AZ ESZKÖZELLÁTOTTSÁG ÉS A MUNKATERMELEKENYSÉG NÉHÁNY OSSZEFUGGÉSE A MEZÓGAZDASAGBAN
SZEDERKÉNYI HENRIK
A mezőgazdasági üzemek legfontosabb feladata napjainkban az árutermelés fokozása, a jövedelmezőség növelése, elsősorban a rendelkezésre álló munkaerő és munkaeszközök hatékonyabb kihasználása révén. Kezdetleges körülmények kö- zött, munkaeszközök nélkül is lehet termelni. Ha azonban növelni akarjuk az egy főre jutó termelést - mint ahogyan ez minden társadalomnak általában legfőbb törekvése —. akkor ezt legeredményesebben munkaeszközök alkalmazásával tud- juk elérni. Adott technikai szinvonalon folyó termeléshez tehát megfelelő mennyi—
ségű munkaeszközre és munkaerőre van szükség. Alskalmazásuk arányú-t —— vagyis a mun—'kaeszközöknek a munkaerőhöz viszonyított arányát -— a munka technikai fel—
szereltse'gének nevezzük.
A munka technikai felszereltségének mutatójával azt kívánjuk kifejezni. hogy a munkaeszközök mennyire segítik az emberi munkát. Gyakorlatilag a ,,munkóit" ál- talában a létszámmal, a ,,munkaeszközöket" pedig az állóeszközök bruttó értéké—
vel mérjü'k. A kettő egybevetése alapján kapjuk a munka technikai felszereltségé- ne—k mutatóját: az egy főre jutó állóeszköz bruttó értékét:
).
Mtf : *L*
ahol:
Mrf— a munka technikai felszereltsége, A — az állóeszközök bruttó értéke.
L -— a létszám.
Ez a mutató az említett összefüggést csupán tendenciáiban fejezi ki amiatt, hogy az állóeszközöket szükségképpen pénzértéikben tudjuk csak közös nevezőre hozni.
Az állóeszközök nem csupán munkaeszközökből állnak. ezért a következőkben
a munka technikai felszereltsége helyett általában a munka állóeszköz—ellátottsá—gáról, illetve felszereltségéről beszélünk.
Annak megállapításához, hogy az állóeszközök milyen mértékben segítik az emberi munkát, az állóeszközöket tulajdonképpen használati értékük tömegét ki- fejező ,,fizikai volumenével" kellene számba vennünik. Az állóeszközök bruttóértéke viszont az állóeszközök fizikai volumenét csak meglehetősen pontatlanul fejezi ki, mivel az állóeszközök árainak aránya nem esik egybe használati értékük arányá—
SZEDERKENW: ESZKÖZELLATOTTSAG
§???
val. Az eltérésnek több oka van. Az egyik. hogy az értékben kifejezett holtmunka—
felhasználás nem csupán korábbi és már tárgyiasult élőmunka—ráfordításokat tar—
talmaz. hanem társadalmi tiszta jövedelmet is. Ez attól függően több vagy kevesebb, hogy a termelésben felhasznált termelési eszköz hány lépcsőfokon ment keresztül a társadalmi munkamegosztásban. Torzítja még az összehasonlítás nyújtotta képet az is. hogy árrendszerünk nem értékarányos, valamint — folyó árakon való össze- hasonlítás esetén — a gyakori árváltozás is. Kedvező összehasonlítási lehetőséget biztosítana, ha az állóeszközöket is munkaidőben fejezhetnénk ki. Az ágazati kap- csolati mérlegek alapján végzett újabb számítások módot adnak erre.
Az elmúlt években a Központi Statisztikai Hivatal számos kiadványában szá—
molt be az ágazati kapcsolatok mérlege alapján végzett számítások eredményeiről, és ismertek az e témakörben elért azon eredmények is, amelyek az Agrárgazdasá—
gi Kutató lntézetben Sebestyén József nevéhez fűződnek. A Központi Statisztikai Hi- vatalnak az ágazati kapcsolatok mérlege alapján végzett számításai szerint pél—
dául 1959—ben egy millió forint értékű állóeszköz előállításához 25 főnek egy évi munkájára volt szükség. Az állóeszközökre vonatkozóan azonban ilyen jellegű újabb adataink nincsenek, ezért kénytelenek vagyunk az árakkal számolni.
Ezek után vizsgáljuk meg azt, hogy az állami gazdaságokban
—- mi a szerepe az eszközellátottságnak a munkatermelékenységben,
— hogyan alakul a munkatermelékenység színvonala a különböző eszközellátottságú gazdaságokban,
- milyen az élő munka és az állóeszközök hatékonysága a fontosabb ágazatokban.
A kérdésekre ezúttal 33 állami gazdaság 3 évi átlagadatai, éspedig a gazda—
sági reform bevezetése óta eltelt időszak súlyozott átlagadatai alapján kerestünk választ. Ezek a gazdaságok a legfontosabb ágazatok termés- és teljesítmény—
átlagaí, valamint a jövedelmezőség nagysága tekintetében (több mint másfél év—
tizedes megfigyeléseink szerint) közel állnak az összes állami gazdasághoz, de még—
sem reprezentálják maradéktalanul a mezőgazdaság állami szektorát. A gazda- ságok kijelölése ugyanis ma már nem mindenben felelhet meg a reprezentatív módszer követelményeinek. A termelési iránynak. a gazdaságok nagyságának állan- dó változása következtében a vizsgált 33 gazdaság nem azonos súllyal képviseli azt a sokaságot, illetve csoportot. amelybe eredetileg tartoztak. Ezért az adatok csak bí—
zonyos fenntartásokkal általánosíthatók, csak az adatok tendenciája jellemző.
A vizsgálat idejének az 1968—1970. évekre való korlátozására azért volt szük—
ség, merta gazdasági reform életbelépésével egyidejűleg átérté'kelték az állóesz—
közöket, úgyhogy ha az 1966—1967. évihez viszonyítjuk az állóeszköz-ellátottságot.
torz eredményt kapunk. Jól bizonyítják ezt az 1. tábla adatai.
1. tábla
Az egy dolgozóra jutó
"__W _teere/őnáVIV/ióeszkv'o'zök bruttó értéke i
' . , Index:
Ev lo'm' ; 1966. év a 100 i
1966 . . . . . . . . 1 122 732 l00,0
1967 . . . . . . . . ; l443l7 ': 117.ó
1968 . . . . . . . . i 130 503 — 1063
1969. . , . . . . . 3137247 _ lll.8
1970 . 138 465 ; 112,8
2 Statisztikai Szemle
514 szeoeakenvr Hanem
Az átértékelés eredményeként az állóeszköz—felszereltség mutatója az utolsó : három évben elmarad a reform bevezetése előtti év mutatójótól.
Három év átlagában egyébként a vizsgált gazdaságokban egy szánto'egység—
re jutott:
Állóeszköz . . . 11489 forint.
Ebből:
lngatlan . . . 9109 forint Gép . . . ' . 1 436 forint, Jármű . . . . . . . . . 944 forint.
Munkaerő . . . . . . . . 0,0879 'fő, Munkaidő . . . . . . . . . 225 óra, Bruttó termelési érték . . . . 10 421 forint.
Az adatokból nem tudtuk kiemelni a kizárólag mezőgazdasági termelési cé- lokat szolgáló állóeszközök volumenét, ezért a továbbiakban vizsgálataink az egész termelésre vonatkoznak, miért is az összlétszámmal és a bruttó termelési érték—
kel számolunk. *
AZ ESZKÖZELLÁTOTTSÁG SZEREPE A MUNKATERMELÉKENYSÉGBEN
Elsőként az eszközellátottságnak a munkatermelékenység alakulásában betöl—
tött szerepét tettük vizsgálat tárgyává. Ennek megítéléséhez az állóeszköz—felsze—
reltség növekedését követő csoportokat (l—V;) képeztünik olyképpen, hogy a csopor-
tok mindegyikébe nagyjából azonos számú gazd—aság tartozzék. A csoportosítás eredményeképpen a következő mutatókat kaptuk.2. tábla
Munkaterme/ékenység a gazdaságok különböző állóeszköz-ellátottsági csoportjaiban
Az egy főre iutó bruttó
ANÖGSZkfüj állóeszközérték _ * termelési érték
ellátottsagr _ V _V ,,__V_ _V ,, _, ,,,,,_Y_, ., M._M_,t_,,,__.,.,._
csoport
az 1. csoport * az 1. csoport
forint százalékú ban fori "* százalékában
!. . . . . . . . . ! 99 215 100.0 ! 105 767 100,0
ll. . . . . . . . . 114463 115,4 112481 106.3
Ill. . . . . . . . . [ 127 773 128,8 130 708 123,6
IV.. . . . . . 139412 14o.5 113710 * 1075
V. . . . . . . L 173 384 , 174,8 . 130 313 ! 123.3
Az adatokból kitűnik. hogy az eszközellátottsrág emelkedését nem minden eset- ben követte a munkatermelékenység emelkedése: az utolsó két csoport munkater- melékenységi színvonala elmarad a harmadik csoporttól.
Az állóeszköz—ellátottság és a munkatermele'lkenység közötti összefüggés hiá-
nyának számos oka lehet. Ezek közül elsőként utalunk arra. hogy a munkaerő és az állóeszközök alkalmazási arányának, azaz a munka állóeszköz-ellvótottságónak a termelés technológiája és a szervezés ésszerű határokat szab. Az állóeszköz-ellá—tottság növelése — változatlan technikai színvonal esetén — nem feltétlenül növeli az egy főre jutó termelést. mert a több állóesz'közt (: változatlan létszám általában előbb csökkenő mértékben, majd egyáltalán nem tudja kihasználni. Sőt. a felesle- ges állóeszközök állagmegóvása is' munkaerőt igényelhet, ami az egy főre jutó
ESZKÖZELLÁTOTTSAG
515
termelés csökkenését idézheti elő. Ugyanakkora létszámmal csak akkor termelhet—
nek többet, ha nagyobb teljesítményű, tökéletesebb állóeszközöket használnak a termelésben, mely esetben a mun-ka óllóeszköz-ellátottságának emelése tovább nö- veli az egy főre jutó termelést.
Az állóeszköz—ellátottság és a munkatermelékenység közötti összefüggés az
állóeszközök egységére jutó termelés mutatójában fejeződik ki, ugyanis:,7 A- ,,TV . jL I.e- í . l,
A"L'L vagy LML A
ahol:
T — a termelés, L — a létszám,
Á — az állóeszközök bruttó értéke.
Az állóeszköz egységére jutó termelés tehát egyenlő az egy főre jutó terme- lés és az egy főre jutó állóeszköz hányadosával, vagy a mun'katermelékenység egyenlő az állóeszköz-ellátottság és az állóeszköz-hatékonyság szorzatával.
A leírt összefüggése'kből szükségszerűen következik. hogy:
-— az állóeszközök hatékonysága nem változik, ha a munka termelékenysége párhuza—
mosan növekszik a munka állóeszköz—ellátottságával;
— az állóeszköz-hatékonyság növekszik, ha a munkatermelékenység nagyobb mérték—
ben növekszi'k, mint a munka állóeszköz—felszereltsége;
—— az állóeszköz—hatékonyság csökken, ha a munkatermel'ékenység növekedése elmarad a munka állóeszköz-"felszereltségének növekedése mögött.
A munka állóeszköz-ellátottsága és a munkaitermelékenység növekedése kö- zötti szorosabb összefüggés megnyilvánulását — az előzőkben kifejtett okokon túl—
menően -— kétségtelenül nehezíti az a tény is. hogy különböző idődi'menziójú fo- galmakról van szó. A különbözőség a termelőeszközök megtérülésével függ össze.
- Az, állóeszközök - mint ismeretes -— bár teljesen részt vesznek a termelésben. ér- télkük azonban nem egyszerre megy át a termelésbe, hanem részletekben. több termelési periódus folyamán. A forgóeszközök értéke viszont egy termelési periódus alatt. az áru realizálása során teljes egészében megtérül. Az alatt az idő alatt.
míg az állóeszközök csak egyszer térülnek meg, a forgóeszközök megtérülése több- ször megismétlődik. Az állóeszköz-felszereltség növekedése tehát egyszeri ráfor- dítás jellegű. aminek eredménye több év alatt térül meg. ezzel szemben a terme-
lékenység növekedése kifejezetten a forgóeszközök folyó ráfordításának eredmé-
nyéhez kapcsolódik.3. tábla
Élőmunka-ielhasználás a munka
állóeszköz—felszereltségének egyes csoporfiaíban_ A,_,-__
Egy szántóegységre jutó
Állóeszköz— "***—*—*********—*——— Egy dolgozóra jutó
ellátottsági munkaerő ! munkaidő munkaidő
csoport (fő) (óra) (óra)
! l_ _
l
l. * 0.1007 l 260 1 2582
11. l 0.0804 ' 206 1 2547
m. . . . . . l 0.0861 218 ! 2532
IV. . . ' 0.0847 216 l 2550
V. . . . . . ' 0.0867 226 ! 2618
20
516 SZEDERKÉNY! HENRIK
Zavarja még az összehasonlítást a létszámok eltérő munkaidő-tartalma is.
vagyis az, hogy melyik létszámhoz mennyi teljesített munkaóra tartozik. Ennek oka az, hogy több gazdaságban különböző időpontokban áttértek a 8 órás munka- napra, aminek következtében az előbbi csoportokban az egyes létszámokhoz más—
más munakaórahányad kapcsolódik. (Lásd a 3. táblát.)
Az előbbiekből adódó torzítások kiküszöbölése céljából a következőkben nem létszámra, hanem ezer munkaórára vetítve vizsgáljuk a munka állóeszköz-ellátott- ságának és a munka termelékenys—égének összefüggéseit. '
Az ezer munkaórára jutó bruttó állóeszközérték, vagyis a munka állóeszköz—
felszereltsége mint független változó (X) és az ezer munkaórára jutó bruttó terme- lési érték (Y), vagyis a munkatermelé'kenység mint függő változó közötti összefüg- gés, feltárása érdekében korrelációs számításokat is végeztünk. (
A munka állóeszköz-ellátottsága és a munka termelékenysége közötti össze-
függést vizsgálva rl : 0.279 korrelációs együtthatóhoz jutottunk, ami laza összefüg- gésre utal. A regressziós egyenes egyenlete ebben az esetben:v'1 : 32 041,63 —j— 0.2237 xi.
A regressziós egyenes egyenletének képletéből a következők olvashatók ki:
— egyrészt az a paraméter arra ad választ, hogy a bruttó termelési érték létrehozásá—
ban a vizsgált tényezőn (jelen esetben az állóeszközökön) kívül egyéb tényezők milyen (jelentős vagy kevésbé jelentős) szerepet játszottak: minél nagyobb értékű az a paraméter, annál kisebb a korrelációs együttható értéke. és fordítva: az alacsonyabb értékű a para- méter szorosabb összefüggéssel jár együtt:
-- másrészt a b paraméter értékéből megállapítható, hogy a vizsgált gazdaságokban három év átlagában a munka állóeszköz-ellátottságának ezer munkaóránként 10000 forinttal való emelése mennyi (jelen esetben 2237 forint összegű) munkatermelé—kenységi színvonal—
változást vont maga után.
Ismeretes, hogy nem minden állóeszköz vesz részt egyformán a termelésben. Az épületek területe vagy térfogata nyilvánvalóan sokkal kisebb mértékben határoz—
za meg az előállított termékek mennyiségét, mint a munkaeszközök, vagyis a ter—
melésben közvetlenül felhasznált gépek, felszerelések és járművek. Hiszen ezek technikai fejlődése éppen abban fejeződik ki, hogy segítségükkel ugyanannyi mun—
kával nagyobb volumenű használati értéket lehet előállítani.
Ennek a körülménynek a feltárása céljából először állóeszköz—csoportonként megvizsgáltuk a munka állóeszköz—ellátottsága és a munkatermelé—kenység színvo—
nala közötti összefüggést.
A MU/NKATERMELÉKENYSÉG SZlNVONALA
A KUL'O'NBÖZÖ ALLOESZK'OZ—ELLÁTOTTSÁGÚ GAZDASÁGOKBAN
A további vizsgálatokhoz a gazdaságokat úgy csoportosítottuk. hogy a gazda- ságokat az egyes állóeszközfajtávknak a termelő állóeszközökben viselt aránylagos súlyuk alapján növekvő sorrendbe állítottuk, és az ezer munkaórára jutó bruttó álló—
eszköz-értékből azonos számú gazdaságra nézve csoportátlagot képeztünk. Ezeket eztán összehasonlítottuk ugyanezen gazdaságcsoportok ezer mun'kaórára jutó át- lagos bruttó termelési értékével.
Háromféle állóeszközcsoportot képeztünk éspedig az ingatlanokra (Ai—Ej):
továbbá a gépekre és felszerelésekre (Ag—Eg), valamint a járművekre (Ag— Eg).
Mivel ezeknek az állóeszközcsoportoknaik a termelő állóeszközökön belüli arány- lagos súlya nem mindenben azonos. ebből következik. hogy (] termelőeszközökben
ESZKÖZELLATOTTSAG
517
növekvő arc'mylagos súlyú gazdaságokból képzett állóeszközcsoportokba nem azo- nos gazdasógok jutottak.
A mun'katermelékenységnek a különböző éllóeszköz—ellótottsógú gazdasagcso—
portokban való összefüggésére nézve a 4. tábla ad felvilágosítást.
A tábla egyszerűsítése céljából a csoportismérveket az egyes óllóeszközcsa—
portok első oszlopban szereplő bruttó óllóeszközértéke mutatja. Például az ingat- lanoknál az !. csoportban az ezer órára jutó 31785 forint bruttóérték állóeszköz azt jelenti, hogy ebbe a csoportba az a 6 gazdaság tartozik, amelyeknek — a termelőeszközök értékéből viselt növekvő arónylagos súlyuk szerint — átlagos álló- eszköz-ellátottsága az ingatlanok vonatkozásában 31 785 forint.
4. tábla
Munkatermelékenység a gazdaságok különböző állóeszköz—ellátottsági: csoportjaiban*
a fő óllóeszközfaitakusúg/ya szerint"
l Ezer munkaórara jutó bruttó
l, V,.z ,,d, ,," V u,.
Állóeszkör *
ellátottsági óllóeszközérték termelési érték
csoport
az A csoport _ az A csoport
lom" szazalekaban for'm százalékában Az ingatlanok aránya alapján
Al . . . . . . . . 31 785 100,0 54 600 l 100,0
81 . . . . . . . . 39 049 122.9 45 220 f 82.8
Ci . . . 36 988 116,4 41 773 1 765
Di . . . . . . . . 47 766 l50,3 48 013 87,9
El . . . . . . . . 47141 l48,3 39125 71,7
A gépek, berendezések és felszerelések aránya alapján
A2 . . . . . . . . 4 902 100,o 45 954 l 100,0
32 . . . . . . . . 5 660 1155 43 621 _; 949
C2 . . . . . . . . 6 211 126,7 52 214 ; H3,ó
D:; . . . . . . . . 6 364 'l29,8 42 191 91.8
Eg . . . . . . . . 8107 165,4 45 017 1 98.0
A járművek aránya alapján
Ag . . . . . . . . 3 639 lO0.0 46 356 5 100,0
83 . . . . . . . . 4 054 _ 111.4 48 341 A 1042)
Cg . . . . . . . . 4 365 ; 120.0 45 556 983
D3 . . . . . . . . 4 372 ' 120,l 48 990 lO5.7
Eg . . . . . . . . 4 435 1219 ! — 42 645 ; 92,0
*A gazdaságokat állóeszközfajtónként az óllóeszközfajta összes óllóeszközön belüli növekvő súlya alapján osztva csoportokba.
Egyetlen állóeszközfajta esetében sem látunk szoros összefüggést a munka éllóeszköz-felszereltsége és a munkatermelékenység színvonala között. Az ingatla—
noknól például a munka legalacsonyabb szintű állóeszköz—ellátottsága esetében legmagasabb a munkatermelékenység színvonala, és csaknem fordítva, a legjobb eszközfelszereltség mellett a legalacsonyabb szintű a munkatermelékenység. A gé- peknél, berendezéseknél és felszereléseknél. valamint a járműveknél a munka leg-
alacsonyabb óllóeszköz-felszereltsége mellett elért munkatermelékenységí színvonal
magasabb, mint a legjobb állóeszköz-ellátottsága csoportban.518 SZEDERKENYI nemm
Az állóeszközök közül (kiemelt gépe—k, berendezések és felszerelések. valamint
a járművek együttes értékének ezer munkaórára jutó hányada. vagyis a munka— tulaj—donképpeni technikai felszereltsége (X2) és a munlkatermelékenység (Vg) között feltételezett kapcsolatot illetően —— a koordináta rendszerben mindkét vonatkozá—s—
ban felrakott ponthalmazok elhelyezkedéséből —— viszont arra következtethetünk, -
hogy a független változó módosítását lineárisan követik a függő változók. számí-e tásaink szerint az ezer munkaórára jutó gépek és járművek értékének változását kö— ,vető munkatermelékenys—égi színvonalmódosulás közötti kapcsolat szorossága köze—
pes, amit a korrelációs együttható mm —l—O,578 jelez. A kapcsolat ábrázolására
szolgáló regressziós egyenlet: ; *
Y'2 :: 20 884,114 —l—- 2,394 269 X2.
A b paraméter értelmezése szerint a munka technikai felszereltségét kifejező gépek és járművek ezer munkaórára számított minden ezer forintos módosulása után kb. 2394 forint munkatermelékenyse'gi színvonalváltozással lehet számolni.
Ezt követően megvizsgáltuk, hogy a reprezentatív gazdaságokban az állóesz—
köz-ellátottság milyen mértékben alkalmazkodott a földek minőségi változásához.
Az e kérdésre választ adó korrelációs együttható értéke r3 : 0,036 volt. és ebből '
nem következtethetünk a két tényező közötti elfogadható szorosságú kapcsolatra!Ezt igazolta a regressziós egyenes b param'éterére kapott érték is:
Y'3 : 57 214,016 —l— 88,682 X3,
vagyisa vizsgált gazdaságok közötti aranykoronában kifejezett földminőségbeli eltérés nem járt együtt a munka állóeszköz—felszereltségének érzékelhető mértékű változásával.
A 4. tábla adataiból levont következtetés mindenféle elméleti feltételezésnek ellentmond. Ennek okaira részben már rámutattunk. de az ellentmondások megvi—
lágítása érdekében további összefüggéseket kerestünk, és a rendelkezésre álló
adatokból arra következtettün'k, hogy-öszefüggés lehet a földminőség és a munka- termelékenység között, amelyet az r4————— —l—O.582 korrelációs együtthatóval szám—szerűsitettünlk is. Ebben a vonatkozásban a regressziós egyenes egyenlete:
Yu, : 31015.5o—i—1140,502 x,,.
Eszerint a gazdaságaik földjeinek minőségében mutatkozó minden egy aranykorona tisztajövedelem-eltérés 1140 forint munkatermelékenységi szinvonalváltozást von-
hat maga után.
Az előzőkben ismertetett számítások után önként merült fel annak szükségessé-
ge. hogy megvizsgáljuk a munka állóeszköz-ellátottságának és a földek minőségé-
nek a munka termelékenységére gyakorolt együttes hatását. Ehhez a lineáris három- változós korrelációs számítás módszerét alkalmaztuk. s annak eredményeként r5:—— i0,637 korrelációs együtthatót kaptunk. A regressziós egyenes egyenlete a következő volt:Y'5 : 1917o,29—l—o,207 xg—j— 1122.142 x,y
Minthogy a többszörös korrelációs együttható (R) számértéke nagyobb a függő változó és a független változók között külön—külön kiszámított korrelációs együtt- hatóknól, indokolt, hogy ez utóbbi regressziós egyenletben szereplő b paraméterek értékét helyezzük előtérbe. Ennek hatékonyságát a következőkben fogalmazhatjuk
ESZKÖZELLATOTTSÁG 519
meg: a munka állóeszköz-felszerelts'ég'ének minden ezer forintnyi változása után 2070 forint. 5 az aranykoronában kifejezett tiszta jövedelem minden aranykoronányi változása után 1122 forint emelkedésre. illetőleg csökkenésre számíthatunk az ezer munkaórára jutó bruttó termelési értékben.
Az előzőkben ismertetett számításaink eredményeiből arra következtethetünk, hogy a vizsgált gazdaságokban a munka állóeszköz-ellátottsága és a munkaterme- lé'kenység közötti összefüggések mélyebb feltárása szükségessé teszi a mezőgazda—
ság alapvető termelési eszköze, a föld kataszteri tiszta jövedelmének mint földalap—
nak a figyelembevételét. Ennek a gondolatnak megfelelően a gazdaságok földterü-
letének aranykorona—értékét —— az állami gazdasági gyakorlatnak megfelelően —
600 forintos egységiárral megszoroztuk. s az így kapott földalapi forintösszeggel megemeltük az állóeszközök bruttó értékét. Az így kapott állóalapértékek alapján növekvő sorrendben azonos számú gazdaságokból csoportokat (a—e) alkotva.a következő eredményre jutottunk.
5. tábla
Munkatermelékenység a gazdaságok különböző földalappal növelt állóeszköz—ellátottságú csopor'tiaiban
Ezer munkaóró ra jutó
, .. l
Álloeszkor állóeszközérték és földalap l bruttó termelési érték
ellátottsí'xgi ____ § ,, V ___.
csopor l
t i . .; t
:;ófafsfrsgn alma,.
! ,, ,, , ,_ !, ,,Á,,,,_,__,_,.__,.__
a . l 66 926 100.0 35 708 ; mao
b , 81 008 . 121,4 42 658 1195
c 87 757 nm 44 974 1259
d l 98 746 147.5 ' 52 186 146,1
e . l 115 847 173,1 52 781 l 147.8
l l
lAz 5. tábla adatai szerint (: földalappal korrigált állóeszköz— ellátöttság emel- kedő mutatói emelkedő munkatermelékenységgel jártak együtt.
A vizsgált gazdaságoknál a földalapnak az összes állóalapon belüli arányla—
gos súlya alapján képzett csoportosítás (01 — el) is az előzőhöz hasonló eredmény—
hez vezetett. a; ggg"-
;
6. tábla
Munkatermelékenység a földalap összes állóeszközön belü/i súlya alapján képzett gazdaságcsoportokban
Ezer munkaórá ra jutó Állóeszköz—
l
l, ,
ellátottsági %_m,_M4.M_W.,Élclglaéw ,,.,,,.,,_,_ 7 brutto fgrmelesrvértekw csoport l ; az a csoport l l az a csoport
! forint l százalékában l forint ! százalékában
01 . . . . . . . . 16827 lO0,0 38835 ) 1000
bi . . . . . . . . 26161 155,5 42504 109.5
c1 . . . . . . . . 29597 1759 46792 l 1205
dg. . . . . . . . 35816 212,8 47053 1 1212
ei . . . . . . . . 51036 303.3 53230 1 137,1
520 , SZEDERKÉNYl HENRIK
A földalappal korrigált állóeszköz—felszereltség és a mun'katermelékenység be—
mutatott öszefüggésére vonatkozóan szintén végeztünk korrelációs számításokat.
amelyek eredményeként ri; : 0.690 korrelációs együtthatót kaptunk. A még szüksé—
ges kiegészítő számítások elvégzése után a regressziós egyenes egyenlete pedig a következő alakot vette fel:
Y'G : 13 770,471 —l— O,346173 252 X
A kapott új regressziós egyenlet b paraméterének értelmezése szerint a vizs—
gált gazdaságokban a munkának a földalappal korrigált állóeszköz-felszereltsége minden tízezer forintos növekedése közel három és félezer forint munka'termelé—
kenység—emelkedést idézhet elő.
Megjegyezzük, hogy a földalapi összeggel korrigált állóeszköz-felszereltség és
munikatermelékenység közötti összefüggés szómszerűsítésére másodfokú parabola
és hiperbola típusú egyenletek segítségével is végez—tünk számításokat. Az elSő eset—ben !: i0.562, a második esetben I: §: O,683 korrelációs együtthatókat kaptunk.
Ezek szerint lényegesen több számítási műveletet igénylő eljárás nem adott kedve- zőbb képet a két tényező közötti kapcsolatot illetően, mint az egyszerűbb számítási eljárással kapott eredmény.
Az összefüggések további vizsgálata során az állóalapok körét az igás— és te- nyészállatok értékével is kibővítettük. A bruttó termelési érték és az igás- és tenyész—
állatok értékét is tartalmazó termelő állóalapok ezer munkaórára vetített változása közötti kapcsolat szorosságót r7 : —l—O.702 korrelációs együtthatóval jellemezhet- jük. ami a korábbiaknál szorosabb. A bruttó termelési érték ezer munkaórára veti- tett változását ebben az összefüggésben
Y'7 :: 15 158978 —l— 0.342 838 06 X7
lineáris egyenlettel számszerűsíthetjük. Az egyenlet b paraméterének értelmezése szerint a termelő állóalapok minden ezer munkaórára jutó tízezer forintos válto- zása munkaórán'ként 3428 forint eltérést idézhet elő a munkatermelékenységben.
Vizsgálatunk ezután a munkatenmelékenység és a forgóalapok'1 közötti kap- csolat megállapítására irányult. amit az eddig vizsgált összefüggések közül a leg- szorosabbnalk találtunk. Ezt az fg : 4—0,897 korrelációs együttható is igazolta. Eb- ben az esetben a két tényező közötti kapcsolatot
Y'S : 3503 —l— O,630 745 Xg
lineáris egyenlet segítségével ábrázolhattuk. Az egyenlet b paramétere és a kons- tans számértékének összehasonlításából arra következtethetünk, hogy a forgó—
eszköz—ellátottság változása erőteljesebben befolyásolta a munkatermelékenységet, mint az állóeszközöké, mert
—— amíg az a paraméter — tehát a vizsgált tényezőkön kívüli tényezők —- értéke a bruttó termelési értéknek az óllóalapok esetében 33,'l7 százaléka, addig a forgóalapok esetében csak 7.67 százaléka;
—— továbbá amíg az ezer munkaórára jutó tízezer forintnyi termelő állóeszközállomány—
változás esetén ezer munkaórónként csak 3428 forint munkatermelékenységi szinvonaiválto-
1Fargóalapnak tekintettük tanulmányunkban az anyagköltségeket, a munkabért és közterheit, az egyéb anyag— és munkajellegű költségeket, ahaszonállatokat. és az egyéb forgóeszközök együttes értékét, Az alkalmazott forgóalap—fogalom nem azonos tartalmú az állami gazdaságok számviteli gyakorlatában hasz- nálatos ilyen fogalommal. Ennek ellenzére * az egyszerűség kedvéért — megengedhetőnek tartottuk az ál- talunk használt terminológia fenntartását annak elismerésével. hogy a targóeszközkészlet és felhasználási körének fargóalapként való elnevezése ütközik az általános számviteli gyakorlattal.
ESZKÖZELLATOTTSAG 521
zással számolhatunk, addig az ezer munkaórára jutó tízezer forintnyi forgóeszköz-változás esetében ezer munkaóránként 6307 forint tervezhető.
A munkaterme/ékenység színvonala és (: forgóeszköz—ellátottság közötti összefüggés
(ezer forint/ezer munkaóra)
70
60—
50 !
40W
//a//nazz/fffrmp/g's/infót
Az álló- és forgóeszközöknek a munkatermele'kenységre gyakorolt eltérő mér—
tékű hatásával kapcsolatban utalunk korábbi megállapításunkra, mely szerint az állóeszközök értékének növekedése egyszeri ráfordítás jellegű, amely ráfordítás több év alatt térül meg, ezzel szemben a termelékenység növekedése kifejezetten a fo- lyó ráfordítások — a forgóeszköz-felhasználások — színvonalához kapcsolódik.
AZ ÉLÖ MUNKA ÉS AZ ÁLLÓESZK'OZ'OK HATÉKONYSÁGA A FONTOSABB ÁGAZATOKBAN
Vizsgálatunk a következőkben arra irányult, hogy feltárjuk, milyen összefüggés mutatkozik az állóeszköz-ellátottság és a munkatermelékenység között a különféle termelési típusú, illetőleg termelési irányú —— növénytermelő. állattenyésztő és ve- gyes — gazdaságok csoportjaiban.
A termelési típus, illetőleg irány meghatározásánál a következők szerint jár- tunk el.
Növénytermelési típusúnak minősítettük azokat a gazdaságokat, amelyek- nél az árbevételben az árunövények aránya 40 százalék felett van, állattenyésztő típusúaknak azokat, amelyeknél az állattar'tásból származó árbevételi arány megha- ladja a 40 százalékot, alaptevékenységen kívüli típusú gazdaságoknak pedig azo—
kat. amelyeknél az árbevételnek több mint 40 százaléka származik alaptevékeny- ségen kívüli tevékenységből. A többi gazdaságot, tehát amelyeknek a felsorolt te—
vékenységekből származó árbevétele egyik esetben sem érte el a 40 százalékot. a
vegyes csoportba soroltuk.522 , SZEDERKÉNYI HENRIK
A vizsgált gazdaságok 1968—1970. évi árbevétele a következőképpen oszlott meg:
növénytermelés . . . 30,4 állattenyésztés . . . . . . . . . . . 37,7 erdőgazdálkodás . . . O,7
melléktevékenység. . . 8,3
alaptevékenységen kívüli tevékenység . . . 229 százalékát adta az árbevételnek.
Az állattenyésztő típusú gazdaságokat tovább bontottak termelési irányokrsze-
rint, éspedig tej— és hústermelő (szarvasmarhatartó), sertéstartó és baromfitenyésztő
gazdaságokra. A csoportba sorolás kritériuma az volt, hogy a termelési irányt meg- 1határozó csoport az állattartásból származó árbevételen belül a többinél egyenként
nagyobb részesedést érjen el. -
A növénytermelő típusú gazdaságokat nem bontottuk' tovább termelési irány _ szerint, mert az e csoportba tartozó valamennyi gazdaságban a kertészeti (szőlő-,
gyümölcstermelési) üzemágnalk volt a legnagyobb súlya a növénytermelésből' szár— :"
mazó árbevételen belül. Ennek következtében a növénytermelő típus egyben ker-
tészeti termelési irányú gazdálkodást is jelent a vizsgált gazdaságok esetében.
A kiemelt tevékenységből származó árbevétel aránya
Termelési típus. illetve irány Százalék
Növénytermelő . . . 71,5 Állattenyésztő . . . 6033
Ebből:
Tej— és hústermelő . . . 55,6 Sertéstartó . . . 51,6 Baromfitenyésztő . . . 50,3
Vegyes . . . -—-
Alaptevékenységen kívüli . . . 52,1
Ezek figyelembevételével az állóeszköz—ellátottság és a munka termelékenysége
a különféle gazdaságok csoportjában a következőképpen alakult.7. tábla
Az állóeszköz ellátottság és a munkatermelékenység alakulása a különféle termelési típusú, illetve irányú gazdaságok csoportjában
_ forint)
Ezer munkaórára jut a (az)
, növény- ( állat- alapteve— 'CÉJ' és sertés- baromfi—
Megnevezes termelő tenyésztő vegyes kanyi—Egen huster— tartó tenyésztő
: kivuli melő
típusú állami gazdaságokban irányú állami gazdaságokban
Földalap . . . 22 266 36 831 43 696 21 669 30 615 40 681 40 971 Ingatlan . . . 42 699 42 101 33 669 41 027 40 930 44 189 39 707 Gépek. berende-
zések és fel-
szerelés . . 5 900 6 197 7 593 5 921 5 637 6 125 7 548
Járművek . . . 3509 M ,, 4 308 4 430 4 19277 3 8757, , 4 534" W469_8__
Összesen . . 74 374 89 437 89 388 72 809 81 057 95 529 92 924
Bruttó terme-
le'si érték . 38 467 48 688 49 440 42 222 — 40 120 53 976 54 432
ESZKÖZELLATOTTSAG 523
A különféle termelési típusú. gazd'aságcsoportok közül legalacsonyabb a munka állóeszköz-felszereltsége a növénytermelő, illetőleg az alaptevéxkenységen kívüli típusú gazdaságok csoportjában, amivel együtt jár a munkatermelékeny- ség alacsonyabb színvonala is, ezzel szemben az állattenyésztő és a vegyes termelési típusú gazdaságokban a munkának megközelítően azonos színvonalú állóeszköz- ellátottsógát magasabb munlka'termelékenységi színvonal kíséri.
Az állattenyésztési típusú gazdaságok csoportján belül a különböző termelési irányokhoz tartozó gazdaságok közül a tej- és hústermelő gazdaságokban a munka kedvezőtlenebb állóeszköz—ellátottsága és az ehhez igazodó alacsonyabb munka—
termelékenységi színvonal figyelhető meg, míg a sertéstartó és a baromfitenyésztő gazdaságokat a munka jobb állóeszköz—felszereltsége és a magasabb munkater- melékenységi színvonal jellemzi.
Végül a munkatermelékenység és az állóeszköz—ellátottság alakulását termé- kenként is vizsgáltuk, és az 1968. évre a következő képet kaptuk.
8. tábla
Az állóeszköz—ellátottság és a munkatermelékenység alakulása néhány fontosabb mezőgazdasági termény, illetve termék esetében
, _ , Ezer munkaórára jutó
Termeny, illetve Termek- , m,, ,
termék egység ; , _ , óllóeszközérték
termekmennyiseg (forint)
Öszi búza . . . . mázsa 214.5 42 704
Rizs . . . . . . mázsa 26,6 62 543
Öszi árpa . . . . mázsa 221,7 47 450
Kukorica . . . . mázsa 172,4 38 621
Hibrid kukorica . . mázsa 71,6 26 881
Burgonya . . . . mázsa 135,8 22 690
Cukorrépa . . . . mázsa 518,1 20 725
Dohány . . . . . mázsa 4.5 18 406
Hüvelyesek . . . mázsa 64,7 31 650
Alma . . . . . . ; mázsa 72,8 52 989
Vógómarha . . . mázsa 10,3 23 463
Vágósertés . . . . mázsa 18,3 30 097
Vágócsirke . . . mázsa 129 32 228
Tej . . . . . . 1000 liter 5.1 24179
Tojás . . . . . 1000 darab 24,6 _ 66 289
Gyapjú . . . mázsa 1.37 25 382
Az állóeszközértéik nem tartalmazza a földalapot és a tenyész—, illetőleg igás—
állatok értékét. hanem kizárólag azon állóeszközök értékét foglalja magában,
amelyek a mérlegben ilyen címen szerepelnek. Viszont mivel végtermékekről van szó. az adatok göngyöli'tve tartalmazzák a munkamegosztásból adódó valamely terméket terhelő összes munkaórát és állóeszközt, így például az állati termékek esetében a talkarmónytermelés élőmunka-ráfordításait és állóeszköz—lekötését.PEBIOME
Aza-rap Ha OCHOBaHHH AHHHbIX o 33 rocyaapcmeunmx xoanücmax HCCACAyeT Baanmocaxab memay oőecneuennombm ocaonnmmu (penzum: ;: npouesonu'remnoc-rmo 'rpyaa :; ceAbcxoxos- nüc'rsem—IOM nponsnoacme :: 1968—1970 fogu.
x-ozte MCCAeaosaHnn BsanMOCBxsu memay oóecneuennoc-rbro ocnognbmn (penzum! " upo—
usnonn'reAbHoc'rbm 'rpyaa aa'rop nmyuae'r Koppmnguoanui't Koacpipngueu'r T:0,279, cnn-
524 SZEDERKENYI: ESZKOZELLATOTTSAG __ ;
AeTeAbCTBleIgI/IÉOHaAHHHH maőoü szaumocnnám. EC)!!! us acnosumx apai—mon a'meAbHo abl- őpaTb mamngi, oőopynoaamm " 'rpaucnopmme cpeac'ma, Texmmecxan Boopymeuuoc'rh praar (BeAutim-xoii B 0,578,)nloxa3bmae'r yme cpczmlolo no npouuocm (155131: 0 npoHSBonn'reAbEmc—
Two praa. _ ,,
B xoae naAbHeümnx paC'leTOB an'rap a uywae yaemmemwü Ha geuy SCMAH cTonmocm ocnoaumx (panama HOAyLlHA Koeipipuguem KoppeAsgI—mr: (),637, a B cAyuae acuoaumx (pam noe, coaepmaignx Taxme cmnmocm "mosom n nopoauom norOAoan cxora r:: 0,702.Han- 60Aee Tecnyio CBHSb Mloxmo oónapymmb memay oóopambmn tpoHaaMH 14 npanaeoan'rezm—
HOCTbIO TPYAa (7' : 0,897).
B sakmotxenne aBTOp uccwezxye'r emu—m memny oőecneueunoc'rbm OCHOBHBIMH (pot—Ima!!! 'n—
HPOHBBOAHTeAbHOCThD TPYAa B rpynnax xoauí'lc'ra c paalmlmbm nponasoac'rsenamm apa—if dal/mem u, COOTBCTCTBBHHD, HanpaBAEHMEM xoeaücnsel—moü ACXTCABHOCTH.
SUMMARY
The author investigates the relationships between supply of fixed assets and labour productivity in agriculture in the years from 1968 to 1970 on the basis of the data of 33
state farvms. ,
A loose correlation 030279) was found between supply of fixed assets and labaur productivity. lf machines, eauipments, implements and vehicles are taken out of total fixed assets, the technical supply of labour shoWs yet moderate correlation with labour produc-
tivity (r :: 0.578). ,
In the case of adding land area to the value of fixed assets the correlation coefficient ls eaual to 0.637 while if productive fixed capital implies also the value of draught and breeding stack it is eaual to 0.702. The cloSest correlation can be revealed between circulating funds and labour praductivity 020897).
Finally the author investigates the relationships between supply of fixed assets and labour productivity in groups of farms o'f various types or trend of production.
