkféiék tízéves elhullási aránya — az év eleji állomány és az évi növekedés együttes számához viszonyítva —— az állami gazdaságokban

5-

(10)

404 RÓZSA BELA

7.9, a termelőszövetkezetekben 4.2 százalék volt. és ezek tíz év alatt összesen 87.

illetve 80 millió csirkét. tyúkot és kakast jelentenek. (Ugyanebben az időben az el-

hullási arány a libánál 9.7, illetve 10.9. a kacsánál 7.3, illetve 6.0, a pulykánál 8.5,

illetve 9.9 százalék volt.)

A baromfitenyésztés legfontosabb végterméke a vágóbaromfi, melynek terme—

lése tíz év alatt mindkét gazdaságcsoportban egyenletesen növekedett. 1979—ben az állami gazdaságokban 48,6, a termelőszövetkezetekben 963 százalékkal több

baromfihúst termeltek. mint tíz évvel korábban. Ez utóbbi gazdaságcsoportban (:

termelés gyorsabb növekedése azt eredményezte. hogy 1974 óta a mezőgazdasági

területhez viszonyított vágóbaromfi—termelése minden évben, 1979-ben száz hektá—

ronként már közel 400 kilogrammal meghaladja az állami gazdaságok termelését.

(Lásd a 26. táblát.)

A keltetés és a vágóbaromfi-termelés tízéves idősorai visszatükrözik (: két gaz—

daságcsoport szakosodását. Az állami gazdaságok tenyészeteiben olyan jelentős

méretű a hibridek tenyésztojás—termelése és a keltetés. hogy az nemcsak a terme—

lőszövetkezetek és a kistermelők ellátását biztosítja naposesibével. hanem még ex—

portot is lehetővé tesz. (1979-ben a naposbaromfi-export már meghaladta a 37 mil-

lió darabot, ezek többségét az állami gazdaságokban keltették.) A termelőszövet- kezetekben mindinkább :: vágóbaromfi—termelés a fő termelési irány. Ezt a szako-

sodást az év eleji baromfi-törzsállományra vetített vágábaromfi-termelés fejezi ki.

27. tábla

A vágóbaromfí-termelés intenzitása és a tyúktoiástermelés

Vágó- _ Tyúktojástermelés

tyúkféle Vágá- Vágő- Vágó— " """""""""""%

(gyön- liba kacsa pulyka

Ev gyössel) összesen egy tojó-

(millíó) ru termelése egy törzsbaromfira darab) (darab)

(kilogramm)

1970 . . . 5.1 777 10817 176.0 3832 214

1971 . . . 5.9 549 96.23 1óó.ó 4649 224

1972 ; . . . 6.1 44,8 116,4 141,4 4283 231

1973 . . . 8.0 37.2 13.8 161.7 3903 * 230

1974 . . . 7.9 3'5.7 111,4 159.5 446.0 232

1975 . . . 8.9 202 1 17.15 261 .3 4227 228

1976 . . . 10,0 19.11 1229 —- 435.5 208

1977 . . . 8,7 24.7 123,4 — 491.0 223

1978 . . . 8.1 15.3 1453 — 612,0 229

1979 . . . 7.9 14.9 152,6 —— 5680 230

1970—1979 . . . 7,7 28,3 121.0 169,8 — 225

1970 . . . 28.0 24.1 88,1 80,2 503.0 198

1971 -. . . 28,1 28,7 84,2 1963 611,4 211

1972 -. . . 34,3 42,7 65,4 348,0 561,6 218

1973 . . . 42,7 60.9 117.5 246.1 5819 219

1974 . . . 46.0 58.13 125,7 623,3 701,3 218

1975 . . . 39,2 45,1 68,0 692.4 806,4 221

1976 . . . 41 .6 53.5 77,5 904,4 8541) 195

1977 . . . 40.9 56,4 1599 10410 921,1 197

1978 . . . . . . . . . 3814 61 .2 110.1 602,3 1079,7 220

1979 . . . 35.4 51.1 1002 642,0 10882 234

1970—1979 . . . 37.4 47.6 95.9 3392 —— 213

(11)

AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS JELLEMZÓI

405

A két gazdaságcsoport közötti szakosodás a tojástermelésben is megmutatko—

zik. Az állami gazdaságok tíz év alatt közel 50 százalékkal több tojást. elsősor- ban tenyésztojást termeltek, mint a termelőszövetkezetek. amelyek ugyanekkor meg-

kétszerezték tyúktojástermelésüket. de annak többsége étkezési tojás volt. A tyúk-

tojástermelés mindkét gazdaságcsoportban magas színvonalat (1979-ben 230, illetve 234 darabot tojónként) ért el.

!

A bevezetőben arra utaltam, hogy a tenyésztői munka olyan mutatószámait kívánom bemutatni, értékelni, amelyek az állattenyésztés hatékonyságának megha- tározói. és amelyek egyben a hatékonyság növelésének tartalékaira is felhívják a figyelmet. Összefoglalás helyett kiragadok néhány tényezőt ezek közül, s emlékezte- tőül egy—két gondolattal kiegészítve tárgyalom őket.

Az egyik ilyen tényező az anyaállatok selejtezésének mértéke. A nagy genetikai értékű anyaállatok idő előtti kiselejtezése veszteség. olyan veszteség, mint egy idő előtt kiselejtezett nagyértékű állóeszköz kiesése a termelésből, újjal való pótlá- sa. A veszteség annál nagyobb, minél nagyobb tenyészértékű és minél hosszabb tenyészidejű állatról, illetve állatfajról van szó. Pótlásuk élő és holt munkát igé- nyel. növeli az újabb újratermelési folyamat ráfordításait, rontja a hatékonyságot.

Azt, hogy az egyes állatfajok selejtezési arányai megfelelők-e, magasak-e, csök—

kenthetők—e, az állattenyésztőknek kell meghatározniok. A selejtezés méreteinek jobb megítélését megfelelő reprezentatív megfigyeléssel lehetne elősegíteni. Első—

sorban a tehenek selejtezésével kapcsolatban kellene részletesebb (fajtára. haszno- sítási irányra, korra. előző laktációs termelésre, tartási módra vonatkozó stb.) ada—

tokat ismernünk.

A sertéstenyésztés szaporulati arányaiban mutatkozó különbségek egyrészt az állomány fajta szerinti összetételére, másrészt a tenyésztési módra vezethetők visz-

sza.

Az állattenyésztés hatékonysága javításának legtöbb tartaléka a tenyésztők, állatgondozók munkájában és az állategészségügyi helyzet javításában van. A ma—

gas. esetenként növekvő elhullási arányok ezt határozottan jelzik. Az elhullások mértékének értékelésekor azonban tisztában kell lennünk azzal, hogy a vizsgált tízéves időszakban nagy termelőképességű és emiatt gyengébb természetes ellen-

állóképességű fajták kerültek a tenyésztésbe, és hogy a nagyüzemi tartás techno—

lógiáira egyre inkább az iparszerűség a jellemző. A koncentrált tenyésztés. nagy—

számú állat együtt tartása, szállítása megkönnyíti a betegségek terjedését, növeli az elhullást. A bemutatott elhullási arányok ezt is tükrözik.

A tenyésztés végső eredményeiben, a végtermékek színvonalára vonatkozó mu—

tatókban kifejezésre jutó eltérések a tenyésztői munka valamennyi elemét, a tartási, a takarmányozási módot stb. összegezik. E mutatók közül is kiugróan figyelemfel- keltő a két gazdaságcsoport tejtermelési színvonalában mutatkozó különbség. E különbség előidézője elsősorban és egyértelműen a genetikai érték változása. amit az importból származó tenyészállatok továbbtenyésztése idézett elő.

A két gazdaságcsoport állottenye'sztését összehasonlító értékelésben eddig nem esett szó arról a tartalékról, ami az egyes csoportokba tartozó gazdaságok eredményeinek eltéréseiben. szóródásában rejlik. Ezt érzékeltetik az Állami Gaz- daságok Országos Központja irányítása alá tartozó 124 gazdaság (a többi állami

gazdaság más minisztériumok irányítása alá tartozik, ezért az átlagos érték is né-

mileg eltér az előzőkben közöltektől) e tanulmányban bemutatott módszerrel szá- mított 1979. évi mutatószámainok átlagos és szélső értékei. (Lásd a 28. táblát.)

(12)

406 RÓZSA: AZ ÁLLATTENYESZTES JELLEMZÓI

28. tábla

Az Állami Gazdaságok Országos Központja irányítása alá tartozó állami gazdaságok, kombinátok néhány mutatószámának 1979. évi értékei

azdasá-

gSk száma. Átlagos Legkisebb 3332;—

Mutatószám _ahol az

uzemag ***—_i

előfordul érték

Vágómarha- termelés egy tehénre

(kilogramm) . 104 374 98 1658

Vágósertés- termelés egy kocára (kie

logramm) . . 86 1699 754 2952

Vágójuhtermeles egy anyára (kilo-

gramm) . 50 42 5 164

Tejtermelés egy tehénre (liter) . . 100 4581 1416 6173

Tyúktojástermelés egy tojóra (da-

rab) . . . . . 21 230 139 27

Bárónyszaporulat száz anyára (da-

rab)... 50 106 40 176

Forrás: Az állami gazdaságok 1979. évi gazdálkodásának értékelése. iV. köt. Termésétiagok és fajlagos hozamok. Állami Gazdaságok Országos Központja. Budapest. 1980.

A hatékonyság további tartalékait tárhatják fel azok a részletes üzemstatisz—

tikai elemzések. amelyeknek nagy hagyományai vannak a mezőgazdasági üzemek—

ben. Az ebben a tanulmányban bemutatott elemzés adatbázisa ugyanis az állami statisztikai adatgyűjtési rendszer volt, és a gazdaságok ezeknél sokkal részletesebb

üzemi információkkal rendelkeznek.

PE3lOME

Aarop ananuanpyer passwrue )KHBOTHOBOACTBB s nepi—ionl c 1970 no 1979 rap. a rocxoaax, Komőuuarax u oőmecrseHl—lbix xoaaücraax cenecxoxoanücraeHHbix npousaoncrsen—

Hblx Koonepa'ru'roa.

PaapaőoraHHble nna Bbipamemm acpdaeKTMBi—iocru musornaaonuecxoü Aenrenbnocm Ha'rypanbnbie nouasarenu orpamaror ycnoaua őpakoaxu, nononHei-mn, pacnnona u ontop- Ma, a Takme ypOBeHb none—maro peaynbra'ra muaavnasonuecxoro nponsaoncrea. ABTop usnanaer MeTOAbl ucwcneuun noxaaa'reneü H npouaeonu'r cpaBHHTeanblü ananns necs- rnne'rHero pazar—ima )KMBOTHOBoAueCKoü nearenhuocm rocxosoa " npowsaoncraem—lux Ka—

onepamaoa. l'lyTeM cpaBHel-mn p.ayx BMAOB xoanücrs noxasemae'r pacxomAeHun a ypoaHe npouaeoncrsa u cneuuannsauuwu pacnpblsaer pesepabi pazar—ima muaomoaoncraa.

Aarop npnsonur Takme MemAyHapoAHoe cpaBHeHne CTpYKTYpbt, Macwraőos 14 non—

ueHrpauwn nponseoncraa.

SUMMARY

The author analyses animal husbandry in Hungarian large agricultural farms (state forms and the common forms of agricultural co-operotives) between 1970 and 1979.

The natural indicators elaborated for demonstroting the efficiency of breeding show the conditions of scrapping. replacing, reproduction and raising as well as the level of the final result of breeding. The study shows the method used in working out the indicators and gives comparative analysis of the development of breeding in state farms and agricultural co—

operatives during the last ten years. By comparing the two groups of farms the differences in the level and specializiation. moreover the development resources of animal husbandry are presented.

The author made also an international comparison of the structure. size and concentra- tion of the output of animal husbandry.