A M E R I C S GYŰJTEMÉNY 85
Kárpáti Tamás: Angyal könyvvel 1989.
Fa, olaj 32,7x26,3 cm J. hátul : Angyal könyvvel Kárpáti Tamás 1989.
ÍMERICS
KATÁI MIHÁLY
Kátai Mihály a hazai zománc művészet legnagyobb hatású egyénisége. A technika az ő működése nyomán fejlődött a képzőművészet irányába. Művészetének szellemi és formai gyökere egyaránt az ar
chaikus művészet és a népművészet köréből táplálkozik. O alapította Kecskeméten a Nemzetközi Zo
máncművészeti Alkotótelepet 1975-ben, s 1987-ig a vezetője volt.
Kátai Mihály művészete a mítoszok világát, a keleti kultúrák távlatait nyitják meg. Leginkább a ke
letkezésekről szóló legendák keltették fel érdeklődését. Jelentős a Merics-gyűjtemény Ádám és Éva cí
mű tűzzománc képe is.
A „Szürke gulya" című alkotása technikailag is különleges: festett rézdomborítás. Az ősember mű
vészetére utal vissza. Motívuma a ma is élő, őshonos magyar állatunk, a szürke marha, amelynek a már látványa is a távoli múlt benyomásával hat. A hosszú, frízbe foglalt, vonuló állatok rézlemezből vannak szobrászilag domborítva, s a felület matt, szürke fémoxid színezést kapott. A háttér eozin hatású tűz
zománccal van festve. Az állatok sorának első helyén látható, legdinamikusabb bika kifejezetten az al-tamirai barlangrajzok bölényábrázolása szerint kapta stilizált, karakterisztikus megformálását. A többi állat az ókori egyiptomi falfestményeken és domborműveken jelenik meg ugyanígy, frontális ábrázolás
ban. Az a középen kimagasló fejű bika, amely a szarvai közt a Napot tartja, egyértelműen az egyipto
mi Apiszra utal. Arra a szimbolikus állatra, amelynek nyitott állású szarvaiból stilizálódott az A betű.
A Napot hordozó isteni áUat az emberiség életében és hiedelem világában alapvető szerepet tölt be.
H.J.
NÉMETH JÁNOS
Németh János művészetét áthatja a göcseji fazekasság népies szellemisége és a román kor szobrá
szára. Együtt van nála egy primitív erőtől duzzadó modern jelenség és a korai középkor keresztényi áhítata. Az utóbbi teszi rokoníthatóvá Kovács Margit művészetével. A népművészet Németh Jánosnál elsősorban mint sűrített, lényegre törő szemlélet érvényesül. A korongolt formákból történő építkezés nála a kubizmus tanulságait helyettesíti.
A „Baranya" című kerámia dombormű Baranya megye történelmi és természeti meghatározottsá
gú paraboláját szemlélteti. A hagyományokból kiragad a művész néhány emblematikus, jól azonosít
ható motívumot, s azok szerepeltetésével formálja meg a fríz-kompozíciót. Képi legendát költ Németh János, a komolyan valóságostól a viccelődő valószínűtlenségig árnyalva, ahogy a népmesékben szokás.
A mese balról jobbra a mohácsi busóval kezdődik. Az őt rejtő életfa egyik nemes hajtása a Pécsi Szé
kesegyház, mint a keresztény szellem légbeemelkedő vára. Alatta kerekedik a török Dzsámi épülete, melynek tornyán álló félholdjához az angyal kitűzi a pogányságon győzedelmeskedés szimbólumát, a keresztet. Ettől jobbra ismét a pogány szeUem az uralkodó. A kecskeháton lovagló ókori antik Bacchus tartja ellenőrzése alatt a Mecsek borszőlő termelését. A hegyoldalon sorakozó tőkéken érik a szőlő. A mediterrán nyári nap melegében, a pincék mellett, a jó termés reményében bízva elhever és szundít a szőlősgazda.
H.J.
A M E M C S GYÜJTEME,NY' 87
Kátai Mihály: Szürke gulya.
Tűzzománcozott rézdomborítás 25x100 cm J.j.l.a kereten: KM
Németh János: Baranya (relief).
Agyagmázas samott 50x120 cm J.b.l.: Németh János.
88 rUJTEMENY
K E S E R Ű I L O N A
A magyar festészetnek Rippl-Rónai Józseftől indítva a Pécsen letelepedő Martyn Ferencen át egé
szen a mai napig létezik egy különleges, a festői értékeket önmagában kiteljesítő hagyománya. A színkoloriton alapuló festői látomást Pécsen nem csupán Martyn Ferenc életteli és közvetlen érzéki kapcsolatú festészete, hanem az állandó kiállításon látható Csontváry képek is közvetítik a fiatalabb művésznemzedékek számára. A tiszta festőiség tradícióját a kortárs magyar neoavantgarde művész
nemzedéken belül leghatározottabban a szintén Pécsett élő Keserű Ilona viszi tovább. Keserű a 60-as évek korai gesztusképei után talál rá az erős koloritú színekre, illetve magára a spektrumra, mint op
tikai problémákat felvető, művészi programra. A szivárványszínek geometrizáló foltjai idővel nagyívű kalligrafikus gesztusokban jelennek meg alkotásain. A Pillantás c. kép fő motívumait ezúttal nem a hullámvonal motívum, hanem íves ecsetfoltok vagy önmagába visszatérő, körkörös gesztusok hor
dozzák. A szivárvány színei a sárgáktól a hideg kékeken át melegebb zöldekig terjedően, fölülről le
felé húzódó, S alakú íves sávban rendeződnek. Az egymást váltó színkarakterek két tömb köré szer
veződnek: felül a vörösek, alul a kékek dominálnak. Az egyes intenzív mezők egyelőre még különál
ló foltokat képeznek, de a spektrum színei omlékony áttűnésekben, fokozatosan váltanak egymásba.
A mű egészében érvényesül az egyidejű, felfelé és lefelé terjeszkedő, függőleges irányú mozgás. A kép dimenziójának további kiterjeszkedését felül feketék határolják. A színmezők íves átmenetekben egy
más felé közeledve folyamatos mozgást, impulzív energiát közvetítenek. Az egymásba hatoló sárga és vörös ívek lefelé nyitottak, míg az alsó, kékes, zöldes gesztusok felfelé mozogva kapcsolódnak hozzá
juk. Az ellentétes mozgásformák és színkarakterek találkozásánál jön létre a kép forgáspontja - a kom
pozíció e képzetes középpontjában a tiszta fehér szín felcsattanó gesztusai fokozzák végletekig az el
lentétet. Az egymáshoz közeledő színtestek legnagyobb intenzitású csomópontjában az ellentétes pó
lus szín és formasajátosságát hordozva tér vissza az eredeti gesztus: a vörös mezőben kék, a kékben vörösként utóképszerű hatással. Az ellentétes forma és színkarakterek egymásra hatása és együttmű
ködése kapcsán Keserű a kiegyenlítődés filozófiai bölcseletéről beszél.
G.M.
89
Keserű Ilona: Pillantás 1991.
Vászon, olaj, grafit 140x100 cm J.j.l.: Keserű
A M E R I C S GYÍ
KELEMEN KAROLY
A 80-as években megjelenő fiatal festőgeneráció tagja, aki sajátos művészi programjában a mo
dernizmus válságát közvetítő új szemléletet fogalmaz meg. Alkotásiban gyakran felhasználja a klasz-szikus, ezen belül különösen a XX. század eleji avantgárdé művészet közismert alkotásait. Egyes sze
replők kiemelésével, kompozíciós megoldások átvételével és stílusok ötvözésével fogalmazza újra a nagy művészeti produktumokat. A mára már szimbólummá váló képi motívumok Kelemen Károly tolmácsolásában sajátos változáson mennek át. A művész az átírás során meg kívánja fosztani őket az eredeti kontextusuktól, a művészettörténeti idol szerepétől és a kívülálló, XX. századvégi ember iro
nikus, mindent megkérdőjelező és egyúttal mindentől távolságot tartó álláspontját viszi a kompozí
ciókba. A klasszikus művek eredeti jelentésének kioltása érdekében a képek központi alakjává a XX.
századi, popularizált fogyasztói kultúra szimbolikus alakja, a Teddy Bear válik, mint a posztmodern kor mesterséges és infantilis hőse. A Teddy legyezővel Picasso 1907-es Avignoni kisasszonyok c. ké
pének parafrázisa. Az eredeti festményt a művészettörténet a XX. századi modern művészet és a ku
bizmus új kérdéseket megfogalmazó, provokatív nyitóműveként értékeli. A képet Kelemen többször és több változatban is megfestette. A Merics gyűjteményben található alkotáson a medvét a Picasso-mű egyik matrózfigurája helyére állította be. Ahogy a nézőnek hátat fordító, medvefejű, mezítelen alak ülő pozitúrája és szemei feltűnő módon utalnak az eredeti matrózfigurára, ugyanígy megtartja Kelemen a háttér színpadias drapériáit is. Uj elem a címben hivatkozott legyező női arccal, amely Pi
casso késői kubista korszakaira utal. Rényi András értelmezésében Kelemen képeinek voltaképpeni tárgya a múzeum, az autonómmá lett művészet hatalmának szimbóluma. Két, jellegzetesen modern művészi attitűdöt szembesít egymással: egy múzeumtagadót és egy, a múzeumból táplálkozót, s ettől lesznek alkotásai izgalmasan aktuálissá.
G.M.
A MERi 91
Kelemen Károly: Teddy legyezővel 1996.
Vászon, olaj 120x110 cm. J.j.l.: KK 96.
92
KERTESZFI ÁGNES
Kertészfi Ágnes többféle technikai eljárás alkalmazása mellett nem csupán ipari üvegterveiről, ha
nem autonóm, szobrászati igényű plasztikáiról is ismert. A 80-as évek elején elterjedt stúdióüveg mozgalom hatására b'sérleteket végzett az üveg szobrászi lehetőségeinek kihasználására. Tárgyainak kompozíciós alapja mindig finom szerkezetű geometrikus forma. Leegyszerűsített, lényegi összefüg
gésekre apelláló plasztikái elmúlt korok emlékműveire, ókori civilizációk architektúráira emlékeztet
nek. E posztmodern archeológiai leletek jellegzetes motívuma a csúcsára állított gúla vagy piramis -melyek gondolatgazdag asszociációiban kapcsán a művész egyidejűleg imitál rituális használati tár
gyat, kultikus oltárt vagy épületet. Kertészfi Ágnes üvegszobrai az üveg sokféle tulajdonságai közül leginkább annak tompa, matt karakterét használja, hogy az anyagban rejlő misztikum és titokzatos
ság révén is felerősítse tárgyainak sejtetésekre apelláló képi asszociációit, kultúrtörténeti utalásait.
G.M.
JEGENYES JÁNOS
A magyar üvegművészet puritán, tiszta formákban gondolkodó alkotója. A Merics gyűjtemény
ben található plasztikája Házi Tibor üvegművész emlékére készült, 1:5 arányú, kis méretű makett.
Megvalósulása esetén egy földbe helyezett urnasír fölé került volna, amelynek talapzatát fekete grá
nitból és nagy szilárdságú, speciális műszaki üvegből tervezte a művész. Jegenyés János egyetlen üvegszálból készítette a téri struktúrát, amely a geometriai alapelemekre épül. Tiszta, egyszerű és vi
lágosan átlátható szerkezete jól kapcsolódik Jegenyés jobbára geometrikus alapformákból, strukturá
lis rendszerekből álló többi alkotásához, amelyek a térszervezés matematikai-mértani logikáját köve
tő formafelvetésekkel foglalkoznak, egyúttal líraiságukkal átnyalt érzelmeket is képesek közvetíteni.
G.M.
93
^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ K l > .
Kertészfi Ágnes: Hatlábú. Üveg M: 7 cm J.n. Halványzöld üvegplasztika. Üveg. 26,5 cm J.n.
Jegenyés János: Megemlékezés Házy Tiborra. Üveg M:27 cm J.n.
94 A M E R I C S G Y Ű J T E M É N Y
KLING JÓZSEF
Kling József a 90-es évek fordulójától foglalkozik barbár civilizációk kultikus maradványaival. Korai plaszti
kái elsősorban épített konstrukciók, melyek durván faragott felületükkel, tömbszerű monumentalitásukkal sötét, archaikus erők emblematikus kifejezéseiként hatottak. A Lélekkapu c. plasztika e hatalmi szimbólumokat kifeje
ző képi világ folytatása, egyike a művész emberalakot és architektúrát egybefogalmazó metamorfózisainak. A kompozíció egy archaikus kapuforma. Történelmi korra, szituációra való utalás nincsen rajta, csupán a tisztele
tet parancsoló frontalitás és emblematikus arany felségjelzés sejteti az időtlen hatalom emberi arányok meghala
dását célzó demonstrációját. Felépítését Kling korábbi oltárvariációinak architektonikus szemlélete határozza meg: függőleges és vízszintes irányú, síkokkal határolt egyértelmű tömbök variációiból áll. Kling József nem a hagyományos értelemben vett módon, kívülről befelé haladva bontja ki plasztikáinak lényei formáit, hanem több részletdarab összeépítésével, az egyensúlyi állapotokra rendkívül figyelve rakja össze, kapcsolja egymásba az egyes részelemeket. Akár egy épület, úgy készül cl a szobor, melyet sokféle változatos megoldásokkal, szelleme
sen és némi játékossággal variál. A korábbi, előtanulmánynak is felfogható kisebb bálványvariációk esetenként még egyenetlen homlokzati felületei a nagyobb műveken fmoman csiszolt, szabályosabb négyszögek rendjébe igazodik. Kiugró és visszasüllyesztett pozitív és negatív tömegek tagolása ritmizálja a formákat. A legszembetű
nőbb változás a korábbi architektúrákhoz viszonyítva a felületek esztétizáltsága. Kling József örömét leli az anyagban. Kihangsúlyozza szépségét, nemességét, és hogy ezt a néző számára is élvezhetővé tegye, gyakran él a polírozás módszerével is.
G.M.
TORNAY ENDRE ANDRÁS
Tornay Endre András népi tárgykultúrát és az erdélyi fafaragó kultúrát is magába olvasztó munkássága ré
vén a magyar szobrászat egyik különlegesen eredeti alakja. Archaizmusok és modern tartalmak ötvözésére irá
nyuló kifejezési szándékát a hagyományos fafaragó művészet tanulságainak felhasználásával maradéktalanul ér
vényesíti. Szobrainak főszereplő mindig emberi alakok, melyek a figuratív és a jelképigényű konstrukciók között sajátos átmenetet képeznek. A Várakozók három, architektonikus jellegű alakot formál, ahol a figuralitás és absztrakció azonos mértékben van jelen. Az embereket ábrázoló, hármas tagolású kompozíció ezúttal szakrális vonatkozásokat érintően is szimbolikus értelmű: a Golgota hármas keresztjét illetve az erdélyi fejfák motívumát egyaránt idézi. A középső, szimmetrikus figurát kétoldalt ívesen középre hajló alak egészíti ki. A művész a ke
resztforma szigorúságát mindenütt lekerekítésekkel oldja fel. A kompozíció ünnepélyesen frontális beállítású, hangsúlyozottan főnézetre komponált. A karakteres körvonalakkal jellemezhető alakok játéka pozitív és negatív tömegek, íves és egyenes vonalú formák ritmusán alapul. Noha egységében a nyugalom állapotát jeleníti meg, a szimmetrikus kompozíción belüli finom hangsúlyeltolódások, az íves formák és hajlások fmom zenei ritmusokat idéznek. Tornay az egyes részek összeépítésénél ékek és csapok segítségével a kézi szerszámok összeillesztési tech
nikáját használja fel. A mű keletkezése idején, a 80-as évek közepén a művész felhagy korai szobrai íveket, szelíd hajlásokat és meghajló síkokat összefoglaló artisztikumával, és formaképzése érdesebbé váHk. A szerkezetek szi
lárdságát, keménységét hangsúlyozza a csapolásokkal, átmetszésekkel, ezért formái eLnagyoltabbakká, lényegre törő módon puritánabbakká is válnak. A finom részletek elhagyásával a plasztikák architektonikus építettsége nyilvánvalóbb. Az ácsolt faszerkezeteket idéző nyers formákat etikai tartalommal telíti a művész: az ácsmunka emberhez kötött, hétköznapi tevékenysége kapcsán a népi tárgykultúra összetett tartalmi vonatkozású, felma-gasztosított emlékműveit hozza létre.
G.M.
.•EMENY 95
Kling József: Lélek kapu. 2001. Mészkő. M.42 J.hátui: Kling
Tornay Endre András: Várakozók. Fa M: 51,5 cm 61x24 cm