tiszatáj 1977. MÁJ. * 31. ÉVF.
Féja
Géza és Csatári
Dániel
írása a Márciusi Frontról;
Dobai Péter novellái,
Páskándi Géza drámája; Kiss Dénes, Orbán Ottó, Utasy József
versei;
emlékezés Vajda
Jánosra
tiszatáj
R O D A L M I ÉS K U L T U R Á L I S F O L Y Ó I R A T
Megjelenik havonként
Főszerkesztő: VÖRÖS LÁSZLÓ • Főszerkesztő-helyettes: A N N U S JÓZSEF
Kiadja a Csongrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Kovács László Szerkesztőség: 6740 Szeged, Magyar Tanácsköztársaság ú t j a 10. T á v i r a t c í m : T i s z a t á j Szeged, Sajtóház. Telefon: 12-670. Postafiók: 153. Terjeszti a Magyar Posta. Elő- fizethető bármely postahivatalnál, a .kézbesítőknél, a posta hírlápüzleteiben aés a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI 1900 Budapest, József nádor tér 1. sz.) köz- vetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a K H I 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 6 forint. Előfizetési d í j : negyedévre 18, fél évre 36, egy évre 72 forint. Kéziratot nem őrzünk meg és n e m a d u n k vissza. Indexszám: 25916.
ISSN 0133 1167
77-1377 — Szegedi Nyomda — Felelős vezető: Dobó József
Tartalom
XXXI. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM 1977. MÁJUS
LJTASY J Ó Z S E F v e r s e i : Országos vigyázzban, A szere-
lemtől végleg eloldva 3 O R B Á N O T T Ó v e r s e i : V a s á r n a p egy a m e r i k a i k i s v á r o s -
ban, A f o r g a l o m angyala, H a s z n á l a t i utasítás a
P l a y b o y össz-amerikai n y u s z i j á h o z 4 R Ó Z S A E N D R E versei: Kiköpött p o r a felelet, Lírai
k o m m e n t á r H e g e l : „A m ű v é s z e t e k e l h a l á s a " tételéhez 6 P Á S K Á N D I G É Z A : K á l m á n Király (Történelmi d r á m a
h á r o m f e l v o n á s b a n , II.) 9 K I S S DÉNES: Örökös táborozáson (vers) 41
T A M Á S M E N Y H É R T versei: 49. zsoltár, K ö t e l é k 44
T A N D O R I D E Z S Ő : Négy szonett (vers) 45 DOBAI P É T E R elbeszélései: Tető, P á r b a j , t ü k ö r b e n ... 47
ÖRÖKSÉG
F É J A G É Z A : M a k ó és a Márciusi F r o n t 51 C S A T Á R I D Á N I E L : A Márciusi F r o n t szerepe és j e l e n -
tősége 57 I M R E L Á S Z L Ó : A siker c s a p d á j á b a n . ( V a j d a Jánosról,
születésének 150. é v f o r d u l ó j á n ) 66
TANULMÁNY
V É G H L Á S Z L Ó : A m a g y a r nemzetiségi k u l t ú r a szocio-
lógiai vizsgálata S z l o v á k i á b a n 72 A. N A G Y L Á S Z L Ó : Népi k u l t ú r a a csehszlovákiai m a -
gyarok életében 76 K Á R S A I L Á S Z L Ó : Guernicától az E T A - i g (A baszk n é p
a p o l g á r h á b o r ú b a n és ma) 79
KRITIKA
KISS FERENC: Komlós Aladár: Kritikus számadás 85 CSETRI LAJOS: Miért szép? (A magyar líra Csokonai-
tól Petőfiig) 87 GÖRÖMBEI ANDRÁS: Magyari L a j o s : Kötések 89
ALFÖLDY JENŐ: Lebontották a szélmalmokat (Papp
Lajos: A domb mögött) 92 KULCSÁR SZABÖ ERNŐ: Sz. Lukács I m r e : Szegények
ünneplőben
Szerkesztői asztal 9&
ILLUSZTRÁCIÓ
Stéhlik János rajzai a 8., 43. és a 65. oldalon
U T A S Y J Ó Z S E F
Országos vigyázzban
Aznap, amikor országos vigyázzt vezényeltek, a mi osztályunk is mintha karót nyelt volna.
Épp földrajz óra van, a táblán színes krétarajz a fölkoncolt Földről. Először látunk a magmáig.
Szmigura tanár úr feje fölé glóriát kereng
három legyecske, de csak a szemét veti föl rájuk, mint egy szent. A világért se hessentené el őket.
És akkor a Hőscincér őrs kulturosa elhaloványúl.
Nagyot széllent, hosszan szerpentinezgeti szegényke.
Mintha elgurult volna a földgömb! Mindenki a pad alatt.
A szerelemtől végleg eloldva
A szerelemtől végleg eloldva ugathatsz rám, mint ebek a Holdra.
Melled lampion- fénye mellett nem leli apját, sír a gyermek.
A szerelemtől végleg eloldva borulok gyászba, fekete gondba.
3
O R B Á N O T T Ó
Vasárnap egy amerikai kisvárosban
a civilizáció persze NA PERSZE a vasbeton közhelyek a sugárzó szemmel hat sorban özönlő autók
az Aranykapu hídján Szent Ferenc öble fölött
vagy Manhattan múmiát őrző kőpiramisa vagy Chicago O'Hare
az Egyesült Légijáratok gépei a fölszállópályához totyognak mint a kacsák de ferdén fölfele fúrva magukat a híg közegbe
kitör belőlük a sastermészet
és mennydörgő röptük nyomán finoman szállong a biblikus jövendölések kedvelt anyaga az elemi hamu kinek jutna eszébe itt egy kisváros
egy vasárnap délelőtt a közép-nyugati városkában a jelenések gázfelhői mögött a rozsdamentes szerkezet a nap tűz az utca néptelen a fű smaragdszínű
a két bank és a három áruház zárva van
de a belvárosban hétköznap jegyet válthatsz akár a csillagokba is míg a kipusztult bölények és a büdös kapcák hájdani útja mentén
a házkölcsön szilárd alapzatán színes szárba szökkennek a családi faházak s vizet törleszt a gumicső a szomjas gyepre
UTAZZON GYALOG A VILÁG SZÍVÉBE előbb fölkaptatva a Templom utcán majd balra térve a Közbülső úton egy ház sarka mögött nicsak a temető
a lombzúgásban a sírkövek beszédét épp hogy hallani jól lenyírtad a pázsitot Gerry szívem?
csináj' má' egy szendvicst Mary-Lou
máskülönben örök mosoly aranya mindenen se óra se századok se okulás a bajból
a közönség motorcsónakján röpköd a gát mögött s a hippi szél szelleme is bár huhog a fák közt a kísértetek klubjának alapszabálya szerint a tanulság elől szökik
e „szívbemarkolóan szép" kertjében a békességnek (ahol egy japán kertépítőművész is csak a száját tátaná) ahogy az eszmény-összkiadás első agyagtáblái előtt és azután is
akárhány emberbőrbe kötött pótkötet után
A forgalom angyala
(LOS ANGELES)
Az a főprobléma mondta a szakértő
(a Haditengerészet Viselkedéslélektani Intézetéből) hogy a jelenség túl gyakran változik
hol ő a rendőr aki büszke borjúpofával szorítja az út szélére a másik autót hogy a villogó vörös fényben kiszállva ráérős léptekkel közelítsen az ablakhoz lazán előrehajló test kéz a pisztoly körül és egy gordonka bársonyos hangja
A HAJTÁSI ENGEDÉLYÉT URAM hol viszont ő maga a baleset
a behorpadt hűtő a szélvédő szilánkjai
a ragacsos vér az ülésen és az út szélén sokkállapotban sikoltozó feleség JOHN ANDERSON SZlVEM
kétségkívül van az egészben valami természetfölötti
a korábbi elnökökről elnevezett utak az emeletes találkozási pontok a hurkos följárókban égő szemmel szédülő büdösség
a belvárosban a nap mint nap keletkező dugók a tériszony a dühroham az ordítozás a ROHADJ MEG
és hozzá még ez a lázas lélegzet is amit a sivatag tüdeje présel az óceán fölé sokszor mégis elfog a bizonytalanság
az ilyen titkoknak mindig köznapi a nyitja
és lehet hogy amit keresünk nem más mint mi magunk az elemi félreértés
hogy szellemnek hisszük a pálmák közt lebegő füstködöt
Használati utasítás
a Playboy össz-amerikai nyuszijához
Egyesbe tesszük, halkan fölzúg, kettesbe tesszük,
azt mondja, Isten, áldd meg Amerikát és korlátlan lehetőségeit, hármasba tesszük,
azt mondja, hogyne lennének, hát a fotóművészet, mondjuk, vagy a színpad, ha esetleg, de most gyere, baby, gyere, gyere, gyere, mert megőrülök,
négyesbe tesszük,
5
nem mond semmit, de annál többet csinál, ötösbe tesszük,
olyan dolgokat művel, hogy megáll az ész
és a gyönyörtől elcsigázva fölsikolt a boldog fogyasztó:
EZ EGY NAGY ORSZÁG, TENGERTŐL TENGERIG, DE NE TÖBB ÍLY GYÖNYÖRT, NYUSZIKÁM!
R Ö Z S A E N D R E
Kiköpött por a felelet
(KŐSZEG VÁRÁBAN)
A választást — széttépheted.
Sorsod csak egyként élheted.
Lehetsz, ami eleve vagy:
szeretetéhes fenevad.
A gyönyör és a szenvedés, a meg-, a föl- s beismerés sutba vágható adalék
ahhoz, hogy ki — mi volna még?
Rögöt rág lent a koponya, kiköpött por a válasza.
Ha lecsattan az állkapocs, torokba jegesen hatol
az űr, s meglékelt tök a fej — hol lesz a száj, amely felel, vagy csak, mi feleletre készt?
Az eleven kérdez, emészt;
de kiürít a némaság, s hűlt vérükbe tokoz a vád:
érdemes volt? Ha ennyi volt?
Magunkká nőni semmi mód, s mássá lenniük nem lehet?
Kiköpött por a felelet!
Lírai kommentár Hegel:
„A művészetek elhalása" tételéhez
(Zoltai Dénesnek)
Mert céltalan a világegyetem, de van célom — nekem,
s bár gyilkol is és halálos az élet — van célja az emberiségnek,
mert vágyaiban mindig többet
akar ki-ki, mint amennyit betölthet, de ha még ennyit sem áhítana, az űr állkapcsa is,
csak ásítana ,
mert én előbb-utóbb — bevégezem, és végtelen a világegyetem,
de amíg a szívem dobog,
s végtelenebbet elgondolhatok, s a világ hozzám képest:
naphoz a mécses,
s mégis, lemondva ilyen végtelenről, csak azt teszem, mi kitelik erőmből, szövetségre lépve az elemekkel,
melyekre bomlunk s bennünk életet lel s értelmet valamennyi —
nem fogok rögeszméimről letenni!
Nem mondok le az alkotásról, s változva is, a megváltoztatásról, nem teszem le a tollamat!
A világ is csak folyamat,
s hogy bennem meg ne szakadjon, őt is magamból kell majd visszaadnom, de gazdagítva is már általam,
megadva érte, bármi ára van!
Ezért sem általában,
sem kinek-kinek a saját korában
7
nem lehet — s nem is fölösleges holmi a művészet; hiszen majd meg kell halnit A költészet:
világhiány és énhiány között megvalósuló közvetlen valóság, élet és ítélet,
s harmadikként, együtt e kettő:
a „Mivé lehet, ami van, s mivé lett?'"
P Á S K Á N D I G É Z A
Kálmán király
TÖRTÉNELMI DRÁMA HÁROM FELVONÁSBAN
MÁSODIK FELVONÁS
ELSŐ K É P
Szín: kisebb kastélyterem. Asztal mel- lett Vata, Pelbárt, Demes ülnek, az asztalfőn Marcellino. Még néhány úr és apátpap. Az asztalon kupák. A levegő-
ben vita heve.
ELSŐ ÜR (be): M i n d j á r t itt lesz a herceg. (Leül.)
DEMES (mint aki folytatja): Még azt akarom mondani addig is, míg Ál- mos megjő, hogy Kálmán kiadta tör- vénybe: nem csonkítható meg a tol- v a j jobbágy teste. És meg sem öl- hető. Ezután m a j d annyit lopnak a semmirekellők, amennyit nem szé- gyellnek! Minden törvénye a közné- pen enyhít, viszont a birtokainkat mindenféle ürüggyel megnyirbálja!
PELBÁRT: Majd meglátják az urak, hogy ez a zsarnok pap annyit akaszt a nyakunkba, hogy belegörnyedünk.
Magyar úrhoz pedig délceg járás il- lik! Én még így tudom! Szóljon, aki másképp a k a r j a ! (Szónok.)
MÁSODIK ŰR: Ki akarná itt más- képp?
HANGOK: Fölösleges beszéd!
VATA: A püspök úr vagy eljövendő püspök urunk, sőt érsekünk pedig megmondhatja, hogy még a papság is milyen elégedetlen. A király tör- vényben mondta ki, hogy boszorká- nyok többé nincsenek! Vége a bo- szorkányüldözésnek ! Igaz-e püspök ú r ?
MARCELLINO (feláll, mint aki elő- adást tart): Uraim, barátaim! Tulaj- donképpen ez a boszorkánydolog nem lenne principális, hiszen m a j d n e m nyolcszáz évvel ezelőtt, az Űrnak 3Í2-ik esztendejében, az ancirai zsi- naton szentegyházunk maga is püs- pöki kánont fogadott el, mely ké- sőbb, II. Károly rendeleteiben is fel- bukkant, ott pedig az áll, hogy aki
hisz a démonokban, a strigákban, az embernek állattá változásában, an- nak lelkét az ördög szállta meg. A király tehát ősrégi püspöki kánont íratott törvényeibe, mintha az va- donatúj lenne. Már tudniillik a laikus nép hiszi azt, hogy v a d o n a t ú j . . . VATA: Annál inkább ocsmányság: régi
dolgokról úgy tüntetni föl, mintha azokat ő találta volna ki, és nem a szentegyház!
MARCELLINO (olyan arccal, mint aki
„laikus" véleményt hallgat): A pap- ság egy része tehát nem ezért bok- rosodott meg, hanem: a király meg- szigorította a cölibátust, szűkre vonta a papi házasság j o g á t . . .
HARMADIK ŰR: Nagy igazságtalan- ság, hogy a papoktól meg a k a r j a vonni a legjobb éjszakai falatokat!
(Derültség, Marcellino nem akarja észrevenni.)
MARCELLINO: Ám itt nem is az evi- lági gyönyörökről van szó, uraim, nem is arról, hogy a pap milyen r u - hában jár, de még csak arról sem, hogy az egyházi vagyonnal miként gazdálkodnak, vagy hogy f e l h a j t a n a k egy-két p o h á r r a l . . .
DEMES: Akkor hát igyunk, apát úr!
(Koccintanak, isznak.) MARCELLINO: Arról van szó, uraim,
hogy aki ma ilyen zsarnoki merész- séggel avatkozik a papság benső éle- tébe, annak holnap eszébe juthat bármi, tehát nemcsak az u r a k és p a - pok, hanem akár Isten egyháza ellen is cselekedni. Az intézmény ellen, uraim! Csak látszólag van tehát szó házasságról, viselkedésről meg va- gyonról — valójában legszentebb el- veinkről van szó, uraim!
ELSŐ APÁT: Űgy van! Szent elveink- ről! (Isznak. Mindenki mámoros kissé.)
VATA: Uraim, hogy az egyetértés kö- zöttünk, sőt e hazában általában is
9
nagy — azt m e r e m állítani. (Isznak.
Álmos belép, nem veszik észre: meg- áll.)
DEMES: Lesz egység, lesz egyetértés, míg e haza fiai élnek! (Koccintás, ivás.)
ÁLMOS: Az egyetértés nagy. (Azok dermedten állnak föl.) És azt is lá- tom: kisded társaságunk igencsak né- pessé vált. (Körüljár.) Arra kérném a tisztelt klerikus urakat, hogy laikus társaimmal magunkra hagyni, legye- nek jók. (Az apátpapok némán ki- mennek, Marcellino áll.)
MARCELLINO (Vata felé): A herceg nem tudja, hogy én . . .
VATA (feszeng): A herceg tudja, hogy- ne tudná. (Álmoshoz) Herceg, Mar- cellino püspök a mi emberünk, rég- óta a z . . .
(Almos végigméri.) ÁLMOS: Tudjátok, hogy n e m szere-
tem a papokat.
PELBÁRT: Ö nem olyan pap, herce- günk, 6 nem a pápa, nem Kálmán e m b e r e . . .
ÁLMOS (legyint): Egyik kutya, másik eb. Már megbocsásson, püspök úr.
MARCELLINO: A herceg bizalmatlan- ságát megértem. Én azonban nem magamtól jöttem, engem idehívtak.
E kettő között pedig — tudtommal
— van különbség.
VATA: Úgy tettem, ahogy parancsol- tad, herceg. Kipuhatoltam, milyen a papság hangulata, véleménye. Rosz- szul cselekedtem?
ÁLMOS: Kipuhatolni? Igen, de nem ennyire! (A kupákra bök, rosszked- vű.) Nem azt mondtam, hogy össze- melegedjetek velük!
VATA: A java papság hű szövetsége- sünk lehet.
ÁLMOS: A java papság? De hol van a java? Ezek a kis apótok? Ezekkel akarjátok összeszűrni a levet? Én azt mondtam, hogy püspököt, érseket szerezzetek!
VATA: A főpapok, a k á r m i t is gondol- nak magukban, félnének velünk szó- ba állni. Játsszák az elégedettet, hogy nekik minden jó, minden szép!
ÁLMOS (kitör): Képmutatók serege!
Magában mindegyik csaholgat, de csak úgy befelé: ugat a királyra, de csak befelé, á m kezet emelni rá — azt nem! De addig nyelitek dühötö- ket, várván a koncot pápától s ki- rálytól, míg egyszer megfulladtok!
(Marcellino felé.) Micsoda fekete se-
reg vagytok ti, csuhások, micsoda sötét sereg!
MARCELLINO (sápadt): Herceg, p a p és p a p között is v a n különbség. És te is pápát akarsz.
ÁLMOS: De másik pápát. (Legyint.) Különben egyformák vagytok m i n d ! (Szinte az arcába) Nem lehet léleg- zeni sem tőletek. Bármit gondolunk és teszünk ma, holnapra m á r a p á p a f ü l é b e jut. Mert itt járkál, hallgató- zik közöttünk ez a szájízünket m e g - rontó, lopakodó, p a t k á n y k é n t s u r r a - nó fekete sereg! (Eltávolodik.) N e m esik jól a borod, földjeid gyümölcse, m e r t m i n d e n ablakra, kulcslyukra odatapad a papok szeme! Erkölcsöt prédikálnak, s közben ők egyébre se gondolnak, m i n t a vagyonra, a n é m - berek hátuljára, s arra, hogy csak hizlalja őket e haza. Lenéznek b e n - neteket, m e r t t u d a t l a n n a k hisznek.
Gőgösek, merthogy nekik senki n e m parancsol, csak a p á p a ! Állam az államban ez az ördögadta n é p ! Ma még csak ebbe meg abba szólnak bele, de meglátjátok, holnap a nászi ágyatokba is bekúszik pillantásuk, hogy még ölelni se ölelhess k e d v e d - re, ahogy megszoktad egyszer! (Bele- fárad indulatába, leroskad az asztal mellé, tölt, iszik.) Persze, mindez te- r á d n e m vonatkozik, püspök úr.
MARCELLINO: El tudok képzelni olyan papságot is, melyet a haza uralkodója és u r a i n k emelnek szó- székbe, kik számára Isten parancsa u t á n királyuk, országuk, u r a i n k p a - rancsa a legfőbb. Egy papságot a p á - pa parancsai nélkül.
ÁLMOS: Ez az: ilyet én is el t u d n é k képzelni. S az ilyeneknek hasznát is vehetnénk, püspök úr.
MARCELLINO: T u l a j d o n k é p p e n n e m vagyok püspök. Jogtalanul viselem a jelvényt. A herceg megbízott b e n - nem, hát én is feltárom titkomat.
Ilyen jelvénnyel én könnyebben j u t - hatok a király közelébe. A király közelébe, aki sosem törődött azzal, hogy én püspök lehessek. K á l m á n közelébe, hogy jogos bosszúm érje.
ÁLMOS: Szóval csak ennyiért m o - rogsz! Ha megkapnád a süveget, semmi sem érdekelne többé.
MARCELLINO: Csak az elveim, fel- ség. Én a híved vagyok.
ÁLMOS: Azt m a j d meglátjuk, kinek a híve vagy. (Feláll.) U r a k ! A püspök úr, ha csatába megyünk, m a j d ol- dalamon halad. Hadd legyen kéznél.
lássam. Remélem nincs ellene kifo- gása a püspök ú r n a k ?
MARCELLINO (szeme megrebben, de feszültségét elrejti): Semmi, felség.
ÁLMOS: No jó. A püspök úr még hasznunkra lehet. Most pedig hall- gassanak rám az urak. Hogy a ke- resztesek ú j r a kezdték zavargásaikat, a király figyelme odahárul. És a jö- vőben is mindig, ha seregei éppen megosztottak lesznek, mi támadni fogunk. Ha m a j d Horvátországba megy, ha Dalmáciába, mindenkor ké- szen leszünk. Ha kell: elmegyek Eu- rópa minden császárához, hogy a magam p á r t j á r a hívjam. Van épp elég hívem, és még emlékeznek a r r a az időre, midőn László király engem akart a trónra. A pápát pedig eléggé utálják, hogy nékem segítsenek.
MARCELLINO: Ha a herceg megen- gedné, hogy szóljak egy s z ó t . . . ÁLMOS: Értesz a hadakhoz?
MARCELLINO: Nem, de talán egyéb- hez igen.
ÁLMOS: Beszélj!
MARCELLINO: És ha a pápa bizal- m á t elfordítanánk Kálmántól, hogy ez a bizalom immár Álmos hercegé legyen. Ezt pedig úgy képzelném el, hogy a herceg serege nem csupán m e g t á m a d n á a királyét, hanem a keresztes hadakkal egyesülne is. így azt a látszatot kelthetnénk, hogy a pápai hadakat a király megtámadta, Álmos herceg viszont segítette.
Őszentsége ezen fennakadna.
ÁLMOS: S azután én mit kezdenék a rabló kereszteshaddal? Verje csak ki őket Kálmán, ennyivel is keve- sebb embere marad. És ha a pápa ezt a melléjeállást komolyan ven- né, én valóban arra kényszerülnék, hogy aztán elfogadjam parancsait.
MARCELLINO: Amíg felséged csak herceg lenne ez megtörténhet így.
Á m a trónról m á r másképp beszélhet az ember. (Apró szünet.)
ÁLMOS: Nem, püspök úr. Én komo- lyan veszem ellenségemet. Nem aka- rom, hogy Európa u j j a l mutasson r á m : én vagyok az, ki adott szavát meg- szegte ... N e m . . . így egyetlen császár- nak, királynak sem lenne többé bi- zalma bennem, hiszen, aki ma a pá- pával megteszi, holnap a császárok- kal is hasonlóan cselekszik. A terv nem rossz, de nem nekem való. Eh- hez én finnyás vagyok, püspök úr.
Ám van itt egyéb. Az országban sok
az elégedetlen. Ezenkívül nyakunkon a rabló keresztesek. Tegyetek róla, hogy megtudja mindenki: mi nem akartuk átengedni őket, ez egyedül a király terve volt! T u d j á k meg: ezt a rablást K á l m á n engedékenysége okozta, a gyávasága: nem mert a pápának ellentmondani. Most m á r mindenki szeme kinyílhatott! Bízom abban, hogy csata közben seregeinek jó része oldalamra áll! Ez hát az én tervem, ehhez segéljen Isten, és min- den kardotok!
VATA: A herceg mellett a helyünk!
MIND (forrón lelkesedve): Éljen! Él- jen!
MARCELLINO: Herceg, ne higgyük azért, hogy egész Európa csak a mi terveinkkel törődik m a j d ! Saját erő- inkre nézzünk.
DEMES: A királyt nem szereti senki!
PELBÁRT: Gyűlölik a királyt!
MARCELLINO: A pápa — szereti.
VATA: De ki szereti a pápát?
ÁLMOS (leinti őket): Nem ilyen egy- szerű ez, uraim. Gondolkodtam én ezen. Nemcsak a pápáról v a n szó, bátyám ravasz ember, tudja, mi kell a népnek, az uraknak is, a papok- nak is. Kálmán bejárta az országot.
Mindenkivel szóba állt. Kérdezett és válaszoltak neki. Nem rajongtak ér- te, de tudtak véle beszélgetni. Nagy szó ez a közembereknek! A király leszállt a trónról! Fejüket odakap- ták. A király leszállt a lóról, és gyalog kezdett járni. Nem szerették meg érte, hisz továbbra is félik, de ez a gyalogséta — t e t s z e t t . VATA: A zsinaton pedig az u r a k tor-
kának esik. Csak a saját szava szent.
ÁLMOS: És eddig hogy volt? Ne fe- ledjétek, hisz tapasztaltátok: ő az első király, kivel még vitatkozni is tudtok. Zsarnok, de — vitatkozik. S az ilyen másnak tűnik. Ha ő is mondja ki az utolsó szót, de csak viták után. S ez ismét csak — tet- szik. (Hangjában hol gúnyos, hol őszinte, kissé irigy elismerés.) DEMES: Egyetlen törvénye sem jó!
A tolvaj testét nem hagyja megcson- kítani !
ÁLMOS: Ugyan, u r a k ! Nem vagyunk suhancok! Ezt ő szépen meg is m a - gyarázta: ki h a j t több hasznot a hazának, a csonka vagy az épkézláb jobbágy? Az élő vagy a halott? Mit lehet erre válaszolni? Ez mindenre
11
megválaszol, ne félj. Nem láttatok ilyen ravasz papot!
PELBÁRT: De a papok se szívlelik!
ÁLMOS: Á m a pápa igen. S a ti pap- jaitok kitől függnek? Nos, ha a pápa szereti a királyt, akkor mit kell ten- niük a pilises koponyáknak? (Gú- nyos meghajlás.) Nekik is szeretniük kell. Jól meggondolták ezt Rómában, urak. Nagy hatalom ez, de mégsem legyűrhetetlen, m e r t velünk t a r t az ország. Minket akar titkon a nép is.
Itt minden a mienk és minket illet!
És esküszöm, II. Orbán őszentsége erre sohasem terjeszti ki hatalmát.
Nem kötözi meg lelkeinket, se a k a - ratunkat! Nékünk csupán a Fennvaló parancsol! Mi győzünk, m e r t Isten minket szeret. A nép maga is. Kál- mántól távol minden szeretet: pusz- tulni fog! Mi győzünk!
(Mély csend, Álmos csillogó szemére, megtisztult arcára merednek, forrón
törnek ki.) MIND: Éljen! Éljen! Éljen!
VATA: Szerelmetes vezérünk! (Lebo- rul.)
PELBÁRT: A mienk vagy és érettünk jöttél e világra. (Szintén.)
DEMES: Ha van Isten, csak mi győz- hetünk és csak te — velünk. (Szin- tén.)
(Mindenki leborul, néma csend, majd Demes felugrik.)
DEMES: De van egy valaki, kit min- denki utál. Van valaki, kit emberfia nem s z e r e t h e t . . .
VATA (felugrik): Aki utunkban áll, győzelmünk e l é . . .
PELBÁRT (szintén): S aki mégis: a te testvéred, herceg.
(Kis csend. Valamennyien felállnak.) VATA: Hogy is teremthet egyetlen fa
két ily különféle gyümölcsöt?
PELBÁRT: Egy szép pirosat s egy rusnya feketét?
DEMES: Egy épen mosolygót és egy férgeset?
ÁLMOS: És mégis . . . a testvérem — ő.
DEMES: Ezt az egy dolgot, ezt az egyetlen dolgot, herceg, bízd reánk!
ÁLMOS: Miről beszélsz?
PELBÁRT: Arról, mit már poronty- korában meg kellett volna kapnia!
(Kardjához nyúl.) ÁLMOS: Nem!
PELBÁRT: Megértjük lelkedet, herce- günk, d e . . .
DEMES: Mi nem vagyunk a testvérei!
VATA: Mi n e m testvért ölünk!
PELBÁRT: Egy idegent, ki b á r h a m a - gyar, mégis — idegen.
ÁLMOS (az izgalmaktól szinte fárad- tan): E z t . . . nem.
VATA: Azt hiszed: ő meg n e m ölne téged?
ÁLMOS (halkan): Nem. N e m m e r hoz- zámnyúlni. Engem szeretnek. S ő ettől is fél. Tőlem, tőletek — lehet.
S ha senkitől sem, de egyvalakitől fél. Isten maga az. És ezért attól is fél, hogy engem bántson. És én is m i n d e n t megteszek . . . Ha kell sírva bocsánatot kérek tőle ezerszer tette- mért, m i n d e n t . . . Mert a m e g a l á z t a - tásban is győzelmem érik. S azt is értetek teszem. Mindent: t é r d e n csú- szom előtte, ha kell, hogy később is vívhassam a harcot. M i n d e n t . . . Csak ezt az egyet: megölni nem.
(Motyogva.) Nem, nem. É r t s é t e k meg. Meghalt anyánk. Egy a n y á n k volt és egy a mostohánk! Értsétek m e g : ha csatában esne el, m á s . . . m á s l e n n e . . . de e z t . . . N e m ! VATA (komoran): A te dolgod, h e r -
ceg. De minket ne hibáztass. S o h a ne mondd, hogy okai v o l t u n k . . . ÁLMOS: N e m ! Győzni fogok! Leve-
rem, megalázom, kolostorba külde- tem, de testvért ölni — azt n e m ! PELBÁRT (komoran): Mindent elvett,
tőled: H o r v á t o r s z á g o t . . . DEMES: A trónt!
ÁLMOS (halkan): ö t f o g j á k leköpni.
A sokaság nyelvet ölt reá. E l k i a b á l - j á k r o h a d t n a k és szörnyetegnek.
Fejébe fakoronát nyomnak, bekenik ganajjal, hogy sárga legyen, mintha, aranyból lenne. Mert eladta a p á p á - n a k az országot s e népet. Á m e n . (Keresztet vet.)
VATA: Uram, ez még mindig csak:
szégyen lesz néki, és nem a halál.
P E L B Á R T : A szégyent pedig ő kibírja, m a j d , m e r t nem érdekli semmi e m - beri. Sem szeretet, sem szégyen, sem igazság, csupán egy: az, m i t f e j é b e vett.
DEMES: F e j e d e l m ü n k ! K i r á l y u n k ! A.
szégyen csak bolhacsípés annak, kit inkább négybe hasítanunk kellene.
ÁLMOS (üvölt): Nem! Éljen — ilyen alakban, ahogy világra jött. (Halkan, izzón.) Megalázom azzal, hogy élhet!' (Sötét, elhaló jajszavak. Majd világos-
ság.)
MÁSODIK K É P
A színen Emicho keresztesvezér sere- geinek egyik tábori sátra. Odább né- hány fa, mintha nagy erdő csücske lenne. A fákhoz kötözve néhány em- ber — Jobbágy, Jobbágylány, polgárok.
Három kereszteskatona sétál távolabb, talpig fegyverben: őrszemek.
ELSŐ POLGÁR (nyögve): Átkozott légy Kálmán király, ki nyakunkra hoztad a pápa ördögeit! Átkozott, békaarcú szörny . . .
JOBBÁGY (szintén): Átkozott legyen a király! (Lánya felé.) Téged pedig megöllek ribanca . . . elengedted m a - gad a katonáknak! Még moccantál is a l a t t u k . . . És nem azért, hogy szabadulj, de a paráznaságtól izeg- t é l - m o z o g t á l . . . Uram, bocsáss meg . . . JOBBÁGYLÁNY (ajka cserepes, elkín-
zott arc): Véres az ölem, megtipor- tak. Véres, kipusztult az én sze- gény, kiszolgáltatott ölem . . . (Majd- nem elájul.)
JOBBÁGY: Meg kellett volna ölnöd magad, hogy hozzád ne érhessenek.
JOBBÁGYLÁNY: E z e k . . . akár hol- tan is . . . ezeknek kell a becstelen- ség szegény halottakon is . . . MÁSODIK POLGÁR: Kincseinket el-
rabolták. Gabonánkat fölgyújtották.
Italunkat fölhajtották. Lelkeinket megzsarolták.
JOBBÁGY: Halálnak halálával halj, Kálmán király!
ELSŐ POLGÁR: Ki hazánkra, há- zunkra hoztad a kereszt zsoldosait!
Ámen.
ELSŐ KERESZTES: Mit mormoltok ott, hé?!
MÁSODIK KERESZTES: Átkozzák sa- ját királyukat. (Felröhög.)
ELSŐ KERESZTES (szintén): Az jó, mert egy szájjal nem lehet egyszerre kettőt szidni: a királyukat is, meg minket is.
MÁSODIK KERESZTES: Mit szólsz:
ez itt m á r Jeruzsálem? (Körülmutat.) ELSŐ KERESZTES: Vagy, ha nem: hát
Magyarország.
MÁSODIK KERESZTES: Mert nekem már ég a talpam alatt ez a föld. Mi tulajdonképp nem ide indultunk, ha- nem a Szentföldre.
ELSŐ KERESZTES: Igen, és azt mondták, hogy nagy zsákmányban lesz részünk, oszt eddig ennél a ko-
szos ezüstgyűrűnél többet n e m sze- reztem.
(Ebben a pillanatban elhallgatnak, meglibben a sátor, ingujjas kapitány kivezeti a zilált, tépett szoknyájú Pol- gárlányt, a fához viszi, int a katonák-
nak.)
KAPITÁNY: Kötözzétek meg!
HARMADIK KERESZTES (ugrik, kö- tözi, közben tapogatja is a majd- nem ájult lányt, de úgy, hogy a kapitány ne vegye észre): így n i . . . így n i . . . (Megbogozza.)
POLGÁRLÁNY (nyögve): M e g í g é r t e . . . A katonákat nem . . . nem e n g e d i . . . KAPITÁNY: Lódulj! (Második felol-
dozza, beviszi az erőtlenül kapálózó, nyögő lányt.)
(Most zaj, kiabálások, kis keresztes- csapat kísér megkötözött polgárokat, jobbágyokat, embereket, asszonyokat,
lányokat; köztük egy pap és egy apáca is.)
NEGYEDIK KERESZTES (előlép): K a - pitány uram, ezek gyanús módon itt ólálkodtak a tábortól nem mesz- s z e . . .
(Kapitány sorra járja őket, benéz a nyakukba, majd a csuklójukat vizsgálja meg, a nők fülét is: nyilván az éksze- reket keresi. Egy-kettőt talál, elveszi.
Megfordul.)
KAPITÁNY: °És a többi? A többi ék- szer hol van? (A katonákhoz.) Nem hallottátok? (A sátorhoz lép, benyúl, korbácsot vesz elő.) Hol a többi?
Meg akartok előzni a prédában, hé?
Nem tudjátok, hogy rangsor szerint megy? (Megsuhogtatja, majd egy
kendőt leterít.) Ide mindet! Ennyi?
(Rámutat egyik katonára, majd a másikra.) Motozd meg!
ÖTÖDIK KERESZTES: Helyemre áll- hatok kapitány u r a m ? (Azt hiszi:
megúszta.)
KAPITÁNY: No, nem! Te most h a - ragszol őrá, mert elvette tőled a zsákmányt, hát add vissza neki, mo- tozd meg jól te is! (A másik kéjjel, majdnem levetkőzteti, s mindent odadob a kendőre. Kapitány sorra veszi őket.) Te őt! Te őt! Motozzá- tok egymást keresztül-kasul. Azt hiszed, hogy kéz kezet mos? No, nem! Motozzátok csak egymást! Aki többet talál a másiknál, jutalmat kap! (Eszeveszett dühvel kutatják
13
egymást. Már nagy halom gyűlt össze. Kapitány szeme megállapodik Apácán.) Én pedig m a j d téged mo- tozlak meg! (Kivezeti a sorból Apá- cát: fiatal, szép, fanatikus szemű.
Harmadik keresztes már régóta bá- multa Apácát, majdnem babonázot- tan, most utánakap, de Első keresz- tes lecsapja a kezét, az szinte nyü- szít.)
APÁCA: Keresztesek kapitánya, p a - rancsolom pápánk nevében, légy méltó Amiensi Remete Péter szelle- méhez! (Hangja tiszta, csengő.) KAPITÁNY: H á t az ki?
APÁCA: ő , kinek szájában hús n e m volt soha, ki titeket a szent küzde- lemre toborzott.
KAPITÁNY: Nem hallottam róla, szép szent leányzó. Ami pedig a húst illeti, arról én le nem mondhatok.
Gyere h á t . . . (Korbácsát tüntetően a sátor irányába dobja.)
APÁCA: Cinikusok kezében a hit, ó teremtőm. Tetteidért felelni fogsz a túlvilágon! (Szája majdnem habzik.) KAPITÁNY: Nékem a túlvilág is e vi-
lág, s az evilág is túlvilág, szép szent leányzó. Semmivel se törődj, gyere!
APÁCA: Disznók elé szórtátok hitünk gyöngyeit!
KAPITÁNY: Szép szent leányzó, mi- dőn az ember szülőföldjétől mesz- sze van — a hittől is távolra kerül!
Szép szent leányzó, érts meg: én arra szerződtem, hogy megfizessenek.
Fizess!
APÁCA: A hit nevében, pusztulj elő- lem! ö r d ö g lovagja vagy, nem is- tené!
KAPITÁNY: Mi Emicho gróf katonái vagyunk, és hidd el, szép szent le- ányzó, belőlünk él a hit. Koszosak vagyunk, disznók, káromkodunk, zsi- ványkodunk, lányok fejére szoknyát borítunk, de nélkülünk mégse lenne hit. Erős hit. Hát valami nékünk is kell cserébe azért, hogy tetvek esz- nek, éhezünk, s nincs aki szakállun- kat átalsimítsa. A hit, ha még nem elég erős, csak az ilyen kutyalelkű- ekkel győzhet! (Vonszolja.) Gyere, hozz áldozatot te is a Krisztusért, ne csak ők, szegények!
(A sátorba cipeli, kis idő múlva Ka- pitány üvöltése, az eltorzult arcú férfi nadrágjára elöl odaszorított kézzel ki-
rohan.)
K A P I T Á N Y : ö l j é t e k meg! (Üvöltve berohan az erdőbe.)
JOBBÁGYLÁNY: Büntess Isten, b ü n - tess, mindenkit megbüntess!
HARMADIK KERESZTES (bambán, kaján): A f a r k á t . . . elvesztette . . . a f a r k á t . . .
(Hangtalanul, félelmetesen röhög.) (Berohan Első és Második keresztes,
kirángatják Apácát.) APÁCA: Átkozott légy, magyarok k i -
rálya! (Leszúrják, döfködik, kinyú- lik.)
ELSŐ P O L G Á R : Átkozott legyen!
JOBBÁGY: Jöjj, Álmos herceg, r e n d e t tenni végül!
(Harmadik keresztes felnyalábolja Apá- cát, s viszi az erdőbe.) ELSŐ KERESZTES: Vidd, még meleg!
(Harmadik eltűnik. Valamennyi ke- resztes a felhalmozott zsákmányhoz ugrik, kapkodják, ebben a pillanat- ban magyar katonák rontanak be kiáltozva. Rövid tusa. A sátrat is átszúrkálják. A keresztesek behát- rálnak az erdőbe. Majd nagy csend.
Jönnek vissza a magyarok, elvagdos- sák a foglyok kötelékeit.) ELSŐ MAGYAR KATONA (ki a job-
bágylányt szabadítja ki, megragadja kedveskedve): Szép húgom, m e - gyünk-e az erdőbe!? (Leány kapá- lódzik.)
JOBBÁGYLÁNY: Ne! Ne! (Bevon- szolja.)
JOBBÁGY: M e n j lányom, m e n j ! (Ka- tonákhoz.) Ugye az Álmoséi vagy- tok? M e n j lányom, m e n j ! Mosd le gyalázatodat!
(Ebben a pillanatban trombitahang.) ELSŐ P O L G Á R : Megjött Álmos! Él-
j e n !
MIND: Éljen! Éljen! Éljen Álmos h e r - ceg!
(Kálmán bejön kíséretével.) (Mindenki földre borul.) MÁSODIK MAGYAR K A T O N A : Itt
v a n K á l m á n király! A magyarok k i - rálya! A megszabadító! Aki leverte a gonoszt!
(Kis csend.)
ELSŐ P O L G Á R : Áldott légy, K á l m á n király, ki megszabadítottál a go- nosztól !
MÁSODIK P O L G Á R : K á l m á n király a megszabadító, éljen, éljen!
MIND: Áldott légy, Kálmán király!
Áldott légy Kálmán király!
K Á L M Á N : Térjetek vissza házaitokba!
(Nagyon dühödt rájuk.) Nem hall- játok? Menjetek!
ELSŐ POLGÁR: Engedd meg, hogy hálát adjunk, Kálmán királyunk!
K Á L M Á N : Adjatok hálát a templom- ban! Menjetek!
JOBBÁGY: Áldott légy, K á l m á n ki- rály!
KÁLMÁN (kikelve): Kotródjatok!
(Eloldalognak, csend. Albericushoz for- dul, halkan.)
A taps másnak szólt.
ALBERICUS: De most megjegyzik mindörökre. A hír terjed.
K Á L M Á N : Lassan. (Észrevesz egy ott- maradt leányt.) Ki ez a lány, mit keres itt?
BOSZORKÁNY (fiatal, szemrevaló te- remtés, előrelép): Áldott légy kirá- lyom : Kálmán . . .
K Á L M Á N : Templomba az áldással, megmondtam.
BOSZORKÁNY: Én akkor is éljenez- telek, anyámmal együtt, midőn még nem voltál király. Az én anyám, kit Lotyónak hívtak — ő mondta először, hogy csak te lehetsz a király, meg- jósolta, hogy te leszel. És mind ör- vendeztünk.
K Á L M Á N : Beszélj.
BOSZORKÁNY: Pörbe fogtak boszor- kányságért, vártam, hogy végrehajt- sák az ítéletet, s akkor jöttek dúlni a keresztesek, és kiszabadítottak.
K Á L M Á N : Akkor nékik a d j hálát.
BOSZORKÁNY: Kiszabadítottak, de rögvest utána ismét megkötözték a kezemet. De hát mit tettem én, kirá- lyom? Előbb az enyéim rakták r á m a bilincset, azután meg ezek a jött- m e n t e k . . . Mit tettem én? Azért szabadítottak ki, hogy azután ismét bilincsbe verjenek? Mit tettem én?
ALBERICUS: Téged, leány, boszor- kányságért nem foghattak pörbe, mert királyunk ú j törvénye m á r megvan. Abban pedig az áll, hogy ilyenért nem ítélhetnek meg senkit.
Ember állattá, állat emberré nem változhat. Aki ilyesmiben hisz — a n n a k ördögé a lelke.
BOSZORKÁNY: Engem mégis elítél- tek! És ezért ítéltek el!
KÁLMÁN: Hogy lehet ez, Albericus?
ALBERICUS: Még nem ért ide a tör- vény, felség. A törvény nagyon k é - sőn jut az emberek közé. Van úgy, hogy egy törvény szerint akkor kez- denek cselekedni, amikor m á r eljött az ideje az ú j törvénynek is.
BOSZORKÁNY: Tudtam én ezt! T u d - t a m ! Mondták nekem, hogy ú j tör- vényed van, királyom! Mondták:
nincsenek többé boszorkányok áldott Magyarországon! A törvény meg- mondta, tehát én sem vagyok b o - szorkány! (Leborul. A király elhú- zódik.)
KÁLMÁN: Te minek hiszed magad?!:
(Csend.) Mondd meg, minek?
BOSZORKÁNY: Épp akkor ítéltek elr
amikor a törvény is megjelent. Hal- lottam én. Megsúgták nekem. Meg- álmodtam. Az ítéletet nem h a j h a t - ják végre . . . mert megjelent a tör- vény, épp akkor jelent meg a t ö r - vény. Mondták nekem! Hallottam!
Megálmodtam! Velem kezdődik a törvény, az ú j törvény! Itt állok a törvény határán, felséges királyom, mint egy barázdán: ott végződik a régi, innen kezdődik az ú j ! És én már az ú j törvényhez tartozom! (Su- gárzó a szeme, rajongó.)
KÁLMÁN (Albericushoz): Irigylem őket: boldog lények. Számukra min- den úgy megy: egyik napról a m á - sikra. (A lányhoz.) Azt mondd meg, te minek hiszed magad? Boszor- kánynak?
BOSZORKÁNY: Én? Én azt szeretném, hogy soha többé ne legyenek boszor- kányok, ahogy te írtad a törvényeid- be, királyom. Hogy senkit se bánt- sanak, amiért álmodik, és amiért szóra nyílik a szája!
KÁLMÁN: Hallod, te — minek hiszed magad?
BOSZORKÁNY (érzi, nincs kiútja): Én ugyan boszorkánynak, de azért a törvénynek van igaza! A te törvé- nyednek, hogy boszokányok nincse- nek!
(Most sebesen be János nádor.) JÁNOS: Felség, az Álmos seregei csá-
száriakkal megerősítve elindultak!
Ellenünk! Ahogy megjósoltam.
KÁLMÁN (morog): Ti mindig, min- dent megjósoltok.
BOSZORKÁNY: Megjósoltuk bizony, megjósoltuk, hogy K á l m á n lesz a
15
nagy király! (Odaborul, a király tér- dét, lábát,' derekát simogatva.) Sze- retlek királyom! Szeretlek királyom!
Téged szeretlek! Téged: K á l m á n t ! K Á L M Á N (szinte dühödten, nyersen
emeli föl): Szeretsz, hé?!
BOSZORKÁNY: Szeretlek királyom!
(Átöleli a nyakát, s szájon csókolja.) Szeretlek.
K Á L M Á N (megdermed, szinte bódult a lány csókjától, s érzéki hangjától):
Szeretsz?! (Hirtelen dühvel ellöki.) Kergessétek el! Fusson, ne lássam!
(Katonák kilökdösik.) BOSZORKÁNY (hangja): Szeretlek ki-
rályom !
(Kis csend.)
K Á L M Á N (fáradtan nevetni kezd): Na, urak, ez szeret! Ez, urak, szeret! Ez engem szeret! Engem! (Sértő a hangja, nevetése.)
.(Sötét. Durva, izgató csatazaj. Aztán mély csönd. Fény.)
HARMADIK KÉP
A színen: csatamező, távolabb néhány halott. Egyikük hátából kard áll ki.
Testhelyzetükben minden elképzelhető.
Jobbra nagy sátor — felénk nyitott — belseje. Albericus könyv fölé hajol. Já- nos nádor iddogál. Az egyik olvas, a másik mámorba menekül a halottak
látványától. Csend van.
J Á N O S : Már jöhetne a király. Mit gondol, Albericus, megleli vagy n e m leli meg?
ALBERICUS: Ennyi ember között egy holttestet?
J Á N O S : Csak egyet nem tudok.
ALBERICUS: Boldog ember! Csak egyet nem tud. (Tovább olvas.) J Á N O S : Ne tréfáljon, komolyan be-
szélek. Azt nem tudom: örülne-e a mi királyunk, ha most meglelné el- tűnt öccse holttestét, vagy nem örülne?
ALBERICUS (felnéz): Akkor én még egy valamit nem tudok. Azt, hogy a nádor ú r örvendene-e, ha a mi ki- rályunk rábukkanna lázadó öccse holttestére, vagy nem örülne?
J Á N O S (felugrik): Velem így ne be- széljen: én szeretem a királyt!
ALBERICUS: Ezt ne nekem — neki mondja, nádor uram.
J Á N O S : Hogy kiokádjon? Látta az a r - cát, midőn az a boszorka azt mondta néki, hogy szereti. Én ilyen arcot
még nem is láttam. Én azt hiszem, a mi királyunk komolyan azt a k a r j a , hogy ne szeresse senki. És t u d j a , m i é r t ? (Leül.) Azt hiszem azért, hogy őneki se kelljen szeretnie senkit.
ALBERICUS: Meglehet. N e k e m egy- szer azt m o n d t a : aki hatalmas, az sose higgye, ha azt m o n d j á k , hogy szeretik.
JÁNOS: Az is furcsa, hogy most n e m vitt magával. Hogy ne lássuk az a r - cát, ha megleli a holttestet. S az sem érdekli, hogy a királyné nagy- beteg. Csak a testvérét k u t a t j a . No, nem mintha szeretné. De meg a k a r nyugodni. Biztos akar lenni. S azt is érzem néha, hogy nagyon megvet bennünket. Mondja, Albericus u r a m , maga szereti őt?
ALBERICUS: Én még sosem l á t t a m embert, aki szeretet nélkül a n n y i jót tudott volna tenni, m i n t a király.
Megvet bennünket, de jót tesz. Mi kellene inkább: a szeretet, és közben a hazugság? Vagy i n k á b b a m e g - vetés és az igazság?
JÁNOS: Mind a kettő jó lenne: a sze- retet is, meg az igazság is.
ALBERICUS (legyint, már-már cini- kusan): Csak az egyszeri p a p gon- dolta azt, hogy miközben a m á s asz- szonyát sarkantyúzza, lelke a m e n n y - országban hőcög. N e m lehet ennyi mindent egyetlen időben, n á d o r u r a m . H a szeretet és igazság közül választanom kéne: én m i n d e n k é p p az igazságot választanám.
JÁNOS: Miért? H á t a szeretet n e m igazság?
ALBERICUS: Nem. A szeretet csak eszköze lehet az igazságnak, n á d o r úr. Nézze azt a sok hullát. Mi közük a szeretethez? Semmi. De m i n d - m i n d igazság! Szeretetből lehet jót is, rosszat is cselekedni.
JÁNOS: De hát aki n e m szeret — az gonosz.
ALBERICUS: Ez a baj. így hiszik m a - guk. A szeretet nélkül levőnek sem- mi köze a gonoszhoz. T u d j a milyen ez? Mint a virág és a levegő. A v i - r á g n a k jó illata van, a levegőnek, ha tiszta — nincs semmi illata, csak levegőszaga. Aki n e m szeret, az olyan, mint a levegő, nincs illata, de jót tesz. Aki szeret, az olyan, m i n t a virág: az illata örömöt okoz, gyö- nyörűséget, de a túl sok illat meg is f o j t h a t j a az e m b e r t . . . A jó levegő- től még senki sem fulladt meg.
JÁNOS: Szép dolgok, n e m mondom, de az ember m á r olyan, hogy szeretné, 16
ha a levegő is virágillat lenne, meg a virágillat is l e v e g ő . . .
ALBERICUS: Gondoljon csak az egy- szeri p a p r a . . .
JÁNOS: Gondolok, gondolok. De az csak hiányzik az embernek, hogy a király leüljön vele egy kupa borra, beszéljen vele egyébről is, ne csak az állam d o l g a i r ó l . . . Persze, én azért tisztelem, sőt: u r a m bocsá, szeretem.
L á t t a m : még a kardot is t u d j a for- gatni. És nem fél, legalábbis nem a harctól. H a n e m a r r a még mindig nem válaszolt: szereti-e a királyt.
ALBERICUS: Ö mondta egyszer: az Isten nem volt túlságosan jókedvé- ben, midőn őt szülték. Én azt mon- dom, Isten a r r a gondolt — talán:
íme, most egy olyan ember születik, aki se szép nem lesz, se túlságosan csúnya. Ez volt ő. Az Isten arra gondolt: épp ilyen emberre van szüksége és mert ezt az embert soha senki nem szereti — csupán Isten szeretetében reménykedhet. Így te- hát örökre hűséges lesz, akár a nem szép asszony, ki megbecsüli magát az uránál, merthogy másnak nem- igen kéne. Ennyi az egész. A csúnya ember vagy a nem szép ember:
egyedül Isten szemében szép, hisz őt is az Ür teremtette. Ezért lesz ő Isten s z e r e l m e s e . . . Ezért kapott nagy elmét is tőle. Hát így gondo- lom én.
J Á N O S : Szép ez, szép ez, de még min- dig nem válaszoltál a kérdésemre:
szereted-e a királyt?
(Most megjelenik Márk, Ehellős és Be- nedek, valamint két katona kíséreté-
ben Kálmán. Fáradtak, porosak.) (János felugrik. Albericus is.) ALBERICUS: Látod, nádor úr, most
már, ha a k a r n á m sem válaszolhat- n é k . . . (János azonban nem hallja, a király elé siet.)
JÁNOS: Királyom, megtaláltad?
KÁLMÁN (nem válaszol azonnal, be- megy a sátorba, szinte lerogyik):
Nem. (A két katonához.) Hozzátok csak ide azt a két halottat. Fáradt vagyok. (A két katona kampóval a távolból odahúzza Xavér és Celes- tinas holttestét a király elé.) MÁRK (megnézi): Ez egyszer nem ő!
DEMES (szintén): De ez sem!
EHELLÖS: Királyom, ha a herceg élve maradt, úgyis elfogják embereink.
Ha meg meghalt — hát meghalt.
Jobban járt.
KÁLMÁN (hangsúllyal): Ha meghalt, ha mégis meghalt volna: nagy szer- tartással temetjük el.
BENEDEK: Ha nem halt meg: nem fog sokáig élni. (Szomjasan csillog szeme.)
KÁLMÁN (merően): Miért ne élne?
MÁRK: Mert pápánkra, mert orszá- gunkra, m e r t életedre tört.
KÁLMÁN (leinti): Engem kihagyhat- tál volna. (A két szerzetes holttestéi nézi.) Ismeri valaki ezt a két em- bert? (Megnézik.)
ALBERICUS: Én. Én talán láttam őket valahol. Valamelyik kolostorban, vagy az udvar körül. Afféle koldusbará- tok.
KÁLMÁN: Kutassátok ki rongyaikat!
(A két katona keresgél. Kálmán háttal áll, nem nézi.)
ELSŐ KATONA (jelenti): Semmi, fel- ség! Mi is volna ilyen rongyosoknál?
MÁSODIK KATONA: Én sem talál- t a m nála semmit.
KÁLMÁN: Valami könyvet? Írást?
Semmit? Motozzatok alaposan! (Azok értetlenül bámulnak.) Nem hallottá- tok? Könyvet, amibe belenyálaznak, amiben olyan szép iniciálék vannak.
Könyvet! (Azok bólintanak, aztán turkálnak.)
ELSŐ KATONA: Semmi.
MÁSODIK KATONA: Semmi. A r u - h á j u k elperzselődött valamitől.
KÁLMÁN (feszült): Hamu — nincs körülöttük?
MÁSODIK KATONA (miután odament, ahonnan elhozták): Az volna, felsé- ges királyom.
(Kálmán szinte izgatottan megy oda.
Markába vesz egy kis hamut, tenye- rén, majd ujjai közt morzsolgatja, már-
már tűnődve előrejön.) KÁLMÁN: B e t ű k . . . b e t ű k . . . A csata
leírása . . . A szörny király győzelme.
Ez van ideírva a hamu nyelvén. Ezt fordítsátok le. (Ujjairól mintegy fe- lénk, majd amazok felé fújja.) Ol- vassátok . . . h a m u t ö r t é n e l e m . . . ez az igazi krónika . . . olvassátok. (A ka- tonák felé.) A többit tapossátok el.
(Azok jó erősen eltapossák, Kálmán hátrább megy.)
ALBERICUS: Lehet, hogy a kolosto- ruk itt volt valahol a közelben. Fel- séged ismerte őket talán?
KÁLMÁN (apró szünet után): Nem.
Sohasem láttam őket. (Villanásnyi
2 Tisaaitáj 17
szünet után.) És ők sem engem. (Ka- tonákhoz.) Vigyétek innen! (Kiviszik a holttesteket.)
(Ebben a pillanatban két lihegő tiszt jön, szinte futva.)
ELSŐ TISZT (még lihegve): Felséges királyunk, elfogtuk a herceget! Mar- cellino püspökkel együtt. Jobban m o n d v a . . .
KÁLMÁN: Marcellino püspökkel?
MÁSODIK TISZT: Igen, felség: a püs- pök végig ott lovagolt a herceg ol- dalán . . . á m a püspök integetni kez- dett felénk . . . erre felfigyeltünk . . ELSŐ TISZT (szinte hadarva mond-
ják, egymás szavába vágva): Az úgy történt, hogy a komámmal ültünk ott a domboldalban, s arról beszél- gettünk, hogy a lovak, amiket rég a keresztesektől zsákmányoltunk, milyen jóállásúak . . .
MÁSODIK TISZT: S nem olyan nagy- fejűek, mint a mi tarpán- és taki- f a j t á n k . . .
ELSŐ TISZT: Bár a mieink is jóinúak, t ü z e s s z e m ű e k . . .
KÁLMÁN (rákiált): Hol a herceg?!
MÁSODIK TISZT: Azonnal hozzák a katonáink, csak mi a hírrel előre- jöttünk .. Szóval: a komám azt állí- totta, hogy ezek a nagy lovak szeb- b e k . . .
ELSŐ TISZT: Ő meg azt, hogy a mi egér színű lovunk a szebb és jobb . . . MÁSODIK TISZT: Merthogy a mienk
lábon is jól tud a l u d n i . . . ELSŐ TISZT: És okos a homloka!
KÁLMÁN (megelégelve): Nem mint a tietek! Szóval: lovakról vitáztatok, s közben véletlenül a herceg is a ke- zetekbe került.
MÁRK (szinte vigyorin): Még mindig jobb felség, mintha a hercegről dis- putálnak, és lovakat zsákmányol- nak . . .
(Ebben a pillanatban megjelenik Ál- mos, Marcellino, néhány katona és egy
tiszt. A herceg keze megkötözve.) MARCELLINO: Felség, arra kértem a
katonákat, hogy engem is kötözze- nek meg. Vállalnom kell a herceg sorsát. (Jelentőséggel néz a király szemébe.)
HARMADIK TISZT: Felség, a püs- pök . . .
KÁLMÁN: Kötözzétek meg és vigyé- tek innen! (Megkötözik, viszik.) Az u r a k visszavonulhatnak sátraikba . . . (Int a többieknek: széledjenek. Csend
van, míg mindenki eltűnik. Csupán ketten maradnak. Kálmán odalép Álmoshoz, tőrével elvágja annak kö- telékét. Eltávolodik tőle. Nézik egy- mást.)
K Á L M Á N : Hanyadszor á l l u n k így?
T e s t v é r e k . . . (Hangjában nincs sem számonkérés, sem érzelem: inkább érdeklődés. Álmos konokul hallgat.) Valóban ne tudnád, hogy ez a H e n - rik m á r n e m az a régi H e n r i k ? Hogy az a császárság döglött h a t a - lom?
ÁLMOS (halkan): Akkor m i é r t f é l t e k tőle?
K Á L M Á N : A császár is fél a pápától, pedig ennek még serege sincs.
ÁLMOS: Nincs? És ti? A papok serege n e m sereg? És az az alja népség, a k i ide a keresztes zászló alatt beözön- lő tt, n e m sereg és n e m a p á p á é ? Az, akiket beengedtél s akik r a b o l t a k s a lányainkat meggyalázták — az n e m m i n d a pápa serege volt? (Hangja nem erős, nem is túl indulatos, in- kább fojtott.)
K Á L M Á N : Vajon valóban a p á p a s á g ellen szólsz? Hiszen az ellenpápa n é - ked is kellene. II. Orbánt m e g t a g a d - tad, de III. Kelement a n n á l i n k á b b dédelgetted!
ÁLMOS: Kelemen n e m éppolyan k a - tolikus, mint Orbán őszentsége? M á r a b b a n sem vagyok szabad, hogy k é t keresztény közül válasszak?
K Á L M Á N : Orbán erős egyházat a k a r , Kelemen pedig gyengét!
ÁLMOS: Én erős országot akarok, t e pedig erős pápát.
K Á L M Á N : Ha a pápa erős — az o r - szág is az lesz. Ha ti a k a r j á t o k k i - nevezni a püspököket, még t á n a p á - pát is — akkor kitől akartok félni egyáltalán?
ÁLMOS: Megtébolyodtatok! Miért k e l - lene az embernek mindenáron f é l n i e ? V a l a k i t ő l ?
K Á L M Á N : Mert kell valami törvény, ami még az uralkodót is k o r d á b a n tartja. Mert ha a király n e m fél semmitől-senkitől, az éppolyan b a j , mintha mindenkitől félne. A k i r á - lyok fölé is kell v a l a k i . . .
ÁLMOS: Gergely p á p a szolgái vagy- tok! Ő volt a mesteretek! Még h a - sonlítasz is r á : őt is b á r k i utcai járókelőnek nézhette volna, ha nincs kezében a pásztorbot. A legszürkébb szörnyeteg v o l t . . .
K Á L M Á N : Isten nem ül ki az e m b e - rek arcára.
ÁLMOS: M a j d bolond lesz a menny- országból kiülni az arcotok torná- cára. Éppen a ti arcotokra!
KÁLMÁN: Elég! A foglyom vagy.
ÁLMOS: A foglyod, igen. Várom a dorongot, mert rég tudom, hogy Káin és Ábel vagyunk mi ketten:
még a nevünk is h a s o n l í t . . . KÁLMÁN: A tetteidben lennél jó ke-
resztény !
ÁLMOS: ö l j meg vagy öless meg, te híres keresztény, úgyis azt lesed!
Persze: félsz I s t e n t ő l . . . m e r t félsz . . . KÁLMÁN: Honnan tudod?
ÁLMOS (gúnyos): Mert van testvéri szeretet.
KÁLMÁN: Nem öletlek meg.
ÁLMOS: Köszönöm: a szeretet nevé- ben.
KÁLMÁN: Nem öletlek meg, m e r t még vannak távoli híveid. Nem aka- r o m őket m á r most ellenségemmé tenni. M a j d kiábrándulnak belőled maguktól is.
(Kis döbbent csend.) ÁLMOS: S ha m a j d . . . ha m a j d nem
lesz egy hívem s e m , . . akkor — mit teszel?
(Kis csend.)
KÁLMÁN: Amit mindazok akarnak, akik m á r nem a híveid.
(Csend.)
ÁLMOS: Én nem ölettelek volna meg soha!
KÁLMÁN: Köszönöm, hogy a vesztes kegyelmes a győző iránt.
ÁLMOS: Boszorkány vagy.
KÁLMÁN: Nincsenek.
ÁLMOS: Csak törvényeid szerint.
KÁLMÁN: Most pedig m e n j és gon- dolkozz. Ha tudsz. Menj. Szabad vagy. Indulj. Ne félj, nincs mitől fél- ned. A király szava engedett szaba- don. (Álmos körülpillantva elindul.) Ne félj, n e m követ senki. M e n j ! (A hátráló Almos megtorpan. Nem túl hangosan.)
ÁLMOS: Nem követ senki? Ne féljek?
Biztatnak, hogy ne féljek. Biztatnak, hogy szabaddá tettek. A megbocsátás teljes. Nincs mit félnem. Futhatok . . . ők . .. ő . . . mondja . . . S én me- gyek, futok . . . Mint a legmegalázot- tabb vad — az igazammal együtt.
És ők valóban nem követnek. Tehát nincs mitől félnem. A félelem mégis jön velem, mert magamban cipelem.
(Sietve el.)
(Kis csend.)
KÁLMÁN: És ő . . . ő mégis azt hiszi, hogy ez s z e r e t e t . . .
(Jön Marcellino, már nincs megkötözve.) MARCELLINO: Királyom, hírül adták,
mi történt?
KÁLMÁN (kurtán): Igen.
MARCELLINO: A herceg maga mellé vett, hogy a harcban szemmel tart- hasson. S midőn a csatának vége volt, együtt kellett véle menekül- nöm, á m egy óvatlan pillanatban je- leket adtam a m i e i n k n e k . . . KÁLMÁN (ingerülten): Tudom!
MARCELLINO: Azért kötöztettem meg magam, hogy máskor is közéjük me- hessek. Csak ennyit a k a r t a m tudatni veled, királyom.
KÁLMÁN: Én pedig annyit (hangja különös), hogy püspök lettél, apát úr.
Végre — püspök! (Sarkon fordul, in- dul. Sötét lesz. Csend. Majd hall- juk: Pace t u a . . . Aeterna sedes in aeternum . . . Mormolásba tűnik. Fény lesz.)
NEGYEDIK K É P
Szín: terem a palotában. Elöl Buzilla királyné lehunyt szemmel, halálos ágyán fekszik. A sarkokban: térdeplő, fal felé forduló papok. Előtérben, a szín két szélén — arccal felénk — két térdeplő, lehajtott fővel imádkozó pap.
Érsekné és Nádorné az ágy fejénél — távolabb — állnak. Az ágy mellett Kálmán és Buzilla fia, István, a gyer- mek herceg áll. Mutathat 14—15 éves- nek is: pontos korát ne lehessen meg- állapítani. Mellette az érsek. Buzilla kinyitja szemét, a gyermeket nézi, aki majdnem merev arccal, mozdulatlanul áll. Az anyja elalél. A szín oldalában magas lépcső: innen le lehet menni a terembe. Tetején Kálmán áll és vár.
A lépcső alsó fokánál egy ajtó, mely a terembe . nyílik. E mellett áll János nádor, a terembéli oldalon pedig Albe- ricus, mint akik feladatot teljesítenek,
s csupán a jelre várnak.
LŐRINC (a herceghez): Imádkozzunk, hercegem. (Kicsit megérinti kezét, jelezve: tegye össze. A herceg kissé szögletesen-gépiesen megcselekszi.) ISTVÁN (suttogva, az érsekhez, nem
néz rá): Nem tudom, mit kell ilyen- kor mondani. Nem tudom: hogyan álljak . . . Érsek, mondd helyettem az i m á t . . .
(Érsek letérdel s mozgó ajakkal, de hangtalanul mondja az imát, befejezi.)
2* 19
LŐRINC: Ámen. (Felnéz a hercegre.) Ámen.
ISTVÁN (végre megérti): Ámen. (ö is letérdel, suttogva.) Ne csodálkozz:
még sosem láttam halottat, sem hal- doklót. ö az első.
(Apró csend, Buzilla most kinyitja sze- mét, ajka megmozdul.) BUZILLA: Segíts, én Istenem. Segítsd
gyermekemet, az én árva gyermeke- met, méhem édenéből kiűzött gyü- mölcsöm. A d j néki hatalmat és sze- retetet, add meg néki, hogy szólhas- son — mindenkihez, mintha testvére lenne, add néki, hogy mindenki úgy szóljon hozzá, mintha édes rokona lenne. Ne ítéld némaságra, ne ítéld idegenségre az én gyermekemet.
Ámen. (Lehunyja szemét.) ÉRSEKNÉ (halkan): Gyönyörűen imád-
kozik.
NÁDORNÉ (szintén): Volt ideje meg- tanulni, szegénynek.
ISTVÁN (suttogva érsekhez): Felállha- tok, érsek?
LŐRINC: Álljunk föl, herceg.
(Felállnak. Most Buzilla újra kinyitja szemét.)
LŐRINC: Hallod szavamat, felséges asszonyunk? (Amaz bólint, hogy igen.) Királyunk éppen úton van, csatából jő, nemsokára itt lesz. Várd meg, hogy szólhasson hozzád. Várd meg te is néhány szavaddal.
(Buzilla fejét lehajtja, lehunyja sze- mét, sóhaj szakad. Csend.) LŐRINC (eléggé hangosan): Ügy hi-
szem: m á r messze jár.
(Albericus, mintha csak ezt várta vol- na: kinyitja az ajtót, felnéz, Kálmán most megindul, visszhangzanak léptei,
•a terembe jön. Buzilla ebben a pilla- natban nyitja föl szemét, ám ezt csak
•a két asszony veszi észre. A királyné megpillantja a közeledő Kálmánt.) BUZILLA (elhalóan): Mit mondhatnék
néki? Inkább néma leszek, néma.
(Mintha szántszándékkal zuhanna végső aléltságba.)
(Papok mormolnak. Kis csend.) XŐRINC (Kálmán felé): Lelke m á r k ö -
zei a teremtőhöz.
:KÁLMÁN (az ágy irányába jön, de tá- volabb megáll, halkan): Nem üzent nékem semmit?
LŐRINC: Az élet már nem tudta ki- várni felséged jöttét, csak a halál.
Bizonyosan sok m i n d e n t szeretett volna mondani felségednek.
(Kálmán félrevonja a püspököt: a szín szélére.)
K Á L M Á N : Nem mondott s e m m i t — rólam?
LŐRINC: Nem, felség, n e m m o n d o t t semmit.
KÁLMÁN (mormolva): N é m á n élt. Né- m á n halt meg. Nem volt mit m o n - d a n u n k egymásnak. Született, szült és meghalt. (Hangosan.) Siratni kell a királynét. É r d e m e : hogy siratni kell.
(A két asszony — siratóasszonyosan — zokogásban tör ki.)
Nagyasszonyok, n y u g o d j a n a k meg.
(Elég gyorsan abbahagyják.) ÉRSEKNÉ: Nagy volt a lelke a mi
asszonyunknak.
NÁDORNÉ: Szívünkbe z á r t u k m i n d - örökre.
K Á L M Á N : T a k a r j á t o k el őt. (Fiához.) Fiam, búcsúzz el a királynétól. (Ügy érzi: hozzá kell tennie.) Anyádtól.
(A herceg megcsókolja anyja homlo- kát. Kálmán int a két asszonynak, hogy kísérjék ki a herceget. Két csuk- lyás pap az ágy előtt a függönyt las- san húzza össze, őket nézik mind- annyian. A két asszony — előttünk —
összesúg.)
ÉRSEKNÉ: Láttad? H a m a r a b b meg- halt, csakhogy ne kelljen búcsúzkod- nia.
NÁDORNÉ: Idegenül élt, idegenként is halt, szegény.
(Kisietnek a herceg után. Kis csend.) K Á L M Á N : Hozassatok egy szekér szi-
cíliai földet, amennyi a koporsó köré elég. A gödör és a kő magyar, de szicíliai lesz a koporsó f ö l d p á r n á j a . LŐRINC (őszintén megindult e szavak-
tól): Felség, gondolatod felséges gon- dolat. Ez a szív gondolata . . . KÁLMÁN (majdnem rendelkező han-
gon, mintha nem is hallotta volna a másikat): Érsek úr, gondoskodj, hogy minderről t u d j o n a papság. És t u d - ják meg külországban is. H a d d lás- s á k : a magyarok királya megbecsüli a pápához oly hűséges uralkodó leá- nyát, a magyar királynét. R ó m á b a n azt is t u d j á k meg, hogy ezzel első- ként nem a királynénak, h a n e m p á p á n k és egyházunk hűséges szol-
gálólányának adtunk méltó végtisz- tességet.
LŐRINC (e hangra felocsúdik meg- indultságából): Ügy lesz, f e l s é g . . . (Zavarát leplezően a függöny mellé lép
imádkozni.)
KÁLMÁN (Albericushoz és János felé):
A krónika kellően emlékezzék meg róla.
ALBERICUS: Ha már itt tartunk, fel- ség: a titkos krónikások ügyében is kellene tennünk v a l a m i t . . .
KÁLMÁN (mintha most hallaná elő- ször): Titkos krónikások?
JÁNOS: Nem a k a r t a m gyászrontó len- n i : de vannak ilyenek.
KÁLMÁN: Á m gyász csak ma van, s ezek minden bizonnyal a tegnap is v o l t a k . . .
JÁNOS: Voltak, felség. (Ajkába harap.) KÁLMÁN: Ha nincs gyász — nem
tudom meg soha. (Ridegen.) Kifélék ezek?
ALBERICUS: Leginkább toprongyos barátpapok, névtelenek. Saját szakál- lukra, sötét kolostorzugokban í r j á k felséged uralkodásának krónikáját.
LŐRINC (úgy érzi: most az imát abba kell hagynia): Ügy gondoltam, kör- levelet írok, amelyben kérem, hogy . . . KÁLMÁN: Hogy legyenek szívesek
abbahagyni i r k a f i r k á i k a t . . . S úgy gondolja az érsek, hogy ezután m a j d leteszik a tollat?
LŐRINC: Szigorúbb intézkedést is hoz- h a t n á n k ellenük, de . . .
KÁLMÁN: De akkor mi lesz a nép- szerűségünkkel, nem igaz?
JÁNOS: Én úgy gondoltam, hogy el- rettentő példaként egy-két ilyennek a kezét kellene c s o n k í t a n i . . . KÁLMÁN: Semmi értelme, mert ak-
kor m a j d tollbamondják, s ha a nyelvüket tépnétek ki — arcfintora- ikkal a d n á k tovább a krónikát. Nem, urak. Kinőttünk mi m á r ezekből. Vi- szont fel kellene kutatni pergamen- jeiket, elém hozni, s aztán meglát- juk, mi lesz. Mert ezek a topron- gyosok soha egy pillanatig nem ül- tek itt a helyemben a trónon, hogy lássák, mi mivel jár. Kutassátok fel írásaikat!
LŐRINC: Mindent megteszünk, felség.
JÁNOS: Volna még néhány dolog, ami- ről királyomnak nyilatkoznia kel- lene.
KÁLMÁN (körülmutat): Itt és most?
JÁNOS: Ne vegye gyászrontásnak, de megkérdezem, özvegységben kíván-e élni?
KÁLMÁN (gunyoros): A nádor m i n - dig a legjobbkor szól. De ha m á r megkérdezte: megmondom. Négy ég- t á j van, s egyikről sem szeretnék megfeledkezni.
JÁNOS: Tehát kelet felől?
KÁLMÁN: Meglátjuk. Van még v a - lami?
JÁNOS: Hírt vettünk, hogy nemsokára ú j kereszteshadakra számíthatunk:
követeket küldenek.
KÁLMÁN (dühödten): Ki kell utasí- tani őket! Nem lesz több átvonulás!
ALBERICUS: Ezt kellő tapintattal kel- lene tudomásukra hozni.
KÁLMÁN: Tapintat — ezeknek?
LŐRINC: Nyilván a pápa őszentsége tudtával jönnek . . .
JÁNOS: Uraink és a nép viszont ki- kelt magából. Veres posztó bikát nem hergel úgy, mint urainkat a keresz- tesek, amióta itt jártak . . .
KÁLMÁN: Ki kell találnunk valamit, hogy az u r a k is megnyugodjanak, valamint pápa őszentsége is tisztán lássa: itt minden a szentegyház ja- vára t ö r t é n i k . . .
(Ebben a pillanatban bejön Álmos.
Valamennyien odanéznek.) (Kis csend.)
Az u r a k gondolkodjanak ezen a dol- gon. (Int, hogy befejezte, azok meg- hajolnak, tüntetően a másik irányba el.)
(Csend.) Vigasztalni jöttél?
ÁLMOS (némán átöleli): A legjobb testvér vagy. És bocsáss meg mind- örökre. (Könnyezik.)
KÁLMÁN: Mi ütött beléd?
ÁLMOS: Anyánkra gondoltam, akire én alig emlékszem, de te még igen.
Én már inkább csak a mostohánkat tartom eszemben. Az anyánk téged még becézhetett, simogathatott. Ne- kem bele kellett bújnom saját mele- gembe, mint gyermek a takaró alatt, midőn egyedül van. Táguló orrcim- pával ismergeti saját testét, szagjait:
ez mind ő. Kilélegzi önmagát, m a j d visszaszívja. Nekem szeretnem kellett magamat. Aztán vigyáztam: mások is szeressenek. Igen, ilyenekre gon- doltam a napokban. Bocsáss meg.
A vérem nyugtalan. Nem tehetek róla. Nem ád nyugalmat semmi. Ar- ra gondoltam: mit ér az én igazsá- gom, ha mindig elbukik. De vajon az-é az igazság, amelyik mindig csak 21
