SZATHMÁR CAPITULATIÓJA 1644-BEN.

SZATHMÁR CAPITULATIÓJA 1644-BEN.

A h a r m i n c z éves h á b o r ú t a r t a m a alatt két erdélyi fejede- lem — Bethlen Gábor és Rákóczy György — négyszer t á m a d t a meg a m a g y a r királyt, ki egyszersmind r ó m a i császár is volt, még pedig a háború első tizedében h á r o m s z o r : Bethlen s utolsó tize- dében egyszer: Rákóczy. Bethlen támadásairól Olchváry értekezett e folyóirat első évi folyamában, de Rákóczy t á m a d á s a m é g m i n d i g nincs h a d t u d o m á n y i szempontból feldolgozva. E z ú t t a l én a táma- dás kezdetének egyik f o n t o s a b b epizódját fogom egy p á r adattal illustrálni, bevezetésül egy p á r szóval vázolván az okokat, melyek a fejedelmet a h a d j á r a t megkezdésére bírták.

Bízvást m e l l ő z h e t j ü k a m a g á n sérelmeket, azt hogy a fejedel- met E s t e r h á z y s b a r á t a i «Kocsis György »-nek csúfolták, hogy fele- sége ellen «Talio» czím alatt gúnyiratot adtak ki, hogy a hol csak le- hetett, vérig b á n t o t t á k : n e m m a r a d t ő adós ezekért, s ellenségeiről ő sem beszélt valami kíméletesen. Az ilyenek bosszantják, keserítik az embereket, mérgesítik a viszonyokat — de h á b o r ú t még n e m vonnak magok u t á n .

F o n t o s a b b volt a vallás k é r d é s e : az ország nyugati fele

«a tizenhárom vármegye», E r d é l y szomszédságában, t ú l n y o m ó a n protestáns volt, a XVI. században is hosszabb ideig Erdélyhez t a r - tozott, aztán ú j r a az a n y a á l l a m h o z csatoltatott; Bocskay, Bethlen visszafoglalták, de békekötések következtében ismét elvesztek E r - délyre nézve, daczára, hogy a vallás és szomszédság érdekeinél fogva Erdélyhez szítottak. Az erdélyi fejedelmek, h a m e g t á m a d t á k a császárt, ott mindig hálás t a l a j r a találtak, m e r t ezek a megyek j o b b a n érezték magokat vér- és vallásrokonaik u r a l m a alatt — h a n e m az ilyen sympathiák, h a a h á b o r ú esélyeinek latolgatásánál

Hadtörténelmi Közlemények. V. 1 0

számításba jőnek is, egymagokban t á m a d ó h a d j á r a t o t nem idéz- nek föl.

A vallás kérdése egyszersmind politikai kérdés is volt. Még elevenen élt a felső-magyarországi emberek emlékében, hogy a fejérhegyi csata u t á n m á r m i n d e n elő volt készítve, hogy Magyar- országot is — a m e n n y i r e ez az adott viszonyok közt lehető — Csehország sorsára j u t t a s s á k s a jószágconfiscatiok alkalmazásától csak a fejedelem mentette meg a felső magyarországi protestáns u r a k a t . A catholicismus u r a l o m r a j u t á s a Csehországban az alkot- m á n y eltörlését vonta m a g a u t á n : s ez megfoghatóvá teszi, hogy a protestáns urak vallásukat az a l k o t m á n y védbástyájának tekin- tették akkor és később is.

De egymagában, oly h a t a l m a s uralkodóval szemben m i n t a római császár, a töröktől függő fejedelmet, — bár a felső magyar- országi vármegyék csatlakozása s a v á r u r a k segélye a sikernek, úgyszólva, előfeltételeit megadták — még ez sem b í r h a t t a volna t á m a d á s r a . Tisztában voltak azzal, hogy a háborúból megverve n e m térhetnek haza, csak d i a d a l m a s a n . Ezt a diadalt pedig netn a megnyert csaták, n e m a magyarországi vármegyék csatlakozása szerzik m e g neki — h a n e m az európai viszonyok.

Sokáig kellett Bákóczynak várnia, hogy az európai viszonyok kedvezően a l a k u l j a n a k ilyen t á m a d á s r a . B e t h l e n örökébe ő azzal a gondolattal lépett, hogy a Bethlen által meghódított, de halála u t á n visszaadott vármegyéket visszacsatolja Erdélyhez. Gusztáv Adolffal kezdett alkudozásainak a svéd király halála véget vetett — s ettől fogva, egészen addig, míg Francziaország nem kötött szö- vetséget a svédekkel, n e m volt szó Rákóczy interventiojáról a har- mincz éves h á b o r ú b a . Ekkor ú j r a megkezdődtek az alkudozások a p o r t á n és Párisban is, de bár h a t éven át többször megújíttattak, sikerre csak akkor vezettek, mikor a svéd hadak vezényletét Tors- t e n s o n vette át. 1643 őszén T o r s t e n s o n n a k , m i n t a svéd korona m e g h a t a l m a z o t t j á n a k , követei s Bákóczy közt létrejött a véd- és daczszövetség s m i u t á n a t á m a d á s r a a portáról is megjött az enge- dély, Bákóczy megizentette a háborút a római császárnak, helye- sebben, megkezdhette t á m a d ó h a d j á r a t á t , mely lényegében inter- ventio volt a h á b o r ú b a a svéd-franczia szövetség j a v á r a .

Az operationalis terv, melyben Bákóczy a svéd követekkel

megállapodott, az volt, bogy Eákóczy vesse h a d e r e j é t Magyar- országra, Torstenson pedig közeledjék hadaival a császár örökös tartományai, jelesül Morva és Csehország felé — ez elnyomott országokban úgy is bőven volt ellenséges elem, s aztán egyesülve folytathatják a h á b o r ú t .

Akkor azonban ennek a tervnek csak egyik fele v a l ó s ú l t : a Rákóczyt illető. A másik halasztást szenvedett. A dánok ugyanis Svédországot haddal támadták meg s Torstensonnak Holsteinba és J ü t l a n d b a kellett sietnie. De Rákóczynak erről n e m volt t u d o m á s a s ő előkészületeit az eredeti terv megvalósításához m é r t e : ha ő Felső-Magyarországon, lehetőleg Morvaországban akart operálni, háta mögött sem megerősített várost, sem várat n e m hagyhatott az ellenség kezében.

Ez adja meg kulcsát téli h a d j á r a t á n a k , melynek első fölada- tai közé tartozott S z a t h m á r n a k és Kassának elfoglalása, m i n t a melyekben részben német őrség volt elhelyezve, német parancsnok alatt, s melyekben bár kevesebb számmal, m a g y a r h a d a k is voltak.

Kassa Felső-, S z a t h m á r Közép-Magyarországot fékezte, az utóbbi ezen kívül Yáradot is ellensúlyozta.

S mikor Rákóczy az 1644 j a n . 3-ára, Gyula-Fej érvárra össze- hívott országgyűlésen bizalmas közlés a l a k j á b a n fölsorolta a csá- szártól és nádortól szenvedett sérelmeket, a protestáns vallás üldöz- tetését, az ország alkotmányos jogainak megsértését Magyarorszá- gon s előadta azok készülődését Erdély megtámadására, s közölte a rendekkel elhatározását, hogy a m e g t á m a d t a t á s t meg a k a r j a előzni:

m á r az ő részéről m i n d e n elő volt készítve a t á m a d á s r a . Pénz, hadsereg és fölszerelés. Danczkából hozatott pattantyúsokat, kik a v á r a k b a n voltak elhelyezve ideiglenesen, hogy onnan viszont mozgósíttassanak ; ágyúkat öntetett, puskákat gyártatott, tábori sze- kereket készíttetett, lőport gyártatott, jól begyakorlott német és lengyel zsoldosokat f o g a d o t t : szóval, képes volt h á r o m hét alatt jelentékeny hadsereget mozgósítani. S mikor a rendek eloszlottak, magukkal vitték a fejedelem parancsát, hogy megtartsák a m u s t r á t s azonnal táborba szálljanak.

Az országgyűlés eloszlásától j a n u á r hó végéig terjedő időt az előkészületek vették i g é n y b e : febr. 1 -ére m á r minden készen volt.

A siker egyik előfeltétele volt, hogy m e n n é l h a m a r á b b m e n n é l 10*

nagyobb terűletet bódítson meg s ezért az összes hadsereget három hadtestre osztva, h á r o m úton indítá el. Az egyik hadtest Kornis Zsigmond generálissal s fiával, Zsigmonddal élén, Nagy-Károly felé vette útját, a másik K e m é n y J á n o s , főkomornyik s fogarasi vár- parancsnok vezetése alatt S z a t h m á r o s t r o m á r a sietett, s a h a r m a - dikat ő maga vezette Szekelyhíd felé.

Azzal, hogy hadseregét három hadtestre osztotta s három i r á n y b a n indította el, semmit sem koczkáztatott E á k ó c z y : olyan helyekre vonúltak azok, hol a lakosság és birtokosság t ú l n y o m ó nagy része t á r t karokkal várta. Két dolog indokolta ez e l j á r á s t : az útak alkalmatlan volta s az, hogy így seregét könnyebben élel- mezhette. Volt ennél még n y o m ó s a b b oka i s : az összes keleti me- gyeket, a Tisza m i n d k é t oldalát kezébe a k a r t a keríteni, hogy össze- köttetése Erdélylyel s felső-magyarországi birtokaival h á b o r í t a t l a n legyen, Kassát tegye a háború hátvédjévé s m e n n é l h a m a r á b b meg- kezdhesse a t u l a j d o n k é p e n i operationalis tervét a n y u g a t i várme- gyék s a bányavárosok megtámadását.

Minden úgy sikerűit, m i n t a tervet megállapítá. Utjok való- ságos diadalút volt. A h a j d ú s á g Aranvos-Medgyesen csatlakozot hozzájok (febr. 12.), Kassát Barkóczy László s az őrség a zászló becsületéért kifejtett n é m i ellenállás u t á n (febr. 15.) f e l a d t á k : s ezzel, Szathmár kivételével az egész Tiszán i n n e n kezén volt.

Kálióból adta ki hadi proclamatioját s febr. 19-én megtartá fényes p o m p á v a l bevonulását ősei birtokába, Sáros-Patakra.

Szathmártól ilyen körülmények közt n e m volt oka t a r t a n i : a n n a k megszerzése Keményre volt bízva. Ez egész erejét Kassára vethette, s hogyan kell e várossal elbánni, a r r a meg voltak a m a g a tapasztalatai még 1619-ből, midőn Bethlennek megszerezte. Pa- takon febr. 20-án kiadta «hadi parancsát».1)

A négy első pont a szélyel száguldozás, zsákmányi ás meggát- lását czélozta. Minden zászlóalj m e n j e n kapitányával, hadnagyá- val, a táboron kívül senki se háljon, sasra, nyúlra ne vadászszon, (kivéve h a van agara, az megüzetheti): kisebb esetekben «három pálczával veretik meg» — nagyobb b ű n ö k é r t : gyújtás, égetés, rab- lás, fosztogatás, az illető halállal lakolt. A 1 1 - i k p o n t azt, a k i «erő-

x) Közölve: Magyar Tudományos Értekező. II. 454. s köv. 1.

szakkal paráznaságot cselekszik», fej vételre ítéli, a ki «szabad sze- mélylyel találtatik», pelengéren pálczáztatik meg.

Kopjáját senki se tegye szekérre, m e r t b á r o m pálczával lakol.

A h a d n a g y m e n j e n kapitánya mellett s vele közösen tartsa föl a fegyelmet a seregben, hopy az mindig harczkeszen álljon.

A kinek lovas szekere van, az mehet a zászlóaljjal — de az ökörszekér csak a tábor után m e h e t . De a szekér mellett szolgáját senki se járassa lóháton, m e r t lovát elveszti.

Az ellenséggel szemben mindenki zászlóaljánál m a r a d j o n — s csak aza zászlóalj t á m a d j o n , melyet a fejedelem erre kirendel.

H a valahol megszállnak, a h a d n a g y keresse föl «vitézeit» s a kit nem talál otthon, azt a mint jelentkezik a «főgeneralis» (főparancs- nok) elé állítja.

A ki a falut, melyben megszállnak vagy táborát fölgyújtja, a tűzbe vettetik. Azok, kiket zsákmánylásra küldtek szét, a zsák- mányból semmit se t a r t s a n a k vissza.

A «Jézus» kiáltás (jeladás a támadásra) előtt senki se lövöl- dözzön, s ezután a korcsmáros sem á r u l h a t bort.

A ki k a r d j á t oknélkül k i r á n t j a , megveretik s ha megöl vala- kit, m a g a is halállal lakol. A hamis hírhordozók megveretnek.

Ez az edictum militare a Kassa ellen induló seregnek szólt ugyan — de lényegileg olyan volt a S z a t h m á r ellen m e n ő hadé is.

K e m é n y n y e l volt: a csíki h a d Petki Istvánnal, az udvarhely- széki Dániel Jánossal, a Doboka vármegyei Kemény Boldizsárral, a belső szolnoki T o r m a Péterrel, a Torda vármegyei H u s z á r Péter- rel s «még többek is». Ezek a h a d a k Désnél egyeztek meg február elején, s indúltak Nagy-Bányára, o n n a n Aranyos-Medgyesre, me- lyet Lónyai Zsigmond föladott. I n n e n febr. derekán Szathmár alá mentek.

A vármegye m á r meghódolt, csak a város tartotta még ma- gát, melyet a benne elhelyezett n é m e t és m a g y a r őrség védelme- zett. A magyar had közeledésének hírére az őrség fölvonúlt a várba, Kemény pedig, a m i n t — február derekán1) — megérkezett, a németeket a l a t t o m b a n megintette, hogy «tűzre, fegyverre ne

*) Márcz. 1-ről írja Kemény Kákóczynak: «ím két hete miolta ez városban isten engeclelmébűl beszállottunk vala» — tehát február derekán.

bocsátkoznának». Egy kis színes csetepaté, lövöldözés u t á n a «kerí- tett árku» Németi, befogadta K e m é n y seregét. Azonnal ágyúkat szegeztetett S z a t h m á r ellen s fölhívta a várost, hogy a d j a föl m a - gát — de n e m kapott választ. Utoljára is ostromra kelle magát elhatároznia, b á r nehéz volt hozzájuk férni, «mert a Szamos vize folyván körül, némely helyen az jeget elhányta vala, a hol pedig nem, ott szélesen kijegelték vala». Kémszemlére határozta el ma- gát. Dániellel és Petkivel á t m e n t a gáton, s egy őrszemmel talál- kozott, melynek egyik t a g j á t ó l beizent az alispánnak, hogy «hitre való beszélygetósre» j ő n e ki a vízpartra a város bíráival. A talál- kozás estve m e n t véghez s a b b a n állapodtak meg, hogy ha hadával által kelhet a Szamoson, n e m fognak ellentállani, «de hogy külön- ben hozzájok álljanak, a b b a n n e m volna m ó d j u k , n y a k u k o n ülvén a prsesidium».

Kemény a z o n n a l hozzáfogott az átkeléshez. Kiadta a rende- letet a seregnek s egy részt hátrahagyva, a másikkal megindúlt. A «je- gelésre», (t. i. a j é g azon részére, mely még n e m indúlt el) hosszú létrákat tétetett, s azokra deszkákat és sövényeket h á n y a t v á n , átve- zette, m a g a m e n v é n elől, a csapatot. A m i n t kellő számmal értek a t ú l p a r t r a , nagy zajjal, lövöldözéssel megrohanták a várost s azt daczára, hogy a várból lövöldöztek rájok, h a t a l m u k b a kerítették.

De a v á r b a n elhelyezett őrség, melynek egy része német h a d volt, föladásról h a l l a n i sem akart. F ö l akarták a várost gyújtani, éjjelenként kiütéseket intéztek Kemény h a d a ellen — de sikertele- n ü l . F e b r . 27-ike éjjelén két helyen «vettettek sánczot» s a vár- megye követeket küldött a várba, Zoltán Josához, a magyar vár- parancsnokhoz, «intvén supersedeáljon a hatalomtól».1) De a csa- tározások, lövöldözések folyton t a r t o t t a k — a nélkül, hogy valami jelentékenyebb kárt tehettek volna az o s t r o m l ó k n a k .

A várbeliek családja lenn volt a városban s ez megkönnyítette az ostromlók helyzetét, annyival inkább, mert a m a g y a r és n é m e t őrség közt n e m volt teljes az egyetértés s a várban az élelmi szerek is megfogytak. Végre Zoltán Jósa, a parancsnok, egy kis leány p á r t á j á b a n czédulát küldött Keménynek, különben is régi ismerő-

x) Kemény János márcz. 1-ei levele Rákóczyhoz. Történelmi Tár.

1880. évfolyam, 19. 1.

sének, hogy h a g y j o n föl lötetéssel s «engedjen respiriumot a vele való tractára». K e m é n y elfogadta az a j á n l a t o t s a tárgyalásra h a t á r - időt tűzött ki.

A tárgyalások gyors megkezdésére leginkább az ösztönözte Keményt, m e r t Rákóczytól rendeletet kapott, hogy az ostromot

«hagyja jó móddal» s maga kevesed magával siessen Kassa alá.

Kemény m e g n y u g t a t t a a fejedelmet. Igyekszik, hogy m e n n é l előbb egyesülhessen a fősereggel, de S z a t h m á r t n e m volna tanácsos hátuk mögött hagyni, nehogy Erdély ellen t á m a d á s t intézhes- senek.1)

S jobb is volt így. Mert S z a t h m á r vára csakugyan n e m tart- hatta magát s márcz. 16-án létrejött a kiegyezés a vár m a g y a r és nemet parancsnokával s őrségével, melyben a föladás módozatai és föltételei megállapíttattak s melyről két i n s t r u m e n t u m , egy a vár- megyeé s egy a parancsnokoké, állíttattak ki, s melyek itt követ- keznek :

I .

1644. MÁRCZ. 16. A VÁRMEGYE ÉS KEMÉNY ÁLTAL KIÁLLÍTOTT OKIRAT A CAPITULATIO PONTJAIRÓL.

Mi, s z e n t m a r t o n i F a r k a s István, S z a t h m á r vármegyének vice- ispánya, Daróczi István, Szilágyi Ferencz, Mikolay István, Némethy J á n o s assessores, Yajy Mihály, Zabolcs vármegyének viceispánya, Baji István assessor, Kisfaludy Péter, Bereg vármegyének v i c e ' ispánya, Komlódy György assessor, magunk és tekentetes várme- gyéink képében és nevek alatt, ő ngktul és ő kglktűl adattatott authoritásunkból credentionalis leveleink m e l l e t t : Becognoscáljuk p e r praesentes : mivel ez m o s t a n i felháborodott üdő és alkalmatos- ság is azt kívánja, hogy ennek az d a r a b földnek az hadak m i a t t súlyos terhét és csaknem utolsó r u i n á r a jutott á l l a p o t j á t ; a n n a k - u t á n n a az nemes ország házát, és benne levő atyánkfiait m i n d személyekben s mind j a v a i k b a n subleválnánk, keresztyéni indu-

x) Kemény János Emlékiratai. 306—13. 11.

l a t u n k is azt dictálván, i n t e r p o n á l t u k m a g u n k a t , az tekéntetes K e m é n y J á n o s uronk, az erdelyi fejedelem ő nga egy rész hadai- nak generálisa, és nemzetes Zoltán Jósa ő flge szathmári vice- kapitánya, és m o s t a n i m i n d k é t n e m z e t b ű i álló praesidiumnak fő- c o m m e n d a n t j a , és egy igyben levő praesidium között, hogy valami salutare remediumot a d h i b e á l n á n k mind ennek az provinciának, ú g y m i n t az négy vármegyének, m i n d penig az megirt ország házá- n a k , és b e n n e levő atyánkfiainak. E g y n e h á n y n a p i m u n k á n k u t á n azért ilyen accordára condescendáltak ő k g l m e k ; mely így követ- kezik :

J o a n n e s Kemény de Gyerő Monostor, illmi ac clsmi principis principis Tranniae, arcis et praesidii Fogarasiensis capitaneus supre- m u s , ejusdem principalis suae cltdnis tabulae judiciariae assessor, comes comitatus Albensis supremus, necnon certorum exercituum suae cltdnis s u p r e m u s generalis etc.

R ó m a i császárnak ő flgének m o s t a n i szathmári k a p i t á n y á t es m i n d k é t nemzetbűi álló praesidiumnak c o m m e n d a n t j á t Zoltán J ó s a u r a m o t , es in genere az egész v á r b a n levő m i n d k é t nemzet- bűi álló praesidiumot, nevezet szerént főporkoláb Zohon Pétert, lovas főhadnagyot Szentiványi Sebestyént, Kökenyesdi Eerenczet, gyalog hadnagyot B u d a y Dánielt és Tholnay Jánost, sírásamestert Baloghy Szabó Istvánt, Czayberthet, Marchus Vaydenfeldert, mostani udvarbírót Keczely J á n o s t , tavalyi udvarbírót Ma- tóczy F e r e n c z e t , p o s t a m e s t e r t Fekete Gáspár és Horváth Dánielt.

Német kapitányt L a u r e n t i u s Venkchelth, zászlótartótGeorgius Becket, n é m e t strásamestert J o a n n e s J a o r t h , szállásosztót Zaydelch Jánost, tonsorem J o a n n e m Yagyvrent, decurionem corporalem P h i l i p p u m Nydermayert, p r i m u m corporalem Matthaeum Zallert, secundum corporalem J o a n n e m F e l k m a n y t , t e r t i u m corporalem Christophorum Halvert, q u a r t u m corporalem J o a n n e m H o m a n t , q u i n t u m corporalem B e n e d i c t u m Yengelmant.

L a y p c o m p a n i a vicestrásamestert Melchior K u n s t h , ductorem C a s p a r u m Jyecken, szállásosztót Gregorium H u m a n t h , scribát Maximilianust de H y t t e n b e r g h , tonsorem J o a n n e m Hanyzert, decurionem corporalem J o a n n e m Millert, p r i m u m corporalem Ottho Ernestet, secundum corporalem J o a n n e m Richtert, tertium

corporalem J o a t m e m Otthót, q u a r t u m corporalem J o a n n e m Haáz, q u i n t u m corporalem J o a n n e m Ganyzerti etc.

Assecurálom az én keresztyéni igaz bitemre tisztességemre im ez alább megírt dolgokrúl, hogy mind azokat az én kglms u r a m ő nga acceptálj db) GS 3)Z várnak resignatiójakor az praesidiarius u r a i m assecuratiójok conditiói szerént kglmsen confirmálja m a g a méltó- ságos pecséte és neve a l a t t ; azokban az conditiókban ő n g a mind az külön megnevezett személyeket, m i n d peniglen in genere az egész vitézlő r e n d e t mind m a g a megtartja, s mind penig biro- d a l m a alatt levőkkel m e g t a r t a t j a . Mely conditiók ez szerént követ- keznek :

P r i m o : hogy az praesidiarius u r a i m magok bizonyos emberit küldhessék ő ngához az erdélyi mltgos fejedelemhez, a hol talál- j á k , avagy h a a szükség ugy k í v á n j a , az magok assecuratoriájok- b a n specificált modalitásoknak conditiói szerént, szintén ő flgehez is római császárhoz, azon emberrel n e k ü n k is bizonyos emberünk, az nemes S z a t h m á r vármegyének is bizonyos atyjokfiok jelen lévén, azoktúl penig az én kglmes u r a m n a k ő ngnak b i r o d a l m a alatt levő határig illendő comitiva, és ő nga salvusconductusa megengedtetik, es az én kglmes u r a m t u l ő n g t u l megadattatik.

2. Miglen az i m m á r elvégezett módok szerént való resigna- tiója az várnak, és a n n a k t e r m i n u s a el n e m jő, addig az várnak s e m m i n e m ű impetitiója, hostilitással való háborgattatása, sem penig az várbelieknek s e m m i n e m ű bántódások nem lészen (itt ért- vén mind az két rendbeli n e m z e t b ű i álló pnesidiarius u r a i m a t , mind penig az p á t e r J e s u i t á k a t signanter) n e m inflagráltatik, és az én kglmes u r a m n a k birodalma alatt levőktül n e m is lészen, és m i n d e n n e m ű i n j u r i á k , a k á r m i n e m ű p a t r a t u m o k b u l emergáltattak legyenek is, azok csak seponáltatnak, et in p e r p e t u u m in obli- vionem vettetnek. Hasonlóképpen ha kik ellen a k á r m i névvel nevezendő prastensiók volnának is, vagy lehetnének, kik mostan in praesidio vadnak, akár magyarországi ós erdélyi birodalombul álljanak, az várban levő praesidiariusok t a m in genere, quam in specie, hogy törvény ú t j a kivül való vindicálás reájok n e m követ- kezik, és azok miatt s e m m i bántódások n e m lészen, sem az mi kglmes u r u n k t ó l ő ngtúl, sem penig birodalma alatt levőktűi, sőt az resignatio u t á n ha kik az ő nga hűségében fognak meg-

m a r a d n i , m i n t egyéb híveit, ugy azokat is kglmesen protegálni fogja ő nga.

3. H a kik az én kglmes u r a m ő nga szolgálatjában meg n e m fognának m a r a d n i az várban levő magyar praesidiarius uraim közzűl, avagy ő nga is n e m kívánja, szabadosok lesznek magok j a v o k b a n költözni cum omnibus bonis et sarcinis. Avagy azokkal életeket a k a r j á k sustentálni i n t r a r e g n u m , ugy m i n d a z o n á l t a l , hogy azon vármegyével, vagy helylyel, melyben lakások le- szen, egyetértvén azokkal, egyeránt való hűségben viseljék m a - gokat.

4. Eeversalisoknak sollicitálására való meneteleket az várnak resignatiója u t á n megengedi az mi kglmes uronk ő nga, és salvus conductust is adat, úgy mindazonáltal, hogy azok is obligálják magokat az elmenetelnek idején a r r a , hogy oda való járások alatt az mi kglmes u r o n k n a k méltóságos személye, birodalma és hívei ellen való dolgokban m a g o k a t n e m elegyítik. Minekelőtte peniglen reversálisoknak kivételét obtineálhatnák, ú g y m i n t az várnak resig- n a t i ó j a u t á n öt h o l n a p o k alatt, az mi kglmes uronk ő nga azokat magok személyekben való szolgálatra n e m erőlteti, valakiknek reversalisok vagy generálisnál, vagy az k a m o r á k o n lészen, avagy az hol találtatik. Az vármegyékre való contributiókbul és egyéb s e m m i állapotokbul ő nga n e m eximálja. Eltelvén penig az öt h o l - napok, azok is, kiknek reversalisok benn vagyon, ha valami aka- dályok m i a t t ki n e m vehetnék is reversálisokat, mindazonáltal az vármegyével egyaránt való hűségeket praestálják.

5. Az várban levő n é m e t companiát, ha az ő n g á n a k való szolgálatban m e g m a r a d n i n e m a k a r n á n a k , ő nga kglmesen elbo- csátja, salvus conductust s elegendő comitivát adatván mellejek, sarcinájok alá szekerekkel, hospitalitással való subleválást is pa- rancsolván intra ditiones suae cltdinis; ez mellett, hogy expansis vexillis, et incensis funiculis mehessenek, az is ő ngától kglmsen megengedtetik.

6. Az p á t e r Jesuitáknak az várnak resignatiója u t á n való állapotjok miben m a r a d j o n , a r r u l az mi kglmes uronkat ő ngát hogy megtalálják ő kglmek alázatos instantiájokkal, mostan az mi kglmes u r o n k n a k ő n g á n a k akkori resolutiójára relegáltatik. Az assecuratio megadatik mind az mi kglmes uronktúl s mind penig

én tülem, melyben az én kglmes u r a m előtt való i n s t a n t i á m a t ma- gam is szeretettel igérem.

7. Az várhoz való jószágnak á l l a p o t j a m a n e t penes disposi- tionem suae cltdinis.

8. Az várnak resignatiójának idejéig az praesidiarius u r a i m é k - nak hogy házok nepe, szolgájok, és cselédjek házokhoz kijöhesse- nek és magok oeconomiájokat exerceálhassák, szabados lészen, és békességes k ü n lakás engedtetik nekik. Jószágokbul penig jobbá- gyok és szolgájok bejövén, u r o k k a l való szemben lételek szabados lészen, observáltatván az i r á n t is az praesidiarius u r a i m é k assecu- r a t i o r i á j o k b a n specificált modalitások. Az magok kijárásokban peniglen az az rend engedtetik, hogy n a p j á b a n t i z e n h a t avagy ad s u m m u m húsz personák az várbeli kapitány dispositiójábúl kijö- hessenek, megengedtetik, de ugy, hogy az kiknek az városban és hostátban vagyon lakások, azon n a p o n ismég b e m e n j e n e k . Az kik- nek penig távul vagyon lakások, azoknak az ki- és bejövetelre két n a p engedtetik. Az kijáró személyek m i n d a z o n á l t a l ugy alkalmaz- tassák magokat, hogy valakiket injuriával való illetéssel, vagy egyeb illetlen magokviselésekkel t u m u l t u á l k o d á s o k r a alkalmatos- ságot ne szolgáltassanak u t r i n q u e .

9. H a mi injuriák és egymás ellen való praetensiók lehettek volna, avagy volnának az praesidiarius u r a i m és az két város- beliek s hostáth között, azok ugy seponáltassanak utrinque, hogy más k ü l ö n b e n ne, h a n e m törvénynyel i m p e t á l j á k , ugy is peniglen post t e m p u s resignationis, az m i n t a féléknek eligazétásárúl az mi kglmes uronk ő n g a kglmesen fog disponálni.

10. Az várbeli m u n i t i o és a n n o n a usque ad t e m p u s resigna- tionis sine dispendio az várbeliek dispositiójokban m a r a d n a k az specificált módok és conditiók szerént. Az resignatio u t á n penig m a n e b i t p e n e s dispositionem suae cltdinis. Az v á r n a k megszállásá- tól fogván a die 11. F e b r u a r i i u s q u e ad t e m p u s resignationis arcis, az mi a n n o n a és munitio elkel, arról sem az kapitány, kinek p a r a n - csolatjából az a n n o n a és m u n i t i o erogáltatik, sem az exactor, ki erogálja az élést, úgymint az udvarbíró, sem a czaybert, ki az mu- nitiókat erogálja, nem t a r t o z n a k számot adni.

11. Az praesidiarius u r a i m é k n a k , az kiknek jószágok elfog- laltatott, in genere m i n d j á r t remittáltatik, és azokra való protectio

megadatik, et in suis justis j u r i b u s az mi kglmes uronk ő nga, mint több regnicolákat, nevezet szerént ő kglmeket is kglmesen prote- gálni igéri cum o m n i b u s pertinentiis, itt értvén az Horváth Dániel u r a m jószágát is.

12. Mivelhogy ő kglmek az praesidianus uraim az én syncere instantiámat kivánják az én kglmes u r a m és fejedelmem ő n g a előtt az ő kglme károknak refusiója felől, melyet n e m éppen, h a n e m csak felérül, avagy az m i n t az ő n g a kegyelmessógébül m u t a t a n d ó g r a t i á j á r ú l kivánják tűlem assecuratio alatt. Melyről ő kglmek értelmeket erről így vévén, szeretettel promittálom ő kglknek, hogy syncere károkat ő kglmeknek declarálván ő nga előtt, s u m m a cum i n s t a n t i a ő nga előtt ugy instálok, hogy az ő kglmek k á r o k n a k jó része refundáltassék i n s t a n t i á m u t á n ő ngá- túl, melyre még ennekelőtte is oíferáltam volt m a g a m a t ő kgl- meknek.

13. Az rabok in ipso tempore resignationis arcis utrinque elbocsáttassanak bántás és satz nélkül.

Mind ez felül megírt articulusok hogy az én kglmes u r a m ő n g a birodalma a l a t t valóknak részekrül szentül, és igazán meg- t a r t a t n a k , az feljebb megírt kötelesség alatt, assecurálom mégis praesentium vigore az i m m á r o n megnevezett praesidiarius uraimé- kat, m i n d k é t n e m z e t b ű i állókat közönségesen, mind peniglen egyen, egyen, az tisztviselőket is hasonlatosképpen, az páter Jesui- tákat i s ; úgy m i n d a z o n á l t a l , hogy az az ő kglmek részekről az i m m á r concludált articulusok m i n d e n részeiben irrevocabiliter ob- serváltassanak absque o m n i fraude et dolo, és minden subintelli- gentiák nélkül. Melyet m a g a m pecsétével és kezem Írásával is cor- r o b u r á l t a m .

D a t u m in oppido Szathmár, die 16. mensis Mártii, a n n o 1644.

J o a n n e s Kemény, mp.

(Egykorú másolat az országos levéltárból.)

II.

1644. MÁRCZ. 16. AZ ŐRSÉG CAPITULATIÓJA.

Mi, csepei Zoltán Jósa, E ó m a i császárnak ő fgének, az felsé- ges harmadik F e r d i n a n d császárnak Szathmár várában levő mos-

tani vice kapitánya, és mindkét n e m z e t b ű i álló praesidiumnak fő commendantja, Szentiványi Sebestyén, Kökenyesdi Ferencz ezen praesidiumban lovas r e n d b e n levő ha Inagyok, Zohon Péter fő por- koláb, Buday Dániel, T h o l n a y J á n o s gyalog h a d n a g y o k , Bapóti István vice porkoláb, Horváth Dániel, Baloghy Szabó István strása- mester, Markus Yaydenfelder czajbert, Keczelly J á n o s mostani udvarbíró, Matóchy Ferencz tavalyi udvarbíró, Fekete G á s p á r postamester.

L a u r e n t i u s Venchzelly n é m e t kapitány, B e k h György zászló- tartó, Miller Mihály n é m e t strásamester, J a h e r J á n o s n é m e t strása- mester, J o a n n e s Zaydell szállásosztó, J o a n n e s Vaghverth tonsor, decurionum corporall Phylippus Nedyrmayer, p r i m u s corporalis Matthaeus Schuller, secundus corporalis J o a n n e s F e l k m a n n y , ter- tius corporalis Christophorus H y m m e l , q u a r t u s corporalis J o a n n e s H o m a n y , quintus corporalis Benedictus Y a g e r m a u t t h .

L a y p c o m p a n i a vice excubiarum magister Melchior K u m s t h , ductor Caspar Jyeckl, distributor hospitiorum Gregorius H u m a n n , scriba Maximilianus de Hyttenberg, tonsor J o a n n e s H a n i c z h , decu- r i o n u m corporal J o a n n e s Millerh, p r i m u s corporalis Ottho Ernes- tus, secundus corporalis J o a n n e s Bichterh, tertius corporalis J o a n - nes Ottho, quartus corporalis J o a n n e s Haaz, quintus corporalis J o a n n e s Ganzerh etc.

Mindkét nemzetből álló tisztviselők m a g u n k s z e m é l y ü n k b e n keresztyéni igaz hitünkre, tisztességünkre fogadjuk és praesen- t i u m vigore assecuráljuk az erdélyi méltóságos fejedelmet, az tekén- tetes ós nagyságos öregbik Bákóczy György u r u n k a t , Erdélyország- n a k fejedelmét, Magyarország részeinek urát, és az székelyeknek ispánját, hogy mihelt m i n e k ü n k bizonyos relatiónk erkezik arról, hogy B ó m a i császár uronk ő flge generálisa Forgácz Á d á m u r o n k az erdelyi mlgos fejedelemmel tractatus által maga személye és állapotja felől végezett, és az mellett a n n a k az ő ngok között való végezésnek igazán való mását, páriáját vagy az m a g a generalis uronk pecséti, és kezeírása alatt, vagy penig k á p t a l a n t r a n s s u m p - t u m a és pecséti alatt minekünk meghozzák, a k á r m i condescensiók löttenek legyenek azok, tehát három n a p o k elteiven, negyedik napon m i n d j á r t a n n a k megerkezése u t á n , S z a t h m á r várát min- den b e n n e levő minden munitiókkal és éléssel is, az ki akkor

benne találtatik, az erdélyi méltóságos fejedelemtűi arra rendelte- tett ő n g a commissariusainak kezekhez a d j u k , assignáljuk min- den t o v á b b való halogatás, difficultás exceptiók és controversiák nélkül.

Az várbúi való kiköltözésünkre engedtetvén mindaddig s m i n d az resignatio u t á n szabados és békességes üdő, continuál- ván az kiköltözést mindaddig, míglen azt elvégezhetjük, úgy hogy azokban ne impediáltassunk in bonis nostris, sem penig m o s t a n i lakó helyünkből addig az ideig ne e x t u r b á l t a s s u n k ; kivel mind- azonáltal m i is n e m késedelmezünk. Addig penig az erdélyi méltó- ságos fejedelem ő nga a r r a rendeltetett vitézlő hívei bástyákon, kapukon, k a s a m á t á k b a n , várpiaczán, és n a p o n k é n t üresen m a r a d ó helyeken continuálják magokat es lakásokat. Medio tempore pe- niglen az v á r b a n levő s e m m i n e m ű munitiókat, és minden hadi a p p a r a t u s o k h o z való i n s t r u m e n t u m o k a t , sohuvá ki n e m ikatjuk, és n e m dissipáljuk, sem penig el n e m r e j t j ü k ; valamelyek mostan az v á r b a n vadnak, és ugyan az várhoz valók is voltanak. Az vár- ban levő élést is peniglen, mely ő flge számára való volt, ez ideig m a g u n k szükségére elkelő élésen kívül sohuvá ki nem iktatjuk, és n e m dissipáljuk, h a n e m h a mi m e g m a r a d addig az napig, azt is ugyanakkor igazán azon commissariusoknak kezekhez assignáljuk.

Hogy h a penig t r a c t a t u s által végben n e m ment volna az dolog az méltóságos erdélyi fejedelem és megnevezett generalis u r u n k kö- zött, azon e m b e r ü n k Római császár u r u n k n a k ő flgének írott leve- lünkkel Kassárul felmenvén ő flgéhez, az erdélyi méltóságos feje- delem ő nga a n n u e n t i á j á b u l és salvus conductusával, akár jöjjön válaszunk, s akár ne azon levelünkre, és ha j ű n e is, a k á r m i n e m ü válasz, és p a r a n c s o l a t legyen a z ; de hogy h a ő flgetül, avagy pala- tínus u r u n k t u l az v á r n a k segétségére expediált, avagy expediálandó derekas a r m a d á b u l álló, ós mi hozzánk penetrálandó, s velünk megegyező segétsége mi hozzánk n e m érkezik ez jelen való 1644.

esztendőbeli szent György h a v á n a k h u s z o n h a r m a d i k napjáig inclu- sive, így is m i n d e n e k b e n azon mód szerént és azon okokkal, az m i n t feljebb megírtuk, ő n g á n a k az erdélyi mltgos fejedelemnek arra rendeltetett commissariusinak kezekhez adjuk és assignáljuk az várat. — Mind az idő alatt penig az erdélyi fejedelemnek ő ngá- n a k és hadainak, ő ngához t a r t o z a n d ó híveinek, mind erdélyiek-

M l , és magyarországiakbúi állóknak, a k á r m i r e n d e n levőknek, signanter a,utem S z a t h m á r városának, Némethinek és hostátnak, mind nemes, és nemtelen renden levőknek, azoknak s e m m i n e m ű lakosinak, azokban, avagy akárhol lejendő h a d a i n a k személyek- ben, j a v o k b a n , jószágokban való kárt, hostilitást, i n j u r i á k k a l való illetést s e m m i n e m ű color és praetextus alatt az erdélyi fejedelem- nek, sem h a d a i n a k ő ngának, sem jó, sem gonosz szerencséjében az megnevezett időknek elteléseig n e m insurgálunk, sem m a g u n k , sem mások által, az mostan b e n n levő praesidiumnál többet s e m m i n e m z e t b ű i be n e m vészünk, és nem többitjük az megnevezett mód s z e r é n t való segétségnek elérkezéseig.

Mely segétségnek nevezetin n e m é r t ü n k valami csak magok- tól insurgáló, avagy mások izgatásábul fellázadott és hozzánk adhíereáló, s igyekező segétséget, sem sokat, sem keveset, sőt az olyant n e m is recipiáljuk. Az várat is peniglen sem penig hozzá való pertinentiákat sem kívül, sem belől s e m m i offensákra, avagy defensióra való dolgokkal, preeparatiókkal, éléssel való többítésével n e m m u n i á l j u k . És mind az megnevezett idők alatt is sohova, sem irás, sem izenet és semmi pr.'etextus alatt az erdélyi fejede- lem ő nga s b i r o d a l m a alatt levő hívei ellen való dolgokban, akár- mely provinciában legyenek is azok, m a g u n k a t n e m elegyétjiik, sem magunk, sem mások által ő nga ellenségit sem titkon, sem nyílván n e m foveáljuk, és h a kinek közzülünk az resignatio u t á n az erdélyi fejedelem ő nga birodalmába, akár E r d é l y b e n , akár Ma- gyarországban lészen lakásunk, bátor kiilömb kötelesség alatt való szolgálatra ne adnók is magunkat, m i n d a z o n á l t a l vármegyénkkel egyetértvén, v a l a m i n t azok, úgy mi is ő n g á h o z való hűségben, es szolgálatban m a g u n k a t egyaránt a l k a l m a z t a t j u k .

Beversalisunknak restitutiója felől való negyedik conditiónak (mely öt h o l n a p o t contineál) t a r t á s a szerént, az várbúi való kijárás dolgábúl az conditióhoz t a r t j u k m a g u n k a t m i n d e n e k b e n , az m i n t assecuráltattunk — generalis Kemény J á n o s u r o n k által. — Mely mi végezésünknek, és assecuratoriunknak m i n d e n részeiben szen- tül, és igazán való megállására m a g u n k a t az feljebb megírt mód szerént obligálván, az m a g u n k o n kívül álló két n e m z e t b ü l levő vitézeket is éppen erős hittel köteleztetjük, post p e r m u t a t i o n e m h a r u m assecuratoriarum azon n a p o n , és valakik in n u m e r i s praesi-

diariis, vagy akármint is velünk az várban maradnak, azokkal is megtartatjuk. Melyet magunk pecsétivei és kezünk írásával is cor- roboráltunk.

Datum ex arce Szathmár, die 16. martii anno 1644.

Kívül: Accorda praesidiariorum suae Mtis, et Joannis Kemény capitanei principis Transylvaniae tempore obsidionis arcis Szath- már anni 1644.

(Egykorú másolat az országos levéltárból.)

A mint a szerződés alá volt írva, Kemény elindult, biztosokat hagyván hátra a vár átvételére. Az őrség közt a kapitányok által pénzt osztatott ki s az egyeseknek szenvedett kárait megtérítette.

Kemény Boldizsár márcz. 22-én érkezett meg Kassára a hír- rel, hogy Szathmárt megígérték. Kassa m á r régen a Bákóczy kezén volt: márcz. 10-én adta föl magát s a mint a szathmári őrség erről értesült, többé nem volt oka t a r t a n i a várat — a capitulatio értel- mében átadatott a Kemény által hátrahagyott biztosoknak. April 7-én Tokaj követte példáját, melynek őrsége a zászlótartón s öt muskatélyoson kívül a fejedelem hűségére esküdött.

S most m á r Zemplén, Abauj, Ung, Bereg, Ugocsa, Szathmár, Szabolcs, Borsod, Gömör, Torna, Szepes vármegyék kezén levén, nyugodtan foghatott tulajdonképeni czeljához: a bányavárosok meghódításához.

SZILÁGYI S Á N D O R .

*) Erdélyi Történelmi adatok. IV. 121. 1.