Szakirodalom
Statisztikai Szemle, 88. évfolyam 10—11. szám
1143
A közösségi szolgáltatás és a települések nyugdíjasainak átlagéletkora 61,9 év volt.
Mindhárom területen megfigyelhető, hogy a magasabb szintű munkát végzők dolgoznak a leghosszabb ideig, náluk a legmagasabb a munkában eltöltött évek száma. A különbsé- gek nagyon nagyok. Szövetségi szinten 3,1, a tartományokban 6,4, míg a települési közigaz- gatás területén 4,4 évvel dolgoznak tovább a magasan kvalifikáltak a legalacsonyabban képzettekhez képest.
Rettich Béla,
a KSH Könyvtár tájékoztató könyvtárosa E-mail: bela.rettich@ksh.hu
Šergo, Z.:
Van-e áttétel a volatilitás és a növekedés között?
(Is There Volatility – Growth Trade-Off? The Case of Croatia – 1920 to 2008.) – Ekonomski Pregled. 2010. 61. évf. 3–4. sz. 151–186. old.
A szerző tanulmányában azt a kérdést vizsgálja, hogy a horvát gazdasági szerkezet változásának természete, az állandóság és vál- tozékonyság mértéke hogyan függ össze a gazdaság növekedési ütemének volatilitásával.
A matematikai módszerek tárházában erre az ARCH/GARCH- (autoregressive conditional heteroscedasticity, illetve generalized auto- regressive conditional heteroscedasticity) mo- dellek jelentik a legmegfelelőbb eszközt. A számítási eredmények helyes értékelése meg- kívánja, hogy megismerkedjünk az elmúlt kö- zel kilencven év horvát gazdasági ciklusainak sajátosságaival, fordulópontjaival, a visszaesé- sek és az expanziók hosszával.
A számításokhoz szükséges adatok egy fő- re jutó GDP idősora az 1920 és 2001 közötti évekre vonatkozik 1990. évi dollárban kifejez-
ve. Az idősor töréspontjainak többoldalú vizs- gálata után a Bai–Perron-teszt alapján a tízéves időszakokra számított növekedési adatok bizo- nyultak a legmegfelelőbbeknek. Végül a Schwarz-féle Bayes-kritérium alkalmazásával az idősorban négy töréspontot azonosított a szerző. Az első 1946-ban volt, mely a kom- munista vezetés gazdasági hatalomátvételének időszakához, az államosítások első hullámá- hoz, míg a második 1959-ben az épületek és építési területek köztulajdonba vételét szabá- lyozó 1958-as törvény után, a gyors iparosítás beindulásához kapcsolódott. A harmadik sza- kasz 1972-vel zárult, amikor több hibás beru- házás történt. A negyedik szakasz, illetve tö- réspont 2008-ra, a vizsgált időszak végére te- hető. Az említett események gazdasági válto- zások következményei voltak, melyek gyorsí- tották, vagy lassították az egyenletes gazdasági növekedést. Az idősor ciklikus tulajdonságai- nak vizsgálata a Hodrick–Prescott-szűrő al- kalmazásával történt (λ=100). Expanziónak tekintjük azt az időszakot, amikor egy adott év egy főre jutó GDP-jének természetes alapú lo- garitmus értékéből az előző év hasonló muta- tóját kivonva 0-nál nagyobb értéket kapunk, recessziónak pedig azt, ha az eredmény 0 vagy negatív érték. Az expanzió utolsó éve a csúcs- pont, a recesszióé a mélypont, fordulópontról pedig akkor beszélünk, ha a gazdaság eléri az említettek egyikét. A vizsgált 88 év alatt az összesen 7 konjunkturális időszak 48, míg a szintén 7 recesszió 41 évig tartott. A vissza- esések jellemzője, hogy amelyek sokáig tartot- tak, azok enyhébbek voltak, a rövidebb ideig tartók pedig erősebb csökkenést eredményez- tek. Az 1920 és 1946 közötti időszak konjunk- túrával kezdődött, különösen 1926-ban volt je- lentős az ipari termelés növekedése, majd az 1928-as csúcs után mély recesszió következett, mely a Prva Hrvatska Štedionica bank csődjé- vel kezdődött, és a nagy gazdasági világválság elhúzódó hatásai miatt a mezőgazdaság válsá-
Szakirodalom
Statisztikai Szemle, 88. évfolyam 10—11. szám 1144
gával, tartósan alacsony mezőgazdasági árak- kal folytatódott. A recesszió 1931-ben tetőzött, de az újabb világháború miatt tovább folytató- dott, egészen az időszak végéig. A II. Világhá- ború után az újjáépítés természetes gazdasági növekedést eredményezett, 1950-től azonban erős recesszió következett be az ötvenes évek végéig. Az egy főre jutó GDP 1955-ig még valamelyest emelkedett. 1952 után a kommu- nista hatalom irányvonalának megfelelően erőteljes iparosítás kezdődött, mely együtt járt a mezőgazdasági termelés marginálissá válásával. 1960-tól 1972-ig a bányászat és a feldolgozóipar növekedése nyomán addig példa nélküli egy főre jutó GDP-növekedés realizálódott. Az 1972 és 2008 közötti idő- szakot a majdnem stagnálás jellemezte. A mutató 1977-ben volt a csúcson, majd az inf- láció, a külföldi eladósodás és az általános áruhiány következtében többnyire stagnált, vagy csökkenést mutatott. Összegezve az el- mondottakat, a horvát gazdaság átlagos évi növekedése az 1920 és 2008 közötti időszak- ban 2,47 százalék volt.
A leíró statisztikai mutatók és az egységgyöktesztek eredményei mind azt mu- tatják, hogy az egy főre jutó GDP horvátorszá- gi adatsora jól vizsgálható ARCH/GARCH- modellekkel. A gazdasági ciklusokról szóló irodalomban található módszerek közül a volatilitás mérésére az output átlagos eltérése és az autokorreláció használható leginkább. A változékonyság minél alaposabb vizsgálatára öt egymáshoz hasonló makromutató átlagos eltérését érdemes vizsgálni: az egy főre jutó reál GDP-rést (a GDP és a hozzátartozó Hodrick–Prescott-szűrő szerinti trendérték kü- lönbsége, osztva a trendértékkel); az egy főre jutó reál GDP növekedési ütemét; az egy főre jutó reál GDP-t; az egy főre jutó reál GDP számítási hibáját az egylépéses autoregressziós modellben; végül az egy főre jutó GDP növe- kedési ütemének a négyzetét. A számítási
eredmények szerint a standard eltérés egyes mutatók szerint jelentősen változott. Így az 1925-ös 2,5-ről 1949-ben több mint 10 száza- lékra vagy 1951 és 1993 között 3,6-ről 10,6 százalékra. A volatilitás a nyolcvanas évek el- ső felében volt a legalacsonyabb, a legnagyobb pedig 1947 és 1952, illetve 1993 és 1995 kö- zött. Ha a volatilitást az egy főre jutó GDP nö- vekedési ütemének négyzetével és annak trendjével mérjük, akkor a korábbinál jóval szerényebb értékeket kapunk. A változékony- ság csak 1952 és 1953 , illetve 1990 és 1995 között volt jelentősen magasabb, mint a két időszak előtti és utáni években. Ezt a horvát gazdaságot alapjaiban befolyásoló tényezők magyarázzák. A II. világháború után a szocia- lista állam és a tervgazdaság létrejötte, a töré- keny ipargazdaság, a gazdaságpolitika végre- hajtására hivatott szervek nem megfelelő haté- konysága, majd 1948-ban a szakítás a sztálini politikával, orientálódás a nyugati segélyek irányába, mind olyan változások voltak, me- lyek növelték a bizonytalanságot a gazdaság- ban. A volatilitás jelentős növekedésének má- sodik szakasza nagyjából egybeesik a jugo- szláv háború időszakával.
A GARCH-modell paramétereinek maxi- mum likelihood módszerrel történő becslése alapján és az ellenőrző tesztek elvégzése után megállapítható, hogy Horvátországban 1920 és 2008 között erős pozitív áttétel volt a növeke- dés változékonysága és a magasabb növekedé- si ütemek között. Ez tehát azt jelenti, hogy az 1959-től 1970-ig tartó időszakban, amikor az egy főre jutó kibocsátás növekedési üteme meghaladta az előző és a következő időszak- okban mért növekedést, akkor a változékony- ság is magasabb volt, mint az időszak más éveiben.
Dévai Péter,
a KSH Könyvtár munkatársa E-mail: peter.devai@ksh.hu
