Bajza József kritikai működése : bölcsészetdoktori értekezés

éí

W f

BArn m

K R I T I K A I M Ű K Ö D É S E

IHO-

BÖLCSÉSZETDOKTOR! ÉRTEKEZÉS

IRTA

R U I K L Á S Z L Ó

BAJZA JÓZSEF

K R I T I K A I M Ű K Ö D É S E

BÖ.LCSÉSZETDOKTORI ÉRTEKEZÉS

IRTA:

R U I K L Á S Z L Ó

ÁLL. POLGÁR! !SK. TANÍTÓKÉPZŐ Í T

KŐiWVTÁTA

Leltári s z á m . A S Ö Í ^8 9 6 C s o p o r í s z á m ^ / é í . ^ .

NYOMATOTT JUA-K>SXAt.L KASSAN / f

J000699658

í.c-

Jl.lli

Mint iró széles körű, sokoldalú munkásságával,

•mely kiterjed a próza s költészet terére egyaránt, nagy -érdemeket szerzett a második irodalmi renaissanceban.

Költeményeiben a forma, a csín embere, a szelid érzel- messég felé hajlik; külön iskolája támadt. Megpróbálko- zott a szépirodalom terén néhány romantikus elbeszélésé- vel s a történet-irodalomban. De Bajzának'nagy érdemei kétségkívül nem ezen a téren keresendők, hanem a kritika terén. Mint költő nem versenyezhet Kistaludyval, Vörösmartyval távolról sem; ebben közepes. Mint törté- netíró ujabb kutatásokat nem tett, nem is irt önálló ku- tatásokon alapuló kiváló müvet, inkább a meglevő anyagot használta föl, úgy Corjolanja, mint egyéb dolgozataiban.

Hanem mint kritikus kiválik kortársai közül. Tanulmánya rszéleskörü, ha nem is a legnagyobb, de az vitatkozó

tehetsége, mit még páratlan logikájaj-ett -félelmessé. Ez ..a tehetsége tette őt legalkalmasabbá arra, hogy irodal-

munkat megtisztítsa, hogy a Kisfaludy Károly kezdette irányt megvédje, diadalra segítse s hogy kezdő korát élő színészetünknek szárnyat adjon és irányt. Kritikai működésével szerzett nagy érdemeket, méltó tehát, hogy kritikai munkásságával foglalkozzunk. De nem tehetjük ezt a nélkül, hogy korának irodalmi működését is ne ismertessük; mert csak úgy domboríthatjuk ki kritikai pályáját, ha megismerkedünk azokkal a törekvésékkel

•is, melyek előtte voltak; egy Kazinczy, Kölcsey ezen .irányú munkásságával.

l*

X C t V

A magyar irodalomra befolyt műveltségi központok között van Bécs is. A X V I I I . század Bécsé kétféle hatás- sal volt a magyar irodalomra. Egyik volt az a hatás, mit 1760 után a franczia Bécs tett Bessenyeinkre, Baróczyra s a többi testőr iróra; a másik volt az, mit Kármánra, Kazinczyra tett tiz évvel később a megváltozott, átalakult, német Bécs. Bessenyei, midőn 176ö-ben felment Bécsbe, ott minden franczia volt; az irodalomban Voltair, az az encyclopaedisták, Calprenede végnélkül hosszú Cas- sandrája volt a csodált; franczia volt ruházatban is: a nagy királynő Mária Therézia Madame Pompadour ruhá- ját hordta. Később Kármán és Kazinczy már nyomát sem

találják ennek; a milyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is mult á francziáskodó divat. Ők már a német Bécs hatása alatt államik. Kármán, Wertheren, Kazinczy, Kis

— egy időben Berzsenyi, Csokonai — német.verseken lelkesülnek, de legjobban valamennyi között Kazinczy.

Ezzel a lelkesedésével boritotta lángba a magyar irodal- mat. Erre a lángbaborulásra szükség is volt elmaradt, műveletlen nemzeti nyelvünk s irodalmunk érdekében.

Kazinczy lelkes magyar volt, de lelki tulajdonsága, mely- nek főjellemvonása az érzelmesség, egészen a sentimen- talizmusig, a német irodalom felé hajtotta s az elégí- tette ki.

A classikusok művésziessége a formában, nyugodt fensége az érzelem kifejezésében Kazinczy lelkét maguk- hoz hódítják; de ebbe a hatásba belevegyül a német ér- zelmesség hatása is és sokkal jobban, mint azt a classi- kus fenség, nyugodtság megengedné, magával ragadja.

Igen nagy benne a szép és csín iránt a fogékonyság, túl érzelmes, túl finomodott lelke undorral fordul el min- den olyantól, miben csín nincsen. Épen lelkének ilyen finoman hangolása miatt, nem tudja élvezni a népiest.

Szerinte a költészet csak keveseknek váló. Goethe mon- dását tartja: »Werke des Geistes sind für den Pöbel nicht da.« Tetszik neki a Goethe allgemeine Menschlichkeitja.

Csak általános érzelmeket érdemes a költőnek megéne- kelni, mert ezekkel képes kifejezni a »szép emberiséget,«

mit Goethe Iphigeniája annyira kifejez.

Ezért szerette Klopstockot; Goethét classikussága és

Ajánlja levelében Berzsenyinek is, hogy ezeket a költőket tartsa mintaképekül.

Egész lelkesedéssel fordult a német irodalom felé, mert ott találta azt, mit gyermekkorában s késő vénsé- gében is óhajtott, a szelid érzelmességet. Erre nevelte hajlamait gyermek és serdülő kora, melynek nagyobb részét finom lelkű nők társaságában töltötte el; — ez még finomabbá, érzékenyebbé tette a szépnek, a csínnak kiérzésére fogékonyságát. Lelke a legnemesebb idealis- mussal volt eltelve az iránt, a mi szép, a mi nemes.

Bámulta a természet s a műalkotások remekeit, iro- dalmi Ízlését pedig, a német nagy költők alkotásain gyarapította. Goethenek, Schillernek megismerése, ezek nyelvbeli gazdagsága, kifejezésök finomsága adta meg neki az eszmét még a nyelvújításra is. Ez is aesthetikai félfogásából származik. Csínosabbá kell tenni a nyelvet, hogy alkalmas legyen a »fényes point« számára, hogy hajlékony a szép mondások kifejezésére, elég gazdag, szines az érzelmek festésére.

A német nyelvújítás volt előtte a példa. Ujitásra bátorította őt Baróczy is, ki nem kevésbé érezte a ma- gyar nyelv szük voltát; s a németek közül ott van Klop- stok, Goethe lelkének ideáljai. Klopstock merész ujitó, összeforgatja a német szórendet; Goethe gallicismusokat használ. Ezek az ő mesterei, ezeken kivül még Bürger, Wieland, Lessing. Innen fakad ki költészete, iteléte7 aesthetikai felfogása egyaránt; széptani elve német szem- üvegen át néz mindent, Ítélete a »nagyok« után indul, németül elgondolva, magyarul irva. Helyben hagyja a mit Molnár mond neki: „Sie denken deutsch, da Sie ungarisch schreiben."1) 0 maga is irja Kisnek: „Én azt az utat óhajtom nyelvünknek s literaturánknak, melyet a német teve."2j Ez a felfogása megmarad egész életén át.

A német érzelmességet szeretné látni irodalmunk- ban, arra buzdítja Csokonait, hogy": „dalja a sziv szelid érzékenységét,' a mit már deák korában megkedvelt,

') Levelezése Kissel IV. 57. 1.

2) U. o. 267. 1.

később szeretett a gessneri idillekbenM s bámult Miller Siegvartjában, Mathison, Hölty, Salis költeményeiben. A mi Kazinczyt, mint irót jellemzi legjobban feltalálható Gessner fordításában. hol a falusitól különböző, finom pásztornép eszményies, légies alakjai között lelkének ideálját látta megtestesítve.2)

Az a feltétlen bámulat, mivel Kazinczy a német irodalomnak hódotjt, s túlhajtott idealizmusa sok ferde Ítéletre ragadta őt; a schöne Menschlichkeit fölötté áll a nemzetinek, a betegségig érzelmes költemény az egyé- niségből fakadt tiszta lyrának. Azt tartja, hogy a költőnek tárgya ne legyen nemzeti, mert a classikai iskola és a

„Schöne Menschlickheit" nem tűrik a nemzetit. Az irodalmi cosmopolitismusnak hive, valóságos aristoerata: nemaplebs- nek, csak a választottaknak kell irni, elég, ha azok megértik.

Báró Retznerhez irt német levelében mondja: „mint- hogy a classicus és a modern irodalom minden művelt em- ber irodalma, a szólások e közössége ki fog emelni a haza- fiasság szűk köréből a cosmopolitismus magasabb régióiba."

. A német anacreontisták vagy Goethe után kell indulni. Himfyt, Csokonait, Vörösmartyt nem tartja igazi nagy poétáknak, mert keveset lát bennök a németirodalom utánzásából. Legnagyobb költőknek Virágot, Kist és Day- kát tartja.3) Virágot Berzsenyi fölé emeli, mert Berzsenyi nem eléggé classikus; Kis nagyobb, mint Himfy, mert abstract, mi a classikus nyugalomnak, fenségnek fő kel- léke az érzelem előadásában; de legmagasabban áll Dayka,.

mert úgy ir, mint Hölty. Még a francziák közül is csak az érzékeny Marínon telt szereti, kiről azt mondja, hogy:

»emlékiratai gyönyörű lectúr.«4)

Ilyen elfogult volt a mester Ítéletében. Felfogásban mennyire külömbözik Kármántól, ki szintén a német

') Gessner iránt szeretetét legjobban kifejezi 1782. okt. 19.

irt levelében. Kazinczy levelezése, kiadja: dr. Váczy .János. I. k. 37. iap.

-j Kazinczy Gessner fordítása. Weszely Ödön. Egyetemes' Phil. Közi. 1891. XIII. füzet.

5) Ide czéloz Berzsenyi kritikai leveleinek egyikében: »Látod kedves barátom, hogy a leoninus, neologismus, mysticismus és több' efféle csudatévő ismus, mely igen könnyen alakit nálunk nagy' poétákat« Döbrentei: Berzs. Mind. Munk. 1841.

4) Levelezése Kissel. II. 21. 1.

idealizmus hatása alatt állott. Kármán igy ir: »ígér- tük és meg is álljuk, hogy egy lesz főczélunk, a nem- zeti caractert föntartani, erősíteni és vezetni . . . a mennyire tehát kis erőnk ér és feltételünk az is, hogy magunkból és körülünk merítsünk, elhitetvén magunkkal azt, hogy szebb a fülemüle természeti eredeti csattogása, a kanári madár kölcsönvett módos süvöltésénél."1)

Kármánnák soraiban látjuk a nemzeti szeretetét, Kazinczynál nem, pedig minden pillanatát a hazának szentelte. Neki úgy, mint az őt követő íróknak ideálja az volt, hogy az idegen műveltség, irodalmak után kell indulni. Mivel a németet ismerték különösen, azt bálvá- nyozták, tartották utánzásra érdemesnek az irodalombán.

A német irodalom föltétlen majmolása volt a hiba, mert ez a nemzetit egészen elnyomta.

Emiitettük, hogy Kazinczyt mi indította a nyelvújí- tásra. Szebbé, hajlékonyabbá, színesebbé tette nyelvünket,

— egészen újra teremtette."Ebben áll élévülhetlen érdeme.

Fölkeltette a kedvet az Írásra, dicsérettel halmoz el min- denkit s lelkes istenfiaknak nevezi azokat, kik irnak. Ezt is a nyelvújítás érdekében tette, hanem föltétlen magasz- talásával ártott is. Az irodalom művelői közé sok nem odavaló elem került. Ezek minden tehetség, hivatás nélkül, csupán irói dicsőség-vágyból, mit még a mester buzdító, dicsérő szava is táplált, pengették a húrt Minerva ellenére.

De Írhattak, hiszen nem volt kritika, nem volt iro- dalmi központ, hogy megrótta volna az izetlenséget, hogy irányt szabott volna az irók működésének s legalább valami egységes irodalmi szint adott volna a nyelvnek.

A németből tanult érzelgősséget, sentimentalismust egészen a hóbortig vitték.2) Irodalmunkon a kórosság jelei

Ű Előszó az Urániához. 1794.

Erre czéloz Berzsenyi, mikor azt mondja, hogy Kazinczy szavait a részeg ifjúság falva nyeli. Hibáztatja Kazinczyt azon dicsérő bírálatért, mit Vásárhelyi »Költő vágyása« czimü versére irt a Fels.

Magy. Minervában: »A misticismus mellett . . ily kiáltólag apostol- kodik ! Így valóban egész költérletünk maholnap Moivbray boszor- kány lagzijává bübájohatik, hol a mysticus vendégeket ambrózia helyett szél és habétkek fújják fel.« (Döbrentei Berzs. Minden munkái.

II. k. 118. 1.)

mutatkoztak; a nyelv sem gyarapodott, inkább elvizenyő- södött az érzelmesség árjának hordozásában; mindegyik- nek meg volt a maga » é r z é k e n y « nyelve.1) Valóban rájuk lehet olvasni Kármán szavait: »a szépnek első lineáival is ösmeretlenek lévén, nagy képíráshoz fogtak és mázoltak csupán.«

Kritikát, szépirodalmi lapot századunk elején csak a megindult gazdag levél-irodalom képviselte. Ennek mozgató lelke, főszerkesztője Kazinczy volt. De még ez nem adott mindent, nem központot. Nálunk is az a jelen- ség fordul elő, mi Németországban: az irodalmi élet pro- vincziális jellegű. Ott is az irodalom mozgató szellemei egymástól távol, elszigetelve élnek: Kant Königsbergában, Lessing Wölfenbüttelben, Goethe, Herder W e i m a r b a n , Schiller Jenaban; nálunk Kazinczy Széphalmon, Kölcsey Álmosdon vagy Csekén, Kisfaludy Sándor Sümegen, Ber- zsenyi Niklán, Csokonay hol itt, hol ott, Csurgón, Debre-•

czenben, Pozsonyban vagy vándorol vidéki barátainál. Ez az oka annak, hogy irodalmi' életünk nem fejlődhetett teljesebbé.

A levelek kizárták a nyilvánosságot, csak egyesek okulására volt jó, de az irók többsége nem okulhatott s természetesen a közönséget sem érintette, se nem tájé- koztatta az irodalom felől, nem is éleszthette az olvasási kedvet.

Mind a mellett ezen levelekben folyt a kor aesth'e- tikai, kritikai élete, ezekben birált, buzdított, lelkesített Kazinczy, a kor lelke.

De gyönge kritika volt ez a levél-kritika, mert egy eredőből szólott a tanács s barátságból volt az elnézés;

gáncs kevés volt, de annál több tömjénezés.

Nem kell Kazinczyt vádolnunk, hogy az irodalom- ban bekövetkezett kór-tüneteket megmagyarázzuk. Hiány- zott a központ, hiányzott az igazi kritika, — ez megma- gyaráz mindent!

A józan kritika szükségét érzi Kazinczy maga is.

') Századunk elején a nyelv szépítésére, egységesítésére sokat tett Szemere Pál. Mondhatjuk, hogy ő kezdi meg a széptani irók sorát azon felszólalásával, mit az Árkádiái pörben 1807-ben tett.

• e s z t h e t i k a i , k é p z e t t s é g n é l k ü l s z ű k ö l k ö d ő , v á d o l ó Ítélke- zését csak n e m m o n d h a t j u k k r i t i k á n a k !

B a r ó c z y t ó l . szerette v o l n a h a l l a n i az Í t é l e t m o n d á s t fordításairól, de B a r ó c z y n e m n y i l a t k o z o t t ; e z u t á n e r ő s e n s ü r g e t i K a z i n c z y e g y k r i t i k a i lap> m e g i n d í t á s á t .2) K u l c s á r lapjától3) v á r t a ezt, de csalódott. 0 m a g a n e m a l a p i t h a t o t t á l l a n d ó lapot, m e r t k ö r ü l m é n y e i erre a l k a l m a s a k n e m v o l t a k , folyton a n y a g i b a j o k k a l k ü z d ö t t . L e v e l e i b e n óhaj- totta v o l n a p ó t o l n i a k r i t i k a h i á n y á t , de a m i t tett, az a n y i l v á n o s s á g elé n e m k e r ü l t , szélesebb k ö r b e n n e m hat- hatott.4) A k r i t i k a fegyvereit n y i l v á n o s a n e l ő s z ö r a b b a n a

•(Ebbe a mindenbe nem akartunk foglalni minden írót a deb- xreczcni körből.

Ezt óhajtotta volna már a mult század hetvenes éveiben is, legalább arra enged köveikeztetni P á l y á m e m l é k e z e t é n e k (Nemzeti könyvtár 3. k. 104. 1.) következő sorai: »Én Gessner idyll- jeit adám ki Kassán, 1788-ban, nem sietve ugyan, mert sok eszten- dőkig tartottani szekrényemben, de még mindig nem eléggé gya- korlott, biztos kézzel. A leggondosabbak is őgyelgénk inkább, mint mennénk, kárhoztatva egymást s óda törekedve, hogy egyikünk a másikát a maga útjára húzhassa által. A vastag ködöt csak egy j ó l t é v ő v i h a r f o g j a e l v e r h e t n i , mondám Rádaynak s e g y f o l y ó i r á s t k é s z ü l g e t é n k k i a d n i , m e l y b í r á l g a s s a m e g j e l e n t m u n k á i n k a t ; és minthogy a példa többet teszen, .mint az inkább rontó, mint épitő grammaticázások, legyen az a legrosszabb fők birkózó piacza s vegyen föl aesthetikai értekezé- seket és dolgozásokat« stb. . . .

3) Kulcsár István Hazai Tudósitások-ja 1806—8. Pest. Azután Hazai és Külföldi Tudósítások czimen folyt egészen 1845-ig, 1817-től 1835-'g Hasznos Mulatságok melléklappal, miben Kisf. először kez-

•delt népdalokat közölni. A Kulcsár érdeme az is, hogy 1811-ben

;az általa sürgetett »pesti nemzeti játékszín« a törvényhozás tárgya.lett s hogy mindig szőnyegen tartva az ügyet Vida László (I8Ö8—1816.), majd Fejérmegye társasága (1814—24.), a magyar szí- nészet bölcsőjévé lehetett.

4) De mégis Kazinczy levél-kritikájának köszönhetjük T o l d y iFerenczet. Kazinczy nem helyeselte, hogy költeményeket ir, hanem

azt tanácsolta, hogy »válaszd meg a mezőt s »aderit vocatus Apollo.«

|L. Kazinczy és Toldy, Szathmáry József. Egy. Phil. Közi. 1893. VIII. f.

:560. s köv. lap.) Ez 1822-ben történt. 1816-ban már Toldy — erre változ- tatta nevét, hogy nyoma se maradjon előző munkálkodásának, mert verseit Schedel néven irta, — »Handbuch der Ungarischen ,Poesie«-hez kér adatokat Kaz.-tól, mire ez lelkesedve felel: »oly

polémiában alkalmazta, mibe az Árkádiái pör keverte.

Ebben a pörben Szemere Pál és Kölcsey Ferencz is részt vett.

Ily körülmények közt már nagyon is égető szükséggé vált egy irodalmi központ. Irodalmi központtá lett Pest, midőn Kisfaludy Károly Auroráját megindította. Mielőtt erről szólnánk, meg kell emlékeznünk arról is, hogy a közönség épen mivel a kritikához nem volt szokva, hogyan fogadta Kölcsey bírálatait.

Kölcseyt, mondhatjuk egyedül Bajza föllépte előtt kritikusnak. Tanulmányait a német aesthetikubok iskolá- jában végezte. Mint költő, Kazinczy hive volt. Ilyen aesthe- tikai felfogással bírálta meg Osokonay, Kiss János és Berzsenyi verseit.

Először Kis János verseit birálja a Tudományos Gyűjtemény 1817. évfolyamának II. k.-ben. így ir róla:

»Kis az elsőrendű magyar költők számokba tartozik.«

Mintha csak Kazinczyt hallanók, ki Kist a legnagyobb poéták közé sorolta. Tovább még jobban kitetszik a mes- ter' Ízlésének követése. »Kisnek munkája általában classi- cusi studiumot mutat, stylusa neki kisimult és numerosus.

indulatai határ közé vetettek s darabjain az egész három köteten keresztül, bizonyos érezhető n y u g a 1 o m - ö m l i k el, ő szomorog és enyeleg anélkül, hogy magát egészen elkapatni hagyná, egyszóval — Kis a magyar nemzet philozophus poétája.« Egészen Kazinczyra ismerünk. Ka- zinczy is ugyanezen tulajdonságaiért szereti Kist.

Ugyanezen folyóirat 1817. évi III. k.-ben birálja Cso- konay verseit, de már róla nem szól olyan elismerő hangon, hibáztatja, megrójja »popularitását.« Bírálatában Schiller Bürgerről mondott bírálatát utánozza. Ez a má- soló utánzás aztán sok tévedésbe ejti, épen úgy Berzse- nyinél is. Sem Csokonay, sem Berzsenyi nem tartoznak Kazinczy kedvencz poétái közé. De úgy Csokonay, mint Berzsenyi a közönség kedvencz poétái voltak s igy még azt a gáncsát is Kölcseynek. mit megérdemeltek, zokon lelkű barátomnak mint te, az én csomóim mindig nyitva állanak.«

1827-ben jelent meg a H. der U. Poesie első fele s Kaz. bírálatot adott róla a Fels. M. Min. 1827. aug. füz.-ben.

vette. I g a z , h o g y Kölcsey s o k b a n tévedett, m i k o r a német- s z ő r s z á l h a s o g a t ó e s z t h e t i k a után1) m e g r ó t t o l y a n t is Cso- k o n a y . s B e r z s e n y i b e n , m i épen k ö l t é s z e t ü k n e k fődisze.

K é s ő b b ' é r e z t e ezt ő m a g a is.2) B e r z s e n y i heves antikri- t i k á j a nyolc'z év m ú l v a j e l e n t m e g , k e s e r ű e n c z á f o l v a K ö l c s e y gáncsait.3)

A k ö z ö n s é g n e m szívesen vette,, h o g y k e d v e n c z k ö l t ő i b e n g á n c s o l n i v a l ó t is talált. A s z e m é l y t n e m tud- t á k e l v á l a s z t a n i a m ü t ért g á n c s t ó l . E r e d m é n y e az lett, h o g y a m i n t K ö l c s e y b i r á l a t a u t á n e l h a l l g a t o t t B e r z s e n y i , l a n t j a , ú g y e l h a l l g a t o t t a k ö z ö n s é g f e l z ú d u l ó ellenszen- vére K ö l c s e y b í r á l ó szava is i r o d a l m u n k n a g y vesztesé- gére. A z ő szelid l e l k e n e m b i r t a el az ellenszenvet-,4)

") Döbrentei írja Berzsenyi Felsőbükki N. Benedekhez irott költői leveléhez telt jegyzetében: »Kölcsey szeszélye épen Ber- zsenyi munkái bírálásakor némi ellenszenvvel volt már a poetai levél iránt ós midőn a poézisnak azt korcsneméül nézte«, igen a nénret szőrszálhasogató aesthetika után.« (Döbr. Berzs. M. munkái..

1842. 8 2. 1.)

) Egy évvel később Berzsenyi bírálatának azon szakjához, mely igy végződik: »olyan költő ell-n, ki a maga verseinek szép- sége mellett esküdözik, nincsen fegyverem« — tett k r i t i k a és a n t i k r i t i k á j á b a n igy nyilatkozik: »Alig képzelhettem a felin- gerelt magyar költőnek haragját ily hosszú ideig tápláltatoltnak.

lenni . . . hogy ez igy van .az nekem fáj. Döbrenteihez ¡831-ben okt. 21-én irt • levelében mondja: »Hogy találtam műve.iben, a mit nem javallék s most sem javallok: az keveset jelent. Én Schiller- ben és Mathisonban is lelek eleget, mit nem jávallhatok; ki fogja azért állitani, hogy e két nagy művészt nagynak lenni meg nem ismerem.«

3) Antikritikájának mottója mutatja, hogy Berzsenyi Kölcsey bírálatát mennyire félreértette. A mottó ez:

A kritikának egész szép tárgya barátim a mű Nem pedig a művész. E kettőt összekavarni Rút lelkek szoktak; de a rútból folyhat-e szép s j ó ? Berzsenyi különben Kölcsey kritikáját k é r e g k r i t i k á n a k nevezte, mivel csak a külsőt nézi s grammatizál. (L. Döbr. idézett kiadása. II. k. 146. 1.)

") Hogy mennyire óvakodott Kölcsey az ellenszenvtől, mutatja Korner Z r í n y i j e birálata elé irt ezen szavak: »Azt akarod, megint recenseáljak ? És pedig hogy a német Körnert recenseáljam ? Nem elég-e, hogy a ti biztatástokra magyaraink közöl némelyeket recen- sealván, huzamos gyűlölséget araték jutalmul? Miért akarod az Istenben boldogult németriek pártfogóit is ellenem haragítani? stb.«

A bírálatot 1826-ban irta Élet. és Lit. II. kötet. 167—242. lap.

inkább elhallgatott. Egy más izgékonyabb, kritikusabb temperamentum kellett ahhoz, hogy a kritika fegyverét bátran merje használni, de nemcsak ez, hanem más közön- ség is) mely lelkileg gondolkozásban átalakult.

Kisfaludy Auroráját a Vitkovics és Kulcsár estélyein tartották keresztvíz alá.1) Már 1819-ben meg akart indí- tani egy zsebkönyvet,2) de nem volt rá pénze. Végre 1822-ben megindíthatta. Előbb csak olyan határozatlan színezettel, mint a Tudományos Gyűjtemény, később mind határozottabb iránynyal és színezettel. A m i n t Kisfaludy . elvált részvényeseitől s a lapot önállóan szerkeszti, kitű-

nik, hogy a Kazinczy iskola felfogásától sokban különbözik lapjának szelleme, iránya. Kisfaludy nem volt sem a görög eszménynek, sem német-görög, Schiller, Goethe feltétlen imádója, inkább a német romantika világa felé hajlott.

Kazinczy merev idealizmusát nem szerette, tárgyainak választását, feldolgozását nem tette ettől függővé épen úgy ő, mint Aurorájának dolgozó társai. Az Aurora' által megkezdett irodalmi irány leghatározottabban nyilatkozott meg Vörösmarty Z a l á n f u t á s á b a n .

A nemzeti szellem, a romantica, az új nyelv egy- szerre aratott diadalt3) s mig ez Kazinczy nyelvújítása

2) Gizéla néven akarta megindítani. Nagy népszerűséget köl- csönzött vállalatának az is, hogy Karolina királynő megengedte a zsebkönyvet arczképével disziteni s neki ajánlani.

3) Gyulay Pál »Vörösmarty összes munkái« elé irt életrajza XXII. 1.

') Irodalmi viszonyaink a változás jelenségeit már előbb mu- tatják. Szvorényi irja:' »1821. márcz. 20-án Benedek napját megün- nepelni huszonkét iró volt együtt Virágnál s köztük az öreg Kulcsár s Kazinczy egykori triása mellett Kisfaludy Károly s vegyesen . . . valamint végre az Erdélyből épen Pesten időző s a változó viszo- nyokat csodálkozva szemlélő Döbrentei is.« (L. Szemere Pál munkái szül. száz. eml., kiadja a Kisf. Társ. szerk. Szvorényi J. I 27 1.) Az irodalmi viszonyok valóban megváltoztak: a Kazinczy triászából

»Pesti triász lett.« (Jankovich, a Tud. Gy. szerkesztőségi elnöke Kulcsár s Horváth Istvánból állt). Kazinczy leglelkesebb hivei az uj irányhoz csatlakoznak: Kölcsey s Szemere. Ez utóbbi igy nyilat- kozik Kazinczy előtt: »hiába! a költés legtöbb nemében ő (Kisfa- ludy) most az első közöttünk.« Szvorényi azt mondja tovább:

»történt itt, hogy midőn az estély az Ányosból, Kisfaludy S. Regéi- ből sat. kezdetet vön és Szemere gr. Dessewl'fy Józsefnek, a jövő havi »Ajándékba« a (Tud. Gy. melléklapja) szánt Kazinczyt »ünneplő

mellett ékesen szólt, adclig idealismusától, miszerint a nemzetit a »reine Menschlichkeit« kedvóért lebecsülte, messze távozott — ezzel szakított.

A mester és Kisfaludy, s Körének felfogása között a külömbséget ez a költemény tüntette föl a legjobban.

Kitűzte a jelszót: a n é m e t i d e a l i s m u s h e l y e t t , a r o m a n t i c i s m u s d i a d a l r a s e g í t é s é t s a nemzeti szellem bevitelét az irodalomba. Ez hiányzott irodalmunk- ból, a próza és. költői nyelv már el volt válva, ez a Kazinczy érdeme, de hiányzott a nemzeti. Kisfaludy Ká- roly örök érdeme marad, hogy ezt az irányt kitűzte irodalmunkban. Teljes diadalra jutását nem érte meg, szent örökségül maradt az Aurora körre — és ezt az örökséget a Kör meg is őrzi és diadalra is segiti. 1830-ban Kisfaludy halála után. társai bizalma folytán Bajza veszi kezlébe az Aurora szerkesztését.

Irodalmunk ezen korának kiváló irói közül élesen domborodik ki Bajza egyénisége, mint oly iróé, ki hivatva volt, hogy a Kisfaludy Károly által megkezdett irány köré csoportosult Írókat összetartsa s igy a nemzeti költészet- hez, — elszakadva a classicismus rideg s nekünk idegen, idealizmustól, mely iránynak »titkos homályu, üres arc- vonata, valójában már nagyon terjedt poesiankon«,1) az utat egyengesse's a romanticus elemet, mely iránynyal a nemzeti szellem együtt jár, az irodalomban védelmezze..

Kazinczy buzdítására az irói kedv már nagyon is feléledt, de művészi előadásra iróink még nem töreked- tek. Az ő s a Révai hatása ebben az irányban alig jelent- kezik. Uj nemzedéknek, uj hatásnak kellett közbejönni, hogy ne csak az irói kedv, hanem egyszersmind a művészi és még ismeretlen lyrai epistoláját olvasta: Kazinczyra fordulván a szó, Kulcsár kijelenté, hogy a jövő nyáron ő szentel a nagy iró tiszteletére ünnepet. A nyilatkozat lelkesedést lobhanta föl, csak- hogy nem a r é g i t , o s z t a t l a n t ; n o h a s e n k i s e m m e r t e m é g m o s t a » m e s t e r t « á z i l y v e g y e s k ö r b e n n e m s z e r e t n i « , Kazinczy, az agg mester »em neheztelt Kisfaludyra, ő is érezte, hogy a kor fordulatával az irodalmi viszonyokban is változásnak kell beállani. Mikor Kisfaludy meghalt, ő is fátyolt öltött.

') Berzsenyi mondja. L. Döbrentei idézett kiadása II. köteté- nek 15Í. lapján.

törekvés is fölébresztessék azokban, kikben valóban volt irói tehetség. S hogy a Kazinczy buzdítására tollat fogott

»istenfiak«, kik inkább nossek. mint possek voltak, kik az irodalmat már-már elposványositással fenyegették, el- hallgassanak izetlenségeikkel, oda a kritika ostora kellett.

Meg kellett tisztítani az irodalmat a nem oda való ele- mektől, szint kellett, egészséges irányt adni az irodalom- nak. Ezt megtette Bajza! Bajzára volt szükség, csak az olyan tehetség és temperamentum, mint az övé segíthette

diadalra az irodalom ügyét.

Ezeket előre bocsátva, megkísérthetjük Bajza kritikai pályája ismertetését. Bajza kritikai pályáját három részre oszthatjuk: föllépésétől 1828-tól a Kritikai Lapok megindí- tásáig, 1830-ig; a Kritikai Lapok- megindításától az Athe- naeumig (1837); s az Athenaeum szerkesztéséig (1843).

I.

Bajza a nyilvánosság elé először E p i g r a m m a t h e o r i á j á v a l lépett Ltf2ti-b'an a Tudományos Gyűjte- ményben.1)-A dolgozat nem versenyezhet Kölcsey Komi- kumról vagy Korner Zrínyijéről szóló értekezésével; szé- leskörű tanulmány sem látszik belőle, inkább Lessing után indul, de Herdert, Jean Pault, Goethet is idézi.2)

') Épen ebben a lapban sürgette két évvel a T h e o r i a megjelenése előtt Szemere októberi Minervája 1. kötetének bírálója ,,az aesthetikai tanáesszéket": „valódi szüksége van már — úgy- mond — aesthetikai respublicánknak ilyen tanácsszékre, hogy a felfuvalkodott ne bitoroljon; lesújtsa a kontárt, segélje' s élessze a tehetséges kezdőt; békéltesse össze a feleket, koronázza az ér- demest; kétkedve csodálja a nagyot; a géniuszt pedig engedje ön- szárnyain repülni.-' A T. Gy.-nek iránya kritikai volt, segédszer- kesztője Kölcsey. Bajza dolgozata a VII. s XII. k.-ben jelent meg.

-) Még 1824-ben nem birta a német nyelvet s igy Toldynak Lessing hamburgi dramaturgiáját minden megjegyzés nélkül küldte vissza,"de 1826-ban már igy ir Toldynak: „Lessing igen kedves könyvem, nem győzöm eléggé olvasni. Lessing és Mendelssohn gyö- nyörű két ember és barát." Sürgetve kéri Toldyt, hogy küldje el neki Schlegelt, Tiecket és Shakespearet; Goethét, Schillert is ta- nulmányozza. Kölcsey is igy ir Toldynak (szept. 27. 1827. L. K. F.

munkái, X. k. 342. í.) „Örülhet ő — Bajza — geniusának, hogy Goethet vele megszerettető."

Ez az első mű az epigrammáról irodalmunkban. Kritikai pályára lépésének ez adta meg az elhatározó lökést. De mennyit habozott a fiatal Bajza, m i g rászánta magát a nyilvánosság elé lépésre. Nem lesz érdektelen, ha meg- figyeljük azt, hogy a . később rettegett kritikus hogyan készül arra a pályára, hol, hogy valaha első lesz, maga hitte legkevésbbé! Bajza korábbi életére Toldyval folyta- tott levelezése vet világot; a vele való megismerkedés elhatározó volt Bajzára,1) mert nélküle aligha fut még- olyan pályát irodalmunkban, mint a milyent megfutott.2!

Toldy eg-észen más, mint Bajza, könnyű .lelkesedé- sével, szereplési vágyával nem sokat fontoskodott művei

megírásánál. 1829-ben elbeszéléseket akar kiadni, tudatja ezt Bajzával, mire ez igy szól: „Hogy elbeszéléseket akarsz kiadni, jó, — én kivánnám, hogy tehetnéd, de nem remé- lem, hogy időd engedné. Tanácslom aztán, hogy egymás után ne ird őket, mert kevésbbé lesznek jól kidolgozva és ne ird őket stans pede in uno, mert a hirtelenség, vagy hamarság, vagy könnyüség (könyelmüség), akár minek nevezzem, gondatlanságot szül." Ugyancsak ebben az évben irja Toklynak: „Minden iratommal csak olyan va- gyok: quem bis terve bonum cüm risu miror. Es ez a három lap a te féllapctdra elég. Hogy én finyás vagyok, az nagyon igaz, ki tehet ellene, . én mindig az leszek, ha gyengeség, ha hiba is ez, mert nekem természetem."

Ez az önmagával, műveivel való elégedetlenség volt nála a „tökélyesbülés rugója," de egyszersmind irói pályáján való munkálko.dásának is hátráltatója. Kétkedik irói ké- pességében; a mit egy nap ir, másnap újra átolvasva hibát talál benne, s ez elveszi kedvét a folytatástól. Hiába buzditja Toldy, nem hisz képességében. „Czélod — irja Toldy dicséreteire — , én átláttam, a buzdítani akárás, de csalódol, mert engem egyedül belső meggyőződésem buz- dit, mely eddigelé sohasem volt dolgozásaimmal kielégítve, röviden: még sohasem tetszettem magamnak. E czélból

Milyen szép lánczolata az irók egymásra hatásának: Ba- róczy forditásai Kazinczyra gyakorolnak elhatározó befolyást, Kazinczy Toldy pályájára, Toldy Bajzára.

2) L. Pauer Károly: Bajza József, mint kritikus. Egyet. Phil.

Közi. 1885. 482. 1.

erednek az oly kedvezőleg tett Ítéleteid felőlem, de nálam végedet el nem érheted. Ha buzditani akarsz, igyekezzél meggyőződésemmel oly gondolatokra vezetni, m i n t a tied felőlem s akkor eléred. De ezt nem teheted."

Ha nem is hisz irói tehetségében, még sem tud megválni az irodalomtól; majd drámába, majd egy-egy elbeszélésbe fog. Geniusa ösztönzi az irásra s folyton ébrentartja benne a vágyat-irónak lenni, de ezt az erős óhaját legjobb barátainak s önmagának sem meri be- vallani.

Ügyvéd akart lenni, ez kenyérkereső pálya, bár kedve nem volt rá. 1828-ban irja Toldynak: „El vagyok tökélve változhatlanul Pesten lakni, de a literatúrai gondokkal egészen végsőkép fölhagyni, hogy prókátori foglalatossá- gomtól, mely kenyeret ad, semmi többé el ne vonjon . . . Hidd el édes barátom, minél inkább készülök, komolyan s férfiuilag elhatározva a literaturáról lemondani, annál inkább érzem, hogy ez nekem nagy erőbe fog kerülni s talán olyanba, mintha egy szeretett leánytól kellene hosz- szú, örök időre búcsút venni." Szakítani akar az iroda- lommal, de bevallja, hogy ez fájdalmasan esik rieki, azzal akarja önmagát megnyugtatni s mintegy lépését meg- okolni, hogy ügyvédi pályája ad majd kenyeret. Levelei- nek az a hangja emlékeztet költeményeinek szelíd, borongó elegikus hangulatára.

Visszautasít minden oly megbízást, mi a literaturá- hoz közelebb vonná, vagy másokkal összeütközésbe hoz- hatná. Jellemző erre két levele Toldyhoz; az egyik 1827-ből:

„Szemere velem akarja recenseáltatni forditött dalait, m i jutott eszébe ? Én nem akarok recensealni, ilyenekben

nincs kedvem. É n ú g y v a g y o k a k r i t i k á v a l , m i n t a r u h á n a k e g y b i z o n y o s n e m é v e l , melyet Zrinyi-dolmánynak neveznek s a melyet most igen fel- kaptak. M á s o k a t b e n n e s z e r e t e k , d e m a g a m o n n e m s z e r e t e m , n e m t u d o m v i s e l n i " ; másik levele1) 1826-ból, miben az Aurora-körre czéloz: „én ne- kem erős föltételem minden efféléktől örökre isoláltan maradni. Lelkem el van telve a szabadságnak vágyával

') Mindezen levelek az akadémia kézirattárában őriztetnek.

és utálja azt a korlátok közé szorító exprofessót s igyekszik önsugalma szerint a mennyire csak lehet, dilettant ma- radni. Megígértem, hogy veled a H e r m e s kiadása mel- lett kapcsolatban lenni nem volnék idegen, de csak veled és én ismerve magamat, úgy hiszem, hogy ezzel m á r igen sokat Ígértem, többet talán, mint a mennyit egykor teljesíthetni képes leendek. Nem vagyok én alkalmas semmi ilyesmire. Fejem igen nehezen tud összeférni más fejével, szeret maga gondolni s a mit egyszer ex funda- mento átgondolt, attól nehéz aztán elvonni. Ez a charak- teristikai vonás legyen hiba vagy ne, minél inkább halad korom, annál inkább nő bennem.«

Ki gondolta volna, hogy abból, a ki igy ir, p r év múlva rettegett kritikus lesz, ki nemcsak az irói tekin- télyek, hanem a születési tekintély ellen is bátran ki mer kelni. Valóban a rettegett kritikusból eddig nincs benne semmi, de a mű-kritikus már jelentkezik. Nyugodtan fon tolgat, gondosan szerkeszt; semmit elhamarkodva nem tesz, nehogy a csín, az izlés ellen vétsen s ennek meg- tartására inti barátját is. Ez már az „Apotheosis", a „Só- hajtás" kitűnő technikájú költőjére emlékeztet.

Egy levelét kell még felemlítenünk, melyben Bajza jellemvonására talán a egjobban nyilatkozik. „Mondod és mondád — irja Toldynak — hogy javallásom nékecl örömet, rosszalásom kedvetlenséget okoz s inkább ezt, mintha más tenné. Ezen kinyilatkoztatás, hogy neked kedvetlenséget ne okozzon, oda vezethetne, hogy min- denkor javalva Ítéljek műveidről. De nálam másként van.

Valahányszor ítélni kell munkádról, akkor soha sem vagy nekem barátom, hanem idegen, mint akármely magahit- ten kérkedő iró, például Farkas udvari poéta." Ez már a Kritikai Lapok kérlethetetlen, az igazságot bárkinek ki- mondó Bajzának hangja.

Bajza huszonnyolczban Pestre jött lakni, a mint Toldynak azt megígérte, de a literatúrai gondokkal nem hagyott föl, föl nem hagyhatott, mert megismerkedve Kisfaludy Károlylyal, Vörösmartyval, Széchenyivel, mind- inkább belejött az irodalmi zajos életbe. Az elismert jelesek buzdító szavaira önbizalma is megjött. Segédkezet

nyújt Vörösmartynak a Tud. Gyűjtemény szerkesztésé-

ben, sőt egy kritikai lap megindítását ő sürgette a leg- jobban s irótársait is unszolja az irásra.1) 1829-ben irja Toldynak: „a Kritikai Lapokról utolsó levelemben irtam.

Nekem erős feltételem van, hogy addig nem hagyok bé- két a társaknak, meddig meg nem alapítjuk." A félénk ifjúból egyszerre agitátor lett s már elhatározta, hogy melyik terén lép fel az irodalomnak, nem véletlenségből le t tehát kritikus, a mint azt Pauer Károly mondása gyanítani engedi.2) Annyi igaz, hogy kritikájának élessé- gét ellenfelei silány, mocskolódó kritikája hivta ki.

A mint emiitettük, Bajza a nyilvánosság elé 1828-ban lépett az „ E p i g r a m m a t h e o r i á j á v a 1." Ez m é g fiatalkori tanulmányainak gyümölcse. Művének bekezdő részében a theoria hasznáról szól. Nem akarja a „fonák ideáikba szerelmeskedőket" meggyőzni, hanem csak „Íté- leteiket mérsékelni," de „leginkább némely gyengébbeket"

szándékozik „a ragadós mételytől" megóvni. Igaz, hogy nagy a theoriától való irtózás, de nem csoda, mert az elvisz az útról oda, hol a lépések fáradságosak ugyan, de bizonyosabbak és inkább czélhoz vezetők; egy oly ös- vényre visz, melyen az erősebbeket is bukdosó vagy éppen nyakaszegő menetelben mutogatja a mindennapi példa.

A költőben fő a tehetség, studiummal nem sokra mehet, mind azon által alkothat jó, sőt klasszikus dara- bokat is, de ha ezeket a kritika világánál vizsgáljuk, látni fogjuk a fantázia hiányát. De a született költőnek is kell tanulni theoriákat, példa rá Schiller fiatalkori botlása. Még Shakespearen, a legnagyobb lángészen is meglátszik az, hogy theoriákat tanult

Szellemnek, észnek, ízlésnek kell együtt munkál- kodni, hogy valamely tárgy teljesen aesthetikai m ű v é váljon. A szellem alkot, az ész talál, rendez, választ,, fontol; az izlés a szépért küzd.

') A betegeskedő Kisfaludy Károly irj.a Toldynak: »Jövő hó- napban neki ülök Trencsényi Máténak; neki ülök, de lesz-e belőle valami, az egek tudják. Józsi — Bajza — derék unszoló, talán rá- hajt a munkára." (L. Kisf. K. Min. Munkái. Bánóozi József. VI. k.

435. lap.

2) Bajza József, mint krit. Egy. Phil. Köz. 1885. 486—516. 1.

Ezen három tehetség meglétele teszi az igazi mű- vészt, bármelyik hiányozzék is, baj.

Ezen általános fejtegetések után arra jut, hogy a .„theoria azon mérték, mely a csapongó geniust a termé-

szet határai közé vonja; a kisebb erőt pedig közelebb

• emeli a tökélyhez." Azután arról szól, hogy az olvasók- nak miért kell tépelődni a mű-itélők transcedentált vizs- gálataival? Mert ezen theoriák által hatolhatunk be a költő szellemi világának ismeretébe. A theoria a mű- vészre s olvasóra egyaránt szükséges, mert a theoria psychologiai panorámát állit az olvasó elé. Véleménye, hogy még a lángésznek is bizonyos szabályokhoz kell alkalmazkodnia, ha igazán nagyot akar alkotni.

Ez a kritikus Ítélete, ki nem a szertelenségben látja a nagyot, hanem az aesthetika korlátjai között.

De az aestheticának törvényeit tanulmányozni kell irónak, olvasónak egyaránt; amaz csak úgy felelhet meg a művészet követelményéinek, ha ezeket ismeri; emez csak úgy teheti igazán gyümölcsözővé az olvasottakat, ha nemcsak a betűket, hanem a szellemet is látja a műben.

Bajza theoriát akart irni — aesthetikai értekezést az

•epigrammáról, de nem tudta azt tenni anélkül, hogy kri- tikát is ne írjon egyszersmind. Szavai: »nézzünk szét valahára — mint az igazság rószrehajlatlan szeretete kí- vánja, elvakulás nélkül embereink között, kiket művészi

•czimmel tisztelnek meg mellékes tekinteteink,« már jelzik, hogy egyéb is lesz, mint theoria.

Értekezését öt részre osztja:

I. Az epigrammák eredetéről; II. az epigrammák nemeiről; III. az -epigrammákról közönségesen ; IV. az -epigrammákról más nemzeteknél; V. az epigrammákról

nálunk.

Mivel minket különösen az ötödik rész érdekel, a

¡megelőzőket csak röviden fogjuk ismertetni.

Az első részt igy kezdi: »a természet belénk bizo- nyos ösztönt olt a minden nevezetes, körülünk végbement -.történetet valamely jel által az emlékezetnek hagyni s

ha ezen ösztönt kielégíthettük, lelkünket mintegy meg- nyugtatva érezzük. A félig vad állapotban élt ember úgy

2'

vonatott ezen ösztön által, mint mi s ha például egy- valakit, ki őt közelebbről érdekelte, elragadott mellőle a halál, földet halmozott felébe yagy követ görditett a hely- hez, hol eltemetve volt, hogy ő vagy más ott évek után is elmenvén, emlékezzék a történetre, mely lelkében egykor ez vagy amaz féle változást okozta. Később, miután a hangok jegyeit föltalálták, a lelketlen köveknek szó- magyarázatot is tudtak adni. Az epigramma első formája a »fölülirás« volt, innen a neve is»(epigramma, inscriptio, Überschrift). Ezek először csak száraz históriai factumo- kat beszéltek el, vagy valamely tárgyak magyarázatáról szólottak, mások már valamely rövid történetet.«

A második részben arról szól, hogy nemcsak »a tör- ténet által« való szólást kiván az epigrammában, hanem lehet a »történet után morális sententiát is függeszteni, vagy valamely hasznos észrevételt élet, művészség és tudományok köréből,« de úgy legyen ez téve, hogy a' poesis által megkövetelt utile és dulce »oly viszonyban áll- janak egymással, hogy amaz ennek alárendeltetve legyen.«

Ellenkező esetben nem lesz epigramma, hanem gnoma.

Szükséges az epigrammában, hogy meglegyen a tárgy eleven jelenléte s egység, azaz a czélpont. A mely vers- iró ezt elmulasztja, az nem tarthat számot az epigram-- matis'tai névre.

Az, ki didactumot sző epigrammájába, rendesen elhi-- bázza s gnómát ir. A gnóma-iró és epigramma-iró közt az a nagy külömbség van, hogy a „gnóma-iró szavakban mondja el a maga reflexióját s az olvasóra hagyja, hogy történetet vagy személyt keressen, melyhez a reflexió alkalmaztassák;" az igazi költő maga alkotja a történetet s belőle következteti észrevételét.

Mindazok, kik nem érezték a jelenlét becsét, kevés- epigrammát irtakj mint Owen, de Martial 1500 epigram- mája között kevés van, mit nem lehetne annak mondani.

Vannak festő epigrammák. Ezek azon benyomásnak következményei, melyet a költőre valamely külső tárgy, például szobor, kép, tárgy, teve. Itt főként arra kell ügyelni, hogy »a tárgytól vett hatás erős világításban tűnjék fel.'1 A czélpontot kell kitüntetni, ettől függ az epK gramma becse.

Vannak c s e l e s epigrammák, ezekkel rokondarabok az e n y e l g ő k . Ezekben fő a szövevény és czélpont.

Aztán az elmésséget fejtegeti Jean Paul után. Ez nem egyéb, mint a „lélek azon ügyessége, mely a dol- gok között elrejtve lappangó hasonlatokat, egy sebes,

• egy könnyű tekintet által felfogva, előnkbe állítja." Álta- l á b a n minden epigrammában meg kell lenni a szövevény-

nek és kifejletnek, de múlhatatlanul csak azon epigram-

•mákban szükségesek, melyoekaz elmésség czimét hordozzák.

A harmadik részben, az epigrammák közönséges .•tulajdonságai között, felemlíti, hogy az epigrammának tárgyát rövid numerusos, eleven beszéddel kell előadni.

Magyarázza, hogy mi a tárgy eleven jelenléte, a .czélpont, a haladékony előadás, a belső egybefüggés,

;rövidség. Ezek fejtegető magyarázatához hozzá teszi még,

•hogy az epigrammában „igen becses szer" az antithesis

«is, s hogy az epigramma legszebb distichonokban, nem ipedig-, mint francziák írják, rimes versben.

Értekezése negyedik része: „ A z e p i g r a m m á k

>más n e m z e t e k n é l . " Felsorolja a görög gyűjteménye- ket. Az első epigrammai gyűjtemény a M e l e a g r o s é , utána van a T h e s s a 1 o n i k i P h i 1 i p p o s é, harmadik az A g a t h i a s é , a negyedik K o n s t a n t i n u s K e p h a - .1 a s é, kinek gyűjteményét Maximus Paludes, konstan- tinápolyi szerzetes kézirata tartotta fenn.

A müveit nemzetek mindenikének van fordítása,

• ezekből legjobb a német, H e r d e r fordításában, de nyel- vünkön még jobb fordítást lehetne adni, mert gördüléke- nyebb, numerusosabb, mint a német. A római epigramma

¡írók közül legméltóbbak az említésre: Catull, ' Martial, Ausonius és Owen. Finom elméssége, leleménye, köny- nyüsége Catullt teszi legközelebb a görög epigramma

¡Írókhoz. Martial az elmés epigrammákban a legkitűnőbb.

Ausonius Martialt utánozza, de elmésségben nagyon is utána maradt. Owen irt sok j ó epigrammát, de a legtöbb efféle verse csak gnoma, mi pedig távol áll az epigramma becsétől.

Az olaszok, spanyolok és francziák is Martial után .indulnak, a németekre is az volt inkább befolyással; leg- íkevesebb epigrammát irtak az angoloknál. A német epi-

gramma irók közt legjelesebbek: Lessing, Goethe és- Schiller.

Ezek után a magyar epigramma Írókról szól, érte- kezésének ezen részét támadta meg különösen Szentmik- lósy: I g a z í t á s á b a n , a m i aztán Bajza antikritikáját vonta maga után.

Rövid pillantást vet a mult század közepétől lefolyt magyar irodalomra. Bessenyei, Barcsai, Orczy jó! lehet mind a hárman a franczia irodalom követői voltak, m é g sem irtak vagy fordítottak epigrammát, mert hihető, hogy

»nem tartották méltónak a poesis ezen kisded nemére fogyasztani az anélkül is középszerüleg kapott erőt.« A római irodalom két tanitványa Baróti és Rajnis művei;

között találjuk az első epigrammákat, nyelvünkön, azután Verseghy és Virág irtak még. Verseghy a németektől kölcsönözte tárgyát, csak Virág irt eredetieket. Ez utóbbi' azért nem írhatott olyan jó epigrammákat, milyeneket költői tehetségénél fogva Írhatott volna, mert Martiált akarta utánozni, holott a hozzá való elmésség hiányzott.

Kazinczy adott más képet az epigrammának. Erdélyi Muzéum, Aurora, Hebe s egyéb gyűjteményekben közölt epigrammái »oly iskolának resultatumi, mely a görögök nyomain támadt s Martial és Goethe külömböző pályáit egyesítve alkotta össze originálját.«

' Kazinczy tulajdona az elmésség és lyrai szellem ;.

Goethe mellett csak ő állhat m e g ; az epigrammai alkatra nézve Lessinggel együtt az első helyen áll.

Martialon felül emelkedett csin és izlés tekintetében.

Megbecsülhetetlen sajátság az ő epigrammáin, mely maga képes a tökély felsőbb fokára emelni, az a bájos görgésü, hajlékony, kerekded nyelv, mely ezen irónk sok évi stú- diumának gazdag eredménye. „Ez az, mi megfoghatatlan bájt, bizonyos classicai csint hagy Kazinczynak minden, még oly parányi versecskéjéből is felcsillámlani." Kazinczy után Vitkovics', Tóth. Szentmiklóssy, Thewrewk irtak epi- grammákat.

Ezek között Vitkovics érdemel a legtöbb figyelmet,

„darabjaiban egy a Martialéval rokonlélek mutatkozik."

Tóth már nem irt olyan becses darabokat, nem volt- hozzá való tehetsége, a lyrai szellem hiányzik nála.

Szentmiklóssynak van lyrai tehetsége, „de Studium által elmulasztotta keblének ezen égi szikráját lobogásba hozni."

Az ő epigrammái kétfélék: lyrai és Martial-nemüek;

van köztük jó, sőt legjobb is, de vannak olyanok is, me- lyek még csak nem is eredetiek. Nyelve ellen is tesz kifogást: „nem a tárgyhoz simuló s magán-cháracter bélyegeit viselő nyelv . . . Nyelve, mint epigrammaiban, mint dalaiban és verses meséiben, ugyanaz s mindig egy- színű, mindig epithetonok bőségében csillogó, s az egy- szerűségtől mindig bizonyos távolságban áll s benne az in proprie szólás néha egész a piperéig feszitve van."

Ezen utóbbi sorok nem tetszettek a „tekintélynek."

Ez volt az. ok, miért Szentmiklóssy epés „Czáf és Igazí- tását" megirta, s nem Bajza gnoma-birálata és egyéb.

Mielőtt Szentmiklóssy czáfolásáról szólnánk, nézzük rövi- den Lessing értekezését, melyet Bajza is követett rész- ben. Lessing „Zerstreute Bemerkungen über das Epi- g r a m m " czimü értekezést irt. Az értekezést Herder tö- möttsége miatt epigrammnak nevezte. Lessing theoriájá- val egészen uj világot vet ezen műfajra is, éppen úgy, mint Laoconjával az epossre, Hamburgische Dramaturgiájá- val a drámára, „Abhandlungen über die Fabel"-jával a mesére.1)

Epigramma theoriájával egy római költőt, Martialist veszi föl mintául s a római példákat a görögök fölé he- lyezi. Ennek magyarázata abban van, hogy annak, mit Lessing ezen műfajtól követelt, a görög epigramma nem felelt meg. Lessing, Scaliger, Bateaux, Boileau, theoriáit megczáfolva, az epigramma lényegének megfejtését a név magyarázatával kisérti meg. A névből kiindulva igy definiálja az epigrammát: „Das Singendicht ist ein Ge- dicht, in velchem, nach Art der eigentlichen Aufschrift unsere Aufmerksamkeit und Neugirde auf irgend einen einzelnen Gegenstand erregt, und mehr oder weniger hingehalten werden, um sie mit eins zu befriedigen." A figyelem és várakozás fölköltése tehát nála a fő. Ezért

') Ért. a nyelv- és szépt. köréből. 1884. IX. k. X. szám, 19. 1.

Lessing, mint philologus. Dr. Kont Ignáez.

van még két álfaja is az epigrammnak, melyek ezen kellékeknek nem felelnek egészen meg; egyik az, mely várakozást kelt, ele nem ad felvilágosítást s az, mely fel- világosítást ad, de nem kelti fel a várakozást. Ezen utób- bihoz tartoznak mindazok, melyek erkölcsi tanulságot tartalmaznak. Dicséri Martialist, hogy ilyen epigrammát egyet sem irt s éppen ezért nála kevés is az erkölcsi mondás. A görög anthologiák epigrammairól megjegyzi, hogy korántsem olyan elütök Martialis epigrammaitól, mint eddig hitték; lehet, hogy Martialis ezek közül után- zott néhányat, de az bizonyos, hogy Martial után sok készült ezek közül. Általában véleménye az, hogy azon epigrammák, melyek a kellékeknek megfelelnek, sokkal későbbi eredetűek, mint a Martialiséi.. Catullusról azt jegyzi meg, hogy jóllehet Martialis őt vallotta mesteré nek, az nem vonatkozhatik másra, mint a stylbeli csínos- ságra s. a kifejezés naivságára, mert Catullus apró ver- secskéit nem lehet mind az epigrammák közé sorolni, ha epigramma-szerü menettel birnak is.

Vessük most ezzel össze Bajza theoriáját. Bajza theo- riájában nem a Martialis epigrammait veszi alapul, nem is a görögöt, hanem mind a kettőt. A görögökről azt mondja, hogy náluk fejlett ki az epigramma, mert körül- ményeik alkalmasak voltak erre, ők tudtak csak mély érzést nyugalommal adni. A mythosok, a természettől megáldott gazdag vidék, a művészet alkotásai, a nemzet nagy hősei mind hatással voltak lelkületökre és tárgyat szolgáltattak epigramma irásra. Martialist az elmés epi- grammában tartja kitűnőnek, de „az a műbiráló, ki nem- csak a hideg észitészet, hanem a sziv melegebb érzel- mességét is figyelembe veszi, a görög epigrammáknak fogja adni az elsőség koronáját." Catullust nem itéli annyira el, bár mondja, hogy nem minden rövid költeményét lehet epigrammának venni: „de némely darabjai az érzelemtől vannak átlehelve s ez a görögökhöz közelebb teszi, mint minden más római epigrammistát." Figyelem keltést, fel- világosítást s az elmésséget tette Lessing az epigramma fökellékeivé, Bajza a jelenlét becsét is kiemeli s hibáz- tatja Lessinget, hogy ezt figyelembe nem vette: „váljon nem azért-e, — úgymond — mert az elmés nemben tudott

szerencsésen mozogni? mivel a görög Anthologia valódi epigrammáinak, melyekben többnyire nincs elmésség, de eleven jelenlét majd mindenütt, adni a koszorút, annyit fogott tenni, mint ön fejéről tépni le? Kedvetlen dolog

•oly férfiúról, mint Lessing, mondani, hogy önség botlasztá meg Ítéletében, de az igazság mindenfelül van s azt elné- mítani semmi tekintetnek nem szabad."

A kifejlett czélpont ideái magyarázatánál mondja, hogy „Lessing tagadhatatlan hibát követett el, midőn a

•czélpont (nála Bet'riedigung, Aufschluss) rövidségének okát közönségesén a szobroknál hirtelen elmenni szokott nézők- ből magyarázta." Legjobb, ha az epigrammai nyil rövidsé- gének okából magyarázzuk, m i az elmés epigrammákban múlhatatlanul szükséges, hol a gondolatnak egyszerre kell kipattanni.

Látjuk ezen rövid összehasonlitásból is, hogy Bajza önálló felfogását érvényesíti nem . kisebbel szemben is, mint Lessing.

Szentmiklóssy sietett Bajzának válaszolni. Megrójja Bajza theoriájában azt, hogy Bajza nem helyesli a franczia izlésü epigrammákat; hogy a gnomákat ki akarja zárni a poesis köréből; s hogy „Óhajtás" czimü darabját, a mi nem epigramma, mint epigrammát „recensensi fontosság- gal s sanyarúsággal rostálgatja." Igazítását igy zárja be:

¿,,Ez mutatja, hogy Bajza még nem éredett egészen meg s felette távol van példányától, Kölcseytől s egyszersmind azon reflexióra is vezet, hogy kicsinységünk sohasem tűnik úgy elő, mint midőn nagyot játszani akarunk." A sértett költői hiúság gúnyos szava, mi vád is volt, inge- relte föl Bajzát s méltán, hiszen nem akart ő nagyot ját- szani, még csak föltűnni sem értekezésével- Mindig ide- genkedett a nyilvános szerepléstől s csak Toldy folytonos unszolására tette ezen lépést is. Azonkívül még olyannal is vádolja Szentmiklóssy, mit épen nem érdemel, felüle- tességgel. Ez elég volt, hogy félénkségét eloszlassa, mert

„ott megtámadtatni, hol legerősebbnek érezzük magunkat, a legfélénkebbnek is bátorságot kölcsönöz."

S Bajzának volt bátorsága megadni a feleletet. Fele- letének már a czime is éles és gúnyos: „Szükséges fele-

let egy hívatlannak szükségtelen észrevételeire."1! A milyen éles a czim, olyan a felelet tartalma is. Nem egy félénk ifjú válasza, hanem egy férfié, ki nem azért szólal fel, mert talán hiúságában érezné sértve magát, hanem mert érzi, hogy ellene a vád alaptalan. Nem kunyoráló felelet ez a már tekintélyre vergődött Szent- miklóssy előtt, hanem szétmorzsoló; a gúnynak élessége logikai erővel jelentkezik, szokatlan hangon és modorban.

A félénkségnek, tartózkodásnak semmi nyoma; nyíltan, férfias komolysággal czáfol nemcsak, hanem a gúny nyi- lával egyszersmind sebet is ad. A vádat váddal czáfolja meg, mire uj czáfolat nincs, csak a logika megkerülésé- vel; a gúny találó és minden védekezést lehetetlenné tesz, az izekre szedő logikus értelem, a dialectika erejé- vel teszi ellenfelét semmivé, de nevetségessé is.

Mindjárt a bekezdés első soraiban mondja: „•••érzet- tem, hogy theoriai vizsgálataim sokakat fognak fejemre lázítani. Régóta ismerem tudniillik költőinket--- tapasz- taltam, hogy igen kevés van köztök, kit a művészség szeretete oly méitékben gyulasztana, hogy a theoreticus gáncsait tűrvén, a művészség hasznáért ^saját dicsőségét megtagadni tudná--- poétáink legnagyobb része tanul- gatni sem szeret "

„Hogy gyanúm nem volt alaptalan — mondja tovább

— bizonyítja az, hogy Epigrammai Theoriám megjele- nése után egynémely tiszteletlenséggel vádolgatott; egy más, ki különben Evangéliumok s Epistolákkal foglala- toskodik, egyik költőnknek kétségbe vett elmességét vé- delmezgeti; egy harmadik, valamennyinek legdühösebbike, mérges tréfák által küszködik komoly gáncsolataimat megczáfolni. A Szerényi alakjába bujt Szentmiklóssy pedig, ez a különben jámbor úri ember, kinek eddigleni recensenseink, nem tudni mely kedvezés vagy kíméletből, csak komplimenteket osztogattak és saját kárára elké- nyeztették, nem volt elég erős elbirni reflexióim súlyát s . igy történik vala, hogy tüzétől elkapatva, magának

') Megjelent a Tudományos Gyűjtemény III., s a Minerva I.

kötetében. L. Bajza összegyűjtött munkái. Toldy Ferencz. Pest, 1S62. IV. k. 72. lap.

olyanokra engedjen szabadságot, melyeket, ha R ó m a nyelvén szólanék, nem kétkedném petulantianak nevez- hetni. Rendes dolog, midőn egy iró, 'ki tizenöt év óta küzd és vív páláján, még mindeddig olvasni meg nem tanult; ki tizenöt vagy több év óta epigrammákat dolgo- zik-•• arról, miben álljon az epigramma becse vagy fo- gyatkozása, csak a minapában kezdett elmélkedni s ezen elmélkedésnek is a legfonákabb ideák lettek resultatumai.

így lőn, hogy á miket az E p i g r a m m a T h e o r i á j a ügyében C z á f és I g a z i t á s gyanánt mond, megtagad- j á k az olvasótól azt is, hogy mosolyogjon; s csak szána-

kozást indítanak."

Ebben a pár sorban is mennyi gúny van! Nem<

bohócz frázisok, hanem egy bölcs Ítéleteként hatnak;, kjnek kedve jött komoly arczczal humorizálni, hogy né- melyek óriási habotára fakadjanak, némelyek pedig épen<

a kaczaj miatt sirni ne tudjanak, mert nekik szól az.

Bajza ellenfeleire nem adja rá a szánakozással együtt- kaezajt keltő bohócz-ruhát, hanem leszedi róluk s úgy mutatja fel, hogy ez is, meg ez is az övék volt. Czáfo- latjában először is a írancziák után irt epigrammák miatt tett vádját czáfolja meg azzal, hogy ő csak a verstechnika ellen szólt, „mert — kérdezi — nem épen az-e a franczia- epigrammák charaktere, mely a martialiaké ? s a martiali.

epigrammák ki vannak-e zárva a poesis köréből ?"

Szentmiklóssy I g a z í t á s á b a n azt mondta, hogy ha epigrammákat - a francziák módja szerint rímekben irunk, nyelvünk könnyüség s többszinüséghez fog szokni.

Bajza ezt az állítását azzal teszi nevetségessé, hogy ha már a rimben irt epigrammák fogják nyelvünket köny- nyüséghez és többszinüséghez szoktatni, holott Tinódi, óta a költészet csaknem minden nemére használták ezt, valóban kár, „hogy Szentmiklóssynak egy epigrammája sem képes nyelvünket könnyüség s többszinüséghez szoktatni!" Másik vádjára: „a gnomákat száműzte a poesis köréből" azt mondja: „Megtanitsam-e ezen tizenötévü irót olvasni? Megtanítsam e világos dolgoknak fonák ma- gyarázatot adni?" S felsorolva értekezésének erről szóló részeit, azt a megjegyzést teszi, hogy ezeket mindenki- megértette, csak Szentmiklóssy nem.

Hogy Ó h a j t á s czimü darabját recensensi fontos- sággal és sanyarúsággal bírálta meg, mint epigrammát, ezt Szentmiklóssy csak azért mondja, ..mert ki akar -csúszni a jámbor a recensensi vaspálcza alól." Nem epi-

grammaként bírálta meg, hanem olyan példának hozta föl, melyben „nincs fokonként emelkedő vagy eső követ- kezése a gondolatnak." Jókora vágást ad Szentmiklóssy-

•nak: „Bizonyossá teszem — úgymond — Szentmiklóssyt, hogy ha az epigrammában actioi haladásnak helye volna, H u n y a d y L á s z l ó j á t , mely d r á m a a k a r t l e n n i , .hoztam volna föl például, hol a dráma-költőnek az actiói

haladással való ismeretsége nem nagy mértékben mutat- .kőzik s a tett logikátlan nem volt volna."

Végül megjegyzi, hogy a többi vádjára, miket ellene

• elkeseredésből mond, nincs fegyvere.

Ennyi épen elég volt, hogy - Szentmiklóssy s a többi „czáfoló" elhallgasson. Bajza hangja egészen uj volt irodalmunkban, ilyen modorban, mi a keserű lecz- kéztetéssel határos, még senki sem szólt, mert Kölcsey

„kritikáit nem lehet hasonlatba hozni. Kölcsey az iró hibáit mutatja ki; Bajza ugyancsak kimutatja, hanem nevetségessé is teszi az Íróval együtt. Bajza szava

éles, metsző és gúnyos, Kölcseynél ezt nem talájuk.

Bajza nyíltan mond meg mindent (de mennyi kese- rűséget vegyit ebbe a nyíltságba), Kölcsey is fölfedi a hibát, hanem a többi megjegyzést elhallgatja; Kölcsey kímélettel szól, ő finom, aesthetikus, Bajza kritikus s mindig polemizál; Kölcsey bizonyít, Bajza bizonyít és czáfol egyszerre. A félelmes kritikus már első össze- csapásában látszik, kitűnő ügyességgel forgatja a tollat, mintha már nem, egyszer csatát nyert volna; senki sem gondolná, hogy ujoncz harczol, de azt mindenki elismeri, hogy logikájának erejével, gúnyjának élességével, minek :főereje találó voltában van, dialektikájának frisseségével

félelmes győző. Ezen tehetsége s az a kérlelhetetlen őszin- teség, mivel titkot nem csinál senki hibájából, jellemzik kritikáit.

A Szentmiklóssy-pörben Kazinczy is részt vett. Róla bár Bajza nagyon szépen nyilatkozott: Lessinggel, Goethe- vei egy magaslatra állította, de talán mert nem tetszett,

az az erős hang, mivel Bajza harsogott, vagy egyéb ok- ból, rosszalását fejezte ki. Erre irja Toldy, a békéltető az Aurora-kör és Kazinczy között: „Sajnos volt látnom, hogy a vak imádó nagyobb becsben áll a Tek. Ur előtt, mint a nyilt ész."1) Bajzát Kazinczy kedvezőtlen nyilat- kozata rosszul érintette, de nem szólt semmit m é g m o s t - a mester ellen.2)

Alig végződött be, jobban mondva vetett véget pole- mikus feleletével Szentmiklóssy pőrének, egy más nagy pöre támadt, a Conversations Lexikoni pör, miben nem- csak az irói, hanem a születési tekintély ellen is har- czolt. Ez már nagyobb fontosságú, hiint az előbbi, mert úgy az irodalomban, mint a közönségben nagy forrongást idézett elő, sőt mondhatjuk társadalmi téren is, mintegy előhangja a negyvenes évek nagy politikai harczainak.

Az Aurora-kör nagyobb hatása innen kezdődik, figyelmet ez ébresztett a nagy izgalmat keltett nyelvujitási har- czok után már-már a közönyösség'felé hajló közönség- ben; ennek kellett megelőzni a K r i t i k a i L a p o k meg- indítását, hogy a közönséget felrázza azon elfogultságából, melylyel azt gondolta, hogy a kritikus nem az elvet, hanem a személyt támadja meg. Irodalmunkra ezen bal- hiedelemnek eloszlatása nagy nyereség volt.

Tekintetbe véve, hogy Bajza itt polemikus tehetsé-

') Kazinczy levelezése Kisfaludy K. és K. 164. 1. Toldy ke- mény szavának meg volt a hatása, mert következő levelében már igy ir: »Én Bajzát úgy is, mint irót, úgy is, mint embert nagyon szeretem s nem hiszem magam felől, hogy felőle kímélés né íkül szólhatnék, még ha ő ezt érdemelné is. Köszönöm, nagyon köszö- nöm, hogy a vádat vélem tudattad s kérlek, méltóztassál őtet, ha meglátod vagy neki irsz; megnyugtatni." U. 0. 165. 1.

2) Toldy volt ,az elsimító, ki mindig ártatlan fogásokkal igyekezett az Aurora-kör tagjait s Kazinczy közt a jó vi- szonyt föntartani. „Most azt irja, hogy Kisfaludy Károlyt szereti, majd Vörösmarty érzelmeit tolmácsolja, Bajza tiszteletét küldi. A nyilatkozatokra aztán Kazinczy tisztelettel felel; megírja, mily ke- vélysége neki Kisfaludy, mily irigységgel, tekint Vörösmartyra, cso- dálva szemléli Bajzát. B kifejezéseket aztán Toldy közli az érde- keltekkel, kik természetesen tiszteletből viszonozzák." (L. Szathmáry József. Egy. Phil. Ivözl. 1893. 565. 1.)

gének teljes fényével jelenik meg, hogy a pör elvi1) kér- désből indult ki; hogy hatása irodalmunkra egyaránt nagy volt, érdemes lesz a pörrel részletesebben foglalkozni.

A pör keletkezését Toldy igy adja elő:2) „ W i g a n d Ottó pesti könyvárus 1830. év első napján a magyar

„Közhasznú Ismeretek Tárá"-nak adá előrajzát Az iro- dalom valódi barátai, egy kielégítő terv, élégséges szel- lemi erők s valódi tudományos készültségit vezetés nél- küli .kereskedői üzérnek tekintették azt, melyben nem csak a közönség reményei fognának csalatkozni, hanem, mi l'ontosabb, általa egy hasonló,3) de a czélnak megfelelő munka., keletkezésének utja vágy egy nemzedékre be- vágatni. Megerősité a hazafiakat ez aggodalomban a Ke- nyéri kérdéseire adott felelet, melyből oly férfiú mephis- tophelesi lábai voltak kivehetők, kinek pártállásától az egész munkának, a mennyiben az magyar irodalmi mun- kákat is hozandott, bemételyezésétől lehete félni s bár ama férfi, ki nem vala más, mint 'Döbrentei Gábor,4) né- hány általa megnyert j ó nevek, de előreláthatólag csak nevek tekintélye mögé menekült, bekövetkezett Bajza felszólalása. Előre látta ő a lépés súlyát magára nézve, de ettől vissza nem ijedt." — A „Conversations-Lexicon"

mutatvány-számát Fenyéri vette bírálat alá5, kérdezőskö- dött a szerkesztők után, mert a czikkek keveset Ígértek

') Nem adhatunk igazat Vajda Viktor Kölcseyről irt mono- graphiájában mondott Ítéletének, melylyel azt mondja, hogy az Aurora-kör uralomvágyból kelt ki a Conv.-Lex. ellen. Ezzel Döb- renteinek ad igazat, ki hasonféléről vádolta a kört. Ennek valót- lansága a pör részleteiből is kitűnik.

2) Emlékbeszéd Bajza József felett, Toldy Ferencztöl. Pest, 1861., a 9., 10., 11. 1. s Bajza összegyűjtött munkái. V. k. 65. 1.

3) Az Aurora-kör is akart egy lexikont kiadni.

4) Döbrenteire a fiatalabb irói nemzedék dölyfös önhittségére

•s nyelvészeti pártállása miatt haragudott. Verseghy hive volt az elméletben, de sok rósz ujitást tett maga is. Érdekesen jellemzik őt Kisfaludy K. levelének ezen sorai: »Döbrentei is m á r a gallériak- nak él, nem ártalmas munkája, hanemi nagy urakkal levő társa- sága, kik tudatlanul a literatura organumját benne hiszik és ő utána papolnak.« (Kisfaludy K. Minden Munkái. Báróczy J. VI. k.

416. 1. Levél Bajzához, 1826. márcz. 19.)

5) A mint Toldy mondja idézett emlékbeszédjében: »Komoly .arczczal izekre szedte.«

úgy stylus, mint tartalom tekintetében. Döbrentei a Wi- gand neve mögé bujt, megnevezte a dolgozó társakat,1) de. az .igazi szerkesztőt magát nem.

A mint az első szám megjelent, egyes czikkeit rög- tön birálat alá vették az Aurora-kör tagjai, Bajza pedig az egész Lexikont F i g y e l m e z t e t é s é b e n . Rövid váz- lata a figyelmeztetésnek ez: Először a Lexikon fontossá- gáról szól. „Fejledezett literaturában hatalmas pótléka a tudományok azon ágainak, melyekben m é g . kimerítő m u n k á k nincsenek; épen azért szükség, hogy nagy gond- dal, tudománynyal, ne himpellér kezek által készüljön, hanem alapos ismeretü fejek műve legyen, különben ál- tudományt fog terjeszteni, a homályból most fejlődő pol- gárok között." De a W i g a n d lexikonából már eddig is:

„fonák plánum, félszeg tudomány, gondatlan munka, in- consequentiák, . grammaticai ós stylistikai tudatlanság, visszás logika egymásra halmozva tűnnek elő, annyira, hogy ki komoly Ítélettel fontolja a dolgot, kisértetbe jő azt hinni, hogy W i g a n d könyvárus lexikona által a'ma- gyar tudományi kulturát akarja a külföld előtt nevetsé- gessé, tenni." A lexikon dolgozótársai sem olyanok, egy- kettő kivételével, hogy azokban bizni lehetne, mert eh- hez nemcsak j ó hazafiasság kell, hanem tudomány, te-.

hetség. Kettőt' kivéve, a többi „valaha fénylő, részint korán elért, hamvatag reményű ifjak s Ízetlen papiros- mázolók, van közöttük egy-két ezen alkalomra született literátor is, ki még azt sem érti, patikai vagy konyhai szerekből áll-e össze az a csuda lény, a mit a tudósok literaturánák neveznek."

Ha Cserneczky valóban a szerkesztő, ki Hunyady Má- tyás czimü articulust irt, akkor valóban gúnyoló irása készül á magyar literaturának. A valódi redaktor magát megnevezni azért nem meri, mert önmaga sem bizik erejében. W i g a n d azt sem tudatja, hogyan vannak felosztva a tudományok nemei az irók között. Ezt tudni kell, mert az iró felelős czikkeért, „különben az egész csak fonákságból össze-

!) A dolgozó társak ezek voltak: Balogh Pál, Bártonnai Jó- zsef, gr. Desewffy, Döbrentei. Kis János, Kis Károly, Sohedins, gr.

Széchenyi, Szentmiklóssy, Thaisz. ^