934 STATISZTl KAl lRODALMi FlGYELÖ
ahol 1983-ban tízszer mint 1948-ban.
A döntő népgazdasági ágak létszámigé- nyének kielégítését 1948 után új munkások toborzásával is segítették, elsősorban a ház- tartásban dolgozó nők köréből. A nők fog- lalkoztatottságának gyors növekedése 1948 után a nők egyenjogúságának és egyenran- gúságának a férfiak szintjére emelését is jelentette. A csehszlovák népgazdaságban annyian dolgoztak.
dolgozó nők száma 1949 és 1983 között majdnem 1.4 millió fővel nőtt, vagyis az 1948. évinek körülbelül kétharmadával.
(Ugyanabban az időszakban a dolgozó fér- fiak száma 619 OOO-rel növekedett, vagyis 17,9 százalékkal.) A nők foglalkoztatottságá- nak alakulását 1970 után a szülési szabad- ságon és gyermekgondozási segélyen levő nők számának növekedése befolyásolta (szá- muk az 1970-es évek elején a népesedéspo- litikai intézkedések nyomán több mint két—
szeresére nőtt), és így, bár tovább nőtt a dolgozó nők abszolút száma, arányuk mind a dolgozók összlétszámán, mind a női dol- gozók számán belül gyakorlatilag stagnált.
A dolgozó nők száma a vizsgált időszak- ban a mezőgazdaság kivételével, valameny- nyi ágazatban növekedett. A mezőgazdaság- ban a dolgozók összlétszámának csökkené- se mellett háromnegyed millió fővel csök- kent a nők száma.
Különösen jelentősen növekedett a dolga- zó nők száma és aránya a nem termelő ' szféra ágazataiban, ahol ma a nők a dolga-
zóknak közel 60 százalékát teszik ki.
A vizsgált teljes időszakban elsősorban a népgazdaság szocialista szektorában növe—
kedett a toglalkoztatottak száma, Új dol—
gozók jöttek ebbe a szektorba a korábban eltartottak soraiból. de olyanok is, akik ad- dig a magánszektorban — főleg a mezőgaz—
daságban — dolgoztak.
Az egyéni parasztok száma az 1948. évi 1257 000 főről 9000-re csökkent 1983-ban.
Míg 1953—ban a mezőgazdaságban dolgo- zók 23 százaléka volt magángazdálkodó,
1983-ban már csak 0.3 százaléka.
A foglalkoztatottság szektor szerinti fejlő- désével együtt változott a foglalkoztatottság szerkezete is. A foglalkoztatottak (vagyis a bérből és fizetésből élők) ma az aktív kere- ső népeSség mintegy 90 százalékát adják.
A munkaerőforrások és a foglalkoztatott- ság fejlődése az elmúlt 35 év alatt szaka- szosan ment végbe nemcsak országos szin- ten, hanem területi vetületben is. Jelenleg is vannak különbségek az egyes megyék kö- zött nemcsak a munkaerőforrások gazdasági hasznosítását és a népesség gazdasági ak- tivitását tekintve, hanem a foglalkoztatott-
ság szerkezetében is.
(ism.: Bucsányí Miklósné)
WOLTERS, J. : A VÁRHATÓ INFLÁClÓ UKONOMETRIAI ELEMZÉSE
(Okonometrische Analyse von Inflationserwartun—
gen. Ansötze. Probleme und eine empirische Unter—
suchung für lnvestitionsgüterpreise.) —- Allgemeine:
Slatístísches Archiv. 1984. 4. sz. 307—331. p.
A ,,várható infláció" kifejezés a háztar—
tások és vállalatok véleményét tükrözi. A szerző röviden bemutatja ennek a fogalom- nak a szerepét és helyét a makroökonómiai elméletben, áttekinti a várható infláció mo- dellezésével kapcsolatos különböző feltevése- ket, illetve eredményeket, és végül empiri- kusan is összehasonlítja ezeket.
A várható inflációt leíró modellek egyik nagy csoportját az autoregressziv modellek alkotják. Ezek azon a feltevésen alapulnak, hogy az emberi tényezők ,— a háztartások és a vállalatok -— a gazdasági változásokra nem késedelem nélkül. hanem bizonyos te—
hetetlenséggel reagálnak. A várható inflá—
ció autoregresszív modelljeit általában olyan osztott késleltetésű modellként lehet felírni, melyben az infláció t-edik időszakhoz tar—
tozó várható növekedési üteme az összes korábbi időszak tényleges inflációs rátájá- nak súlyozott közepe. Ennek a modellcsalád- nak számos fontos speciális esete van, mint például Cagan és Ner/ove adaptív modell- je, Frenkel adaptív-regressziós modellje stb.
Ezek specifikációjában véges sok paraméter szerepel. és a várható inflációt egyes ese- tekben nem csupán az infláció korábbi idő- szakokhoz tartozó tényleges változásaival, ha- nem a várható infláció korábbi értékeivel is magyarázzák. Az a körülmény, hogy az au- toregressziv modellek a várható inflációt csupán múltbeli inflációs ráták segítségével magyarázzák, kifogásolható, ugyanis ezáltal minden esetleges további információt figyel—
men kívül hagynak. Az ebből származó becslési problémákat a Cagan—Nerlove-t'éle modellen mutatja be a szerző. annak felté- telezésével, hogy a nominálbérek növekedé- sét a munkanélküliek arányának és a vár- ható inflációnak a függvényében egy Phil- lips-görbe írja le.
Az autoregressziv modellek szóban forgó hiányossága, illetve az ennek kiküszöbölésé- re irányuló törekvés hozta létre az ún. raci- onális várakozások (rational expectations) modelljeit. Ezeknek az ún. erős lormáia (strong form) arra a feltevésre épül, hogy a gazdaság emberi tényezői teljes informá—
cióval rendelkeznek a gazdaság működésé- nek törvényeiről és a gazdaságpolitika irá—
nyítóinak döntéseiről, s ily módon az inflá—
ció alakulására vonatkozó elképzelésük tel- jesen megalapozott. Matematikailag ez azt jelenti, hogy az infláció tényleges növekedé—
si üteme az előző időszak várható növeke- dési ütemétől csak egy véletlen zavaró tag—
STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÓ
935
ban tér el. Technikai szempontból (: racio- nális elvárások erős formájánál a gazdaság modellje és változói struktúrájának ismerete mellett teljes információs maximum-likeli—
hood becslésre van szükség. Ez a gyakorlat szempontjából túlságosan erős követelményt jelent. A feltételek gyengítése az ún. mo- dell-konzisztens és ,,félig racionális" várako- zások fogalmához vezet. A racionális vára- kozások erős formájával szemben a gyenge forma (weak form) visszatérést jelent a vár- ható infláció múltbeli alakulásának segítsé- gével való magyarázatához, ámde annak megkövetelésével, hogy ezt az információt statisztikai szempontból optimálisan kell ki-
használni.
Az autoregressziv és adaptív-regressziós modellek teszteléséhez egyrészt a várható, másrészt a tényleges infláció idősorára van szükség. A dolgozatban az előző lFO Intézet megfigyeléseiből származik, amelyek vállala- toknak az infláció tendenciájával kapcsola- tos véleményén alapulnak; a kérdések a be- ruházási javak árváltozásaira vonatkoznak.
A havonta összegyűjtött ,,emelkedik". ,,válto- zatlan marad", illetve ,,csökken" válaszok egyenlegét százalékos formában aggregál- ják. A tényleges inflációra vonatkozó ada—
tok pedig a Wirtschaft und Statistik c. fo—
lyóiratból származnak. Az adatbázis 1960.
első negyedévétől 1980. harmadik negyed- évéig tart; a két adatsor szembetűnő párhu- zamosságot mutat. A különböző autoregresz- szív modellek megbízhatóságára vonatkozó eredmények nem mutattak lényeges eltéré—
seket, a bonyolultabb modellek nem voltak lényegesen jobbak, mint az egyszerűek. A reziduumok autokorrelációjának kiküszöbö—
lése egyes esetekben látszólagos összefüg-
gésekre vonatkozó téves következtetések kor—
rigálását tette lehetővé. Végeredményben a várható infláció adaptív viselkedésével kap—
csolatos feltevés nem vezetett abszurd ered- ményhez.
A dolgozat utolsó részében a szerző a kétváltozós idősorelemzés alkalmazását mu- tatja be a várható infláció vizsgálatára. Itt a modell az infláció t-edik időponthoz tar- tozó változásának mind a várható. mind pe- dig a realizált értékét az összes korábbi időszakhoz tartozó várható és tényleges vál- tozás függvényeként ábrázolja kétváltozós autoregressziv séma alakjában. A gyakorlat- ban véges autoregressziv sémákkal számol- nak. amelyeknél a várható. illetve a reali- zált inflációra vonatkozó késleltetések szá- mát a Hsiao-féle szekvenciális eljárással Ie- het meghatározni, majd az igy specifikált modellt a legkisebb négyzetek módszerével vagy teljes információs maximum-likelihood módszerrel lehet becsülni. Ennek az eljárás- nak az előzőkben vizsgált autoregressziv, illetve adaptív—regressziós modellekkel szem—
ben az az előnye, hogy jobban kihasználja az adatsorokban rejlő információkat, és nem használ erős a priori modellhipotézist. Az eljárást az lFO-adatokra alkalmazva az a kö- vetkeztetés adódott, hogy a várható infláció alakulása határozottan befolyásolja a tény- leges inflácíó mértékét, ellenkező irányú ha- tás viszont nem tapasztalható. A várható infláció becslésének szórása a kétváltozós autoregressziv modell esetében kisebb. mint az egyváltozós autoregresszív modellek bár- melyikénél. amelyekben a realizált infláció magyarázó változó volt.
(ism.: Mihálylfy László)
TÁRSADALOMSTATISZTI KA
HANSEN. E. J.:
AZ ÉLETKURULMÉNYEK KULÖNBSÉGEI DÁNlABAN
(The distribution of living conditions in Denmark.) Socialforskingsinstituttet Publíkation 110. Kobenhavn.
1982. 101 p.
Az 1968—ban kezdődő svéd és az 1973/74.
évi norvég életkörülmény-vizsgálatokat köve—
tően a dán adatfelvétel a harmadik a skan—
dináv országokban. Célja az életkörülmé- nyek teljes körének feltárósa volt. Figyelmét arra összpontosította, hogy a dán társada- lomban kik élnek rossz — vagy a könyv ki—
fejezésével: ,,szegény" — életkörülmények között. Az, hogy mit kell az életkörülmények lényeges elemeinek tekinteni, társadalmon—
ként és korszakonként változhat. Az 1970-es
évek közepén Dániában a következőket le- het ide sorolni: iskolai végzettség, egészség,
családi kapcsolatok, munkahelyi kapcsola- tok, szabadidős kapcsolatok, politikai befo—
lyás, lakás, foglalkozás, munkakörülmények.
jövedelem és vagyon.
Kétlépcsős véletlen mintavétellel 5960 20—
69 éves személyt választottak ki a népesség- nyilvántartásból. 1976 augusztusában és szeptemberében végezték a felvételt. A kér- dőíven 181 kérdés szerepelt: egy megkérde- zés átlagos időtartama 70 perc volt. 5166 személynél sikerült az interjút elvégezni, A megkérdezettek 7.5 százaléka tagadta meg a válaszadást, ezt a szerző skandináv körül- mények között jó aránynak mondja. További 3.6 százalék a felvétel időpontjában nem tartózkodott otthon, nem volt elérhető. 2,3
százalék esetében pedig betegség, fogyaté- kosság stb, miatt nem lehetett az interjút el—
végezni.
