MAGYARORSZÁG FIZETÉSIMÉRLEG- STATISZTIKÁI 2006

FIZETÉSIMÉRLEG- STATISZTIKÁI

2006

FIZETÉSIMÉRLEG-STATISZTIKÁI

Magyarország fizetési mérlege és külfölddel

szembeni befektetési pozíciója

(módszertan, hazai gyakorlat, adatok 1995-2004)

Készítette: a Magyar Nemzeti Bank Statisztikai fõosztálya Kiadja: Magyar Nemzeti Bank

Felelõs kiadó: Missura Gábor 1850 Budapest, Szabadság tér 8–9.

www.mnb.hu

ISBN 963 9383 72 4 (nyomtatott) ISBN 963 9383 73 2 (on-line)

Az adatok lezárásának idõpontja: 2005. december

Bevezetés 5

1. Nemzetközi módszertani kitekintés 9

1.1. A fizetésimérleg-statisztika és a külfölddel szembeni befektetési pozíció alapfogalmai,

számbavételi rendszere 11

1.2. A fizetési mérleg 14

1.2.1. A folyó fizetési mérleg 14

1.2.2. A tõke- és pénzügyi mérleg 16

1.3. A külfölddel szembeni befektetési pozíció 20

1.4. A fizetési mérleg és a nemzeti számlák rendszere 22

1.5. A fizetési mérleg módszertanának (BPM5) felülvizsgálata 24

2. A magyar gyakorlat 27

2.1. Általános megjegyzések 29

2.2. A folyó fizetési mérleg 34

2.3. A tõkemérleg 36

2.4. A pénzügyi mérleg 37

2.5. A külfölddel szembeni állományok 40

Hasznos linkek 42

3. Fizetésimérleg- és állományi táblázatok (euróban és forintban) 43

3.1. Fizetésimérleg- és állományi táblázatok euróban 45

3.2. Fizetésimérleg- és állományi táblázatok forintban 86

A Magyar Nemzeti Bank Statisztikai fõosztálya a Magyaror- szág fizetésimérleg-statisztikái

címû kiadvány megjelené- sével a felhasználók széles körének tájékoztatását tûzte ki céljául. A kiadvány bemutatja a fizetésimérleg-statisztika és a külfölddel szembeni befektetési pozíció összeállításá- nak nemzetközi módszertanát és a hazai gyakorlatot. A táblázatok 1995-tõl egységes, idõsoros formában tartal-

mazzák az éves adatokat.

Újdonság a részletes, éves kül- földdel szembeni befektetési pozíció bemutatása 1997-tõl.

A közvetlen tõkebefektetésekre vonatkozó adatokról 2005.

március végén jelentetett meg az MNB önálló kiadványt Közvetlen tõkebefektetés statisztika Magyarország 1995- 2003

címmel.

1A többes szám a fizetési mérleg mellett a külfölddel kapcsolatos állományi statisztikákra is utal.

2Az adatok a felhasználók számára 2004 áprilisáig havi bontásban is elérhetõk az MNB honlapján. 2004 májusától, az EU-csatlakozás idõpontjától az MNB áttért a negyedéves adatközlésre. Ennek bejelentésérõl és a döntés okairól lásd a 2004. januári sajtóközleményt:

http://www.mnb.hu/engine.aspx?page=mnbhu_pressreleases_2004&ContentID=7407. Az idõsorok egységes módszertani tartalma lehetõvé teszi a folya- matokat leíró adatok szezonális igazítását. Újdonságként a fontosabb negyedéves folyó fizetésimérleg-tételek szezonálisan igazított adatai idõsoros for- mában elérhetõk az MNB honlapján.

3http://www.mnb.hu/Resource.aspx?ResourceID=mnbfile&resourcename=mukt_hu.

módszertani kitekintés

A fizetési mérleg (balance of payments) forgalmi (flow) tí- pusú statisztikai kimutatás, amely az adott gazdaság szempontjából rezidens és nem rezidens gazdasági sze- replõk között egy meghatározott idõszakban lezajló reál- gazdasági és pénzügyi mûveletek számbavételére szol- gál.

A forgalmi típusú fizetési mérleghez szorosan kapcso- lódik az állományi (stock) szemléletû, külfölddel szembeni befektetési pozíció (international investment position), amely a nem rezidensekkel szembeni pénzügyi követelés és tartozás állományokra vonatkozó statisztikai információ- kat foglalja össze. Ez utóbbiak magukban foglalják az adott idõpontban fennálló állományok értékét és részlete- zését, valamint az ezekben bekövetkezett változások összetevõinek bemutatását. Az állományok értéke ugyanis két idõpont között egyrészt a tranzakciók, másrészt a devi- zaárfolyamok valamint az instrumentumok piaci árának vál- tozása miatt bekövetkezõ átértékelõdések, harmadrészt pedig az ezeken kívüli egyéb állományváltozások miatt módosulhat. Egy ország nettó vagyona egyrészt a reálesz- közök alkotta vagyonából, másrészt pedig a külfölddel szembeni pénzügyi követelések és tartozások különbsége- ként adódó nettó pénzügyi pozíciójából áll. Ez utóbbit tar- talmazza a külfölddel szembeni befektetési pozíció.

A fizetési mérlegben és a külfölddel szembeni befektetési pozícióban az összeállító ország szempontjából kerülnek elszámolásra a reálgazdasági és pénzügyi mûveletek, a követelések és tartozások, illetve az ezekben bekövetkezõ változások.

A rezidens – statisztikai értelemben vett belföldi – fogalom az egyéb makrogazdasági statisztikákkal összhangban a fizetésimérleg-statisztikában is a gazdasági érdek és a gazdasági terület fogalmak felhasználásával kerül megha-

tározásra. Egy adott ország rezidensének minõsül minden olyan természetes és jogi személy, akire, illetve amelyre teljesül az a feltétel, hogy alapvetõ gazdasági érdeke (ál- landó lakhelye, telephelye, termelése stb.) az adott ország gazdasági területéhez kapcsolódik.

Az ily módon definiált gazdasági terület a közigazgatási te- rülettõl a külföldön lévõ diplomáciai és kormányzati szintû kereskedelmi, kulturális stb. képviseleteknek, illetve más országoknak az adott országban lévõ hasonló képviselete- inek területével tér el. Statisztikailag tehát az, hogy vala- mely gazdasági szereplõ az adott ország rezidensének számít-e, avagy sem, nem az állampolgárságtól vagy nem- zetiségi hovatartozástól függ, hanem az alapvetõ gazda- sági érdek meglététõl. Ilyennek számít egy vállalkozás szempontjából például az, ha az adott országban van be- jegyezve a telephelye, s ott gazdasági tevékenységet foly- tat vagy – indulásnál – legalább egy évig azt szándékozik tenni.

A fizetésimérleg-statisztika számbavételi rendszere – az üzleti számvitelhez hasonlóan – egy sor konvención nyug- szik. Ezek közül az egyik legfontosabb a kettõs könyvelés elve.

Minden egyes tranzakció két helyen kerül elszámo- lásra: egyrészt maga az üzletesemény, másrészt pedig az ahhoz kapcsolódó finanszírozás – tartozik (debit), illetve követel (credit) tételként – kerül be ellenkezõ elõjellel a sta- tisztikába. A fizetési mérlegben rögzített tranzakciók túl- nyomó többségére jellemzõ, hogy valamekkora értékû re- ál-, illetve pénzügyi eszköz cserél gazdát valamely azonos értékû reál-, illetve pénzügyi eszközért. A pénzügyi eszkö- zök esetében nem csupán a tulajdonosváltás, hanem az új követelések és kötelezettségek keletkezése (pl. kötvényki- bocsátás), illetve megszûnése (pl. adósságelengedés)

szembeni befektetési pozíció alapfogalmai, számbavételi rendszere ⁴

4A fizetésimérleg-statisztika nemzetközi módszertanának kidolgozása, megalakulása óta az IMF feladata. Az elsõ módszertani kézikönyv 1948-ban jelent meg, míg a jelenleg érvényes módszertan, amelyet az 5. kiadás, a Balance of Payments Manual 5th Edition (BPM5) tartalmaz – a megújult nemzeti szám- lák rendszerével egy idõben (System of National Accounts - SNA93) – 1993-ban. A 2008-ban lezárni tervezett módszertani felülvizsgálatot az I.5. fejezet részletesebben tárgyalja. A BPM5 elérhetõ az alábbi linken keresztül:

http://www.imf.org/external/pubs/ft/bopman/bopman.pdf.

5Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a tranzakcióban részt vevõ feleknek kell rezidensnek, illetve nem rezidensnek lenniük. A piacon forgatott pénzügyi inst- rumentumok esetében ugyanis például egy külföldiek tartozását megtestesítõ pénzügyi eszközt érintõ, két rezidens közötti tranzakció is megváltoztathat- ja a belföldi intézményi szektorok külfölddel szembeni nettó pozícióját, miközben értelemszerûen érintetlenül hagyja a teljes nemzetgazdaságét, illetve a belföldi szektorok tartozását megtestesítõ pénzügyi eszközt érintõ, két nem rezidens közötti tranzakció is hatással lehet a tartozások országbontására, amely az EU külfölddel szembeni tartozásainak alakulása miatt lehet fontos. A tranzakcióban részt vevõ felek szerinti elv (transactor principle) helyett az adós-hitelezõ szerinti elv (debtor-creditor principle) érvényesül.

6IRVINGFISHERmár 1906-ban javasolta a kettõs könyvelés elvének alkalmazását a makrogazdasági számbavétel során „The Nature of Capital and Income”

címû munkájában. Végül is ez az elképzelés a II. világháború után a nemzeti számlák rendszerének (SNA) kidolgozásával vált általánosan alkalmazott gyakorlattá a gazdaságstatisztikában, így a fizetésimérleg-statisztikában is.

vagy éppen a szerzõdõ felek között új feltételekkel való megújítása (pl. a lejárat megváltoztatása) is része a fizeté- si mérlegnek. Vannak olyan üzletesemények is, amikor a nyújtott gazdasági értékért cserébe a másik fél nem ad semmit (pl. élelmiszer- és gyógyszersegély, beruházási segély). Mivel a kettõs könyvelés elve univerzálisan érvé- nyesül, ezért ezeknél az eseményeknél is kétoldalasan kell a tranzakciót rögzíteni. Ezeknek a valóságos ellentételezés nélküli ügyleteknek a hiányzó finanszírozási oldala jelenik meg a fizetési mérlegben transzferként. Amennyiben az egyoldalú átutalás állóeszközök tulajdonjogának térítés- mentes átadását, vagy valamely pénzügyi tartozás vagy követelés egészének vagy egy részének a hitelezõ és az adós közötti megállapodás eredményeképpen bekövetke- zõ elengedését (debt forgiveness) jelenti, azaz a felhalmo- zási folyamatokat érinti, akkor tõketranszferrõl, minden más esetben folyótranszferrõl van szó.

A fizetési mérlegben bal oldalon kerülnek regisztrálásra a követel (bevétel), míg a jobb oldalon a tartozik (kiadás) té- telek. A fizetési mérleg pénzügyi mérlegében a követelé- sek növekedése, illetve tartozások csökkenése a tartozik tétel, s ennek megfelelõen a követelések csökkenése, il- letve tartozások növekedése a követel tétel. A követelé- sekben, illetve tartozásokban változást okozó tranzakciók- ra vonatkozó konvenció szerint pedig a reálerõforrások ki- áramlása (áru- és szolgáltatásexport), a jövedelmek be- áramlása, valamint a kapott egyoldalú átutalások a köve- tel oldalon, míg a reálerõforrások beáramlása, a jövedel- mek kiáramlása valamint a nyújtott egyoldalú átutalások a tartozik oldalon kerülnek elszámolásra a fizetési mérleg fo- lyó-, illetve tõkemérlegében. Az elõjelekre vonatkozó kon- venció alapján a fizetési mérlegben az összes követel té- tel „+”, az összes tartozik tétel pedig „–” matematikai elõ- jellel – bevételként, illetve kiadásként – kerül kimutatásra.

Az elõjel azt mutatja, hogy az elszámolandó ügylet finan- szírozási forrást jelent-e vagy finanszírozási szükségletet támaszt. Elméletileg minden egyes üzleteseményrõl pon- tosan megmondható, hogyan járult hozzá az adott nem- zetgazdaság külfölddel szembeni követeléseinek és tarto- zásainak változásához.

A kettõs könyvelés elvébõl következõen a fizetési mérleg egészének szintjén a követel tételek összesenje (az összes bevétel) megegyezik a tartozik tételek összesenjével (az összes kiadás), azaz a fizetésimérleg-statisztika definíció- szerûen mindig nulla egyenleggel zár. Másképpen fogal- mazva, elméletileg a folyó fizetési mérleg, a tõkemérleg és a pénzügyi mérleg egyenlegének összege mindig zérus.

A fenti elvnek való megfelelés a gyakorlatban nyilvánvalóan csak akkor teljesülhetne, ha a fizetésimérleg-statisztika az egyes elemi üzleteseményekbõl épülne fel, amikor is bizto- sítani lehetne a kettõs könyvelés elvének való megfelelést minden egyes tranzakció esetében. A gyakorlatban azon- ban a statisztika összeállítása eltérõ adatforrásokra (banki, vállalati jelentések stb.) épül. Az egyes adatforrások közöt- ti értékelésbeli, idõbeli és egyéb eltérések valamint az eset- leges számbavételi hibák következtében a valóságban az egyezõség csak véletlenszerû lehet, ezért az összhang megteremtése már csak utólagos és formai lehet. Ez a tény önmagában független a statisztikai információs rendszer jellemzõitõl, s csupán azt fejezi ki, hogy az elvekhez képest a valóságos gazdasági folyamatok sokkal összetettebbek annál, semmint hogy minden egyes mozzanatról száz szá- zalékig kielégítõ információval rendelkezhetnénk. Ezért tar- talmaz minden egyes ország fizetésimérleg-statisztikája olyan sort, amely utólagosan és formailag teremti meg a kettõs könyvelés elvének való megfelelést – azaz a tartozik és követel oldal egyezõségét – a fizetési mérleg egészének szintjén. Ezt a sort nevezik „tévedések és kihagyások”-nak (net errors and omissions). Ez az egyenlegezõ tétel elõjelét tekintve lehet negatív vagy pozitív, attól függõen, hogy a statisztikai hiba korrigálása éppen mit követel meg.

A tévedések és kihagyások egyenlegének abszolút mérté- ke önmagában nem elegendõ az adott statisztika minõsé- gének megítéléséhez, alacsony értéke nem jelenti automa- tikusan azt, hogy a statisztika kellõképpen pontos és meg- bízható, hiszen ellentétes elõjelû hibák egyenlegben ellen- tételezhetik egymást. Természetes ugyanakkor, hogy a nagymértékû és tartósan egyirányú statisztikai hiba a fel- használók számára lehetetlenné teszi azt, hogy megbízha- tó képet alakítsanak ki az ország tényleges nettó külföldi pozícióváltozásáról és az azt meghatározó tényezõkrõl.

A külfölddel kapcsolatos statisztikák összeállítása során al- kalmazott további konvenciók a tranzakciók egységes ér- tékelését és a statisztikában való rögzítésük idõpontjának egységes értelmezését érintik. A fizetésimérleg-módszer- tan a tranzakcióban részt vevõ, általában egymástól füg- getlen gazdasági szereplõk által meghatározott piaci árat tekinti a számbavétel alapjának. A számbavételt a tranzak-

MAGYAR NEMZETI BANK

1. ábra

A kettõs könyvelés elve a fizetésimérleg-statisztikában

Követel (+, bevétel) Tartozik (—, kiadás)

áruk és szolgáltatások exportja áruk és szolgáltatások importja jövedelmek beáramlása jövedelmek kifizetése kapott egyoldalú átutalások nyújtott egyoldalú átutalások követelések csökkenése követelések növekedése tartozások növekedése tartozások csökkenése

ció által érintett reál- vagy pénzügyi eszközre vonatkozó tu- lajdonjog rezidensek és nem rezidensek közötti átszállásá- nak, s az ezzel kapcsolatos követelés vagy tartozás kelet- kezésének, megszûnésének, átadásának stb. idõpontjá- ban kell elvégezni. A statisztika a tulajdonosváltást általá- ban arra az idõpontra teszi, amikor a tranzakcióban részt vevõ felek az ügyletet üzleti könyveikben elszámolják.

A rezidensek és nem rezidensek közötti – reál-, illetve pénzügyi eszközt érintõ – tulajdonosváltás mint a tranzak- ciók fizetésimérleg-statisztikában való megjelenítésének fõ kritériuma jelzi, hogy – nevével ellentétben – a fizetési mér- leg jellegét tekintve nem pénzforgalmi, hanem eredmény- szemléletû statisztika. A tranzakciók elszámolásának meg- történtét és annak idejét nem az ellenérték kiegyenlítésé- nek ideje határozza meg, hanem a tulajdonosváltás (a szolgáltatások esetében annak igénybevétele) idõpontja.

Ha ez nem így lenne, és a tranzakciók fizetési mérlegben való megjelenítésének feltétele a fizetés mozzanatához kapcsolódna, akkor egyrészt egy sor ügylet egyszerûen ki- maradna a statisztikából. Nem lennének elszámolva az el- lentételezés nélkül nyújtott, illetve kapott javak, szolgáltatá- sok, pénzügyi eszközök, a fizetéssel nem járó tranzakciók

(barterügyletek, a tárgyi, dologi apport formájában teljesí- tett közvetlen tõkebefektetések, vagy éppen a szintén a közvetlen tõkebefektetéseket érintõ, profitból a vállalkozás- ba visszaforgatott jövedelmek). Másrészt pedig nem akkor kerülnének elszámolásra, amikor a gazdasági szereplõk vi- selkedését befolyásolják.

Az eddig elmondottakból az is következik, hogy az egyes

tranzakciók fizetésimérleg-statisztikában való megjelenésé-

nek nem feltétele a külföldi fizetõeszközben történõ elszá-

molás, az történhet nemzeti valutában, barterügylet kereté-

ben, vagy akár ellentételezés nélkül is. Ennek ellenére a fi-

zetésimérleg-tranzakciók általában különbözõ devizákban

bonyolódnak, illetve a nem rezidensekkel szembeni tartozá-

sok és követelések különbözõ devizanemekben vannak de-

nominálva. Az ügyleteknek és a pozícióknak a statisztika

összeállításához használt pénznemben való összegzésé-

hez szükség van a megfelelõ árfolyamon való átszámítá-

sukra. Az átváltási ráta a tranzakciók esetében az ügylethez

kapcsolódó, míg az állományok esetében a referencia-idõ-

pontban érvényes árfolyam. A forgalmak esetében sokszor

nem állnak rendelkezésre a tranzakciós árfolyamok, ilyen-

kor az idõszaki átlagárfolyamot kell alkalmazni.

A fizetési mérleg szerkezetében változást hozott 1993-ban az akkor szintén megújult nemzeti számlák rendszerével (System of National Accounts – SNA) történõ harmonizá- ció. A klasszifikációt érintõ legfontosabb változás az, hogy a korábban a folyó fizetési mérlegben összevontan szerep- lõ egyoldalú átutalások (unrequited transfers), valamint a vagyonból származó bevételek (property income) azon ré- sze, amely közvetlenül a felhalmozási, nem pedig a jöve- delmi folyamatokat érinti (pl. adósságelengedés) – a nem- zetgazdasági számlák felhalmozási számláival való össz- hang megteremtése érdekében – közgazdasági jellegének megfelelõen új helyre, a megváltozott tartalmú tõkemérleg- be sorolódott át. A korábban tõkemérlegben szereplõ pénzügyi követeléseket és tartozásokat érintõ tranzakciók az új struktúrában a pénzügyi mérlegnek (financial ac- count) nevezett részmérlegben kerülnek kimutatásra.

A fizetési mérlegben a folyó fizetési mérleg (current ac- count) a reálgazdasági tranzakciókat (az áruforgalomhoz és a szolgáltatásokhoz kapcsolódó ügyleteket), a tõkebe- fektetésekhez kapcsolódó – kamat és osztalék – jövedel- meket, a munkavégzésbõl származó jövedelmeket és a vi- szonzatlan folyó átutalásokat (munkavállalók hazautalása, nyugdíj- és egyéb járadékok stb.) veszi számba.

A folyó fizetési mérlegben elszámolt tranzakciók az ország rendelkezésre álló jövedelmének nagyságát befolyásolják.

A reálgazdasági tranzakciók – az áru- és szolgáltatásfor- galom – egyenlege mutatja azt meg, hogy egy adott idõ- szakban a külkereskedelem miképpen járult hozzá a hazai

hozzáadott érték alakulásához. A jövedelmek egyenlege arról ad információt, hogy a külfölddel szembeni jövede- lemáramlás, azaz a befektetések után járó kamat-, oszta- lék- és újrabefektetett jövedelem, valamint a szezonális jel- leggel külföldön végzett munkáért kapott és fizetett jöve- delmek hogyan járulnak hozzá a nemzeti jövedelem alaku- lásához. S végül a nem rezidensekkel kapcsolatos folyó transzferek egyenlege a rendelkezésre álló jövedelem nagyságát befolyásolja.

1.2.1. A folyó fizetési mérleg

1.2. A fizetési mérleg

2. ábra

A fizetési mérleg részmérlegei

1. Folyó fizetési mérleg 1.1. Áruk

1.2. Szolgáltatások 1.3. Jövedelmek

1.4. Viszonzatlan folyó átutalások 2. Tõke- és pénzügyi mérleg 2.1. Tõkemérleg

2.1.1. Viszonzatlan tõkeátutalások

2.1.2. Nem termelt, nem pénzügyi eszközök forgalma 2.2. Pénzügyi mérleg

2.2.1. Közvetlen tõkebefektetések 2.2.2. Portfólióbefektetések 2.2.3. Pénzügyi derivatívák 2.2.3. Egyéb befektetések 2.2.4. Tartalékok

3. ábra

A folyó fizetési mérleg

I. Folyó fizetési mérleg (1+2+3+4) 1. Áruk

1.1. Általános termékforgalom 1.2. Bérmunka

1.3. Javítás

1.4. A szállítójármûvek által igénybe vett üzemanyag és egyéb ellátmány

1.5. Nem monetáris arany 2. Szolgáltatások

2.1. Szállítási szolgáltatások 2.2. Idegenforgalom

2.3. Kommunikációs szolgáltatások 2.4. Építési-szerelési szolgáltatások 2.5. Biztosítási szolgáltatások 2.6. Pénzügyi szolgáltatások

2.7. Számítógépes és információs szolgáltatások 2.8. Szabadalmi és licencdíjak

2.9. Egyéb üzleti szolgáltatások

2.10. Személyes, kulturális és szórakoztatással kapcsolatos szolgáltatások

2.11. Kormányzati szolgáltatások 3. Jövedelmek

3.1. Munkából származó jövedelmek 3.2. Befektetések jövedelmei

3.2.1. Közvetlen tõkebefektetések jövedelmei

3.2.1.1. Részvény és egyéb részesedések jövedelmei 3.2.1.1.1. Osztalék és felosztott jövedelmek 3.2.1.1.2. Újrabefektetett jövedelmek 3.2.1.2. Adóssághoz kapcsolódó jövedelmek (kamat) 3.2.2. Portfólióbefektetések jövedelmei

3.2.2.1. Részvény és egyéb részesedések jövedelmei (osztalék)

3.2.2.2. Adóssághoz kapcsolódó jövedelmek (kamat) 3.2.2.2.1. Kötvények

3.2.2.2.2. Pénzpiaci eszközök 3.2.3. Egyéb befektetések jövedelmei 4. Viszonzatlan folyó átutalások

4.1. Államháztartás 4.2. Egyéb szektorok

• Áruként kerül elszámolásra a rezidensek és nem reziden- sek közötti általános termékforgalom, a bérmunka, a javí- tás, a nem rezidens szállítóeszközök által a statisztikát összeállító országban igénybe vett üzemanyag és egyéb ellátmány (illetve a rezidens szállítóeszközök által külföld- ön igénybe vett, hasonló tartalmú áruk), valamint a nem monetáris célú – a nemzetközi tartalékok részét nem ké- pezõ – arany.

A tulajdonosváltás megtörténte, mint a fizetési mérlegben általánosan érvényes számbavételi kritérium alól az árufor- galomban van néhány kivétel. Ilyen például a bérmunka, amikor csak feldolgozásra kerül az átadott termék (olaj, textil stb.), majd ezután visszakerül az eredeti tulajdonosá- hoz. A bérmunkát végzõ voltaképpen csak a hozzáadott értékkel járul hozzá a termék árának növekedéséhez, en- nek ellenére a bérmunkát az áruk között kell kimutatni brut- tó értéken: a feldolgozásra átvett (kiküldött) termék értéke az importban (exportban), majd a feldolgozás után vissza- küldött (visszavett) áru hozzáadott értékkel megnövelt ára az exportban (importban). Ugyancsak kivétel a javítás, amelyet nettó értéken kell az áruk között elszámolni. A pénzügyi lízing esetében sem beszélhetünk jogi értelem- ben a tulajdonosváltás megtörténtérõl mindaddig, amíg a szerzõdés le nem zárul. Ennek ellenére a konstrukció tény- leges közgazdasági tartalmának megfelelõen a lízingelt áru átvételekor az ügylet rögzítésre kerül az áruk között, s ezzel szemben a pénzügyi mérlegben el kell számolni egy pénzügyi kötelezettséget.

A fizetésimérleg-statisztikában az áruforgalom mindkét irányban piaci értéken, az exportáló ország határán szá- molt paritásnak (f.o.b.) megfelelõen kerül rögzítésre. A számla szerinti érték azon elemeit, amelyek a szerzõdéses paritás következtében szállítási, biztosítási vagy egyéb költségeket tartalmaznak, a folyó fizetési mérleg megfelelõ tételéhez kell átsorolni.

• A korábbi fizetési mérleg módszertanhoz képest a szol- gáltatások részletesebb tartalmú bontását tartalmazza a BPM5, amely egyrészt a „láthatatlan kereskedelem”

(invisibles) megnövekedett makrogazdasági jelentõsé- gét, másrészt pedig a WTO keretében folyó kereskede- lempolitikai tárgyalások megfelelõ bontású és részlete- zettségû statisztikai adatokkal való ellátásának fontossá- gát jelzi.

• A jövedelmek a termelési tényezõk használatának ellen- értékeként keletkezõ kiadásokat és bevételeket tartal- mazzák.

A munkából származó jövedelmek (compensation of employees) között kell elszámolni azokat a bérként kapott vagy fizetett összegeket, amelyeket a fizetésimérleg-sta- tisztikát összeállító ország szemszögébõl rezidensek munkavállalóként kapnak, illetve nem rezidens munkavál- lalók számára fizetnek. Statisztikai szempontból a hang- súly ebben az esetben azon van, hogy mikor számít egy munkavállaló rezidensnek és mikor nem rezidensnek. A jogi személyiséggel rendelkezõ gazdasági szereplõkhöz hasonlóan a természetes személyek esetében is az alap- vetõ gazdasági érdek határozza meg azt, hogy hol rezi- dens az illetõ. Ennek eldöntése nem állampolgárság és nem is feltétlenül állandó lakóhely kérdése, hanem azé, hogy hol fejti ki azt a tevékenységet, amellyel a megélhe- tését biztosítja (ahol a háztartást vezeti). A természetes személy abban az országban lesz rezidens, ahol huzamo- sabb ideig – statisztikailag ez legalább egy esztendõ – él, illetve dolgozik.

Munkából származó jövedelme a fizetési mérlegben tehát csak az egy évnél rövidebb ideig alkalmazottaknak lehet, ennek a legjellemzõbb formája az idénymunka ellenértéke.

A huzamosabb ideig külföldön dolgozó vendégmunkásnak fizetett munkabér ugyanakkor nem fizetésimérleg-tétel. En- nek magyarázata abban rejlik, hogy a vendégmunkások az életvitelszerû és huzamos ott-tartózkodás miatt statisztikai értelemben annak az országnak a rezidensévé válnak, amelyben vendégmunkásként dolgoznak, így az ott kapott munkajövedelem két rezidens közötti tranzakció, s mint ilyen, nem fizetésimérleg-tétel. Viszont ha a vendégmun- kás külföldrõl hazautalja a családjának a kint megkeresett bére egy részét, az már fizetésimérleg-tranzakció lesz, mi- vel egy nem rezidens (a vendégmunkás) és egy rezidens (az itthon maradt család) közötti átutalásról van szó. Jelle- gét tekintve ez az átutalás egyoldalú transzfer, s nem a jö- vedelmek, hanem a viszonzatlan folyó átutalások között ke- rül elszámolásra (workers’ remittances).

A pénzügyi befektetések jövedelmei

a befektetési formák szerint megkülönböztetett módon kerülnek be a folyó fize- tési mérlegbe. A fizetésimérleg-statisztika a befektetõ mo- tivációja, illetve a befektetés formája alapján funkcionális

7A huzamos ideig való tartózkodás szabálya alól a tanulmányaikat külföldön folytató hallgatók, illetve az akármilyen hosszú ideig gyógykezelt betegek ki- vételt képeznek, mivel õk függetlenül a külföldön töltött idõtõl, mindig annak az országnak a rezidensei maradnak, amelybõl érkeztek. Így az õ fogyasz- tásukat az idegenforgalmi szolgáltatások között kell elszámolni a folyó fizetési mérlegben.

8A nem pénzügyi ingó vagy ingatlan vagyonnal kapcsolatos bevételeket és kiadásokat nem a jövedelmek között, hanem vagy az áruk (pénzügyi lízing), vagy a szolgáltatások (operatív lízing, bérlet) között, vagy pedig a tõkemérleg megfelelõ során kell elszámolni (nem termelt, nem pénzügyi eszközök vé- tele és eladása).

bontásban csoportosítja. a befektetéseket. Ez alapján megkülönbözteti a közvetlen tõkebefektetéseket, a portfó- lióbefektetéseket, a pénzügyi derivatívákat, az ezeken kí- vüli egyéb befektetéseket, valamint a monetáris hatóság likvid eszközeit, a tartalékokat.

Ennek megfelelõen a folyó fizetési mérlegben az ezen befektetési formákhoz kapcso- lódó jövedelmek szerepelnek.

Mivel a fizetési mérleg eredményszemléletû statisztika, ezért a jövedelmeket is eredményszemléletben (accrual basis) és nem pénzforgalmi szemléletben (settlement basis) kell elszámolni. Ez azt jelenti, hogy a befektetések- hez kapcsolódó jövedelmek a befektetések idõtartama alatt folyamatosan keletkeznek, s nem csak a tényleges fi- zetéskor számolódnak el a fizetési mérlegben. Elszámolás- technikailag ez azt jelenti, hogy a tényleges kamat vagy osztalékfizetés megtörténtéig az elszámolt jövedelem be- vétellel vagy kiadással szemben a pénzügyi mérlegben azonos nagyságú, a befektetés instrumentumához kötött követelés vagy tartozás növekedést kell beállítani.

• A fizetési mérlegben regisztrált tranzakciók túlnyomó többségében valamely értékért (áru, szolgáltatás, pénz- ügyi vagy nem pénzügyi eszköz) azonos értékû árut, szol- gáltatást, pénzügyi vagy nem pénzügyi eszközt adnak cserébe. Ezekben az esetekben egyszerû kimutatni a sta- tisztikában a kettõs könyvelés elvének megfelelõen a cse- re mindkét oldalát, hiszen ismertek a csere tárgyát képe- zõ instrumentumok. Vannak azonban olyan esetek, ami- kor a tranzakció kapcsán nem beszélhetünk cserérõl, mert egy meghatározott érték átadásához nem kapcsoló- dik semmiféle ellentételezés. Az ilyen típusú üzletesemé- nyek elszámolására szolgálnak a fizetési mérlegben a transzferek (transfers). Az 1993 elõtti fizetésimérleg-mód- szertan minden viszonzatlan átutalást folyó fizetési mérleg tételként értelmezett, függetlenül attól, hogy a tranzakció által érintett gazdasági érték áru (pl. élelmiszersegély), szolgáltatás (pl. ingyenes szaktanácsadás), vagy valami- lyen pénzügyi eszköz (pl. adósságelengedés) volt-e. A fi- zetésimérleg-módszertan a korábban egységesen elszá- molt egyoldalú átutalásokat közgazdasági jellegüknek megfelelõen két részre osztotta: folyó és tõketranszferek- re (current and capital transfers), s ez utóbbiakat a folyó

fizetési mérlegtõl megkülönböztetett – s új tartalommal fel- ruházott – tõkemérlegbe sorolta át. (A korábbi szóhaszná- latban tõkemérlegnek nevezett fizetési mérleg rész új el- nevezése a pénzügyi mérleg.) A folyó transzferek közé sorolódik be minden olyan viszonzatlan átutalás, amely közvetlenül érinti a rendelkezésre álló jövedelem nagysá- gát. A folyó transzferek csökkentik a rendelkezésre álló jö- vedelmet és a fogyasztás lehetõségét a transzfert nyújtó országban, és növelik a rendelkezésre álló jövedelmet és a fogyasztás lehetõségét a transzfert kapó országban.

1.2.2. A tõke- és pénzügyi mérleg

A tõke- és pénzügyi mérleg (capital and financial account) a külfölddel szembeni felhalmozási folyamatokat jellemzõ adatokat tartalmazza. Két részmérlege a tõkemérleg (ca- pital account) és a pénzügyi mérleg (financial account).

• A tõkemérleg tartalma teljesen megváltozott az 1993 elõt- ti fizetésimérleg-módszertanhoz képest. A nemzeti szám- lák rendszerével összhangba hozott struktúra alapján – a folyó mérlegtõl világosan elkülönülõ, s a felhalmozási számlák részét képezõ tõkemérleg – egyrészt a viszon- zatlan tõkeátutalásokat, másrészt a nem termelt, nem pénzügyi eszközök tulajdonjogának átruházásához kap- csolódó bevételeket és kiadásokat tartalmazza.

A tõketranszfer lehet pénzben vagy dologi formában nyúj- tott egyoldalú átutalás. Amennyiben pénzben történik, ak- kor beszélünk tõketranszferrõl, ha az ellenszolgáltatás nél- kül adott pénz valamilyen állóeszközhöz (pl. beruházási segély), vagy pénzügyi eszközhöz kapcsolódik. Tõke- transzfert is lehet nyújtani pénzmozgás nélkül is, például állóeszköz tulajdonjogának átadásával vagy adósság- elengedéssel.

A folyó transzferrel ellentétben, ahol a ren-

MAGYAR NEMZETI BANK

92000-ben és 2002-ben a pénzügyi derivatívák elszámolásával kapcsolatos változások miatt módosult az 1993-ban kiadott módszertani kézikönyv. A 2000- es módosítás a pénzügyi derivatívák elszámolásának és besorolásának általános szabályait, míg a 2002-es kiegészítés a közvetlen tõkebefektetéssel érin- tett vállalatok közötti derivatív ügyletek és pozíciók elszámolását tartalmazza. A 2000. évi kiegészítés:

http://www.imf.org/external/pubs/ft/fd/2000/finder.pdf, a 2002-es kiegészítés: http://www.imf.org/external/np/sta/fd/2002/fdclass.pdf.

10Ha például ténylegesen még ki nem fizetett kamatbevétel kerül elszámolásra a kötvény befektetések után a folyó fizetési mérlegben, akkor a pénzügyi mérlegben a portfólióbefektetések kötvény során egy azonos értékû követelésnövekedést kell elszámolni. Amikor a tényleges kamatfizetésre sor kerül, a folyó fizetési mérlegben csak az utolsó – még el nem számolt idõszakra jutó - kamatrészletet kell a jövedelmek között elszámolni, s egyébként a befolyt pénzzel szemben a korábbi idõszakokban regisztrált kötvénykövetelés-növekedést kell csökkenteni a pénzügyi mérlegben.

11Az adósságelengedés (debt forgiveness) – ellentétben a követelésleírással (write off) – az adós és hitelezõ közötti önkéntes és kölcsönös megállapodás eredményeként, a fennálló kötelezettségek egy részének vagy egészének ellentételezés nélküli elengedését jelenti. A transzfer ebben az esetben az el- engedett résszel áll szemben a tranzakció elszámolásakor: az adósságot elengedõ szereplõ a transzfer nyújtója.

4. ábra

A tõkemérleg

II. Tõkemérleg (5+6) 5. Viszonzatlan tõkeátutalások 6. Nem termelt, nem pénzügyi eszközök

delkezésre álló jövedelem változik meg az egyoldalú átuta- lás eredményeképpen, a tõketranszfer a tranzakcióban részt vevõ felek reál- vagy pénzügyi eszközeinek (vagyo- nának) állományát változtatja meg.

A tõketranszferek között kell kimutatni az egyik országból a másikba áttelepülõk miatt a pénzügyi eszközökben és tartozásokban bekövetkezõ változásokat (migrants’ trans- fers) is.

A nem termelt, nem pénzügyi eszközök (pl. szabadalom, szerzõi jog stb.) vételébõl, illetve eladásából (acquisition/

disposal of non-produced, nonfinancial assets) származó kiadásokat és bevételeket is a tõkemérlegben kell elszá- molni.

A föld és az ingatlanok adás vételét csak akkor kell a tõke- mérlegben kimutatni, ha valamely külföldi állam vagy nem- zetközi szervezet a saját mûködésével kapcsolatos célok kielégítésére vásárolja azt meg. Ebben az esetben ugyan- is az adott terület statisztikai értelemben megszûnik azon ország gazdasági területéhez tartozni, amelynek a köz- igazgatási határain belül elhelyezkedik. A vásárló ország gazdasági területének részévé válik. Ezzel megváltozik az adott terület statisztikai értelemben vett rezidensi státusa.

Ettõl az esettõl eltekintve azonban a föld és az ingatlan re- zidensi státusa az adás vételi tranzakció következtében nem változhat meg. Mivel ezek helyhez kötött eszközök, ezért hasznot csak ott hajthatnak a tulajdonosuknak, azaz gazdasági érdekeltség csak ott kapcsolódhat hozzájuk, te- hát ott rezidensek, ahol fizikailag elhelyezkednek. Ebbõl következõen, amikor egy nem rezidens megszerzi egy in- gatlan vagy földterület tulajdonjogát, akkor a fizetésimér- leg-statisztikában az ezzel kapcsolatos tranzakciót úgy számoljuk el, mintha a nem rezidens tulajdonos egy képze- tes rezidens vállalattal szemben pénzügyi követelést sze- rezne. Emiatt viszont ezt a tranzakciót a pénzügyi mérleg közvetlen tõkebefektetései között pénzügyi befektetésként, s nem a tõkemérlegben nem termelt, nem pénzügyi esz- közt érintõ tranzakcióként kell elszámolni.

• A pénzügyi mérleg (financial account) azt mutatja meg, hogy a folyó fizetési mérleg és a tõkemérleg együttes egyenlege, a külfölddel szembeni nettó finanszírozási ké- pesség

(net external financing capacity), mely pénz- ügyi követeléseknek, illetve tartozásoknak tranzakciók miatti változásában testesül meg. A fizetésimérleg-azo-

nosságból következõen az elõbbi egyenleg értéke meg- egyezik a pénzügyi mérleg ellenkezõ elõjelû egyenlegé- vel. A pénzügyi portfólió átrendezése (pl. a látra szóló betét és a lekötött betét közötti átjárás) és a követelések, illetve tartozások egymással összefüggõ forgalma (pl. hi- telfelvétel miatti folyószámlakövetelés-növekedés) is tük- rözõdik a pénzügyi mérleg összetételében. A csak pénz- ügyi mérleget érintõ tranzakciók azonban nem változtat- ják meg annak egyenlegét, s így az ország külfölddel szembeni nettó pozícióját, azaz a követelések tartozá- sokkal csökkentett értékét.

A pénzügyi mérlegben a befektetéseknek a befektetõk motivációja és a befektetés formája az elsõdleges osztá- lyozási ismérve. Ez alapján a pénzügyi mérleg megkülön- bözteti: a közvetlen tõkebefektetéseket, a portfólióbefekte- téseket, a pénzügyi derivatívákat, az ezeken kívüli egyéb befektetéseket, valamint a monetáris hatóság likvid eszkö- zeit, a tartalékokat. Ezen belül további bontások lehetnek a követelések-tartozások alapján, a rezidens szektorok szerint, az eredeti lejárat figyelembevételével, illetve a köz- vetlen tõkebefektetések esetében a befektetés irányát ala- pul véve.

A közvetlen tõkebefektetések

(direct investment) kategó- riájába azok a külföldi befektetések tartoznak, amelyekre teljesül, hogy egy ország rezidens befektetõje egy másik ország rezidens vállalatában való tartós érdekeltség meg- szerzésére törekszik. A közvetlen tõkebefektetések nagy- ságát és formáját elsõdlegesen nem a rövid távú hozamel- várások, hanem az azokon túlnyúló stratégiai elképzelé- sek, tulajdonosi megfontolások határozzák meg, amelyek nem egy esetben a multinacionális keretek között mûködõ vállalatcsoport egésze szintjén optimalizálják befektetési és finanszírozási döntéseiket. A tartós érdekeltség utal egyrészt a befektetés idõtávjára, másrészt pedig a befek- tetéssel létrehozott vállalkozás irányításába való hatékony beleszólásra. A módszertan ajánlása alapján – hüvelykujj- szabályként – a 10 százaléknyi és az azt meghaladó tulaj- donosi részesedést eredményezõ befektetéseket kell eb- ben a kategóriában elszámolni. Amennyiben ez a befekte- tõi viszony fennáll, akkor a befektetõ és a befektetéssel lét- rehozott vállalkozás közötti tulajdonosi részesedésen túl- menõen az azon kívüli egyéb közvetett és közvetlen tõke-, hitel- és egyéb finanszírozási kapcsolatokat is ezen a so- ron találjuk meg a fizetésimérleg-statisztikában. Olyan tõ- kemozgásokat is közvetlen tõkebefektetésként kell kimutat-

12Az 1993 elõtti módszertan külön kategóriaként különböztette meg a vagyonból – nem termelt, nem pénzügyi eszköz (szabadalom, licenc, szerzõi jog stb.) – származó jövedelmeket (property income). Az új módszertan megszüntette ezt az önálló tételt, s a korábban vagyonból származó jövedelemként be- sorolt bevételek és kiadások azon részét, amely a vagyon jellegû eszköz bérbeadásából származik, a szolgáltatások közé (royalty, licencdíj stb.) sorol- ta, elkülönítve az eladásból származó bevételektõl és kiadásoktól, amelyek átkerültek a tõkemérlegbe.

13Értéke pozitív, ha a folyó fizetési mérleg és a tõkemérleg együttes egyenlege aktívumot mutat, s negatív, ha az egyenleg hiányt jelez.

14Erre a befektetési kategóriára a mûködõtõke elnevezés is használatos.

ni tehát, amelyek adósságtípusú pénzügyi instrumentum- hoz kapcsolódnak, s nem feltétlenül jelentenek hosszú le- járatú finanszírozási forrást a vállalkozás számára. Ilyenek például a vállalatcsoporton belüli napi pénzügyi elszámo- lások keretében mozgó rövid lejáratú pénzek (cash-pool- ing, zero balancing). Az összekötõ kapocs ezen különbö- zõ természetû pénzmozgások között, ami indokolttá teszi, hogy ugyanabba a statisztikai kategóriába kerüljenek be- sorolásra az, hogy nem egymástól független, hanem egy- mással tartós, közvetett vagy közvetlen tulajdonosi vi- szonyban lévõ gazdasági szereplõk a tranzakció résztve- või. Ami tartós tehát, az a gazdasági szereplõk közötti be- fektetõi viszony, amelynek következtében a felek közötti pénzügyi és tõkekapcsolatok a normál piacitól eltérõ felté- telekkel bonyolódhatnak.

A közvetlen tõkebefektetések elsõdleges besorolási szem- pontja a befektetés irányához kapcsolódik. Ellentétben a pénzügyi instrumentumok esetében megszokott követelés- tartozás szerinti elsõdleges bontástól, a fizetésimérleg-sta- tisztikában a rezidens befektetõk külföldi, illetve a nem re- zidens befektetõk hazai közvetlen tõkebefektetéseirõl be- szélünk. Ezen belül aztán már mind a részesedés, mind pedig az egyéb tõkemozgások követik a megszokott köve- telés-tartozás szerinti részletezést. Az egyéb tõkemozgá- sokon belül talán nem okoz gondot a követelés és tartozás értelmezése, hisz az anyavállalat és a leányvállalat egy- mással szembeni finanszírozási kapcsolatában egyaránt keletkezhet követelés és tartozás. Ugyanez érvényes azonban a tulajdonosi részesedésre is, mivel a 10 százalé- kot el nem érõ kereszttulajdonlás

esetén a leányvállalat anyavállalattal szembeni követelése a befektetés fõirányá- val ellentétes tulajdonosi részesedésként, az anyavállalat tartozásaként jelenik meg a statisztikában.

A szellemi és tárgyi apport, illetve újrabefektetett jövedel- mek elszámolása ismét csak azt jelzi, hogy nem csupán a pénzmozgással járó tranzakciókat kell a fizetésimérleg-sta- tisztikában kimutatni.

Közgazdaságilag a tartozások vagy kötelezettségek (liabil- ities) és az adósság (debt) nem szinonimák. Az általáno- san elfogadott meghatározás szerint a bruttó külsõ adós- ság egy adott ország rezidenseinek egy másik ország re- zidensei felé fennálló olyan tartozásait foglalja magában, amelyekhez – kamatfizetéssel vagy kamatfizetés nélkül – törlesztési kötelezettség, vagy éppen fordítva – törlesztés- sel vagy törlesztés nélkül – kamatfizetési kötelezettség tár-

sul. Ezen meghatározás alapján a tulajdonosi részesedést megtestesítõ közvetlen tõkebefektetések – részvény, törzs- tõke, újrabefektetett jövedelem stb. (equity capital) – nem minõsülnek adósságnak. Ehhez hasonlóan a tulajdonvi- szonyt megtestesítõ portfólióbefektetések (equity securi- ties) forgalma is nem adósság típusú finanszírozást jelent.

A tulajdonosi részesedés különbözõ típusaihoz kapcsoló- dó pénzügyi eszközökkel történõ finanszírozás nem növeli

MAGYAR NEMZETI BANK

5. ábra

A pénzügyi mérleg

III. Pénzügyi mérleg (7+8+9+10+11) 7. Közvetlen tõkebefektetések

7.1. Külföldön

7.1.1. Részvény és egyéb tulajdonosi részesedés 7.1.2. Újrabefektetett jövedelmek

7.1.3. Egyéb tõke 7.1.3.1. Követelések 7.1.3.2. Tartozások 7.2. A jelentõ országban

7.2.1. Részvény és egyéb tulajdonosi részesedés 7.2.2. Újrabefektetett jövedelmek

7.2.3. Egyéb tõke

7.2.3.1. Követelések 7.2.3.2. Tartozások 8. Portfólióbefektetések

8.1. Követelések

8.1.1. Részvény és egyéb részesedések 8.1.2. Hitelviszonyt megtestesítõ értékpapírok 8.1.2.1. Kötvények

8.1.2.2. Pénzpiaci eszközök 8.2. Tartozások

8.2.1. Részvény és egyéb részesedések 8.2.2. Hitelviszonyt megtestesítõ értékpapírok 8.2.2.1. Kötvények

8.2.2.2. Pénzpiaci eszközök 9. Pénzügyi derivatívák

9.1. Követelések 9.2. Tartozások 10. Egyéb befektetések

10.1. Követelések

10.1.1. Kereskedelmi hitelek 10.1.2. Hitelek

10.1.3. Készpénz és betétek 10.1.4. Egyéb követelések 10.2. Tartozások

10.2.1. Kereskedelmi hitelek 10.2.2. Hitelek

10.2.3. Készpénz és betétek 10.2.4. Egyéb tartozások 11. Tartalékok

11.1. Monetáris arany 11.2. SDR

11.3. Az IMF-fel szembeni tartalékpozíció 11.4. Devizák

11.4.1. Készpénz és betétek 11.4.2. Értékpapírok 11.4.3. Pénzügyi derivatívák 11.5. Egyéb követelések

15A közvetlen tõkebefektetésekkel kapcsolatosan részletesebben lásd az MNB 2005 márciusában megjelent kiadványát:

http://www.mnb.hu/Resource.aspx?ResourceID=mnbfile&resourcename=mukt_hu.

16Ha a befektetõben részesedést szerez az a gazdasági szereplõ, amelybe az eredeti befektetés irányult, akkor kereszttulajdonlásról beszélünk. Amennyi- ben ennek a mértéke is eléri vagy meghaladja a 10%-ot, akkor önálló közvetlen tõkebefektetésként jelenik meg a statisztikában, a befektetés iránya sze- rinti megfelelõ soron.

az ország külfölddel szembeni nettó adósságát, ezért ezt nem adóssággeneráló finanszírozásnak (non-debt creat- ing financing) nevezzük.

A portfólióbefektetések kategóriája (portfolio investments) a szervezett és egyéb pénzügyi piacokon forgatott (forgatha- tó) pénzügyi instrumentumokat tartalmazza (a közvetlen tõ- kebefektetés és a tartalékok részét képezõ forgatható pénz- ügyi eszközök kivételével). A portfólióbefektetéseken belül megkülönböztetjük a tulajdonviszonyt (részvények) valamint a hitelviszonyt (kötvények – bonds and notes), a pénzpiaci eszközöket (money market instruments) megtestesítõ instru- mentumokat. A portfólióbefektetések esetén nincs túlságo- san sok értelme az eredeti lejárat szerinti bontásnak, hiszen ez a tényezõ aligha gyakorol jelentõs befolyást a befektetõ viselkedésére (egy évek múlva lejáró kötvényt is akár na- ponta lehet adni-venni, ha van likvid piaca).

A pénzügyi derivatíváknak

két fõ csoportját különböztetjük meg: a határidõs típusúakat (forward type), amelyekbe be- leértjük a swapokat is, és az opció típusú (option type) szár- mazékos ügyleteket. Egy határidõs típusú származékos ügyletben a felek arra szerzõdnek, hogy egy reál vagy pénzügyi eszköz (underlying item) meghatározott mennyi- ségét egy meghatározott idõpontban, a szerzõdésben megállapított áron (strike price) kicserélik egymással, illetve bizonyos swapügyletek esetében cash-flow-k cseréjében egyeznek meg, amelyek értékét az elõre lefektetett szabá- lyok alapján számított referenciaártól (kamat vagy árfolyam) való eltérés határozza meg. Kötéskor a határidõs típusú ügyletek értéke zérus. Ide taroznak a kamatswapok, a ha- táridõs kamatmegállapodások (forward rate agreements – FRA), és a különbözõ határidõs devizaügyletek. Az opciós típusú származékos ügyletben az opció vevõje (purchaser of the option) opciós prémium fizetése fejében arra szerez jogot – de nem kötelezettséget – az opció kiírójától (writer of the option), hogy egy meghatározott reál vagy pénzügyi eszközt egy maghatározott idõpontban vagy az elõtt, meg- határozott áron elad (put option) neki vagy megvesz (call option) tõle. Kötéskor az opció értéke a szerzõdésben meg- határozott prémiummal egyenlõ (ez általában, de nem fel- tétlenül egyenlõ a ténylegesen kötéskor kifizetett prémium- mal). Lényeges különbség a határidõs típusú és az opciós típusú származékos ügylet között, hogy míg az elõbbiben

az alaptermék árának változásától függõen bármely fél le- het követelés vagy tartozás pozícióban, addig az utóbbiban az opció kiírójának az opció lejártáig végig tartozása van, s az opció vásárlója vele szemben végig követel.

Mindaz, ami nem közvetlen tõkebefektetés, nem portfólió befektetés, nem derivatív ügylet és nem része a tartalékok- nak, az egyéb befektetések (other investments) között ke- rül kimutatásra. Itt kell elszámolni egyebek mellett a keres- kedelmi hiteleket, a bankközi hiteleket, a szindikált hitele- ket, a valutát és a betéteket stb. A pénzügyi mérlegben ez az egyetlen csoport, ahol az eredeti lejárat szerinti bontás – rövid lejárat (egy év vagy azon belül), illetve hosszú lejá- rat (éven túl vagy lejárat nélkül) – megmaradt a követelé- sek és tartozások csoportosításakor.

A pénzügyi mérleg utolsó összetevõje a tartalékok (reserve assets), a fizetési mérleg egyik legfontosabb komponense, a külsõ pozíció elemzésének kulcsfontosságú aggregátu- ma. A fizetési mérleg módszertana a nemzetközi tartalékok közé azon likvid eszközöket sorolja be, amelyek a monetá- ris hatóság által ellenõrzöttek és számára azonnal elérhetõk (controlled by and readily available to monetary authori- ties): fizetési problémák esetén közvetlenül fizetésre fordít- hatók, illetve közvetett módon – devizapiaci intervenció út- ján az árfolyam befolyásolásával – felhasználhatók ezen fi- zetési nehézségek intenzitásának csökkentésére, vagy ezektõl eltérõ egyéb célokra szabadon igénybe vehetõk.

A '90-es évek mexikói és ázsiai pénzügyi válsága rávilágított arra, hogy a fizetésimérleg-statisztikában megfogalmazott tartalék definíció nem feltétlenül fejezi ki a valóságnak meg- felelõen azt az intervenciós potenciált, amellyel a monetáris hatóságok egy pénzügyi válság esetén rendelkeznek. Ezért a tényleges likviditási helyzet megítéléséhez szükség van olyan kiegészítõ információkra, mint például a derivatív és határidõs pozíciók értéke, a vállalt garanciák és egyéb felté- teles kötelezettségek állománya (amelyek a számviteli elõ- írások alapján jobbára mind mérlegen kívüli tételek), vagy a külföldiekkel szemben nem az eredeti lejárat, hanem a lejá- ratig ténylegesen hátralévõ idõ alapján fennálló rövid lejára- tú adósság állománya, nemzeti valutában denominált, de devizához kötött adósság nagysága stb., amelyek a stan- dard fizetésimérleg-statisztikából nem nyerhetõk ki.

17A 2000. évi módosítás óta önálló kategória a fizetésimérleg-statisztikában a pénzügyi derivatívák csoportja. Korábban a portfólióbefektetéseken belüli alábontásként szerepeltek a származékos ügyletek. (Lásd még az 9. lábjegyzetet.)

18Ezek az összefüggések különösen az ázsiai válság kitörését követõen kerültek az érdeklõdés homlokterébe. Az IMF már a mexikói válságot követõen, 1996-ban kidolgozott egy olyan Speciális Adatközzétételi Szabványt (SDDS – Special Data Dissemination Standard), amelynek célja az, hogy a tõke- és pénzpiacokon aktívan jelen lévõ országok alapvetõ fontosságú gazdasági és pénzügyi statisztikáiról (GDP, fogyasztói- és termelõiár-index, pénzaggre- gátumok, fizetési mérleg, tartalékok stb., összesen 17 kategória) megbízható és naprakész információval lássa el a befektetõket és szélesebb közvéle- ményt. Az egyes országoknak a statisztikák összeállítása terén követett módszertanáról és gyakorlatáról összegyûjtött és közzétett információk lehetõvé teszik bárki számára, hogy megítélje a közzétett statisztikák megbízhatóságát. Az 1997-es ázsiai válság azonban felhívta a figyelmet arra, hogy az ere- detileg kidolgozott rendszer kiegészítésre szorul, különösen a tartalékok és a külsõ adósság tekintetében.

Az SDDS-rõl részletesebben lásd: http://dsbb.imf.org/Applications/web/sddshome/.

A forgalmi szemléletû fizetésimérleg-statisztikához szoro- san kapcsolódik a külfölddel szembeni befektetési pozíci- ót bemutató állományi szemléletû statisztika. Ez a két sta- tisztika alkotja egy adott gazdaság külfölddel kapcsolatos tranzakcióinak és pozícióinak koherens módon összeállí- tott elszámolását.

A külfölddel szembeni befektetési pozíció egy meghatáro- zott idõpontban egy adott ország nem rezidensekkel szemben fennálló pénzügyi követelés és tartozás állomá- nyának nagyságát, összetételét, valamint az elõzõ idõ- szakhoz képest bekövetkezett változásának tényezõit mu- tatja.

A mérleg két oldalának, a követeléseknek és tartozásoknak a különbsége a külfölddel szembeni nettó pozíció (nettó követelés vagy tartozás), amely az ország nettó vagyoná- nak (net worth) külfölddel szembeni kapcsolatokból szár- mazó részével egyenlõ. Amennyiben a tartozás és követe- lés oldalon a tulajdonviszonyt megtestesítõ értékpapírok és tulajdonosi befektetések nélkül számoljuk ki ugyanezt a kü- lönbséget, akkor a külfölddel szembeni nettó hitelezõi vagy adósi pozíciót kapjuk meg.

Két idõpont között az állományok értékében bekövetkezõ változásokat meghatározzák (1) a tranzakciók, ezeket mu- tatja a fizetési mérleg pénzügyi mérlege, (2) az átértékelõ- dés (devizaárfolyam-változás, árváltozás) és (3) az egyéb állományváltozások (pl. a követelések leírása).

A külfölddel szembeni befektetési pozíció pénzügyi inst- rumentumok szerinti szerkezete megegyezik a fizetési mérleg pénzügyi mérlegének szerkezetével, és össz- hangban van a folyó fizetési mérleg befektetési jövede-

lem kategóriáinak csoportosításával. Ezzel biztosítható a forgalmi és állományi adatok közötti összhang, illetve az egyes befektetési kategóriákhoz kapcsolódó jövedelmek konzisztens elszámolása.

Mivel az állományokat a vonatkozási idõpontban érvényes piaci áron és devizaárfolyamon kell értékelni és a számba- vétel devizanemére átszámolni, ezért az átértékelési külön- bözet miatt akkor is eltér egymástól két idõpontra számított állományi adat, ha a közöttük eltelt idõszakban semmiféle tranzakció nem történik. Az állomány értéke azonban nem- csak a tranzakciók vagy átértékelések következtében vál- tozhat, hanem egyéb okból is, például azért, mert valami- lyen kétes kintlévõséget leírnak, azaz kivezetnek a köny- vekbõl (write off). (A követelésleírást – amely egy, a hitel- nyújtó által egyoldalúan tett lépés – nem szabad összeke- verni a tõketranszfereknél tárgyalt – az adós és hitelezõ kö- zötti kölcsönös megállapodás alapján végrehajtott adós- ságelengedéssel.) De az is az egyéb állományváltozáso- kat érinti, ha például valamilyen osztályozási szempontnak való megfelelés megváltozása miatt az egyik csoportból egy másikba kell bizonyos tételeket átsorolni. Erre példa a közvetlen tõkebefektetések és a portfólió részvény befek- tetések közötti 10 százalékos határ átlépése. Ha az elõzõ idõszakban még a küszöbérték alatt maradó befektetõ a következõ idõszakban végrehajtott pótlólagos befektetésé- vel már átlépi ezt a határt, akkor a pénzügyi mérlegben a tárgyidõszaki tranzakciót a közvetlen tõkebefektetések kö- zött kell elszámolni (visszamenõlegesen a pénzügyi mér- legben nem kell módosítást végrehajtani), az állományi statisztikában viszont az elõzõ idõszakban portfólióbefek- tetésként kimutatott értéket át kell tenni a közvetlen tõkebe- fektetések közé. Ezt az átcsoportosítást az egyéb állo- mányváltozások között kell elszámolni.

1.3. A külfölddel szembeni befektetési pozíció

6. ábra

A külfölddel szembeni befektetési pozíció

devizaárfolyam ár

1. Követelések

1.1. Közvetlen tõkebefektetések*

1.1.1. Külföldön

1.1.1.1. Részvény, egyéb tulajdonosi

részesedés és újrabefektetett jövedelmek 1.1.1.2. Egyéb tõke

1.1.1.2.1. Követelések 1.1.1.2.2. Tartozások 1.2. Portfólióbefektetések

1.2.1. Részvény és egyéb részesedések 1.2.2. Hitelviszonyt megtestesítõ értékpapírok 1.2.2.1. Kötvények

1.2.2.2. Pénzpiaci eszközök 1.3 Pénzügyi derivatívák

1.4. Egyéb befektetések 1.4.1. Kereskedelmi hitelek 1.4.2. Hitelek

1.4.3. Készpénz és betétek 1.4.4. Egyéb követelések 1.5. Tartalékok

1.5.1. Monetáris arany 1.5.2. SDR

1.5.3. Az IMF-fel szembeni tartalékpozíció 1.5.4. Devizák

1.5.4.1. Készpénz és betétek 1.5.4.2. Értékpapírok 1.5.4.3. Pénzügyi derivatívák 1.5.5. Egyéb követelések 2. Tartozások

2.1. Közvetlen tõkebefektetések*

2.1.1. A jelentõ országban

2.1.1.1. Részvény, egyéb tulajdonosi

részesedés és újrabefektetett jövedelmek 2.1.1.2. Egyéb tõke

2.1.1.2.1. Követelések 2.1.1.2.2. Tartozások 2.2. Portfólióbefektetések

2.2.1. Részvény és egyéb részesedések 2.2.2. Hitelviszonyt megtestesítõ értékpapírok 2.2.2.1. Kötvények

2.2.2.2. Pénzpiaci eszközök 2.3 Pénzügyi derivatívák

2.4. Egyéb befektetések 2.4.1. Kereskedelmi hitelek 2.4.2. Hitelek

2.4.3. Készpénz és betétek 2.4.4. Egyéb tartozások

Záró- állomány Állományváltozás

Nyitó- állomány

miatt tranzakciók

változás

egyéb állományváltozás

* Mivel a közvetlen tõkebefektetések besorolása elsõdlegesen a befektetés iránya szerint történik, ezért ezeket nem lehet egyértelmûen besorolni a külfölddel szem- beni befektetési pozíció követelés-tartozás szerkezetébe.

A nemzeti számlák rendszere (SNA) az egyik legjelentõ- sebb XX. századi hozzájárulás a gazdasági elemzés esz- köztárához. Az integrált számlarendszeren – a folyószám- lákon, a felhalmozási számlákon és a mérlegeken – keresz-

tül mutatja be az egyes szektorokra, és ezek összegzése- ként a nemzetgazdaság egészére a termelési, jövedelmi és felhalmozási folyamatokat és a nettó vagyon (net worth) alakulását.

1.4. A fizetési mérleg és a nemzeti számlák rendszere

7. ábra

Az SNA legfontosabb számlái és egyenlegezõ tételei

FOLYÓSZÁMLÁK

TERMELÉSI SZÁMLA GO GDP

JÖVEDELEMSZÁMLÁK GDP

S

FELHALMOZÁSI SZÁMLÁK MÉRLEG

EGYÉB VOLUMEN- VÁLTOZÁS SZÁMLA

ÁTÉRTÉKELÕDÉS SZÁMLA

TÕKESZÁMLA ZÁRÓ MÉRLEG

S

NL dNW 1 PÉNZÜGYI SZÁMLA

NL

dNW2 dNW3 NW C

GO = BRUTTÓ KIBOCSÁTÁS GDP = BRUTTÓ HAZAI TERMÉK

S = MEGTAKARÍTÁS

NL = NETTÓ FINANSZÍROZÁSI KÉPESSÉG NW O = NETTÓ VAGYON IDÕSZAK ELEJÉN NW C = NETTÓ VAGYON IDÕSZAK VÉGÉN

dNW 1 = NETTÓ VAGYONVÁLTOZÁS MEGTAKARÍTÁSBÓL ÉS TÕKETRANSZFERBÕL dNW 2 = NETTÓ VAGYONVÁLTOZÁS EGYÉB VOLUMENVÁLTOZÁSBÓL

dNW 3 = NETTÓ VAGYONVÁLTOZÁS ÁTÉRTÉKELÕDÉSBÕL MÉRLEG

NYITÓ MÉRLEG

NW O

Az SNA zárt rendszer, azaz minden tranzakció 2x2 he- lyen, a tranzakcióban részt vevõ mindkét partnernél a fo- lyószámlákon forrásként (resource) és felhasználásként (use), a felhalmozási számlákon pedig követelés és tarto- zás csökkenéseként, illetve növekedéseként is elszámo- lásra kerül.

Ahhoz, hogy teljesülhessen az elszámolási rendszer zárt- ságára vonatkozó feltétel, a nemzeti számláknak van egy olyan szegmense, amely a nem rezidensek rezidensekkel folytatott ügyleteit, illetve a velük szembeni követelés és tartozás állományait mutatja be. Ezt a részt külföld számlá- nak (rest of the world account) hívják. A külföld számla a nem rezidensek szempontjából rögzíti a tranzakciókat és a pozíciókat.

A fizetési mérleg és a külfölddel szembeni befektetési po- zíció szolgál a külföld számla legfontosabb információs for- rásául. A megelõzõ gyakorlathoz képest óriási elõrelépést jelentett, hogy az 1993-ban megújított és egymással har- monizált módszertanok miatt az alapszerkezet (folyószám- la, felhalmozási számla, mérlegek számlája), az alapkate- góriák tartalma (rezidens, gazdasági terület stb.), az érté- kelési (piaci ár, az aggregációs devizára való átszámítás) és elszámolási elvek (eredményszemlélet) tekintetében nincs különbség a kétféle statisztika között. Az eltérõ funk- ciókból következõ eltérések pedig lényegében csak pre- zentációs szempontból jelentenek különbséget közöttük.

Így például a fizetési mérleg és a külfölddel szembeni be- fektetési pozíció a statisztikát összeállító ország szempont- jából rögzítik a tranzakciókat és a pozíciókat; a pénzügyi eszközöket funkcionális csoportosításban tartalmazzák; és a rezidens intézményi szektorok összevontabban jelennek meg bennük, mint a külföld számlán.

A nemzeti számla aggregátumok és a fizetési mérleg összefüggéseit bemutató egyenletek az elszámolási elvek- bõl következõ, szükségszerûen teljesülõ azonosságokat, nem pedig magatartási szabályokat fogalmaznak meg. Eb- bõl következik, hogy önmagukban nem alkalmasak a mak- rogazdasági aggregátumok közötti ok-okozati kapcsolatok leírására. A kauzalitás megteremtése ezen változók között már a közgazdasági elmélet területe. Az azonosságok jel- legükbõl következõen arra viszont jól használhatók, hogy a publikált statisztikai adatok közötti konzisztenciát, vagy prognózis készítéskor az egyes részmutatók közötti össz- hangot vizsgáljuk a segítségükkel.

A folyó fizetési mérleg egyenlege az ország külfölddel szembeni megtakarítói pozícióját tükrözi (6a), azt, hogy a bruttó megtakarítások és beruházások egymáshoz viszo- nyított értéke külföldi forrásbevonást (folyó fizetésimérleg- deficit) vagy ellenkezõleg, forráskihelyezést (folyó fizeté- simérleg-többlet) eredményez-e. A rendelkezésre álló jö- vedelembõl belföldön fel nem használt rész automatikusan külföldi kihelyezésként, illetve a rendelkezésre álló jövedel- met meghaladó belföldi felhasználás külföldi forrásbevo- násként jelenik meg a fizetési mérlegben (4b). Ahhoz, hogy összességében meg tudjuk mondani, hogy az or- szág az adott idõszakban a külfölddel szemben nettó hitel- nyújtó vagy hitelfelvevõ pozícióban volt-e, a folyó fizetési mérleg és a tõkemérleg együttes egyenlegére van szük- ség (7). A szektoronkénti nettó pénzügyi pozíciók és a fo- lyó fizetési mérleg egyenlegének összefüggését mutatja a (6b) egyenlet.

8. ábra

A nemzeti számla aggregátumok és a fizetési mérleg összefüggései

GDP = C + G + I + (X — M) (1)

GNI = GDP + NY (2)

GNDI = GDP + NY + NCT (3a)

C + G + I + (X - M) + NY + NCT (3b) C + G + I + CAB (3c)

CAB = (X - M) + NY + NCT (4a)

GNDI — (C + G + I) = GNDI — A (4b)

S = GNDI — C — G (5a)

I + CAB (5b)

CAB = S — I (6a)

(SH — IH) + (SE — IE) + (SG — IG) (6b) S — I + NKT — NPNNA = CAB + NKT — NPNNA = NFI (7) ahol:

C= magánfogyasztás (háztartások fogyasztási kiadásai) CAB= folyó fizetési mérleg egyenlege

G= államháztartás fogyasztási kiadásai GDP= bruttó hazai termék

GNI= bruttó nemzeti jövedelem A= belföldi felhasználás

GNDI= bruttó nemzeti rendelkezésre álló jövedelem I= bruttó hazai (nem pénzügyi) beruházás M= áruk és szolgáltatások importja NCT= nettó folyó transzfer külföldrõl

NFI= nettó külföldi (pénzügyi) beruházás (nettó hitelnyújtás külföld felé) NKT= nettó tõketranszfer külföldrõl

NPNNA= nem termelt, nem pénzügyi eszközök nettó felhalmozása NY= nettó jövedelemátutalások külföldrõl

S= bruttó megtakarítás

X= áruk és szolgáltatások exportja

(SH-IH)= háztartások nettó pénzügyi megtakarítása (SE-IE)= vállalatok nettó pénzügyi megtakarítása (SG-IG)= az államháztartás nettó pénzügyi megtakarítása

Az IMF Fizetési Mérleg Bizottsága (Balance of Payments Committee – BOPCOM) 2000. októberi ülésén napirendre tûzte a nemzetközi fizetésimérleg-statisztikai módszertan felülvizsgálatának kérdését. Bár a jelenleg is érvényes nemzetközi szabvány 1993-ban került publikálásra, az az- óta eltelt idõszak fejleményei már ekkor indokolttá tették a felkészülés megkezdését.

Egyebek mellett a '90-es évek- ben bekövetkezett pénzügyi válságok (1994, 1997 és 1998) felértékelték a pénzügyi mérlegben és a külfölddel szembeni befektetési pozícióban lévõ, különösképpen az adósságra és a tartalékokra vonatkozó statisztikai informá- ciók elemzésekben betöltött szerepét.

A felülvizsgálat során megvitatandó témák három nagy csoportba kerültek besorolásra:

• az elsõ csoportba az általános, elméleti jellegû kérdések (pl. a különbözõ makrogazdasági statisztikák közötti összhang, kibõvített szektor- és instrumentumfelosztás, a jövedelmek statisztikai értelmezése stb.),

• a másodikba az új vagy újonnan felmerült problémák (pl.

a külsõ adósság és a külfölddel szembeni befektetési po- zíció közötti kapcsolat – hátralévõ lejárat, a hazai és kül- földi deviza szerinti megbontás –, a fizetési mérleg és a monetáris statisztika közötti kapcsolat, a gazdasági, illet- ve valutauniók sajátosságainak beillesztése a statiszti- kákba, a nemzetközi számviteli szabványok változásá- nak nyomon követése, a visszavásárlási megállapodá- sok kezelése stb.),

• a harmadik csoportba pedig az aktuális BPM5 tisztázás- ra szoruló területei (pl. a tartalékeszközök meghatározá- sa és statisztikai elszámolása, a közvetlen tõkebefekteté- sek elszámolásával összefüggõ elméleti és gyakorlati kérdések stb.) kerültek.

Ismételten megerõsítésre került, hogy mivel a fizetési mér- leg az egyéb szektorstatisztikákkal együtt az átfogó makro-

gazdasági statisztikai rendszer integráns részét képezi, ezért a felülvizsgálatnak az ezen statisztikákra vonatkozó módszertanok és az azokban tervezett változások figye- lembevételével kell folynia. Különösen igaz ez a nemzeti számlák rendszerére, amelynek általános felülvizsgálata idõben ismét egybeesik a fizetésimérleg-statisztika mód- szertanának revíziójával.

A vizsgálandó kérdések listáját, az új módszertani kézi- könyv általános szerkezetét, valamint a módszertani felül- vizsgálat idõbeli ütemezését a 2002. októberi ülésén vitat- ta meg a BOPCOM.

A következõ évi ülésén a bizottság 3 szakértõi munka- csoport (technical expert group, TEG) felállításáról dön- tött, amelyek feladatául a felmerülõ módszertani problé- mák technikai szintû vizsgálatát és ezekkel kapcsolato- san megoldási javaslatok megfogalmazását szabta.

A közvetlen tõkebefektetésekkel kapcsolatos kérdések vizsgálata a DITEG (Direct Investment Technical Expert Group), a valutauniókkal kapcsolatos speciális ügyek a CUTEG (Currency Union Technical Expert Group), s vé- gül az összes fennmaradó probléma a BOPTEG (Balance of Payments Technical Expert Group) hatáskörébe lett utalva.

A három szakértõi csoport a BOPCOM-nak terjesztette elõ a javaslatait, kivéve a DITEG-et, amely az OECD munka- csoportjának (Workshop on International Investment Statistics) is jelent.

2005. júliusban a BOPCOM egy újabb szakértõi munka- csoport felállításáról döntött a tartalék eszközökkel kapcso- latos kérdések megvitatására, ez a RESTEG (Reserve Assets Technical Expert Group).

A szakértõi csoportok által vizsgált kérdések, az általuk elõállított szakértõi anyagok és állásfoglalások, javaslatok elérhetõk az IMF honlapján.

1.5. A fizetési mérleg módszertanának (BPM5) felülvizsgálata

19Towards a Sixth Edition of the Balance of Payments Manual http://www.imf.org/external/pubs/ft/bop/2000/0021.pdf.

20Lásd Updating BPM5: Compendium of Issueshttp://www.imf.org/external/pubs/ft/bop/2002/02-25.pdfés Updating BPM5: A Proposed Timetable and Structurehttp://www.imf.org/external/pubs/ft/bop/2002/02-26.pdf.

21A közvetlen tõkebefektetésekre vonatkozó statisztikákat illetõen ugyanis az OECD is érintett, az általa kiadott módszertani kézikönyv, az úgynevezett OECD Benchmark Definition of FDI 3. kiadásának felülvizsgálata miatt. http://www.oecd.org/dataoecd/10/16/2090148.pdf. A felülvizsgálatról lásd az OECD által közzétett anyagot: http://www.oecd.org/document/33/0,2340,en_2649_34529562_33742497_1_1_1_34529562,00.html.

22DITEG: http://www.imf.org/external/np/sta/bop/diteg.htm;

CUTEG: http://www.imf.org/external/np/sta/bop/cuteg.htm;

BOPTEG: http://www.imf.org/external/np/sta/bop/bopteg.htm;

RESTEG: http://www.imf.org/external/np/sta/bop/resteg.htm.

2006 végére a tervek szerint összeáll a teljes kézikönyv el- sõ tervezete, 2007 végére pedig elkészül a második válto- zat, amelyet elektronikus formában az IMF honlapjára is fel- tesznek véleményezésre. Az addig terjedõ idõszakban a széles szakmai közvélemény bevonásával folyik a munka a szakértõi munkacsoportokon keresztül. A végleges változat

megjelenése 2008 végére várható elektronikus formában, 2009 elején pedig nyomtatva is megjelenik az új kézikönyv, a BPM6 végsõ változata. A módszertani felülvizsgálattal kapcsolatos információk (az új kézikönyv tervezett szerke- zete és tartalma, a munkaanyagok és állásfoglalások, ja- vaslatok stb.) elérhetõk az IMF honlapján.

23http://www.imf.org/external/np/sta/bop/bopman5.htm.