1.5. Áralapú mutatók
1.5.1. Az egységérték mutatók és szerepük az ágazaton belüli kereskedelem vizsgálatában vizsgálatában
Éltetı (2003) a külkereskedelmi versenyképesség mérésének egy általánosan elfogadott mérıszámaként említi az egységértéket (unit value – UV). Felhívja a figyelmet, hogy kiszámítása a lehetı legrészletesebb bontásban, szinte termékszinten történjen29. A mutató képletét tekintve árnak, átlagárnak tekinthetı:
termékszinten az exportra kifejezve oM M MNO
NO termékcsoport szinten (46) A külkereskedelem két dimenziójának megfelelıen UVx és UVm mutatókat különböztetünk meg. A külkereskedelem pozíciójának vizsgálata e kétféle mutató összevetésén alapul.
A közgazdasági szakemberek véleménye megegyezik abban, hogy az egymás felé nyitott gazdaságokban a piac egységessé válása révén a termékek árai közelednek egymáshoz.
Bizonyos elméletek szerint a végén csak egyetlen ár lehetséges, ezt egységes ár elvének nevezik. A valóságban a tökéletesen egységes piac nem biztos, hogy megvalósul, ahogy tökéletesen szegmentált piacokról sem beszélhetünk. A tényleges piacok a kettı között vannak (Tóth, 1999).
Poór-Hegedősné (2007) nemzetközi felvásárlási árak alapján végzett vizsgálatai szerint a fıbb mezıgazdasági termékek árainak esetében megfigyelhetı a fentiekben leírt tendencia.
A közeledést jól jellemzi a termelıi árak alapján számított szóródási mutatószámok idıbeli csökkenése, melynek révén az átlagár immár tükrözi az egyes termékek egységes ellenértékét.
A mezıgazdasági termékek világpiaci ára az elmúlt száz évben folyamatosan csökkenı trendet mutatott (Anderson, 1987). Grilli és Yang (1988) megállapította, hogy az élelmiszerek (cereáliák, hús-, és tejtermékek, cukor) reálára évente átlagosan 0,5 százalékkal csökkent 1900 és 1986 között. A világpiaci árhoz hasonlóan 1990-tıl kezdve az Európai Unióban is csökkentek az agrártermékek árai. Az egyes tagállamok termelıi-értékesítési árai azonban nagymértékben különböznek egymástól még szabályozott árú termékkörben is. Az egyes országok termelıi árai közötti különbség a termelési költségek eltéréseiben, a természeti adottságok differenciáltságában, a termelékenységben, az adókban, a munkabérekben és a föld árában keresendı. Mivel ezekben a tényezıkben az Európai Unió messze nem egységes, ezért egységes uniós termelıi-értékesítési árról nem lehet beszélni (Orbánné, 2002).
29 Nem is lehetséges a nagyobb fokú aggregációs szinten történı számítás, hiszen a mennyiségek összeadhatósága nem valósítható meg.
59
A cserearány Krugman-Obstfeld (2003) szerint nem más, mint egy ország exportjának és importjának ára között felírt hányados. A szerzıpáros vizsgálja a cserearányoknak, illetve ezek változásának az ország jólétére gyakorolt hatását. Általános következtetésük, hogy az arány növekedése javítja, míg csökkenése rontja a jóléti helyzetet. Megállapítják azt is, hogy az exportirányú növekedés rontja a növekvı gazdaság cserearányait a többi ország javára. Az importirányú növekedés ellenben általában javítja azt. Természetesen a kormányzati beavatkozások itt is módosíthatják megállapításainkat.30
A relatív árak alkalmasak a termékek minıségének és így a horizontális és a vertikális ágazaton belüli kereskedelemnek a meghatározására. A mögöttes feltevés szerint a relatív árak valószínőleg kifejezik a relatív minıséget. Egy termék kereskedelme általában akkor számít horizontálisan differenciáltnak, ha az export egységértéke az importéhoz képest nem különbözik jelentısen, eltérésük 15 %-nál kisebb. Greenaway-Hine-Milner vizsgálata kimutatta, hogy a határ 25 %-ra emelése sem változtatja meg alapvetıen az eredményeket (Jámbor, 2010).
A szakirodalmak három eltérı módszert alkalmaznak az ágazaton belüli kereskedelem különbözı típusainak számszerősítésére, Fontagné és Freudenberg megközelítésén kívül Greenway-Hine-Milner és Nilsson módszerét említik31. Fontagnéra és Freudenbergre hivatkozva az export és import egységértékek arányai alapján a kereskedelem alábbi három típusát definiálják:
4. táblázat: A külkereskedelem típusai Az export és az importérték átfedésének
mértéke kisebb/nagyobb mértékő 10 %-nál
Az export és az import egységérték közötti relatív eltérés kisebb/nagyobb 15 %-nál32 1. kisebb → iparágak közötti~egyirányú kereskedelem
nagyobb → iparágon belüli~
kétirányú kereskedelem
2. kisebb → horizontális differenciáció 3. nagyobb → vertikális differenciáció Forrás: Festoc-Louis (2002), Bojnec et al. (2005)
Az ágazaton belüli külkereskedelem tehát ily módon azonosítható és bontható tovább az egységértékek segítségével. A horizontális termékdifferenciáltság fogalma döntıen az azonos vagy hasonló minıségő, míg a vertikális a különbözı minıségő termékek cseréjére vonatkozik. Falvey úttörı munkájának köszönhetıen alakultak ki e fogalmak. İ volt az, aki rámutatott arra, hogy az ágazaton belüli kereskedelem eredeti modellje csak a homogén
30 Részletesebben lásd Krugman-Obstfeld (2003)
31 Részletesebben lásd Fertı-Hubbard (2003), Erdey (2005), Jámbor (2010)
32 A horizontális differenciációnál az UVx/UVm hányados 1/1,15 és 1,15 közé esik, míg vertikálisnál ettıl eltérı.
60
termékekre igaz. A vállalatok azonban minıségileg is megkülönböztetik a termékeiket és a megkülönböztetés fontos szerepet játszik (Jámbor, 2010). Fertı-Hubbard (2003) arra is felhívja a figyelmet, hogy az ágazaton belüli kereskedelemmel kapcsolatos empirikus munkák tipikusan azt feltételezik, hogy a termékdifferenciálódás horizontális. Mindeközben több tanulmány is rávilágított, hogy a vertikális ágazaton belüli kereskedelem sokkal fontosabb, mint a horizontális.
Bojnec et al. (2005) Diaz Mora alapján a vertikális termékdifferenciáltságot tovább bontja két altípusra: a relatíve magas minıségő termékekre való exportspecializációnál az export-import egységérték hányados 1,15-nál nagyobb, az alacsony minıségő termékspecializációnál az arány 1/1,15-nál kisebb.
Bojnec-Fertı (2008) a kétirányú külkereskedelemben az export és az import egységérték közötti eltérés és a külkereskedelmi egyenleg (nettó export) segítségével négy kategóriát különböztet meg. Az export-import egységértékek viszonya az ár/minıségi versenyt, a nettó export elıjele a sikeres/sikertelen pozíciót azonosítja. Pozitív külkereskedelmi egyenleg esetén a magasabb import egységérték sikeres ár, míg a nagyobb export egységérték sikeres minıségi versenyt jelez. Negatív nettó exportnál az elızıeknek megfelelıen sikertelen ár, illetve minıségi versenyrıl beszélhetünk. A fentiekben leírtakat a 5. táblázat foglalja össze.
5. táblázat: Statikus versenyképességi mátrix Export-import
egységértékek viszonya
Nettó export
negatív pozitív
UVx > UVm Sikertelen minıségi verseny Sikeres minıségi verseny UVx < UVm Sikertelen ár verseny Sikeres ár verseny
Forrás: Bojnec-Fertı (2008) alapján
Éltetı (2003) egy statikus jellegő, úgynevezett ár/minıség rés mutatót is definiál Burgstaller-Landesmannra hivatkozva, mely a termékek árának és minıségének alakulását vizsgálja. Az index exporttermékek egységárát hasonlítja össze az adott termék referenciapiaci import átlagárával33. A szerzıpáros az egyes közép-kelet-európai országok és az Európai Unió relációjában végzett vizsgálata kimutatta, hogy hosszabb idıszakot vizsgálva a kétféle egységár közötti – kezdetben nagyon jelentıs – minıségi rés általában csökkent, de a csökkenés mértéke az iparágakat és az országokat tekintve eltérı.
33 A hányadosok az adott termék exportjának a referenciapiaci importban megfigyelhetı arányával súlyozva összegzıdnek termékcsoport szinten. Relációs mutatóról van szó.
61 1.5.2. Egységérték indexek, cserearány mutatók
Az export egységérték index (UVIx) az egységnyi mennyiségő exportra jutó bevétel változását vizsgálja. Versenyelıny valószínősíthetı, ha az indikátor egynél nagyobb értékő.
Ekkor ugyanazon exportmennyiség egységre változatlan piaci részarány mellett kedvezıbb egységárat lehet realizálni (Csáki, 2006).
Termékcsoport szinten a mutatószám átlagárak idıbeli összehasonlítását jelenti.
Átlagárak (fıátlag) dinamikáját a statisztikai módszertanból ismert fıátlag-indexkör alkalmazásával elemezhetjük. Az egységérték index úgynevezett összhatás (fıátlag) index, amely két tényezı együttes hatását fejezi ki, a termékszintő árváltozásokat (részhatás) és a mennyiségek szerkezeti átrendezıdését (összetétel-hatás). Két további index különíti el a két tényezıt.
A részhatásindex (I’) a termékszintő árváltozások kizárólagos hatását számszerősíti (árindexnek is tekinthetı). Ezt úgy tudja biztosítani, hogy a mennyiségeket standardnak veszi. Az összetétel-változás hatását vizsgáló I” az árakat rögzítve koncentrál a szerkezetmódosulás következményére, a mennyiségek arányeltolódását értékeli. Egynél nagyobb mutatószám a szerkezetváltozás növelı hatására, a versenyképesség javuló tendenciájára utal. Korábban már utaltam rá, és itt újra megemlíteném, hogy a mezıgazdasági és az élelmiszeripari termékek körében az árszint változása jól közelíthetı az egységérték indexekkel, mivel az összetétel erıs stabilitást mutat.
Korábbi kutatásaim során az 1992-2007 közötti idıszakra vonatkozóan vizsgáltam a hús és élelmezési célra alkalmas belsıségek körében az összetétel-változás hatását az exportmódosulásban. Eredményeim azt mutatták, hogy azon termékcsoportoknál, ahol lehetséges az összetétel-változás hatásának vizsgálata, az tartós pozitív tényezıt jelez a kivitel változásban. Hatása azonban éves átlagban mindössze 1 % körüli, azaz az összetétel valóban szinte változatlanságot jelzett (Poór, 2009a).
A három index (összhatás-indexkör) összefüggése az átlagár változására konkretizálva34:
34 Az összefüggés felírható oly módon is, hogy a részhatás index a mennyiségeket bázis, az összetételhatás index pedig az árakat tárgyidıszakon rögzíti.
62
E tényezıfelbontási módszer kétféle vizsgálatnál is alkalmazható. Egyrészt valamely termék eltérı minıségi változataira kiterjedı elemzésénél, másrészt relációs összehasonlításoknál. Ha a vizsgált ország árait nagyobb mértékben képes növelni, vagy kisebb mértékben csökkenteni, mint a referenciapiac, az a külkereskedelmi pozíció javulásáról tanúskodik.
Csáki (2006) a keresleti oldali versenyképesség leggyakrabban használt mutatószámaként említi az export relatív egységértékének indexét, mely adott termék, termékcsoport export egységértékének abszolút változását a legfontosabb kereskedelmi versenytársak világimporton belüli részarányával súlyozott egységérték változásához viszonyítja. A mutató az Éltetı (2003) által említett ár/minıség rés mutató dinamikus változatának tekinthetı.
Oblath (2003) az 5. táblázat statikus versenyképességi mátrixának egy dinamikus szemlélető mását közli, mely a relatív exportár változás és a piaci részesedés változás alapján minısíti a termékeket.
6. táblázat: Dinamikus versenyképességi mátrix Relatív exportár
változás
Piaci részesedés változás
csökkenés növekedés
növekedés Sikertelen ár verseny Sikeres minıség verseny csökkenés Sikertelen minıség verseny Sikeres ár verseny Forrás: Oblath (2003) alapján
Az export egységérték indexszel analóg készül az import egységérték index (UVIm), mely az egységnyi mennyiségő importra jutó behozatali érték változását vizsgálja. A (47) hasonló módon teljesül.
A külkereskedelmi termékforgalom tisztán az árszintjének változását kifejezı export-, és importárindexek Fisher-formula szerint készülnek, a bázis- és a tárgyidıszaki súlyozású árindexek mértani átlagaként kerülnek számításra.
A cserearány mutató, cserearány index (árolló) az export és az import árindexek hányadosa. Azt jelzi, hogy egységnyi exportért hány százalékkal több vagy kevesebb importáru vásárolható a tárgyidıszakban a bázisidıszakhoz képest (Csizmazia, 2005). A nemzetközi kereskedelembıl származó haszon és veszteség tehát nagymértékben a külkereskedelmi cserearányoktól függ. A szakirodalmak többféle cserearány mutatót taglalnak. Így Csáki (2006) például az egyszerő (nettó barter) cserearány mutató mellett definiálja a bruttó, a jövedelmi és a faktoriális cserearány mutatót.
63
Az általánosan használt cserearány mutató változatlan struktúra, minıség és reláció mellett jelzi az export és az import árváltozásoknak az egymáshoz képesti viszonyát. Romlása azt mutatja, hogy az adott ország exportja leértékelıdik a nemzetközi kereskedelemben, vagyis az export átlagár változása kedvezıtlenebb az import átlagár változáshoz képest.
Rövidtávon a helyzet ellensúlyozható az export volumenének, illetve az exporttermékek árainak növelésével.
A bruttó barter cserearány mutató a kiviteli és a behozatali mennyiségnek a változását veti össze. Valójában az export és az import összértékének módosulását mutatja változatlan árakon.
Az elızı két mutató alapján a bruttó jövedelmi cserearány mutató az export és az import értékek változását hasonlítja össze, a volumenváltozásnak az egyszerő cserearány mutatóra gyakorolt hatását jelzi35. Kizárólag az exportvolumen változásának az egyszerő cserearány mutatóra gyakorolt hatását fejezi ki az egyszerő jövedelmi cserearány mutató. Ez az indikátor azt mutatja meg, hogy az adott ország az összes exportbevételén több vagy kevesebb importterméket tud-e megvásárolni.
A faktoriális cserearány mutatók az export és az import árindexek mellett tartalmazzák az export, illetve az import ágazatok termelékenységi indexeit is36, melyek szintén javíthatják, vagy épp ronthatják az egyszerő cserearány mutató által kifejezett pozíciót.
Az 1.5. fejezet ismertette a statikus és a dinamikus árjellegő mutatókat, melyek az értékalapú mérıszámok mellett úgyszintén alkalmasak a külkereskedelemi pozíció elemzésére.
Vizsgálta és kimutatta az egységérték index alakulását befolyásoló tényezıket (árindex, összetételhatás index).
Az érték- és az áralapú mérıszámok elkülönített alkalmazásához képest többlet információt szolgáltatnak azok a fentiekben bemutatott mátrixok, melyek két dimenzióban – egyszerre az érték és az ár szempontjából is – értékelik a külkereskedelemben résztvevı termékeket.
A két dimenzió azonban nem független egymástól. A két mutatókör mátrixban összekapcsolt alkalmazásához képest még tovább gazdagíthatjuk információinkat a köztük fennálló kapcsolat kibontásával. Ezt célozza meg az 1.6. fejezet, mely arra keresi a választ, hogy milyen összefüggéssel írható le az ár hatása az érték változásában.
35 Az összefüggést lásd késıbb az (55)-ben.
36 Éppen ezért nem képezik részét a dolgozat módszertani célterületének, inkább csak a teljesség igénye indokolta megemlítésüket.
64