ISKOLÁZOITSÁG És SZAKKÉPZETTSÉG A KÓZEP-TISZA-VIDÉKEN
DR. KISS ÉVA
Gazdasági fejlődésünk jelenlegi szakaszában egyre inkább felértékelődik a kvalifikált munkaerő, amely a továbbhaladás egyik fő forrása lehet. Egy-egy terület, illetve település fejlődése, felemelkedése mindjobban függeni fog az adott területen, településen élő népesség szellemi potenciáljától, hiszen ,,A szellemi tőke területi szerkezete, a szellemi potenciál jelen- léte vagy hiánya kedvezően vagy hátrányosan befolyásolja egy-egy térség, illetőleg település fejlődését . . .". (5)
Részben ezért is nőtt az igény az utóbbi években a szellemi potenciál területi különb—
ségeinek feltárása és alaposabb elemzése iránt, annak ellenére, hogy a szellemi erő területi kérdéseivel foglalkozó kutatások hazánkban már 1970 óta napirenden vannak.]
A szellemi potenciál mérésére a leggyakrabban alkalmazott mutató a népesség iskolá- zottsági, szakképzettségi szintje, mivel ehhez relatíve elegendő mennyiségű adat áll rendel—
kezésre. Sokkal nehezebben mérhető Viszont a népesség kultúráltsági, műveltségi színvonala, innovációs készsége, ugyanis ezekre sem megbízható statisztikai adatok, sem elfogadott mé- rési módszerek nincsenek. Továbbá meg lehet közelíteni a szellemi központok területi elhe- lyezkedésének oldaláról is, hogy ezek az oktatás, a kutatás, a fejlesztés, a kultúra terén milyen szerepet töltenek be, és hogy kisugárzó hatásuk mekkora területen érvényesül.
A vizsgált országrész egyike hazánk halmozottan hátrányos, elmaradott területének (bár településszerkezeti adottságai nem indokolják ezt), ahol az elmaradottság figyelemre- méltó változásokat idézett elő az ott élő népesség mennyiségében és minőségében. Mivel az elmaradott, periférikus térségek kutatásában az eddigiekben nem kapott különösebb szere- pet a lakosság alaposabb bemutatása, ezért helyeztem több éve folyó vizsgálódásaim közép- pontjába a Közép-Tisza-vidék elmaradott térsége népességének helyzetét.2 Ezen belül azt, hogy az elmaradottság miként hat (hatott) az itt élő népességre, és hogy a lakosság mennyi- ben tehető ,,felelőssé" az elmaradottságért; képes lesz-e az évszázadokon át felhalmozó- dott hátrányt leküzdeni és alkalmazkodni napjaink gyorsan változó feltételeihez.
Jelen tanulmány —- e központi problémakörön belül —— az előzőkben felsorolt szempontok közül elsőként az iskolázottság és a szakképzettség alapján kísérli meg bemutatni, hogy 1930 óta milyen lényeges Változások mentek végbe a Közép—Tisza—vidék elmaradott területe népességének szellemi potenciáljában, és hogy ezek a változások milyen mértékben egyeznek vagy különböznek az ország falusi régióiban, a községekben lezajlottaktól.3 A helyi mikro-
1 Az elmúlt két évtized alatt több kutató vizsgálta az ország szellemi tőkéjének területi eltéréseit, a szellemi központok térbeli elhelyezkedésének aránytalanságait, valamint azt, hogy a szellemi potenciál szinvonala milyen szerepet játszik az életkörülmények, az életmód, az egyéni foglalkozási életpályák és a társadalmi struktúrában elfoglalt hely alakulásában.
' 1991-ben az MTA-Soros Alapitvány anyagi támogatásával végzem kutatásaimat. Az Alapítvány támogatásáért ezúton is köszönetemet fejezem ki.
3 Ezen az ország összes falusi települését értem.
472 DR. KISS ÉVA vizsgálat során arra világítok rá, hogy az itt élők — különösen a helyi vezetők — képzettségi, végzettségi szintje milyen szerepet játszott az eddigi fejlődésben.
]. ábra. A Közép—Tísza-vidék város- és nagyközség környéki területbeosztása, 1984
[33] Heves
% Füzesabony
Mezőkövesd
§ Leninváros
Balmaz- divatos
m Tiszafüred
Kisújszállás
Török—
szentmiklós [: Karcag -—- Megyehatár
A kutatott terület az Alföld központi táján található. Közigazgatásilag négy megye (Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Heves és Jász-Nagykun-Szolnok)periférikus fekvésű, megyehatár menti, kevésbé fejlett kistérségeiből tevődik össze, amelyen 1990-ben 37 telepü- lés osztozott.
AZ ISKOLÁZOTTSÁG IDÖBELI ALAKULÁSA A NÉPSZÁMLÁLÁSI ADATOK ALAPJÁN
1945 előtt a magyar falvak szellemi élete, népességének iskolai végzettsége, műveltsége igen alacsony szinten állt, ,, . . . a falusi nép általában vajmi keveset tud a világról . . ." írta Erdei Ferenc (7). Számottevő különbségek voltak nemcsak a fiatalok és az idősek, a férfiak és a nők, hanem a különböző társadalmi osztályokhoz, rétegekhez tartozók műveltsége, illetve iskolázottsága között is.
A falusi gyerekek többsége a legjobb esetben is legfeljebb 6 osztályt végzett, az időseb- bek viszont csak 3-4 osztályt, és igen tetemes hányadot alkottak körükben az írástudatlanok.
Felsőbb iskolákba csak a tehetősebbek gyermekei jutottak el és egy—egy kivételesen támoga—
tott tehetséges szegény gyermek.
Lényegében így jellemezhető a Közép-Tisza-vidék népességének iskolázottsága és mű—
veltsége a második világháború előtti évtizedekben. Ha azonban az analfabéták magasabb vagy az általános iskola 8 osztályát és a felsőfokú tanintézetet befejezők alacsonyabb arányát nézzük, akkor a falvak lakosainak átlagos helyzeténél is kedvezőtlenebb a kép. Ezt az 1. tábla adatai határozottan mutatják.
ISKOLÁZOTI'SÁG És SZAKKÉPZETTSÉG 473
1. tábla
A 7 éves és idősebb népesség száma és megoszlása a legmagasabb iskolai végzettség szerint 1941 -ben
(százalék)
A 7 éves Ebből: ,
_ és Idősebb 1 azáltalános iskola a_kózév- felsőfokú
Terulet népesség nem ir, W—4——i_——— 'SkOIa taninté-
összesen nem olvas ' 4'5 i 6—7 3 1_ ? zetét
osztályát végezte el végzett
* Összes község
Szám szerint ... 4 815 643 433 857 1172 823 2 318 970 120 303 37 183 17 812
Arány (százalék) ... 100,0 9,0 24,3 48,2 2,5 O,8 0,37
Közép-Tisza-vidék
Szám szerint ... 118 908 15 293 33 821 41 885 2 335 1 080 426 Arány (százalék) ... 100,0 12,9 28,4 35,2 2,0 0,9 O,36
Forrás: Az 1941. évi népszámlálás 2. köt. Demográliai adatok köaégek szerint. Központi Statisztikai Hivatal. Buda- pest. 199783 433 old.; Az 1980. évi népszámlálás 29. köt. A községek főbb adatai. Központi Statisztikai Hivatal. Buda- pest, 1 .
Megjegyzés. A könnyebb összehasonlítás érdekében eltekintettünk attól, hogy a vizsgált terület adatai a 6 éves és idősebb népességre, s azon belül két esetben, a községektől eltérően, csak a középiskola 2—4 osztályát és a főisko- lát végzettekre vonatkoznak. így a községek adatsora az általános iskola 1—3 osztályát elvégzőket (690 042 fő; 14,33 %).
a Közép-Tisza—vidéké pedig az egyéb irni-olvasni tudókét (21721 fő; 18,24%) nem tartalmazza.
A két világháború között ugyancsak jelentős erőfeszítések történtek az analfabétizmus felszámolására, amelyben döntő részt vállaltak az iskolán kívüli népművelési bizottságok.
Ezek az írni-olvasni tanító tanfolyamok szervezése mellett kiemelkedő szerepet töltöttek be a falusi emberek művelésében, ismereteinek bővitésében. A Közép-Tisza—vidék falvaiban működő bizottságok is gyakran rendeztek különféle témakörökben (gazdasági, egészségügyi, jogi, erkölcsi, irodalmi stb.) ismeretterjesztő előadásokat a helyi értelmiség közreműkö- désével.
Az 1949. évi népszámlálás adatai még nem tükröznek markánsabb átalakulást a falvak népességének iskolázottságában, de 1949-et követően már látványos javulás tapasztalható.
Észrevehetően mérséklődtek a nemek közötti, az életkorból, a társadalmi struktúrában el—
foglalt helyből és a lakóhely eltéréseiből adódó differenciák. Nőtt a lakosság általános mű- veltségi, iskolázottsági, szakképzettségi szintje, és ezzel együtt radikálisan csökkent az írni-
olvasni nem tudók száma.
A Közép-Tisza—vidéken 1949—ben még több mint 12 000 írástudatlan lakott, 1980-ban azonban már csak negyedannyi, de arányuk (3,4%) így is jóval meghaladta az összes köz—
ségét (2,2%). 1960 és 1980 között megkétszereződött az általános iskola 8, és megötszöröző- dött a középiskola 4 osztályát elvégzők aránya, a felsőfokú tanintézetet befejezők száma pedig 879 helyett 2078 lett. (Lásd a 2. táblát.)
Bár az egyes iskolatípusokat elvégzők száma a vizsgált területen valamelyest gyorsabb ütemben gyarapodott, mint az ország falusi térségeiben, mégis tekintélyesebb az analfabé- ták száma, és csekélyebb az általános, valamint a középiskolát végzetteké.
A Közép-Tisza-Vidék népessége iskolázottságának 2. táblában látható nemenkénti meg- oszlását elemezve három jellegzetesség érdemel említést:
I . az írástudatlanok között mindhárom időszakban a nők voltak túlsúlyban, és arányuk meghaladta a községekben lakókét, ami egyrészt az elöregedő korstruktúrára és az idősek köré—
ben nagyobb női lélekszámra, másrészt az írni-olvasni nem tudó, illetve az általános iskolát el nem végző cigány származású nők növekvő számára vezethető vissza;
2. a legmagasabb végzettségűek között mindenkor a férfiak alkottak döntő többséget, annak ellenére, hogy 1980-ra nemek szerinti arányukban erőteljes kiegyenlítődés következett be;
3. az 1970—es évtizedben a középiskolák (gimnáziumok, szakközépiskolák) elnőiesedése folytán —— mind a kutatott területen, mind a községekben — ugrásszerűen megemelkedett a közép—
5
474 DR. KISS ÉVA
fokú végzettségűek között a gyengébb nem képviselőinek száma, sőt túl is szárnyalta a férüakét (részben erre utal az a tény, hogy a szakmunkásképzőt elvégzők inkább a férfiak közül kerülnek ki: arányuk a községekben 76, a Közép-Tisza-vidéken azonban 80 százalékot tett ki 1980—ban).
2. tábla
A 7 éves és idősebb népesség iskolázottsági szintjének alakulása nemek szerint, 1960 és 1980 között
Az általános iskola A közép-
m— iskola Felsőfokú
N 0 [ 3 4 tanintézetet
em ___—_
osztályát
végzettek aránya
Összes község, 1960
Férfi ... 2,2 7,0 0,9 O,7
Nő ... 2,9 7,9 0,9 O,2
Együtt ... 5,1 14,9 1,8 0,9
Összes község, 1970
Férfi ... 1,3 14,6 1,3 1,1
Nő ... 1,9 12,5 1,7 0,5
Együtt ... 3,2 27,1 3,0 1,6
Összes község, 1980
Férfi ... 0,8 12,3 , 1,2
Nő ... 1,4 13,9 4,2 0,9
Együtt ... 2,2 26,2 8,0 2,1
Az 1960 és 1980 közötti
változás (százalék) . . —— 34 55 303 105 Közép-Tisza—vidék, 1960
Férfi ... 2,9 4,9 0,6 0,6
Nő ... 4,1 5,5 O,7 0,l
Együtt ... 7,0 10,4 1,3 O,7
Közép-Tisza—vidék, 1970
Férfi ... 2,0 12,4 ,] 0,9
Nő ... 3,0 9,9 1,4 O,5
Együtt ... 5,0 22,3 2,5 1,4
Közép-Tisza-vidék. 1980
Férfi ... 1,1 11,2 3,1 1,1
Nő ... 2,3 11,9 3,6 1,0
Együtt ... 3,4 23,1 6,7 2,1
Az 1960 és 1980 közötti
változás (százalék) . . —61
83 326 137
Forrás: Az 1960. évi népszámlálás 3g., 3s., 30., 3p., 5. köt. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1962. Az 1970.
évi népszámlálás 10., 11., 12., 19., 23. köt. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1972. Az 1980. évi népszámlálás S., 9., m., 16., 21. köt. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1981.
Ha összevetjük a tiszamenti települések népességének iskolázottsági szintjét korstmktú—
rájukkal, akkor azt tapasztaljuk, hogy a fiatalabbak iskolázottsága sokkal kedvezőbb, mint az idősebbeké, ami érthető is, hiszen az idősebbeknek alig volt lehetőségük a kötelező isko—
lák elvégzésére vagy magasabb iskolai végzettség megszerzésére.
Még reálisabban fejezi ki az iskolai végzettség korszerkezet alapján történő megoszlását és a különböző iskolatípusokat végzettek arányát, ha az egyes végzettséghez tartozókat azok—
hoz viszonyitjuk, akik korukat tekintve már elvégezhették az adott iskolatípust.
ISKOLÁZOTTSÁG És SZAKKÉPZETTSÉG 475
2. ábra. A 10 éves és idősebb népességből az írástudatlanok aránya, 1960 és 1980
(százalék)
?. ábra. A 15 éves és idősebb népességbó'l legalább az általános iskola 8 osztályát elvégzettek aránya, 1960 és 1980
(százalék) -
4; ábra; A 18 éves és idősebb népességből a legalább érettségi bizonyítványt szerzettek aránya, 1960 és 1980
(százalék)
Ej —1,0
u—ts -—ao
[Hm 11-15 U—u
u—llo
? :le % m-
' A legalább befejezett középiskolai végzettséggel rendelkezők százalékos aránya.
A kutatott vidék népességének iskolázottságáról differenciáltabb képet kapunk, ha azt településenként is áttekintjük. Erre — megítélésem szerint -— a legmagasabb és a legalacso- nyabb iskolai végzettség a legmegfelelőbb.
1930-ban a Vizsgált községek közel 70 százalékában 15—25 százalék között váltakozott az össz-lakosságon belül az analfabéták aránya. Számuk (2115 fő), és részesedésük (32%) egyaránt Hevesen érte el a legmagasabb értéket, míg Tiszavalkon a legkisebbet (26 fő, 5 százalék). 1960-ra számottevően csökkentek a területen belüli egyenlőtlenségek. Ezt mutatja az előbbi adatok 2—13 százalék közötti ingadozása. (Lásd a 3. táblát.) Az első Tiszavalkot,
51!
476 DR. KISS ÉVA
az utóbbi pedig Tiszaburát jelöli. Húsz évvel később további javulás regisztrálható, de Bor- sodivánkán, Hevesen, Kunmadarason, Tiszaburán, Tiszacsegén és Tiszaroffon még mindig viszonylag sok volt az írni-olvasni nem tudó ember. Ennek az elöregedés és/vagy a cigány- lakosság tekintélyes előfordulási aránya az oka.
5. ábra. A 7 éves és idősebb népességbó'l a szakmunkások és a felsőfokú szakképzettségűek aránya, 1980
(százalék)
lén m.
aim
D 0 ...-v.o (ID u-xs
§ u-zn n—zs EEBu—
[I] e - sp en _ 1.0 [f:] 1.1 .. 9.0
[23 9.1 nme
§ u,! —
:?
ox§
(:;
Megjegyzés. Az ábra jelmagyarázatában :: felső oszlop a felsőfokú szakképzettségük százalékos arányát jelzi, az alsó oszlop pedig a szakmunkások százalékos arányát jelzi.
3. tábla Az analfabéták száma a Közép-Tisza—vidéken'
1930! [ 1941! [ 1960. ] 1980. váltom
Telepulet" évben (fö) (százalék)
Ároktő ... 296 179 142 20 —91
Borsokivánka ... 79 60 67 63 —— 20
Egerlövő ... 78 61 33 10 —— 88
Gelej ... 154 145 50 12 — 92
Igrici ... 194 208 109 30 —- 85
Mezőcsát ... 781 585 392 176 —- 78
Négyes ... 86 72 22 1 —- 99
Tiszabábolna ... 200 184 66 1 1 — 95
Tiszadorogma ... 81 146 44 7 - 91
Tiszakeszi ... 467 453 204 72 —— 85
Tiszavalk ... 26 34 9 8 — 60
Egyek ... 758 650 461 198 -— 74
Iiszamege ... 91 5 646 391 197 — 79
Ujszentmargita" ... — — 173 52 —— 70
Heves ... 2 115 1 926 878 372 —— 82
Hevesvezekény ... 132 123 62 15 — 89
Kisköre ... 526 408 269 110 — 79
Kömlö ... 369 276 162 63 -— 83
Pély ... 328 329 168 48 — 85
Poroszló ... 493 563 286 95 -— 81
Sarud ... 359 334 141 43 —- 88
Ujlőrincfalva ... 58 35 27 1 1 — 81
(A tábla folytatása a következő oldalon. )
ISKOLÁZOTTSÁG És SZAKKÉPZETTSÉG 477
(Folyturás)
1930: 1 19413 ] 1960) 1 1980."
; _. Változás
T le '
e pülés évben (fő) ("mun
Tarnaszentmiklós ... 172 106 39 14 —— 92
Tiszanána ... 612 377 223 64 —— 90
Abádszalók ... 1 086 864 483 173 — 84
Kunhegyes ... 1 429 1 336 575 227 — 84
Kunmadaras ... 1 092 926 584 246 -— 78
Nagyiván ... 375 268 109 29 —— 92
Tiszabura ... 402 450 326 190 -— 53
Tiszaderzs ... 441 322 154 45 —— 90
Tiszafüred ... 1 423 1 436 760 414 -—71
Tiszagyenda" ... — — 144 27 -— 81
Tiszaigar ... 236 209 101 25 -— 89
Tiszaörs ... 238 197 75 34 — 86
Tiszaörvény'" ... 1 10 49 29 -— —-
Tiszaroü' ... 753 694 216 85 —— 89
Tiszaszentimre ... 510 420 249 66 — 87
Tiszaszőlős ... 256 222 99 42 -— 84
Tomaj monostora" ... — -— 75 13 — 83
Közép-Tisza-vidék 17 630
15 293 8 397 3 316 — 81
' A 6 éves és idősebb népességből.
" 1930-ban és 1941—ben még nem létező település.
"" 1966-ban Tiszafüredhez csatolták.
Forrás: Az 1930. évi népszámlálás I. rész Demográfiai adatok. A M. kir. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest 1932.; Az 1941. évi népszámlálás 2. Demográüai adatok községek szerint. Központi Statisztikai Hivatal. Budamt. 1976.
valamint lásd a 2. táblát.
4. tábla
A befejezett felsőfokú végzettségűek száma a Közép-Tisza-vídéken településenként
1941: 1960. I 1980. Az 19". és
___—__— 1980. éve!:
Település közötti
évben (fő) növekedés
(százalék)
Ároktő ... 7 10 24 243
Borsodivánka ... 4 10 19 375
Egerlövő ... 3 2 9 200
Gelej ... 4 2 7 75
Igrici ... 1 6 12 1 100
Mezőcsát ... 41 68 127 209
Négyes ... — 1 5 500
Tiszabábolna ... 1 2 1 5 1400
Tiszadorogma ... 2 5 4 100
Tiszakeszi ... 7 14 40 471
Tiszavalk ... 1 1 1 0
Egyek ... 13 41 77 492
'Ijiszacsege ... 13 34 74 469
Ujszcntmargita" ... — 1 1 24 l 18 Heves ... 46 1 1 1 317 589
Hevesvezekény ... 1 3 3 200
Kisköre ... 2 21 54 2600
Kömlő ... 5 19 34 580
Pély ... 5 1 1 23 360
Poroszló ... 14 27 64 357
Sarud ... 9 14 29 222
(A tábla folytatása a következő oldalon. )
478 DR. KISS ÉVA
(Folytatás.)
1941,' 1960. 1980, Az 1941, és
___—___." 1980. évek
Település közötti
évben (fő) növekedés
(százalék)
Újlőrincfalva ... 1 4 2 100
Tarnaszentmiklós ... 3 l 3 17 467
Tiszanána ... 12 25 40 233
Abádszalók ... 26 40 84 223
Kunhegyes ... 47 96 222 372
Kunmadaras ... 18 45 124 589
Nagyiván ... 1 13 33 3200
Tiszabura ... 7 l l 41 486
Tiszaderzs . . ... 3 11 16 433
Tiszafüred ... 74 109 325 339
Tiszagyenda* * ... — 5 23 360
Tiszaigar ... 6 12 15 150
Tiszaörs ... 5 18 36 800
Tiszaörvény*** ... 4 7 — —
Tiszaroff ... 25 26 46 84
Tiszaszentimre ... 7 21 51 628
Tiszaszőlős ... 8 6 28 250
Tomaj monostora* * ... — 4 13 225
Kőzép-Tisza-vidék 426 879 2078 388
' A ,6 éves és idősebb népességből.
" 1941-ben még nem létező település.
"" 1966-ban Tiszafüredhez csatolták.
Forrás: Lásd a 3. táblát.
Az 1941. évi népszámláláskor a Közép-Tisza—vidék falvaiban 426 felsőfokú végzettségű élt, ami azt jelentette, hogy minden ezer lakosra 3 fő jutott. Számuk a települések kétharma- dában még az 5 főt sem érte el, ellenben Tiszafüreden — a térség egyik releváns központjá- ban — túllépte a 70-et. Gyorsabb, ütemű szaporodásuk az 1960-as évtizedtől figyelhető meg, és 1980-ra — Tiszavalk kivételével, ahol nem változott e szám (1 fő) —— az 1941. évinek több—
szöröse lett. Ekkor már minden ezer lakosra majdnem 19 fő jutott. Ennek ellenére még nap—
jainkban is jónéhány település küzd —- hosszabb-rövidebb ideig — valamilyen magasan kvali—
fikált szakember- (fogorvos, tanító, tanár, közgazdász, gépészmérnök stb.) -hiánnyal. Ez rendszerint annak a következménye, hogy körükben igen gyakori a fluktuáció, mert sokan közülük csak pályakezdőként, ideiglenesen telepednek le a falvakban.
A főiskolát, egyetemet végzettek túlnyomó része a Közép-Tisza-vidék kis városaiban (Tiszafüreden 325 fő, Hevesen 317 fő, Kunhegyesen 222 fő) és nagyfalvaiban (Mezőcsáton
127 fő és Kunmadarason 124 fő) élt 1980—ban. (Lásd a 4. táblát.) A SZAKKÉPZETTSÉG FONTOSABB JELLEMZÖI
Az 1945 óta eltelt idő alatt igen jelentős és előnyös átrendeződések következtek be az iskolázottságban és ezzel összefüggésben a szakképzettség fokában mind a községekben, mind a kutatott területen. Időbeli alakulásának rekonstruálását megnehezítette az a körül- mény, hogy településsoros adatok kizárólag 1980-ban készültek, bár ekkor is csak két iskola- típusra, a sZakmunkásképzőkre és a felsőfokú tanintézetekre. Ezért a statikus elemzést he- lyeztem előtérbe.
A két világháború között a falvak népessége nagyobb hányadának szaktudását, szakis—
meretét igen alacsony színvonal jellemezte, s figyelemreméltó különbségek voltak az egyes
ISKOLÁZOT'I'SÁG És SZAKKÉPZETTSÉG 479 gazdasági ágakban dolgozók szakmai felkészültsége között. Erdei Ferenc egyik írásában a kö- vetkezőképpen fogalmaz: ,,Szaktudásban, nagyon kevés kivétellel, minden falusi értelmiségi képzett és tájékozott . . . Az iparosság szakismerete a helyi hagyományok és a sikertelen műszaki iskolázásnak a keveréke, amely . . . sem a szakmának a helyes tudományára, sem az alkalmazásban való ízlésre és önállóságra már nem elég . . . A mezőgazdák szaktudása pedig ennél is siralmasabb." (7)
Látva, hogy a Közép—Tisza-vidék népességének iskolázottsági szinvonala elmaradt az otszág más falusi térségeiétől, minden bizonnyal a szaktudás terén is rosszabb a helyzet.
Az l980-as népszámlálás adataiból a kiválasztott területen a 7 éves és idősebb népesség közel 11 százalékának volt szakmunkás vagy felsőfokú szakképzettsége. Arányuk ennél minden bizonnyal magasabb lenne, ha egyfelől a 25 évesekhez és idősebbekhez viszonyíta—
nánk számukat, azaz azokhoz, akik korukból adódóan már szerezhettek volna valamilyen képesítést, másfelől, ha a statisztikai adatgyűjtés azokra is kiterjedne, akik a szakközépisko- lákban vagy egyes gimnáziumokban szereztek szakképzettséget. Ekkor (1980) a szakkép- zettek négyötödét szakmunkások alkották, míg egyötödét felsőfokú képzettségűek. Mindkét csoportban a férfiak szerepeltek nagyobb súllyal, de a két nem aránybeli eltérése a diplomá- soknál szerényebb méretű volt.
5. tábla
A szakképzettségi színt néhány jellemzője, 1980
A szakmunkás Ebből:
és felsőfokú
szakképzettségűek szakmunkás felsőfokú képesítésű
Terület a 7 éves !
_, és idősebb
osszes népesség férfi nő férfi nő
száma százaléká— [
ban l
Községek
összesen (fő) ... 538 254 — 337 095 107 587 53 082 40 490
százalék ... —— 12,1 76,0 24,0 57,0 43,0
Közép-Tisza-vidék
összesen (fő) ... 10 479 — 6 754 1 638 1 129 958
54,0 46,0
százalék ... I — lO,6 ! 81,0 19,0
Forrás: Az 1980. évi népszámlálás S., 9., m., lő., 21. kötetei. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1981.
A községekével párhuzamba állítva a Közép-Tisza-vidék népességének szakképzettségi jellemzőiben az alábbi főbb differenciák fedezhetők fel:
1. az ország összes falusi térségét tekintve többen voltak a szakképzettek, ezért ezer lakosra 176 kvalifikált ember jutott, ám a vizsgált országrészben csak 94 fő;
2 az előbbiek között a felsőfokú szakképzettségűek aránya kisebb (17%), mint a kutatott területen (20/ ),
3. a községekben a nemek aránya közötti különbség a legmagasabb végzettségűeknél meg- haladta, de a szakmunkásoknál nem érte el az elmaradott térségét.
Nem meglepő, hogy a diplomások településenkénti megoszlása összhangban van a fel—
sőfokú iskolát végzettekével, azaz jobbára a városi szerepkört betöltő településeken tömö—
rülnek. Ugyanakkor a szakmunkások térbeli elhelyezkedése egyenletesebb.
Valamennyi közép-tisza-vidéki faluban a szakmunkásoknak csak töredékét alkották a nők (Heves, Kunhegyes, Kunmadaras, Mezőcsát és Tiszafüred kivételével), hasonlóan a felsőfokú végzettséggel rendelkezőkhöz. Meg kell jegyezni, hogy 1980-ban Négyesen, Ti- szavalkon és Újlőrincfalván egyáltalán nem lakott diplomás nő.
480 DR. KISS ÉVA
A NÉPESSÉG ISKOLÁZOTTSÁGA És SZAKKÉPZETTSÉGE
A HELYI FBLVÉTELEK TUKRÉBEN
Ebben a fejezetben a Közép-Tisza-vidéken folytatott kutatásaim egy részének főbb meg- állapításait, következtetéseit foglalom össze, beleszőve a helyi igazgatási vezetőkkel készített interjúkból és egykori tanácsi beszámolókból nyert információkat is.
1988—ban kérdőíves felvételeket végeztem a terület hat'l középfokú oktatási intézményé—
ben az akkor végzők körében. A megkérdezettek beszámoltak saját, valamint szüleik, testvé- reik demográfiai adatairól.
1989-ben a kömlői igazgatási vezetés segítségével összegyűjtöttem a községbe 1980 és 1988 között be-, illetve az onnan elköltözöttek kor, illetve nem szerinti, iskolázottsági, kép- zettségi adatait. Ugyanebben az évben felkerestem néhány tetszőlegesen kiválasztott ipari üzemet és termelőszövetkezetet, hogy az ott dolgozókról hasonló szempontok szerint infor- mációkat kapjak.
A fiatalok magasabb iskolai végzettségéről tanúskodnak a középiskolások válaszai.
Bár testvéreik iskolázottsága elmaradt szüleikétől, mivel csak 5,7 százalékuk felsőfokú vég- zettségű (lásd a 6. táblát), de ha azokat a testvéreket is hozzájuk számítjuk, akik még a fel- mérés időpontjában (1988) felsőfokú tanulmányokat folytattak (mintegy 18 fő), akkor egy—
értelműbb a fiatalabb generáció kedvezőbb helyzete. Arányuk így 15,1 százalékra rúg, szem- ben szüleik 14,8 százalékával.
6. tábla
A megkérdezett diákok szüleinek és testvéreinek legmagasabb iskolai végzettsége, 1988
Ebből a legmagasabb iskolai végzettsége
_ általános . ,
Megnevezés ke'liilieegett _miskola __ _ 331; Szak- 512332;— techni— fő.. egye- összesen 8 osztályá- 8 kás- bölép' érett— kum iskola tem
nál keve— képző iskola ségi
sebb osztálya
Szülők i
száma (fő) ... 418 28 134 93 19 63 18 37 25
aránya (százalék) . 100,0 6,7 32,1 22,2 4,6 15,l 4,4 8,8 6,0
Testvérek
száma (fő) ... 19] 7 71 46 17 29 — 9 2
aránya (százalék) . 100,0 3,7 37,2 24,1 8,9 * 15,2 — 1 4,7 l,O
Megjegyzés: 10 főnek (5,2%) az adatait a megkérdezettek nem ismerték.
A Közép-Tisza-vidék népessége átlagos szakképzettségének lényeges vonásaihoz ha- sonló a középfokú iskolákban kapott felmérési eredmény. A diákok szüleinek 56 százaléka (232 fő) bizonyult szakképzettnek, közülük 58 százalék férfi volt. A nők hátránya elsősorban a szakmunkásképző iskolai és az egyetemi végzettséghez kötött szakképzettség megszerzésé- ben nyilvánult meg, mivel az előbbi csoportba tartozóknak alig egyharmadát, de az utóbbiba sorolhatóknák is csak 24 százalékát adták. Ezzel szemben a szakközépiskolai és főiskolai végzettségű szakemberek között a nők kerültek túlsúlyba; arányuk megközelítette az 58, illetve a 70 százalékot.
A megkérdezettek 14 éves és idősebb testvérei közül 45 százalék (86 fő) rendelkezett szakképzettséggel. Ez a 8 általánosnál magasabb iskolai végzettséggel rendelkezőknek 83 szá-
* Ezek a következők: Középfokú Oktatási Intézmény (Heves), Nagy László Gimnázium és Hiradástecl'mikai Szakkö- zépiskola (Kunhegyes), Mezőgazdasági és Ipari Szakmunkásképző Intézet (Kunhegyes), Nógrádi Sándor Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola (Mezőcsát), Kossuth Lajos Gimnázium és Kereskedelmi Szakközépiskola (Tiszafüred), 630. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet (Tiszafüred).
ISKOLÁZOTTSÁG És SZAKKÉPZETTSÉG 481
zaléka. E mintavétel tehát azt jelzi, hogy a fiatalok magasabb iskolázottsági szintje nem min- dig jelent egyben (magasabb) szakképzettséget is. Természetesen ezek a fiatalok a jövőben még szert tehetnek valamilyen képesítésre.
A gimnáziumokban, szakközépiskolákban és a szakmunkásképzőkben tanulók szülei és testvérei között a képzettek számában és a képzettség színvonalában figyelemreméltó eltérés volt, az utóbbiak rovására.
A népességmozgás — mely ebben a térségben mindig erőteljesebb volt az országos falusi átlagnál — kedvezőtlenül hatott az itt élők iskolázottságára és szakképzettségére egyaránt.
Mivel az elköltözés általában szelektálja az adott területen lakó népességet, azaz többnyire a Hatalabb, mobilabb, innovatívabb, kvalifikáltabb korcsoportokat érinti, ezért hozzájárul az adott térség szellemi potenciáljának ,,kilúgozódásához, erodálódásához".
Az általam vizsgált megyehatárok mentén fekvő területeken is tulajdonképpen ilyen folyamat játszódott le az elmúlt évtizedekben, s ha lassuló ütemben, de a jelenben is tart ez a negatív tendencia;
A középfokú iskolákban tanulmányaikat befejező diákokat egyfelől arról kérdeztem meg, hogy felsőfokú végzettségű testvéreik közül hányan tértek vissza lakóhelyükre. Másfelől arról, hogy a közülük felsőfokú intézményekben tovább tanulni szándékozókból hányan akarnak majd a jelenlegi lakóhelyükön letelepedni.
A 191 testvérből 11 fő rendelkezett befejezett felsőfokú végzettséggel, akikből csak ket- ten tértek vissza lakóhelyükre. Az összes megkérdezett (217 fő) 44 százaléka nem akart mos—
tani lakóhelyén élni, többségük (52%) viszont diplomát szeretne szerezni. Ugyanakkor azok- nak, akik a jövőben helyben szándékoznak megtelepedni, 41 százaléka kíván felsőfokú intéz- ményben tovább tanulni. Említést érdemel még, hogy az elköltözést tervezők között azok voltak többen, akik gimnáziumba vagy szakközépiskolába jártak, a szakmunkásképzők tanulóiból csak néhányan gondoltak lakóhelyváltásra.
A diákok jórésze azért költözne el, mert úgy véli, hogy tanulmányai elvégzése után nem fog szakképzettségének megfelelő munkát találni. Ugyanis sokan olyan mesterséget (pél—
dául kozmetikus, látszerész, fényképész, gyógytornász stb.) szeretnének űzni, amely ma—
gasabb fokú igényeket elégítene ki, de irántuk ezekben a falvakban vagy egyáltalán nincs, vagy csak nagyon minimális kereslet van.
Továbbá oka lehet elköltözésüknek az is, hogy az ellátandó terület szelény kiterjedésű (például egy törpe—, apró— vagy kisfalu), így nem tud megfelelő jövedelmet biztosítani. Ezért szenved tartós hiányt több település olyan szakemberekből (cipészből, órásból, ácsból, víz—, villany-, fűtés- és tévészerelőkből stb. ), akik a mindennapi élethez nélkülözhetetlenek.
7. tábla
Az 1980 és 1988 között Kömló're be-, illetve onnan elköltözők legmagasabb iskolai végzettség szerint
Ebből:
az általános iskola
k— .. , - '. .
Megnevezés Összesen 8 osztályá— mízrfkás- szítása?- gzliiitmai 333260???
nál 8 osztálya képzői érettségi
kevesebb
végzettséggel rendelkezik
Elköltözők "' !
száma (fő) ... 104 32 4 29 21 2 J 16
aránya (százalék) mao 30,8 3,8 27,9 20,2 1,9 , 15,4
Beköltözők *
száma (fő) ... 37 10 14 6 4 —— t 3
aránya (százalék) 100,0 27,l , 37,8 16,2 10,8 - I 8,l
482 DR. KISS ÉVA
Kömlőről 1980—tól 1988—ig főleg a képzettebb népesség ment el. (Lásd a 7. táblát.) Közöttük a közép— és felsőfokú végzettségűek együttes aránya meghaladta a 65 százalékot.
A 8 általánosnál kevesebb iskolával rendelkezők nem kis előfordulási aránya (31%) azzal magyarázható, hogy 72 százalékuk olyan időskorú, nyugdíjas, akik még nem jár(hat)tak felsőbb iskolákba, és akik gyermekeikhez vagy azokkal együtt költöztek el.—" Szintén az idős korosztályba tartozók alacsonyabb iskolai végzettségét jelzi, hogy a Kömlőt elhagyó 55 éve- sek és idősebbek 86 százaléka csak 8 általánost vagy annál kevesebb osztályt végzett.
Szinte valamennyi megkérdezett tanácsi vezető arról számolt be, hogy az irányítása alá tartozó településről elköltözők döntően a fiatalok, képzettebbek, magasabb általános és szakmai tudásúak.
Az elköltözők helyébe érkező hasonló vagy ugyanolyan végzettséggel rendelkezők vala- melyest enyhítik az adott település szellemi potenciáljának ,,leépülését", illetve ,,romlását", de rendszerint ezek száma nem elegendő a kedvezőtlen folyamat megállítására. Ezt támasztja alá a Kömlőre beköltözők iskolázottsági összetétele, és ez jutott kifejezésre a helyi vezetők
válaszaiban is.
Néhány települést (például Ároktőt, Egerlövőt, Kiskörét, Poroszlót, Tiszabábolnát, Tiszanánát stb.) azért sújt(hat) különösen hátrányosan a kvalifikálták elköltözése, mert vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon minimális, évenként 3—4 fő vagy család betelepülőre számíthat.
A migráció következtében — az iskolázottsággal összefüggésben — módosul(hat) az adott településen, területen élő népesség szakképzettségi összetétele is. Az említett időszak alatt a községből elvándorlók közel 64 százalékát tették ki a szakképzettek, akiknek zöme közép- fokú, egynegyede pedig felsőfokú szakismeretet mondhatott magáénak. Ugyanakkor a be- költözőknek csak 35 százalékát adták a szakképzettek, míg a diplomások alig 15 százalékukat.
Természetesen ezeket a ,,bizonyítékokat" bizonyos fokú fenntartással kell fogadni. Egy—
felől azért, mert ezen települések általános fejlettsége, kedvezőtlen gazdasági struktúrája, intézményekkel, szolgáltatásokkal való ellátottságának alacsony színvonala vagy hiányos volta nem is teszi lehetővé nagyobb számú magasan kvalifikált munkaerő foglalkoztatását, illetve sok esetben nincs is arra lehetőség, hogy szakképzettségüknek megfelelő munka—
körben helyezkedjenek el. (Erre több helyi vezető is rámutatott.) így az elvándorlás, a kép- zettebbek, iskolázottabbak elköltözése úgy is értékelhető, mint a ,,felesleg" természetes elve- zetője. Másfelől pedig azért, mert egy-egy kiragadott példa többé—kevésbé torzítja a valósá- got. Nézetem szerint azonban arra mindenképpen alkalmasak, hogy irányvonalakat, tenden- ciákat fejezzenek ki, s felhívják a figyelmet az adott jelenségre.
A Közép-Tisza-vidék népességének iskolázottsági színvonalában bekövetkezett pozití- vumokban nemcsak az oktatás, képzés feltételeinek javulása játszott szerepet, hanem a helyi gazdaság fejlődése is, azáltal, hogy ,,húzóerőként" hatott az előbbire. A vidéki iparosítás során idetelepült ipari üzemek képzettebb munkerő iránti igénye a továbbtanulási skála szé—
lesítését sürgette. Ezért alakítottak például az országban először Kunhegyesen híradástechni- kai szakközépiskolát, vagy vezették be 1984-ben Leninvárosban a cipőipari szakmunkás- képzést. Az előbbi a Budapesti Híradástechnikai Gyár helyi gyáregységét, míg az utóbbi a Tiszakeszi Cipőgyárat látja el képzett munkaerővel. De a mezőgazdasági termelés moderni- zálódása (a gépesítés, a nagyüzemi növénytermesztés és állattenyésztés stb.) is egyre képzet- tebb agrárszakembereket követel. Mindezek ellenére az ipari üzemek nagyobb hányadában és a termelőszövetkezetek egy részében még ma is alacsony a foglalkoztatottak iskolai Vég—
zettsége.
Az, hogy az ipari üzemekben dolgozók kevésbé iskolázottak, annak a következmé—
nye, hogy a térség iparosításakor jobbára csak általános iskolát végzett, szakképzetlen (főleg
' A fennmaradó 28 százalék pedig jobbára cigány származású elvándorlókból állt.
ISKOLÁZOTTSÁG És SZAKKÉPZETTSÉG 48 3 női) munkaerő állt a letelepülő ipar rendelkezésére, akik közül még jelenleg is sokan dol- goznak.
8. tábla
Néhány ipari üzem és termelőszövetkezet összes faglalkoztatattja legmagasabb iskolai végzettsége szerint, 1989
Ebből iskolai végzettsége
% ( Ölssűfs általános iskola , ,
Megnevezés Ogg—osz- —h%_— szak? gzlirggí'. felsőfokú
(fő) 8 OSZtá'yá' , Klapka? szakközép- tanintézet
nál 8 osztalya kepző iskola
kevesebb
Ipari üzemek
Alumíniumgyár (Tiszafüred) 550 — 204 138 190 18
Finomszerelvénygyár (Heves) ' 600 24 287 175 105 9
FKV Zsanett Konfekcióipari
Leányvállalat (Abádszalók) 204 20 130 47 7 —
MEZOGÉP 2. éz. gyáregysége
(Mezőcsát) ... 163 10 12 95 40 6
MEZÖGÉP gyáregysége (Ti-
szacsege) ... 208 1 1 74 93 28 2
MEDICOR RT, (Egyek) . . . 270 13 161 65 30 1
Népművészeti és Háziipari
Szövetkezet (Heves) ... 591 255* 99 192 41 4
BHG 3. sz. gyár (Kunhegyes) 1075 57 176 265 565 12
Compack V. (Tiszarofl') . . . . 193 25 125 26 15 2
Egri Cipőipari Szövetkezet
(Tiszanána) ... 1 12 7 82 16 7 —
Vas- és Elektromos Ipari Szö—
vetkezet (Kunmadaras) . . 202 10 22 121 38 11
Termelőszövetkezetek
Lenin (Tiszagyenda) ... 167 20 37 85 19 6
Tiszamente (Pély) ... 318 4 181 75 39 19
Aranykalász (Tiszaroff) ... 192 26 73 66 20 7
Kossuth (Borsodivánka) . . . 591 — 97 345 136 13
Béke (TiszaCSege) ... 447 — 272 142 25 8
Tiszamenti (Sarud) ... 253 26 88 81 41 17
Dél-Borsodi (Ároktő) ... 368 13 282 56 4 13
* Döntő hányadukat az otthon bedolgozó nők teszik ki.
Mivel a vidéki iparosítás idején ez a terület is bővelkedett olcsó, kvalifikálatlan munka- erőben, s a cél annak ,,lekötése" volt, ezért eléggé korszerűtlen, elavult gépekkel felszerelt ipartelepek jöttek létre, amelyek inkább akadályozták, mintsem ösztönözték volna a munká- sokat szakképzettség, illetve egy bizonyos szint feletti szaktudás megszerzésére.
Ma is vitatott a falusi ipartelepítés hatása a települések fejlődésére, a munkaerő képzett—
ségére, iskolázottságára. Véleményem szerint kezdetben mindenképpen előnyös hatást fej- tett ki. Elősegítette ugyanis az ipari szakismeretek bővülését, az ipari munkakultúra kialaki- tását és a települések általános felemelkedését. Mostanra azonban egyre nyilvánvalóbb, hogy az itteni üzemek műszaki-technikai háttere és dolgozóinak kvalifikáltsági szintje kevésbé tud majd megfelelni az új gazdasági követelményeknek. Ebből kifolyólag a további fejlődést gátló, akadályozó tényezőkké válhatnak.
A termelőszövetkezetek közül néhányban pedig azért rosszabb a foglalkoztatottak isko- lai végzettsége, mert sok az idősebb munkaképeskorú, valamint nyugdíjkorhatár feletti dol—
gozó, akik köztudottan kevesebb iskolát végezhettek.
484 DR. KISS ÉVA A HELYI VEZETÖK ISKOLÁZOTTSÁGI,
SZAKKÉPZETTSÉGI SZíNVONALA 1988-BAN
A Közép-Tisza-Vidék elmaradottságáért, halmozottan hátrányos helyzetéért nemcsak az itt élő népesség alacsony szakképzettségi szintje okolható, hanem a helyi vezetés, a helyi értelmiség is. Egy—egy terület felemelkedését célul tűző feladatok meghatározásában és megvalósításában ugyanis kiemelt felelősség hárul az ott lakó helyi igazgatási, gazdasági, társadalmi és egyéb intézmények, létesítmények, szervezetek vezetőire. Azokra, akik közvet- lenül részt vesznek a települések fejlesztési irányának kidolgozásában, és akik személy sze—
rint is a legtöbbet tehetik az adott terület felvirágoztatásáért. Éppen ezért döntő fontosságú az egyes települések számára, hogy milyen vezetőinek szakmai felkészültsége, iskolázottsági szintje. A nagyobb szaktudás, szakismeret ugyanis mindenképpen előnyösebben szolgálhatja a fejlődést.
1988—ban — ennek felderítése és értékelése céljából — összeírtam valamennyi helyi vezető fontosabb demográfiai adatait, amelyekből a szellemi potenciálra vonatkozókat a 9. táblá- ban foglaltam össze.6
9. tábla
A Közép-Tisza-vídék helyi vezetői
legmagasabb iskolai végzettség és szakképzettség szerint 1988-ban
A helyi vezető(k) legmagasabb iskolai végzettsége
Funkció száma álta- szak- 81311;
(fő) lános mun— szak- gimná- techni- fő- egye- zettség
iskola 8 kás— lsozép- zium kum iskola tem nélküli osztálya képző Iskola
Tanácselnök ... 24 — —— 3 4 4 8 5 1
Vb-titkár ... 23 — -— 1 2 — 17 3 —
Társközségek elöljárói ... 7 2 l 1 1 — 2 — 2
Együtt ... 54 2 1 5 7 4 27 8 3
Tsz-vezető ... 44 — — 5 — 2 7 30 ——
Állami gazdasági egység veze-
tője ... 4 -— — — — — 3 l —
Együtt ... 48 — — 5 — [ 2 10 31 —
Ipari üzem vezetője ... 59 7 10 11 10 2 11 8 12
Oktatási, közművelődési in—
tézmény vezetője ... 174 3 2 8 32 — 114 15 13
Egészségügyi intézmény ve-
zetője ... 109 — — — —— — 2 107 —
Párttitkár ... 33 3 5 8 5 1 9 2 5
Népfront elnöke, titkára,
KISZ-titkár ... 65 9 4 10 11 3 23 5 14
Együtt ... 98 12 9 18 16 4 32 7 19
Összesen 542 24 22 47 65 12 196 176 47
A tanácsi vezetők közül a vb-titkárok iskolázottsága kedvezőbbnek mondható az elnö- kökénél: több a diplomás körükben. Az ún. társközségek elöljáróinak a legalacsonyabb az iskolázottsága. Valószínűleg ezért sem tudják hatékonyan képviselni településük érdekeit a székhelyközség ,,szakszerűbb" irányításával szemben.
_ ' Meg kell jegyezni, hogy a tanulmány írása előtt még nem kerülhetett sor a nemrégiben megválasztott önkormányzati testuletek tagjainak iskolázottsági, képzettségi szintjének felmérésére. Ez a közeljövő egyik feladata.
ISKOLÁZOT'I'SÁG És SZAKKÉPZETTSÉG 485
A gazdálkodó egységeken belül a mezőgazdasági vezetők az iskolázottabbak, képzet- tebbek, mivel 84 százalékuk rendelkezik felsőfokú iskolával, az ipari üzemek vezetőinek vi- szont csak 32 százaléka. Ez összhangban van a térség néhány ipari üzemében és termelőszö—
vetkezetében tapasztaltakkal, vagyis a vizsgált területen a két gazdasági ág közül, úgy tűnik, hogy a mezőgazdaságban magasabb a dolgozók szellemi potenciálja.
Az egészségügyben alkalmazottak a legkvalitikáltabbak, ami érthető is. Az oktatásban, a közművelődésben tevékenykedő vezetők iskolai végzettsége, szakképzettsége szintén jónak mondható, ám ha az összes tanító, tanár képzettségi fokát vizsgál juk, akkor a valós helyzet kedvezőtlenebb.
A településeken az egykori párt-, népfront- és KISZ-vezetők iskolai végzettsége volt a legváltozatosabb, s körükben volt a legmagasabb a szakképzetlenek aránya (19%).
Az összesített adatok elfedik a települések közötti különbségeket, ezért hangsúlyozni kell azt, hogy vannak olyan falvak, ahol ennél jóval szerényebb a helyi vezetők iskolázott- sági, szakképzettségi színvonala. Különösen a kis lélekszámú községekre (Egerlövőre, Né—
gyesre, Újlőrincfalvára, Tiszaderzsre, Tiszavalkia, Tomajmonostorára stb.) érvényes ez a megállapítás, amelyekben nemcsak egy vagy néhány értelmiségi funkció képviselője hiány- zik, hanem csaknem valamennyié. A helyi vezetők, a helyi értelmiségiek ,,kivonulása", az intézmények összevonása következtében megtört a települések belső fejlődése és sorsában magára hagyatottabb volt, mivel eltűnt az az erő, az a szellemi mag, amely részt vállalna a lakosság ízlésének, tudatának, gondolkodásának, műveltségének formálásában, és irányi- taná, szervezné és működtetné a települések életét.
Valószínűleg mélyebb gyökerekre s nem csak a népesség átlagosnál gyengébb szellemi potenciál jára vezethető vissza, hogy ez a terület sohasem tudta ,,kitermelni" saját vezető értelmiségi rétegét, ami több helyi vezető Véleménye szerint szintén hátrányos a térség illetve az egyes falvak felemelkedése szempontjából. Egyrészt azért mert kevésbé ismerik a település hagyományait, szokásait, lakosságát, amely nehezebben is fogadja el az ,,idegeneket", más—
részt azért is, mert gyakori Huktuációjuk — mely főleg az oktatás, a közművelődés terén és az egészségügyben dolgozóknál erőteljes — akadályozza, hogy szorosabb együttműködés ala- kuljon ki közöttük.
*
A Közép—Tisza-vidék népességének iskolázottságában, szakképzettségében pozitiv vál- tozások következtek be az elmúlt évtizedek alatt, de jó néhány negatív folyamat (például az alacsony iskolázottságú és elöregedő népesség arányának növekedése, a migráció szelektiv hatása, a helyi gazdaság fejletlensége, a fejlődésben való megtorpanása stb.), amelyek alapve- tően mind a térség elmaradottságára vezethetők vissza, hozzájárultak, illetve hozzájárulnak
—- ha lassuló ütemben is —— az alacsony szellemi potenciál magasabb szinten történő újraterme—
lődéséhez. Megnyilvánul ez az ország falusi térségeihez viszonyítva az írástudatlanok na—
gyobb vagy a szakképzettek kisebb arányában is. Mindezek a ,,hátráhúzó, retrográd" ténye—
zők napjainkra egyre inkább a további fejlődést gátló, limitáló okokká válhatnak. A terület jövője szempontjából kulcsfontosságú a népesség és azon belül is mindenekelőtt a helyi veze- tés szellemi erejének növelése, szakmai felkészültségének fejlesztése, ehhez azonban nélkü- lözhetetlen a megfelelő külső segítség, támogatás, mert ezek nélkül a Közép-Tisza-vidék aligha lesz képes a felzárkózásra.
IRODALOM
(l) Beluszky Pál: Két hátrányos helyzetű terület az Alföldön: a Közép-Tiszavidék és a Berettyó-Kőrös vidék. Alföldi Tanulmányok. V. köt. MTA Regionális Kutatások Központ Alföldi Kutatócsoport. Békéscsaba. 1981. 131—156. old.
2) Boros Ferenc—Fodor Lászlóné—Heil Gábor: Az Alföld szellemi potenciáljának főbb jellemzője a SO-as években.
Telepü ésfejlesztés. 1986. évi 3. sz. 26—49. old.
(3) Boros Ferencné: A szellemi élet egyes kérdései. Településfejleszrés. 1982. évi 3—4. sz. 107—117. old.
486 ,, DR. KISS: ISKOLÁZOTTSÁG És SZAKKÉPZETTSÉG
(4) Boros Ferencné: A képzettségi szint területi, települési sajátosságai. Településtudamányi Közlemények. 1984. évi 32. sz. 122—131. old.
5 (5)! Fodor Lászlóné-Boros Ferencné: A szellemi potenciál települesfejlesztő hatása. Településfejlesztés. 1984. évi 3—4. sz.
6 —70. 0 (1.
33) B. Horváth Emma—Boros Ferenc: A szellemi potenciál egyes területi kérdései. Alföldi Tanulmányok. VIII. köt.
MTA egionális Kutatások Központ Alföldi Kutatócsoport. Békéscsaba. 1984. 219—247. old.
7) Erdei Ferenc: A magyar falu. Athenaeum. Budapest. 1940. 231 old. (Hasonmás kiadás, 1974.)
És) Olajos Árpád: Szakképzés és foglalkoztatás. Közgazdasági es Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1978. 198 old.
TÁRGYSZÓ: Iskolázottság. Szakképzettség. Falu.
PE3IOME
B CBOeM oriepxe aBTOp anannsnpyer ypoaem: monmoro n cnennanbnoro oöpasonanux n Cpermemccxom Kpae, nsnmomimcn oznmm H3 omranux pemouon Bem—pina.
Ha ocnonannu nannmx nepeuuceű Haceneimn noxasbmaer, name nsmenenmi nponaolmm c 1930 rolla B YMCTBeHHOM norenuuane nacenennn OTCTaJIOTO Cpemxemccxoro miatt a n sem am namenenun COBl'IaJIaIOT u, coomeTc—menno, OTHH'IaIOTCH OT TalCOBBIX B npymx CGJIBCKHX pente- nax CTpaHbI.
Ha ocnonamm coőcmennoro cőopa namam (cocroxmnx 113 ananma HHTepBbIO n (mamut—ram;- aux noxymen'roa) aBTOp paocmannnaeT Bonpoc o TOM, xaxyio pom, B nmeemeM meeTo no cnx nep passm—nn urpan yposem, oöpaaonamm mecmmx pyxononmeneü.
SUMMARY
The authoress analyses in her study the level of educational and vocational clualiíication of the population in the middle regionof the riverTisza, an economicallyunderdeveloped subregion of the country.
Using the data of population censuses she presents the changes in intellectual potential of the population in the underdeveloped middle region of the river Tisza since 1930, moreover, she examines to what extent these changes are identical with or differ from those taken place
in other rural regions of the country.
Relying on data collections of her own (in-depth interviews, textual analysis of ollicial docu- ments) the authoress discusses the role of the gualification level of local leaders in the development taken place so far.
