Az ásványok és fémek világkereskedelme intenzitásmutatók alapján

(1)

AZ ÁSVÁNYOK ÉS FÉMEK VILÁGKERESKEDELME , INTENZITÁSMUTATÓK ALAPJÁN*

SUBÁNÉ VARGA JUDIT

A MTA Közgazdaságtudományi intézetében a Külkereskedelmi Minisztérium megbízásából kutatás folyik a nemzetközi kereskedelem szerkezeti változásairól. va—

lamint fejlődési alternatíváiról. A kutatás első szakaszában a világkereskedelem 1955 és 1977 közötti alakulásának elemzése folyt egy ún. nemzetközi kereskedelmi

áramlási1 modell segítségével.

A nemzetközi kereskedelem áramlásainak részletes. tudományos igényű elem-r zése mindössze 15—20 éves múltra tekinthet vissza. A kezdetben alkalmazott model—

lek még árubontást nem tartalmaztak, csak az országonkénti összes exportból és összes importból összeállított áramlási táblák szerkezetét, annak változásait és ősz- szefüggéseit vizsgálták. A kutatásban alkalmazott árucsoport szerinti bontás gon- dolata már más elemzések során is felmerült, de annak szisztematikus alkalmazá- sára éppen e kutatás egyik első publikációjában tett kísérletet Nagy András.2 Ez a kutatási módszer lehetővé teszi azt is. hogy elemzés tárgyát képezze a külkeres- kedelmi forgalomba kerülő egyes árucsoportok világkereskedelme és az azok terü—

leti szerkezetében végbemenő változások.

Az ásványok és fémek3 világkereskedelmének növekedési üteme a hatvanas években elérte a világkereskedelem egészének dinamikáját. A hetvenes években azonban világkereskedelmi részesedésük jelentősen csökkent, míg a többi nyers- anyagjellegű termék hányada az árrobbanást követően megemelkedett. Az ásvá- nyok és fémek kereskedelmének ez a jellegzetes alakulása részben a tőkés világ ipari termelésének általános lassulása, részben a fejlett tőkés országok kohászatá- nak válsága miatt következett be.

1955 és 1977 között jól felismerhető. tendenciaszerű változások következtek be az ásványok és fémek világkereskedelmének összetételében is.

'Az e tanulmányban forrás feltüntetése nélkül közölt adatok a kutatásban felhasznált modell táblái- ból számitott adatok. A táblákban szereplő nemzetközi kereskedelmi adatok az ENSZ Statisztikai Hivatala által az országok statisztikai jelentéseiből átszámított és összegzett adatokbói származnak. A közvetlen forrás az UNCTAD Adatbankja és a kereskedelmi áramlások értékei — kevés eltéréssel —- megegyeznek az ,,UNCTAD Handbook of lnternational Trade and Development Statistics. 1979" (UN. New York. Annex A) adataival.

iAz "áramlás" tulajdonképpen a kutatásban alkalmazott modell alapelemét jelentő forgalmi adat.

A modell a nemzetközi kereskedelmet egy sokktáblaszerű áramlási táblában ábrázolja. amelyben sorirány- ban az export felvevő régiók szerinti eloszlását, oszlopirányban az import származás szerinti összetételét találhatjuk. igy a táblában egy-egy adat egyszerre export is. import is. ezért használják a ..semleges" áram- lás fogalmat.

2 Nagy, András: A világkereskedelem struktúrája és jövője. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest.

1977, 288 o .

3Az ásványok. fémek árucsoportba a következő termékek tartoznak: természetes trágya és műtrágya alapanyag. ásványi nyersanyag (szén. kőolaj és drágakő kivételével): fémtartalmú ércek (SITC 27 és 28 — ezeket a termékekeket a továbbiakban ásványoknak nevezzük —: vas és acél (SITC 67): színesfémek (SlTC 68).

(2)

iSUBÁNÉ VARGA: AZ ÁSVÁNYOK VILÁGKERESKEDELME 829

AZ ÁSVÁNYOK ÉS A FÉMEK VlLÁGKERESKEDELME ÓVEZETEK SZERINT

Az ásványok és a fémek világkereskedelme4 jelentős mértékben a tőkés orszá-

gok, azon belül is a fejlett tőkés országok egymás közötti kereskedelmére koncent—

_rálódik.

1. tábla

Az övezetek közötti ásvány- és fémforgalom

(az ásványok és fémek világkereskedelme : 100)

A fejlett tőkés országok A fejlődő országok A szoci- A fejlett

! alista tőkés

, kivitele kivitele , országok országok

ÉV anTG§ fejlődő fejlett est/TG? egymás kivitele

kozotti orszá- tőkés or- kozotti közötti szocialista forgalma gokba szágokbau forgalma forgalma országokba

1955 . . . . . . . . . 53,1 13,0 199 1.1 9.6 1.5

1965 . . . . . . . . . 552 10,4 16,5 1.5 8.6 3.0

1970 . . . . . . . '. . 579 9,3 15.11 1,6 7.0 3.8

1972 . . . . . . . . . 56.8 10.2 14.0 1.9 7.7 4.2

1973 . . . . . . . . . 55.9 11,6 13,0 2.1 6.4 5.5

1975 . . . . . . . . . 49.4 172 10,8 2.1 7.1 B,?)

1977 . . . . . . . . . 512 9.3 12,1 2.9 7,3 6.8

l l

Megjegyzés. Az alkalmazott területi felosztás a következő volt: szocialista övezet: Szovjetunió. kelet.

európai szocialista országok, ázsiai szocialista országok; fejlett tőkés övezet: Nyugat—Európa. Észak-Amerika (Egyesült Államok és Kanada). Japán. egyéb fejlett tőkés országok (Ausztrália, Új—Zéland. Dél-Afrikai Köztár- saság), fejlődő övezet: Latin-Amerika, Afrika, Nyugat-Ázsia (Közel-Kelet), Dél— és Délkelet—Ázsia. valamint Óceánia. A modell tehát tartalmazza egyrészt az egyes övezetek, valamint külön-külön a hozzájuk tartozó régiók összes export- és importadatót a 3. jegyzet szerinti árucsoportbontásbon és természetesen az egyes áramlási adatokat.

A vizsgált periódusban a fejlett tőkés országok egymás közötti kereskedelme a világkereskedelemnek átlagban több mint 50 százalékát jelentette. Ez az arány- szám kismértékben csökkenő. A csökkenés ellentétes folyamatok eredménye volt: 1955 és 1970 között folyamatosan nőtt, 1970 és 1975 között pedig állan-

dóan csökkent a fejlett tőkés országok egymás közti kereskedelmének aránya.

Ugyanakkor a fejlett tőkés országokból a fejlődő országokba irányuló kivitel része- sedése 1970-ig tendenciaszerűen csökkent. majd 1970 és 1975 között fokozatosan nőtt. A fejlett tőkés országok ásvány— és fémforgalmában nagyobb az értékesebb kohászati termékek aránya. mint a világkereskedelem egészében. lgy eleve vi—

szonylag gyorsabban növekedhet az egymás közötti kereskedelmük értéke. mint a világkereskedelemé: ez az 1960—es évek jó konjunktúrája talaján meg is valósult.

Az 1970—es években a kereslet visszaesése arra kényszerítette a fejlett tőkés orszá- gok exportőreit. hogy kohászati termékeik egyre növekvő hányadát értékesítsék a fejlődő országok piacain. A fejlett tőkés országok kivitelének ebben a relációs vál- tásában a nyugat—európai országok játszották a főszerepet. Erre utal az. hogy mig Nyugat-Európa belső kereskedelmében az ásvány— és fémexport az 1970. évi 75.3—

ról 1971—ben 70.9 százalékra (és 1975—ig 63,8 százalékra) csökkent. addig a fejlődő országokba irányuló kivitelük világkereskedelmi részesedése 3.4 százaiékról 6.5

százalékra nőtt 1970 és 1975 között, a korábbi csökkenő irányzattól eltérően.

Az egész időszakban következetesen érvényesült az a tendencia. hogy a fej-

lődő országok fejlett tőkés országokba irányuló exportjának részesedése csökkent

a világkereskedelemben, miközben a fejlődő országok egymás közti kereskedelmé-

5 A továbbiakban világkereskedeimen az ásványok és a fémek világkereskedelmét értjük.

(3)

830 SUBANE VARGA JUDIT

nek részesedése nőtt. Az exportrészesedések alakulásának hasonló tendenciája volt megfigyelhető a fejlődő országok összes exportjában. Ezt érzékelteti az 1. ábra.

1. ábra. A fejlődő országok exportja fő övezetek szerint

(a fejlődő országok összes exportja : 100)

7.9?7

lllllllllll

9167

52

Máj/idő országok Fay/elf tőkés országot

zaaá/fsfa országal—

Közismert, hogy a fejlődő országok kivitelében igen nagy az alacsony feldolgo—

zottságú termékek aránya. Ez az összefüggés az ásvány- és fémkereskedelem ese—

tében úgy nyilvánul meg. hogy a fejlődő országok exportjában nagyobb az ásvá—

nyok aránya, mint amekkora ez az arány a világkereskedelemben. A vizsgált idő—

szakban nem csökkent ez a részesedés a fejlődő országoknak a fejlett országokba irányuló exportjában. miközben a világkereskedelemben visszaszorult az ásványok kereskedelme. Ez azt eredményezi. hogy a fejlődő országok fejlett tőkés országokba:

irányuló kivitelének értéke is csak lassabban növekszik. A fejlődő országok egymás közötti kereskedelme részesedésének növekvő aránya összefüggésbe hozható azzal, hogy ásvány— és fémforgalmukban fokozatosan csökkenő az alacsonyabb fel- dolgozottságú termékek aránya. Az 1960-as évektől kezdve a fejlődő országok terme—

lési szerkezete a nehézipar felé tolódott el. Elsősorban a helyi igények kielégítését szolgálta az acélipar megteremtése. A szűk piaci korlátok feloldása érdekében a szomszédos országokkal együttműködési egyezményeket kötöttek, amelyek segítet—

ték a nehézipar előretörését. Ez elsősorban a latin—amerikai országokra és az idő-

szak végén a Közel-Keletre volt jellemző. ;

1955 és 1974 között folyamatosan csökkent a szocialista övezet kereskedelmé—

nek súlya a világkereskedelemben. A csökkenés a szocialista országok egymás kö- zötti ásvány— és fémforgalmában. főként a vaskohászati termékek forgalmában mu—

tatkozott meg. Ismert a Szovjetunió nyersanyagellátó szerepe s ennek erősödése a szocialista országok közötti forgalomban. Az irányzat megfigyelhető az ásvány— és fémforgalom esetében is. A Szovjetunió kelet-európai országokba irányuló nettó

ásványexportja jóval gyorsabban nőtt. mint a Szovjetunió és a kelet-európai orszá-

gok egymás közti összes ásványforgalma. Ugyanakkor nem csökkent a Szovjetunió kelet-európai országokba irányuló nettó kivitele kohászati termékekből: ezek az or—

szágok tehát növekvő nettó ásványimportjukat nem kompenzálták kohászati ter—

mékekkel. A kelet—európai országok kohászati kivitelük nöiiekvő hányadát értékesi—

tették a szocialista régión kívüli piacokon. A szocialista-piacokon ugyanis ,,kemény"

(4)

AZ ÁSVANYOK VlLÁGKERESKEDELME 831

termékekké minősítette a kohászati termékeket az, hogy versenyképességük a tőkés piacokon viszonylag magasabb. mint a szocialista országok többi export'termékéé.5 Emellett a KGST-mechanizmus adott típusa korlátozta bizonyos mértékben ebben az árucsoportban a belső forgalom gyorsabb kibontakozását, valamint a termelési specializáció és kooperáció fejlődését. az exportőrök egységes fellépését a külső

piacokon.

A szocialista országok egymás közötti kereskedelme nemcsak (: világkereske—

delemhez viszonyitva fejlődött lassan. hanem saját külforgalmukhoz hasonlítva is:

azaz megnőtt a szocialista övezet és (: világkereskedelem többi régiója közötti ösz- szes kereskedelmi forgalom jelentősége. Leginkább a szocialista országok fejlett tő- kés országokból származó behozatalának részesedése nőtt meg. Akárcsak a fejlő- dő országok esetében, a szocialista országoknál is analóg módon mozogtak a vi—

lágkereskedelmi részesedések (: szocialista országok összes exportjában való része—

sedésekkel.

2. ábra. A szocialista országok exportja fő övezetek szerint

(a szocialista országok összes exportja : 100)

7.977

Máj/M országút _Ay/ef/fő/fés arszayak

J'zau'aúb/a anszáypk

Összességében az a kép alakul ki, hogy a változások következtében az időszak végén a forgalom egyenletesebben oszlik meg az övezetek között, mint a periódus.

elején. A nagyobb áramlások súlya csökkent. a kisebbeké nőtt. A külkereskedelem szerkezetének ezt a tendencioszerűen érvényesülő változását nem zavarta meg az

árrobbanás.

Fellazulóban van a világkereskedelemben a tőkés és szocialista kereskedelem- merev elkülönülése. A külső forgalom előretörésével párhuzamosan csökkent a szocialista országok egymás közötti kereskedelmének súlya. Gyengült a tőkés világ—

kereskedelmen belüli hagyományosan szoros együttműködés: a fejlett tőkés orszá—

gok és a fejlődő országok közötti forgalom súlya csökkent. miközben nőtt a fejlődő- országok egymás közötti kereskedelmének aránya.

h' 5Különösen így volt ez az 1970—es években. amikor megnőttek (! szocialista országok fizetési mérleg ne—

ezségei. ' ' '

(5)

832 SUBANE VARGA JUDIT

A VlLÁGKERESKEDELEM VÁLTOZÁSAI FÖLDRAJZI IRÁNYOK SZERlNT

A világkereskedelem szerkezetének változásairól részletesebb képet nyerhe- tünk, ha megvizsgáljuk, hogyan alakult az egyes földrajzi régiók közötti. illetve. ahol ez értelmezhető, az egyes régiókon belüli forgalom részesedése a világkereskede—

lemben.

A világkereskedelem erősen koncentrálódik a nyugat—európai országok közötti kereskedelemre: 1955 és 1977 között a világkereskeclelem 25—30 százaléka bonyo—

lódott e régión belül. (A nyugat-európai országok közötti forgalom kétharmad ré-

szét adta a Közös Piachoz tartozó országok belső forgalma.) A világkereskedelem

többi áramlása közül egy sem érte el a vizsgált időszakban a világkereskedelem értékének legalább 10 százalékát. Vizsgáljuk meg, hogy a világkereskedelem jelen- tősebb6 áramlásai közül melyek voltak azok, amelyeknek világkereskedelmi része—

sedésében tendenciaszerűen, nagyobb mértékű változások következtek be.

2. tábla

A legnagyobb áram/ások részesedésének alakulása a világkereskedelemben

(százalék)

1955. I 1950. ] 1955. I 1970. l 1973. ] 1977.

Megnevezés —

évben

Előretörő áramlások

Nyugat-Európa országai- nak egymás közötti for—

galma . . . . . . . 25,6 27,0 28.5 30.11 32,3 30,5

Ebből a Közös Piac for-

galma . . . 11,3 12,5 13,7 18.5 20,4 19.1

Fejlett tőkés országok kivi—

teleaSzovjetunióba. . 0.4 1.7 0.7 0.9 1,7 3.5

Japán kivitele Ázsiába . . 1.2 1.2 1.6 1.7 2.7 3.5

Japán kivitele Észak-Ame—

rikába . . . . . . . 0,3 O,6 2.6 3.2 2.1 2.9

Visszaszoruló áramlások

Észak-Amerika kivitele _

Nyugat-Európába. . . 9,1 92 6.1 7.6 4.1 3.6

Észak-Amerika országai- nak egymás közötti for-

galma . . . 8.0 6,7 6.8 5.4 4.9 5.0

Afrikai országok kivitele

Nyugat-Európába. . . 6.2 5.1 4.9 4.5 3.7 2.5

Latin-amerikai országok kivitele Észak-Ameriká-

ba . . . . . . . . 5,2 3.9 3.6 2,6 2.3 1.7

1955 és 1977 között a világkereskedelemnél erőteljesebben fejlődött a nyugat- európai országok egymás közötti kereskedelme, a Közös Piac exportja Észak-Ame- rikába. valamint Japánnak Ázsiába és Észak—Amerikába irányuló exportja. Viszony-

lag lassan nőtt Észak-Amerikának Nyugat—Európába irányuló exportja. Észak-Ame—

rika belső forgalma, Latin—Amerika exportja Észak-Amerikába és Afrika exportja Nyugat-Európába. A Japánból Ázsiába. illetve Észak—Amerikába irányuló export-—

áramlások a növekedés következtében léptek a .,legnagyobb áramlások" sorába:

forgalmuk értéke a vizsgált időszakban érte el a világkereskedelem értékének 3 százalékát.

' A világkereskedelemnek legalább 3 százalékát elérő részesedésű áramlások.

(6)

AZ ÁSVÁNYOK VILAGKERESKEDELME 833

AZ ELEMZES MÓDSZERE

Kutatásunk módszere többek között lehetővé tette annak elemzését, hogy az egyes áramlások világkereskedelmi súlyában történt említett változások milyen

okoknak, illetve milyen okcsoportnak tulajdonithatók. Az eredmények összefogla- lása előtt ismertetni kívánom a mérésben kulcsszerepet betöltő mutatót. az ún.

delta strukturális együtthatót és néhány más, külön magyarázatra szolgáló fogal-

mat.

Ezek a fogalmak közgazdasági értelmezésüket illetően sok hasonlóságot mu—

tatnak az ún. gravitációs modellekben szereplő fogalmakkal. A gravitációs modellek igen jelentős előrelépést jelentettek a világkereskedelem múltbeli elemzésében, de már kevésbé bizonyultak hasznosnak prognosztizálási célokra. Mivel a szóban forgó kutatás célja a világkereskedelem jövőbeli alakulására vonatkozó variánsok felállítása volt, olyan módszert kellett ehhez találni, amely ezt a dilemmát feloldja.

Alkalmasnak látszott erre az ún," delta mutató. amelynek kidolgozásához fontos (technikai) előzménynek tekinthető az ún. RAS-eljárás.7

A különböző gravitációs modellek közül a Linnemann által szerkesztett modell volt az. amely feltehetően a leginkább inspirálta a jelenleg alkalmazott delta mu-

tató kikísérletezésére irányuló kutatást __mind pozitív. mind negatív értelemben. (Ti.

Linnemann munkássága nagyban hozzájárult a gravitációs modellek elméleti tisztá- zásához, és ennyiben feltételezéseinek egy része átvehetőnek bizonyult; e feltéte- lezések más része viszont vitatható volt. így ennyiben új kutatások kiindulópont—

jává válhatott.)

Linnemann .,... a kereskedelmi áramlásokat meghatározó tényezőket három csoportra osztja: a) az exportőr potenciális kínálatát, b) az importőr potenciális ke- resletét és c) a két ország közötti kereskedelmi áramlást akadályozó .ellenállást' meghatározó tényezőkre." (32. old.) Mint azt látni fogjuk. a delta együttható alkal—

mazása során leginkább az a) és a b) csoport értelmezését fogadták el, valamint azt a tételt, hogy a nemzetközi kereskedelem áramlásainak alakulására azonos erővel hatnak a keresleti és a kínálati tényezők. Linnemann értelmezése szerint: ..A po—

tenciális külkereskedelmi kínálat és kereslet a belföldi termelés és kereslet eltéré- séből, az pedig a külkereskedelemből származó abszolút és komparatív előnyök kihasználásából származik. Egy ország potenciális külkereskedelmi kínálata a bel- földi termelésnek az a része, amely nem a belföldi szükségleteket elégítené ki, ha a kereskedelmet akadályozó tényezők egyformák lennének valamennyi or- szág számára." (32. old.) Feltételezi — és modelljébe be is építi ezt a feltételt -—, hogy ez a hányad nem a termelés méretétől, hanem a belső piac nagyságától függ: a külkereskedelmi potenciális kínálat és kereslet a belső piac méretével for- dítottan arányos. Ami a c) tényezőcsoportot illeti. Linnemann szerint ezek egy része számba sem vehető, és azt feltételezi, hogy azonos erővel hatnak az egyes áramlá- sokra. Ezzel szemben a delta strukturális együtthatók módszere éppen e tényezők kvantifikálásának lehetőségen alapszik.

Míg a gravitációs modellek általános összefüggéseket (például azt, hogy a kereslet vagy a kínálat hat—e jobban az áramlásokra) kerestek. a prognosztizálási célokat szolgáló kutatások elsősorban az egyes kereskedelmi áramlásokra ható speciális tényezők vizsgálatára helyezték a hangsúlyt. mert ,, . . . azok olyan meg- állapításra szoruló ismeretlenjei a kutatásnak. melyek az előrejelzés kiinduló fel- tételezéseivé válhatnak." (42. old.) Ilyen prognosztikai célt szolgáló kutatásnak.

7A RAS—eljárás. valamint a gravitációs modellek kialakulásáról, a fontosabb kutatások eredményeiről lásd Nagy András i. m. 28. és 42. old. A további idézeteket ebből a munkából vettem.

4 Statisztikai Szemle

(7)

834 SUBÁNÉ VARGA JUDIT

illetve azok jelentős csoportjának kutatási módszere volt a RAS—eljárás, a delta mutató alkalmazásának egyik előzménye. Ez arra alkalmas. hogy egy bázismatrix- ból kiindulva iteratív úton kitöltsünk egy másik matrixot, melynek az előzőtől el- térő összegező vektorai vannak. .,A külkereskedelemre alkalmazva ez azt jelenti,

hogy ismerve egy bázisév kereskedelemáramlási adatait és egy következő időszak

összes export—, illetve összes importadatait, megállapítsuk a következő időszak áramlásait úgy, hogy azok összhangban legyenek az előirt összes forgalmi ada—

tokkal." (43. old.) Az így kapott új matrix elemei olyan normál áramlások, amelyek

értékei természetesen nem kell megegyezzenek a következő időszak tényleges áram—

lási adataival, és ... . .ha a vizsgálatot a múltra vonatkozóan végezzük, akkor az ei- térések elemzési célokra igen alkalmasak." (44. old.)

A kereskedelmi áramlásokban végbement változásokat a RAS-eljárás révén két tényezőre bonthatjuk fel:

' iteléiben és összes behozatalá—

1normál áramlásokban fejeződik a) a volumenhatósra, mely az egyes országok

ban bekövetkezett változásokkal mindkét irányban ki ;

b) a kereskedelempolítikaí hatásra, amely a tényleges és a normál áramlások közötti különbségben mutatkozik meg.

A RAS—eljárás egyik fő problémája az volt, hogy a különböző hatások szét—

választása nem volt egyértelműen megoldható. Annyit azonban feltétlenül érde- mes megemlíteni, hogy az eljárásban mért volumenhatásban .. megjelenik az exportáló és importáló országok gazdasági potenciáljának hatása. Az országon- kénti összes export, illetve összes import vektorokról ugyanis feltételezhetjük, hogy azok szoros kapcsolatban állnak az egyes országok nemzeti jövedelmével, de egy- úttal kifejezésre jut bennük a belső piac nagyságának kereskedelemfékező ha- tása is." (45. old.)

A delta strukturális együtthatókra egyrészt az a jellemző, hogy ezekkel a vo- lumenhatást nem vezetik vissza az egyes országok belső gazdasági miutatóira (amint azt a gravitációs modellek teszik). hanem az országok összes exportját, il—

letve összes importját tekintik a gazdasági potenciál ,,nyomó" és ..húzóf' erőt ki—

fejező tényezőinek, másrészt a normál áramlásoktól való eltéréseketalkalmazzák elemzési célokra.

Mi a delta strukturális együttható tartalma? Ahogyan a volumenhatást kifeje- zi az összes export-, illetve az összes importadat ,,A delta strukturális együttha- tókban mindazon tényezők hatása jelentkezik ..., amelyek két övezet közötti kereskedelmi áramlásokra — az összexport és összimport volumenhatásán kivül — befolyást gyakoroltak." (67. old.) lde olyan tényezők tartoznak, mint a kereskede- lempolitika, a minőségi problémák, a hagyományok, a földrajzi távolság stb. Ezek

a delta strukturális együtthatók (rövidebben a delta mutató) összefoglalóan az ún.

intenzitáshatást tükrözik, amely minden egyes áramlásra jellemzően alakul. Ameny- nyiben az intenzitáshatás körébe tartozó tényezők nem befolyásolják számottevően az adott áramlás alakulását, akkor a delta együttható 1 vagy ahhoz közel eső ér- téket vesz fel. Ha ezek erősen korlátozzáka forgalmat, a mutató egynél kisebb. el-

lenkező esetben egynél nagyobb lesz.

' A delta mutatók szoros és közgazdaságilag jól értelmezhető kapcsolatban áll- nak azokkal a megoszlási mutatókkal amelyeknek alakulását a fejezet elején ele—

meztük. Ez egyúttal azt jelenti, hogy a modell lehetőséget nyújt annak elemzésére is például. hogy az egyes áramlások világkereskedelmi változásait (amelyeket a meg-

oszlási mutatók fejeztek ki) milyen mértékben okozták a volumenhatások (az áram—

láshoz tartozó exportőr vagy (és) importőr országok gazdasági erejénektváltazősai-

(8)

AZ ÁSVANYOK VILÁGKERESKEDELME 835

ból származó hatások) és mennyiben az intenzitáshatások (a két régió speciális kap—

csolatában történt változások).

Ily módon a következő általános kép alakult ki arról, hogy az ásványok és fé—

mek világkereskedelmében 1955 és 1977 között az egyes áramlások világkeres- kedelmi súlyának már ismertetett változásait milyen fő okok határozták meg.

— Általában elmondható, hogy a fejlett tőkés országok egymás közötti keres- kedelmében a változások a volumenhatásoknak voltak tulajdonithatók. lgy például az Észak—Amerikából Nyugat-Európába irányuló ásvány— és fémexport részesedése az egész időszakban tendenciaszerűen csökkent. Ez 1955 és 1977 között végig együtt járt azészak-amerikai összes export részesedésének csökkenésével (mint láttuk e módszernél ez jelentette a volumenhatást az export oldaláról), az 1970-es években pedig erősítette a tendenciát Nyugat—Európa összes importrészesedésé- nek csökkenése tvolumenhatás az import oldaláról). Az intenzitáshatásokban tör- tént változások elhanyagolhatók voltak.

— A japán exportáramlásokra is általában (tehát értékesítési iránytól függet- lenül) az volt a jellemző, hogy ezen áramlások súlyának növekedésében is a japán export gyors növekedése (és emögött a japán vas- és acélipar gyors előretörése) volt a döntő hajtóerő.

— A fejlődő országok exportáramlásainál az az általános jelenség volt tapasz- talható. hogy ezen áramlások súlya csökkent. A viszonylagos visszaszorulás oka- ként itt is elsősorban a volumenhatások jelölhetők meg. tehát az, hogy a fejlődő exportőr régiók összes exportja egyre csökkenő súlyú volt az ásványok és a fémek világkereskedelmének egészében.

AZ lNTENZlTÁSMUTATÓK SZERKEZETI VÁLTOZÁSA!

AZ ÁSVÁNYOK ÉS A FÉMEK VILÁGKERESKEDELMÉBEN

A régiók közötti áramlások delta együtthatóit. azok változásait tanulmányozva az a következtetés adódott, hogy bizonyos tényezők8 jellegzetessé teszik a válto- zásokat a világkereskedelem e szférájában az árucsoport sajátosságai miatt. Ezek a tényezők a következők:

1. az egyes régiók gazdasági fejlettségének szintkülönbségei;

2. a szállítási távolságok;

3. a politikai tényezők.

Közismert, hogy a gazdasági fejlettség különböző fokozatai az acélfogyasztás különböző szintjeivel szoros kapcsolatban állnak, és hogy az egyes régiók acélter- melésének fejlettsége is függ az általános gazdasági fejlettségtől. Mivel az ásvá- nyok és a fémek világkereskedelmében a vas- és acélforgalomnak nagy a jelen—

tősége, az egyes régiók közötti ásvány— és fémforgalom intenzitását is feltehetően az átlagosnál jobban befolyásolja a kibocsátó és a felvevő régiók általános fejlett—

ségi színvonala és az azok közötti viszony. Az is feltehető, hogy az általános gazda- sági szintkülönbségeken túlmenően külön, önmagában is befolyásolja a régiók kö—

zötti forgalom intenzitását a régiók vaskohászatának fejlettségi szintkülönbsége is.

A fejlett országok vaskohászatában érvényesülő specializáció és kooperáció erő—

södése azonos fejlettségű országok között valószínűbb. A tőkés termelés ciklikus—

ságából szükségszerűen adódnak időnként felesleges kohászati kapacitások. E ka—

pacitásokat inkább lekötheti olyan kereskedelmi partner, amely piaca. gazdasági fejlettségének magasabb szintje révén felszivhatja a lökésszerű szállításokat. Mind-

3 E tényezők természetesen a világkereskedelem többi árucsoportjának intenzitásoiro is hatnak;

4.

(9)

836 SUBÁNE VARGA JUDIT

ez azt eredményezhette. hogy a fejlett (és közel azonos fejlettségű) országoknak nagyobb az érdekeltségük egymással kereskedni. mint a kevésbé fejlettekkel. Ezek

az érdekviszonyok képezhetik tehát az alapot az ásvány— és fémkereskedelem in—

tenzitásstruktúrájában 1955 és 1977 között végbement alábbi változásoknak.

Elmondható. hogy általában a fejlettség bizonyos szintjét elért régiók közötti

áramlások intenzitása legalábbis nem csökkent (változatlan volt vagy nőtt) abban az esetben, ha e régiók fejlettségi szintje megközelítőleg azonos volt: lany—

hult a forgalom intenzitása. ha a régiók fejlettsége között már meglevő jelentő- sebb különbség változatlan maradt vagy nőtt.

Ezek szerint nem csökkent a kereskedelem intenzitása a fejlett tőkés régiók közötti kereskedelmi áramlásokban. (Egyedüli kivétel volt az egyéb fejlett országok csoportjának Észak-Amerikába irányuló kivitele, amelynek intenzitása az 1955. évi 1.88-ról 1977—re folyamatosan 0.29—re csökkent.) Feltételezésünket az is alátá- masztja, hogy csökkent a forgalom intenzitása a fejlett tőkés országoknak a fejlődő országokba irányuló összes exportjában és az onnan származó összes importjában.

Meg kell azonban jegyezni. hogy ha megvizsgáljuk az egyes régiók közötti áramlá—

sok intenzitását e két országcsoport közötti kereskedelemben. akkor a kép nem olyan egységes. mint a fejlett tőkés országok egymás közti kereskedelme esetében (ahol az összes forgalomra bemutatott tendencia az egyes áramlások esetében - egy kivétellel — is érvényesült).

Bár a fejlett tőkés országok és a fejlődő országok közötti kereskedelmi áramlá—

sok többségének az intenzitása csökkent, néhány esetben az mégis változatlan ma—

radt, pedig a fejlettségi szintkülönbségek feltehetően változatlanok vagy inkább növekvők voltak. Az ásványok és a fémek világkereskedelme szempontjából jelen- tősebb áramlások közül ez volt a jellemző Afrikának és Latin-Amerikának a Közös Piachoz tartozó országokba irányuló exportjára, Latin-Amerikának a Közös Piac

országaiba és Észak—Amerikának Latin-Amerikába irányuló kivitelére. Ezekben az

esetekben feltehetően arról volt szó, hogy a hagyományos kétoldalú kapcsolatok olyan erősek, hogy ellensúlyozták a fejlettségi szint különbségéből várható hatáso- kat. Az Európai Gazdasági Közösség ezenkívül kereskedelempolitikai eszközökkel is biztosítja hagyományos nyersanyagszállítóihoz fűződő kapcsolatainak fennmara—

dását. (Feltehetően ez is oka annak, hogy a Közös Piac ásvány— és fémforgalmi áramlásai közül — beleértve a belső forgalmat is — az afrikai és a Közös Piachoz tartozó országok közötti áramlás intenzitásmutatója a legmagasabb értékű.)

A fejlett országok közötti kereskedelemre tehát az volt a jellemző, hogy nem csökkent az egyes áramlások intenzitása, amit azzal magyaráztunk, hogy az acél- termékek forgalma révén az összes ásvány— és fémforgalom intenzitásának leg—

alább változatlannak kell maradnia a vaskohászatban érvényesülő kölcsönös ér- dekeltségi viszonyok miatt. Abban az esetben. ha az acélforgalomnak ez a hatása felerősödött valamely régió acéltermelésének a többi régióéhoz viszonyítva erő—

teljesebb fejlődése és az ebből eredő exporthatások9 miatt. akkor a régiónak más fejlett régióval (régiókkal) folytatott kereskedelme is növekedett. Ezt az összefüg-

gést a következő példákon mutatjuk be.

—- A japán acéltermelés és acélkivitel fejlődése együtt járt a japán exportáram-

lások intenzitásszintjeinek egymáshoz való közeledésével. A fejlettebb tőkés és a

szocialista piacok felé irányuló kivitelének intenzitása növekedni, a fejlődő orszá—

gokba irányuló exportjának eredetileg nagyon magas intenzitásszintje pedig csök—

'A kohászat - jellegéből eredően — csak viszonylag nagy kapacitások létrehozásával működhet gazda—

ságosan. A gazdaságos méretű kohászotnak viszonylag nagy értékesítési piaccal kell rendelkeznie. Ez a gazdasági szükségszerűség vezet a kohászatban a kisebb országok piacának integrálódási törekvéseihez.

illetve ilyen országok termelésében az erős exportarlentáltsóg kialakulásához.

(10)

AZ ÁSVÁNYOK ViLÁGKERESKEDELME

837

kenni kezdett (4.85-ről 2.64-re csökkent a vizsgált időszakban). A Japánból a fejlett régiókba irányuló exportáramlások intenzitása azonban nem növekedett egyforma mértékben. Ezek az eltérések feltehetően a szállítási távolságokra vezethetők visz-

sza. lgy például a Szovjetunióba irányuló kivitelének intenzitása jobban nőtt. mint a Kelet—Európába irányulóé.10 A tőkés országokba irányuló export áramlásai közül a

legjobban a területileg legközelebbi egyéb fejlett országokba irányuló kivitelé- nek intenzitása növekedett meg. A világkereskedelmi volumen szempontjából is egyre jelentősebbé váló Észak-Amerikába irányuló kivitel intenzitásának az 1960—as évekbeli növekedését az 1970—es években csökkenés váltotta fel. Ennek oka nyil—

ván az amerikai kereskedelempolitikai gyakorlatban rejlik. amely ekkor már szem-

beszállt az általános japán exportoffenzívával.

— Észak-Amerika országai egymás közötti forgalma intenzitásának növekedé- sét vizsgálva elöljáróban le kell szögezni, hogy e növekedés több tényező együttes hatásának az eredménye. A vaskohászat fejlődéséből eredő hatás ugyanolyan fon—

tos volt, mint a politikai tényezők. a hagyományok. a szállítási távolságok szerepe.

Az észak—amerikai belső forgalom viszonylag magas11 (1.78) szintről nőtt folyama- tosan a vizsgált periódusban (2.8—re). Ennek egyik oka az volt, hogy Kanada vas— és

acéltermelése a vizsgált időszakban erőteljesen fejlődött. és hogy az ezzel együtt növekvő exportjának viszonylag egyre nagyobb részét az Egyesült Államokban érté—

kesítette—.

3. tábla

Kanada vas- és ace/kivitelének alakulása

A vas— és acéikivitei

az Egyesült az összes Államokba

Év l irányuló

ásvány— és fémkívitel százalékában

1955 . . . . . . . ) 69 6.8

1965 . . . . . . . 103 13,3

1977 . . . ! 15,5 ] 25.l

Feltételezhető, hogy az ásvány- és fémtermékeknek viszonylagosan nagy fajla—

gos súlya, terjedelme miatt a szállítási távolságoknak (szállítási költségeknek) na—

gyobb a szerepe abban, hogy milyen intenzitású a termékek kereskedelmi forgalma a különböző régiók között, illetve azokon belül. mint más termékek esetében.

Az intenzitásmutatók 1955 és 1977 közötti alakulása azt mutatta, hogy az egyes régiókon belüli ásvány- és fémáramlások intenzitása általában nem csökkent (sőt, többségében nőtt), miközben ez nem mondható el a régiók közötti áramlásokról.

Az elemzésünkben szereplő régiókon belül az egyes országok nagyjából hasonló fejlettségűek. A régiók politikai szempontból is homogéneknek tekinthetők. Mivel tehát mind a politikai, mind (: fejlettségiszint-különbségekből adódó hatásoktól eltekinthetünk. nagy a valószínűsége annak, hogy a forgalom említett általános

alakulása a szállítási távolságok különbségeire vezethető vissza.

"A két viszonylag fejlett szocialista régióba irányuló exportáramlásénál jóval erősebben nőtt az ázsiai szocialista országokba irányuló japan kivitel intenzitása. Ebben a szállítási távolságok szerepe is megha—

tározó lehetett, de valószínűlelg'belépnek politikai szempontok ls: Kina esetében szerepe lehetett Japán ál—

talános kereskedelmi stratéglajanak, amelynek egyik eleme a nagyhatalmak közötti iavírozás.

" A fejlett tőkés országok belső forgalmának intenzitása a vizsgált időszakban 1 körül mozgott.

(11)

838 SUBANÉ VARGA. JUDIT

A szállítási távolságok szerepéről elmondottak abban az esetbenis illusztrál—

hatók az ásványok és a fémek világkereskedelmének intenzitásmutatói által, ha a régión belüli forgalom nem értelmezhető., llyen'példa a japán importáramlásoké.

amelyekre többek között jellemző volt, hogy Japán a fejlett tőkés régiók közül egyedül csak a területileg közeli egyéb fejlett országokból származó behozatalát növelte folyamatosan és jelentősen: az intenzitásmutató 1.41—ról 4.9—re—-növekedett.

A politikai tényezők egyrészt azért emelendők ki az intenzitásstruktúrát általá—

ban befolyásoló tényezők közül az ásvány- és fémforgalom esetében. mert az acél (és az árucsoport egy sor más nyersanyaga *is) stratégiai jellegű termék; Ez a tény elsősorban a szocialista és a fejlett tőkés országok közöti forgalom alakulásában tükröződött, bár időnként (a piaci helyzettől függően) a hatások közvetve megje- lentek a többi régió közötti kereskedelem intenzitásának változásában is._

Kiemelendők még a politikai tényezők azért is, mert e termékek gazdasági szempontból is stratégiai fontosságúak, hiszen az ipari termelés alapanyagai. Ez a tény lehetővé teszi, hogy e termékcsoport exportőrei politikai törekvéseiket éppen e termékcsoport forgalmán keresztül is érvényre juttassák. Ez a szempont elsősor—

ban a fejlődő országok fejlett tőkés országokba irányuló kivitelének alakulásában jutott kifejezésre, de közvetve megnyilvánult az ásványok és fémek világkereskedel- mének egyéb szféráiban is. A tapasztalatok szerint az intenzitás változásának az a része, amely a fejlődő országok politikai törekvéseiből származott, feltehetően nagyobb mértékben hatott az ásványok és a fémek világkereskedelme egészének in- tenzitásstruktúrájára. mint a szocialista és a fejlett tőkés országok közötti forgalomban ható politikai eredetű intenzitásváltozások. Ezért először lássuk, hogyan alakult a fejlődő országok fejlett tőkés országokba irányuló kivitele.

Az áramlás intenzitása (: vizsgált időszakban kismértékben csökkent, és ez a csökkenés főként politikai hatásoknak tulajdonítható. A fejlődő országok egyes ré—

gióinak a fejlett tőkés régiókba irányuló kivitele különbözően fejlődött, attól füg—

gően, hogy politikai kapcsolataik hogyan alakultak a formális függetlenség el- nyerése után. illetve, hogy az erős gazdasági függőségben levő régiókban milyen új politikai törekvések jelentek meg.

Az 1960—as években erősen megromlott a viszony a multinacionális kitermelő ipa—

ri vállalatok és egyes fejlődő országok kormányai között az államosítási törekvések, az adóemelések miatt. Ezért a fejlett országok a politikailag ingataggá váló te- rületeken csökkentették beruházási tevékenységüket. Ez volt a fő oka a Latin—Ame-

rikából Észak-Amerikába irányuló kivitel intenzitása csökkenésének.

4. tábla

Az egyes régiók súlya az Egyesült Államok kitermelő és fémkohászati iparának magánberuházásaiban

(százalék)

1950. [ 1960. [ t 1970. ] 1971.

Megnevezés

évben

Latin-Amerika . . . . . ., . . 87,5 74,2 55,2 513

..Szilárd'f országok* . . . ; . . 5.3 11.3 269 38,6

, A ' j _

Forrás: BlKl. 1979. 9.—sz. Melléklet. '

' Az Egyesült Államok szempontjából politikai értelemben ,,szilárd" országok. (A szerk. megi.)

__ A beruházások csökkenése a.,későbbiekben elvezetett a kitermelő ipar alacso—

nyabb termelési szintjéhez, ami a_fejlődő országok összes ásvány-(_és fémkivite-

(12)

AZ ÁSVÁNYOK VlLÁGKERESKEDELME 839

lének visszaesését, de legalábbis annak a világexportban való részesedésének csökenését okozta. Mivel a Latin-Amerikából Észak-Amerikába irányuló áramlás a legnagyobb értékű a fejlődő országok fejlett tőkés országokba irányuló export—

áramlásai között. és mert a kivitel csökkenése itt volt a legnagyobb mértékű, felte—

hető. hogy ennek az áramlásnak az alakulása hatott legjobban a fejlődő orszá-

gokból a fejlett tőkés országokba irányuló ásvány— és fémkivitel intenzitására.12

Kisebb mértékben ugyan. de szintén csökkent az intenzitás a fejlődő és a fejlett tőkés országok közötti forgalom második legfontosabb áramlásában, az Af- rikából Nyugat-Európába irányuló forgalomban. valamint Afrika észak—amerikai ex—

portjában. Az e viszonylatú forgalom csökkenésének okai ezekben az esetekben is

politikai jellegűek.13

Meg kell jegyezni. hogy a fejlődő országok kivitelének csökkenése igen jelleg—

zetes abban az értelemben, hogy általában koncentrálódik az Észak-Amerikába irányuló kivitelre. és viszonylag kevésbé érvényesül a Közös Piachoz tartozó orszá—

gokba irányuló áramlásokban. Az összes forgalom intenzitásának növekedése lé- nyegében a közös piaci országok és Japán Szovjetunióba irányuló szállításai inten- zitásának növekedéséből származott.14

Az ásvány— és fémforgalom intenzitását általában — és a vizsgált 20 évben is jól kimutatható módon —— döntően befolyásolja a kelet—nyugati politikai kap—

csolatok állása, hiszen annak változásai azonnal éles kereskedelempolitikai kö- vetkezményekkel járnak. A Szovjetunió fejlett tőkés országokból származó behoza—

talában fontos szerepe van az acélcsőnek. Az 1960-os évek acélcsőszállitási embar- gójánok .,élete" szinte évről évre nyomon követhető a Nyugat—Európa—Szovjet- unió és a Japán—Szovjetunió áramlások alakulásában: az intenzitás azonnal csök- kent a tilalom bevezetésekor, annak feloldásakor pedig azonnal nőtt a nyugat- európai exportban. ezzel szemben nem változott a japán kivitelben. mivel Japán nem tartotta be az embargót. Az egész időszak intenzitásnövekedése lényegében az 1970—es évekre összpontosult, és ebben ezeknek az éveknek az általában javuló nemzetközi politikai légköre tükröződik. A nyugat—európai kivitel intenzitásának az 1970-es években történt növekedéséhez hozzájárulhatott a kölcsönös érdekeltség—

nek az erre az időszakra való kialakulása. Egyfelől a nyugat—európai országok ko—

hászati exportkapacitásoinak kihasználására nem volt lehetőség saját piacaikon a kereslet csökkenése miatt. másfelől a szovjet kőolaj— és földgázipar gyors fejlesztése miatt ezekben az években olyan nagy acélcsőszükséglet keletkezett. amelynek ki- elégítésére a KGST—források nem bizonyultak elegendőnek.

A vizsgált időszakban a következő általános irányzatok voltak megfigyelhetők a delta mutatók alakulásában:

—a fejlett tőkés országok egymás közötti kereskedelmének intenzitása változatlanul az átlagos 1 érték körül mozgott;

--o szocialista övezet belső forgalma kiemelkedően magas intenzitásmutatójának szint—

je fokozatosan csökkent. úgyszintén csökkent az 1—nél magasabb delta mutatójú fejlett tő- kés és fejlődő övezetek közötti, mindkét irányú forgalom mutatójának értéke is;

12 Latin—Amerika önóllósodási törekvéseinek az ásvány- és fém-világkereskedelemre gyakorolt hatása valószínűleg több volt annál. hogy csökkent saját kivitelének intenzitása. Feltehetően részben erre a maga- tartásra vezethető vissza ugyanis az a már említett intenzitósnövekedés is, amely Észak-Amerika térségé—

ben ment végbe. Az Egyesült Államok külföldi kitermelő ipari beruházásainak viszonylag egyre nagyobb ré—

szét irányította a biztosabb kanadai piacra, és ez feltehetőleg közrejátszott abban. hogy megnőtt Észak- Amerika belső forgalmának intenzitása.

13 Az afrikai országokban tapasztalható nacionalizálási törekvések és ezen országok kitermelő ipara.

valamint nyersonyogkivitele közötti összefüggésekről lásd: John E. Tilton: The future of nonfuel minerals.

Brookings lnstitution. Washington D. C. 1977. 113 old.

"! Nőtt a kelet—nyugati ésvány- és témforgalom intenzitása az ellenkező irányú kereskedelemben is. de az ilyen irányú forgalom az itt tárgyaltnál jóval kisebb volumenű volt, valamint az intenzitás növekedésének mértéke is kisebb maradt.

(13)

340 sua/mé VARGA Juan

-—fokozatosan intenzívebb lett az összes többi áramlás. és ezáltal azok delta mutatója szintén az 1-hez közelített (a növekedés a fejlett tőkés országok és a szocialista országok övezete, valamint a fejlődő országok és a szocialista országok övezete mindkét irányú és Gt fejlődő országok övezete belső forgalmára15 egyaránt vonatkozott).

Az ásvány- és témforgalomban a politikai csoportositású övezetek forgalmá—

nak intenzitásában ez a ..normdlizálódós" (a delta mutatók közelítése az 1 érték- hez) egyáltalán nem meglepő. ha figyelembe vesszük. hogy az időszak elején ki—

alakult intenzitások szintje döntően politikai hatásokra alakult ki. A kelet-nyugati kapcsolatok javulásával, a fejlett tőkés és a fejlődő országok közötti kapcsolatok—

nak a gyarmati rendszer felbomlásóból eredő fellazulásával párhuzamosan előtér—

be kerültek a gazdasági szempontok. és ez természetszerűleg vezetett a forgalom

normalizálódósához. (Meg kell jegyezni, hogy a folyamat tendenciajelleggel ér—

vényesült, azaz nem minden régió. illetve nem minden áramlás esetében volt meg- figyelhető. Ugyanakkor a normalizálódás sem volt minden esetben politikai okokra

visszavezethető, mint arról már szó volt.)

Az árucsoporthoz tartozó termékek körében az Európai Szén- és Acélközösség (Montánunió) példáján tudtuk megvizsgálni, hogy a szervezeti integrációnak le-

hetséges-e valamilyen hatása a forgalom intenzitásc'tra.16 A delta mutatók időbeli alakulását vizsgálva az első lépésben az a kép alakul ki, hogy a szervezeti integ—

ráció létrejötte után már nem emeli a tagországok közötti ásvány- és fémforgalom intenzitását: a vizsgált időszakban a Közös Piac országai közötti forgalom inten- zitása nem változott lényegesen. A Montánunió már régebben létrejött, és akkor megteremtődött a tagországok termelőinek integrált piaca is. Ezután már nem került sor olyan, a kohászati integrációt továbbfejlesztő hosszú távú ár— és keres—

kedelempolitikai intézkedésekre, amelyek az ásványok és fémek forgalmának in-

tenzitását befolyásolták volna.

A Montánunió tevékenysége azonban különféle módon mégis megjelent a for—

galom intenzitásmutatóiban. A gazdaságilag integrált piacon hatékony lehetett a koordinációs szervezet tevékenysége. Ez a szervezet kezdetben —— a termékek kö- töttségektől mentes belső piacának megteremtésével — (: hiánypótló jellegű acél—

forgalom, később egyre inkább (: specializáció és a kooperáció régión belüli gyor—

sabb fejlődésén alapuló forgalom kibontakozását biztositotta. Valószinűleg erre

vezethető vissza, hogy a Közös Piachoz tartozó országok intenzitásmutatója moga- sabb, mint Nyugat-Európáé, sőt amikor a piaci helyzet szükségessé teszi, akkor még nő is. A világpiaci kereslet visszaesése idején a Montánunió. a tagországok érdekeit szolgálva, hatékonyan védi a belső piacokat (önkéntes exportkorlátozá-—

sok elérése. mennyiségi korlátozások, árintézkedések stb. révén). Ennek tulajdo—

nítható az 1976—1977-es forgalom intenzitásának emelkedése a közös piaci orszá—

gokbon.

A Közös Piachoz tartozó országok exportőrei általában eredményesebben tud-—

tak fellépni az ásvány- és fém-világkereskedelemben, mint más exportőrök. Erre-

utal például az, hogy a Nyugat—Európa—Észak-Amerika áramlás intenzitása az egész időszakban kevésbé nőtt, mint a Közös Piac hasonló irányú exportáramlásáé.

Ebben szerepe lehet a szervezeti integrációnak is. mert a Montánunió a termelői

érdekek összehangolásával eléri a külső piacokon való egységes fellépést.

"*A felsorolt áramlások közül ennek a forgalomnak az intenzitása nőtt a legnagyobb mértékben, és egyedül ennek a delta mutatója érte el az időszak végére az 1 értéket.

15 Az elemzés feltételei hiányosak. mert mig adataink az ásvány- és fémforgalom e észére vonatkoznak, az integrációs szervezet az árucsoport egy részének. a kohászati termékeknek a termelés t és forgalmát koor- dinálja. A Közös Piac esetében azonban e termékek a szóban forgó régló ásvány— és fémforgalmának jelen- tős részét képviselik. Ezért valószinűleg a Közös Piac ásvány- és fémforgalmára vonatkozó adatok alakulásá-

ból is levonhatók érvényes következtetések :: Montánunió hatékonyságáról.

(14)

AZ ÁSVÁNYOK VILÁGKERESKEDELME

841

Az ásvány- és a fém—világkereskedelem intenzitásmutatóinak elemzéséből végül is az a fontos következtetés adódik, hogy a delta mutató valóban alkalmas a ke—

reskedelmi áramlásokra ható bizonyos tényezők kimutatására. e tényezők időbeni változásának mérésére. Ez a következtetés abból adódott, hogy a vizsgált áramlá—

sok nagyobb része tekintetében (szinte mindegyik esetben) a delta mutató segít- ségével kapcsolatot lehetett kimutatni a forgalom alakulásának tendenciái és az egyes óramlásban részt vevő régiók közötti szállítási távolság, a régiók közötti

gazdaságiszint—különbség és a politikai kapcsolatok alakulása között.

PE3l-OME

B nepaom pasnene caoeF—i cra'rbu aaTop uanaraer Tennenunu, Koropbre Haőmonaiorcx B crpyxrype pur—mos anoaoü Toproann MuHepanaMH " metannaMu. OH uccnenyet CTpYK—

'rypy pur—mos c p.ayx Touen sperma: KBKHM oőpasoM nsMer—mnacs crpywrypa BHeumeü Top—- roann memny counanucruuecxumn, pBSBHTbIMH KEHHTBHHCTMHGCKHMM " paaanaaiotunmcs CTpaHaMH: KaKHM oőpasoM cnnansiaanacr, Aonn oőopora s Mupoaoü Toproane Munepana- Mn " MerannaMn Mempy OTAeanbIMH reorpatpuuecxumn pernouaMu.

MsMeHeHua a pacnpenenenuu Mupoaoü toproanu oruacm caogscrn K r. H. acpcpekraM HHTeHCHBHOCTH. Oim Bblpamaio-r OCOÖbIe cansu MemAy peruonaumüpancnopmme paccron- Hun, nonurmecnue canau, npakrmca 'roproaoü nonwrmm " r. A.), KOTOpble uaMepmorcsr KoammuuneHTaMl—r Aenbra.

Bo erom paanene caoeíi crarbu aarop uccneAyeT AHHBMHKY nouaaa'reneü nenbra e Mupoaoü toproane MuHepanaMn " MmehnaMma Taioke npw—mnu usmeneuuűacrpyk'rype unrencunuocm.

SUMMARY.

In the first part of the article the author shows the tendencies of the market structure which can be observed in the world trade of minerals and metals. The market structure is.

analysed from two aspects: how the structure of turnover has changed among the socialist, developed capitalist and developing regions; and how the proportions of flow among certain geographic regions have changed as regards the world trade of minerals and metals.

The changes in the distribution of world trade turnover can partly be attributed to the—

so-called intensity effects. They reflect the special relations of regions (length of haul. polit—

ical relations. the practice of trade policy etc.) which are measured with delta coefficients, ln the second part of the study the author analyses the changes ot delta coefficients in the world trade of minerals and metals as well as the reasons of the changes in the intensity structure.