1. A verseny a piacgazdaság mőködésének alapvetı motiválója és mozgatója mind mikro-, mind makroszinten. Számos tanulmány és cikk foglalkozik a versenyképesség nemzetgazdasági szintő fogalmával, mérhetıségével és mérésével. Az 1.1. fejezet igazolta, hogy a definíciót illetıen nincs egyetértés. A versenyképesség egységes meghatározásának hiánya a fogalom különféle dimenzióinak köszönhetı.
A versenyképesség elméleti alapjai között említik a szakirodalmi források a komparatív elınyök tanát megelızı és arra épülı úgynevezett statikus elméleteket. A versenyképesség és a komparatív elıny fogalma így eredendıen összekapcsolódik. Frohberg-Hartmann (1999) álláspontjával egyetértve az egyetlen különbség közöttük, hogy a versenyképesség piaci torzulásokkal, tökéletlenségekkel jellemezhetı, míg a komparatív elıny nem. Ennek megfelelıen a szabad kereskedelem feltételei mellett az egyes országok olyan jószágok termelésére szakosodnak, és válnak azok nettó exportıreivé, amelyekbıl komparatív elınyeik vannak. A komparatív elıny tehát specializációban nyilvánul meg, mely versenyképességre utal.
A komparatív elınyök elvének alkalmazására született meg a megnyilvánuló komparatív elıny (revealed comparative advantage – RCA) fogalma, mely a specializációra épít. A megnyilvánuló komparatív elıny mutatók az egyes országok külkereskedelmének exportspecializáltságából, illetve annak hiányából következtetnek arra, hogy a vizsgált ország esetén hol rejlenek annak komparatív elınyei és hátrányai.
Az 1.2. fejezetben kifejtettek alapján a megnyilvánuló komparatív elıny mutatók exportspecializációs mutatók, de magának az exportspecializációnak a vizsgálata nem csak RCA-indexek segítségével történhet. A megnyilvánuló komparatív elıny mutatószámok olyan exportspecializációs mutatók, melyek az adott termék/termékcsoport külkereskedelmen belüli pozícióját valamely más termékhez viszonyítják, vagy relációs összehasonlítást végeznek.
Az 1.3. fejezet 20-nál is több különbözı formában megfogalmazott exportspecializációs mutatót ismertetett, elméleti vizsgálatokkal és matematikai levezetésekkel bizonyítva az indikátorok azonos, illetve hasonló tartalmát adott ország vizsgált termékkörének termékszintő versenyképesség elemzésében.
A 4.1.2. alfejezet a termékszintő specializációs mutatók konzisztenciáját empirikus adatok alapján három (nominális, ordinális, arány) mérési szinten vizsgálta a bázis- és a tárgyidıszakban. A két idıszak eredményeinek összehasonlításával az indikátorok közötti
137
esetlegesen indokolatlan együttmozgás szőrhetı ki, hiszen a mutatók egymáshoz való viszonya független az idıtıl.
Nominális skálán – ahol a mutatóérték a termék elınyös vagy elınytelen külkereskedelmi pozícióját jelzi – az egyes indikátorok sok esetben ellentétes eredményt adtak. A megállapítás szerint e módszer alkalmassága a versenyképesség megítélésére erısen megkérdıjelezhetı.
Elınyösebb megközelítést ad ordinális mérési szinten a termékek egymáshoz képesti pozíciójának értékelése, rangsorolása. A Kendall-féle konkordanciamutató eredménye (W1997-99=0,67; W2005-07=0,59) mindkét idıszak vonatkozásában közepesen szoros együttmozgást jelez a vizsgálatba bevont 24 indikátor alapján létrehozott terméksorrendet tekintve. A vizsgált idıszak eleji és végi rangkorrelációs mátrixok eredményei alapján négy csoport választható külön (11+8+4+1 mutató). A szoros együttmozgás az egyes csoportokra nézve lehetıvé teszi a termékek végsı rangsorolását és a 24 sorrend helyett 4 létrehozását.
Az indikátorok közötti tartalmi viszony, azonosság kérdését illetıen a leggazdagabb és a legobjektívebbnek tekinthetı információkat az arányskálán mért aktuális mutatóértékek alapján a faktoranalízis módszerének alkalmazásával lehetett megfogalmazni.
A bázis- és tárgyidıszakra elkészített faktoranalízis rotált komponens mátrixai alapján megállapítható, hogy a mutatók az idı tényezıtıl függetlenül, viszonylag stabil kapcsolatrendszert jeleznek. A faktorok összetétele alapján a jelen vizsgálatnál a termékek külkereskedelmi pozíciójának jellemzése a szakirodalomban kidolgozott nagyszámú mutató információtartalmának összesőrítése eredményeként 7 mutató alkalmazásával nagyjából biztosítható.
Az azonos körbe tartozó indikátorok közül javasolt a leggyakrabban alkalmazott, illetve a legegyszerőbben számítható mutatót választani, figyelembe véve a szakirodalmi áttekintésnél tett esetleges szakmai megjegyzéseket! A korábban leírtaknak megfelelıen a külkereskedelem versenyképességi elemzéseinél elégséges a következı specializációs mutatókat alkalmazni: James-Movshuk által módosított Balassa mutató, megnyilvánuló szimmetrikus komparatív elıny, export/import arány, normalizált külkereskedelmi mérleg, relatív nettó export, valamint az elkülönülést mutató Donges és Riedel-féle index.
138
2. A nemzetközi versenyképesség mérésének több ismert módszere létezik, melyek között megkülönböztethetık:
• kínálati és keresleti oldali,
• termék-, ágazat- és nemzetgazdasági szintő a vizsgálni kívánt termékek aggregáltsága szerint,
• mikro-, mezo- és makro szintő a vizsgálat kiterjedtségi foka alapján,
• statikus és dinamikus, illetve
• ex-poszt és ex-ante megközelítések.
A dolgozat a versenyképesség azon keresleti oldali, ex-poszt mutatóit és módszereit mutatta be, melyek külkereskedelmi érték - ár - volumen adatok alapján alkalmasak termék-, illetve ágazati szinten nyilatkozni az ország külkereskedelmi versenyképességérıl, illetve annak változásáról.
A dolgozatban áttekintett, külkereskedelmi értékalapú, exportspecializációt kifejezı statikus (1.3. fejezet) és dinamikus (1.4. fejezet) módszercsoportok rendszerében a specializációs, a polarizációs és a koncentrációs mutatók, a hasonlósági mérıszámok, valamint a CMS modellek és azok versenyképességi tényezıi szerepeltek.
Az egyirányú áramlások mutatóinál az adat forrása (kiviteli/behozatali), a kétirányú áramlások indikátorainál pedig a mutatószám központi eleme (nettó export, export/import arány, illetve relációs szerkezetösszehasonlítás) alapján végezhetı további bontás. A dolgozat feltárta az egyes mutatók, mutatócsoportok közötti kapcsolatot.
Az 1.5. fejezet ismertette a statikus (egységérték, cserearány) és a dinamikus (egységérték indexek, cserearány mutatók) árjellegő indikátorokat, az 1.6. fejezet pedig módszertani szempontból bizonyította e mutatók és a két indexkör összekapcsolásának lehetıségét, ennek jelentıségét a versenyképesség mögött meghúzódó komponensek megismerésében.
A felírt összefüggések rávilágítottak arra, hogy a versenyképesség alakulásában meghatározó szerepe van a vizsgált ország és a referenciapiac eltérı exportszerkezetének, annak változásának, illetve a termékszintő export ár és mennyiségi változások referenciapiachoz képesti eltérésének. A kétirányú külkereskedelem szempontjából pedig a versenyképesség javulását eredményezheti az egyszerő és/vagy a bruttó barter cserearány növekedése is.
139
3. A világ húspiaci helyzetének alakulását a kereslet és a kínálat viszonya határozza meg. A dolgozat 3.1. fejezete bizonyította, hogy a kereslet, valamint fıbb befolyásoló tényezıi eltérı módon jellemezhetık a fejlett és a fejlıdı országok csoportjainak vonatkozásában. A fejlıdı országokban bekövetkezı népességrobbanásnak számos következménye van. Egyrészt a népességnövekedéshez hasonló mértékő kereslet támad az élelmiszerek és ennek megfelelıen a hústermékek iránt, másrészt a népességnövekedéssel együtt járó városiasodás, illetve a jövedelmek növekedése az alapélelmiszerek helyett az állati termékek, és a feldolgozott élelmiszerek realizált kereslete, azaz a fogyasztási színvonal emelkedésével párosul. A dolgozat igazolta, hogy a fejlıdı országok többlet húskereslete egyrészt a népesség, másrészt az egy fıre jutó húsfogyasztás növekedésébıl fakad.
A kínálat növekedési ütemét a kereslet diktálja. Ezt bizonyítja, hogy a termelés a fogyasztáshoz igen hasonló változást mutat. A fejlett és a fejlıdı országokat jellemzı eltérı változások eredményeképpen azok világtermelésbıl való megoszlása eltolódik. A bázisidıszaki fejlett országokat jellemzı részesedés 72,2 %, a tárgyidıszaki ellenben már csak 39,3 %. Az arányok a fogyasztáséhoz közeliek.
A hústermelés összetételét tekintve az szintén a keresletben bekövetkezett változásokat követi. A baromfifélék esetén tapasztalható dinamikus változásnak köszönhetıen a tárgyidıszakra mindkét ország-csoportban a meghatározó termék a sertéshús mellett a baromfihús.
A külkereskedelem szerepe az export/termelés mutató alapján egyértelmő növekedést jelez. A fejlett országok aránya meghatározó a világ húsexportjában; itt nem tapasztalható a fogyasztásnál és a termelésnél kimutatott, bázisidıszakról tárgyidıszakra történı jelentıs aránycsökkenés. Mindezek eredményeként a fejlett országok export/termelés mutatója bázisról tárgyidıszakra komoly növekedést mutat. A kivitelben meghatározó a baromfi- és a marhahús.
A hús és húskészítmények fontos szerepet töltenek be a hazai külkereskedelemben. A 3.3. fejezet számításai szerint bár a vizsgált termékkört tekintve a hazai export a legkisebb, az import ellenben a legnagyobb növekedést jelezte a referenciapiacokhoz képest, annak kivitelen belüli részesedése egyelıre a legmagasabb, importon belüli részesedése pedig a legalacsonyabb, a régiót, az Uniót és a harmadik országokat jellemzı értékekhez képest.
A termékcsoport mind az agrárexporton belüli részesedése, mind pedig külkereskedelmi egyenlege miatt meghatározó szerepet játszott és játszik az agrár külkereskedelemben. A kivitelben sokáig a legnagyobb részesedéssel bíró termékkör volt, míg az 1997-99-es
140
idıszakban 24,8 %-os, addig a 2005-07-es intervallumban már csak 17,1 %-os részesedéssel bírt. Külkereskedelmi egyenlege jelentıs; de csökkenı tendenciát jelez (bázisidıszaki 636,8 millió dolláros nettó exportja 558,1 millió dollárra csökkent). Az egyenlegromlásban alapvetıen a 2004-es uniós csatlakozáshoz kötıdı változások állnak, azaz a kivitel visszaesése és az ezzel párhuzamosan végbemenı behozatal növekedés.
A fentiekben áttekintett tendenciák tehát bár kedvezıtlen változásokat jeleznek, a termékcsoport pozíciója egyelıre relációs összehasonlításban kedvezı helyzetet mutat.
Ezt támasztják alá a 4.1.1. alfejezet statikus, termékcsoport szintő specializációs mutatói is. Az indikátorok a hazai és a referenciapiaci külkereskedelem szerkezetének eltérése, a kivitel és a behozatal viszonya alapján értékelik a hazai külkereskedelmi pozíciót. Egy, a referenciapiachoz képesti magasabb hazai részesedés, nagyobb export-import arány vagy külkereskedelmi egyenleg egyaránt kedvezı külkereskedelmi helyzetet jelezhet.
Az eredmények alapján megállapítható, hogy:
- a termékcsoportot valamennyi indikátor mind a bázis-, mind a tárgyidıszakban versenyképesnek minısíti (24 mutató szerepelt a vizsgálatban),
- a Balassa index alapján az 1997-99-es periódusban a termékcsoport közepes, a 2005-07-es idıszakban viszont már csak gyenge komparatív elınyt mutat,
- az éves indikátorértékek nagy része töretlenül monoton csökkenı tendenciájú, ami gyengülı versenyképességet jelez,
- az egyes referenciapiacokat illetıen hasonló következtetéseket fogalmazhatunk meg. Az Unión kívüli országokkal összehasonlítva a legelınyösebb a helyzet, az Uniót tekintve pedig a KKE országokhoz képest kedvezıbb a magyar hústermékek pozíciója.
A vizsgált termékkör a feldolgozottságtól függetlenül mind a bázis-, mind a tárgyidıszakban versenyképességet, de romló versenyképességet jelez. A feldolgozott termékek a bázisidıszakban elınyösebb pozíciót élveztek. A tárgyidıszakra nézve azonban e megállapítások már nem annyira egyértelmőek.
A számítások eredményei szerint a baromfihúst, a sertéshúst és az egyéb húsfélét idıszaktól függetlenül minden indikátor versenyképesnek minısíti, azonban romló pozícióról van szó. A szarvasmarha-, illetve a juh és kecskehúst illetıen a tárgyidıszakban az indikátorok többsége elınytelen külkereskedelmi pozíciót jelez. A megállapítások mind a termékfeldolgozottságot, mind az egyes húsféléket illetıen függetlenek a referenciapiactól.
A termékcsoport szintő dinamikus versenyképességi vizsgálatokra alkalmazott CMS modellek 4.2.1. alfejezetben ismertetett eredményei alapján a hazai húsexport bıvülése
141
döntıen a referenciapiacok általános növekedésének köszönhetı. A versenyképesség egyértelmő és jelentıs romlása állapítható meg a kevésbé feldolgozott és a feldolgozott termék alcsoport, és minden húsféle esetén referenciapiactól függetlenül. A partnerszerkezet mind a növekedési, mind a versenyképességi komponens szempontjából elınyös. A termékszerkezet vonatkozásában mindez nem mondható el. Az interakciót tekintve a versenyképesség vonatkozásában a piaci adaptáció elınytelen változást mutat, azaz a kisebb exportrészesedés csökkenéssel jellemezhetı piacokon gyengébb az importnövekedés.
A 4.2.2. alfejezet bizonyította, hogy a pozícióromlás a termékek kiviteli mennyiség csökkenésének és a kedvezıtlen termékszerkezetnek köszönhetı. Az árak meghatározó szerepet töltenek be
- egyrészt a hazai export abszolút és relatív megközelítéső növekedésében, - másrészt pedig a termékcsoport külkereskedelmi egyenlegének alakulásában.
Termékszinten vizsgálódva Magyarország húskivitelében a bázis- és a tárgyidıszakban a legmagasabb exportrészesedéssel rendelkezı elsı négy termék azonos, a termékcsoport exportjának közel felét teszik ki. Tárgyidıszaki aránybeli sorrendjükben ezek: Sertéshús
fagyasztva tarja, karaj, oldalas, dagadó, Baromfi frissen vagy hőtvedarabok és vágási melléktermékek, belsıségek (máj kivételével), Kacsa, liba, gyöngytyúk fagyasztva darabok és vágási melléktermékek, belsıségek (máj kivételével), Kolbász és hasonló termék.
E négy termék meghatározó szerepet tölt be a hús és húskészítmények külkereskedelmében. Az elsı három termék vezeti az exportérték dollárban kifejezett 10 éves növekedése alapján képzett termékrangsort is. A Kolbász és hasonló termék bár jelentıs exportelmaradást mutat, a kétirányú kereskedelemben sikeres pozíciót tölt be, valamint relatív exportár változása tekintetében is kedvezı a helyzete.
Az abszolút növekmény szerint legfontosabb 10 termék az összes kivitel 67,1 %-át képviseli. Mind az abszolút exportnövekmény, mind a százalékos növekedés szempontjából kiemelendı a Szarvasmarhafélék húsa frissen/hőtve egész és fél, a Sertés fagyasztva élelmezési célra alkalmas vágási melléktermék és belsıség (máj kivételével), valamint a Gyöngytyúkból, kacsából, libából készült termék.
A legnagyobb relatív exportérték bıvülést mutató termékek (fıként a szarvasmarhahús, valamint a sertéshús) a fentiekben a termékcsoport egészére megfogalmazottakkal ellentétben, a mennyiségi növekedésüknek köszönhetik kiemelkedı pozíciójukat.
A statikus, termékszintő specializációs mutatók eredményei alapján a klaszteranalízis alkalmazásával kialakított 5 versenyképességi csoport tartalmát tekintve (4.1.2. fejezet) a következı megállapítások tehetık:
142
- a lehatárolt két szélsı versenyképességi klaszter jelezte a legnagyobb stabilitást,
- míg a legversenyképesebb termékek csoportjába tartozók a kivitel több mint 70 %-át teszik ki, addig a legkevésbé versenyképes termékek részesedése 1 % alatti,
- a középsı, átlagos külkereskedelmi pozíciójú termékek csoportja tárgyidıszakra jelentısen kibıvült egyes termékek külkereskedelmi helyzete javulásának, mások romlásának következtében.
Az érték- és az áralapú versenyképességi pozícióváltozás alapján a 4.2.3. alfejezetben meghatározott 4 termékkör fıbb jellemzıi:
- az érték és az árverseny szempontjából egyaránt sikeres termékek száma 11, közülük is kiemelkedik az exportrészesedés változása alapján meghatározó Sertés sózva, szárítva vagy füstölve oldalas, dagadó, valamint a világpiachoz képest kiugróan nagyobb exportár emelkedéső Szarvasmarhafélék fagyasztva élelmezési célra alkalmas vágási melléktermék és belsıség (nyelv és máj kivételével), amely a bázisidıszaki igen alacsony ára miatt tudott ilyen pozícióba jutni,
- a kivitelben meghatározó 4 termék közül 3 sikeres árverseny mellett csökkenteni kényszerült exportrészesedését, a Kacsa, liba, gyöngytyúk fagyasztva darabok és vágási melléktermékek, belsıségek (máj kivételével) ellenben az eleve a világpiacinál magasabb bázisára miatt kisebb mértékő áremelkedést tudott csak elérni, mindeközben azonban növelte exportrészesedését a piacon, - a dinamikus versenyképességi elemzés eredményeit tekintve elınyösnek mondható a helyzet abból a szempontból, hogy az érték és az árversenyt tekintve egyaránt sikertelen termékek száma és exportaránya is alacsony. A relatív exportár változást tekintve kiugróan alacsony értéket képviselı termékeket magas bázisidıszaki ár jellemzi.
4. Tárgyidıszakra számos korábban behozatal hiánnyal jellemezhetı terméknél is megjelent az import. Ez egyrészt a koncentráció mérséklıdésének irányába hatott, másrészt e folyamatok eredményeként az ágazaton belüli kereskedelem is erısebbé vált. A hagyományos Grubel-Lloyd-féle ágazaton belüli kereskedelem indexe a fentiekben leírtakkal összhangban a vizsgált idıszak eleji 0,11-os értékrıl 0,43-ra emelkedett.
A feltételezés szerint a legmagasabb GL index mind a bázisidıszakban, mind a tárgyidıszakban a KKE ország-csoportot jellemzi, míg a legalacsonyabb a harmadik országokat, és ezek idıbeni növekedése valószínősíthetı. A 3.3. fejezet eredményei azonban csak a tárgyidıszakra hozták a várt relációkat. Megállapítható tehát, hogy a külkereskedelem liberalizációjának, a szabad kereskedelem érvényesülésének eredményeképpen meghatározó módon nıtt az uniós tagországokkal kapcsolatos ágazaton belüli kereskedelem.
143
A vizsgált idıszak kezdetén az egyes termékek export és import egységértéke (ára) között jelentıs az eltérés, azaz egyik termék esetén sem jelentkezett horizontális termékdifferencia. A 2005-07-es idıszakban azonban már 11,5 %-os a horizontális termékdifferenciával jellemezhetı 12 termék külkereskedelembıl való részesedése. Az elınytelen cserearánnyal jellemezhetı termékek száma 11, arányuk csupán 8 %-os, a kedvezı cserearányú 16 termék aránya a meghatározó (61,6 %).
Bázisidıszakban fıként a harmadik országokkal és a KKE-n kívüli EU tagországokkal kapcsolatban volt jelentısebb a kétirányú kereskedelem. Mindkét relációban az ágazaton belüli külkereskedelemben a elınyös cserearánnyal jellemezhetı termékek voltak dominánsak. A vizsgált idıszak végére az import fellendülése következtében az Európai Unió tagországai irányában az ágazaton belüli kereskedelem erısödött. Mivel mindeközben a harmadik országokból érkezı behozatal visszaesett, ebben a relációban a tárgyidıszakban csaknem kizárólagos az egyirányú külkereskedelem. A KKE országokkal kapcsolatos külkereskedelemben mind a horizontális, mind az elınyös cserearány melletti exportspecializáció jelentıs, a többi uniós tagországnál pedig továbbra is egyértelmően az utóbbi jellemzı.
A kétirányú külkereskedelemben a nettó export értékek, valamint a cserearány alapján képzett termék versenyképességi pozíciók elemzése (4.1.3. alfejezet) a következı megállapításokhoz vezetett:
- idıszaktól függetlenül sok a külkereskedelmi egyenlege szempontjából indifferens termék, - a nettó exportot tekintve bázisról tárgyidıszakra nıtt a szóródás,
- a cserearányok különbözısége ugyanakkor épp ellentétesen, mérséklıdést jelez,
- a termékek többsége a kétirányú kereskedelemben az érték- és az árverseny szempontjából egyaránt sikeresnek mondható, pozitív külkereskedelmi egyenleg és kedvezı cserearány jellemzı (a kivitelben legfontosabb termékek is ide tartoznak),
- mind a bázis-, mind a tárgyidıszakban vannak a kétirányú külkereskedelemben kiugró teljesítményt nyújtó termékek,
- a bázisról a tárgyidıszakra történı kedvezı változást jelzi, hogy a mindkét szempontból versenyképes termékek kivitelbıl való részesedése 12 %pontos növekedést mutat.
Megállapítható tehát, hogy bár a termékcsoport specializációcsökkenése részben az integráció következtében erısödött ágazaton belüli kereskedelemnek is köszönhetı, a termékek versenyképességi pozíciói alapján a termékcsoport a kétirányú külkereskedelemben sikeresen vesz részt, sıt külkereskedelmi helyzetét javította a tárgyidıszakra.
144