Tudomán
A Magyar Tudományos Akadémia Értesítője
M a g y a r T u d o m á n y
A Magyar T u d o m á n y o s A k a d é m i a Értesítője L X X i n . kötet. — Ű j f o l y a m . X I . k ö t e t 1. szám
1966. j a n u á r
F Ő S Z E R K E S Z T Ő :
E r d e i F e r e n c
S Z E R K E S Z T Ő B I Z O T T S Á G :
Egyed László, Elekes Lajos E ö r s i G y u l a , Geleji Sándor, Gömöri P á l , H e v e s i Gyula, J á n o s s y L a j o s , Móosy J á n o s , Polinszky Károly, Trencsényi-Waldapfel I m r e ,
Z ó l y o m i B á l i n t
S Z E R K E S Z T Ő K :
R e j t ő I s t v á n , Szántó L a j o s
A S Z Á M S Z E R Z Ő I :
F A R K A S J Á N O S egy. a d j u n k t u s (Veszprémi Vegyipari E g y e t e m ) ; Sz. L Á Z Á R G A B R I E L L A főelőadó (MTA Biológiai T u d o m á n y o k Osztálya); N A G Y K Á R O L Y , az MTA lev. t a g j a , egy. tanár, a T u - d o m á n y o s Minősítő B i z o t t s á g t i t k á r a ; N É M E T H J E N Ő , a m ű - szaki t u d o m á n y o k k a n d i d á t u s a , osztályvezető (MTA Műszaki Kémiai K u t a t ó Intézete); P Á R K Á N Y I L Á S Z L Ó egy. a d j u n k t u s (Eötvös L o r á n d T u d o m á n y e g y e t e m ) ; P E T R A S O V I T S G É Z A , a műszaki t u d o m á n y o k k a n d i d á t u s a , s z a k t i t k á r (MTA Műszaki T u d o m á n y o k Osztálya); R Á N K I G Y Ö R G Y , a történelemtudo- m á n y d o k t o r a , igazgató h . (MTA T ö r t é n e t t u d o m á n y i I n t é - zete); S Á N D O R T Á L , a filozófiai t u d o m á n y o k doktora, egy. t a - nár ( E ö t v ö s Loránd T u d o m á n y e g y e t e m ) ; S O M F A I L Á S Z L Ó t u d . m u n k a t á r s (MTA B a r t ó k A r c h í v u m ) ; S Z A B A D Y E G O N elnök- helyettes (Központi Statisztikai Hivatal); T A K Á C S J Ó Z S E F , az állam- ós jogtudományok k a n d i d á t u s a , osztályvezető h. (MTA Elnökségi Titkárság); V A D Á S Z E L E M É R akadémikus, egy.
t a n á r ( É ö t v ö s Loránd T u d o m á n y e g y e t e m ) ; V A R G A P É T E R
t u d . m u n k a t á r s (Központi F i z i k a i K u t a t ó Intézet); V E K E R D I L Á S Z L Ó könyvtáros (MTA M a t e m a t i k a i K u t a t ó Intézete).
J
Magyar Tudomány
A Magyar Tudományos Akadémia Értesítője
L X X I I I . k ö t e t — Ú j f o l y a m X I . kötet — 1966
A k a d é m i a i Kiadó, B u d a p e s t
I
1
Bánkövi György: A Monte-Carlo-módszer 430 Berend T. Iván: A gazdaságirányítási m e c h a n i z m u s t ö r t é n e t é h e z 416
Bontovits Lajos: E g y komplex kutatási feladatról 231 Bornemisza György : M ű a n y a g o k felhasználása a g y ó g y á s z a t b a n 441
Erdei Ferenc: A t u d o m á n y o s műhely szervezési problémái 727 Erdey-Grúz Tibor : A t e r m é s z e t t u d o m á n y o k hazai fejlődésének fő vonásai 145
Ferge Sándorné—Láng Györgyné: A t u d o m á n y o s k u t a t ó k életkörülményei 769
Friss István: Terv és t u d o m á n y 521 A gazdasági m e c h a n i z m u s reformjához 407 Geleji Sándor—Szántó István: Három év koordinációs t a p a s z t a l a t a i 182
GiUemot László: Háló-tervezési módszerek alkalmazása a t u d o m á n y o s k u t a t ó m u n -
k á b a n 92 Granasztói Pál: Az életmód változás problémái a t e l e p ü l é s t u d o m á n y b a n 667
Gr'olmusz Vince: A k u t a t á s i r á n y í t á s i rendszer n é h á n y közgazdasági kérdéséről 619 Hajós Károly: Az allergológiai kutatások jelentősége és ú j a b b eredményei 173
Hegedűs András: M a r x a bürokrácia alapjairól 213 Horn Artúr: Az állati fehérjetermelés az a l k a l m a z o t t genetika t ü k r é b e n 149
Horváth János : Tér, idő, téridő; terek és mezők 601 III Márton: A magyarországi szputnyik-megfigyelőhálózat m u n k á j á r ó l 297
Imre Samu: A kollektív kutatások szervezésének t a p a s z t a l a t a i a Nyelvtudományi
Intézetben 750 Issekutz Béla: A r á k keletkezésének és gyógyításának p r o b l é m á i 224
Kecsö István: A kooperáció jelentkezése és m é r t é k e a k u t a t á s b a n 306 Kéri Tamás: Kutatásszervezési tapasztalatok a novoszibirszki ipargazdasági és -szer-
vezési intézetben 763 Klár János: A kutatásgazdaságosság n é h á n y fogalmi kérdése 468
Kornai János: Népgazdasági programozás 538 Kovács László: A teleológia bírálatához 377 Lörincz Fenne: A h a z a i húsipari k u t a t á s n é h á n y kérdése 692
A második évtized küszöbén 1 Mócsy János: E g y k i e m e l t akadémiai k u t a t á s i feladatról 75
Nagy Károly: A T u d o m á n y o s Minősítő Bizottság m u n k á j á r ó l 22 Pál Lénárd : Tízéves az Egyesült A t o m k u t a t ó I n t é z e t 550
Polinszky Károly : E m l é k e z é s Varga Józsefre 687 Rényi Alfréd: A M a t e m a t i k a i K u t a t ó I n t é z e t 10 éve 81 Rózsa György: Gazdasági meohanizmus és szervezéstudomány 239
Rusznyák István: K o r á n y i Sándor 411 Sági Márton: N é h á n y t a p a s z t a l a t a k u t a t ó m u n k a tervezéséről a Közgazdaságtudo-
mányi I n t é z e t b e n 736 Sándor Pál: A m a g y a r filozófiatörténet k u t a t á s á é r t 3
Simon László: Az alföldi homokterületek öntözővíz-ellátásának k u t a t á s a 163 Straub F. Bruno: A h a z a i biológiai k u t a t á s helyzete és p e r s p e k t í v á j a 277 Szántó István—Páris György: A t u d o m á n y o s k u t a t á s n é h á n y tervezési és szerve-
zési kérdése az MTA Műszaki Fizikai K u t a t ó I n t é z e t é b e n 743 Száva-Kováts Endre: Az ,.alkalmazott" f ö l d r a j z p r o b l é m á j a 99 Szekér Gyula: K e m i z á l á s a magyar népgazdaságban 448 Takács József: Kísérleti tervezési rendszerünk ú j elemei 758 Tangl Harald: At. a n t i b i o t i k u m o k szerepe háziállataink t a k a r m á n y o z á s á b a n 459
Vajda Imre: A világkereskedelem fejlődésének legújabb jelenségei és h a t á s u k a
m a g y a r gazdaságszerkezeti m o d e l l r e 287 Vajda Imre: A világkereskedelem fejlődésének legújabb jelenségei és h a t á s u k a
m a g y a r gazdaságszerkezeti modellre 593 Vámos Tibor: K u t a t á s o k a kibernetika és az automatizálás közös t e r ü l e t e i n 556
Varga Péter: A laser és alkalmazása 13 Vas-Zoltán Péter : Önálló „politikai t u d o m á n y " , vagy komplex t á r s a d a l o m t u d o m á n y i
k u t a t á s o k ? 679 Vekerdi László: Leibniz élete és kora 367
Zoltán László: Az agy- és idegsebészet p e r s p e k t í v á i 614 A MAGYAR T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A 1966. É V I C X X V I . K Ö Z G Y Ű L É S E
liusznyák István: E l n ö k i megnyitó 349 Erdey-Orúz Tibor: Az elnökség beszámolója 351
A p r ó Antal: Üdvözlő beszéd 363 V I T A
A k a d é m i a i viták a gazdaságirányítási r e n d s z e r reformjáról
Az Akadémia k i b ő v í t e t t elnökségének v i t á j a (Sági Márton) 244 A Közgazdaságtudományi Bizottság és a Magyar Közgazdasági T á r s a s á g Vá-
l a s z t m á n y á n a k együttes ülése (Gönczöl Ferenc) 248 A Mezőgazdasági Ökonómiai és Üzemszervezési Bizottság tanáeskozása
(Kiss Albert) 250 A K ö z g a z d a s á g t u d o m á n y i I n t é z e t v i t á j a (fíerényi József) 253
Benczc Imre: Időszerű kérdés, korszerű m e g o l d á s r a vár 786 Berend T. Iván: A m a r x i s t a eszmeiség m é r c é j e 387 Farkas János: N é h á n y gondolat a Science of Science-ról 29 Gábor Magda: Nemcsak a fiatalok — a 30-40 évesek problémája is 642
Gyulai Zoltán: Megjegyzések k u t a t á s t e r v e z é s ü n k problémáihoz 255 Jánossy Lajos—Elek Tibor : Még egyszer a Lorentz-elvről 188
Király Péter: A nyelvészeti kutatások elvi-módszertani megalapozottságáról 481
Korach Mór: Megjegyzések a „Science of Science" vitához 632 Láng István: A t u d o m á n y o s k u t a t ó k n y e l v t u d á s a — megoldatlan p r o b l é m a 566
Mádl Antal: A t u d o m á n y o s fokozatok n a g y o b b megbecsülése érdekében 477 A m a r x i s t a eszmeiség érvényesülése a t á r s a d a l o m t u d o m á n y i disszertációkban 114 Máté Ferenc: Megjegyzések Láng I s t v á n „ A t u d o m á n y o s k u t a t ó k n y e l v t u d á s a —
megoldatlan p r o b l é m a " című cikkéhez 640 Mikó Pálné: A biztonságos nyelvtudásról 704 Novobátzky Károly: A Lorentz-elv a k r i t i k a mikroszkópja a l a t t 385
Párkányi László: A j o b b képességű t a n u l ó k k a l való foglalkozás kérdései a fizika
o k t a t á s á b a n 36 Suara Róbert: Megoldatlan, de megoldható p r o b l é m a 782
N E K R O L Ó G O K
J a n c s ó Miklós (Issekutz Béla) 627 Mihailich Győző (Széchy Károly) 474 M o l n á r E r i k (Erdei Ferenc) 701 Müller Sándor (Bruckner Győző) 311 S u r á n y i J á n o s (Láng Géza) 111
S Z E M L E
A T u d o m á n y o s Minősítő Bizottság hírei 66, 131, 205, 329, 399, 508, 584, 656, 791
A M a g y a r Tudományos A k a d é m i a 1966. évi közgyűlése 391
A közgyűlés h a t á r o z a t a 392 Az 1966. évi akadémiai j u t a l m a k 393
AZ A K A D É M I A T E S T Ü L E T I S Z E R V E I N E K T E V É K E N Y S É G E
Az elnökség hírei 47, 123, 196, 260, 314, 486, 673, 710, 789
A b a r á t i akadémiákkal közös kutatási t é m á k 47
A M a g y a r T u d o m á n y című folyóirat 47 Az MTA Műszerügyi Szolgálata 47 A Műszaki T u d o m á n y o k Osztályának i r á n y í t ó tevékenységéről és az irányítása a l a t t
álló k u t a t á s o k helyzetéről (Petrasovits Qéza) 48 A M a g y a r T u d o m á n y szerkesztő b i z o t t s á g á n a k kiegészítése 123
Az A k a d é m i a részvétele kiállításokon 123 A k u t a t á s o k tervezési rendszerének m ó d o s í t á s a 123
T u d o m á n y o s fokozat elnyerése kollektív t u d o m á n y o s m u n k a a l a p j á n 196
U j idegen nyelvű folyóiratok 196 A k a d é m i a i kutatóhelyek vezetőinek t u d o m á n y o s fokozata 197
Az A k a d é m i a országos felelőssége a t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k h a z a i fejlesztésében . . . . 260 A K é m i a i T u d o m á n y o k Osztályának tevékenysége a második ötéves t e r v b e n (Kardos
Ibolya) 261 A Béke-világtanács elnökségének n y i l a t k o z a t a 314
A k a d é m i a i összes-ülések 486 Az A k a d é m i a műszaki és t e r m é s z e t t u d o m á n y i osztályai és az ipari k u t a t ó i n t é z e t e k
közötti e g y ü t t m ű k ö d é s r ő l 486 Az A k a d é m i a elnökségének állásfoglalása a vietnami h á b o r ú v a l kapcsolatban 487
Üdvözlő levél az Académie des Sciences fennállásának 300. évfordulója alkalmából 487
R u s z n y á k I s t v á n elnök csehszlovák k i t ü n t e t é s e 487 Az A k a d é m i a 1967. évi közgyűlése és nagygyűlése 673
A g e n e t i k a helyzete h a z á n k b a n 673 A k u t a t ó i n t é z m é n y e k érdekeltté tétele a k u t a t á s i eredmények gyakorlati hasznosí-
t á s á b a n 674 Az A k a d é m i a egyes kutatóhelyeinek szervezeti változása 710
Az akadémiai szolgálati találmányokkal kapcsolatos ú j e l j á r á s szabályozásáról 710 Üdvözlő levél a R o m á n Szocialista K ö z t á r s a s á g A k a d é m i á j a fennállásának 100.
évfordulója alkalmából 711 Ünnepségek a Belga Királyi O r v o s t u d o m á n y i Akadémia fennállásának 125. évfordulója
alkalmából 711 Odaítélték az 1966. évi kiadói n í v ó d í j a k a t 789
Üdvözlő levél a Jugoszláv Tudományos- és Művészeti A k a d é m i a fennállásának 100.
évfordulója alkalmából 789
T U D O M Á N Y O S É L E T
Az Akadémia a B u d a p e s t i Nemzetközi V á s á r o n (Gs. É.) 496 A z Akadémia k u t a t ó i n t é z e t i k ö n y v t á r h á l ó z a t a (Simon Mária Anna) 660
A k a d é m i a i konferencia a heterózisról (Bálint Andor) 321 Az Akadémiai K ö n y v t á r ú j székházáról (Rózsa György) 322 A k a d é m i a i Levéltár létesítése és m ű k ö d é s e (Szelei László) 326 Az állampolgári jogok és a helyi i g a z g a t á s (Halász József) 644 Az állati fehérjetermelós az a l k a l m a z o t t genetika t ü k r é b e n (Egyed Imre) 265
B a r t ó k évforduló és a B a r t ó k A r c h í v u m (Somjai László) 62
A bécsi történészkongresszus (Ránki György) 64 A berlini „Statisztikai minőségellenőrzés kérdései" kollokviumról (Csáki Endre) . . . 270
A biológiai k u t a t á s hazai helyzete és p e r s p e k t í v á j a (Sz. Lázár Gabriella) 316
Demográfiai szimpózium Budapesten (Szabady Egem) 62 A gazdaságirányítás r e f o r m j á n a k kérdéséhez (Halay Tibor) 124 A I I I . Magyar Belgyógyász Kongresszus (Varró Vince) 127 A herendi porcelán és az egyetemes porcelánművészet (Molnár László) 489
Időszerű genetikai kérdések kollokviuma (Sz. Lázár Gabriella) 69 Kiállítás az Akadémiai K ö n y v t á r ú j épületének homlokzati terveiből 716 Konferencia a szocialista polgári jog időszerű kérdéseiről (Lontai Endre) 199
A kongresszusi irányelvek vitája az A k a d é m i á n 644 A Magyar Pszichológiai Tudománvos T á r s a s á g I I . T u d o m á n y o s Nagygyűlése (Nagy
György) 201
A M a g y a r T u d o m á n y o s A k a d é m i a Ó k o r t u d o m á n y i Kongresszusa (Harmatta János) 317 Az MTA Botanikai K u t a t ó I n t é z e t e (Vácrátót) t u d o m á n y o s m u n k á j á r ó l (ZJbrizsy
Gábor) 046 N e m z e t k ö z i Analitikai Konferencia (Mázor László) 488
A nemzetközi homok-értekezletről (Egerszegi Sándor) 128
Szeleta-mukaértekezlet (Vértes László) 713 Szimpózium a gyenge kölcsönhatások fizikájáról (Surányi Péter) 714
A szocialista a k a d é m i á k I V . értekezlete (Nagy Lajos) 197 A t u d o m á n y o s k u t a t ó m u n k a eredményeinek védelméről és hasznosításáról (Szöllösy
László—Balogh Ferenc) 267 T u d o m á n y o s ülés a Down-betegségről (Palotás Gábor) 493
A tudományszervezés nemzetközi irodalmából 130, 203, 497, 682,721, 790
Z a l k a Máté kiállítás az A k a d é m i á n 397 N E M Z E T K Ö Z I T U D O M Á N Y O S É L E T
D o k u m e n t á c i ó s bevezetés a t á r s a d a l o m t u d o m á n y i k u t a t á s o k világhelyzetének
felméréséhez (Rózsa György) 579
„Görög—római ókor és j e l e n k o r " Nemzetközi kongresszus Brnóban (M. Zemplén
Jolán) 501 A V I I . Nemzetközi Összehasonlító Jogi Kongresszus (Péteri Zoltán) 718
A k ö z g a z d a s á g t u d o m á n y dokumentációs osztályozásának továbbfejlesztése (Földi
Tamás) 580 A m a g y a r talajtani delegáció az Egyesült A r a b Köztársaságban (Egerszegi Sándor—
Láng István — Fekete Zoltán) 504 N e m z e t k ö z i Krisztallográfiai Kongresszus Moszkvában (Zsoldos Lehel) 717
A Szovjetunió T u d o m á n y o s A k a d é m i á j á n a k közgyűlése 498 A t u d o m á n y o s káderek képzése és a t u d o m á n y o s minősítés a S z o v j e t u n i ó b a n (Tóth
Béla) 575 A t u d o m á n y o s k u t a t ó m u n k a h a t é k o n y s á g á t t á r g y a l ó szimpóziumról (Szántó Lajos) . 502
K Ü L F Ö L D I V E N D É G E K E L Ő A D Á S A I
S. A E k l u n d : Az a t o m e n e r g i a fejlődése és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség
szerepe (F. Wágner Anna) 653 A. B . Sabin: Rosszindulatú d a g a n a t o k vírus eredetének p r o b l é m á j a (Tálas Józsefné) 396
T Ö R T É N E L M I ADATTÁR
Az agrárszövetkezeti g o n d o l a t első jelentkezése Magyarországon (Fenyő István)510
Széchenyi I s t v á n h á t r a h a g y o t t iratai (H. Boros Vilma) 331
Veres P á l n é (1815—1895) (Sáfrán Györgyi) 134 K Ö N Y V S Z E M L E
A b a I v á n : Műszaki-tudományos k u t a t á s Magyarországon (Szántó Lajos) 210
Á l t a l á n o s nyelvészeti t a n u l m á n y o k I I I . (Bakos Ferenc) 662 Balogh Károly—Lelkes K o r n é l : A nyelv (Hattyasi Dezső) 404 B e n e d e k Pál—László A n t a l : A vegyészmérnöki t u d o m á n y alapjai (Németh Jenő) 72
Diószegi I s t v á n : Ausztria—Magyarország és a francia—porosz h á b o r ú (M. Kondor
Viktória) 402 E ö r s i G y u l a : A szocialista polgári jog alapproblémái (Peschka Vilmos) 515
F u k á s z György: A m u n k a filozófiája (Ágoston László) 139 G o r t v a y György—Zoltán I m r e : Semmelweis élete és munkássága (Vas György) 726
J u v a n c z Iréneusz: I n d e x - t u l a j d o n s á g o k szerepe az orvosi és biológiai k u t a t á s b a n (Ve-
kérdi László) 70 K a r d o s L a j o s : Általános pszichológia (Tánczos Zsolt) 142
K á r m á n Tódor—Maurice A. B i o t : M a t e m a t i k a i módszerek műszaki feladatok megold-
d á s á r a ( Fényes Tamás) 405
В . M. K e d r o v : A t e r m é s z e t t u d o m á n y o k t á r g y a és kölcsönös kapcsolata (Farkas
János) 339 В . M. K e d r o v : A t u d o m á n y o k osztályozása (Farkas János) 793
K o m l ó s Aladár: Gyulaitól a m a r x i s t a kritikáig (Vargha Kálmán) 726 K u d á s z J ó z s e f — K u n o s I s t v á n : Operálható szívbetegségek (Árvay Attila) 692
L a n t o s y n é Dabas E r z s é b e t : A felbomló család gyermeke (Murányi-Kovács Endréné) 688
Monte-Carlo-módszerek (Palásti Ilona) 690 A műszaki fejlődés t á r s a d a l m i és gazdasági h a t á s a (Szántó Lajos) 723
N a g y P é t e r : Szabó Dezső (Fenyő István) 209 Náray-Szabó I s t v á n : Kristálykémia (Déri Márta) 346 R é n y i Alfréd: Dialógusok a m a t e m a t i k á r ó l (Péter Rózsa) 273
R ó z s a György: A t á r s a d a l o m t u d o m á n y i k u t a t á s ós kutatásszervezés t á j é k o z t a t á s i
problémái (Takács József) 68 Sík E n d r e : Fekete-Afrika t ö r t é n e t e I I . (Borsányi Károly) 271
J . Soltész Katalin: B a b i t s Mihály költői nyelve (R. Hutás Magdolna) 338 Szakasits D. György: A t u d o m á n y o s k u t a t á s szerepe a gazdasági fejlődésben (Qyetvai
László) 343 Szántó Tibor: A b e t ű (Szíj Rezső) 140
Szénássy Barna: K ö n i g Gyula (1849 — 1913) (Sárdy Péter) 663 Szentpéteri I s t v á n : A közvetlen demokrácia fejlődési irányai (Antaljjy György) . . . . 796
Trencsényi-Waldapfel I m r e : H u m a n i z m u s és nemzeti irodalom (Rejtő István) 613 Kazimierz Tuszyftski : Vegyipari műveletek önműködő szabályozása (Németh Jcnő) . 143 Vértes László: Az őskőkor és az á t m e n e t i kőkor emlékei Magyarországon (Vadász
Elemér) 71
M a g y a r T u d o m á n y
Известия Академии наук Венгрии R e v u e de l ' A c a d é m i e Hongroise d e s Sciences R e v i e w of t h e H u n g a r i a n A c a d e m y of Sciences B e r i c h t e d e r U n g a r i s c h e n A k a d e m i e d e r W i s s e n s c h a f t e n
1966. N o . 1.
С О Д Е Р Ж А H И Е
Накануне второго десятилетия 1 П. Шандор: За исследование истории философии в Венгрии 3
П. Варга : Лейзеровские лучи и их применение 13 К. Надь: О работе Высшей квалификационной комиссии 22 Дискуссия
Я. Фаркаш: Примечания к понятии «науки наук» (Science of Sciences) 29 Л. Паркани : Проблемы занятия с талантливыми учениками в области пре-
подавания физики 36 Обзор
Деятельность корпоративных органов Академии наук Венгрии: Известия Президиума АН Венгрии; Совместные научно-исследовательские темы с дружественными академиями наук; Журнал «Мадьар Тудомань» (Вен- герская наука); Инструментальная служба Академии наук Венгрии;
Управляющая деятельность Отделения технических наук Академии наук Венгрии и положение научных исследований, проводимых под
руководством Отделения (Г. Петрашович) 47 Научная жизнь
Юбилей Бартока и Архив им. Бартока (Л. Шомфаи) 52
Конгресс историков в Вене (Дь. Ранки) 54 Конференция по актуальным вопросам генетики (Г. С. Лазар) 59
Демографическая конференция в Будапеште (Е. Сабади) 62
Сообщение Высшей квалификационной комиссии 66 Обзор книг
Дьёрдь Рожа, Информационные проблемы научного исследования и органи-
зации науки в области общественных наук (И. Такач) 68 Иренеус Юванц, Роль характеристических показателей в медицинских и
биологических исследованиях (Л. Векерди) 70 Ласло Вертеш, Памятники палеолита и мезолита в Венгрии (Е. Вадас) . . . 71
Пал Бенедек—Антал Ласло, Основы химического инженерства (Й. Немет) 72
T A B L E D E S M A T I È R E S
À la veille de la seconde décade 1 P. Sándor : P o u r les recherches d'histoire de la philosophie en Hongrie 3
P. Varga : Le r a y o n laser et son application 13 K. Nagy : De l'activité d u Comité de qualification scientifique 22
Discussion
J. Farkas: Quelques réflexions sur l a «Science of Sciences» 29 L. Párkányi : P r o b l è m e s de l'enseignement de la physique a u x élèves
plus doués 36 Revue
L'activité des o r g a n e s collectifs de l'Académie Hongroise des Sciences: Nouvel- les d u P r e s i d i u m de l'Académie; Les t h è m e s de recherches communes avec les Académies des sciences des p a y s amicaux ; L a revue «Magyar T u d o m á n y » ; L e service i n s t r u m e n t a l de l'Académie Hongroise des Sciences; L ' a c t i v i t é directrice de la Section des sciences techni- ques de l'Académie Hongroise des Sciences et le développement des
recherches dirigées par la Section (G. Petrasovits) 47 Vie scientifique
L'anniversaire de B a r t o k et les Archives de B a r t o k (L. Somfai) 52
Congrès des historiens à Vienne (Gy. Ránki) 54 U n e conférence s u r les problèmes génétiques actuels (G. Sz. Lázár) 59
Conférence d é m o g r a p h i q u e à B u d a p e s t (E. Szabady) 62
R a p p o r t du Comité d e qualification scientifique 66 Compte rendu de livres
György Rózsa, L e s problèmes d ' i n f o r m a t i o n et de l'organisation de la science
dans le d o m a i n e de la sociologie (J. Takács) 68 Iréneusz J u v a n c z , L e rôle des indices caractéristiques d a n s les x-echerches
médicales e t biologiques (L. Vekerdi) 70 László Vértes, L e s trouvailles concernant le paléolithique et le mésolithique
en Hongrie (E. Vadász) 71 P á l B e n e d e k - A n t a l László, Les f o n d e m e n t s de la science de l'ingénieur chimiste
(J. Németh) 72
C O N T E N T S
On t h e E v e of t h e Second Decade 1 P. Sándor : F o r t h e Research of the H i s t o r y of Philosophy in H u n g a r y 3
P. Varga : T h e Laser and its Application 13 K. Nagy : On t h e Activity of t h e Committee f o r Scientific Qualification 22
Discussion
J. Farkas : A Contribution to t h e Science of Sciences 29 L. Párkányi : H o w t o Teach Talented P u p i l s Physics 36 Review
A c t i v i t y of the Corporative Organs of t h e H u n g a r i a n Academy of Sciences:
News of t h e Presidium of t h e A c a d e m y ; Common Subjects of Scientific Research with t h e Academies of Sciences of Friendly Countries; T h e Review Magyar Tudomány ; I n s t r u m e n t a l Service of t h e H u n g a r i a n Academy of Sciences; On t h e Directing Activity of and t h e Researches
Directed b y t h e D e p a r t m e n t of Technical Sciences of t h e H u n g a r i a n
Academy of Sciences (0. Petrasovits) 47 Scientific Life
T h e B a r t ó k Anniversary and the B a r t ó k Archives (L. Somfai) 52
Congress of Historians in Vienna (Gy. Ránki) 54 A Conference on Modern Problems of Genetics (G. Sz. Lázár) 59
A Demographical Conference in B u d a p e s t (E. Szabady) 62
R e p o r t of t h e Committee for Scientific Qualification 66 Book Review
György Rózsa, I n f o r m a t i o n Problems of Research and Organization in Social
Science (J. Takács) 68 Ireneusz Juvancz, T h e Role of I n d e x Characteristics in Medical and Biological
Research (L. Vekerdi) 70 László Vértes, Palaeolithic and Mesolithic R e m n a n t s in H u n g a r y (E. Vadász) 71
P á l Benedek—Antal László, Bases of Chemical Engineering (J. Németh) . . . . 72
I N H A L T
A m Vorabend des zweiten J a h r z e h n t s 1 P. Sándor : F ü r die philosophiegeschichtliche F o r s c h u n g in Ungarn 3
P. Varga : Die Laserstrahlen und ihre Anwendung 13 K. Nagy : Ü b e r die Tätigkeit des Ausschusses f ü r wissenschatliche Qualifikation . . . . 22
Diskussion
J. Farkas : Einige Gedanken ü b e r die „Science of Sciences" 29 L. Párkányi : Probleme des P h y s i k u n t e r r i c h t e s bei begabteren Schülern . . 36
Berichte
Die T ä t i g k e i t der korporativen Organe der Ungarischen Akademie der Wissen- s c h a f t e n : Nachrichten des Präsidiums der Akademie; Gemeinsame Forschungsthemen m i t den b e f r e u n d e t e n Akademien der Wissensehaf- t e n ; Die Zeitschrift „ M a g y a r T u d o m á n y " ; Der I n s t r u m e n t e n d i e n s t der Ungarischen Akademie der Wissenschaften; Über die T ä t i g k e i t der Klasse f ü r technische Wissenschaften der Ungarischen A k a d e m i e d e r Wissenschaften und die Lage der u n t e r ihrer Leitung stehenden
Forschungsgebiete (G. Petrasovits) 47 Wissenschaftliches Leben
Die B a r t ó k - J a h r e s w e n d e und d a s B a r t ó k - A r c h i v (L. Somfai) 52
Über d e n Historikerkongress in Wien (Gy. Bánki) 54 Konferenz ü b e r aktuelle Fragen der Genetik (G. Sz. Lázár) 59 Demographische Konferenz in B u d a p e s t (E. Szabady) 62 Mitteilung des Ausschusses f ü r wissenschaftliche Qualifikation 66 Blichbesprechung
György R ó z s a , Informationsprobleme der Forschungsarbeit und Wissenschafts-
organisation in den Gesellschaftswissenschaften (J. Takács) 68 Iréneusz J u v a n c z , Die B e d e u t u n g der Index-Charakteristiken in der medizini-
schen u n d biologischen Forschung (L. Vekerdi) 70 László Vértes, F u n d e aus der Altsteinzeit u n d Mittelsteinzeit in U n g a r n
(E. Vadász) 71 Pál B e n e d e k — A n t a l László, Die Grundlagen des chemischen Ingenieurwesens
( J . Németh) 72
A második évtized küszöbén
F o l y ó i r a t u n k , a Magyar Tudományos Akadémia központi lapja tíz évvel ezelőtt indult, s azt tűzte ki céljául, hogy a tudomány növekvő társa- dalmi szerepével összhangban a magyar tudományos élet egyik felelős sajtó- orgánumaként foglalkozzék a különféle tudományágak általános érdekű kérdé- seivel, és részt vállaljon a tudománypolitika, a tudományszervezés elvi kérdé- seinek tisztázásában, a tudományos közvélemény formálásában.
E célok jegyében egy évtizede dolgozunk és úgy érezzük, ez az idő folyó- iratunk szempontjából sem volt eredménytelen. Nyomon követhettük és erőnk- höz képest nyomon is követtük Akadémiánk és az egész magyar tudományos élet örvendetes fejlődését. Krónikásai lehettünk több nagyszerű tudományos sikernek, egy-egy tudományág fejlődését tükröző szintézisnek. Hallattuk szavunkat az elmúlt évtized fontosabb hazai és nemzetközi tudományos ese- ményeiről, rendszeresen helyet adtunk a k u t a t ó m u n k á t serkentő vitáknak, po- lémiának. Lapunk hasábjain bőven foglalkoztunk a tudományos k u t a t á s belső műhelyi, munkaszervezési problémáival, a tudományos élet testületi szerveinek tevékenységével, a t u d o m á n y munkásainak nagyszerű hivatásával.
Az elmúlt évek során egyre többször örömmel vehettük tudomásul, hogy megjelent írásainknak visszhangja van, hogy számontartanak bennünket a tudományos közéletben. Érzékelhettük olvasótáborunk gyarapodását, nagy- nevű és fiatal tudós szerzőink körének kiszélesedését.
A Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége mérlegre téve folyóiratunk m u n k á j á t , helyeslően és elismerően állapította meg, hogy a kitűzött célt jelentékeny mértékben megvalósította, és a „Magyar T u d o m á n y " egyszerű akadémiai értesítőből élő folyóirattá fejlődött, amely tudományos életünk alakításában megbecsült szerepet t ö l t be. Ez a fejlődés elsősorban és leg- főképpen annak az alkotó szerkesztői munkának az eredménye, amit Tren- csényi-Waldapfel I m r e főszerkesztő kifejtett. E kiemelkedő teljesítményt elis- meréssel és köszönettel méltatta az Elnökség, s kényszerűen járult hozzá főszerkesztői tisztségéből való felmentéséhez, tiszteletben t a r t v a Trencsényi- Waldapfel Imrének azt a határozott kívánságát, hogy a továbbiakban teljes munkaerejét a tudományos kutatásnak és az oktatómunkának szentelhesse.
A folyóirat jövő iránya tekintetében úgy foglalt állást az Elnökség, hogy az eddigi alapokon folytassa tovább a m u n k á j á t , de különösen törekedjék a következőkre: az Akadémia által kiemelt kutatási feladatok körében folyó munka figyelemmel kísérése, az Akadémián kívül a többi országos irányító- szervek körében folyó tudománypolitikai és tudományszervezési tevékenység ismertetése, a külföldi tudományos élet és a nemzetközi tudományos kapcsola- t o k kérdéseinek a rendszeres tárgyalása, a könyvszemle fejlesztése, s nem utolsósorban a szocialista építés mai időszakának a tudományos problémáival való sokoldalú foglalkozás.
A most kiegészített Szerkesztő Bizottság személyi összetétele — követve az Akadémia t u d o m á n y o s osztályainak gyarapodását — azt fejezi ki, hogy a jövőben még teljesebb mértékben kívánjuk teljesíteni a ránk bízott feladatokat.
Ehhez szolgál gazdag tapasztalatokkal az elmúlt évtized — számontartva lapelődünk, az Akadémiai Értesítő közel fél évszázados múltját is — , és ehhez n y ú j t kimeríthetetlen forrást tudományos életünk felfelé ívelő szocialista fejlődése.
A Szerkesztő Bizottság, a szerkesztőség, az Akadémiai Kiadó és az Akadémiai N y o m d a ilyen szándékokkal bocsátja ú t j á r a a második évtized első számát, kérve az olvasók és a szerzők további szíves figyelmét és támo- gatását.
A magyar filozófiatörténet kutatásáért
SÁNDOR P Á L
Л Magyar Tudományos Akadémia 1965. évi nagygyűlésén, az esztendő kimagasló tudományos eredményeinek számbavétele során hangzott el az a. meg- állapítás, hogy a népi demokrácia A k a d é m i á j a a történelemtudomány területén immár szembe t u d j a állítani a H o m a n Szekfü-féle magyar történelemmel a Molnár Erik-szerkesztette ú j kétkötetes magyar történelemkönyvet, az iroda- lomtörténet területén pedig a Pintér Jenő-féle nagy magyar irodalomtörténet- tel a készülő, hat kötetre tervezett magyar irodalomtörténetet, melynek öt kötete már megjelent. Mint a referátumok azt is joggal kiemelték, nem csupán arról van szó, hogy az elmúlt két évtized során elért ú j tudományos ered- mények felhasználásával készült a k é t nagyszabású kiadvány, hanem egy- mással szembenálló társadalmi formációk meghatározta, alapvetően különböző ideológiát tükröznek, amelyek összehasonlításából nem nehéz eldönteni, hogy ,,az uralkodó eszméknek e két rendszere közül melyiknek van több és mélyebb köze a tudományos és az emberi igazsághoz".1 Vagyis e két mű nem csupán a z t demonstrálja, hogy az Akadémia tudományszervező tevékenysége — az erők koncentrálása és tervszerű munkája révén a népi demokratikus államnak a t u d o m á n y céljaira hozott, a Horthy-rendszerhez hasonlítva lényegesen nagyobb áldozatai mily gyümölcsözőknek bizonyultak, hanem egyben azt is, hogy a szellemtudományi módszerrel szemben a történelmi materializmusnak milyen roppant fölénye van a valóság o b j e k t í v törvényszerűségeinek és az ezeket visszatükröző szellemi alkotásokkal való összefüggéseinek feltárásában, még akkor is, ha feltételezzük, hogy a szellemtörténeti vizsgálatok is ugyanezekkel az intenciókkal, nem pedig ellenkezőleg, a valóság elködösítésének, eltorzításá- nak t u d a t o s vagy öntudatlan vállalásával lépnek fel.
Annál sajnálatosabb, hogy a marxista szellemű magyar történelmi tankönyvhöz és a magyar irodalomtörténet köteteihez hasonló alkotások nem jöttek létre a magyar filozófiát illetőleg, holott népi demokratikus rendünk, szocializmust építő társadalmunk egész gazdasági, politikai, kulturális életét á t h a t j a és vezérli a filozófiai eszmeiség, a marxizmus—leninizmus elmélete.
Pedig számos jel arra mutat, hogy a filozófia e megnövekedett, köz- és magántevékenységünk minden m o z z a n a t á t alapvetően meghatározó szerepével mind maguk a filozófia területén dolgozók, mind pedig a vele kapcsolatos intézmények irányítói és érdekeltjei tisztában vannak, és ennek konzekvenciáit a legvégsőkig igyekeznek levonni.
1 M Á T R A I L Á S Z L Ó korreferátuma N E M E S D E Z S Ő „ T u d o m á n y és t á r s a d a l o m " c.
előadásához. Magyar T u d o m á n y , 1965. 4. sz. 272. 1.
Persze az, hogy filozófiai életünk ennek megfelelően az utóbbi években örvendetesen mozgalmassá vált és immár részeredményeket is fel tud mutatni, az szorosan összefügg az SZKP X X . és X X I I . , valamint az MSZMP VIII.
kongresszusa felszabadító hatásával, a kétfrontos harc intenzívebbé tételével, és annak a felismerésnek mind szélesebb körökre kiterjedő érvényrejuttatásá- val, hogy nem elegendő a dogmatizmus és a revizionizmus, valamint a nagy- és kispolgári szellemiség nyílt vagy álcázott formában történő behatolásának leleplezése, bírálata, visszautasítása, hanem a felmerült kérésekre pozitív, világos és egyenes választ is kell tudni adni.
Ahhoz, hogy a filozófia terén bekövetkezett változásokat érzékeltessük, nem szükséges tüzetes felmérést és összehasonlítást végeznünk akár a H o r t h y - rendszer és a népi demokrácia, akár a. X X . kongresszus előtti és utáni szaka- szok filozófiai élete, fejlődési tendenciái, eredményei között. Elég, ha utalunk arra, hogy ellentétben az 1956 előtti évek egyetlen filozófiai jellegű folyóiratá- val, mely főleg idegen nyelvből fordított tanulmányokat közölt vagy külföldi könyvek és egyéb tudományos megnyilvánulások ismertetését tartalmazta, m a jelentős terjedelmű és túlnyomóan eredeti, magyar szerzőktől származó m u n k á k a t publikáló, nemzetközi színvonalon mozgó filozófiai folyóiratunk mellett egyéb — társadalomtudományi, politikai, elméleti, kritikai, irodalmi — folyóirataink sem zárkóznak el túlzott mértékben filozófiai írásművek elől;
hogy tudományokra profilozott kiadóink terveiben évről évre fokozódó mérték- ben szerepelnek filozófiai művek; hogy felsőfokú tanintézeteinkben és maga- sabb színvonalú p á r t o k t a t á s u n k kereteiben mind nagyobb helyet foglalnak el a filozófiai tanfolyamok és tematikák; hogy általában véve határozottan állít- h a t ó a filozófia i r á n t i érdeklődés növekedése az egész országban.
Pigyelemre méltó kezdemények, törekvések, sőt eredmények mutatkoz- n a k a filozófia terén folyó tudományos kutatásokban is. Ennek csak külső jele, hogy a múlt évben m á r három filozófiai tudományok doktora, 35 kandidátus és 39 aspiráns volt, hiszen e számok mögött alapos és lelkiismeretes feltáró munkálatok, a m a r x i s t a elmélet és tudományos módszer alkotó, tovább- fejlesztő alkalmazásának komoly kísérletei, fontos kérdéseknek a megoldáshoz közelebbvivő törekvései húzódnak meg.
A jelenleg folyamatban levő tudományos m u n k a futólagos átnézete pedig könnyen meggyőzhet bennünket arról, hogy a filozófiai életünk irányító szervei által kitűzött célok — amelyek a tudományos távlati terv kiemelt, főfeladataiban kerültek megfogalmazásra, de amelyek a főfeladatokon kívüli kutatásokra is ösztönzést és szempontokat n y ú j t a n a k —, a koordináló és
integráló intenciók érvényesítése, a rendelkezésre álló k u t a t ó k a p a c i t á ' o k helyes felhasználása és tömörítése máris éreztetik kedvező hatásukat és egyre ke- vésbé jogos az a szemrehányás, amely időnkint fel-felmerül és konferenciákon, határozatokban, irányelvekben kifejezésre is szokott jutni, hogy filozófusaink elszakadnak az élettől és az elmélet és gyakorlat kapcsolata, egymást áthatása n e m elég intenzív.
Ám bármennyire értékeljük is filozófiai kutatásaink célkitűzéseit, tárgyait, eddigi eredményeit, mindezek számbavételénél mégis marad bizonyos hiányérzetünk; és ezt éppen az okozza, amiről fentebb említést tettünk:
a magyar filozófiával való törődés háttérbe szorulása. A helyzet ugyanis úgy áll, hogy akár a filozófiatörténet nagy rendszereinek marxista szempontból való tüzetes tanulmányozásáról, s ha szükségesnek mutatkozik, pozitív, esetleg negatív irányban való újraértékeléséről van szó, akár az eszmei offenzíva
jegyében a modern polgári irányzatokat vesszük kritikai vizsgálat alá, a k á r pedig a szocializmus építése során g y ű j t ö t t ú j a b b tapasztalatok általánosítá- sára, világnézetünkbe való beillesztésére vállalkozunk, mindezek olyan fela- datok, amelyeket más szocialista országok filozófusai is vállalnak és végeznek, így ha nem is fölösleges párhuzamok, átfedések, hanem egymással koordinált, egymást segítő, kiegészítő munkálatok történnek ; s ha így a magyar filozófusok is hozzájárulnak a marxista filozófia továbbfejlesztéséhez —, aminek jelen- tőségét, a közös erőfeszítések létrehozta minőségi fokozódás, a szocialista internacionalizmusnak az ideológiai munkában is történő érvényrejutása szempontjából, egy pillanatra sem szabad kétségbevonni, — mégis fennmarad egy terület, amelynek gondozása szinte kizárólag, de elsősorban mindenesetre a magyar marxista filozófusokra háramlik, amely ha egyáltalán valahol, h á t a magyar filozófiai kutatásokban szerepelhet központi helyen, és ez a m a g y a r filozófia története.
Közhely — bár egyszer m á r közelebbről szemügyre kellene venni, mennyi benne az igazság — filozófiai hátramaradottságunkat emlegetni. S h a Platón, Aristotelés, Descartes, Spinoza, Kant, Hegel, Marx vagy Lenin mértékét alkalmazzuk, akkor valóban nem t e h e t ü n k egyebet, mint hogy elismerjük szegénységünket ezen a területen. S ha mentegetőzünk, hogy a magyar n é p története annyi bajjal és vésszel telített, annyira a puszta létért vívott küzde- lemre kellett fordítania minden erejét, hogy ebből már nem f u t o t t a n a g y filozófiai alkotásokra: ennek az érvelésnek viszonylagos, nagyonis korlátozott jogosultságát még csak elismerhetjük, — de élesen szembe kell szállni azokkal a magyarázatokkal, amelyek szerint kis nép vagyunk, t e h á t képességeink is alacsonyabbrendűek, vagy pláne azzal a szinte dicsekvésszámba menő elő- ítélettel, hogy ,,a magyar észjárás természeténél fogva húzódozik elvont elmélettől"2. — Hiszen ez a primitív ősnépek színvonalára degradálna bennün- ket, amelyek tudvalevőleg még n e m érték el azt a fokot, hogy eljussanak gondolkodásukban az egyestől az általánosig, a konkréttől az absztraktig.
De bármi legyen is a mérleg eredménye, annyi bizonyos, hogy ezt a fel- mérést el kell végezni, és az is minden kétségen felül áll, hogy ezt a m u n k á t senki rajtunk, magyar filozófusokon kívül el nem végezheti. De vajon a m a g y a r irodalomtörténet részletekbe menő taglalását az indokolja-e, hogy volt egy Petőfink, akinek neve nem hiányozhatik semmiféle világirodalomtörténetből?
Nyilvánvaló, hogy a világirodalmi szempontok érvényesítése esetén n a g y j á b a n és egészében nem rosszabb a helyzet a magyar filozófiát illetőleg sem.
Világos, hogv abban az értelemben, ahogyan a magyar filozófia elmara- dottságáról beszélünk, ugyanazokat a megállapításokat v o n a t k o z t a t h a t j u k irodalmunkra is. Sőt, ha a világirodalomban, illetve a világtudományban való
— időbelileg rendezett — szereplésünket tekintenénk mércének, akkor sok mindent felsorolhatnánk, amelyek révén előnybe kerülnénk az irodalommal szemben. Apáczai Csere János harminchét évvel előbb írta meg az első m a g y a r nyelvű filozófiai művét, a Magyar Logikátskát (1654), mint Christian T h o m a - sius a magáét németül (Einleitung zur Vernunftlehre, 1691).
De számon tartjuk-e azokat a tudósainkat, akik a XVI. és XVIII. század nemzetközi tudományos nyelvén, latinul, Hollandiában, Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Svájcban jelentették meg filozófiai munkái- kat, melyek szerzőiknek az illető országokban, sőt nem ritkán az egész t u d o -
2 H A B S Á N Y I K Á L M Á N : Színházi estek, 1 9 2 8 . 9 . 1.
mányos világban hírnevet szereztek? Ismerjük-e Dudith András nevét (művei- ről már nem is szólva), a tridenti zsinat nagy szónokát, aki katholikus püs- pökből Melius Péter szerint epikureus és atheista, egyenesen Antikrisztus híve lesz, és akiről a X X . században nem magyar, hanem francia szerző t a r t j a érdemesnek, hogy tekintélyes monográfiát írjon.3 Tudjuk-e — és például a csehek t u d j á k , m e r t a közelmúltban regényt is írtak róla —, hogy Jeszeni (Jeszenszky) János, wittenbergi professzor, m a j d II. Rudolf, illetve II. Mátyás udvari orvosa, a prágai akadémia kancellárja, Kepler és Tycho Brahe követője, a kopernikusi rendszer álcázott propagátora egyike volt azoknak, akiket a cseh függetlenségi harcban való a k t í v részvételéért a fehérhegyi ütközet u t á n a Habsburg-reakció kivégeztetett? S állítottuk-e valaha példaképül Laskai Csókás Pétert, aki otthagyja papi állását és Wittenbergben „kitanulja
a könyvkötés mesterségét", csak azért, hogy — mint az üvegköszörülő mester- legény Spinoza — a tudománynak élhessen, és akiről Béza Theodor Genfből 1585-ben úgy számol be (Sárospataki Füzetek, 1857), mint aki „kora leg- tudósbjai között említtetik"?
Félkezünk u j j a i n megszámlálhatjuk azokat az előmunkálatokat, amelyek filozófiatörténetünk genezisét feltárni igyekeztek. Almási Balogh Pálnak a Magyar Tudós Társaság 1831-ben kiírt pályázatára adott „Felelete" az első, amely ugyanakkor, midőn filozófiai hátramaradottságunk okait k u t a t j a , egyben olyan sok és nevezetes filozófust „fedez fel", és irányítja rájuk a figyel- m e t , hogy ha csak az ő nyomdokain haladnánk, és az általa említett szerzők u t á n járnánk, legalább olyan gazdag a n y a g r a bukkannánk, mint amilyennel elmúlt századok m a g y a r irodalmában találkozunk. S nem lenne érdektelen utánanézni Hetényi János „A Magyar pliilosophia történetírásának alaprajza"
c. munkájának sem, amelynek sorsa m a g á b a n véve is jellemző filozófiai éle- t ü n k r e . Ez volt a másik beérkezett p á l y a m ű az Almási Baloghé mellett, amelyről a pályázatról szóló jelentés csak annyit mond, hogy „nem jöheteki", és cenzúra és egyéb akadályok leküzdése u t á n is csak jóval később és igen csonkán, kihagyásokkal jelent meg. A m ú l t század legjelentősebb, eredeti forráskutatások a l a p j á n végzett, valóságos felderítő m u n k á j a az Erdélyi Jánosé: A bölcsészet Magyarországon, mely azonban a XVII. századdal véget ér, illetve éppen az egyik legizgalmasabb fejezetnél, a magyar kartéziánusoknál szakad félbe, annál a fejezetnél, amelyet u t ó b b Turóczi-Trostler József értékes t a n u l m á n y a világított meg. Ugyancsak Erdélyi útmutatásai alapján, szintén illusztrációul az általa tárgyalt egyes kiemelkedő filozófusokhoz állított össze napjainkban Mátrai László egy szöveggyűjteményt, amelyhez f ű z ö t t magyará- zatai, a társadalmi alapokra is utaló életrajzi összefoglalásai marxista irodal- m u n k b a n a régi m a g y a r filozófiára vonatkozólag az első dicséretes és folytatást igénylő kezdeményezés.4 S talán nem érdektelen annak megemlítése, hogy a 40-es évek elejéről való „Filozófiai Lexikon" A-tól F-ig terjedő része — a német megszállás miatt a vállalkozás a b b a m a r a d t — 78 magyar filozófust ismertet, amikor is számításba kell venni a rengeteg feltáratlan — részben a Széchényi K ö n y v t á r raktáraiban rejtekező kéziratos — anyagot, továbbá azt a körül- m é n y t , hogy a XV X V I I I . századokban a magyar szerzők művei túlnyomó- részt külföldön latin nyelven jelentek meg, éspedig latinosított szerzői nevek a l a t t , amelyekről g y a k r a n nem tűnik ki a magyar származás; nem is szólva azokról a történelmi véletlenekről, amelyek révén például haladó filozófiai
3 P . C O S T I L : A. D u d i t h , sa vie, son o e u v r e , e t ses m a n u s c r i t s grecs, 1935.
4 R é g i m a g y a r filozófusok, X V — X V I I . s z á z a d . Nemzeti K ö n y v t á r , 1901.
irodalmunk gazdagodásához jutottunk a Párizsban, névtelenül, francia nyelven megjelent „Mémoires philosophiques ou la n a t u r e dévoilée" (1788) felfedezése által, melynek szerzője egy atheista-materialistává és jakobinus forradalmárrá fejlődött volt magyar szerzetes: Martinovics Ignác.
Nem kétséges, hogy az általános kultúrtörténetben való közvetlen részvételünket illetőleg, már a tudomány internacionálisabb jellegénél és a közlés technikai lehetőségeinél fogva is előnyösebb helyzetben volt a magyar filozófusok, mint a magyar költők-írók tevékenysége.
Persze, felmerül a kérdés: hogyan viszonylik az általános a különöshöz, nem is a szellemi alkotások területén, hanem magában a történelemben?
Mennyiben fontos, mennyiben motívum, mennyiben játszik szerepet egy-egy nép — kicsi vagy nagy, az is külön probléma — történelme az emberiség egyetemes történetében ?
E kérdés eléggé nyitott és súlyánál, jelentőségénél fogva még csak hozzá- fogni sem lehet itt, most a megoldáshoz. Felvetése csupán azt célozza, hogy rámutassunk: amennyiben egyáltalán érdekes a magyar nép története az emberiség egésze történelmének szempontjából, akkor miért ne t a r t h a t n á n a k éppoly érdeklődésre számot e nép élete gazdasági alapjainak, osztályharcainak, politikai sorsfordulóinak elméleti visszatükröződései, eszmei lecsapódásai, morális — eredményes vagy akár kudarcra ítélt — célkitűzései, szellemi erőfeszítései, még akkor is, ha csupán visszhangok, ismétlések, utánkullogások, vagyis, ha túlságosan optimistának kell tekintenünk Erdélyi megállapítását, mely szerint voltak „időtájak", amelyekben „egyenlő lépést t a r t o t t u n k más európai népek bölcsészeti haladásával", és „az akkori magyar gondolkodás. . . megfelelt az egyetemes bölcsészeti műveltségnek".5
De még ha nem is így áll a helyzet, akkor is — különösen a történelmi materializmus módszerével végzett vizsgálatok számára — mélyreható tanul- ságokat rejtenek magukban ezek az összehasonlítások, hiszen csak az egyes — különös konkrét megnyilvánulásaiban érvényesülő általános törvényszerűség fogadható el ilyennek, a közöttük lejátszódó kölcsönhatás felmutatása j u t t a t - hat tudományos megismeréshez. Hogyan is látnánk e nélkül, hogy akármely társadalmi formációt veszünk is szemügyre, fejlődésének abban a periódusában, amelyben a termelőerők a termelési viszonyoktól nem akadályozva, szabadon kibontakozva, a közöttük fennálló harmóniában az elméleti érdeklődés elő- terében materialista jellegű természetfilozófiák állnak, hogy azután a termelő- erők és termelési viszonyok közötti kiélezett ellentmondások az osztály- társadalmakban idealista jellegű társadalomfilozófiákat tegyenek az érdeklődés középpontjába. S nem példálózás vagy illusztráció gyanánt szolgál az a fel- fedezés, hogy abban az időpontban, amikor a távolkeleti J a p á n a kapitalista ú t r a tér, a XVII —XVIII. századi nyugat-európai filozófiák alapvető problémái meglepő hasonlóságban merülnek fel, jeléül annak, hogy analóg objektív körülmények analóg szellemi áramlatokat létrehozva, a marxista visszatükrö- ződési elmélet csak újabb igazolásra tesz szert, és hogy az egyenlőtlen fejlődés törvénye az antagonisztikus jellegű társadalmakban, mind a gazdaság szférá- jában, mind a felépítmény legkülönbözőbb területein és egymáshoz való viszonyukban is egyetemes, objektív törvényszerűség.
A magyar filozófiának a magyar nép történetében és mind az általános történethez, mind az általános filozófiatörténethez való viszonya alakulásaira
6 E R D É L Y I J Á N O S : A hazai bölcsészet jelene 1867. 4 — 5 1.
vonatkozó kutatások igen termékenyeknek bizonyulhatnak és számos ú j össze- függés megismerését eredményezhetik. Csak ilyen elméleti alapokból kiindulva érthetjük meg, miért volt az, hogy Kármán József visszatekintve a X V I I — XVIII. századi magyar t u d o m á n y helyzetére, arra a megállapításra j u t , hogy
„sok magyar i f j ú a tudományokban hirtelen előrehalad külföldi iskolákat megjárva, de alighogy itthon van, kimagyarázhatatlan elalélás fogja el ő t " . Hogy Apáczai Csere János már öt évvel Descartes halála után ismerteti magyar nyelven ezt az ú j korszakot nyitó bölcseletet, olyan hatással, hogy u t á n a egész kartéziánus iskola keletkezik nálunk, abban az időben, amikor Anglia és Német- ország is alig-alig vettek róla t u d o m á s t , mert ez az ideológia felelt meg az alsóbb puritán kereskedő-köznemesi rétegek társadalmi előretörésének, hogy azután a reakció felülkerekedése következményeképp a kartéziánizmus is elenyésszen.
Az is tanulságos — és a Franciaország és Magyarország társadalmi viszonyai közötti fejlődési különbség világos m u t a t ó j a — mint h a t Voltaire Candide-ja nálunk és lesz a fennálló feletti kérlelhetetlen gúnyból Bessenyei Tarimenes utazásában Mária Terézia uralmi rendszerének pozitív előjelű hiposztázisa. De még világosabban m u t a t j a , mint torzul el egy haladó ország filozófiája egy maradi ország filozófiájában, a magyarországi K a n t - v i t a . K a n t transzcendentalizmusa, „a francia forradalom német theóriája", a t u d o m á n y - ban, az értelemben bízó feltörekvő polgárság ideológiája az ismeretelméleti kriticizmus: de hol volt abban az időben Magyarországon haladó polgárság, amely létét és törekvéseit filozófiai síkon a kantianizmussal fejezte volna ki?
í g y a feudális, konzervatív, előjogaihoz ragaszkodó nemesség Magyarországába, ha be is szivárgott a kanti filozófia, nem a természet fejlődését is bizonyító
„Allgemeine Naturgeschichte u n d Theorie des Himmels" eszmeisége, és külö- nösen nem a „ K r i t i k der reinen V e r n u n f t " kopernikánusi fordulata h a t o t t , hanem azon folyt az elkeseredett vita, vajon a kanti bölcselet az-e, ahogyan Putz Antal, K a n t híve, értelmezi, hogy ti. ez szolgáltatja a legjobb érveket a vallás igazsága bizonyítására, mondván, hogy „senki az erkölcsi t u d o m á n y t s vallást egész nagyságában, fényében, méltóságában és megsérthetetlenségében úgy meg nem m u t a t á , mint K a n t " ;8 vagy pedig a Kant-ellenes Budai Ferenc mond igazat, hogy „ K a n t és a critica philosophia a vallásnak s morálnak leg- veszedelmesebb ellenségei".7
Hasonlóképp áll a helyzet a hegeli filozófiával. A hegeli dialektika forra- dalmi oldala iránt nem mutatkozott megértés, hiszen a Napóleon-elleni nemesi felkelés és a győri f u t á s találóan szimbolizálja azokat az állapotokat, amelyek abban az időben nálunk uralkodtak. A hegeli idealista filozófia konzervatív oldala talált csak megértésre. A logikai problémák, a tudomány módszertani kérdései be se hatoltak az emberek t u d a t á b a . A természetbölcseletet is figyel- men kívül hagyták, hiszen az ország gazdasági életét az elmaradott mezőgaz- daság jellemezte: ennek pedig nem volt szüksége ú j , természettudományi, matematikai, műszaki ismeretekre, az ú j eredmények alkalmazására. í g y első- sorban a hegeli szellembölcselet volt az, amely iránt érdeklődés mutatkozott, ezen belül is mindenekelőtt a jogbölcselet, hiszen „jogász-nemzet" vagyunk, és ebben a hegeli műben jelentkeznek leginkább Hegel konzervatív vonásai (mint ahogy Gsengeri Antal 1844-ben írja: „épúgy mint Franciaországban, nálunk is a jog-
6 T u d o m á n y o s G y ű j t e m é n y , 1818. XT. k ö t e t . 32. 1.
7 T u d o m á n y o s G y ű j t e m é n y , 1824. V. k ö t e t . 71. 1.
t u d o m á n y területén keltette Hegel a legnagyobb hatást"), továbbá az esztéti- kában (Qreguss, Erdélyi), ami megintcsak ú j a b b tanulságokat rejt magában, amennyiben — éppúgy mint a cári Oroszországban — az első polgári meg- mozdulások a kegyetlen elnyomás következtében nem a politikában, hanem az irodalomban jelentkeztek.
Viszont a jakobinus Fichte jóval később, a X X . század elején h a t o t t , alaposan reakciósra fordítva, amikor ugyanis az uralkodó osztály részéről már a feltörekvő munkásság elleni védekezésként a valóság objektív törvény- szerűségeinek tagadása került napirendre. í g y lett Böhm Károly fichteánus, szubjektív idealista „ E m b e r és világa"c. műve az „egyetlen nagy magyar filozó- fiai rendszer", amelyben még az is jellemző, hogy mely részei nem készültek el belőle: a tudattól független valóság bölcselete, a Rendszer II. része, a Fizika,
" a külső világ általános és részletes képeinek lehetősége és tartalma, 1. a külvilág lételének értelme, 2. az objektív tárgyak alakjai és törvényei", éspedig nem véletlenül, hanem nagyon is programatikusan, mint ahogy Böhm a III. kötete előszavában indokolja is, hogy ti. a rendszer eredeti fel- osztásában nem j u t kifejezésre az a szubjektivisztikus meggyőződés, hogy
„ismeretünk közvetlen tárgya nem a tőlünk független valóság, hanem a n n a k alanyilag megalkotott képe".
Ez a tendencia — a valóság homályba burkolása, a tudatban való fel- oldása, eltüntetése és a valóságtól elkülönített értékrendszerek és érvénytanok felállítása — egyre nagyobb mértékben és annál inkább érvényesült a m a g y a r polgári filozófiában, minél erőteljesebben kibontakozott az osztályöntudatos munkásság harca a fennálló társadalom s t r u k t ú r á j á n a k megváltoztatásáért és a hatalom meghódításáért. Az 1919-es proletárforradalom időleges győzelme annyira megdöbbentette az uralkodó osztályt, hogy még a nemzetközi imperia- lizmus segéderőivel megdöntött proletárdiktatúra emléke is elegendő volt ahhoz, hogy az ellenforradalmi rendszer ideológiai lecsapódása ne a győzelem feletti örömmámort, hanem a jelen bizonytalanságát és a jövőtől való félelmet fejezze ki. Ezért uralkodott el a Horthy-rendszer idején filozófiai életünkben a Klages —Heidegger— Nie. Hartmann-vonalhoz csatlakozó irracionalista, pesszi- mista, tragikus életérzéssel telített irányzat, amely felszabadulásunk u t á n népi demokratikus rendszerünkben a felszámolódó burzsoázia és a m e g m a r a d t kispolgári töredékek számára az egzisztencialista és más irracionalista eszme- menetekben végső ideológiai menedékül szolgált. S ha Kecskés Pál: A bölcselet t ö r t é n e t e főbb vonásaiban c. munkájában8 kétes büszkeséggel állapítja meg, hogy a reakciós, fasizálódó nemzetközi burzsoázia eme ideológiájával a H o r t h y - rendszer egy platformra került, amennyiben „a nyugati gondolkodás eszméi a mi szellemi életünk s t r u k t ú r á j á b a is beleszövődtek", akkor sokkal t ö b b joggal regisztrálhatjuk mi, akik népi demokráciánkban uralkodó eszménkké t e t t ü k a marxizmus—leninizmust, hogy miként 1848-ban és 1919-ben, m a ismét az emberiség társadalmi fejlődésének élvonalában haladunk, egyszóval, hogy annyi lemaradás és szégyenletes utánkullogás u t á n szocializmust építve
„önmagunk kortársai" lettünk.
Elbizakodottságra, de még büszkeségre sincs azonban sok jogunk.
Mert ha hibáztatnunk kellett régi korok magyar filozófiáinak feltáratlanságát, amelyek pedig csupán történelmi múltunk megismerésének teljességét szolgál- nák, sokszorosan kárhozatosnak t e k i n t h e t j ü k a közelmúlt bölcseletének el- hanyagolását. Alapos elemző m u n k a elmulasztásának tulajdonítható, hogy
8 Bp., 1933. 614. 1.
— miként az „MSZMP néhány időszerű ideológiai feladata" címen napvilágot l á t o t t Irányelvek megállapítják — „a t u d o m á n y fejlődését előmozdító viták- ban téves felfogások is teret kaptak, olyanok, amelyek a marxizmus révén már korábban megoldott kérdésekben ú j í t a n a k fel régi hibákat, polgári nézeteket".9
A Horthy-rendszer ideológusainak eszméi — legyenek azok szellemtörténetiek, fajbiológiaiak, pozitivisták vagy akár neokatolikus „tiszta logikai" érvény- t a n o k — lappangva tovább élnek, bonyolult és közvetett utakon átszűrődnek azoknak a fiatal nemzedékeknek a t u d a t á b a is, amelyek e tanok szerzőinek, képviselőinek még a hírét sem hallották. S mindez azért, mert alig és csupán sporadikusan t ö r t é n t meg e szellemi áramlatok bírálata, társadalmi gyökerei- nek feltárása, funkcióik leleplezése, de mindenekelőtt azoknak az objektív folyamatoknak a részletes analízise — beleértve az érdekösszefüggéseket is —, amelyek visszatükrözéseként jelentkeztek.
A volt uralkodó osztály gazdasági-társadalmi bázisa megsemmisült, szétszórt, egyes töredékcsoportjai legfeljebb határainkon túlról folytatnak még egyre erőtlenebbé váló utóvédharcokat, szellemi hagyatékaik azonban szívósak, és tudatos vagy öntudatlan szövetségesekkel bírnak a beidegződött szokások- ban, hagyományos előítéletekben, vallási és nacionalista elfogultságokban, amelyek számára táptalajul, továbbélési lehetőségük biztosításául szolgálnak nemcsak a régi és ú j kispolgári rétegek, hanem az a passzivitás is, amely e kritikai tennivalók irányában megnyilvánul.
A két világháború, vagy még helyesebben a két proletárdiktatúra közötti korszak forradalmi, szocialista jellegű ideológiai, elméleti törekvéseinek fel- mérése talán még annál is mostohább sorsban részesült, mint az uralkodó osztály eszméinek bírálata. E z t a m u n k á t nemcsak a 40-es évek második felének koalíciós szelleme gátolta, amely minden, a Horthy-időkből származó munkáskultúrtevékenys égben a proletkult szellemének megnyilatkozását látta, nemcsak az ötvenes évek első felének szektás-dogmatikus politikája tiltotta, hanem még a jóhiszeműek előítéletét is le kellett volna küzdeni, akik kívülről tekintették e szellemi áramlatokat és erőfeszítéseket, és elszakadásukban torz képet kaptak a tényleges helyzetről, az erőviszonyokról, a felszínre nehezen j u t ó mélyebb és lényegi folyamatokról.
í g y példaként megemlíthetjük, hogy még Lukács György sem t a r t o t t a , sem emigrációjában, sem hazatérése u t á n még csak említésre méltónak sem a
„népiesek és u r b á n u s o k " mellett az alapvető osztály harcnak — tehát a bur- zsoázia és proletariátus közötti küzdelemnek — azt a bonyolult f r o n t j á t , amelyen nemcsak az irodalomban és művészetben, hanem az elméleti munka vonalán is nem elhanyagolható része volt mind a szocialistáknak, mind pedig a n n a k a hagyománynak, amelyet az 1919-es forradalom és az illegális mozga- lom kultúrateremtő kezdeményezései jelentettek. Hiszen még a népiesek j a v á r a elfogult Révai József is megvizsgálandó problémaként vetette fel, hogyan lehet az, hogy az illegális k o m m u n i s t a párt legális és féllegális folyó- irataiban és könyveiben az irodalmi m ű v e k r e avantgardista, formaromboló, dekadens kispolgári hatások ütik rá a bélyegüket, ugyanakkor a teoretikus t a n u l m á n y o k — az eredeti forrásoktól, a klasszikusoktól, de mindenekelőtt Lenin írásaitól elzártan — letisztult és következetes, marxista—leninista szellemiségről tesznek tanúbizonyságot, amelyek a történelmiség elvének szemmeltartása mellett nagyjában és egészében a ma ítélőszéke előtt is meg- állják a helyüket.
9 Társadalmi Szemle, 1965. 4. sz. 30. 1.
