• Nem Talált Eredményt

NAGY LÁSZLÓ

In document tiszatáj 1977. MÁJ. * 31. ÉVF. (Pldal 78-81)

VÉGH LÁSZLÓ

A. NAGY LÁSZLÓ

Népi kultúra a csehszlovákiai magyarok életében

(Vázlat)

Kloskowska antropológiai kultúrameghatározásából kiindulva a népi k u l t ú r a olyan emberi viselkedések és ezek termékeinek integrált egysége, amely viselkedése-ket a népi közösségen belüli kölcsönhatás során létrejövő m i n t á k szabályozzák.

„Népi" megnevezés alatt itt én parasztit értek.

A népi kultúra integrációs képességének magas foka jelentős tényezőként sze-repel a nemzetiségi társadalmak önfenntartó igyekezetében.

E kultúra minden eleme, része és terméke szorosan összefügg egymással. Egyik a másikából érthető és magyarázható. A definícióban említett viselkedési m i n t á k az emberi élet valamennyi területére kiterjednek. Elsajátításuk jelentősége közösség-formáló, közösségfenntartó erejükben rejlik.

Eredeti, minden funkcióját és elemét megőrzött népi kultúrával ma a csehszlo-vákiai magyarok körében nem találkozunk. E n n e k történelmi okai vannak.

A monarchia fölbomlása a mai Szlovákia magyar lakosságát a népi k u l t ú r a meginduló bomlásának szakaszában érte. A népi kultúra térvesztése általában előre-haladottabb volt, mint a történelmi Magyarország m á s területein, b á r itt is t a l á l u n k kivételeket (Zoboralja). Az északi vidék aránylag fejlettebb ipara, mezőgazdasága infrastruktúrája ismeretében ez nem meglepő. A paraszti kultúra gyakorlati céljukat vesztett elemei fokozatosan szorulnak ki a társadalmi gyakorlatból, s helyüket cél-szerűbbek veszik át.

A népi kultúrára jellemző a diakronikus tudásátvétel. A tudás egyidejű, gyors és hatékony terjedését a paraszti közösségek zártsága és a megfelelő eszköz hiánya akadályozta. Az írásbeliség elterjedtségének magas szintje (1921-ben a szlovákiai magyar lakosság 90%-a írástudó volt) kedvező feltételt teremtett a tudás gyorsabb terjedéséhez, mint amilyet a szájhagyomány ú t j á n való átörökítés adott.

A mai csehszlovákiai magyar kultúrát az írás és a társadalmi átadás m e c h a n i k u s

eszközeinek túlsúlya jellemzi. A paraszti kultúra még funkcionáló elemei általában a magánélet, és korlátozott mértékben a társadalmi élet területeire szorultak vissza.

Napjainkban a népi kultúra más f o r m á j á v a l is találkozunk. Ezek a tömegkul-t ú r a különböző tömegkul-területömegkul-tein tömegkul-tűnnek föl a n n a k szerves részekéntömegkul-t. Leginkább művészi formákról v a n szó, így a színpadra vitt népdalról, népi táncról. Az a tény, hogy a tömegkultúra terjesztési csatornáiba bekerülnek a hagyományos kultúra termékei, tudatos szándékról tanúskodik. Ugyanis esztétikai értékükkel párhuzamosan ideoló-giai tartalmak hordozói is. A népi kultúra termékei a történelmi folytonosság, a nemzeti jelleg, a társadalmi osztályirányulás és haladó hagyomány konvencionális jelképei is.

*

A hagyományos kultúrán alapuló közösségek nagy összetartó erővel rendelkez-tek. A gazdasági fölemelkedés, a városiasodás, a tömegkultúra növekvő szerepe meg-bontotta ezeket a közösségeket. Az integrálás ú j eszköze a tömegkultúra. A nemzeti társadalmakban ez a kultúra kisebb-nagyobb problémákkal sikeresen tölti be ezt a szerepét. Csakhogy a nemzeti társadalmakban a tömegkultúra az általános kulturális

tartalmak, minták közvetítése is nemzeti keretek között folyik.

Nemzetiségi környezetben ezek a társadalmi mozgások más problémát is jelen-tenek. Érvényes ugyanis az az állítás, amely szerint: minél magasabb a társadalmi, gazdasági mobilitás, annál nagyobb a lehetőség interetnikus kapcsolatok fölvételére.

A nemzetiségi tömegkulturális források egyes területeik kialakulatlansága miatt nem képesek egyedül kielégíteni a jelentkező kulturális igényeket, míg a falusi tár-sadalom paraszti kultúrája tagjai számára képes erre a maga szűkebb, zártabb vilá-gában. Nemzetiségünk gazdasági és társadalmi felemelkedését nem követte az ennek megfelelő kulturális keretek és tartalmak kialakulása. Csak a legalsó (a helyi kul-turális tömegmunka) és legfelső szint néhány m ű f a j á b a n van autentikus, létünket .adekvátan kifejező, sajátos kultúránk. Az összes többi szinten és m ű f a j b a n m á s

kul-turális rendszerekből elégítjük ki szükségleteinket.

Visszatérve az interetnikus kapcsolatfelvétel és az ezt követő további folyamatok -előfordulására, elterjedtségére; társadalmi szempontból ez leggyakoribb a munkás-ságnál, az alkalmazottaknál, a műszaki értelmiségnél és a városokban; a kultúra

rétegeit tekintve az öntevékeny kulturális szint kivételével mindenütt. A falusi közösségben, a humán értelmiségnél, továbbá az öntevékeny kulturális szinten és a legfelső szinten, ha sor kerül is ilyen kapcsolatfelvételre, ezek a rendszerek már kialakult erős homogenitása következtében gazdagodásuk mellett eredeti jellegükből sem veszítenek.

Aki kilép a falusi környezetben még elsősorban normatív erőként élő paraszti kultúra hatása alól, egy meglehetősen laza, kevésbé integrált hordozóinak sajátságos létét alig tükröző tömegkulturális közegbe kerül. Az elmondottakból az derülhetne ki, hogy mivel a nemzetiség a népi kultúrához hasonló tökéletességű önirányító, ön-működő kulturális viselkedésrendszert eddig nem hozott létre, a nemzetiségi meg-maradás legjárhatóbb ú t j a vagy a társadalmi mobilitás mesterséges fékezése, vagy a

népi kultúrában kialakult normatív rendszer ráerőltetése az ú j viszonyokra. A nem-zetiségnek, meg a népi kultúrának is a legnagyobb szolgálatot azzal tehetjük, ha ma nem kényszerítjük annak a szerepnek a betöltésére, amelyet az őt létrehozó gazda-sági-társadalmi alakulatban betöltött.

Ennek legjárhatóbb útja az, ha legjobb értékei számára megnyitjuk az utat a tömegkommunikációs eszközök felé, és ezzel párhuzamosan a passzív befogadás mel-lett megteremtjük az alkotó, a tényleges részvétel föltételeit.

*

A csehszlovákiai magyar irodalom egyik jellegzetessége az állandó folytonosság-keresés. Sokszor és sokan leírták, hogy irodalmunk gyökértelen. Az első köztársaság megalakulása után indulóknak társadalmi tekintetben nem voltak elődeik, az ezen 77

a földrajzi területen született írókat csak általában, m i n t az egyetemes m a g y a r i r o -dalom képviselőit tekinthették elődöknek. Az 1948 u t á n indulók n e m ismerték azo-kat, akiket az első köztársaságból eszmei elődöknek t a r t h a t t a k volna. K ö z t ü k volt a háború öt, és a nemzetiségi megkülönböztetés h á r o m éve. Az irodalmi élet f e j l ő dése sok tekintetben modellje lehet a csehszlovákiai magyar kulturális élet k i a l a k u -lásának, fejlődésének. Ami az előzménynélküliséget és a folytonosság h i á n y á t illeti, bizonyosan.

K u l t ú r á n k n a k egyetlen területe van, ahol történelmi folytonosságról beszélhet ü n k : ez a népi kulbeszélhetúra. Századunk gazdasági, beszélhetársadalmi, polibeszélhetikai válbeszélhetozásai k ö v e beszélhet -keztében szerepe nagy mértékben visszaszorult, de az a tény, hogy az emberek, a közösségek — leginkább a falusi közösségek — életében szakadatlanul jelen volt, a nemzetiség szempontjából felbecsülhetetlen jelentőségű. Nem győzzük hangsúlyozni ennek a ténynek nagy kulturális és társadalmi jelentőségét. Népességünk h á r o m negyed része még ma is falun él. Igaz ugyan, hogy megváltozott, szocialista k ö r ü l -mények között, de továbbra is szubjektuma a közösségen belül egyes elemeiben és szerepében továbbélő népi kultúrának.

Az ötvenes évek legelején, amikor fokozatosan kialakultak kulturális életünk intézményes keretei, fordult először tömegesen és szervezetten a figyelem a népi kultúra felé. A CSEMADOK kulturális tevékenységében a fő szerepet a helyi folklórcsoportok kaptak. A színpadra vitt, művészi rangra emelt folklór a kulturális f o r r a -dalom része volt. Ennek folytán különös társadalmi szerepet is kapott: osztályirá-nyultságot és politikai elkötelezettséget jelentett. Jelentette azonban a nemzeti (nem-zetiségi) keretet is.

Napjainkban, amikor falun is erősen differenciáltak a kulturális élet lehetőségei, adott a választás társadalmi és anyagi feltétele, a népi kultúra művészi f o r m á i n a k művelése iránt ismét nagy érdeklődést tapasztalunk. Egy 1974-es kultúrszociológiai(

vizsgálat során derült ki, hogy a felnőtt lakosság közel 10 százaléka tagja valamilyen folklór együttesnek. A passzív érdeklődés magas szintjéről tanúskodik a folklór-fesztiválok nagy látogatottsága. A két országos fesztivált a lakosság 32 százaléka, illetve 15 százaléka, a járási fesztiválokat 30 százaléka tekinti meg. Abszolút számok-ban ez százezres tömegeket jelent.

A mai napig is a CSEMADOK-nak van a legnagyobb szerepe és egyben lehető-sége is a népi kultúra támogatásában, a népművészeti tevékenység szervezésében, de módja van tudományos kutatásra is. Nyilván emiatt is népszerű a CSEMADOK, amiről magas szervezettsége is tanúskodik.

A folklór növekvő népszerűsége ellenére sem m o n d h a t j u k , hogy a folklórtevékenységnek nálunk különleges funkciói alakultak ki. Csupán a minden népi k u l t ú r á -ban meglevő funkciók némelyike vált hangsúlyosabbá. Hangsúlyosabbá az teszi, hogy nemzetiségi környezetben viszonylag szűkebb a kulturális önrealizálódás köre.

A folklórtalálkozók közönségében a produkciók láttán, hallatán önkéntelenül is megszületik a fölismerés: egy a zenei anyanyelvünk! A magyarországi Röpülj, páva!, és a hazai Tavaszi szél népzenei vetélkedők során is hasonló tömegméretű ú j r a f e l -ismerés tanúi lehettünk. A példákat tovább is sorolhatnám.

A nálunk évente megrendezésre kerülő népdalvetélkedő, a Tavaszi szél „csak"

a hagyományos interpretálás eddig nem ismert szintjét hozta. Az aktív közművelő-dési forma, amilyen ma Magyarországon a táncház, még v á r a t magára.

összefoglalásul elmondható, hogy a csehszlovákiai magyarok kulturális és t á r -sadalmi életében a népi kultúrának ma is meghatározó szerepe van. Az autentikus, eredeti funkciójukat megőrzött elemek a magánélet és a társadalmi élet n é h á n y területén továbbra is tényezőként hatnak. A tömegkultúrán keresztül a kulturális életbe behatoló népi kultúrának, így elsősorban a folklórnak elsődleges szerepe van, mert ideológiai funkciói mellett biztosítja a történelmi folytonosság meglétét, a széles tömegek kulturális önrealizálódási igényét, és haladó módon h a t a nemzeti (nemzeti-ségi) tudatra.

In document tiszatáj 1977. MÁJ. * 31. ÉVF. (Pldal 78-81)