Derjabin, A.: A termelői árak statisztikájának megoldásra váró kérdései

(1)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

gek. Az egyes élelmiszercsoportok reálár—

színvonala között a két számítás szerint egy esetben sincs több, mint 4—5 százalé—

kos eltérés. Az összehasonlított árstruktú—

rák alapvető arányait a kétféle számítás azonosnak mutatja.

A lengyel élelmiszerárszínvonalat a ce- reáliák, a hús és a burgonya viszonylag magas ára jellemzi. A zsír, a cukor és a hal ezzel szemben Lengyelországban az olcsó élelmiszerek közé tartoznak. Az élel—

miszerek átlagos szinvonala viszonylag alacsonyabb, mint a többi, különösen a nyugati országokban.

Az iparcikkek maga's árszínvonalán be—

lül a rövid élettartamú cikkek árszínvo- nala viszonylag alacsony. A közepes élet—

tartamú cikkek —— elsősorban a ruhane—

műek —— árai igen magasak. A tartós fo- gyasztási cikkek közül a bútorárak ala- csonyak, a többi cikkek árai rendkívül magasak.

A szolgáltatások árszinvonalának össze- hasonlítása sok problémával jár. Csak az olyan szolgáltatásoknál van" meg erre a lehetőség, amelyeket a lakosság Lengyel- országban is pénz ellenében szerez meg.

Ezeknek lengyelországi árszínvonala rend—

kívül alacsony. Ennek tulajdonítható, hogy a lengyelországi népesség összes kiadásai- nak csak 8,4 százalékát fordítja szolgálta- tások beszerzésére, a tőkés államokban viszont egyedül a lakbér aránya megh—a—

ladja ezt az arányt.

Az élelmiszerbeszerzésre fordított összeg Lengyelországban 1959-ben az összes kia- dások 49,5 százaléka volt. A többi szocialista országban 45,5-—55,2 százalék kö—

zött, a tőkés országokban pedig 37,5——49,6 százalék között mozgott.

A tanulmány gazdag számanyaga külön—

böző keresztmetszetekben nyújt áttekintést az összehasonlított országok fogyasztói ár—

struktúrájáról. Az alkalmazott módszer

helyesen veszi figyelembe a kérdés __öko—

nomiai lényegét. K nyert eredmények fo—

gyatékosságai elsősorban a felhasznált sta—

tisztikai anyag hiányosságaiból származ—

nak. V

(Ism.: Hajpál Gyula) Derjabin, A.:

A termelői árak statisztikájának megoldásra váró kérdései

(Nazrevsie voproszii sztatisztlki optovüh een.) —— Vesztnik Sztatisztiki. 1961. 4. sz. 7-—

17. p.

1958—ban a szovjet kormány az ipari ter—

mékek termelői árának megállapítására új rendszert vezetett be. Jelentősen kiszé—

lesítette a köztársasági és helyi szervek

jogkörét a korábban nem gyártott, új ipari

1097

termékek termelői árának megállapitása területén.

Az új árképzési rendszer viszonylag sok egyedi ár kialakulását tette lehetővé.

Szükségessé vált az árképzés megbízható ellenőrzésének megteremtése, annál is in-

kább, mert az egyes helyi szervek nagy-—

tömegű termék gyártása esetén is alkal-—

mazták az egyedi árakat.

A Központi Statisztikai Hivatal meg- szervezte a köztársasági és helyi szervek által megállapított árak változásának meg—

figyelését, az ellenőrzés azonban ez idő- szerint csak az állandó árakra terjed ki.

Szerző hangsúlyozza az ellenőrzés kiter- jesztésének szükségességét az ideiglenes és az ún. egyedi árak rendszerére is.

Az egyedi termékek termelői árának rendszeres statisztikai megfigyelése lehe——

tővé teszi az új termékek kialakult árszín- vonalának, az új termékek kibocsátása gazdaságosságának, s azok változásának, tanulmányozását.

Kedvezőtlennek mondható a technikai haladás üteme és a gazdaságilag indoko- latlan magas egyedi árak alkalmazása közti ellentmondás. Főleg az alkatrészek.

gyártásánál mutatkozott ez meg, s a koo-—

peráció háttérbeszorítását eredményezte.

A vállalatok maguk kezdték gyártani a szükséges alkatrészeket. Erre ösztönözte őket a termelői árrendszer is, mert ugyan magasabb volt e termékek önköltsége, mintha speciális vállalatok gyártották volna, de még alacsonyabb volt, mint az érvényesíthető termelői ár.

1960 júliusában az SZKP Központi Bi—

zottsága rámutatott arra, hogy 1961 és 1962 folyamán a termelési eszközök és fel—- szerelések termelői árát felül kell vizs—

gálni, abból a célból, hogy az árak újból megállapított színvonala pontosabban tük-—

rözze a termelési költségeket és biztosítsa a szükséges hasznot az ipar folyanmtosfej—v lesztése számára.

Az egyedi termelői árra vonatkozó statisztikai megfigyelés egyik feladata azok—,- nak a tényezőknek a feltárása, amelyek a szocialista árképzés elveit sértik.

Szerző véleménye szerint -——- s itt vitába száll Sz. Sztoljarovval, aki a Vesztnik Szta- tisztikiben egy korábban megjelent cikké—

ben1 az árak reprezentatív vizsgálatát java—

solta, —— az árstatisztika és az árképzés- szilárd bázisának megteremtése érdekében a köztársasági és helyi szervek által meg—

állapított árak és díjtételek teljeskörű ' megfigyelésére van szükség. Az adatok fel:

dolgozása a reprezentatív módszerrel tör-—

ténhet.

1 Vesztnik Sztatisztiki. 1958; évi 11. sz.

(2)

1 098

Ami az alkalmazandó árindexeket illeti a kiskereskedelmi, felvásárlási és kolhc'az- piaci árak indexeihez képest a termelői ár- indexek számítási metodikája" kevésbé van kidolgozva (kevésebb a rendelkezésre álló tapasztalat is) sőt vitatott az is, hogy mi- lyen termelői árindexeket kell számítani.

A szerző az alábbi a termelői árindexek alkalmazását tartja szükségesnek: '

1. a különböző népgazdasági ágak termé—

keinek árindexe,

2. az egyes iparágak nyersanyagának termelői árindexe;

3. a gépipari termékek (népgazdasági ágak szerint részletezett) termelői ár—

indexe.

_ Azxemlitett csoportokon belül az egyes, népgazdaság-img fontos cikkek, illetve

**c1kkcsoportok (nyersvas, olaj, gáz stb.) egyedi árindexeit is ki kell számítani.

' Az árindex rendszert úgy kell felépíteni, hegy megfelelően jellemezze az alapvető

termékek (cikkek) árának 'változását a népgazdaságon belül mind a termelők, .mind a termékek felhasználói számára.

; Az egyes iparágakban alkalmazott ter—V :melői: árindexek kiszámításának alapvető problémája az összehasonlító termelés el—

határolása. Különösen a gépiparban, a vegyiparban és a könnyű— és élelmiszer—

f'ipar egyes területein mutatkozik meg ennek nehézsége. Itt korlátozottaka lehető—

ségek az összhasonlíthaetó termelés ter—

melői árindexének meghatározására.

Az ősszehasonlíthatc'f árutermelés terme—

lői árindexének kiszámítására a szerző a harmonikus _átlagindex formuláját tartja

_,megalelőnek. ,

!?

Termelői árindex :,— WHL—

1

2779191

A szerzo a képlet alkalmazását bemu- tatja egy példán, majd rámutat arra, hogy a fenti módon számított iparági bázis- indexek annál kevésbé pontosak, minél ki—

's'eű'b hányada az összehasonlítható terme- lés az árutermelésnek Hibaforrás az is, hogy annak az időszaknak növekedésével, amelyre az indexet számítják, növekszik

"azoknak a cikkeknek a köre, amelyeknek értékesítését ismerni kell. Ezért hosszabb időszakok esetén a bázisindexeket helye—

sebb áru—reprezentánsok segítségével szá—

mitani.

Azokban az iparágakban, amelyekben a termékek árát övezetek, medencék, terüle—

tek '(oblasztok) stb. szerint állapítják meg,

"a változatlan állományú termelői árindexe—

ken kívül, változó állományú termelői ár—

indexeket is számítani kell, azaz olyan in—

dexeket, amelyek figyelembe veszik az

* STATISZTIKAI majam nemo

egyes termékek értékesitésiébeni' a ' ' külön— _

böző területek (övezetek sm) rémsedésé- nek változását. Ilyen termelői árindexeket ez ideig nem számítottak.

' Végül szerző az összehasdnlítható terme- lés körének változásával, illetve az össze- hasonlítható termékek körének bővítésé—

vel'foglalkozik. Ez utóbbi érdekében a ,,feltételes összehasonlíthatóság" módsze—

rének alkalmazását javasolja. A; módszer a régi tennék lehetséges árának az új ter—

mék ára alapján való meghatározásán alapszik annak feltételezésével, hogy e ter- mék ugyanazt a konkrét szükségletet ugyanolyan mértékben elégíti ki, mint az,

új termek. _

A lehetséges ár megállapítása két méd—' ' szerrel történhet. Az első módszer a régi és, ,

az új termék kapagitáse, teherbíróképesség stb. egysége árának meghatározásában áll.

A második módszer a régi termék árának a kapacitás, teherbíróképesség stb. növe- kedésének megfelelő mértékű növelését je—

' lenti.

(Ism.: Gacs István) Gilbert, R. S .-—Major, R; L.:

Anglia csökkenő részesedése a sterling- terület importjában

(Britain's falling share of sterling area imports.) ——- National Institute Economic Re- 'vlew. 1961. 14. sz. 18—54. p

A cikk Anglia részesedését vizsgálja a sterling-terület importjában az 1954—1960—

as időszakban. Megállapítja, hogy bár

"Anglia részesedése jelentős a sterling—terü—

let behozatalában (1960—ban például a ster—

ling—terület országaiba irányult az angol gyáripari termékek kivitelének mintegy 40, ' százaléka), azonban ez csökkenő tendenciát

mutat a vizsgált időszakban: 1954 és 1960 között Anglia részesedése több mint 14 százalékkal csökkent a sterling—terület or- szágainak behozatalában.

Mig Anglia aránya csökkent a sterling—

terület országainak importjában, addig el—

sősorban az Európai Közös Piac országai növelték az e területre irányuló ekportju- kat; másodsorban Japán, s harmadsorban az Amerikai Egyesült Államok nyert a sterling—területen piacot Anglia rovására.

A szerzők országok és cikkek szerint elemzik a sterling-területre irányuló angol export csökkenését, s ennek okát általá—

nosságban főként a következőkben látják

gi felsorolás nem jelent fontosságisorren—

et):

1. A sterling-terület országaiban enyhült az Anglia érdekében más országok ellen irányuló diszkrimináció.

2. Növekedett a többi ország versenyké—

pessége a sterling—terület piacain. amelyet