Az elmaradott térségek lehatárolásának módszerei

MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK

AZ EEMARADpTT TÉRSÉGEK LEHATAROLASANAK MÓDSZEREI

FALUVÉGI ALBERT

A történeti előzmények és az elmúlt évtizedek gazdasági és területpolitikai racionalitást gyakran nélkülöző gyakorlata jelentős területi különbségeket idéztek elő.

Ezt felismerve még 1986-ban — az Országgyűlés 12/1980-85. számú határozata alapján — kormányprogramot hirdettek meg a gazdasági—társadalmi szempontból elmaradott térségek felzárkóztatására. A program célja az volt, hogy — központi és helyi pénzeszközök felhasználásával — hosszú távon mérsékelje az ország egyes térségeinek gazdasági fejlettségi színvonala közötti, helyenkéntjelentős különbségeket.

A program kiindulópontja az elmaradott térségekbe tartozó települések 1986—ban véglegesített köre volt. A lehatárolás kritériumrendszerének meghatározása után, a kiválasztott mutatók alapján matematikai statisztikai eljárással, diszkriminancia—

analízissel történt a települések elsődleges elkülönítése. Ezt a településkört az érintett főhatóságok és a bevont kutatóintézetek szakértői tovább finomították, s így alakult ki az elmaradott térségek, települések együttese (az ország hét megyéjében 573 települést tekintettek hátrányos helyzetűnek) Az elmaradott települések között akkor csak két város volt: Encs és Lenti.

Már 1986-ban elhatározták, hogy a térségek körét ötévenként felülvizsgálják. Ilyen közbenső felülvizsgálatra került sor 1991—ben az 1988—1989. évi statisztikai információkra, személyi jövedelem adatokra támaszkodva, mivel akkor még az 1990. évi népszámlálás adatai nem álltak rendelkezésre. A felülvizsgálat során az 1986—05 lehatárolás metodikáját követték, a diszkriminancia—analízisnél az SPSS program megfelelő eljárását alkalmazva. Bár a felülvizsgálat során egyes települések kiestek, mégis a kormányzat — a kellő átmenet biztosítására és a küszöbön álló, az 1990-es népszámlálás adatait is felhasználó újabb felülvizsgálatra számítva — a bővített, 961 települést (ezen belül már 1 1 várost) tartalmazójegyzék mellett foglalt állást.

A városok körének bővülésével előszörjelent meg az a felismerés, hogy — különösen az aprófalvas térségekben — a kistérségi központok fejlesztése is támogatásra szorul. A településkör bővülésében (s az elmaradottság kritériumrendszerének már nem megfelelő települések támogatottságának fenntartásában) szerepet játszott az is, hogy a mintegy 3000 község új önkormányzata először találta magát szemben települése fejlesztésének problémáival, az önállóságból adódó feladatokkal. Ehhez járult a rövid idő alatt újonnan

572 FALUVÉGI ALBFR'l'

alakult közel félszáz község is, amelyek ekkor kezdtek hozzá intézményhálózatuk

kialakításához, infrastruktúrájuk kiépítéséhez,

Az új lehatárolás szükségessége

A kibővített településjegyzékben nem szereplő önkormányzatok jelentős része igyekezett bekerülni az elmaradott körbe. A türelmetlenség és a biztos, kiszámítható források iránti igény érthető volt. Az érdeklődés tovább nőtt, amikor a kedvezményezett települések (az elmaradottak és a magas munkanélküliségi rátával rendelkező települések együttes köre) a későbbiek során még további támogatásokat vehettek igénybe. ilyenek voltak például a pedagógusoknak nyújtható pótlék, a kedvezőtlen (17 aranykorona alatti) külterületi szántóval rendelkező mezőgazdasági területek támogatása, az önkormányzatok normatív kiegészítő támogatása, a Céltámogatási Kiegészítő Keret, a mezőgazdaság reorganizációjához kapcsolódó speciális támogatások. A kibővült támogatások eredményeképpen a figyelem középpontjába került a kedvezményeket igénybe vehető területek meghatározása, s emiatt átfogóbb, megalapozottabb lehatárolás vált szükségessé.

Az 1990. évi népszámlálás adatainak feldolgozását követően, széles körű területi statisztikai mutatók alapján, 1992 második felében a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium (KTM) irányításával a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) vizsgálta felül az elmaradott területeket.

Az elmaradott térségek 1986. évi első lehatárolását és 1993. évi új lehatárolását az l.

ábra (lásd következő oldalon) szemlélteti.

A mutatók kiválasztása

A mutatók kiválasztásánál - figyelembe véve az adatok gyors beszerezhetőségének és megbízhatóságának követelményét — a gazdasági potenciált, a társadalmi folyamatokat és az infrastrukturális helyzetet legjobban feltáró adatokat vettük számba.

A településszintü hagyományos gazdasági mutatók használhatósága, érvényessége egyre kérdésesebb, ugyanakkor azok a tényezők, amelyek a gazdasági potenciál új szempontjait jelentik, adatszerűen még nem léteztek vagy nem megfelelően reprezentáltak. A társadalmi folyamatokat a klasszikus elmaradottsági mutatókkal jellemeztük: öregségi hányados, vándorlási különbözet, iskolázottsági arányok, ingázási mutatók, Az iskolázottság összevont mutatójának az átlagos elvégzett osztályszámot tekintettük. Ha lettek volna új, részletesebb képzettségi mutatók, megítélésük akkor is gondot jelentett volna. A szakmák piacképessége, konvertálhatósága fontos, de ma nem pontosan mérhető, Az etnikai összetételről nem állt rendelkezésre adat, ugyanakkor az elmaradottság egyik sarkpontja a cigányság területi elhelyezkedése. Az infrastrukturált's helyzet az elmaradottság szempontjából igen lényeges, viszont nincs az úthálózat kiépítettségét és a közlekedési kapcsolatokat értékelő adat.

Az eddigiekből is következik, hogy a kiszámított, illetve előállítható mutatók nem tükrözhették megfelelő mértékben a formálódó, alakulóban levő tényezőket, a kibontakozó innovációs folyamatot, s így elsősorban a múlt folyamataiból következő jelenlegi állapototjelenítik meg.

A TÉRSIÉGEK LEHATÁROLÁSA 573

[* ábra. Elmaradolt térségek a régi és az új lehatárolás szerint 1986

^%%;

pap,—afaxiazi-áí'wgv: ._

(a '

,;

É Elmaradott települések (3 Nem eImaradott települések

574 FALUVÉGI ALBERT

A területfejlesztésben aktívan részt vevő tárcákkal történő egyeztetések során az 1992 novemberében fellelhető adatok alapján egy olyan 11 változóból álló mutatórendszer alakult ki, amely —— viszonylagos egyszerűsége mellett — mérhetővé tette az elmaradott térségek, települések gazdasági hátterében, demográfiai, iskolázottsági viszonyaiban, infrastrukturális ellátottságában mutatkozó, halmozottan hátrányos helyzetet.

A 11 alapmutató:

MNTR — A tartós munkanélküliek aránya, 1992._iűnius 20.,l_ Munkaügyi Minisztérium MGAKT —— A mezőgazdasági aktív keresők aránya, KSH Népszámlálás a (továbbiakban N) ARKOR — A külterületi szántó átlagos aranykorona értéke, 1992, Földművelésügyi

Minisztérium

SZJA)! — Az egy lakosrajutó személyi jövedelemadó SZJA, 19912, Belügyminisztérium — Pénzügyminisztérium

V17.__ll — Vizhálózatba bekapcsolt lakások aránya, N ,

TELEFON _, Telctbn—főállomások ezer lakosrajutó száma, 19913, Magyar Távközlési Rt.

lDOS m A hatvanéves és idősebb népesség aránya, N

OSZTATL — A hétéves és idősebb népesség által végzett átlagos osztályszám, N

VAND m Az 1980 és 1989 közötti vándorlási egyenleg az 1980. évi népesség százalékában, N U.iLAKAS — Az 1980 és 1989 között épült lakások aránya, N

MGEPKO — A gépjárműállomány ezer lakosra jutó száma, 19904, Belügyminisztérium

Az elhatárolás szintjei, (: választott eljárások

A bemutatott változók segítségével a döntés—előkészítés érdekében több módszerrel, eltérő szinteken végeztük el a lehatárolásokat. Az eltérő szinteket a települési színt és a körzetszint jelentette.

A településszintű vizsgálatok az 1992. december ve'gi közigazgatási területbeosztásnak megfelelően 3099 települést fogtak át, ezt később kiterjesztettük az 1994. január 1—jei 31 14 településre is. A körzetszintű elemzések alapjának a munkaerő—

piaci vonzáskörzeteket (továbbiakban: foglalkoztatási körzetek) tekintettük. A vizsgálatok egy részében az 1992. év végi körzetbeosztás 176 foglalkoztatási körzetét tekintettük alapegységnek.5 Ugyanakkor annak érdekében, hogy a körzetközpontok kedvezőbb mutatói ne fedjék el a különbségeket, az elemzés során olyan vizsgálatokat is végeztünk, ahol külön körzetbe soroltuk a körzetközpontokat és a körzetbe tartozó többi települést. A 176 körzetközpont mellett így még 169 ,, yűrűt" vettünk számba. A ,,gyűrűk" száma azért volt kevesebb, mert több központ önállóan alkotott körzetet.

A lehatárolásnál alkalmazott módszerek alapvetően két csoportba sorolhatók:

A) Korszerű, többváltozós matematikai statisztikai módszerek:

!. diszkriminancia-analizis, 2. faktorclemzés,

B) Egyszerűbb, hagyományos eszköztárat alkalmazó módszerek:

!. lépcsőzetes kiválasztás küszöbérték alapján, 2, pontozáson alapuló eljárás,

Az 1990. évi népszámlálás gazdaságilag aktiv iiépcsségére vetitve.

Az 1991 év végi állandó népességre vetítve.

Az 1991. év végi lakónépesse'gre vetítve.

Az 1990. év végi lakónépességre vetítve.

Budapest 22 kerületének irodáit egy körzetként vettük számba.

whate—

A TÉRSÉGEK LEHATÁROLÁSA

575 Diszkriminancia—analízisek

A következőkben elsősorban az alkalmazott sokváltozós matematikai statisztikai módszereket, a választott szoftvert és az alkalmazott eljárásokat mutatjuk be,

A sokváltozós matematikai eljárások előnye, hogy relatíve sok mutatót képesek komplexen kezelni, és az adatok megválasztása után minimális a szubjektiv tévedés le—

hetósége. A mutatók megválasztásának hibalehetősége viszont azzal csökkenthető, ha az indulásnál rendelkezésre álló, szakmai szempontokból mérlegelt adatokból minél többet visznek a rendszerbe. Előnye még, hogy a jelenlegi statisztikai adatrendszerre alapozha—

tó.

A KTM a KSH-t bízta meg a számítások elvégzésével, meghatározta az alkalmazott szoftvert is. A Hivatal l990—töl használja a SAS nagygépes és személyi számítógépes változatát. A számításokat a SAS 6.04-es verziójával végeztük, személyi számítógépes környezetben.

A kiinduló eljárást a korábbi vizsgálatok módszere határozta meg, s ez a település—

szinten végzett diszkriminancia—elemzés volt. így először a SAS/STAT DlSCRlM pro—

cedúráját alkalmaztuk.

Diszkriminancia—elemzésnél alapesetben a megfigyelési egységek két csoportjának különbözőségét vizsgáljuk többdimenziós térben, diszkriminancia—függvény segit—

ségével. A mérési változók azon lineáris függvényét keressük, amely a csoportokat úgy vetíti egy latens egyenesre, hogy a csoportok eloszlásai a legkisebb mértékben fedjék egymást. Az eljárás megmutatja, hogy bizonyos kiinduló feltételek mellett egyes objek—

tumok — esetünkben települések —— mely csoport(ok)ba sorolódnak.

Az első településszintű számításnál a ll mutató alapján diszkriminancia—analízissel azt vizsgáltuk meg, hogy az 1992—ben érvényes lehatárolás településköreböl kiindulva melyik/mennyi maradna meg az elmaradottak csoportjában, és a korábban oda nem so—

roltakból melyik/hány település kerülne be az új mutatóbázissal lehatárolt elmaradott te—

lepülések közé. (Lásd az l. Függeléket.)

Az eljárás a Választott paraméterezés alapján, a megadott mutatószámok kovarián—

cia-mátrixából kiindulva tételesen mérlegelte az osztályba sorolás helyességét. Az elem—

zés outputjait az I. függelék táblái mutatják be. (A táblákban a ,,0" kód a nem elmara—

dott, az ,,1"—es kód az elmaradott települések csoportjátjelöli.)

Az analízis eredményei szerint ajelenlegi érvényes lehatárolás 962 településéből 592 (61,5%) marad az elmaradottak között és 370 (38,5%) kerül ki onnan. Az elemzés ugyanakkor a korábban elmaradottak közé nem soroltakból 294 települést vesz át, az így adódó összesen 886 elmaradott település 33,2 százaléka tehát új ebben a körben.

Mivel a módszer lehetőséget ad sok változó egyidejű vizsgálatára, 24-re növeltük a vizsgált mutatók számát. A ll mutatóhoz a következő, a település fejlettségét jellemzö további ismérveket kapcsoltuk (egy kivételével a KSH településstatisztikai adat—

bázisából):

lNT_SZ — lntézményellátottság, 1990

NEPVALT — Tényleges népességszám—változás 1980—1989 között az 1980. évi népesség százalékában, N

lPClKK_L Az egy lakosrajutó íparcikkforgalom, 1990

VENDF—l, — Az egy lakosra jutó vendéglátó—ipari forgalom, 1990

l

576 FALUVÉGI ALBERT

BOLTER Az egy lakosra jutó bolti alapterület, 1990

VENDSZ — A kereskedelmi szálláshelyek ezer lakosrajutó száma, 1991 ALLE—F — Az egy ipari foglalkoztatottra jutó állóeszköz értéke, 1991 GEPN_BR —— Az ipari gépek nettó értéke a bruttó érték arányában, 1990 EGYVAL — Az egyéni vállalkozók ezer lakosrajutó száma. 1991 VlZV_L — Az egy főre jutó vízvezeték hossza. 1991

C SAT—I., — Az. egy főre jutó csatornahálózat hossza, 1991

KOZVIZ A közegészségügyileg nem megfelelő vízellátás, 1991 NEMKORZ — A betöltetlen körzeti orvosi állások aránya, 1991

1

Az ilyen feltételek mellett lefuttatott program a 11 mutatós diszkriminancia—elemzés eredményeképpen elmaradottnak minősülő települések számánál jóval többet sorolt ebbe a csoportba. Ugyanilyen nagy településszámot eredményeztek a 20, illetve a 16 mutatószámos elemzések, ahol a mutatók számát úgy csökkentettük, hogy először a jelenséghez legkevésbé hozzájárulókat hagytuk el.

Az érvényben lévő lehatárolás településeihez legközelebb álló eredményt (a két településlista 685 százalékban megegyező) akkor kaptuk, ha a 11 mutatót az intézményellátottság mutatójával egészítettük ki. Az így végzett diszkriminancia—analízis eredményeit az 1. tábla mutatja.

1. tábla A lelepüle'sszintű, 12 változás diszkriminancia-analízis eredményei

A nem elmaradott Az elmaradott

Körzet települések Összesen

szama aránya száma aránya

Nem elmaradott 1783 83,43 354 1657 2137

Elmaradott 303 3150 659 5850 962

Összesen 2086 67,31 1013 3269 3099

A körzetszintű lehatárolást helyezte előtérbe többek között az, hogy a területfejlesztési támogatási rendszer a térségi programokat részesíti előnyben, a térségi infrastruktúra—fejlesztéseket célozza meg, ezek alanyai pedig csak erőltetetten lehetnek

elszórt települések. *

Először a 345 körzetre végeztünk számításokat az említett 11 mutató alapján. A kiinduláshoz meg kellett határozni, hogy mely körzetek tartozzanak az eljárás során az elmaradottak kategóriájába. Az egyes feltételezéseknél azt a körzetet tekintettük elmaradottnak, ahol az érvényes lehatárolás szerinti elmaradott települések népessége a körzet népességének legalább 20,0, 33,3, 50,0 vagy 25,0 százaléka volt. A diszkriminancia—analíziseket az első, a második és a negyedik feltételezésre végeztük el.

A második feltételezés alapján az elmaradott körzetek száma 51, településeiké 875 volt, az elsö településszintü diszkriminancia—anali'zis eredményét közelítve.

A negyedik feltételezésen alapuló analízis szerint az elmaradott körzetek száma 70, településeiké 1127 volt, közel azonos a 12-változós településszintű diszkriminancia—

analízis eredményével. A településszám alapján megmutatkozó azonosság azonban csak látszólagos volt, ugyanis a 345 körzet szintjén végzett elemzésekben az elmaradott

A TERSÉGEK LEHATÁROLASA 577

térségek eloszlása koncentráltabb, településeik átlagos népességszáma magasabb volt, mint a településszintű vizsgálatokban.

A vázolt eljárás negyedik változatát a körzetek központjait magukban foglaló l76 körzetre is elvégeztük, vagyis a kiinduló csoportba azok a körzetek tartoztak, ahol az elmaradott településeken élt a lakosság legalább 25,0 százaléka. Az eredmények azt mutatták, hogy a ,,teljes" körzetek alapján vizsgálva az elmaradottság területi eloszlását, lényegesen szűkül a lehatárolt körzetek és településeik száma (24 körzetre, illetve 516 településre).

Faktorelemze's, az alapvető jellemzők

A gazdasági—társadalmi elmaradottság település— és körzetszintü vizsgálata során rendre felmerült egyfajta rangsor kialakításának igénye abból a megközelítésből, hogy a Területfejlesztési Alap forrásai végesek, s a támogatásban részesülő, kedvezményezett települések, illetve népességük számát bizonyos keretek között kell tartani,

Ugyanakkor már a diszkriminancia-analízisek során is szükség volt a vizsgálatba bevont mutatók számának csökkentésére (24, 20, 16, 12), a gazdasági—társadalmi elmaradottsághoz való hozzájárulásuk mértéke alapján. Ezen okok miatt végeztünk faktorelemzést, a SAS/STAT FACTOR procedúrát választva.6

A faktoranalízis alkalmazásánál abból a tényből indulunk ki, hogy a megfigyelt változók között szoros sztochasztikus összefüggés van, és feltételezzük, hogy ezen összefüggések valamilyen lényeges hatótényezők következményei. Ezen hatótényezők — hipotetikus változók — előállíthatók az eredeti változók lineáris függvényeként. A hipotetikus változók — a közös faktorok — létezését éppen az eredeti változók korrelációja alapján feltételezzük, és a kapcsolatokat számszerűen is kifejező korrelációs együtthatók mátrixa alapján határozzuk meg konkrét értékeiket. A faktorok száma általában lényegesen kisebb, mint a megfigyelt változók száma. A feltételek összességét a faktorok összessége jól visszatükrözi, ezért a vizsgált probléma lényegesen egyszerűbbé, áttekinthetőbbé válik. A faktorok, szemben az eredeti változókkal, már előírhatóan páronként korrelálatlanok lehetnek.

A faktoranalízis során a leggyakrabban használt főfaktor-módszert alkalmaztuk.

(Lásd a 2. Függeléket.) Eszerint a faktorok meghatározása olyan szélsőérték—számítási feladat, mely egy sajátérték-számítással egyenlő. Ez azt jelenti, hogy a standardizált eredeti változók korrelációs mátrixának sajátértékeit és a hozzájuk tartozó normál sajátvektorokat kell meghatározni, nagyság szerint csökkenő sorrendben. A megoldás során a korrelációs mátrix főátlójában 1 helyett becsült kommunalitások állnak, ahol is a kommunalitások egy—egy eredeti változó részesedését mutatják be a teljes szórásnégyzetből. Ezek a kommunalitások fejezik ki azt is, hogy a faktorok együttesen hány százalékát magyarázzák meg az egyes eredeti változók szórásnégyzetének. Ezzel az eljárással ll társadalmi—gazdasági mutató alapján vizsgáltuk a települések, illetve térségek fejlettségét és főbb típusait.

A településszintű faktorelemzés eredményeit bemutató outputok szerint az l. faktor az eredeti változók szórásnégyzetének 382 százalékát magyarázta meg. Az 1. faktorban

6

A számításokat Kék: Zsuzvunnu a KSH fogalmazója végezte.

578 FALUVÉGl ALBERT

legnagyobb a részesedése az SZJA_L mutatónak volt, szorosan követte azt az OSZTATL, majd az UJLAKAS, a VIZMH, a VAND, az MGAKT, az MNTR (az utóbbi kettő negatív előjellel) és az MGEPKO mutató. A többi mutató súlya nem volt jelentős.

Figyelemre méltó, hogy az ARKOR szerepe ebben a faktorban milyen alacsony. A szántóterület átlagos aranykorona—értéke egy önálló faktorban, a harmadikban jelentkezett, utalva arra, hogy ez a főldminőség—mutató inkább lehetőséget jelent, amit

nem követ mindig a település helyzetét isjavító kihasználás.

Az l. faktort a gazdasági—társadalmi helyzetet összefoglalóan jellemző faktornak nevezhetjük, a 2. faktor elsősorban a társadalmi—demográfiai jellemzőket tömöríti, erre utal az lDOS mutató meghatározó súlya is. Az 1. és a 2. faktor együttesen az eredeti változók szórásnégyzete'nek 515 százalékát magyarázza. A kapott eredményeket értékelve vizsgáltuk a települések sorrendjét az l., valamint az l. és a 2. faktor pontszámai alapján is.

A körzetszimű faktorelemzések során a 345 körzet mellett a 176 körzetre is végeztünk vizsgálatokat. A kapott eredményeket a 345 körzet szintjén végzett ll-mutatős faktorelemzés outputjai alapján közöljük.

Az 1. faktor a körzetszintű vizsgálatnál az eredeti változók szórásnégyzetének már 526 százalékát magyarázta meg. Az ]. faktorban az ()SZTATL mutatónak volt a legnagyobb súlya Ezt szorosan követte az SZJ/LL mutató, majd a VIZ_H, az MGAK T (negatív előjellel), a VAND, a TELEFON, az [DOS (negatív előjellel)? az UJLAKAS, az MNTR (negatív előjellel) és az MGEPKO mutató. Az ARKOR kivételével az l. faktorban volt az összes mutatónak a legnagyobb a szerepe, míg az utóbbi itt is a 3. faktorban volt meghatározó. Az 1. faktort a körzetek esetében joggal nevezhettük a gazdasági—

társadalmi helyzetet összefoglalóan jellemző faktornak.

Az előzőkben nem kívántunk kitérni a gazdasági—társadalmi szempontból elmaradott térségek, illetve települések legújabb lehatárolása során a SAS/STAT vázolt procedúráival végzett valamennyi vizsgálatunkra, és eltekintünk a kapott eredmények átfogó ismertetésétől is. A vizsgálatok gyakorlati haszna alapvetően az volt, hogy az egyszerűbb, hagyományos eszköztárat is felhasználva egy megalapozott anyag kerülhetett az Országgyűlés elé, amely az 1993. szeptember 28—i ülésén fogadta el a kritériumrendszert és a lehatároláshoz ajánlott eljárást.

Pontozásos eljárás

A 84/1993. (Xl. ll.) számú Országgyűlési határozat ,,A területfejlesztési támogatás irányelveiről és a kedvezményezett területek besorolásának feltételrendszere'ről" a már bemutatott ll mutatót fogadta el, azzal a változtatással, hogy a tartós (legalább 180 napos) munkanélküliség mutatójának számításakor az 1993. június 20—i állapotot kell figyelembe venni.

A társadalmi—gazdasági szempontból elmaradott térségekbe tartozó településeket a közölt mutatók alapján településszintü és foglalkoztatásikörzet-szintű vizsgálatok együttes figyelembevételével kellett az Országgyűlés határozata szerint megállapítani. A kedvezményezett települések köre ezeken kívül kiegészül az országos átlagot 1993.

június 20—án jelentősen meghaladó munkanélküliséggel rendelkező foglalkoztatási körzetek településeivel.

A TÉRSÉGEK LEHATÁROLÁSA 579

A határozat szerint a lehatárolás áttekinthetősége végett az elmaradott településeket és térségeket a bemutatott 11 mutató alapján, pontozással kellett meghatározni. Az előzők alapján a kedvezményezett települések körét úgy kellett megállapítani, hogy az érintett települések száma ne haladja meg az 1992—ben kedvezményezett településeket, és ezen belül az elmaradott települések száma az ország településeinek egyharmadát, illetve az ott élő népesség az 1 millió főt.

2. tábla

A mutatók legjobb és legkedvezőtlenebb értéke! a települések és a körzetek eseté/Jen

Mutatok A legjobb A legkedvezőtlenebb A legjobb A legkedvezőtlenebb

települési érték körzeti érték

MNTR 0.0 80,0 12 239

MGAKT (LO 868 30 614

ARKOR 431) (),0 363 7,9

SZJAL 37 797,0 286,() 37 797,0 3 6250

VIZ ll 991) 0,0 98,4 25,0

TELÉFON 486,l 0.0 244,7 010

lDOS 5.6 842 94 252

OSZATL 99 4_7 . 9,7 7.0

VAND 74,9 —54_l 84 4118

UJLAKAS 42,6 00 293 9,0

MGEPKO 41613 0,0 3359 107, l

A kritériumrendszer, valamint a kormány pénzügyi lehetőségeivel összhangban lévő két felső korlát meghatározása egyértelműen kirajzolta a pontérték szerint sorba rende—

zett települések és foglakoztatási körzetek legkedvezőtlenebb helyzetben lévő ? gazdasá—

gi, társadalmi szempontból elmaradottnak tekinthető — 1085 települését és a munkanél—

küliség szempontjából támogatandó 784 települést, melyből 551 egyúttal az elmaradott kategóriában is szerepel, s ezért e települések kiemelt fejlesztésben részesíthetők.

A települések és a körzetek pontszámainak megállapításánál minden mutató esetében a legkedvezőtlenebb és a legjobb adat közötti értékeket 0,0-tól lO0,0-ig terjedő skálán helyeztük el. Az így kapott pontszámok összegének és a mutatók számának a hányadosa képezte az adott település, illetve körzet pontszámát, ami alapján rangsoroltunk.

A települések szintjén végzett pontozásos eljárás alapján 800 település került be az elmaradott települések körébe. Lakónépességük száma 1992 végén 349 ezer fő, átlagná—

pességük 436 fő volt. Főként az aprófalvas területek kedvezőtlen adottságú települései tartoznak ebbe a csoportba. Város — érthetően * ezek között nem fordult elő. A legrosz- szabb helyzetű települések között csak Fejér megyei község nem szerepel, a legtöbb — a másfélszázat is megközelítve, illetve meghaladva ' Baranya és Borsod—Abaúj—Zemplén megyei aprófalu volt.

Az országgyűlési határozatnak megfelelően a körzetszinten végzett pontozásos vizsgálat alapján a legkedvezőtlenebb 33 foglalkoztatási körzet 600 települése szintén bekerült a gazdasági—társadalmi szempontból elmaradott települések közé. A 600 település lakónépessége 1992 végén 793 ezer fő, átlagnépességük 1322 fő volt. A

580 FALUVÉGI ALBFRT

körzetszintt'l lehatárolás szerint az aprófalvas térségek települései mellett az alföldi és az északi térségek kedvezőtlen adottságú települései is bekerültek a kedvezményezett körbe.

A problémás térségek számának növekedését jelzi, hogy 14 megyéből kerültek be kOrzetek. S csak Békés, Győr—Moson—Sopron, Komárom—Esztergom, Pest és Veszprém megyei körzetek nem szerepelnek a lehatároltak között. A 600 település között 12 megyében 31 volt város 1994 elején, ezek közül 9 Szabolcs—Szatmár—Bereg, 7 pedig Borsod—Ahallj-Zemplén megyében.

.? tabla

A kedvezményezett térségek települései megyék szerint

A gazdasági-társadalmi szempontból elmaradott A magas mun- A kiemelten települések és kanélkttliseg fejlesztendő Megye települések körzetek Nagy elmaradott "ili/ill," települések

településeinek körzetek körzetek településeinek településeinek

száma

Baranya 146 41 156 41 41

Bács-Kiskun 10 4 14 1 1 5

Békés 6 0 () 38 5

BorsoduAbaúj—Zemplén 175 204 239 267 222

Csongrád 0 12 12 () 6

Fejér 4 10 l l 19 l 1

Györ-Moson-Sopron S 0 8 0 0

Hajdú—Bihar 13 22 29 42 23

Heves 19 32 40 32 32

Jász—N agykun—Szolnok 6 16 19 39 19

Komárom—Esztergom 4 0 4 5 0

Nógrád 37 16 45 100 34

Pest 7 O 7 0 0

Somogy 93 25 104 50 0

Szabolcs-Szatmár-Bereg 78 137 148 161 142

Tolna 20 6 25 23 11

Vas 26 23 46 0 0

Veszprém 57 0 57 () O

Zala 91 52 1 15 () ()

Összesen 8 0!)

* A regisztrált mttnkanc'lkt'iltck 1993. Június 20-i számából számitott munkanélki'tltségt ráta tobb mint másfélszerese az, országosnak .

A település— és körzetszinten végzett lehatárolás szerint a gazdasági—társadalmi szempontból elmaradott települések együttes száma 1085 (lásd a 3. táblát), lakónépes—

ségük száma 1992 végén 981 ezer fő volt. (315 település ugyanis település— és körzet—

szinten egyaránt elmaradottnak minősült.) A lehatárolt települések száma így — az Or—

szággyűlés határozatának megfelelően — az ország településszámának egyharmada körül alakult. Döntő hányaduk (1054 település) község, utalva arra, hogy az elmaradottság továbbra is lényegében falusi jelenség.

A kedvezményezett települések eloszlását a 2. ábra szemlélteti.

2.ábra.ATerületfejlesztésíAlapkedve:ménye:e!ttelepülései,1994.január1_

A TÉRSÉGF K Ll'iHATÁROLÁSA

Elmaradott,magasarány Elmaradott,nemmagasarány Nemelmaradott,magasarány Nemkedvezményezeittelepülések Meg/egvjxAmunkanélküliségiarányaregisztráltmunkanélküliek1993december20—iadata)alapjánszámlával 'J?

582 FALUVÉGI ALBERT

A magas munkanélküliséggel sújtott foglalkoztatási körzetek meghatározásánál a regisztrált munkanélküliek 1993. június 20—i számának és az 1990. évi népszámlálás szerinti gazdaságilag aktív népesség számának hányadosaként számítottuk a foglalkoztatási körzetek szerinti mutatót. Határértéknek az így számított országos átlag (l4,l) másfélszeresét tekintettük, az ezt elérő, illetve meghaladó körzetek 784 települése került az ebből a szempontból preferálható települések közé, E települések 1992. év végi lakónépessége ] millió 542 ezer, átlagos népessége 1966 fő volt. A települések döntő hányada a foglalkoztatási szempontból súlyos helyzetbe került északi, hagyományos ipari (Borsod—Abaúj-Zemplén, Nógrád), valamint Szabolcs—Szatmár-Bereg megyék körzeteibe tartozik.

A foglalkoztatási problémák térségi koncentrálódása miatt az így támogatható települések közé e körzetek központi városai is bekerültek, összesen 55 város, amelyek közül 25 már a hátrányos helyzetű térségek településeként is érintett volt.

A gazdasági—társadalmi elmaradottsággal és a magas munkanélküliséggel egyaránt sújtott, kiemelten fejlesztendő települések száma 551 (ebből 25 Város), lakónépességük l992. év végi száma 728 ezer fő volt. A magas munkanélküliségű, de nem elmaradott települések száma 233 volt (ebből 30 város), 814 ezer fő 1992, év végi lakónépességgel.

*

Az 1990. évi népszámlálás adatai közvetlenül 3070 településre, az 1990. évi egyéb adatok 3054 településre, az 1991. évi adatok 3092 településre álltak rendelkezésre. Az új települések adatainak biztosításánál, ha más lehetőség nem volt, azt a megoldást alkalmaztuk, hogy a népességszám arányában osztottuk meg az információkat. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a kiváló/szétváló települések a "törzs—település"

mutatóit kapták meg. Vagyis, ha a ,,törzs—település" bekerült a kedvezményezett körbe, akkor a belőle kiváló település is kedvezményezett lett.

1. FÚGGELÉK

A TELEPÚLÉSSZINTEN VÉGZETT DISZKRIMINANCIA . ELEMZÉS

Az elemzés általános jellemzői: 3099 megfigyelés, ll változó, 2 csoport, 3098 szabadságfok (3097 szabadságfok a csoportokon belül, ] szabadságfok a csoportok között).

Előzeles információ a csoportokról

KORZET Gyakon' ság Súly Részesedés Valószínűség

O 2l37 2l37 0.69 ().50

l 962 962 0.3] 0.50

A csoporton belüli és a csoponok közötti kovariancia—mátrixokat az 583, oldalon levö tábla mutatja be,