A STATISZTIKA ÉS A TÉRKÉP
MATITS FERENC
A statisztika és a térképészet, a térképek szerkesztése és felhasználása számos területen áll szoros kapcsolatban egymással.
Ismert, hogy a statisztikai vizsgálat a tömeges jelenségek egyedeinek számbavételére irányul: az egyedek számbavétele azonban nem öncélú, hanem azok megismerését, jellem—
zését szolgálja, eredményezi. Valamennyi megfigyelt esemény valamilyen földrajzilag, köz—
igazgatásilag is körülhatárolható térben, területen történik. A jelenségek természetesen nem- csak térben, hanem egy adott időpontban vagy folyamatosan, időszakosan is vizsgálhatók.
Ezáltal változásuk, alakulásuk mérhető, elemezhető, összehasonlítható, ábrázolható és az adott területen zajló folyamat, avagy egy állapot térképre is rávezethető.
Minthogy a térkép a földfelszín szélességben és hosszúságban, térben és időben való sikra rögzítése; annak kisebbített képe a rajta levő tereptárgyakkal, terepalakulatokkal, mondhatjuk, hogy a statisztikai megfigyelés elemeinek ábrái regionális eloszlás, felosztás ré- vén minderről áttekintést adnak, és ezáltal a földfelszinnel való összefüggések jobban érté- kelhetők, érthetők, magyarázhatók.
Korábban a térképészetet a földrajz egyik ágának tekintették. A vele foglalkozó intéz- mények elnevezései is erre utalnak, de az is igaz, hogy művelői és legaktívabb felhasználói katonák voltak. A térképészet legtöbb feladatát ma is ezek a területek adják.
A térképészeti felmérő műszerek, módszerek erőteljes fejlődését követően a XIX. szá- zad közepétől A. Senefélder által a rézmetszés helyett alkalmazott technikai újítással általá—
nossá váló litográtiával, kőnyomással a kartográfiai munka — a térkép összeállítása, szerkesz- tése, megrajzolása, sokszorosítása -— pontosabbá, gyorsabbá és sokrétűbbé vált. Ez a fejlődés együtt haladt az általános technikai fejlődéssel (légi felvételek, komputerizálás stb.), és ma sem áll meg. A gazdasági élet fejlődése is szükségessé teszi a térképek segítségével a gyors áttekintést, a gazdasági folyamatok szemléletesebb bemutatását. Ezért az egész világon mind nagyobb teret kívánnak biztosítani a gazdasági térképeknek, az átfogó gazdasági világ- és nemzeti atlaszoknak, a statisztikai eredmények térképen való közreadásának.
Történeti áttekintés
Hazánkban mind a statisztikai adatgyűjtés (-feldolgozás, -közlés), mind a rendszeres, megalapozott térképészeti munka a XVIII. század második felében indult meg, kezdetben osztrák irányítással. Már ekkor is voltak konkrét kapcsolatai a statisztikának a térképé—
szettel. 1791—ben, Bécsben, Korabinszky János Mátyás szerkesztésében megjelent a ,,Wasser- und Produktenkarte des Königreichs Ungarn" címmel egy korai gazdaságföldrajzi térkép,
' A KSH Népszámlálás által 1991. június 7-én A statisztika és a térképek cimmel rendezett szakmai ülésen elhangzott előadás átdolgozott változata.
MATITS: A STATISZTIKA És A TÉRKÉP
683
majd 1830 és 1838 között tette közzé Aszalay József ,,Mappa generalis topografica, ecclesíca, ethnogratica, statistica Regni Hungariae magni, idemoue principatus Transylvaniae", I—VII.
című Bécsben kiadott l:70 OOO léptékű művét. Ezt számos néprajzi térkép megjelenése kö- vette, mint például 1842-ben, Prágában Safarík Pavel József térképe, továbbá 1836-ban és
1847-ben Schedz'us Lajos munkája.
Igen fontos Karacs Ferenc térkép- és rézmetsző munkássága, aki 1813-ban jelentette meg Magyarország . . . tábláját, majd Európa Magyar Atlasza címmel 1830 és 1835 között 21 táblán Európa térképét.
1843-ban Fényes Elek statisztikus és földrajztudós, a leíró statisztika kiváló művelője ,,Közönséges kézi iskolai atlasz" cimmel állított össze egy kiadványt.
1845-ben a Vál/as Antal által szerkesztett ,,Új kézi és iskolai atlasz, mind földirati, mind statisztikai, jegyzetekkel megtoldva újságolvasók és tanulók számára" című térkép Pes- ten került kiadásra.
1856-ban kezdődött meg az egész országra kiterjedő, főleg az adózás célját szolgáló, nagy méretarányú kataszteri felmérés. A térképek domborzatábrázolás nélkül, elsősorban a birtokhatárok rögzítését szolgálták. Valószinűleg ezzel kapcsolatban tért vissza Magyar- országra Hátsek Ignác is. Ö a felmérési munkákon kívül -— amit az utána jövő kartográfusok már alig végeztek, mert a III. katonai felmérés és a kataszteri felvételek miatt erre már csak az esetleges korrekciók esetén volt szükség — igen termékeny rajzolói feladatokat is ellátott.
Úttörő szerepe volt abban, hogy minden olyan természeti, gazdasági, emberi és kul- turális jelenséget, amelynek elterjedése van, tömege mérhető és ábrázolható, térképre vitt.
Ahogy Mikoviny Sámuel a sikrajz, Lípszky Jánosa névrajz és Tóth Ágoston a domborzatrajz úttörője volt Magyarországon, úgy Hátsek Ignácot tekinthetjük az első hazai statisztikai kartográfusnak, hiszen az 1867—ben megalakult magyar hivatalos statisztikai szervezetnél már szolgálatban állott és e témában haláláig, l902—ig dolgozott. Mintegy másfélszáz olyan térképet szerkesztett és rajzolt, amelyen nemcsak topográfiai adatokat rögzitett, hanem meteorológiai, geológiai, talajtani, biológiai mezőgazdasági, közlekedési, kereskedelmi, ipari, néprajzi, történelmi, közigazgatási, művelődési, vallási, demográfiai adatokat, és ké- szített katonai térképeket is.
Karacs Ferenc óta nem volt a magyar kartográfiának olyan termékeny munkása, mint Hátsek Ignác, munkája azonban művészi tekintetben is kiemelkedő. Elismerésképpen az ,,udvari térképész" címet kapta. Hátsek számos munkája Posner Károly Lajos litográiiai intézetének nyomdájából került ki, mintegy 40 darab sokszorosításban. Munkáit a Statisz- tikai Hivatal 1868 és 1885 között megjelenő kiadványaiban is közölték.1 Megyei térképlapjai közül nem egy még halála után, 1910—ben is újabb kiadást ért meg.
A hivatalos magyar statisztika eredményeit ezt követően is sok kartográfus, térképszer—
kesztő, illetőleg statisztikus ábrázolta térkép alkalmazásával. Ezek közül kiragadva - közel sem a teljességet adva — említek még néhány kiemelkedő személyt: Kogutovícz Manót és Károlyt, Lóczy Lajost, Acsády Ignácot, Kövesligethy Radót, Cholnoky Jenőt és kiváló sta- tisztikusokat Keleti Károlyt, Thírríng Gusztávot, Illyefalvy 1. Lajost, valamint gróf Teleki Pál földrajztudóst, Fodor Ferencet, Homo/ka Józsefet, Bátky Zsigmondot, Irmédí—Molnár Lászlót és Bene Lajost.
Az ábrázolás módjai
Az értékelemek ábrázolásai regionális elosztás révén áttekintést adnak, miáltal a föld-
felszínnel, az adott terület gazdasági életével, társadalmi összefüggéseivel, településviszo- nyaival való összefüggések jobban kiértékelhetők, bemutathatók.
1 Lásd ,,A m. kir. Központi Statisztikai Hivatal nyilvános könyvtárának és térképgyűjteményének cimjegyzéke.
Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1898. XIV, 594. old. '
6.
634 MATITS FERENC
A térkép tartalmi anyagát az illető tudomány szakembere adja meg, amit a megfelelő alaptérképre a célnak megfelelően a térképtervező visz rá, úgy, hogy az összefüggések, érték- eltérések kiolvashatók legyenek akár mennyiségi, akár minőségi vagy képszerű ábrázolá- sokkal.
Az ábrázolásban a szám, a betű és a jel és mindezeknél (de az alapnál is), a szín nagy szerepet játszik. A méretarányra is mindig figyelemmel kell lenni. Kis méretaránnyal nagy területekre jó áttekinthetőség biztosítható.
A statisztikai adatoknak területi összehasonlítása a kartogram vagy a kartadiagram különböző változataival, színfoltos térképvázlatokon a legegyszerűbb.
Alig van olyan tudományág, különösen a statisztika szakterületén, amelynek eredmé—
nyeit, akár mennyiségi, akár minőségi értékelemeit ne lehetne térképre felvinni, azon kife—
jezni. Ennek megfelelően sokféle csoportosítás lehetséges (a topográfiai, hegy- és vízrajzi térképeken kívül) tartalmuk, céljaik alapján.
A térkép szerepe a statisztika különböző ágazataiban — A főbb térképtípusok
A statisztika nemcsak az elemzésekhez, ezek eredményeinek bemutatásához, hanem már az adatok felvételekor is használ térképeket, sőt egyszerűsített formában térképvázlatokat is készít, például az összeírás teljességének biztosítása érdekében. Sőt, vannak országok, ahol légi felvételek alapján (tereptárgyak mint lakhely, füstölőkémény) végzik az elszórt lakhelyek felkutatását, számbavételét, néha ugyancsak légi vagy vízi közlekedési eszközökkel meg- közelítve, felkeresve az ott élőket.
Ugyanakkor a statisztikai felvételi adatok képezik a meglevő alaptérképek korrekció—
jának, kiegészitésének alapját. Továbbá az összeírás, értékelés eredményei adják számos kar—
tográfiai kiadvány bázisadatát. A statisztikai felvételek is hozzájárulnak a hivatalos, egységes földrajzi, közigazgatási, bel- és külterületi elnevezések, közterületi megnevezések kiala-
kításához.
A Központi Statisztikai Hivatal szerkesztésében rendszeresen megjelenő hivatalos Helységnévtár adatbázisát a térképszerkesztők is igénybe veszik, használják a legkülönfélébb térképészeti munkáik során.
A Központi Statisztikai Hivatal térképészete, számos jó képességű szerkesztővel, gra—
fikussaF nagyszámú térképet, kartogramot készített fennállása óta a részletesebben ismer—
tetett néprajzi térképen kívül, felhasználva a statisztika szinte valamennyi szakterületén gyűjtött adatokat.
A statisztikai munkák között a legrégebbi rendszeres adatfelvételek az 1869 óta általá—
ban tízévenként lebonyolított teljes körű nép- és lakásszámlálások. E felvételtípus és a térkép kapcsolata különösen fontos.
A teljes körű összeírás előtt a térképek használatának az a célja, hogy az ország teljes területét valamennyi település állam-, illetőleg közigazgatási határai szerint felosszák, majd a település területét további településrészekre, ha van, bel- és külterületekre bontsák. Mind- ezeken belül valamennyi belterületét teljes egészében, a külterületek közül csak a lakással (lakott és üres) vagy a lakott egyéb lakóegységgel rendelkezőket összeirási, ún. számláló- körzetekre bontják. Mindehhez egy előzetes utca- és házszámjegyzéket készítenek, amelyen a várható lakás— és népességszámot is fel kell tüntetni, ugyanis egy körzet határidőn belüli összeírhatóságát a számlálókörzet nagysága alapján lehet megállapítani.
Az előzetes feladatok között jelentős még az ún. államigazgatási adatfelvétel is. Ennek keretében rögzítik a település államigazgatási beosztását, területének nagyságát, határait és az esetleges változásokat: elcsatolást, hozzácsatolást, egyesítést, névváltozást stb.
' Lásd a függeléket.
A STATISZTIKA És A TÉRKÉP 685 E feladatok ellátásához a település 1 :100 OOO—től l :10 OOO-ig méretarányú térképei szük- ségesek, sőt a külterületeknél 1:10 OOO—res vagy 125 OOO-res, illetőleg a belterületeknél 1:4000 vagy 1:15 000 méretarány a legmegfelelőbb. A számlálókörzeteket általában utca- tengelyvonalak határolják a térképeken. Az elkészített számlálókörzeti beosztást — a helyszíni ellenőrzés után a szükséges helyesbítéseket, kiegészítéseket elvégezve — egy ún. számláló—
körzeti jegyzéken és térképvázlaton is dokumentálni kell. Ezt kapja meg a számlálóbiztos az összeírási nyomtatványokon kívül mint legfőbb segédletet.
Megemlítendő, hogy például az 1980. évi népszámlálás során közel 50000 számláló- körzetet képeztek, és a felülvizsgálókkal, valamint egyéb felelősökkel együtt mintegy 55 000 személy végezte a felvételi munkát. Még a feldolgozásban is közel 5000 fő működött közre e nagy volumenű és fontos feladat jó végrehajtása érdekében.
További cél a stabil, rögzített, számítógépre is vihető számlálókörzetek kialakítása, amelyek különféle célra, mint például a választási körzetek kialakítására is alkalmassá tehe—
tők. Ma már képernyőtérképről—nagy felbontású képernyős számítástechnikával —, valamint digitális átalakítással adatbanki megoldással készített térképekről is szó esik; sőt, az előzetes térképkészítés céljából geokódokról, határvonalakat körülíró vektorsor-ábrázolásról, gépi rajzolással adatbevitelek alkalmazásáról éppúgy, mint az eredmények automatikus térképre viteléről. E számítógépes eljárásnak alapjai a földmérési alaptérképek lehetnének.
A legutóbb megjelent Nemzeti Atlasz 260 térképlapnyi teljes terjedelméből 103 térkép- oldalt tesz ki csupán az 1980. évi népszámlálás eredményeiből készített rész, de a többi olda- lon sem kevés a statisztika más területéről átvett adat, értékelés.
Ez a gyakorlat korántsem új, és nem is esetleges, mert amióta megbízható statisztikai adatokkal rendelkezünk, a kartográfia, ha nem is mindig ábrázolt, de táblázatos formában szivesen közölt — főleg atlaszaiban és más kiadványaiban " statisztikai adatokat. Cholnoky Jenő 1934—ben, Budapesten már harmadik kiadást megért ,,Földrajzi és statisztikai atlasz"-á- ban, a 78 fő- és 155 melléktérkép, valamint a 138 oldalnyi betűrendes névmutató mellett
140 oldalon közölt statisztikai adatokat, táblázatokat is.
A földrajzi térképek, az l:50 OOO méretarányon felüli térképek nagyobb területek, ille- tőleg az egész ország területének áttekintését teszik lehetővé. A munkatérképekkel együtt ezek tervezési célokra és tematikus, tudományos eredmények, statisztikai adatok szemléltető bemutatására, értékelésére, oktatási vagy akár idegenforgalmi célra is alkalmasak.
Amint láttuk, a népszámlálás igen sok és területileg is jól ábrázolható adatokat szol- gáltat a térképészet számára. Mindenekelőtt a demográíai adatok sokrétű felhasználásával, a korábban részletesen tárgyalt nemzetiségi térképeken kívül népsűrűségi, nemek szerinti, iskolázottsági, családi állapot szerinti, foglalkozási, ingázási, agglomerációs, családnagy—
sággal, népesség—összetétellel összefüggő stb. térképi ábrázolásra van lehetőség a népszám—
lálási kiadványokban. Kiegészül ez a népesedésstatísztikaí adatok felhasználási lehetőségei- vel, mint a tényleges szaporodás—fogyás, termékenységi, halálozási, külső és belső vándorlási avagy egészségügyi, haláloki, baleseti, bűnügyi adatok térképre vitelével. A kulturális tér- képek számos fajtája, a közoktatási, közművelődési térképek már a XVIII. század végéről is ismertek (például Spaits István, Szentiványi Benedek, Pollenzíg József iskolákról, tankerü- letekről készült térképei). Mint az időben az oktatással összefüggő térképfajta, ide sorolan—
dók az egyházmegyék térképei (Ortvay Tivadarnak 1891-ben megjelent és az egész országot feltüntető egyházmegyei térképe továbbá Sávoly A. Ferenc Csanád egyházmegyei [1900], 01t—
ványi Józsefváciegyházmegyei [1927], dr. Gerő László több egyházmegyei térképe az 1940-es évekből).
A Statisztikai Hivatal már 1896—ban készített egy 21 térképet tartalmazó, kulturális térképsorozatot az 1880. és az 1890. évi népszámlálás adatait felhasználva. Hosszabb szünet után az első világháborút követő béketárgyalásokra, illetőleg az 1930-as évek közepén készült több kulturális vonatkozású térkép a Központi Statisztikai Hivatal térképészetén.
MATITS FERENC
686
m m m ' v m ó r — m t w w w ? : ? M m m m B r u m m — ? m v l a m p a t
A STATISZTIKA És A TÉRKÉP
687 Megemlíthetők még a politikai térképek, amelyeknek adatait csaknem teljes egészében a statisztikai adatfelvételek, adatfeldolgozások biztosítják. Legjelentősebb művelői gr. Teleki Pál, Hantos Gyula és Rónai András voltak.
Nagy számban készültek államigazgatási, illetve közigazgatási térképek. 1867 után a legelső ilyen jellegű térképeket Péchy Imre, Homolka József, Hátsek Ignác készítették.
Az Állami Nyomdában is készült egy nagyméretű közigazgatási térkép (1 :360 000), amely 12 lapból állt, sokrétű felhasználása mellett az alaptérkép szerepét töltötte be az államigaz—
gatásban és a felhasználóknál.
Megemlitjük, hogy egyes vélekedések szerint a közigazgatási térképek közé tartoznak a kataszteri térképek is, amelyeken gyakran szerepelnek statisztikai adatok.
A városi közigazgatási térképek közül kiemelkedő jelentőségű az 1937-ben megjelent közigazgatási atlasz és a Székesfőváros Statisztikai Hivatala kiadásában, Illyefalvy I. Lajos szerkesztésében számos kartogrammal, grafikonnal megjelent kiadvány.3
Magyarország földrajzi fekvése, történelmi helyzete, nemzetiségi összetétele számos nem—
zetiségí, néprajzi térkép elkészítését tette szükségessé már a XVIII. század utolsó negyedétől.
Mint fent említettük, az első magyarországi nemzetiségi térképek Korabinszky János Mátyástól, Safarik Pável Józseftől származtak. Az osztrák vezetéssel végrehajtott 1850-es népszámlálás eredményei alapján készült K. Czoernig néprajzi térképe a Monarchiáról, majd ennek felhasználásával H. Kiepert is készített etnográfiai térképet.
Keleti Károly az 1870—es években kezdeményezte egy néprajzi térkép készítését, amelyet végleges formájában csak az 1880. évi népszámlálás után Réthey Ferenc készített el ,,A Ma- gyar Szent Korona Országainak etnográfiai térképe" cimmel 1888—ban, Kogutovicz Manó rajzával, Posner Károly nyomdájában. A térkép l :1 152 000 méretarányban készült, 12 nem- zetiséget 12 színnel tüntetett fel, de például a horvátokat és a vendeket, szerbeket nem választotta külön.
Az 1890. évi népszámlálás alapján a Központi Statisztikai Hivatal az ezredéves országos kiállitás alkalmával adta ki a ,,Magyarország kulturális és közgazdasági állapotát föltüntető térképek és grafikonok sorozata" cimű munkát 21 térképpel, közöttük egy hét színnel készült etnográfiai térképet. (Ezt is Posner intézete nyomtatta!)
Az 1900—as népszámlálást követően több térképen igyekeztek bemutatni a nemzetiségek magyarországi elhelyezkedését, a valóságnak mind megfelelőbben tükröztetve. 1902—ben Balogh Pál szerkesztésében br. Prof Kocsárd rajzával, majd ugyancsak 1902-ben jelent meg Kogutovicz ,,Teljes atlasz"-ában, Cholnoky rajzával Magyarország néprajzi térképe. (Ez utóbbi l:2,4 millió mértékkel készült, módszerét tekintve — négyszögeket használt, de a lakatlan területek kihagyása nélkül — Baloghénál fejlettebb.)
A Központi Statisztikai Hivatal is feldolgozta az 1900-as nemzetiségi adatokat, s a tér- képen kartogramszerűen kördiagramokkal, községenként közölte az eredményeket.
A térképet és a valóságot, jelen esetben a lakosság számát és a lakott területeket először Bátky Zsigmond egy l:600 OOO méretarányú iskolai fali térképen igyekezett egymással arányba hozni, ugyancsak az l900-as népszámlálás eredményei alapján. A 12 nemzetiséget 11 színnel ábrázolta, a szerbeket és a horvátokat már különválasztva. Csak akkor maradt le egy község szinfoltjából valamely nemzetiség, ha arányuk a 10 százalékot sem érte el. Bátky az 1910. évi népszámlálás adatait is feldolgozta, amely több atlasz térképe között szerepel, mint például Kogutovicz iskolai atlaszaiban.
' Lásd: dr. Illyefalvi !. Lajos: A székesfőváros jelentősége hazánk anyagi és szellemi művelődésében. Budapest Szé- kesfőváros Statisztikai Hivatala. 1940. 150 old.,valamint A Székesfőváros múltja és jelene grafikusábrázolásban. Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala. Budapest. 1933. 201 old.
* György Aladár: Magyarország hivatalos statisztikája, történelme és fejlődése (Budapest. Athenaeum. 1885) cimű munkájának IDO—103. oldalán közzétette ,,Az orsz. magy. kir. statisztikai hivatal által készített s részben kiadott térképek jegyzéke" címmel az 1884 végéig készitett térképeket.
, Az 1945 utáni korszak egyik legszebb szines kiadványa a ,,Magyarország társadalma és gazdasága 1867—1967" (Köz.
ponti Statisztikai Hivatal. Budapest. 1967. 149 old.).cimü kötet, mebmek grafikai munkáit Kovács Mihály készítette.(Egy lapját lásd az ábrán.)
688 MATITS FERENC 1918 őszén az 1910. évi népszámlálás adatainak felhasználásával gróf Teleki Pál egy új módszerű térképet szerkesztett (l :1 millió) ,,Magyarország néprajzi térképe a népsűrűség alapján" címmel. A térkép, amely inkább kartogram, a népsűrűség alapján kimutatja a lakott, illetve a lakatlan területet járási, földrajzi helyének megfelelően, oly módon, hogy a járás területéből az adott nemzetiség színének alkalmazásával annyi négyzetmilliméter területet színezett be a használt 12 szín alapján, ahányszor 100 olyan nemzetiségű lakos élt a járás területén, amelyet jelölni kivánt. Mivel azonban nem pontosan jelölte az adott föld—
rajzi helyet, a települést, a néprajzi határokat ennek alapján kijelölni csak járásonként lehe—
tett. A térkép Horvátországot nem tartalmazta. E térkép számos kiadásban, így a magyaron kívül német, francia és angol szöveggel is megjelent. Ez volt az egyetlen térkép, amelyet a párizsi béketárgyalásokon megtekintették, és ott —- a magyarokat feltüntető vörös szin domi- nálása miatt — ,,carte rouge"-nak nevezték el. Ugyancsak az 1910. évi népszámlálás adataira támaszkodva készült el 1919—ben Dörre Jeno" MÁV-főmérnök és Lux Ernő MÁV—felügyelő.
1000 lakost pontokkal jelölő néprajzi térképe (1 :900 000). Módszere lényegében a Teleki—
féle 11200 OOO—eshez hasonló pontrendszerű, de kisebb mérete miatt, pontonként 1000 fővel, színesen készült. A Móricz Miklós által tervezett és Kogutovícz Károly szerkesztésében, mód- szerében már kitűnő (111 millió) néprajzi térkép zárta az akkor igen aktuális térképek
hosszú sorát.;
1918 után számos néprajzi térkép készült, elsősorban a trianoni béketárgyalásokkal, azok előkészítésével kapcsolatban, majd a két világháború között is még további hét ilyen térképet állittatak össze.
A néprajzi térképek közül kiemelkedő jelentőségű és a világon egyedülálló volt méreteit, mértékarányát, pontosságát, alaposságát tekintve gróf Teleki Pál részletes néprajzi térképe, amelyet az akkor legkiválóbb magyar geográfusok készítettek el. A szerkesztésben a kezde- ményező irányításával többek között részt vettek Kogutovicz Károly. Bátky Zsigmond.
Littke Aurél, Hézser Aurél, majd Halász Gyula, Schmidt Tibolt és Madarassy László. A 23 kéz- iratos oldalon elkészített nagy értékű néprajzi térképet a kor kiváló magyar kartográfusainak közös munkájaként, Bátky Zsigmond és Kogutovicz Károly szerkesztésében adták ki l:300 OOO-re kicsinyitve, a Földrajzi Intézet nyomtatásában. Francia és angol kiadásban is megjelent, ma is ez hazánk legnagyobb nyomtatott néprajzi térképe.
Egyre nagyobb szerepe van a statisztikai adatok közlésében a gazdasági térképeknek.
Legkorábban, a XVIII. században, postaközlekedési, majd bányatérképek készültek. A gaz—
dasági élet fejlődésével, a statisztikai adatgyűjtésekkel, —feldolgozásokkal, —elemzésekkel mind gyakoribbá vált a gazdasági jelenségek térképeken, kartogramokon történőbemutatása, ábrázolásaf
A kézi térképek, fali térképek és iskolai atlaszok mellett rendszeresen és világszerte jelennek meg a legkülönbözőbb gazdasági atlaszok; a posta—, a vasúti és közúti térképek, az ezekre épített forgalomstatisztikai kartogramok; de említhetjük a mező- és erdőgazdasági, az állattenyésztési térképek hosszú sorát is, amelyek mindegyike statisztikai adatokra épül.
FÚGGELÉK
A Statisztikai Hivatalban térképészeti (rajzolói) munkakörbenfoglalkoztatottak névjegyzéke?
1880—1894: Hátsek Ignácz térképész (1890-ig független alkalmazottként).
1895—1899: Dubovszky Gyula térképész. , "
1900—1938: Ebben az időszakban nincs kiemelve térkép—elém), de valószínu, hogy , ,
1920—1931 : Kaplonyi Sándor statisztikai felügyelő vezette a térképészeti munkákat, es vele dolgozott Durkó Imre es Schum ( Sonkaly) Károly is (a Hivatal Elnöki osztályához tartozva).
! A témának egy későbbi felelevenítéséről számol be dr. Durkó Gábor: Nemzetközi népességi térképkiállltás és ta—
námkozás (Demográtia. 1969. évi 12. sz. 526—530. old.) e. cikke.
' E szakterületre példaként említhetjük dr. Rónai András: Statisztika és térkép a mezőgazdaság szolgálatában (statisztikai Szemle. 1948. évi 1—6. sz. 79—83. old.) című cikkét.
' 1944-ig A Magyarország tiszti cím- és névtáréban található adatok alapján.
A STATISZTIKA És A TÉRKÉP 689
1931—1940: dr. Si os Sándor okl. mérnök, kormánytanácsos volt a térképészet vezetője, akivel dr. Durkó Gábor, dr. Krisz- tics őpád, Maróti Sándor, Keresztes Vilmos, Stancsics György is dolgozott. (1939-ben a Térképészet a Hivatal I. osztályába tartozott.)
1941—1942: stószi Dubravszky László dr. osztályvezető vezette a térképészeti, X. osztályát a Központi Statisztikai Hivatal- nak, akivel Maróti Sándor statisztikaellenőr, dr. Krisztics Árpád, Baja Sándor, Czinder Zoltán, Kovács Mihály és Kovács Tibor statisztikai tisztek is dolgoztak.
1943—1944: dr. Schneider Árpád osztályvezető irányította a térképészeti munkákat Maróti Sándor és dr. Krisztics Árpád főtisztek, Czinder Zoltán, Kovács Mihály és Kovács Tibor ellenőrök, illetve 1943-ban még Baja Sándor statisz- tikai tiszt dolgoztak vele (1940 és 1944 között a Térképészct a Hivatal X. [önálló] osztálya volt).
1945—1958: Maróti Sándor, Czinder Zoltán, Kovács Mihály, Török Mihály, Kovács Mihályné foglalkozott statisztikai tér- képek tajzolásával.
1958 után: Kovács Mihály, Kovács Mihályné és Török Mihály végzett elsősorban statisztikai térképészeti munkát; a nép- számlálás térképészeti munkáit Maróii Sándor irányította Molnár Kornéllal, Sirohmayer Oszvaldnéval, dr. Durkó Gáborral és Tóth Erzsébeitel együttműködve.
TÁRGYSZÖ: Grafikus ábrázolás. Statisztika.
PESIOME
Cramcrmca n Kaprorpadmx, paapaőorxa a ncnonbsonaaae reorpatim'iecimx Kap-r B parte oőnacreü aaxown-cn B Tecnoii cansn npyr c npyrom.
Aarop npocnexmsae'r 3Ty CBSBI: c ommü croponu c HCTOpE'ieCKOI'O a, c zipyroü cropoam, c merononormecicoro aCHeKTOB. Hemoacrpupyer cnexmdmmme mm omenbnmx oőnacreü orai-nerm CHOOOÖBI naroroaneam a paspaőorxn reorpaibmrecxnx Kap—r, nonpoőao ocranammaancb Ha arra—
vieam—I neMorpatbatiecmx a B TOM mene amorpadmuecxnx Kapi-.
SUMMARY
Statistics and cartography, the elaboration and application of maps have close relation with each other in several fields.
The author follows up this relation both from historical and methodological points of view.
He prescnts the typical methods of preparing and using maps in various fields of statistics, while discussing in detail the signiűcance of census—maps, and within this that of etnographic maps.
