N ÉM ET NYELVÉSZETI D O L G O Z A T O K
i f — . ---1
MOLLAY KÁROLY
A BÁRÓ EÖTVÖS JÓZSEF-COLLEGIUM V. TAGJA
KÖZÉPKORI SOPRONI CSALÁDNEVEK
__________ B U D A PE ST , 1958___________________
Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda R. T. Pécs, Perczel-u. 2.
A nyomdáért felelős: Wessely Károly igazgató.
ÉDESANYÁMNAK
A R B E IT E N ZUR D E U T S C H E N S P R A C H W IS S E N S C H A F T
SZERK ESZTI:
S C H W A R T Z ELEM ÉR
I.
M OLLAY K Á R O LY
KÖZÉPKORI SOPRONI CSALÁDNEVEK ÖDEN BURGER FAMILIENNAMEN
IM MITTELALTER
BUDAPEST, 1938
< / é s fo * -/ ' O . *7 V (q
7
f G U . O
KÖZÉPKORI SOPRONI CSALÁDNEVEK
IRTA
MOLLAY KÁROLY
A BÁRÓ EÖTVÖS JÓZSEF-COLLEGIUM V. TAGJA
M TA
KIK
0 'I 'I 0 0 0 0 6 1 1 2 1 3 4BUDAPEST, 1938
261415
Felelős kiadó: M ollay K.
Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda R. T. Pécs. Perczel-n. 2.
A nyomdáért felelős: W essely Károly' igazgató.
TARTALOMJEGYZÉK.
Lap
Bevezetés. . . . ... 7 I. Nomen > nomen p ro p riu m ... ... 17 i I. Nomen pro p riu m > nomen p ro p riu m ... 33 III. Nomen p roprium + suffixum , praepositio > nom en proprium . 35 IV. Syntagm a > nomen p ro p riu m ... 54 Bibliográfia. ... 63 D eutscher Auszug. ... 65
„Én sem m ondom aztot, hogy az név m indenkor Dolog valóságát jelentse és olykor
Ne hibázzék, m iként két testvér közt jám bor E gyik lehet, m ásik, m int példa van, la to r“
(Névtelen szerző verse a XVIII. sz. végéről).
BEVEZETÉS.
M u n k án k m eg in d u lásak o r1 azt a célt tű z tü k ki m agunk elé, hogy tisz tá ra nyelvészeti szem pontból v izsg álju k Sopron város k özépkori családneveit, vagyis az összeg y ű jtö tt v á l
to zato k a la p já n az egyes n eveket m eg fejtsü k . T ek in tettel a rra, hogy a vizsgálandó nevek túlnyom ó része ném et, első
sorban a ném et n evekre vonatkozó szakirodalom eredm ényei a la p já n kellett m eg in d u ln u n k . Az első nehézség m in d já rt a válto zato k ö sszeállításánál tá m a d t: pl. a Leinrvater név írá s
v álto za ta in a k ö sszeállításánál k itű n t, hogy az 1500-ig kim u- m u tath ató több Baier J á n o s közül az egyik vászonárus (lein-
1 A soproni családnevekkel való foglalkozásra még an n ak idején Schm artz Elem ér dr., egyetem i ny. r. ta n á r ú r h ív ta fel figyelm ünket és m u n k án k at egészen a kiadásig állan d ó an figyelem m el kísérte. H álával gondolunk még S o p ronyi-T hurner M ihály dr. polgárm ester ú rra, ak i hosszú időn keresztül tám ogatott ben n ü n k et és dolgozatunk m egjelené
sét városi segítséggel lehetővé tette. Vitéz H ázi Jenő dr., Sopron sz. kir.
város főlevéltárosa levéltári k u ta tá sa in k a la tt a hivatalos időn túl is a legnagyobb készséggel állo tt rendelkezésünkre és o k m á n y tá rá n a k sajtó a la tt lévő tizenkettedik kötetét feldolgozás céljából még kefelevonatban átengedte. H o zzáfordultunk valah án y szo r a még k ia d a tla n középkori for*
rások helyes kiolvasásában, értelm ezésében vagy pedig a helytörténet egyes kérdéseiben m egakadtunk. F á rad o zásáért e helyen is szívből jövő köszönetét m ondunk.
H álás köszönettel kell m egem lékeznünk a m. kir. Vállán- és Köz- o kta tá sü g yi M inisztérium ról a külföldi ösztöndíj adom ányozásáért.
m ater) volt, a k it a fo rráso k többször csak m in t János vá- szonárus-t em lítettek. É lt az o n b an .Sopronban egy S u n tel János n ev ű vászo n áru s is, ak i fo rrá sa in k b a n tö bbízben u g y an c sak János vászonárus-k é n t szerepelt. Az ezekre vo
n atk o zó a d a to k a t term észetesen nem c sa to lh a ttu k a Lein- w a te r családnév v álto z a ta i közé, hiszen — foglalkozásnévről lévén szó — azt is meg k ellett á lla p íta n u n k , hogy ez m int családnév S opronban m ikor tű n ik fel először.2 Az egyes a d a to k szétv álasztása az onban a csa lá d tö rté n e t ism erete nélkül nem volt m egoldható és ezért az írásv á lto z ato k k iv á la s z tá sá val k a p c so la tb a n az egyes családok tö rtén e té n ek összeállítá
sát h a tá ro z tu k el. A c sa lá d tö rtén etek összeállítása közben nyelvészeti szem pontból is érdekes m egfigyeléseket te h e t
tü n k .
K itű n t u gyanis, hogy a soproni család n ev ek n agyjából kb. 1500-ig a la k u ln a k ki, azaz a szem élynevek m ellett fellépő m ásik n év állan d ó su lása még az egész 15. sz. fo ly am án ta rt.
T u d ju k , a tu la jd o n n e v e t a köznévtől az k ü lö n b ö zteti meg, hogy nem k épzetkeltés, hanem egyedül id en tifik áció a célja:
„A g y a k o rla tb a n persze sokszor nehéz köznév és tu la jd o n név k ö zö tt pontos h a tá rv o n a la t h ú zn i: m eg állap ítan i azt a p illa n ato t, am ikor a név elveszti je le n té sfu n k c ió já t s az id en tifik áció eszközévé lesz.'' (G om bocz Zoltán. M Ny. 30 (1954), 4. 1.). K özépkori nevek v izsg ála tá n ál sok esetben épen en nek a p illa n a tn a k m eg rag ad ása képezi a n é v m a g y a rá z a t leg
fontosabb részét, hiszen család n ev ein k n a g y töm ege ism ert köznevekből a la k u lt, am elyeknél a jelentés" m e g á lla p ítá sa nem okoz k ülönösebb gondot. A közn év n ek tu lajd o n n év v é való v á lá sá t pedig legbiztosabban c sa lá d tö rtén eti ad a to k k a l ig azo lh atju k .
Nem hisszük, hogy b e n n ü n k fogam zott volna m eg elő
ször a család n év és a c sa lá d tö rtén et összefüggésének gon
d o lata; az a lk alm az ásn ak a család n ev ek k ia la k u lá sá v a l fog
lalkozó m u n k á k b a n mégsem ta lá lju k nyom át. A ném et csa
lá d n év fejtő irodalom pl., am ely ezen a téren a legtöbb rész
le tm u n k á v a l rendelkezik, egészen a leg ú jab b időkig Förste- m ann E rnő h atalm as szem élyn év g y ü jtem én y én ek (Alt-
A nagy- vagy kisbetűs írás ugyanis itt nem igazít el.
9 deutsches N am enbuch, Bd. I. N ordhausen, 1856; Bonn, 1900") v a rá z sa a la tt állt és nem a k a rta felism erni a tizenn eg y ed ik és tizen ö tö d ik századi n a g y tá rsa d a lm i áta la k u lá sn a k (lovagi kor ~ p olgári kor) a n évképzésre is k ih a tó óriási jelentőségét. E g y szerűen k ik a p c so ltá k a közép k o rt, az ú j
kori alak o k b ó l in d u lta k k i,3 és úgyszó lv án m inden m ásodik m ai család n ev et régi, 1100 előtti időből k im u ta to tt germ án szem élynévre v ez ettek vissza. Pl. „ k is z á m íto ttá k “, hogy a G odeberaht germ án szem élynévből 6000 szem ély- és csa lá d név ala k u lh a t. „Sie sind d er H a u p t- u n d G ru n d sto c k unserer heutigen F am ilien n a m en “ — ír já k 1891-ben (K leem ann, Sel- m ar. D ie F am ilien n am en Q u e d lin b u rg s u n d d er U m gegend, Q u e d lin b u rg , 1891, 1. 1.) B ár Schröder E d w a rd m ár 1924-ben (D eutsche L ite ra tu rz e itu n g 46 (1924), 52—4. hasábok) H eintze- C ascorbi n a g y összefoglaló m u n k á já n a k (Die d eutschen F a m iliennam en, H alle, 19225) ötödik k ia d á sá t erősen m egbí
rálta, ez a m u n k a v álto za tlan szem pontokkal 1935-ban h e ted ik k ia d á sá t érte meg, ú gyhogy Bfihlom János u g y a n a b b an az évben ném i keserűséggel jegyezte m eg: „D ieser G ru n d irrtu m ist der Todeskeim , den das System der N a
m en k u n d e von A n fan g an in sich b arg u n d an dem es n u n zu G ru n d e geht.“ (D eutsches N am enbuch, N eiim ünster i. H „ 1933). K ivételt úgyszó lv án csak Socin A dolf (M ittelhochdeut
sches N am enbuch, Basel, 1903) és R eichert H e rm an n (Die d eutschen F am ilien n am en n ac h B reslau er Q uellen des 13.
und 14. Ja h rh u n d e rts, B reslau, 1908) h atalm as a n y a g g y ű j
tései képeznek. Socin m ár az összes írá sv á lto z a to k összeál
lítá s á t követeli, R eichert pedig m inden szem élyre vonatkozó m inden a d a tn a k leidézését k ív á n ja , de a z u tá n m ag a is b e
lá tja , hogy ennek m egvalósítása m ég egy város családnevein belül sem lehetséges. M in d ak etten n y ilv á n a fejlődési sor b e
m u ta tá s á ra tö rek e d tek és v alah o g y a n érzék eltetn i a k a rtá k
„azt a p illa n ato t, am ikor a név elveszti je le n té sfu n k c ió já t és 3 „Auch die besseren Erzeugnisse verfallen durchw eg in den m e
thodischen Fehler, die neuhochdeutschen Nam en u n m ittelb ar m it den althochdeutschen zu verbinden und das eigentliche M ittelalter zu igno
rieren.“ (Socin, Adolf, Mhd. N am enbuch, Basel, 1905, VI. 1.); ugyanez a helyzet az angoloknál is (Fransson, G ustav, M iddle English surnam es of occupation 1100—1550, L u n d —London—C openhagen, 1955, 18. 1).
az id en tifik áció eszközévé lesz.“ Nem véletlen, hogy m ind a két szerző csak egy-egy város (Basel, Boroszló) és k özvetlen k ö rn y é k e neveit vizsgálta b eh a tó a n és m égis a h atalm as an y a g g y ű jté se n tú l nem igen ju to tta k .
Em ellett a régi iskola hívei is rá jö tte k a rra , hogy egy- egy név egyszerre több germ án (személy-) névre m ehet vissza, mivel a n y elv tö rtén e ti fejlődés fo ly am án egyes, ere
detileg különböző töv ek u g y a n a z t az alak o t v e tté k fel. íg y írta meg A ndresen K áro ly G u sztá v 1883-ban „K o n k u rren zen in d er E rk lä ru n g d er deutschen G esch lech tsn am en “ (Heil
bro n n a. N.) c. értekezését. A több lehetséges m egoldás k ö zül m indenki term észetesen a neki épen m egfelelőt v álasz
to tta ki: „ . . . m an m uß sich m eist d am it begnügen, ihn (t. i.
a családnevet) einem (anlautenden) N am enw orte zuzuordnen.
A uch ersch w ert es die C o n cu rren z m eh rerer äh n lich er S täm m e (z. B. Hlod, L ind, L iu b ) bei m anchen N am en a u ß e r
ordentlich, sie m it B estim m theit dem rich tig en S tam m e zu- zuw eisen. — M ancher Nayne, den ich im Folgenden von ei
nem deutschen S ta m m e ahleite, m ag vielleich t von anderer Seite m it R echt oder U nrecht fü r das Slovenische reclam iert w e rd e n “ (O bergföll, Joseph, G ottscheer F am iliennam en, G o tt
schee, 1882, 5. 1.). A feldolgozott a n y a g m egnövekedésével a za v a r is n ő ttö n -n ő tt, úgy h o g y G cttschald M iksa 1932-ben az az ó ta sokat em legetett k étértelm ű m egoldást v álasz to tta:
„ Ü b erh au p t sei fü r alle D e u tu n g e n des N am enbuchs g ru n d sätzlich b em erk t: so kann der N am e, n ich t so m u ß er g ed eu tet w e rd e n “ (D eutsche N am enkunde, M ünchen, 1932, AT. 1.).
E nnek a m ódszernek csődjét a n ag y o sztrá k zeneszerző, H a y d n József nevének esetében világosan lá th a tju k . Ez a név ug y an is ered h et I. a germ. Haiclo szn.-ből, II. a k fn . k e i
den ,p a g a n u s4, III. a k fn . heideyi ,B uchw eizen' szóból és TA . a von der H eiden ,vom H eideboden' fö ld rajzi m egjelölésből is (bővebben 1. a H aiden névnél: 10. sz.). S c h m id E rnő F rigyes, aki a n ag y zeneszerző szá rm azá sán ak leg ú ja b b a n vaskos kö n y v et szentelt (Joseph H a y d n . E in B uch von A or fa h re n und H eim at des M eisters, K assel, 1934.), a négy lehetséges m a g y a rá z a t közül a m ásodikat teszi m ag áé v á4 (i. m. 19—22.
4 Schm id tu lajdonképen még két m ag y arázato t (.Eidam ': .Zimmer- m a n n s a x t’) em lít: ezeket b á tra n m ellőzhetjük.
It II.). E nnek k edvéért kijelen ti, hogy a m osonm egyei T étény, ahol a zeneszerzőnek később az alsó au sz triai H a m b u rg b a kö ltö zö tt szé p ap ja, G á sp á r 1625 tá já n született, ,,ein echtes altes H e id e b a p e rd o rf“ és hogy az 1659. évi győri canonica v isitatio-nak „L u th e ran i H u n g a ri“ kifejezésén tu la jd o n k é p m agyarországi lu th e rá n u s ném eteket kell érteni, m íg a ..G erm ani" kifejezés az A u sztriáb ó l b evándorolt k ato lik u s ném eteket j e l ö l i . .. M egem líti még, hogyha h am b u rg i h áz as
sági an y a k ö n y v i bejegyzés („G áspár H aid e n g eb ü rtig im D o rff D a tte n a u f d er H a y d t“) a la p já n nem lehet a r ra gon
dolni, hogy H a y d n G á sp á r esetleg m a g y a r szárm azású volt.
Házi Jenő azonban történeti a d a to k a la p já n rá m u ta to tt a rra. hogy 1625 tá já n T étén y b en sem h o rvát, sem ném et csa
lád o k n ak nyom a sem lehetett, hanem az egész fa lu m ag y ar és lu th e rá n u s volt (H ay d n József zeneszerző őse, Sopron, 1935). T eh át a legrosszabb szám ítás szerint is H a y d n G á sp á r m ag y ar szárm azása legalább a n n y ira biztos, m int a ném et.
Schm id 16 lapon k eresztü l (i. m. 22—38. 11.) foglalkozik a H a yd n név s v á lto z a ta in a k elterjedésével és az egész ném et n y elv terü le trő l (és M agyarországról is) összehordott k ö zé p kori és újkori ad a ta ib ó l feltűnő m ódon csak a k ö zé p ko ri sop
roni ad a to k h iá n y z a n a k . A soproni ad a to k között u gyanis v an n a k olyanok, am elyek félre nem ism erhető m ódon a H eidebodenra u ta ln a k , sőt tu d ju k , hogy pl. C sa p o d y J á nos soproni p olgárt (6. sz.) ném etn y elv ű fo rrá sa in k á lla n dóan H ans oon der H aid-n ak nevezik. Nem lehet letagadni azt sem, hogy a H aid szónak a ,Heideboden" jelentésben v an H aiden a la k ja is,5 Schm id pedig a zeneszerző csa lá d ja családnevének írá sv á lto z a ta iv a l k a p c so la tb a n (i. m. 39—40) m aga elism eri, hogy „die S chreibungen Haid, H a yd , H aidt, und Iia y d t kom m en gleichfalls vor (S tad tarc h iv H a in b u rg 1718; P fa rrm a trik e l R o h rau 1764; S ta d ta rc h iv H a in b u rg 1665: zirk a 1684; ebenda zirk a 1684. 1721)." íg y csak moso
lyogni lehet a szerzőnek következő kijelen tésén : „A bsolut sicher ist aber, d a ß d er F am iliennam e H a yd n in allen seinen
5 V. ö. pi. Schw artz Elem ér, EPhk., 56 (1952), 131. 1.; v. ö. még na.. D er G aunam e ,Heideboden*, S onntagsblatt (Budapest) 1932. jiin.
26. sz.
S ch reibungen w ed er ein k roatisches, noch ein ungarisches, sondern ein gutes altes deutsches W ort d arstellt, w om it au ch in diesem P u n k t d en V ersuchen. Joseph H a y d n u n d seine A o rv ä te r als N ich td eu tsc h e an zn sp rech en , ein energisches H a lt zu g e ru fe n w erd en m u ß “ (i. m. 22. 1.). N em hisszük, hogy v a la k i is kom olyan á llíta n á a H a y d n név m a g y arság át és H a y d n Józsefet a m a g y a r zeneszerzők közé sorolná, ahogy pl. Liszt F erencet ném et neve m ellett sem lehet ném etnek te k in te n i.0 A fen ti idézet az o n b an élesen rá v ilá g ít a rra az eg yoldalú felfogásra, am ely a nevet m inden esetben a nem ze
tiséggel azonosítja. F igyelm en k ív ü l h a g y v a most az asszim i
láció kérdését, a fe n te m líte tt Csapocly Ján o s esete ezt a fel
fogást világosan m egcáfolja, ö n k é n y te le n ü l is felvetődött te h á t a kérdés, v á jjo n nem tesszük-e ki m a g u n k a t hasonló tévedésnek, h a soproni n ev ein k et a csa lá d tö rtén et tüzetes is
m erete n élk ü l vizsg álju k . K ezdettől fogva u g y an is tisz tá b a n v o ltu n k azzal, hogy a család n év fejtés nem m a ra d h a t öncélú tu d o m á n y és nem á llh a t meg a családnevek tisz tá n n y elv é
szeti k érd ésein ek m egoldásánál. M időn te h á t azt lá tju k , hogy pl. S o pronban C sap o d y Jánost H ans von der H a id -nak. a M a g y a ró v árró l szárm azó O rb á n P é te rt és A n d rá st A lten b u r- g'er-nak nevezik stb., Székelés P éter polgárm ester nevét nyelvi elvonással G elesch-sé n ém ete sítik el stb., leh etetlen a rra nem gondolnunk, hogy N y u g a tm ag y a ro rsz ág 1-5. sz.-i m a g y a rsá g á n a k jórésze nem tű n t-e el hasonló ném et nevek m ögött?
A n év fejtésn ek a n ép iség tö rtén ettel való összekapcsolásánál tű n ik ki igazán, m ily en term é k en y g o n d o latn ak bizonyul, ha a k ettő közé a c sa lá d tö rtén etet ik ta tju k . H a u g y an is a népi- ségtörténész b á rm e ly ok n ál fogva csa lá d tö rté n e tre nem ter- jeszk e d h etik ki, igen sok esetben feltevésekre v an u ta lv a v agy a nevek egy részét n ép iség tö rtén eti szem pontból b i
zo n y ta la n o k n a k fogja m inősíteni (V. ö. pl. S zabó Istv án , Ugocsa m egye, B udapest, 1937, 3. 11.). Igaz, hogy m inden k érd ésre m ég a c sa lá d tö rté n e t sem fog feleletet ad n i: viszont csa lá d tö rté n e t n élk ü l rá m u ta th a tu n k -e a két-, sőt három - 6
6 E rre v. ö. C sekey István, Liszt F erenc szárm azása és haza fisága (Értekezések a N yelv- és Széptnd. O sztály köréből XXXV. k.. 9. sz.).
B udapest, 1937.
13 nevűségre? S csak nyelvészeti szem pontból monclliató-e é r
dekesnek az a jelenség, hogy pl. E rd é ly i J a k a b soproni po l
g árt S ieb en b ü rg er-n ek és B eh em-nek is nevezik! E zeknek a szem pontoknak figyelem bevételével Sopron és evvel N y u g a t- m ag y aro rszág n ép iség tö rtén etét kissé m ás színben fo g ju k látni.
H azai p o lg ársá g u n k csa lá d tö rtén eti feldolgozása tu d v a levőleg m ég a k ezdet kezd etén v an s ezért m ó d szerü n k csak a m u n k a folyam án a la k u lh a to tt ki. Ez a m ódszer a re n d el
kezésre álló fo rrá sa n y a g terjed elm étő l is függ. S opron eseté
ben av v al a szerencsés helyzettel á llu n k szem ben, hogy ti
zenkét k ö tet k ia d o tt okm án y o n (és m á r régebben k ia d o tt forrásokon) k ív ü l 1500-ig m ég egy k ia d a tla n b író i íté le t
kön y v , telek k ö n y v , feljegyzési k ö n y v és p a p i k ö n y v állo tta k a rendelk ezésü n k re, am ely ek et 1500-ig szin tén á tn é z tü n k .7 M ivel fő k é p p e n a rra tö rek e d tü n k , hogy a városi p olgárság vezető rétegét, a polgárm esterek, v á ro s b írá k és tanácsosok c sa lá d ja it dolgozzuk fel, először is a családok vagyoni h e ly zetét ig y e k e z tü n k m egism erni, m eg állap ítv a az ingatlan o k , különösen a h á z a k fekvését, nagy ság át, érték ét, az u tá n u k fizetett adót, a bor- és g ab onadézsm át stb. A h á z a k fe k v é
sének m e g á lla p ítá sa az ért fontos, m e rt ebből a közép k o ri v á ros to p o g rá fiá já ra nézve v o n h a tu n k le érdekes k ö v etk ez teté
seket, sőt ad o tt esetben ennek még nyelvészeti szem pontból is h a sz n á t v e h e tjü k , (v. ö. pl. az A m E ck névnél: 13. sz.) E z
u tá n k ö v etk ezik a tá rsa d a lm i hely zet jellem zése, a foglalko
zás, egyéb m ű velődéstörténeti ad ato k , a szaporodás stb. Ál
ta lá b a n m egem lítendő m inden, am in ek a város szellem i és an y ag i arc u la tá h o z v alam i köze van: az egyes a d a t nem a n n y ira önm agában, m int in k á b b az egészhez való k a p c s o la tá b a n értékelendő. Bizonyos, hogy így a részletezésnél az egyhangúságot és aprólékosságot nem igen k e rü lh e tjü k el:
am int azonban egy m egye népiségtörténete nem képzelhető el az egyes fa lv a k ra vonatkozó aprólékos ré sz le tk u ta tá so k nélkül, u g y an ú g y a városi p olgári társad alo m , a polgári élet
stílus ism eretéhez csak az egyes családokon k eresztü l ju th a - 7 Ez a h a tá r term észetesen egészen önkényes és tisztára g y ak o r
lati célt szolgál.
tu n k el. Ez utó b b i célt szolgálja az egyes család o k n ál szét
szórt a d a to k n a k bizonyos szem pontú összefoglalása, am ely ben m inden aprólékos a d a t v alam ily en szerephez ju t. A csa
lá d tö rté n e t elé k e rü ln e k az illető családnév írásv á lto z atai.
M aga a n év m ag y a ráz at pedig a csa lá d tö rtén et u tá n k ö v e t
kezik.
M u n k án k így term észetesen egy részletező és egy össze
foglaló részre oszlik. A részletező részben a neveket, illetőleg a csa lá d o k at nem b etű re n d b en csoportosítjuk, hanem lehe
tőleg úgy, hogy ez a csoportosítás v alam ily en nyelvészeti szem pontnak m egfeleljen. Nem fo g a d h a tju k el a ném et csa
lád n év fejtő m u n k á k b a n á ltalán o sa n k ö v etett felosztást. Ez a felosztás t. i. több szem pontot kev er össze. A ném et m u n k ák m egegyeznek abban, hogy a csoporto sításb an a családnevek k ia la k u lá s á n a k tö rté n e ti so rren d jét követik. M egkülönböz
tetn ek germ án és nem germ án szem élynevekből kép ző k n é l
k ü l (Vollnamen) v ag y k ép ző k k el (K urzform en, V erkleine
rungsform en. V aternam en, N am en a u f -m aim ) a la k u lt sa- ládneveket, to v áb b á nem szem élynévi ered etű m egjelölések
ből a la k u lt családneveket. Az egyes cso p o rto k n ak és ezeken belül az egyes alcso p o rto k n ak a z u tá n hol a családnevek alak ja, hol pedig jelentése szerint a d n a k neveket. H a az össze
foglaló m u n k á k csop o rto sításait egym ással összehasonlítjuk, az első p illa n a tra lá tju k , hogy a csoportosítás nehézségét egye
dül a késői k ö zép k o r fo ly am án k ia la k u lt és nem szem ély
névi ered etű családnevek a lk o tják . E zeknél á lta lá b a n m eg
k ü lö n b ö ztetn ek helynevekből és n ép nevekből (H e rk u n ftsn a m en), foglalkozásnevekből (B erufsnam en) és tu la jd o n sá g n e vekből (Ü bernam en) a la k u lt családneveket. Breehenm aeher
József (D eutsches N am enbuch, S tu ttg a rt, 19282) pl. az utóbbi csoportot három önálló, de ism ét a k étféle szem pont szem be
á llítá sá v a l létrehozott cso p o rttal (E igenschaftsnam en; Neck- n am en u n d Ü bernam en; Satznam en) helyettesíti. A za v ar teljes kép ét az onban H irt H e rm an n (Etym ologie der n e u hochdeutschen S prache, M ünchen. 1909) felosztása m u tatja , am elyet n ag y jáb ó l SoCin A dolftól (i. m.) vett át. A tu la jd o n ságneveket k ét cso p o rtb a (Satznam en; Ü bernam en) o sztja és a m ásodikban a következő alcsoportokat á llítja fel:
a) A d jek tiv n am en (pl. Böse, Frische, G roße);
15 b) K örperliche, geistige, m oralische, soziale E igen sch af
ten stb. (pl. B art, L ieberm ann);
c) Tiere u n d tierische M erkm ale: P flanzen, F rü c h te , G e
steine stb. (pl. A dler, H irsch);
d) E ßlust, E ß w a ren (pl. B ro tfra ß );
e) K leidung, W ohnung, A usrü stu n g stb. (pl. Pelz, N agel);
f) A u ffallen d e B eschäftigung stb. (pl. S änger);
g) G laube, K irche, O b rig k eit stb. (pl. Engel, G ra f);
h) Alfer un d V e rw an d tsch a ft (pl. M ann);
i) M ünze, Maß, G ew icht (pl. P fen n in g ):
j) Jah r, W oche, T ageszeit (pl. W inter);
k) A b stra k tw ö rte r (pl. A rbeit, Zorn).
M árm ost k é rd e z h e tjü k , v á jjo n az első alcsoportba sorolt F ri
sche, Große neveket viselője nem testi tu la jd o n sá g a i a la p já n k ap ta-e, és nem ta rto z n a k -e u g y an id e az „étvággyal"
összefüggő n evek is stb. V ájjon közelebb ju tu n k -e így a csa
ládnévképzés ren d szerének m egism eréséhez? V élem ényünk szerint ez a cél csak úgy érhető el, h a a cso p o rto sításb an egy és u g y a n a z t a szem pontot alk alm azzu k . T u d ju k , hogy a csa
ládnév (ill. a szem élynév) .nom en p ro p riu m ‘ jelentése egy k o n k rét jelentésből való m ásodlagos fejlődés eredm énye. A csoportosítás m árm ost úgy történik, hogy pl. m e g á lla p ítju k , a k o n k ré t jelen tésű alapszó m ilyen n y e lv ta n i k a te g ó riá b a t a r tozik. E nnek a la p já n a következő csoportokat k ü lö n b ö ztetjü k meg:
1. N o m en > n o m en proprium . Id e ta rto z n a k a népnevekből és foglalkozásnevekből stb. a la k u lt családnevek és az ú. n.
fidajd o n ság n ev ek egy része (pl. k fn . keiden ,p a g a n u s 4; .B uch
w eizen' > H aiden; kfn . leinw ater ,vászonárus ‘> L einm aíer;
székel(y)es ,fortélyos‘> S zé k e l(y )e s stb.).
JE N om en p r o p r iu m > nom en proprium . Id e k erü ln ek a Szem élynevekből (Vollnamen, K urznam en) és a h ely n ev ek ből a la k u lt családnevek (pl. Karl, Joachim , Schadendorf stb.).
III. N om en p roprium ± s u ffix u m , praepositio > nom en pro p riu m . Idevesszük a szem élynevekből k ép ző k k el és r a gokkal k ép zett család n ev ek et (V erkleinerungsham en, N am en á u f -m ann. P atro n y m ik a), a helynévekből k ép ző k k el képzett csa lád n ev ek et (H erkunftsnam en) és tu lajd o n n ev ek b ő l
n yelvi elvonással vagy á tta p a d á ssa l k ép e zett család n ev ek et (pl. H aid o > H eid el, H eidem ann, H aiden; Schadendorfer, Csa- p o d y ; S zékeles> G e lesch ; M o lfe n te r < z n m O lfe n te r .znin E lephanten. oder zu dem M ann, d er im H aus zum E lep h an - ten w o h n t'.8 Id ev eh ető k az ilyenek is: oon der H a id e n y der H a id e n > H a id e n ; zum ~ i m (H aus) H irs c h > Hirsch (H aus
nam en).
IV. S y n ta g jn a y nom en proprium . Pl. A ch tseim iich t, Ei- Hnsgrab, Bornem issza stb. Ideveendő az onban ez is: A m E ck stb.
L á ttu k , hogy pl. a S zékel(y)es név két cso portban is sze
repel. Ez term észetes. U gyanis a sz é k e I(y )e s y S z é k e l(y )e s és a S z é k e le sy G e le s c h válto zás tö rtén etileg is, lélek tan ilag is m ás-m ás fejlődés eredm énye.
A következő so ro k b an csak az lesz a célunk, hogy a fe n tie k b en vázolt sze m p o n tja in k a t n éh á n y p é ld á v a l igazol
ju k . A nyagi okok m ia tt egyelőre u g y an is nem áll m ó d u n k ban, hogy a m ár feldolgozott nevezetesebb 15. sz.-i. soproni csa lá d o k at m ind bem u tassu k . íg y összefoglaló m űvelődés- és társa d alo m tö rté n eti kép et sem a d h a tu n k . D e hisszük, hogy ez a n é h á n y m ódszerta n i p éld a m ind a történészek, m ind pedig a nyelvészek figyelm ét a p olgári c sa lá d tö rté n e tírá s jelentő
ségére fe lh ív h a tja .9
8 V. ö. Grohne, E rnst, Die H ausnam en unci H auszeichen, G ö ttin gen, 1912, 145. 1.
9 H a a fo rrásk iad ást nem idézzük, hanem csak a helyet jelöljük meg, m indig H ázi Jenő soproni o k m á n y tá ra (1. a bib lio g ráfiát) értendő.
A b író i ítéletkönyvre, feljegyzési könyvre, telekkönyvre, p a p i könyvre nézve 1. a bibliográfiát. E gyébként a nyelvészeti irodalom ban szo
kásos rövidítéseket használjuk. A fonetikus á tírá sra nézve v. ö. Scluvartz Elem ér, A ném et köznyelvi ejtés iskoláinkban, B udapest, 1938, 36.
1. — A családnevek írásv álto zatain ál m indig jelezzük, ha nem Sopron
ban íródtak. U g y an íg y m egem lítjük, ha a változat csak egyetlen egy
szer fordul elő. M indezt a h elyesírástörténet és a névfejtés szem pont
jából ta r tju k szükségesnek. A m a is meglévő dűlőneveket m ai a la k ju k b a n közöljük (Ezekre v. ö. H eim ler K ároly, Sopron to p o g ráfiá ja, Sop
ron, 1956. 29. 11.) A sopronm egyei helységeknél a m egyét nem jelöljük.
E gyébként A. A. = A lsó-A usztria, F. A. = Felső-A usztria.
(
I. NO M EN>NOMEN PRO PR IU M . 1. H aid (e)n (1. a 9. sz.-t).
2. H irsch (1. a 10. sz.-t).
3. L e in w a te r I. 1435: Jacob leinm ater (II. 3 : 32); 1433: J a cob L em b a ter (I. 3: 111. A k ism artoni tan ács levele. E gyetlen ad a t); 1436: Jacob leyn iva ter (II. 3 :4 5 ) ; 1437: Jacob lein- bater (i, h. 73); 1457: M ichelen des L einbater (II. 1 : 87); 1458:
.,. .. M ichaeiem W azonaros“ (I. 4 : 275. Az esztergom i érsek oklevele. E gyetlen a d a t); 1459: M ichel le in b o te r . . . M ichel h in b o tte r (II. 4 : 77, 79); 1463 „ . . . et M ichaelis W aznas (I.
5 :79. M átyás k irá ly n a k N á n d o rie h é rv á ro tt kelt oklevele.
E gyetlen a d a t); 1464: M ichel L e in b á tté r.. . M ichel L einbotter (II. 4 :2 3 6 , 239); 1465: „ . . . ac M ichaelis L aijn b eth er“ (I. 5:
155. M átyás k irá ly n a k E sztergom ban k e lt oklevele. E g yetlen ad a t)’, M ichael L a yb o th a r (i. h. 190. M átyás k irá ly n a k B udán kelt oklevele. K ét ad at), M ichaelis L a yb o ta r (i. h. 192. A sá r
v ári elöljáróság levele. E gyetlen a d a t); 1475: „M ichael L in i- i icis a c . . . cives“ (i. h. 335. M átyás k irá ly n a k B u dán kelt oklevele); 1478: M ichel L eim bater (i. h. 369. E g yetlen ad at), ,.G eorgius L eyn b a tei• k a p p la n . . . in S and Jorig k a p e lle n “ (ítéletkönyv 428); 1481: M ichael L eyn b a ter (II. 1 : 201. E g y et
len a d a t); 1483: H ans le y m b a tte r (II. 4 : 352. E gyetlen ad a t);
1500: Jorgen L e y n b a tte r (II. 1 : 266. E g y etlen adat.)
II. 1433-ban tű n ik fel S o pronban Ja k a b , ak in ek a m ai B alfi-ü tcáb an volt h áz a (II. 3 :5 2 , 38, 45, 52, 73, 65, 211, 343, 352; II. 4 :10, 47, 69, 121, 140, 157, 174, 188, 202, II. 1 : 81). 1433-ban 3 veder, 1435-ben és 1436-ban 1— 1 veder, 1438- b an !4 veder (az 1442. évi bortized a la p já n k iv etett kölcsön jegyzéke 1 i vederrel em líti), 1447-ben pedig 2Vz veder bordézs- m át (II. 3 : 379) ró le; 1459-ben szü retk o r 1 ved er c e fré t szá llít a városba (11.4. : 105). G a b o n ad ézsm ája viszont 1458-ban 1 k e pét tesz ki (II. 3 : 80; 118—46,218—29). 1437-ben 2 forint, 1440-
f . 2
ben 9 fo rin t (v. ö. még i. h. 216), 1442-ben 1 forint, 1454-ben és 1457-ben 2—2 font dénár, 1458-ban 21//2 font dénár, 1459- ben 2 font 24 dénár, 1461-ben és 1462-ben 1— 1 font dénár, 1463- b a n pedig 11 solidus 6 d én á r adót fizet. In g a tla n vag y o n á t 1459-ben és 1463-ban 84—84 font d é n á rra becsülik. H á zát 1453-ban B auer Ja k a b bécsú jh ely i zsidó b írja zálogban (I. 4 : 31—2). Nem biztos, hogy v ászonárús volt (v. ö. II. 5 : 162, 527, 404). 1463-ban h a lt m eg.1 ö zv eg y e, M argit asszony, a k i valószínűleg T sehiirtz Ja k a b soproni p o lg árn a k volt le á n y a (v. ö. ítéletk ö n y v 101), 1464-ben 11 solidus 6 dén ár (és 7 d én á r kereseti adót), 1466-ban 2 fo n t 6 solidus 25 dé
n á r (és 3 solidus 28 d én á r keréseti adót), 1468-ban 1 font 32 d é n á r adót fizet (II. 4 :2 2 5 , 276, 306).f 1468-ban 34 font d é
n á r é rté k ű in g a tla n vagy o n n al ren d elk ezik (i. h. 294).
E gy leán y á ró l tu d u n k , aki 1462-ben rokonától, P fen- del Jánostól p én z t örököl (I. 5 :3 8 ).
N incsen k iz á rv a , hogy ro kona volt az 1442-ben először szereplő M ihály, m ivel ennek János nevű fia 1488-ban J a k a b h áz át b írja . M ihályt 1442-ben még T ra ism a u re r P é te rn e k (12. sz.) M észáros-utcai h á z á b a n ta lá lju k (II. 3 :3 5 8 ); 144'7- ben m ár v an h á z a a Sz. G y ö rg y -u tc á b a n (i. h. 383: II. 4 : 17, 52, 57, 75, 126, 147, 162, 193, 208, 230, 282, 298, 311), am elyhez 1464-ben még egyet szerez a m ai B alfi-u tca elején (i. h. 225, 277, 294). Volt még !4— J4 szőllője a Garogan- és R otepeter-, 2/4 a ruszti .Paw ngarten-d ű lő k b e n s XA szőllője v a lam ely ik ru sz ti dűlőben (II. 1 : 186—8). 1447-ben 2 14 veder bordézsm át ró le (v. ö. még II. 4 : 241). 1442-ben )4 font dé
n á r, 1454-ben 7 font d én á r (v. ö. m ég i. li. 21), 1457-ben 8 font dénár, 1458-ban 9 font dénár, 1459-ben 71A font dénár, 1461-ben 6 font dénár, 1463-ban 5 font 5 solidus 26 dénár, 1464- ben 4 font 27 dén ár, 1466-ban 8 font 53 d én á r és 1468- b an 22 solidus d én á r (és 12 solidus d én á r kereseti) adót v e t
nek ki rá (v. ö. még i. h. 285, 287). In g a tla n v agyona 1459- ben 300 font d én á rt, 1463-ban 329 font d én á rt, 1468-ban m ár csak 110 font d é n á rt ér.
K ereskedelem m el foglalkozott; em berei az egész orszá
got b e já rtá k (I. 5 : 189—90). Az 1450-es években valószínűleg 1 V. ö. még I. 3: 111; II. 3: 108, 152, 252, 392; ítéletkönyv 470.
19 m ár a ta n á c sn a k ta g ja (v. ö. II. 1 :87; I. 4 : 275), 1459/60-ban pedig városi k a m a rá s s erre az évre vonatkozó szám a d ás
kön y v e is m egvan (II. 4 : 77— 103). Egy ízben (1466/7) volt v á rosbíró, három szor (1471/2, 1474/5, 1480/1) polgárm ester (íté
letkönyv 1J0, 134; I. 5 : 300— 1; II. 1 : 177; telek k ö n y v 443).2 Két végrendelet m a ra d t u tán a. Az egyik (II. 1 : 186—7) 1476-ban, a m ásik (i. h. 202—3) 1481. okt. 21-én kelt. Az u tóbbi szerint a Sz. M ihály-tem plom hoz tarto z ó Sz. János- k á p o ln á b a n a la p íto tt m ise a la p ítv á n y ra (v. ö. i. h. 187—8) h a g y ta *4 szőllőjét a R otepeter-, ki szőllőjét a G am gan- és 4/4 szőllőjét v alam e ly ik ru szti dűlőben, to v áb b á B alfi-u tcai h á z á n a k felét, m inden tarto z ék áv a l, de m ár 1476-ban k ik ö tötte, hogy a ja v a d a lo m n a k első élvezője fia, G y ö rg y p a p legyen. E lren d elte még, hogy felesége, E rzsébet asszony a nevezett k áp o ln a szám ára m isekönyvet, kely h et, o ltá rte rítő t és o ltárk é p et szerezzen. A Sz. M ihály-tem plom ban örökláng- a la p ítv á n y t te tt s ezenkívül 10— 10 forintot k a p o tt a Sz. M i
hály-, a B oldogasszony-tem plom , a Sz. János-kápolna, 5—5 forintot a Sz. Lélek-, a Sz. G yörgy-tem plom , a kórh áz- és a b án falv i Sz. F a rk a s-k á p o ln a , m íg a feren cren d i k olostornak 15 fo rin t és 2 hordó óbor ju to tt. T öbbi vag y o n a özvegyéé, ill.
két fiáé, G yörgy-é és János-é lett, m ivel az 1476-ban em lített Lénárcl ekkor m ár nem él.
G yörgyöt 1467-ben a bécsi egyetem en ta lá lju k (a bécsi egyetem fő a n y a k ö n y v e 1467. első félév),3 1475-ben ném et
nyelvű fo rrásu n k dyak-nak. (diaconus?) m o n d ja (ítéletkönyv 134), 1478, jó n . 17-én pedig a Sz. G y ö rg y -k áp o ln a H árom k irá ly o k oltárához tarto zó ja v a d a lm a t k a p ja m eg és rever- zálisát ekkor ír ja be a bírói ítéletk ö n y v b e (i. h. 428). 1481- ben viszont átveszi a p já n a k fen te m lített a la p ítv á n y á t (v. ö.
telek k ö n y v 54; feljegyzési k ö n y v 57). A B a lfi-u tcá b an la k ik s 1488-ban 10 forint, 1489-ben 12 forin t adót v etn ek ki rá;
1495-ben pedig a belvárosban ta lá lju k , ahol 3 fo rin t ad ó t fi
zet (II. 4 : 406. 416; 11. 5 : 6 . 47). 1500-ban még él (i. h. 82;
II. 1 : 266).
2 V. ö. még II. 3: 389; II. 1; 79, 80, 88; I. 5: 79; ítéletkönyv 97, 10Í. 102: II 4: 236, 239, 244; I. 5: 155, 192; II. 4: 288: II. 1: 122; I. 5:
335; ítéletkönyv 121, 145: I. 5: 369: II. 1: 189, 195, 201.
3 Ezt az ad ato t B arta István dr. szívességének köszönöm.
2*
M ih ály n ak m ásik fia, János 1481-ben tű n ik fel; van többek között szőllője a H a b n it- és a m eggyesi au f f der Haid- dülő k b en (telekkönyv 443, 289). 1483-ban P ozsonyban (?) végrendelkezik (II. 1 : 208—9) és ebből m eg tu d ju k , hogy volt még szőllője a Steiner-, a K reuz- és a flai/d er-d ü lő k b en . Vá- szonárús volt. Első felesége, Borbála asszony ekkor még élet
ben van.
János ez u tá n is még szerepel fo rrá sa in k b a n (II. 4 : 352:
II. 1 : 150— 1; telek k ö n y v 33). 1488-ban és 1489-ben a m ai B alfi-u tcá b an v an h áza (II. 4 : 403, 415; II. 5 : 6) tov áb b á v an még s á frá n y k e rtje s szőllője a Steiner-, az E ysner- és a D ud- les-dülőkben (I. 6 :2 0 4 ). 1488-ban 3 forint, 1489-ben 8 1 •_> fo
rin t adót fizet. 1489-ben adószedő, azaz a külső ta n á c s n a k tagja.
ö zvegye, Ilona asszony, aki G ra fel János soproni k eres
k ed ő n ek volt leán y a, m ásodszor F leisch aek er P éter soproni polgárhoz m ent feleségül.
János u tá n egyetlen leány, K atalin m ara d t, aki m ostoha
a p já v a l a p ja h a g y a té k á t illetően 1502-ben eg yezkedik ki (i. h.).
III. A leintvater ,v ász o n áru s1 foglalkozásnévből lett csn., am int ez G yörgy p a p esetében m inden kétséget k izáró m ó
don m ár m eg állap íth ató . H ázi Jenő az 1458-as TVazonaros a d a tb ó l m a g y a r család n év re k ö v etk ez tet (I. 5 : A II .); a csa
lád tö rtén e ti ad atokból az onban ez nem b izo n y íth ató s így a család ném et eredete a valószínűbb. A Leinbater v álto za to k b an a b g y ak o ri b a jo r írá ssa já tsá g a b ilab iális w h ely ett (Moser, Virgil, F rü h n e u h o c h d eu tsch e G ra m m a tik . H eidelberg, 1929. I. 1 : 58. 1.).
4. S zékeles I. 1402: „den . . . Zekeles P e tre in ' (I. 1 : 2721;
1408: Gälüsch Peter (I. 2 : 13. S ch arffen e ck F rigyes K öpcsény- ben kelt elism érvényé. E gyetlen a d a t); 1409: h errn Gelesch P etrein (i. h. 22); 1410: Gales P eter (II. 2 :303): 1410 tá já n : Zekallesch P e te r (II. 1 : 152); 1413: Z ekelusch P e te r (i. h. 17.
E gyetlen a d a t); 1414: P e tru s dictus Z akalus (H azO km . III, 297; v. ö. még I. 2 :8 2 . A győri k á p ta la n oklevele. E gyetlen ad at), Zekelis P éter (i. h. 85. E gyetlen ad at), Z eku lu s P eter (i. h. 86); 1415: Zekellesch P eter (II. 1 : 150); 1416: „ D e n . . . vnd Zekalesch P etrein “ (I. 2 : 104. A kőszegi tanács levele.
21 E gyetlen a d a t); 1417: Petrus Zakalos (i. h. 126. B orbála k i
rá ly n ő B udán kelt levele. E gyetlen ad at), „ h e r r e n . .. G elusch P e tre in s“ (i. h. 151): 1418: Zekalisch P eter (II. 1 : 19. E gyetlen adat), h e rn Gelusch P etrein (I. 2 : 142); 1419: C zekelu sch P etrus (i. h. 167. Zsigmond k irá ly B udán kelt oklevele), h ern C zekelu sch P etrein s (i. h. 175); 1422: P etru s C zeclus (i. h.
215. A kir. tárn o k m ester B udán kelt elism ervénye. E gyet
len adat). P eter C zekelösch (i. h. 216. A b u d ai v árosbíró le
vele, E gyetlen adat), „P etri Z ekelem s m agistri civ iu m “ (i.
h. 255. Zsigmond k irá ly P ozsonyban kelt oklevele. E gyetlen a d a t): 1425: heren Z ekelusch P etrein 1 (ítéletkönyv 90); 1425:
G elüsch P eter (I. 2 : 271. E gyetlen a d a t); 1427: „ D e m ... Ga
las P e tre in “ (i. h. 552- A polgárm esterhez in tézett levél. E g y et
len adat). G alusch P eter (II. 2 : 572. E gyetlen ad at), K alusch P eter (II. 2 :5 8 0 ); 1428: P etrus G allus (1. 2 : 555. A k ir tá r nokm ester S opronban kelt n y u g tá ja . E gyetlen a d a t); 1451:
G alus P etrin (II. 2 :4 2 5 . E gyetlen ad a t); 1458: G älusch P e
ter (I. 5 : 174. E gyetlen adat).
II. P éter-ről 1402-ben h allu n k először, S opro n b an (I. 1 : 272); ekkor m ár a ta n á c sn a k ta g ja s m int ilyen 1408-tól kez- dődőleg tizennégyszer (1408/9-ben, 1412/5— 1414/5-ig, 1417/18- ban, 1419/20— 1422/5-ig, 1426/7— 1450/1-ig) viselte a polgár- m esteri tisztséget (1. 2 : 15: II. 1 : 154—6; 1. 2 : 82, 85, 86, 126, 151. 164, 167, 169, 175—5; I. 1 :2 9 5 ;2 II. 1 : 160; I. 2: 189, 199, 208; II. 1 : 161; I. 2 : 209, 215, 215, 216, 227, 255, 245; Pollák Miksa. A zsidók történ ete S opronban, B udapest, 1896, 262;3 ]. 2 : 505; II. 2 : 546, 549; II. I : 169; 1. 2 : 552; ítéletk ö n y v 5;
Jí. 2 : 562, 572, 580, 581; I. 2 : 552, 555, 557, 565; II. 1 : 45; II.
2 : 599; II. 1 : 48; I. 5 : 9, 174—6.4 Ebből következik, hogy m ár 1402-ben a Sz. G y ö rg y -k áp o ln a m ellett volt háza (v. ö. II. 2 : 568; II. 1 : 59; II. 2 : 408, 410). Volt még m a jo rja az Á llatvásár-
1 Az idézett változat tu lajd o n k ép en egy 1458-ból való m ásolatban m arad t fenn.
2 Ez az a d a t nem szárm azhat 1406-ból, m ivel E rnst K onrád ki- m u tath ató lag 1419-től kezdve volt városi jegyző.
3 De Galusch Petrenus helyett helyesen Gelusch Petreins olva
sandó.
* C sak 1430/l-re vonatkozhatik: Moser O svát ugyanis a jelzett évben volt először városbíró.
téren (i. h. 315, 532), ahol 1424-ben 5 kepe g abonadézsm át ró le:
tu d ju k , hogy tö b b ek között volt szőllője a S te in h au fe n és a S teiner-d ü lő k b en (II. 1 : 17, 31), de vagyonáról pontos fogalm at nem a lk o th a tu n k m ag u n k n ak , m ivel hosszú polgárm estersége a la tt adóm entes volt s dézsm át sem ró tt le. A zonkívül 1425- ben a v áro sn ak kölcsönt ad s ezért 1426-ban is adóm entes (II. 2 :3 4 3 ); 1426-ban 26 fo rin tért egy hordó ( k u f f e n ) b o rt ad el a v áro sn ak (i. h. 545, 346, 362, 369), m a jd fél h o rd ó t 11 fo rin tért, am elyet a város a k ir tárn o k m e ste rn ek k ü ld a já n d ék b a (i. h. 362, 580); özvegyére 1431-ben 3 veder bordézs- m át vetnek ki (i. h. 425): m indezek az ad a to k a rra engednek k ö v etk eztetn i, hogy több szőlőt is b írt. N agy népszerűsége m ellett u g y an is csak n ag y v agyona lehet a m a g y a rá z a ta a n n a k , hogy a város p o lgársága tizennégy ízben v á la sz to tta meg polgárm estern ek (v. ö. m ég i. h. 378, 381, 382, 587). E zen
k ív ü l 1410-ben, 1413-ban, 1414-ben és 1415-ben belvárosi adó
szedő, to v áb b á a város földesúri h ató ság a alá tartozó Ág
falva. B án fa lv a és B alf, ill. K e lé n p atak fa lv a k b ó l befolyó jára n d ó sá g o k n a k m ég 1427-ben is ő a kezelője (II. 1 : í 52—7, 150, 162— 5, 169). 1426-ban zsidóbíró is volt (I. 2 : 502: PoUák, i. m. 262) és különböző ü g y ek b en sokszor szerepel ta n ú k é n t (v.
ö. még I. 2 : 22, 104; II. 1 : 19; I. 2 : 142; ítéletk ö n y v 90, 470);
I. 2 : 300, II. 1 : 164). C ím erp ecsétje is rá n k m a ra d t (leírását 1. I. 2 : 22). T ek in tély ét b izo n y ítja , hogy 1421-ben Zsigmond n ev ű zsidó és Ju d in g M iklós tanácsos neje között, 1425-ban K anizsai Istv á n s János grófok és sógoruk, P o tte n d o rfi H ert- neid között, 1425-ben pedig E rn st K onrád városi jegyző és F ra k n ó i Vilmos g ró f k ö zö tt m in t fogott b író ítélk ezik (I. 2 : 209, 250, 271). 1431. novem berében m á r nem él, m ivel a bor- dézsm ajegyzékben özvegye, Ilona asszony szerepel (11. 2 : 425).
Ilo n a asszony W olfram P é te r soproni po lg árn ak volt le á n y a s kezét Székeles P é te r h alála u tán , 1432-ben a bécsi tan ác s és a bécsi Sz. Istv á n székesegyház p ré p o s tjá n a k a já n lása a la p já n K o ttan n er János bécsi polgár, a székesegyház k a m a rá sa n y e rte el (I. 3 :5 9 —41). Ism eretes, hogy Ilona asszony később A lbert m a g y a r k irá ly özvegyének. Erzsébet k irá ly n é n a k u d v a rá b a n volt s így neki is ju to tt szerep abban
23 az állam csínyben, am ellyel a H a b sb u rg -p á rt — a szent ko
ro n á n ak a visegrádi v árb ó l való elvitele és a csecsemő Y.
L ászlónak 1440. m áj. 15-iki szék esfehérvári m egkoronázta- tá sa által — U lászló p á r tjá t a k a rta k ijátszan i. U lászlónak győzedelm es elővonulása m iatt Ilona asszony hozta az u tá n jó n . 3-án a kis k irá ly t S opronba, am in t később híressé vált em lék ira ta ib an írja : „ . . . un d da w ir n u schier zu O eden- h u rg k kom én, do gieng m an m it dem h eiltu m aus der stat, un d am m ichel volkch m it von fr a w n v n d von m anen, dem edelen ku n g entgegen, u n d enphiengen jn als jren n a tü rli
chen herren . .. n u soll ir m erken daz die selbigen nachts als m ir körnen w aren, da kam ain solcher grosser m asserflus, fre y lic h missen, daz- der edel ku n g desselbigen nachts also aines grossen m asserflus nicht gedenkchen, und seit auch freylich m issen, daz der edel ku n g desselbigen nachts also vast m a yn a t, u n d als unruehig w as, daz ich lang ain als 'aver nacht m it jm nich t gehabt h e t . . (Y. ö. E ndlicher, S tep h an : Aus den D e n k w ü rd ig k eiten d er H elene K ottanne- rin. Leipzig, 1846, 49., 95. 11.).5
Székeles P étern ek két fiáró l tu d u n k , de m ind a kettő eltávozott Sopronból. Az egyik, Vilm os M annsw örtbe (A. A.) k ö ltö zö tt s 1435-ben még ott la k o tt; u to ljá ra 1437. okt. 2-án h allu n k róla (I. 3 :9 8 , 152—3).
III. C salád n ev ü n k a szék ely, nép-, ill. családnévvel függ össze. Más helyen (EPhK., 61/1937/, 249—54., 440. 1.) m ár részletesen k ife jte ttü k , hogy a szé k e ly n ép n év n ek tör. sikil .herceg1 etim ológiája (T h u r y Lajos, É rd. Múz., 15/1898/, 244.
II.; N ém eth G y u la, Századok. 69/1935/, 135) és legelső nyelv- történeti ad a ta i (1131 k ö rü l: Scichul; 1213: Siculus, S cekul;
1324: Zekel) a la p já n család n ev ü n k legrégibb a la k já u l az óm agy. * S zikü lü s S zik ilis ) vehető fel, m int az óm agy.
szik ü l denom . -iis képzős szárm azéka. Evvel h o zhatók k a p csolatba a S zé k ü lü s, S zé k é liis> S ze k c ió s és a Székélés v álto zatok. C salád n ev ü n k többi v álto za ta pedig az u tó b b iak b ó l
— részben elvonással — vezethető le. T u d tu n k k a l ez az első ism ert családnévi p élda a nyelvi elvonásra.
5 V. Lászlót jól. 3.-án vitték el Sopronból (II. 3: 241.).
A n yelvi elvonás, m ik én t a helyneveknél is6 népiség
tö rtén e ti szem pontból elnémeteseclést jelent. A mi esetünkben ennek b iz o n y ítá sá ra m egem líthetjük, hogy Székeles Vilmos, aki Sopronból az alsó au sztriai M annsw örtbe költözött, 1435- ben a soproni tanácshoz írt levelében m ár így írja alá nevét:
W ilh a lm G elusch (I. 3 : 98).
E m líte tt c ik k ü n k b e n n ev ü n k egyes v álto zatairó l is szól
tu n k és u g y an o tt m u ta ttu n k rá a rra , hogy Moór E lem érnek n ev ü n k re vonatkozó Szakálo-s olv asatát (DUHB1., 5/1933 . 32".
11.) m iért nem fo g a d h a tju k el.
M egjegyzéseinkre Moór a „N ép ü n k és N y e lv ü n k '-ben (10/1938/, 25. 11.) válaszol; o lv asatáv al szem ben em elt és a d a to k k al a látá m a szto tt h a t k ifo g á su n k k a l azonban csak rész
ben foglalkozik. F u rc sá n a k ta lá lju k azt is, hogy olyasm it fog rá n k , am it em lített c ik k ü n k b e n nem is állíto ttu n k .
A bból in d u l ki, am it tu la jd o n k é p e n be a k a r b izo n y í
tan i: a Székeles név rő l azt írja , hogy sohasem létezett, „m ert hiszen — úgy m ondja — v alam i szem élynév előtt az ilyen jelzőnek m int ném etes vagy szék elyes semmi értelm e sincs."
E nnek a la p já n azonnal k im o n d ja a következtetést, am elyet a cikke végén m egism étel, azaz „M ollaynak h ib ásan kellett okoskodnia.“ S zerinte m agam is elism erem azt, „hogy ilyen nevek, m int N ém etes, H orvátos nincsenek.“ Ezzel szem ben én em lített cikkem et így fejeztem be: „M oórnak igaza lehet (így!) abban, hogy ilyen m ag y ar neveink, m int N ém etes, H orvátos nincsenek, de nincs igaza akkor, am ikor azt á llítja , hogy Székeles n ev ü n k sem volt.“
Moór s a já t vélem ényének m egerősítésére la p a lji je g y zetben még idézi M észöly G edeon hozzászólását, aki szerint
„ilyen m ag y ar családnév m int S zé k e ly e s nem lehetett, m ert ennek a szónak szem élyekkel k a p c so la tb a n a régi nyelvben legfeljebb az a jelentése leh ete tt volna: ,sz ék ely p á rti‘. Ilyen elnevezés pedig tö rtén eti képtelenség.“ M indezekkel szem ben a követk ező k et jeg y ezzü k m eg:
A szék elyes szónak eg y á lta lá n nem szükséges a sz é k e ly - p á rti' jelen tést ad n u n k . Más nyelv ek b en is ész rev e h etjü k azt
0 Ezekre v. ö. Melich János, K lebelsberg-Em lékkönvv, Bp., 1025, 165. 11.; S ch w a rtz Elem ér, ^ n y u g atm ag y aro rszág i német helységnevek, Bp., 19332, 30. 11.
a jelenséget, hogy a népnevekből (ill. helynevekből vagy szem élynevekből) szárm azó sza v ak n ak jelentése nem csak
„ p á rtá llá s t“ fejezhet ki (v. ö. erre gör. yrjőí^ai ,sich w ie ein M eder betragen, bes. es m it den M edern (Persern) halten, m edisch gesinnt sein‘<|Wi)<koc? ,m edisch“), hanem a szó az il
lető nép (hely, személy) jellegzetes tu la jd o n sá g á n a k á lta lá nosabb érv én y ű m egjelölésévé is v álh at. Y. ö. pl. K orinthos- szal k ap c so la tb an -/.ooivüíu xÓQrj ,ein F re u d e n m ä d c h e n ’ és y.ooLv^iá'Qco ,H u rerei tre ib e n 1; Lesbos-szal függ össze fj heo- ßidg ,ein u n n a tü rlic h unzüchtiges W eib, fe lla trix ’, IsaßucQw .u n n atü rlic h e U nzucht treib e n 1; P y th agoras-szal k a p c s o la to sa
7ivüayÓQHog .p y th a g o räisch ’; der P y th a g o ras L ehrsätzen un d Lebensw eise folgt1 és nvßayoQi^m .ein A nhänger des P y th a g o ras sein.'7 Id e ta rto zik a ném etből pl. wälscheln és maischen, am ely ek n ek a francia, ill. az olasz n yelvre vonatkozó jelen té
sein k ív ü l ez az értelm ük is m egvan: fra n z ö sisc h e a rt an sich haben, w älsche (italienische) a rt zeigen1. T u d ju k , hogy a szicí
liaiak (oi SlxsXoí^ S iculi) szellem ességükről, fu rfan g o sság u k ró l voltak ism ertek, am int ezt pl. C icero is m egem líti (In Verrem , lib. ÍV. 44).8 9 E zért van az, hogy a mxeti&iv ,wie ein Sikelier h a n d e ln 1 igének van 7rovrjoevoyru ,to be evil, act w ickledy, p la y the rogue1 jelentése is. A szicíliaiak n ak e tu la jd o n sá g á ról E rasm us is beszél (C hiliades adagiorum . Coloniae, 1540,s 585) és a oixeU&ir igére ezt jegyzi meg: ,,2weM%eiv, id est Siculissare. E udem us indicat a n tiq u itu s u su rp a tu m , pro eo quod est, austerum esse, tetricum que. E t eum quidem in mo
dum E p ich arm u m usum esse. C aeterum alijs placere magis referen d u m ad im probos et uafro s“ (i. h. 612).9 Azt is tu d ju k , hogy E ra sm u sn a k em lített m u n k á ja volt B aranyai Decsi János közm ondásg y ü jtem én y én ek (A dagiorum G raeco- L a
tino- 'V ngaricorum C hiliades. B artp h ae, 1598) egyik forrása.
M ár pedig Decsi János a siculisare m ag y ar jelentését így a d ja vissza: S zék e ly e sk ó d n i, fo rté ly o sk o d n i (214; v. ö. még NySz.). Itt nem lehet a rra gondolni, hogy D ecsi János eset
leg a szicíliaiak at a székelyekkel tévesztette volpa össze, hi- 7 Az idézett p éld ák a t H arm atta János szívességének köszönjük.
8 E rre Balázs János hív ta fel a figyelm ünket.
9 Az erasm usi helyeket Rákosi Zoltán szívességének köszönjük.
szén a T hracium co m m en tu m -ra a M egaricum m achinam en- tu m -ra és az U lysseum com m entum -va e g y a rá n t azt m ondja:
székel' fo rté i~ szé k e ly fo r té ly (75, 104. 155: v. ö. még NySz.
a fo r té ly cím szónál)10. A ilágos teh át, hogy a székelyeket m ár ebben az időben is f'ortélyos, fu rfan g o s em bereknek ta rto t
ták . Ez tű n ik k i B ethlen G á b o rn ak 1620. aug. 8-án k e lt le
veléből is (Tört. T ár. Üj f. 9 1908/, 250. 11.), am elyet testv éré
hez, B ethlen Istv án h o z intéz. Az egész levél úgyszólván a székelyek „h a m isság áró l“, „ham is k év á n ság ai”-ról szól, k ü lö nösen jellem ző az onban a levélnek következő része: „ . . . E zt eszekben vevén az székelységről való k ö v etek .. . ig írék azt a s u m m á t.. . T u d n iillik m inden ekétől egy irto t, fél ekétől 120 pénzt, m a rh á tla n em bertől 20 p é n z t. . . de vesszük eszünkben, hogy igen m eg v álto ztan ak n e k ü n k sokszor ad o tt igiretekben. m elyet nem szenved Isten el nek ik . . . M ostan azért, m ivel a m eggyesi g y űléskor v e lü n k és egym ás között végezéseket sem állo ttá k meg, és az utolszori közönséges m eg
m a ra d á sra ren d elt ad á sb an is ily n ag y gyalázato s ab su rd u - m okat k eresn ek . . . h a m eg nem a k a rjá k adni, kglm ed ne u rg e álja, hanem .. . bocsásson m indenik székre igaz-com m is- sariu so k at, k ik ig azán c o n n u m erálják az ekéket és az szerént szedjék fel az tisztek, h a b eb o c sátják az com m issariusokat.
D e ha azt is ellenzik, azt se u rg e á lja egy óráig is, m ert t u dom, hogy b a rm u k a t úgyis e lő á llítjá k o ly an k o r szék elyice (így!) noha azért a b b a n volna mód, m inden fa lu b a n az tisz
tek négy-négy, av ag y h a t-h a t szem élyt, 2 lófőt. 2 d arab o n to t.
2 jobb ág y o t k ijelelh etn én ek és azok k ia d h a tn á k igazán az ekeszám ot. D e ha ellenzik, azt sem kell u rg e áln i és m ostan sem m it véllek nem kell végezni véllek, m ert meg nem álljá k szokásuk s z e r é n t. . M indebből k ö v etk ez ik teh át, hogy a S zék el(y)es név eredetileg ,fortélyos, fu rfan g o s em ber'-t je lentett.
Első cikkében Moór ezt á llíto tta : „D ie deutsche N am ens
form ist also Z akalus zu lesen. W eil ab er das Za- als P raep.
a u fg e fa ß t w erd en konnte, so w ird der N am e in einem d.
S ch riftstü ck au ch G a la s ... oder latin isiert G a llu s ... ge- 10 V. ö. még 1680: ,.9. Julii volt H orv áth Fereucz uram lakodalm a, m ely volt székely fo r té ly o k k a l ra k v a “ (M onHungHist. II. 35:12).
27 schrieben.“ R á m u ta tta m az onban a rra , hogy a z u elö ljáró n ak za a la k ja nem létezik s S opronban csak a z u ~ z e a la k ja i fo rd u ln a k elő és ezért „a Z akalus alak b ó l a Za-t nem érez
h ették elö ljáró n ak , a Z akalus alak b ó l te h á t a Galas v álto zatot íg y m ag y arázn i nem leh et.“ Moór erre m ásodik cik kében m egjegyzi, hogy am it m ondtam , tévedés, de öt sor
ra l odébb m ár azt állítja , hogy a h angsúlyeltolódásból „szár
m azott tsekáles ejtési alak b ó l az első szótagot a ze praeposi- tió k é n t igazán kö n n y en elv o n h atták ."
M oórnak ez az ú j m a g y a rá z a ta azon alapszik, hogy az az első szótagbeli m ag y ar h an g sú ly a ném etben a m ásodik szótagra tolódott el és „ennek k ö vetkeztében — írja — az első szótag eredeti a h a n g já b ó l az ejtésben szükségszerűleg a fe jlő d ö tt.“ Ez némi jó a k a r a tta l é rth e tő volna, h a nem tu d n é k azt, hogy n ev ü n k n e k szükségszerűleg k étfé le ejtése volt (t. i. m a g y a r és ném et) és hogy a k irá ly i k an c e llá riá b a n í r tá k le ezeket az ad a to k a t: 14J9: C zekelu sch (I. 2 : 167, 169;
1422: Z ekelem s (i. h. 233), sőt C zeclus (i. h. 213). Itt u g y an is nem tételezhető fel, hogy a h an g sú ly eltolódott volna, te h á t az első szótagbeli m agy. „a“ gyöngülése nem tehető fel. A.
C zeclus v álto za tró l m ag a Moór jelenti ki, „hogy a Szakálos n év alakból az egyszer előforduló C zeclus n év v álto zat nem szárm azo tt volna.“ D e igenis sz á rm azh a to tt szerinte „a h ib á san leírt v ag y olvasott — többször is előforduló C zeke- luseh változatból." Ilyen „h ib ása n leírt v agy olvasott C z e k e lusch v álto za t" azonban nem létezik. H ibás leírá sró l vagy o lvasatról nyilván csak ab b a n az esetben lehetne szó, ha pl.
a kir. k an cellária által k iá llíto tt három la tin n y e lv ű oklevél, am elyben a fe n tem lített három C ze k e lu s c h ^ Z e k e le m s a d a t szerepel, nem eredeti, hanem m ásolat, ill. á tírá s volna. A mi esetü n k b en azonban kétségtelen, hogy a v álto zato k a kir.
k an c elláriáb a n szem élyesen m egjelenő polgárm ester, esetleg a városbíró, ill. a városi jegyző bem ondása a la p já n k erü lte k az oklevelekbe. U gyanez áll a C zeclus v á lo z a tra is. Az utóbbi v áltozat Moór szerint sem szá rm azh a to tt volna a m a
g y ar sak Tilos ejtésből, még kevésbbé a ném et „tsakáles“ (he
lyesebben ts d k a lo s ^ tsdkäles) ejtésből. És ezt kell m on d an u n k a Zekelem s v álto za tró l is. E rről első cikkében Moór még így írt: „Ein S chreiber d er K anzlei h a t die deutsche S chreibform etw as noch m agyarisiert und d a ra u s Z e k e le m s ... gem acht,
er h at die deutsche S chreibform o ffe n b a r als Székelő s gele
sen, w elcher N am e in Ung. schon einen S inn h aben kann."
Ehhez fű z ö tt m egjegyzéseim u tá n m ásodik cik k éb en m á r a M ollay által „feltételeze tt“ Székelős, ill. Székelős n év v álto zatról b e s z é l. . . D e u g y a n a k k o r nag y o n helyesen jegyzi meg, hogy az általam „ fe lte tt“ válto zat a la p já n Zekles(ch) alak o t kellene v á rn u n k : csakhogy nem a ném etben — am int ő írja
— m ert a ném etben a h angsúly szerinte is a m ásodik szó
ta g ra tolódott el; a h an g sú ly t hordozó m agánhangzó pedig nem eshet ki. A zaz M oór szav aiv al élve: „Igaz, hogy a Sza- kálos n év a la k b ó l az egyszer előforduló C zeclus névváltozat nem szárm azo tt volna.“ És M oórral eg y ü tt vallom , hogy igenis sz á rm azh a to tt a m agy. S z é k é lé s ^ S z é k é lü s (> S zé k é - lö s ^ S z é k e lö s ) név v álto zatb ó l.11
Evvel elérk eztü n k Moór elm életének h a rm a d ik p o n tjá hoz, t. i. az íróetim ológia, azaz a tö rtén e ti hely esírás k érd é
séhez. C salád n ev ü n k egyes ném et írá sv á lto z a ta in a k m ásodik szó tag já b an szereplő e-re nézve első cikkében ezt írta : ..Die e-S chreibung ist n u r historische O rth o g rap h ie, oder wie m an diese E igentüm lichkeit noch zu bezeichnen pflegt, S ch reib er
etym ologie: im B ayrischen ist näm lich a> o un d ä > a gew or
den. u n d d a ru m w ird das a in frem den N am en h ä u fig12 mit e geschrieben.“ Ehhez a k ö vetkezőket fű z tü k : „E lism erjü k azt, hogy a n év m a g y a rá z a to k n á l ezzel az íróetim ológiával is szá
m olni kell. azonban az íróetim ologizált válto zato k ebben az esetben a szabályos válto zato k m ellett m in d ig sokkal kisebb szám ban v a n n a k m eg.“ Moór viszont előbbi k ijelen tését most így m ódosította: ..Idegen szárm azású nevek leírásán ál, am e
lyek b en az illabiális a hang előfordult, az Íródeákok u g y a n úgy já r ta k el. vagyis az a-t tö b b n y ir e12 e-vel írtá k .“ Adós m a
ra d t azonban az a d a to k k a l, am elyekből bebizonyosodnék, hogy több m int százszor k im u ta th a tó idegen nevekben az író d eákok az a-t nem csak g ya k ra n , hanem tö b b n yire e-vel ír
tá k . ..
C salád n ev ü n k n e k v an S opronban le írt (összesen 24) Ze- k a ll e l i l s c h ^ G a lesc h ^G a les, ill. győri k á p ta la n és a kir. kan-
11 Ilyen eset pl.: Siculi ~ Sycli, Sjcli; Siculis ~ Siclis (Szentpétery, Em ericus, Scriptores 1, 104, 102—3).
12 Mi em eltük ki.
