Az ügyvéd tulajdonjoga a perköltség követelésen

POLGÁRI JOG

Az ügyvéd tulajdonjoga a perköltség- követelésen.

Az ú j ügyvédi rendtartás tervezete ismét időszerűvé tette a követeléseken való tulajdonjog kérdését. Az Országos Ügyvéd- szövetség felterjesztésében javasolta, hogy az ügyvédet a per- költségkövetelésen ne elsőbbségi jog, hamem tulajdonjog illesse meg. Kifejezetten a tulajdonjogi elmélet alapján áll a budapesti ügyvédi kamara választmányának néhány évvel ezelőtt készült Rendtartás Tervezete is. (79. §•.) Az igazságügyi miniszter úr új törvénytervezete azonban ezt a jogi álláspontot nem honorálja, hanem változatlanul megmarad az elsőbbségi jog intézménye mellett, amit tudvalévően a bírói gyakorlat a perköltségkövete- lés védelme érdekében kénytelen volt törvényes zálogjoggá elő- léptetni. Köztudomású 'azonban, hogy a törvényes zálogjogi konstrukció sem volt alkalmas arra, hogy a különböző elvonások és visszaélések ellen kellő védelmet nyújtson.

A követeléseken való tulajdonjog problémája régi keletű és irodalma is több száz esztendőre tekint vissza. Törvényköny- vek, legfelsőbb bírósági ítéletek beszélnek a követeléseken való tulajdonjogról és kiváló jogtudósok szálltak síkra a tulajdon- jognak ebben a vonatkozásban való elismertetéséért. De talán még nagyobb a számuk azoknak, akik határozott ellenzői ennek a gondolatnak.

A középkorban — a kötött ingatlan-tulaj doni rendszer folyományakép— a vagyonjogok élén nem a tulajdonjog (domí- nium) fogalma állott, hanem a használattal egybekötött birtok- lásé; ezért volt a glermán vagyonjogok legfontosabb intézménye a „Gewere", ami a törvényes, jogos birtokot jelentette.

1

) Már pedig Randa kutatásai szerint felismerhetők bizonyos nyomok azirányban, hogy a jogokon a XIII

1

. század óta birtok létezett, sőt az olyan jogokon, amelyek az ingatlan tulajdonosa ellen irányultak (pl. járadékkövetelések), valamint a hasznot hajtó uralmi jogokon, még a ,,Gewere"-t is elismerték.

2

)

A régi vitát az osztrák polgári törvénykönyv keltette újból

1) Hajnik: Egyet, európai jogtörténet, 86., 87. és A Gewere ingósá- gokon és annak védelme, u. o. 336., 337, old,

2) Randa: Der Besitz nach österr. Rechte. II. Auflage, 485., 486.

1

életre. Az Optk. 353. §-a szerint mindazt, ami valakié, — akár testi, akár testetlen dolog legyen az —, annak tulajdonául nevez- zük; a 427. §-a megengedi a jelképes átadást többek között az adósságkövetelések tekintetében is, és pedig abban az alakban, hogy az adósságkövetelések tulajdonosa a tulajdont igazoló ok- iratokat adja át; az 1424. §. szerint a z adósság a hitelezőnek, vagy annak fizetendő, akit a bíróság a követelésnek tulajdono- sául elismert, s így tovább.

Az Opt'k. nomenclaturájávai szemben már Unger hívta fel a figyelmet, hogy a tulajdont kettős értelemben lehet használni:

tágabb értelemben a tulajdon a vagyonnal (bona) egyjelentő- ségű (Optk. 353. §.), a tulajdonjog technikai jelentősége azonban csak a testi dolgokra szorítkozik. (Optk. 354. §,) Unger főleg azért ellenzi a követeléseken való tulajdonjog elismerését, mert a tulajdonszerzésnek szabályait nem lehet a követeléseken való tulajdonjogra (például említi a specificatiót) alkalmazni.3)

Szintén csak a testi dolgokra korlátozza a tulajdonjogot Randa. Álláspontja azonban nehezen egyeztethető össze saját birtokjogi tantételeivel. Randa u. i. amellett érvel, hogy azokon a kötelmi jogokon, amelyek egyszeri gyakorlással nem érnek véget, amelyeknek ismételt gyakorlása tehát lehetséges, — elvi- leg birtok is keletkezhetik. Ez okból elismeri a birtok létezését a haszonkölcsön, a bérlet- és haszonbérleti szerződésből eredő használati jogokon.4)

Mindenben elfogadja Unger álláspontját Szászy-Schwartz G., aki a tulajdoni szemlélet ellen a következőképen érvel:

„Magábanvéve az ártatlan valami, ha azt mondjuk: ez a követelés az én „tulajdonom", vagy: ennek a követelésnek

„tulajdonát" átruházom. Itt a szót: „tulajdon", abban a tág érte- lemben használom, akár azt mondanám: az „enyém" . . . Ilyen széles értelemben az „enyém", vagy ha úgy akarjuk: a „tulaj- donom" a követelésem is; csakhogy 'azt nem szabad felednünk, hogy a követelés jogi értelemben vett tulajdon tárgyát nem képezheti és ezért mindazon szabályok, melyek a technikus értelemben vett tulajdonszerzésre, átszármaztatásra, az elvesz- tésre stb. állnak, a követelésre nem alkalmazhatók." 5)

Az Unger—Szászy-Schwartz álláspont kritikájára alább visszatérünk.

A tulajdoni szemlélet ellen Zlinszky—Reiner azzal érvel, hogy e konstrukció esetén a követelési jogot ép úgy el lehetne birtokolni, mint a dolog tulajdonjogát, továbbá a követelés tulajdonosának is meg kellene adni a kereseti jogot harmadik

3) System. I. k. 524., 525.

4) Randa: Das Eigentumsrecht nach österr. Rechte. 1. o. és Der Besitz 501. és 505. o.

5) Magánjogi Fejtegetések. 90. oldal.

¿személyek ellen arra az esetre, ha ezek őt követelése érvénye- .sítésében akadályoznák.6) Az elbirtoklási ellenvetésre alább

visszatérünik, ami pedig az actió negatóriát illeti, más helyen utaltunk arra, hogy -bizony annak gondolata a követelések tekin- tetében is -mindinkább -tért hódít.7)

Nem tartja a követelésen való tulajdonjogot igazi tulaj- donnak Szladits sem.8 )

Ágoston Péter szintén azt tanítja, hogy tulajdonjog csupán -a testileg létező dolgon lehetséges, 'bár maga is elismeri, hogy

„a kérdés távolról sem olyan vitán felüli, mint azt hinnünk le- het". Azzal érvel, hogy a jog tulajdonjoga annyi, mint a jogo- sultság, vagyis a kifejezés szól csupán tulajdonjogról, holott tényleg valamely más jogviszony forog -fenn, — például a köve- telés tulajdonjoga azt ¡fejezi ki, amit a követelési jog önmagá- ban. Ezért a jog tulajdonjoga kifejezést, mint feleslegest és zavarra alkalmast, elveti.9) 1{|)

Ágoston tétele szerintünk abban az alapvető hibában szen- ved, hogy a jog feletti tulajdonjogot csak egy szemszögből nézi, jelesül a jogosult és kötelezett viszonyából, holott a -kérdés gya- korlati jelentőségében akkor bontakozik ki igazán, midőn a vita

• a jog jogosultjának személye körül forog. A tulajdonjog kér- dése akkor a'ktuáli-s, midőn azt kell eldönteni, hogy az igénnyel fellépő több személy közül kit illet meg a jog, kié a követelés.11) Ugyancsak a testi dolgokra szorítja a tulajdonjogot Lányi Bertalan.12)

Az ellenzékhez csatlakozik Fürst László is -főleg azon nehézségek -miatt, -amelyek mindannyiszor szükségképen fel- merülnének, valahányszor a dolgok eredeti szerzésmódjának

(occupatio, elbirtoklás, specificatíó stb.) jogszabályait kellene a követelések eredeti szerzési eseteiben alkalmazni.19)

A magyar -magánjog. VII. -k. 313. old. 3. jegyzet.

7) Unger még, mint kuriózumot idézi Nippel álláspontját, aki 1831-ben a Zeitschrift f ü r österr. Rechtsgelehrt.-'ben hirdette: „ . . . d e r Berechtigte die Befugniss h a t mit der Forderung nach Belieben zu schalten und jeden andern, der sich das Forderungsrecht anmassen will, davon auszuschliessen. Gegen diese Personen lässt sich eine Eigentumsklage denken." Ehhez fűzi hozzá Unger: „Und das ist dann ein Fall der s. g. persőnliöh-dinglidhen Sachenrechte." Unger: i. m.

I. 527. 61. jegyzet. Másutt volt alkalmam már Hellwig és Beck Sala- mon fejtegetéseit ismertetni, akik a követelések védelme érdékéhen feltétlenül elfogadják az actio negatóriát. P. J. 1933. 364. V. ö. a Leonhard által idézett újabb német irodalmat Alig. Schuldrecht des B. G. B. 1929. 62. oldal 26. -jegyzet.

8) Dologi jog. 47. oldal, 1. jegyzet.

") Ágoston: A tulajdonjog alaptanai. 132. oldal.

lu) Lás-d: u. o. a kérdés hazai és külföldi irodalmának részletes

"ismertetését.

" ) Főbeavat'kozási per, P.p. 82. '§. Végrehajtási igényper, Vt. 92. §.

12) A tulajdonjog. 33., 34.

13) A magánjog szerkezete. 250—251.

4*

Azokat az érveket, melyek a tulajdon megszerzése és meg- szűnése módjaiban mutatkozó eltérésekre utalnak, nem t a r t j u k , elég meggyőzőknek, hogy a tulajdoni szemléletet elejtsük. A megszerzési és a megszűnési módokban jelentkező eltérések ki- emelése csak másodlagos jelentőségű szempont lehet, mert a módoknak mikénti szabályozása a mindenkori törvényhozások- nak terület és idő szerint változó felfogásától függ. Az elvi, a principális jelentőségű kérdés az, hogy a követelés, mely vagyo- núnknak része, lehet-e tárgya azoknak a tartalmi ismérveknek, melyeknek összessége a magánjogi doktrina szerint a tulajdon- jog fogalmát alkotja.14) Másszóval: lehet-e a követelés is tárgya a gazdasági kihasználásra irányuló, kizárólagos és elvileg kor- látlan hatalmasságunknak?1 5) E hatalmasságban foglalt jogo- sultságok szinte kimeríthetetlenek, de majd minden jogosultság gyakorolható a követeléseken is. Idéztük Randát, aki még a birtoklási jogot (jus possidendi) is elismeri bizonyos esetekben, a használbatási és gyümölcsöztetési jog (jus utendi, fruendi) pedig 'következik abból, hogy a kamatozó követelés pl. hozo- mány tárgya is lehet;10) a hitelező természetesen meg is terhel- heti, megvédelmezheti (jus vindicandi),17) élők között és halál esetére elidegenítheti (jus alienandí), sőt meg is szüntetheti követelését.

Kétségtelen, hogy e jogosultságok gyakorlása rendszerint, más szabályok szerint megy végbe a követeléseken, mint a testi dolgokon, ebből azonban nem következik, hogy a követeléseken tulajdonjog nem létezhetik. Az eltérő szabályozás u. i. a legtöbb esetben nem is a szükségszerűség követelménye, hanem merő esetlegesség: a legislativ construkció eredménye.18)

14) Találóan m o n d j a Frank Ignác: Tulajdonunk az, amit a tör- vény annak elismer. (Közigazság törvénye. I. k. 215. oldal.) Ugyanezt, vallja Beck Salamon is: „A tulajdonjogot a jogtétel a d j a ; a fél át- ruházó cselekménye csupán ténybeli előfeltétele a joghatás beállásá- nak, a jogtétel alkalmazásának." Kötelemvalósulás. 24. o. .Hozzátehet- jük: a ténybeli előfeltételek nem lényeget tevő constans elemek, ha- nem területtől és időtől függő variánsok.

ls) Szladits: A magyar magánjog vázlata. IV. kiadás. I. k. 194. o.

16j Jancsó: A magyar házassági vagyonjog. 102. old. 1. jegyzet, és 104. old. V. ö.: Az 1840: XXII. t.-c. 39. §-ban említett „hozomány- beli aktív adósleveleket".

17) Actió negatória; v. ö. 11. jegyzet.

15) Ilyen pl. az a jogtétel, hogy tartozás elengedéséhez az adós- nak a beleegyezése is szükséges. A rómaia'k még ragaszkodtak a merev, formalisztikus acceptilatióhoz, az újabb törvénykönyvek (B. G. B. 397.

§., a M. T. K. j. 1281. §.) viszont már csak egyszerű szerződést kivánnak meg. Még tovább megy Thur; szerinte az elengedéshez de lege ferenda élég volna az egyoldalú nyilatkozat is, mert a B. G. B. motívumai nem eléggé meggyőzőek; amikor az elengedéshez a szerződés szükségességét indokolják. (Thur: Der Alig. Teil der Bürg. 'Rechts. II. k. 269. old., a 204. jegyzet.) Egyes esetekben a magyar bírói gyakorlat sem kívánja- meg az adós hozzájárulását, hanem elegendőnek t a r t j a a hitelező e g y -

Feltétlenül helytálló ugyan Fürst László azon megállapí- tása, hogy az eredeti (oráginár) szerzésmód jogszabályai a köve- telések tekintetében nem alkalmazhatók, de ezt sem fogadhat- juk el döntő szempontnak, A tulajdon originár szerzésmódjai u. i. a modern gazdasági életben egyre veszítenek jelentőségük- ből s a származékos (darivatív) szerzésmóddal szemben mind- inkább, mint kivételességek, singularitások jelentkeznek. A kér- dés megoldásánál sokkal prominensebb szerepet játszik a szár- mazékos (derivatív) szerzésmód, amely úgy a testi dolgoknál, mint a követeléseknél nagyban-egészben egybevág. A dologjogi

tradíciót a kötelmek átruházásánál az engedmény helyettesíti, -amely ép olyan absztrakt ügylet, mint a tradíció, csak az át-

ruházás jogcímétől ennél sokkal függetlenebb.19) Ám az enged- mény absztraktsága csak az adós érdekében felállított jellegze- tesség, mert az engedményező és az engedményes viszonyában .a jogcímnek döntő jelentősége lehet (szavatosság). Minden-

napi élettapasztalat továbbá, hogy absztrakt engedménnyel úgy- szólván alig találkozunk; a legtöbb követelés engedményezése valami jogcím alapján történik, ép úgy, mint a traditio sőt rend- szerint ugyanazon jogcím az alapja, mint a tradíciónak (adás- vétel, csere, ajándék stb.).

A halál esetére pedig a szerzésmód egységes cselekmény- nyel megy végbe, tekintet nélkül arra, hogy az örökségnek testi dolog, vagy követelés a tárgya.

Végül — úgy véljük — az Almási által említett tulajdon- .szerző közjogi tények — kisajátítás, igénybevétel, bírói árverés,

konstitutív bírói ítélet stb. — legtöbbjének a követelés is lehet tárgya.19a)

A magunk részéről csatlakozunk Leonhard német jogtanár felfogásához, aki feltétlenül elismeri a hitelező kizárólagos és korlátlan jogát — tulaj donijogát — a követelésén.20) Más alka- . lommal mi is megkíséreltük a kérdést dogmatikai szempontból

részletesen megvilágítani és a tulajdonjogi szemlélet jogosultságát igazolni,21) ezúttal csak azt vizsgáljuk, alkalmazható-e ez a .szemlélet a perköltség-követelésekre is?

Előzetesen tisztázandó azonban: mi értendő perköltség-

, oldalú nyilatkozatát. (Szladits: i. m. II. k. 166. old.) A hitelező egy- oldalú nyilatkozata, az elengedés viszont m á r a dere'lictíó kötelmijogi p á r d a r a b j á n a k tekinthető.

10) Szladits: Dologi jog. 97—99.

19a) V. ö. V. t. 123. §. a követelések bírói átruházása, V. t. 129. §.

:a követelés elárverezése, 1915: XVIII. t.-c. 2. §-a: a hazaárulók „va- gyonának" átszállása, a valutaköveteléseknek a M. Nemzeti Bank ál- tal történő igénybevétele stb. Almási: A dologi jog kézikönyve 238. o.

20) Alig. Schuldrecht des B. G. B. 1929. kiadás, I. 24. §.

21) Szerző: Tulajdonjog a követeléseken. P . J. 1933. 359—367. o.

követelés alatt? Amíg a perköltség jogerős, vagy legalább e l ő z e - tesen végrehajtható határozatban (illetve egyezségben) nincs megállapítva, perköltségkövetelésről nem lehet szó. A megálla- pítás időpontjáig az ügyvédnek csak saját felével szemben kelet- kezhetik munkadíj- és költségkövetelése. Az ügyvédi rendtartás, ú j törvénytervezetének 108. §-a22) tehát tartalom nélküli jog- szabály, mert h a az ügyvéd joga a perköltségekre még nem nyílt, meg, a felek sem a bírói, sem a perenkívüli egyezségben a nem- létező jogot meg nem sérthetik. Akár bíróság előtt, akár peren kívül tetszésük szerint köthetnek tehát olyan tartalmú egyezsé- get, melyben a felmerült perköltségeket kölcsönösen meg- szüntetik.

A jogerős, illetve végrehajtható határozat után azonban a . tulajdonjog kérdése felette aktuálissá válik. Az ügyvéd és ügy- fele közötti viszonylatban ilyenkor ugyanaz -a kérdés vár meg- oldásra, amely mindannyiszor felmerül, valahányszor egyazon követelést illetően több személy jelentkezik, mint hitelező, vagy amikor a jogszabályok megengedő rendelkezése alapján az lép- het fel hitelezőként, akit a 'követelés tulajdonjogilag nem illet meg. így pl. az engedményezésről nem értesített jóhiszemű adós.

szemében az eredeti hitelező marad továbbra is a legitimált, hitelező, holott a követelésnek már nem ez az ura (tulajdonosa), hanem az engedményes. Ugyancsak felmerülhet a tulajdonjog"

kérdése, amikor a felperes másnak követelését engedményezés nélkül a maga nevében érvényesíti, amit a 43. J . D. értelmében a hitelező feljogosítása alapján megtehet. Egyazon követelés tekintetében más a hitelező és más a tulajdonos, ha a követelés;

bizományi, vagy szállítmányozási jogviszonyból ered. Sőt a kereskedelmi törvénynek idevágó szabályait (K. T. 374. §., 392.

§.) a M, T. K. j. átvette és kiterjesztette az egyszerű m a g á n - jogi képviselet eseteire is kimondván, hogy: „a másik fél ellen- támasztható követelést a képviselőnek a képviselthez való viszo- nyában és az előbbinek hitelezőivel szemben engedményezés nél- kül is a képviselt fél követelésének kell tekinteni. (1023. §.)

Néhány újabb bírói ítélet ugyancsak a tulajdoni szemlélet felé hajlik. A követelés engedményezése esetén a Kúria szerint meg kell engedni, hogy az engedményes még a sorrendi tárgya- láson is felléphessen, „mert ellenesetben a végrehajtást szenve- dőt már nem illető és az engedményes, harmadik személy tulaj- donában lévő követelés osztatnék fel a végrehajtást szenvedő hitelezői között az 'anyagi jog sérelmére.23) A per költségkövete- lést illetően pedig számos ítéletben olvashatjuk, hogy a per-

--) „A fe'.ak között létrejött bírói, vagy pererikívüli egyezség az ügyvédnek a perköltségre vonatkozó jogát nem érinti."

23) Kúria: Pk. V. 5617/1934. J . H. 1935. 362.

költségkövetelés az ügyfelet tulajdonjogilag illeti meg, és az ügyvédnek azon csak törvényes zálogjoga van.24)

A tulajdoni szemléletet a perköltségkövetelés védelmének szükségessége indokolja a legnyomatékosabban. Mindaddig, míg a bíró a perköltséget nem közvetlenül és kizárólag az ügyvéd részére ítéli meg, mindaddig, míg a perköltség-kötelmi jog- viszonyban nem az ügyvéd az ellenfél hitelezője, — ez a szem- lélet el nem ejthető. Más alkalommal már kifejtettük, hogy az elsőbbségi jog nem nyújt kellő védelmet és nem alkalmas arra, hogy a megítélt perköltség a maga rendeltetését maradéktalanul betöltse.25) Ezért egyedül a tulajdonjogi szemlélet emelne törvé- nyes gátat a leggyakrabban fenyegető veszélyek: beszámítás,20) az engedményezés, elengedés és az illetéktelen pénzfelvétel el- len.27) A perköltség — mint Beck Salamon helyesen fel- ismerte — rendeltetéses jószág. A perköltségkövetelés viszont rendeltetését — az ügyvéd kezéhez való juttatást — csak akkor t u d j a a legtökéletesebben megvalósítani (kötelemvalósulás), ha a jog a tulajdonjogi szemléletet kiterjeszti a követelésekre, köz- tűk a perköltségkövetelésekre is.

Annak illusztrálására, hogy a tulajdoni szemlélet nemcsak:

szürke és elvont elmélet, hanem annak elfogadása, vagy elvetése a hitelezőt igen érzékenyen érintő gyakorlati megoldásokhoz is vezethet, — utalunk a Kúria büntető jogegységi tanácsának egyik frísskeletű döntésére.

24) K. Pk. V. 4749/1934. J . H. 1934. 1907. K. V. 6708/1930. J . H.

1931. 765. „Sem a törvényen, sem a jogügyleten alapuló zálogjog nem jelenti azt, hogy a zálogjoggal terhelt követelésnek tulajdonjoga át- szállott a zálogos hitelezőre."

"') Beck Salamon: Rendeltetéses javak. 1917. 13., 14. oldal.

Szerző: Az ügyvéd elsőbbségi joga. P. J. 1934. 544—548.

2e) A 39. J . D.-ben elismert beszámítási joggal már oly módon is visszaéltek, hogy a pervesztes íél magára engedményezhetett oly követe- lést, melyet a pernyertes féllel szemben más javára jogerősen meg- ítéltek és ezt a követelést számította be az ügyvéd perköltség- követelésébe.

27) Kétségtelen, hogy az ügyvéd kezéhez történő fizetés nem tekinthető pusztán csak „a szolgáltatás módbeli oldala" megsértésének.

(Zsögöd: Fejezetek, I. k. 811. és köv. lap.) Az ügyvéd u. i. nem minő- síthető egyszerű a solutionis causa adjectus-nak, mert a s. c. adjectust vagy a hitelező, vagy az adós érdekében kötik ki. Ezzel szemben a perbeli ügyvéd olyan s. c. adjectus, akit a törvény kizárólag a saját érdeké- ben, az elsőbbségi jogának megvédése céljából iktatott közbe. Ám az elsőbbségi jog nem mutatkozott elegendőnek ah'hoz, ¡hogy a fizetés, amely nem az ügyvéd kezéhez történt, joghatálynélkülinek legyen tekinthető, ezért volt kénytelen ä bírói gyakorlat az elsőbbségi jogot előléptetni törvényes zálogjoggá. Csak a törvényes zálogjog konstruk- ciójával volt megindokolható a perköltségkövetelés elengedésének,

(K. V. 6727/1928. J. H. III. k. 89.; K. VI. 2874/1929. J . H. V. k. l.j valamint az ügyvéd kezéhez történő fizetésnek az ügyvéddel szemben való hatálytalansága. (M. T. K. j. 900. §.)

A vádlott a havi fizetéséből bizonyos összeget engedménye-

zett hitelezőjére, munkaadóját pedig feljogosította az engedmé- nyezett összeg mindenkori levonására. A munkaadó a levonást nem eszközölte, hanem kiadta a vádlottnak egész fizetését, utóbbi azonban az engedményezett összeget'nem továbbította a sértett kezeihez. A Kúria az alsófokú döntéssel szemben fel- mentette a vádlottat a sikkasztás vádja -alól a következő elvi jelentőségű indokolás kapcsán:

A sikkasztás tárgya csak idegen ingó dolog lehet, jogokon nem lehet sikkasztást elkövetni, tehát nem lehet azt elkövetni követelési jogon sem. ,,Az engedményezés által az egyes fizetés- részletek nem váltak a vádlottra nézve idegen ingó dolgokká,

mert azok az engedményezés folytán nem mentek át a sértett

tulajdonába."2")

Szerintünk a döntés nem állja meg helyét, és nem tanúsko- dik a gyakorlati igények megértéséről. Nem a büntető jog felfo- gásától függ, hanem tisztára a magánjogi dogmatika kérdése, hogy a követelést ingó dolognak tekintsük-e, vagy sem. Gaius

tanítása szerint „res incorporalis sunt hereditas, usus- fructus, obligatíones, quoquomodo contractae ". A f r a n - cia Code civil úgy a követeléseket (les dettes actives), mint azokat a kereseteket, melyeknek tárgya valamely be- hajtandó összeg, vagy pedig ingóság — ingóknak tekinti. (529., 533. §'§.) Az Optk. szintén dolgozik a testetlen dolgok fogál- mával. (292. §.) Az angol jog is a dolgok fogalma alá sorozza a jogokat.29)

A magyar magánjogban — Törvénykönyv hiányában, — ezidőszerint -nyílt kérdés, hogy a követeléseket az ingó dolog fo- galma alá vonhatjuk-e, vagy sem.29a) Az M. T. K. legújabb javas- lata —- követve a B. G. B.- 90. §-át, — már csak a testi tárgya- kat vonja a dolgok fogalma alá. (433. §.) A magunk részéről sok- kal szerencsésebbnek tartjuk az első Tervezet álláspontját, mely ebben a kérdésben szándékosan nem foglalt el merev dogmatikus álláspontot, hanem a kérdést bizonyos rugalmassággal kezelte.

Az első Tervezet indokolása nyíltan -meg is mondta, hogy dolgok alatt csak a testi tárgyakat érti ugyan, ámde hozzátette, hogy ezen f e l f o g á s á n a k — a német joggal ellentétben — határozott ki- fejezést adui nem kíván. ,,A „dolog" szó ¡fogalmi terjedelmének megállapítását" — mondja az indokolás — „a törvény bízvást

28) K. I. 208/1935. J . H. 1935. 378. A ¡határozat kelte:. 1935.

márc. 1. napja.

59) Ágoston: A tulajdonjog alaptanai. 128. old. 2. jegyzet, '-'"a) Csak a testi tárgyakat érti dolog alatt; Raffay (A magy. ma- gánjog kézikönyve 3. k. I. köt. 95.), Alniási (A dologi jog kézikönyve 40.) és Kolosváry, aki a dolog fogalmát széleskörű tudományos fel- készültséggel tárgyalja (A -magy. magánj. tankönyve 3. k. I .k.

259—263,

a tudomány és a gyakorlat számára tartfiatja fenn és fenn is kell tartania."30)

A jogegységi tanácsnak tehát szabad keze volt a dolog fogalmi terjedelmének megállapításában; ám ha idegenkedett is attól, hogy eltérjen a dolog ortodox büntetőjogi fogalmától3 0 a) és a követelést ingó dolognak minősítse, a sikkasztás fennforgását mégis meg kellett volna állapítania,

A vádlott u. i. nem a követelés felett rendelkezett jogtala- nul, hanem a reá nézve idegen követelés alapján beszedett összeg felett. A követelés felett való j ogtalan rendelkezés, — ha a köve- telést semmiképen sem akarjuk ingónak tekinteni, — különböző bűncselekményeknek (hűtlen kezelés, csalás sttb.) minősíthető, a beszedett összeg eltulajdonítása azonban feltétlenül' kimeríti a sikkasztás tényálladékát.3 1) A surrogatió elve értelmében u. i.

a követelés helyéibe lépő ellenérték osztozik a követelés dolog- jogi sorsában. Ha tehát az engedményezés a követelés tulajdon- jogát átszállította a vádlott hitelezőjére, — ami nem lehet két- séges, — akkor a hitelező (engedményes) tulajdonjogot szerzett az engedményezett résznek megfelelő készpénz felett is, A vád- lott a készpénz e részének felvételénél a z engedményes meg- bízottjának tekintendő és ha ez összeget jogtalanul eltulajdoní- totta, elkövette a sikkasztás bűncselekményét.

A jogegységi tanács döntése rendkívüli horderejű. Hatály- ban tartása esetén a bizományi sikkasztás joggyakorlatának in mitius meg kellene változnia. A bizományos által kötött ügyle- tekből eredő követelések u. i. a K. T. 374. §-a értelmében a bizo- mányos irányában akkor is, ha átengedve nem lettek, a meg- bízó követeléseinek tekintetnek. Ám ha a jogegységi döntés .szerint a szerződési engedmény esetében nem állapítható meg a sikkasztás, akkor ugyanerre az eredményre kell jutni a K. T.

374. §-a esetében is, amely tudvalévően a törvényi engedmény egyik tényállását szabályozza.

A dogmatikai kérdések jelentőségét tehát lekicsinyelni nem lehet. A Kúria néhány évvel ezelőtt egy polgári perben már tett oly kijelentést, amely a jogegységi tanács — f e l f o g á s u n k szerint helytelen — döntését erősen alátámasztja. ,,A 'hitelezőnek (meg- bízónak) — mondotta a Kúria — az eladott bizományi áruk értékére dologi joga nincsen." °2) Nyomban a döntés meghoza- talakor felhívták a jogirodalom figyelmét, hogy mily messzire-

30) Indokolás az M. T. K. első Tervezetéhez. 1901. évi kiadás.

II. k. Dologi jog 30. old. A meghatározás mellőzése akkor a termé- szeti erők vitás fogalma miatt történt. V. ö, az Állandó Bizottság 25. és .26. ülésem elhangzottakat. Jegyzőkönyvek iLII. ifüzet 295.

30a) Heil Fausztín: A lopás fogalma 4. o.

31) Franck: Das Strafgesetzbuch für d. D. R. 17. kiadás. 514-, 515. old.

32) P . VII. 8220/1929.

0

ható és veszélyes következtetésekre nyújt lehetőséget ennek a jogelvnek a kimondása. A Kúriának u. i. újabb időkben végleg, kialakult az álláspontja azirányban, hogy a bizományos a bizo- mányi áru ellenértékét a s a j á t céljaira fel nem használhatja, vagyis a befolyt pénzen is elkövetheti a sikkasztást.33) Ámde, ha megáll az a jogszabály, hogy a megbízónak az eladott bizo- mányi áruk értékére dologi joga nincs, vagyis ha feladjuk a surrogatio elvét, — ezzel megdőlt a bizomány büntetőjogi vé- delme is, a bizományos büntetőjogi mentessége viszont kifor- gatja a bizomány egész intézményét kiemelkedő gazdasági je- lentőségéből.34)

A tulajdoni szemlélet tehát nemcsak a kötelemvalósulásnak gondolatát szolgálja, hanem az elvi jelentőségű büntetőjogi el- határozásoknál is a helyes irány mutatója lehet.

I f j . dr. Nagy Dezső.

Általános é s különös vagyon bírói gyakorlatunkban.

Hónapokkal ezelőtt jelent meg, mint a Polner-emlékkönyv- egyik tanulmánya, Almási Antalnak fenti című, alig 18 oldalas, műve. Ez a rövid tanulmány jogi essay-irodalmunk egyik leg- értékesebb alkotása. Jogirodalmunk egyelőre még alig részesí- tette ezt a tanulmányt abban a figyelemben, amelyet m e g é r d e - melt volna.. A tanulmányok egész sorának kellett volna követni fejtegetéseit s alkalmazni azokat a jog ágainak egyes részeire.

Ez az, amivel a házassági vagyonjog körén belül meg sze- retnék próbálkozni, s ha itt meggyőződésem ellenkezik is szerző álláspontjával, ez nem jelenti a munka általános eredményeinek elvetését, csupán azt, hogy megállapításai speciálisan a h á z a s - sági vagyonjogban, e jogcsoport különleges jellegénél fogva, nem alkalmazhatók. ^

*

1. Annak az iránynak, melynek Grosschmid és Szászy- Schwarz után Almási a leghivatottabb képviselője, főerőssége, hogy a jogi fogalmak gyökeréig hatoló elemzése nyomán azok lényegéből következtet elhelyezkedésükre, súlyukra, értékükre és következéseikre a jog terén. Ez bölcseimi állásfoglalást is jelent: hitvallást amellett, hogy a jogi fogalmak, a maguk elmé- leti, minden esetlegességtől megtisztított mivoltukban, egymaguk- ban elegendők arra, hogy a maguk helyzetét — mintegy kény-

3=) B. III. 2462/1926. Bjdt. XX. k. 61.; B. II. 3332/1926. u. o. 62.;

B. II. 5599/1926., u. o. XXJII. 9.

34) V. ö. Weissberger Imre meggyőző {ejtegetéseit: „Feltűnő- felsőbírósági döntések." P. J . 1932. 191. oldal.