DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS
PANNON EGYETEM
GAZDÁLKODÁS- ÉS SZERVEZÉSTUDOMÁNYOK DOKTORI ISKOLA
Poór Judit
Érték- és áralapú módszerek
a külkereskedelmi versenyképesség mérésében a magyar hústermékek külkereskedelmének példáján
Témavezetı:
Lırincné dr. Istvánffy Hajna
Keszthely
2010.
3
Érték- és áralapú módszerek a külkereskedelmi versenyképesség mérésében a magyar hústermékek külkereskedelmének példáján
Értekezés doktori (PhD) fokozat elnyerése érdekében.
Írta:
Poór Judit
Készült a Pannon Egyetem Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskolája keretében Témavezetı: Lırincné dr. Istvánffy Hajna
Elfogadásra javaslom (igen / nem)
(aláírás) A jelölt a doktori szigorlaton ...%-ot ért el.
Az értekezést bírálóként elfogadásra javaslom:
Bíráló neve: …... …... igen /nem
……….
(aláírás) Bíráló neve: …... …...) igen /nem
……….
(aláírás)
A jelölt az értekezés nyilvános vitáján …...%-ot ért el.
Veszprém/Keszthely, ……….
a Bíráló Bizottság elnöke A doktori (PhD) oklevél minısítése…...
………
Az EDHT elnöke
4
Tartalomjegyzék
Bevezetés ... 12
Hipotézisek ... 14
1. Külkereskedelmi versenyképesség és külkereskedelmi specializáció mérésének módszertana ... 15
1.1. A versenyképesség, az exportspecializáció és a komparatív előny fogalma ... 15
1.2. A versenyképesség, az exportspecializáció és a komparatív előny mérése ... 19
1.3. Statikus értékalapú módszerek... 22
1.3.1. A megnyilvánuló komparatív előny mutatók... 22
1.3.2. Polarizációs és koncentrációs mutatók... 37
1.4. Dinamikus értékalapú módszerek ... 43
1.4.1. Dinamika és szerkezet, hasonlósági mutatók ... 43
1.4.2. A CMS modellek és azok versenyképességi hatás mutatói ... 44
1.5. Áralapú mutatók ... 56
1.5.1. Az egységérték mutatók és szerepük az ágazaton belüli kereskedelem vizsgálatában ... 58
1.5.2. Egységérték indexek, cserearány mutatók ... 61
1.6. Az érték és áralapú módszerek összekapcsolása ... 64
2. Anyag és módszer ... 69
2.1. A vizsgálat tárgya és adatbázisa... 69
2.2. A vizsgálat során alkalmazott módszerek ... 75
3. A nemzetközi és a hazai húspiac hosszabb és rövidebb távú tendenciái ... 79
3.1. A világ húspiacának hosszú távú trendjei ... 79
3.2. Hazánk húspiacának hosszú távú trendjei ... 86
3.3. A vizsgált termékcsoport külkereskedelmének alakulása 1997-2007 között ... 90
4. A hús és húskészítmények termékcsoport külkereskedelmi versenyképesség vizsgálata ... 98
4.1. Statikus szemléletű versenyképesség ... 98
4.1.1. A külkereskedelem specializációs mutatói, termékcsoport szintű versenyképesség ... 99
4.1.2. A termékszintű specializációs mutatók összefüggése, a versenyképesség alakulása ... 104
4.1.3. A termékcsoport és a termékek helyzete az ágazaton belüli kereskedelemben ... 112
5
4.2. A húspiac versenyképességének változása ... 118
4.2.1. A konstans piaci részesedés modelljei ... 119
4.2.2. Az árak és a mennyiségi változások hatása a húskivitel és –behozatal növekedésében .. 127
4.2.3. A termékek dinamikus külkereskedelmi pozíciója ... 134
5. Az értekezés főbb megállapításai, következtetések, javaslatok ... 136
6. Új és újszerű kutatási eredmények ... 144
A kutatás eredményeinek továbbfejlesztése ... 145
Összefoglalás ... 146
Irodalomjegyzék ... 148
A szerzőnek az értekezés témájához kapcsolódó publikációi, konferencia előadásai .... 157
MELLÉKLET ... 160
6
Ábrajegyzék
1. ábra: A versenyképesség, az exportspecializáció és a komparatív elıny fogalmainak és
mutatóinak kapcsolata ... 21
2. ábra: Ahmadi-Esfahani CMS modelljének tényezıi ... 53
3. ábra: A fejlett és fejlıdı országok népességszámának, valamint az éves népességszám növekedéshez való hozzájárulásuknak az alakulása, 1961 és 2007 között ... 79
4. ábra: A fejlett és fejlıdı országok húsfogyasztásának alakulása ... 80
5. ábra: Az egy fıre jutó húsfogyasztás alakulása ... 81
6. ábra: A világ hústermelésének alakulása az egyes húsfélék szerint ... 84
7. ábra: A fejlett és fejlıdı országok hústermelésének megoszlása az egyes húsfélék szerint 84 8. ábra: A hazai húsfogyasztás és termelés alakulása, ezer tonna ... 87
9. ábra: Hazánk részesedése a világpiaci húskeresletbıl és termelésbıl ... 88
10. ábra: A hazai húskivitel alakulása ... 89
11. ábra: A hazai húsbehozatal alakulása ... 89
12. ábra: A feldolgozott és kevésbé feldolgozott hús és húskészítmények kiviteli és behozatali értékének alakulása ... 92
13. ábra: Az egyes húsfélék kiviteli és behozatali arányának alakulása ... 93
14. ábra: Az egyes húsfélék kiviteli és behozatali értékének alakulása ... 93
15. ábra: A hús és húskészítmények kiviteli és behozatali értékének partnerszerkezete ... 96
16. ábra: A hús és húskészítmények külkereskedelem specializációs mutatóinak értéke az egyes évekre vonatkozóan ... 100
17. ábra: A világpiaccal kapcsolatos ágazaton belüli kereskedelemben résztvevı termékek versenyképességi pozíciója és annak változása ... 116
18. ábra: Termékszintő versenyképesség dinamikus megközelítésben ... 134
7
Táblajegyzék
1. táblázat: A versenyképesség elemzése termékaggregáltság és kiterjedés szerint ... 19
2. táblázat: A konzisztencia szempontjából vizsgált exportspecializációs mutatók ... 38
3. táblázat: Az exportspecializációt vizsgáló mutatók és módszerek csoportosítása ... 55
4. táblázat: A külkereskedelem típusai ... 59
5. táblázat: Statikus versenyképességi mátrix ... 60
6. táblázat: Dinamikus versenyképességi mátrix ... 62
7. táblázat: A termékek egyes húsfélékhez sorolása ... 71
8. táblázat: Az adatot nem szolgáltató országok statisztikái a vizsgált idıszak lehatárolásához ... 72
9. táblázat: A húsfogyasztásra illeszthetı trendfüggvények az elkülönített három idıszakaszra ... 80
10. táblázat: A fogyasztás, a népességszám és a színvonalmutató növekedése 2007-ben 1961-hez képest, % ... 82
11. táblázat: Az egyes húsfélék bázis és tárgyidıszaki export/termelés mutatója, % ... 85
12. táblázat: A hús és húskészítmények termékcsoport export-import értékének növekedése, külkereskedelmi részesedésük hazánkban és a referenciapiacokon ... 90
13. táblázat: A külkereskedelmi egyenleg alakulása, millió dollár ... 91
14. táblázat: Az elsı négy legmagasabb exportrészesedéssel bíró termék aránya a vizsgált termékkörben, % ... 94
15. táblázat: A hazai húsexportot és -importot jellemzı koncentrációs mutatók ... 94
16. táblázat: Az elsı négy legmagasabb importrészesedéssel bíró termék aránya a vizsgált termékkörben, % ... 95
17. táblázat: A Grubel-Lloyd-féle ágazaton belüli kereskedelem indexe az egyes referenciapiacok vonatkozásában ... 95
18. táblázat: Specializációs mutatók értékei ... 101
19. táblázat: Specializációs mutatók értékei a referenciapiacok függvényében ... 102
20. táblázat: Az elsı 10 legversenyképesebb termék közé sorolt hús és húskészítmény ... 106
21. táblázat: A faktorok összetétele, magyarázó ereje a vizsgált idıszak elején ... 108
22. táblázat: A faktorok összetétele, magyarázó ereje a vizsgált idıszak végén ... 108
23. táblázat: Versenyképességi klaszterek ... 111
24. táblázat: A versenyképességi klaszterek kivitelbıl való részesedése, % ... 112
25. táblázat: Az ágazaton belüli kereskedelemben résztvevı termékek specializációja a 2005-07-es idıszakra és együttes részesedésük a termékkör külkereskedelmébıl ... 114
8
26. táblázat: A hús és húskészítmények termékcsoport külkereskedelmének aránya
a kereskedelem típusa szerint, % ... 115 27. táblázat: A világpiaccal kapcsolatos ágazaton belüli kereskedelemben résztvevı termékek versenyképességi pozíciója...116 28. táblázat: Kiugróan jó teljesítményt nyújtó termékek ... 117 29. táblázat: A termékek versenyképességi pozíciójának változása a bázisidıszakhoz képest ... 118 30. táblázat: A hús és húskészítmények exportnövekménye és tényezıi
az egylépcsıs CMS modellek alapján, millió dollár ... 120 31. táblázat: Az egyes húsfélék exportnövekménye és tényezıi
az egylépcsıs CMS modellek alapján, millió dollár ... 121 32. táblázat: A jelentısebb pozitív parciális hatású termékek exportjának jellemzı adatai ... 122 33. táblázat: A legversenyképesebb és a legkevésbé versenyképes termékek
a versenyképességi hatás alapján ... 123 34. táblázat: A strukturális hatás összetevıi a kétlépcsıs CMS modellekben, millió dollár . 124 35. táblázat: Ahmadi-Esfahani modelljének versenyképességi hatás összetevıi ... 125 36. táblázat: Exportrészesedés és annak változása a hús és húskészítményeknél ... 126 37. táblázat: Az exportrészesedés változás komponensei
a Fagerberg-Sollie-féle modellben, % ... 126 38. táblázat: Az árak és a mennyiségi változások szerepe a termékcsoport
exportértékének növekedésében, % ... 127 39. táblázat: Az árak és a mennyiségi változások szerepe az egyes húsfélék
exportértékének növekedésében, % ... 128 40. táblázat: A magyar kiviteli érték és a közrejátszó tényezık változásainak összevetése a referenciapiacokéval a láncmódszer alapján, % ... 129 41. táblázat: A legnagyobb kivitel növekedést elérı hazai hús és húskészítmény termékek . 130 42. táblázat: A magyar kiviteli és behozatali érték és a közrejátszó tényezık változásai
a termékcsoport és az egyes húsfélék esetében ... 132 43. táblázat: A termékek megoszlása a dinamikus versenyképességi mátrixban ... 135
9
Kivonat
A külkereskedelem versenyképessége nagyon összetett fogalom, és a jelenség megismerése a több oldalról való megközelítést indokolja. Az értekezés elsıdleges célja a külkereskedelmi versenyképesség mérésével kapcsolatos, kizárólag külkereskedelmi érték - ár - volumen adatokra épülı mutatók és módszerek rendszerezése, melyek a specializáció és a komparatív elıny kifejezéséhez kapcsolódnak.
A sok részletre kiterjedı megismerés egyrészt igényli az eredmények szintetizálását.
Más szempontból a módszertan gyarapodásával számítani lehet arra, hogy az összefüggések egyre kiterjedtebben jelentkeznek, a redundancia pedig feleslegesen növeli az adattömeget és nehezíti a tisztánlátást. A túlzott sokféleség megakadályozza az eltérı módszertani hátterő empirikus eredmények összehasonlítását.
A konstruktív egymásra épülés, tökéletesedés sok esetben nyomon követhetı a módszertanban. A kutató számára alapvetı feladatként fogalmazódik meg a vizsgálat célkitőzésének leginkább megfelelı metódus kiválasztása, mely magában foglalja az elızmények lényegi magját, ugyanakkor megpróbálja kivédeni azok gyengeségeit.
A módszertani elemek között fontos a kapcsolódási pontok feltérképezése; azok kimutatása a matematikai levezetések mellett empirikus úton is bizonyítható. Az értekezés empirikus elemzésének tárgya a hús és húskészítmények termékcsoport és annak 61 terméke.
A szerzı áttekinti a világ és a magyar húspiac hosszabb távú tendenciáit, illetve a külkereskedelem elmúlt tíz évet jellemzı – a versenyképesség alakulását is befolyásoló – különbözı aspektusait. A versenyképességi számítások eredményei alapján a hús és húskészítmények pozíciója hazánkban egyelıre relációs összehasonlításban kedvezı helyzetet mutat, de külkereskedelme 10 éves visszatekintésben egyértelmő pozícióromlást jelez.
A dolgozat bizonyítja, hogy az elmúlt 10 év vonatkozásában a kivitelben legfontosabb termékek köre változatlan. E termékek a legtöbb vizsgálat szerint stabilan fontos és kedvezı szerepet töltenek be a termékcsoportban. Exportrészesedésük csökkenése azonban gyengülı pozícióra utal.
10
Abstract
The competitiveness of the external trade is a very complex concept, it requires various approaches if we want to get to know the phenomenon. The purpose of my dissertation is the systematization of the based on value-price-quantity data indexes and methods, which are connected to the measurement of competitiveness of the external trade, and the specification and comparative advantage terms.
The complex cognition needs systemization of the results. On the other hand by the growth of the methodology it is possible that new coherences appear and the redundancy just needlessly increases the amount of the database and makes more complicated the discernment. This complexity makes it difficult to compare the empirical results with different methodological background.
The constructive perfection is traceable in most cases in the methodology. One of the most basic task of the researcher is the choice of the method that is the most appropriate to the goal, it consists the core of the antecedents but tries to avoid its’ weaknesses.
The track of the joint points is important between the methodological component, the statement of these is provable on empirical way besides mathematical deduction. The subject empirical research of the dissertation is the meat and 61 meat products.
The author reviews the tendencies of the meat market in Hungary and in the world and the various aspects of last ten years of the external trade and its competitive changes. On the basis of the results of competitiveness calculations the meat and meat products show a favourable position but it also shows export destructions.
The dissertation proves that most important export products did not change in the last ten years and they have a stable and important position but the decrease of the export rate shows a negative tendency.
11
Auszug
Die Wettbewerbsfähigkeit des Außenhandels ist ein sehr komplexer Begriff. So muss bei seiner Erkenntnis eine mehrseitige Erläuterung angewendet werden. Das Hauptziel der Dissertation ist die Untersuchung der Wettbewerbsfähigkeit des Außenhandels, die Systematisierung der Kennziffer und Methoden, die hauptsächlich auf den Wert-Preis- Volumen Angaben des Außenhandels basieren, welche sich an die Definitionen Spezifizierung und komparativen Vorteil knüpfen.
Die detaillierte Analyse erfordert einerseits den Aufbau der Ergebnisse. Andererseits lässt es sich annehmen, dass mit dem Zuwachs der angewandten Methoden die Zusammenhänge sich vermehren, die Redundanz die Angabenmenge überflüssig erhöht und so das Verständnis erschwert. Die übertriebene Vielfältigkeit verhindert den Vergleich mit den methodologisch unterschiedlich erworbenen empirischen Ergebnissen.
Die Methodologie zeichnet sich mit konstruktiven Kohärenz und Perfektion aus. Die Forscherin sieht es als Grundaufgabe an, die Methode auszuwählen, die am ehesten der Anforderungen der Zielstellung entspricht: das Wesen der Prämissen einbegreift, dennoch ihre Schwachpunkte abwehrt.
Die Schilderung der Anknüpfungspunkte zwischen den methodologischen Elementen ist von großer Bedeutung, deren Nachweis ist sowohl durch mathematische Deduktion, als auch durch empirischen Weg belegbar. Als Gegenstand der empirischen Analyse der Doktorarbeit dient die Produktionsgruppe Fleisch und Fleischpräparate und deren 61 Produkte.
Die Autorin bewertet die Tendenzen des Fleischmarkts in Ungarn und in der Welt auf die Dauer und die verschiedenen Aspekte des Außenhandels in den letzten zehn Jahren, die auch den Verlauf der Wettbewerbsfähigkeit beeinflusst haben. Den Rechnungen zufolge zeigt hierzulande die Position der Fleisch und Fleischpräparate im Relationsvergleich eine günstige Lage, dennoch ist in ihrem Export in einem zehn jährigen Vergleich ein Rückgang zu vermerken.
Die Dissertation untermauert, dass in Bezug der vergangenen zehn Jahren der Kreis der exportierten Waren konstant geblieben ist, anhand der meisten Analysen erfühlen sie in der Produktionsgruppe eine stabile, wichtige und günstige Stellung, aber ihr Rückgang in der Exportanteil deutet auf eine schwacher werdende Position.
12
Bevezetés
A külkereskedelem és így az agrár külkereskedelem célja a korlátozottan rendelkezésre álló erıforrások mellett növelni az országok és a mögöttük álló fogyasztók jólétét a fogyasztási lehetıségek kibıvítésével. Korábban a távolsági kereskedelmet elsısorban a gazdagok luxusigényeinek kielégítése indokolta, napjaink külkereskedelme mögött a kiváltó okok sokkal szélesebb köre lelhetı fel, a világ külkereskedelme dinamikusan bıvül.
Kérdés, hogy mindeközben az egyes országok külkereskedelmi pozíciója hogyan alakul.
A külkereskedelem versenyképességi elemzései által alkalmazott módszertan szerteágazó, mely sok esetben megnehezíti az eredmények összehasonlítását. Dolgozatomban a versenyképesség azon keresleti oldali, ex-poszt mutatóit és módszereit mutatom be, melyek kizárólag külkereskedelmi érték - ár - volumen adatok alapján alkalmasak termék-, illetve ágazati szinten nyilatkozni az ország külkereskedelmi versenyképességérıl, illetve annak változásáról.
A tanulmányokban gyakran elıforduló fogalom a versenyképesség mellett az exportspecializáció és a komparatív elıny, azonban a fogalmak egymással való kapcsolata nem egészen világos. A fogalmak általam használt tartalmának tisztázását követıen felvázolom e kulcsszavak közötti viszonyokat.
Dolgozatom célkitőzése kettıs. Módszertani szempontból feladatom a külkereskedelmi versenyképesség mérhetıségével foglalkozó rendkívül színes és gazdag szakirodalom áttekintése és a módszertani elemek között a kapcsolódási pontok feltérképezése, illetve kimutatása, az eredmények konzisztenciájának vizsgálata, valamint a módszertan rendszerezése. A módszertani fejtegetéseket empirikus elemzés teszi teljessé, melynek tárgya a hús és húskészítmények termékcsoport és annak 61 terméke. A termékszintő vizsgálatot egyrészt a módszertan egy része indokolja, valamint az a tény, hogy a magasabb aggregáció elfedheti a termékszint és a termékcsoport szint esetlegesen eltérı eredményeit. Az elemzés az 1997-2007 közötti idıszakra vonatkozik.
Alapvetıen két nagy módszertani csoportot különítek el, mely alkalmas vizsgálati eszköze a külkereskedelem versenyképességének, ezek az érték- és az áralapú mérıszámok.
Az általam áttekintett szakirodalom a két területet élesen elhatárolja, pedig – az ár és az érték között felírható szorzatszerő összefüggés alapján – együttes alkalmazásuk részletesebb, komplexebb elemzést, további következtetések levonását teszi lehetıvé.
Az érték- és az áralapú mutatókat alkalmazó kutatások sok esetben kitérnek e módszerek alapvetı problémáira, a kormányzati beavatkozásokkal torzított adatokra, melyek
13
téves konklúziókhoz vezethetnek a külkereskedelem orientációjának, specializációjának vizsgálatakor; az ex-poszt jellegre, mely a gazdaságpolitikai döntéshozatal során csökkentett jelentıséggel bír; valamint némely esetben az elméleti alapok hiányára. Tény azonban, hogy a mutatók megfelelı módon rendelkezésre álló adatok mellett viszonylag könnyen és egyszerően számíthatók, így nagyon népszerőek a fent említett tökéletlenségek, gyengeségek ellenére a kutatások során.
Dolgozatomban ismertetem a szakirodalmakban alkalmazott módszereket, jellemzıiket, az azokat ért esetleges kritikákat és az arra megfogalmazott javaslatokat, megoldásokat.
Mindezt úgy teszem, hogy mindeközben rendszerbe is foglalom azokat, így követhetıvé és áttekinthetıvé válik módszertani halmazuk és megteremti a kapcsolatot közöttük, mely segíti az eltérı módszertani alkalmazások esetén az eredmények összevetését.
A hús és húskészítmények termékcsoport választását magyarázza, hogy viszonylag kevésszámú termékkel lefogható a külkereskedelem jelentıs része, mely külkereskedelmi egyenlege miatt is meghatározó szerepet játszott és játszik az agrár külkereskedelemben.
Sokáig a legnagyobb részesedéssel bíró termékkör volt, mely azonban jelenleg jelentıs visszaesést jelez. Dolgozatomban azt kívánom több szempontból megvizsgálni, hogy mennyire tekinthetı ez a kedvezıtlen változás általánosnak, vannak-e olyan termékek, melyek a termékcsoport szintő tendenciával ellentétesen, kitörési pontot jelenthetnek az ágazat számára; befolyásolja-e az eredményeket a termékek feldolgozottsági foka, különbözıképpen érinti-e a változás az egyes húsféléket.
Kitérek a célország/ország-csoport szerepére, vizsgálom a gazdasági integráció hatását és így az Európai Unióval1 és a harmadik országokkal folytatott kereskedelem közötti esetleges eltéréseket, valamint az Unión belül kiemelten foglalkozom a közép-kelet-európai országokkal2, melyek a földrajzi közelség, az azonos világpolitikai hatások, és a nagyhatalmi dominanciák, valamint korábban a CEFTA által ösztönzött regionális kereskedelem miatt meghatározó szerepet játszottak és játszanak Magyarország külkereskedelmében.
1 A dolgozatban az Európai Unió a teljes vizsgált idıszak vonatkozásában az EU27 tagállamainak csoportját jelenti.
2 A közép-kelet-európai országok körét az egyes tanulmányok másképp definiálják: például Fertı (2006) nyolc, Magyarországgal egy idıben az Unióhoz csatlakozó országot vizsgál, míg Piazolo (1996) hat országot sorol ebbe a körbe, melynek Magyarország mellett Bulgária, Csehország, Lengyelország, Románia és Szlovákia a tagja.
Dolgozatomban ezen utóbbi ország-csoportot kiegészítem Szlovéniával, így összesen hét országot értek a közép- kelet-európai országok alatt.
14
Hipotézisek
A bevezetésben vázolt gondolatmenetre építve a következıkben ismertetem a külkereskedelem versenyképességének vizsgálatával kapcsolatos módszertani, valamint a hazai hústermékek külkereskedelmi pozíciójának alakulására vonatkozó gyakorlati hipotéziseimet:
1. A külkereskedelem versenyképességének számszerősítésére számos megoldás létezik. A módszertan részét képezı specializációs mutatók köre rendkívül változatos. A feltételezés szerint a mérıszámok között összefüggés van, azok rendszerbe foglalhatók. Az azonos logikai alapokon nyugvó indikátorok hasonló következtetések levonását teszik lehetıvé. Így feltételezhetı, hogy a szakirodalomban kidolgozott nagyszámú mutató információtartalma jóval kevesebb indikátor alkalmazásával biztosítható.
A vizsgálatba bevont mérıszámok elméleti hátterével kapcsolatos tudnivalókat, a közöttük fennálló kapcsolatok matematikai levezetéseit az 1.3.1. alfejezet tartalmazza. Az empirikus adatok alapján végzett konzisztencia vizsgálattal a 4.1.2. alfejezet foglalkozik.
2. Az értékalapú mutatók mellett az áralapú mérıszámok is alkalmasak a külkereskedelmi pozíció elemzésére. A kétféle indikátorok összekapcsolásával lehetıvé válik a hatótényezık szétválasztása, egyedi szerepük megismerése. Ezt az 1.6. fejezet bizonyítja. A módszertan alkalmazása a 4.1.3., a 4.2.2., illetve a 4.2.3. alfejezetekben kerül bemutatásra.
3. A mezıgazdaságban a rendszerváltást követı strukturális átalakulás eredményeként a hazai hústermelés jelentısen visszaesett, csökkent a hús és húskészítmények exportja. A feltételezés szerint a vizsgált idıszak alatt (1997-2007) a termékcsoport pozíciója nem javult, sıt további versenyképesség romlás ment végbe. Feltételezhetı továbbá, hogy a változás nem tekinthetı általánosnak, lehetnek olyan termékek, melyek a termékcsoport szintő tendenciával ellentétesen, kitörési pontot jelentenek az ágazat számára.
A 4. fejezet alfejezetenként különbözı módszerekkel vizsgálja a termékcsoport és a vizsgált termékkörbe sorolt termékek versenyképességét.
4. Az Európai Uniós csatlakozásból fakadó szabad kereskedelem érvényesülésének eredményeképpen az ágazaton belüli kereskedelem vonatkozásában átrendezıdések, az ország-csoportok tekintetében súlyponti eltolódások következtek be.
Az ágazaton belüli kereskedelem alakulásával kapcsolatos megállapítások részben a 3.3., részben pedig a 4.1.3. alfejezetben olvashatók.
15
1. Külkereskedelmi versenyképesség és külkereskedelmi specializáció mérésének módszertana
1.1. A versenyképesség, az exportspecializáció és a komparatív előny fogalma
A verseny a piacgazdaság mőködésének alapvetı motiválója és mozgatója mind mikro-, mind makroszinten. Török (1999) szerint a versenyképesség fogalma mikroszinten a piaci versenyben való pozíciószerzés, illetve a helytállás képességét jelenti az egyes vállalatok, makrogazdasági szempontból az egyes nemzetgazdaságok között.
Számos tanulmány és cikk foglalkozik a versenyképesség nemzetgazdasági szintő fogalmával, mérhetıségével és mérésével. Aiginger-Landesmann (2002) ízelítıként 19 definíciót győjtött össze az 1970-2000-es évek elejéig tartó idıszak szakirodalmából. A különbözı személyek valamint szervezetek által megfogalmazott nemzetgazdasági szintő versenyképesség fogalmak megfelelı bizonyítékul szolgálnak arra vonatkozóan, hogy nincs egyetértés a definíciót illetıen. A versenyképesség egységes meghatározásának hiánya Frohberg és Hartmann (1997) szerint a fogalom különféle dimenzióinak köszönhetı, melyeket a késıbbiekben ismertetek. Kennedy et al. hasonló módon azt hangsúlyozza, hogy a versenyképesség fogalmainak és mérıszámainak sokfélesége a releváns kutatások perspektíváinak és céljainak változatosságából fakad (Bojnec-Fertı, 2006).
Frohberg és Hartmann (1997) Freebairnra hivatkozva a következı definíciót adja, mely széleskörően elfogadott a közgazdasági szakirodalomban: A versenyképesség annak a képességnek a mutatója, hogy árukat és szolgáltatásokat a vevık által keresett helyen, formában és idıben kínálnak legalább olyan jó áron, mint a többi potenciális szállító, miközben biztosított a felhasznált erıforrások haszonáldozat költségének megtérülése. A definíció magában foglalja az áru- és tényezıpiaci versenyt, egyrészt a hazai és a külföldi termékek piacainak versenyét, a piaci részesedés szerzésének és megtartásának képességét, másrészt a tényezıpiacok versenyét, ahol a termelésben felhasznált tényezık képesek legalább a haszonáldozat költségeket biztosítani.
A definíció általános megfogalmazása biztosítja, hogy a fogalom szinte minden viszonylatban értelmezhetı, beépíti az idı és a tér dimenzióját, valamint felhívja a figyelmet a versenyképesség relatív jellegére. Vannak olyan szerzık, például Porter és Krugman, akik szerint nemzetgazdasági szinten a versenyképesség fogalma nem értelmezhetı – írja Éltetı (2003), aki szintén e véleményt osztja. Éltetı (2003) szerint egy ország versenyképessége önmagában nem létezik, viszont meghatározott területeken, így a nemzetközi kereskedelem
16
vagy akár a mezıgazdaság vonatkozásában valamivel konkrétabban megfogható és mérhetı egy ország versenyképessége és a komparatív elemzés is releváns lehet.
Porter nem tagadja az országok versengésének tényét, ugyanakkor állítja, hogy a versenyképesség magyarázatát nemzeti szinten keresni nem lehet. Krugman ellenben a nemzetközi kereskedelem és munkamegosztás egyenlıtlenségeit tagadja, konfliktusmentes
„pozitív összegő játéknak” tekintve a külkereskedelmet. Szentes et al. (2005) hangsúlyozza, hogy Krugman véleménye a liberális, neoklasszikus ihletéső kereskedelemelmélet „naiv feltételezéseire épülı felfogásának a tükrözıdése”, mely nem vesz tudomást egyes országok rendszeresen romló külkereskedelmi cserearányairól. Oblath (2003) írásában Krugman álláspontját gazdaságpolitikai állásfoglalásként értelmezi, mindeközben hangsúlyozza, hogy a nemzetgazdasági versenyképességet értelmes és releváns fogalomnak tartja.
Török (2003) a versenyképesség mérhetıségével kapcsolatban kérdıjelezi meg az
„általános” versenyképesség létét. A versenyképesség elméleti alapjait illetıen az input oldalról és a piac irányából kiinduló elméleteket, és a közgazdaságtan, illetve a vezetéstudomány szemszögébıl értelmezı koncepciókat különbözteti meg. A komparatív elınyök elmélete – melyet a késıbbiekben többször is említek – e rendszerben a kínálati oldalhoz tartozó megközelítés, mely közgazdaságtani alapokon nyugszik.
Jámbor (2008b) a versenyképesség tradicionális és innovatív elméleteit különbözteti meg. A tradicionális megközelítések között taglalja a komparatív elınyök tanát megelızı és arra épülı úgynevezett statikus elméleteket, melyekkel kapcsolatban Bakács (2004) megjegyzi, hogy azok a versenyképességet egy adott idıpillanatban vizsgálják, általában nemzeti szinten. A „klasszikus” versenyképességi elméletek hiányosságai között szokták megemlíteni a tökéletes piacok, a korlátozások és a tranzakciós költségek hiányának feltételezését (Szentes, 1999).
A komparatív elınyök tanát megelızı elméletek közé sorolható Smith abszolút elınyök elmélete, mely magasabb termelékenységet illetve alacsonyabb költségszínvonalat feltételez a meglévı nemzetközi kereskedelmi kapcsolat mögött (Szentes, 1999). Smith ugyan nem használta a versenyképesség fogalmát, munkássága azonban egyértelmően kötıdik hozzá (Jámbor, 2008b).
A komparatív elıny a viszonylagosságot hangsúlyozza, relatív elınyre épít. Proudman és Redding (2000) a következı formában foglalja össze a hagyományos Ricardo-i modell állítását: amennyiben adott két gazdaság, a hazai (H) és egy külföldi (K), és Aij-vel jelöljük az i gazdaság (i∈{H, K} j termékének (j∈[0, N]) munkatermelékenységét, akkor a j terméket
17
abban és csak is abban az esetben termelik belföldön, ha termelésének egységköltsége (w/A) kisebb vagy egyenlı a külföldével:
(1)
ahol wH és wK a belföldi és a külföldi bérszínvonalat jelöli. Proudman és Redding (2000) nemcsak statikusan, de dinamikájában is vizsgálták a külkereskedelem rendszerét és úgy találták, hogy az idı bekapcsolásával a nemzetközi kereskedelem viselkedésmódja teljes mértékben jellemezhetı a statikus egyensúly helyzetével. A termelékenység szintje tehát meghatározza a komparatív elınyök és a nemzetközi specializáció mintáit. A nemzetközi specializáció rendszere pedig befolyásolja a termelékenység növekedési rátáját és ebbıl következıen a külkereskedelmi áramlások alakulását.
A termelékenység mellett a növekedés és a foglalkoztatás alakulása is fontos eredménymutatója a versenyképességnek, írja Bagó (2003). Ezekre számos tényezı hatással van, melyek elemzése nélkül sem gazdaságpolitikai döntést, sem elırejelzést nem lehet végezni.
A Ricardo-i tanokra építve a neoklasszikus Heckscher-Ohlin tétel azt állítja, hogy az országok akkor juthatnak kölcsönösen elınyökhöz a nemzetközi kereskedelemben, ha megfelelıen szakosodnak, mivel a termékek relatíve különbözı tényezı-igényességőek, az országok pedig egymáshoz viszonyítva eltérı tényezı-ellátottságúak. Az adott országnak pedig a viszonylag bıven rendelkezésre álló termelési tényezı intenzívebb felhasználását igénylı termék termelésére kell szakosodnia. Azaz a komparatív elınyök nem a technológiákból, hanem az eltérı erıforrás-ellátottságból erednek (Jámbor, 2008a).
A versenyképesség és a komparatív elıny fogalma szorosan összekapcsolódik.
Frohberg-Hartmann (1997) szerint az egyetlen különbség közöttük az, hogy a versenyképesség piaci torzulásokkal, tökéletlenségekkel jellemezhetı, míg a komparatív elıny nem. Fertı (2006, 44. o.) talán ezzel összhangban fogalmaz úgy, hogy míg „a versenyképesség nagymértékben érzékeny a makroökonómiai helyzet változásaira, addig a komparatív elıny alapvetıen strukturális természető”. Fertı ugyanakkor még egy különbséget megnevez, miszerint a versenyképességet adott termék esetében országok között mérhetjük, míg a komparatív elınyt adott ország esetében termékek között. Frohberg és Hartmann álláspontjával értek egyet, hiszen a korábban Proudman és Redding által felírt – a komparatív
18
elıny lényegét megfogalmazó – összefüggés is az országok közötti különbözıségeket hangsúlyozta.
Traistaru et al. (2003) szerint a létezı nemzetközi kereskedelemelméletek, melyek a gazdasági integrációknak a tevékenységek specializációjára és elhelyezkedésére gyakorolt hatását vizsgálják, három csoportba sorolhatók: hagyományos, és új kereskedelemelméletek, illetve új gazdaságföldrajzi modellek. Bár a specializációs minták kialakulására különbözı magyarázatot adnak, mindhárom elméleti megközelítés a külkereskedelmi liberalizáció és a gazdasági integráció eredményeként növekvı specializációt jósol. A korábban már említett hagyományos kereskedelemelmélet szerint a szabad kereskedelem feltételei mellett az egyes országok olyan jószágok termelésére szakosodnak, és válnak azok nettó exportıreivé, amelyekbıl komparatív elınyeik vannak (De Benedictis-Tamberi, 2002).
Crabbé-Beine (2009) ezen állítás igazolására a kereskedelem feltételeit jól jellemzı vámszintek és az exportspecializáció alakulásának a kapcsolatát vizsgálta, Chen és szerzıtársai (2008) pedig a nem tarifális korlátozások hatását elemezték.
Deardoff szerint annak megállapítására, hogy egy országnak mely terméknél vagy ágazatnál van komparatív elınye, csupán az autark állapothoz tartozó és a szabad kereskedelem melletti relatív árak közötti különbség elıjelét kell megfigyelni. Pozitív elıjel esetén az országnak komparatív elınye van az adott jószág termelésében és exportjában, negatív elıjelet kapva viszont az ország komparatív hátránya állapítható meg. Az elmélet gyakorlatban való alkalmazása azonban több fontos problémát is felvet. Egyrészt a relatív autarkia állapotában feltételezett árak nem megfigyelhetık, mely akadályozza a valós vagy rejtett komparatív elınyök meghatározását (De Benedictis-Tamberi, 2002). Másrészt, ha a relatív árak megfigyelhetık is lennének, korántsem biztos, hogy ezek elıre jeleznék az igazi komparatív elınyöket. Végül, a komparatív elınyök nem feltételeznek egyszerő determinisztikus kapcsolatot a kereskedelem volumenével (Fertı, 2006).
A komparatív elınyök elvének alkalmazására, alkalmazhatóságára született meg a megnyilvánuló komparatív elınyök (revealed comparative advantage – RCA) fogalma, mely a specializációra épít.
A fentiek összefoglalásaként megállapítható, hogy a versenyképesség és a komparatív elıny fogalma eredendıen összekapcsolódik. Egyetlen különbség közöttük, hogy a komparatív elıny piaci torzulásoktól mentes szemben a versenyképességgel. Így a szabad kereskedelem feltételei mellett az egyes országok komparatív elınyeiknek megfelelıen szakosodnak. A komparatív elıny tehát specializációban nyilvánul meg, mely versenyképességre utal.
19
1.2. A versenyképesség, az exportspecializáció és a komparatív előny mérése
A nemzetközi versenyképesség mérésének több ismert módszere létezik. A versenyképesség megítélésében fontos szerepe lehet a különbözı országok árkülönbségének, melyeket az egyes országok protekcionista eszközei jelentısen befolyásolnak. Az országok technológiai fejlettsége, és részben ennek köszönhetıen a nagyobb termelékenység és hatékonyság szintén versenyelınyhöz vezethet.
Fertı és Hubbard (2001) cikkében áttekinti a kilencvenes évek magyar mezıgazdaságának versenyképességérıl végzett elemzéseket, melyek alapvetıen az ár - és költségstruktúrákra koncentráltak. E tanulmányok az árkülönbségeket és azok alakulását, az átlagköltségeket és árbevételeket, valamint az egységköltségeket és -bevételeket, illetve a tényezı termelékenységi indexeket (TFP), a hazai erıforrás-költségeket (DRC) és a saját erıforrásköltség mutatókat (PRC) alkalmazták a versenyképességi elemzésekben. Az agrár külkereskedelem versenyképességét tárgyaló elemzések számos esetben azonban a megnyilvánuló komparatív elınyök koncepcióján alapulnak.
A versenyképesség mérési módszerei tekintetében Török (1999) a fentebb említetteknek megfelelıen megkülönbözteti a kínálati és a keresleti oldali megközelítést. A kínálati és a keresleti oldali mérés elméleti alapjai és módszerei tartalmukban és adatigényükben is különböznek egymástól. Mivel mást-mást mérünk velük, így eredményeik többnyire nem hozhatók összefüggésbe egymással. Így például a versenyképesség kínálati oldali mérése azon a hipotézisen alapul, hogy a versenytársakhoz képesti alacsonyabb fajlagos tényezıköltségek lehetıvé teszik a nyereség vagy a piaci részesedés növelését a versenytársakhoz képest.
Frohberg és Hartmann (1997) a versenyképességi elemzések vizsgálatának szintjét két dimenzióban különíti el az 1. táblázatban látható módon, a vizsgálni kívánt termékek köre, azok aggregációs szintje, valamint a vizsgálat kiterjedtségi foka alapján.
1. táblázat: A versenyképesség elemzése termékaggregáltság és kiterjedés szerint A termék
aggregációs szintje
Kiterjedtségi szint
Vállalati ~ mikro Regionális ~ mezo Országos, nemzeti ~ makro
Termék lehetséges lehetséges lehetséges
Ág/Ágazat nem lehetséges lehetséges lehetséges Nemzetgazdaság nem lehetséges nem lehetséges lehetséges
Forrás: Frohberg-Hartmann (1997)
20
Eszerint a versenyképesség termékszinten bármilyen kiterjedésben értelmezhetı, illetve ország szinten minden termékaggregáltsági fokon lehetséges versenyképességi vizsgálatokat végezni.
Jámbor (2008a) megkülönbözteti a statikus és a dinamikus vizsgálatokat, valamint az ex-poszt (sztochasztikus), illetve ex-ante (determinisztikus) versenyképességi felfogásokat.
Sztochasztikus versenyképességrıl akkor beszélünk, ha a vizsgálat múltbeli adatok között keres kapcsolatokat, okok helyett okozatokat elemez és azokból a múltra von le következtetéseket, míg a determinisztikus megközelítés lényege, hogy meghatározza, milyen teljesítményt szeretnénk elérni a jövıben. Az utóbbi vizsgálat tehát a versenyelınyöket nyújtó tényezıkre koncentrál és a versenyben való helytállás feltételeit kutatja, nagyrészt becsült adatokkal dolgozik és a jelenségek okait kívánja feltárni a jövıbeli potenciál elırejelzése érdekében.
A külkereskedelemi versenyképesség mérhetıségének kialakításával foglalkozó szakirodalom rendkívül színes és gazdag. A módszertan részét képezik a megnyilvánuló komparatív elıny mutatók, melyek mintegy visszafelé okoskodva az egyes országok külkereskedelmének exportspecializáltságából, illetve annak hiányából következtetnek arra, hogy a vizsgált ország esetén hol rejlenek annak komparatív elınyei és hátrányai.
Amennyiben egy ország jobban specializálódik valamely termék külkereskedelmére egy másik ország vonatkozásában, feltételezhetı, hogy abban komparatív elınye van (Major, 1999). Az RCA-mutató tehát – mint ahogy Szabó (2004) is írja – csupán a külkereskedelmi áruszerkezet vizsgálatára szorítkozik, és így nem vizsgálja a komparatív költségeket, a relatív tényezıellátottságot és a tényezıár-arányokat. Kizárólag a külkereskedelmi értékek alapján értékel.
A megnyilvánuló komparatív elınyök mérésének úttörıjeként Balassa Béla nevét kell megemlíteni (Szabó, 2004). Az évtizedek folyamán az általa kidolgozott mérıszám számos változata fejlıdött ki az exportspecializáció kimutatására, hiszen a fenti követelmény mellett számos megoldás létezhet a komparatív elınyök számszerősítésére. Fertı (2006, 44. o.) megállapítása szerint: „Sajátos módon a mérési problémák az elmúlt évtizedekben nagymértékben függetlenedtek az elmélettıl, ami jelentıs szabadságot adott a kutatóknak, hogy milyen megnyilvánuló komparatív elıny (RCA) indexeket használjanak a nemzetközi kereskedelem empirikus elemzése során.” A megnyilvánuló komparatív elıny mutatók tehát exportspecializációs mutatók, de magának az exportspecializációnak a vizsgálata nem csak RCA-indexek segítségével történhet.
21
A következıkben megnyilvánuló komparatív elıny mutatószámok alatt azokat az exportspecializációs mutatókat értem, melyek az adott termék külkereskedelmen belüli pozícióját valamely más termékhez viszonyítják, vagy relációs összehasonlítást végeznek. A fogalmak általam értelmezett rendszerében ha egy RCA index kedvezı külkereskedelmi pozíciót jelez, akkor a másik termékhez, vagy országhoz képesti erısebb specializáció versenyképességre utal, a fogalmak szinonimaként alkalmazhatók. Valamely más, a versenyképességi elemzésekben alkalmazott módszer (például árkülönbség) alapján megállapított versenyképesség azonban még nem feltétlenül jelent specializációt és komparatív elınyt. Az eddigiekben kifejtettek alapján a versenyképesség, az exportspecializáció és a komparatív elıny kapcsolata a következı ábrával fejezhetı ki:
1. ábra: A versenyképesség, az exportspecializáció és a komparatív elıny fogalmainak és mutatóinak kapcsolata
Forrás: saját ábra
Dolgozatom egyik fı célkitőzése, hogy az exportspecializációt vizsgáló mutatókat és módszereket rendszerbe foglalja, és az ily módon kialakított csoportok között a logikai kapcsolatot megteremtse. A különbözı tanulmányok eltérı és néha ellentmondásos eredményei mögött sokszor a módszerek különbözısége áll. Mindig az alkalmazott módszer szem elıtt tartása mellett kell tehát az eredményeket elfogadni. Az elsı ábrának megfelelıen a megnyilvánuló komparatív elıny mutatók is részét, sıt mint látni fogjuk meghatározó részét képezik a rendszernek.
Az 1. fejezet a továbbiakban a versenyképesség keresleti oldali, ex-poszt módszereit mutatja be, melyek kizárólag külkereskedelmi érték - ár - volumen adatok alapján alkalmasak termék-, illetve ágazati szinten nyilatkozni az ország külkereskedelmi versenyképességérıl, annak változásáról. Elsıként az értékalapú mutatókat és módszereket tekintem át, melyek szoros kapcsolatban állnak az exportspecializáció és a komparatív elıny fogalmával.
versenyképesség exportspecializáció komparatív elıny
22
1.3. Statikus értékalapú módszerek
A statikus szemlélető mutatók adott idıszakot figyelembe véve értékelik az exportspecializációt, annak létét és jellegét. A polarizációs és a koncentrációs mutatószámok arra alkalmasak, hogy megállapítsák, adott termékcsoporton belül jelentkezik-e a szakosodás jelensége. E mutatók tömören, összefoglalóan nyilatkoznak a specializációról, melynek fennállása esetén a megnyilvánuló komparatív elıny mutatók alkalmazásával nyílik lehetıség további részletezett vizsgálatra, a külkereskedelemben meghatározó termékek azonosítására.
A fenti logikát követve szerencsésebb lenne a polarizációs mutatókat bemutatni elsıként, mivel azonban e mutatószámok valamely RCA indikátoron alapulnak, a megnyilvánuló komparatív elıny mutatók ismertetésével kezdem.
1.3.1. A megnyilvánuló komparatív előny mutatók
Az indikátorokat Ballance, Forstner és Murray két csoportra osztotta: megkülönböztette a csak külkereskedelmi adatokat és a külkereskedelmi és termelés adatokat tartalmazó mutatószámokat. Az utóbbi csoportba négy indexet soroltak: az export/termelés arányt (x/y), az import/fogyasztás rátát (m/c), a nettó külkereskedelem/termelés mutatót ([x-m]/y), valamint a Bowen által definiált komparatív elıny közömbösségen alapuló indexeket (De Benedictis-Tamberi, 2002).
Ezzel szemben az általam vizsgált, csak külkereskedelmi adatokat alkalmazó RCA- mutatók köre rendkívül változatos. Az indikátorok alapvetıen két nagy csoportra bonthatók aszerint, hogy kizárólag export/import adatokat tartalmaznak (egyirányú áramlás), vagy kétirányú áramlást vesznek figyelembe. Áttekintve a szakirodalmat több, mint 20 különbözı formában megfogalmazott megnyilvánuló komparatív elıny mutatóval találkoztam, melyeket a következıkben ismertetek. Bemutatom a tartalmi azonosságaikat és különbözıségeiket vizsgáló kutatások eredményeit. Közös jellemzıjük, hogy statikus mutatók, melyek akár termék, akár magasabb aggregációs szinten is számíthatók.
1.3.1.1. Egyirányú külkereskedelmi áramlások megnyilvánuló komparatív előny mutatói Vollrath (1991) Liesnert nevezi meg, mint az elsı személyt, aki poszt külkereskedelmi adatokat használt a komparatív elıny számszerősítésére. Liesner 1958-ban relatív exportteljesítmény indexekkel gondolta helyettesíteni a komparatív költségeket, és egy összetett indexszel közelítette a bilaterális komparatív elınyt.
A Balassa által 1965-ben konstruált és még napjainkban is a legnagyobb népszerőségnek örvendı RCA index a vizsgált ország export szerkezetét veti össze valamely
23
referencia országéval/ország-csoportéval. Balassa elsıként alkotta meg a megnyilvánuló komparatív elıny kifejezést, Liesner módszertanához igazodva kísérletet téve a GATT Kennedy fordulójából fakadó tartós hatások azonosítására. Vollrath (1991) megjegyzi, hogy mind Liesner, mind Balassa relatív export mérıje korlátozott volt a vizsgált termékkör és a viszonyítás alapjául választott ország-csoport vonatkozásában, vizsgálatuk céljának megfelelıen. Dolgozatomban a kiterjesztett mutatókat ismertetem, melyek akár az összes országot és az összes külkereskedelmi árut is magukba foglalhatják, globális komparatív elınyt kifejezve.
A mutatót számos tanulmány definiálja és alkalmazza azt empirikus kereskedelem elemzésekben, de viszonylag kevés foglalkozik a mutató elméletével, jellemzıivel, alkalmazhatóságával. A külföldi szakirodalmakat tekintve Vollrathot (1991), Dalumot és szerzıtársait (1996), Laursent (1998) – aki az elıbb említett mőnek is szerzıje –, valamint Iapadret (2001), illetve De Benedicist és Tamberit (2002) kell feltétlenül megemlítenünk; a hazai szakirodalomban Fertı foglalkozott több tanulmányban is a mutató elméleti kérdéseivel és problémáival.
Balassa Béla a következı mutatószámot javasolta a komparatív elınyök mérésére3:
(2)
ahol x az export, i a termék (termékcsoport), j a vizsgált ország, ennek megfelelıen xij az adott ország termékszintő,
∑
ixijaz összes exportját,∑
jxij pedig a világ, esetleg valamely ország-csoport (némely esetben referencia ország) termékszintő, illetıleg∑ ∑
i jxij a teljes exportját jelöli4.A (2) szerint adott ország megnyilvánuló komparatív elıny indexét kétféle értelmezésben is meghatározhatjuk. Vizsgálhatjuk, hogy az adott termék/termékcsoport exporton belüli részesedése hogy viszonyul a referenciapiacon belüli exportrészesedéshez;
tehát relatív értékösszegek területi összehasonlításáról van szó (kifejezés elsı része). A
3 Kanamori 1960-ban megjelent exportspecializációs indexe ekvivalens a (2) mutatóval, Kanamori azonban nem hozta kapcsolatba az indexet a komparatív elınnyel (Vollrath, 1991).
4 A mutató az egyes tanulmányokban különféle elnevezéssel, jelölésrendszerrel és szimbólummal szerepel. Lásd például Vollrath (1991), Proudman-Redding (2000), Iapadre (2001), Fertı-Hubbard (2001, 2002), De Benedictis-Tamberi (2002), Éltetı (2003), Yu-Cai-Leung (2009). A további komparatív elıny mutatóknál a fentiekben bevezetett jelölésrendszer kerül alkalmazásra, mely segíti a mutatók tartalmi összevetését. E jelölésrendszer megegyezik többek között a Dalum et al. (1996), Laursen (1998), Brasili-Epifani-Helg (2000), és Bender-Li (2002) által használt szimbólumrendszerrel.
24
mutató azonban úgy is értékelhetı (kifejezés második része), mint amely a forrás ország vizsgált termékkiviteli arányát viszonyítja a teljes exporton belüli hányadhoz. Abban az esetben jelez az index megnyilvánuló komparatív elınyt, ha a termék országon belüli exportrészesedése nagyobb, mint az összehasonlítás alapjául választott országcsoporté, illetve ha az ország részesedése a termék exportján belül nagyobb, mint a teljes exporton belül. A feldolgozott szakirodalmakban még két interpretációja olvasható a Balassa indexnek, lásd az 1. mellékletet.
A Balassa index számlálója és nevezıje is 0 és 1 közé esik (amennyiben nemzetközi monopóliumról beszélünk). A legtöbb tanulmány ennek megfelelıen az indikátor által felvett értékek tartományaként a [0; ∞[ intervallumot jelöli meg. De Benedicis és Tamberi (2002) felhívja a figyelmet, hogy a mutató eredménye 0 és közé esik. A tényleges felsı határ abban az esetben tart ∞-hez, amennyiben tart a nullához, azaz az ország gazdasági súlya az export tekintetében irreleváns.
Ha a Balassa index számlálója és nevezıje megegyezik egymással, nem beszélhetünk sem komparatív elınyrıl, sem komparatív hátrányról. Amennyiben B>1, az adott országnak i termék esetén komparatív elınye van, ellenben 0<B<1 esetén komparatív hátrányról beszélhetünk. Ily módon a B mutató értéke alapján nyilatkozhatunk a termék komparatív elınyét illetıen. Ha két komparatív elıny mutató is rendelkezésre áll, további következtetések levonására nyílik lehetıség. Errıl a késıbbiekben lesz szó.
Ha a vizsgált ország a referencia ország-csoport része, felmerülhet a kérdés, hogy az alapmutató
∑
jxij , illetve∑ ∑
i jxij tagja tartalmazza-e a vizsgált ország adatait. A Balassa által használt mutatóban az összegek tartalmazták a vizsgált ország adatait is. Ebben az esetben fenn állt a megnyilvánuló komparatív elıny index kétféle értelmezése.Vollrath (1991) azonban elhagyja az összegekbıl a vizsgált ország, sıt az adott termékre vonatkozó adatokat is.
(3)
Így a mutató már nem értelmezhetı a korábbi módon. A vizsgált termék versus az összes többi termék exportját jelzi az index valamely – a vizsgált országot nem tartalmazó – ország- csoport területi összehasonlításában. Vollrath (1991) szerint a mutató közelebb áll a valós
25
komparatív elıny méréséhez, mert két termék - két ország szerkezete konzisztens a neoklasszikus elmélettel.
Bender-Li (2002) tanulmányukban régiók, azaz ország-csoportok megnyilvánuló komparatív elınyét vizsgálták. Kutatásaik során a Vollrath által javasolt mutatót is alkalmazták, hogy kizárják a dupla számításba vételbıl adódó problémát, azaz a nevezı esetleges túlzott közeledését a számlálóhoz. Külkereskedelem versenyképességi elemzésükben a Balassa és a Vollrath-féle mutató elhanyagolható különbségekkel hasonló rangsorba rendezte a vizsgált 31 iparágat.
James-Movshuk (2000) a Vollrath-féle RXA mutató egy módosított változatát ismerteti, mely ország szinten koncentrál csak a duplázódásra.
(4)
James-Movshuk (2000) a (3) és a (4) mutatók és az alapmutató közti eltérést a duplázódás elkerülésében foglalja össze. Bár több szerzı nem tulajdonít jelentıséget a különbözıségnek és az RXA mutató és a Balassa index közé egyenlıségjelet tesz, James és Movshuk (2000) tanulmányukban részletesen elemzi a (2) és a (4) közötti összefüggést a következı levezetés alapján
!
" # "
#
$ (5)
A két mutató csak abban az esetben azonos, ha a vizsgált ország aránya az adott termék és a teljes export viszonylatában megegyezik egymással. A szakirodalmak nem térnek ki arra, hogy milyen esetben alkalmas a Balassa és milyen esetben az RXA, és az RXA# index a versenyképesség vizsgálatára5.
Amennyiben országok közötti összehasonlítást végzünk, miközben az országok nem mind tagjai a referencia-országcsoportnak, érthetı az országok vonatkozásában a duplázódás elkerülésére való törekvés. Ugyanez viszont a termékek vonatkozásában véleményem szerint nem célszerő, mivel a mutató tartalmát megváltoztatja, és az már nem értelmezhetı olyan
5 James-Movshuk (2000) és Bender-Li (2002) tanulmányukban vizsgálták az indexek közti különbözıségeket és azt a megállapítást tették, hogy a mutatók az indexértékek alapján képzett sorrendet nem befolyásolják.
26
könnyedén, mint azt az alapmutatónál láttuk, vagyis az RXA# mutató a megfelelı módszertanilag.
A Balassa indexet számos kritika érte az elmúlt évtizedek során. Ezek egy része az aszimmetria problémájával kapcsolatos, mely az ökonometriai elemzések során jelenthet problémát, sértve a normalitás feltevését a hibatagban (Fertı, 2006). A Balassa mutató aszimmetriája abban nyilvánul meg, hogy a komparatív hátrányt egységnyi hosszúságú (0-1) intervallumon méri, az elınyt jelzı intervallum hossza ellenben végtelen6.
De Benedicis és Tamberi (2002) megvizsgálva az index valószínőség eloszlásának sőrőségfüggvényét megállapították, hogy a mutató átlaga mediánja felett van, azaz az eloszlás jobbra hosszan elnyúló, vagyis balra aszimmetrikus. Ez a jelenség torzítást eredményez a komparatív elıny dinamikai vizsgálatánál, mivel a magasabb komparatív elıny mutatóval jellemezhetı szektorokban bekövetkezı változás nagyobb súllyal hat a gazdaságszintő (együttes) mutatóra, azaz számszakilag túlbecsüli azt.
Dalum és szerzıtársai (1996) a ferdeség problémájának mérséklésére leggyakrabban javasolt Balassa mutató logaritmikus transzformációját említik. Felhívják azonban a figyelmet arra, hogy a mutató bár az origóra nézve már szimmetrikus eredményeket ad, módszertani problémák azonban továbbra is fennmaradnak. Laursen (1998) például rámutat arra, hogy abban az esetben, ha az adott ország exportja valamely termék esetében nulla, az index nem értelmezhetı. Ugyanez a helyzet Vollrath (1991) relatív export elıny mutatójával, mely a (3) természetes alapú logaritmusa. Fagerberg a probléma elkerülésére azt javasolta, hogy az RCA eredményét egy kis értékkel (például 0,1-del) növeljük meg. A mővelet csillapítja a normalitás hiányát, azonban további problémát jelent, hogy nagyon kis RCA eredményhez nagy negatív értéket rendel a mutató (Dalum et al., 1996).
De Benedictis-Tamberi (2002) tanulmányában két alternatívát is javasol a normalitás teljesülésére, melyek közül az elsı Proudman és Redding 1998-as elemzésébıl származik és lényege az átlag rögzítése. Proudman és Redding alternatívája a következı formában található meg a szakirodalmakban:
%&'
( ) " # ( )
(6)
6Illetve felsı határa tekinthetı -nek, mely az egyes országok, sıt azonos országot tekintve az egyes évek esetén sem állandó. Mindez felvetheti a Balassa indexek nemzetközi összehasonlíthatóságának kérdését.
27
A módszer lényege, hogy a vizsgált ország exportarányát adott termék vonatkozásában elosztják az összes termék átlagos piaci részesedésével. A mutató által felvett értékek intervalluma a Balassa indexhez hasonlóan 0 és +∞ közötti, átlaga azonban már konstans, 1 értéket vesz fel. De Benedictis és Tamberi (2002) azonban felhívja a figyelmet, hogy bár a normalitás ebben az esetben teljesül, a mutató nem konzisztens (ellentétes állapotot jelez) a Balassa indexszel annak átlaga és az új átlag, azaz 1 között. Fertı (2003) elemzése kiterjedt a probléma elıfordulásának vizsgálatára. A magyar agrárkereskedelmet az 1992-1998 közötti idıszakban tekintve a minta 18-25 %-ában volt tapasztalható az eltérı megnyilvánuló komparatív elıny állapot, azaz jelentısen befolyásolhatja a következtetések levonását a normalizált mutató az alapmutatóhoz képest.
A másik megoldás Dalum, Laursen és munkatársai által több dolgozatban is javasolt mutatószám, amely megnyilvánuló szimmetrikus komparatív elıny néven vonult be a szakirodalomba.
*+ %, -
.) . ...). .) . .-..).
(7) A mutató értéke -1 és +1 közé esik, elkerüli a nulla érték problémáját, mely a logaritmizált mutatónál felmerült, valamint a változásoknak ugyanakkora súlyt ad a kritikus egy érték alatt és felett.
Az RSCA mutató a Balassa index logaritmikus transzformációjának a közelítıje. De Benedictis-Tamberi (2002) és Fertı (2006) is vizsgálta a relatív export elıny mutató és a megnyilvánuló szimmetrikus komparatív elıny mutató egymáshoz képesti alakulását, és azt találták, hogy a kritikus B=1 érték közelében a két mutató eredménye tökéletesen megegyezik, de az eloszlás extrém értékei felé közelítve az RSCA mutatóban rejlı torzulás miatt egyre markánsabb az eltérés, mely részletezettebb bontásban jelentısebb.
Hoen és Oosterhaven egy harmadik megoldást is nyújt az alapmutató normalizálására.
Véleményük szerint a Balassa mutatóval kapcsolatos problémák az index multiplikatív formájából fakadnak, így egy additív RCA (ARCA) indexet javasolnak a következı formában (Yu-Cai-Leung, 2009):
+ ) )
)
(8)
Az ARCA mutató, amely az alapmutatóban rejlı összehasonlítást nem relatív, hanem abszolút módon teszi meg, -1 és +1 közötti szimmetrikus eloszlással jellemezhetı.
28
Yu-Cai-Leung (2009) szerint a mutató termékek közötti összehasonlítása megalapozottabb, mint az országok közötti. Hangsúlyozzák azonban hogy a fent említett három indikátor közül egyik mutató sem küszöböli ki az alapmutató összes hiányosságát. Az általuk definiált normalizált RCA (NRCA) mutató egy újabb alternatíva a komparatív elıny megfelelı mérésre:
(+ / )
.) . ...).
0
(9)
A mutató szimmetrikus, pozitív értékek esetén jelez komparatív elınyt. A kapott értékeket termékek, vagy országok szintjén összegezve 0 eredményhez jutunk, azaz a komparatív elıny mellett mindig jelen van a komparatív hátrány is. Épp ezért az aggregáció szintje nem befolyásolja az eredményeket. Mind a termékek, mind az országok, mind az évek közötti összehasonlítást lehetıvé teszi.
A (8) és a (9) matematikailag átrendezve és az így már egyezı számlálóra kifejezve a következı összefüggést adja:
NRCA=ARCA) (10)
azaz a normalizált RCA index az additív mutató és a vizsgált ország referenciapiachoz viszonyított exportjának szorzata. Adott ország esetében termékszinten vizsgálva a két mutató értékének eltérését, függvényszerő kapcsolatot tapasztalhatunk az indikátorok eredményei között.
Hasonló átrendezésekkel az ARCA mutatószám az RSCA indikátornak a termék ország és referenciapiaci arányával módosított értéke:
1 21 ) 3
- 4 (11)
A szorzó ebben az esetben termékrıl termékre változik. Minél dominánsabb a termék szerepe, a különbözıség annál nagyobb. Az egyes mutatók között megteremthetı tehát a kapcsolat.
29
Laursen (1998) az RSCA index (7) és a késıbb tárgyalásra kerülı kétirányú indikátorok (19) és (20) mellett a χ2 mutatót is megemlítette az alapmutató alternatívájaként. Az indikátor magában foglalja az ARCA mutatót:
50 0
(12)
A χ2 mutatószámot eredetileg Archibugi és Pianta alkalmazta annak tesztelésére, hogy adott ország exportszerkezete mennyire hasonló egy másik ország, ország-csoport, vagy a világ kivitelének struktúrájához. Ez valójában egy hipotézisvizsgálat elvégzését jelentette7, ahol amennyiben a próbafüggvény aktuális értéke jelentıs eltérést jelzett, az adott ország erıs specializációt mutatott. Laursen (1998) a (12) értékeit összevetette az RSCA mutató eredményeivel és megállapította, hogy a χ2 a specializáció szintjének megállapítására alkalmas. Magas eredményt mutat abban az esetben is, ha sokkal kevésbé, illetve akkor is, ha sokkal inkább specializálódott az ország a többi ország átlagához képest. Számításaiban az indikátor 0,67-os korrelációt jelzett az RSCA indexszel, ami nem meglepı, hiszen a mutatók – még ha eltérı formában is – de alapvetıen azonos komponenseket tartalmaznak.
Amirtaimoori-Chizari (2007) az alapmutató, az RSCA index, és a késıbbiekben bemutatásra kerülı CTB (19) indikátor mellett szintúgy alkalmazta e mutatószámot a versenyképesség vizsgálatára.
A szakirodalmakban további három indikátort találtam, melyek az eddig tárgyalt mutatókhoz hasonlóan másokhoz viszonyítva jelzik a külkereskedelmi pozíciót és csak import adatokat tartalmaznak. Iapadre (2001) a Balassa index alapján javaslatot tesz az import specializáció vizsgálatára, mely mérıszám az alapmutatóhoz képest annyiban különbözik, hogy az export adatokat import adatok helyettesítik:
6 7 7
7 7 (13)
Ebben az esetben egy alatti érték jelez elınyös külkereskedelmi helyzetet, mivel ekkor az adott termék importja kisebb, mint amit a referencia terület összimportjában jelentkezı fontossága alapján várnánk.
7 A próbafüggvény aktuális értékét a (12) termékcsoport szinten összesített értéke adta.
