Mirov,G és szerzőtársai: Az európai KGST-országok gépipari integrációja

STATlSZTIKAl iRODALMI FlGVELÓ

1155

található benne a vállalatok csoportosítása aszerint. hogy nyereségesek-e, hogy tervez- ték—e a keletkezett veszteségeket. illetve tény- legesen veszteségesek-e. A termelő egyesü- lések (vállalatok) tevékenysége pénzügyi eredményeinek elemzésében a további töké—

letesítés fő iránya az, hogy tanulmányozzák a nyereség változását olyan tényezők hatására.

mint az önköltségcsökkentés, a felárak és árengedmények. a nem realizált vesztesé- gek stb.

Külön figyelmet kell fordítani az árkép—

zés, az árrendszer átalakításának elemzésé—

re, hogy ezek rugalmasabbak legyenek, ösz—

szekapcsolódjanak a társadalmilag szüksé- ges ráfordítások szinvonalával, az áruk fo- gyasztói sajátosságaival. Ezenkivül figyelmet kell fordítani a gyakorlatban a limitált és a szerződéses árak alkalmazására. Az árnöve- kedés és az egyes berendezéstípusok terme—

lésnövekedése közötti arány mélyebb elem- zésére 1987—ben a Szovjetunió Tervhivatala és Árhivatala közös vizsgálatot tervez.

Az ország agráripari komplexumában in—

tézkedések valósulnak meg a gazdálkodás mechanizmusának tökéletesítésére, nagymér—

tékben meghonosodnak a progresszív norma- tívák alapján álló ösztönzők és újratermelési módszerek, bővülnek a kolhozok, a szovho—

zok, más vállalatok és az agráripari komp—

lexum szervezeteinek jogai a gazdasági kér- dések megoldásában. Aktív munka folyik a tudományos—technikai haladás vívmányainak széles körű felhasználására, a magas szintű végeredmények biztosítására. Ezek az intéz- kedések meghatározzák az agráripari komp- lexum vállalatai, szervezetei. a kolhozok, a szovhozok munkáját értékelő elemzések fő irányait. Figyelmet fordítanak a gazdasági ösztönzők (árkiegészítések) hatásának elem—

zésére, a gabonaneműk és a termelési rend- szerek. valamint az állattenyésztési termé- kek felvásárlásának növelésére. a rentabilitás elemzésére, a termékönköltségre, a vesztesé- gekre és a nem termelő ráfordításokra, az árképzésre, a kollektív, a családi. a személyi vállalkozás fejlesztésére, a bérezés tökélete- sítésére, a bankhitelek és a saját eszközök felhasználására, a termelésfejlesztési célok

megoldására, a mezőgazdasági termékek feldolgozására és raktározására, a vállala—

tok műszaki megújítására, rekonstrukciójára.

Az elmúlt években jelentős változások tör- téntek a lakossági ellátási minisztériumok rendszerében is. 19864tól e minisztériumok összes vállalata új gazdálkodási körüimé- nyek között dolgozik. E vállalatok eredmé—

nyeinek közgazdasági elemzésében felhasz- nálják a statisztikai adatokat a fogyasztói szolgáltatások volumenének növekedéséről, a termelékenység és a munkabér növekedé—

sének arányáról, a szolgáltatások önköltsé—

géről, az anyagi ösztönzési alapokból történő kifizetéseknek a munkabér átlagos növekedé- sére gyakorolt hatásáról, a munkaszervezés, a képzés progresszív formáinak fejlődéséről és a közgazdasági ösztönző alapok felhasz—

nálásáról.

A felsorolt kérdések elmélyültebb elemzé—

sére a Szovjetunió Központi Statisztikai Hiva—

tala i987—ben reprezentatív megfigyeléseket szervez: az új gazdasági mechanizmus alap- vető elveinek meghonosításáról, a tökéletesí—

tett program alapjón a Szovjetunióban 1987—

ben először létrehozott új típusú gépekről, berendezésekről, készülékekről és műszerek—

ről, a termelés ritmikusságának a termékmi- nőségre gyakorolt hatásáról, az új és az alapvető berendezések árairól és termelé- kenységéről. a lakosság kereskedelmi kiszol—

gálása minőségéről stb.

Az érvényben levő beszámoiási rendszer (figyelembe véve az ezek tökéletesítésére irá- nyuló nagy munkát) és a reprezentatív meg- figyelések pótlólagos anyagai még nem tel—

jes mértékben elégítik ki az új gazdasági mechanizmus hatékonysága közgazdasági elemzésének szükségleteit. Ez jelentős mér- tékben vonatkozik a pénzügyi mutatókra, a munkaügyi és a bérmutatókra, a tudományos műszaki haladás mutatóira, (: beruházási fo—

lyamat hatékonyságának mutatáira.

Jelentős munkát kell végezni a módszer- tan, a mutatószám-rendszer tökéletesítése és a statisztikai feldolgozások fokozottabb elemezhetősége területén.

(Ism.: Csahók István)

GAZDASÁGSTATISZTIKA

MIROV, 6. Es SZERZÖTÁRSAl:

AZ EURÓPAl KGST-ORSZÁGOK GÉPlPARl INTEGRÁCIÓJA

(Integraciia masinosztroitel'nüh komplekszov evro—

pejszkih sztran—cslenov SZÉV.) Moszkva. Nauka.

1985. 222 p.

Bevezetőben a szerzők általános ismerte- tést adnak a KGST—országok gépiparáról.

mint arról az ágazatról, amely a termelés in—

7!

tenzifikálásának és a kölcsönös együttműkö—

désnek anyagi alapja. Ebben a Szovjetunió gépiparát mint a KGST—országok közötti gép—

ipari integrációs folyamatok fejlődésében vezető szerepet játszó ágazatot mutatják be.—

A gépipari termékek kibocsátása összes- ségében a KGST—országokban 1951 és 1983 között mintegy a negyvenszeresére nőtt. ami közel háromszorosa az ipari termelés átla-

1156

gos növekedési ütemének. Jelenleg vala- mennyi európai KGST—ország fejlett gépipar- ral rendelkezik, amely az ipar termelési ér—

tékének (23—31 %) és exportjának (29—52

%) jelentős hányadát adja. Az ipar állóa- lapjainak lényeges hányada (29—52 %) is erre az ágazatra jut. A KGST-országokban állítják elő a világ gépipari termeiésének 34 százalékát, az ebben az ágazatban foglal—

koztatottak száma meghaladja a 20 millió főt. Részben közös erőfeszítéssel a KGST—or—

szágok majdnem teljes mértékben ellátják magukat villamos- és dízelmozdonyokkal, aviációs technikával, gépjárművekkel, hajók- kal, vasúti kocsikkal, fémkohászati és ener—

getikai berendezésekkel stb.

Néhány gépipari ágazatban a KGST—or- szágok elérték a világszinvonalat. Jelentős eredmények vannak az űrtechnika, az atom- gépipar. az elektrotechnika stb. fejlődése területén.

Ha az erőforrásigényesség kritériumaiból kiindulva vizsgáljuk a KGST-országok gép—

iparának szerkezetét, akkor az az általános tendencia tapasztalható. hogy a gépiparon belül csökken az erőforrásigényes ágazatok aránya. mig az alacsonyabb erőforrásigényű ágazatok aránya nő. ami egybeesik a világ gépiparának fejlődési tendenciáival. Legjel- Iemzőbb a fémfeldolgozás arányának csök—

kenése, az elektrotechnikai és elektronikai ipar arányának egyidejű növekedése mellett.

Az erőforrás—takarékos és hulladékszegény technológiák bevezetésének szükségessége, a termelés komplex gépesítésével és auto—

matizálásával összefüggő feladatok fokozták (: tudományigényes gépipari ágazatok ter-

mékei iránti keresletet. Ezért a KGST—orszá- gokban is a figyelmet most elsősorban azok- nak a legújabb ágazatoknak a fejlesztésére fordítják. amelyek meghatározói a korszerű gépipar műszaki színvonalának precíziós szerszámgyártás. elektrotechnika. műszeripar.

mikroelektronika, robottechnika, rugalmas automatizált termelési rendszerek stb.).

A gépipar — szerkezetét korszerűsitve — nemcsak mint gyártó, hanem mint felhasz- náló is hatást gyakorol az ipar többi ágaza- tára. A gépipar szerkezetében végbemenő változások új követelményeket támasztanak az alapanyaggyártó ágazatokkal, mindenek- előtt a kohászattal szemben. elősegítve ki—

bocsátott termékeik korszerűsítését.

Az európai KGST-országokban a gépipar hatékonysága növelésének jelentős tartalékai vannak a gépipari termelés szervezésének tö- kéletesítése területén. Ismert, hogy ezekben az országokban a vállalatok többségére a teljes termelési ciklus jellemző. vagyis nem eléggé szakosítottak. Ilyen körülmények kö- zött nehéz biztosítani az egyes részegységek és alkatrészek gyártásának optimális nagy—

ságát. A KGST—országok gépiparának az in-

tenzív fejlődési szakaszra való áttérése ezért nagymértékben függ az ágazaton belüli koo—

perációtól. az ágazatközi termelési kapcso- latok létrehozásától, a gépipar aktív rész- vételétől a szocialista nemzetközi munka-

megosztásban.

A külgazdasági tényező mindig nagy sze—

repet játszott a KGST-országok gépiparában.

annak termelési és szervezeti struktúrája tö—

kéletesítésében. Az iparág fejlesztésének ko- ordinált megközelítése a nemzetközi munka- megosztás elmélyítésére irányuló államközi termelési szakosodási és kooperációs intéz—

kedések nagy hatást gyakoroltak a gépipar fejlődésére és profiljának kialakítására a KGST-országok szinte mindegyikében. A ba—

ráti országok összes gépipari termékexport- jának 80 százaléka a szocialista piacon rea—

lizálódik. Összességében a kölcsönös export- ban a gépek és berendezések aránya meg- haladja a 40 százalékot, ami magasabb a közös piaci országok hasonló mutatójánól.

Ugyanakkor a szocialista országok részese—

dése a világ gépipari termelésében jóval na- gyobb, mint a gépipari termékek exportjá—

bon.

A monográfia első részében körvonalazzák az egyes KGST-országok gépiparának a szo—

ciaiista integráció feltételei között végbe- ment fejlődését.

A bolgár gépipar jelenleg 31 gazdasági szervezetet, 276 kombinátot és üzemet, 26 in—

tézetet és 30 tudományos kutatóbázist fog—

lal magába. Az ezekben foglalkoztatottak száma meghaladja a 350000 főt. A gépipar aránya az ország ipari termelésén belül 23,6 százalékot tett ki 1983—ban az 1956. évi 115 százalékkal szemben. Ennél jóval nagyobb arányú a gépipar arányának növekedése az exportban, amely az 1956. évi 2,5 százalék—

ról 1983—ban 487 százalékra nőtt. A gépipari termelés növekedése a beruházások jelentős növelésének eredménye. A gépipari beruhá- zások aránya az összes ipari beruházáson belül az 1956. évi 6.8 százalékról 1983—ban 362 százalékra bővült.

A gépipar gyors fejlődésének eredménye- ként 1980-ban a gépipari termékek és beren—

dezések iránti belső szükségletek 62 száza- lékát már hazai termeléssel elégítették ki.

1971 és 1981 között Bulgária KGST—orszá- gokba irányuló gépipari exportja a hatszo—

rosára nőtt, a szakosított gépipari termékek kivitele pedig a 8.4-szeresére.

A magyar gépipar 6 alágazatot foglal ma—

gába, amelyek 500 OOO-nél több terméktélesé- get bocsátanak ki. A gépiparban foglalkoz- tatják az ipari termelőlétszám 31,9 százalé—

kát, itt állítják elő az ipari termelési érték 23.9 százalékát. A magyar gépipar termelése 1960 és 1980 között a négyszeresére nőtt. A magyar gépipar profiljáta munkaigényesebb és kevésbé anyag— és eszközigényes ágaza-

STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÖ

tok határozzák meg. 1960 és 1983 között az összes gépipari termelés négyszeres növeke- dése mellett a hiradás— és vákuumtechnikai eszközök gyártása a 9-szeresére, a műszer—

gyártás és elektrotechnikai ipar termelése ötszörösére emelkedett. Ezeknek az ágaza—

toknak az aránya a gépipari termelésen be—

lül 27 százalékról 39.11 százalékra nőtt.

A magyar gépipar legnagyobb ágazata a közlekedési eszközök gyártása, amelyen belül központi helyet foglal el a járműipar (autó—

buszok, alvázak. dízelmotorok gyártása). A gyártás volumene alapján második helyen áll a szerszámgépgyártás és az ipari beren—

dezések gyártása. A szerszámgépgyártáson belül döntő hányadot képviselnek a bonyo- lult fémmegmunkáló szerszámgépek, szám- jegyvezérlésű automaták és félautomaták, amelyeknek aránya 1984—ben elérte a 77 százalékot. Az ipari berendezések közül nö- vekszik az élelmiszeripari és a vegyipari be- rendezések szerepe. A magyar gépipar pers—

pektivikus ágazatai közé tartozik az eiektro- technikai ipar, a híradás- és vákuumtechni—

kai eszközök gyártása, valamint a műszer- gyártás. A Magyar Népköztársaság azokhoz a KGST-országokhoz tartozik, amelyeket az újratermelési folyamat és a külkereskedelmi kapcsolatok szoros összefüggése jellemez.

Különösen áll ez a gépiparra. A gépipari termelésen belül az export aránya 43 száza- lék, ez mintegy kétszerese az egész ipar ha- sonló mutatójának.

A Német Demokratikus Köztársaság sok- ágazatú, fejlett gépiparral rendelkezik. Az egy lakosra jutó gépipari termelés alapján az első a közösség országai között. A KGST—

országok legnagyobb gépipari exportőre.

Gépipara univerzális jellegű, az 1980-es évek elején a világ gépipari nómenklatúrájának 63—70 százalékát gyártotta.

Az 1980-as évek elején a Német Demok—

ratikus Köztársaság gépipara több mint 500 nemzetközi gyártásszakosítási és kooperációs egyezmény realizálásában vett részt. Ennek eredményeként a szakosított gépipari termé—

kek exportja 1980 és 1982 között 50 száza—

lékkal bővült, ami 29 százalékra növeite ará—

nyát a KGST—országok összes szakosított gép—

iparitermék—exportjában. A Német Demokra- tikus Köztársaság aránya a KGST-országok összes gép— és berendezésexportjában enné!

valamivel alacsonyabb, 19,8 százalék (1982—

ben). A leggyorsabb ütemben a Szovjetunió—

ba irányuló gép- és berendezésexportja nőtt.

1982—ben az ország szakosított gépipariter- mék-exportjának 78 százaléka a Szovjetunió—

ba irányult. Gépiparának szerkezetében az elektrotechnikai ipar arányának fokozatos növekedése figyelhető meg. A Német Demok—

ratikus Köztársaság mikroelektronikai ipará—

nak gyors fejlődése az európai KGST-orszá- gok közötti sokoldalú együttműködési megál—

1157

lapodás, egységes technológia, közös kon—

cepció stb. alapján valósult meg.

Az ország gépiparának azonban ma is a legnagyobb ágazata a gépgyártás, amelynek legdinamikusabb alágazatai a mezőgazda- ságigép—gyártás és az orvosi berendezések gyártása. A Német Demokratikus Köztársa- ság gépiparának a nemzetközi munkameg- osztás, szakosodás szempontjából egyik leg- perspektivikusabb ágazata a szerszámgép—

gyártás.

gépipar a Lengyel Népköztársaság iparának legnagyobb és legdinamikusab- ban fejlődő ágazata. Erre az ágazatra jut az iparban foglalkoztatottaknak mint- egy egyharmada, az ipar termelési ér- tékének 32 százaléka. termelő állóeszközei értékének egynegyede. A gépiparban hasz- nálják fel az egész lengyel ipar által felhasz- nált fém 48 és villamos energia 13 százalé—

kát, ami a lengyel gépipar magas anyag—

igényességére és közepes energiaigényessé- gére mutat. Ez az ágazat adja a lengyel iparitermék—export felét, ezen belül 65 száza—

lék a KGST-országokba irányuló export.

Nemzetközileg elismert a lengyel hajógyár- tás, az energetikai berendezések gyártása.

az építőipari gépgyártás, a fafeldolgozó gé- pek, a cukoripari berendezések, a mezőgaz- dasági repülőgépek gyártása, a járműipar.

A bányászati gépek, exkavátorok, daruk.

cementipari gépek és berendezések, teher—

és személygépkocsik gyártását tekintve a Lengyel Népköztársaság a Szovjetunió mö- gött a második helyet foglalja el a KGST-n belül.

A szocialista iparosítás éveiben Románia gépipara az ipar vezető ágazata lett. Ebben az ágazatban állítják elő az ipari termékek egyharmadát. az exportárualap 31.7, a nem—

zeti jövedelem 22 százalékát. A gépipari vál—

lalatokra jut az iparban foglalkoztatottak 33 százaléka. A román gépipar a gépek és be—

rendezések iránti belső szükségletet 90 szó—

zalékban fedezi. Az 1970-es években erőtel—

jesen növelték a gépipari beruházásokat Ro- mániában. 1971 és 1980 között a gépipari beruházások volumene 2.8-szeresére nőtt.

A hagyományos gépipari termékek gyár—

tásában Románia elérte a fejlett KGST-or—

szágok színvonalát. A KGST-n belül (a Szov- jetunió nélkül) az egy lakosra jutó traktor-, gabonabetokarító kombájn—, kőolajipari be- rendezés—, dízelmotor gyártás alapján az el—

ső, a túró- és vegyipari berendezések gyár- tása alapján a második, a fémforgácsoló gé- pek, exkavátorok gyártása alapján pedig a harmadik helyet foglalja el.

A gépipar aránya az összes román expor- ton belül az 1970. évi 22,8 százalékról 1983- ban 317 százalékra nőtt.

A KGST—országok között Csehszlovákia a Szovjetunióhoz és a Német Demokratikus

1158

Köztársasághoz hasonlóan magasan fejlett gépiparral rendelkezik. Az egy lakosra jutó gépipari termelés alapján Csehszlovákia megközelíti a legfejlettebb tőkés országokat.

A világ gépiparitermék-exportjából 1.4 szó- zalékkal részesedik. A gép— és elektrotech- nikai ipar aránya az ipar termelési értékén belül meghaladja a 30 százalékot, ezekre az ágazatokra jut az iparban foglalkoztatott létszám 40 százaléka. a beruházások majd- nem egynegyede. az állóalapok 20 százalé-

ka.

Csehszlovákia gépiparítermék—gyártósában jelentős hányadot képvisel a mechanikai gépgyártás, az ipari technológiai, építőipari berendezések, mezőgazdasági gépek és köz—

lekedési eszközök gyártása. A járműipari ter- mékek gyártása hagyományosan fontos he—

lyet fogial el Csehszlovákia gépiparában, és az ország exportjának jelentős tétele.

A második részben a szerzők az egyes gépipari ágazatok fejlődésének problémáit vizsgálják.

A fejlődési problémákat és tendenciákat három fő csoportra osztva vizsgálják, Az első az általános gépipar, amely a KGST-orszá- gokban a kibocsátott gépipari termékek 40—

50 százalékát teszi ki, a második a közleke- dési eszk'o'zök gyártása (20—40 %). a harma- dik pedig az elektrotechnikai ipar (20—30 %).

Mivel az általános gépipar rendkivül szé- les terméknómenklatúrával rendelkezik. az elemzés csak a szerszámgépiparra mint a gépiparon belül központi helyet elfoglaló ágazatra, a robotgyártásra mint a gépipar tudományos—műszaki szinvonalát leginkább jellemző ágazatra, továbbá a mezőgazdasá- gi gépgyártásra terjed ki.

monográfia harmadik részében a szer—

zők a KGST—országok közötti gépipari integ- rációs folyamatok fejlődését elemzik, a nem- zetközi szakosodás és kooperáció szerepét vizsgálják a nemzeti gépiparok szerkezeté- nek alakulásában. Ugyanebben a részben vizsgálják még az együttműködés gazdasági mechanizmusa tökéletesítésének kérdéseit a gépipar területén.

(lsm.: Gálik Éva)

*

AZUMl, K. - HULL. F. — SAKAKIBARA. K.:

AZ lNNOVAClÓBAN VEZETÖ ES LEMARADÓ JAPÁN CÉGEK

(The most and the least innovative R—FD opera- tions in Japan: preliminary findings.) — Hitotsubashí iournal af Commerce and Management. 1986. 1. sz.

45—60. p.

Japán 1985. évi bruttó nemzeti termékének 2.8 százalékát fordították kutatásra és fej—

lesztésre (K—i— F), az előző évinél 12,6 száza- lékkal nagyobb összeget. Egy 1986 tavaszán

végzett felvétel alkalmával 768 japán céget kérdeztek meg K—l—F-tevékenységük jellemzői- ről. A visszaérkezési arány viszonylag ked- vező, 22 százalék volt (167 válasz érkezett).

A megfigyelt körben a leginkább innovatív (továbbiakban: vezető) és a lemaradó 30—30 vállalat K—l—F—tevékenységének jellemzőit kü—

lön is elemezték.

A vizsgált vállalatok közül a legnagyobb 80 000 főt alkalmazott, a vezető cégek lét- száma az átlagos vállalatméretet (5597 fő) meghaladó volt, a legkevésbé innovatív cé—

gekénél (2000 fő) jóval nagyobb. Az összes foglalkoztatottak számához viszonyítva (:

K—l—F területén dolgozók aránya 8.5 száza- lék, a vezető 30 cégnél 5.6, a lemaradó 30—

nál pedig 7.8 százalék volt.

A létszámváltozás üteme az előző 5 évben évi 7 százalék volt, tíz év alatt a K—l—F-lét- szám a megfigyelt körben közel háromszoro- sára nőtt; ezen belül 5 év alatt a vezető 30 cég 47 százalékkal, a lemaradó 30 pedig 18 százalékkal növelte kutatóinak. fejlesztőinek létszámát. Összesen 164 vállalatnál átlago—

san 563 főt foglalkoztattak a K—l—F területén.

ebből a vezető 30 cégre 347 fős, a lemaradó 30—ra 179 fős szervezet volt jellemző; a meg- figyelt körben a minimális létszám 5 fő. a maximális 14000 fő volt, a medián 109 fő.

A vállalatok innovációs teljesítményét az ezer K—l—F-dolgozóra jutó megadott szaba—

dalmak évi számával jellemezték. és megha- tározták e tényező korrelációjának alakulását

a vizsgált többi mutatóval.

A szabadalomsűrűség (PGPR) emlitett mu- tatója annál kisebb volt a korrelációs együtt—

ható negativ előjele szerint, minél nagyobb volt a cég K-l—F-létszáma, illetve e létszám aránya az összes foglalkoztatottak számá—

ban. A gazdálkodás elsődleges céijával ösz—

szefüggésben a K—l—F teljesítménye azon mérhető. hogy milyen mértékben tár fel és tesz hasznosíthatóvá új ismereteket, techno—

lógiákat a termékek és a gyártási eljárások fejlesztéséhez. A szabadalomsűrűség éves mutatóját az előző öt év adatainak átlaga—

ként számították. További 3 innovációs mu—

tatót is megfigyeltek:

—a cég ezer foglalkoztatottjára jutó megadott szabadalmak évi számát.

_az alkalmazott szabadalmak ezer K—l—F-dolgof zára, illetve ezer ioglalkoztatottra jutó számát

(PAPR és PAPE rövidítéssel).

A vezető 30 cég szabadalomsűrűsége a megfigyelt összes vállalaténál 3—4-szer, a le- maradó 30 cégénél pedig 10—40—szer volt

nagyobb. ,

Az előző 5 év értékesítési adataihoz viszo- nyitva az alkalmazott új technikát, további innovációs mutatók képezhetők:

— a termelési folyamatban alkalmazott szabadal- mak számónak aránya a megadott szabadalmak- hoz viszonyitva.