szerében helyet kapnak az antikvitás versei, az érvelésben egymás mellé kerülhet a Biblia, az apokrif Sirák könyve, valamint a római lakomákon énekelt dicsőítő versek. Az egy­

mint pl. azt, hogy a prédikáció rovására nem zenélhetnek a templomban.

Visszatérve az ének-fejezet irodalmi jelentőségének kérdéséhez, még egyszer kiemelném, hogy Geleji Katona előszaváig Laskai Csókás alkotta meg Magyarországon e kérdésben az egyetlen explicit műfaji rendszert. Ez gazdagon kimunkált, mélyen tagolt gondolati alkotás, melyet elsősorban nem gyakorlati, hanem elméleti szempontok vezéreltek. Rend­

szerében helyet kapnak az antikvitás versei, az érvelésben egymás mellé kerülhet a Biblia, az apokrif Sirák könyve, valamint a római lakomákon énekelt dicsőítő versek. Az egy­

házi és a megőrizhető világi énekek megjelölésére használt terminusai azonosak, csak a virágéneket hívja concentusnak. Humanizmusa azonban, bármily tágkeblü, mégis csak protestáns: a szerelmi és az eretnek (unitárius) énekeket ő is üldözi.

Utolsó kérdésként felmerülhet, mennyire eredeti a Speculum ének-fejezete? A Specu- lumot más müveivel ellentétben itthon adta ki, Brassóban. Mindenképpen magyar kö­

zönségnek is szánta, sőt személyesen elő is adta az egészet a marosvásárhelyi iskolában.

Ugyanakkor európai olvasóközönségre is számíthatott, hiszen nem foglalkozott a szertar­

tási énekekkel, pedig a genfi gyakorlattól eltérően ezeket a magyarok megőrizték. Eddigi munkám során egy forrását sikerült megtalálnom az éneklésről szóló fejezetnek: Petrus Martyr Vermilius Loci communesét.

Feltűnő Vermilius éneklésről összeállított nézeteinek népszerűsége Magyarországon: Szegedi Kis Loctja, erősen megrövidítve, pontosan lemásol­

j a Vermilius ének-fejezetét, amely szintén az oratio-résszel együtt található meg. Újfalvi is idéz belőle előszavában, s megjegyzi, hogy az éneklésről még más hasznos dolgok is olvashatók Vermiliusnál.

Laskai Csókás bőven merít Vermilius kérdéseiből, argumentu­

maiból, ezt azonban oly mértékben önállóan teszi, hogy vagy arra kell gondolnunk, hogy a két műnek közös a forrása, vagy pedig el kell hinnünk Laskai Csókásnak azt, amit oly gyakran emleget, ti. hogy saját elgondolásait fogalmazza meg. Marad természetesen egy harmadik út is: a források további kutatása.

H. Hubert Gabriella

Kemény Zsigmond társadalomszemlélete

Kemény Zsigmond élete során alapvetően két műfajt müveit: a publicisztikát és a re­

gényt. Nagyon világosan megfogalmazza, hogy mit jelent számára az egyik, és mit a másik. „Az író — mondja — napjaiból kiválasztja azon rövid időközt, [... ] midőn rend­

kívüli erők foglalják a lélek láthatárát el, [...] Ekkor végigtekint szíve, képzelődése, az alkotó ész, a rendezett adatok minden tartományain; kiszemeli azon kincseket, melyek együvé illenek s külön is nagy becsüek volnának, és összhangzókká idomítja, oly óvatos gondossággal s merész látszerezéssel, hogy az egészen szétáradó szellem fölülmúlja a rész­

letekben rejlő minden értéket. így áll elő az egymástól legtávolabb eső lélektulajdonok együtthatásából a klasszikus munka."

A szépirodalmi mű tehát „művészileg befejezett,"

azaz a világjelenségeinek pillanatnyi szintézisét adja, és így válaszolni próbál a végső em­

beri kérdésekre. A publicisztikában egészen másról van szó. „Annak, mit mi papirosra teszünk — mondja a hírlapíró Kemény — , mindig egyik tényezője az ezer alakú külé- let [ . . . ] . Munkáinkon tehát mindig hiányzani fog a felsőbb légkörű nyugalom, a tiszta, meg nem zavart összhangzás és a helyes bevégzettség bélyege."

Látható, hogy Kemény

3 0 VERMILIUS, Petrus Martyr, Loci communes. Heidelberg, 1613. 675: De musica et carminibus.

31 RMNy 886, ()4b.

1 K E M É N Y Zsigmond, Néhány cikk saját ügyünkben. (1842) In KEMÉNY Zsigmond, Korkívánatok.

(A továbbiakban Kork.) Bp. 1983. 146-147.

2 K E M É N Y Zsigmond, Élet és irodalom. (1852) In K E M É N Y Zsigmond, Élet és irodalom. (A továbbiakban Élet.) Bp. 1971. 163.

3 K E M É N Y Zsigmond, Néhány cikk saját ügyünkben. In Kork. 148.

számára az igazi kihívást a szépirodalmi mű alkotása jelentette, mert ott a műfaj lénye­

ge az örök emberi kérdésekkel szembesítette öt. Bármilyen mohó érdeklődéssel fordult is az élet legkülönbözőbb jelenségei felé, ezt mindig azért tette, mert az alapkérdésekre keresett választ. Arról a szellemi igényről, melyet a szépirodalom kielégített, még ak­

kor sem tudott lemondani, mikor hírlapíróként dolgozott. Es éppen ez emeli ki Kemény publicisztikai munkásságát a pusztán sajtó- vagy politikatörténeti müvek sokaságából.

Végsőkig feszítette a műfaj kereteit azáltal, hogy minden szőnyegre kerülő kérdés eseté­

ben kijelölte azokat a filozofikus kiinduló- és végpontokat, melyeknek összefüggésében kell és lehet az adott problémát elemezni. Az elemzésekben pedig egyszerre van jelen a precíz tárgyismeret és egy olyan elméleti apparátus, amely egyrészt koherens, másrészt mindig meghatározza az adott probléma kezelésének módját, harmadrészt pedig szorosan össze­

függ Keménynek a végső kérdésekre adott válaszaival. Dolgozatomban Keménynek ezt a társadalomról alkotott elvont gondolatrendszerét próbálom publicisztikai müvei alapján feltárni.

Kemény Zsigmond társadalomszemlélete három probléma előzetes tisztázására épül.

A világ megismerhetőségéről, a haladásról és az emberről vallott nézeteire. A világ megis­

merhetőségével kapcsolatban nem kisebb célt tüz ki Kemény, mint „a tények okainak és az események értelmének megtalálását."

Ez a célkitűzés feltételezi, hogy a világ eseményei szigorú oksági rendszerben kapcsolódnak egymáshoz. A világ megismerése tehát egyrészt megköveteli ennek az oksági rendszernek a felfejtését, másrészt pedig válaszolni kell arra a kérdésre, hogy az ennek az oksági rendszernek az alapján végbemenő változások mu­

tatnak-e valamilyen célosságot, és ha igen, milyen cél felé halad a világ. A kérdéskör első fele Keménynek a világ megismerhetőségével, a második pedig a haladásqal kapcsolatos nézeteivel van összefüggésben. Az egzisztenciálisan lényegesebb kérdéskör a második, de megválaszolásának feltétele, hogy az elsőt tisztázzuk.

(1) Kemény a világ megismerhetőségét két síkon vizsgálja: egy filozófiain és egy gya­

korlatin. A filozófiai síkon Kemény számára a világ nem, vagy legfeljebb csak töredékesen ismerhető meg: „A história—írja —egy soha be nem végzett egész,"

így „aztán nincs kor, melyben a legkitűnőbb státusférfiak is, minden tény hordirányát vagy az egymás mellett folyó események viszonylagos fontosságát ismernék."

Mindebből Kemény számára nem az következik, hogy le kellene mondani a világ megismerésére tett kísérletről.

A feltételezett oksági kapcsolatrendszer ugyanis nem marad önkényes hipotézis, mi­

vel a mindennapi életben szerzett tapasztalatok bizonyságát adják annak, hogy ez az ok-okozati rendszer létezik.

A világ kimerítő megismerhetőségének hiányában így csak az marad feltételezés, hogy ez a rendszer az egész világot átfogja. Kemény ezt a feltétele­

zést elfogadja: „nép és magános sorsában az eseményeket kérlelhetetlen nemezis szövi."

Ebből következik, hogy a jelenségeket megfigyelő ember „az okok és eredmények némi biz­

tonsággal észlelhető törvényeiből következtetni tud a jövendőre, egy talányos hatalomnak, mit sorsnak nevezünk, cselek vényei bői annak logikájára."

Ez nem mond ellent annak, hogy Kemény a tökéletes megismerést lehetetlennek tartsa, hiszen állandóan hangsúlyoz­

za, hogy minden dolognak számtalan oka és következménye van.

Az emberi elme csak az egyszerűbb áttekinthetőség érdekében emel ki önkényesen néhányat a végtelen szá­

mú okok és következmények közül. Ezzel biztosítja önmaga számára, hogy ne vesszen

4

KEMÉNY Zsigmond, Még egy szó a forradalom után. (1851) In KEMÉNY Zsigmond, Változatok a történelemre. (A továbbiakban Vált.) Bp. 1982. 436.

5

KEMÉNY Zsigmond, Élet és irodalom. In Élet. 163.

6

Uo. 157.

7

Vő. „a legútszélibb tapasztalás eléggé meggyözhete arról, miként viszonyaink egyedül magán­

jogi átalakulásra fogékonyak." KEMÉNY Zsigmond, Szemle. (1843) In Kork. 282.

8

KEMÉNY Zsigmond, Néhány szó Szatmár megyéről a maga idejében. (1841) In Kork. 17.

9

KEMÉNY Zsigmond, Helyhatóságainkban szőnyegre kerülendő kisebb és nagyobb tárgyak felől. (1842) In Kork. 61.

10

KEMÉNY Zsigmond, Gondolatok. (1837) In Kork. 5.

el a tények s o k a s á g á b a n , de u g y a n a k k o r p o n t a t l a n n á is teszi a valóságról a l k o t o t t ké­

p e t .1 1 Az így felállított teóriákkal az e m b e r csak hozzávetőlegesen t u d j a megjósolni az események következményeit és i r á n y á t . A m i k o r a teóriák p o n t a t l a n s á g a m i a t t a h i b á k a n n y i r a s z a p o r o d n a k , h o g y a jóslások p r a k t i k u s a n h a s z n a v e h e t e t l e n n é v á l n a k , a k k o r a t e ó r i á t m ó d o s í t a n i kell. Mikor K e m é n y egy-egy teóriát alkot vagy a l k a l m a z , t u d a t á b a n van e n n e k a f o l y a m a t n a k , és így azt is t i s z t á n l á t j a , hogy a t e ó r i á k nem fedik tökélete­

sen a valóságot, és nem a teljes valóságot fedik. De mégis az e g y m á s t korrigáló elméletek m e g a l k o t á s a e l ő r e h a l a d á s egy végtelenbe n y ú l ó ú t o n a valóság megismerése felé.1 2

A filozófiai szinten m e g n y i l v á n u l ó b i z o n y t a l a n s á g Keménynél nem e r e d m é n y e z rela­

t i v i z m u s t . T u d j a , hogy a felmerülő p r o b l é m á k a t csak h a l m o z z a az e m b e r , h a az elvont ismeretelméleti b i z o n y t a l a n s á g r a hivatkozva nem próbál a z o k r a megoldást k e r e s n i .^{1 3}

H a elvileg vizsgáljuk a kérdést, a filozófiai és gyakorlati síkot n e m lehet e l v á l a s z t a n i , a m i n d e n n a p i életben a z o n b a n ez k ü l ö n ö s e b b nehézség nélkül m e g t e h e t ő . A g y a k o r l a t i élet u g y a n i s azt követeli az e m b e r t ő l , hogy minél j o b b a n t i s z t á b a n legyen egy a d o t t t u d o ­ m á n n y a l vagy kérdéskörrel kapcsolatos hie et nunc szabályokkal és ismeretekkel. T i s z t á n l á t v a a filozófiai síkon elkerülhetetlen b i z o n y t a l a n s á g o t , K e m é n y a hie et nunc szabályok a l a p j á n vitázik kortársaival, és nem egyszer igen g ú n y o s a n és m a g a b i z t o s a n helyre is teszi őket.

(2) K e m é n y í r á s a i b a n nem érinti a k u l t ú r a , a differenciált t á r s a d a l o m e r e d e t é n e k kér­

dését. Nem állKt fel és nem vesz át sem t u d o m á n y o s , sem mitologikus e r e d e t t e ó r i á k a t . A m i k o r t ö r t é n e t i kérdésekkel foglalkozik, m i n d i g forrásokkal jól d o k u m e n t á l h a t ó problé­

m á k a t dolgoz fel. A h a l a d á s s a l k a p c s o l a t b a n K e m é n y e l u t a s í t m i n d e n olyan szemléletet, mely a „kezdetleges á l l a p o t o k a t mindig a r a n y k o r n a k szereti képzelni, s a civilizáció h ó d í t á ­ sait a m e g r o m l á s terjedésének g o n d o l j a . "1 4 Ezzel szemben azt érzékeli, hogy a t á r s a d a l m i változások ellentétesen m i n ő s í t h e t ő jelenségeket h o z n a k létre.1 5 Azzal is t i s z t á b a n v a n , hogy n i n c s o l y a n g o n d o l a t m e n e t , mely elvileg ki t u d n á zárni a rosszat a világból: „ a b b ó l , mert valami rosszul v a n , nem foly szükségesképpen, hogy l e h e t n e m á s k é n t i s . "^{1 6} A hala­

d á s t e h á t racionálisan n e m b i z o n y í t h a t ó . De K e m é n y végiggondolja azt is, hogy e n n e k ellenkezője, azaz a h a l a d á s t a g a d á s a sem b i z o n y í t h a t ó .^{1 7} A világ megismerhetőségével kapcsolatos második kérdéskörre, a r r a , hogy milyen i r á n y b a h a l a d a világ, K e m é n y észér­

vek a l a p j á n nem t u d válaszolni. Mindez nem jelenti a z t , hogy semmiféle v á l a s z t sem a d n a erre a kérdésre.

1 1 Vö. „Kik nemünk történeteit könnyebb áttekintés végett korszakokra osztályozták, rendet hoztak ugyan a históriába, de zavart sok ember koponyájába. Azon módszer, minélfogva az egy­

más u t á n tóduló fejleményeknek határozottabb momentumai kapcsolataikból kiszakíttatának, s fordulópontnak el bérmálva, [ . . . ] külön emelvényekre rakattak, és a megelőző okok és tények, melyek a fokozatos átmenetet alkoták, csak utóbb s általánosan hozatának fel, egy csalokosko- dásnak [ . . . ] ápoló dajkája lön." KEMÉNY Zsigmond, A kodijücáció és históriai oskola. (1842) In Kork. 19.

1 2 Vö. „mi egyébb az elmélet, mint tapasztalás által szabály alá vont gyakorlat? És a gyakorlat más-e, mint alkalmazott elmélet? Azon törekvés, hogy le kel mondani a teóriáról, mert a fonák teóriák nagy veszéllyel járnak, az emberiség kezéből éppen ezen veszélyek elleni orvosszert ragadja ki, s mivel káros a tévelygés, tehát betiltja az igazság keresését." K E M É N Y Zsigmond, Szernelvényi eljárásunk felől. (1842) In Kork. 183.

1 3 Vö. „Az Erdélyi Híradó-nak ily politikája józan volt: mert általa ö is [ . . . ] befolyhatott [...]

oly megállapodásra, melyből emberi rövid számítás szerint sikert s malasztot remélni följogosítva valánk." KEMÉNY Zsigmond, A bírószékekről és a büntetőeljárásról. (1843) In Kork. 285.

14 KEMÉNY Zsigmond, Szellemi tér. (1853) In Élet. 253.

1 5V ö . „a polgáriasodás [ . . . ] jó tulajdonaink nemesítése mellett ellentétül finomított bűnöket is idéz elö." Uo. 252.

16 KEMÉNY Zsigmond, A kodifikáció és históriai oskola. In Kork. 25. Vö. még: KEMÉNY Zsigmond, Vallomások. (1843) In Kork. 242.

1 7 KEMÉNY Zsigmond, Érintések. (1845) In Kork. 371.

K e m é n y p á l y á j a és írásai is a r r a m u t a t n a k , hogy az eddig e l m o n d o t t a k ellenére h i t t a h a l a d á s b a n . Hosszú közéleti szereplése nehezen képzelhető el a h a l a d á s b a v e t e t t hit nél­

kül, ezenkívül egyes t ö r t é n e l m i változásokat e g y é r t e l m ű e n fejlődésnek t e k i n t .1 8 Legfonto­

s a b b b i z o n y í t é k u n k K e m é n y h a l a d á s b a v e t e t t h i t e mellett a z o n b a n gondviselésfogalma.

K e m é n y a gondviselést azonosítja azzal az ok-okozati rendszerrel, mely az egész világot átfogja.1 9 A gondviselés, a világ megismerhetetlenségéről vallott nézeteivel ö s s z h a n g b a n ,

„nem az emberek félelmei és reményei szerint h a l a d , "2 0 azaz az e m b e r s z á m á r a előre ki­

s z á m í t h a t a t l a n és m e g i s m e r h e t e t l e n . A racionálisan t á j é k o z ó d n i k í v á n ó e m b e r s z á m á r a a jelenségek értelmezésével kapcsolatos kételyek abból s z á r m a z n a k , h o g y a világ csak töre­

dékesen i s m e r h e t ő meg. Ezért nem véletlen, hogy é p p e n a kételkedéssel k a p c s o l a t b a n írja le K e m é n y egyik kulcsfontosságú m e g á l l a p í t á s á t a gondviselésről: „ K é t k e d j ü n k bízvást!

Csak egyben n e m , t i . hogy az e m b e r h i v a t á s a a j ó u t á n t ö r e k e d n i ; a gondviselés természe­

t e a jót eszközölni."2 1 A gondviselés t e h á t K e m é n y g o n d o l a t r e n d s z e r é b e n a viszonyítási p o n t nélkül m a r a d t e m b e r t van h i v a t v a h a nem is i r á n y í t a n i , de m e g n y u g t a t n i . Meg­

n y u g t a t n i a r r ó l , hogy a világ az érzékelhető jelenségek ellenére az e m b e r r e l szemben nem ellenséges, sőt még csak nem is közömbös. E fogalom h a s z n á l a t á v a l K e m é n y elismeri a világ teleologikus jellegét, b á r ennek m e g n y i l v á n u l á s a s z á m á r a e l l e n t m o n d á s o k k a l t e r h e l t és kiismerhetetlen. M á s szavakkal és merészebben fogalmazva m o n d h a t j u k azt is, hogy a gondviselésbe v e t e t t h i t b ő l származik K e m é n y a z o n nézete, hogy t ö r t é n e l m i t á v l a t b ó l szemlélve az eseményeket, a dolgok rendjéből az e m b e r és az emberi viszonyok tökéletese­

dése következik még a k k o r is, h a az események l á n c o l a t á b a n az egyén b o l d o g s á g a sokszor megsemmisül.

(3) A h a r m a d i k t i s z t á z a n d ó p r o b l é m a k ö r K e m é n y e m b e r k é p e . Az e m b e r i lélekben Ke­

m é n y kettősséget tételez fel. Ezt l e g g y a k r a b b a n szív és ész, érzés és é r t e l e m , vagy kedély és g o n d o l a t d u a l i z m u s á n a k nevezi.2 2 Ezen jelenségek leírásakor t ö b b n y i r e a n a t ó m i a i fo­

g a l m a k b ó l vezeti le a metaforikus pszichológiaiakat: „ a r t é r i á k c s a t o r n á i n [ . . . ] vér . . . omlik a szív k a m r á i b a , t e r e m t v e szelíd érzelmeket és v i h a r z ó szenvedélyt. Az a g y b a n [ . . . idegtömkeleg közt, [ . . . ] születnek a fogalmak és eszmék, a l a k u l elv és r e n d s z e r . "2 3 A szív pszichológiai szerkezetét a természet, v a l a m i n t a polgári és szociális viszonyok h a t á s a i ala­

kítják ki. Velünk s z ü l e t e t t n e k fogja fel Kemény az ö s z t ö n ö k e t : így beszél önzésről, ön- f e n n t a r t á s i és állati ösztönökről.2 4 Mindezeket végül a b b a n a f o r m u l á b a n összegzi, hogy az ember cselekedeteinek fontos m e g h a t á r o z ó j a a „ t e t t e k r e m o z g a t ó k e t t ő s ösztön: s a j á t függetlenség, s m á s t a k a r a t u n k t ó l függővé tétel, s z a b a d s á g és h a t a l o m e l v e . "2 5 A polgári viszonyokon a jogi, a szociálisakon pedig a megélhetés s z í n v o n a l á t szabályozó g a z d a s á g i viszonyokat é r t i . E tényezők összjátékaként a l a k u l ki a szenvedély i r á n y a és i n t e n z i t á s a , mely m e g s z a b j a az egyén l e g á l t a l á n o s a b b és sokszor még csak h o m á l y o s céljait, ösztönzi őt e célok elérésére, azaz végső fokon kijelöli az egyéni törekvések á l t a l á n o s i r á n y á t .2 6 B á r

1 8 KEMÉNY Zsigmond, Korteskedés és ellenszerei. (1843-44) In Vált. 112.

1 9 Vö. 10-es jegyzet.

2 0 KEMÉNY Zsigmond, Szellemi tér. In Elei. 252.

2 1 KEMÉNY Zsigmond, Anglia története II. Jakab trónralépte után. (1853) In Elei. 311.

2 2 Kemény annyira a szív és ész összjátékából véli az emberi cselekedeteket levezethetöknek, hogy Széchenyit is egy erre alapozott képlettel kísérli meg leírni: „sok keserű tapasztalások és fanyar élmények u t á n , tanulmányává s majdnem rögeszméjévé vált esze által zsarnokoskodni szívén."

KEMÉNY Zsigmond, Széchenyi István. (1851) In Sorsok és vonzások. Bp. 1970. 127.

2 3 KEMÉNY Zsigmond, Kodifikáció és históriai oskola. In Kork. 18.

2 4 Vö. KEMÉNY Zsigmond, Érintések. In Kork. 370; KEMÉNY Zsigmond, Adónkról. (1842) In Kork. 112; K E M É N Y Zsigmond, Néhány szó saját ügyünkben. In Kork. 140.

2 5 KEMÉNY Zsigmond, A mohácsi veszedelem okairól. (1838) In Élet. 11. VÖ. még: KEMÉNY Zsigmond, Irányok. (1842) In Kork. 50.

2 6 Vö. „legkevésbé sem kétlem, miként a legszámítóbb terveknek körrajzait az egzaltáció teremti és részleteit azon kitartás lépteti életbe, mely érzéseinknek egy eszme iránti hö és lankadatlan melege." KEMÉNY Zsigmond, Érintések. In Kork. 371.

a szenvedély szó gyakran fordul elő olyan szószerkezetekben, mint az „alaktalan szenve­

dély" vagy „minden barlangjai a szenvedélyeknek,"

tévedés volna azt gondolni, hogy a szenvedély Kemény szerint csupán tehertétele az emberi léleknek. Kjtségtelenül tehertétel is, hiszen az ész által nem, vagy csak kevéssé kontrollálható ösztönök folytán beleviheti az egyént olyan célokra való törekvésekbe, melyek vagy egészben, vagy részben megvaló­

síthatatlanok, és így az egyén olyan konfliktusokba, a társadalmi erők olyan szövedékébe kerülhet, mely vagy boldogságát, vagy erkölcsi, vagy akár fizikai létét is megsemmisítheti.

Kemény regéEyei, novellái gazdag példaanyaggal szolgálnak erre. De mivel a szenvedély ösztönzi cselekvésre az embert, mindenfajta előrelépésnek is az az alapja. Hogy a kitű­

zött cél megvalósítható-e vagy sem, és ha igen, milyen módon lehet a célig eljutni, annak felmérésére az ész van hivatva. Csak az ész által gondosan mérlegelt törekvések számít­

hatnak sikerre. Ezért nevezi Kemény az észt „a legdrágább kincsnek,"

és ezért állapítja meg szomorúan, hogy „az új és nagyszerű eszmékre nézve az emberiségnek fő szerencsét­

lensége abból áll, hogy azokat mindig ábrándozok kezdik sejteni és földolgozni, s midőn aztán higgadt, szakértő és praktikus egyének megjelennek bírálataikkal s józan terveikkel, már sok veszélyes szenvedély szivárgott a tömeg közé."

Kemény nem tételez fel az emberben veleszületett erkölcsi érzéket, melyre hagyatkoz­

va, sokszor a társadalom napi moráljával szemben is, az ember eligazodhatna az erkölcsi világban. Ez az eligazodás Kemény gondolatrendszer szerint azért is nehéz, mert az is­

meretelméleti alap miatt mindenfajta érték vonatkoztatási pont hitelét vesztette. Mivel a végső jó az ember számára rejtve marad, az embernek etikailag olyan célokat kell ki­

tűznie, melyeknek jóságát a leginkább be lehet látni. Az emberi szenvedés csökkentése tűnik a leginkább ilyennek. A szenvedések különböző fajtái közül talán azokat lehet­

ne a leghatásosabban csökkenteni, melyeket emberek okoznak egymásnak azáltal, hogy saját céljaik elérésére törekedve, más emberek törekvéseivel összeütköznek. A cél tehát olyan emberi kapcsolatrendszer, társadalmi, jogi és gazdasági szerkezet létrehozása, mely az egyes emberek törekvéseit nem szembeállítja, hanem lehetőség szerint összehangolja.

Olyan embermodell esetén, amely szerint az ember bár nem eredendően gonosz, de vele­

született törekvése a másikon való uralkodás, és nincs veleszületett erkölcsi érzéke, főleg a társadalmi viszonyrendszer hangolhatja össze az egyéni törekvéseket. A kérdés tehát az, hogy milyennek látja Kemény ebből a szempontból a létező társadalmakat, illetve milyen lehetőségeket lát abban a társadalom modellben, melynek megközelítését kívánatosnak tartja.

Mikor Kemény nem konkrét társadalmi kérdéseket boncolgat, hanem a társadalom ál­

talános működéséről ír, általában metaforákkal fejezi ki magát, és többnyire három külön­

böző hasonlítót használ: erőtani rendszert, gépet és emberi testet. Az erőtani rendszer

segítségével Kemény erőknek ábrázolja az emberi szándékokat, akaratokat és törekvése­

ket, és úgy számol ezekkel, mintha vektorok lennének, melyeknek eredőjéből származtatja a társadalom belső mozgásait. Ez az erőtani rendszer úgy épül fel, hogy minden ember képvisel bizonyos mennyiségű erőt, melyet a körülményektől függő cél, vagy célok elérése érdekében mozgósít. Ezek az erők erősítik, gyengítik vagy kioltják egymást, illetve mó­

dosítják egymás irányát, az emberek pedig csoportokba tömörülnek, különülnek. Minél több ember életét érintő dologról van szó, annál bonyolultabb és kiterjedtebb lesz ez a rendszer, míg végül a világ összes egymással kapcsolatba kerülő embere egy nagy rendszer

2 7 KEMÉNY Zsigmond, A tisztújítás kérdése, legújabb kapcsolatai közt. (1842) In Kork. 72; KEMÉNY Zsigmond, Vallomások. In Kork. 242.

2 8 KEMÉNY Zsigmond, Néhány szó Szatmár megyéről a maga idejében. In Kork. 12.

2 9 KEMÉNY Zsigmond, Igénytelen nézetek. (1844) In Kork. 349.

3 0 Vő. „Ekkor a közjogi és társadalmi erők súlypontjai hihetetlen gyorsasággal változnak. A tör­

ténészed érdekek a szellem titáni ostroma között fölbomolván, a szétszórt részek, rövid ingadozás u t á n , a bennök rejlő adhéziónál fogva új tömörödési formákat és új gyülpontokat keresnek." KE­

MÉNY Zsigmond, Még egy szó a forradalom után. In Vált. 377.

része lesz.

Ez a rendszer, melyet K e m é n y politikai e r ő t a n k é n t3 1 emleget, mindig a súlyegyen felé h a l a d ,3 2 melyet a z o n b a n s o h a el nem ér.3 3 Az emberi szenvedések egy része é p p e n abból származik, hogy az emberek e g y m á s törekvéseit keresztezve vagy megnehezítik, vagy lehe­

tetlenné teszik a másik céljának elérését.3 4 E szenvedések teljes kiküszöbölése l e h e t e t l e n , hiszen ezek a rendszer lényegéből f a k a d n a k . V a n n a k a z o n b a n o l y a n t ö r t é n e t i időszakok, mikor a szenvedések g y a k o r i v á és d r á m a i v á v á l n a k , akkor u g y a n i s , amikor valami kibil­

lenti a m á r k i a l a k u l ó b a n lévő súlyegyent, és a m e g b o l y g a t o t t rendszer „új g y ü l p o n t o k "

körül és új „tömörödési formák" szerint kezd közeledni valamilyen m á s a r á n y ú súlye­

gyen felé.35 A cél t e h á t az, hogy olyan rendszer jöjjön létre, mely az erők e l k e r ü l h e t e t l e n összeütközését a lehető legkisebb szintre csökkenti, és a k a d á l y o z z a a k i a l a k u l ó b a n lévő súlyegyen kibillentését. Ilyen állapot úgy j ö h e t létre, h a az egyének ereje oly m ó d o n cso­

portosul, a csoportok és egyének úgy kerülnek egymással részben vagy egészen ellentétes vagy p á r h u z a m o s helyzetbe, hogy sem egyén, sem csoport előtt n e m nyílik meg a n n a k le­

hetősége, hogy az egyik a m á s i k , vagy az egész rendszer r o v á s á r a egyoldalú előnyre tegyen szert, illetve h a csak olyan célok t ű n n e k e l é r h e t ő n e k , melyek az egyén, vagy a csoport ér­

dekét szolgálva nem a k a d á l y o z z á k , sőt é p p e n elősegítik az egész rendszer m ű k ö d é s é t . Az elkerülhetetlen összeütközések pedig olyan k o m p r o m i s s z u m o s megoldások felé t e r e l ö d n e k , melyek m e g i n t csak az egész rendszer érdekét szolgálják.3 6 A h h o z , hogy a t á r s a d a l o m kö­

zös érdeke érvényre j u t h a s s o n , és a t á r s a d a l o m kifelé is érvényesíthesse érdekeit, szükség van bizonyos mennyiségű erő k ö z p o n t o s í t á s á r a . Az ezzel az erővel való visszaélést azon­

ban meg kell a k a d á l y o z n i , ellenerőre van t e h á t szükség, mely úgy működik l e g j o b b a n , h a sok szétszórt kis erőből áll. Ekkor ugyanis el lehet kerülni, hogy két nagy erő súlyos kilen­

géseket okozzon a t á r s a d a l o m b a n : s z á z a d u n k „ a k ö z p o n t o s í t o t t álladalmi erők örvényéből jogokat r a g a d ki, s azokat visszaadja az e g y é n e k n e k , t á r s u l a t o k n a k és h e l y h a t ó s á g o k n a k , s így korlátolja a n a g y o b b szám m i n d e n t e v ő s é g é t . "3 7 Egy ilyen rendszer m e g v a l ó s í t á s á n a k kérdése átvezet a t á r s a d a l m i i n t é z m é n y r e n d s z e r p r o b l é m á j á h o z , ugyanis az erők rendsze­

rét intézmények h á l ó z a t á v a l lehet a k í v á n t modell felé közelíteni. Kemény a k k o r él a gép és test metaforával, mikor a t á r s a d a l m i intézményrendszerről á l t a l á n o s a n beszél.

A két kép közös v o n á s a a szigorú rendszerszerűség, mely a l k a l m a s s á teszi őket a tár­

sadalom szinkrón m ű k ö d é s e i n e k metaforikus megjelenítésére. K e m é n y beszél „az alkot­

m á n y gépezetének p o n t o s m o z g á s á r ó l "^{3 8} és a r r ó l , hogy „a k ö z á l l o m á n y h a s o n l a t o s leend az egészséges emberi t e s t h e z , melyben a lélek legtitkosabb h a t á s á r a m á r m e g m o z d u l a

3 1 Uo. 247.

3 2 V5. „ha bizonyos fonák helyzet nyomasztása miatt fölidézte a visszahatást, az először a vég­

pontig rohan, s úgy szül a z t á n különböző oszcillációkat." KEMÉNY Zsigmond, Állapotunkról.

(1842) In Kork, 128.

3 3 Vő. „a természet szintúgy nem állít elő jellemeröket, melyek tökéletes súlyegyenben tartsák egymást, mint státusszerkezet illy alkotmányos hatalmakat." KEMÉNY Zsigmond, Eszmetöredékek a korteskedés és ellenszerei körűi (A továbbiakban Eszmetöredékek.) Pesti Hírlap (A továbbiakban PH) 1847 május 6, 9, 11, 20, 21, június 1, 4, 8, 10, 20, 27, 29. Jelen idézet: jún. 20.

3 4V ő . „a mozgalomnak [nyelvtusa] ösztöne [ . . . ] oly téren edzi erejét, hol [ . . . ] szűnni nem akaró bujtogatással készít új bonyodalmakat szegény hazánknak, hogy annyi teendőkre fölhívott parányi erejét ismét eredménytelen nyelvharcban pazarolja el." K E M É N Y Zsigmond, Két jelenet figyelmünkre méltó. (1843) In Kork. 256.

3 5 Vö. 30-as és 32-es jegyzet.

3 6 Vö. „De lehetetlen volna-e, úgy helyeztetni el a hatalmakat, minélfogva ha nem is egy tökéletes súlyegyen — mi valóságos agyrém, — de a szerepek célszerűsége és a befolyásbani osztozás aránya, kezességet nyújtson az együtthatásra, s vágyat ne ébresszen a megmérközésre, a letiprásra? — A hasonlító jogtan és az alkotmányos elvek terjedése ellenkező hitre vezet." K E M É N Y Zsigmond, Eszmetöredékek, jún. 20.

3 7 K E M É N Y Zsigmond, Szemelvényt eljárásunk felől. In Kork. 185.

3 8 K E M É N Y Zsigmond, Kalászok a hasonlító jogtan mezejéről. (1845) In Kork. 443.

kéz, és s z o l g á l a t b a n v a n n a k m i n d e n t a g o k . "3 9 Rendszerszemlélet jellemző t e h á t K e m é n y ­ re, mikor b á r m i l y e n t á r s a d a l o m m a l kapcsolatos p r o b l é m á t elemez. így közelíti meg a korteskedés kérdését is. Megállapítja, hogy „az a l k o t m á n y o s élet n a g y h a t a l m a t a d a tör­

v é n y h o z ó k n a k , s a h o l erő és befolyás van, o t t sem a c s á b o k a t , sem a visszaélést egészen kiküszöbölni nem l e h e t . "4 0 Ebből következik, hogy h a fel a k a r u n k lépni a korteskedés ellen, vagy az egész rendszert kell lényegileg m e g v á l t o z t a t n i , vagy a legkisebbre kell csök­

kenteni a megvesztegetés lehetőségét, és a m e g m a r a d t rosszal e g y ü t t kell élni. K e m é n y a második megold.st v á l a s z t j a , és a következőket javasolja: „a megyei tisztviselet jogkörének revisió a l á v o n á s á t , — s a n n a k a revisió következtében célszerű s z a b á l y o z á s á t ; "4 1 „a kö­

v e t v á l a s z t á s o k törvényességének országgyűlés általi v e r i f i c á l t a t á s á t , — a k ö v e t u t a s í t á s o k m e g s z ü n t e t é s é t , — é v e n k é n t i országgyűlést t ö b b évre v á l a s z t o t t követekkel."4 2 K e m é n y hosszan fejtegeti j a v a s l a t a i n a k h a t á s á t , de s z á m u n k r a most csak módszere fontos. Feltár­

j a , hogy a rendszer m i k é n t hozza létre m ű k ö d é s e során a h i b á k a t , melyeket végül emberek követnek el, de a z é r t , m e r t a rendszer lehetővé teszi ezt. Nem m e n t i fel az egyes e m b e r t , de igazi m e g o l d á s k é n t nem az emberek m e g b ü n t e t é s é t , h a n e m a rendszer m ó d o s í t á s á t javasolja, hogy m a g a a rendszer és ne a lényegében rendszeridegen b ü n t e t ő szabályok s z a b j a n a k g á t a t az e m b e r a l a p v e t ő önzésének. Az ilyen rendszert módosító reformokat nevezi K e m é n y gyökeres reformoknak.^{4 3} E z t a t u d a t o s rendszerszemléletet t a r t j u k Ke­

mény t á r s a d a l o m s z e m l é l e t e egyik legfontosabb v o n á s á n a k .

K e m é n y egyszerre számol az e r ő t a n i - és az i n t é z m é n y r e n d s z e r ö n t ö r v é n y ű fejlődésével és a két rendszer b o n y o l u l t k ö l c s ö n h a t á s á v a l . A t á r s a d a l m i erőviszonyok v á l t o z á s a állan­

d ó a n a l a k í t j a az i n t é z m é n y r e n d s z e r t , az pedig időről időre rögzíti az erőviszonyokat, hogy minél kisebb legyen a t á r s a d a l m o n belüli s ú r l ó d á s , és k o m m u n i k á c i ó s c s a t o r n á t biztosít a t á r s a d a l o m alkotóelemei s z á m á r a , mely c s a t o r n á k o n nemcsak érdekeket és célokat, ha­

nem erőket is lehet kifejezni, é s / v a g y érvényesíteni. Az i n t é z m é n y r e n d s z e r pedig a z á l t a l hogy rögzíti, a l a k í t j a is a t á r s a d a l m i erőviszonyokat. A kérdés csak az, hogy t u d a t o s a n milyen m é r t é k b e n lehet az i n t é z m é n y r e n d s z e r a l a k í t á s á v a l a t á r s a d a l m i erőviszonyokat valamilyen o p t i m á l i s n a k vélt állapot felé közelíteni.

A feladat elvileg a z , hogy s z á m b a kell v e n n i a t á r s a d a l o m m i n d e n t a g j á n a k igényeit, céljait és f e l a d a t a i t , ki kell jelölni az egész t á r s a d a l o m h o s s z ú t á v ú érdekeit, m a j d meg kell a l k o t n i egy o l y a n i n t é z m é n y r e n d s z e r t , mely a k ü l ö n b ö z ő érdekek és törekvések között o p t i m á l i s k o m p r o m i s s z u m o t t e r e m t , és azt fenn is t a r t j a . A következő lépésben e n n e k a rendszernek é r v é n y t kell szerezni a közösség tagjai között. K e m é n y h a t á r o z o t t a n e l u t a s í t m i n d e n ilyen kísérletet, és ezt a gép és test m e t a f o r á k h a s z n á l a t á b a n érvényre is j u t t a t j a . A g é p , mely á l l a n d ó a n ismétlődő mozgásokat végez, a l k a l m a t l a n f o l y a m a t o s a n ala­

kuló rendszerek megjelenítésére, ezért K e m é n y ezt a képet csak a t á r s a d a l o m szinkrón működéseinek á b r á z o l á s á r a h a s z n á l j a , és e l u t a s í t ó l a g ír azokról, „kik az a l k o t m á n y gyár­

h á z á b a m i n d i g egészen új gépeket a j á n l a n a k . "^{4 4} A t e s t , mely n ő , öregszik, megbetegszik vagy felgyógyul, m á r képes egy rendszer v á l t o z á s a i n a k metaforikus megjelenítésére, és mi­

vel ezek a változások fokozatosak, K e m é n y a m e t a f o r a m e g v á l a s z t á s á v a l ítéletet m o n d a t á r s a d a l m i változások jellegéről is.

K e m é n y racionális érvekkel is elutasít m i n d e n olyan n é z e t e t , mely az e m b e r á l t a l t u ­ d a t o s a n befolyásolt h i r t e l e n és radikális v á l t o z á s o k a t lehetségesnek t a r t j a . A t á r s a d a l o m olyan b o n y o l u l t , hogy teljes megismerése m e g h a l a d j a az e m b e r képességeit, és így a ren­

dező elme képtelen m i n d e n szükségletet s z á m b a venni és lehetségig kielégíteni. Másrészt elképzelhetetlen K e m é n y s z á m á r a , hogy a t á r s a d a l o m m i n d e n t a g j a , vagy a k á r csak je­

lentős része is m a g á é v á tegye a változás a l a p j á u l szolgáló t e r v e t , és azt azonos m ó d o n

3 9 KEMÉNY Zsigmond, Adónkról In Kork. 82.

4 0 KEMÉNY Zsigmond, Eazmetoredékek. jún. 29.

4 1 /. m. j ú n . 8.

4 2/ . m. j ú n . 20.

4 3/ . m. j ú n . 8.

4 4 KEMÉNY Zsigmond, Polémia a Budapesti Híradó ellen. (1845) In Kork. 394.

értelmezze.4 5 Az emberek u g y a n i s t á r s a d a l m i l a g ö r ö k l ö t t fogalmakkal t á j é k o z ó d n a k a világban,4 6 mely fogalmak egy hirtelen létrejött r a d i k á l i s a n új helyzetben é r v é n y ü k e t vesztik és így l e h e t e t l e n n é válik az eligazodás az új emberi k a p c s o l a t r e n d s z e r b e n . Ezért mondja K e m é n y , hogy „A t á r s a d a l o m o r g a n i k u s élet, maga az öntudattal bíró nép, mely szokásainak, erkölcseinek és fogalmainak öszvegével n e m fog sem beférni, sem kényelme­

sen lakni minden pallér ideális é p ü l e t e i b e n . Az ö szükségletei és nézetei föltételezik az alkotmányos reformokat, de e szükségletek nem f o r o g h a t n a k rögtön oly ellenkező tengely körül, s e világnézet s o h a egyszerre a n n y i r a á t nem változik, hogy a t á r s a d a l o m az álla­

mi jogöszvegre nézve teljesen s z a k í t h a s s o n a m ú l t t a l , m i n t kényelmével s z a k í t a n i szokott a h á z t u l a j d o n o s , m i d ő n régi kastélyát l e r o n t v á n ú j a t k é s z í t t e t . "4 7

Mindebből l á t h a t ó , hogy K e m é n y a t á r s a d a l m a t nemcsak szinkrón, h a n e m d i a k r ó n értelemben is rendszernek t e k i n t i , számol a t á r s a d a l o m ö n t ö r v é n y ű fejlődésével, de n e m zárja ki a t u d a t o s t á r s a d a l o m f o r m á l á s lehetőségét, e l u t a s í t j a az olyan viszonylag részlete­

sen kidolgozott h i p o t e t i k u s t á r s a d a l o m k é p e t , mely célértékü modellként s z o l g á l h a t , de a t á r s a d a l m i e r ő t a n szintjén ö is felállít elveket, melyekről meg van győződve, hogy é r v é n y r e j u t á s u k esetén a h a l a d á s t szolgálják. De h o g y a n k í v á n j a K e m é n y é r v é n y r e j u t t a t n i eze­

ket az elveket? Abból indul ki, hogy a t u l a j d o n és a tulajdonszerzés lehetősége biztosítja egyrészt a t á r s a d a l o m s t a b i l i t á s á t ,4 8 másrészt a s a j á t j á é r t dolgozó e m b e r s z o r g a l m a ál­

tal az anyagi g a z d a g s á g o t , h a r m a d r é s z t pedig lehetőséget a művelődésre. A h h o z , hogy a t á r s a d a l o m stabil legyen, azaz e r ő t a n i rendszerében n e legyenek n a g y i n g a d o z á s o k , a r r a van szükség, hogy minél t ö b b e m b e r n e k legyen o l y a n t u l a j d o n a , mely l é t b i z t o n s á g á t sza­

vatolja.4 9 Ezért megfelelő örökösödési és adózási törvényekkel meg kell a k a d á l y o z n i , hogy a t u l a j d o n elaprózódjék, és azt is, hogy n é h á n y a k kezében t ö m ö r ü l j ö n . K e m é n y persze nem akarja m e g s z ü n t e t n i a n a g y b i r t o k o t , mert azt ö n m a g á b a n is n é l k ü l ö z h e t e t l e n s t a b i ­ lizáló tényezőnek t e k i n t i , h a n e m széles közép- és kisbirtokosi réteget szeretne l é t r e h o z n i .5 0

Örömmel látja, hogy a tulajdonszerzésre az e u r ó p a i fejlődés a jogi feltételt biztosítja, de szorongással tölti el, hogy az ipari forradalom során kialakult g a z d a s á g i szerkezet egy­

re t ö b b embert szorít a l é t m i n i m u m h a t á r á r a , súlyosan veszélyeztetve ezzel a t á r s a d a l o m s t a b i l i t á s á t .5 1 A közösségnek t e h á t s a j á t érdekében gondoskodni kellene ezekről az em­

berekről. K e m é n y megoldási lehetőségként a j á n l j a az i s k o l á z t a t á s t , progresszív a d ó z á s t , g y a r m a t o s í t á s t , középítkezéseket és a segélyezést,5 2 v a l a m i n t a z t , hogy az ú r b é r m i n t á -

4 5 KEMÉNY Zsigmond, A kodifikáció és históriai oskola. In Kork. 18-31.

4 6 Vö. „Egész múltja, teljes hajlama, jövendöjéhezi minden igényei által vonatik egy nép bi­

zonyos rendszer felé, míg a más abba viszonyait beférkeztetni, nyugalmát föltalálni, reményeit gyümölccsé érlelni hasztalan törekednék [...] mi csak mint alkotmányos nemzet t u d n á n k létez­

ni." KEMÉNY Zsigmond, Korteskedés és ellenszerei. In Vált. 100.

4 7 KEMÉNY Zsigmond, Még egy szó a forradalom után. In Vált. 410.

4 8 Vö. „a polgári társaság [... ] a személy és vagyonbátorság biztosításáért és biztosítása által létezik" KEMÉNY Zsigmond, Korteskedés és ellenszerei. In Vált. 14-15.

4 9 Vö. „vak rebegésnek hódolna, [... ] ki a békétlenkedök ezen r u b r u m á b a a teljesleg vagyonta­

lanokon kívül másokat is sorozna; mert a köztapasztalás rég bebizonyította, miképp a közép- és kicsiny birtoknak a fennálló sajátjognak és állományi rendnek szintúgy barátai, mint a dúsak."

i/o. 112.

5 0 Vö. „azon közállomány fog legnyugodtabban tekinteni a jövendő elébe, mely a fekvő bir­

tok körüli jogviszonyokat úgy rendezheti, miszerint a haza színtere sem néhányak egyedárujává nem válik, sem végtelen eldarabolás által apró gazdasággá nem porlik el; s tehát — sőt figyelve arra, hogy a vagyonarisztokráciai elemek politikai célokért megóvassanak — akként alkotja ko­

ronként az örökösödési és szerződési szabályokat, hogy minél több közép- és kisbirtok támadjon."

K E M É N Y Zsigmond, Igénytelen nézetek. (1844) In Kork. 349.

5 1 KEMÉNY Zsigmond, Állandó kérdések. Pesti Napló 1854. február 1, 8, 11, 14, 16, 17. Jelen gondolat: febr. 8.

5 2 KEMÉNY Zsigmond, Karácsony előtti eszmék. Pesti Napló 1863. december 18, 20, 21, 22, 23.

Jelen gondolat: dec. 22.

j á r a az á l l a m „a n a p s z á m o s n a k elégséges bért b i z t o s í t s o n . "5 3 K e m é n y olyan tömegnek l á t j a a p r o l e t a r i á t u s t , mely müveletlensége m i a t t képtelen s a j á t és közössége hosszú távú érdekeit b e l á t n i , így sorsáról felelősen d ö n t e n i . Ezért nem t á m o g a t j a olyan t á r s a d a l m i in­

t é z m é n y l é t r e h o z á s á t , mely a szegények s z á m á r a érdekképviseletet biztosít. A szegényekről t e h á t a m ü v e i t e k n e k és így részben a g a z d a g o k n a k kell g o n d o s k o d n i u k . I t t egy szoronga­

t ó kérdéssel kerül szembe K e m é n y : belátják-e azok, kik részt vesznek a közösség sorsának intézésében, hogy az ö hosszú t á v ú é r d e k ü k is az, hogy a t á r s a d a l o m m i n d e n t a g j á n a k biztos megélhetése legyen. Képes-e a m ü v e i t e m b e r a r r a , hogy hosszú t á v ú érdekeinek biz­

t o s í t á s á é r t legyőzze önzését? Mert „szomorú v o l n a — m o n d j a — , h a az emberiség mindig egy t ű z o k á d ó hegy k a t l a n á n g y ú j t a n á meg azon fáklyát, mely a s ö t é t e b b tömkelegből ki­

v e z e t i . "5 4 K e m é n y bízik a b b a n , hogy a műveltség felemeli o d a az e m b e r t , a h o n n a n egész közössége érdekeit t u d j a nézni, b á r ebben a reményében nem logikus érvelés, h a n e m a gondviselésbe v e t e t t hite erősíti meg.

Gyapay László

K e m é n y Zsigmond és a történelmi regény kortárs nyugati mesterei

1.

D o l g o z a t o m célja, hogy összehasonlítsam K e m é n y Zsigmond történelmi regényírását W a l t e r Scottéval, t o v á b b á Scott n é h á n y követőjével, s itt m a j d n e m kirekesztőleg a 19.

század első h a r m a d á n a k h á r o m francia mesterére — V. H u g ó r a , Mérimée-re, Alfréd de -Vignyre —^gondolok.1

^ F é l é v s z á z a d d a l k o r á b b a n b i z o n y á r a sokan mosolyogtak v o l n a vállalkozásomon, mond­

v á n , a skót író históriai külsőségek leltározója, közismert o p t i m i s t a , izgalmas kalandok kieszelője; milyen r o k o n s á g b a n á l l h a t a történelembölcselő, t r a g i k u m r a o l y a n n y i r a fogé­

kony, szenvedélyes lélekbúvár K e m é n y Z s i g m o n d d a l ? Az engedékenyebbek h o z z á t e h e t t é k volna: Scott érdemeit i g a z á b a n a k ö z ö n s é g t ö r t é n e t , a k u l t ú r h i s t ó r i a terén lehet k i m u t a t ­ ni. Az igényes regényírásra c s u p á n á t m e n e t i l e g h a t o t t , mert az á l t a l a bevezetett műfaji v á l t o z a t n y u g a t o n csak 3 0 - 4 0 évig v i r á g z o t t , s még a z a l a t t is felülmúlta őt n é h á n y ta­

n í t v á n y a , elsősorban M a n z o n i . Mindezt pedig észrevehette a n a g y m ű v e l t s é g ű , élesszemü K e m é n y Zsigmond!

Nem v i t a t v a most az előbbi állítások részigazságait, meg kell á l l a p í t a n u n k , hogy az u t ó b b i évtizedek angolszász i r o d a l o m t ö r t é n e t í r á s a sokkal t ö b b értéket lát W a l t e r Scott- b a n , m i n t a megelőző. N é h á n y f i a t a l a b b k u t a t ó t , pl. David B r o w n t , H a r r y E . Shaw-t egyenesen L u k á c s György A történelmi regénye ösztönzött régi tételek felülvizsgálatára, ám D a v i d D a i c h e s2 tőle teljesen függetlenül j u t o t t a következő m e g á l l a p í t á s h o z : „Művészetét az a törekvése a l a p o z t a meg, hogy jellemek t ü k r é b e n szemlélje a t ö r t é n e l m e t , a jellemre pedig úgy t e k i n t s e n , m i n t a történelem t e r m é k é r e . " A tömör angol szöveg lényege: „to look a t h i s t o r y t h r o u g h c h a r a c t e r a n d a t c h a r a c t e r t h r o u g h t h e history t h a t h a d worked on i t . " Ezzel teljesen összecseng a m a g y a r esztétikus következő m o n d a t a : „Scott n a g y s á g a a t ö r t é n e l m i és t á r s a d a l m i t í p u s o k emberi megelevenítésében v a n . "3 Scott nem m o n d h a t ó

5 3 KEMÉNY Zsigmond, Igénytelen nézetek. In Kork. 349.

5* Uo. 348.

1A legtöbbet az alábbi négy munkát használtam: L U K Á C S György, A történelmi regény. Bp.

1947. ( = LUKÁCS); David BROWN, W. Scott and the Hiatorical Imagination. London, 1979 (=

B R O W N ) ; Harry E. DAVIES, The Forms of Historical Fiction. Ithaca and London, 1983; John LAUBER, Sir Walter Scott. New York, 1966. Rendszeres idézésüktől ezért el is tekintek.

2 DAiCHES-t idézi: B R O W N , 3.

3 L U K Á C S , 19.