Vászon, olaj 4 4 , 5 x 3 0 cm J.n

MERICS

MERICS A

GYŰJTEMÉNY

A

MERICS

GYŰJTEMÉNY

KAPOSVÁR, 2002.

A kiállítás és a katalűgm létrejöttét támogatták:

Nemzeti Kulturális Alapprogram Igazgatósága

r

1T Tf(

Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma A „Tavaszi Fesztivál - Somogyi Tavasz" Bizottsága

Tormás Községi Önkormányzat

A Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága kiadványa Felelős kiadó: dr. Winkler Ferenc

ISBN 9 63 7212 34 5 Szerkesztette: Horváth János

Tanulmány: Kovács Péter Fordította: Mericsnc Papp Tünde

Míítárgy elemzések:

Géger Melinda, Hegyi Béla, Horváth János, Kovalovszky Márta, Kovács Péter, Merics Imre Technikai szerkesztő: Matucza Ferenc

Fotó: Somogyi és Fia Kft. Indigit Press Digitális Gyorsnyomda Gőzsy Gábomé (14, 35, 4 1 , 59, 97, 113, 117. oldal)

Nyomdai kivitel: Somogyi és Fia Kft. Indigit Press Digitális Gyorsnyomda, Budapest

A borítón: Korniss Dezső; LEPKE 1950-es évek eleje. Vászon, olaj 4 4 , 5 x 3 0 cm J.n.

A MERICS GYŰJTEMÉNY

Anyám tehenei. Bazsi 1976. Fotó: Dr. Merics Imre

A M E R I C S GYŰJTEMÉNY

A MERICS - JELENSÉG

A fentinél nehezen találhattam volna pontosabb címet arra, amivel e kötet olvasója és a képek la- pozója találkozni fog: egy szabálytalan gyűjtemény és egy szabálytalan gyűjtő portréjával.

A két világháború közötti hazai műgyűjtés és az ehhez kapcsolódó magánmecenatura anyagi for­

rásait az ötvenes évek totális diktatúrája ugyanúgy elapasztotta, ahogyan fölszámolta a művészeti élet korábbi nyilvános fórumait a különféle egyesületeket ugyanúgy, mint a műkereskedelmet és a függet­

len kritikát. Az egyetlen párt csak egyfajta, a múltról, jelenről és jövőről központilag meghatározott és szigorúan körülírt gondolkodást és ugyancsak egyetlen stílust engedélyezett. Később, a diktatúra

„olvadásá"-nak idején persze láthatóvá lettek a műtermek mélyén, rejtve készült valódi művek, és az is kiderült, hogy minden tiltás ellenére nem halt el egészen a gyűjtői szenvedély sem. Visszaszorulva az intim baráti szférába, roppant szerény lehetőségekkel élve, és ennél is szerényebb támogatást nyújt­

va a művészeknek, a legnehezebb időkben is akadtak olyanok - leginkább egy-egy orvos vagy ügy­

véd - akik vagy, mert ráéreztek a lehetőségre, hogy most ténylegesen „áron alul" lehet komoly érté­

kekhez hozzájutni, vagy mert egyszerűen erkölcsi kényszert éreztek segíteni azokon a páriákon, akik nem tudtak, nem akartak beállni a hatalom szolgálatába.

A hatvanas évek második felében az általános enyhüléssel is szinkronban, szinte a semmiből lépett színre a kortárs művészet gyűjtőinek egy új nemzedéke, s növekedett, szélesedett tovább a hetvenes évtizedben. Ekkor alapozódtak meg az olyan - mára legendás hírű - gyűjtemények, mint Kolozsváry Ernőé, Pogány Zsolté, Vörösváry Ákosé - hogy csak jelzésszerűen emlékeztessünk néhányra. A het­

venes évektől mind megszokottabbá lett, hogy a magángyűjtemények nyilvános kiáUításokon mutat­

koztak be, öntudattal igényelve rangjuk elismerését, miközben már maguk is rangot adhattak azok­

nak a művészeknek, akiknek munkáit befogadták. Itt és most persze sem helyünk, sem módunk nin­

csen arra, hogy akárcsak hozzávetőleges vázlatát adjuk a közelmúlt évtizedek magyar műgyűjtés-tör­

ténetének. Elég annak a ténynek a megállapítása, hogy mára az ismert jelentős műgyűjtemények nem­

csak az egyes életművek föltárásában játszanak megkerülhetetlen szerepet, hanem sokszor bizony be­

folyással lehetnek a tágabb horizontú művészettörténeti kutatás irányainak meghatározására is.

1997-ben rendezhettük meg a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban Merics Imre gyűj­

teményének az első, nagy, átfogó kiállítását. Magam - mint művészettörténész is - örökre lekötele­

zettje leszek barátomnak, Pinczehelyi Sándor festőművésznek, aki először vezetett el a tormási állat­

orvos házába. Amikor hosszú órákon át ismerkedhettem egy hihetetlenül kedves, eleven emberrel és valószerűdenül valóságos környezetével az apró baranyai falucskában, akkor gyűjteményének nem is a nagysága vagy elképesztő gazdagsága nyűgözött le elsősorban, inkább a meghökkentő kohéziója, természetes összetartó ereje.

A kiállítás katalógusához a gyűjteményt már korábban is jól ismerő Várkonyi György írt értő be­

vezetőt. Ebben nagyvonalakban fölvázolta a keletkezés és a lassú, következetesen sokfelé tekintő, min­

den tudós művészettörténeti kategóriát és meggondolást szelíden elhárító építés-bővítés történetét, írása végén nem titkolt aggodalommal „a lehetetlent kísértő rendezői kihívás"-nak nevezte a „klasszi-

Ab, ENY

kus avantgárdtól" a „népies-mitológikiis" eszköztárral élő művészekig érő horizontú együttes múze­

umi bemutatásának a kísérletét. „Nem lesz tanulság nélkül való - írta - ha mégis sikerül." - Nos, si­

került, amit akkor a kiállításról megjelent kritikák hosszú sora is bizonyított. A siker azonban koránt­

sem egyszerűen a rendezők munkájának volt köszönhető, hanem sokkal inkább annak a különös, mindezideig ismeretlen gyűjtői attitűdnek, amire szövegében ugyancsak Várkonyi György mutatott rá először. Azt mondta ugyanis Mericsről, hogy ez az érdekes ember valójában nem is képeket gyűjt, hanem sokkal inkább barátságokat. Számára elsősorban az emberi kapcsolat fontos, ami - persze mégis csak gyűjtőről van szó - az adott műtárgyak megszerzésében teljesedik egésszé. Merics Imre nem ismeri a haszon kereskedelmi fogalmát, és számára majdhogynem másodlagos a művészeti pro­

duktum intellektuális tartalma is. Mindenkori megközeh'tése elsősorban érzelmi: ugyanazzal a nyitott szívvel keresi és fogadja be a műalkotás üzenetét, a színek harmóniáját, a formák rendjét, mint az azt létrehozó művész - az ember - barátságát. Ez a már-már naivan őszinte nyitottság köti össze a stílu­

sukban más-más felé tartó művészek igyekezetét és hitelesíti Merics Imre meghökkentően sokszínű gyűjteményének egységét. Ezért lehetséges az, hogy ebből az anyagból kiállítást rendezzünk akár a legszigorúbb művészettörténet meggondolással válogatva; érdekesebbnek látszik azonban az idézett fehérvári kiállítás - vagy éppen a jelen kötet példája, amikor a gyűjtemény sajátos belső kohéziójára figyelve, annak valódi képét és természetét próbáljuk feltárni a szakmai és nem szakmai nyilvánosság előtt.

A kötet első benyomása valószínűleg eléggé vegyes, s ezt a benyomást látszik igazolni egy futóla­

gos statisztika is. E szerint a kifejezetten népművészeti alkotókon b'vül mintegy nyolcvan kortárs mester tárgyait veszi számba a könyv. Közülük hétnek a frissen megjelent - és szűkkeblűséggel iga­

zán nem vádolható! - háromkötetes lexikonban is hiába keressük a nevét. Még kegyetlenebb az ered­

mény, ha az ugyancsak mostanában megjelent „Magyar képzőművészet a 20. században" című COR­

VINA kiadványban (Andrási Gábor, Szűcs György és Zwickl András munkája) próbálunk meg utá­

nanézni a Merics-gyűjtemény alkotóinak: a nem egészen nyolcvanból harmincöt nevet egyáltalán nem találjuk meg benne! A hiányzók között persze ott van néhány valóban jeles iparművész is, akik­

nek szakmájával a négy szerző talán a szükségesnél is mostohábban bánt; vannak tehát olyanok is, akik egy másik válogatásból talán nem maradtak volna ki - köztük néhány vitathatatlan tehetségű fi­

atal is - és persze szép számmal az un. helyi érdekű művészek, akiknek híre-neve (méltán vagy méltat­

lanul) nem igen terjed túl a szűkebb régió, Baranya, Tolna és Zala megyék határain, azon a vidéken, ahol Merics Imre a leginkább otthon van. Mindez nem baj, ahogyan az sem, hogy a gyűjtőnek - ha­

sonlóan másokhoz - vannak saját tévedései is. A kötet és a gyűjtemény képe így teljes, ezekkel a szo­

katlan színekkel és ízekkel nyeri el az olvasó és a néző érdeklődését. - Ha úgy tetszik, amit itt látunk az nem más, mint művészettörténet „alulnézetből", kortárs magyar művészet, ahogyan a tormási ál­

latorvos fedezte föl a maga számára. Önmagában is izgalmas látni azt a folyamatot, amely a környe­

zet népi kultúrájának a gyűjtésével kezdődött, hogy aztán kisebb-nagyobb kitérőkkel elvezessen az utolsó félszázad legjelentősebb mestereihez - Korniss Dezsőhöz, Martyn Ferenchez, Gyarmathy Ti­

hamérhoz ugyanúgy, mint az utánuk jövő nemzedékek legjobbjaihoz: Keserű Ilonához, Bak Imréhez, Nádler Istvánhoz, Pinczehelyi Sándorhoz, Hencze Tamáshoz, majd még tovább Mulasics Lászlóhoz,

10 A M E R I C S GYTLTJTEMENy

Halász Károlyhoz és másokhoz. Eddig ez mindenfajta művészettörténeti meggondolás szerint is ösz- szetartozó művészek sora. Merics Imre azonban tudott másfelé is figyelni: Tormáson lelhetjük föl az ettől a trendtől távoli Berki Viola tán legszebb képeit is; a korán elhunyt Kovács Tamás életművének igen gazdag keresztmetszetét, és mondjuk Újházi Péter képeinek és dobozainak hihetetlenül teljes so­

rát - hogy csak három, egymás törekvéseitől és stílusától is igencsak távol álló, mégis művészettörté- netileg is jelentős mestert említsünk.

Nem tagadható, hogy Merics Imre gyűjteményének az összképe hasonlatos ahhoz a valamihez, amit a régi világban magunk között „népfrontos"-ként szoktunk „leszólni". Csakhogy a látszat ezút­

tal csal: az a bizonyos „népfrontos"-ság óvatos és elvtelen megalkuvásokat takart. Merics Imre ezzel szemben ritka nyíltsággal, őszinteséggel és minden hátsógondolat nélkül választ művet és művészt:

amit szeret, azt tényleg szereti, és ez az őszinteség teszi hitelessé, figyelemreméltóan elgodolkodtatóvá számunkra is sajátos magán- művészettörténetét.

Kovács Péter

THE MERICS-FIGURE

I could have hardly found a more precise description for what the readers of this book and the people looking through the paintings are going to meet: an unusual collection and the portrait of an unusual art collector.

The financial sources of coUecting works of art between the two world wars and the priváté art patronage connected to it were dried up by the dictatorship of the ílfties. It alsó put an end to the public forums of art life and the different associations which existed before liké art trade and independent criticism. The one party only gave permission for one kind of centrally defmed and stricdy specified way of thinking about pást, present and future and only allowed one kind of style.

Later, as the dictatorship Vas melting', the reál works of art, which were secretly created in the stúdiós, were found and revealed. It alsó turnéd out that in spite of every prohibition, the passión of collecting works of art had not died out completely, either. There were always somé people, mostly doctors or lawyers evén in the most difificult times, who were forced back to the intimate circle of friends taking very modest opportunities to provide artists with evén more modest support. They either had the fecling that they could acmally get really valuable things at a cut price, or they considered it a morál constraint to help the outcasts, who could not or did not want to sérve the ofFicial power.

In the second half of the sixties, as there was a generál easing ofF period, a new generation of collectors of contemporary works of art emerged from nowhere and this stramm was growing in the seventies. Somé collections liké the one of Ernő Kolozsvári, Zsolt Pogány, Ákos Vörösváry were established at that time - just to point out a few examples. From the seventies it has become more and more common to introduce the priváté collections at public exhibitions, requiring that

A M E R I C S GYŰJTEMÉNY H

their status be consciously acknowledged, but at the same time they could give certain status to the artists whose works of art they showed. At this point there is no space and chance to give not evén an approximate outline of Hungárián art collection in the recent decades. It is enough to state that the well-known, significant art collections nowadays have an unavoidable role not only in revealing life-works but they might alsó have an influence in defining the trends of researches with a wider horizon in history of art.

We could organize the first great, comprehensive exhibition of the Collection of Imre Merics in the Museum of King Saint Stephen in Székesfehérvár. As an art histórián, too, I will be obliged to my friend, Sándor Pinczehelyi forever, since he was the one who took me to the house of Imre Merics, the veterinarian in Tormás. While I was able to get acquainted with an unbelievably kind man and his imaginary-real surroundings in the tiny village of Baranya county, I was not fascinated by the great size and astonishing richness of his collection in the first place, but rather by the astounding cohesion, the natural coherent power of it.

The introduction to the catalogue of the exhibition was written by György Várkonyi, who had known the collection well before. In this he gave the outiine of the most significant points of the birth and the history of the slow building up proccss of an extensive collection consistendy looking intő several directions, refiising to accept all the learned categories and considerations of art history.

At the end of his introduction (with a non-concealed worry) he called the experimentál presentation of this collection in a museum (a collection reaching the horizon of the artists expressing

themselves with tools ranging from 'the classical avantgárdé' to the 'popular mythological' ones) 'an attempt at the impossible'. 'If it works, it will certainly be a revelation', he wrote. Well, it worked, as proved by the long list of critiques which appeared about the exhibition. The success was not simply due to what the organizers did but rather the unusual attitűdé of the coUector, which was unknown before, as Várkonyi pointed out in his introduction first. H e said about , Merics that this interesting man was actually collecting friendships and not paintings. Humán relationship is the most important for him, since he is alsó an art coUector, which only becomes complete in obtaining those certain works of art. Imre Merics does not know the commercial notion of profit, and the intellectual content of the artistic product is almost secondary for him.

His generál approach is emotional in the first place, he looks for and receives the message of the dififerent works of art, the harmony of colours, the order of forms with the same open heart as he looks for and receives the friendships of the artists, the humán beings, who have created the works of art. This almost náive, honest openness connects the artists' ambitions (who try to go intő dififerent directions and styles) and verifies the unity of the astonishingly colourflil Merics Collection.

This is the reason why it is possible to organize this exhibition selecting according to the most strict considerations of art history. But the example of the above-mentioned exhibition in Székesfehérvár or just exactly this book seem more interesting, if we focus on the particular inner cohesion of the collection to reveal its reál picture and nature for the professional and amateur public.

The first impression made by the book is probably heterogeneous, this alsó seems to be proven by superficial statistics. According to this the book takes intő consideration the objects of approxi-

12

mately eighty contemporar)' masters above the artists specifically representing popular art. To look for seven of these names is in vain in the encyciopaedia, which has been publishcd recently and which cannot be regarded ungenerous. The resuh is evén morc terrible if we try to looic up the artists of the Merics CoUection in 'Hungárián Fine Árts in the 20th Century' with three volumes, which has alsó been published by Corvina recently (It was organized by Gábor Andrási, György

Szűcs and András Zwickly) Thirty-five names out of the almost eighty cannot be found in it. In the missing ones we can fmd somé really significant artist-craftsmen whose trade was dealt with more harshly than it was necessary by the four authors, so there are somé examples who might not have been omitted from another selection, having somé undoubtedly gifted young ones among them, and there are several so called local artists, whose name and popularity (worthily or unworthily) does not really cross the borders of the confined region of Baranya, Tolna and Zala counties and the countryside where Imre Merics feels at home the most. Though this is not a problem, and it is alsó not a problem either that the collectors, just liké other people, make mistakes.

The picture of the book and the collection is complete in this way, it gains the attcntion of the reader and the audience. If you like, what you can see here is nothing but art history from a 'bottom-view', contemporary Hungárián art, as the veterinarian in Tormás has discovered it for himself It is very exciting to see the process in itself, which started with collecting the folk art of the neighbourhood, to lead to the most significant masters of the last half of the century, such as to Dezső Korniss, Ferenc Martyn, Tihamér Gyarmathy just like the best artists of the generation foUowing them, to Ilona Keserű, Imre Bak, István Nádler, Sándor Pinczehelyi, Tamás Hencze, and íurther on to László Mulasics, Károly Halász and to somé others. This has been a üst of artists who belong together according to every consideration of art history so far Though Imre Merics could alsó turn his attention to somé other directions, the most beautiful paintings of Viola Berki, who is far away from this trend, may be found in Tormás. There is alsó the rich cross-section of the life-work of Tamás Kovács, who died at quite an early age. Let's think of the incredibly complete üst of the boxes and paintings of Péter Ujházy, just to mention three masters, whose ambition and style differ from each other's very much, though all of them are significant masters of art history.

You cannot deny that the overall picture of the collection of Imre Merics is similar to the thing which we used to 'decry' as 'popular fronf among ourselves. This time, though, it is not what it seems. 'Popular fronf meant careflil compromises lacking principles. Opposing to this Imre Merics chooses works of art and artists with rare frankness and honesty and without any thought at the back of his mind. What he likes, he really loves, and this opeimess makes his priváté art history genuine and remarkably thoughtful for us.

Péter Kovács

A M E R I C S GYŰJTEMÉNY 13

A RIPPL-RÓNAI MÚZEUM KIÁLLÍTÁSA 2002. Kaposvár, március 20 - április 21-ig

A műgyűjtő szenvedélyes ember. Sajátos szellemi feszültség tölti be napjait. Mint a gyermekeire, lelkesülten, elfogult ragaszkodással tekint mindazon művészeti alkotásokra, amelyeket megszerzett.

Minden egyes szerzeményét külön felruházza a megszerzés történetével, egy-egy sikerrel lefolytatott küzdelem jó érzésű emlékével. Ez az élet felér a kincskeresés kalandjaival, s így a műkincs maga is az élete részévé válik. A műkincs birtoklása a gazdagság magasabb rendű vállfája. Lelki gazdagság érzé­

se tölti be az embert, amint a művekből innen-onnan kisugárzó jelzések kereszttűzében közlekedik.

Túlzsúfolt otthonában a szobáktól a legkisebb helyiségig művészeti impulzusok hatnak rá. Ha meg­

ragadja egy birtokon kívüli műalkotás, a gondolataiba férkőzik, sóvárgó érzés lendíti cselekedetre. Ha sikerül betöltenie az űrt, rövid idő múltán kiélezett éberséggel indul neki egy felfedező úmak, egy új vadászatnak. Tele új reménnyel, vajon történik-e új találkozás, születik-e kapcsolat egy sosem látott műalkotással, amely új dimenziót, új szellemi távlatot nyit.* Melyik nap hozza számára ajándékul azt a művészi élményt, amely Idhívás lesz az újabb szerzeményezéshez?

Eltérések vannak annak tekintetében, hogy a műgyűjtő a régiségeket, azaz már klasszikus művé­

szek alkotásait gyűjti-e, vagy a kortárs művészet alkotásaiba szeretett belé. A két esetben közös a hoz­

záértés, a művészet nyelvének olvasni tudása. Amíg a régi művészet értékeit iskolák, szakkönyvek ta- m'tják, a ma megszülető művészeti értéket fel kell ismernie a gyűjtőnek. Ez az eset nagyobb kockázat­

tal jár. Nagyobbat lehet tévedni. Talán ezért van kevesebb kortárs művészetet gyűjtő ember. Többen vannak azok, akik megspórolják a tévedés esetleges lehetőségét azzal, hogy sokszorta több pénzt ál­

doznak a már rég elfogadott értékekre.

Akiknek nincsen szükségük arra, hogy az időre bízzák az értékrend kialakulását, ők azok, akik ma­

guk szeretnek dönteni erről a kérdésről. Azt szokták mondani róluk, hogy jó szemük van. Különle­

ges, ösztönös képességük van a helyes megítélés dolgában. Ok gyorsítják fel a művészet átláthatatlan- nak tűnő sűrűjében a kiválasztódás ellentmondásokkal terhes folyamatát. Képesek felfedezni egy mű­

ben az egyénileg megélt történelem addig kimondatlan igazságait. Ok fogadnak el elsőként szokat­

lan, újszerű művészi produktumokat. Szinte vallásos hitet tesznek a felismerésük igazsága mellett, s ezzel a művészek szellemi társául is válnak.

Anyagi és lelki támogatást nyújtanak a művésznek. Viszonzásul jutnak művészettörténeti jelentősé­

gű, kiváló alkotásokhoz.

Dr. Merics Imre olyan műgyűjtő, aki e nem szokványos jellegű munkája során tud élni az itt be­

mutatott lehetőséggel. Igen telcintélyes művészekkel került baráti kapcsolatba. Nem minden esetben sikerül a művészhez közel kerülni. A pénzzel történő vásárlás alapvető kiindulás. De megtörténik, hogy a vételt egy ajándék mű követi. Már 25 éve gyűjti a kortárs művészek: festők, grafikusok, szob­

rászok, iparművészek, a somogyi népművész- faragók, őstehetségek alkotásait.

A Merics-gyűjteménynek is van fejlődéstörténete, amely egyúttal a gyűjtő szakértelmének, gyűj­

teményfejlesztési módszerének a sikereiről is szól.

Az alábbi címszavakban felsorakoztatható események adnak némi fogalmat számunkra Merics Im­

re elindulásáról:

14 A M E R I C S GYŰJTEMÉNY

A népművészettel, a pásztorfaragásokkal való természetes együttélés, használat, gyűjtés, személyes kapcsolat a faragó művész Tóth Mihállyal, Kálmán Istvánnal, Kovács Józseffel és Nagy Ferenccel. Se­

gítőkész támasz Berki Violától, akinek festői képvilágát a népmese, a népművészet inspirálta. Egy másik kapcsolat szálán Kátai Mihály és Németh János iparművészek alkotásainak megvásárlása - kez­

detként - a lakáskultúra egyéni, állatorvosi szempontú kialakítása céljából. Németh Jánostól az állat­

figurás alkotások nyitottak egy gyűjtési tendenciát. Berki Viola Korniss Dezső festészetének népmű­

vészeti vonatkozásaira hívta fel a figyelmet. Tájékoztatta, hogy kik az élvonalbeli művészeink. Erre jöttek az elszánt lépések olyan művészek műtermeibe, ahol jobb volt eltitkolni, hogy előzőleg kiknél járt gyűjtési szándékkal. Úgy alakult ki a gyűjtemény kemény magva, hogy a nagy mesterek nem tud­

hatták, milyen alkotások társaságába kerülnek a művei. Korniss Dezsőhöz rendszeren járva a művé­

szet lényegi problémáiról kapott felejthetetien útbaigazítást. Martyn Ferenc is szigorú mércét szabott, amikor hajlandóvá vált a tormási kollekcióba képet adni. Létrejött egy szerteágazó szemléletű gyűj­

temény a figurális és az absztrakt képzőművészet köréből. Merics Imre utólag már sohasem korrigál­

ta a kollekció tartalmát, hogy az stiláris egységű legyen. Tisztelte az egymásnak ellentmondó művé­

szek véleményeit, de ha a műveiket ha megszerette, mások kedvéért nem vált meg a korábbi kedven­

ceitől.

Öt évvel ezelőtt, a székesfehérvári István Király Múzeumban volt a gyűjtemény első bemutató ki­

állítása. Annak láttán egyes mííkritikusok élesen felszisszentek. Hogy lehet egy gyűjtemény ennyire vegyes összetételű? - Nem ez a szokás. Az absztrakt és a figuratív mű hogyan egyeztethető össze egy lakásban, egy gyűjtői törekvésben? - A múzetimokban a koherens egymásra épülés szerint gyarapod­

nak az alkotások. Merics Imre azt válaszolja, hogy ő ennyire nyitott szellemű. így szereti, így érzi hi­

telesnek és teljesnek. Az élete, a gyökerei, gyermekkori szülőfaluban történt világra eszmélésétől a folytonosságot őrző mai időkig győzik meg őt a vonzódásainak igazságáról. Nagyot nevet a szörnyül- ködőkön.

A Rippl-Rónai Múzeumban rendezett kiállításig sokat gyarapodott a gyűjtemény. A rendezéshez volt annyi hely - három külön terem a 350 db műalkotás számára, hogy az egymással szellemi rokon­

ságban álló műveket csoportosítva szerepeltessük. Csak oly mértékű elkülöm'tés szerint, hogy ne ha­

misítsuk meg a gyűjtő sajátos, nyitott szemléletét. Ezért nem feltétienül stílus kategóriák, hanem a stílusokat áthidaló tendenciák érvényesültek a csoportok kialakításakor Az első színhely a gyűjtemény elindulását, megalapozását és a máig tartó, magyar vidékiség művészeti jelenlétét, hatásait tekinti át.

Ebbe a terembe kerültek a népies szellem képviselői. Idős és ifjabb Kapoli Antal tárgyaival kezdve Tóth Mihály, Nagy Ferenc, Kovács József, Kálmán István faragásain, Kántor Sándor kerámiáin át olyan őstehetségek, amatőrök képei, szobrai, mint Varga Ferenc, Varga István, Salamon Ferencné, akik mindnyájan az élő népművészetet képviselik. Velük kaptak közös teret a professzionális művé­

szek köréből Kátai Mihály zománcképei, Németh János kerámia figurái és stáció reliefjei. Bukta Im­

re mezőgazdasági művészete. Földi Péter baromfi-udvar univerzuma, valamint Somogyi Győző szí­

nes, mesés, hites képvilága. Mindezekben feltűnik egy naiv jellegűnek, vagy népies groteszknek ne­

vezhető stílus elem, főként az emberábrázolás tekintetében, amelyeknek a magyar kortárs képzőmű­

vészetben elkülöm'thető útvonala van. A Merics gyűjtemény feltérképezi ezt az utat.

A, M E W C S GYŰJTEMÉNY 15

Külön galériában csoportosultak a figurálisnak nevezhető alkotások, tovább göngyölítve az imént felfejtett fonalat. A népiest az urbánus szellemíí művekig Tóth Menyhért, Pekáry István és Berki Vi­

ola főműveket is felsorakoztató festményei vezetik a figyelmünket Szabó Vladimír, Gross Arnold, Ga­

lambos Tamás és Lóránt Zsuzsa hol tündéri naivitást, hol mesebeli bölcselkedést, máshol a kamasz­

kor naiv báját hordozó képeihez, illetve szobrához. Kovács Tamás, Kárpáti Tamás, Kaponya Judit és Szemadám György alkotásaiban a régebbi stílushagyományokat folytató nyelvezet teszi idézőjelbe a jelen világra történt művészi reagálásokat. Ok egy harmonikus korszakváltás, a meditatív elmélyülés igényével alkotnak. Almásy Aladár látomásos képei is nagyjából ebbe az ezoterikus jellegű közösség­

be illik bele.

A szecesszió és a távol-keleti művészetek iránti vonzalom jellemzi Horváth Márton és Smetana Ágnes kifinomult esztétikai rendszerű, mai kornak szánt üvegtárgyait.

A múzeum nagyterme lett az avantgárd szellemű alkotások kiállítási egysége. A többnyire nagy­

méretű képek óriási összbenyomást gyakorolnak. A neoavantgard és a transzavantgard jeles képvise­

lői, Bak Imre, Nádler István, Keserű Ilona, Hencze Tamás, Konkoly Gyula nagyméretű, kiváló alko­

tásai a gyűjtemény fő vonalát jelölik ki.

Külön boxban, kissé elkülönítve kaptak falat a klasszikus avantgárd második generációjának nagy­

jai: Korniss Dezső, Martyn Ferenc és Gyarmathy Tihamér képei. Korniss tucatnyi kis festményéből ki kell emelni a „Hősök temetése" című, eddig nem publikált képet, amely az 1956-os forradalom­

nak állít emléket. Martyn „Emlék mediterrán kikötőből" című képe és Gyarmathy kozmikus harmó­

niában villódzó „Izzó sugárzása" is kiemelkedően jelentős művek.

Nagyon szembeötlő és hangsúlyos Halász Károly, Pinczehelyi Sándor, Valkó László, Újházi Péter, Mulasics László, Szikora Tamás, Orbán Attila és Gaál József képeinek rendezése. Fehér László nagy vásznai közül a fekete ,yízbenéző" és a fehér-szürke érzékenységű „Fiú autóval" címűek uralják a te­

rem egyik részét.

Kokas Ignác monumentális hatású „Ginzapuszta" című tájlátomása és a kaposvári szellemi roko­

nának. Ungvári Károlynak a „Zselici táj cukorgyárral" című nagyszabású műve együtt nagyon érde­

kes felfedezést ígér.

Oroszy Csaba az a fiatal művész, aki rátalált az alkotás önfeledt habzsolására Tormáson, dr. Merics Imre művésztelepén. A művészt a gyűjtővel összefűző barátság nyomán egy képciklus született.

A terem közepén elrendezett szobrok változatos konstruktív, avagy lírai absztrakt formaegységet képeznek. Martyn Ferenc „Hangya emlékműve" összecseng Haraszty István „Kerülgetők" című, ne­

mes egyszerűségű mobiljával. Buczkó György és Bohus Zoltán tömör, csiszolt üvegformáira drámai fokozattal felelnek Kertészfi Ágnes alkotásai. Tornay Endre András „Találkozás" című szobra rokon­

ra talált Kling József „Lélek kapu"-jával. A Bárdudvarnokon született üvcgplasztikák, Jegenyés János­

sal az élen, külön csoportot képeznek.

A rendezés megőrizte a műalkotások egymás közti „mericsi dialógusának" lehetőségét. A művek hatása, egymással szembesítése, ha akaratunk nem ellenkezik a közösséggel, fantasztikus, feszes tar­

talmú párbeszéd részeseivé teszi a látogatót. A katalógus képelemzései ebben hivatottak kalauzolni.

16

A gyűjtő azt reméli, hogy a közönség közül azok számára, akik nem élveznék az együttes hang­

zást, biztosan találnak olyan műveket, talán az egyik kiállító terem egészét, amely közel fog kerülni a szívéhez.

A Merics-gyűjtemény bemutatását megkülönböztetett szeretettel vállalta a Rippl-Rónai Múzeum.

Dr. Merics Imrében egy Rippl-Rónai Ödönhöz hasonló múzeumalapítót tisztelünk. Úgy látjuk, sok közös vonás van a két emberben. Az állandó kiállítású múzeumi képtár is kortárs gyűjteményként lé­

tesült. Nehezen fogadta be a város, ma már a büszkesége.

Kíváncsian várjuk, hogy a Merics-gyűjtemény hogyan és mikor találja meg a maga múzeumát. Re­

méljük, hogy a kaposvári kiállítás a hozzá vezető utat egyengeti.

Horváth János

A Rippl-Rónai Múzeumban rendezett kiállítás megnyitója,

(dr Vönza András, dr. Merics Imre, Horváth János és dr. Király István Szabolcs)

A M E R I C S GYŰJTEMÉNY ¹⁷

MARKO JUDIT BESZÉLGETÉSE DR. MERICS IMRÉVEL

Dr. Merics Imre, a gyűjtemény létrehozója egy kis Zala megyei faluban, Bazsiban született. Ősei földművesek voltak. Még négy éves sem volt, amikor édesapja a második világháborúban életét vesz­

tette. Két testvérével és édesanyjával, a földeken és az állatok között minden munkát el kellett végez­

nie.

Önmagáról és a gyűjtemény keletkezéséről a következőket beszéli el:

- Húsz éves koromban, mire leérettségiztem, én a paraszti munka összes teendőit, gondolkodásban is, abszolút tudtam és éreztem. Ilyen gyökerekkel és előzményekkel kerültem az Állatorvostu- dományi Egyetemre, és ott végeztem 1964-bcn.

Az egyetem elvégzése után a 60-as évek közepén, kalandos körülmények között, egy eldu­

gott kis baranyai faluba került főállattenyésztőnek, majd kör­

zeti állatorvosnak. Tormás a Zselicben helyezkedik el Pécs­

től 40 km-re. A Pécset Kapos­

várral összekötő főútvonalról bekötő út vezet Tormásra, amely további 6 km után véget ér. Alacsony lélekszámú lakos­

ságával a megye aprófalvas te­

lepülései közé tartozik. Nevét Árpád unokájáról. Tormásról kapta, akinek itt birtoka volt.

Mások szerint vadtormával be­

nőtt helyre utal. A falu a török hódoltság végére elnéptelene­

dett. 1714-ben kezdett benépe­

sülni a környékbeli falvak ma­

gyar lakóiból. Az első német

ajkú lakók az 1800-as években telepedtek le. Valaha virágzó település volt, jómódú családok éltek itt felhalmozott vagyonnal. A kitelepítés, majd a mezőgazdaság szocialista átszervezése során a lakosság egyre fogyott. Tormás a falurombolás minden fokozatát megérte. A körzetesítés során a termelőszö­

vetkezeteket összevonták, a községi tanácsot elvitték a faluból, és az iskola is teljes egészében meg­

szűnt, így semmilyen gazdasági és kulturális lendület nem volt, ami a falut ébren tarthatta volna. Je­

lenleg 321 néhányan lakják.

Dr. Merics Imre

18

Mindig icésztetett bennünket valami arra, hogy ha lehet, akkor nem elmenni, hanem itt úgy tevé­

kenykedni, hogy az egyrészt példa értékíí legyen, másrészt meg olyan maradandót tenni, csinálni, amiért érdemes élni. Mivel én falusi gyerek vagyok, és onnan származom, és az időben amikor ide­

kerültem, azok a falusi értékek, amik között én fölnőttem, azokat itt pusztulni láttam és engem ez egyenesen megdöbbentett.

Martyn Ferenc és Polgár Marianne Tormáson 1983. szeptember 4.

így a házakhoz bejáratos állatorvos a 70- es évek elejétől az akkor értéktelennek tűnő tárgyak gyűjtője lett. Abban az időben aki csak tehette, ellepte a falvakat és néprajzi tárgyak után kutatott. A felismerés, hogy azok a dolgok, amelyeket a gyűjtők keres­

nek Tormáson is fellelhetők, felejthetetlen gyűjtési kalandok sorát indította el. Éveken keresztül járták a falvakat, a házakat, a pad­

lásokat, válogattak a jobbnál jobb néprajzi tárgyak között.

- Azt a fajta igényt, hogy jó és kiváló nép­

rajzi tárgyakat gyűjtsön az ember és talál­

jon, ahhoz nem elég csak az ösztönösség, hanem valami módon képezni is kell az embernek magát. Ha rá néztem egy olyan tárgyra, amelyik festve volt, vagy faragva volt, akkor a jelek alapján vala­

mennyire éreznem kellett azt, hogy mit is jelenthetett annak idején és mit üzen ne­

künk most. Mondhatom, hogy teljes éle­

tet éltünk ennek a hatása alatt. Tehát visszajött a gyerekkor valamennyire, s a pusztuló tárgyakat valamennyire meg­

mentve éreztük, de hát a sorsuk akkor még szóba sem került, hogy mi lesz, csak élvezte a család, hogy ilyen tárgyak kö­

zött élünk.

Később egy tormási parasztházat vásárolt eredeti, lepusztult állapotban azzal a céllal, hogy a meg­

lehetősen gazdagnak számító néprajzi gyűjteményét elhelyezze. Ma itt látható elrendezve gyűjtemé­

nyének java.

A M E R . .JJTEMENY ¹⁹

Ez az egész épületegyüttes hűen tükrözi a korabeli tormási parasztságnak az építészeti stílusát, akár a gazdasági épületekről beszélünk, akár a lakóépületről. Ez egy XIX. század végi, XX. század eleji épület. Annak legnagyobb helyiségében helyezték el annak idején is a legértékesebb, legszebb bú­

toraikat és igyekeztem ezt most is így megvalósítani. A berendezés a környék szinte minden falujá­

ból előfordul.

A néprajzi gyűjtést többé már nem tudta abbahagyni.

Fogva tartotta az a hihetetlen érzés, ami az embert magával ragadja, ha egy jó tárgyat talál.

1973-ban egy néprajzi gyűjtő- útja során hozta össze a sors Berki Viola festőművésszel, aki Zalába járt gyűjteni. Az ő ré­

vén, egy nyári alkotótáborban Kátai Mihállyal, a Kecskeméti Tíízzománc Alkotótelep veze­

tőjével is megismerkedett.

- Az ö munkásságuk, a képeik annyira abból a közegből szár­

maztak, ahonnan én is szárma­

zom, hogy egyik napról a má­

sikra nagyon megszerettem őket, mint személyiségeket is és a munkáikat is. így kerültem kapcsolatba tulajdonképpen a képzőművészettel.

Berki Viola egyik legfontosabb ihletője a népművészet és a történelem. Merics Imre attól a pillanat­

tól kezdve, hogy gyűjteni kezdte képeit, szinte észrevétlenül műgyűjtővé vált. Általa és Kátai Mihály által személyes ismeretséget kötött más művészekkel is. Ez a gyűjtemény további bővülését tette le­

hetővé.

- A másik nagy szerencsém az volt, hogy itt élt Martyn Feri bácsi Pécsen. Neki egyidejűleg levelet ír­

tam és kértem, hogy ha lehet fogadjon és hadd vásároljak tőle festményt. De, hogy erre a levélre miért reagált olyan hihetetlen gyorsasággal - ami engem is meglepett - erre azt mondta - utólag tudom, mi volt a válasz - feleségének, Klára asszonynak, hogy Európának majdnem minden na­

gyobb múzeumában van munkám, de hát Tormáson, ki hallott még ilyet!

Dr. Merics Imre és Nddler István Tormáson 1997.

20 A M E R I C S GYŰJTEMÉNY

Martyn Ferenc első mestere Rippl-Rónai József volt. Gyermekkorát a festőművész házában töl­

tötte. Párizsban tanúja és résztvevője volt a század elején kialakult modern művészeti irányzatok tér­

hódításainak. Művészete korának teljességét igyekszik felfogni és kifejezni. Egyformán magas művé­

szi igénnyel fordul a figurális ábrázolás és a sajátos jelképrendszerrel fogalmazott absztrakt kifejezés módszeréhez.

- Olyan európer barátságára tettem szert, akinél szinte hetente megfordultam. Ez az európerség ne­

kem nagyon imponált, mint falusi állatorvosnak, és minden olyan tanácsát, ami a képzőművészet­

tel kapcsolatos, maradéktalanul megfogadtam. Igaznak érzem azt a legendát, hogy Kornisshoz na­

gyon nehéz volt bejumi. Egy évet kellett valami módon kibírnom, hogy most ezért nem , most azért nem, most meg más miatt nem jó, hogy megkeressem. És egyszer csak jött egy levél, ide Tor­

másra, hogy legyek szíves, ha óhajtom, akkor 1980. július 7-én délután két órakor keressem meg.

Hát nekem természetesen ez lett a legfontosabb dátum. Megkerestem, és ettől a pillanattól kezdő­

dik az amikor olyan ember vonzáskörébe kerülhettem, aki kinyitotta számomra a képzőművészet nagy titkait. Elvezetett engem olyan mélységekbe és magasságokba, amik nélkül én egészen bizto­

san nem ezt az utat választottam volna.

Korniss Dezső a szentendrei művészet egyik legjelentősebb képviselője. Vajda Lajossal együtt a háború előtt a népművészet tárgyi emlékeit gyűjtötte, kutatta. Bartók szellemében kereste a népi kul­

túra festői átváltozását egyesítve azt az európai szürrealizmus eredményeivel. Később a nonfiguráció irányába fordult. Művészetét nagyfokú műgond, formatisztaság, mesterségbeli tudás minősíti.

- Korniss valamit biztosan észrevette rajtam, hogy mindenképpen bővíteni akarom az ismereteimet, nemcsak a gyűjteményt. Ezért, ha hozzá mentem, egy óra hosszát mindig foglalkozott velem, va­

lamilyen képzőművészetet érintő dologgal, amit én senkitől mástól nem tudtam volna meg. Tehát ez egy abszolút olyan irányú magas képzés volt, amely megalapozta az egész gyűjtési munkát.

Korniss Dezső révén jutott el a neoavantgárd nagy generációjának festőegyéniségeihez. Bak Im­

re, Keserű Ilona, Nádler István és Hencze Tamás a 60-as évek elején - Kassák példája és Korniss nyo­

mán - az új stílust valósították meg. Merics Imre gyűjteni kezdte műveiket és ekkor nyílt ki számára az avantgárd világ, amely a mai napig is tart.

- Gyarmathy Tihamérhoz úgy kerültem, hogy tudtam a címét. Semmi mást, a telefonszámát sem tud­

tam. Pesten voltam pár napig, fölkerestem, egyszerűen becsöngettem. Akkor lehetőséget adva három­

négy képet kirakott elém. Mondtam, hogy csak kisebb képek jöhetnek számításba, mert nekem sok pénzem nincs, és ki is választottam. Mikor el akartam hozni, annyira érezte, hogy légyen az akárki, akárhonnan is kereste fel, a legjobb dolgot vitte el az biztos. Nem tudta visszafogni azt az ítéletét, avagy véleményét, hogy jó-jó ezt elviszed, felrakhatod otthon a falra, de majd meglátod, hogy szarrá veri a többit. Én akkor már tudtam, hogy nálam vannak olyan képek, amelyek nem esnek le ha mel­

lé rakom a Gyarmathyt, hanem nagyon jó művészet lóg már itthon a falon.

A M E R I C S GYŰJTEMÉNY ²¹

-Túl azon, hogy a gyűjtés anyagi megterhelést is jelent, el kellett fogadtatni a családjával, hogy benne akarva-akaratlanul egy olyan erő dolgozik, amiről már nem tud lemondani. Ha csak pénzen múlott volna, nem jön létre a gyűjtemény, vallja Merics Imre. Beledolgozott a gyűjtésbe a házi eper- fahordóban érlelt pálinka. A saját termésű bor, de még a felesége főztje is. Legfőképpen azonban a személyes barátságok.

- Rájöttem, hogy mindig azok­

hoz vonzódom, akik tényleg apám korosztálybeliek. Én nem ismertem őt, szóval apa nélkül nevelkedtem, velük vi­

szont olyan barátságokat tud­

tam kötni ily módon - nem tudom - biztos kisugárzott belőlem ez a fajta igény, hogy nekem szükségem van az ilyen típusú emberekre. Ilyen volt ugye a Martyn Feri bácsi, a Korniss, a Gyarmathy, Szabó Vladimír, Pekáry Pista bácsi.

Tulajdonképpen, ha nagyon akarjuk, még a Kokas is lehe­

tett volna ... Vele viszont egy Fehér László feleségével és fiával a tormási alkotóházban. másik nagy barátság alakult

1999. ki.

Kokas Ignác állandó szereplője a hazai művészeti életnek, és a magyar művészek külföldi bemu­

tatóinak. Mesterei közül Bernáth Aurél hatott látásmódjának alakulására. Műveiben a természet, a lét, az elmúlás nagy kérdéseit fogalmazza meg.

- Úgy tűnik, hogy én nem is csináltam mást csak gyűjtöttem. Közben azért én kő keményen dolgoz­

tam a körzetben. Mert kevés olyan jó érzés van ,mint amikor az ember egy beteg állatot meggyó­

gyít. Ezen keresztül a gazdája is megnyugszik, örül. Ezeket nem lehet elfelejteni. Ez a szakma na­

gyon hálás, mert nap, mint nap találkozik az ember az ilyen hasonlóan nagyon jó érzésekkel. Én reggel héttől kilencig itthon rendelek, telefon rendelést tartok, és aki személyesen akar velem talál­

kozni, az itthon meg is talál. Tehát ez alatt a két óra alatt megjönnek a rendelések, hívások. Beje­

lentik a betegeket és utána a sürgősségi sorrendet természetesen betartva - elmegyek lekezelem őket. Ezen kívül van a Gödrei Rt-ben egy szakosított szarvasmarhatelep, amit ellátok. Ott napi rendszerességgel előfordulok és minden egyes megbetegedést, gondot orvosolni kell.

22

Az állatok és a természet szeretete személyes és mély kapcsolatot alakított ki Földi Péterrel, Bukta Imrével és a Salfbldön állatokat tartó, falusi viszonyok között élő Somogyi Győzővel.

- Én voltam az ellátó állatorvo­

sa ilyen távolságból. Alkotásain - állatorvosi szemmel nézve - azt a kifejezési formát, amc^

lyikről egy állat nekem mesél, amelyik rajta van a képen, hogy milyen elemi erővel képes kifejezésre juttatni, azt tartom nagy művészemek. Földi Péter az állatok lelki mélységére hi­

vatkozva olyan kifejezési for­

mákat talált, amivel elmondja nekünk a világról alkotott ösz-

szes véleményét. Beleértve még a politikai véleményét is. Átfogó, óriási hatású művészet. Bukta Im­

re meg egy született csoda, ahogy mezőgazdasági művészként emlegetik. Művészetet csinálni úgy, ahogy azt csak Bukta Imre csinálhatja, utánozhatatlan. Törekedtem arra, hogy elhívjam őket, mert ál­

lítólag nagyon tudom dicsérni - ha náluk vagyok, hogy milyen környezetben élek és dolgozom és ezt mind szembesíttetni szeretném, ha eljönnek.

Somogyi Győző es felesége SalfŐldön.

1987.

Tormásra az embert a szíve húzza - mondja Oroszy Csaba festőművész. Ez olyan hely, ahova az ember hozza az érzéseit, az energiáit és a gondjait, a jó dolgait a szépségeit és a szereteteit. Itt meg­

értésre találnak és ellenkezésre találnak. Vagyis egy olyan helyre érkezik az ember, ahol egy olyan hely­

zetben élhet, ahol interakcióban van.

- Volt Pécsen, a Pécsi Galériában egy Oroszy Csaba kiállítás, amelyiknek az volt a címe, hogy „Tor­

mástól Düsszeldorfig." Nekem meggyőződésem, hogy a kiállítás minden darabja itt ihletődött.

Nem lesz még egy olyan lehetősége Tormásnak, hogy ha az innen elkerül, még egy ilyen személyes, emocionális művészeti teljességet kapjon az itt dolgozó művészektől.

Merics Imre portájával szemközt egy alkotóházat hozott létre. A Tormásra érkező fiatal művészek ellátást, vásznat, festéket kapnak, hogy alkothassanak. Nem kér mást, csupán annyit, hogy az elké­

szült képek a gyűjteményt gazdagítsák. Alkotás és műgyűjtés együtt. Ez a gyűjtemény további bőví­

tésének egy új formája. A több, mint húszéves gyűjtőmimka során létrejött, mára már több száz

A M E R I C S GYUjrTEM,ENY ²³

darabból álló gyűjteményben olyan értékek jelennek meg, amelyeket a magyar művészettörténet leg­

jelesebb művészei között tisztelünk. A szerkezetében egyedülálló gyűjtemény felöleli kortársművésze­

tünket a népi művészettől az avantgárdig. Szellemi nyitottság jellemzi, melyben Merics Imre a saját és a magyar művészet sorsát egy összefoglalással próbálja áttekinteni.

- Egy gyűjtemény akkor él, hogyha az igaz művészetet szerető emberek azt láthatják. Korábban is már kezdett kikristályosodni bennem az, hogy állandóan kellene ezt valami módon elhelyezni itt.

Erre gondoltam, még ha ez sokak számára hajmeresztőnek is tűnik, meg elképzelhetetlennek, de én emellett szeretnék kitartani. Végső soron harminchat éve élek itt ebben a községben. Azok a pénz­

eszközök, amiket erre fordítottam, így tudna kamatozni, ha az itt élő emberek élvezhetnék, láthat­

nák. Meg vagyok győződve arról is, hogy nem csak ők, hanem lemérve a korábbi kiállítások hatá­

sát ennek a gyűjteménynek kapcsán, bízom abban és talán nem vagyok szerénytelen, ha azt mon­

dom hogy, vonzerőt jelentene, mert idejönnének olyan emberek, akik az ilyenre szomjaznak.

A tormási határ.

24

Bukta Imre Tormáson. 2000. Bak Imre Tormáson. 1995.

Dr. Merics Imréné, Pereli Zsuzsa és Tolcsvay László Tormáson.

1997.

A MERICS GYŰJTEMÉNY ²⁵

Újházi Péter Tormáson. 2001.

Kárpáti Tamás Tormáson. 1997.

26

ALMÁSY ALADÁR

Almásy Aladár jellegzetes, költői hangvételű grafikák után a 80-as évekre egyre gyakrabban jele­

nítette meg olajképekben is szürrealista-új romantikus látomásait: e művek egyik különlegesen szép, korai darabja a Merics gyűjteményben lévő kép. A művész többi alkotásához hasonlóan ez is vizio­

náló, a tudatalatti mélyéből előhívott őskép, mely szimbolikus lélekállapotokat jelenít meg képzettár­

sítások és allegorizáló formák segítségével. A kompozícióban Almásy ezúttal stabil téri viszonylatok­

ba helyezi a képi történetet, égi és földi sávra osztva a képet. A föld sávja sötéten fortyogó, démoni­

kus hatású képlékeny közeg, amely titokzatosságában félelmet kelt. E pokolbéli bugyor termeli ki a virágot, amelyre a cím utal. A levegő közege a szakrális arany színével határozottan különül el az al­

világi tartománytól. E két képzetes világ határán röpköd egy biomorfikus formákból összeállított, antropomorfizált lény, a címben jelzett asszonyalak, Almásy Aladár jellegzetes figuráinak egyike. Ro­

varszerű teste a földi világtól próbál elszakadni, de szárnya beleér a vörös tűzzel égő talajba. Az ég­

bolt sejtelmes, titkokkal, áttűnésekkel teljes. Az asszonytól elkülönülten egy további, madárszerű vi­

ráglény jelenik meg e szakrális térben: a föld mélyében rejtőzködő „fizikai" lény ellenalakja, agyúttal annak aranyfényben sugárzó, idealizált szellemi párja. A vergődő figura e két pólus közt keresi, de nem találja helyét. Elkülönülésre vágyó menekülése nehézkes, gyötrelmekkel teli. Almásy Aladár ké­

pe dús festőiségével, érzelmi telítettségének felfokozottságával egy szenvedélyekkel és asszociatív kép­

zetekkel teli szürreális világot jelenít meg.

G.M.

A M E R I C S GYŰJTEMÉNY ²⁷

Almásy Aladár: Saját virágjától többszörösen félő asszony 1982.

Fa, aranylemez, olaj 46x58 cm J.n.

28

ALTORJAI SÁNDOR

Altorjai Sándor 1971-ben rendezte életének első és utolsó egyéni kiállítását. Szürnaturalista és pop artos képei illetve csurgatott technikával létrehozott, konceptuális kalligráfiái révén e rendezvény a fi­

atal magyar neoavantgarde művészet egy különleges hangú, egyéni képviselőjévé avatta a festőt. A ki­

állításra történő felkészülés ideje alatt a bemutatott művektől eltérő, tradicionális kompozíciókat:

csendéleteket és tájképeket is festett, ezek közül származik a Merics gyűjteményben található alkotás.

A Téli táj az életmű későbbi alakulása szempontjából meglepő mű. A hátoldalán látható, 1973-as dá­

tummal ellátott címke arra utal, hogy a művész a festményt a Képcsarnok Vállalat révén forgalmaz­

ta. E körülmény magyarázza a mű hagyományos tájképi jellegét, amely egy dombokkal övezett téli tájat ábrázol. Az előtérben erőteljes gesztusokkal megjelem'tve néhány épület látható, melyek egy ma­

gányos fenyőfát vesznek körül. A mű vélhetően Altorjai szűkebb lakóhelyének, Szigligetnek vagy a tágabb Balaton felvidéknek egy táji részletét ábrázolja. A festmény néhány színre hangolt, kontrasz­

tokkal, drámai ecsetjárással megjelem'tett, expresszív erejű alkotás. A motívumokat szűkszavú tömör­

séggel leegyszerűsítve, a plasztikai hatásokat felfokozva ábrázolja. A sötét-világos kontrasztokra és a lüktető, félköríves mozgásokra alapozott festői megoldás jól érzékelteti az alkotó lényének folyama­

tos belső küzdelmét, tehetségének drámai megjelenítő erejét.

G.M.

A M i :%¥ ²⁹

Altorjai Sándor: Téli táj 1974.

Olaj, farost 60x80 cm J.j.l. Altorjai S.

A N N A MARGIT

A , ^ a g á n y " Anna Margit művészi pályájának első részében készült. Ekkor már túl volt a tanul­

mányok évein, s férjével, Amos Imrével már megjárták Párizst is, ahol többek között közös példakép­

ükkel, Chagallal is közeli ismeretséget kötöttek.

Ez az 1940-es akvarell is mutatja, hogy eddigre lényegében kialakultak művészi stílusa - és tema­

tikája meghatározói. Ilyen a hangsúlyos kontúrozással feleselő, könnyű kézzel feltett színfoltok keze­

lése és önmagának karikatúrába - hajló túlzásokkal való megjelenítése.

Valószínűleg Anna Margiton b'vül nehéz lenne még egy hasonló művészt találni, aki számára sa­

ját figurája annyira meghatározná egész életművét, mint az övét.

K.P.

A MERICS GYÜÍTEMENY ³¹

Anna Margit: Magány 1940.

Papír, akvarell 25x32 cm J.j.l.: 1940. Anna Margit

m

BAK IMRE

Bak Imre az 1960-as évek második felében indult neoavantgárd mozgalom egyik vezető alakja volt. Gondosan szerkesztett képeiben a geometrikus struktúrák játszották a legfontosabb szerepet. A nyolcvanas évek elejétől műveinek mértani szigorúsága oldódott, ezzel párhuzamosan kompozíciói­

ban megjelent a térmélység. Sokszor használja a nagy modern mesterek jellegzetes motívumait (Chirico, Kandinszkij), ezáltal is hangsúlyozva nemzedékének azt a törekvését, hogy a magyar művé­

szetet bekapcsolja az európai és egyetemes áramlatokba. Festményein a geometrikus mott'vumok és a teret érzékeltető formák gyakran párosulnak szabálytalan, természeti képződményekre emlékeztető alakzatokkal.

Míg korai műveiben a színnek nem volt jelentősége, az utolsó évtizedben készült alkotásait kifi­

nomult színvilág jellemzi.

K.M.

A MERICS GYUJTEiVlENY ³³

HHHHHHI^^^^^B''-- j v ^

P^-a-aaM

%. M

^ ^ ^

Bak Imre: Hommage a' Kandinszkij II. 1991.

Olaj, vászon 120x80 cm j . hátul: Hommage a' Kandinszkij II. Bak/91

34

BAKTAY PATRÍCIA

Baktay Patrícia Samu Géza szellemi vonzáskörében alakította ki egyéni világát. Archaikus képze­

teken nyugvó, plasztikai hatásokban gazdag alkotásaiban gyakran jelenít meg szakrális idolokat, po­

gány bálványokat. A Totem oszlop a Baranya megyei Fiatal Míivészek Klubjának egy 1982-ben ren­

dezett pécsi kiállítására készült, amelynek címe: Ég - Föld - Tűz - Víz. A mű a föld-motívum feldol­

gozásként került a közönség elé. Felül lapos félköríves záródású, szövött kendcrkötél alapra készült, amely Baktay Patrícia korai, a népi művészetet idéző, puritán szellemiségű műveinek jellegzetes anya­

ga. Az alapforma szakrális jellegű: részben sírkövet, részben papi ornátust idéz. A vízszintes sávok­

ban egymásra szőtt, nyers hatású kender meleg, tömör, biztonságot adó anyaga és okkeres színe jele­

níti meg a Föld képzetes dimenzióját. A szőnyeget középen egy függőleges irányú vékony sáv tagol­

ja, melyet a művész kazettákra osztott. E kompozíciós elem egy képzetes totemoszlop illetve életfa, mely az emberi és természeti létezés különféle szimbolikus formáit hordozza magában. A spirál, a hullámvonal és ágacska mind változatos lélekmotívum, amelyek archaikus történelmi korokból szár­

maznak. Az oszlop színeiben, a szövés módjában teljesen elkülönül a körülötte lévő nyers felülettől.

Képzetes gyökerei vékony szálakon kapcsolódnak a föld életet adó közegéhez. Baktay Patrícia e mű­

ve átmenet a korai, népi tárgykultúrát anyagukban felidéző textilképek illetve a mitikus tartalmakat színes, változatos és asszociációkban gazdag téri konstrukciók között.

G.M.

A M E R I /^Y ³⁵

Baktay Patrícia: Totem oszlop 1982.

Textil szövés, kender, gyapjú 122x61 cm j.l. Bp.

36 A M E R I C S GYŰJTEMÉNY

BARABÁS MÁRTON

Barabás Márton a 80-as évektől folyamatosan építi allegorikus és szimbolikus tartalmakkal gazda­

gított egyéni világát. A Fehér-zöld kettős csiga e magánmitológiát teremtő művészi munkásság jel­

legzetes darabja. Legfőbb képalkotó része ezúttal is a kettős spirál, amely Barabás míívészetének egyik központi motívuma. A míí kompozícióját és színmegoldásait tekintve ismertek hasonló változatok, ami még hangsúlyosabbá teszi a bennük megfogalmazott képi mondanivalót. Kiindulópontként a mediterráneum motívumai, a tengeri csigák márványba ágyazott kövületei, az antik hellén művészet egyes ábrázolatainak asszociatív utalásai és meander-variációi szolgálhattak példaként a művész szá­

mára. Noha a mű falra akasztható képként funkcionál, háromdimenziós jellegével ádépi a kép és szo­

bor közti határt, és közelít a tárgyszerű jelleg felé. A képi történés hátterét a mű alaphangját képező sötétzöld síkfelület adja. E zöld szín világosabb tónusai fehérekkel tagolva újra megjelennek a plasz­

tikus motívumokon, és egyúttal szervesen illeszkednek a kép egészének rendszerébe. A plaszticitást a háttér két, fekete színű vezető sín-vonala, illetve a rájuk applikált spirálok adják. A két örvénylő for­

ma közül a nagyobbik a térben előbbre lép, a mellette lévő kisebb pedig halkabban, egyúttal vissza­

fogottabban ismétli meg a vezérmotívumot. Barabás e karakteres képobjekt segítségével síkok és plasztikus formák sajátos jelrendszerét teremti meg. A szikár geometria nála élettel telítődik. A hatá­

rozott vezetésű spirál plasztikák szigorúságát a fmom, vékony ívek ugyanúgy oldják, mint a rájuk fes­

tett, szaggatottan organikus motívimiok. Az egymás mellé helyezett spirálok örvénylő formáinak pul­

záló ritmusa kifelé-befelé és oldalara is kisugárzó mozgások folyamatos képzetét idézi. Zenei ritmus­

ban feleselgetnek egymásnak - e zenei asszociációkat megerősíti a zongora-kottatartó formáját idéző tartóelem is - lüktető életet teremtve. A végtelenbe kitárulkozás és az önmagunkba való visszahúzó­

dás, a koncentráció egy elvont mííködési modellt testesít meg, melyben az emberi vonatkozásokkal teli kultúra is kozmikus törvényeknek van alávetve. Felépülő és lebomló folyamatoknak engedelmes­

kedve Barabás Márton töredékes spiráljai egy minden korban fennmaradó, egyetemes en értelmezett kultúra titokzatos üzeneteit sugározzák.

G.M.

A M ;NY ³⁷

Barabás Márton: Fehér-zöld kettős csavar. 1997.

Op.445. Festett fa 27x50 cm

38 •JCS GYŰJTEMÉNY

BERKI VIOLA

Berki Viola képei a Merics gyűjtemény egyik fő pillérét alkotják. A keleti miniatúrák bonyolultsá­

gára jellemző és a sajátos naivitással szelíddé tett dekoratív képvilágát olyan főmíí, mint a „Hobby- kertészek" (1977) reprezentálja nála. A „Remiz" című, több, mint tíz évvel korábbi kép nélkülözi az iménti egyéni ismérveket. Mégis úgy tekintünk rá, hogy az a magyar festészet kulcsfontosságú darab­

ja. Szűkszavú, síkokra redukált formarendje, monokróm színvilága a művésznő szentendrei évei so­

rán, Vajda Lajos képeinek hatására alakult ki. Előzménye, a „Török fürdő" (1962), Klee művészeté­

nek képépítő tanulságait hordozza. A „Remiz" is a Klee által felfedezett, gyermekrajzi szellemű, ön­

feledten komponáló alapelv szerint készült, amelyben már lényeges hazai vonatkozású, tartalmi dol­

gok is megnyilvánulnak. Berki Violát 1955-ben Képzőművészeti Főiskolásként érték azok a politikai sors csapások, amelyek a magyar művészetet általában sújtották. Talán nincs is más műve, amely vissz­

hangozza az akkor megélt kitaszítottságát.

A kép témája: egy koszos falú, hosszú csarnokház. Nagyon érzékeny egyensúlyi játék figyelhető meg a kompozíción. A mérleg nyelve a dróthálós kémény. A majdnem szimmetrikus köríves homlok­

zatot rendszer nélküli ritmus tagolja részekre, mind a lizénák, mind az ablakok által. A sötét ablaksor krematóriumi kemencenyílásokra emlékeztet. Füstölgő kémények merednek a beszürkült égboltra.

Az épületsor baloldali elbillenése a lelki egyensúly megrendüléseként hat. Mégsem borul fel a kép, mert a jobboldalra tolt kémények és tetőelemek sötét foltjai kompenzálják a lejtést.

Ez a mű még a valóság szoros kötelékében, fojtogató sivárság közepette, emberi szereplő-társ és mesébe ragadó illúziók nélkül született. Szellemi kordokumentum. Berki Viola a fájó művészi szem­

besítést nem folytatta tovább. Hamarosan a játékosan kezelhető, legendás történelmi múltból vett té­

mák felhasználásával bontakoztatta ki a vigasztalást és örömöket nyújtó művészetét.

H.J.

A M E R I C S ³⁹

Berki Viola: Remiz 1965.

Farost, olaj 45x65 cm j.j.l.: Berki Viola

40

B E R K I VIOLA

Berki Viola képe egyszerre idézi a naiv festészetet és a freskók művészetét. A két főalak - Jézus és János - szoborszerű tömege nyugalmat és szomorúságot áraszt, csak körülöttük van mozgás, élet, csak a környezetük evilági, ők ketten már túllépték ezt az életet. Mivel a kép centrális, alakjai harmó­

niába fogják a kompozíciót, s fmom összefonódottságuk szilárd támpontot ad nemcsak a kép szerep­

lőinek, hanem nézőinek, közönségének is. Valamiképpen résztvevőkké avat minket a festő, résztve­

vőkké, akik Krisztus pillantásával találkoznak, akikre János kérdő tekintete téved. A tanítványok rész­

ben magyar parasztarcok, útszéli keresztek tagbaszakadt, nagy bajuszú figurái, részben a középkori freskók átszellemült, profetikus sémi törvénytudói. A vegetáció is megszelídült: az asztal szélét, a pad­

ló kövezetét díszíti, a fal ornamense. A színek direkt azonosságát jellemzésül a középkor festészete és a mai naiv mesterek egyaránt szívesen alkalmazzák, ugyancsak a feliratos magyarázatokat, amelyek itt a falon körkeretbe foglaltak - körülöttük magyaros motívumok - s azt a pingáló eljárást idézik föl bennünk, amit a magyar parasztfestőktől és a középkor egyszerű nép-piktoraitól megszoktunk és megszerettünk.

H.B.

41

Berki Viola: Utolsó vacsora. 1977.

Vászon, olaj 70x70 cm J.j.l.: Berki Viola 1977.

42 A M E R I C S GYŰJTEMÉNY

B O H U S ZOLTÁN

Bohus Zoltán a 60-as évektől a hagyományos díszítőfestészet technikai és felfogásbéli megújítá­

sán dolgoztak. Érdeklődése az Iparművészeti Főiskolán Z. Gács György mellett fokozatosan az üveg felé fordult. Nagy hatást gyakorolt rá a neoavantgarde művészet, ezen belül a Csiky Tibor-féle új- konstruktivista gondolkozás. A minimai art szellemében a 80-as évektől kezdi el rétegelt, ragasztott üvegplasztikáinak sorozatát, melynek darabjai az anyag tulajdonságaira apellálva a fénytörő képesség kiaknázására törekszenek. A Levélnehezék két különálló, de egymáshoz is kapcsolható prizma. Bohus ezúttal is egy gyakran felhasznált és kedvelt plasztikai formájából, a piramisból alakította ki, melyet mindig egyedivé transzformál. Az illesztés során egymás mellé ragasztott rétegek egy sajátos belső üvegteret képeznek, amelyben sorozatszerűen jelenik meg az elválasztó rétegek határvonala. A létre­

jövő belső üvegtér és a különféle vastagságú és fényáteresztő képességű formarészek különleges opti­

kai hatás kiaknázására adnak lehetőséget. Az üvegen belül megsokszorozott formák a felépítés-által megszabott logikai rendszerben ismétlik meg a külső szerkezet fő motívumát, ez adja Buczkó műve­

inek tiszta szépségét, eleganciáját.

G.M.

BUCZKO GYÖRGY

Buczkó György plasztikája Kígyós Sándor szobrászművész egy, a pécsváradi emlékmúzeumban ma is látható, késői alkotásának átirata, egyúttal tiszteletadás az 1984-ben fiatalon meghalt művész­

barát előtt. Kígyós a Pécsi Műhely művészközösségének egyik meghatározó szellemiségű tagja volt.

Alkotásait a plasztikai megmunkálás elemi formái, a gömb, a hasáb illetve a külső szobrászi beavat­

kozás konfliktusából, egymásra ható ellenerejéből bontotta ki. Buckó György Kígyóshoz hasonlóan gyakran juttatja érvényre szobraiban az anyag és a formáló szándék küzdelmének szobrászi történé­

seit. A Kígyós Sándor emlékére készülő alkotás a híres Kígyós-féle betonszalag egy variációja: hajlí­

tott, geometrikus mértani alakzat, amely Buczkó Györgynél erőszakosan térbe hasító forma. Az új- konstruktivizmus szellemében a szabályos geometriai térelem viselkedésének tiszta logikáját és formai egyértelműségét juttatja érvényre. Buczkó a megmunkálás során a plasztikát eltávolítja mindenféle személyességet, érzelmi kifejezést hordozó tartalmaktól. Míg az egyszerű, tudatosan redukált, geometrizáló alapforma Kígyós Sándor plasztikáinál lírai, csiszolt artisztikummal töltődik, Buczkó az érzelmi elemek tudatos száműzésével, az elidegenítés szándékával él. Nem enged annak az érzéki ha­

tásnak sem, amire az üveg tulajdonsága csábít. Alkotásának semlegességét az átlátszatlan fekete szín és a ridegnek ható, tompa fényűre munkált felület is fokozza. A létrehozott mű leginkább az ipari jel­

legű, minimai art kifejezéshez áll közel.

G.M.

A M ÍMENY ⁴³

'^^ ^VHHPV^^^^^^l

W ^B

Bohus Zoltán: Levél nehezékek 1985 k. Réteges üveg 9,5x5,2x6,5 cm J.n.

Buczkó György: Kígyós Sándor emlékérc 1991. Üveg 9x28x8 cm j . Buczkó 1991.

44 A MERICS GYŰJTEMÉNY

BUKTA IMRE

Bukta Imre a 70-es évek óta egyedülálló következetességgel foglalkozik a kelet-európai, felemás iparosodás magyar falura gyakorolt hatásával. A 80-as évek végén nagyszabású tereminstallációk ké­

szítése mellett érdeklődése egyre inkább a képalkotás felé fordult. Festményeiben ugyanúgy, mint gra­

fikáiban a leggyakoribb képalkotó motívumot a falusi lét különféle tevékenységi formái adják. A Ma­

gyar táj c. alkotása a modern tájkép újrafogalmazási b'sérletének tekinthető. Illúzió nélkül tárja fel a hétköznapi létezés pillanatait, ezen belül a táj és az ember idillinek egyáltalán nem mondható kapcso­

latát. A kép eredeti változatát, melyet Novotny Tihamér a Bukta Imre nagymonográfiában reprodu­

kált, a míívész a későbbiek során átfestette. A keletkező új alkotás - noha fő motívumaiban változat­

lan maradt - komorabb az első alkalommal megvalósított műnél. A sugárzó napkorong helyére feke­

te égbolt került, a táj előterét hasonlóan drámai, szorongató hatású, bekerítő sötét sávok uralják. A sörétes puskával lövöldöző ember, az ágakból font kerítés, a rohanó nyulak, a felásott majd bezárt tér és a nyílt mező együttese azonban ezúttal sem egyszerű, zsánerszerű megjelem'tése a magyar vidék­

nek. Bukta képein az egyes motívumok szándékoltan naivvá formálva, jelképi erővel töltődnek meg.

A megváltozott világ, a mindinkább beszűkülő életterepek és a létezés formájának elsilányodása kap­

csán Bukta Imre a végeken élő ember zavarba ejtően groteszk létformáját mutatja be. A kompozíció két részre oszlik. Egyik térfelét az ember által művelt fÖldsáv képezi a nyúlfarmmal, ahol a sétálgató ember sörétes puskával lődöz a kiszabadulni vágyó állatra. A másik oldalon a megmunkálatlan, elha­

nyagolt mezők láthatók. A két teret tördelt ívű kerítés választja el, melynek sarkaiban nyúlcsapdákat helyeztek el. Az állat a képtér mindkét feléből menekül a rá záporozó lövések elől, de bárhogy igyek­

szik, mindenképpen csapdába kerül. A nyuszifarkat idéző barkaágakkal megjelenített kerítés, a roha­

nó állat nyomában porzó föld egy sajátosan játékos, ugyanakkor mély értelmű képi humort hív élet­

re.

G.M.

A M i MENY 45

Bukta Imre: Magyar táj (Hazafelé) 1989.

Vászon, olaj. 120x170 cm j.j.l.: Bukta Imre 1989.