A STRUKTURÁLIS ÁRVESZTESÉG
OSVÁTH LAJOS
Külkereskedelmi forgalmunk áruösszetételét ismerve feltételezhetjük. hogy az
1974—1975. évi tőkés világpiaci árrobbanás hatására bekövetkezett árveszteség egy része szükségszerűen abból adódik, hogy importunkban nagyobb. exportunkban pe-dig kisebb azoknak a cikkeknek a részesedése. amelyeknek ára az átlagosat meg—
haladó mértékben emelkedett. Ilyen esetben akkor is árveszteség keletkezik. ha az export és az import árak változása termékenként, termékcsoportonként azonos, a külkereskedelmi forgalom részterületeinek cserearányai nem romlanak. Valószínű azonban az is, hogy az árveszteség nemcsak a külkereskedelem áruszerkezetének következménye. Meg kell tehát állapítani, hogy az árveszteség milyen hányada mi-
nősíthető strukturális (azaz az áruforgalom szerkezetéből eredő) árveszteségnek. s
mekkora részt idéznek elő az áruszerkezettel össze nem függő más tényezők.Az árveszteséget az öt árufőcsoport1 szerinti bontásban vizsgáltuk. Az elemzés az l974-től 1979-ig terjedő időszakot öleli fel. Bebizonyosodott, hogy a cserearány- romlás külkereskedelmünk nagyobb részét átfogja. A rubelelszámolású lll. és V..
valamint a nem rubel elszámolású lV. árufőcsoport kivételével az áruforgalom min—
den kategóriájában árveszteség keletkezett. A világpiaci feltételek módosulása tehát az exportban megtestesülő nemzeti munkát széles körben és nagymértékben leér—
tékelte.
1. tábla
Az árveszteség megoszlása
(százalék)
Rubel l Nem rubel
Arufőcsoport M Együtt
elszámolású árucsere
l. . . . . . . -—25.0 — 8.0 --33,0
Il. . . . . . . —21,6 —48,5 -—70.1
Ill. . . . —l— 5.4 —12,5 — 7.1
IV. . . -- 1.9 --l—- 6.1 —-l—-4,2
V. . —l—- 8.2 — 2,2 —l—6,0
Összesen —34.9 * —65,1 * —100,0
Forrás (itt és a továbbiakban): Külkereskedelmi statisztikai évkönyv. 1979. Központi Statisztikai Hivatal.
Budapest. 1980. 492 old.
1 !. Energiahordozák, villamos energia. Il. Anyagok. félkésztermékek. alkatrészek, lll. Gépek. szállítóesz—
közök. egyéb beruházási javak. lV. Fogyasztási iparcikkek. V. Élelmiszeripari anyaguk. élő átlátok, éielmi—
szerek.
OSVATH: A STRUKTURÁLIS ÁRVESZTESÉG
597
Az összes árveszteség nem egészen egyharmada származik az energiahordo—
zók, a villamos energia, kétharmada pedig az anyagok. félkésztermékek. alkatrészek árufőcsoportjából. A lll. és a N. árufőcsoport árnyeresége és árvesztesége nagyjá-
ból kiegyenlíti egymást. ,
A strukturális árveszteség meghatározásához is az említett nómenklatúra szerint csoportosított adatokat használtuk. A ll. árufőcsoportban — ahol ez lehetséges volt
— túlmentünk az árufőcsoport—tagoláson (külön vizsgáltuk például a növényi ere—
detű, az állati eredetű anyagok, a bányászati termékek, a vas- és fémipari félkész—
termékek. a vegyipari félkésztermékek stb. árának alakulását). A mélyebb bontás- sal arra törekedtünk, hogy az export és az import egybevetéséhez viszonylag homo- gén termékcsoportokat kapjunk.
Megállapítottuk, milyen összegű lenne az exportárbevétel növekménye, ha az egyes árucsoportokban az importéval azonos mértékű volna az árszínvonal-emelke- dés. A valóságos és az említett módon számított növekmény különbsége a struktu- rális árveszteség vagy árnyereség.
Az első négy árufőcsoportban keletkezett összes árveszteségnek valamivel több mint 70 százaléka strukturális árveszteség. Ezen belül a rubelelszámolású árveszte—
ség háromnegyed része, a nem rubel elszámolásúnak pedig jó kétharmada struk-
turális jellegű.2
Eléggé elterjedt nézet' hogy a magyar árveszteség nem származhat a külkeres—
kedelem áruszerkezetéből. mivel az árrobbanás következtében lényegében csak a kőolajár (1973 óta bekövetkezett) közel nyolcszoros emelkedése tekinthető kiugró változásnak; az egyéb termékek esetében nincs lényeges eltérés a nyersanyagok és az ipari késztermékek árának emelkedése között.
Ebből arra következtetnek, hogy az árrobbanás legfeljebb csekély mértékben indokolhatja a tőkés cserearányok romlását és az ország eladósodását. A kőolajat túlnyomórészben a Szovjetuniótól vásároljuk, így az olajárak emelkedése sem indo-
kolja a tőkés országokkal szembeni importtöbletet és eladósodást.
2. tábla
A különböző elszámolású árveszteségek árulőcsoportok szerinti megoszlása
(százalék)
, Összes Ebből , Összes Ebből
arveszteseg strukturális arveszteseg strukturális (-nyereseg) (-nyereseg)
Árufőcsoportok
a rubel ] a nem rubel
elszámolású árucserében
l. . . . . . . . . -— 58,1 —58.3 —— 12.7 —13.2
ll. . . . . . . . . — 50.0 —28.9 —- 77,'l —-60.3
lll. . . . . . . . . —j— 12,5 —l- 7.6 — 19,8 —— 3.9
lV.. . . . . . . , — 4.4 —l—4,4 _t. 9,6 -l-9.9
Összesen
—1oo,o ! —-75,2 ( -—1oo,o ! -—67,5
Strukturális jellegűnek tekinthetjük mindkét elszámolási kör V. árutőcsoport—
jának árnyeresége't, illetve árveszteségét is. Az árufőcsoport exportjának és import-
2 Az összes árveszteség megoszlása strukturális és nem strukturális hányadra függ a számítások részle- tezettségétől. Valószínű. hogy mélyebb tagolás esetén az általunk kimutatott nem strukturális árveszteség jelentős része minősülne az egyes órufőcsoportokon belüli export és import összetételének eltéréséből szár- mazó strukturális veszteségnek.
598 OSVATH was
jának összetétele ugyanis olyan mértékben különböző, hogy a két oldal termékei gyakorlatilag nem hasonlíthatók, nem mérhetők össze. (Az árufőcsoport nem rubel elszámolású külkereskedelmében minimális összegű árveszteség keletkezett. Figye—
lembe kell venni azonban, hogy ebben az árufőcsoportban exportunk — a vizsgált időszakban — változatlan árakon számítva 2,2-szerese, tényleges árakon pedig 1,6- szerese volt az importnak. A cserearányok erőteljesen romlottak, olyannyira, hogy a több mint kétszeres volumenű export árbevétel-emelkedése sem volt elegendő az im—
portárak növekedésének ellensúlyozására. A rubel elszámolású áruforgalomban ár—
nyereség van, amely úgyszintén az árufőcsoporton belüli export és import áruszer-
kezete eltérésének következménye.)
Külkereskedelmünk áruszerkezete a világpiaci árak változása szempontjából rendkívül kedvezőtlen: a struktúrából adódó árveszteség az árnyereséget 7,5—8—
szorosan meghaladja; a nem strukturális árnyereség elhanyagolható mértékű: nagy viszont -—- legalábbis az alkalmazott mélységű bontásban — a nem strukturálisnak
minősülő árveszteség.
Az l—lV. árufőcsoportban keletkezett árnyereség és árveszteség
Megnevezés Százalék
A rubel elszámolású árucsere:
Összes árveszteség . . . ——'lO0.0 Strukturális árnyereség . . . —l— 11.9 Strukturális árveszteség . . . —- 87.1 Nem strukturális árnyereség . . . —l— 51 Nem strukturális árveszteség . . . — 29.9 A nem rubel elszámolású árucsere:
Összes árveszteség . . . —100,0 Strukturális árnyereség . . . —l— 9.8 Strukturális árveszteség . . . — 77,1 Nem strukturális árnyereség . . . —l— 0.5 Nem strukturális árveszteség . . . —— 332
A strukturális árveszteség alapvetően a még a világpiaci árrobbanás előtt ki—
alakult áruszerkezet következménye. Az áruösszetételben időközben végbement vál- tozások nem voltak olyan jelentősek. hogy az árveszteségre érdemi hatással lehet- nének.
3. tábla
Az importárak változásának üteme az exportárak változásához viszonyítva
A rubel ' A nem rubel
Alcsoport MMM—"Hy"
elszámolású árucserében
Növényi eredetű anyagok . . . . 1.19 1,05 Állati eredetű anyagok . . . 1.18 1.27 Bányászati termékek . . . 0,94 2,42 Kohászati alapanyagok . . . 1.43 1,05 Vegyipari alapanyagok . . . 1.15 1.42 Vas— és fémipari félkésztermékek . 1.15 1.00
Vegyipari félkésztermékek . . . . 1.45 1.37
Egyéb ipari félkésztermékek . . . 1.15 1.17 Szerszám. szerelvény és témtömeg-
cikk..._... 0.96 0,82
Alkatrészek . . . 1.13 0.70
A STRUKTURÁUS ÁRVESZTESÉG
599
Feltűnően nagy a ll. árufőcsoport nem strukturális árvesztesége. Exportáraink növekedése az árufőcsoporton belüli alcsoportok szerinti részletezésben is számot- tevően elmarad az importárak növekedésétől. Elképzelhető természetesen, hogy túl- nyomórészt az egyes alcsoportok eltérő export és import áruszerkezete indokolja az áremelkedés üteme közötti eltérést, s ily módon az ebből keletkező árveszteség is strukturális jellegűnek tekinthető. Ennek elbírálásához részletesebb vizsgálódás vol- na szükséges; itt meg kell elégednünk a figyelemfelhívó megállapítással.
Részletesebb vizsgálódás hiányában is ide kívánkozik néhány megjegyzés:
a) külkereskedelmi árveszteségünk sajátossága, hogy csak kisebb hányada származik az energiahordozók árának emelkedéséből, illetve az alapanyagok és késztermékek árarányá—
nak változásából; túlnyomórészt az anyagok árucseréjében keletkezik;
b) éppen az anyagokat illetően a legkevésbé valószínű. hogy a külkereskedelmi ár—
munka hiányosságainak érdemi befolyása volna az árveszteség képződésére; ezeknél a ter- mékeknél ugyanis az árképzés nagymértékben tőzsdei (vagy tőzsdei árjegyzés típusú más nemzetközi) árjegyzésekre alapozódik: az egyéni ,.áralkunak" nincs meghatározó szerepe;
c) Valószínű, hogy az árufőcsoport árvesztesége nem kis mértékben azért következett be, mert éppen a vizsgált időszakot jellemzi a piacra jutási feltételek erőteljes romlása (a nyugat-európai fejlett tőkés országok iparcikk-szabadkereskedelmi övezetével és a preferen—
ciális elbánásban részesülő fejlődő országokkal szembeni vámhátrány növekedett; a szállítási költségek — az energiahordozók drágulásával is összefüggésben — emelkedtek; a de jure és (vagy) de facto diszkriminatív intézkedések és az ún. piacvédelem elsősorban a szocialista országok exportját sújtja stb.);
d) az export egyoldalú mennyiségi növelésére való törekvés háttérbe szorította a ha- tékonysági követelményeket; a relatíve magas árfolyam, a vizsgált időszakban a nem meg- felelően orientáló (nem világpiaciár—arányos) termelői árak lehetővé tették a veszteséges ex- portot is. anélkül, hogy termékszinten a népgazdasági veszteség felismerhető lett volna.
A külkereskedelem áruszerkezete
Az ötödik ötéves tervidőszak első négy évében (1976—1979-ben) a rubel elszá- molású export volumene 19,2, a rubel elszámolású importé 7.5, a nem rubel elszá—
molású export volumene 25.0, a nem rubel elszámolású importé 23.8 százalékkal volt átlagosan magasabb, mint 1975—ben. Feltűnő a rubel elszámolású forgalomban a nagymértékű, a nem rubel elszámolásokban az elhanyagolható különbség az ex- port és az import volumenének növekménye között.
A külkereskedelem áruszerkezetében bekövetkezett változások nem kedvezők.
(Lásd a 4. táblát.)
A rubel elszámolású export növekményében a gépek és az anyagok vannak túlsúlyban; az export szerkezete azonban érdemben nem változott. A szerény import- növekmény túlnyomó része gépekből és energiahordozókból áll; a ll. árufőcsoport- ban nincs növekmény, aminek következtében az anyagok. félkésztermékek és alkat- részek részesedése a rubel elszámolású importban 25 százalékponttal csökkent.
A nem rubel elszámolású exportban számottevően, mintegy 6 százalékponttal nőtt az l. és a II. árufőcsoport részesedése. Az összes növekmény több mint 60 szó—
zaléka tartozik ebbe a két árufőcsoportba. Az áruszerkezet változásának —— a rubel elszámolású anyagimport stagnálása mellett — ez a másik igen problematikus vo—
nása: nőtt a tőkés export anyaghányada. A növekményben nagyon szerény a gép—
export részvétele; emiatt a lll. árufőcsoport részesedése az exportban visszaesett.
Úgyszintén jelentősen mérséklődött az V. árufőcsoport, azaz az élelmiszer-gazdaság exportjának aránya, a W. árufőcsoporté, azaz a fogyasztási iparcikkeké viszont né- mileg növekedett. A nem rubel elszámolású import összetételében kedvező irányú, bár nem jelentős módosulás következett be: a növekmény legnagyobb része anyag és gép: a leggyorsabban a fogyasztási iparcikkek importja nőtt.
600 OSVATH LAJOS
Az anyagimporton belül feltehetően jelentősebb átrendeződés megy végbe a fontosabb alcsoportok között. (Ezt a folyamatot csak tényleges árakon — lásd az 5.
táblát — tudjuk kimutatni.)
4. tábla
A külkereskedelmi forgalom árufőcsoportonként
(1970. évi árakon, százalékban)
Rubel elszámolású Nem rubel elszámolású Árufőcsoport
export l import export l import
Az 1975. évi forgalom megoszlása
l.. . . . . . . . 0.1 9.2 0.3 3.2
ll. . . . . . . . . 212 40,0 30.7 59.2
lll. . . . . . . . . 42.7 342 15,9 15.8
lV.. . . . . . . . 229 13,7 17.3 5.5
V. . . . . . . . . 13,1 2.9 35,8 'lő.3
Összesen 1oo,o [ 1oo,o 100,o l 1oo,o
Az 1976—1979. évi átlagos forgalom megoszlása
!. . . 0.2 10,ó ! O,6 2.3
ll. . . . . . . . . 22,8 37.5 36.4 59.5
lll. . . 43.3 349 14,3 17.3
lV. . . . . . . . . 21.7 13,8 18.11 7.6
V. . . 120 3.2 30.3 l 13.3
Összesen 1oo,o ! mao 1oo,o [ 100,o
Az 1976—1979. évi forgalom növekményének megoszlása
l. . . 0.6 309 1.8 —1.1
ll. . . 3l,2 — 58,9 60.7
lll. . . 46,2 46.5 8.1 23.0
lV. . . 159 14,6 22,6 15,3
V. . . ó,1 8,0 8.6 2.1
Összesen 1oo,o l 1oo,o ! mao ] 1oo,o
Az 1976—1979. évi forgalom növekménye*
l. . . . . . . . . 94.2 22.8 1302 -9.1
ll. . . . . . . . . 28,0 0.0 48,0 252
lll. . . . . . . . . 20.5 9.2 12,5 384
IV. . . . . . . . . 132 72 32.8 72,9
V. . . . . . . . . ! 8.8 18,8 6.0 3.4
Összesen 19,2 * 7.5 l 25,o l 23,8
' Az 1975. évi színvonalat meghaladó teljesítés a vizsgált négy évben az 1975. évi tényleges adat szá- zalékában.
A nyersanyagok részesedése a rubel elszámolású importban jelentősen csök—
kent. Emlékeztetünk rá. hogy ez a csökkenés az árufőcsoport teljes importjának vól—
tozotlan színvonala mellett következett be; a nyersonyagimport volumene tehát ob- szolút mértékben is csökkent. Valamelyest mérséklődött a félkésztermékek aránya, jelentősen nőtt viszont az alkatrészeké. Az órufőcsoport importja a magasabb fel-
dolgozottsági fok felé tolódott el. A nem rubel elszámolású importban elsősorban
a félkésztermékek és az alkatrészek között — az utóbbi javára - módosult az arány.A STRUKTURÁLIS ÁRVESZTESÉG
601
5. tábla
A II. árufőcsoport' importjának áruszerkezete
(tényleges árakon százalékban)
1975. 1976. 1977. 1978. 1979.
Megnevezés
évben
!
Rubel elszámolású forgalom !
Nyersanyagok . . . . . . . . 46,9 41,9 43,9 42,7 40,4
Félkésztermékek . . . . . . . . 37.6 37,8 37,1 352 34,9
Alkatrészek . . . . . . . . . 15,5 20.3 ! 19,0 22.1 24.7
Nem rubel elszámolású forgalom
Nyersanyagok . . . . . . . . 252 25,9 26,4 25.0 27.1
Félkésztermékek . . . . . . . . ó1,0 58.5 56.8 57.0 55,3
Alkatrészek . . . . . . . . . 13,8 15,6 16.8 18,0 17,6
' Anyagok, félkésztermékek, alkatrészek.
A nem rubel elszámolású import
Az egyensúlyi problémák szempontjából kritikusabb helyzetű nem rubel elszá—
molású áruforgalom importoldalát illetően szembetűnő sajátosság, hogy az anyagi ágak importfelhasználása (az ún. termelői célú import) az összes behozatal 70—75 százalékát teszi ki. Ahhoz, hogy a kereskedelmi mérleg egyensúlyban legyen, az ex- portnak mintegy 32—44 százalékkal kell meghaladnia a termelési célú importot. Ez az exporttöbblet nyújtana fedezetet a végső fogyasztás, a népgazdasági beruházás és a készletváltozás közvetlen importjára.
Az összes nem rubel elszámolású import
az anyagi ágak azonos relációiú importanyogJelhasználásának százalékában
Év Százalék Év Százalék
1970 . . . . . . . . . . . 147.1 1975 . . . . . . . . . . 133.6
1971 . . . . . . . . . . 1389 1976 . . . . . . . . . . 1324
1972 . . . . . . . . . . 143,3 1977 . . . . . . . . . . 13Ó.1
1973 . . . . . . . . . . 134,8 1978 . . . . . . . . . . 143,8
1974 . . . . . . . . . . 134.5 %
Számításaink arra utalnak. hogy a termelés importigényessége az utóbbi tíz évben — változatlan árakon számítva — nagyon lassú ütemben emelkedett. (Az im—
portigényességet a bruttó termelésre értelmezzük; az a módszer. amely az import növekményét például a hozzáadott érték növekményével veti össze. több szempont—
hó! is félrevezető. Az így kapott növekmény/növekmény típusú mutató értéke ugyanis erősen függ a hozzáadott érték növekedésének ütemétől; így például ha a termelés importigényessége két időszakban egyformán változik, de a GDP növekedési üteme eltérő. a növekmény/növekmény mutató nagy különbséget fog mutatni. Másrészt a mutató úgy viselkedik. mintha az importigényesség növekedése vagy csökkenése csak a GDP-növekmény importvonzatának hatására következnék be. holott ez nyilván—
valóan nem így van. Egyébként is a kereskedelmi mérleg hiányát illetően nem a faj- lagos importigényesség lassú növekedése, hanem az importnak az exportét meg- haladó teljes terjedelme okoz gondot.)
Arra következtetünk, hogy a termelési célú import alapvetően komplementer
jellegű és a termelés áruszerkezetének jelentős módosítása nélkül nem csökkent—
hető.
602 OSVATH LAJOS
A kutatások eddig nem tisztázták. lehetséges-e a termelési szerkezet olyan for- málása. amely mellett a termelés tőkés importigénye alapvető célkitűzéseink sé- relme nélkül mérsékelhető lenne. Az azonban már az eddigi vizsgálatok alapján is megállapítható, hogy a termelési célú import érdemleges mérséklése a termék—
szerkezet jelen'tős változtatása nélkül nem képzelhető el.
A bemutatott arányok aligha hagynak kétséget a tekintetben, hogy a végső felhasználás importigényessége importhelyettesítéssel (azaz a tőkés importnak hazai termeléssel vagy rubel elszámolású behozatallal való helyettesitésével) érdemben nem mérsékelhető anélkül, hogy fontos érdekeken ne essék csorba. A végső fo- gyasztás — alapvetően a lakossági fogyasztás — közvetlen importja a hazai ellátás szinvonalát befolyásolja. (Az ellátási színvonal fenntartása esetén az ugyancsak szinten maradó importnak az összes importból való részesedése — az utóbbi növe- kedésének függvényében — csökkenni fog.) A felhalmozási, elsősorban beruházási célú import a fejlesztési tevékenységgel arányosan változhat; az import csökkenté-
sét azonban a műszaki fejlődés érdekei korlátozzák.
Következtetések
Megállapíthatjuk, hogy gazdaságunk egyensúlyi problémáinak létrejöttében a világgazdasági feltételek módosulásának meghatározó szerepe volt. Az árrobbanás illetve az abból fakadó cserearányromlás okozta árveszteség vezetett az ország el—
adósodásához. Nem egyszerűen arról van szó. hogy külkereskedelmünk egyik vagy másik részterületén (például az élőállat- és a húsexportban vagy a vágómarha- kivitelben) következett be valamilyen zavar vagy akár krízis, hanem arról, hogy a cserearányromlás átfogja külkereskedelmünk egészét, s az abból származó árvesz- teség túlnyomó része külkereskedelmünk áruszerkezetének természetes következmé-
nye.
Lakossági fogyasztásunk a feltételek módosulása következtében túlfogyasztás—
jellegűvé vált. Az életszínvonal megőrzése programjának közgazdasági tartalma ép—
pen az, hogy — az átértékelődött nemzeti jövedelem felzárkóztatásával -— ezt a túl—
fogyasztásjelleget felszámolja.
Abból indulhatunk ki, hogy behozatalunkban az l. és a II. árufőcsoport, azaz az energiahordozók, a villamos energia. illetve az anyagok. félkésztermékek és al- katrészek részesedése a jövőben is igen magas lesz: ez a természeti feltételek szük- ségszerű következménye. Úgyszintén tartósnak tekinthető a III. árufőcsoport (gépek, szállítóeszközök, egyéb beruházási javak) nem rubel elszámolású importtöbblete.
A strukturális árveszteség a forgalomnak ezen a területein képződik, igy az a jö- vőben is széles körben fennmarad.
Abból következően, hogy a külkereskedelmi árveszteség döntő hányada struk- turális árveszteség. a cserearányok romlása okozta importtöbblet elsősorban úgy csökkenthető. ha az export volumene az importét meghaladó mértékben növekszik.
Ebben az esetben a külgazdasági egyensúlyi viszonyok javítása a nemzeti jövede—
lem terhére történik, a nemzeti jövedelem növekményét — részben vagy akár teljes
egészében is — felemészti.
A hatékonyság javulásától első helyen azt várhatjuk. hogy az exportárak emelkedésének üteme érje el az importárak emelkedését. Ez vezetne el a nagyon jelentős nem strukturális árveszteségek felszámolásához. Az adott körülmények kö—
zött már ez is az áruszerkezet erőteljes változtatását, fejlesztését igényli.
A nem strukturális árveszteség csökkentését, illetve felszámolását akkor tűz- hetjük ki célul, ha reális feladatnak tekintjük. hogy a külkereskedelmi áruforgalom
A STRUKTURALIS ÁRVESZTESÉG
603 részterületein — a jelenlegi helyzethez képest — javulnak a cserearányok, azaz ex—
portárainkat sikerül nagyobb mértékben növelni, mint ahogyan az importárak emelkednek. Az a körülmény, hogy a vizsgált hatéves időszak egészében nem struk- turális árnyereségünk szinte egyáltalán nem volt. utal a feladat nagyságára.
Exportunk — feltételezhetően az árukategóriák mindegyikében — a hatékony- ság tekintetében viszonylag nagy szórást mutat. A gazdaságtalan export folyamatos felszámolásával számottevően javítható a hatékonyság. A cserearányok javítása és a hatékonyság fokozása ugyan nem szinoním fogalmak; a logikai összefüggés azon—
ban vitathatatlanul fennáll.
A szabályozás területén ez a feladat a világpiaciár-arányos termelői árak kö—
vetkezetes érvényesítését; az egyedi (termeléskorszerűsítési) exporttámogatások gyors ütemű felszámolását, szigorú, a forint reálértékét megőrző, sőt növelő ár—
folyampolitikát igényel.
Az 1980-ban bevezetett új termelőiór-rendszer hatására feltételezhetően erőtel- jesen átalakul a nem rubel elszámolású export termékszerkezete. E cikk megírásá—
nak időpontjában még nincs teljes áttekintésünk erről a folyamatról, de néhány jel—
zést már megfigyelhettünk. Ilyen például. hogy a megelőző évhez, 1979-hez képest feltűnően megnőtt az exportjukat számottevően csökkentő vállalatok száma és súlya az összes nem rubel elszámolású exportban. A Külkereskedelmi Minisztérium által kiemelten megfigyelt vállalati körben (ez a vállalatcsoport adja az összes nem ru- bel elszámolású exportnak mintegy 70 százalékát) például a gépipari, a könnyű- ipari és a nehézipari vállalatok 28, 45. illetve 21 százalékánál 5 százalékpontot meg- haladó mértékben csökkent az export (1979-ben ugyanebben a vállalati körben csak 3, 18, illetve 9 százaléknál). Ennél is konkrétabb információ például, hogy a HUNGAROTEX'Textilkülkereskedelmi Vállalat tőkés exportjának volumene mintegy 7—8 százalékkal csökkent, devizában mért árszínvonala kb. 15 százalékkal emelke—
dett, a dollárra számított devizatermelési mutató 16 százalékkal javult. Az adatok—
ból következtetni lehet arra, hogy az exportból elhagyott hányad milyen kedvezőt- len gazdaságosságú termékekből tevődött össze.
Módosítani kell az exportkapacitások bővítését szolgáló rendszereinket. Az ötödik ötéves tervidőszakban a 45 milliárd forintos hitelkonstrukció keretében meg—
valósított fejlesztések többsége hasznos, a népgazdaság exportképességét és az export hatékonyságát valóban fokozó fejlesztés volt, a konstrukció eredményekép- pen létrejött exporttöbblet azonban nem volt elegendő a kereskedelmi mérleg ki- egyensúlyozásához.
Olyan komplex rendszerre van szükség, amely minőségi változást hoz az érin- tett vállalatok egész tevékenységében. Az ún. komplex exportösztönzési rendszer (a Pénzügyminisztérium és a Külkereskedelmi Minisztérium szerződéskötései). amely eredetileg célul tűzte ki, hogy a már ma is jelentős tőkés exportot teljesítő vállala—
toknál a feltételek komplex javításával hozza létre az exportképesség erőteljes mennyiségi és minőségi fokozását, végül sem az alapul szolgáló vállalati progra- mok, sem a szerződött vállalati kötelezettségvállalás, sem a vállalatoknak adott pre- ferenciák tekintetében nem bizonyult eredményes akciónak.
Olyan tőkejuttatási rendszerre is szükség lenne, amely — a hatékonysági köve- telmények szigorú érvényesítése mellett — az arra képes vállalatok számára a for- rások oldaláról is megteremti a fejlődés lehetőségét. (ilyen jellegű elgondolást ter—
jesztettünk elő a tőkés cégek részvénykíbocsátásának analógiájára felépülő alap- juttatási rendszer bevezetésére. Ez röviden abban áll. hogy a vállalatok, fejlesztési javaslataik elfogadása esetén alapjuttatást kapnának. amely után mindenkori esz—
közarányos nyereségüknek megfelelő mértékű járadékot (,,osztalékot") fizetnének.
604 OSVÁTH LAJOS
Ez a konstrukció egyenlő kockázatot jelentene a bank és a vállalat számára, és biz- tosítaná. hogy a vállalat — valóban megalapozott fejlesztés megvalósításával —— nem
kerül kedvezőtlenebb helyzetbe, mintha tartózkodik a vállalkozástól.)
Kutatásunk mindeddig elhanyagolt területe a tőkés piacokra jutás feltételeinek vizsgálata. a magyar exportot ezeken a piacokon érő de jure és (vagy) de facto hát- rányos megkülönböztetések pontos feltérképezése. Az élelmiszer-gazdaság export—
ját illetően közismert — bár kellő alapossággal ez sincs feldolgozva —. hogy az ál—
talunk elérhető exportárak a termékek nagyobb részénél nem alkalmasak a hazai termelés hatékonyságának minősítésére.3
A gyakorlatból ismert. hogy az élelmiszer-gazdasághoz hasonló a helyzet az ipar jónéhány területén is. Exportfejlesztési és általában fejlesztési programunk kialakí—
tásánál tudnunk kell, hogy egyébként hatékonynak ígérkező termelésünk értékesü—
lését hol rontják le a piacra jutás hátrányos feltételei. Az export gazdaságos bő- vítésére csak ott rendezkedhetünk be, ahol a hatékony hazai termelés kedvező vagy
legalábbis nem kedvezőtlen értékesítési lehetőségekkel találkozik.
Az import túlnyomóan nagy hányada komplementer jellegű, amelynek hazai ter—
meléssel. rubel elszámolású importtal való helyettesítése csak nagyon erős karló- tok között képzelhető el.
A piacra jutás kedvezőtlen feltételei, az egyébként is rossz tőkéspiaci konjunk- túra, a tartósan fennmaradó strukturális árveszteség, az export hatékonysága foko- zásának és volumene ezzel párhuzamos növelésének parancsoló szükségessége a gazdaságpolitika cselekvési lehetőségeit korlátozzák. Egyebek között a gazdasági növekedés reálisan előirányozható ütemének is határt szabnak.
PE3l-OME
B BeHl'pHH B nepuop. c 1974 no 1979 ron 1/3 amsaaHHoí—i yxynmeuuem cootHomeHus ycnoauü TOprOBJ'IH norepu ueH BO3HHKna Ha ocnoaam—m TOBBpOOőOpOTa 3Heprouocwrenmn, a 2/3 — matepuanaMu. B OCTBHLHHX rnasuux Toaapuux rpynnax Yőblnb u ampyuka u.eH a ocnosnom aaauMHo xomneucupymtcn. Florepu u.eH cansanbi otuacm co crpyxtypoü anem-
Hetoproaoro oőopata, omacm me c Apyl'HMH (pamopaMu.
YXynmeHue coomomeuun umnopruux u axcnopmbix u.eH nannetcs eCTeCTBeHHbIM no—
CneACTBHeM Toaapnoü CTpYKTYpr aneumeiá Toproann. B oreuectaeHHoM nmnopre u a mm;;—
croamuü nepi—ion .nonsi aueprouocm'eneü, anexrpoanepruu, Cbtpbn " nonycpaőpunaroa, a Taxme yanoa " .neTaneü ÖYAeT auconoü, HTO nanne'rcs Heuaőemubm cnencrsueM npupon—
Hblx ycnoauü. FlpvonmmeanbiM cneAye-r cuman, Terme HeTTO nMnop-r mamun ns Kanu- tanmucuecxux CTpaH. CprKTYprIe notepu ueH oőpaayro-rcn a arux cen'ropax TOBBpOOőO- pOTa, noammy onu coxpauncm " : őynymeM. Coxpameuue ctpym'ypnux HOTepb nev-i sa cue'r Haunonanbuoro onona mom—lo AOÖHTBCR a Tom cnyuae, ecnn pOCT oó'bema 3KCI'iOpTB npesbrcm nosblmeuue oőbeMa umnopra. B nuuaunaunu DOTepb u.eH He cvpyK-rypnoro npo- ucxomneum öomaluan pam, momet npuHaAnemaTb noaumeumo acpcpekmauocw. B 06- nacw perynupoaauwn akryanbnoü sapaueü ssnnerca nocnegaaatenbnoe npumeHer-me npo—
nopunouanbnmx MHpOBblM u.eHaM onroamx u.eH, ÖhICTpoe ynpaaAHeHne nnnwaunyanbuux 3KCnOpTHbIX cyőcupmü " ocyuiecnneuue nonmmm Banopusaum aamo'n—iux KprOB.
B one pacmnpenuz 3KCI'IOpTHbIX mouwocteü Hymno oőecneum'b KauecvseHHoe npe- oőpasoaanue acex nemeanocm coataetcrayromux npeAnpi—mmü.
SUMMARY
One third of the losses due to the deterioration of the terms of trade between 1974 and 1979 was resulted by fuels while two thirds can be attributed to materials. The price losses
3 Lásd Zsuffa Ervin: Élelmiszertermelésünk fejlesztése a Vi. ötéves terv időszakában. Társadalmi Szemle.
1981. évi 1. sz. 19—30. old.
A STRUKTURÁUS ARVESZTESEG 605
or gains of other major groups of commodities practically offset each other. The price losses were resulted partly by the commodity structure of foreign trade and partly by other factors.
Deterioration of the terms of trade is a natural concomitant with the commodity structure of foreign trade. The proportion of fuels, electric energy. materials, semi-finished products and spare parts in imports will presumably be very high even in the future, as an inevitable result of the natural conditions. The import surplus of machines in non—rouble account can also be taken as a losting tendency. Price losses due to structural patterns are created in these fields of turnover. thus they will subsist in a wide sphere in the future as well. Price losses due to structural patterns can be lessened on the expense of the national income through increasing the volume of exports at a greater extent than that of imports. ln doing away with the price losses which are not due to structural patterns a considerable role can be attached to the improvement of efficiency, The steady enforcement of producer prices, proportional to the price rotios of the world market, the immediate elimination of individual export subsidíes and realization of an appreciating price policy are the tasks to be solved
in the field of economic management.
ln the course of extending export capacities aualitative changes should be achieved in all activities of the enterprises concerned.
