41
kevéssé, érhető el, m i n t a k á r m e l y m á s pénzbeli követelés esetén.
Részleges, a viszonyokhoz igazodó'valorizáció itt is áz igazságo- sabb méltányos álláspoDt. volna. B. S.
, K ö n y v s z e m l e a v a g y o n i viszonyok m e g á l l a p í t á s á r a . Az a k ö r ü l m é n y , hogy a felperes vagyoni viszonyai 1920. évben olyan kedvezőek voltak, hogy a legális valutaforgalom megnyíltakor fe- dezetlenül m a r a d t a n g o l fontokat' a felperes m i n d e n lényegesebb a n y a g i megterhelése n é l k ü l megszerezhette volna, n e m bizonyit ható a felperes kereskedelmi könyveinek a felmutatásával és szak- értők, által leendő megvizsgálásával, mert a könyveknek felmuta- tása egész terjedelmükben való megtekintés végett a IC. T. .36. §-a értelmében csupán örökösödés, vagyonközösség, társasági vagyon felosztása és csőd esetében foghat helyet, ezúttal pedig emez ese- tek egyike sincs meg. (Curia 1926 m á r c i u s 17. P. IV. 4268/1925. sz.
P T k J T á r a VII. k. 6. sz.)
A K ú r i a e kétségkívül helyes megállapítását a gyakorlat n e m m i n d i g követi. í g y egyes biróságok bontóperben elrendelték a férj vagyoni viszonyainak és jövedelmeinek megállapítása végett a m a részvénytársaság könyveinek szakértői megvizsgálását, amelynél a férj m i n t ügyvezető igazgató a l k a l m a z v a v a n és amelynek részvényei bizonyos részben az ő t u l a j d o n á b a n v a n n a k . A K.: T. 36: §-át a Pp. 322. §-a kifejezetten fenntartotta hatályá- ban, és helyesen, mert a kereskedelmi és ipari élet zavartalan működésének egyik lényeges biztositéka a diszkréció, amellyel an- nak, belső ügyei, m a n i p u l á c i ó i , vagyoni helyzete h a r m a d i k ava- tatlan személyek tekintete elől elzárva kell hogy m a r a d j a n a k . Ezért van, hogy a törvény szigorúan körülír j a . azokat az adato- kat, amelyeket a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok a nyilvánosság elé v i n n i tartoznak, s mértéket tart a n n a k ellen- őrzés tekintetében is, amellyel az adatok valóságát biztosí- tani a k a r j a ; Hiszen m ó d j a volna arra, hogy hatóságilag ellen- őrizze pl. a közzétett mérleg valódiságát, a m i az adózás -szem- pontjából fontos, érdeke volna. De nem teszi, mert előbbre he- lyezi ennél a diszkréció fentemiitett követelményét. Ebbe a köz- vetlenül paragrafusba n e m foglalt, de azért n e m kevésbbé élő jogszabályba ütközik az a gyakorlat, amely a vagyoni viszonyok megállapítása cimén házkutatással felérő nyomozásokat tart meg- engedhetőknek oly -kérdésekben, amelyek- tisztázására a Pp. meg-
a d j a a kellő zaklatással nem j á r ó egyéb módokat-. M.
Ügyvédség.
Ügyvéd végrehajtási aktorátusa a perköltségre.
A Ppé. 18. szakasza, bár nyilvánvaló, hogy a benne foglalt rendelkezés az ügyvédnek a költségre való érde- keit, kívánja védelmezni, a gyakorlatban sok zavarra
adott okott és a törvény rendelkezéséből a biróság nem
mindig vonta le az ügyvédségre kedvező konzekvenciát,
így egyebek között vitás volt az is, hogy az ügyvédet
saját személyében illeti-e meg akármily önálló eljárási
jog. A* Kúria még ma iá hivatalból visszautasítja az ügy-
védnek a perköltség megállapítása ügyében saját szemé-
lyében előterjesztett felülvizsgálatát Ugyanigy
:nem ismerte el a birói gyakorlat az ügyvédnek azt a jogát sem, hogy saját nevében kérje meg a végrehajtást a költségek erejéig. E z az utóbbi álláspont az ügyvédi érdekeket tel- jesen kiszolgáltatta minden kijátszásnak. H a a fél az ügyvédtől már a. perköltség megitélése után a megbízást visszavonta, az ügyvédnek nem állott törvényes eszköz rendelkezésére, hogy az ellenfél ellen javára megítélt költségeket érvényesítse. A kir. ítélőtábla 12. P. 10.286—
1926. sz. végzésével ezzel a gyakorlattal szakított és az elsőbiróságnak elutasító végzésének megváltoztatásával az ügyvéd mint végrehajtató javára elrendelte a végre- hajtást, a következő érdekes indokolással: „A Ppé. 18.
§-ának utolsó bekezdése értelmében az ügyvéd által kép- viselt felet ellenfelével szemben megillető per, vagy más eljárási költség ugy a képviselt féllel, mint bármely más harmadik személlyel szemben már a törvény. erejénél fogva is minden más igényt megelőzően az abban az .el- járásban felmerült ügyvédi járandóságnak biztosítására és kielégítésére szolgál.
Ez pedig nem egyéb, mini az ügyvédet törvény szerint megillető zálogjog. Ezekután, tekintve egyfelől, hogy a zálogjogos -hitelező a maga kielégítése végett a zálogjoggal terhelt követelést maga is behajthatja; te- kintve másfelől, hogy a Ppé. 18. §-a értelmében a kötele- zett fél a per- vagy más eljárási költséget az ügyvédnek a. kezéhez tartozik fizetni, ami magában foglalja az ügy- védnek azt a jogát, hogy az ennek a célnak elérésére szük- séges lépéseket megtegye, tehát, hogy annak a kötelezett- ségnek a kikényszerítésére, mikép a birói határozatban kötelezett fizetés az ő kezéhez történjék," az állam kény- szerítő hatalmát vegye igénybe és végrehajtást kérjen:
ennélfogva az ilyen per- vagy eljárási költség tekin- tetében az ügyvéd a Pp. é. 18. §-ának utolsó bekezdése értelmében, az 1881. évi L X . t.-c. 13. §-a szempontjából is jogosítottnak tekintendő s kérelmére a végrehajtás el-
lendelendő."
A kir. Kúria V.-Ös tanácsa ugyanilyen értelemben határozott. A birói gyakorlat ezen állásfoglalása nyomán áz ügyvédi érdekekre sérelmes számos visszaélésnek eleje fog vétetni. Az ügyvédi érdekek szempontjából tehát örömmel kell köszönteni a fent közölt határozatot,
B. S.
