Dagum, C.: A strukturális infláció: ökonometriai modell

(1)

GAZ DASÁGSTATlSZTl KA

DAGUM. C.:

A STRUKTURÁLlS lNFLÁClÓ:

UKONOMETRIAI MODELL

(L'inflation structurelle: un modele économétri- aue.) — Économies et Sociétés. Cahiers de l'lnstitut de Science Économiaue Appliauée. 1970. 3. sz. 497—

517. p.

Az infláció strukturálista elmélete a latin- amerikai országok inflációs folyamatainak elemzése nyomán keletkezett. Ezekkel az in—

flációs folyamatokkal szemben a pusztán mo—

netáris intézkedések tehetetlenek. mert — az

elmélet képviselői szerint - mélyebben fekvő okai vannak, mint a fejlett országokban vég- bemenő inflációnak. Utóbbi esetben az in- fláció felborít egy egyensúlyi helyzetet, vagy súlyosbítja a gazdasági tevékenység ciklikus—

ságában megnyilvánuló egyensúlytalanságot;

Más szóval: az infláció következményei lé—

nyegében konjunkturálisak.Agazdaság struk—

túrája rendelkezik azokkal az erőkkel, ame- lyek a gazdasági tevékenység stabilitásának irányába hatnak. Ezzel szemben a fejlődő or- szágok gazdasági struktúrájában a gazdaság változói nem konvergálnak stabil helyzet felé, ha az infláció felborítja a stabilitást.

A strukturális infláció elméletének hivei T. S. Kuhn 1962-ben megjelent The Structure of Scientific Revolutions c. munkáját tekintik a teória ideológiai alapjának, a speciális latin— amerikai helyzet elemzésében pedig O.

Sunkel 1958— ban írt La lnflación Chilena un Enfoaue Heterodoxo c. tanulmányára támasz- koclnak.

Az inflációra vonatkozó számos definíció közül a szerző R. Turvey meghatározásából indul ki. Turveynél az infláció oka a makro—

döntések alanyai közötti konkurrencia. me—

lyet reáljövedelmük. reálkiadásaík. illetve ter- melésük összegének fizikailag lehetetlen szín- vonalon való tartása, vagy e színvonalra való növelése érdekében folytatnak. Ha a bérek szintje a létfenntartási költségek emelkedése miatt növekszik, az árszínvonal pedig emel- kedik a bérköltségek kompenzálásaként. ak—

kor a munkások és a vállalkozók között harc alakul ki a nemzeti jövedelemből való része—

sedésük fenntartásáért, illetve növeléséért. Ha viszont az árszínvonal az össztermelés csök-

kenése miatt növekszik, ami a termelékenyf ség visszaesésének következménye. akkor, a,

fogyasztók, a vállalkozók és az állam között

alakul ki harc kiadásaik reálértékénekfenn— , ' tartásáért vagy növeléséért. Ha pedig —— tei—

jes foglalkoztatás esetén — a bérek a munka—_

erőhiány miatt növekszenek, akkor a Válla—l—

kozók egymás közötti harca alakul ki a ter—

melés fenntartásáért vagy növeléséért íazegy ((

ledolgozott órák számának munkás által

fenntartása (növelése) mellett. Turvey eieme zése zárt gazdaságra vonatkozik. _a— nemzet—

közi gazdasági kapcsolatokra vanatkozó makrodöntések és a világpiaci árstmktúra bevezetésével azonban az elemzés nyilt gaz- daSágra is kiterjeszthető

Dagum megkülönbözteti az inflációtermé- szetét és körülményeit. Az infláció természe- téhez tartoznak az előidéző okok. ezek hatá- sának iránya, intenzitásuk és kölcsönös kap- csolatuk.

Az infláció természete mindig megmagya- rázható a Turvey definíciójában szereplő okokkal. Az infláció strukturális és konvencio- nális (konjunkturális) elmélete között az in- fláció természete tekintetében csak fokozati különbségek vannak. Más a helyzet az inflá- ció körülményeinek vonatkozásában. Ezeket azok a gazdasági és társadalmi struktúrák határozzák meg, amelyekben a vizsgált árak hatnak. Valamely ország struktúrája gazda- sági, társadalmi, kulturális és hatalmi struk- túrákat tartalmaz. Az ország struktúrájának legfontosabb jellemzői: a) a vagyon, a jöve- delem. a politikai és gazdasági hatalom koncentrációs foka; b) a földtulajdon rend- szere; c) a gazdasági és társadalmi infra- struktúra; d) a technológia; e) a piac di—

menziója: f) a külkereskedelem struktúrája:

g) az analfabetizmus mértéke és a csecsemő- halandósóg; h) a várható átlagos élettartam:

i) a munkaerő képzettségi struktúrája; ]) a magas jövedelmű kisebbség fogyasztástí- pusa és részesedése a nemzeti jövedelem el- osztásából; k) a gazdasági és társadalmi makroorganizmusok részesedése a politikai hatalomból; !) a kisebbségi csoportok. külö- nösen a fegyveres testületek befolyása a BO—

lítikai hatalomra.

(2)

STATlSZTl KA! lRODALMl FIGYELÖ

A gazdaságilag fejlett országokban a kö- vetkező kétirányú hatássorozat figyelhető

meg:

Tudomány —— Technológia —— ipar — Foglalkozás —— Termelés -— Jövedelem —

Társadalmi igazságosság.

Ez a kétirányú folyamat a fejlett országok optimum-modeljének alapja. A fejlődő orszá- gokban ez a folyamat már a kezdetnél (tu- dománytechnológia) megakad, ezért alakul- nak ki a termelés, a külkereskedelem struktú- rája és az infrastruktúra tekintetében duális gazdaságok. A folyamat a másik oldalról (társadalmi igazságosság oldaláról) is megakad, ami kettősséget okoz a jövedelmek és a fogyasztás struktúrájában, következésképp az anyagi és kulturális javak élvezetében is.

A fejlett és fejlődő országok struktúrájának különbségei két. tapasztalatilag konstatál—

ható egyenlőtlenségben summázódnak: az egy munkásra jutó tőkeállomány jóval alacsonyabb a fejlődő országokban, mint a fej- lettekben, de jóval magasabb a tőke,/munka arány a nemzeti jövedelemben.

A strukturális jellemzők elemzése lehetővé teszi az infláció strukturális veszélyének becs—

lését Latin-Amerikában, Ez lehet nyilvánvaló.

mint Argentínában, Braziliában vagy Chilé- ben és lehetne mint Mexikóban vagy Vene- zuelában.

Ha a struktúra hatékonyan funkcionál, ak—

kor az infrastrukturális folyamatot előidéző okok lokalizálódnak a gazdasági konjunktú—

rában. Következményei az endogén változók (foglalkoztatás, árak, termelés, beruházások, bérek stb.) ciklikus mozgására korlátozódnak és a gazdasági rendszer stabil marad az egyensúly megbomlásával szemben. A sta- bilitás elérhető a struktúra fenntartásával. Ez a helyzet a fejlett országokban. A fejlődő or- szágokban, ahol a kétirányú hatásfolyamat nem működik, a gazdaság általában instabil az inflációs folyamattal szemben. Ha az egyensúly megbomlása nagyobb, mint a rendszer kontrollképessége, akkor strukturá- lis infláció áll elő: a struktúra fenntartása nem biztosít stabilitást. hanem ehhez struktu- rális változásra van szükség, ami az infra- struktúra és a termelési struktúrák moderni- zálását jelenti. Mig a konjunkturális infláció- val szemben a monetáris politika e52közei rövid távon hatékonynak bizonyulnak, addig strukturális infláció esetén a monetáris politika a gazdasági rendszer magvát érinti, csökkenti a gazdasági aktivitás színvonalát, anélkül, hogy megoldaná a problémát.

A továbbiakban Dagum egy döntési mo—

dellt állít fel olyan jövedelemelosztás kiala- kítása céljából, amely megvalósíthatóvá teszi a stabilitást és a fejlődést. A jövedelemelosz—

lást a munkának a nemzeti jövedelemből való részesedésével kvantifikálja. A döntési mo—

959

dell logisztikus függvény alakját ölti, amely- ben a munkának a nemzeti jövedelemből való részesedése (mi az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem (li) függvénye:

m:? [1—l— k em (197: )r1 /1/

A logisztikus függvény paramétereinek (,Li'. 5, k) értelmezése. illetve becslése a kö- vetkező: ;4* a függvény maximum értéke, amely egy magasan fejlett országra felállított logisztikus trendből állapítható meg. E cél- ból a szerző az Egyesült Államok 1948—1965.

évek közötti időszakából meghatározta ,uz-nek logisztikus trendjét, amelyből ,u*—re O,715 értéket kapott. A másik két paraméter becsléséhez a következő megfontolásokra van szükség:

Y! : Yo (1 "l— r) 7 : 2Yo /2/

ahol:

yo — az egy lakosra jutó nemzeti jövede- lem a döntési modell bevezetését megelőző évben

T — azon évek száma, amennyi alatt az

egy lakosra jutó nemzeti jövedelem megduplázódik r növekedési ütem mellett

Mir—"Mo (1—l-ö): ö)0 )3/

ahol:

IMO—'Mi értéke a döntési modell bevezeté- sét megelőző évben

áll—Mt értéke a bevezetést követő T év után.

Ezek után

1 N* [Mik

'rglbngJ-il'bg (E'—lll W

u* N*

lO [( : 2 lO JW— — 1 __ [0 M,. _1 5

g 9[ Mo ) 9 [m ) / /

p):

A [i és k paraméterek becslése függ az il- lető ország struktúrájától és a makro-orga- nizmusok részéről elérni kívánt színvonaltól.

A tanulmány számításokat közöl 5 és k becslésére különböző r növekedési ütemek, különböző kiinduló ,uo értékek és különböző ö mellett. Ezután három lehetséges döntési modellt határoz meg Argentinára vonatko—

zóan. A modellek kialakításánál a jelenlegi struktúrából, a jelenleg érvényes M020145 arányszámból és különböző mutatók négy év- tizedes idősoraiból indul ki. Az optimális modell a ,,kooperáció stratégiája" mellett az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem 14 év

(3)

960

alatti megduplázódásával számol. mialatt a munka részesedése 0.43—ról 0,63—ra növek—

szik. A legkedvezőtlenebb modell a harc stratégiája" mellett a nemzeti jövedelem 50 év alatti megduplázódását adja, mialatt az eloszlás 0,45-ről mindössze 0.495—re nő. A harmadik modell a kettő között van, 35 év alatti megduplázódással és 0.54 pr, értékkel.

(ism.: Szilágyi György)

HUSBY, R. D.:

lDÖSORl ÉS KERESZTMETSZETI ADATOKBÓL BECSULT NEM LINEARIS

FOGYASZTÁSI FUGGVÉNY

(A nonlinear consumption function estimated from time-series and cross—section data.) —— The Review of Economics and Statistics. 1971. 1. sz. 76—79. p.

A lakosság fogyasztására vonatkozólag mind idősori. mind keresztmetszeti adatok rendelkezésre állnak. Az idősoradatok alap—

ján nem becsülhető meg a különböző jöve- delemcsoportok különböző fogyasztási haj- landósága; a keresztmetszeti adatok viszont nem teszik lehetővé a fogyasztás jövedelem—

rugalmasságának hosszabb időn keresztül való vizsgálatát.

Korábbi. 1960—1961. évi keresztmetszeti adatok alapján végrehajtott regressziós becs- lések arról tanuskodtak, hogy a jövedelem és a fogyasztás kapcsolatát feltüntető függvény nem lineáris hatásokat tükröz. Korábbi kuta- tások folytatásaképpen a szerző most 1948-—

1967. évi amerikai idősoradatok bázisán al- kotott lineáris fogyasztási függvényt; amikor is a reziduumok autokorrelációja specifiká—

ciós hiba fennállására engedett következtetni.

A szerző felfogása szerint a fogyasztás nem- csak a jelen. hanem az elmúlt időszakbeli jövedelem (tehát bizonyos állandó jövedelmi szint. permanent income) függvénye is. ezért tehát a függvénybe további magyarázó változóként felvette a tárgyidőszakbeli jöve- delmen kívül az elmúlt időszakbeli (jelen esetben egy negyedévvel késleltetett) jövede- lemnagyságot is. Függvénye ebben az esetben a következő eredményeket szolgáltatta (megjegyezve. hogy C a fogyasztást. Y a jövedelmet jelöli):

C : 0.5408 % 0.3585 v 4— 0.6111 C—t /1/

A paraméterek szignifikánsak. a többszö—

rös determinációs együtható (R2) O,99; a Dur- bin—Watson-féle mutató értéke (1 .79) is auto- korreláció—mentességre utal. Minthogy koráb- bi vizsgálatok a fogyasztási függvény nem li—

neáris jellegére engedtek következtetni. a szerző további változóként még kísérletkép- pen Y2-et is felvette a függvénybe. Ennek a változónak a paramétere azonban nem volt szignifikáns, ami ebben az esetben a lineáris

STATISZTIKAI lRODALMi FIGYELÖ

kapcsolat mellett szólt, vagyis a jelenlegi és a korábbi vizsgálatok eredménye között el—

lentét mutatkozott.

Minthogy a szerző fenntartja a nem lineá- ris kapcsolat fennállására vonatkozó feltevé—

sét. de azt a felfogást is, hogy a fogyasztás az előző időszakbeli jövedelmi hatások figye-, lembevétele nélkül nem vizsgálható. csak az , a lehetőség maradt a számára, hogy az 1960—1961. évi városi lakosság fogyasztása keresztmetszeti adatainak bázisán konstruált függvénybe az /1/ alatti idősoros függvény alapján becsült C,] változó paraméterét (0.61) külső információként vitte be a mo- dellbe, s igy a függvény a következő alakú:

C : 233.6 4— 0.3330 Y — 0.000003523 V?- 4—

—l—O.61 C_1 f2/

A keresztmetszeti adatok alapján lehető—

ség nyilt a fogyasztásnak különböző jövede—

lemcsoportok szerint való részletes vizsgálaté—

ra is. A szerző ezt tíz jövedelemcsoportra néz—

ve végezte el. és azt találta, hogy a fogyasz- tási határhajlandóság a nagyjövedelmű csa- ládoknál lényegesen alacsonyabb mint a kisjövedelműeknél.

(Ism.: Nyáry Zsigmond)

THONSTAD. T. — KOBBERSTAD. T.:

A SZAKKEPZETT MUNKAERÖ SZEREPE NORVÉGIA EXPORTJÁBAN, BELFÖLDI FOGYASZTASÁBAN ÉS

A BERUHÁZÁSOKNÁL

(Educated manpower behind Norway's export.

domestic consumption and investment.) — The Re- view oi lncome and Wealth. 1971. 3. sz. 253—261. p.

A közgazdasági modellek és elemzések nagy részében a munkaerő homogén ténye- zőként szerepel. Ez az átfogó jellegű megkö- zelítés azonban nem minden esetben célra- vezető. lgy például nem alkalmazható akkor, amikor a különböző speciális szakképzettsé—

gű munkaerő iránti igényt vizsgálják. Továb—

bá a gazdasági növekedés okainak feltárásá- nál sem mellőzhetők a felhasznált munka képzettség szerinti összetételének elemzése.

Ezen utóbbi meggondolásból kiindulva végzett vizsgálatokat a cikk szerzője Norvé—

giában az ágazatok kibocsátása (output) és különböző képzettségi fokú munkaerő fel—

használása közötti összefüggések tárgyában.

Főképpen arra a kérdésre keresett választ, hogy a végső felhasználás négy fő kategó- riájában (export, lakossági és közösségi fo- gyasztás. beruházás) hogyan oszlik meg a különböző típusú képzettséggel rendelkező munkaerő iránti igény.

A számításokhoz a szerző a legegyszerűbb input-output modellt használtarfel. azzal a módositással. hogy a munkát nem csupán egy