STRUKTURÁLIS YÁLTOZÁS ÉS A NYERESÉG DlFFERENClALASA A KOHÁSZATBAN
PÉTERFFY TIBOR
A kohászat háttérípar jellegű, alapanyaggyártó alágazat, így termelésének vo- lumene. minősége és választéka közvetlenül vagy közvetve meghatározza vagy be—
folyósolja a feldolgozó ágazatok növekedését. tevékenységük hatékonyságát.
Közismert az a tény is. hogy a gazdasági fejlettség növeléséhez — egyebek kö—
zött a gépesítettség fokozásához, az infrastruktúra bővítéséhez. az építési technoló—
giák korszerűsítéséhez — növekvő mennyiségű acélra, alumíniumra stb. van szük- ség. A gazdasági növekedés ütemét eléggé szorosan követő anyagigényt a szelektív fejlesztési politika ugyan mérsékelheti. de ez alapvetően nem változtat azon a tényen. hogy mind több és jobb minőségű kohászati termékre van szükség.
Minthogy az acéltermékek tömegméretű felhasználása lényegében minden más szerkezeti anyagnál kedvezőbb, az alkalmazásuk perspektívájára vonatkozó nem- zetközi vizsgálatok alapján úgy tűnik. hogy a következő évtizedekben is az acél lesz az egyik alapvető szerkezeti anyag. Emellett a szinesfémkohászati termékeknek — ezek közül is elsősorban az alumíniumnak — nagyon fontos szerepük van, számos új igényt elégítenek ki. Azokon a területeken, amelyeken kedvező fizikai. mechanikai tulajdonságaik révén pótolják az egyes acéltermékfajtákat. vagy éppen megfelelőb- bek azoknál, termelési költségeiket is számításba véve. helyettesíthetik az acélt.
Az egy lakosra jutó fajlagos acél— és fajlagos alumíniumfelhasznólás mutatói—
nak nemzetközi összehasonlításából kitűnik, hogy Magyarországon az acéligényes—
ség, gazdasági fejlettségünkhöz mérten viszonylag alacsony. az alumíniumfelhaszná- lás viszonylag magas. A két anyag felhasználási struktúráját, az új árakat (és egyéb helyettesítő anyagokat) is számításba véve, indokolt lehet részletes elemzések alap- ján átértékelni.
A hatodik ötéves terv előkészítési Szakaszában s az új ár- és szabályozőre'nd—
szer bevezetésének idején célszerűnek látszik néhány alapvető mutató segitségé—
vel rövid tájékoztatást adni az egyes kohászati szakágazatokban az utóbbi évek—
ben érvényesült tendenciák fő irányairól.
A kohászatot a feldolgozó technológiai fázisok vertikális kapcsolódása jellem- zi. Munkáját nagyértékű termelőberendezésekkel, nagytömegű nyersanyag átalakí—
tásával, tetemes mennyiségű energia ,.hozzóadásával" végzi. Ezt a sajátosságot —- az alágazat iparon belüli létszámarányához képest — az állóeszközökre, az energia—
és nyersanyagköltségre, illetve ebből következően a bruttó termelési értékre vonat-
kozó adatoknak az egész iparhoz, illetve más alágazatokhoz viszonyított magas ará-
nya is jelzi. Az arányszámok összevetéséből az is kitűnik, hogy a kohászat —- termé—szetesen az energiafeldolgozó (átalakító) alágazatokat nem számolva — a leginkább
576 PÉTERFFY naon
energiaigényes alágazat, s az állóeszköz—igényességet tekintve nagyobb mértékben csak a villamosenergia-ipar és a vegyipar előzi meg. (Az egy foglalkoztatottra jutó állóeszközérték a kohászatban 0.61, a villamosenergia-iparban 2.5, a vegyiparban
pedig 0.78 millió forint.)
Az alágazat —— fenti mutatók szerinti — közelítő ,,helyére" eazw—lwr-táb'líában kőz- lünk néhány olyan arányszámot, amelyek a tárgyalt időszakot nézve jellemzőnek tekinthetők. A tiszta jövedelem kohászati mutatóját illetően indokolt megjegyezni.
hogy a kohászati termékek belföldi órai jóval alacsonyabbak voltak a nem rubel elszámolásban realizálható áraknál. (1978—ban a vaskohászati termékek belföldi ára 15, az aluminiumkohászati termékeké több mint 40 százalékkal alacsonyabb volt a dollárelszámolású export árszintjénél.) Az alacsony belföldi árak a kohászati termékeket felhasználó ágazatok tiszta jövedelmét és nyereségét növelték. illetve alkalmasak voltak arra. hogy ebben a tekintetben irreális képzetet keltsenek._ A ko—
hászati alágazat tiszta jövedelme bevétel oldalról nézve nyilvánvalóan jóval ma—
gasabb a .,papirformánál", s így azon kevés alágazat közé tartozik, amelyek tiszta jövedelmének aránya az új árszemléletben magasabb, mint amennyit az adott el-
számolások kimutattak. '
1. tábla
A kohászat aránya a szocialista iparban néhány fontosabb mutató alapján
(százalék)
A A
termelő közvetlen A _
állóeszkö- ener ia- , Atiszta
Megnevezés figtlgtltlaf- Zök' év végi felhaszgnálás (331325 jövedelem száma bruttó (kilojoule)
szerint
1978. évi értéke alapján
Ipar összesen . . . . . 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
Ebből:
Kohászat . . . , . . 5.9 10,0 30,7 96 7,3
Villamosenergia-ipar. . 2.2 15.3 O,5** 3.8 4,9
Vegyipar . . . . . . 6.8 15.5 31.6** 155 19,2
* A nullára leírtak kivezetéskori bruttó értékével együtt.
" Emellett mindkét ágazatban jelentős a más energiahordozóra való átalakítás céljára történt felhasz- nálós.
Forrás: lparstatisztikai Évkönyv. 1978. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest. 1979.
A kohászat termelési volumenének nagy részét a KGST-országok s ezen belül a Szovjetunió érc- és energiabázisóra támaszkodó vaskohászat adja. Jelentős és számunkra nagyon fontos emellett a hazai bauxitvagyonra, illetve a szocialista in—
tegráció keretében kötött timföld—aluminium egyezményre épülő aluminiumkohá- szat. Az egyéb színesfémek (réz, ólom. ón stb.) kohászata hazánkban jelenleg még nem jelentős, valójában érckohósítást még nem is végzünk, s az ún. kohósítási te- vékenység csak a hulladékok beolvasztására. finomítására korlátozódik.
A kohászat szakágazati szerkezetét — a feldolgozott fémanyagok nagyon kü- lönböző értéke folytán -— viszonylag megbízhatóan csak a foglalkoztatottak száma.
a tiszta jövedelem és a technikai felszereltség. azaz a termelő állóeszközök bruttó értéke alapján célszerű bemutatni. A szakágazatok különböző technológiája, eltérő mértékű nemzetközi kooperációja folytán azonban az energiafelhasználás arányait ' is —— tájékoztató jelleggel —- lehet közölni. A tiszta jövedelem mutatói a világpiaci árnál különböző mértékben alacsonyabb belföldi árak. elszámolási módozatok hatá—
sait is jelzik.
A KOHASZAT
577
2. tábla
A kohászati szakágazatok aránya néhány fontosabb mutató szerint
(1977. évi adatok alapján)
A ! termeő
A A ólló- ., A
foglalkozta— tiszta eszközök kozvetlen
Szakágozat $$$: jövedelem' 333; fell-?sgrlglás
értéke alapján számolva (százalék)
Vaskohászat . . . . . , . . . 78,7 79,4 71,8 84,6
Alumíniumkohászat. . . 16,9 16,1 24.0 142
Egyéb színesfémkohászat . . . . 4.4 4,5 4,2 1,2
Kohászat összesen 100,0 100,0 100,0 100,0
* A tiszta jövedelem mutatói az adott ár— és elszámolási rendszer alapján összesített (publikált) ada- tokra épülnek.
For/ás: lparstatisztikaí Évkönyv. 1978.
Kohászatunk szerepének megítélésénél különleges figyelmet kíván az a tény, hogy — az ipari átlagos szintnél nagyobb technológiai szakértelemmel készülő —- termékei az ún. ,,kemény" áruk közé tartoznak, s a világ mérsékelt ütemű gazdasági növekedése mellett is gazdaságosan értékesíthetők, konvertálhatók, illetve verseny- képesnek tekinthetők. Míg a rubel elszámolású kivitel jelentős részben a hengerdei kapacitások kitöltéséhez szükséges fémimport értékének kiegyenlítését, részben pe—
dig a választék bővítését szolgálja, a nem rubel viszonylatú kivitel — úgy tűnik ——
még sok éven át lényeges eleme marad az ország devizahelyzetét szilárdítani törek- vő külkereskedelmi politikánknak.
Az elmúlt években, de a hetvenes évek többségében is a dollár és egyéb elszá- molású ipari termék kivitelünk jelentős tételét, több mint 15 százalékát képezték a kohászati termékek. Ennek több mint kétharmadát az acélipari, egyharmadát pe- dig az alumíniumkohászati termékek nem rubel elszámolású kivitele adja. A dollár elszámolású export értéke mindkét szakágazat összes értékesítésében 20 százalék felett van. A kohászat a nem rubel elszámolási viszonylatban -— az élelmiszeripar után — a második legnagyobb exportáló ipari alágazat. Ennek szerepét kiemeli, minősíti, hogy az ipar alágazatainak az önköltség szintű nem rubel elszámolású de- vizakitermelési mutatók szerinti rangsorában a kohászat — a bányászat után — a második helyen áll. (A kohászat dollár elszámolású importjának aránya a vaskohá- szat és az alumíniumkohászat anyagköltségében is alacsony, 10 százalék alatti.)
E tények arra is utalnak, hogy a kohászati termékeket felhasználó gyártási ágak fejlesztési szelektálásakor célszerű azt is mérlegelni, hogy dollár elszámolásban exportálható árualapot vonhatnak el. Ez pedig csak abban az esetben engedhető meg. ha közvetlenül vagy közvetve vissza tudják téríteni a népgazdaság számára.
(Ez a dollár viszonylatú importigényességhez hasonló elbírálást jelentene.) A TERMELÉS NÖVEKEDESE, SZERKEZETE ÉS A NÖVEKEDÉS TÉNYEZÖI
A ,,kemény" áruk kategoriajaba tartozó kohászati termékek termelésének növe—
kedését az utóbbi években a rendelkezésre álló termelőberendezések kapacitása. va—
lamint -— főként a vaskohászatban és az egyéb színesfémkohászatban — a gazda—
ságos termelést (értékesítést) nem kizáró alapfémek (nyersfémek és azok féltermé- kei) beszerzési lehetőségei határozzák meg. Értékesítési problémák ugyanis alap-
2 Statisztikai Szemle
578 PÉTERFFY TIBOR
vetően olyan értelemben jelentkeztek. hogy a termelésnél nagyobb értékesítési le- hetőségeket hogyan rangsorolják. Lényegében a lehetőségeket számításba véve határozták meg az utóbbi években az alágazat 3 százaléknyi termelési növekedési ütemét, ami a szakágazatok összességében teljesült.
3. tábla
A bruttó termelés indexe
(index: 1976. év : 100)
Az évi
1977. 1978. 1979. "gyeiggzs't
Szakágazat _ —— szazgzleka
— 1976—1979.
evben években
Vaskohászat . . . . . . . . . 103,7 105.7 109.1 3.0
Alumíniumkohászat . . . . . . 106.8 113.5 117.3 5,5
Egyéb színesfémkohászat . . . . 100,9 104.0 100.2 0,1 Kohászat összesen 1042 ? 107,0 § 109,5 3,1
A kohászati alágazat termelésnövekedési indexét lényegében a termelés 80 szó- zalékát kitevő vaskohászat és — jelentős termelési aránya mellett — az alógazaton .be- lül leggyorsabban fejlődő alumíniumkohászat termelésének növekedési mértéke ha- tározza meg.
1. Az alumíniumkohászat termelésének fejlődése
Az aluminiumkohászatnak a kohászat átlagánál gyorsabb ütemű fejlődését az 1970-ben központilag meghatározott fejlesztési program írta elő. Ez a program lé—
nyegét tekintve jelenleg is érvényes. (A szakágazatok között tehát az utóbbi évek kapcsán nem történt differenciálás.) Bár a szakágazat termelési növekedése 1979-
ben a félgyártmányok termelésének a tervezettől történt lemaradása folytán mér-
sékelt (3.3 százalékos) volt, az ötödik ötéves tervnek az alumíniumprogram alapjánkidolgozott szakágazati előirányzatai valószínűleg teljesülnek.
Az ötödik ötéves terv előirányzatainak — a szakágazaton belüli - tendenciái a tervidőszak négy évének átlagában érvényesültek: a feldolgozott alumínium (az alumínium félgyártmányok és öntvények) termelése lényegesen gyorsabban növeke—
dett a timföld és a kohóalumínium—gyártásnál. (Ugyanis az 1960—es évek elején kö- tött timföld—alumínium egyezmények alapján végzett fejlesztések révén ebben a tervperiódusban az egyre növekvő mennyiségben rendelkezésünkre álló aluminium- tömb lehetővé, illetve indokolttá tette a feldolgozó kapacitások jelentősebb bőví- tésének előírását.) 1975 és 1979 között a timföldgyártás 6.1 százalékkal, a kohó—
alumínium termelése 2.4 százalékkal, az aluminiumfélgyártmány 123 százalékkal. az öntvénytermelés mintegy 40 százalékkal növekedett.
A timföldtermelés 1979. évi mennyisége már elérte az 1980—ra tervezett meny- nyiséget, a kohóalumínium hazai termelése — ami egyébként nagyobbrészt elavult berendezésekkel történik — megközelíti az ötéves terv utolsó évére tervezett volu- ment. Az alumínium félgyártmányok és öntvények termelése a viszonylagwgymsabb fejlődés mellett is 1979- ben még számottevően kisebb volt az 1980. évre tervezett mennyiségnél. Az ötödik ötéves terv teljesítése azonban az utóbbi években üzembe helyezett beruházások termelésbővitő hatásaként biztosítottnak tűnik. E beruhá-
A KOHÁSZAT 579
zások közül a présmű. az öntvehengerlő kapacitások létesítése mellett nagy je- lentősége van a fóliahengerlő és kikészítő kapacitás fejlesztésének. Ennek ré—
vén ugyanis az eddig behozatalból ellátott belföldi igényeket növekvő mértékben hazai termelésből tudjuk kielégíteni. s a termelés megkétszereződésével az értéke- sebb alumínium exportjára is lehetőség nyílik.
Az ötödik ötéves terv végére az alumíniumfeldolgozó kapacitás mennyiségi, vá—
lasztéki és minőségi szempontból sem éri el az iparág távlatilag kitűzött színvona- lát. Ugyanis a korábbi (a nyersanyagtermelő fázisokra szűkült) fejlesztés teljes kor—
rekciójára a rendelkezésre álló fejlesztési lehetőségek mellett még nem volt lehe- tőség. Az 1990-ig előre tekintő, módosított alumíniumprogram keretében tovább kell növelni az alumínium feldolgozottsági fokát. a kedvezőbb fizikai és mechanikai tu—
lajdonságokkal rendelkező félgyártmányok arányát. választékát, s a termékek idő- állóságát növelő felületkezelés körét. Mindezek lehetővé teszik a hazai igények ma- gasabb színvonolú kielégítését és az értékesebbé feldolgozott. a világpiacon ver-
senyképesebb késztermékek arányának növelését.
Erről beszélve nem lehet szó nélkül hagyni, hogy a nem rubel elszámolásban külföldre szállított alumíniumnak tonnában számolva több mint felét a feldolgozat- lan tömb és tuskó tette ki, s csak 20 százalékos arányban exportáltunk a lényegesen magasabb értékű alumínium félgyártmányokból. (Összehasonlító tájékoztatásként:
a tonnánkénti értékkülönbség megközelíti egy tonna hengerelt acél teljes árát.) Az ötödik ötéves tervidőszakban teljesített alumíniumkohászati fejlesztések hatása úgy summázható, hogy lényegesen javították. de nem oldották meg az ágazati termék—
szerkezet kérdéseit, viszont technológiai oldalról tovább növelték a szakágazat -—
nemzetközi összehasonlításban sem kedvezőtlen — műszaki színvonalát. több mint 23 százalékkal növelték a fizikai munkásokra jutó termelés volumenét, vagy más—
ként fogalmazva: a 21.6 százalékos termelésnövekedés a fizikai dolgozók létszá- mának O,9 százalékos csökkenése mellett vált lehetővé.
2. A vaskohászat termelésének fejlődése
A hazai fémszerkezeti anyagellátás és a dollár elszámolású kohászati kivitel nagyobb részét adó vaskohászati termelés mérsékeltebb, átlagosan évi 3 százalékos növekedése a vaskohászati berendezések jelentős részének alacsony műszaki szín- vonalával, termelőképességük növelési lehetőségeinek kimerülésével magyarázható.
A negyedik ötéves tervidőszak közepén még a szakágazat technológiai fázisainak nagyobb részére a teljes elavultság, korszerűtlenség volt jellemző.
A műszaki és termelékenységi színvonalbeli lemaradás egyik kézzel fogható ma—
gyarázata az 1965 és 1972 közötti években minimálisra korlátozott vaskohászati be- ruházások aránya. Ez kitűnik egyébként. ha az üzembe helyezett beruházások ösz—
szegének a meglevő állóeszközök értékéhez viszonyított arányát összehasonlítjuk más ágazatok hasonló arányszámaival. A vaskohászatban ez az arány csak fele akkora (a hét év átlagában 50 százalék) volt. mint az egész szocialista iparban.
A hazai vaskohászat fejlesztésének helyzetére utal az is. hogy az ENSZ által az európai országokról és néhány jelentősebb tengerentúli országról közreadott be- ruházási adatok szerint1 — a publikált, öt évre (1968—1972) összegezett adatokból számított mutatók alapján — Magyarországon a vaskohászatban üzembe helyezett beruházások aránya jóval kisebb volt, mint a többnyire egyébként is korszerűbb vas- és acéliparral rendelkező és a nyersacéltermelésben önellátó vagy hozzánk
hasonló mértékben exportáló országok többségében.
1 The Growth of World Industry. 1973. Volume l. Statistical Office of the United Nations. New York.
zt
580 PÉTERFFY neon
A beruházási arányok (illetve aránykülönbségek) megítéléséhez párhuzamba állítottuk a vaskohászatban foglalkoztatottak - iparon belüli -— arányszámát és az acélfelhasználásnak az océltermeléshez viszonyított hányadát is.
4. tábla
A vaskohászat beruházásainak (bruttó állóalapképzésének) aránya az ipar összes beruházásában
A vaskohászat bruttó , Az,
állóalapképzése az ipar A vaskohaszat- acel: , egészének százalékában bon foglalkoz- felhasznalo:
, " ,, tatottak az (nyersocel
Ország ipar egészének egyenértékben)
az 1968—1972. százalékában. a termelés
években 1972—ben 1972-ben százalékában.
1972-ben
Japán . . . 17.0* 19,2* 4.9* 71,1
Jugoszlávia . . 11.8 12,3 3.5 149,8
Olaszország . . . . 10,9* 14,8* 5.5* 103,9
Német Szövetségi Köz-
társaság . . . 9.8 11,'l 79 91.5
Bulg ária . . . . 9,8 10.15 23 709
Egygésült Államok. . . 9.1 9.5 6.4 114,6
Ausztria . . . . . . 9,0 10.7 8.5 68,5
Csehszlovákia . . . 8.5 7.5 6.8 75,4
Svédország . . . 7.1 7.4 59 1059
Egyesült Királyság . . 7,1 8,4 5,0 87,8
Lengyelország. . . . 6.9 7.5 3,9 104,0
Franciaország . . . 6.5 9.7 3,0 979
Magyarország . . . 4.6 1.8 4,7 99,8
* Az adat az 1968—1971. évekre. illetve 1971--re vonatkozik.
Forrás: The Growth of World lndustry. 1973.
Vaskohászoti beruházások alacsony arányának következménye az is, hogy a vas- kohászatban a nullára leírt állóeszközök aránya 24,4 százalék, kétszerese az ipari
átlagnak, az állóeszközök nettó. illetve bruttó értékének aránya kedvezőtlenebb az
ipari átlagosnál. az állóeszköz-állomány bruttó értéke az új létesítmények kisebb aránya folytán alacsonyabb árszintű, mint más ágazatoknál. A vaskohászat korsze- rűsítő jellegű rekonstrukciós folyamata lényegében a negyedik ötéves terv során - a vaskohászati fejlesztési koncepció keretében — megkezdődött, és az első nagy—beruházások üzembelépésének eredményei az ötödik ötéves terv első négy évében már mutatkoztak.
Három nagy beruházást kell e szempontból kiemelnünk. Két hengerdei nagy-
beruházás: a Lenin Kohászati Művekben 1974—1975—ben indított 400000 tonnás fi-
nom rúd, továbbá az Ózdi Kohászati üzemekben 1975-ben üzembe helyezett 350 000 tonna kapacitású rúd- és dróthengermű 'l976—1978-ban kezdett teljes kapacitással működni. Egy nyersacéltermelést bővítő korszerűsítő beruházás Ózdon 1977—1978- ban valósult meg azzal a céllal, hogy o bővült hengerdei kapacitás folytán megnőtt nyersacéligényt —- részben — kielégítse.Az üzembe helyezett korszerű hengerdei kapacitások kihasználásához, a henge- relt acél termelésének növekedéséhez szükséges nyersacél mennyiségét azonban hazai termelésből nem lehetett fedezni. bár Ózdon a hagyományos martinacélgyár- tást 1977—1978—ban oxigénbefúvósos módszerrel váltották fel, ami 300000 tonnányi termelési többletet eredményezett. lgy a kibővült hengerdei kapacitás kihasználását ez ideig gátolta a nyersacél hiánya. ugyanis a kiegészítő ellátást a szocialista or?- szágokból sem sikerült teljes egészében. illetve folyamatosan biztosítani. A nyers-
A KOHÁSZAT 581
acéltermelés kapacitásának 1980—tól tervezett jelentős, 2 millió tonnányi bővülése a hengerdék acélellátását lényegében az 1980—as évek végéig megoldhatja, még- hozzá oly módon, hogy meghonosítjuk a Martin—eljárásnál ötszörte termelékenyebb oxigénkonverteres acélgyártást. módot nyújtva a legelavultabb martinkemencék le- állítására is. Ezzel a hengerdei kapacitásnak mintegy 50 százaléka. a nyersacél-
gyártó kapacitásnak pedig túlnyomó része korszerűvé válik. E két technológiai fá-
zisban 1975 és 1981 között elérjük, illetve — a nyersacélgyártást tekintve —- túl is haladjuk az átlagos nemzetközi műszaki színvonalat.A nyersacélgyártó kapacitás bővítése viszont jelentősen több folyékony nyers—
vasat igényel. Az ehhez szükséges vasérc importját a KGST—integráció keretében részben már biztosítottuk. de a kohósitás intenzitásának növelésére keresni kell a megoldást. Az alapvető vaskohászati termékek termelésének alakulását az 5. táb—
lában mutatjuk be.
5. tábla
A vaskohászati alaptermékek termelésének alakulása
Évi átlagos
1976. 1977. l 1978. év?;lfjíjés növgláedés évüggífíjés
Ter 'k ! laz1975. _ az e őző
me évi termelés az előző évi el? 57010" léggkgzzgl eY' 53020"
; százalékában lekaban ' (százalék) iekabon
Nyersvas . . . . . . . 100,1 ] 1029 101,9 105.0 1.6 101.7
Nyersacél . . . . . 99,4 lO'l,9 104,1 105,5 1.8 100.8
Hengerelt acél* . . . . 106,8 ' 107,7 103,ó 1192 6,0* 101,6 Az összes vaskohászati tevé-
kenység volumeníndexe . 103,ó 103,8 l 101,9 109,6 3,1 103,2
!
l
* 1974 és 1978 között az átlagos növekedés mértéke 7.5 százalék volt.
Az ötödik ötéves terv első három évében a vaskohászati alapvető termékek kö- zül csak a hengerelt acél termelése nőtt jelentős mértékben, 1976—1978-ban az át- lagos évi növekedés 6.0 százalék volt. A nyersvas— és (: nyersacéltermelés lénye- gében stagnált. három év alatt termelésük csak 6 százalékkal nőtt, míg a hengerelt acélé 20 százalékkal lett több. A vaskohászati szakágazat átlagos növekedését jelző volumenindex — az összes tevékenység alapján számítva — elmarad az alaptermé- kek közül túlnyomórészt értékesítésre kerülő hengereltacél-termelés növekedésének mértékétől. Ennek magyarázata az, hogy az (összegezetten) anyag- és eszközigé- nyesebb, illetve bérigényesebb s ennek folytán a hengerelt acélnál sokkal nagyobb értékű termékek közül az acélcsövek, a kovácsolt acélok. valamint a hidegen húzott, csiszolt termékek termelése — kapacitásaik fejlesztésének elhúzódása miatt — stag—
nált. 1979—ben viszont a hengereltacél—termelés is csak 1.6 százalékkal nőtt, viszont a továbbfeldolgozott termékek közül a hidegen húzott acélhuzal termelése 7,4. a le- mezből hajlított termékeké 5.0 százalékkal nőtt (lásd a 6. táblát), emellett 3.3 száza—
lékkal növekedett a termelt vasöntvény mennyisége is.
A vaskohászati termékszerkezet tehát 1975 és 1978 között kedvezőtlenül válto—
zott. sőt 1979-ben és várhatóan a következő években sem lesz lényeges változás.
Az acéltermékek mintegy 80 százalékát adó hengerelt acél termékcsoport belső összetételét vizsgálva nyilvánvaló, hogy a rúd-. idom- és hengerhuzalgyártó kapa- citások jelentős bővítésével a hengerelt acél termékcsoportban a korszerű termék- szerkezetre jellemző lemeztermékek aránya — átmenetileg -- számottevően, az 1973.
évi 48,2 százalékról 1976-ral42,9, 1978—ra 41,8 százalékra csökkent.
582 PÉTERFFY TIBOR:
6. tábla
Az ún. másodlagos vaskohászati termékek termelésének növekedése
§" ót'C'POS Az 1979. évi
novekedes az
Termék 1976—1978. te;;gjgeggz
(5333) százalékában
Hegesztett acélcső. . . 0.2 99,0
Kovácsolt acél . . . 0,0 101.0
Húzott, hántolt, csiszolt rúdidom . 0.2 101,3 Hidegen húzott acélhuzal . . . . 3.2 107.4 Lemezből hajlított acéltermékek . . 5,6 105.0
Az 1973-ban már elért s kedvezőnek ítélt 48 százalékos arányt csak a Dunai
Vasmű termelésbővítő. korszerűsítő rekonstrukciója révén érjük el újra. Minthogy az arányok csökkenése ellenére a lemeztermelés is nőtt — csak kisebb mértékben
— az arányok változása nem okozott ellátási feszültséget.
Megjegyezzük, hogy a nyugat-európai országok többségében a lemez aránya 60 százalék körül van (Ausztriában 58, Dániában 60, Finnországban 56, Francia—
országban 60, a Német Szövetségi Köztársaságban 59, Hollandiában 68, Svédor- szágban 59, az Egyesült Királyságban 61 százalék). E magas arányokat — a hidegen hengerelt lemezek magas ára mellett -— az említett országok feldolgozó iparának fejlettsége, a mienkétől eltérő termelési szerkezete is magyarázza
A lemeztermelés arányának növelését a könnyített profilok, a hegesztett ,—— ma már kifogástalan - csövek stb. gyártásának térhódítása kívánja meg. A lemezter—
mékek felhasználása lényeges súly- (egyben költség—) megtakarítással jár. A lemez- ből készülő ún. másod- és harmadtermékek gyártásának jelentősebb növelésére azonban feltehetően csak a hetedik ötéves tervidőszakban számíthatunk.
Minthogy az új létesítményekkel (: finomrúd és a melegen hengerelt huzal gyár- tási kapacitása jelentősen bővült a betonacéligények kielégítésére a tervnek meg- felelően nőtt a betonacél- termelés aránya az összes hengereltacél- termelésből (1973- ban 5..8 1976- ban 8.,4 1977- ben 8.5, 1978— ban pedig már 9.6 százalék volt).
Az ötödik ötéves terv első évében a vaskohászatban aktivált legnagyobb. 3 mil- liárdos beruházással létesült ún. nemesacél—hengermű termeléséből az eredeti be—
ruházási javaslat közel 50 százaléknyi ötvözött minőségi acél aránnyal számolt azzal a feltevéssel. hogy a régebbi. kiselejtezendő finomhengerdét felváltva. az új mű a növekvő hazai igényeket kielégíti. a hazai igényeket meghaladó mennyiséget
pedig a külkereskedelem révén értékesítjük.
Az elmúlt (.,felfutási") években a nemesacél-hengermű termeléséből az ötvö- zött minőségi acél aránya a mérsékelt előirányzatnál is kisebb volt. A belföldi fo- gyasztók igénye a vártnál alacsonyabb, a külpiacon pedig a magyar ötvözött minő- ségi acélt egyelőre csak ..áron alul" lehetne értékesíteni. Ez utóbbinak egyik oka az. hogy Magyarország a korábbi években nem tartozott a minőségi acélt exportálók közé. a piacon tehát e szempontból nem volt ..jegyezve". Emellett az utóbbi évek- ben a fejlett acélipari országok a korábbiaknál is nagyobb arányban specializá—
lódtak a minőségi acélok gyártására és egyben exportjára. Az ily módon egyébként is élesedő piaci versenyben az e területen még nem elismert gyártók természetesen nehezen tudnak versenyképessé válni.
ilyen körülmények mellett bár az új nemesacél—hengerműben termelt ötvözött minőségi acél volumene már 1977—ben kétszerte nagyobb (50000 tonna) volt. mint
A KOHÁSZAT 583
az új létesítménnyel felváltott, kiselejtezett régi finomhengerműben 1973—ban. az arányokat tekintve nem léptünk előre. Minthogy az új létesítmény kapacitása a ré—
ginek a háromszorosa. az ötvözött minőség aránya nem nőtt (a régiben 25 százalék
volt).
A hengerdei Fejlesztések eddigi eredményeit összefoglalva: a hengerelt rúd—
és idomacél termelőkapacitása és termelése megnőtt. a növekvő hazai felhasználás mellett a behozatal — az előirányzatnak megfelelően — jelentősen mérséklődött. az export s ezen belül a dollár elszámolású kivitel pedig nagymértékben bővült. Tény viszont, hogy az ötvözött acél termelésének aránya átmenetileg csökkent.
7. tábla
A rád és ídomacél termelésének, felhasználásának és külkereskedelmi forgalmának alakulása
(millió tonna)
1973. l 1974. I 1975. [ 1976. I 1977. 1978.
Megnevezés ,
evben
Termelés . . . . . . . 1.2 1,3 l 1.5 1,6 ' 1,7 1,9
Hazai felhasználás . . . . 1,0 1.1 1,2 1,2 1,2 1,3
Behozatal . . . . . . . O,31 0,35 0.32 0.27 0.23 0.11
Kivitel . . . . . . , . 0.48 0.36 0.61 0.71 0.76 0.71
A kivitelből dollár elszámolá-
sú . . . . . . . . . 0.31 027 0.43 0.49 054 0,5l
A rúd- és idomacél-terme—
lésből az ötvözött termé-
kek aránya (százalék) . . 3,9 5.0 4.0 3,3 3.4 3.8
A beruházásokat követő termelésnövekedés többletmunkaerőt nem igényelt. A fizikai dolgozók és az összes foglalkoztatottak létszáma 1.5 százalékkal csökkent.
s így az élő munka termelékenysége 10 százalékkal emelkedett.
Ami az értékesítési lehetőségeket illeti, a vaskohászati vállalatok számára az 1970-es évek elejétől a tőkés piacon elérhető árak (s ennek révén a nyereség) ma—
gasabbak voltak a maximált áras belföldi értékesítésben kifizetett áraknál. Akadtak évek. amikor 50—100 százalékkal magasabb nyereséget lehetett a külkereskedelem—
ben elérni. lgy azután természetes. hogy a tőkés export húzóerőként működött. A belföldi ellátást az igények kielégítésének rangsorolásával a Tárcaközi Ár- és Ter- mékforgalmazási Bizottság kellően befolyásolta. Érdekes e szempontból a felhaszná- lók magatartása. Olyan években, amelyekben kisebb ellátási zavar mutatkozik, megrendeléseik s azok kielégítési mértékétől függően szóródva, de összességében készleteik. sőt felhasználásuk is feltétlenül megnőnek. (Befejezetlen állományba he- lyezik a hengereltacél-készletek ,,eltúlzott" részét.) Majd a zavarok elhárulása után
készleteik és felhasználásuk is csökken. llyen év volt 1975 és 1978.
A ,.világpiacon" általunk elérhető árak és az árszorzós belföldi árak közötti különbség az 1975. évi csúcs óta folyamatosan csökkent (egészen az alsó .,limitig").
Ennek és az erőteljes belföldi keresletnek következtében 1978-ban, amikor a belföldi acélárakat 20 százalékkal megemelték, a gyártóművek értékesítéséből a nem rubel viszonylat aránya 14 százalékra csökkent. 1979-ben az árolló újabb nyílásával s a belföldi túlkereslet oldódása mellett (amelyet ez esetben a gépipar és a beruházá- sok szolidabb növekedése is lehetővé tett) a nem rubel elszámolású külföldi értéke- sítés aránya ismét 20 százalék fölé emelkedett. Az árak 20 százalékkal nőttek, és e
relációból 1979-ben 62,8 százalékkal lett nagyobb az árbevétel.
584 PÉTERFFY naon
A TERMELÉS JÖVEDELMEZÖSEGE
A kohászat jövedelmezőségi szintje — amely egyébként nagymertekben Tugg a jövedelmezőbb tőkés irányú kivitel arányától — a száz forint bérre jutó tiszta jöve- delem. illetve nyereség 1978. évi mutatója alapján az ipar átlagánál némileg ked- vezőbb volt. E mutatók értéke az egész iparban 192, illetve 103 forint volt, a kohá- szatban pedig 208, illetve 113 forintot tett ki. A dollár elszámolású külpiaci árak révén az 1977-et megelőző években és 1979—ben is a kohászat javára kedvezőbb arányok jellemzők.
A kohászatban a bérarányos tiszta jövedelem 1977—ben. 1978-ban és 1979 első félévében — az egyéb színesfémkohászat kivételével — nagymértékben nőtt, a bér- orányos nyereség növekedése viszont nagyon mérsékelt maradt.
A fajlagos tiszta jövedelem és nyereség mutatóinak egymáshoz viszonyított aró- nyát szakágazatonként összevetve azt látjuk. hogy az aluminiumkohászat javára nagyságrendi különbségek jelentkeztek. Hasonló képet nyerünk az eszközarányos jövedelmezőségi mutatók összevetése alapján is. E mutatók értékei a viszonylag magas eszközérték folytán ugyan kisebbek, de arányaik nem mutatnak számottevő eltérést. Az ágazat átlagos mutatóit —— természetesen -— a vaskohászat és az alumíni—
umkohászat mutatóinak arányai határozzák meg. (A fajlagos mutatókat a 8. tábla részletesen tartalmazza.)
8. tábla
A kohászat bér- és eszközarányos jövedelmezőségi mutatóí*
Az 1977. évi Az 1978. évi Az 1979. I. félévi
5 k' ! - , - * , -
10 09010 jöifesggllem nyereseg jövnesdzgllem l nyereseg jöif'esásem nyereség
Száz forint bérre (és bérjellegű jövedelemre) szamitva (forint)
Vaskohászat . . . . . . 177,0 77,2 212,8 88.11 234,7 89,2
Alumíniumkohószot . . . . 177,5 2362 183,3 228,8 312,3 245,1
Egyéb színesfémkohászat . 251,5 137,8 2262 719 182.4 0.5
Kohószat összesen . . . 180,3 108,6 ; 208,0 l 113,3 24ó,1 1128
Száz forint lekötött eszközre számítva (forint)
Vaskohászat . . . . . . 13,44 5.86 I 1650 6,86 ; 9,14 3,48
Alumíniumkohászat . . . . 9.45 12.58 10.26 12,81 8.17 6.41
Egyéb színesfémkohászat . 14.77 8.09 1328 4.22 4.56 0.01
Kohászat összesen . . . 12.56 7.56 14.88 8,11 8,66 , 3,97
' A tiszta jövedelem és nyereség mutatói az adott ár— és elszámolási rendszer alapján közzétett adatok.
Forrás: lparstatisztikai Évkönyv, 1978.
A két mutató: a fajlagos tiszta jövedelem és a fajlagos nyereség eltérő növe—
kedését mindenekelőtt a diktált belföldi és exportár—mozgásokat kiegyenlítő, válla- latonként ..differenciáló", a ráfordítást növelő termelési adók és a nyereséget nö- velő támogatások változásai okozták. A különbözőséghez természetesen a kohászat—
ban is hozzájárult a termelési költségekbe beépített elvonások (eszközlekötési já- rulék, illetményadó) növelése. Például a vaskohászatban 1977—ről 1978-ra a hazai árak emelése mellett közel felére (54 százalékra) csökkentek az állami támogatá- sok. majd 1979—ben, amikor a nem rubel elszámolású árak növekedtek, az állami tá- mogatás megint feleződött. Emellett míg a vállalatok kisebb része jelentős támoga—
tásban részesült. nagyobb részét termelési adó fizetésére kötelezték. azzal a céllal, hogy kiegyenlitsék a vállalatok nyereségszintjét.
A KOHASZAT 585
Feltűnő viszont. hogy ez a szabályozás a vaskohászat és az alumíniumkohászat nyereségmutatőit lényegesen eltéríti (ténylegesen differenciálja) a tiszta jövedelem mutatóinak arányaitól. A termelési adók és támogatások révén történő nyereség—
szabályozás indítékait nézve az eltérítés jogosnak tűnt, mértéke, következetessége azonban a belföldi árrendszer hiányosságai miatt is vitatható volt. (Az 1980 elejé- től érvényes ár— és szabályozórendszer kialakításához végzett szélesebb körű elem- zések egyéb, az elszámolási rendszerből következő tényezőkre is utaltak, többek
között a rögzített árszorzókra.)
Úgy vélem, feltétlenül említést érdemel az a tény, hogy az egyébként is rekon- strukciós gondokkal küszködő vaskohászat tiszta jövedelméhez mért nyeresége 1978—ban az ipari átlaghoz viszonyítva is kedvezőtlen. Ennek magyarázata az is.
hogy a vaskohászat mérleg szerinti nyereségében jóval kisebb arányú támogatás rejtőzik, mint az ipar egészében, s a nyereséget kiegyenlítő termelési adó e különb- séget lényegesen nem csökkentette.
9. tábla
A nyereség, az ártámogatás és a termelési adók aránya
Avaskohászot [ A szigiglista
Megnevezés —————-—w—————————————————
1978. évi nyereségében (százalék)
A támogatás aránya . . . 18,5 40.9
A termelési adók aránya . . . . 41,3 44.45
A vaskohászatra és az alumíniumkohászatra vonatkozóan összevetettük, hogy a mérleg szerinti 1978. évi nyereség a termelési adók hozzáadásával és a külön—
böző címeken (indokoltan) kapott állami támogatások levonásával milyen mérték- ben változik. Mint a 8. táblában már bemutattuk, 1978—ban az alumíniumkohászat szakágazatban a száz forint bérre jutó 228.8 forint nyereség mellett csak 183,3 fo- rint tiszta jövedelem alakult ki. Ezért az összehasonlítás során az Alumíniumipari Tröszt részletesebben vizsgálta a nyereség és a tiszta jövedelem tételeit. Kimutat—
ta, hogy a külkereskedelmi ágazat mérlegében elszámolt, de az alumíniumot terhelő 473,3 millió forintnyi import forgalmi adó is az alumíniumkohászat nyereségét csök- kentette. s így a korrekcióknál külön sorban ezt is adóként .,visszaadtuk". Igaz, az általánosan alkalmazott elszámolástől e kivételezés vitatható lehet, de ezen egy- szerű elszámolási kérdés esetében kétségtelen, ha az import forgalmi adót köz- vetlenül az alumíniumkohászattól vonták volna el, akkor a szakágazatban létreho- zott tiszta jövedelem 28.3 százalékkal magasabb lett volna, és ilyen elszámolás mel- lett például a száz forint bérre jutó tiszta jövedelem 183,3 helyett 2352 forint lett volna. llyen (és egyéb okokból eredő) különbségek pedig zavarják az ágazatok kö- zötti összehasonlítás minőségét. A támogatásokkal és a termelési adókkal módosí- tott nyereség kiszámításánál külön sorban e tételt is felvettük és számításba vettük ebben az elkülönítetten kezelt mutatóban a trösztön belüli elszámolás korrigálásá—
hoz kapott adatokat is. Mindemellett a 10. táblában külön soron felvett korrekciós tétellel a mindenkori pénzügyi elszámolásban adott feltételekkel összesített szak- ágazati mérlegbeszámolókból számolt, nyilvántartott és több hivatalos kiadvány- ban ismertetett mutatókat nem tudjuk és nem is célunk most módosítani, de ma- gyarázatukhoz e talán szélsőséges példával is hozzájárulunk.
A mérleg szerinti és a korrigált nyereséget az árbevétel százalékában mutat—
juk be. (Lásd a 10. táblát.) Az így kapott eredeti és korrigált nyereség ugyanis a-
586 * PÉTERFFY, TIBOR
mellett, hogy a módosító tételek hatását pontosan láttatja (mindkét esetben azonos bázissal osztva), egyben jelzi az árbevétellel arányos nyereséget is (amelyet még nem mutattunk be).
10. tábla
Az 1978. évi korrigált nyereség a vaskohászatban és az alumíniumkohószatban
Az eredeti
(mérleg A korrigált szerinti) nyereség'
Szakágazat _nYEEe—se—g—m
a tevékenységek összes értékének százalékában
Vaskohászat... 6,4 l 7.8
Alumíniumkohászat. . . 14,6
a) a Pénzügyminisztérium által jóváhagyott mér- leg szerinti korrekciókkal. . .
b) az Alumíniumipari Tröszt részéről kiegészítés—
re javasolt korrekciókkal. . . —- ; 7.5
' A támogatásokkal csökkentett és a termelési adókkal növelt nyereség.
Tehát a vaskohászatban a valósághoz közelebb álló. korrigált nyereség maga- sabb volt a mérleg szerinti nyereségnél. az alumíniumkohászatban pedig jóval ala- csonyabb. ami ár- és szabályozási feltételekből következett.
A két nagy exportáló szakágazatra közelítő pontossággal összehasonlítottuk a belföldi korrigált árbevétellel arányos nyereséget a dollár elszámolású kivitel (ár-
bevétellel arányos) nyereségével.
11. tábla
Az 1978. évi nyereség a nettó árbevétel százalékában
A nem rubel
, Abeiföidi , ,.
Szakogazat értékesítésben elszamolasu értékesítésben
l
Vaskohászat . . . . 7.5 11,0
Alumíniumkohászat 87 282
Az 1979. első félévi adatok arra utalnak, hogy a dollár elszámolású értékesítés
árbevételében a nyereség a vaskohászatban közel 15. az alumíniumkohászatban mintegy 30 százalék körüli lesz. Emellett az 1979. év megítéléséhez és a feltételezhető tendenciákat illetően megemlítjük, hogy a nem rubel elszámolású értékesítésnél realizált árak tovább növekedtek, és 1979—ben a vaskohászatban közel 30, az alumí—niumkohászatban több mint 60 százalékkal, az év végi kötések árai több mint 30, illetve 80 százalékkal meghaladják a maximált belföldi árakat. Úgy tűnik. hogy a kül-
piaci árak fedezik a nyersanyagok árának növekedéséből adódó költségeket.
Tájékoztatásul megemlítjük, hogy 1973 és 1976 között a nem rubel elszámolású
kivitelnek a belföldi értékesítéshez viszonyított jövedelmezőségi arányaira az 1979.évinél is jóval nagyobb eltérések voltak jellemzők a dollár elszámolású export ja- vára. Nyilvánvaló, hogy ilyen esetekben Cl vállalati nyereség alakulását leginkább
a nem rubel elszámolású kivitel értékesítési aránya határozta meg.
A KOHASZAT 587
Az 1980. január 1-től érvényes termelőia'r-rendszer révén lényegesen módosul- nak a jövedelem, a nyereség növelésének, fajlagos eltéréseinek feltételei. Úgy vél- jük ezért, hogy a vállalatok, ágazatok közötti, újonnan kialakuló jövedelmi aranyok
folyamatos, sokoldalú vizsgálatára (a külpiaci árakat, a műszaki—gazdasagi para-
métereket és még számos más tényezőt alapul véve) az eddigieknél is égetőbb szükség lesz.PE3l-OME
B 1979 rop.y s BeHrepCKoü Metannypruu paőorano 5,90/0 aaHm-bix a npOMblLuneHHOCTH.
3Hepi'06MKOCTb Merannyprnu — He CHHTBSI npeoőpazyioumx aueprmo orpacneü —- nsnnerca caMoü BblCOKOü (cocraanner 30.70/0 no-rpeőneHmi 3Heprnu acei npomsiwnei—mocm), a nem OCHOBHHX (por-mos cocraanaer anMepi—lo nayxrrparnyro Benn-muy norm cnnco—moro com-aaa.
B Teueime nocneAm—ix 4 ne-r nponaaoncrao HepHOü Mérannyprm aoapocno s cpenHeM Ha 3, a nponsaoacrao amonHm Ha 5,5 npoueH'ra s VOA. Pazar—ime npouasoacraa amoMuHr—m ocymecrsnnercn cornacno u.eHrpanbi-ioü nporpaMMe, ocnoabiaaiouteüca Ha SBKHIOHeHHbIX c counanncrnuecxHMr—i crpaHaMn cornameHnnx o nocraaKax rnuHoseMa u anioMuHmi. B Hac- Tonuee speMn rnaBHoü saga—leír ssnnercn paaaume Moumocreü, oőecneuuaaioumx nepe- paőo'rxy arulom—mun Ha I'IOBblLLleHHOM ypoaHe, :; őonee mupoxom aCOpTHMeHTe " nyuiueM Kauecrse. 370 cunapsrsanocu a cpeAHeM no mama a coorsercram c AHpeKTHBüMM nnal-ia. B uepHoü Me'rannypruu Ha'-IHHail c 1975 rona sHeApmor COBpeMeHHE-Ie npoueccsi, őnarerpn ueMy MOLLLHOCTH npoxa'rHoro npouaaoncraa Boapocnn Ha 700 THC. TOHH. B cranun ocymecr—
ener-ma Haxoaucm coananne cranennaamenbubix aaavoa, oőecneuuaaiomux ynoanersope- ime oreuecraennbix HYMA s crann " aaonuo Takme Mopennuaaumo noouasoncraa cranu.
B OTHOLUeHHH AOXOAHOCTH np0H3BOACTBa nouaaarenn Me'rannyprnu Ha npormkemm nocneAan ner npeabrcunw cpeAHwü yposeus no npOMbiLLlJ'ieHHoCTH, npwieM a .neücramenb—
Hocm OHH ssnmorca eme őnaronpnnTHeE—i, ueM aro (purypupyer a muHchoamx oruetax.
Aeno e TOM, nro BHYTpeHHHe nem,! YCTBHOBneHbI Ha anauurenbno őonee HH3KOM ypoaHe no cpaaHeHmo c ueHaMu Ha MHpOBOM pblHKe. B peaynb'ra-re nepepaőatuaaroume merannypm- uecxyio nponyxumo orpacnu oxaaanucs s őonee őnaronpumr—iom nonomenm. BBeAeHHaa B 1980 rogy Hoaan cucreMa perynnposaHmr u.eH " onoaoa npecnenyer s Kauecrae u.enu cornacosaHue CTOHMOCTHbIX coorHomeHi—rü u (pak'ropos saumepecoaauuocm c aeücrawrenb-
HOCTbIO.
SUMMARY
5.3 per cent of the employees of industry in Hungary were engaged in metallurgy m 1978. The energy reauirement of metallurgy is the highest among industrial sectors — exclud- ing the energy transforming branches —, it comes to 30.7 per cent of the use of industry as a whole, while the share of its investments is nearly two—fold as compared to the proportion of its working force.
The production of iron and aluminium metallurgy increased in the last four years, on the yearly average, by 3.0 and 5.5 per cent, respectively. The development of the production of aluminium metallurgy is in accordance with a central programm, based on the alum earth and aluminium contracts with the socialist countries. The most important task in the present period is the development of the processing capacity ot aluminium products of higher degree, better auality and in a larger assortment. On the average of the observation period, the development worked out in conformity with the plan torgets. Up—to-date methods were adopted in iron metallurgy since 1975 which resulted in the increase of the productive capacity of rolled steel by 700.000 tons. Steel—works which ensure the meeting of the home demand for steel and also modernize raw steel production are under construction.
The rentability indicators of metallurgy were better than the average indicators of the industry in the last years, but as a matter of fact they were even more favourable than shown by the financial accounts, due to the fact that maximum home prices were fixed at a much lower level than those of the foreign markets. Conseauently the branches processing the products of metallurgy got into more favourable conditions. The new system of prices and of income control introduced in 1980 aims at adjusting the proportions of value and the factdrs ot monetary interests to the realities.
